Másnap épp Will-es napom van, így mire beérek reggel, már kávéval vár. Mosolyogva ülök le mellé az egyik székbe, hiszen vendég nincs, elõjegyezve is csak négyen.
- Milyen a másik szalon? - kérdezem beszélgetésindítóképp. Tudom, hogy jelenleg egy másik fodrászüzletben dolgozik, hiszen elmondta.
- Õszintén? - néz rám. - Borzalmas. Utálok nõkkel dolgozni. Sok rinyálás meg hiszti… feláll a szõr a hátamon. Komolyan, néha felmerül bennem a kérdés, hogy mit akarok én ezektõl a lényektõl - sóhajt fel.
- Fiatal vagy még - mosolygok rá. - Ha adnak neked gyerekeket akkor megéri a sok hiszti, ezt hidd el nekem - kacsintok rá.
- Tényleg, hogy vannak a srácaid?  
- Remekül. Képzeld, a hétvégén hajókázni voltunk négyesben. Tudod, Devonnal - mosolygok rá. - És imádták. Azóta naponta emlegetik. Néha már sajnálom Aureliót, hogy állandóan azt hallgatja, hogy Devon mennyivel menõbb nála.
Együtt nevetünk, de aztán áttérünk az üzleti dolgokra, hiszen azt is meg kell beszélnem vele.
- Tényleg így akarsz belevágni a bõvítésbe? - kérdezi hitetlenkedve. - Mi van, ha nem térül meg? Ha nem lendül fe, akkor be kell zárnod.
- Tudom, Will - sóhajtok fel. - De ha nem teszek valamit, akkor így is meg úgy is. Gondoltam rá, hogy pár reklámot csinálnák, nyereményjátékokat valamelyik közösségi netes oldalon. Manapság nem is kell szórólap, ha jó netes profilja van az embernek.
- Igaz. És ha benne vagy, tudnám is csinálni. Elég sok szabadidõm van nõ nélkül…
- De egyelõre nem tudok fizetni érte - hagyom függõben.
- Ugyan, nem is kell. Majd kiegyenlítjük a számlát.
- És van itt még valami - pillantok rá. - Devonnak is jeleztem már, de ha megtörténik és összejön minden, szeretném, ha a helyettesemként itt dolgoznál. Természetesen valamivel magasabb lenne a fizetésed is, de több idõdet emésztené fel a bolt, hiszen teljes jogkört adnék neked. Több idõt szeretnék a fiúkkal és Devonnal tölteni - nézek rá komolyan.
- Oh, hát… ez kicsit meglepett, de persze. Eddig is valami olyasmi voltam.
- De most kulcsod lenne, nyitnál, zárnál, akár munkaerõbe is beleszólhatnál. Ki hogy dolgozik, mi kellene még…
- Hát, ez elég nagy falatnak hangzik - vigyorog rám kényszeredetten. - De imádnám, ha megint állandósként lehetnék itt. Szóval oké.

Délután, valamikor négy után tök üres a bolt. Will is átment a szemben levõ kis üzletbe venni valami vacsorának valót magának. De nem is baj, ugyan ki jönne be? Devonon kívül, akit, ahogy meglátok felmerül bennem, hogy még mindig haragszom rá, de…
- Szia, baby! Hiányoztál. – Úgysem tart sokáig, hiszen róla van szó.
- Szia – simulok hozzá. Ez kellett volna este is.
- Sajnálom, hogy tegnap el kellett mennem. Nem Travis miatt hagytalak itt, csak gond volt az egyik üzletemmel.
- Mi történt? – kérdezem.
- Az egyik vendég bevadult és balhét csinált, le kellett állítani.
- De nem sérültél meg ugye? – nézek fel aggódva, rögtön keresve valamit az arcán, de semmi, és õ is megnyugtat.
- Dehogy. Travisnek viszont bevertek egyet.
- Hm… Az már az õ gondja. - Igaz, futólag láttam csak, de nem szimpi. Ha el fogja ráncigálni mellõlem Devont, még kevésbé lesz az. -  És a tárgyalás jól ment?
- Igen, megkötöttük az üzletet. És ha már az üzletnél tartunk, átnéztem, amit küldtél.
- És mit szólsz hozzá?
- Nos, néhány helyen belejavítottam. Gondoltam, átnézhetnénk, ha van idõd.
- Persze, úgysem tolonganak a vendégek – zárom az ajtót, hiszen Will vitt egy kulcsot. – Menjünk hátra.
Így is történik, leülünk egymással szemben és beszélgetni kezdünk az ötleteimrõl, hogy õ miket változtat és miért, hogy érné meg jobban és mi lenne a megfelelõbb. Eleinte még izgat és leköt a téma, de aztán már valami egész másra terelõdik a figyelmem és õ is hamar észreveszi, hogy eléggé inaktív lettem.
- Mi az? Valami rosszat mondtam?
- Dehogy. Csak nagyon szexis vagy, ahogy itt ülsz a halálfejes pólódban, meg a lánccal díszített gatyádban és a költséghatékonyságról, meg a kétszeresen megtérülõ beruházásokról beszélsz.
- Szexisnek találod? – vigyorodik el.
- Határozottan. Mondj még valamit – kérem.
- Mondjuk olyasmit, hogy áfa visszaigénylés, tárgyi eszköz beszerzés, meg egyenes arányosság?
- Egyenes arányosság? Ezt tetszik. – Felkönyökölök az asztalra és közelebb hajolok.
- És a haszonmaximalizálást még nem is említettem – hajol õ is közelebb.
Csók nem csattan, de elég közel vagyunk egymáshoz. Valahogy megint elkezd izzani a levegõ, és egészen biztos kezdek lenni benne, hogy este részem lehet a teste által nyújtott élvezetekben, de mielõtt most belemehetnénk valamibe - mert valljuk be, egy csókból nálunk még akármerre fajulhat a dolog, betoppan Will.
- Ti aztán tudtok ám tárgyalni – vigyorog az ajtófélfának dõlve. – Ha mindenki így csinálná a kerekasztal mellet, miénk lenne a világbéke is!

Hosszan gondolkodik a válaszon, még az itallapot is leteszi, mielõtt válaszolna. Kíváncsi vagyok, mi jár a fejében. Más azonnal lecsapott volna egy ilyen ajánlatra, de talán nem is baj, hogy õ mégsem, ebbõl látható, hogy nem a pénzemre hajt.

- Tudod Devon, imádnám, ha több idõm lenne rátok – sóhajt fel. – De honnan vegyek ennyi pénzt? Még ha a mellettünk levõ üzlethelyiséget bérbe is veszem, és egybenyitom, akkor is nagyon drága. A bérleti díj, plusz a felszerelés bõvítésérõl nem is beszélve. Ha meg figyelembe vesszük, hogy a több alkalmazotthoz több pénz kell, akkor még szomorúbb vagyok. Tudod, elég rosszul megy a bolt mostanában.

- És errõl miért nem szóltál korábban? – fogom meg a kezét. – Mióta?

- Billy elég sok vendéget elüldözött, mikor bejött a boltba veszekedni. Modellek, színészek, tévések… nem tehetik meg, hogy bajba keveredjenek. Mire te megjelentél, Will már több napon be sem jött egy héten, hogy kevesebb fizetést kelljen adnom neki. Mostanáig hegit kétszer járt – meséli szomorkás mosollyal az arcán.

- Ha az ilyenekrõl szólnál, talán tudnék segíteni valahogy – pillantok rá összehúzott szemmel.

Kicsit dühös vagyok rá. Szólnia kellett volna, és akkor már régen kézbe vettem volna a dolgokat és elintézem, hogy ne legyen baj. Erre most kell megtudnom, hogy bajban van az üzlete és anyagi gondjai is vannak.

- De nem akarom, hogy élõsködõnek gondolj. Mert hát… kellemetlennek találnám, hogy használom a pénzed, miközben a szeretõd vagyok. Neked sem lenne jó érzés egy idõ után, hogy felélem a pénzed egy részét – magyarázza.

Ha tudná, mennyi pénzem van, ezt nem is mondta volna. Olyan szalont vennék és ott, ahol csak akarja, fel sem tûnne az összeg, amit erre kiadok. Ezt persze nem dörgölöm az orra alá.

- Nem dramatizálod túl? – érdeklõdöm, de jobban nem tudok belemenni, mert meghozzák az üdítõnket. Most egyikünk sem iszik alkoholt, csak valami gyümölcslevet, egészen elviselhetõ az íze. – Nekem van pénzem, neked nincs. A szeretõm vagy, akár meg is tehetem, hogy nem hagyom csõdbe menni az álmod.

Megint gondolkodik, szinte látom magam elõtt, ahogy pörögnek a kerekek a fejében, még a halk kis kattogást is hallani vélem.

- Oké, kössünk alkut – sóhajtja, mintha legalábbis õ tenne szívességet nekem, miközben én vagyok az, aki segíteni szeretnék rajta. – Abban az esetben hajlandó vagyok elfogadni tõle egy nagyobb összeget, ha részletekben visszafizethetem. Illetve, ha a hitel fejében elfogadsz az üzletbõl 30% részesedést. Természetesen ez abban az esetben is áll, ha mi szakítunk, vagy megromlik a viszonyunk. Gondolom abban az esetben lesz egy beosztottad, aki eljön a pénzért havonta és lehetõleg kulturáltabb, mint Billy – sorolja végül egy szuszra.

- Joy – most én vagyok az, aki sóhajt. – Ugye hiszel nekem, ha azt mondom, hogy szívesen segítek?

- Persze, hogy hiszek neked – bólint, majd kortyol az üdítõjébõl. – De te fogadd el, hogy nem vagyok hajlandó hagyni, hogy kitartott hímkurva legyek. Ragaszkodom a 30%-hoz és a hitel visszafizetéséhez.

- Oké, akkor legyen 25%, és én határozom meg a törlesztõrészlet összegét.

- Rendben – mosolyog. – És természetesen részt veszel az üzlet ügyeiben is, 25%-os részesedés is elég a beleszólási joghoz – szorítja meg a kezem. – Köszönöm, hogy megértesz engem.

- Én örülök, hogy ilyen vagy – mosolygok vissza rá.

És tényleg. Élvezem, hogy valaki nem csak a pénzt akarja kihúzni a zsebembõl, hanem én is érdeklem, még akkor is, ha most történetesen alkudoznom kellett vele. Közben megjön végre a vacsora is, de egy ideig nem foglalkozunk az üzlettel, ami nem is baj, kell, hogy semmiségekrõl is tudjunk beszélgetni, amikor együtt vagyunk, bár a végére azért visszakanyarodunk a kezdõtémához. Helyretesszük a marketing, a testõrök, a kamerák és Will kérdését is. Azzal a sráccal nincs bajom, már utánanézettem, nem okozhat nekem gondot. Végül abban maradunk, hogy Joy két nap múlva letesz elém egy pontos kimutatást a költségekrõl és az egyéb tervekrõl. Minden kellemesen és jól alakul, egészen addig, amíg Travis rám nem csörög, amitõl megint felmegy picit a pumpám.

- Még negyed nyolc sincs. Nyolcra bõven odaérek érted – mondom, aztán sóhajtok egyet, amikor közli, hogy volt egy kis gond az egyik bordélyomban, oda is be kéne nézni. – Azonnal indulok – nyomom ki a telefont.

- Reméltem, hogy még van egy kis idõd rám, mondjuk a kocsiban – pillant rám Joy.

- Sajnálom, muszáj elmennem Travisért.

- De ha csak nyolcra kell, akkor hová kell így sietni? – kérdezi felvont szemöldökkel és olyan hangsúllyal, ahogy a féltékeny szeretõk szokták, nem is értem a dolgot.

- Mit hallok a hangodon Joy? – állok meg.

- Csalódottságot – feleli õszintén. – Reméltem, hogy lesz még rám egy pici idõd, bár tudom, hogy nem terveztünk semmit mára, reméltem, hogy legalább leszophatlak a kocsiban – billenti oldalra a fejét. – De ha menned kell, akkor menj. Csak elõtte vigyél vissza a szalonhoz.

Nem veszekszünk, csak feszültté válik a hangulat hirtelen, amire nem volt éppen szükségem, mivel innen olyan helyre megyek, ahol csak még feszültebb leszek majd. Nagyon nem hiányzott, hogy így végzõdjön Joyjal az estém, de már nincs mit tenni, maximum annyit, hogy nem fokozzuk tovább. A kocsiban nem is beszélünk, talán õ várná, hogy mondjak valamit, de én nem érzem, hogy magyarázkodnom kéne Travis miatt. Már semmi sincs köztünk, nem is lesz, Joynak nincs miért aggódnia. Ezek után csupán apró szépségtapasz, hogy egy pici csókot ad búcsúzáskor.

- Két nap és kész a doksi – közli, mielõtt kiszáll a kocsiból.

- Hívlak majd – ígérem.

- Rendben, szép estét! – köszön el, aztán kiszáll a kocsiból és hátra sem néz.

Tényleg igazán fasza minden. Pont így akartam nekivágnak az este további részének. Viszont nem sajnáltathatom magam, mert rendet kell tenni a házamban, aztán még vár a tárgyalás is, amire eddig is annyira vágytam, mint púpra a hátamon. De ez van, az ember nem csinálhatja mindig azt, amit szeret, én meg különösen nem, pedig mindennél szívesebben lennék most a durcás fodrászommal. Helyette viszont az egyik rejtett házamhoz megyek, ahol a vérzõ szájú Travis fogad.

- Mi történt? – kérdezem egyelõre higgadtan.

- A szenátor fia betépve megtámadta az egyik lányt, meg kellett állítani – vonja a vállát.

- Tegyél rá egy kis jeget – érintem meg az ajkát, aztán bemegyek a házba.

Negyed órával, meg néhány gyomrossal késõbb, már a kocsiban ülök és a kikötõ felé hajtok. Travis csendben füstölög mellettem, valami nagyon cseszi a csõrét, de még nem tudom, van-e kedvem belemenni egy újabb vitába, amennyiben Joyról van szó.

- Mi a baj? – kérdezem, amikor már nagyon unom, hogy csendben puffog.

- Szívem szerint kitörtem volna annak a kis majomnak a nyakát.

- Igen, ezt mindjárt gondoltam – bólintok. – Viszont sok értelme nem lett volna, ha kinyírod. És nem azért, mert a szenátor fia, hanem, mert jön másik vendég a helyére, aki elveszíti majd a fejét. A csajnak sincs baja, úgyhogy most már higgadj le.

- Nem tudok – bámul kifelé az ablakon.

- Személyes ellentét? – firtatom.

- Nem, dehogy.

- Értem. Akkor viszont dugj végre egyet, mert iszonyúan zavaró, hogy úgy ülsz mellettem, mint robbanásra kész bomba.

- Dugjak?

- Ugye nem kell bõvebben belemennem a dologba? – pillantok rá.

- Nem. Csak nem hittem volna, hogy pont te fogsz ilyesmit javasolni nekem, Devon.

- Randizz, vagy kefélj egyet, de csinálj valamit, mert annyi feszültség van benned, hogy tölteni lehetne rólad egy aggregátort. És nem szeretném, ha akkor veszítenéd el a fejed, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, hogy nyugodt maradj.

- Mindig is irigyeltem tõled, hogy akkor is higgadt maradsz, amikor összedõl melletted a ház – sóhajt. – Nekem ez sosem ment.

- Azért nem csinálod olyan rosszul, de most sajnos elég labilis vagy – közlöm. – Valamit csinálnod kell, Travis.  

Megígéri, hogy megoldja, én pedig hiszek neki, mert sosem okozott még csalódást nekem, de magamban azért hálát adok, hogy csak sima tárgyalásra megyünk, ahol nem lesz semmi gond. Papíron. Persze a dolgok változhatnak, és gyorsan, de ma este, már nincs több gond. A tárgyalás simán megy, csak sokáig tart, mert ilyenkor illendõ az üzlettársakkal kedélyesen elcsevegni egy kicsit a sikeres üzletkötés örömére, hiába lenne kellemesebb lefeküdni az ágyamba és pihenni egyet végre. Ezért van, hogy tizenegy után szabadulunk a hajóról, ahol a tárgyaltunk. Travis felajánlja, hogy vezet, mivel látja rajtam, hogy fáradt vagyok, én pedig nem akadályozom meg benne, hogy magához ragadja a kormányt. Kicsit elpilledek a kocsi halk duruzsolását hallgatva, de azonnal felébredek, amikor a telefonom szemtelenül tudatja velem, üzenetem érkezett. Egy elég szûkszavú üzenet, Joytól. „Kész a kimutatás. Adj egy e-mailcímet és elküldöm rá.” Elküldöm neki, ha már kérte, de annyit sem ír rá, hogy köszöni. Még mindig duzzog rám, amiért korábban jöttem el vacsi után, de lehet, hogy Travis miatt, pedig utóbbi nagy butaság.

Otthon bekapcsolom a gépem és leülök az íróasztalhoz, hogy megnézzem Joy e-mailjét. Travis rám szól, hogy ne maradjak fent sokáig, amire csak bólintok, viszont miután belemerülök a kimutatásba, esélytelen, hogy ne legyek fent sokáig. Ahogy belemerülök a sorokba, máris pörögni kezd az agyam és azon kapom magam, hogy belejavítok és kiegészítem néhány dologgal. Mondjuk úgy, hogy csinosítok rajta egy keveset, aztán kinyomtatom két példányban. Majd délután elviszem Joynak, hogy megbeszélhessük, de elõtte mindenképpen alszom egyet, vagy hamarosan gondolkodni sem leszek képes. Gyakorlatilag ruhástól fekszem le, már nincs energiám fürdeni, meg ilyesmikre, csak aludni akarok. Nos, nem kell álomba ringatni, úgy alszom el, mint akit fejbe vertek. És ezúttal van akkora mázlim, hogy senki nem hívogat korán reggel, sõt délelõtt sem, így délutánra kialszom magam rendesen. Kisimulva ébredek, és azonnal bevonulok a fürdõbe. A forró zuhany kész megváltás a testemnek, mivel sosem szoktam mosdatlanul lefeküdni, de tegnap már nagyon kész voltam, vagyis bõven belefért egy ilyen este a részemrõl. A fürdést természetesen a méregerõs kávé követi, amit forrón fogyasztok, ahogy mindig, közben szakítok idõt egy halálfejes póló és egy láncos nadrág felvételére is. A bakancsomat sem kötöm be, csak elrendezem a fûzõket és már kész is a napi gálám. Indulás elõtt még magamhoz veszem a kinyomtatott kimutatás két példányát, találomra leveszem az egyik kocsim kulcsát a falról és elgurulok a bestiámhoz.

Elviekben még nyitva van, de vendég nincs, tényleg komoly bajban van a szalon, ha ennyire nem jár senki. De majd orvosoljuk a problémát.

- Szia, baby! – üdvözlöm, aztán magamhoz húzom, nem törõdve azzal, hogy még mindig durcásnak tûnik. – Hiányoztál – szorítom magamhoz.

- Szia – bújik hozzám néhány perc után ellazulva.

- Sajnálom, hogy tegnap el kellett mennem – súgom a fülébe. – Nem Travis miatt hagytalak itt, csak gond volt az egyik üzletemmel.

- Mi történt? – érdeklõdik.

- Az egyik vendég bevadult és balhét csinált, le kellett állítani – mesélem, és nem is hazudok.

- De nem sérültél meg ugye? – kérdezi azonnal.

- Dehogy. Travisnek viszont bevertek egyet – mosolygok.

- Hm… Az már az õ gondja – mosolyog õ is, szinte érzem a mosolya mögött az elégedettséget. – És a tárgyalás jól ment?

- Igen, megkötöttük az üzletet – bólogatok. – És ha már az üzletnél tartunk, átnéztem, amit küldtél.

- És mit szólsz hozzá? – kérdezi.

- Nos, néhány helyen belejavítottam. Gondoltam, átnézhetnénk, ha van idõd – veszem elõ a kimutatásokat.

- Persze, úgysem tolonganak a vendégek – zárja be az ajtót. – Menjünk hátra – sétál be egy ajtón, én meg követem.

Néhány perccel késõbb már teljes átéléssel magyarázom neki, hogy mit és miért változtattam meg a kimutatásán. Az elején még válaszolgat, aztán feltûnik, hogy egy ideje nagyon csendes. Amikor felpillantok, engem néz átható tekintettel.

- Mi az? Valami rosszat mondtam?

- Dehogy. Csak nagyon szexis vagy, ahogy itt ülsz a halálfejes pólódban, meg a lánccal díszített gatyádban és a költséghatékonyságról, meg a kétszeresen megtérülõ beruházásokról beszélsz.

- Szexisnek találod? – húzódik vigyorra a szám.

- Határozottan. Mondj még valamit – incselkedik.

- Mondjuk olyasmit, hogy áfa visszaigénylés, tárgyi eszköz beszerzés, meg egyenes arányosság?

- Egyenes arányosság? – csillan fel a szeme. – Ezt tetszik – könyököl az asztalra.

- És a haszonmaximalizálást még nem is említettem – támaszkodom én is a karjaimra.

Egyre közelebb hajolunk egymáshoz, az ajkunk már szinte összeér, de még nem csókoljuk meg egymást, annál sokkal izgatóbb ez az évõdés.

- Ti aztán tudtok ám tárgyalni – jelenik meg az ajtóban, leplezetlen vigyorral az arcán Will. – Ha mindenki így csinálná a kerekasztal mellet, miénk lenne a világbéke is!

Megígéri, hogy fel fog hívni, én pedig hiszek neki így mire hazaérünk az én kedvem is ismét felhõtlen, hiszen remek hétvégét töltöttünk együtt. Még a lakásba is bejön, hogy a fiúk megmutathassák a robotot, de nekem nem kerüli el a figyelmemet, hogy Devon úgy néz Aurelióra, mintha szegény srác valamii bûnt követett volna el.
- Ugye nem vagy féltékeny? – kérdezem, mikor már kifelé sétálunk.
- Ezt miért kérdezed?
- Mert láttam, hogyan méregeted Aureliót - felelem.
- Nos, már az elején sem titkoltam, hogy nem örülök az ittlétének. Túl sokat van veled. - Szóval féltékeny. Ez igazán imponáló.
- Csak a gyerekek miatt. Sosem érdekelt, mint pasi.
- Komolyan ezzel akarsz megnyugtatni? – húz magához, mikor már a kocsinál vagyunk.
- Igen. Szerintem nagyon megnyugtató voltam.
- Ezzel tudnék vitatkozni baby, de mennem kell – sóhajt fel és kapok egy csókot, amit megint csak nem tudunk idõben abbahagyni, így majd’ tíz percig csak állunk és csókolózunk. Elég nehézkesen indul el végül…



A házban Aurelió persze miután lefektette a fiúkat kifaggat, én meg készségesen mesélek neki. Hogy szerintem akár még komoly is lehet, hogy mennyire kedvelem, hogy velem van és akar engem, hogy én tényleg akarom õt. Mindenféleképpen. Meglepõen érdeklõdõ, de én meg persze elmondok mindent, hiszen õ az egyetlen barátom. Kivel osztanám meg, ha nem vele?

 
Másnap nyugodtan kelek, minden szép, hiszen végre kipihentem magam. Vendég viszont nem sok van, így bemegyek. Ma Will nincs, de nem is baj, hiszen én is csak takarítgatok, pakolok, néhányan esnek be sos hajvágásra és végül délutánra lesz összesen tíz vendégem.
El is döntöm, hogy hamarabb bezárok és hazamegyek, de végül fél tízkor meglepetésszerûen beesik Devon. Nahát. Pedig ma még üzenetet is váltottunk, de abban sem említette, hogy benézne este.
- Szia – köszönt csók és ajtózárás után. – Hiányoztál – ölel át.
- Szia. Azt mondtad, tárgyalni mész. - Azt is mondjuk késõbb, ha jól emlékszem.
- Igen, de muszáj volt látnom téged, mielõtt indulok. – Nahát. Egyre vonzóbb ez a férfi.
- Meddig érsz rá?
- Nyolckor veszem fel Travist, úgyhogy nagyjából fél nyolcig. Elviszlek vacsorázni.
- Az jó lesz. Nagyon éhes vagyok – mosolygok rá. Jól esik, ha megbecsülnek és õ egy percig sem tett mást.
- Tökéletes .
Kézen fogva sétálunk a kocsijához és indulunk el. Az étterem egy csendes, beszélgetésre pont alkalmas hely. Ahogy leülünk és elkezdem nézegetni, hogy mit is akarok rendelni, megfogja a kezem és megszólal.
- Joy! Gondolkodtál már rajta, hogy kibõvítsd a szalonod? Tudom, hogy neves vendégeid vannak. Így talán jó reklám lenne, ha kicsit nagyobb lenne a szalon, ha felvennél még pár embert. És nem elhanyagolható, hogy a gyerekekre és rám is több idõd jutna.

Elgondolkodva pillantok rá, miközben leteszem az itallapot. Végülis… nem lenne rossz. Egy kis gond van.
- Tudod Devon, imádnám, ha több idõm lenne rátok - sóhajtok fel. - De honnan vegyek ennyi pénzt? Még ha a mellettünk levõ üzlethelyiséget bérbe is veszem és egybenyitom, akkor is nagyon drága. A bérleti díj, plusz a felszerelés bõvítésérõl nem is beszélve. Ha meg figyelembe v esszük, hogy ahhoz, hogy több alkalmazottam lehessen, több pénz kell, akkor még szomorúbb vagyok. Tudod, elég rosszul megy a bolt mostanában.
- És errõl miért nem szóltál korábban? - fogja meg a kezem. - Mióta?
- Billy elég sok vendéget elüldözött, mikor bejött a boltba veszekedni. Modellek, színészek, tévések… nem tehetik meg, hogy bajba keveredjenek.  Mire te megjelentél Will már több napok be sem jött egy héten, hogy kevesebb fizetést kelljen adnom neki. Mostanáig heti kétszer jár - jegyzem meg szomorkásan mosolyogva.
- Ha az ilyenekrõl szólnál talán tudnék segíteni valahogy - pillant rám szigorúan.
- De nem akarom, hogy élõsködõnek gondolj. Mert hát… kellemetlennek találnám, hogy használom a pénzed, miközben a szeretõd vagyok. Neked sem lenne jó érzés egy idõ után, hogy felélem a pénzed egy részét - mondom, hasonlóan szigorúan nézve rá, ahogy õ rám.
- Nem dramatizálod túl? - kérdezi, de a pincér közben kiérkezik az üdítõkkel. Õ is azt iszik, én is. Vegyes gyümölcslé. Kellemes. - Nekem van pénzed, neked nincs. A szeretõm vagy, akár meg is tehetem, hogy nem hagyom csõdbe menni az álmodat.
Elgondolkodva nézek rá. Igaza lehet. Nem vagyunk már kölykök, és abból, ami eddig történt eléggé egyértelmû, hogy tudjuk és akarjuk is egymást, nem csak rövidebb távra. Ha így van, akkor azt hiszem nem lenne gond, ha társulna az üzlethez. Mert hogy csak úgy nem fogok tõle pénzt elfogadni az egészen biztos.
- Oké, kössünk alkut - sóhajtok fel. - Abban az esetben hajlandó vagyok elfogadni tõled egy nagyobb összeget, ha részletekben visszafizethetem. Illetve ha a hitel fejében elfogadsz az üzletbõl 30% részesedést. Természetesen ez abban az esetben is áll, ha mi szakítunk, vagy ha megromlik a viszonyunk. Gondolom abban az esetben lesz egy beosztottad, aki eljön a pénzért havonta és lehetõleg kulturáltabb, mint Billy. - Nem ismerek tréfát ilyen téren. Nem fogok csak úgy… nem. Nem leszek kitartott kis ribanc.
- Joy - sóhajt fel. - Ugye hiszel nekem ha azt mondom, hogy szívesen segítek?
- Persze, hogy hiszek neked - bólintok és iszok egy korty üdítõt. - De te fogadd el, hogy nem vagyok hajlandó hagyni, hogy kitartott hímkurva legyek. Ragaszkodom a 30%-hoz és a hitelvisszafizetéshez.
- Oké, akkor legyen 25%, és én határozom meg a törlesztõrészlet összegét.
- Rendben - mosolygok rá. - És természetesen részt veszel az üzlet ügyeiben is, 25%-os részesedés is elég beleszólási jog. - Megszorítom a kezét. - Köszönöm, hogy megértesz engem.
- Én örülök, hogy ilyen vagy - mosolyog vissza.
Közben rendelünk, valami könnyû kis salátát kérek csirkemellel, õ egy szelet húst és köretet. Semmiségekrõl beszélgetünk, majd visszakanyarodunk az üzlethez. A marketing fontos lenne, erre is jó lenne embert bérelnem, és szerinte is Will-t kellene helyettesemnek megtenni, ha beleegyezik, hogy teljes munkaidõben visszajöjjön. Errõl minél elõbb beszélnem kell vele, hiszen így hármuknak beleszólási joga van abba, hogy kiket veszek fel és szeretem az ilyesmit komolyan venni. Abban meg biztos vagyok, hogy Devonnal nem emiatt fog megromlani a kapcsolatunk. Felnõtt férfiak vagyunk, és attól, hogy talán valami eléggé komoly alakul köztünk,  nem ismerünk viccet és komolytalanságot az üzleti ügyekben. Még azt is felajánlja, hogy szerez két testõrt, akiket õ finanszírozna, hogy az elõkelõ vendégeim biztonságban érezzék magukat. Vonakodva bár, de beleegyezem, hiszen a modellek elég hisztis vendégkör. Azután, hogy Billy zaklatott minket, nem hinném, hogy csak úgy visszajönnének. Megállapodunk egy kamerarendszerrõl is a kibõvített boltban, illetve abban, hogy írok neki egy pontos kimutatást arról, hogy mi mennyibe kerülne. Erre két napot kérek, az bõven elég lesz.

Közben elfogyasztjuk a vacsorát és épp a kocsihoz tartunk, amikor megcsörren a telefonja. Próbálok nem figyelni arra, amit beszél, de pici ingerültséget hallok a hangjában.
- Még negyed nyolc sincs. Nyolcra bõven odaérek érted. - Sóhajt egyet. - Azonnal indulok.
- Reméltem, hogy még van egy kis idõd rám mondjuk a kocsiban - pillantok felé séta közben.
- Sajnálom, muszáj elmennem Traviszért.
- De ha csak nyolcra kell, akkor hova kell így sietni? - kérdezem felvont szemöldökkel, nem figyelve a hangsúlyomra. Pedig tisztában vagyok vele, hogy minden szempontból kielégítem, mégis egy pillanatra eszembe jut, hogy mennyi mindent lehet csinálni még fél óra alatt.
- Mit hallok a hangodon, Joy? - kérdezi és megáll.
- Csalódottságot - felelem õszintén. - Reméltem, hogy lesz még rám egy pici idõd, bár tudom, hogy nem terveztünk semmit mára, reméltem, hogy legalább leszophatlak a kocsiban - döntöm oldalra a fejem. - De ha menned kell, akkor menj. Csak elõtte vigyél vissza a szalonhoz.

Nem alakul ki vita vagy veszekedés, csak picit feszült a hangulat köztünk. Én tudom, hogy munkaügy, õ nem tudom, megérti-e az én álláspontomat. Mert mi másért lenne Travisszel ennyit? Csak munka. A fodrászatig mégis csendben haladunk, egyikünk sem igazán szól, odaérve is csak egy csókot adok neki.
- Két nap és kész a doksi - szólok még, mielõtt kiszállok.
- Hívlak majd.
- Rendben, szép estét.
Választ sem várva szállok ki. Nem hinném, hogy megbántottam, csak csalódott vagyok picit. Jól esett volna egy kis intimitás is m a estére, hiszen csak az üzletrõl volt szó.


* * *  


Mire hazaérek, a fiúk már épp aludni készülnek, így én fektetem le õket, Aureliót pedig megkérem, hogy ne zavarjon, mert ma éjszaka dolgom van. Minél elõbb írok össze mindent, annál elõbb tudja megmondani, hogy a szükséges összeget teljes egészében tudja-e adni, vagy csak részletekben. Miközben üres lapot keresek viszont találok egy kis mappát, amiben össze is szedtem mér egyszer, hogy egy esetleges üzletbõvítéshez milyen gépek kellenének és hány ember. El is felejtettem… ezt akkor csináltam, mielõtt Billy a képbe jött és kevesek voltunk ketten Will-lel. Így viszont már 11-re kész is vagyok mindennel, hiszen csak az üzlet jelenlegi bérleti jogát kell hozzáadnom, mert még a bõvítés egyéb költségeit is kiszámoltam. Emlékszem, rohadt hosszú meló volt.
Így viszont nem kell a két nap. Hm… végülis nem hiszem, hogy már alszik, így csak egy rövid sms-t írok neki.

„ Kész a kimutatás. Adj egy e-mailcímet és elküldöm rá.”

- Devon… El fogok élvezni – suttogja.

Felnézek rá egy pillanatra, de nem állok meg, ha el akar élvezni, hát tegye, pont azért van a számban a farka, hogy örömet szerezzek neki. És ennek mi lehetne ékesebb bizonyítéka, minthogy elélvez tõlem.

- Bele akarok élvezni a szádba – közli és a kendõ alá csúsztatva a kezét a hajamba túr, hogy még jobban a számban lehessen.

Nem akadályozom meg, engedem, hogy úgy mozogjon a csípõjével, ahogy neki a legjobb. És a hátraejtett fejét látva, úgy tûnik, nagyon jó neki. Valamint nagyon megnyugtat, hogy a jelek szerint elfogadta a csajos holmik iránti vágyaimat és nem zavarja. Tudtam én, hogy elég bevállalós lesz, hogy emiatt ne hátráljon meg elõlem. Ezért tetszik nekem annyira az elejétõl fogva, valahogy éreztem, hogy elég bevállalós lesz hozzám, a vágyaimhoz. Én pedig kezdek egyre jobban kötõdni Joyhoz, meg a fiúkhoz.

A szex ezúttal is fantasztikus, bár kicsivel vadabb és tempósabb, mint a tegnapi, de még most is nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy a számmal és kezeimmel okozzak neki élvezetet. Ennek viszont megvan az a hátránya, hogy baromi sokáig bírom, míg õ kevésbe, pedig csak kétszer voltam benne. Na, igen, éhes szeretõ vagyok, a jóból meg sosem elég. Legalábbis nekem nem. Éjfél után még mindig fel vagyok pörögve, pedig fél kilenc után láttunk neki a mókának.

- Devon… - pihegi. – Ne megy tovább… el fogok ájulni…

- Ugyan… dehogy fogsz – vigyorgok fel rá a combjai közül.

- Kérlek… aludjunk…

- Fogunk is – bólogatok, aztán lecsapok rá a számmal, hogy eszébe se jusson az alvás.

Hajnali háromkor dõlök ki én is, akkor szeretkezünk utoljára, de még így is megmosolyogtat, hogy Joy már akkor elalszik, amikor elkezdem leengedni az ölembõl. Nem csoda, elég hosszan élveztük a test gyönyöreit. Jó, leginkább én, de Joy hibája, teljesen megvadít. Még jó, hogy egy ilyen pompás pasival ennyire kívánom a szexet. Ezt õ sem vetheti a szememre. Amiatt, hogy ennyire kifárasztottam, én kelek elõbb, mivel megszólal az ébresztõ a telefonján, õ viszont nem igen akar reagálni rá, hát megteszem helyette és kinyomom. Viszont, ha már ébren vagyok, kuncogva végigsimítok a gerincén, le egészen a fenekéig és gyengéden megsimogatom.

- Jó reggelt – súgom a fülébe és nyakába csókolok.

- Sírva kérlek Devon, ne izgass fel – nyögi. – De neked is jó reggelt.

Újra csak kuncogok egyet, aztán magam felé fordítom az arcát és megcsókolom.

- Menni kellene felkelteni õket – sóhajtja a mellkasomon nyugtatva a fejét.

- Ez tény. Nem lenne jó, ha elkezdenének barangolni a hajón – cirógatom a hátát.

- Mellesleg mit akartál tegnap mondani a rajzról? Aljasul félbeszakítottalak – vigyorog rám diszkréten.

- Ja… csak… - sóhajt, de nem fejezem be azonnal. – Meghatott. Nagyon.

Ennyi. Nem vagyok a nagy szavak embere, az érzéseké meg még kevésbé, szerintem mindent elmondtam, amit kellett.

- Jó érzés volt két napra egy család részesének lenni, igaz? – kérdezi lágyan az arcomhoz hajolva.

Csak bólintok. Tényleg az volt, most miért tagadnám, de beszélgetni nem nagyon akarok róla, így lezárom a témát egy finom csókkal, aztán hagyom, hogy menjen a fiúkat ébreszteni.

Valahogy már nem olyan a kedvem, mint mikor elindultunk, mintha csak érezném, hogy hamarosan vége lesz. Nem örülök neki, de az igazság az, hogy ez a nagy békesség nem az én világom, már hiányzik, hogy dolgozzak, hogy az üzlettel foglalkozzam, így a gondolataim is arrafelé kalandoznak inkább. Fõleg, hogy Travis már számos üzenetet küldött, hogy ideje lenne végre hazatolni a seggem. Nem írja, hogy gond lenne, így nem izgatom magam különösebben. Arról van szó, hogy Travis utálja, ha sokáig vagyok távol és õ nem jöhet velem. Csak annyit írok neki, mikor Joy és a gyerekek nem figyelnek, hogy majd megyek, de a vihar miatt jóval késõbb érünk vissza, mint eredetileg terveztem. De addig is kiélvezem az ebédet, meg a játékot, amire van még idõnk, de ez sem tart sokáig és a gyerekek is érzik, mert kérdezõsködni kezdenek.

- Apuci, akkor most hazamegyünk? – érdeklõdik Alex, aztán Joy igenlõ válasza után folytatja. – És Devon visz haza minket?

- Akár – mosolyog Joy a fiúra, aztán rám pillant.

- És be is jön, igaz? Megmutathatom neki a nagy robotot? Fogjuk még látni? Nem akarom, hogy ne lássuk többet. Eljöhetne velünk majd a vidámparkba. Aurelióval nem mulatságos, õ mindentõl fél – dõl Alexbõl a szó és Chris ezerrel bólogat hozzá.

- Ha van ideje, biztosan be fog jönni velünk – simít ki Joy egy tincset a fia szemébõl. – És persze, hogy megmutathatod. És ha nem lesz más programja, biztosan eljön velünk a vidámparkba és felül velünk a hullámvasútra is meg az óriáskerékre – pillant felém, szerintem azt latolgatja, van-e kedvem ezekhez a programokhoz, majd hozzám is lép, amikor a fiúk elszaladnak búcsút venni a kapitánytól. – Mikor látlak legközelebb? – kérdezi.

Most elõször érzek bizonytalanságot a hangjában, mintha csak azt gondolná, nem akarom látni többet, sem õt, sem a fiúkat. Ez persze butaság, alig várom, hogy újra lássam Joyt és a srácokat is.

- Megnézem este, hogy mennyire torlódott fel a munkám és felhívlak – ígérem, de nem úgy látom az arcán, hogy meggyõztem volna. – Joy! Alig várom, hogy újra veled lehessek és nem csak az ágyban. Viszont eszemben sincs felelõtlenül ígérgetni neked. Ha azt mondom, hogy holnap nyolckor átmegyek hozzád, akkor azt akarom, hogy az úgy is legyen, és ne kelljen azzal hívnom, bocs, de közbejött valami.

- Rendben. Megértem. Tényleg rossz lenne, ha beleélném magam valamibe és mégsem jönne össze – bólintja megkönnyebbülve.

Az, hogy nyugodtan ülünk be a kocsiba, nekem is fontos, mivel meló közben nem akarok azon agyalni, hogy Joy esetleg félreértett és azt hiszi, csak kihasználtam. Ez utóbbit szeretném a legkevésbé. Szívesen elmondanám neki, de a fiúkat agyon sem lehet csapni, egész úton be nem áll a szájuk. A végén már csak mosolygunk magunk elé Joyjal és idõnként válaszolunk, amikor hagynak minket szóhoz jutni. Arra még van idõm, hogy bemenjek velük a házba és a fiúk megmutassák a játékaikat, de a játékra már nem, mert Travis üzenetei folyamatosan érkeznek. Nehéz elköszönni a fiúktól, de segít, hogy mindent el akarnak mesélni Aureliónak a kirándulásról, így két-két puszi kiosztása utána már viszik a vásárfiát bemutatni. Egy pillanatra találkozik a tekintetem a daduséval és nagyon nem tetszik, ahogy méreget. És egyre erõsebb bennem az érzés, hogy valami nem oké a pasival. Szívesen elbeszélgetnék vele négyszemközt, de nem hiszem, hogy Joy örülne neki, ha frászt hoznék a dadusára. Nekem mégis olyan érzésem van, hogy kéne ezzel az Aurelióval néhány szót váltanom.

- Ugye nem vagy féltékeny? – fogja meg kezem Joy, ahogy kifelé sétálunk.

- Ezt miért kérdezed?

- Mert láttam, hogyan méregeted Aureliót.

- Nos, már az elején sem titkoltam, hogy nem örülök az ittlétének – mondom nyugodtan. Mindkettõnknek jobb, ha féltékenynek hisz. – Túl sokat van veled.

- Csak a gyerekek miatt – nyugtat mosolyogva. – Sosem érdekelt, mint pasi.

- Komolyan ezzel akarsz megnyugtatni? – húzom magamhoz a kocsinál, de már mosolygok.

- Igen. Szerintem nagyon megnyugtató voltam – simul a testemhez.

- Ezzel tudnék vitatkozni baby, de mennem kell – sóhajtok és szenvedélyesen megcsókolom, hogy érezze õ is, milyen nehéz elválnom tõle.

És még így is bõ tíz percig tart, amíg sikerül elengednem, akkor is nagyon erõt kell vennem magamon, hogy be tudja ülni a kocsiba és elhajtsak.

Mire hazaérek újabb hat üzenetem van Travistõl, amitõl nagyon felmegy bennem a pumpa, de arra nem számítok, hogy ezt képes lesz még otthon felülmúlni. Pedig igen.

- Mégis, hol a picsában voltál eddig? – támad nekem, amin belépek az ajtón.

- Parancsolsz? – vonom fel a szemöldököm a minõsíthetetlen stílus hallatán.

- Azt kérdeztem, hol voltál? – kérdezi újra, de már kihagyva a káromkodást.

- Pontosan tudod, hol voltam – sétálok fel az emeletre a táskámmal.

- Nem kefélted meg elégszer, hogy ilyenkor kellett megjönnöd? – jön utánam.

- Vigyázz a szádra, Travis! – fordulok felé. – Fõleg, ha Joyról beszélsz!

- Rohadj meg! – közli, aztán faképnél hagy.

Nem állítom meg, nem megyek utána, ilyenkor felesleges. Addig nem lehet beszélni vele, amíg le nem higgad. Nagy szerencséje, hogy közelebb áll hozzám, mint bárki más, különben nem úszta volna ennyivel. Kidobom a szennyes ruhákat a fürdõbe, majd a bejárónõ kimossa holnap, aztán veszek egy forró zuhanyt, felkapok egy melegítõt meg egy pólót és irány a dolgozószobám. Annyi üzenetem van, hogy majd két óráig azokat olvasgatom és a végére már jojózik a szemem, meg is kell dörzsölnöm õket.

- Bejöhetek? – áll meg az ajtóban Travis.

- Lehiggadtál? – nézek rá.

- Le – bólintja.

- Akkor gyere – biccentek a szék felé.

- Sajnálom, hogy kiabáltam – ül le. – De nem szeretem, amikor ilyen sokáig vagy távol.

- Tudom, Travis – nézek a szemébe. – Viszont nem árt, ha tisztázunk valamit, mert mostanában túl sok volt az ilyen kitörésekbõl. Te vagy a legjobb barátom, mindig mellettem álltál, mióta csak megismertelek, tisztában vagyok a képességeiddel, ahogy azzal is, hogy aggódsz miattam, de már nem vagyok gyerek, akinek fogni kell a kezét. Meg tudom védeni magam.

- Megértettem – mondja kelletlenül.

- Biztos? – firtatom. – Vagy csak rávágod, hogy ne beszéljünk errõl tovább?

- Nem szeretem, mikor dühös vagy rám – mondja.

- Én sem szeretem, hogy dühös vagyok rád, de újabban úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát, nekem pedig elfogyott a türelmem. Már nem járunk Travis, és azért nem, mert nem ment nekünk együtt. Éppen te voltál az, aki ezekkel a szavakkal vetett véget a kapcsolatunknak, úgyhogy most nem értem, mi ez a folyamatos hiszti, fõleg, mióta megismerkedtem Joyjal.

- Joy nem hozzád való! – közli. – És nem én vagyok az, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek. Mióta a kis fodrászod képbe került, úgy teszel, mintha nem te lennél a város meg a környék ura, mintha nem fizetnél le zsarukat, politikusokat, mintha nem üzletelnél kurvákkal, meg a drogon és fegyvereken kívül minden mással, ami mozdítható. Tényleg azt hiszed, hogy van jövõd egy kétgyerekes apucival? Tényleg azt gondolod, hogy Joy majd boldogan vállalja a gengszterfeleség szerepét és együtt nevelgetitek a fiúkat, és olyanok lesztek, mint egy szép kis család?

- Igen. Pontosan így gondolom, Travis – mondom nyugodtan.

- Neked elment az eszed – áll fel.

- Lehet. Most viszont menj és nézess utána ennek az Aureliónak. Nem tetszik nekem a pasas. És nem azért, mert féltékeny vagyok.

- Ahogy akarod – mondja hûvösen. – Ne feledkezz meg a holnap esti tárgyalásról a kikötõ kapcsán.

- Köszönöm, hogy emlékeztettél – biccentek. – Nyolckor indulunk.

- Ez a dolgom – sétál az ajtó felé.

- Travis! Attól, hogy Joyjal vagyok, te ugyanolyan fontos vagy a számomra.

Nem hazugság, tényleg nagyon fontos nekem, éppen ezért szeretném elkerülni, hogy választanom kelljen a legjobb barátom és párom közt. Emiatt sokkal jobban kell majd Travisre figyelnem, hogy nyugodt legyen, és ne vitázzunk folyton.

Nem sokat alszom, talán csak négy órát, mert folyamatosan telefonálok és intézem az ügyeket, ébredés után pedig folytatódik tovább. Esküszöm, mintha hetekre mentem volna el, nem pedig két napra. Délutánra már nagyon ideges vagyok, így fél hatkor összeszedem magam, felveszem az öltönyöm és elmegyek Joyhoz a szalonba, muszáj látnom, mert az a pár üzenet, amit váltani tudtunk, nem elég.

- Szia – tapadok az ajkára, ahogy bezártam magam mögött az üzlet ajtaját. – Hiányoztál – szorítom magamhoz.

- Szia – pihegi meglepetten, nem tudta, hogy jönni fogok. – Azt mondtad, tárgyalni mész.

- Igen, de muszáj volt látnom téged, mielõtt indulok – vallom be.

- Meddig érsz rá? – simogatja a hátam.

- Nyolckor veszem fel Travist, úgyhogy nagyjából fél nyolcig – csókolgatom a nyakát. – Elviszlek vacsorázni.

- Az jó lesz. Nagyon éhes vagyok – mosolyog.

- Tökéletes – fogom meg a kezét, aztán a kocsihoz kísérem.

Az étterem hangulatos és csendes, tökéletesen megfelel mindenféle beszélgetéshez, így a miénkhez is, mivel szeretnék valami fontosat megbeszélni Joyjal.

- Joy! Gondolkodtál már rajta, hogy kibõvítsd a szalonod? – kérdezem. – Tudom, hogy neves vendégeid vannak. Így talán jó reklám lenne, ha kicsit nagyobb lenne a szalon, ha felvennél még pár embert. És nem elhanyagolható, hogy a gyerekekre és rám is több idõd jutna.

Ahogy kilépek, nem fordul meg rögtön, valamit a laptoppal csinál, de beszélni elkezd közben. Gonosz vigyor szökik az arcomra. Mindjárt megfordul és én elõre várom, milyen képet fog vágni.
- Tudod a fiúk nagyon meghatottak azzal a rajzzal – kezdi, de a dolog ennyiben is marad. A szemei kikerekednek és látom rajta, hogy nem kicsit leptem most. Nos, igen.
Egy férfi egy nõi strandkendõben. De nem érdekel, hogy mi van rajtam, amíg ilyen hatással vagyok rá. Amíg kíván engem, addig bármire hajlandó vagyok érte az ésszerûség határain belül természetesen. És most láthatóan kíván. Ahogy közeledik felém, a szemét le se veszi a csípõmrõl, legalábbis arrafelé tekintget.
- Joy… Egyszerûen nem tudok betelni veled – mondja, de látom, hogy igazat beszél. A hangjából süt a vágy, a farka mát ide látszik, hogy felállt, és ahogy issza a látványomat az valami fantasztikus érzés. Mintha valami király lennék… vagy nem is tudom. Isteni érzés, hogy csak attól, hogy engem néz, akadozva veszi a levegõt és ez csak fokozódik, ahogy mögém lép. Az ujjai megremegnek, ahogy a bõrömhöz ér és azonnal magához is ránt.
- Szánalmas, de pillanatokon belül a nadrágomba fogok élvezni tõled – súgja, és a farka a fenekemnek feszül, de persze én is segítek az izgatásában.
- Valóban?
Morranva válaszol, majd az arcát a nyakamba hajtva kezd zihálni. Érzem a levegõvételeibõl, a teste közelségébõl, hogy pillanatokon belül elmegy, de mire ezt átgondolom, már meg is történt.
- Ezt tényleg gyors volt. – Ismerõs helyzet.
- Te tehetsz róla.
- Igen, és nagy elégedettséggel tölt el.
- Valahogy sejtettem. De valami még hiányzik…
- Mégis mi?
- Csak egy kis apróság, amivel fokozni szeretném a szépségedet.
Az ágyra tesz egy kis zacskót és kivesz belõle egy hosszú láncot, majd elém lép és a csípõmre csatolja. Ahogy végigsimítok rajta kezdek biztos lenni benne, hogy valami van itt, amiit tudni akarok. Amikor viszont elkezdi a lábujjaimra feladni a gyûrûket, egyre biztosabb vagyok benne.
- Azt hiszem, el kéne mesélned valamit – kérem kertelés nélkül.
- Igen, én is úgy érzem. Az van baby, hogy imádom csajos cuccokban látni a páromat a hálóban.
He?
- Ez most valami vicc? – kérdezem. Ha poén, akkor elég elfuserált, de ha igaz, akkor az felvet még pár kérdést.
- Nem. Tök komolyan mondom. – Ahogy nézem, rájövök, hogy ehhez azért kell bátorság most bevallani. Mert akár a képébe is röhöghettem volna. Nos akkor hagyjuk a kérdéseket, hiszen a kendõ is ilyen extrém reakciót váltott ki belõle. Akkor meg miért ne lehetnék partner? Úgyis csak a hálószoba egyik kis titka marad.
- És miben képzeltél már el?
- Nos, a piacon, amikor a kendõt megvettem, máris beugrott, hogy totál megvadulnék, ha fehér combharisnyában és kockás, rakott szoknyában várnál a hálómban, ami alól kivillan a parányi alsóba bújtatott segged – feleli.
- Mennyire vadulnál meg?
- Kibaszottul.
- Akkor vegyél nekem egy ilyen szettet. - Miért ne lehetnék partner? Kell egy kis hóbort.
- Már megrendeltem. - Magamban felkacagok.
- Ennyire biztos voltál benne, hogy nem hagylak faképnél, ha ezt elõadod?
- Nem. De úgy gondoltam, hogy túl jó, ami köztünk van, ahhoz, hogy ez eltántorítson tõlem. Meg azt is gondolom, hogy bevállalós vagy, akinek ez nem jelent gondot az ágyban.
- Veled tényleg nem - csókolom meg finoman, de kezd sok lenni a beszéd, így megkérem, hogy folytassa, amit meg is tesz.

Úgy kényeztet, mintha porcelánból lennék. Végigcsókolja a lábaimat, de a kendõt nem veszi le, az alatt simogat az ujjaival, az ajkaival, de mielõtt a farkamhoz érne, a belsõcombom egy pontját lilára szívja, csaj utána éri el a lényeget. Amivel megint úgy bánik, mintha valami fagyi lenne. Akár ellenemre is lehetne, hogy csajos ruhákban akar látni és még porcelánbabaként is bánik velem, de melyik férfi ne vágyna arra, hogy egy másik férfi, aki ráadásul nem kicsit tetszik neki, úgy bánon vele, mintha törékeny lenne? Most pedig kifejezetten jól esik, hogy ennyire vigyáz, még az ajkaival is rendkívül finoman kényeztet.
- Devon… - sóhajtok fel. - El fogok élvezni… - suttogom.  Csak felnéz rám, de még a kendõ alól is kivillannak a szemei. Mintha csak azt akarná mondani, hogy nyugodtan. - Bele akarok élvezni a szádba - mondom, és a kendõ alá csúsztatva a kezem, a hajába túrok. Most egy kicsit ez is jól esik. Nõi ruhában vagyok, illetve ha lehet ezt ruhának nevezni, mégis a farkamat kényezteti egy isteni pasi. Tényleg van ebben valami különlegesen izgató.

A szex megint olyan fantasztikus, mint az elõzõ. Bár kicsit vadabb, de nem olyan kemény, mint a legelsõ. Most is felkészít, jó alaposan… amit kifejezetten élvezek is, aztán az, ahogy belém hatol most sem csak vad ki és be, hanem kellemes ringatózás annyira kéjesen, amennyire a ringatózás csak lehet. Majdnem minden lehetséges formában és pózban csináljuk, és most nem  is állunk meg egynél, sõt, a kendõre is figyelek, hogy le ne essen, hiszen látom és érzem, hogy ettõl még jobb neki. De amikor már éjfél is elmúlik, kezdem érezni, hogy sok. Mindenbõl… még akkor is, ha bennem csak kétszer volt és a többi kéz, száj és hasonló finomságok, egyszerûen nincs több erõm.
- Devon… - pihegem. - Nem megy tovább… el fogok ájulni…
- Ugyan… dehogy fogsz - vigyorog fel rám.
- Kérlek… aludjunk…
- Fogunk is. - A kijelentése ellenére megint elkezd a szájával kényeztetni és valahogy ismét háttérbe szorul az alvás.

Lassan végzünk a ruha szekcióval is, de nem bánom, hogy ilyen hosszan idõztünk ezzel. Különben, hogy találtam volna rá a kendõkre, amiket megvettem Joynak? Sehogy. Ez az egyik oka, hogy élvezem a kirándulást. A másik ok pedig a két fiú õszinte, leplezetlen örömet, ami meglepõ módon elégedettséggel tölt el. Pedig nem vagyok naiv, nem lesz mindig minden ilyen idilli. Törvényszerû, hogy ne legyen az. Amivel nincs is baj, amíg az embernek nincs olyan bátyja, mint nekem volt. De nem akarok most erre gondolni, amikor Joy és a gyerekek itt vannak velem. Bér nem vagyok egészen felkészülve erre a nagy családi boldogságra, az mégis megmelengeti a szívem, ahogy Alex megfogja a kezem és úgy sétálgatunk. Meg lehet szokni, nagyon is, pedig nem vagyok egy apatípus. De talán menne.

- Nos, ki éhes? – szólal meg Joy, amire mindenki részérõl igenlõ válasz érkezik. – Ugye meghívhatlak téged is? – sétál oda mellénk Chris-szel.

Hogy õ hívjon meg? Minden idegszálam tiltakozik ellene, elvégre én volnék a „férfi” a kapcsolatban, vagy mi.

- Ha ragaszkodsz hozzá… - mondom végül, ha neki fontos, akkor nekem is belefér most az egyszer.

- Ragaszkodom – közli, aztán már fordul is a fiúkhoz, hogy megtudja, ki mit enne, de nem sokra jutunk, így a végén találomra kiválaszt egy fabódét. – Az?

- Tökéletes – bólogatok. – Van mindenféle hús, meg néhány sütemény is volt, amikor legutóbb itt voltam.

- Süti? – ragyog fel azonnal Chris szeme. Igazi sütimanó a srác. – Apuci, ha eszünk zöldséget is a husihoz, ugye kapunk sütit is – néz fel boci szemekkel Joyra.

- Persze kicsim – mosolyog Joy. És még én vagyok a vajszívû.

Végül megoldódik a kaja kérdés is, így sikerül mindenkinek jól lakni, persze a srácok a hús és a zöldség felét otthagyják ránk, mert az édes krém sokkal fontosabb. Joy finom megjegyzését, miszerint ideje volna visszamenni a hajóra, nem fogadja osztatlan öröm, fõleg Alex részérõl.

- Nem maradhatunk még? – kérdezi ránk nézve, aztán Chrisre figyel, aki a fülébe súgva közöl vele valamit, amin Alex kicsit meglepõdik, de aztán felén fordul. – Mégis mennünk kell – jelenti be.

- Ez meg mi volt? – firtatja Joy.

- Meg kellett beszélnünk valamit – mondja Chris és rendezni kezd minket, hogy induljunk akkor, de gyorsan.

Nem vitatkozunk a lelkes és ezúttal nagyon határozott törpével, hanem teljesítjük az óhaját és visszamegyünk a hajóra. Én sem bánom igazából, mert amúgy maximum a fedélzetig mentünk volna Joyjal, ha a gyerekek nem jönnek el, ugyanis le sem szálltam volna a bestiám gyönyörû testérõl. Igen, igen! Önzõ vagyok. Tudom jól, de akkor is ezt terveztem eredetileg. Viszont most már úgy gondolom, a gyerekek jelenléte sokat segített abban, hogy Joy kötõdni kezdjen hozzám. Ment volna azzal is, hogy az ágyban bûvölöm el, de olyan fontosak a fiai, szóval az a tény, hogy a két fiú megkedvelt, többet segített, mint az a tény, hogy veszett jó szeretõ vagyok. Tehát végeredményben, minden így tökéletes, ahogy van.

A hajón a két fiú a nyugágyakba parancsol minket Joyjal, aztán elvonulnak rajzolni. Mit tagadjam? Jól esik egy kis pihenés kettesben a cicámmal, még akkor is, ha nem csinálhatunk semmi félreérthetõt.

- Köszönöm a mait – fogja meg a kezem Joy.

- Ugyan, nincs mit – mosolygok.

- Remekül éreztem magam, ugye tudod?

- És még milyen jól fogod késõbb – húzódik kissé kaján mosolyra az ajkam.

Hallom a sóhajtását, õ is nagyon szeretne már kettesben lenni velem, ahogy én vele. És annak ellenére, hogy én vagyok a kanos hím a kapcsolatban, mégis õ az aki, kiugrik a székébõl, hogy lophasson egy csókot. És persze megint nem tudunk megállni ennyinél, egyre mélyül a csók, a végén már a tarkójánál fogva tartom a fejét, hogy ne húzódhasson el. Nem mintha nagyon akarna. Bár megteszi, mielõtt kínos helyzetbe kerülnénk.

- Most ne többet – suttogja lenézve magára én pedig követem a tekintetét.

A dolog egy mosollyal és megállapítással zárul, miszerint a felizgulás kezdeti stádiumában vagyunk mindketten. Még szerencse, hogy a fiúk megjelennek mellettem, mielõtt magamról megfeledkezve leteperném Joyt.

- Apa mindig azt mondja, hogy ha kapunk valamit, azt illik megköszönni – kezdi Alex. – Szóval… tessék – nyom a kezembe egy rajzlapot. – Köszönjük a mait. Ezt ketten rajzoltuk neked!

Nézem a képet. Négyen vagyunk rajta, a két fiú középen mi pedig a két szélen, felettünk pedig egy mosolygós napocska. Nézem a képet, bár minél tovább nézem, annál inkább kezd elmosódni a szemem elõtt, annyira meghat. Része lenni egy családnak… Az övéknek… Fájdalmasan kellemes érzés kerít hatalmába, örülök, hogy egy köszönömöt ki tudok nyögni a fiúknak, de úgy látom, érzik, hogy számomra fontos ajándékot adtak.

Estefelé hálát adok az égieknek, amiért elmaradt a délután alvás, mert a fiúk már fél kilenckor kidõlnek, vagyis rengeteg idõm lesz arra, hogy a bestiámmal legyek. Amíg Joy sellõsködik a fürdõmben, addig egyeztetem a kapitánnyal az útitervet hazafelé, mert úgy tûnik, elkap minket egy kisebb vihar, és nem akarok felesleges kockázatot vállalni. Ez azzal jár, hogy kerülõ úton kell mennünk és hosszabb lesz az út visszafelé, de sosem tenném ki nem kívánt helyzetnek Joyt és a fiúkat. Miután mindent megbeszélünk a kapitányommal, lemegyek a hálómba, de Joy még sehol. A jelek szerint erõsen rákapott a pancsolásra. Nem gond, korán van még, szóval hagyom, addig megszabadulok a felsõmtõl, elég lesz a melegítõnadrág is, úgysem lesz rajtam sokáig. A szekrényben pakolászom, háttal a fürdõnek, elrakom a bársony zsákokat, amiben az ékszerek vannak.

- Egyedül vagy? – kiabál ki Joy.

- Igen – válaszolom.

Kissé meglep a kérdése, rajta kívül senki sem teszi be a lábát ide, amikor a hajón vagyok. A személyzet akkor dolgozik, amikor nem vagyunk a környéken, mivel jól tudják, nem szeretem, ha láb alatt vannak. És elég jól megfizetem õket azért, hogy láthatatlanul tegyék a dolgukat. Erre nagyon kényes vagyok. El sem tudok képzelni annál idegesítõbbet, minthogy valaki folyton a lábunk alatt legyen, amikor csak egymással szeretnénk foglalkozni. Nekem így kényelmes.

Hallom, hogy nyílik a fürdõ ajtaja, de nem fordulok meg, gyorsan letöltöm a telefonomról a fotókat, amiket a parton meg a vásárban csináltam.

- Tudod a fiúk nagyon meghatottak azzal a rajzzal – magyarázom felé fordulva.

De folytatni már nem tudom, a látvány egyszerûen belém fojtja a szavakat. Joy ott áll elõttem a csontszínû kendõben, és semmit sem kell tennie ezen kívül, ez is elég, hogy nehezen vegyem a levegõt és az ágyékom veszettül lüktetni kezdjen. A bestiám egyszerûen gyönyörû, bár még ez sem elég kifejezõ arra, amit látok. A kendõ a csípõjére simulva omlik a földig, egyszerre rejtve és megmutatva a buja a testet, amit azóta kívánok, hogy elõször megláttam a kivillanó popóját abban a mellékutcában. A kendõ valóban nõies, de az, aki viseli, talpig férfi, ezen nem változtat az a tény sem, hogy ilyen holmi van rajta. Ezt volt az, amit Travis sosem értette meg, amíg együtt voltunk. Szerinte ez csajos és megalázó a férfinak, aki viseli. Szerintem meg ettõl csak még hangsúlyosabb, hogy férfi van a ruhában. Ez volt az egyik oka, hogy nem mûködött a kapcsolatunk. Travis mindent felvett, amit kértem tõle, de mindig láttam rajta, hogy kényelmetlenül, megalázva érzi magát és ez a végén már elvette a kedvem attól, hogy vele legyek. Joy viszont egészen más, õ nem érzi magát megalázva attól, hogy egy kendõt vettem neki, olyan természetesen viseli, ahogy egy pólót, vagy bármilyen másik ruhát. Semmi mást nem látok rajta, csak azt, hogy tetszeni szeretne nekem és élvezi, hogy milyen hatással van rám. Szerintem a bestiám pontosan tudja, milyen hatalma van felettem jelen pillanatban. Nem is mozdul meg, nekem kell odamenni hozzá, hogy megérinthessem, hogy a közelében lehessek. Le sem veszem a tekintetem a férfiasan, keskeny csípõjérõl, a lapos hasáról. Imádom, hogy a csontszínû kendõ kiemeli a napsütötte bõrét, pont, ahogy elképzeltem.

- Joy – szólalok meg mély, torokhangon. – Egyszerûen nem tudok betelni veled – iszom a szemeimmel a látványát.

Olyan tökéletes mindene, a széles vállai, a sima bõre, a csípõje, a kendõ alatt felsejlõ farka, a feszes combjai, a hosszú lábai. Komolyan oda vagyok minden porcikájáért, fõleg ezek után. Mégis akkor akad bent a legtovább a levegõ, amikor a háta mögé lépek és megpillantom a kerek, kemény fenekét domborodni a leheletnyi, áttetszõ anyag alatt. Lassan végighúzom a tenyerem a gerincén, aztán magamhoz húzva a csípõjére simítom a kezeimet.

- Szánalmas, de pillanatokon belül a nadrágomba fogok élvezni tõled – súgom a fülébe, nekifeszítve az ágyékom a seggének.

- Valóban? – kérdezi incselkedve és azonnal dörgölõzni kezd.

Csak egy morranásra futja, de nem állítom meg, csak jobban a csípõjére markolok, a fejemet pedig a nyakába fúrom és halkan zihálok. Tényleg csak pár pillanat kell, hogy elmenjek, de nem bánom, õ is ment már el tõlem, azelõtt, hogy egyáltalán szexeltünk volna konkrétan.

- Ezt tényleg gyors volt – kuncogja Joy halkan.

- Te tehetsz róla – súgom a fülébe.

- Igen, és nagy elégedettséggel tölt el – vallja be és a hanglejtésébõl tudom, hogy mosolyog közben.

- Valahogy sejtettem – csókolok a nyakába, aztán ellépek tõle. – De valami még hiányzik…

- Mégis mi? – kérdezi olyan önérzetesen, hogy muszáj mosolyognom egyet.

- Csak egy kis apróság – veszem elõ a szekrénybõl a bársonyzsákokat -, amivel fokozni szeretném a szépségedet.

Kíváncsian figyeli, ahogy leteszem a zsákokat az ágyra, aztán egyikbõl kiveszek egy hosszú aranyláncot, majd odalépve hozzá a csípõjére csatolom. A lapos, szépen megmunkált aranyszemek második bõrként simulnak Joyra, még inkább kiemelve a bõrének színét.

- Apróság mi? – jegyzi meg végigsimítva a láncon.

- Eszelõs jól áll neked – ültetem az ágyra.

- Nekem minden jól áll – mosolyogja.

- De csak utánam – térdelek le elé, hogy feladhassam a lábára a másik zsákból kivett gyûrûs bokaláncokat.

- Azt hiszem, el kéne mesélned valamit – néz le rám érdeklõdve.

- Igen, én is úgy érzem. Az van baby, hogy imádom csajos cuccokban látni a páromat a hálóban – mondom el egyenesen.

- Ez most valami vicc? – kérdezi, én meg kissé feszültté válok, mivel arra nem gondoltam, hogy miként reagálok majd, ha neki nem tetszik, hogy ilyen irányú vágyaim is vannak.

- Nem. Tök komolyan mondom – nézem az arcát.

- És miben képzeltél már el? – érdeklõdik.

- Nos, a piacon, amikor a kendõt megvettem, máris beugrott, hogy totál megvadulnék, ha fehér combharisnyában és kockás, rakott szoknyában várnál a hálómban, ami alól kivillan a parányi alsóba bújtatott segged – adom meg a kendõzetlen választ.

- Mennyire vadulnál meg? – hajol közel az ajkamhoz.

- Kibaszottul – súgom az ajkai közé.

- Akkor vegyél nekem egy ilyen szettet.

- Már megrendeltem – vallom be.

- Ennyire biztos voltál benne, hogy nem hagylak faképnél, ha ezt elõadod? – cirógatja az arcomat.

- Nem. De úgy gondoltam, hogy túl jó, ami köztünk van, ahhoz, hogy ez eltántorítson tõlem. Meg azt is gondolom, hogy bevállalós vagy, akinek ez nem jelent gondot az ágyban – mosolygok.

- Veled tényleg nem - csókol meg, aztán elhúzódik és megtámaszkodik a kezeivel a háta mögött. – Folytasd csak! – teszi a combomra a lábfejét. – Rajta!

Tetszik, hogy nem akadt ki nagyon. Nem állítom, hogy minden cuccot szeretni fog, amit megveszek neki, de nem hiszem, hogy gond lesz ezzel a jövõben. És abban szinte biztos vagyok, hogy élvezni fogja, amint megtapasztalja, milyen hatással lesz rám, ha ilyesmiket visel. Ideje megmutatni neki. Felsimítok mindkét vádlijára a kendõ alatt, aztán megemelem az egyik lábát és a lábfejétõl kezdve végigcsókolom, majd a térdéhez érve visszaengedem a földre, hogy a másik lábával is megcsinálhassam ugyanezt. Egyre feljebb tûröm a vékony anyagot, ahogy haladok felfelé a csókokkal, de a végén már annyira belemerülök, hogy nem foglalkozom tovább fele, jól elvagyok a kendõ alatt is. Újra és újra végigcsókolom, megharapdálom Joy belsõcombjait, aztán elkap a vágy, hogy megjelöljem a bestiámat, így egyszerûen a belsõ combjára tapadok az ajkammal és szívni kezdem az érzékeny bõrt, miközben a kezeimmel az izmos vádlijait cirógatom. Gyönyörû lila foltot hagyok a combján, mint egy birtokjelet, ami jó sokáig nem tûnik majd el. És pont ez volt vele a célom. Megjelölni, hiszen az enyém. Miután végeztem a combjával, felnyalok a farkára, majd feljebb emelkedve az ajkaim közé veszem. Amúgy tényleg perverz dolog ez, elég csak elképzelni, ahogy a csontszín kendõ alatt fel-alá mozgatom a fejem, hogy felizgassam és megõrjítsem a számmal.

- Kicsit ijesztõ és fura, de azt hiszem… nagyon jó is – feleli, de közben Chris kiszagolja a kakaó illatát és persze keresni is kezdi, de rögtön felélénkül Alex is ahogy kiderül, hogy a gofri vaníliaöntetes, csokidarabokkal.

- Van egy nagyobb sziget a közelben, elmehetnénk megnézni a piacot, ha van kedvetek – jegyzi meg, ami így elsõ hallásra remek program.
- Kapunk ajándékot is? – kérdezi Alex.
- Azt is hiszem, semmi akadálya, persze apát is meg kell kérdezni róla.
- Csak valami apróságot – szólok közbe, de a mondandóm már elveszett a faelefánt alatt...
- Igen - feleli arra, hogy van-e faelefánt. - Biztosan van olyan is, meg faragott maszkok és mindenféle faragott állatok. És van egy ügyes kézmûves is, aki majd csinálhat nektek névre szóló karkötõt, vagy nyakláncot is.
Persze már jön is a ficánkolás, merthogy most azonnal mindent, de a végén már el kell engednünk õket öltözni és készülni, mert nem hagynak minket reggelizni.
- Nem kell ám ezt tenned. - Nem akarom, hogy azt gondolja, csak a pénze miatt vagyok vele.
- Mit?
- Ajándékokat venni, meg költségekbe verni magad miattunk.
- Hát megfosztanál az élménytõl, hogy kereskedelemélénkítõ hatást gyakoroljak?
- Mondjuk inkább úgy, hogy egyéb élénkítõ hatásaidat vonzóbbnak találom – kezdek könnyed izgatásba.  
- Igen, de azt a hatásomat csak veled gyakorlom baby – vigyorog rám. Jól esik, ha becézget, valahogy ez is olyan meghitt…
- Azt ajánlom is – húzom tovább.
- Ha így folytatod, Joy, igen nehéz lesz elindulnunk. Nem mintha nem vágynék rá, hogy itt az asztalon tegyelek a magamévá. De legyünk jó fiúk, várjunk legalább a délutáni alvásig.

Természetesen elindulunk és nem is igazán van baj. Minden rendben megy, de ahogy az árusokhoz érünk rájövök, hogy valami fontosat nem mondtam el neki, és ahogy ez érlelõdik, egyre feszültebb leszek, hiszen rengeteget költ ránk. Épp ezt akartam elkerülni. Minden csodás, de ez valahogy zavar, és õ észre is veszi.
- Ne légy durcás - jegyzi meg mosolyogva, de bennem a mosoly miatt valahogy egy pillanatra elpattan valami.
- Nem szabad, hogy mindent megkapjanak. Vajszívû vagy, semmire nem tudsz nemet mondani.
- És ez tényleg baj? – kérdez vissza és ekkor jövök rá, hogy a kelleténél jóval bunkóbb voltam.
- Nem, dehogy! Csak abban a szellemben nevelem õket, hogy mindenért meg kell dolgozniuk és nem kaphatnak mindent készen az életben.
- Megértem. Majd jobban figyelek – feleli, de látom, hogy még mindig bántja.
- Devon. Nem bántásból mondtam, amit mondtam, ugye tudod? Ki sem tudom fejezni, milyen boldoggá tesz, hogy kedveled a fiaimat, hogy törõdsz velük és a kedvükben jársz.
- Tudom, ne haragudj. Nem vagyok jó az ilyen… családi dolgokban. Figyelni fogok oké? – kérdezi, immár õszintébben mosolyogva.
- Köszönöm.

Lassan elérünk a mütyûrös rész végére és jönnek a ruhák a vásárban, és persze itt is van mit nézni. Az ikrek mint két édes kis modell, mindent felpróbálnak, ami megtetszik nekik, és kapnak is pár holmit, de aztán persze Devon is észrevesz valami izgalmasat.
- Istenien fog mutatni rajtad. Már látom is magam elõtt, ahogy a csípõdre kötve belépsz a hálóba és átsejlik alatta a feneked vonala és a huncut farkadé is – súgja, amikor meglát egy csontszínû, nagy kendõt. – Arról nem is beszélve, hogy csodásan kiemeli a napsütötte bõrödet is. És egyéb elõnyeit is el tudom még mondani.
- Hallgatlak – mondom, nyelve egy picit. Nem akarok felizgulni, de nem sokat segít, hogy már el is képzeltem pár dolgot.
- Tudod, egy ilyen kendõ nagyon praktikus darab, istenien fel lehet alá simítani a feszes combjaidra és csak fel kell tûrnöm, hogy mélyen beléd hatolhassak.
- Devon…  Ne húzz fel a piac közepén!
- A világért sem tennék olyat – vigyorog rám, de persze megveszi a kendõt. Nem is egyet…
- Számító vagy – jegyzem meg jókedvûen.
- Minek is tagadnám. – Persze megsimogatja a fenekem, ahogy ellép mellettem. Nos, ezzel sem segített. Mindegy, attól még borzalmasan élvezek mindent. És ahogy látom õ is. Épp Alexet próbálom visszatartani, hogy ne szaladjon egybõl a kajáldákhoz, merthogy kezdenek éhesek lenni, de látom, hogy Devon vigyorog.
- Nagyon kíváncsi vagyok, mi jár a fejedben, hogy ilyen önelégülten vigyorogsz – jegyzem meg.
- Alig várom, hogy elmondjam bestiám – mondja nem túl egyértelmû válaszát, de inkább hagyom a dolgot és megyünk tovább.

Lassan vége a ruhás részeknek is. Magamnak nem veszek semmit, ahogy õ sem, de a fiúk még mindig borzalmasan élvezik. Nem kérnek semmit, legalábbis ha kérnek sem kapnak mást, de mindent felpróbálnak, ami megtetszik nekik picit is. Az viszont szerencse, hogy végül egymást beszélik le róla. Ez túl lányos, az túl sötét, ez nem illik hozzád…. édesek, pláne mikor ilyen jó testvérek. Azért annak örülök, hogy eddig Devon nem látta amikor marakodnak. Remélem ezt akis idõt kihúzzuk enélkül. Nem szeretném, ha rossz lenne a benyomása róluk, hiszen remek srácok, csak… néha kicsit összekapnak.  
Elõre pillantva látom, hogy Alex kézen fogva sétál Devonnal, és a látvány valahogy szívet melengetõ. Tetszik Devon, nagyon, és gond nélkül tudnék vele bármi komolyabbat elképzelni és úgy látszik a srácokat is kedvelni kezdte, és viszont is. Ez sem lehet akadály… nem látok gondot az az igazság. A szex megy, a beszélgetések is, megértjük egymást, tudnám szeretni. Ebben biztos vagyok.
- Nos, ki éhes? - szólalok meg, mire persze egyértelmû válaszokat kapok. - Ugye meghívhatlak téged is? - lépek mellé Chris kezét fogva, aki úgy vélte túl messze volt tõle Alex így odasiettünk hozzájuk mi is.
- Ha ragaszkodsz hozzá… - feleli egy rövid gondolkodási idõ után. Bólintok.
- Ragaszkodom. - A fiúkhoz fordulva megpróbálom megtudni, hogy ki  mit szeretne enni de nem kapok választ így csak találomra elindulunk egy kis helyiség felé. Amolyan fabódé-féleség. - Az?
- Tökéletes. Van mindenféle hús, meg néhány sütemény is volt mikor legutóbb voltam.
- Süti? - csillan fel Chris szeme Devon válaszára, mire felnevetünk. - Apuci, ha eszünk zöldséget is a husihoz, ugye kapunk sütit is? - néz fel rám.
- Persze kicsim - mosolygok le rá.
Családias minden. Idilli…

Én sima sült halat veszek, a többiek másféle húsokat, bár Chris az asztalnál végül az enyém felét eszi meg és a süti elõtt a maradékát rám hagyja. Valami krémes vackot kapunk, de nem állott, látszik a krémen, hogy teljesen friss minden, így nem félek.
Végül aztán üdítõk és egy pici pihi után felvetem, hogy induljunk.
- Nem maradhatunk még? - kérdezi Alex. Chris erre oldalba böki és a fülébe súg valamit, amit Alex meglepve konstatál de aztán visszafordul. - Mégis mennünk kell - jelenti be.
- Ez meg mi volt? - kérdezem felvont szemöldökkel.
- Meg kellett beszélnünk valamit - mondja Chris és leszállva a székrõl már menetkészen noszogat minket.

Már a hajón vagyunk, és lassan kezdek rájönni, hogy miért kellett ennyire sietni. Minket leparancsoltak a napozóágyakba, õk meg egy árnyékos részre vonultak a rajzlapokkal és színes ceruzákkal.
- Köszönöm a mait - fogom meg Devon kezét.
- Ugyan, nincs mit - mosolyog vissza.
- Remekül éreztem magam, ugye tudod?
- És még milyen jól fogod késõbb - villant egy szexi vigyort. Felsóhajtok, hiszen nagyon szeretném legalább megcsókolni. Végül egy gyors mozdulattal kiugrok a székbõl és egy nagyon gyors csókot, inkább puszit váltok vele. Persze nem tudok elhajolni, mindketten rákívánunk a dologra és õ a tarkómra simítva húz vissza. Most valahogy kiszaladnak a fejembõl a gondolatok, csak a száját, a nyelvét érzem, a testét, az ujjait a hajamban… istenem, rohadtul kívánom.
Akkor hajolok el, amikor érzem, hogy elkezdek felizgulni.
- Most ne többet - suttogom és lenézek. Követi a tekintetem, de elmosolyodom, ahogy meglátom, hogy õ is elkezdett felizgulni.
Épp idõben hajolok el és állok egyenesbe, mert a fiúk mozgolódni kezdenek, és elindulnak felénk. De mintha itt sem lennék, Devon mellé lépnek.
- Apa mindig azt mondja, hogy ha kapunk valamit azt illik megköszönni - kezdi okosan Alex. - Szóval… tessék. - Devon kezébe nyom egy rajzlapot. - Köszönjük a mait! Ezt ketten rajzoltuk neked!
Nézem a jelenetet, ahogy Devon megnézi a kézzel rajzolt képet, amin mind a négyen rajta vagyunk, mi a két szélen, õk középen, felettünk napocska, ami persze mosolyog. Devon egy pillanatig csak nézi a képet, de aztán megköszöni. Nem tudom, mi játszódhat le benne, de érdekelne…. legalább az, hogy mit gondol.

A délutáni alvás elmaradt, így már fél kilenckor aludtak a fiúk. Nem is baj. Devon valamit egyeztet a kapitánnyal, így én a szobába megyek. Kitúrom a kendõt, amit vett, és ellibbenek zuhanyozni, majd mikor végzek, várok, amíg nem hallom, hogy bent lenne.
- Egyedül vagy? - kiabálok ki.
- Igen - feleli.
Nem is várok tovább, nyitom az ajtót, és kilépek. Nincs rajtam más, csak a kendõ, amit vett nekem…

Nem tud megszólalni, a hallgatása mégis elmond mindent az érzéseirõl, és nekem ez elég. Nem beszélek én sem, csendben figyelem, ahogy felemeli a karjait és a nyakam köré kulcsolja õket teljesen a nyakamba bújva. Úgy érzem, mintha ebben a pillanatban kapnám meg õt mindenestõl, pedig még nem érdemeltem ki, de eljön az ideje annak is. Hamarosan. Csupán percek kérdése az egész. Elõbb viszont kiélvezem a lágy csókokat, amiket a nyakamra, a vállamra kapok, mielõtt újra megcsókolna.

- Szeretkezni akarok, Devon – súgja. – El akarok olvasni megint a karjaidban.

Elmosolyodom a szavaira, de most olyan igazán, olyan õszintén, ahogy nem igen szoktam, de Joy megérintett belül valamit bennem, és vele mindez normálisnak tûnik. Olyasminek, amire egyre jobban vágyom, amire Joy nélkül sosem jöttem volna rá. Tudom, hogy õ minden gyengédséget, törõdést megérdemel, és mivel róla van szó, képes vagyok megadni neki mindezt. Azzal kezdve, hogy a hátát támasztva, óvatosan lefektetem a takaróra, mert látnia kell, figyelmes is tudok lenni.

- Tökéletes vagy – susogom a fülébe, halálosan komolyan gondolva minden egyes szót.

Ezúttal úgy csókolom meg, ahogy elsõre kellett volna, lágyan, puhán, kiélvezve ajkának lágyságát, finomságát. Az ajkai után pedig a nyaka következik, majd a kulcscsontja, végül a mellbimbói. Itt muszáj elidõznöm, mivel imádom, ahogy megkeményednek, kihegyesednek a csókjaim, szívásaim nyomán és a végén olyan érzékennyé válnak, hogy elég rájuk lehelnem, hogy beleremegjen Joy egész teste. Persze ezt a remegést bõvel elõsegíti az is, hogy az ujjaimmal a farkát részeltetem kényeztetésben, így mire az ajkammal odaérek, már teljesen kész van.

A térdei alá nyúlva, szavak nélkül jelzem, mit szeretnék, õ pedig azonnal felhúzza a lábait, így kényelmesen el tudok helyezkedni odalent. A következõ percekben saját magamat is meglepem, olyan átéléssel kényeztetem a popsiját, ahogy még senkit. Használom a nyelvem, az ujjaim, a cél, hogy Joy minél jobban ellazuljon. Igazán jól csinálhatom, mert igen hangosan reagálja le, és még azelõtt elélvez, hogy tényleg beléhatolnék. Olyan örömmel tölt el, hogy ilyen elégedett. Mindig olyan kapcsolataim voltak, ahol kihasználtak, ahol én is kihasználtam a másikat. Joy viszont az a férfi, akivel nem lehetek önzõ, akinek örömet akarok szerezni, kényeztetni, hogy kielégült és boldog legyen. És ha ehhez változtatnom kell a viselkedésemen, akkor megteszem, mert életemben talán elõször nem akarok elveszíteni valakit.

- Kész vagy? – kérdezem gyengéden, ahogy fölé hajolok.

- Igen – suttogja kábán csillogó szemekkel.

Lassan, óvatosan csúszok be, mindig megállva egy kicsit, ahogy egyre beljebb érek, hogy csókokkal nyugtassam és hagyjam, hogy hozzám szokjon. Nem akarok még egyszer vért látni az alsóján azért, mert durva voltam. A mozgásom is egészen más, lágy ringatózás, ahogy szinte puhán olvadok el magam is, miközben Joyjal szeretkezünk. Teljesen elveszi az eszem, de már nem akarok védekezni ellene, csak élvezni minden pillanatát, és gondoskodni róla, hogy ne érjen véget…

Csak egyszer szeretkezünk az éjjel, de nem is kell több, mert ez az egy tökéletes. Utána nincs is másra szükségem, csak arra, hogy Joy forró testét magamhoz ölelve elaludjak. Nem meglepõ módon, vele még együtt aludni is imádok, pedig nem szívesen osztom meg az ágyam szex után senkivel, de Joyjal már túl vagyunk a „csak szex és más semmi” kategórián. Talán már az elején sem csak az volt a cél, hogy megdöntsem. Már nem is számít, csak az, hogy velem és az enyém mindenestõl.

Reggel a legbujább, legvadítóbb ébresztõben van részem, amit férfi csak kívánhat magának, amit csupán puha, nedves ajkak ölelésében lehet átélni. Az élvezet értékébõl még az sem von le semmit, hogy a feléig ébren sem voltam. De jobban élvezem, ahogy utána rám fekszik és csókolózunk egy finomat.

- Minden reggel így akarok ébredni – jegyzi meg.

- Mondod ezt te? – kuncogok. – Remek ébresztõ volt.

- Egyetértek – bólogat.

Helyes. Az egyetértést pedig lágy csókokkal jutalmazom, mert ennél többre úgysem lesz idõnk, mivel a kölykök nyilván korán kelnek. Mégsem hagyom, hogy lemásszon rólam, valamit tudnom kell.

- Véreztél? – kérdezem komolyan.

- Nem, egészen biztosan nem – simít végig az arcomon. – És ha így lenne, sem haragudnék, remélem, ezt érzed te is.

- De nem akarom, hogy fájjon neked – mondom halkan.

- Akkor is te vagy, ha fáj. És amíg te vagy, addig bármi, amit kapok isteni, ezt érezhetnéd – közli megcsókolva, majd rám parancsol. – Most viszont öltözz, mutatok valami nagyon édeset!  

Nem vitatkozom vele, csak felkapok egy alsót, ahogy Joy is, bár õ felránt még egy fehér inget is, amit nem értek, de ha neki így kényelmesebb, ám legyen. Nem meglepõ módon a fiúk szobájába megyünk, ahol Alex és Chris egymásba gabalyodva alszanak. Megállunk az ágy két szélén, részemrõl kissé bizonytalan vagyok, mivel nem tudom, mi lesz a feladatom, de majd Joy segít. Addig is kíváncsian figyelem, ahogy a bestiám szorgosan igyekszik puszival felébreszteni a gyerekeket, egyelõre nem sok sikerrel, mert Alex csak elhessegeti, Chris pedig nem is reagál.

- Jó reggelt – suttogja a fülükbe.

Morgás van, aztán Chris felém fordul, csukott szemmel nyújtja felém a kezét, én meg egy Joyra vetett pillantás után felemelem, hogy utána kismajomként csimpaszkodhasson rajtam és folytassa az alvást. Joy Alexet veszi fel, így sétálunk a fedélzet egy árnyékosabb részére, ahol már vár minket a reggeli, nem mintha a fiúk ébren lennének.

- Na, milyen érzés? – kérdezi Joy, ahogy az asztalnál ülünk, karunkban az édes terhekkel.

- Kicsit ijesztõ és fura, de azt hiszem… nagyon jó is – simogatom Chris hátát.

- Kakaó – szuszogja a nyakamba a fiúcska és egy kis alvás közbeni nyálat is kapok mellé szerintem.

- Az asztalon van, ahogy a vaníliaöntetes gofri is – mosolygok.

- Meg csoki darabok is? – pillant fel Alex Joy mellkasáról.

- Szerintem azok is – bólogatok.

Erre azonnal felébred mindegyik és lelkesen vetik magukat a reggelire. Kész szerencse, hogy a személyzet imád a kedvükben járni, így aztán tényleg minden van, amit csak megkívánnak. Nekem pedig külön öröm, hogy élvezettel tûntetik el az egész reggelit.

- Van egy nagyobb sziget a közelben, elmehetnénk megnézni a piacot, ha van kedvetek – kortyolom fél kézzel tartava a kávémat, a másikkal még mindig Christ fogom.

- Kapunk ajándékot is? – csillan fel Alex szeme azonnal.

- Azt is hiszem, semmi akadálya, persze apát is meg kell kérdezni róla – mosolygok Joyra.

- Csak valami apróságot – mondja Joy.

- Lehet kapni olyan nagy faelefántot? – mutatja a kezével Chris.

- Mondom, valami apróságot – sóhajt a bestiám.

- Igen. Biztosan van olyan is, meg faragott maszkok és mindenféle faragott állatok – mesélem. – És van egy ügyes kézmûves is, aki majd csinálhat nektek névre szóló karkötõt, vagy nyakláncot is.

Ezek után alig bírják megvárni, amíg mi is befejezzük a reggelit, így a végén már elengedjük õket, hogy felöltözzenek és összekészüljenek.

- Nem kell ám ezt tenned – néz rám Joy.

- Mit? – kenek meg pirítóst vajjal.

- Ajándékokat venni, meg költségekbe verni magad miattunk.

- Hát megfosztanál az élménytõl, hogy kereskedelemélénkítõ hatást gyakoroljak? – vigyorgok.

- Mondjuk inkább úgy, hogy egyéb élénkítõ hatásaidat vonzóbbnak találom – simít fel a lábfejével a vádlimra.

- Igen, de azt a hatásomat csak veled gyakorlom baby – vigyorgok.

- Azt ajánlom is – incselkedik a combomra tolva a lábfejét.

- Ha így folytatod, Joy, igen nehéz lesz elindulnunk. Nem mintha nem vágynék rá, hogy itt az asztalon tegyelek a magamévá – nézek a szemébe. – De legyünk jó fiúk, várjunk legalább a délutáni alvásig.

Persze még provokál egy kicsit, de azt még túl lehet élni, így nem kell az ölünket takargatva elindulni a szigetre, ahol a gyerekek teljesen elszabadulnak. Sejtettem, hogy imádni fogják a piacot, de a lelkesedésük, amivel szinte minden árusnál megállnak, mégis meglep. Minden érdekli õket, mindenrõl kérdeznek és a válaszra is figyelnek, ami nagyon tetszik, mert ebbõl látszik, milyen okos gyerekek. Az árusok is élvezik a csacsogó törpéket és nem csak azért, mert szinte mindenhol veszünk valami mütyürt, ahol megállnak. Persze a pálmát így is a faragott állatok viszik. Biztosan ezért van, hogy végül egy egész állatkertet veszek meg nekik. Joy feddõ tekintettel néz rám, de hát a srácok annyira örülnek neki, hogy mondhattam volna, hogy csak egy elefántot választhatnak.

- Ne légy durcás - mosolygok rá, amikor a srácok elvonulnak a kézmûvessel, hogy kiválasszák, milyen medált szeretnének a bõrszalagjukra.

- Nem szabad, hogy mindent megkapjanak – közli. – Vajszívû vagy, semmire nem tudsz nemet mondani.

- És ez tényleg baj? – kérdezem komolyan.

- Nem, dehogy – érinti meg az arcomat érzékelve, hogy kicsit rosszul esik, amiért rám szólt. – Csak abban a szellemben nevelem õket, hogy mindenért meg kell dolgozniuk és nem kaphatnak mindent készen az életben.

- Megértem. Majd jobban figyelek – ígérem.

- Devon – lép elém. – Nem bántásból mondtam, amit mondtam, ugye tudod? Ki sem tudom fejezni, milyen boldoggá tesz, hogy kedveled a fiaimat, hogy törõdsz velük és a kedvükben jársz.

- Tudom, ne haragudj. Nem vagyok jó az ilyen… családi dolgokban – mondom fojtottan, de nem rá haragszom, csak eszembe jut a bátyám, az, hogy mennyire gyûlölt. – Figyelni fogok oké? – mosolygok rá, mert õ képes feledtetni velem a régen történteket.

- Köszönöm – mosolyog õ is.

Örülök, hogy elillan a feszültség, nem akarom, hogy bármi közénk álljon, ahogy bekavarni sem akarok a nevelési módszereibe. És nincs is idõ rá nagyon, mert a gyerekek hívnak, hogy segítsünk választani, így hamarosan ott guggolunk és segítünk nekik. Kicsit macerás és eltart egy darabig, de az õszinte mosoly az arcukon, miután felkerül a nyakukba a névre szóló medál és a színes bõrszalag. Nagyon édesek mindketten, pedig természetre egészen különböznek. Alex bátrabb, aki megy, és mindent csinálni akar, Chris csendesebb, de sosem hagyná magára Alexet. Jó testvérek nagyon. Õk nem fogják bántani egymást, ha felnõnek, ebben biztos vagyok.

Vásárolgatás közben veszünk gyümölcsöt is, meg fagyit, aztán következik az utolsó sor a piacon. Az elején azt gondolom, a ruhanemûk nem kötik majd le a srácokat, de tévedek, mert itt is képesek jól szórakozni, miközben sorra próbálják a pólókat, nadrágokat, trikókat, szandálokat, kalapokat, nem válogatnak, minden érdekli õket. Tehát itt is gyarapodik a kezünkben cipelt szatyrok száma, a srácok meg gazdagabb lesznek néhány trikóval és kisgatyával. De itt végre én is kiélem magam, mert az egyik soron találok egy csontszínû, hosszú kendõt, amire azonnal lecsapok.

- Istenien fog mutatni rajtad. Már látom is magam elõtt, ahogy a csípõdre kötve belépsz a hálóba és átsejlik alatta a feneked vonala és a huncut farkadé is – súgom Joy fülébe. – Arról nem is beszélve, hogy csodásan kiemeli a napsütötte bõrödet is. És egyéb elõnyeit is el tudom még mondani.

- Hallgatlak – mondja halkan, közben persze gondosan ügyelünk arra, hogy ne legyen nagyon látványos és félreérthetõ, hogy jelenleg is gerjedünk egymásra.

- Tudod, egy ilyen kendõ nagyon praktikus darab – folytatom -, istenien fel lehet alá simítani a feszes combjaidra és csak fel kell tûrnöm, hogy mélyen beléd hatolhassak.

- Devon – villan meg a szeme vágyakozva. – Ne húzz fel a piac közepén!

- A világért sem tennék olyat – vigyorgok, aztán még választok egy vörös és fekete színû kendõt is, természetesen Joynak azokat is.

- Számító vagy – kuncogja látva, hogy elpakolom a kendõket.

- Minek is tagadnám – simítom meg a fenekét, ahogy ellépek mellette.

Azt nem árulom el, hogy ékszereket is vettem neki, amíg õ a gyerekkel volt elfoglalva, amiket majd a kendõhöz viselhet. Egy csípõláncot, meg a lábára egy-egy gyûrûvel egybekombinált, bokaláncot. Vadítóan néz majd ki benne. Remélem, neki is tetszeni fog, mert ideje, hogy szembesüljön a fétisemmel is. Imádom a szeretõmet csajos cuccokban látni a hálómban. És a puszta gondolat, hogy Joy combharisnyában és fenékvillantós, kockás, rakott szoknyában elcsábít otthon, mocskosul izgató.

- Nagyon kíváncsi vagyok, mi jár a fejedben, hogy ilyen önelégülten vigyorogsz – nézi az arcomat Joy.

- Alig várom, hogy elmondjam bestiám – kuncogok, aztán elsétálok a srácokkal, hogy egy újabb árust fosszunk ki.

Nem felel, nem is igazán van ideje, hiszen elindulunk, és akkor szembesülök vele, hogy mennyi cucc van, amit biztosan nem mi hoztunk.
- Ezt mind te vetted?
- Igen. Azt akartam, hogy a gyerekeknek minden meglegyen, ami a tengerpartra kellhet – magyarázza, én meg elmosolyodom. Talán most nem számított rájuk, hiszen jelezte is, de ezek szerint várta õket valamikorra. Édes.
- Papa! Nézd, búvárszemüveg!
És már el is terelték a figyelmemet, pláne mikor rájövünk, hogy a fiúk akár a csónakból is kiugrálnának ha lehetne, így le si fogjuk õket. A parton mindkettõjüket megnyerem, hiszen az én félmeztelen kedvesem elkezdi összepakolni a holmikat, amiket hoztunk, és ahogy izzadni kezd az erõlködéstõl… végigkövetve egy-két cseppet már fel is izgatna - ha nem lennének itt a fiúk. Így viszont csak elméletben és gondolatban csókolom végig az izmait.
- Ez nem embernek való –szusszan fel.
- Szerintem jól csináltad – kezdek könnyed flörtbe.
- Profi vagyok benne.
- Azt látom.

Jól esik vele ez a könnyed incselkedés, még akkor is, ha a kincskeresés miatt nem tart sokáig. Az viszont tuti, hogy ketten is alig gyõzzük a sok kagylót és vackot kiszedegetni, amit õk meglátnak. Még egy csillagot is fognak, amit végül visszaengednek, de marad róla egy kép, így a szomorúság elszáll. Lehet is kezdeni a homokozást! De hiába beszélenk nekik, annyira belemerülnek a bohóckodásba, hogy kúsznom-másznom kell utánuk a homokban, míg Devon nevet és fényképez. Jó érzés, hogy itt van… nagyon jó.

A hajón egy gyors vacsi és pancsi után már dugom is az ágyba a fiúkat, hiszen akarom Devont, és ahogy beérek a kabinba el is venném, de nem hagyja… miért tol el?
- De heves valaki. Viszont kérnék valamit.
- Mit?
- Menj és tusolj le, tiszta homok vagy.
He? Zavarja a homok? Komolyan…?
Elszáll a hangulatom egy pillanat alatt, és elvonulok pancsolni. Mi baja lehet? Nem értem. A parton még minden rendben volt, most meg inkább menjek el zuhanyozni, minthogy szexeljünk rögtön, és utána zuhizzunk együtt? Ch.
Kilépve viszont leveszi rólam a törülközõmet, és az ágyra ültet.
- Csak rám van szükséged – ül le a hátam mögé.
Be van kötve a szemem, így csak érzem, ahogy a síkos ujjai a testemen szánkáznak fel és alá, minden kis pontot kellõen elkényeztetve, minden érzékemet elzsongítva ezzel az illattal. Megint az, amit délután éreztem…
- Joy… Az én gyönyörû bestiám.
Ahogy becézget, ahogy megérint és simogat mindenhol, a finom és lágy érintések és a közelsége, a levegõvételei, az ajkai a nyakamon, totál elveszik az eszem. Sosem éreztem még ilyen lágyságot, mint most. Mintha a délutáni vad és féktelen Devon egy teljesen másik ember lett volna.
- Devon, ez annyira… finom. Olyan… nagyon… finom… - Elhúzza a kezét a farkamról egy pillanatra így persze rámorranok. - Ne merészeld abbahagyni!
- Eszemben sincs – húz fel, és hassal az ágyra fektet, majd elkezdi a hátam, a gerincemet olajozni, simogatni, majd a fenekemet kényeztetni kicsit.
- Aranyba kéne foglalni a segged. Talán meg is teszem.
Hallom, de reagálni nem tudok rá. Túl jó, túl közel vagyok, pláne mikor ismét felhúz és egy anyag szorítását érzem a torkomon azzal egy ütemben, ahogy a farkam kényezteti. Nem szeretem az ilyesmit, de most még ez is végtelenül izgató, így nem tart sokáig, hogy elélvezzek, de tudom, hogy nincs vége az éjszakánknak.
- Te vagy minden, amire vágyom. Minden, amit valaha akartam szépséges bestiám – simogatja tovább a testem.

Nem tudok megszólalni. Kocsonyásnak érzem minden tagomat, amit csak az tart össze, hogy õ itt van, hogy velem van és szüksége van rám. Felemelem a kezem és lassan a nyaka köré kulcsolom a karjaimat, majd még jobban a nyakába bújok. Érezni akarom… mert ez a pillanat túl szép ahhoz, hogy gyorsan hagyjuk elillanni.
Lágyan kezdem csókolgatni a nyakát, lassan haladva a válla felé, de nem menve el egészen a mellkasáig, onnan visszafelé, az arcához, a szájához.  Amikor odaérek már az õ szemei és vágyakozva csillognak, szebben, mint elõtte.
- Szeretkezni akarok, Devon - suttogom a szájára. - El akarok olvadni megint a karjaidban.
Elmosolyodik, de ez most nem gonosz mosoly, nem kéjsóvár, szinte már kedves és figyelmes, pláne az, ahogy a hátamat támasztva úgy fektet le, mintha porcelánból lennék. Nem tudom, miért kapom ezt, de bármi is az, ha ilyenek járnak érte, még meg fogom csinálni párszor, hiszen a vad szex is isteni vele, de nekem akkor az igazi, ha finom… Lágy és érzéki.
- Tökéletes vagy - súgja a fülembe, majd kapok egy csókot, amitõl csak még jobban olvadozni kezdek, hiszen annyira kedveskedõ, mintha nem is õ lenne az, aki már megszámolni sem tudom hányszor tépte meg a számat csók közben. Utána persze elkezd lefelé haladni, gondosan végigcsókolva minden centijét a testemnek, külön figyelmet fordítva a mellbimbóimra, amiket olyan gonddal szív, csókol és nyalogat, mintha csak ott tudna örömet szerezni nekem. És mivel közben az ujjai a farkam kényeztetik, mire odaér, már megint menetre kész vagyok, de szerencsére nem húzza most az idõt azzal, hogy a száját is bevetve kergessen az õrületbe. A térdeim alá nyúlva szavak nélkül kér, én meg  megteszem: felhúzva a lábam adok neki még több teret, még jobb hozzámférhetõséget.

Arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy csak attól még egyszer elélvezek, ahogy felkészít. Mintha életem elsõje lenne, olyan alapos, olyan gondos és finom, egyszerûen képtelen vagyok visszafogni a hangom és teljesen elfelejtem, hogy ki hallhatja és ki nem. Most csak õ létezik, senki más nincs, de mielõtt sok lehetne, felém támaszkodik. Ahogy farka a fenekemnek feszül érzem, hogy mennyire síkos, mennyire olajos, mintha az egész.. várjunk csak! A vér miatt? Azért…
- Kész vagy? - Nincs idõm gondolkodni.
- Igen - suttogom, mire nagyon lassan elkezd belém hatolni. Teljesen mást mutat mint amit eddig kaptam, minden pici rész után megáll és csókkal nyugtat, ezt pedig összeadva a hihetetlenül alapos tágítással, már szinte nem is fáj, ahogy befogadja a testem.
Lassan mozog, ringat, mégis olyan kéjt okoz, mint a legvadabb szex-szel sem. Minden mozdulatára a testembe olvad, úgy érzem, sosem tudnám és akarnám már elengedni, és valahogy most úgy érzem, hogy nem is fogom…

Nem volt még egy menet az éjjel. Az az egy, de az fantasztikus volt. Velem együtt élvezett el, aztán kábára csókolta a testem, így már csak annyi erõm volt, hogy hozzábújva lehunyjam a szemem és átadjam magam az éjszakának.
Reggel elõbb kelek, mint õ. Láthatóan alszik még, de a takaró dudora azt mondja, hogy egy bizonyos részei igencsak ébren van már. Vigyorba szökik az arcom és fordulok egyet. Lerántom a takarót és nem is gondolkodok sokáig, a számba veszem és kényeztetni kezdem. Lévén reggel van és csak a közepe körül ébred fel a tevékenységemnek - legalábbis akkor csúszik az ujja a hajamba -, nem is tart túl sokáig, de így is örömmel nyelek le minden cseppet belõle, hogy aztán körbenyalva az ajkaimat ráfeküdjek és reggeli csókomat követelve, majd meg is kapva szusszanjak fel.
- Minden reggelt így akarok kezdeni - jegyzem meg.
- Mondod ezt te? - kuncog fel. - Remek ébresztõ volt - dorombolja.
- Egyetértek.
Lágy csókok, már nem sok, el sem merülünk semmiben mert az óra szerint csemetéim lassan fel fognak ébredni, de mielõtt leszállhatnék róla elkapja a derekam, és a szemembe néz.
- Véreztél? - kérdezi komolyan. Sejtettem, hogy emiatt volt.
- Nem, egészen biztosan nem - simítok végig az arcán. - És ha így lenne sem haragudnék, remélem, ezt érzed te is.
- De nem akarom, hogy fájjon neked - vallja be halkan.
- Akkor is te vagy, ha fáj. És amíg te vagy, addig bármi, amit kapok isteni, ezt érezhetnéd. - Visszahajolok és adok neki egy csókot. - Most viszont öltözz, mutatok valami nagyon édeset.
Igen. Vele együtt ébresztem fel a fiúkat. Tegnap élvezni látszott, hogy részese volt a családnak, így hát… szeretném ezt fokozni benne.

Szó nélkül teszi, amit kérek és öltözik fel, igaz, õ is csak egy alsót vesz fel. Én felkapok egy kigombolt, fehér inget, csak úgy… nem is tudom miért, majd elindulunk. Az óra szerint nyolc van, ilyenkor szoktak ébredni, de most, ahogy halkan benyitok még egymásba gabalyodva alszanak. Nem szólok, csak mutatom neki, hogy álljon a másik oldalra, majd az ágyra hajolva finoman elkezdem éberre puszilgatni a kincseimet. A reakció édes és õszinte: Alex elhessegetne, ha tudna, hogy tudjanak még aludni, de így akkor buli lesz reggelig, amit meg nem akarok.
- Jó reggelt - suttogom nekik, mire egy bosszankodós morgást kapok, de Chris végre feladja és elfordul, hiszen Devon az ágyra hajolva figyelte õket. Csukott szemmel lövi be, hogy hol lehet és arra nyújtja a kezét. Devon rám pillant, de szólnom nem kell neki, rögtön a karjába kapja és mosolyogva tûri, ahogy Chris a nyakába fúrja az arcát és ott folytatja, amit félbeszakítottam, miközben át is öleli. Alex is feladja és rám csimpaszkodik, így indulunk el felfelé. Mivel említettem tegnap a szakácsnak, hogy reggel a fiúk kakaóznak, már érkezik is, amint felbukkanunk egy árnyékosabb, de itt is elég meleg pontján a fedélzetnek, pedig a fiúkon csak egy alvós kisgatyesz van.
- Na, milyen érzés? - kérdezem kedvesemet, akire még mindig kismajomként csimpaszkodik Chris. Szeretném, ha Devon megszeretné a fiúkat is még jobban és a részese akarjon lenni ennek a csodának, amit én minden reggel átélek… hogy egy ilyen pici emberke mennyire ragaszkodik ahhoz, akit megszeret.

- Na, az fantasztikus lesz – mosolyog a kölykökre. – Bár nem tudom, nem biztos, hogy vízbe mehetnek azok a kisfiúk, akik nem hallgatnak az apukájukra és nem isznak elég gyümilevet, igaz, Devon? – fordul felém komoly arccal.

- Bizony – bólogatok. – Csak a szófogató gyerekek találják meg a kincseket – teszem még hozzá a hatást fokozandó.

A srácok mindkettõnket alaposan megnéznek maguknak, aztán összebólintanak, és végre megisszák a nagy pohár gyümölcslevet, amit nekik hozattam fel. Nem vagyok egy családapa modell, de úgy érzem, egészen jól boldogulok. Nem csak azért, mert Joyt is elveszíthetem, ha a srácai nem fogadnak el, hanem, mert bírom a két kölyköt, Alexet a nagy szája miatt, Christ meg azért, mert mindent képes megmagyarázni. És az sem utolsó szempont, hogy rájuk nézve Joyt látom mindkettõben, ugyanolyan szépek és kedvesek, mint az én bestiám. Sosem gondoltam arra, hogy saját családom lehetne, de most, ahogy Joyt és a fiait elnézem, már nem tûnik olyan elképzelhetetlennek. Egy család... hm… Nem is lenne rossz, persze csak Joyjal és az õ fiaival. Mással eszembe sem jutna ilyesmi. De még korai ezen gondolkodni, és nem is nagyon van idõm rá, mert Alexnek máris van egy újabb kérdése.

- Devon, te tudsz úszni?

- Buta vagy! – teremti le Chris, mielõtt felelhetnék. – Egy kalóz persze, hogy tud úszni, igaz? – néznek rám most már mindketten.

- Én tudok úszni – adom meg a választ. – És ti?

A kérdést ismét egymás szavába vágva válaszolják meg, ezúttal is megspékelve egy kisebb történettel. De nem baj, élvezettel hallgatom, ahogy a közös úszásóráról mesélnek, meg a kisfiúról, akinek az elveszett alsóját õk keresték meg.

- És utána papa vett nekünk pudingot, mert jók voltunk – közli Chris édes kis mosollyal az arcán.

- Az is csak azért volt, mert én mondtam, hogy segítsünk – húzza ki magát dacosan Alex.

- De mindketten kaptatok pudingot – mondom nyugodtan.

Látom, hogy elgondolkodnak azon, amit mondok, aztán Chris leugrik az ölembõl, és elteker az egyik táskához – amit ideje lenne levitetnem -, majd egy képeskönyvvel tér vissza.

- Képzeld el, Devon, mi már olvasni is tudunk – domborít Chris, akárcsak Alex.

A következõ fél órát pedig azzal töltöm, hogy szorosabb ismeretséget kötök egy Mark nevû kismozdonnyal, meg az õ kalandjaival. Nem köt le, nem is fogom az ellenkezõjét hazudni, de a gyerekeknek fontos, és segít az is, hogy közben Joy tökéletes fenekét simogathatom. Így még az olvasás utáni elemezgetést is könnyebben veszem, utána pedig elmegyek a beígért fagyiért. Amíg távol vagyok, legalább meg tudják beszélni, hogy szimpi vagyok-e, vagy sem. utóbbi nem volna szerencsés, de amiatt nem aggódom, mert azonnal lecsapnak rám, amikor visszajövök, és nem csupán a fagyi miatt. Ezt onnan tudom, hogy két kanál fagyi közt Alex fontos közléssel áll elõ.

- Képzeld – néz rám -, nekem is olyan hajam lesz, mint neked. Csak nekem a papa fogja megcsinálni, tudod? Mert õ fodrász, tudod? Vagy neked is õ csinálta? – sorolja a kérdéseit továbbra is tömve magába a fagyit.

- Nem, nekem nem õ csinálta – felelem, azt már csak gondolatban teszem hozzá, hogy a jövõben biztosan õ fogja csinálni nekem is.

Alex elfogadja a válaszomat, aztán megint jön egy intenzívebb fejtágítás „ki a menõ szuperhõs” témában, ahol meglepve szembesülök vele, hogy Batman és Superman már lejárt lemez. Ebbõl is látszik, hogy rég voltam már gyerek, meg az is, hogy össze kell kapnom magam a jövõben Alex és Chris miatt, hogy megtarthassam Joyt. Aki kihasználva, hogy már nem éget a nap, kihirdeti a fürdésidõt.

- Nos, irány, beviszem nektek a táskákat, keressétek meg a fürdõnadrágokat és vegyétek át – mosolyog a fiaira, aztán eltûnnek a szemem elõl.

Ezt még meg kell szoknom, mármint, hogy a fiai az elsõk, ami nem könnyû egy magamfajta, erõs birtoklási ösztönnel megáldott férfinek. De erõt veszek magamon, hogy elfojtsam, fõleg, mert Joy néhány perccel utánam libben a kabinba.

- Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet, ha elõtted öltöznék át – fonja a nyakam köré a karjait.

- Nincs választásod – közlöm vele. – Amúgy is látni akarlak fürdõnadrágban.

Az arcom halálosan komoly, de pár pillanattal késõbb már nevetünk, ami részemrõl csak addig tart, amíg öltözni nem kezd.

- Ez mi? – rántom fel magamhoz, amikor megpillantom a sötétebb foltot az alsóján, amirõl sajnos kiderül, hogy vér, miután leveszi. – Ennyire durva voltam? – nézem az arcát.

- Ja, ez… azt hiszem, csak régen volt. De nem fájt, ne izgulj – csókol meg mosolyogva. – Amúgy is hoztam krémet, majd este bekenhetsz - kacsintja.

Egyáltalán nem nyugtatott meg. Ellenkezõleg, rohadtul zavar a tény, hogy felsebeztem, pedig nem akartam. Olyasmit érzek, amit régóta nem: lelkifurdalásom van, nem is kicsi. Sosem bántanám Joyt, hacsak nem kérné kimondottan, hogy legyek vele durva az ágyban. Eléggé elveszi a kedvem mindentõl, de nem mutatom, nem ronthatom el a kicsik délutánját, ahogy Joyét sem. Segítek bepakolni a csónakba, ami kivisz minket egészen közel a parthoz. Van itt minden, piknikkosár, naptej, vödör, kislapátok, baseballsapkák, ha nagyon tûzne a nap, karúszók, napernyõk, matracok, törölközõk, mindenféle játékok a homokhoz.

- Ezt mind te vetted? – néz rám Joy pislogva.

- Igen. Azt akartam, hogy a gyerekeknek minden meglegyen, ami a tengerpartra kellhet – magyarázom, aztán elhallgatok a szelíd mosolyát látva.

- Papa! Nézd, búvárszemüveg! – terelik el a figyelmét a gyerekek.

Nem is bánom, legalább nem látszik rajtam, hogy elérzékenyültem tõlük. Mit tagadjam? Nem mostanában éreztem hasonlót. A bátyám kiölte belõlem az érzelgõsségnek még a szikráját is, amikor mosolyogva végignézte, ahogy meggyaláznak a szeme láttára. Azóta nem engedtem meg magamnak, hogy bármiféle érzelmet mutassak bárki felé, de Joy és a fiai valamit visszahoztak abból a fiúból, aki azelõtt voltam, mielõtt a bátyám tönkretett volna. És már sosem lehetek olyan, mint régen, soha. De megtanulhatom élvezni az életet Joyjal és a gyerekekkel. Amire lesz is lehetõségem, ha nem szúrom el. Márpedig nem fogom elszúrni. Nem akarom.

Elég nehezen jutunk el a partra, mert a gyerekek állandóan a vízbe vetnék magukat, ahányszor meglátnak egy színesebb halat a kristálytiszta vízben. Férfiasan leizzadunk Joyjal, a végén már ki sem engedjük õket a kezünkbõl. Joy Christ fogja, én Alexet, hogy ne váljon belõlük idõ elõtt mélytengeri búvár. A parton viszont mindkettõt a bestiámra hagyom, amíg felállítom a napernyõt meg a székeket, a kisasztalt és felfújom a tengerre szánt gumialkalmatosságokat.

- Ez nem embernek való – veszek nagyobb levegõket, miután az utolsó matracot is készre fújtam, aztán elmosolyodom, ahogy Joy éhes tekintetét meglátom.

- Szerintem jól csináltad – mondja, de nem hinném, hogy a matracfújásra gondol, ahogy én sem.

- Profi vagyok benne – kacsintok.

- Azt látom – nyalja meg az ajkát.

Szerencse, hogy jobban nem merülhetünk bele, mert fel kell adni a karúszókat a gyerekekre, feltenni a búvárszemüvegeket és követni õket a vízbe. Mit ne mondjak, annyi csigát, kagylót, mint most, még sosem kellett összeszednem, de a két ragyogó szemû fiút elnézve, megérte minden merülés és vízfenéken kotorászás. Még egy tengeri csillagot is fogunk, amit visszaengednek a vízbe, nehogy meghaljon, bár látom, hogy szomorúak egy picit miatta.

- Ne aggódjatok, lefotóztam nektek – simogatom meg a hajukat. – Lesz róla emléketek!

Ettõl megnyugszanak végre és belemerülnek a homokozásba, versenyezve azon, hogy ki tud nagyobb homokvárat építeni. Joy is csak úgy tudja bekenni õket naptejjel, hogy térden mászik utánuk a homokban. Nem tehetek róla, de nevetnem kell. Rég nevettem ilyen jóízûen, önfeledten, de most muszáj, egyszerûen képtelenség megállni azt látva, hogy a bestiám összeborzolt hajjal, nyakig homokosan, térdepelve kergeti a gyerekeket. Fotózok is veszettül, hogy megörökítsem a pillanatot, de a szívem mégis akkor hagy ki egy pillanatra, amikor Joy felém fordul és rám mosolyog. A szemei csillognak és olyan szép, meg érzéki, ahogy a napcsókolta testével ott térdel tõlem pár méterre… És még így is pontosan tudom, hogy mindenestõl az enyém. Természetesen megörökítem ezt is, annak dacára is, hogy újra feltámad bennem a lelkifurdalás, de már kész a tervem, hogy miként engesztelem ki Joyt éjszaka, mert muszáj valahogy jóvá tennem, hogy fájdalmat okoztam neki. Egyszerûen kell és kész. Elvarázsolni akarom, nem elijeszteni.

Visszafelé már nyugisabban utazunk, mivel a gyerekek teljesen kidõltek és a karunkban alszanak, szóval nem kell attól félni, hogy kiugranak a csónakból. Remélem, Joy kicsit sem fáradt, mert nekem terveim vannak vele az éjszakára nézve. Aztán rájövök, az aggodalmam merõben felesleges, mert olyan vágyakozva néz rám, hogy nem kell attól félnem, hogy lerúg magáról, ha közeledni próbálok. Ellenkezõleg. Az én bestiám inkább úgy fest, mint aki alig várja, hogy leteperjem, amíg meg is fogok tenni, bár nem úgy, ahogy õ gondolja. De még várnom kell vele egy kicsit, mivel hajón a gyerekek még magukhoz térnek egy kiadós vacsora meg egy fürdés erejéig. Viszont, amíg Joy õket rendezi, nekem van idõm elõkészülni az éjszakára. Éppen az utolsó redõt rendezem el az ágyon, amikor betoppan Joy és már zárja is maga után az ajtót, majd hozzám lépve mohón csókolni kezd.

- De heves valaki – tolom el magamtól. – Viszont kérnék valamit.

- Mit?

- Menj és tusolj le, tiszta homok vagy.

Csalódott képet vág, nyilván arra számított, hogy egymásnak esünk és felszántjuk szex közben a szõnyeget is. Gondoltam rá, és szeretném is, viszont mást akarok most megmutatni Joynak, ezért nem mentem bele jobban a vad csókcsatába, mert akkor tényleg más vége lett volna az egésznek. Joy akkor sem tûnik lelkesebbnek, amikor egy szál törölközõben kijön a fürdõbõl, tényleg a szívére vehette, hogy eltoltam magamtól.

- Erre nem lesz szükséged – veszem le róla a törölközõt és az ágyhoz vezetem.

Leültetem a szélére, majd egy fekete kendõvel bekötöm a szemét. Nem kell mondanom, hogy ne mozduljon, magától is tudja, így nyugodtan elõ tudom venni az olajat, ami már délután is nagyon bejött mindkettõnknek, valamint egy másik fekete kendõt is, amire késõbb lesz majd szükségem.

- Csak rám van szükséged – ülök le a háta mögé.

Öntök olajat a kezembe, aztán a mellkasára teszem a tenyerem és lassan belesimogatom a bõrébe. Újra és újra megismétlem a mozdulatot, egészen addig, amíg forróvá nem válik az olajtól csillogó bõre. Utána újabb adag olajjal a hasát veszem kezelésbe, kiélvezve a tenyerem alatt vibráló izmainak játékát.

- Joy – súgom a fülébe. – Az én gyönyörû bestiám.

Az ujjaim végigfutnak a köldöke alatti érzékeny részen, amitõl finoman megremeg a teste, pedig még nem is érintettem igazán érzékien. A lábai szélesebb terpeszbe nyílnak, mintha sejtené, hogy mire készülök még, a fejét a vállamra dönti, felkínálva a nyakát. Igazából mindenét felkínálja nekem, csodás, ahogy kitárulkozik a teste elõttem mindenféle gátlás, feltétel nélkül. Minden lehetséges módon bebizonyítja, hogy az enyém. Nekem pedig azt kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok rá. És meg is teszem. Az ajkam puhán siklik végig a nyakán, apró csókokat hintve rá, miközben az üvegcsébõl olajat folyatok a testére és hagyom, hogy lecsorogjon az öléig, csupán ekkor nyúlok oda kezemmel. Lassan, érzéssel simogatom a szépen keményedõ farkát, aztán rákulcsolom az ujjamat és tempósabb izgatásba kezdek, aminek a végén már a bestiám csípõje is mozog, hogy még több élvezetben legyen része, amit meg is adok neki.

- Devon, ez annyira… finom – pihegi a fülembe. – Olyan… nagyon… finom…

Szavak helyett csak csókolom tovább a nyakát, simogatom, kényeztetem az olajtól fénylõ testét, de nem hagyom elélvezni, mindig visszaveszek, amikor közel kerülne hozzá, még nem akarom, hogy vége legyen, még nem kapott meg mindent, amit adni szeretnék neki.

- Ne merészeld abbahagyni! – morogja, amikor elhúzódom tõle.

- Eszemben sincs – húzom fel magamhoz, aztán hassal az ágyra fektetem.

Most jön az önkínzás további része, mert anélkül kell kényeztetnem, hogy rávetném magam, és ez rohadt nehéz a kecses ívû hátát, meg a brutálisan feszes fenekét látva. De jó fiú vagyok, kibaszottul jó fiú, csak az olajat és a kezemet használom. Megmasszírozom a hátát, végigcsókolom a gerincét, az út végén pedig mindkét tenyeremmel simogatni, gyúrni kezdem az isteni hátsóját, és igen, be-betévednek az ujjaim a félgömbjei közé is.

- Aranyba kéne foglalni a segged – jegyzem meg torokhangon. – Talán meg is teszem.

Alig bírok uralkodni magamon már így is, de majd eszem veszem, amikor feljebb emeli a fenekét, jelezvén, hogy akar engem. Istenem, szét tudnám tépni, cafatokra, hogy semmi ne maradjon belõle, de nem lehet, most nem. Ki kell engesztelnem, jóvá kell tennem, hogy bántottam. Ettõl lenyugszom kicsit és van erõm felhúzni magamhoz térdelõ helyzetbe rendezve magam elõtt. Most jött el a másik kendõ szerepe, amit a nyaka köré tekerek, aztán fél kézzel lassan csavarni kezdem, hogy szoruljon, miközben a másik kezemmel a farkát simogatom. Nagyon figyelek az összhangra, mert itt óvatosnak kell lennem, hogy ne lépjem át a határt. De minden tökéletesen sikerül, mert abban a pillanatban élvez el, ahogy az utolsót tekerem a kendõn.

- Te vagy minden, amire vágyom – szorítom magamhoz fél kézzel a remegõ testét, mivel a kendõt már nem kell fognom. – Minden, amit valaha akartam szépséges bestiám – simogatom tovább a farkát.