|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2012. 08. 10. 16:53:55 | #22815 |
 Karakter: Daniel Whang
- Csak képeket mutatsz? Biztos ez? – közelebb jön, lenéz a földre, és elneveti magát…oké, talán rossz volt a felvezetés, de azért nem kéne kinevetni…
- Deena… - enyhén vagyok zavarban csak… - Szeretnéd? – mondd, hogy igen…
- Nem. Tudod jól, hogy nem szabad. – miért? mit mondjak még, hogy velem legyen?
Végül csak eljön velem…Tudom, nem éppen a legjobb, hogy anyuval lakok, de ha kijártam a sulit, lesz saját házam. Anyu azt mondta, csak tervezzem meg, és felépítteti nekem…de az is milyen lenne már!? Na mindegy, szóval itt van Deena…itt áll a nappaliban.
- Szép ház… - olyan feszültnek tűnik. Mi lehet a baj?
- Le sem ülsz? – kérdezem, mire mosolyogva leül a kanapéra - Rögtön hozom a rajzokat. – kis feszültség oldás.
- Jól van… - előveszem azt a mappát, amit anyunak is megmutattam már…a másik mappában, hát hogy is mondjam…azok a képek vannak, amiket szeretkezés közben „fotóz le” az agyam…
- Itt is vannak… - leteszem elé, és nézegetni kezdi.
- Ezek nagyon szépek. – mosolyog rám.
- Meg sem közelítik azt, amit a valóságban látok… - szeretném megcsókolni, de amikor közelebb hajolok hozzá, felpattan a kanapéról.
- Rajzolj le. – öhm…
- Úgy érted most? – kérdezem meglepetten.
- Igen, de ezúttal modellt is állok, mit szólsz hozzá? – mosolyog. Mindig is szerettem volna, hogy egyszer modellt álljon nekem…miért is ne!?
- Rendben. Hozok papírt meg ceruzát. – mosolyogva szaladok is a cuccokért.
Mikor visszaérek, leesik az állam…Deena a kanapén fekszik meztelenül. Lábai keresztbe téve, kezével takarja a melleit, amennyire tudja. Gyorsabban kezd verni a szívem, muszáj hozzáérnem…odamegyek hozzá, mintha csak a haját igazítanám meg, közben végigsimítok nyakán. Annyira gyönyörű…
Nekikezdek a rajznak, de pár perc után Deenával úgy döntünk, hogy a szobámban kényelmesebb lenne neki. Úgyhogy felmegyünk…közben minden mozdulatát figyelem, nem tudom levenni róla a szememet…végig meztelen. Nem terít magára semmit, míg felmegyünk és elhelyezkedik az ágyamban. Mennyit álmodoztam erről, hogy az ágyamban feküdjön…Azt hiszem újra szerelmes vagyok…vagy talán soha el sem felejtettem.
Annyira belemerülök a rajzolásba, hogy észre sem veszem, hogy Dee elaludt. De édes…odamegyek mellé, mikor kész a rajz, és csak nézem. Minden egyes porcikáját a fejembe akarom vésni…ezzel csak a baj, hogy már vagy 20 perce nézem, és egyre keményebb vagyok…
- Tetszik, amit látsz? – mielőtt reagálhatnék, felül és megcsókol. Ez de hiányzott már…levetkőztet, és tovább csókol - A szeretkezés túl sok érzelemmel jár… - sóhajtja a számba, aztán kicsit hátrébb húzódik tőlem.
- Ezt hogy érted? Mégsem akarod? – teljesen összezavarsz…
- Csináld magadnak, és én végig nézem. – végig simít merevedésemen, aztán az én kezemet teszi rá…de mi? nem…el is kapom a kezemet.
- Nem-nem Deena, nekem ez így nem megy…Főleg, hogy itt vagy, és veled is lehetnék. – sóhajtok.
- Meghozzam a kedvedet? – tessék? Végig simítja melleit, még sóhajtozva mellbimbóival is játszik…ohh atyám…nagyot nyelek, mikor ujját szájába veszi, alaposan benyálazza, aztán hasától elindul lefelé…de mielőtt lábai közé érne, megállítom - Tudtam, hogy nem bírod ki… - szóval csak kéretted magad? na nem baj, majd én a mennyekbe repítelek…
Csodálatos éjszakát töltünk együtt, és a karjaimban alszik el. Már csak azt remélem, hogy reggelre meggondolja magát, és nem fog tovább szenvedtetni…Ehelyett, mikor felébredek nincs mellettem. Felkapok egy gatyát, és körbejárom a házat…most tényleg elment? Egész nap próbálom hívni, de nem veszi fel. Délután megunom, és elmegyek hozzá. Csengetek, dudálok, hogy nyissa ki, mert tudom, hogy itthon van…láttam, ahogy behúzza a függönyt, de most nem fogsz lerázni…
- Dany, menj el! – ront ki egy idő után a házból - Hiába dudálsz itt, nem foglak beengedni. Tegnap pocsék volt veled, az anyáddal laksz, ami tök gáz, de ha ez nem lenne elég egy olcsó kis háttértáncos vagy. Még mindig egy senki vagy Dany, én viszont Deena Graham, az üzletasszony…érted már? Rontod a színvonalamat… - teljesen ledöbbenve nézek a szemébe. Egy ideig meg se tudok szólalni, de a mosoly mögött látom ám a szemében, hogy ez neki is fáj. Engem nem tud átverni ezzel…
- Ezt te nem gondolod komolyan… - mondom nyugodtan.
- Nem!? – megfordul, és elindul a házba…na nem..átmászok a kerítésen, és mielőtt még nyitná az ajtót, megfordítom, és az ajtónak nyomva csókolom meg. Persze eleinte ellenkezik, de aztán csak beadja a derekát, és szenvedélyesen csókol vissza.
- Dee én szeretlek… - simítom végig az arcát – Soha nem hagynálak el újra, már nincs itt az apám, aki visszarángasson Koreába. Veled akarok lenni… - biccentem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen, és lássa komolyan gondolom.
- És az anyád? – mi van vele?
- Ő nem volt kiakadva, mikor megtudta, hogy 12 voltam, mikor elvesztettem veled a szüzességemet…apu teljesen kibukott. Szerette volna, hogy én is legyek olyan, mint Koreában a srácok, hogy csak házasság után, de anyu vére is bennem van… - meg akarom csókolni, de elfordítja a fejét.
- Nem így értettem…
- Akkor nem értelek.
- Az európai turnéról beszélek. – mintha kicsit mérges lenne, de…
- Milyen turnéról beszélsz? – tényleg nem értem.
- Dany, ne akard nekem beadni, hogy nem hallottál még anyád európai turnéjáról… - lenyomja a kilincset – Látod? Én mondtam, hogy harmadszorra is el fogsz menni… - belép, de nem engedem, hogy becsukja maga mögött az ajtót.
- Tényleg nem hallottam még erről. Kérlek higgy nekem…
- Teljesen mindegy mit hiszek, akkor is el fogsz menni. – ezt ki mondta!?
- Nem… - magamhoz ölelem és becsukom az ajtót – Nem megyek el, mikor végre újra veled lehetek. Erről álmodtam, és nem akarlak újra elveszíteni…és suliba járok, nem fogom abbahagyni, mert anyámnak turnéja lesz… - belecsókolok a nyakába – Beszélek anyámmal, megmondom neki, hogy én nem megyek sehova. – mosolygom.
- Nem akarom, hogy miattam összevesszetek. – lehajtja a buksiját – Menned kell…
- Semmit sem kell… - gyengéden megcsókolom – Megyek és beszélek vele. – kinyitom az ajtót – Ja, és ha hívlak, vedd fel a telefont… - adok neki még egy puszit, és megyek.
Mikor hazaérek, már anyu is otthon van…a szobámban és azt a képet nézi, amit tegnap este rajzoltam. Megdicséri, és mosolyog, hogy biztos jó éjszakám volt…Aztán kicsit összekapunk ezen a turné dolgon, mert akkor kereshet a helyemre másik táncost és egy lány miatt ne hagyjam szarban. Nem érti meg, hogy Deena nem csak egy lány…12 éves korom óta szerelmes vagyok ebbe a lányba…
- Akkor miért nem hozod őt is a turnéra? – kérdezi anya.
- Mert nem egy rongybaba akit rángatni lehetne, és én különben is suliba járok, nem tudok menni…
- Halasztasz egy kicsit, és… - na nem…
- Ne legyél már olyan, mint apu…ő is elvette tőlem kétszer is Deenát, és nem engedte, hogy azt tanuljak, amit akarok…Már nem vagyok gyerek anya. Itthon fogok maradni… - mondom komolyan.
- Biztos vagy benne, hogy ha maradsz, akkor együtt fogtok lenni? – hát…
- Muszáj hinnem benne…
Végülis anyu beletörődik, hogy nem fogok menni vele turnézni…
Este küldök Deenek egy sms-t.
„Maradok…Majd veled elutazok egyszer Európába J Addig is remélem, hogy együtt leszünk, mert én megbolondulnék nélküled…Szeretlek!”
Reggel késve ébredek és kapkodással indul a napom…nagyszerű. Gyors zuhany, felkapom magamra az első cuccot, ami a kezembe akad, és indulok is. Dee-ért sajna már nincs időm elmenni, főleg, hogy nem indul ez a szar…mi a fene!? Gyorsan elkérem anyutól az egyik kocsiját, és már repesztek is, míg én el vagyok, addig ő megnézeti az autómat…
- Bocs a késésért, nem indult a kocsim… - mondom mikor megérkezem, és adok az arcára egy puszit. Nem tudom, hogy velem akar e lenni, tegnap nagyon rámenős voltam, és szerintem át szeretné gondolni a dolgokat. Lehet, nem segítene ha most is olyan rámenős lennék…
- Semmi gond…ma elég húzós napunk lesz… - mondja sóhajtva.
De annyira nem is volt gázos, mert viszonylag gyorsan megy nekem is a rajzols, kezdek belejönni…sőt, Dee még rajzol, mikor én már kész vagyok a feladatommal, és támad egy ötletem.
Rajzolok egy szív alakú medált, az a tipikus kettétörő, aminek az egyik fele a lánynál, másik fele a fiúnál van…na de ebbe a saját arcképünket rajzolom bele. Van itt egy jó kis gép, amit megkérdezek, hogy kell használni, merthogy ezzel lehet gravírozni. Dee elmagyarázza, aztán megkérdezem, hogy a raktáron lévő medálok közül elvehetek e egyet, és nyugodtan, akár többet is…remek. Csak szív alakú nincs…na nem baj. Magamnak csinálok egy dögcédula alakút, Deenek meg egy kicsit kisebb, ovális alakút választok, az nőiesebb. Aztán átszerkesztem a terveket.
A rajzok beszkennelve, medál a gépben, és hajrá…Mikor kiveszem a gépből, rögtön fülig ér a szám. Nagyon jók lettek…Láncokat már nincs pofám kérni, főleg, hogy meglepit akarok neki, ezért kimegyek a pulthoz, és veszek kettőt, amikre ráfűzöm a medálokat, és visszamegyek…
- Na mit csináltál? – kérdezi kíváncsian.
- Ezt… - a nyakamba teszem a sajátomat, amin az arcképe van – Neked meg ezt. – mosolygok.
- Ügyes vagy. Köszönöm. – mosolyogva ad egy puszit arcomra. Csak ennyi? Csalódottan ülök le, és firkálgatni kezdek… - Mi a baj? – kérdezi pár perc múlva mellém gurulva a székével.
- Nem érdekes… - felé sem fordulok, csak firkálok tovább.
- Nem úgy látom. – fogja meg a kezemet, és maga felé fordít. Pörgős szék…
- Annyira szép vagy… - mondom kisimítva egy tincset az arcából – gyönyörű szemeid és szád van… - végig húzom ujjamat a száján, és elkezd kalapálni a szívem – Annyira szeretnék veled lenni…de te… - megcsókol.
- Mi van velem? – ül mosolyogva az ölembe szemben velem, aztán újra megcsókol.
Szenvedélyesen csókoljuk egymást…egyszerűen nem tudok betelni vele. Csak falom az ajkait, és alig tudom elhinni, hogy tényleg itt van velem…mert remélem ez most azt jelenti, hogy szeretne velem járni…Már a nyakát csókolom fenekébe marva, Dee meg a hátamba marva élvezi, mikor csörögni kezd a telóm. Basszus…Előveszem a zsebemből, és…Lea? Mit akar már megint!?
- Ki az? – kérdezi, mert még mindig nem vettem fel…nem is akarom…
- Lea… - mondom meglepetten.
- Majd én beszélek vele… - veszi ki mosolyogva a kezemből a telefont.
|
| Saya | 2012. 08. 09. 23:07:52 | #22799 |
 Karakter: Deena Graham
-Az jó lenne. –mosolyogja- De felvennél úgy, hogy nem, is láttad, hogy rajzolok?
-Rendben…akkor rajzolj nekem valamit. –bár ez csak egy gyakorlati hely, meg amúgy is bízom benne, de hát…ha bizonyítani akar, legyen. Hozom neki a kellékeket.
-Mármint most? –kérdezi.
-Gondot jelent? –kérdezem mosolyogva.
-Bármit rajzolhatok? –mosolyodik el.
-Amit csak akarsz…és ha elég jó lesz, megtanítalak ékszereket tervezni. –mondom.
-Szólok, ha kész. –oh szóval zavarok? Na jó, a nappaliban várom meg, hogy elkészüljön vele.
Fél óra múlva ránézek, és látom, hogy nézegeti a lapot.
-Kész? Mert lassan indulni kéne…
-Igen. –mikor odaadja, ledöbbenek. Mintha csak a tegnapot látnám, szinte olyan, mint egy fénykép. –Nem tetszik?
-Ez…-egy pillanatra rá nézek, majd ismét a rajzra- még sosem rajzolt le senki ilyen jól…főleg nem fejből. –Dany tehetségesebb, mint azt gondoltam.
-Nem volt nehéz…évek óta te jársz a fejemben. Nem ez az első rajzom rólad…-mikor felé fordulok ad egy puszit a szám szélére- Nos, hogy értékeled a rajzomat?
-Tökéletes. –mosolyodom el.
Mielőtt elmenne, megadom neki az üzlet címét, ahová jönnie kell gyakorlatra. Mivel sok a munka, hamar elrepül az idő, míg Dany meg nem jön…
-Szia. –mosolyogva ad egy puszit a számra, ezzel zavarba hozva magát.
-Szia. –köszöntöm mosolyogva- Körbevezetlek.
Miután megmutatok neki mindent, az asztalához vezetem. Megírjuk a szerződést is a gyakorlatról, aztán ezúttal én rajzolok neki valamit. Az ékszertervezés más, mint a portrék készítése, de bele lehet tanulni. A nap végén felajánlja, hogy hazavisz, de én is kocsival vagyok.
-Holnap találkozunk. –mondom a kocsimnál.
-Nem vacsizunk együtt?
-Talán majd máskor. –tudom mi lenne a vacsora vége, és ezt nem akarom.
-Rendben…-sóhajt. Adok egy puszit neki, aztán elindulok…
Reggel egy meglepetéssel indul a napom, mert, ahogy kilépek az ajtón, Danyt látom meg. Hát ő meg mit keres itt? Közelebb megyek…
-Dany…hát te? Elfelejtetted merre kell menned?
-Nem, csak tegnap olyan eszeveszettül indultál a kocsival, hogy nem szívesen hagynám, hogy vezess. –mondja mosolyogva, közben odaérek- Elvinnélek, ha nem bánod. –te sosem adod fel, igaz? Kinyitja a kocsija ajtaját.
-Legyen…-elnevetem magam.
-Ohh, lemaradt valami…-mondja, mikor már mindketten az autóban ülünk. Odahajol hozzám, és pont akkor fordulok felé, mikor az arcomra akar adni egy puszit, így a számra sikeredik. Kicsit ettől le is fagy, de csak elindulunk…
A következő egy hét nem csak munkával, de flörtöléssel is telik. Egyik nap kicsit közelebb is kerülünk egymáshoz, mikor nevetgélünk Dany ügyetlenkedésén. Közelebb hajolok, hátának dőlök, és úgy mutatok meg pár vonalvezetést neki. Jó hozzá ilyen közel lenni, jó úgy bejönni minden nap, hogy tudom itt van. Haragszom is ezért magamra…
-Képzeld, lesz ma anyunak egy fellépése, és tudod a háttértáncosa vagyok szóval…-felém fordul, így csak pár centi van ajkaink között. Újra lefagy, aranyos ilyenkor.
-Szóval? –kérdezek rá mosolyogva.
-Eljöhetnél megnézni. –hmm…
-Rendben. –adok egy puszit neki, mert ennyire édes.
Dany fellépése számomra igen érdekes. Nem láttam őt még táncolni, és meg kell hagyni nagyon ügyes. El tudnám képzelni ezt a hálószobámban, kisgatyában is…Egy idő után észrevesz, de hát most nem köszönhetek neki, így csak mosolygok.
A fellépés utáni bulin próbálom őt megkeresni, gratulálni akarok. Vagyis csak akartam, mert ha jól látom Lea van vele…És most komolyan idejön hozzám is?
-Szia. –mosolyogva adna egy puszit, de nem hagyom neki- Reméltem, hogy beengednek. Minden biztonságinak leadtam a nevedet. –mosolyog még mindig.
- A kiscsaj mindenhol ott van, ahol te is? – mindent láttam.
-Sajnos az esetek többségében igen… - húzza a száját.
-Talán össze kéne jönnöd vele. – gondolom ez volt amúgy is a terved.
-Tessék? – kérdezi döbbenten. Jól hallottad.
-Beléd van zúgva, talán még passzolnátok is egymáshoz…én meg most úgy sem akarok járni senkivel… - és milyen jól döntöttem.
-Ezt most nem mondhatod komolyan. Nem tehetek róla, hogy nem látja, hogy teljesen beléd vagyok esve… - mi? Mi? Mi? Mi? – Nem csak egy barátod akarok lenni, akivel ha úgy adódik ágyba bújsz. – néz komolyan a szemembe – Itt vagyok, nem megyek el többet. – lágyan megcsókol.
-Dany…ne haragudj… - oh te jó ég…még sosem örültem ennyire egy megzavarásnak, mert kezdtem elgyengülni – Csak azt akartam mondani, hogy ma nem megyek haza, nem kell megvárnod. – mondja Dany anyukája, majd rám néz – Ohh…te vagy Deena, igaz?
-Igen… - kezet fogunk.
-Sokat hallottam és még annál is több rajzot láttam rólad. Remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni. Érezzétek jól magatokat. – ad egy puszit a fiának, aztán megy.
-Átjössz hozzám? Mutatnék pár képet… - mosolyog.
-Csak képeket mutatsz? Biztos ez? –közelebb lépek hozzá, és egy pillanatra lepillantok, majd elnevetem magam.
-Deena…-zavarba hoztalak? –Szeretnéd? –vagy mégsem?
-Nem. Tudod jól, hogy nem szabad. –pöckölöm meg az orrát.
Végül is elmegyek Danyvel, bár elég cikinek találom, hogy az anyja házába visz, hiszen együtt laknak. Nem is az a ciki benne, hanem az, hogy az anyja szinte kerítőt játszott azzal, hogy haza sem jön. Ez nagyon-nagyon kínos…
-Szép ház…-állapítom meg, mikor beérünk, de nem igazán tudok magammal mit kezdeni. Mindenhol az anyja díjai, képei…egyáltalán nem olyan a nappali, mintha Dany is itt lakna. Lehet, hogy pont ezért feszengek és toporgok.
-Le sem ülsz? –jah de, le is ülök kínosan mosolyogva- Rögtön hozom a rajzokat.
-Jól van…-míg Dany vissza nem ér, meg sem mozdulok. Más helyzetben biztos körbejárnék, megérinteném a tárgyakat, mindenhol az ő illatát érezném, amitől lehet, hogy begerjednék, de most…Olyan, mintha hazahozott volna az anyjának bemutatni. Semmi hangulatom semmihez.
-Itt is vannak…-teszi le elém őket. Az első, amit észreveszek rajta, hogy az összes rajzon nagy hangsúlyt kap a szemem. Dany az egyetlen olyan fiú, aki nem csak a testemre figyel, de a lelkemhez is keresi az utat.
-Ezek nagyon szépek. –nézek rá mosolyogva.
-Meg sem közelítik azt, amit a valóságban látok…-hajol közelebb, de felállok.
-Rajzolj le. –hirtelen jött ötlet, hogy valamivel elüssük az időt…valami helyett…
-Úgy érted most? –mi ebben olyan hihetetlen?
-Igen, de ezúttal modellt is állok, mit szólsz hozzá? –kérdezem mosolyogva.
-Rendben. Hozok papírt meg ceruzát. –úgy látszik örül neki, hogy maradok.
Kicsit izgalmasabbá akarom tenni az estét, szóval leveszek magamról mindent. Lefekszem a kanapéra, lábaimat keresztbe teszem, egyik karommal pedig melleimet takarom, már amennyire lehet. Mikor Dany visszaér megdöbben, de nem mond semmit. Közelebb jön, odahajol hozzám és hajamat elsimítva cirógatja végig nyakam vonalát. Mosolyogva nézek rá, de ő nem mer ilyen közelről a szemembe nézni.
Ahogy telik az idő, kényelmetlené válik a kanapé, így úgy döntünk, hogy Dany szobájában folytatjuk. Ez egy nagyon jó ötlet volt, mert az illat, a tárgyak, és mindaz, amit eddig hiányoltam itt megvan. Meg hát Danynak is volt egy jó fél perce, míg felértünk és újra elhelyezkedtem, ugyanis nem vagyok az a szégyellős típus, meztelenül maradok mindvégig.
A szoba ellazít, és egy idő után azt veszem észre, hogy szemem ólomsúlyként csukódik le. Még fáradtan pislogok ugyan néha, de aztán elalszom.
Mikor felkelek, az első, amit megpillantok az az óra. Másfél óra telt el, és közben Dany is kész lett a rajzzal, ahogy látom, mert mellettem hever az ágyon, de Dany még mindig engem néz.
-Tetszik, amit látsz? –felülök, mielőtt mondhatna valamit megcsókolom. Nagyon Simán megy a levetkőztetése, szerintem erre várt. Szép izmos test, és ami a legjobb, hogy már izgalmi állapotban van. Nem is csoda amióta nézhet…-A szeretkezés túl sok érzelemmel jár…-sóhajtom szájába, és kicsit hátrébb dőlök.
-Ezt hogy érted? Mégsem akarod? –kérdezi értetlenkedve.
-Csináld magadnak, és én végig nézem. –simítok végig merevedésén, és ráteszem a kezét, de elkapja onnan.
-Nem-nem Deena, nekem ez így nem megy…Főleg, hogy itt vagy, és veled is lehetnék. –sóhajtja.
-Meghozzam a kedvedet? –láttam, hogy bezsongott múltkor attól, hogy végig simítottam a melleimen, így most is azt teszem, majd sóhajtozva megmorzsolgatom kicsit mellbimbóimat. Dany nagyot nyel, főleg, mikor középső ujjamat veszem a számba, és ki-be csúsztatom, hogy benyálazzam. Hasamtól kezdve indítom meg kezemet lefelé, de mielőtt lábam közé csúszna, megfogja. –Tudtam, hogy nem bírod ki…-eszem ágában sem volt magamat kényeztetni, nekem Dany kell, csak szeretem kéretni magam.
Pár perc múlva már előttem térdel, és ha nem is szó szerint, de a nyelvével azért „megdug”. Ez vele a legjobb…Nem simogatom, hanem tépem a haját, görcsösen kapaszkodom belé, annyira élvezem. Cserébe ezért én is teszem, amit tennem kell, és annyira belemelegedünk, hogy elfelejtem azt is, hogy nem akartam vele lefeküdni…
Hajnalban bűntudattal ébredek, mert szeretkeztünk. Ilyenkor mindig eszembe jut, mikor elsőször, a szobám legmélyén, az ágyamon tettük ugyanezt. Akkor azt mondtuk a másiknak, hogy „szeretlek”, és nem akarom, hogy ez újra kicsússzon a számon. Felöltözök, lezuhanyozom, fél öt felé hívok egy taxit, és se szó, se beszéd hazamegyek.
A nap folyamán Dany többször is hív, de nem veszem fel. Délután még el is jön, de nem engedem be. Feltűnően húzom be a függönyt, miután kinézek, hogy ő az, de még így sem veszi észre magát, hogy el kéne mennie. Most olyat fogok tenni, amiért már most haragszom magamra, de ez az utolsó lehetőségem, hogy elmeneküljek az érzelmeim elől…
-Dany, menj el! –rontok ki a házból, de csak a kapuig megyek- Hiába dudálsz itt, nem foglak beengedni. Tegnap pocsék volt veled, az anyáddal laksz, ami tök gáz, de ha ez nem lenne elég egy olcsó kis háttértáncos vagy. Még mindig egy senki vagy Dany, én viszont Deena Graham, az üzletasszony…érted már? Rontod a színvonalamat…-mondom mosolyogva.
Minden szó fáj belülről, de így lesz a legjobb mindkettőnknek. Nem mondtam el neki, hogy a bulin meghallottam, hogy az anyja európai turnéra készül, ami egyet jelent azzal, hogy Dany újra elmegy…
Szerkesztve Saya által @ 2012. 08. 10. 09:53:30
|
| Garfield | 2012. 08. 04. 20:01:25 | #22665 |
Karakter: Daniel Whang
- Te is nekem… - kis aranyos…őrülten kívánlak…
- Olyan régóta vártam erre… - dörmögöm a nyakába, aztán leveszi a felsőmet.
- Nálad van a gumi? – harap finoman a számba, de…hoppá… - Nagyon megharaptalak? – de édes vagy…
- Nem, csak a gumi…azt nem hoztam el, mert nem akartam, hogy… - a tegnap járjon a fejedben… - Szóval gumi az nincs, de gondolom, hogy neked van, nem? – mondd, hogy van…
- Egy ideje nem voltam senkivel… - az jó…mármint nekem. Az viszont kevésbé, hogy akkor nincs gumi…
- Én sem… - hogy kérdezzem meg, hogy nem e lehetne nélküle? Lehet, hogy kiakadna…
- Sokszor használsz óvszert? – Dee mindig megoldja a kínos helyzeteket.
- Életemben csak egyszer nem használtam. – megcsókolom, mert akkor nem használtam, mikor először szeretkeztünk - Emlékszel? – bólint. Reméltem is, mert csodálatos volt…
- Szedek fogamzásgátlót egyéb női dolgok miatt…Öhm…zavarna, ha…? – a gondolataimban olvasol.
- Nem. – vágok szavába, mire elmosolyodik, de… - És téged zavarna, ha…?
- Nem. – pici csókot kapok… - Nyugodtan élvezz csak belém baby…Akarom… - a fülembe harap, az arcom meg szerintem a vörös különböző árnyalataiban pompázik.
Ez a felvezető beszélgetés után elég gyorsan pörögnek az események. A ruháinkat a szobába menet hagyjuk el. Az ágyra lök, és az ölembe ül, hátamat az ágytámlának támasztom. Elkezd ringni az ölemben, közben ajkamat falja…ohh atyám…Aztán kicsit hátradőlve simít végig mellein. Azt hiszem ez a kép örökre a retinámba égett…
De én akarlak kényeztetni, magadat máskor is tudod…Csókolni és markolászni kezdem mellet. Hmm…mikor utoljára voltunk együtt, még belefért a melle a tenyerembe…nőttél!? Mellén cuppogok még, mikor kezem lába közé siklik, és ujjaimat vezetem hüvelyébe. De nem sokáig hagyja…feláll, hogy levegye bugyiját, és…terpeszben áll meg felettem. Ohh, szól így szeretnéd?
- Ahh…el is felejtettem, hogy mennyire jó vagy… - mondja miközben nyelvemmel kényeztetem.
Egy pici pillanatra, nem tehetek róla, de elmosolyodom. Örülök, hogy ennyire élvezi…Lefekszik, és tovább folytatom, de nem túl sokáig, mert kihúzza magából az ujjaimat és számhoz emeli. Elmosolyodunk, és lenyalogatom az ujjaimat…na de nem menekülsz…szépen befejezzük amit elkezdtem. Olyan régen voltunk együtt, annyiszor lesz jó neked, ahányszor csak lehet...hát nem is kell sok, hogy elmenjen. Ilyenkor a leggyönyörűbb…
Hát nem tudom, hogy lehetek e ennél is keményebb, de Dee megpróbál keményebbé varázsolni. Emlékeztem én, hogy jól csinálja, de, hogy ennyire…aztán a hátára fekszik, és mellei közé veszi farkamat. Egyre gyorsabban mozgok, és mielőtt elmennék, a szájába csúszok…ha már én lenyalogattam az ujjaimat, te is ízlelj meg…
Nem bonyolítjuk túl az együttlétünket, én vagyok felül, mert nem is a póz számít, hanem, hogy végre újra együtt lehetünk…
- Hát akkor… - jövök ki a fürdőből egy törülközővel a derekamon. Menjek? Vagy maradjak? Nem tudom mit szólna hozzá…
- Most akkor mész? – kérdezi meztelenül a haját törölgetve. Istenem, de gyönyörű…
- Azt hiszem mennem kéne… - de nem akarok…
- Értem… - mosolyog, és elfordul, hogy felöltözzön, de szerintem az áll neked a legjobban, ha nem veszel magadra semmit…Nem tudom mit fog szólni hozzá, de nem bírok magammal. Derekát csókolom, aztán végig felfelé gerince mentén.
- Dee… - füléhez hajolok…nem akarok elmenni…
- Repetát akarsz? – hát, az se lenne rossz…
- Maradni akarok… - kimondtam…Megfordul, és úgy néz rám, mint aki rosszul hallott - Ne nézz így… - elnevetem magam - Mondjam, hogy repetát akarok? Azt is… - azt hiszem elpirultam…
- Velem aludnál? Tényleg? – ez volt a szándékom te kis bújós…
- Akkor nem baj?
- Dehogy. Butus. – finoman megharapja az orromat.
Reggel mikor felébredek, körbenézek, és megállapítom, hogy tényleg nem álmodtam a tegnap estét. Itt vagyok kicsi Deenámnál, és egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Bár azt azért sajnálom, hogy nem a finom csókjaira ébredtem fel, de mindjárt megkeresem, és behajtom rajta azt a csókot…
- Szia, jól aludtál? – kérdezi, mikor belépek a konyhába.
- Igen, nagyon. – csókolnám meg, de…kaját tesz elém. Most miért nem csókolhattam meg?
- Dany, én… - ül le - én nem akarok most egy komoly kapcsolatot, és ezt ne vedd magadra. – tessék???
- Ez most…ez hogy jött? – nem értem, a tegnap este...én… - Én azt hittem, hogy van köztünk valami. – de ezek szerint kettőnk közül csak én érzek valamit…
- Van is, de nem akarok senkivel járni, vagy megnyílni bárkinek is. – most mi van? Fontos vagyok neked, de nem akarsz velem járni? - Érts meg…kétszer mentél el, harmadszorra is elfogsz. Könnyebb így mindenkinek, nem igaz? – ezzel nem igazán értek egyet, de…
- Rendben van Deena, ha te így akarod… - mondom csalódottan, de nem fogom feladni…
- Tegnap nem azt mondtad pizzázás közben, hogy gyakorlati helyet keresel? – bólintok….gyors témaváltás - Elvigyelek? Hozzánk Jöhetnél, mit szólsz? – hmm…
- Az jó lenne. – mosolyodom el – De felvennél úgy, hogy nem is láttad, hogy rajzolok? – ez fura…
- Rendben…akkor rajzol nekem valamit. – feláll, és hoz nekem papírt, ceruzákat, és radírt.
- Mármint most? – nézek rá.
- Gondot jelent? – ne mosolyogj…
- Bármit rajzolhatok? – kérdezem kis mosollyal a szám szélén.
- Amit csak akarsz…és ha elég jó lesz, megtanítalak ékszereket tervezni. – rendben.
- Szólok ha kész. – értetlenül néz, aztán leesik neki, hogy azt szeretném, hogy ne nézzen rajzolás közben, úgyhogy a nappaliba megy.
Elkezdek rajzolni. Felidézem a tegnap éjszakát, és mintha maguktól mozognának a kezeim, siklik a ceruza a papíron. Tisztán látom magam előtt, ahogy az ölemben ül és végig simít tökéletes mellein…mintha csak most történne. Résnyire nyitott ajkak, és az a tekintet, amivel elvette az eszemet…eszméletlen volt. Kb fél óra múlva be is fejezem a rajzot, már csak nézegetem, mikor kijön.
- Kész? Mert lassan indulnunk kéne…
- Igen. – mosolyogva adom a kezébe, és mintha kicsit meg lenne döbbenve. Mögé lépek – Nem tetszik?
- Ez… - néz rám, majd vissza a rajzra – még sose rajzolt le senki ilyen jól…főleg nem fejből. – szóval tetszik.
- Nem volt nehéz…évek óta te jársz a fejemben. Nem ez az első rajzom rólad… - felém fordul és egy puszit adok a szája szélére, ha már lemaradt a reggeli csók… - Nos, hogy értékeled a rajzomat? – mosolygok.
- Tökéletes. – mosolyodik el.
Sajnos nekem óráim vannak, de megadja az üzlet címét, hogy oda tudjak menni, ha végeztem. Jó, hogy megoldódott a gyakorlati hely kérdése, mert be tudom diktálni a tanáromnak.
Amint végzek, már megyek is Deenához. Nem tudom hogy van vele, de én boldog vagyok, hogy ezentúl minden nap láthatom…még ha nem is akar járni velem. Igazából ezt a tegnap este után elég nehéz elhinnem…
Belépek az üzletbe, és csak simán elmondják merre menjek, de még hozzáteszik, hogy már nagyon vár. Az jó…hát ne is várassuk tovább. Csendben megyek, mert látom bele van merülve valamibe. Irtó édes.
- Szia. – köszönök rá mosolyogva mellé lépve és nem tudom, csak úgy reflexszerűen adok a szájára egy puszit…Aztán leesik mit csináltam és kicsit zavarba is jövök. Nem akartam letámadni.
- Szia… - mosolyog rám – Körbe vezetlek. – bólintok.
Megmutat mindent, aztán kapok egy asztalt is, ahol majd én fogok tervezni, és ha ügyes vagyok, még ékszer is lehet a terveimből. Utána megírjuk a szerződést, mert csak így fogadja el a suli a gyakorlati helyet. De ahogy nézem, tök véletlenül, persze, mindenkép, pont úgy van a beosztásom, mint Deenek. Miután minden papír megvan, megmutatja, hogy mi is az a tervezés. Végignézem, ahogy rajzol, és közben magyaráz. Nagyon szépen rajzol…Én portré rajzolásban vagyok jó, de szerintem ezzel sem lesz gond. Hát akkor nézzük…
Egész nap együtt vagyunk, és én nagyon élvezem. Figyel rám, segít ha valamit nem rajzolok jól…A nap végén indulunk haza, de sajna mindketten kocsival vagyunk, nem tudom felajánlani, hogy hazaviszem. Pedig szívesen lennék még vele.
- Holnap találkozunk. – mondja a kocsijánál.
- Nem vacsizunk együtt? – léci…
- Talán majd máskor. – legalább ne mosolyogva pattintanál le.
- Rendben… - sóhajtok…most tényleg nem akar tőlem semmit!? Pedig mindent megadnék azért, hogy minden este a karjaimban aludjon el. Ad az arcomra egy puszit és beül a kocsiba. Int egyet, aztán megy is.
Másnap reggel korábban ébredek mint kéne, de nem is baj…Dee elé megyek. A háza előtt kiszállok a kocsiból és nekidőlve várom, hogy kijöjjön.
- Dany…hát te? Elfelejtetted merre kell menni? – dehogy.
- Nem, csak tegnap olyan eszeveszettül indultál el a kocsival, hogy nem szívesen hagynám, hogy vezess. – mosolygok, ahogy közeledik felém – Elvinnélek ha nem bánod. – kinyitom neki az autó ajtaját.
- Legyen… - neveti el magát.
- Ohh, lemaradt valami… - mondom miután én is beszállok, és odahajolok hozzá, hogy adjak az arcára egy puszit, de felém fordul, így a pusziból csók lesz…egy édes csók…
Kicsit lassan kapcsolok a csók után, hogy indulni kéne, amin nagyon jót szórakozik…kis gonosz…
Már egy hete, hogy itt gyakorlatozom, és húzzuk egymás agyát a száj széli puszikkal, ölelésekkel, simogatásokkal és olyan szituációkkal, ami tényleg embert próbáló.
Egyik nap, szintén úgy kezdődik, ahogy már megszoktuk. Elé megyek, és elfuvarozom dolgozni. De ez a nap valahogy más…be vagyok zsongva. Sokat nevetünk a bénázásaimon, amik szándékosak, csak, hogy itt legyen velem. A végén már a hátamhoz simulva vezeti a kezemet. Illata az orromba kúszik, lélegzete bőrömet cirógatja, szívem egyre vadabbul ver…Nehéz kibírni, hogy ne ültessem az ölembe és csókoljam egész nap…
- Képzeld, lesz ma anyunak egy fellépése, és tudod a háttértáncosa vagyok szóval… - háta fordítom a fejemet, és hirtelen nagyon közel kerülnek egymáshoz az ajkaink. Le is fagyok…
- Szóval? – kérdezi mosolyogva.
- Eljöhetnél megnézni. – mondom miután sikerül nem a száját nézni.
- Rendben. – lop tőlem egy puszit, és visszaül a saját asztalához.
Ez csak egy kisebb jótékonysági fellépés, tehát van egy kötelező kisebb belépő, amit utána felajánl anyu az árvaháznak. Táncolás közben folyton Dee-t keresem. Az első néhány számnál nem látom, de aztán kiszúrom. Megint gyönyörű…Dob felém egy mosolyt, és mintha egy csak ez kellett volna, hogy jobban táncoljak. A fellépés után van egy kisebb buli, és próbálom a tömegben megtalálni Deenámat, de Leába botlok…
- Szia Dany, annyira jó voltál… - és már a nyakamban is lóg. Ohh, ott van…
- Köszi… - eltolom magamtól és megyek Deenához – Szia. – mosolyogva akarok adni neki egy puszit, de elhúzza magát. Most már az arcára sem lehet? – Reméltem, hogy beengednek. Minden biztonságinak leadtam a nevedet. – mosolygok.
- A kiscsaj mindenhol ott van, ahol te is? – mi a baj?
- Sajnos az esetek többségében igen… - húzom el a számat.
- Talán össze kéne jönnöd vele. – azt hiszem nem hallottam jól.
- Tessék? – kérdezem döbbenten.
- Beléd van zúgva, talán még passzolnátok is egymáshoz…én meg most úgy sem akarok járni senkivel… - nemnemnemnem…
- Ezt most nem mondhatod komolyan. Nem tehetek róla, hogy nem látja, hogy teljesen beléd vagyok esve… - most meglepődtél? Nem vetted ezt még észre? – Nem csak egy barátod akarok lenni, akivel ha úgy adódik ágyba bújsz. – nézek komolyan a szemébe – Itt vagyok, nem megyek el többet. - megteszem azt az egy lépés távolságot, ami köztünk van, és finoman megcsókolom.
- Dany…ne haragudj… - érinti meg anyu a vállamat, és rá nézek – Csak azt akartam mondani, hogy ma nem megyek haza, nem kell megvárnod. – mosolyog, aztán Deenára néz – Ohh…te vagy Deena, igaz?
- Igen… - kezet fognak-
- Sokat hallottam és még annál is több rajzot láttam rólad. Remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni. Érezzétek jól magatokat. – kapok egy puszit az arcomra anyutól és megy is.
- Átjössz hozzám? Mutatnék pár képet… - mosolygok rá.
|
| Saya | 2012. 07. 29. 00:43:22 | #22522 |
Karakter: Deena Graham
Már félálomban vagyok, mikor megszólal a mobilom. Na ezért szoktam kikapcsolni estére…Nagy nehezen megtalálom a villanyt, és aztán a telefonomat is Egy idegen számot jelez ki, de sosem lehet tudni, talán fontos, így felveszem.
-Igen?
-Ohh, már aludtál? –Dany? Tényleg ő az?- Nem akartalak felébreszteni…
-Dany? –tényleg ő az…
-Nem lenne kedved valamikor összefutni? Mondjuk…holnap nem ebédelsz velem?
-Sajnos dolgozom…Viszont egy vacsiban benne lennék. –mondom mosolyogva. Örülök, hogy nem vitte haza azt a kis tüzelő szukát, így hát persze, hogy elmegyek vele.
-Jól hangzik. Mikor és hova menjek érted?
-Kinyomoztad a telószámomat, de a címemet nem? –elnevetem magam.
-Megpróbáltam…utánad akartam menni, és…-és?- De vagy nem akarták megmondani, vagy tényleg nem tudják, hogy hol laksz. –tényleg nem tudják, de térjünk vissza rád…
-És mi? –áruld csak el, hogy mire gondoltál.
-Folytatni akartam a félbeszakított esténket.
-Hogy? –mondd tovább…
-Veled akartam felhasználni a gumit, amit adtál…-szeretem, ha egy pasi kimondja, hogy mit akar…-Szóval? Hogy legyen holnap este?
Megbeszéljük a holnapot, megadom a címemet, aztán elköszönünk egymástól. Még felrázom a párnámat, kapcsolnám ki a telefont, de kapok egy sms-t. Danytől…
„Elfelejtettem valamit…Jó éjszakát, álmodj velem kicsi Deenám.” –meglesz baby…
Napközben sok dolgom van, rengeteg megrendelésünk van mostanában, de azért örülök neki. Megszoktam a jólétet, és nem szívesen mondanék le róla, és ami ennél is fontosabb, hogy nem akarok apámnak csalódást okozni. Mivel Dany is az eszemben van, sikerül kicsit elvinnem a tervezést is a gondolataim irányába. Tervezek egy kecses női test alakú medált. Mivel maradnom kell az ízlésesség határain belül, nem tehetek rá egy férfit is, amint éppen dugnak, vagy valami, de hogy a férfiasság is megjelenjen, úgy rajzolom meg, hogy a nő egy karikában üljön, ami egy férfi jelet szimbolizál meg végül. Még pár kő rá, és egész eladható lesz. Egy nyelv alakú medált is megrajzolok, és elérkezettnek látom a tervezés befejezését, mert későre jár, ráadásul ma nagyon egy témára tudok csak koncentrálni…
Kissé későre jár már, mire hazaérek, de nem számít, mert így Danynek kellemes meglepetést szerezhetek. A zuhany alól jövök ki, mikor csengetnek…
-Már ennyi lenne az idő? –kérdezem, mintha nem tudnám. Egy szál törölközőben, vizes hajjal nyitok ajtót, és úgy látom, hogy ez tetszik neki.
-Igen, de…-megcsókol, miközben átöleli a derekamat, és aztán a lábával löki be az ajtót- maradhatunk is. –végig simít a számon.
-És mit csinálnánk? –kérdezem mosolyogva.
-Amit csak szeretnél...a lényeg, hogy veled legyek, és ölelhesselek. –átölel, és a nyakamba csókol.
-Rendben…csak felöltözöm. –adok neki egy puszit.
-Mi…khm…menj csak. –tudom, hogy nem ezt akartad mondani.
Lássuk csak…meg is van, hogy mit vegyek fel, ebben a sortban és topban szexi leszek.
Arra megyek le, hogy Dany a cd-imet nézegeti. A hátához simulva kérdezek rá:
-Találtál valami érdekeset? –mi lenne, ha engem is megnéznél nagyfiú?
-Igen…neked megvan anyu egyik lemeze…-fordul meg mosolyogva, és végre végig néz rajtam. Tetszem neki, ez világos.
-Rendelek pizzát, ha már vacsiról volt szó. –elindulok a telefonhoz, de…-Milyet rendeljek? –a fenekemet nézed?
-Mindegy…-mondja zavartan. Annyira, de annyira édes…imádom!
Miközben megrendelem, leülünk a kanapéra. Rendelés után kicsit elkalandozunk egymáson…
Dany felé fordulva megcsókolom őt. Az egyre elnyújtott csók közben kigombolom az ingét, és végig simítok mellkasán. Izmosabb, mint mikor utoljára láttam…Szinte még akkor is gyerekek voltunk, igaz…és az is, hogy legalább az én melleim is nőttek, bár eddig sem volt rájuk panasza. Lovagló ülésben csókolom tovább. Dany sem tétlenkedik, mert először combomon simít végig, aztán fenekembe markol. Épp a nyakát szívom meg, mikor csengetnek. Máris letelt a fél óra? Na jó…Gyorsan kimegyek a pizzáért, aztán vissza Danyhez. Úgy ülök le, hogy átteszem lábait az övén, ami jó is, mert meg tudom tömni a kajával is. Csak néz azokkal a nagy szemeivel, mikor enni kéne…
Kis kajálás után ismét combjaimon simít végig, majd megcsókol ismét.
-Annyira hiányoztál…-mosolyogja, miközben végig simít az arcomon.
-Te is nekem…-tényleg hiányzott, nem csak úgy mondom. Majd beleőrültem abba, amikor tegnap el kellett engednem azzal a tudattal, hogy talán mással lesz, sőt az is zavar, hogy valaha is mással volt, mert…mert volt idő, amikor csak az enyém volt, csak és kizárólag az enyém. Újra ezt akarom. Újra 12 éves akarok lenni annak ellenére, hogy tudom ez lehetetlen…Akarom őt, szeretkezni akarok és aztán meg akarom őt tartani. Pedig ezt, amit nem szabad, nem vihetem bele az érzéseimet, mert Dany túl fontos számomra, és ezúttal biztosan fájna, ha el kéne engednem, és nem akarom, hogy fájjon.
-Olyan régóta vártam erre…-mondja nyakamba csókolva, miközben lehúzom róla a felsőt.
-Nálad van a gumi? –harapok bele a szájába, mire lefagy- Nagyon megharaptalak? –máskor is s így szoktam, szinte nem is harapom, csak megszívom a száját.
-Nem, csak a gumi…azt nem hoztam el, mert nem akartam, hogy…-hogy a tegnapra emlékeztessen? Mondom én, hogy édes, és figyelmes. –Szóval gumi az nincs, de gondolom, hogy neked van, nem? –ne reménykedj…
-Egy ideje nem voltam senkivel…-szóval nincs, de gondolom ezt kitaláltad.
-Én sem…-még mindig csak néz rám. Nem fogom leküldeni a legközelebbi boltba, hogy vegyen, mert elvész a hangulat. Egyikünk sem meri megkérdezni, hogy mi lenne, ha nélküle csinálnánk. Azt sem tudom, hogy ő mennyire óvatos, nem akarok elkapni semmit…
-Sokszor használsz óvszert? –kezdjünk el puhatolózni…
-Életemben csak egyszer nem használtam. –megcsókol- Emlékszel? –bólintok. Anyámék be is pánikoltak, hogy 12 évesen nagyszülőkké teszem őket. Vicces volt…nekik nem…de végül is nem lett baj. Mondjuk érdekes sztori lett volna annyi szent…és még így is az a miénk…
-Szedek fogamzásgátlót egyéb női dolgok miatt…-attól időben és rendszeresen jön meg- Öhm…zavarna, ha…? –be sem tudom befejezni.
-Nem. –vágja rá, és én elmosolyodom- És téged zavarna, ha…? –te se mondd tovább.
-Nem. –apró csók- Nyugodtan élvezz csak belém baby…Akarom…-mosolyogva a fülébe harapok, mert sikerült zavarba hoznom. Ez van, félszavakból is értjük egymást.
A hálószoba felé menet vetkőztetjük le egymást, így mire az ágyba érünk, ő már meztelen, rajtam is csak a bugyi marad. Az ágyra lököm, és az ölébe ülök a támlához szorítva őt.
Ringani kezdek az ölébe, miközben csókolom, de ideje másra is felhívni a figyelmét. Kicsit hátrébb dőlök, és lassan végig simítok melleimen, így már veszi az adást, hogy mit akarok. Ajkaimba harapva élvezem, hogy a szájába veszi az egyiket, miközben másikat simogatja, majd fordítva. Ezt addig folytatja, míg úgy dönt, hogy ujjait belém vezeti, de szeretnék neki segíteni. Felállok, hogy levegyem az utolsó zavaró tényezőt is, aztán vissza sem ülök, inkább megállok Dany felett, hogy könnyedén jusson hozzám nyelvével is.
-Ahh…el is felejtettem, hogy mennyire jó vagy…-sóhajtozom az egyre intenzívebb kényeztetés közben. Dany egy pillanatra elmosolyodik, majd tovább folytatja. Kényelmesebb pózba helyezkedem, és immáron az ágyra feküdve élvezem tovább orális szex nyújtotta örömöket. Mielőtt elmennék, kihúzom az ujjait magamból, és gyengéden a szájához emelem. Mindketten mosolygunk miközben lenyalogatja, de önkényesen úgy dönt, hogy befejezi, amit elkezdett, így még egy-két perc és karjai között élvezek el.
Ő is megkapja a maga örömét. Ő az egyetlen, aki különleges figyelmet kaphat tőlem, ami meg is látszik abból, hogy mennyire élvezi. Újra hanyatt fekszem neki, hogy fölém térdelve melleim közé vehessem merevedését, és mivel így ő is rásegít a mozgásával, nagyon hamar elmegy úgy, hogy számba csúszik a végén. Még hogy te nem vagy perverz…oh dehogy nem.
Vad éjszakánk csúcspontja az az orgazmus, amire már mindketten olyan régóta vártunk…Végre újra együtt…Most nem is érdekel, hogy mit hogy kéne csinálni ahhoz, hogy izgalmasabb legyen, tökéletesen megteszi a hagyományos póz is nekünk. Csak a másik számít, semmi más…
-Hát akkor…-jön ki Dany kissé zavartan a zuhany alól. Oké, most tényleg menni akarsz?
-Most akkor mész? –épp a hajamat törölgetem egy szál semmiben, rajta is csak egy törölköző van, a derekára tekerve.
-Azt hiszem mennem kéne…-reménykedtem, hogy Danynek nem csak a szexre kellek, de tévedtem.
-Értem…-mosolygok, mintha mi sem történt volna, aztán elfordulok tőle, hogy felöltözzek.
Ajkait érzem meg derekamon, majd csókjaival halmoz el gerincem vonalán.
-Dee…-hajol a fülemhez.
-Repetát akarsz? –újabb menet még utoljára? Hízelgő…
-Maradni akarok…-megfordulok, mert azt hiszem, hogy nem jól hallottam. Nagy szemekkel nézek rá –Ne nézz így…-neveti el magát- Mondjam, hogy repetát akarok? Azt is…-kis pír jelenik meg az arcán.
-Velem aludnál? Tényleg? –nem vagyok az a bújós típus, de most odabújok hozzá.
-Akkor nem baj? –tényleg nem merted megkérdezni? El sem akartál menni?
-Dehogy. Butus. –megharapom az orrát.
Reggel furcsán érzem magam, hogy van valaki mellettem, de mosoly van az arcomon. Lezuhanyozom, aztán reggelit csinálok, mint ahogy azt egy normális kapcsolatban szokás. Ez de furcsa…És az még furcsább lesz, hogy közölnöm kell Danyvel, hogy tudja, nem járunk…
-Szia, jól aludtál? –kérdezem, mikor lejön.
-Igen, nagyon. –meg akar csókolni, de elé teszem a reggelit.
-Dany, én…-leülök én is- én nem akarok most egy komoly kapcsolatot, és ezt ne vedd magadra. –nézek rá.
-Ez most…ez hogy jött? –kérdezi értetlenül- Én azt hittem, hogy van köztünk valami.
-Van is, de nem akarok senkivel járni, vagy megnyílni bárkinek is. Érts meg…kétszer mentél el, harmadszorra is elfogsz. Könnyebb így mindenkinek, nem igaz? –kérdezem apró mosollyal a számon.
-Rendben van Deena, ha te így akarod…-nem úgy tűnik, mintha örülne neki.
-Tegnap nem azt mondtad pizzázás közben, hogy gyakorlati helyet keresel? –bólogat- Elvigyelek? Hozzánk Jöhetnél, mit szólsz? –lehet, hogy mégsem tudlak ezúttal elengedni?
|
| Garfield | 2012. 07. 08. 23:46:03 | #22051 |
Karakter: Daniel Whang
Már 4 éve, hogy Koreából anyuhoz költöztem Amerikába. Reménykedtem, hogy újra összehoz a sors Dee-vel, de valahogy nem úgy alakult. Sajnos nem tudok róla semmit…vagyis, azt azért mégis, hogy mióta először lefeküdtünk egymással, 12 éves korunkban, azóta megőrülök érte. Aztán pár év múlva jártunk egy hetet, de ennyi, azóta nem láttam.
Gondoltam, hogy ha engedek anyu akaratának, és elkezdek én is énekelni, talán könnyebben megtalálom. De inkább maradtam anyám háttértáncosa, mert nem igazán fekszik nekem ez az előadósdi.
Haverok találtak valami szórakozóhelyet ahol még nem voltunk, így elmegyünk oda. Persze mint mindig össze akarnak hozni valakivel…Belépünk, és már el is kezdik nekem felmérni a terepet, mikor meglátok egy nagyon ismerős bombázót felénk inteni.
- Szia! Emlékszel még rám, vagy segítsek? – jön ide hozzám, és ad a szám szélére egy puszit…Hogy emlékszem e!? Deena…
- Szia… - tetőtől-talpig végig nézem…még mindig gyönyörű - Emlékszem, de igényt tartok az emlékeztetőre. – már csókolnám is meg, de a nyakamba ugorva megelőz.
Elmegyünk táncolni. Kis simulós, szexi…Nem nagyon mozgok, hagyom had élje ki magát, az egyik csókunknál még a számba is harap, de reagálásra sincs időm, már a nyakamat csókolja, sőt ki is szívja, ami általában zavar, de ő Dee…tőle most nem zavar semmi. Felsőm alá kúszik a keze, aztán kicsit derekamba mélyesztve ujjait csókol meg.
- Nagyon meleg van itt bent, nem megyünk ki? – benne vagyok.
- Kimehetünk. – cirógatom meg az arcát.
Kimegyünk a parkolóba, hogy beüljünk a kocsiba, ott be tudom nyomni neki a klímát. Persze reménykedem benne, hogy nem ér véget az este, és talán eljutunk hozzám, ahol…De hova raktam azt a hülye kulcsot!?
- Megvan már az a kulcs? – kérdezi hátamhoz bújva, derekamat simogatva.
- Igen, meg. – mutatom neki…végre. Már ülnénk be, mikor…
- Dany! Szia! – jaj ne már…
- Lea…szia… - megölel - Lea, bemutatom neked Deenát, és Deena, ő Lea… - Lea bemegy a clubba, és mi meg indulhatunk is…
- Dany…inkább menj be hozzá… - mi?
- De miért? – döbbenek le - Nincs köztünk semmi…
- És köztünk sem. – tessék? mindezt mosolyogva? - Tessék… - a kezembe nyom egy kotont - Ha használod, gondolj rám. – megcsókol, és menne is el, de megfogom a karját.
- Ő csak egy haverom haverjának a húga, te pedig Dee…
- Ugyan már…Érezd jól magad! De… - a fülemhez hajolva fejezi be - remélem, hogy a kis ribancnak nem lesz orgazmusa… - neveti el magát, és leint egy taxit - ár, hogy nem folytatódhat ez az este… - újra megcsókol.
- Deena… - ne menj…
- Bocsi, de nem menne. Nem szeretek osztozkodni. – ismét megcsókol, aztán beszáll a taxiba, és már megy is.
Utána kell mennem…nem engedhetem el csak így. Beülök a kocsiba, és elindulok arra, amerre a taxival ment. De…itt egy csomó taxi van. Most honnan tudjam melyikben van? Reménytelen…
Csalódottan megyek vissza, és mikor megyek be a clubba, eszembe jut, hogy mintha az egyik haverom ismerné Dee-t.
- Dany…végre bejöttél. – Lea húzna a tánctérre, de nekem erre most nincs időm.
- Lea, tudom, hogy abban reménykedsz, hogy egyszer összejövünk, de nem fogunk. – nézek komolyan a szemébe – Sajnálom, de…
- Neked az a Deena kell, igaz? – ez az undor, ahogy a nevét mondta…
- Nem rád tartozik. – és otthagyom.
Kell negyed óra, hogy megtaláljam a srácot, de megvan. Muszáj tudnom hol lakik, de sajna csak egy telefonszámmal tud megdobni, ráadásul nem is biztos, hogy még ez a száma…nagyszerű.
Hazamegyek, mert nincs kedvem maradni. Az ágyban fekve nézegetem a cetlire írt telefonszámot, aztán az órára nézek. Vajon alszik már? Mérges lenne, ha most hívnám fel? És ha nem is az ő száma!? Sose tudom meg, ha csak kérdésekkel bombázom magam. Tárcsázni kezdek…végül is tuti, hogy felismerem a hangját…De mit mondjak? Mindig ő kezdeményezett…sose csináltam ilyet…
Egy párnát teszek a fejemre…még mindig oda vagyok érte. Levágom magam mellé a párnát…újra tárcsázni kezdek. Kicsöng…gyerünk hisz ő csak Deena…
- Igen? – szól bele egy álmos, de annál édesebb hang…Dee…
- Ohh, már aludtál? Nem akartalak felébreszteni… - mosolygok a telóba.
- Dany? – már nem is olyan álmos.
- Nem lenne kedved valamikor összefutni? Mondjuk…holnap nem ebédelsz velem? – még mindig fülig ér a szám.
- Sajnos dolgozom… - basszus…Oké, a fejemben úgy zajlott, hogy igent mond, és sínen is vagyunk. Akkor most hogyan tovább? – Viszont egy vacsiban benne lennék. – igen, ez jó…
- Jól hangzik. Mikor és hova menjek érted?
- Kinyomoztad a telószámomat, de a címemet nem? – nagyon vicces…
- Megpróbáltam...utánad akartam menni, és… - meg kell köszörülnöm a torkomat, ahogy lejátszódik a fejemben az egyik szeretkezésünk – De vagy nem akarták megmondani, vagy tényleg nem tudták, hogy hol laksz. – fejezem be.
- És mi? – suttog a telefonba.
- Folytatni akartam a félbeszakított esténket.
- Hogy? – mi az, hogy hogy?
- Veled akartam felhasználni a gumit, amit adtál… - már így is zavarban vagyok, hát még, ha kimondanám, hogy szeretkezni akartam vele… - Szóval? Hogy legyen holnap este? – váltok gyorsan témát.
Megbeszéljük mikor menjek érte és hova. Megadta a címét…Aztán elköszönünk egymástól. De elfelejtettem valamit…nem kívántam neki, jó éjszakát. Dobok neki egy sms-t.
„Elfelejtettem valamit…Jó éjszakát, álmodj velem kicsi Deenám.”
Másnap reggel suliba megyek, mert van pár órám, ahol megtudom, hogy gyakorlati helyet kell keresni…Lövésem sincs, hogy hol, de mindegy. Majd megoldom.
A nap hátralevő részét alig bírom ki. Annyira szeretném már megcsókolni, magamhoz ölelni, érezni az illatát…
Kikérem anyu véleményét, hogy hova vigyem Dee-t, mert hát nem akarom valami gagyi helyre vinni, ő meg ismeri a jó helyeket. Kapok is tippet, még arra is, hogy mit vegyek fel…Mire elkészülök, indulhatok is.
A ház előtt megállva szemügyre veszem. Igazán szép. Becsöngetek. Kinyitja az ajtót…csak egy törölköző van köré tekerve, és még vizes a haja. Elakad a lélegzetem is ahogy meglátom. Már nem is akarok vacsizni menni…egész más jutott az eszembe.
- Már ennyi lenne az idő? – kérdezi mosolyogva.
- Igen, de… - közelebb lépek és állát felbiccentve csókolom meg, derekát átölelem, hogy jobban magamhoz tudjam ölelni, közben lábammal lököm be az ajtót – maradhatunk is. – simítok végig ajkán. Annyira szép…
- És mit csinálnánk? – mosolyodik el.
- Amit csak szeretnél…a lényeg, hogy veled legyek, és ölelhesselek. – át is ölelem és belecsókolok a nyakába.
- Rendben…csak felöltözöm. – ad egy puszit a számra.
- Mi…khm…menj csak. – mosolygok zavartan…majdnem megkérdeztem, hogy minek?...
Teljesen elvesztem a fejemet, ha a közelemben van. De tényleg elmegy öltözni. Szívesen segítenék neki, de gyanítom, az öltözésig nem jutnánk, csak a törölköző levételéig…
De ha már így egyedül maradtam…nézelődjünk kicsit. Nézegetem milyen zenéi vannak. A feléig sem jutok el, mikor a hátamhoz simul. Ez gyors volt…
- Találtál valami érdekeset? – kérdezi aranyosan.
- Igen…neked megvan anyu egyik lemeze… - fordulok felé mosolyogva, és végignézek rajta…ennél kihívóbb, szexibb összeállítást nem is találhatott volna. Egy mély dekoltázsú felső, és egy falatnyi kis short…
- Rendelek pizzát, ha már vacsiról volt szó. – megfordul, és elindul a telefonért, nekem meg fenekére téved a tekintetem – Milyet rendeljek? – fordul felém hirtelen.
- Mindegy… - mondom kicsit zavartan…
Mosolyog aztán pötyögni kezdi a számot, közben leülünk a kanapéra. Miután leadta a rendelést, felém fordul, és finoman megcsókol. Persze nem tudunk megállni egy pici csóknál, elég hosszú csókcsatába kezdünk. Dee közben az ingemet gombolja ki, és a szabadon maradt mellkasomon simít végig. Egy pillanatra megszakítja a csókot, hogy megnézzen magának, majd lovagló ülésben, az ölembe ülve, újra megcsókol. Már a nyakamat csókolja, én a combján simítok végig, aztán a fenekébe marok, mire erősebben megszívja a nyakamat. Elszakad nyakamtól, de mielőtt megcsókolhatnám, csengetnek. Kapok még egy puszit, aztán megy ajtót nyitni…megjött a pizza.
Visszajön, lehuppan mellém, lábait a lábaimra pakolva és falatozni kezd. Milyen kis édesen eszik…
Miután rámszól, hogy egyek, megeszek egy szeletet, de nem bírok magammal. Combján simítok végig, és hajolok oda hozzá, hogy megcsókoljam.
- Annyira hiányoztál… - mondom mosolyogva az arcán végigsimítva.
|
| Saya | 2012. 07. 07. 22:58:37 | #22031 |
Karakter: Deena Graham
Fülledt, meleg éjszakánk van, érződik a levegőben, hogy vihar van készülőben. A lelkemben is vihar tombol, égek a vágytól, hogy valakit újra lássak. Danyt. Ő volt az a srác, akivel tizenkét éves koromban lefeküdtem, és aki minden szempontból az első volt az életemben. Emlékszem, hogy sokat ittunk, de ennek ellenére arra is emlékszem, hogy mi történt akkor. Meglepően jó volt ahhoz képest, hogy elméletben is alig tudtunk valamit. Hat évre rá újra összefutottunk, mikor az anyjánál volt látogatóban. Egy egész hetet jártunk, ami valljuk be több mint az első alkalommal töltött két lopott óra, de kevesebb, mint ami még kapcsolatnak mondható lenne. Az egy hét alatt csupán csak kétszer feküdtünk le egymással, de azt a két alkalmat azóta sem tudom elfelejteni. Olyan jó, annyira kellemes, és olyan nagy…
Hallottam, hogy már pár éve a szomszéd városban lakik, de nem foglalkoztam vele. Most viszont tudom az egyik közös ismerősünktől, hogy itt lesz, így ezt az alkalmat nem hagyhatom ki. Már egy ideje a klubban vagyok, épp hívnám egyik barátnőmet is, hátha ő is lenéz, mikor meglátom a srácokat, köztük Danyt is. Odaintek nekik.
-Szia! Emlékszel még rám, vagy segítsek? –hajolok közelebb Danyhez, és a szája szélére adok egy puszit.
-Szia…-kicsit sem feltűnően néz végig rajtam- Emlékszem, de igényt tartok az emlékeztetőre. –úgy megörül nekem, hogy adni akar egy finom csókot, de én ráugrok, és úgy csókolom meg. Elmegyünk táncolni, pontosabban simulok hozzá. Combom lába közé csúszik, és mindketten tudjuk, hogy mihez érek hozzá. A végén még kap egy kis harapást is tőlem csókunk közben. Nyakát kezdem csókolgatni, imádok uralkodni a férfiakon, és megjelölni azt, ami az enyém, így addig szívom rajta a bőrt, míg az nyomot nem hagy. Kezeim megindulnak felsője alatt, aztán lassan le, hogy végül derekába marva kapaszkodjak belé, míg újra megcsókolom.
-Nagyon meleg van itt bent, nem megyünk ki? –csak a kocsidig jussunk ki baby…
-Kimehetünk. –simít végig az arcomon és elindulunk kifelé.
A parkolóba érve hamar megtaláljuk a kocsiját, mert egészen az elején parkol. Elkezdi keresgélni a kulcsát mondván, hogy beülünk, van benne kellemes kis hűtés, és társai, de nekem egészen más jár a fejemben. Az övé akarok lenni…Nem érdekel az sem, ha megint csak egy-két napig tart a dolog, mert ezek a napok életem legkellemesebb napjai. Szerintem neki is, és bár nem vagyok ribanc, szerintem annyitól már boldog lenne, ha csak simán leszopnám…Vessenek meg érte, de akkor is szeretem csinálni, pontosabban neki csinálni…
-Megvan már az a kulcs? –kukucskálok vállai fölött, miközben hátának támaszkodva a derekát simizem.
-Igen, meg. –mutatja fel, én meg megyek is a másik oldalra, hogy beszálljak, hogy legalább valameddig elmenjünk innen, mégse mindenki szeme láttára csináljuk, de…
-Dany! Szia! –köszön rá egy fiatal lány. Olyan 21-22 lehet, de biztos, hogy fiatalabb nálunk.
-Lea…szia…-mi ez a nagy ölelgetés kisanyám?- Lea, bemutatom neked Deenát, és Deena, ő Lea…-köszönünk egymásnak, aztán a lány be is megy, de nekem kezd kínossá válni a szituáció.
-Dany…inkább menj be hozzá…
-De miért? –néz rám értetlenül- Nincs köztünk semmi…-tudom.
-És köztünk sem. –mosolyodom el- Tessék…-a kezébe nyomok egy csomag óvszert- Ha használod, gondolj rám. –megcsókolom, és indulnék, de megfogja a karomat.
-Ő csak egy haverom haverjának a húga, te pedig Dee…-és ez neked elég lenne?
-Ugyan már…Érezd jól magad! De…-a füléhez hajolok- remélem, hogy a kis ribancnak nem lesz orgazmusa…-gonoszul elnevetem magam, aztán leintek egy taxit- Kár, hogy nem folytatódhat ez az este…-muszáj még egyszer megcsókolnom.
-Deena…
-Bocsi, de nem menne. Nem szeretek osztozkodni. –mielőtt magyarázkodni kezdene, újabb csókot kap, aztán beszállok a taxiba, és megyek is.
Hazaérve megvacsorázok, és letusolok. Épp időben, mert nagy viharban van kialakulóban. Egy romantikus filmet nézek a tv-ben, mikor eszembe jut Dany. Azt akarom, hogy itt legyen, hogy újra vele legyek. Micsoda hülyeség, de akkor is abban reménykedem, hogy nem ment vissza, hogy nem kereste meg azt a lányt. Talán abban is, hogy eljön, pedig ez lehetetlen, nem is tudja, hogy hol lakom... Azt sem tudom, hogy megtenné-e azt a másikkal, hogy meddig megy el, ha ilyen helyzetbe kerül, hiszen eddig mindig én ráncigáltam be az ágyamba. Pont emiatt kezdtem hozzá kötődni, és ezt nem akarom…ez az én nagy titkom…oda vagyok Danyért…Azt hiszem, jobb is, hogy ma nem történt semmi, talán ez egy jel arra, hogy nem szabad. Mikor fogom újra látni, látom-e még valaha? Sok minden kavarog a fejemben…de hát…aludnom kell, holnap munka.
Jó éjt Dany…remélem, hogy nem vagy olyan, mint a többi srác, és nem éred be a maradékkal. Bárcsak itt lennél, bárcsak csókolnál…Meg kell szerezzelek…egyszer…
|
|
