 Karakter: Lucas Afarias
Megjegyzés: Riválisomnak
Az első nap az egyetemen…
Kipipálva.
A második nap…
Szintén…
De itt van végre a várva várt szerda. Ma lesz a focicsapat válogatója. Be akarok kerülni a kezdő tizenegybe. remélem, összejön, és ha minden jól megy, akkor a tízes mezszám is ismét a birtokomba kerül. Eddig akárhol játszottam mindig tízes voltam. A szerencseszámom.
A következő percben megszólalt az utolsó órám kicsengetése, gyors köszönés után száguldottam is egyenest az öltözőbe, ahova elsőként értem be. Átöltöztem és mentem is melegíteni.
Lassan elkezdtek szálingózni a többiek is. De az utolsó percben valami emos kis fruska tesi cuccban megjelent és kijelentette, hogy ő is jelentkezik. Na, több se kellett a pumpa felment benne. Egy csaj a focipályán, esküszöm kész vicc. De nem is foglalkoztam vele tovább, inkább arra koncentráltam, hogy bekerüljek, mint kapus. Hisz azon a poszton debütálok. Csatárnak is jó vagyok, de inkább a kaput védem. Elosztották a jelentkezőket kétfelé, ezután mikor megszólalt a síp egy harc vette kezdetét a bejutásért. A csaj szerencsére nem velem volt, hanem ellenem. Mókás meccs lesz.
Az idő csigalassúsággal vánszorgott számomra az első félidőben. Unatkoztam a labda mindig elől volt és dolgom se akadt nagyon. De a félidő vége előtt nem sokkal. A kiscsaj megszerezte a labdát a csapattársamtól és a kapu fele iramodott. Egyenletesen, gyors tempóba haladt, nem volt lassú azt el kell ismernem. Mikor kellő távolságba ért, legalábbis maga szerint, akkor emelte a lábát és rálőtt a kapura. A bal felső sarkot célozta, elrugaszkodtam és megtartottam bal kezemmel a labdát. A lány olyan erővel rúgta meg a labdát hogy az pörgött a kezemben. Meglepődtem, hát erre nem számítottam.
A második félidőben is fenn voltam kapuba, de akkor sorcsere volt nálunk. Már kissé rosszabbul játszottam egyre többször kellett akcióba lendülnöm. A végeredmény végül is 1:1 lett. A kiscsaj rúgott nekem egyet. De csak mázli lehetett.
Ezután az edző és még egy férfi, fogalmam sincs ki talán segédedző, kijelentették hazamehetünk holnap ki lesz függetve az új csapat névsora az iskola faliújságára az ebédlőbe. Remek. Hatalmas nagy görccsel a gyomromba mentem az öltözőbe. Lezuhanyoztam, felöltöztem és elindultam a melóba. egy bárban dolgozom énekesként. Ha kiderülne ártana a hírnevemnek, szóval senki se tud róla, hogy ott dolgozom.
A bár elé érve megláttam legjobb barátom Alfredot.
- Csákó mi a helyzet? –fogadott egy kézfogással.
- Semmi hulla vagyok, foci csapat felvételi – mondtam neki hatalmas fáradt mosollyal az arcomon.
- uh, hát az szar, majd meló után kipihened magad. Meddig vagy ma? –kérdezte.
- Ma csak kilencig. A főnök elengedett előbb, mert Mikának le kell dolgoznia a lemaradást, nekem így is sok a túlórám.
- Értés van haver, na nyomás befele, még a végén kirúgnak ha késünk! –nevetett fel azzal megindult befele. Követtem az öltözőbe lepakoltunk majd én felvettem a váltó farmerom egy fehér pólót meg egy bőrdzsekit, ő meg a pincér szerkóját. Jól indítottunk énekelgettem pár discós számot is aminek az alpját munkatársam keverte. Meg pár rockosat banda kísérettel. Nagy sikervolt. Kilenckor Mika már ott állt a színpad mellett harci díszben.
- Bemelegítettem neked őket! Hát akkor kéz és lábtörést! –kacsintottam rá.
- Hm köszi –mosolygott vissza. Bementem átöltözni, ahogy mentem ki a bárból kinek ütköztem neki? Annak a csajnak a válogatásról.
- Nézz az orrod elé! –förmedek rá. Csak elfintorog, felveszi a cigijét a földről, lenézően végigmér majd szólásra nyitja a száját.
- Nem is tudom ki volt az, aki nekem jött –mondta nemtörődöm hangnembe.
- Nem is tudom ki került az utamba! –mondtam neki dühösen kissé.
- Itt dolgozol, mert gondolom, nem örülnél, ha kiderülne, szóval inkább maradj csendbe.
ledöbbentem, ha elmondja nekem annyi a foci hírnevemmel, és a társasági életemmel. Nem lenne jó dolog. Sarkon fordultam és elmentem. Hazafele rágyújtottam egy kék Bondra. Most kell a nyugtatás. Egész úton azon a fura csajon gondolkoztam. Valahonnan ismerős… de nem ugrik be honnan.
Várjunk csak meg van! A gördeszka pályáról. Ez az a nagyképű liba, aki egész nyáron ott felvágósodott. Úgy érzem ezzel a csajjal még bajok lesznek.
Hazaérve csináltam vacsorára magamnak meleg-szendvicset, meg egy bögre teát. Aztán elmentem fürdeni majd ledőltem aludni. reggel késve keltem, villámsebességgel összekészülődtem, majdnem elkéstem. Az ebédszünetet izgalommal vártam nem bírtam magammal, és ez látszott rajtam. Vajon bekerültem? Uh, már görcsbe volt a gyomrom mikor második óra után az ebédlő felé rohantam. A tábla előtt rengetegen bámészkodtak. Néhányan mikor megláttak előre engedtek másokat meg csak meg kellett kérnem. És most ugrik a majom a vízbe. Kezdő kapus… kezdő kapus meg is van…
Amit akkor éreztem leírhatatlan volt, az a kellemes érzés, az a mérhetetlen büszkeség, amit éreztem felülmúlhatatlan. A rosszabbik hír az, hogy női nevet is találtam a kezdő csapatba. Hanna Gromer szóval így hívják azt a fruskát. Remek. Volt ott még egy papír, délután mezszám választás háromkor. Okéjs egyértelmű a számom gondolkodnom se kell a tízes. Az én szerencseszámom. Délutánig már tök nyugodt voltam, semmi stressz vagy egyéb, kikaptam a matek dolim, amit kedden írtam ötös lett. Még jobban megnyugtatott. Utolsó órán, irodalmon a csapat szabályzatát olvasgattam. Aki kettesre vagy egyesre áll valamelyik tantárgyból azt ideiglenesen felfüggesztik a csapatból. Aki testi sértést alkalmaz, verekedésbe keveredik, eltanácsolják a csapatból háromszori figyelmeztetés után. Aki bármilyen iskola utáni munkahelyen dolgozik, azt jelenteni kell, és ha egyszer is munkára hivatkozunk és nem jelenünk meg az edzésen, akkor vagy a munka vagy a foci. A foci legyen mindig az első. A meccseken kötelező a részvétel, a heti 5edzésből hármon minimum ott kell lenni. A szombati kötelező. Szombaton is van edzés? De remek.
Mikor kicsengettek kényelmese átsétáltam az öltözőbe ott várakoztam, lassanként szállingóztak az emberek, elbeszélgettünk, de mikor a végére befutott Hanna mindenki csendbe lett és mikor elment mellettük csak lenéző pillantásokat kapott és összesúgtak a háta mögött. Megérdemli minek neki beleavatkozni a férfiak sportjába. Az edző megérkeztével kezdetét vette a mezválasztás. Mondta a mez számot, aki akarta az meg jelentkezett. Az egyes kimaradt, az ötös is és a tízes jött. Hanna még nem választott, de a kezét egyből megemelte, ahogy az utolsó z hangja elhagyta Tunner edző ajkait. Feltettem én is a kezem az edző rám pillantott mosolyogva.
- Áh, fiam hagyd, had legyen a hölgyé –mosolygott, hát ezt csúnyán elcseszte.
- Tunner edző mióta az eszemet tudom és focizok, mindig a tízes volt a mezszámom és szeretném, ha ez esetben sem lenne másképp –mondtam dacosan. De az edző csak mosolygott egyet odaadta a tízes mezt Hannának és megfogta az egyest.
- Egy nullával kevesebb csak –nevetett fel. Dühödten markolásztam a mezt, a srácok együtt érzőn rám pillantottak, majd lenézően Hannára.
- Akkor a csapatkapitányi szalagot is szeretném átnyújtani… az illető, aki kapja nem más, mint…- csak en a csaj… csak ne a csaj – Marcus gratulálok! –fejezte be. Odalépett a nagydarab szőke sráchoz, aki a jobbomon állt, kezet fogtak majd megkapta a szalagot.
- Na srácok holnap, és szombaton az edzés kötelező, kivételesen a pénteki is az lesz talán egész első félévben meglátjuk,hogy alakul. Elmehettek.
|
