|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2013. 06. 16. 18:53:45 | #26183 |
 Karakter: Daniel Whang
- Tényleg? –mi? –Felejtsd el… - kiszáll a kocsiból…
- Dee, mi a baj? – kérdezem már az ajtónál az arcát simizve… - Jól van, nyitom… - mert már a kilincset babrálja. De ahogy bemegyünk megfogom a kezét…
- Hol van az a gyógyszer? – persze…terelj csak…
Beveszem a gyógyszert, és megyek vacsit csinálni, Dee meg fel a szobába. Mire kész vagyok, és felviszel, Deenám már alszik. Nem tudom mi baja lehet, de aggaszt…Nem keltem fel, inkább csendben eszek, aztán bebújok mellé aludni.
- Dee, hát te már fenn vagy? – kérdezem csodálkozva miután felébredek, és adok egy puszit a szájára - Jó reggelt…
- Neked is… - mosolyog, de…
- Mi a baj? Érzem, hogy feszült vagy, és nagyon csendes is. – babrálom a haját.
- Az enyém vagy, de nem tudom meddig…szeretsz, de nem tudom mennyire… - Dee…
- Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, és ez örökké fog tartani. Hidd el, még én is alig hiszem el, hogy együtt vagyunk, de mindent megtennék érted, amit csak kérsz, mindent, ami jó neked. – finoman megcsókolom.
- Jól van, igyekszem hinni kettőnkben. – mosolyog rám - Nincs kedved valahova elmenni ma este? – hát…
- Gondoltam kettesben tölthetnénk az estét.
- Jól hangzik, de már rég mentünk el a csajokkal szórakozni, és tudod, hogy van ez…Gyere el velem, nem akarok egyedül menni…
- Jól van. – nem akarom, hogy megharagudjon rám, vagy miattam legyen rossz kedve - Na és hova megyünk?
- Az meglepetés. – pöcköl az orromba.
Reggeli után hazamegy készülődni az esti bulihoz. Mielőtt viszont mennénk, átjön, és hoz magával pár ruhát meg nem is tudom miket, mindegy is, a lényeg, hogy ez már olyan, mintha félig itt lakna, és ez nekem nagyon tetszik. Minden cuccának csinálok helyet, én meg egy kulcsot adok neki, hogy bármikor át tudjon jönni.
Dee elég sokáig készülődik, annak is örülnék, ha meggondolná magát, és nem mennénk, de csak elindulunk. Egy sima clubba megyünk a barátnőivel, ahol leülünk.
- Szóval Dany az a srác, akiről meséltél… - mondja Dee egyik barátnője.
- Igen, ő az én Danym… - bújik hozzám…szóval mesélget rólam, aranyos - A húgoddal minden rendben? Mintha sokat inna…
- Ne is mondd…muszáj voltam elhozni magammal… - de vége a beszélgetésnek, mert…mert…
- Ez…ez meg mi? Férfiak nőnek öltözve? – hova hoztál!?
- Bizony. Szombatonként mindig ilyen vicces show van. – nevetnek, de ez nem vicces… - Itt mellettem a fiatalember fel akar menni! – mi? dehogy!!!
- Nem-nem-nem! – de hiába mondom, Dee taszigál, a „srác” meg húz, szóval, felkerülök a színpadra.
Szörnyű ez az egész…egy srác előttem vonaglik, és minden tiltakozásom ellenére a pólómat is leveszik…Mihelyst lehet, én lemenekülök a színpadról. Ez valami szörnyű volt…nem is értem Dee miért csinálta ezt.
Mikor kicsit visszazökkenek, elmegyünk táncolni. A kiscsaj, Dee barátnőjének a húga, úgy néz ki kicsit leitta magát, és nem érdekli, hogy itt van Dee, rám nyomul. Előttem riszálja magát, én meg hagyom, mert nem tetszett, hogy az előbb a színpadon kellett lennem…Még a lány vállára is ráhajtom a fejem, és Deere mosolygok, aki kiviharzik a clubból…Basszus…
- Dee, várj! – a parkolóban érem utol - Te is tudod, hogy…
- Tudom, de most nincs kedvem ehhez. Én csak meg akartalak viccelni, de te átléptél egy határt! – én…
- Nem gondoltam ebbe bele…Dee, szeretlek…ne vesszünk össze azért, mert hülye voltam…Ne haragudj… - közben leint egy taxit.
- Én csak jól akartam érezni magam, nevetni egyet…nem megcsalni, vagy más pasik farkához nyomni a seggemet. – sóhajt - Az éjszakát veled akartam tölteni, de azt hiszem, hogy be kell érjem a vibrátorral… - neveti el magát, aztán megcsókol…hosszan…szenvedélyesen…
Magamhoz térni sincs időm a csók után, már beszállt a taxiba és elment. Ajj hogy lehettem ilyen hülye!? Nem akartam megbántani…nem is tudom mit hittem…
Beülök a kocsimba, hazamegyek, közben Deet próbálom hívni, meg smst is írok neki, de nem jön válasz…otthon csak ledobálom a cuccaimat, és megyek zuhanyozni. De mikor kijövök…
- Szia…meggondoltam magam, mégis veled akarom tölteni az éjszakát. – Dee fekszik az ágyamban, egy fehérneműben…
- Dee… - érzem, hogy egyre pirosabb az arcom - Te olyan…annyira nagyon gyönyörű vagy… - azt sem tudom mit mondjak…
- Azt akarom, hogy mindened csak az enyém legyen, hogy senki még csak hozzád se érhessen… - helyezkedik el az ágyon.
- Szeretlek, és én is csak ezt akarom, és azt, hogy csak az enyém légy… - fölé mászok, a törölközőt, ami rajtam volt, menet közben elhagyom…hogy lehet valaki ilyen szép!?
- A tiéd vagyok…szeretlek… - jó értelemben végigszalad rajtam a hideg, és megdobban a szívem…mondd még egyszer… - Vigasztalj meg nagyfiú… - harap finoman a számba - Kívánlak…szeretkezzünk… - csókolgatja a számra a szavakat…
Egyre hevesebben ver a szívem, majd kiugrik a helyéről, mikor megcsókol, és finoman karmolja végig a hátamat, majd a fenekembe markol. Egy sóhaj szakad fel belőlem, és innentől kezdve én sem tétlenkedek. Nyakát csókolom végig, közben igyekszem megszabadítani szexi melltartójától…sikerül is, és melléve kezdek „játszani” . lyan finomak, és formásak…
- Danyh… - nyögi nevemet, mikor megszívom egyik mellbimbóját…nem tudom miért, de érzem, hogy elpirulok…nagyon erotikus volt ez a nyögése…minden helyzetben képes zavarba hozni…
Lejjebb haladva csókolom végig testét, lábai közé érve felnézek rá…imádom, hogy ennyire élvezi amit csinálok…Szexin, alsó ajkába harapva néz szemembe, mikor leveszem róla tangáját…teljesen beindít…Nyelvemmel kezdem izgatni, majd lassan csatlakoznak ujjaim is…annyira belemelegedek az előjátékba, hogy Dee a vállamba marva élvez el. Fölé mászok, és egy csókot lopva, már benne is vagyok. Hátamba marva nyög fel, és mozogni kezdek. Nem igazán gyorsul a tempó,. és végig egymás nyelvével játszunk, vagy éppen nyakát csókolom. Deem meg a hátamról marja le a bőrt…de még ezt is élvezem… Derekamhoz húzza lábait, majd át is kulcsolja, így mélyebben tudok mozogni benne…ebben a pózban már nem nagyon tudjuk tovább húzni, Dee szinte felsikítva mar a hátamba gyönyörében, én meg nyakán megszívva a bőrt, élvezek el. Lökök még néhányat, tetőzve az orgazmust, aztán magához húz, hogy megcsókoljon. Komolyan mosolyog? Sose mosolygott szeretkezés után, ettől nekem is mosolyognom kell…boldog vagyok…
Kis pihenő után Dee a fürdőbe húz. A sok fény miatt kicsit zavarba jövök, de azt hiszem ez nem igazán zavarja, sőt, mintha még tetszene is neki…megcsókolva húz a víz alá, és fürdetni kezd, de olyan gyengéden simogat, hogy kezdek beindulni, amit Dee is észrevesz. Számba harapva simít végig simít merevedésemen, és letérdel elém. Úgy tud a szemembe nézni, mintha fel tudna falni, amitől megint zavarba jövök…hihetetlen….
Először csak kezét mozgatja rajtam, hasamat puszilgatva, aztán lassan szájába vesz, és a mennyekben érzem magam, ahogy cuppog rajtam. Haját félresimítva nézem, ahogy gyönyörű testén folynak le a vízcseppek, és csukott szemekkel szopogatja, nyalogatja merevedésemet. Le akarom állítani, hogy ne nélküle menjek el, de nem hagyja abba, sőt melle közé vesz, és melleit mozgatja, de majd inkább én…megmarkolom melleit, és csípőmet és melleit mozgatva élvezek melleire…
- Deeh… - nyögöm nevét, mire feláll, és megcsókol. Aztán hátat fordít nekem, és fenekét nyomja hozzám – annyira szeretlek… - dörmögöm nyakába átölelve.
Hátrafordítja a fejét, és nyakamat átkarolva csókol meg. Közben derekáról hasára, majd lábai közé téved kezem, másik melle felé veszi az irányt. Kényeztetésem alatt már ficereg, amivel lázba hoz, mert merevedésemhez dörgöli fenekét…Kis idő múlva le is állít…
Annyira izgalmas, sose csináltam még a zuhany alat…nem is igazán tudom, hogy…de azt hiszem Dee tudja. Kicsit előrébb dől nagyobb terpeszt felvéve, a csempének támaszkodva, és kacéran hátra néz. Ohh Dee…Bejáratához illesztem magam, és „beleül az ölembe”…lassú voltam!? Mozogni kezdek, de egy kis idő után Dee megfordul, hozzám simul, és derekamhoz emeli lábát csókunk közben. Ohh értem már…fenekébe marva emelem fel, hátát a csempéének támasztja, lábait derekam köré fonja, és határozottan lököm magam a lehető legmélyebbre. Tetszik ez az új póz…gyorsan, keményen, és mélyen mozgok benne, Dee közben a hátamat, és karjaimat marja, és a nyakamat szívja…szinte egyszerre megyünk el…Kicsit pihenünk, aztán leszáll rólam és most már tényleg csak lemossuk magunkat, egymást, a zuhany alatt, aztán így ahogy vagyunk bedőlünk az ágyba.
Reggel, mikor felébredek, odabújok Deehez…annyira jó mellette lenni. Érzem, ahogy összekulcsolja a kezeinket, szóval már ő is fent van. Nyakát puszilgatom, aztán mikor felém fordul finom ajkát kóstolom meg.
- Még reggel is gyönyörű vagy… - mászok fölé mosolyogva.
- Látom valaki már kora reggel fickós… - hm?
- Ezt meg hogy érted? – kérdezem értetlenül, mire büszkeségemre simítja kezét…ohh…reggeli merevedés…rögtön elvörösödöm…
- Ugyan, ne legyél zavarban… - puszilgatja számat, közben tovább simogat – Szeretnéd, ha kimennénk a fürdőbe, hogy hamarabb feloldódj? – kuncog, közben rámarkolva kezdi mozgatni a kezét – Láttam ám, hogy tetszett az új helyszín… - csókolna meg, de csörögni kezd a telefonom. A képernyőre pillantok, és…
- Apu? – veszem a kezembe lemászva Deeről… - Ne haragudj, fel kell vennem… - bólint, és kimegy a fürdőbe.
Koreaiul beszélünk…szegény Deem egy mukkot sem érthet belőle szerintem…elég sokat beszélünk, közben felszenvedek magamra egy alsót, és már Dee fel is öltözött, végzett a fürdőben, de azért mikor a szobába elmegy előttem, átölelem…kapok egy puszit az arcomra, és elindul a konyha felé. Követem. Apu nagyon sokat kérdezősködik és végül kislyukad arra, hogy igazából miért is hívott. Meg akar látogatni. Kicsit lever a víz, mert tudom, hogy még mindig nem kedveli Deet a régi dolog miatt…nem akarok balhét, de elmondom neki, hogy ne érje váratlanul ha jön, hogy együtt vagyunk. Persze elkezd veszekedni velem, de nem érdekel, ez az én életem és nekem Deere van szükségem.
- Baj van? – kérdezi kicsi Deenám, és…jé, reggelit csinált?
- Apu jön látogatóba a jövőhéten…
- Ohh… - igen, meséltem neki, hogy nem kedveli azóta sem… - Tud rólam? – ül le.
- Igen, most mondtam neki, hogy együtt vagyunk. Hónapok óta nem beszéltünk, nem volt alkalmam előbb mondani neki… - magyarázom.
- Akkor…addig nem fogunk találkozni, míg itt lesz apukád? – ne beszélj butaságokat…
- De igen! Felnőtt ember vagyok, azt teszek amit akarok és azzal akivel akarok… - mondom mérgelődve – Volt bőven ideje megemészteni a múltat…
- Dany, nyugi már… - most mit nevet? – Olyan aranyosan morogsz… - nevetése az én arcomra is mosolyt csal.
Pár napig még nyugtunk van, az üzletben is ha olyanunk van, lopunk egymástól egy-egy csókot, meg valahogy mindig úgy alakul, hogy hol nála, hol nálam alszunk együtt.
De aznap, mikor apuért kell mennem a reptérre, nagyon feszülten kelek…de Dee kellemesebbé teszi az utat, mert eljön velem. Egész úton a combján pihentetem a kezemet, amit amivel babrál, vagy éppen csak fogja. És apunak semmi baja nem lehet majd, mert egyáltalán nem öltözött kihívóan, már csak azért sem, mert hazafele, ki kell tennem az üzletnél, én meg szabadnapot kaptam.
Miközben várjuk, egyre idegesebb vagyok…aztán pár perc múlva észreveszem. Feltolom a napszemüvegemet, és intek neki. Köszönök neki, aztán bemutatom neki Deet.
- Apa, ő itt Deena, Dee, ő az apám. – mondom.
- Üdvözlöm Mr. Whang. – fognak kezet – Jól utazott?
- Üdv…Mondhatjuk, köszönöm. - nah jó, kezdetnek nem is rossz…
Bepakolom a kocsiba apu cuccait, aztán elindulunk, csak kár, hogy Dee ül hátul…de a piros lámpáknál mindig szemezünk. Ha tehetném le se venném róla a szememet…annyira szeretem…Megállunk az ékszerüzletnél, és kiszállva kinyitom Deenek a kocsiajtót.
- Érted jövök ha végeztél… - mosolygok, aztán magamhoz ölelve csókolom meg – Szeretlek.
- Én is téged… - simít végig az arcomon - Akkor este. – kapok még egy puszit, beköszön apunak, és megy.
Persze apu rögtön papolni kezd, hogy ezt nem illik, meg minden, de hát hiába is magyarázom neki, hogy nem Koreában vagyunk.
A következő napokban, engem nem érdekel, hogy apu mit szól hozzá, Dee akkor is átjön, és szerintem örülhet, hogy nem érti a megjegyzéseit, mert hát ugye koreaiul mondja, de nem fognám le, ha fel akarná képelni. De minden nap legalább 5-6 ilyen beszólása van, hogy nem illik hozzám, meg nem is érti miért vagyok vele…Egyik nap, mikor reggelinél megjegyzi, hogy sokkal szebb lányt választott nekem Koreába, eldurran az agyam.
- Apu, ezt már megbeszéltük! – mondom mérgesen – És beszélj úgy, hogy Dee is értse, egy bunkóság, kettő, semmi titkolnivalóm nincs előtte… - szólok neki, mielőtt megszólalna.
- Nem erre neveltelek fiam… - áll fel – Koreai hagyományok szerint, feleségül kéne venned a menyasszonyodat. – Dee kezében megáll a villa…
- Hogy kit!? Apu, soha nem láttam azt a lányt, nem is akarom, meg se kértem a kezét, nekem te ne akarj feleséget választani! – állok fel az asztalra csapva – Akit feleségül vennék, az Dee, jobb ha belenyugszol, hogy őt szeretem, és még a te kedvedért sem fogok feleségül venni egy idegent…
- Ezt a libát, aki megrontott? – kérdezi fennhangon.
- Már elnézést… - áll fel Dee – A szexhez két ember kell, és Dany egyszer sem ellenkezett, másrészt, meg maga sem egy szent, hisz Dany anyja fekete… - itt a pont…ezt a storyt még sem ismerem.
- Így van apu…meséld már el, hogy is sikerült anyuval összejönnöd…
- Megjöttem… - kopog anyu, és be is engedi magát.
Meglátva aput, és ezt a feszültséget, sejti mi lehet a baj, így elhívja aput.
- Dee…kicsim…ne haragudj apu miatt… - ölelem magamhoz, és remélem apu nem tette tönkre a kapcsolatunkat…mert azt hiszem belehalnék ha Dee elhagyna…
|
| Saya | 2013. 01. 08. 18:16:04 | #24774 |
 Karakter: Deena Graham
-Nem, én nem haragszom, csak…zavarba hozol… - lehajtja a fejét.
-Értem… - jobbnak látom, ha nem erőltetem tovább ezt a dolgot, fel akarok kelni.
-Dee, ne menj el…vagyis… - a szemembe néz – majd az ölemben elmehetsz… - tetszik ez a mondat, sőt még a piros arca is.
-Szóval azt szeretnéd, hogy meglovagoljalak? – bólint, éne meg megcsókolom. Csókolózás közben kigombolom az ingjét, és közben már a nyakát kezdem csókolni. Azt hiszem, hogy ennek nyoma is marad…Dany a fenekembe markolva állna fel, de nem-nem…
-Nem jó itt? – megrágcsálom a fülét, mert nincs kedvem felmenni. Az utolsó gombbal is végzek, aztán Dany kezd vetkőztetésembe. Szétrántja a felsőmet türelmetlenségében, és innentől már egyikünk sem finomkodik a lassú vetkőzéssel. Szeretem látni az arcát, mikor végig néz meztelen testemen, mert ilyenkor szépnek érzem magam. Szeretek neki tetszeni.
A kanapéra fektet, csókolgat, simogat…minden érintését élvezem, jobban, mint azt el tudná képzelni. Az orális szex már csak hab a tortán…elképesztően jól csinálja. Persze ő sem maradhat ki a jóból, odaadó kényeztetésben részesítem. Hajamba túrva élvezi, ahogy a számban játszok vele, de mielőtt elmenne az ölébe ülve csókolom meg. Hozzám igazítja magát és lassan egymáséi leszünk…Vagy nem is olyan lassan, mert Dany lejjebb csúszva gyorsabb mozgást diktálva repít az orgazmusig magával együtt…
Reggel arra ébredek, hogy Dany puszilgat. Olyan jó így kelni, hogy azt el sem tudom mondani. Átkarolom, és lehúzom magamhoz egy csókra. Jó lenne egész nap csókolózni, de muszáj dolgozni menni. Először Danyhez megyünk, mert még át kell öltöznie, amiből az lesz, hogy míg én öltözni segítek neki, addig Dany vetkőztetni akar.
-El fogunk késni… - már a nyakamat csókolja, és a melltartómat venné le.
-Te vagy a főnök, késhetsz…
-Dany… - egy puszit adok neki, de aztán felkelek – Indulnunk kell… - jobb, ha egyedül öltözik fel, addig én kisminkelem magam a fürdőszobában.
-Minek az? – oh Dany…
-Hogyhogy minek? – mindig ki vagyok sminkelve…
-Szerintem sokkal szebb vagy nélküle.
-Na persze… - -folytatom.
-Komolyan…vagy tetszeni akarsz valakinek? – hogy mi?- Nekem tökéletes vagy, ahogy vagy… - mielőtt megcsókolna, teszek fel egy kis szájfényt is.
-Mehetünk. – bocsiii…
-Utálom a szájfényeket… - morog, de csak sikerül elindulnunk.
Fárasztó napom van, de Dany kicsit könnyebbé teszi azzal, hogy néha megsimogat vagy megpuszil, sőt…néha a nyakamba is csókol. Dany kezdi természetesnek venni, hogy hozzám érhet, nekem meg kezd hiányozni, hogy szerelmesen néz rám, hogy meg akar hódítani…Nem nézhet egy darab húsnak…ő nem…
Sokáig dolgozunk, mert gond van az egyik szállítóval. Nagyon ideges vagyok. Aztán…Dany mögém sétál, elsimítja az útból a hajamat, és a nyakamba csókol…megint…
-Olyan feszült vagy… - elkezd masszírozni – Nem megyünk haza?
-Nem lehet… - hátradőlök a székemben – Azt mondták még ma megérkeznek a szállítók…
-Akkor… - maga felé fordít, és megcsókol – Mi lenne, ha… - csörögni kezd a telefon.
-Ezt fel kell vennem… - adok neki egy puszit, és felveszem. Nem finomkodok a szállítókkal, rendet kell tennem.
-Elvihetlek vacsizni? – kérdezi az autóban.
-Fáradt vagyok inkább menjünk haza… - ostoba módon meg akarom neki adni, amit akar tőlem, ezért kezét a combomra teszem – Haragszol? – a kezével játszok.
-Dehogy… - mosolyog – És hova haza? Hozzád, vagy hozzám?
-Bevetted reggel a gyógyszert?
-Nem…elfelejtettem. De ez is miattad van…ha rád nézek, mindent elfelejtek… -áthajol egy pusziért.
-Jól van…akkor hozzád megyünk…te szenilis.
-Tessék? – közben meg is érkezünk– Szeretlek… - megcsókol.
-Tényleg? –minek is kérdezem? –Felejtsd el…-kiszállok a kocsiból.
-Dee, mi a baj? –megcirógatja az arcomat, de én már az ajtó kilincsével játszom- Jól van, nyitom…-miután bemegyünk, megfogja a kezemet.
-Hol van az a gyógyszer? –nem akarok válaszolni…
Miután Dany beveszi a gyógyszert, vacsit csinál, de én felmegyek zuhanyozni, aztán ágyba bújok, így mire ő feljön, én már alszok. Reggel elég korán ébredek, bár hétvége van, és nem kell munkába menni. Fura érzés, hogy van kihez odabújnom, és még furább, hogy az a valaki pont ő. Mindig erre vágytam, de most, hogy megkaptam, félek tőle.
-Dee, hát te már fenn vagy? –csodálkozik rám pillantva, és megpuszilja a számat- Jó reggelt…
-Neked is…-elmosolyodom.
-Mi a baj? Érzem, hogy feszült vagy, és nagyon csendes is. –a hajammal játszik.
-Az enyém vagy, de nem tudom meddig…szeretsz, de nem tudom mennyire…-sóhajtok.
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, és ez örökké fog tartani. Hidd el, még én is alig hiszem el, hogy együtt vagyunk, de mindent megtennék érted, amit csak kérsz, mindent, ami jó neked. –lágyan megcsókol.
-Jól van, igyekszem hinni kettőnkben. –mosolygom- Nincs kedved valahova elmenni ma este?
-Gondoltam kettesben tölthetnénk az estét. –hát öhm…
-Jól hangzik, de már rég mentünk el a csajokkal szórakozni, és tudod, hogy van ez…Gyere el velem, nem akarok egyedül menni…
-Jól van. –hagyja rám, de látszik rajta, hogy tényleg csak miattam ment bele- Na és hova megyünk?
-Az meglepetés. –pöckölöm meg az orrát.
Reggeli után én hazamegyek, mert át kell öltöznöm, de mielőtt még elmennénk bulizni, viszek pár ruhát át Danyhez. Így kényelmesebb lesz, ha itt akarok majd aludni…aludni, na persze…Bárhogy is, mégis csak jobb, hogy itt is lesz miből válogatnom, és Dany is örül neki. Annyira lelkes, hogy külön helyet csinál nekik és a piperecuccaimnak is. Elég későn indulunk el, mivel sokáig készülődtem, de nem is baj, úgy is későn indul be az igazi buli. Egy érdekes klubba megyünk, mert kívülről és belülről is átlagosnak tűnik, de én tudom, hogy Danyt meg fogja lepni a show, amit az este még tartogat nekünk…
-Szóval Dany az a srác, akiről meséltél…-mondja egyik barátnőm, mert kicsit leültünk beszélgetni.
-Igen, ő az én Danym…-jobban hozzá bújok- A húgoddal minden rendben? Mintha sokat inna…-pillantok a pult felé.
-Ne is mondd…muszáj voltam elhozni magammal…-morogja, de mielőtt válaszolhatnék, megjelennek a „művészek” a színpadon. Jó, hogy közel ülünk, hehe.
-Ez…ez meg mi? –néz csodálkozva Dany- Férfiak nőnek öltözve?
-Bizony. Szombatonként mindig ilyen vicces show van. –nevetek, sőt nevetünk az arcát látva- Itt mellettem a fiatalember fel akar menni! –kiabálok fel, mire az egyik fellépő elindul.
-Nem-nem-nem! –tiltakozik hevesen, de én is taszigálom, a pasi is húzza, nincs sok választása. Végig nevetem az egészet, főleg, mikor öltáncot kap az egyiküktől. Biztos nem tartanám olyan viccesnek, ha igazi nőkről lenne szó, de így…Még azon is nevetek, mikor a felsőjét is leveszik. Persze Dany nem mulat olyan jól, szinte lemenekül a színpadról, és egy jó fél órának kell eltelnie mire végre valamennyire visszazökken a sokkból.
Lazításként táncolni megyünk, csak hát…barátnőm húga kicsit rányomul Danyre, ami nekem nagyon nem tetszik. Ráadásul Danyt sem zavarja, hogy a csaj előtte riszálja magát, mintha csak bosszút akarna állni rajtam a vicc miatt. A csípőjénél tartja, miközben a csaj előtte vonaglik, szinte Dany ölébe ül még így állva is. Nem megyek bele gyermeteg bosszúállásba, pedig lenne több srác is, aki benne lenne egy kis mulatságban, még akkor sem, mikor Dany a csaj vállára hajtja a fejét. Persze aztán rám néz, és ártatlanul mosolyog, vagyis tényleg csak bosszú az egész, de én ebből már kinőttem…Hazamegyek.
-Dee, várj! –csak a parkolóban ér utol- Te is tudod, hogy…
-Tudom, de most nincs kedvem ehhez. Én csak meg akartalak viccelni, de te átléptél egy határt! –picit lehet, hogy ideges vagyok.
-Nem gondoltam ebbe bele…-az lehet, de én már egy taxit intek le- Dee, szeretlek…ne vesszünk össze azért, mert hülye voltam…Ne haragudj…
-Én csak jól akartam érezni magam, nevetni egyet…nem megcsalni, vagy más pasik farkához nyomni a seggemet. –sóhajtok- Az éjszakát veled akartam tölteni, de azt hiszem, hogy be kell érjem a vibrátorral…-nevetek, aztán egy hosszú, szenvedélyes csókkal köszönök el, hogy tudja miről marad le.
Útközben kicsit lenyugszom, és szólok a sofőrnek, hogy másfelé fogunk menni. Danyhez. Reggel adott egy kulcsot, így a bejutás könnyen megy, és még van időm elkészülni is, mert nagy a forgalom, és az is idő, míg kiér a parkolóból. Kb 20 perc múlva ér haza, és azóta majdnem ennyi sms és nem fogadott hívás virít a telefonomon is. Amikor zuhanyozni megy, nem vesz észre, mert elbújok az ágy mellett, hogy nagyobb legyen a meglepetés, de mikor már kifelé jön egy szál törölközőben…
-Szia…meggondoltam magam, mégis veled akarom tölteni az éjszakát.
-Dee…-egyszerre izgul fel és jön zavarba…imádom! –Te olyan…annyira nagyon gyönyörű vagy…-azt is imádom, hogy beszélni is alig tud, hogy nem találja a szavakat. Na majd én.
-Azt akarom, hogy mindened csak az enyém legyen, hogy senki még csak hozzad se érhessen…-elnyúlok az ágyon.
-Szeretlek, és én is csak ezt akarom, és azt, hogy csak az enyém légy…-lassan fölém mászik, de törölköző nélkül. Oh igen...ez már tetszik...
-A tiéd vagyok…szeretlek…-libabőrös lett? Ennyire jó ezt hallania, hogy beleborzong? -Vigasztalj meg nagyfiú… -a szájába harapok- Kívánlak…szeretkezzünk…-suttogom száját csókolgatva.
|
| Garfield | 2012. 12. 31. 19:15:59 | #24723 |
Karakter: Daniel Whang
- Baj? Semmi baj nincs, de most ideje dolgoznunk. – de…
- De ha nincs baj, akkor hova mész?
- Megyek, és veszek egy vibrátort, hogy ne unatkozzak este. – Dee…
- Ez nem vicces… - szerintem élvezi, ha zavarban vagyok…
- Megyek ellenőrizni, hogy az arany szállítmány rendben megérkezett-e, addig te csak dolgozz. – még ki is nevet, nem hiszem el…de legalább nincs semmi baja…
Nap közben egy haverom felhív, hogy Dee beszervezett Leának egy randit valami Roy gyerekkel. Kimondhatatlanul boldog vagyok ettől…meg is említem neki, mikor viszem haza, mert nem kocsival jött dolgozni. De nem mondd semmit, de nem is kell…
- Ha már itt vagy, visszaadnám a ruháidat, amit múltkor kölcsön kértem. – mondja az ajtónál.
- Rendben. – megyünk be a házba.
- Nyugodtan ülj le, melegedj meg. – közben elmegy a ruhákért, aztán a homlokomra teszi a kezét - Hogy vagy? – annyira édes…
- Jól…mindig jól, ha veled vagyok… - kimegy a konyhába.
- Ugye te is kérsz forró csokit? – kiabál vissza.
- Igen, köszönöm. – válaszolok, és pár perc múlva vissza is jön két bögrével.
- Tessék… - adja a kezembe az egyiket, de sikerül lelöttyintenie magát a másikkal - Forró, forró… - azonnal kiszaladok a fürdőbe, még jó, hogy nincs messze, és bevizezek a törülközőt.
- Had segítsek… - törlöm le róla - Jobb? – kérdezem, aztán fújni kezem, hogy jobban lehűtsem. Megköszörüli a torkát, mikor melleire nézek, amit kicsit zavarba is jövök…
- Olyan aranyos vagy. – arcomra ad egy puszit, aztán nyakamba csókol, utána megcsókoljuk egymást.
- Dee…Én még mindig szeretnék veled lenni. Komolyan. – mondom megszakítva a csókot.
- Úgy érted megint megkérdezed, hogy járnék-e veled? – hát…igen…
- Én igazi kapcsolatot szeretnék veled, és nem akarok tovább játszani, vagy megint odaadni másnak. Tényleg ennyire nem szeretnél a barátnőm lenni? – kezdek letörni…
- De igen… - mi?
- Hogy? Tényleg? – azt mondta igen???
- Meg kéne próbálnunk, mert ennyit igazán érdemlünk. Úgyhogy igen. – erre vártam, mióta abban a clubban találkoztunk…szorosan ölelem magamhoz, és súgom a fülébe, hogy szeretem, és ő is ezt teszi…
- Kicsit azért félek, mert nem szeretném, ha túl unalmas lennék neked. Ha esetleg… - nem engedi, hogy befejezzem.
- Így vagy jó, amilyen most vagy, de…attól még csinálhatunk izgalmas dolgokat. – lelök a kanapéra - Hiányoztál… - ül az ölembe.
- Te is nekem… - simogatom a combját.
- Tudom, hogy nem kéne kimondanom, és kevesebbtől is zavarba jössz, de alig várom, hogy újra azt az édes kis, vagy inkább nagy farkadat a számba vegyem… - nevet.
- Dee… - teljesen zavarba hoz.
- Zavar, hogy a barátnőd le akar szopni? Mi van veled? – sóhajt.
- Deena… - szólok rá, mert ég az arcom.
- Dany, mondhatom úgy is, hogy szeretkezni akarok veled, de nem leszek attól rossz ember, hogy ezt is kimondtam. – sóhajt megint - Most haragszol?
- Nem, én nem haragszom, csak…zavarba hozol… - mondom lehajtott fejjel.
- Értem… - fel akar állni, de…
- Dee, ne menj el…vagyis… - nézek a szemébe – majd az ölemben elmehetsz… - szerintem olyan piros az arcom, mint még soha, de tudnia kell, hogy nem félek a szavaktól, csak…hát tényleg zavarba hoznak.
- Szóval azt szeretnéd, hogy meglovagoljalak? – ohh Dee…persze, hozz még jobban zavarba…de azért bólintok, mire elmosolyodik, és megcsókol.
Édesen, puhán…annyira imádom. Csókunk közben elkezdi kigombolni az ingemet, közben áttér a nyakamra csókjaival. Sikerüli is úgy megszívnia, hogy fel is szisszenek, és belemarkolva fenekébe szeretnék felállni, de nem engedi…
- Nem jó itt? – kérdezi a fülembe súgva, amit utána meg s rágcsál.
Végre elérkezünk az utolsó gombhoz is, és kibújok az ingemből…de én nem vagyok ennyire türelmes, és egyszerűen csak szétrántom a felsőjét. Áldott patentok…Gyorsan megszabadulunk a ruháktól, és…Egy pillanatra elakad a lélegzetem, ahogy végignézek rajta. Tökéletes, mintha egy angyalt látnék…
A kezdeti hevességem kicsit leapad…finoman elfektetem a kanapén, lehajolok hozzá, hogy lágyan megcsókoljam, aztán testét simítom végig, kezem nyomát csókjaim követik. Leérek hasához, aztán vissza a melleihez. Finoman gyömöszölöm őket, közben csókolom, szívom nyelvemmel táncolom körbe bimbói…Egyre hangosabb nyögései arra késztetnek, hogy lábai között kényeztessem tovább nyelvemmel és ujjaimmal. Vállamat marja egyre erősebben, és hangosan nyögve ül fel. Nem ment el, akkor…? Felültet a kanapén, és nem időz sokat, azonnal rámarkol a lényegre.
Kezével dolgozik rajtam, míg csókokkal barangolja be testemet, aztán letérdel elém, és a szemembe nézve vesz a szájába. Hajába túrva élvezem ahogy hajszol a gyönyör felé, de…ahh…ha nem hagyja abba, elmegyek…Pont időben fejezi be, és az ölembe mászva csókol meg. Hosszan, szenvedélyesen…
Bejáratához illesztem magam, és lassan magába fogad. Lassú ringása hamar felgyorsul, közben simogatjuk, csókoljuk egymást. De már nem bírok magammal…combjaiba markolva kicsit lejjebb csúszok a kanapén, és mélyebben, gyorsabban kezdek mozogni benne. Így pár perc múlva szinte egyszerre nyögünk egymás szájába…Lelassul a tempóm, aztán már csak a levegőt kapkodjuk.
Reggel előbb ébredek fel, és boldogan nézek magam mellé, ahol kicsi Deem még édesen alszik. Fölé támaszkodom, és apró puszikkal ébresztem fel. Mikor felébred, mosolyogva a nyakam köré fonja a kezeit, és megcsókol. Legszívesebb egész nap csak csókolgatnám…
Az én kocsimmal indulunk el, először hozzám, hogy át tudjak öltözni, de egy kicsit elhúzzuk az időt ezzel az öltözéssel. Addig minden jó, hogy Dee segít vetkőzni, csak ez az öltözés nem akar összejönni…helyette én is vetkőztetni kezdem.
- El fogunk késni… - nyögi, mikor nyakát csókolom, és melltartóját venném le.
- Te vagy a főnök, késhetsz… - és tényleg.
- Dany… - ül fel hírtelen, ad egy puszit a számra, és felkel az ágyról – Indulnunk kell… - látom, ezt nehezedre esett kimondani. Inkább el is megy a fürdőbe kicsit összeszedni magát. Mikor felöltözök, én is a fürdőbe megyek, és látom, hogy Dee a sminkjét igazítja…
- Minek az? – kérdezem mögé lépve.
- Hogyhogy minek? - mi ez a döbbenet?
- Szerintem sokkal szebb vagy nélküle.
- Na persze… - tovább sminkel.
- Komolyan…vagy tetszeni akarsz valakinek? – erre felém fordul, de mielőtt mondhatna valamit… - Nekem tökéletes vagy, ahogy vagy… - meg akarom csókolni, de ahelyett, hogy hagyná, szájfényt dob fel magára.
- Mehetünk. – mosolyog.
- Utálom a szájfényeket… - morgok, miközben elindulunk a kocsihoz.
A nap nagyon jól telik, legalábbis nekem…én csak ülök és tervezek, szegény Deem meg egész nap rohangál, mert valami megrendelés nem érkezett meg, de akárhányszor elmegy mellette, megsimogat, puszit ad, belecsókol a nyakamba…egész nap csak mosolygok, és…és azt hiszem nagyon szerelmes vagyok…
Elég késő van már, de mi még mindig itt vagyunk, mindenki más már elment. Látom rajta, hogy kicsit feszült…felállok és mögé sétálok. Elsimítom az útból a haját, és nyakába csókolok.
- Olyan feszült vagy… - kezdem el masszírozni – Nem megyünk haza?
- Nem lehet… - dől hátra a székben – Azt mondták még ma megérkeznek a szállítók… - értem.
- Akkor… - fordítom meg székestül és megcsókolom – Mi lenne, ha… - megcsörren a telefonja…
- Ezt fel kell vennem… - ad mosolyogva egy puszit, és felveszi.
Lehuppanok a kanapéra, míg Dee elintézi amit kell. Mikor Dee kérdőre vonja a szállítókat, mert azért mégiscsak aranyszállítmányról van szó…kicsit sok volt mostanában a megrendelésünk…a szállítók nem találják meg a kell hangsúlyt Deevel szemben, így mögé lépek. De nem igazán kell az erősítés neki, mert kapásból lerendezi őket. Azért mégis jobb, hogy itt vagyok…így lehet bátor…
- Elvihetlek vacsizni? – kérdezem az autóban.
- Fáradt vagyok inkább menjünk haza… - fogja meg a kezemet és a combjára teszi – Haragszol? – játszadozik a kezemmel.
- Dehogy… - mosolygok rá – És hova haza? Hozzád, vagy hozzám?
- Bevetted reggel a gyógyszert? – öhm…
- Nem…elfelejtettem. De ez is miattad van…ha rád nézek, mindent elfelejtek… - hajolok át hozzá, hogy lopjak egy puszit.
- Jól van…akkor hozzád megyünk…te szenilis. – mondja halkabban a végét.
- Tessék? – kérdezem, de csak mosolyog. Közben megérkezünk – Szeretlek… - csókolom meg.
|
| Saya | 2012. 11. 04. 18:26:03 | #24064 |
Karakter: Deena Graham
-Miért találkoznál vele, mikor engem szeretsz? – közelebb lép, hogy megcsókoljon, de elfordítom a fejemet, így csak a nyakamba tud belecsókolni.
-Dany… - eltolom magamtól.
-Dee…olyan jók vagyunk együtt… - hátra akar lépni, de annyira részeg, hogy megbotlik, és mikor meg akarom tartani, magával ránt az ágyra.
-Ki kéne pihenned magadból a piát. – le akarok mászni róla, de nem enged, sőt…meg is csókol – Dany… - nyögöm szájába.
-Szeretlek Dee… - mondja, miközben végre sikerül felkelnem – Mindennél jobban szeretlek… - betakarom.
-Rendben…most aludj. – lefekszem mellé, és ő úgy bújik hozzám, mint egy hálás kiskutya. Hamar elalszik, én meg azon tűnődöm, hogy mikor szerettem ennyire belé…Mert szeretem, kár lenne tagadnom magam előtt, amit persze előtte fogok. Már akkor is szerettem, mikor gyerek fejjel lefeküdtem vele, de kétségtelenül ez már nem csak egy gyerekszerelem, ez igazi, felnőtt, mély érzés. Talán ezért is tört úgy össze a szívem, mikor azt hitte, hogy megcsalom. Azt hittem, hogy én vagyok az ő angyalkája, az az angyal a szemében, aki számára tökéletes, nem pedig egy olcsó ribanc, akinek akkor és ott hitt. Reméltem, hogy Dany túllát a dögös, bevállalós nő külsején, és meglátja bennem azt a kiscicát, aki csak az ő hűséges kutyuskája szeretetére vágyik. De nem…és ez fáj…
Reggel arra ébredek, hogy Dany a nyakamba csókol, sőt mikor felé fordulok, meg is csókol. Szinte fel sem fogom, és kell egy jó perc, hogy eljusson az agyamig, hogy nem álmodtam az elmúlt napot, és mikor újra a nyakamat veszi célba, kapcsolok is.
-Dany…Dany állj le… - lelököm magamról – Nem ezért vagyok itt.
-Tudom…részeg voltam, és hazahoztál, amit köszönöm. De mindenre emlékszem, amiket mondtam. Szeretek… - megfogja a kezemet.
-És ezért mentél el? – elhúzom tőle a kezemet – Csak gondoltál valamit, és leléptél…
-Nem tudtam, mit gondoljak…azt mondod, nem akarsz velem járni, mégis, mikor csak ketten vagyunk, olyan mintha együtt lennénk, aztán…az a srác…én nem tudtam, hogy van testvéred. Sose beszéltél róla. – de igen, beszéltem. De lehet, hogy neki csak annyi maradt meg az első találkozásunkból, hogy megdugott.
-Már mindegy…a lényeg, hogy azt hiszed, bárkinek hanyatt vágnám magam.
-Ezért viselkedtél úgy tegnap? Inkább egy akkora taplóval lennél, mint velem? Csak meg akart dönteni…-tudom.
-És? Te nem csak azt akarod? Eljátszod a hattyú halálát, hogy szeretsz, de ribancnak tartasz…hát köszi, ebből én nem kérek. – inkább kimegyek a fürdőszobába. Dany persze nem adja fel, és utánam jön. A csempének nyomva csókol meg. Nem akarok egy darab hús maradni, és tőle sem tűröm el, hogy annak nézzen, ezért felpofozom. Ezután már csak gyorsan felöltözök, hogy minél hamarabb eltűnjek innen. Hívok egy taxit, kölcsönkérek egy ruhát Danytől, és megyek. Kikísér, de nem köszönök neki.
A hétvége után hétfő reggel egy hívást kapok, hogy Dany nem jelent meg az új munkahelyén. Dühös vagyok, mert én elintéztem neki, hogy legyen munkája, ő meg le se szarja. Olyan dühös vagyok, hogy személyesen kell őt kérdőre vonnom.
-Szia… - köszönök neki ingerülten, mikor ajtót nyit.
-Szia. – meglepődtél?
-Hívtak, mert nem jelentél meg . Most még falaztam neked, de legközelebb nem fogok. Megírtad a felmondólevelet? – essünk túl a formalitáson.
-Nem… - elindul befelé. Ez most komoly?
-Dany!
-Tényleg ennyire meg akarsz szabadulni tőlem!? – kérdezi felém fordulva – Miért nem küldtél ide valaki mást? Vagy látni akartad mennyire szenvedek? Tessék… - szétteszi a kezét, aztán elköhögi magát.
-Jól vagy? – a homlokára teszem a kezemet – Dany, te tűz forró vagy…
-Na és? Kit érdekel!? – ne most játszd a durcás kisfiút!
-Ne legyél már hülye…Feküdj le. – azonnal ágyba parancsolom, és már hívom is az orvost.
Kiderül, hogy tüdőgyulladása van…hát persze, kint kellett állnia a hideg esőben, részegen…Az orvos felír neki pár gyógyszert. Kikísérem őt, aztán visszamegyek Danyhez.
-Szóltam anyudnak, hogy beteg vagy…
-Naiv vagy, ha azt hiszed, fontosabb vagyok neki, mint a karrierje. – sóhajt egyet.
-Nekem mennem kell. Kérlek, tartsd be az orvos utasításait. – ha maradnék, beadnám a derekamat, mert valójában már nem is haragszom annyira. Féltékeny volt, de szeret, és…
-Persze, mindenképp… - oké, akkor megyek… - Dee… - lépnék ki az ajtón, de visszafordulok – nem maradnál egy kicsit? Csak beszéljük meg, ami történt…
-Nincs miről beszélni. Én túltettem magam rajtad, neked is ezt kéne.
-Most is azzal a gyökérrel találkozol? – valóban megbeszéltünk egy találkozót. Ki akarok kapcsolni, ennyi az egész.
-Roy a neve, és ha nagyon tudni akarod, igen. – mosolygom.
A következő napokban minden nap küld Dany egy-egy csokor virágot a munkahelyemre, és az otthonomba is egy aranyos kártya kíséretében. Annyi virágot kapok, hogy lassan nyithatok egy virágüzletet…Nem jó ez így…Egyik nap Roy is átjön, ő is hoz egy csokorral. Beszélgetünk, kicsit elhülyülünk, és meglepetésemre meg sem akar fektetni. Ha gondol is rá, jól leplezi. Én tényleg próbálok pasiként nézni rá, de valójában még mindig azok a képek ugranak be a fejembe, mikor Danyvel szeretkeztem, és így nehéz…Csengetés szakítja meg beszélgetésünket, megyek is ajtót nyitni. Talán egy újabb virág?
-Dany…szia. Nem a legjobbkor jöttél. – ez nagyon kínos.
-Látni akartalak…
-Még nem vagy jól, otthon kén pihenned. – nem néz ki túl fényesen. Fogyott is.
-Dee, baj van? – Roy lép mögém – Na ne, ez a kis…
-Nincs semmi baj, mindjárt megyek. – a mellkasára téve a kezemet kicsit beljebb taszigálom. Nem kell itt az ingyen cirkusz a szomszédoknak.
-Azért én maradnék. – átöleli a derekamat.
-Dany úgyis készült elmenni… - kérlek, ne nehezítsd meg…
-Hogyne… - mondja dühösen.
-Kocsi nélkül jöttél? Hívok neked egy taxit…-nem akarom, hogy betegen mászkáljon.
-Ne fáradj, megoldom. – elmegy.
Lelkiismeret furdalásom van, és már beszélgetni sincs kedvem Royyal, ezért elküldöm. Aggódom, mert a szívem azt súgja, hogy Dany akaratlanul is vezekel, és lehet, hogy bajba sodorja magát. Másfél óra múlva Dany anyja hív…Dany kórházban van? Látnom kell őt. Ma már nem zavarom, de holnap bemegyek…
-Nem ágyban kéne lenned? – mikor másnap megérkezem, látom, hogy Dany a nyitott ablaknál álldogál.
-Hogy kerülsz ide?
-Anyud hívott, hogy behoztak, és megkért, hogy nézzek be hozzád. – és, mert a saját szememmel kellett látnom, hogy hogy vagy…
-Értem… - visszafordul az ablakhoz.
-Feküdj le kérlek. – sóhajtva, de szót fogad – Rosszul nézel ki.
-Előfordul… - kezd idegesíteni.
-Miért viselkedsz így!? –tényleg ezt érdelem?
-Miért vagy mérges? Azt mondtad már nem érdekellek… - nem akarok vele vitatkozni, ráadásul el is kell őt vinniük a röntgenbe. Elkísérem, na nem mintha megérdemelné, de aggódom. Mikor szól az orvos, hogy vegyen le magáról minden fém tárgyat, átadja azt a nyakláncot, amit még az üzletben csinált, és amin én vagyok. Dany nem láthatja, de leülök kint és csak bámulom az ékszert. Előhúzom a pénztárcámból a párját, amin Dany van. Annyira elbambulok, hogy sikerül kiszórnom az aprómat, és mikor felszedem, egy halk koccanás üti meg a fülemet. A medálok koccantak össze, és mintha csak a szívem dobbant volna egy nagyot. Ostoba Dany…semmit sem értesz. Visszateszem az enyémet, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna…
Pár nap múlva Dany kijöhet a kórházból. Mivel minden nap bent vagyok nála, tudom, hogy csak kísérettel mehet haza, amire vállalkozom. Otthon segítek neki elrendezkedni, bevetetem vele a gyógyszereket is, és mennék…
-Várj… - meglepetésemre magához ölel – Köszönöm. – puszit ad a homlokomra.
-Ha tényleg jól vagy, várlak holnap dolgozni. – mosolygom. Szem előtt szeretném őt tudni.
-Szóval nem rúgsz ki?
-Valakinek ellenőriznie kell, hogy rendesen szedd a gyógyszert. – mondom, mire elmosolyodik. Tudom, hogy csak erre várt…
-Holnap találkozunk. – arcomra csúsztatja kezeit, és a szám mellé ad egy puszit.
Reggel nem találom bent Danyt, viszont Roy már a kapuban várt. Behívom őt, ha már eddig elfáradt, bár semmi kedvem most beszélgetni vele. Főleg, hogy Dany is bármikor betoppanhat…nem akarom, hogy azt higgye, hogy gyerekesen csak cukkolni akarom. És tessék…már kopog is valaki…Biztos ő az.
-Kicsit elaludtam, de itt vagyok. – oh egy újabb csokor – Szia… - ad a homlokomra egy puszit– Mi a dolgom? – kérdezi mosolyogva.
-Öcsi, nem látod, hogy itt vagyok? – Roy…
-Őszintén szólva nem érdekel…-Dany…
-Dany…kérlek. – sóhajt, aztán leül az asztalához. Roynak közben mennie kell, és legalább így válthatok vele pár szót.
-Tessék….-átadok neki egy cetlit.
-Ez meg mi?
-A neve Lea, egy rámenős kis csitri, de neked tetszeni fog. –rajta van a száma, amit Dany telefonjából írtam ki arra az esetre, ha meg kell találnom megtépni őt.
-De…én ezt nem értem…
-Dehogy is nem…-elmosolyodom.
-Szóval ez a döntésed…-az irodám ajtajára néz, ahol éppen most Dany is dolgozik.
-Mindenkinek így lesz a jó, és hidd el, hogy tényleg tetszeni fog az a lány. –nevetek.
-Egy próbát megér, nem igaz? –mosolyogva elteszi a cetlit.
-Köszönöm…-biccent egyet, hogy megért, aztán szó nélkül elmegy. Huh, ez könnyen ment. Akkor irány a munka, és az iroda.
-Itt a mai munka… - leteszem Dany asztalára, de fél szemmel meglátom, hogy eddig engem rajzolgatott. Hihetetlen, hogy emlékezetből is ennyire jól megy neki.
-Ennyi megrendelés van? – bólintok - Valami baj van? – megfogja a kezemet, mikor indulnék.
-Baj? –csak hiányoztál- Semmi baj nincs, de most ideje dolgoznunk.
-De ha nincs baj, akkor hova mész? –két lépést sem tehetek, hogy ne tudnád, hogy hova megyek?
-Megyek, és veszek egy vibrátort, hogy ne unatkozzak este. –mosolygom, mire Dany arca mély piros színt ölt fel.
-Ez nem vicces…-az lehet, de a zavarod annál inkább.
-Megyek ellenőrizni, hogy az arany szállítmány rendben megérkezett-e, addig te csak dolgozz. –halkan kuncogva megyek a dolgomra.
Elég későn végzünk, és mivel reggel amúgy is taxival jöttem, Dany felajánlja, hogy hazavisz. Útközben beszélgetünk, és megemlíti, hogy a barátjától hallotta, mert felhívta Danyt, hogy beszerveztem Leának egy randit. Le sem tagadhatná, hogy ennek mennyire örül, ugyanis Roy valóban elhívta Leát randizni. Nem mondok semmit, csak ráhagyom a dolgot.
-Ha már itt vagy, visszaadnám a ruháidat, amit múltkor kölcsön kértem. –mondom neki az ajtóban.
-Rendben. –bejön velem.
-Nyugodtan ülj le, melegedj meg. –mondom neki, de közben már hozom a ruhákat. Tudom, hogy nem csak a ruha miatt jött be, és most nem akarom kidobni. –Hogy vagy? –a fejére teszem a kezemet, hogy megnézzem most nincs-e láza.
-Jól…mindig jól, ha veled vagyok…-sóhajtva elindulok a konyha felé.
-Ugye te is kérsz forró csokit? –kiabálok még neki.
-Igen, köszönöm. –gyorsan intézkedem, és már megyek is vissza.
-Tessék…-ahogy nyújtom neki a bögrét, nem figyelek a sajátomra és kicsit megdől. Vissza akarom rántani a kezemet, ami olyan jól sikerül, hogy a mellkasomra fröccsen a forró lé. -Forró, forró…-szisszenek fel.
-Had segítsek…-letörölgeti egy törölközővel, amit a fürdőszobából hozott ki, és amit előtte hideg vízbe mártott- Jobb? –bólintok, mikor még aranyosan fújni is kezdi. Kicsit el is pirul, mert megköszörülöm a torkomat, mikor a melleimre néz. Egész közel hajol hozzájuk, láttam, hogy rájuk nézett.
-Olyan aranyos vagy. –adok egy puszit az arcára, aztán a nyakára, és egyszerre döntünk úgy, hogy meg kell csókolnunk a másikat.
-Dee…-megszakítja a csókunkat- Én még mindig szeretnék veled lenni. Komolyan.
-Úgy érted megint megkérdezed, hogy járnék-e veled?
-Én igazi kapcsolatot szeretnék veled, és nem akarok tovább játszani, vagy megint odaadni másnak. Tényleg ennyire nem szeretnél a barátnőm lenni?
-De igen…-elmosolyodom.
-Hogy? Tényleg? –ez ennyire meglepett?
-Meg kéne próbálnunk, mert ennyit igazán érdemlünk. Úgyhogy igen. –olyan vagyok, mint egy kislány, ő meg mint egy kisfiú. Egymás karjaiba ugrunk, és csak öleljük egymást. Halkan súgja, hogy szeret, és válaszként én is ugyanezt súgom.
-Kicsit azért félek, mert nem szeretném, ha túl unalmas lennék neked. Ha esetleg…-buta.
-Így vagy jó, amilyen most vagy, de…attól még csinálhatunk izgalmas dolgokat. –a kanapéra lököm- Hiányoztál…-az ölébe ülök.
-Te is nekem…-combomat kezdi el simogatni.
-Tudom, hogy nem kéne kimondanom, és kevesebbtől is zavarba jössz, de alig várom, hogy újra azt az édes kis, vagy inkább nagy farkadat a számba vegyem…-nevetek.
-Dee…-miért kell ennyire meghőkölni?
-Zavar, hogy a barátnőd le akar szopni? Mi van veled? –sóhajtok.
-Deena…-miért szólít a nevemen, egyáltalán miért szól rám?
-Dany, mondhatom úgy is, hogy szeretkezni akarok veled, de nem leszek attól rossz ember, hogy ezt is kimondtam. –megint sóhajtok- Most haragszol? –tényleg lelombozza az, ami mást felizgatna? Lehet, hogy ő mégis csak másfajta barátnőt képzelt el magának, és Deena Graham túl sok lesz neki?Zavarban van, vagy mégsem akar? Ajj már…
|
| Garfield | 2012. 10. 27. 23:45:10 | #23913 |
Karakter: Daniel Whang
Hazahajtok és tombolni lenne kedvem, de…mi értelme lenne!? El se tudom hinni, hogy van valakije. Szóval csak szórakozott velem. A közös képünket nézegetem, és csak agyalok. Tényleg ennyire vak vagyok, hogy nem vettem észre, hogy csak a második helyen állok!?
Csengetnek…
- Beszélnünk kell. – Dee? És csak úgy simán besétál - Tessék. – ad egy cetlit… - Ez egy grafikai cég címe. Reklámokkal és rendezvényekkel foglalkoznak, több mindenre lesz lehetőséged, mint nálunk. Hétfőn kezdhetsz. Nem lett volna igazságos, hogy kirúglak, mikor én akartam, hogy hagyd abba a táncolást. – mi? és már megy is? - A felmondóleveled holnap reggelre legyen az asztalomon, oh és mielőtt újra azt hinnéd, hogy ribanc vagyok, győződj meg róla, hogy nem a testvéremmel vagyok. – a testvérével????
- Dee… - megyek utána - Mi lenne, ha bejönnél, és normálisan megbeszélnénk a dolgokat? – kérlek…
- Mi lett volna, ha meghallgatsz mielőtt elmész? – sóhajtja - Mondtam, hogy újra elmész, és meg is tetted, szóval vége a barátságunknak is. – száll be a kocsiba, de…
- Csak öt percet adj…kérlek… - hajolok be hozzá.
- Dany…én ma este elmegyek szórakozni, összeszedek valakit, és lefekszem vele. Nem lesz lelkifurdalásom miatta, sőt neked is ajánlom. Ez a legjobb gyógyszer a felejtésre az olyan ribancoknak, mint én vagyok, nem igaz? – és elmegy.
Szóval a testvérével volt. Nem is tudtam, hogy van testvére…Muszáj megtudnom hova megy este. Nem akarom elveszíteni. Tudom, hogy szeret, és vissza akarom hódítani. 13 évet nem dobhat csak úgy ki az ablakon…nem lehet…
Beszélek az egyik közös ismerősünkkel, és megtudom hol lesz az este, így én is lemegyek abba a clubba.
De amit ott látok, kiveri a biztosítékot. Dee egy túlságosan is szexi szerelésben van, és talált magának egy srácot, aki nem éppen a tapintatról kapta a nevét. Mérgemben leülök a pulthoz és elkezdem magamba dönteni sorba a piát. Ráadásul jól keverem is a dolgokat, biztos ami biztos…Tombolok belülről, szívesen odamennék és addig ütném a mocskot, míg mozog, de azzal végképp elriasztanám magamtól Deet…csak iszom és végignézem, ahogy az a pancser csókolgatja a nyakát csókolgatja meg tapizza a szerelmemet, és szinte hallom, ahogy törik össze a szívem, de az már végképp kiüti a biztosítékot, mikor tequilát rendelnek, és a sót Dee melli közül nyalja ki…Mikor felállok kicsit szédelgek, de akkor is oda fogok menni…
- Élvezed, hogy ezt csinálod? – kérdezem Deetől.
- Élvezné, ha nem ugatnál bele…Mellesleg a kisasszony nem eladó, és én nem szeretek osztozkodni. – kérdezett valaki!?
- Azt sem tudod, hogy ki vagyok… - olyan dühöt érez, mint még soha…
- Elég lesz, nem kell a balhé! – Dee megfogja a kezemet, még észhez sem térek, már kint vagyunk, ahol zuhog az eső - Részeg vagy, menj haza… - löki ide, és menne is.
- Nem akarsz kint maradni, hogy lemossa az eső annak a mocsoknak a nyálát a bőrödről? – húzom vissza - Arról a gyönyörű…puha…finom bőrödről… - forog velem a világ, de emlékszem ám milyen finom puha bőre van…imádom…
- Mondom, hogy részeg vagy… - tudom.
- Deena, én szeret…
- Nem, te nem szeretsz! – vág a szavamba - Én nem egy kis csitri vagyok, aki hol ezt, hol azt mondja neked. Szépen is vége lehetett volna, most mégis dühös vagyok rád, amiért ezt… - ssss….át akarom ölelni, de helyette véletlen rázuhanok, de így is jó…belecsókolok a nyakába.
- Már lemosta a víz rólad a mocskot…olyan finom vagy… - mondom a könnyeimmel küszködve….mi van ha tényleg elveszítettem!?
Kezdem nagyon szarul érezni magam, biztos a sok piától…Dee hív egy taxit, beültet, aztán mellém ül, és hazavisz.
- Dany, tarts ki még egy kicsit, már itthon vagy, itt az ágyad… - jahj nem akarok így az ágyba feküdni…
- Fürödni szeretnék… - mondom vacogva.
- Jó, de aztán megyek. – fel sem eszmélek, már együtt fürdünk…ez nagyon jó, de még mindig szédelgek…
- Milyen szép vagy… - imádom, hogy ilyen kis aranyos a cuccaimban, és nincs rajta smink, hogy vizes a haja…így önmaga, és én nagyon szerelmes vagyok…
- Dany…én most úgy vagyok itt, mint egy régi ismerősöd, pedig meg sem érdemled. Mindig kiütöd magad majd, ha Royyal randizom? Miért nem mentél el most is, mint az irodából? – közelebb lépve a hajába túrok. Annyira szép…
- Miért találkoznál vele, mikor engem szeretsz? – lépek hozzá egész közel, és csókolnám meg, de elfordítja a fejét, így a nyakába csókolok.
- Dany… - tol el magától.
- Dee…olyan jók vagyunk együtt… - mondom hátrálva egy lépést, ahogy eltol, de sikerül megbotlanom a saját lábamban, és ahogy meg akar fogni, dől velem…még szerencse, hogy közel volt az ágy. Így én az ágyra, Dee meg rám esik. Fölém támaszkodik, és a szemembe néz.
- Ki kéne pihenned magadból a piát. – szállna le rólam, de lehúzom magamhoz, és megcsókolom – Dany… - nyögi a számba.
- Szeretlek Dee… - mondom mikor lekászálódik rólam – Mindennél jobban szeretlek… - közben betakar.
- Rendben…most aludj. – kis hezitálás után, mellém fekszik. Hozzá bújok, és alig pár perc múlva alszom is.
Reggel Dee-vel a karjaimban ébredek. Jó így felkelni, még ha fáj is a fejem…a nyakába csókolok, és ahogy félálomban felém fordul, megcsókolom. Kicsit hosszúra nyúlik, már fölötte támaszkodom, aztán a nyakát kezdem csókolni.
- Dany…Dany állj le… - ül fel, lelökve magáról – Nem ezért vagyok itt. – néz rám mérgesen.
- Tudom…részeg voltam, és hazahoztál, amit köszönöm. De mindenre emlékszem, amiket mondtam. Szeretek… - fogom meg a kezét.
- És ezért mentél el? – húzza el a kezét – Csak gondoltál valamit, és leléptél…
- Nem tudtam, mit gondoljak…azt mondod nem akarsz velem járni, mégis, mikor csak ketten vagyunk, olyan mintha együtt lennénk, aztán…az a srác…én nem tudtam, hogy van testvéred. Sose beszéltél róla. – nézek rá kétségbeesve.
- Már mindegy…a lényeg, hogy azt hiszed, bárkinek hanyatt vágnám magam.
- Ezért viselkedtél úgy tegnap? Inkább egy akkora taplóval lennél, mint velem? Csak meg akart dönteni…
- És? Te nem csak azt akarod? Eljátszod a hattyú halálát, hogy szeretsz, de ribancnak tartasz…hát köszi, ebből én nem kérek. – feláll, és kimegy a fürdőbe.
Utána megyek, a csempének nyomom, és megcsókolom. Próbál eltolni magától, de csak akkor sikerül elérnie, hogy ne csókoljam, mikor felképel. Meglepetten nézek rá, aztán összetörten leülök az ágyra, és végignézem, ahogy felöltözik és hív egy taxit magának. Megengedem, hogy kivegyen a szekrényből valami ruhát, mert ez a buli szerelése nem éppen utcai viselet…Kikísérem mikor megjön a taxi, de el sem köszön…
Eltelik a hétvége, de ki sem mozdulok itthonról. Teljesen magamba zuhantam attól a pofontól…vagyis nem is igazán a pofon miatt, hanem, hogy Dee ütött meg, mert dühös rám, és tényleg látni sem akar. A telefonomat is kikapcsolom, nem vagyok kíváncsi senkire, még anyámra sem.
Elvileg ma kéne kezdenem azon a másik munkahelyen, de nem megyek…Még a felmondólevelemet sem írtam meg, de nem is akarom. A vizsgámra is készülnöm kéne, de az sem érdekel. Meg mintha beteg is lennék, mert egyre sűrűbben és csúnyábban köhögök…
Csengetnek…
- Szia… - komolyan Dee az?
- Szia. – mondom meglepetten.
- Hívtak, mert nem jelentél meg . Most még falaztam neked, de legközelebb nem fogok. Megírtad a felmondólevelet? – miért ez a hivatalos hangnem?
- Nem… - elindulok a szobám felé.
- Dany! – szól utánam erőteljesebben.
- Tényleg ennyire meg akarsz szabadulni tőlem!? – fordulok felé – Miért nem küldtél ide valaki mást? Vagy látni akartad mennyire szenvedek? Tessék… - teszem szét a kezeimet, de elég csúnyán elköhögöm magam.
- Jól vagy? – közelebb jön, és a homlokomra teszi a kezét – Dany, te tűz forró vagy…
- Na és? Kit érdekel!? – húzom el a fejem.
- Ne legyél már hülye…Feküdj le. – az ágyba dug, betakar, és hív egy dokit.
Kiderül, hogy van egy „kis” tüdőgyulladásom, amit valószínűleg akkor kaptam be, mikor úgy leittam magam. Kapok gyógyszereket és pihenésre vagyok ítélve. Miután a doki végez, Dee lép a szobába.
- Szóltam anyudnak, hogy beteg vagy…
- Naiv vagy, ha azt hiszed fontosabb vagyok neki, mint a karrierje. – sóhajtok.
- Nekem mennem kell. Kérlek tartsd be az orvos utasításait. – rám se néz…
- Persze, mindenképp… - menne is, de ne már… - Dee… - visszafordul az ajtóból – nem maradnál egy kicsit? Csak beszéljük meg ami történt…
- Nincs miről beszélni. Én túltettem magam rajtad, neked is ezt kéne. – ezt nem veszem be.
- Most is azzal a gyökérrel találkozol? – kezdek dühös lenni…
- Roy a neve, és ha nagyon tudni akarod, igen. – legalább ne mosolyognál…
Telnek a napok, az állapotom nem javul, de nem hívom vissza a dokit. Nem nagyon izgat mi van velem, míg Dee azzal a rohadékkal találkozgat. Minden nap küldök Deenának egy csokor virágot a munkahelyére is és házhoz is, mindig valami aranyos kis üzenettel, de sose jön egy köszönöm sms sem…Úgy döntök, hogy átmegyek hozzá. Taxit hívok, mert nem érzem elég jól magam, hogy vezessek…
Mikor megérkezem, egy idegen kocsit látok meg a ház előtt parkolni. Dee nyit ajtót mikor csengetek. kicsit meglepettnek tűnik.
- Dany…szia. Nem a legjobbkor jöttél. – öhm…
- Látni akartalak…
- Még nem vagy jól, otthon kén pihenned. – kösz a látszólagos törődést…
- Dee, baj van? – lép mögé az a Roy gyerek – Na ne, ez a kis…
- Nincs semmi baj, mindjárt megyek. – teszi a mellkasára Dee a kezét.
- Azért én maradnék. – öleli át Deena derekát.
- Dany úgyis készült elmenni… - néz rám.
- Hogyne… - mondom dühösen.
- Kocsi nélkül jöttél? Hívok neked egy taxit…
- Ne fáradj, megoldom. – indulok el.
Nem hívok taxit, gyalog megyek, pech, hogy út közben elered az eső.
Vacogva érek haza, és azonnal beállok a zuhany alá. A csempének támaszkodom a forró zuhany alatt, mikor rámjön a köhögés…annyira, hogy már vért is köpök. Hülye azért nem vagyok, tudom, hogy szólnom kell valakinek. Dee jut eszembe először, de ő most bizonyára nagyon elfoglalt, meg amúgy sem kíváncsi rám, így átmegyek anyuhoz. Alig telik el fél óra, már a doki is itt van, és azonnal hív is egy mentőt, mert 41 fokos lázzal nem maradhatok itthon.
Olyan kórterembe tesznek a kérésemre, ahol egyedül vagyok, így magara maradok másnapra, mert anyunak kezdődik a turnéja, és utazik. A nyitott ablaknál állok, és nézek ki a fejemből, mikor…
- Nem ágyban kéne lenned? – Deena?
- Hogy kerülsz ide? – remélem nem Roy-jal jött.
- Anyud hívott, hogy behoztak, és megkért, hogy nézzek be hozzád. – csak ezért jött? Mert anyu megkérte!?
- Értem… - visszafordulok az ablakhoz.
- Feküdj le kérlek. – sóhajtva teljesítem a kérését – Rosszul nézel ki. – állapítja meg.
- Előfordul… - vonom meg a vállam.
- Miért viselkedsz így!?
- Miért vagy mérges? Azt mondtad már nem érdekellek… - fejét csóválva hátradől a székben, de mielőtt még reagálna, jön a doki, hogy röntgenbe visz…
Dee is jön, és mivel le kell vennem magamról minden fémet, a kezébe adom a nyakláncot, amit még az üzletben csináltam…Meglepetten veszi el. Talán azért, mert ő nem hordja az övét…
Pár napig bent tartanak, míg teljesen le nem megy a lázam, és Dee minden nap bejön hozzám pár órára. Nagyon jól esik, és kezd köztünk a feszültség is feloldódni.
Csak kísérettel mehetek haza, és mivel anyám Európába van, nem tudok mást hívni, mint Deenát…Már jól vagyok, csak szednem kell a gyógyszereket. Miután Dee hazahoz, és segít kipakolni, meg leellenőrzi, hogy beveszem a bogyókat, menne is.
- Várj… - magamhoz ölelem…ez de hiányzott már – Köszönöm. – adok a homlokára egy puszit.
- Ha tényleg jól vagy, várlak holnap dolgozni. – mosolyog.
- Szóval nem rúgsz ki? – kérdezem meglepetten.
- Valakinek ellenőriznie kell, hogy rendesen szedd a gyógyszert. – elmosolyodom.
- Holnap találkozunk. – az arcára simítom a kezemet, és a szája szélére adok egy puszit.
Reggel mikor felkelek és az órára nézek, látom, hogy nagyon elaludtam. Gyorsan összekapom magam és indulok is, de út közben megállok, hogy virágot vegyek…most személyesen is meglepem egy csokorral.
Mikor beérek, Dee irodájába megyek…most kopogok, és csak utána lépek be. Roy is bent van…egy pillanat alatt elfog a düh, de…inkább csak elmosolyodom, és odamegyek Deehez köszönni.
- Kicsit elaludtam, de itt vagyok. – mosolyogva odaadom neki a csokrot – Szia… - adok a homlokára egy puszit – Mi a dolgom? – mosolygok.
- Öcsi, nem látod, hogy itt vagyok? – hmm…nézzük csak…
- Őszintén szólva nem érdekel…
- Dany…kérlek. – sóhajtok, és bólintok. Fáj, de átmegyek a saját kis asztalomhoz.
Nem tudom mit kell csinálnom, de elkezdek rajzolgatni. De valahogy mikor így unalomból rajzolok, mindig Dee lesz a rajzból…
- Itt a mai munka… - szép kis köteg…
- Ennyi megrendelés van? – veszem el tőle, mire bólint, de… - Valami baj van? – kérdezem a kezét megfogva mikor kifelé indul.
|
| Saya | 2012. 09. 19. 21:53:42 | #23477 |
Karakter: Deena Graham
Mikor végre sikerül elszakadni egymás ajkaitól, Dany körbenéz. Meggyújtja a gyertyát, aztán egymás mellé ülünk le. Elkezdünk enni, de közben Dany folyton engem néz, így le is eszi magát. Kis ügyetlenem…
-Basszus… - ugyan már…
-Had segítsek… - megpróbálom szalvétával letakarítani – Ha leveszed, rögtön be tudom tenni a gépbe kimosni. – kikapcsolom az övét.
-Rendben… - feláll, hogy levegye, én meg élvezem, hogy zavarban van. Gyorsan elindítom a mosást, aztán sietek vissza két pohárral és egy üveg borral. Dany a kanapén ül, és meg mellé szeretnék ülni, de kis cselesen odébb csúszik, így az ölében kötök ki végül. A kezébe adom az egyik poharat, de leteszi.
-Nem iszol? – belekortyolok a borba. Nagyon finom, igazi ritkaság.
-Nem szeretem a bort… - az enyémet is leteszi, majd megcsókol – De te egész finom ízt adtál neki… - újra megcsókol- Tartozom egy vallomással…Azt mondtad, hogy én képes voltam odaadni a szívemet másnak. Ez nem igaz. A haverjaim szervezték be azt a két lányt nekem…nem is jártam rajtad kívül mással. Én mindig is téged… - megcsókolom.
-Az egyikük az a Lea volt? – tudnom kell.
-Dehogy…Ő csak belém van esve, de nem az esetem. –ez megnyugtató. Nem bírom azt a csajt. A csinos kis pofi mögött egy igazi kis dög rejtőzhet. Jó emberismerő vagyok.
-És milyen a te eseted? – lovagló ülésben ülök már rajta.
-Te vagy az esetem. – hajamba túr, és megcsókol.
Csókunk közben feljebb tűri ruhámat, és a fenekembe markol. A szobába érkezve az ágyra tesz, és csak addig hagyja abba csókolásomat, míg kibújik az ingéből. Türelme hamar elszáll, és leveszi a ruhámat, aztán nyakamat csókolja. Ilyenkor mindig bizseregni kezd a gyomrom, izgalommal tölt el, hogy vele lehetek…Lassacskán levetkőztet, és miután már meztelenül fekszem alatta végig csókolja a testemet. Persze az sokkal élvezetesebb, mikor nyelvével, majd ujjaival kényeztet…egészen orgazmusig…
Dany fölém támaszkodva néz a szemembe, és én ezt kihasználva lerántom egy csókra. Felülre kerülve először én is egy kis orális szexben részesítem, aztán vadul lovagolom meg. Kezdetben csak nézi a melleimet, aztán felül és csókolgatni, szívogatni kezdi. A mennyekben érzem magam…és hamarosan oda is jutunk…
Rá dőlve pihenek meg egy kicsit, miközben a hátamat simogatja, majd mellé fekszem. Dany meg csak néz, és simogat, míg nem magamhoz nem húzom őt. Jó így elaludni…
Reggel, mikor felébredek, látom, hogy Dany néz, de…
-Olyan bánatos arcot vágsz…-állapítom meg.
-Dehogy…még kicsit kómás vagyok… - elmosolyodik, és megcsókol – Ha jól emlékszem, ma nem kell dolgoznunk. Ha nincs más programod, csinálhatnánk valamit ketten. – lábaim közé fekszik, átöleli a derekamat, a hasamra teszi a fejét. Milyen furcsa érzés…Furcsán jó.
-Mire gondoltál? – kérdezem fejét simogatva.
-Nem tudom… - a hasamat puszilgatja.
-Akkor találjuk ki fürdés közben. – elindulok,de…– Jössz?
-Igen. – mosolyog.
Megmosolyogtat Dany piros pofija, ilyenkor mindig olyan kisfiús. A kisfiúból persze rögtön nagyfiú lesz, mikor fürdés közben a simogatásokra kerül sor. Már épp nyúlnék a törölközőért, mikor magához húz, kezeit a melleimre csúsztatja, és a nyakamba csókol. Ez nekem már túl romantikus, inkább a szobába megyek…
A napot filmnézéssel, beszélgetéssel töltjük, de persze a csókok sem maradhatnak ki.. A kanapéra dőlve csókolózunk…
-Mi lenne, ha átmennénk hozzám? – egy puszit nyom a vállamra.
-Miért? Nem jó itt? – utálom az anyja házát, nem tehetek róla.
-De, de te csak egyszer voltál nálam…Meg...segíthetnél is nekem…
-Miben? –és miért mosolyogsz.
-Majd meglátod…
Elég nagy meglepetés ér, mert Dany egy másik házba vezet. Oké, ez is elég közel van, de mégsem egy légtér…Az első, ami szembetűnik egy közös képünk.
-Nem hittem volna, hogy ez még megvan neked… - a kezembe veszem.
-Minden megvan, amit tőled kaptam. – ad egy puszit – És mit szólsz? Most már bármikor jöhetsz te is hozzám, nem fog senki megzavarni minket… - átölel.
-Szóval pakolni segítsek? – kérdezem mosolyogva. Bólint
Belekezdünk a pakolásba, először a hálószobában. Dany a számítógépet rakja össze, mikor az egyik mappában érdekes rajzokat találok. Jó ég…Dany ennyire perverz?
-Dany…Ez…Ugye ezeket nem látta senki!? – nem örülnék neki.
-Nem…de gondolkodtam azon, hogy kitapétázom velük a szobát… - nevet, én meg megcsapom a mappával – Csak vicceltem. – magához húz, és megcsókol – Nem is tetszenek?
-Magadat miért nem rajzoltad oda egy képre sem?
-Miért rajzolgatnám magamat? Rólad fantáziálgattam évekig, nem magamról…-édes.
-Akkor majd én lerajzollak…
-Komolyan? – ne nevess!
-Azt hiszed nem menne? Le a pólóval… - gyerünk nagyfiú.
-Tessék? – kérdezi meglepetten.
-Igazad van…vegyél le mindent. – már húzom is le a nadrágot.
Pontosan úgy alakul minden, mint mikor ő rajzolt le engem. A rajzolás után rámászom, és nem sokkal később már az ágyában szeretkezünk…
Másnap reggel megbeszélem Danyvel, hogy nyugodtan maradjon csak itthon pakolászni, nincs sok munka. Hazaugrom még átöltözni, aztán megyek dolgozni. Délután testvérem ugrik be. Örülök, hogy látom, mert mostanában nem volt időm vele találkozni. Boldogan újságolja, hogy a felesége végre teherbe esett, ugyanis fél éve próbálkoztak már a családbővítéssel. Van már egy kislányuk, és talán csak az volt a baj, hogy túl hamar szerettek volna neki egy kistestvért, legalább is az orvos szerint. Épp gratulálok, és a kezét fogom, mikor Dany belép az ajtón. Haragot látok a szemébe, és mikor kiviharzik, felfogom, hogy mit hihet…
Még utána szaladok, és látom a tükörből, hogy rám néz, de elhajt…Mondtam, hogy újra elfogsz menni…
Olyan furcsán érzem magam, mert én tényleg szeretem őt, és pont ezért nem vártam volna ezt tőle. Úgy döntök, hogy lezárom ezt a dolgot. Telefonálok egyet, aztán kocsiba szállok, és Danyhez hajtok. Rég meg kellett volna tennem…
-Beszélnünk kell. –beengedem magam, mikor Dany kinyitja az ajtót- Tessék. –a kezébe nyomok egy cetlit, mielőtt ideje lenne reagálni- Ez egy grafikai cég címe. Reklámokkal és rendezvényekkel foglalkoznak, több mindenre lesz lehetőséged, mint nálunk. Hétfőn kezdhetsz. Nem lett volna igazságos, hogy kirúglak, mikor én akartam, hogy hagyd abba a táncolást. –indulok, ő meg szóhoz sem jut- A felmondóleveled holnap reggelre legyen az asztalomon, oh és mielőtt újra azt hinnéd, hogy ribanc vagyok, győződj meg róla, hogy nem a testvéremmel vagyok. –mosolygom, aztán elindulok.
-Dee…-utánam rohan- Mi lenne, ha bejönnél, és normálisan megbeszélnénk a dolgokat?
-Mi lett volna, ha meghallgatsz mielőtt elmész? –sóhajtok- Mondtam, hogy újra elmész, és meg is tetted, szóval vége a barátságunknak is. –beszállok az autóba.
-Csak öt percet adj…kérlek…-hajol be az ablakon.
-Dany…én ma este elmegyek szórakozni, összeszedek valakit, és lefekszem vele. Nem lesz lelkifurdalásom miatta, sőt neked is ajánlom. Ez a legjobb gyógyszer a felejtésre az olyan ribancoknak, mint én vagyok, nem igaz? –kérdezem gúnyosan, aztán elindulok.
Este tényleg muszáj vagyok kimozdulni, mert nem akarok fájdalmat érezni a szívemben egy férfi miatt sem, még miatta sem. Voltak percek, mikor azt hittem, hogy ő lesz az igazi. Volt, hogy úgy éreztem, nem akarom elengedni, mikor mellette keltem. Sajnos vagy éppen nem, de ez már a múlt, és lehet, hogy tizenhárom évembe telt, hogy végleg lezárjam, de ma megtettem, és nem akarok már visszakozni. Ma bebizonyítom magamnak, és neki is, hogy túl vagyok rajta, és ha azt hiszi, hogy ribanc vagyok, lehetek is…
Taxival megyek, mert inni akarok, nagyon sokat. Olyan ruhát veszek fel, amit máskor nem is vennék fel, de ma nyárbúcsúztató parti van, sokan bikiniben vannak, így nem is igazán vagyok feltűnő.
Kelly barátnőm is elkísér, mert ő is épp pasira vadászik, szóval a klubban. Roy és Drake igazi kigyúrt, menő pasik, és ők azok, akik csatlakoznak hozzánk. Roy kicsit hasonlít is Danyhez, de különösebben nem zavar, főleg a harmadik pohár után nem. Az annál inkább, hogy Dany is feltűnik, ami végül hajtóerő lesz számomra, hogy valóban bepasizzak.
-Ne csókolj meg! Abban túl sok az érzelem, nekem csak kémia kell…-súgom Roy fülébe, mikor meg akar csókolni. Kicsit kezd forrósodni a hangulat, először a nyakamat csókolja, majd leveszi a pólóját, így simogathatom a hátát közben. Iszogatunk, és mikor a tequilához érünk, a sót a melleim közül nyalja le. Ez volt az utolsó csepp Dany poharában, aki kicsit spiccesre itta magát már a bárpultnál.
-Élvezed, hogy ezt csinálod? –jön oda megölve a hangulatot.
-Élvezné, ha nem ugatnál bele…-szól rá Roy- Mellesleg a kisasszony nem eladó, és én nem szeretek osztozkodni.
-Azt sem tudod, hogy ki vagyok…-még sosem láttam ilyen tüzet Dany szemében.
-Elég lesz, nem kell a balhé! –megfogom Dany kezét, és kikísérem a klubból, mielőtt a biztonságiak tennék ezt- Részeg vagy, menj haza…-és még az eső is esik, remek.
-Nem akarsz kint maradni, hogy lemossa az eső annak a mocsoknak a nyálát a bőrödről? –húz vissza, mikor bemennék- Arról a gyönyörű…puha…finom bőrödről…-lép nagyon közel, miközben a hideg zápor csak úgy zuhog ránk. Eszembe juttatja az utolsó zuhanyzásunkat…
-Mondom, hogy részeg vagy…-én jobban bírom, mint ő, sőt…szerintem ő nem is igen iszik.
-Deena, én szeret…
-Nem, te nem szeretsz! Én nem egy kis csitri vagyok, aki hol ezt, hol azt mondja neked. Szépen is vége lehetett volna, most mégis dühös vagyok rád, amiért ezt…-szinte rám roskad, egyre részegebbnek tűnik. Talán most hat az ital, de belecsókol a nyakamba.
-Már lemosta a víz rólad a mocskot…olyan finom vagy…-most nevet, vagy sír? Vagy mindkettő? Olyan fura a hangja, hát mi az isten van vele? Körbenézek a parkolóba, de nem látom a kocsiját. Nem vagyok szívtelen dög, hívok egy taxit, és hazakísérem őt. Itthon van az autója, jól van.
-Dany, tarts ki még egy kicsit, már itthon vagy, itt az ágyad…-támogatom be a hálószobába.
-Fürödni szeretnék…-kissé át van fagyva szegény. Nem is értem, hogy mit sajnálom…
-Jó, de aztán megyek. –levetkőztetem, és valahogy betámolyog a segítségemmel a fürdőszobába. Először csak én vetkőztetem le őt, de valahogy eljutunk addig, hogy ő is leveszi az én ruháimat.
-Milyen szép vagy…-állapítja meg fürdés után. De mi bennem most olyan szép? Nincs rajtam smink, a hajam csupa víz az ő egyik pólójában és bokszerében vagyok, hogy mégis valamibe bele tudjak bújni.
-Dany…én most úgy vagyok itt, mint egy régi ismerősöd, pedig meg sem érdemled. –segítek neki belebújni az alsójába- Mindig kiütöd magad majd, ha Royyal randizom? Miért nem mentél el most is, mint az irodából? –közelebb lépve a hajamba túr. Na nem…lehet, hogy itt alszom vele, mert tényleg aggódom. Betegnek és részegnek tűnik. Az viszont biztos, hogy a gyengéd perceknek köztünk vége. Köztünk mindennek vége.
|
| Garfield | 2012. 09. 15. 10:16:05 | #23425 |
Karakter: Daniel Whang
- Talán azt szeretném, ha el sem mennél… - elém sétál, és megfogja a kezemet.
- Tudod, hogy szeretnék maradni, de várnak rám. – tényleg szívesen maradnék.
- Neked nem kéne táncolnod, neked csak rajzolnod, alkotnod kéne…Te egy művész vagy, nem pedig egy egyszerű háttértáncos. – szorítja meg a kezemet, de ezzel most jól leszólt… - Az anyád úgy is elmegy turnézni, mi lenne, ha addig csak az enyém lennél? Felveszlek teljes állásba. – szívesen lennék csak a tiéd, nem csak a munkában…
- Ez szuperül hangzik, de nem várhatom el tőled, hogy egy koloncot a nyakadba vegyél. – tuti csak azért mondta, mert van valami köztünk.
- Ha nem lenne az köztünk ami, akkor is felvennélek. Tehetséges vagy, nagyon is… - tényleg?
- Ha komolyan gondoltad, akkor szívesen elfogadnám. De két dolog…az egyik, hogy most muszáj elmennem, mert… - nem hagyja, hogy befejezzem, a szavamba vág.
- Nem. Mondd a címet, és én máris odaküldök valakit, aki helyettesíthet. – én mondom, ő meg telefonál, és nem kell elmennem… - Szóval olyan 12-16 lehetett… - tessék?
- Micsoda? – kérdezek rá, mert ezt most nem értem.
- A fiúk, akikkel voltam…de nem számoltam őket, és most utána sem akarok számolni…
- Oh… - így már értem - oh… - és most fel is dolgozta az infót az agyam…hát tényleg több sráccal volt, mint én lánnyal…
- De egyik sem ért a közeledbe nagyfiú. – finoman megcsókol… - Nem hazudok, veled lenni a legjobb dolog a világon. – elmosolyodom, mert jól esik amit mond, még ha csak azért mondja, hogy felvidítson, akkor is.
- Igazából én erről is szerettem volna beszélni…Mi van kettőnkkel? Eddig féltem megkérdezni, de megőrülök, hogy nem tudom…
- Ezt hogy érted? Jól megvagyunk, mit kell ezen túlkomplikálni? – simít végig a mellkasomon.
- Dee, te is tudod, hogy miről beszélek… - csókolom meg a kezét - Azt szeretném…nem is szeretném, akarom, hogy a barátnőm légy, hivatalosan is. – nah erre a reakcióra nem számítottam. Elrántja a kezét, és hátat fordít…
- Miért kell ezt mindig felemlegetned? Miért nem elég annyi, hogy jól elvagyunk? – és neked miért elég ennyi?
- Mert nekem ez kevés tőled, hát nem érted? Nem a szeretőd akarok lenni, hanem a barátod…én…én nem is tudom, de…őrülten hangzik, de akár feleségül is vennélek. – most miért nézel így? komolyan gondoltam…
- Dany! Elég lesz! – most mi van? - A szavaknak súlya van, és te túl sokat beszélsz… - mert biztos a levegőbe beszélek…
- Dany! Mondtam, hogy elég! Én nem…szóval nem jártam még komolyabban senkivel sem. Lehet, hogy te képes vagy csak úgy odadobálni a szívedet másoknak, de én nem akarok megbízni senkiben, még benned sem. És, ha te ezt nem fogadod el, akkor… - ezt nem hallgatom tovább. A falnak nyomva csókolom meg.
- Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz, és nem hozom fel többet ezt a témát… - homlokomat a homlokának döntve nézek a szemébe.
- Dany… - nem-nem…nem nézel félre, a szemembe fogod mondani…
- Csak mondd ki… - hozzá simulok, így moccanni se bír.
- Nem…nem… - mit nem? nem érzed, hogy mennyire izzik közöttünk a levegő!? - nem tudom ezt mondani neked… - eltol magától - Fontos vagy nekem, de érted sem fogom feladni az életemet. Nekem így kényelmes, és ha ez neked nem tetszik, vagy nem tudod elfogadni, menj el… - ez komoly?
- Akkor mégis minek neveznéd azt, ami köztünk van? – vonom kérdőre.
- Nem tudom…Barátok vagyunk, akik néha szeretkeznek, vagy ha neked úgy jobb, a főnököd vagyok, akivel lefekhetsz. – döbbenten nézek rá, ő meg csak megpaskolja az arcomat - És most menj el szépen, de holnap várlak az irodában, rendben? – hát persze…
Reggel elmegyek érte, bár elég kedvetlen vagyok. Este sokat gondolkodtam kettőnkről…Szeretem, de ha neki csak egy barát kell, hát legyen. Egész nap csak úgy vagyok…tartom az egy lépés távolságot. Igen, mérges vagyok…nem is érem miért csinálja ezt. Szeret, akkor hol itt a probléma!?
- Dany… - gurul mellém - Mi lenne, ha tartanánk egy kis pihenőt? – csókol bele a nyakamba, amitől jó értelemben a hideg is kiráz.
- Deena, te is tudod, hogy sok a munka. – csak barát kell neki, hát akkor ennyi…
- A munka megvár, a főnök én vagyok. – maga felé fordít, és az ölembe ül - Bezártam az ajtót, ígérem senki sem fog megzavarni… - hajamba túrva csókol meg. Képtelen vagyok eltolni magamtól…visszacsókolok. De…
- Deena…Tudod, hogy szeretnék veled lenni, de szerintem te többet érdemelnél tíz-húsz percnyi irodai szexnél. Nem lenne kedved eljönni ma velem vacsorázni? – nem tudom elfogadni, hogy szeret és nem akar velem lenni…
- Dany… - feláll - Két percen belül az öledben lovagolhattam volna, minek kellenek akkor a felesleges körök? Jaj egy kis vacsi, jaj egy kis mosolygás…az este vége ugyanaz lett volna, mint amit most csináltunk volna. De tudod mit? Már el is ment a kedvem tőle… - idegesen összepakolja a cuccait, és kimegy.
Az asztalra könyökölök, és fogom a fejemet. Én tényleg nem értem…Miért csak a szexre vagyok jó!? Olyan sokat vártam arra, hogy végre csak az enyém legyen, és akkor nem. De annak a tízen akárhány srácnak odaadta magát…Erre a gondolatra kettétörik a ceruza a kezemben. A francba, így nem tudok dolgozni…egy szó nélkül hazamegyek.
A szobában ülve az is eszembe jut, mikor azt mondta, hogy ciki, hogy még mindig az anyámmal élek. Van egy kisebb ház a házunk mellett, ami most vendégháznak funkcionál, de igazából senki nem jön hozzánk vendégségbe, mert anyám testőrei nem tartják biztonságosnak…hmm…
Fogom a cuccaimat és nekiállok összepakolni. Anyu pont otthon van, mikor elkezdek kicuccolni, szóval segít nekem. A ház be van rendezve, csak ki kell pakolnom, szóval tök jó…
Ülök az ágyon, körbenézek, mindenem dobozokban, és ahelyett, hogy kipakolnék, Dee jár a fejemben. Meg akarom neki ezt mutatni, vele akarok kipakolni…
Gyorsan összekapom magam, és indulok hozzá.
Pont, mikor csöngetek, jön egy sms-em. Deetől…
„„Eljönnél velem randizni?”
- Igen. – mondom mosolyogva, mikor kinyitja az ajtót. Gyanítom nem számított arra, hogy én leszek itt, ezért az sms…
- Dany… - mosolyodik el - Kiosontam, mint egy kis hülye az irodából, aztán arra gondoltam, hogy egy vacsora nem kötelez semmire, utána meg is főztem, aztán hívtalak volna, de inkább üzenetet küldtem, és… - nagy levegőt vesz - Egyszerűen hiányoztál… - és megcsókol, közben az ajtót is sikerül bezárnia. Komolyan kikommandózott az irodából? Nah jó, inkább nem kérdezek semmit…
Szépen meg van terítve, tényleg készült, és biztosra is vette, hogy igen mondok a randira. Még gyertya is van az asztalon, amit mosolyogva meggyújt. Szerencsére nem szembe terített…Itt van mellett. Még a parfümjét is érzem, olyan közel van.
Evés közben folyton őt figyelem…annyira gyönyörű, hogy nem tudom levenni róla a szememet, aminek meg is lesz a következménye. Leeszem magam.
- Basszus… - nézek a gatyámra. Nagyszerű ennél bénább már nem is lehetnék…
- Had segítsek… - szalvétával kezdi letörölni rólam – Ha leveszed, rögtön be tudom tenni a gépbe kimosni. – még semmit sem mondtam, már kikapcsolta az övemet…
- Rendben… - nyögöm ki, és felállok, hogy le tudja venni rólam.
El is tűnik a nadrágommal, én meg ha már így boxerban vagyok, lazítok még magamon, és kigombolom a felső gombokat az ingemen. Leülök a kanapéra.
Pár perc múlva Dee két pohár borral jeleni meg. Le akar ülni mellém, de kicsit odébb csúszok, hogy az ölemben landoljon. A kezembe adja mosolyogva az egyik poharat, de kapásból le is teszem az asztalra.
- Nem iszol? – kérdezi belekortyolva a sajátjába.
- Nem szeretem a bort… - kiveszem a kezéből, és azt is leteszem, aztán megcsókolom – De te egész finom ízt adtál neki… - újra megcsókolom, aztán eszembe jut valami… - Tartozom egy vallomással…Azt mondtad, hogy én képes voltam odaadni a szívemet másnak. Ez nem igaz. A haverjaim szervezték be nekem azt a két lányt nekem…nem is jártam rajtad kívül mással. Én mindig is téged… - egy csókkal szakít félbe.
- Az egyikük az a Lea volt? – aranyos ez a féltékeny fintor…
- Dehogy…Ő csak belém van esve, de nem az esetem. – vonom meg a vállamat.
- És milyen a te eseted? – helyezkedik lovagló ülésben rajtam.
- Te vagy az esetem. – hajába túrva húzom közelebb magamhoz, hogy megcsókoljam.
Szenvedélyes csókcsatába kezdünk. Feljebb tűröm a ruháját, hogy szabadon markolhassak fenekébe. Felállok vele, és a szobába megyek. Akkor szakad meg a csókunk, mikor lefektetem az ágyra. Egyszerűen kibújok az ingemből, mintha csak egy póló lenne, és fölé mászva újra megcsókolom. Levesszük a szexi kis ruháját is, és nyakát kezdem csókolni. Ahogy haladok lejjebb, a fehérneműi is az ágy mellett kötnek ki. Végigcsókolom testét, minden porcikáját, míg lába közé jutok csókjaimmal.
Vállaimat marja, nevemet sóhajtozza nyelvjátékom alatt. Mikor ujjaimat is használni kezdem, alig pár perc alatt elmegy. Fölé támaszkodom, és ködös tekintetét látva elmosolyodom. Gyönyörű ilyenkor…ilyenkor!? Mindig az…
Leránt egy csókra, aztán fordít a felálláson, már én vagyok alul. Szinte letépi rólam a boxert, és el is kezd rajtam dolgozni. Hajába túrva élvezem egy darabig, de nem sokáig, mert már így is kő kemény vagyok…Mikor felbiccentem fejét, az ölembe ülve fogad magába. Simogatom, markolászom combjait és fenekét, közben nézem, ahogy mozgás közben mellei ugrálnak, aztán már felülve melleit csókolom, szívom rajtuk a bőrt. Egyre vadabban lovagol. Ledönt az ágyra, és fölém támaszkodva csókol meg.
Combjaiba marva segítek rá a mozgásra…Szinte egyszerre élvezünk el hangosan nyögve.
Rám roskad, én meg hátát simogatom, aztán lassan leszáll rólam és mellém fekszik még mindig levegőért kapkodva.
Felkönyökölve nézem, és simogatom egy darabig, majd megfogja kezemet, magára húzza, mintha csak takaró lenne, és bevackólódik az ölelésembe. Mosolyogva csókolok nyakába…
Reggel előbb ébredek, derekamat öleli, és az oldalamhoz van simulva. Óvatosan felülök, és mosolyogva nézem milyen édesen alszik. Még mindig nem értem miért nem akarja, hogy járjunk…nem akar minden reggel mellettem ébredni? Vagy fél valamitől? Pedig én annyira szeretem…
- Olyan bánatos arcot vágsz… - ohh…Dee…
- Dehogy…még kicsit kómás vagyok… - mosolyodom el, és megszerzem a reggeli csókomat – Ha jól emlékszem, ma nem kell dolgoznunk. Ha nincs más programod, csinálhatnánk valamit ketten. – közben elhelyezkedem lábai között, fejemet a hasára téve, derekát ölelve.
- Mire gondoltál? – kérdezi fejemet simogatva.
- Nem tudom… - puszilgatom a hasát.
- Akkor találjuk ki fürdés közben. – felkelek róla, hogy tudjon menni, de megáll az ajtóban és rám néz – Jössz? – jah, hogy együtt?
- Igen. – vágom rá mosolyogva.
Sose fürödtünk még együtt. Kicsit zavarban is vagyok, pedig már nem lehetnek titkok…egész testét csókoltam már, ahogy ő is az enyémet…mégis elpirulok…Ez biztos apám nevelése…
Végig simogatjuk egymást, még egye-egy csók is elcsattan. Nagyon romantikus, és kezdek egyre jobban feloldódni. Megfordul valamiért, én meg magamhoz ölelem, melleire csúsztatva a kezeimet, és nyakába csókolok. Szeretlek…Mintha hangosan mondtam volna ki, vagy mintha tudná, hogy mire gondoltam, megy be a szobába. Miért fél ettől a szótól?
Végül is nem tervezgetjük a mai napot, csak együtt vagyunk. Filmezünk, beszélgetünk, aztán a beszélgetés csókokká alakul. A kanapéra dőlve pihenünk, simogatom, és csókolgatom.
- Mi lenne, ha átmennénk hozzám? – mosolyogva puszilom meg vállát.
- Miért? Nem jó itt? – de, csak…
- De, de te csak egyszer voltál nálam…Meg...segíthetnél is nekem… - mosolygok.
- Miben?
- Majd meglátod…
Csak sikerül rávennem, hogy beüljön a kocsiba, és menjünk. Mikor megérkezünk, kapásból indul anyu házához, de megfogom a kezét és irányítom az enyémhez. Igen…van sajátom…Eddig csak pár képet tettem ki, minden más dobozban van, de Dee rögtön leragad a régi közös képünknél. Igen, itt jártunk…
- Nem hittem volna, hogy ez még megvan neked… - veszi a kezébe.
- Minden megvan amit tőled kaptam. – adok az arcára egy puszit – És mit szólsz? Most már bármikor jöhetsz te is hozzám, nem fog senki megzavarni minket… - ölelem át.
- Szóval pakolni segítsek? – néz rám mosolyogva.
Bólintok, mire bele is veti magát a dobozokba. Először a hálóban kezdünk el pakolászni. Nem is tudom, mintha örömmel töltené el, hogy kutakodhat a cuccaim között…Bepakoljuk a ruháimat a szekrénybe, aztán elkezdem bekötni a számítógépemet, míg Dee a mappáimat rendezi sorba.
- Dany… - mi ez a meglepett hang? Felnézek és… - Ez… - ohh..hát abban a mappában kicsit perverz képek vannak rajzolva, mind róla… - Ugye ezeket nem látta senki!? – komolyan zavarban van?
- Nem…de gondolkodtam azon, hogy kitapétázom velük a szobát… - mondom nevetve, mire a mappával csap meg – Csak vicceltem. – húzom magamhoz, hogy megcsókoljam – Nem is tetszenek?
- Magadat miért nem rajzoltad oda egy képre sem?
- Miért rajzolgatnám magamat? Rólad fantáziálgattam évekig, nem magamról…
- Akkor majd én lerajzollak… - hűha…
- Komolyan? – nevetek.
- Azt hiszed nem menne? Le a pólóval… - hm?
- Tessék? – nézek rá meglepetten.
- Igazad van…vegyél le mindent. – kezdi el letolni rólam a nadrágot.
Kicsit vonakodva, de belemegyek, hogy meztelenül lerajzoljon. Közben sokszor szól rám, hogy maradjak nyugton, de basszus, már mindenem zsibbad. Viszont az eredmény egész jó lett…egészen valósághű…Aztán rám mászva megcsókol. Nem telik el sok idő, és már az ágyamban szeretkezünk.
Másnap reggel Dee csókjaira ébredek. Elég korán van még…De nem akart szó nélkül lelépni. Hazaugrik átöltözni…hiába mondom, hogy hazaviszem, azt mondja, hogy pihenjek, és nem is muszáj bemennem dolgozni. Pakolgassak csak itthon ha szeretnék. Vissza is alszom egy gyors puszi után.
Délutánra megunom a pakolást, és bemegyek az üzletbe. Mikor benyitok Dee irodájába, a kanapén ül, egy velünk egy korú sráccal, aki Dee kezét fogja. Talán nem ártott volna kopognom…talán be sem kellett volna jönnöm…Átfut az agyamon, hogy odamegyek és leütöm a srácot, de…de nem vonhatom kérdőre Deenát, hisz…nem járunk. Úgyhogy egy szó nélkül fordulok ki az irodából, és ülök vissza a kocsiba. Mikor a visszapillantóban meglátom, hogy Deena kijön, padlógázzal indulok el…
|
| Saya | 2012. 08. 29. 20:12:54 | #23213 |
Karakter: Deena Graham
-Én is szeretlek. – mondja mosolyogva. Nagyon jó így ülni, de egy idő után kibújok az öleléséből. Kissé túlságosan is megnyíltam neki, nem tudom, hogy ez jó-e…
-Kezd későre járni… - a kezével játszom.
-Maradjak veled? – felbiccenti a fejemet –Hozzám bújhatnál…nem lennél egyedül. –mosolyogva simít végig az arcomon –Mellesleg az üzlet előtt hagytuk a kocsimat, szóval…
-Maradj… - mosolygom – De csak alszunk.
-Igen…de együtt. – felvisz a szobába.
Abba nem megyek bele, hogy együtt fürödjünk, túl nagy lenne a kísértés. Kicsit vissza kell fognom az érzelmeimet, így is olyat mondtam ki, amit nem akartam. Mikor visszaérek, az ágyon fekszik csukott szemekkel. Fölé hajolok, és adok a szájára egy puszit.
-Gyönyörű vagy… - felkel, és az ölébe húzva csókol meg.
-Nem mész fürdeni? – erről jut eszembe…A szekrényhez megyek– Nem tudom, hogy jó-e még rád… - a kezébe adom a bokszert - Ez a tiéd. Te hagytad nálam még évekkel ezelőtt.
-Hát…meglátjuk… - mosolyogja.
Zuhanyzás után Dany egy törölközővel a derekán jön ki.
-Nem jó? – lehet, hogy kicsi neki?
-Nézd meg te… - hűha…Nekem tetszik, amit látok, de valóban mintha kicsit szűk lenne.
-Dany…nem szorít? – gyorsan maga elé teszi a törölközőt. Nem értem minek, hiszen pontosan tudom, mi van alatta… – Vedd le nyugodtan, ha kényelmetlen…
-Biztos? – bólintok.
Leveszi és gyorsan bebújik a takaró alá. Tényleg nem tudom, hogy mi ütött belé, hiszen nem csak láttam, de már a számban is volt…Nem a kisujjadat használod szeretkezés közben édesem, hogy ne tudjam mi az…Végül is összeszedi a bátorságát és végig csókolja a testemet, hogy aztán megcsókoljon. Összebújva alszunk el…
Reggel előbb kelek, mint Dany, de ő még mindig ölel, szóval csak óvatosan bújok ki az ágyból. De hoppá…mi ez? Danynek reggeli merevedése van…Egy pillanatra elgondolkodtat, hogy kihasználom az alkalmat, de mivel este olyan zavarban volt, inkább hagyom az egészet, és elmegyek zuhanyozni, aztán reggelit csinálni. Épp a kajával foglalatoskodom, mikor hátulról átölel, és a nyakamba csókol.
Együtt megyünk be a munkahelyre, pontosabban beviszem őt, mert ugye itt maradt a kocsija.
A nap folyamán még mindig a reggel látottakon gondolkodom, és azon, hogy múltkor mennyire tetszett Danynek, hogy az irodában csináltuk. Vele bárhol bármikor…mindig jó…
Közelebb is hívom magamhoz, mintha csak a véleményére lennék kíváncsi, de valójában másra vagyok…Belejavít itt-ott a szándékosan elrontott rajzba, én meg elkezdem a combját simogatni.
-Hupsz… - szándékosan lökök le egy ceruzát, és mászom utána az asztal alá – Dany…most akkor nincs rajtad alsó?
-Nincs, de… - de izgalmas…Lehúzom a cipzárját. – Deena! – megfogja a kezemet– És ha valaki bejön?
-És félig álló taggal akarod bezárni az ajtót? – simogatni kezdem, megnyalom, és aztán kezdődhet a móka. Tök jó lenne, csak kopognak…
-Dee…
-Mondd, hogy mindjárt jövök. – mondom mosolyogva, de azért addig abbahagyom, míg bejönnek, mégsem akarom, hogy más is lássa Danyt orgazmus közben. Bárcsak soha nem is látta volna más…Dany az enyém!
-Deena?
-Mindjárt… - a hajamba túr. Nyugi, jó kislány leszek.– khm…mindjárt jön.
Jól vagy Dany? – mindjárt jobban lesz, ha kimész.
-Persze…szólok neki, haaahh… hogy kerested…
-Biztos jól vagy?
-Tutih…minden oké… - na végre kimegy.
Miután az ajtó becsukódik, újra a számba veszem. Dany a hajamba túrva élvezi, ahogy mozgatom rajta a számat, én meg örömmel konstatálom, hogy végig engem néz. Te kis perverz…kár volt ezt tegnap rejtegetni előlem…Annyira be van indulva, hogy kis idő múlva máris a számba élvez. Másnak ezt sem hagynám, de neki mindent, de mindent lehet. Míg ő a levegő után kapkod, addig én kimászom az asztal alól. Legszívesebben az ölébe ülnék, de most nem lehet.
-Mindjárt jövök. – a legelső mosdót keresem fel, hogy ott még jobban rendbe hozzam magam, aztán megyek a dolgomra.
Munka után Dany visz haza, én meg behívom őt, ha már ilyen rendes volt. Dumálgatunk, megvacsizunk, de egy valami azért tényleg érdekelne…
-Szóval hány lánnyal voltál még rajtam kívül? – tudni akarom, tudnom kell.
-Nem sokkal…
-És mennyi az a nem sok? – mondd már!
-Te biztos több sráccal voltál, mint én lánnyal…-mi?
-Azt hiszed, minden helyes srácnak hanyatt vágom magam? – akkor nem ismersz…
-Jajj nem…én egyáltalán nem így értettem… - mondja zavartan – Ne haragudj, nem akartalak megsérteni…-szerintem csak féltékeny vagy.
-Semmi gond. – elmosolyodom- Szóval?
-Nekem Koreában nem volt lehetőségem senkivel, ott más nevelést kapnak…
-De már pár éve itt vagy…
-Miért akarod ennyire tudni?
-Mert érdekel…csak egy számot mondj. – sóhajt - Utána én is elmondom…
-Kettő… - így is kettővel több, mint kellett volna lennie, de megnyugtató ez a szám. Csörögni kezd a telefonja…pont jókor. - Ne haragudj, mennem kell, elkéstem a táncról... – visszafordul az ajtóban – Azért még mondhatsz te is egy számot…
-Menned kell. – mosolygom.
-De visszajöhetek a próba után…Már ha szeretnéd. Szeretnéd?
-Talán azt szeretném, ha el sem mennél…elé sétálok, és megfogom a kezét.
-Tudod, hogy szeretnék maradni, de várnak rám. –én megoldhatom ezt a problémát.
-Neked nem kéne táncolnod, neked csak rajzolnod, alkotnod kéne…Te egy művész vagy, nem pedig egy egyszerű háttértáncos. –jobban megszorítom a kezét- Az anyád úgy is elmegy turnézni, mi lenne, ha addig csak az enyém lennél? Felveszlek teljes állásba. –mosolygom.
-Ez szuperül hangzik, de nem várhatom el tőled, hogy egy koloncot a nyakadba vegyél. –most miért beszélsz hülyeségeket?
-Ha nem lenne az köztünk ami, akkor is felvennélek. Tehetséges vagy, nagyon is…-tényleg.
-Ha komolyan gondoltad, akkor szívesen elfogadnám. –mondja boldogan- De két dolog…az egyik, hogy most muszáj elmennem, mert…
-Nem. –a kezembe veszem a telefont- Mondd a címet, és én máris odaküldök valakit, aki helyettesíthet. –csak sikerül lebonyolítanunk a dolgot, hogy ne neki kelljen elmennie, de emlékszem ám arra, hogy két dologról beszélt- Szóval olyan 12-16 lehetett…
-Micsoda? –néz értetlenül.
-A fiúk, akikkel voltam…de nem számoltam őket, és most utána sem akarok számolni…
-Oh…-ez olyan „már értem” oh volt- oh…-ez pedig csalódott…
-De egyik sem ért a közeledbe nagyfiú. –hosszan, lágyan csókolom meg- Nem hazudok, veled lenni a legjobb dolog a világon. –végre ő is elmosolyodik.
-Igazából én erről is szerettem volna beszélni…-szóval valami más az a másik dolog- Mi van kettőnkkel? Eddig féltem megkérdezni, de megőrülök, hogy nem tudom…
-Ezt hogy érted? Jól megvagyunk, mit kell ezen túlkomplikálni? –végig simítok a mellkasán.
-Dee, te is tudod, hogy miről beszélek…-megfogja a kezemet, és egy csókot ad rá- Azt szeretném…nem is szeretném, akarom, hogy a barátnőm légy, hivatalosan is. –elrántom a kezemet, és hátat fordítva nagyot sóhajtok.
-Miért kell ezt mindig felemlegetned? Miért nem elég annyi, hogy jól elvagyunk?
-Mert nekem ez kevés tőled, hát nem érted? Nem a szeretőd akarok lenni, hanem a barátod…én…én nem is tudom, de…őrülten hangzik, de akár feleségül is vennélek. –tágra nyílt szemekkel fordulok meg- Lassan másfél évtizede szerelmes vagyok beléd…
-Dany! Elég lesz! –förmedek rá- A szavaknak súlya van, és te túl sokat beszélsz…
-Miért vagy mérges rám, ha te is szeretsz? Olyan nagy bűn lenne velem járnod? –kezdek ideges lenni.
-Dany! Mondtam, hogy elég! –ismétlem meg újra ingerülten- Én nem…szóval nem jártam még komolyabban senkivel sem. Lehet, hogy te képes vagy csak úgy odadobálni a szívedet másoknak, de én nem akarok megbízni senkiben, még benned sem. És, ha te ezt nem fogadod el, akkor…-a falnak nyomva egy csókkal hallgattat el. Még sosem éreztem benne ennyi szenvedélyt és határozottságot. Most fordul elő először olyan, hogy ő az, aki irányít.
-Mondd a szemembe, hogy nem szeretsz, és nem hozom fel többet ezt a témát…-mondja homlokomnak dőlve saját homlokával.
-Dany…-el akarom fordítani a fejemet, de nem hagyja. Ravasz róka…rájöttél a gyengepontomra…Annyira utállak, és szeretlek.
-Csak mondd ki…-egész testével nekem simul, alig kapok levegőt a szorításban, de nem azért, mert fájna, vagy összepréselne, csak azért, mert annyira izzik köztünk a levegő.
-Nem…nem…-képtelen vagyok hazudni, neki nem, ő nem ezt érdemli- nem tudom ezt mondani neked…-eltolom magamtól- Fontos vagy nekem, de érted sem fogom feladni az életemet. Nekem így kényelmes, és ha ez neked nem tetszik, vagy nem tudod elfogadni, menj el…
-Akkor mégis minek neveznéd azt, ami köztünk van? –ajj Dany…
-Nem tudom…Barátok vagyunk, akik néha szeretkeznek, vagy ha neked úgy jobb, a főnököd vagyok, akivel lefekhetsz. –megpaskolom az arcát- És most menj el szépen, de holnap várlak az irodában, rendben?
Másnap reggel eljön értem, és bevisz a munkába. Érezhetően letört, és biztos, hogy haragszik is rám a tegnap miatt, mert sokkal ridegebb velem. Egész nap tartja a távolságot, de ez engem nagyon zavar. Észrevétlenül bezárom az ajtót, aztán visszaülök, mintha tovább dolgoznék.
-Dany…-szokásomhoz híven mellé gurulok- Mi lenne, ha tartanánk egy kis pihenőt? –a nyakába csókolok.
-Deena, te is tudod, hogy sok a munka. –te is kívánsz, le sem tagadhatod.
-A munka megvár, a főnök én vagyok. –megfordítom a székkel együtt, aztán fordított lovagló ülésben az ölébe pattanok- Bezártam az ajtót, ígérem senki sem fog megzavarni…-a hajába túrva megcsókolom.
-Deena…-ma még nem is szólított Deenek…- Tudod, hogy szeretnék veled lenni, de szerintem te többet érdemelnél tíz-húsz percnyi irodai szexnél. Nem lenne kedved eljönni ma velem vacsorázni?
-Dany…-sóhajtva felállok- Két percen belül az öledben lovagolhattam volna, minek kellenek akkor a felesleges körök? Jaj egy kis vacsi, jaj egy kis mosolygás…az este vége ugyanaz lett volna, mint amit most csináltunk volna. De tudod mit? Már el is ment a kedvem tőle…-összeszedem a papírjaimat, és a saját irodámba megyek dolgozni.
Elég későre jár, biztos vagyok benne, hogy Dany már rég hazament, szóval ideje nekem is elindulni. Kiosonok, hogy ne is találkozzak vele, ha mégis itt lenne. Csak aztán hazaérve tök bűntudatom van. Tényleg szeretem őt, úgy igazából, szívből, és már olyan régen, de pont ezért nem akarok vele úgy lenni, ahogy ő szeretné. Ha hivatalosan is együtt járnánk, le kéne dobnom az utolsó álarcomat is, ami még tartja bennem a lelket…Nem…Dany már másoknak is odaadta a szívét, és biztosan újra képes lesz erre utánam is. Én mindig mindenkiben csak az élvezetet kerestem, nem a szerelmet, de biztos vagyok benne, hogy Dany ezzel nincs így. Dany…én tanítottam meg mindenre, amit másokban, szó szerint másokban kamatoztatott. Nem tudja még, hogy milyen vadmacska lakozik bennem, és, hogy széttépem azokat, akik az utamban állnak…Ha bárki a közelébe megy, tudom, hogy vadmacska lennék. Hát tényleg nem érti, hogy a saját érdekében is jobb, ha távol tartja magát tőlem?
Pedig belegondolva…most vacsorázhatnánk valahol, vagy akár itthon, és akkor az ölében ülhetnék, megetethetne. Borozgatnánk, és ha egy csepp is a bőrömre löttyenne, Dany lenyalná azzal a puha, forró nyelvével…Látnom kell, el kell neki mondanom, hogy meggondoltam magam, ami a vacsorát illeti. Egy óra alatt össze is ütök egy kis olasz kaját, amit csak remélhetek, hogy szeret, belebújok egy szexi, aranyszínű ruciba, felveszek egy hozzá illő tűsarkút, és már épp a kocsi kulcsokat keresem, hogy autóba üljek, és én hívjam randira, mikor csengetnek. A fenébe…Gyors sms az ajtó felé Danynek, hogy „Eljönnél velem randizni?”, aztán ajtónyitás. Egy kis fáziskésés, ami valószínűleg a kinézetemnek szól.
-Igen. –jön a válasz, de ezúttal személyesen. Már megint bemászott a kerítésen? Ja nem, az nyitva volt…Gyorsan be is pötyögöm a kódot, de közben Dany még mindig az ajtóban áll, szóval ráérek később azon gondolkodni, hogy sokkal nagyobb és átmászhatatlanabb kerítést kell rendelnem.
-Dany…-elmosolyodom- Kiosontam, mint egy kis hülye az irodából, aztán arra gondoltam, hogy egy vacsora nem kötelez semmire, utána meg is főztem, aztán hívtalak volna, de inkább üzenetet küldtem, és…-nagy levegő- Egyszerűen hiányoztál…-a nyakába csimpaszkodva szóhoz sem hagyom jutni, mert megcsókolom, miközben az ajtónak dőlve zárom be azt.
|
| Garfield | 2012. 08. 20. 20:31:55 | #23015 |
Karakter: Daniel Whang
- Vagy mégsem… - kinyomja és az asztalra dobja…szegény telefonból még az aksi is kiesik, aztán megcsókol.
- Dee… - szakítom meg a csókot…ezt muszáj elmondanom, mielőtt kombinálna… - Nem akarom, hogy rosszra gondolj. Még régről van meg a száma, mikor a tesójával együtt jártunk bulizni, és… - egy csókkal fojtja belém a szavakat.
- Számot kell cserélned. – kezdi kicsatolni az övemet.
- Fogok, de… - az ajtó felé nézek… - és, ha meglát valaki? – ne haragudj azért én még félig koreai vagyok…és nem díjaznám, ha valaki bejönne.
- Zárd be! – adja a kezembe a kulcsot, és megyek is. Mire bezárom, és visszaérek hozzá, már az asztalon ül. Lejjebb tolja a nadrágomat, és körém fonja a lábait.
- Akkor mi most…? – kérdezem, közben szánk összeér, olyan közel vagyok hozzá, amitől szívem majd kiugrik a helyéről.
- Most csak annyit tudok, hogy szeretkezni akarok veled, itt és most. Ne okozz csalódást… - mint egy domina…és még tetszik is…
Magára húz az asztalon és megcsókol. Annyira jól esik, és teljesen feltüzel, hogy most először csinálom izgibb helyen, mint a hálószoba…Miközben leveszem róla felsőjét, lerúgja magáról a magassarkúit, aztán végig fekszik az asztalon, így könnyebben tudom csókolgatni tökéletes testét. Nyakának kecses ívét, aztán megszabadulok melltartójától, és melleit csókolom, szívom rajta a bőrt. Annyira belefeledkezek, hogy talán kicsit erősebben harapom meg bimbóját, mint kéne, mert felsikkant…én meg ijedten nézek rá, hogy fájdalmat okoztam neki. De azt hiszem semmi okom az ijedségre, mert magához húz, hogy megcsókoljon, aztán visszairányítja fejemet a melleihez…
Nem sokat vacakolunk az előjátékkal, nekem nem kell, hisz ennél keményebb már ne tudok lenni, és ahogy látom Dee is épp eléggé be van indulva…Az asztalra ültet, és az ölembe mászik. Látom szeretsz lovagolni…Csókolom és simogatom ahol csak érem, közben Deenám a vállaimat marcangolja, de még ez is jól esik.
Szusszanunk egyet, aztán Dee-nek nincs kedve tovább dolgozni, helyette elvisz magával. Én azt hittem, hogy repetát szeretne, ahogy ő mondta a múltkor, kényelmesebb helyen, mondjuk a hálószobájában, de nem. Egészen másfelé vesszük az irányt. Mikor elmeséli, hogy a gettóba megyünk, meleg ételt vinni a gyerekekre, mérhetetlenül büszke leszek rá. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer még visszajövök ide, és ilyen nemes feladatot fogok csinálni Dee-vel.
Egyszer csak Dee megáll a kocsival, kipattan, és elkap egy…pisztolyt!? Jó ég, minek az!? Életemben nem volt hozzám még ilyen közel fegyver.
- Dee, mit csinálsz? – kérdezem döbbenetemben.
- Megvédem a hozzánk hasonlókat. – mikor célra tartja a fegyvert, látom meg, hogy két rendőr egy kissrácot ütlegel - Ha nem akarjátok, hogy lepuffantsalak titeket, mint két mocskos disznót, akkor elengeditek a fiút! – kiáltja a rendőröknek Dee.
- Deena, mikor hagysz már fel az önhatalmú ellenőrzéseiddel? Azt hiszed, hogy az apád mindig meg tud védeni majd a… - kezd bele az egyik rendőr, de nincs ideje befejezni.
- Még egy mondat, és esküszöm, hogy a ma volt életed utolsó napja… - nagyon komolyan hangzik. Szóval nem ez Dee első razziája…De úgy néz ki hatásosan lépett fel, mert a rendőrök elmennek.
Kiszállok én is, míg Deena ellátja a fiú sebeit, közben mesél. Szegény srác, jól helyre tették a semmiért…és ez természetes itt!? És Dee már lőtt is meg rendőrt…azt a mindenit, mik folynak itt…Döbbenetes, hogy csak azért kapják el őket a rendőrök, mert más a bőrük színe. Abba is rossz belegondolni, hogy ha itt maradok anyuval, talán engem is párszor meggyepáltak volna, mert nem fehér a bőröm…szörnyű...Szerencse, hogy Dee apja egy nagyfejes, így „megengedheti” magának, hogy ellenőrizze a rendőröket…
A srác szavát veszi, hogy elmegy orvoshoz, aztán elvisszük az ételt, majd Deehez megyünk. Főz vacsit, közben beszélgetünk. De én még mindig nem értem, hogy miért ennyire pipa a rendőrökre…Mert hát persze én is megrettentem ettől, hogy természetes, hogy püfölik a gettóban élőket a zsaruk, de attól még nem leszek igazságosztó…
- Talán 16 lehettem, mikor a barátnőmmel mentünk hazafelé. Este volt már, de a környékbeli srácok ismertek, nem kellett félnünk. – mosolyog, de a következő pillanatban elkomolyodik - Egy rendőrautó állt meg mellettünk, hogy igazoltassanak. Egyikünknél sem volt papír, de azt mondták, hogy elintézhetjük máshogy is…Fogdosni kezdek, de én megvédem magam, csak…csak a barátnőm nem, és…A szemem láttára tuszkolták be abba a kocsiba. Másnap az egyik utcasarkon találtak rá, kidobva, mint egy kutya…Azok az állatok megerőszakolták, és agyon szurkálták…A rendőrök, érted? Csak azért, mert sötétebb volt a bőrszíne, mint az övéké… - úristen…ez szörnyű - Lecsukták őket, de ez nem hozta vissza őt…Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem hagyok senkit elveszni. – egy szó nélkül az ölembe húzom, és szorosan magamhoz ölelem.
- Felnézek rád azért, amiért ilyen erős vagy. – adok a homlokára egy puszit - Lehet, hogy te mindenki mást meg akarsz védeni, de ezentúl én leszek az, aki téged megvéd. Mindig ott leszek, és ígérem, hogy téged senki sem bánthat. – ölelem jobban magamhoz.
- Szeretlek Dany… - megdobban a szívem…annyira régen volt, hogy ezt mondta nekem…
- Én is szeretlek. – mosolyodom el, és csak ölelem magamhoz. Hosszú percekig öleljük még így egymást, aztán Dee kibújik az ölelésemből, de még az ölemben ül.
- Kezd későre járni… - mondja a kezemmel játszva.
- Maradjak veled? – kérdezem felbiccente a buksiját, hogy a szemembe nézzen – Hozzám bújhatnál…nem lennél egyedül. – mosolygok rá, és végig simítom az arcát – Mellesleg az üzlet előtt hagytuk a kocsimat, szóval…
- Maradj… - imádom a mosolyát – De csak alszunk. – jelenti ki.
- Igen…de együtt. – felállok vele együtt, és felviszem.
Mennék a fürdőbe is, de lemászik rólam. Hát jó…egy próbát azért megért, hogy együtt fürödjünk. Ledobom magam az ágyra, míg fürdik. Nem tudom mit akar tőlem, fogalmam sincs, hogy együtt vagyunk e…Szeretjük egymást, és miközben kajáltunk teljesen úgy nézett ki, mintha, de most, hogy nem engedett be, hogy vele fürödjek, hát nem tudom…Lehunyom a szememet, és talán el is szenderedek egy kicsit, ezért nem hallottam, hogy mikor jött be, de azt megérzem, hogy besüpped mellettem az ágy, aztán egy finom puszit kapok a számra.
- Gyönyörű vagy… - mosolyodom el, ahogy kinyitom a szememet, hisz csak pár centire van tőlem az arca. Felkelek és az ölembe húzva csókolom meg.
- Nem mész fürdeni? – szakítja meg a csókot, és kiszáll az ölemből a szekrényhez sétálva – Nem tudom, hogy jó e még rád… - ad a kezembe egy boxert… - Ez a tiéd. Te hagytad nálam még évekkel ezelőtt. – elmosolyodom.
- Hát…meglátjuk… - ha nem jó, holnap alsógatya nélkül leszek…
Fürdés után nézegetem a boxert…elég kicsinek tűnik. Ez tényleg az enyém volt!? Nah jó…kicsit szenvedősen, de felveszem. Magam köré tekerem a törölközőt és bemegyek a szobába.
- Nem jó? – kérdezi az ágyból.
- Nézd meg te… - leveszem magamról a törölközőt. Igen, baromira feszül, és igen szorít is, de…nem tudom, hogy meztelenül aludhatnék e mellette…
- Dany…nem szorít? – kérdezi, de le nem venné a szemét a…szóval hát eléggé kidudorodik és…eléggé zavarba jövök attól, hogy így néz, úgyhogy magam elé teszem a törölközőt – Vedd le nyugodtan, ha kényelmetlen…
- Biztos? – bólint.
Leveszem a gatyát, és az ágyvégéből bújok a takaró alá. Fölé mászom végigcsókolva testét, végül megcsókolom…gyengéden mégis szenvedélyesen. Imádom csókolni, annyira finom ajkai vannak…De nem történik ma este semmi. Csak mellé dőlök, magamhoz ölelem, így alszunk el.
Reggel mikor felébredek Dee nincs mellettem. Indulnék az ajtóhoz, de leesik, hogy nincs rajtam semmi. Beleugrom a nadrágomba, és úgy megyek le. A konyhában csinálja a reggelit. Mögé lépek és átölelve csókolok a nyakába.
Együtt megyünk dolgozni, és érdekes, ha ül mellette valaki, normálisan vezet, bezzeg a múltkor úgy indult el, mint egy állat…Ahogy megérkezünk, rögtön megnézem a kocsit, hogy minden rendben van e, aztán megyünk csak be.
Elkezdem csinálni a feladatomat, aztán magához hív, hogy kikérje egy portréhoz hasonló rajzról a véleményemet, úgyhogy odagurulok a székkel. Mikor elkezdem kijavítani, elkezdi simogatni a combomat. Ohh anyám…
- Hupsz… - lever egy ceruzát, és bemászik az asztal alá – Dany…most akkor nincs rajtad alsó? – kérdezi.
- Nincs, de… - mielőtt megkérdezhetném, hogy „miért?”, lehúzza a sliccemet – Deena! – fogom meg a kezét – És ha valaki bejön? – nézek rá.
- És félig álló taggal akarod bezárni az ajtót? – néz rám kacéran és kezével kezd izgatni, aztán lassan végignyalja…istenem…egyre intenzívebben hajszol a gyönyör felé, mikor kopognak.
- Dee… - nyöszörgöm…
- Mondd, hogy mindjárt jövök. – mosolyog…basszus, és be is nyit.
- Deena? – kérdezi…hát éppen rajtam dolgozik…
- Mindjárt… - nagy levegőt veszek, és hajába túrok – khm…mindjárt jön. – mondom előrébb hajolva.
- Jól vagy Dany? – ne gyere közelebb…
- Persze…szólok neki, haaahh… - istenem – hogy kerested…
- Biztos jól vagy? – jajj menj már ki…
- Tutih…minden oké… - furán néz, de azért kimegy.
Becsukódik az ajtó, és hátradőlve figyelem, ahogy ki-be járok a szájában. Már teljesen összetúrtam a haját, nem tudom levenni róla a szememet, és már sokáig sem bírom…Erősebben megszív és szájába élvezek. Levegőt kapkodva nézem, hogy kijön az asztal alól és mosolyogva megtörli a száját. Megigazítja magán a ruhát, aztán…
- Mindjárt jövök. – mosolyog és kimegy.
Munka közben folyton elkalandozik a fantáziám…Dee körül jár…Meg azon is agyalok, hogy vajon mi van velünk. Csak félek rákédezni, mert összetörne, ha azt mondaná, hogy nem akar velem lenni, mert az azt jelentené, hogy csak egy kis szórakozás vagyok neki. De…azt mondta, hogy szeret…csak nem mondta volna, ha nem lenne úgy…
Miután végzünk, hazaviszem Dee-t, és be is hív magához. Sokat beszélgetünk mindenről…megint szóba kerül, hogy mennyire szörnyű a gettóban az élet. Mikor erről beszél, már nem azt a határozott, erős nőt látom, hanem sokkal inkább egy végtelen nőt. Tudom, hogy ez cseppet sincs így, csak kezd megnyílni nekem, ami nagyon jó…Viszont vacsi közben egészen más témát kezd feszegetni…
- Szóval hány lánnyal voltál még rajtam kívül? – kérdezi kíváncsian…Ez egy nagyon erős témaváltás volt…
- Nem sokkal… - kicsit zavarba hozott…
- És mennyi az a nem sok? – most mi van? Féltékeny lett?
- Te biztos több sráccal voltál, mint én lánnyal…
- Azt hiszed minden helyes srácnak hanyatt vágom magam? – háborodik fel.
- Jajj nem…én egyáltalán nem így értettem… - mondom zavartan – Ne haragudj, nem akartalak megsérteni…
- Semmi gond. – mosolyodik el- Szóval?
- Nekem Koreában nem volt lehetőségem senkivel, ott más nevelést kapnak… - magyarázom.
- De már pár éve itt vagy… - jajj ne már…
- Miért akarod ennyire tudni?
- Mert érdekel…csak egy számot mondj. – sóhajtok… - Utána én is elmondom… - így már más.
- Kettő… - fogalmam sincs, hogy ez jó e vagy nem. Jajj ne, pont most kell csörögnie a telómnak!? Egyik haverom az, hogy simán ellógtam már a második próbánk felét is… - Ne haragudj, mennem kell, elkéstem a táncról... – visszafordulok az ajtóból – Azért még mondhatsz te is egy számot…
- Menned kell. – mosolyog.
- De visszajöhetek a próba után…Már ha szeretnéd. Szeretnéd?
|
| Saya | 2012. 08. 14. 12:15:47 | #22892 |
Karakter: Deena Graham
-Ezt te nem gondolod komolyan… - mondja.
-Nem!? – sarkon fordulok, és elindulok a ház felé, de Dany átmássza a kerítést, és beelőz. Elkap az ajtó előtt, neki nyom, és megcsókol. Eleinte nem akarom, de végül visszacsókolok.
-Dee én szeretlek… - simít végig az arcomon. Nem hiszem el, hogy kimondta…– Soha nem hagynálak el újra, már nincs itt az apám, aki visszarángasson Koreába. Veled akarok lenni… - mondja a szemembe nézve.
-És az anyád? – erről megfeledkeztél.
-Ő nem volt kiakadva, mikor megtudta, hogy 12 voltam, mikor elvesztettem veled a szüzességemet…apu teljesen kibukott. Szerette volna, hogy én is legyek olyan, mint Koreában a srácok, hogy csak házasság után, de anyu vére is bennem van… - meg akar csókolni, de nem engedem.
-Nem így értettem…
-Akkor nem értelek.
-Az európai turnéról beszélek. – miért nézel hülyének? Már megfektettél, nem mindegy?
-Milyen turnéról beszélsz?
-Dany, ne akard nekem beadni, hogy nem hallottál még anyád európai turnéjáról… - lenyomom a kilincset– Látod? Én mondtam, hogy harmadszorra is el fogsz menni… - szeretném magam mögött becsukni az ajtót, de Dany nem engedi.
-Tényleg nem hallottam még erről. Kérlek, higgy nekem…
-Teljesen mindegy mit hiszek, akkor is el fogsz menni.
-Nem… - magához ölel és úgy csukja be az ajtót– Nem megyek el, mikor végre újra veled lehetek. Erről álmodtam, és nem akarlak újra elveszíteni…és suliba járok, nem fogom abbahagyni, mert anyámnak turnéja lesz… - belecsókol a nyakamba– Beszélek anyámmal, megmondom neki, hogy én nem megyek sehova. – mosolyog.
-Nem akarom, hogy miattam összevesszetek. Menned kell…-így lesz a legjobb.
-Semmit sem kell… - gyengéden megcsókol – Megyek és beszélek vele. – kinyitja az ajtót – Ja, és ha hívlak, vedd fel a telefont… - ad még egy puszit, aztán megy.
Este kapok egy sms-t tőle: „Maradok…Majd veled elutazok egyszer Európába J Addig is remélem, hogy együtt leszünk, mert én megbolondulnék nélküled…Szeretlek!” Miért írod le? A szavaknak súlya van...és a szívem terhének is...
Reggel Dany nem jön értem, csak bent találkozunk, meg el is késett.
-Bocs a késésért, nem indult a kocsim… - ad egy puszit az arcomra.
-Semmi gond…ma elég húzós napunk lesz… - sóhajtok.
Dany egész ügyes, boldogul a feladattal. Míg én rajzolgatok, lefoglalja magát az egyik gravírozó géppel, hiszen a rá bízott feladattal már elkészült. Mit csinálhatott?
-Na, mit csináltál? –kérdezem tőle kíváncsian, mikor elkészült.
-Ezt…-egy nyakláncot akaszt az arcképemmel a saját nyakába- Neked meg ez. –az enyémbe meg az övével egyet.
-Ügyes vagy. Köszönöm. – mosolyogva adok egy puszit az arcára, ő meg csalódottan ül vissza az asztalhoz - Mi a baj? – mellé gurulok a saját székemmel, mert nagyon letört.
-Nem érdekes… - tovább rajzolgat.
-Nem úgy látom. – megfogom a kezét, és magam felé fordítom.
-Annyira szép vagy… - kisimít egy tincset az arcomból – gyönyörű szemeid és szád van… - végig húzza ujjait a számon – Annyira szeretnék veled lenni…de te… - sss…Megcsókolom.
-Mi van velem? – mosolyogva ülök az ölébe, és mivel szemben vagyok vele, újra megcsókolom. Szenvedélyesen csókolózunk, mert igazából nem akarom azt sem, hogy beszéljen, és azt sem, hogy szenvedjen. Hogy hallhatnám tőle újra, hogy szeret annélkül, hogy ne lágyulna meg a szívem? Vagy már meg is lágyult…A nyakamba csókol, a fenekembe markol, én ugyanezt teszem a hátával. A forró pillanatot Dany telefonjának csörgése töri meg. Előveszi.
-Ki az? – miért nem veszed fel?
-Lea… - mondja meglepetten.
-Majd én beszélek vele… - mosolyogva veszem ki a kezéből a telefont- Vagy mégsem…-kinyomom és az asztalra dobom. Az aksija kiesik belőle, vagyis nem fog újra csörögni.
-Dee…-szakítja meg a csókunkat- Nem akarom, hogy rosszra gondolj. Még régről van meg a száma, mikor a tesójával együtt jártunk bulizni, és…-megcsókolom.
-Számot kell cserélned. –elkezdem kicsatolni nadrágja övét.
-Fogok, de…-az ajtóra pillant- és, ha meglát valaki? –kit érdekel? Ahogy látom, téged.
-Zárd be! –adom a kezébe a kulcsot, és míg ő bezárja az ajtót, felülök az asztalra. Mikor visszajön, lejjebb tolom a nadrágját, lábammal kulcsolom át így húzva közelebb magamhoz.
-Akkor mi most…? –kérdezi olyan közel, hogy szája a számhoz ér.
-Most csak annyit tudok, hogy szeretkezni akarok veled, itt és most. Ne okozz csalódást…-magamra húzom őt, és úgy csókolom tovább.
Először a cipőmet rúgom le, miközben a felsőmet húzza le rólam. Eldőlök az asztalon, és hagyom, hogy végig csókolgassa testemet. Mivel elől kapcsos a melltartóm, könnyedén leveszi azt is rólam. Tetszik, hogy most ilyen bátor, és az még jobban, hogy nyelvét és ajkát is tökéletesen használja melleimen. Ívben megfeszült testtel élvezem a puha csókokat, szívogatásokat, de nyögéseim olyannyira felkorbácsolják Danyt, hogy picit meg is harapja egyik mellbimbómat. Felsikkantok, és ő ijedten néz rám. Most nehogy bocsánatot kérj itt nekem…Meg is csókolom mielőtt megtenné, majd visszairányítom a fejét az előbbi foglalatosság folytatására.
Lekerülnek a ruhák, és különösebb előjátékra sincs szükség. Egy kis simi itt, egy kis simi ott, és máris mindketten készen állunk a folytatásra…ő szó szerint…Az asztalra ültetem, de csak azért, hogy az ölébe mászva lovagoljam meg. Ahhoz képest, hogy hol vagyunk, meg egy asztalon csináljuk, egész romantikus. Sokat néz a szemembe, simogat és csókolgat annak ellenére, hogy a vállán meg fognak látszódni a fogam nyomai…
A szeretkezés után már nincs is kedvem dolgozni, és mivel én vagyok Dany főnöke, őt is ellopom magammal. Nem folytatni akarom a hancúrt, annál sokkalta fontosabb feladatunk van mára. Tudom, hogy Dany is örülni fog neki, hiszen a gettóban találkoztunk anno. Kéthetente meleg ételt viszek a szegény gyerekeknek. Minden napra más és más ember vállalta ezt a feladatot, és ma én vagyok a soros. Saját pénzből, saját kocsival. Mikor Dany meghallja, hogy miről van szó, azt mondja, hogy büszke rám, de nem tudom miért, én csak teszem, amit tennem kell, amit a szívem diktál…
Épp kanyarodnék be az egyik utcában, mikor meglátom, hogy két fehér rendőr egy kis fekete fiút ütlegelnek. Nem lehet több a srác 14 évesnél. Tudom, hogy nem Dany előtt kéne ezt csinálnom, de nincs idő leparkolni máshol és még visszajönni. Leállítom a motort, kiszállok a kocsiból, és előveszem a pisztolyomat.
-Dee, mit csinálsz? –kérdezi Dany döbbenten.
-Megvédem a hozzánk hasonlókat. –felelem, majd a rendőrökre szegezem a fegyvert- Ha nem akarjátok, hogy lepuffantsalak titeket, mint két mocskos disznót, akkor elengeditek a fiút! –kiabálok rájuk.
-Deena, mikor hagysz már fel az önhatalmú ellenőrzéseiddel? Azt hiszed, hogy az apád mindig meg tud védeni majd a…-nem érdekel a mondandója, felhúzom a pisztolyt.
-Még egy mondat, és esküszöm, hogy a ma volt életed utolsó napja…-mosolyodom el, mire fintorogva ugyan, de odébb állnak.
Miközben ellátom a kissrác sebeit, elmesélem Danynek, hogy ez errefelé már csak így szokás. Az apám kicsit mindenki felett áll, így a törvény sem szabhat gátat kicsi lányának, vagyis nekem. Sokszor ijesztettem rájuk már a fegyverrel, de eddig csak egyszer kellett lőnöm, akkor is csak az egyik lábába, mert nem vagyok gyilkos. Sok errefelé a túlkapás, néha nem árt a körmükre nézni. Miután a fiú lelkére kötöm, hogy menjen el orvoshoz, és a gyerekekhez is eljuttatjuk az ételt, hazamegyünk, hozzám. Vacsit főzök, beszélgetünk, és szóba kerül az is, hogy miért haragszom ennyire a rendőrökre.
-Talán 16 lehettem, mikor a barátnőmmel mentünk hazafelé. Este volt már, de a környékbeli srácok ismertek, nem kellett félnünk. –mosolyodom el, aztán elkomolyodom- Egy rendőrautó állt meg mellettünk, hogy igazoltassanak. Egyikünknél sem volt papír, de azt mondták, hogy elintézhetjük máshogy is…Fogdosni kezdek, de én megvédem magam, csak…csak a barátnőm nem, és…-még mindig fáj ez az emlék- A szemem láttára tuszkolták be abba a kocsiba. Másnap az egyik utcasarkon találtak rá, kidobva, mint egy kutya…Azok az állatok megerőszakolták, és agyon szurkálták…A rendőrök, érted? Csak azért, mert sötétebb volt a bőrszíne, mint az övéké…-még mindig undorodom tőlük- Lecsukták őket, de ez nem hozta vissza őt…Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem hagyok senkit elveszni. –Dany nem szól semmit, csak az ölébe húzva magához ölel. Még sosem nyíltam meg senkinek ennyire, ő az első.
-Felnézek rád azért, amiért ilyen erős vagy. –ad egy puszit a homlokomra- Lehet, hogy te mindenki mást meg akarsz védeni, de ezentúl én leszek az, aki téged megvéd. Mindig ott leszek, és ígérem, hogy téged senki sem bánthat. –ölel jobban magához.
-Szeretlek Dany…-ez van, kicsúszott a számon, de nem érdekel. Ez nem azt jelenti, hogy a barátnője vagyok, pusztán azt, hogy azt akartam, hogy ezt tudja. Ki tudja, hogy lesz-e még holnapom, hogy elmondjam neki…Tudnia kellett. Még jobban hozzá bújok.
|
|
