|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2015. 02. 10. 17:02:29 | #32458 |
 Karakter: Daniel Whang
- Utálom az apádat, és többé meg sem próbálom megjátszani, hogy ez nem így van… - értem…
Hát egyedül megyek át hozzájuk, de például az ünnepek alatt Deem is jön velem, én meg megyek az ő családjához. Bár elég kellemetlen azok után, hogy a bátyjára azt hittem, hogy a pasija…de ezt senki nem emlegeti fel, és én sem fogom, elég hamar feloldódom. Főleg, hogy a bátyjának van egy aranyos kisgyereke…egyszer jó lenne, ha nekünk is lenne. És az is jó lenne ha Dee is kicsit jobban érezné magát az én családomnál, főleg, hogy apu kibékült anyuval, és úgy néz ki, hogy ideköltözik, de ez ugye lehetetlen…és ez nem Dee hibája…apu kissé bunkón viselkedik akárhányszor Dee is jön velem.
Nagyon jól megvagyunk…az elmúlt hónapokban semmi ellentét nincs köztünk, azt leszámítva, hogy mindig ki akar bújni az alól, hogy átjöjjön velem a szüleimhez. Most is, mikor anyu kifejezetten kérte tőlem, hogy Deevel menjek. Nem örül neki, de csak eljön velem…nem tudom mi lehet az a fontos dolog, amiért még ma este át kell mennünk.
- Nagyon finom ez a csirke. – mondja kicsim anyunak.
- Örülök, hogy ízlik. Dany egyik kedvence volt még kiskorában. – igen, igen, és még mindig szeretem, de…
- De miért hívtál át minket, anya? – elég kíváncsi vagyok már.
- Úgy döntöttünk, hogy...vagyis apád...megkérte a kezemet és én igent mondtam. – ohh…hát ez…kicsit meglep, de mégis a szüleim és mindig azt akartam, hogy együtt legyen. Örülök, gratulálok is nekik.
- Deena, te nem is mondasz semmit? – ajj apu ne kezd már megint…
- Amit mondanék az nem valami kedves...de mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. – uhh, ez…hát…mindenki tudja hogy nem kedvelik egymást. Sőt…utálják egymást…
- Valóban? Pedig azt hittem tarthatunk közös esküvőt is. – néz rám apu…de mi még…hát én már gondoltam rá, de tudom, hogy Dee még nem akarná. Nem értem aput - Mondta a barátnőd, hogy eljegyezték? Vagy te is látogatod a vőlegényét a börtönben? – normális vagy?!
- Tessék? Apa, ha ezzel akarsz közénk... – várjunk csak…Dee miért van ennyire csöndben? - Deena? Ugye ez nem igaz? – mondd, hogy nem!
- Beszélhetnénk? – egyszerűen feláll, és kimegy…persze, hogy utána megyek - Tudod, hogy ez nem így van, ahogy apád mondja, és csak nagyon remélhetem, hogy te nem tudtál arról, hogy nyomoztatott utánam...
- Mi? Ez...Mi a fene folyik itt? Miért nyomoztat utánad az apám, és mi ez az egész a börtönnel? – semmit sem értek…
- Neked elég annyit tudnod, hogy ezt nem kell tudnod. – mi?! - Lehet, hogy néha eltűnök, de nem jöhetsz utánam, és nem kérdezhetsz semmiről. – most még jobban összezavarodtam…
- Bajba kerültél? Valami drogügylet? – kérdezem kínomban.
- Drog? Dany! Így ismersz? – megrázom a fejem…tényleg hülye kérdés volt - Csak ne kérdezz, hogy ne kelljen hazudnom...Ha egyszer rájössz, vagy el kell mondanom...már nem leszel biztonságban, és soha többet nem találkozhatunk. Bár...semmi... – nem úgy tűnik, mint aki viccel…
- Nem tudom mit mondjak...Ez nekem túl sok. – mondom szomorúan.
- Én most hazamegyek, de azért remélem, hogy te is hazajössz este. – megcsókol, és elmegy.
Nem tudom mit csináljak…leülök kint a kertben és gondolkozok. Nem tudom, hogy tudnék e úgy mellette lenni, hogy tudom, hogy lesz olyan, mikor nem fogom tudni hol van, kivel, és mit csinál. Én bízok benne, de…utálom a titkokat…
Apu jön ki hozzám, és először csak leül mellém csendben, de persze, hogy nem bírja ki.
- Fiam…te is látod már, hogy Deena nem hozzád való. Már rég megmondtam neked, de te…
- Apu maradj már…hallottál valamit, és azt hiszed, hogy megcsal…nem tudsz te semmit. – mondom sóhajtva.
- Nyomoztattam utána, és bejár a börtönbe valakihez, akivel havonta kapnak 2 órát kettesben. Dany, ezt hívják hitvesi látogatásnak…tudod, ilyenkor…
- Apu ne folytasd! – mondom mérgesen.
- Először azt hitte a nyomozó, hogy valakit véd, de mikor kiderült ez, hát egyértelmű…
- Véd? Kit védene?
- Senkit…valakinek a menyasszonya…sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod, de…
- Ez hülyeség…- felállok, és elindulok.
- Most hova mész? – kiabál utánam.
- Haza…
Mivel Dee elvitte a kocsit, ezért taxit hívok. Kicsit sokára ér ide, nem is gond, mert így kicsit tudok gondolkodni. Lehetetlen, hogy olyan jól hazudjon nekem minden nap…észrevettem volna, ha megcsal. Bár…ha jobban belegondolok volt olyan, hogy nem tudtam hova ment, csak azt mondta el kell intéznie valamit…igazából fogalmam se volt, hogy mit intéz. Csak elkönyveltem, hogy valami üzleti ügy lehet…
Mikor hazaérek, már elég sötét van. Az ajtóban állok, és kis hezitálás után bemegyek…aztán fel a szobába. De amit ott látok…mik ezek a fegyverek?! Attól is kiakadtam, mikor a kocsiban előkapta a kesztyűtartóból a pisztolyt…ezek meg…ez nem csak egy pisztoly…
- Mi...mi...mi ez a sok fegyver?
- Dany! – mintha örülne nekem… - Csak megtisztogattam őket, meg megnéztem működnek-e, hátha kelleni fognak mostanában. Ne is törődj velük – összeszedi - Pillanat... – és elviszi…
- Dee...én... – kezdenék bele mikor visszajön, de szenvedélyesen csókol meg.
- Mondtam, hogy ne törődj ezekkel, sőt semmivel sem...Csak velem... – megint megcsókol…tudom, elég egyszerűen le tud venni a lábamról, de…annyira szeretem… - Annyira kívánlak... – nyelvével játszik az enyémmel, sőt az enyémet meg is harapdálja kicsit…fogalmam sincs honnan jönnek neki ez ilyenek, de annyira izgató… - Vagy tudod, mit? – kérdezi miután ajkamat is megrágcsálja…már semmi sem érdekel csak ő - Kapcsolj ki, nem is kell foglalkoznod most azzal, hogy velem mi van. Majd én kielégítelek téged... – vetkőztet, de…
- Tudod, hogy ilyet nem akarnék. Nekem akkor jó, ha neked is jó... – simogatom meg az arcát.
- Jó, és hogy akarod? Lovagoljak, vagy hátulról? Popsiba, vagy...? – ajj Dee…
- Sss! Ne beszélj így... – kezdek zavarban lenni.
- Oké, tudom, te inkább punci rajongó vagy. – nevet, de ez nem vicces.
- Deena! Kérlek... – már ég az arcom…
- Annyira imádlak, olyan édes vagy. – de nem tesz semmit…akkor majd én…
Amint megcsókolom, már vetkőztet is tovább. Nem telik sok időbe, mire mindketten meztelenek leszünk. Döntene az ágyra, de…inkább most én. Megfogom és finoman magam alá fektetem. Melléig haladok csókjaimmal, aztán nyelvemmel kezdem kényeztetni mellbimbóit, amiket meg is szívok. Aztán lábai közé érek le, tudom, hogy szereti, mikor a nyelvemmel…
- Nyalj orgazmusig... – mondtam…bár kicsit zavarba ejtő mikor ilyen erotikusan beszél - Igen...ahh...még...mééégh...ne hagyd abba... – hajamba túrva élvezi, mikor már ujjaimat is használom, és kis idő múlva el is megy.
Nyakamat kiszívva dönt a hátamra, és kerül fölém. Mellkasomat csókolja végig, aztán kezét kezdi mozgatni merevedésemen, közben golyóimat szívogatja. Mikor szájába veszi merev tagomat, a mennyekben érzem magam…azonnal gyorsan kezd neki, és mivel eddig is elég kemény voltam, alig bírok magammal. Annyira jól csinálja, hogy érzem mindjárt elmegyek, de nem akarok a szájába…tudom, hogy már volt olyan, de az is elég…hát…úgy éreztem megalázom vele…Szeretném kivenni a szájából, de nem engedi…rám nézve folytatja. De csak veszi a lapot, és kezét mozgatja rajtam tovább, míg el nem megyek. De…
- Mi a baj? – kérdezem levegő után kapkodva.
- Miért nem akartad? – ohh…hát…
- Nem akarlak megalázni ilyen dolgokkal... – mondom egész halkan…kicsit zavarban vagyok…
- Az nekem nem megalázó, hogy te élvezed. Neked mindent megengedek. Ha zavarna, hogy le kell...khm...az orális szex, akkor bele sem kezdenék. Butus... – lehajol, hogy nyalogatásával izgasson fel - Dugj meg... – mondja nyakamat csókolva, és megcsókolva ránt magára.
- Szeretkezünk… - harapok finoman a nyakába…nem szeretem mikor ezt mondja… - de, ha szeretnéd, kemény leszek... – lassan kicsimbe hatolok.
- Már az vagy... – kuncog…
Gyorsan és keményen kezdek mozogni benne. Ahogy látom tényleg ezt akarta, mert nagyon élvezi. Derekam köré fonja lábait, így még mélyebbre tudom lökni magam, kezeit meg nyakam köré. Majdnem végig csókoljuk egymást…felnyög, de…még nem ment el…talán…nem, a tekintetéből ítélve nem fájt neki. Szinte egyszerre megyünk el. Már épp ki akarom venni, mikor…
- Még...csináld még... – markolja hátsómat…
Nem tudom hányszor szeretkezünk az este folyamán…utoljára a zuhany alatt lesz az enyém. De már olyan fáradtak vagyunk, hogy csak simán bedőlünk az ágyba. Istenem…Dee egy igazi kis démon…annyira szeretem…gondolkodni sincs erőm, egyszerűen karjaimban tartva Deet, nyom el az álom.
Reggel arra ébredek, hogy nem tudok megfordulni…Dee a mellkasomon fekszik, édesen szuszog…kis aranyos. Óvatosan végig simítom arcát, úgy, hogy ne ébredjen fel, de…de eszembe jut a tegnap. Amit az apám mondott, és az, hogy Dee azt mondta, nem tudhatok a dolgairól…Kimászok alóla és felöltözök. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel az egésszel, muszáj sétálnom egyet, hogy tiszta fejjel beszélgessünk. Tegnap este is ez lett volna a szándékom, de lehetetlen Deenek ellenállni…Írok neki, hogy elmentem kiszellőztetni a fejemet…nem akarom, hogy aggódjon és azt higgye, hogy tegnap kihasználtam, ezért írok neki…
A környéken sétálok…gondolkodok…nem értem miért nem mondhatja el, tudhatná, hogy bízhat bennem. Na meg azok a fegyverek…az apám is…kihez járhat be a börtönbe?! Ráadásul a menyasszonyának hiszik, ami Deet nem is zavarja…és még el is tölthet ezzel az ürgével pár órát…Nem tudom mit higgyek. Komolyan nem tudom, csak azt, hogy nem akarom elveszíteni…sem úgy, hogy baja esik, sem sehogy...Akkor zökkenek ki a gondolatimból, mikor nyitnék be a házba, Dee meg pont ki akar jönni…csak nézzük egymást. Mintha mérges lenne…
- Hova mész? – kérdezem kicsit bátortalanul.
- Dolgozni. – az órámra nézek.
- Korán van még… - lépek be az ajtón, és egy puszit adok a szájára.
- Dany…engedj. – most miért ilyen? Ki akar kerülni, de nem engedem.
- Inkább beszélgessünk. – kicsit csúnyán néz rám, de nem igazán ellenkezik, mikor a nappaliba húzom.
- Miről akarsz beszélni? – mitől ilyen merev?
- El akarom mondani, hogy mit mondott tegnap apu miután elmentél, és szeretném, ha elmondanád, hogy ebből mennyi igaz. – hajtom le a fejem – Kicsit megijesztettek a fegyverek tegnap, amiket az apám mondott, az, hogy te teljesen természetesnek veszed ezt az egészet, de a legjobban az, hogy…amikor a fegyvereket láttam…félek hogy bajod eshet, és én nem tehetek semmit, mert nem mondasz semmit.
- Dany…Tudod, hogy nem titkolóznék, ha nem lenne muszáj. – emeli magára a tekintetemet – Mit mondott az apád? – kérdezi komolyan.
- Azt, hogy rád állított valami embert, hogy megtudjam ki is vagy valójában. A lényeg, hogy egy ideje bejársz valakihez a börtönbe. Először azt hitték, hogy védeni akarsz valakit, de kiderült, hogy a sitten úgy tudják, hogy ennek a valakinek a menyasszonya vagy, és időnkét kaptok pár órát kettesben. Ez a hitvesi látogatás vagy mi, amikor te meg ez a…Dee mi ez az egész?
- Nem mondhatom el, és apád is jó lenne, ha leállítaná magát! – elgondolkodik – Remélem nem hiszed, hogy megcsallak, mert nem, de…nekem is nehéz, hogy nem mondhatom el, és nem is szabad kérdezned sem erről. Csak bízz bennem.
- Ha valami bajod lenne, és nem tudnálak megvédeni, sose bocsátanám meg magamnak…megígértem, hogy vigyázok rád…kérlek…
- Dany, bízol bennem? – bólintok, nincs más, akiben ennyire megbíznék – Ígérd meg, hogy nem kérdezel semmit erről. Csak így maradhatunk együtt. – mondja komolyan a szemembe nézve.
- Nem lehetne, hogy…?
- Nem! – vág a szavamba – Ha vége ennek az egésznek, akkor talán elmondhatom, d ez nem most lesz, és nem is a közeljövőben…A titkaimmal együtt is tudsz szeretni? – Dee…
- Ez elég nehéz lesz így… - hajtom le a fejemet.
- Értem… - áll fel.
- Most hova mész? – nem értem.
- Elmegyek, hogy ne nehezítsem meg a pakolásodat… - tessék?!
- Mi?! Én nem akarok szakítani. Azt mondtam nehéz lesz…De én bízok benned… - felém fordul.
- De meg kell ígérned…kérlek…és azt is, hogy nem hiszel rólam semmi olyat, amit az apád állít… - halkul el a végére. Bólintok egyet, mire átölel, de olyan szorosan, hogy szinte belém bújik.
A következő hetek, hónapok elég nehezek nekem…én nagyon igyekszem tartani magam Dee játékszabályaihoz, de tényleg nem egyszerű. Például mikor felébredek és nincs mellettem, csak egy üzenet, hogy el kellett mennie…az elég kiakasztó. Van, hogy csak másnap kerül elő és nem kérdezhetek semmit…Apámat is megkérem, hogy ne nyomoztasson tovább Dee után, mert én megbeszéltem vele mindent, és nincs szükség erre…
Dee igyekszik könnyebbé tenni nekem ezt az egész helyzetet, néha, az „eltűnései” után, mikor megyek haza, egy vacsi, vagy forró fürdő fogad…de olyan is előfordult, hogy egy szexi fehérneműben várt az ágyban, mintha csak ezért az új darabért ment volna…
Viszont anyámék nem szórakoztak az esküvővel, és minél hamarabb meg akarnak esküdni…még próbavacsora is van, amire Dee is hivatalos, mivel velem van…tudom, hogy legszívesebben megúszná a dolgot, de a kedvemért eljön. Persze apu megint nem bír magával, majdnem Dee minden szavába beleköt…és még kicsim jófej, mert egyszer sem szólt vissza…de én egyre feszültebb és idegesebb vagyok…aztán…
- Mesélj csak Deena, hogy van a vőlegényed? Azt hallottam a napokban is voltál nála pár órát… - próbálok nem is odafigyelni…
- Mi a francot képzel magáról?! Csak azért nem képelem fel, mert Dany apja… - kiabál kicsim idegesen.
Lehetetlen nem odafigyelni a veszekedésre, folyton egymás szavába vágnak, kiabálnak, anyu hiába próbálja leállítani őket…Elegem volt.
- Befogná mindenki a száját?! – kiabálok rájuk felállva. Kicsit mindenkit meglepek, Deebe is sikerül belefojtani a szavakat, ami azért elég nehéz…
- Fiam ez a nő… - kezd bele apu.
- Kussolj már! – szólok rá újra dühösen – Ez a nő nekem mindenkinél fontosabb, érted?! Tisztelni fogod…
- De… - szólna közbe.
- Most meg fogsz hallgatni! Szóval tisztelni fogod annyira, hogy nem nyomozol utána, nem szólsz bele az életünkbe, és legfőképpen ne merj vele többet üvöltözni! – döbbenten néz mindenki – Megértetted?! – csak bólint – Komolyan mondtam, ha rájövök, hogy ki az embered, aki figyeli Deet… - lesüti a fejét – Köszi a vacsorát anyu. – adok anyunak egy puszit, megfogom Dee kezét, és elindulunk.
- Dany…öhm…váó, ez… - állít meg a kocsinál kicsim.
- Sajnálom, csak…feszült vagyok és elegem lett a veszekedésből. – elég idegbetegen viselkedtem.
- Nekem tetszett, hogy ilyen kemény voltál… - mosolyodik el – És az is, hogy kiálltál mellettem… - fülemhez hajol hozzám simulva – Megmutatod otthon, hogy tudsz e még keményebb lenni? – súgja kuncogva, és megharapdálja finoman a fülemet.
- Dee… - nézek rá mosolyogva…valahogy mindig oldani tudja a feszültségemet.
Nem tudok mást mondani, mert megcsókol. A kocsinak döntöm, és teljesen hozzá simulok, mikor magához ölel…akkor esik le, hogy az utcán vagyunk, mikor Dee a derekamhoz emeli az egyik lábát, és átölel vele.
- Nagyon rossz vagy… - mondom zavartan kapkodva a levegőt.
- De csak veled rosszalkodok… - harapja meg ajkamat, aztán ad rá puszit, és beszáll a kocsiba.
Hazafele kicsim a combomat simogatja egyre feljebb…keze már félig merev tagomon van, és nyakamat csókolja. Annyira örülök most, hogy már kezében van merevedésem, hogy nem kell órákat vezetni. A garázsba állva Dee már nem fogja vissza magát. Bár nem hiszem, hogy eddig zavarta volna, hogy vezetek. Kicsit zavarban vagyok, kocsiban nem voltunk még együtt…de nincs időm ezen agyalni, mert Dee végigcsókolva felsőtestemet, máris rajtam cuppog. Nem hagyom sokáig, felemelem buksiját, hogy megcsókolhassam végre…közben ölembe ül, és már veszem is le róla a felsőjét. Már a melltartóját is kikapcsoltam, mikor elkezd csörögni a telefonja. Akkor is leveszem róla, nem akarom, hogy felvegye, de nem nyugszik. Hiába húzom vissza magamhoz, és csókolom meg melleit gyömöszölve, eltol magától és felveszi, mert „fontos”…ez elég rosszul esik…Persze a szavaiból kiveszem, hogy mennie kell. Leteszi és rám néz.
- Dany, kérlek ne haragudj rám…ígérem kárpótollak… - leszáll rólam, én meg szó nélkül kiszállok, és felhúzom a gatyámat, és ingemet visszagombolva megyek be.
Elég mérges vagyok, de ki ne lenne az, mikor csak úgy leráz ilyenkor?! Minek kezdett bele?! A szobában nézhetem, hogy összeszed magának pár cuccot, és a…a pisztolyt is magához rakja. Na jó, itt lesz nekem sok, és lemegyek a nappaliba.
- Megyek… -- mondja, mikor lejön.
- Hova? – nézek rá.
- Dany…tudod, hogy nem mondhatom meg.
- Persze, én nem tudhatok semmiről… - mérgelődök – És mikor jössz? Vagy ezt sem tudhatom?
- Ezt még én sem tudom. – áll elém.
- Ez remek… - mennék odébb, de megfogja a kezemet, és visszahúz.
- Szeretlek… - néz a szemembe.
- Én is szeretlek, te is tudod, csak… - megcsókol…vettem az adást – Vigyázz magadra! – adok ajkaira egy puszit – Komolyan, különben elporollak ha hazajöttél. – viccelem el a dolgot.
- Jól hangzik… - olyan kis izé, mindig zavarba hoz.
Csak sms-ekben beszélhetünk egymással. Nem is értem miért. De azt írja, hogy pár napig nem jön haza. A harmadik napnál megunom ezt, és felhívom…de egyszerűen kinyomja a telefont, és ír egy üzenetet, hogy nemsokára jön. Sietve megyek haza, hogy romantikus legyen a hangulat. Gyertyafény, vacsi, pezsgő…de nem jön. Késő estig várom, a gyertyák már maguktól alszanak el…
Reggel elég korán ébredek, de bemegyek az üzletbe dolgozni. Nem tudnék mit kezdeni magammal itthon…
- Dany, szia! – Dee fogad az irodában, és megcsókol – Nem is örülsz nekem? – kérdezi csalódottan.
- De igen, csak megleptél… - bezárom az ajtót – Nem szeretem mikor nem veszed fel a telefont… - nézek rá komolyan – nagyon aggódtam. – tudom, hogy nem fog semmit mondani, én meg nem kérdezhetek – Azt hiszem nagyon rossz voltál… - mosolyodom el.
- Igen? És most meg fogsz büntetni? – kérdezi lecsúsztatva a kabátomat.
- Először is…jól vagy? Nincs semmi gond? – a szokásos kérdések.
- Minden rendben… - csókol meg szenvedélyesen, közben lassan az asztalhoz érünk.
- Reméltem is… - feljebb tolom a szoknyáját…harisnyakötő? Nagyon szexi…
Felültetem az asztalra, és egyszerűen nincs kedvem a gombokkal vacakolni…széttépem a felsőjét. Már mondana valamit, de inkább megcsókolom…nem tudom mi van velem…eszméletlenül kívánom. Melltartóját is leveszem, és szinte felfalom, úgy csókolgatom melleit. Letérdelek elé, és végigsimítok combjain…tényleg nagyon szexi…tangáját félre húzva kezdem izgatni nyelvemmel. Nem hagyja valami sokáig, az ujjaimat már nem is engedi, hogy használjam, felhúz magához. Egy csók után míg kibújok az ingemből, Dee az övemet kapcsolja ki, és míg lejjebb tolja nadrágomat és alsómat, hogy kezébe vegye merevedésemet, nyakát csókolom. Kicsit simogat, de nem bírok magammal, ahogy közelebb húzom magamhoz, már benne is vagyok. Szenvedélyesen csókoljuk meg egymást, és elkezdek mozogni. Kicsit széjjelebb tolom lábait, hogy mélyebbre tudjam lökni magam. A hátamat marja, közben csókol, és fenekemet is markolássza…ahogy gyorsul a tempóm, úgy mar egyre erősebben ott ahol csak ér…A hátamat végigkarmolva jut fel a csúcsra szinte felsikítva. Pár lökés után megcsókolva ér el engem is az orgazmus…
- Csupa meglepetés vagy… - mondja mosolyogva és megcsókol.
- Te meg még mindig gyönyörű… - most én csókolom meg – Rossz volt, hogy hirtelen elmentél, mikor… - most hogy mondjam? Szerintem érti… - Nagyon szexi ez a harisnyakötő… - mondom zavartan.
- Igen? A felsőm nem tetszett? – kérdezi mosolyogva.
- Ja, hát…én…ne haragudj, csak…
- Nem kell magyarázkodnod… - a kanapéra ültet, és lecsúsztatja a szoknyáját – Azt ígértem, hogy kárpótollak, ugye? – azt hiszem nagyon piros lehet az arcom, mert nagyon ég…csak bólintani tudok…az ölembe ül, és finoman csókol meg…a lélegzetem is elakad az ilyen csókoktól…
|
| Saya | 2015. 02. 02. 18:57:20 | #32397 |
 Karakter: Deena Graham
-Ne is törődj vele...-fölém magasodik- Az apá, sem vehet el tőlem...mert te az enyém vagy! -mosolyogva csókolom meg.
-És mi lesz, ha megjönnek?
-Mi lenne? Itt lakom veled, nem tud a nyakunkon lógni. -cirógat.
-Szóval nem kell jópofiznom majd? -nagyon nehezemre esne.
-Sose kértem...-ad egy puszit- Finom vagy...-mondja nyakamat csókolgatva.
-Danyh...-nyögök fel, mikor mellemhez ér le. Tovább csókolgat, miközben élvezhetem ujjai munkáját, míg el nem éri, hogy elmenjek. Ezután türelmetlenül hatol belém, hogy ne szakadjon meg ez az élvezetes együttlét. Hátát karmolgatva mutatom meg neki mennyire tetszik az, amit csinál...
Reggel Dany karjaiban ébredek, és arra, hogy simogat. Meg akarom csókolni, de mikor feltámaszkodnék, hogy megcsókoljam, fájdalom hasít a csuklómba...
-Áú...
-Mutasd...-óvatosan megsimogatja, aztán puszikat ad rá- Sajnálom...
-Már jobb is...-megcsókolom- Mit szólnál, ha lemennénk a partra?
-A partra? -kérdez vissza.
-A strandra gondoltam...-mosolyodom el gondolataiban olvasva- Miken jár az eszed kora reggel...
-Bocsánat...-mondja zavartan.
-Ne kérj bocsánatot...-csókolom meg újra.
Együtt zuhanyzunk le, aztán lemegyünk a strandra, de azt hiszem Dany túl soknak tartja az öltözékemet...vagyis épp, hogy túl kevésnek...
-Dee...rajtad meg milyen fürdőruha van?
-Nem tetszik? -kérdezem az ölébe ülve, a pólóját levéve.
-Téged nem zavar, hogy minket néznek? -kérdezi zavartan.
-Téged miért zavar? -végig simítok a mellkasán- Nem válaszoltál...nem tetszem? -ha lenne itt egy nagyobb takaró, ami aá elbújhatnánk, kikapcsolnám minden gondolatodat...
-De igen, de nem csak én látlak...
-Csak neked akartam tetszeni...-miért problémázik mindig valamin?
-De hát tetszel...
-Biztos? -bólint, én meg átkarolom a nyakát- És mit csinálnál most, ha csak ketten lennénk?
-Dee...
-Mutasd meg...-végre elmosolyodik.
-Szeretlek...-végre megcsókol, sőt fenekembe markolva húz magához közelebb.
-Bekenlek...-miután őt bekentem, magamat is bekenem Dany tekintetét magamra vonzva- Bekened a hátamat? -hasra fordulok- Dany...
-Ja, persze...-na végre, csak sikerül a kis drágának.
-A fenekem kimaradt...-jegyzem meg, hogy tovább húzzam őt.
Egy csodás nap után jól esik az otthoni fürdőzés, főleg, hogy Dany végre rendesen hajlandó hozzám érni, de azért én is simogatom. A nyakamat csókolva fenekemet simogatja, majd melleimre tévednek kezei, majd egyik keze lábam közé siklik. Inkább menjünk be...
-Ne haragudj, ha túl rámenős voltam...-jön utánam.
-Szóval ennyire tetszett a strandon a fenekem? -térdelek az ágy végébe.
-Az is...-simít végig az arcomon, miután leveszem róla a törölközőt, majd a hajamba túrva csókol meg.
Először kezemmel, aztán számmal kezdem kényeztetni. Sokáig nem hagyja, mert már nagyon kemény. Megcsókolom, és megfordulva jelzem neki, hogy felőlem megkaphatja a fenekemet is. De hát...nem is lenne ő, ha kihasználná a helyzetet...popsi szex helyett nyalni kezd, de azért maradunk a kutyapóznál. Először csípőmet fogja, aztán fenekemet markolászva mozog egyre mélyebben és gyorsabban, míg el nem ér minket az orgazmus...
Reggel Dany telefonja kelt minket...
-Ki az? -kérdezem álmosan hozzá bújva.
-Anyu írt, hogy megérkeztek, és nem talált otthon....pedig én itthon vagyok...-mosolyog.
-Nagyszerű...-én nem tudok mosolyogni.
-Ja meg írta, hogy menjünk át ebédre.
-Dany...én nem szívesen találkozom az apáddal, ne haragudj...hívd fel anyudat, hogy n nem megyek. -ülök fel.
-Nem haragszom...mi a baj?
-Utálom az apádat, és többé meg sem próbálom megjátszani, hogy ez nem így van...-mondom ki egyszerűen.
A következő pár hónapban kiderül, hogy Dany apja állandósulni látszódik az életünkben. Egyértelműen kibékültek Dany anyjával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egyszer...hát...maradjunk annyiban, hogy "fura hangokra" érkezünk meg hozzájuk. Ugyanis én sem tudom mindig kerülni, például az ünnepek alatt muszáj vagyok átmenni, hiszen Dany is eljön az én családomhoz. Ez kicsit ijesztő is...Főleg, hogy nem egyszer céloz arra, hogy milyen jó annak, aki családban él...Bármennyire szeretem, a szabadságomat még jobban. Nem megyek hozzá, nem szülök gyerekeket...Az elkövetkezendő tíz évben biztosan nem. Addig biztosan nem akarom...még nem...de aztán lehet, hogy már nem fogom akarni...
Most nem is tudok ezzel, sőt semmi mással sem foglalkozni. Nagy változás áll be az életembe. Sosem gondoltam volna, hogy akit örökre elveszítettem, visszakaphatom még ebben az életben. Aki testvérem volt testvérem helyett, aki mindent tudott rólam, akit önhibámon kívül hagytam cserben, de most esélyt kaptam rá, hogy kijavítsam ezt a hibát. Lilian...Lilian a legjobb barátnőm, akit eddig halottnak hittem. De kiderült, hogy csak bekerült egy védelmi programba, ahogyan sokan mások is, akiket rendőrökkel kapcsolatos korrupciós ügyekben hallgattak ki. A kicsi Lili...Amikor két hónapja felkeresett, szinte rá sem ismertem. A halál torkából hozták vissza. Több műtéten esett át, mint más orvosnál jár élete során. Két évig feküdt kórházban, és újabb két év volt, mire fizikailag és mentálisan is megerősödött. Azóta a bátyja, Reggie nagy bajba került. Az egész azzal kezdődött, hogy az egész nyomozás lezárása előtt, mielőtt még minden nyomot és szereplőt előkotorhattak volna az utcán történő rendőri visszaélésekről, és mielőtt Lili visszatérhetett volna, az őt megerőszakoló egyik rendőrt megölték, a másik lúzert meg lecsukták adócsalás miatt, később súlyosbító körülmények miatt, mert odabent megölt valakit, átvitték a szigorított részlegbe. Reggie ezt megtudta, és szánt szándékkal egy rablás révén bekerült a börtönbe, hogy ott álljon könnyebb bosszút kishúga miatt. Arra nem számított, hogy ez a mocsadék elég pénzes ahhoz, hogy a picsáját bent is bevédjék. Ráadásul Lili nem akarta, hogy a testvére öljön, így felfedte magát előttem. Közvetítőként kerültem képbe. Lilinek nagy pénzeket fizetnek a bűnszervezet leleplezéséért, én meg ennek a pénznek egy részét, mint egy postás a börtönbe viszem, hogy a bátyja is be legyen védve. Tudja, hogy nyugton kell lennie, már tud a húga életben maradásáról, de az övé még nagyon kétséges. A menyasszonyaként könyveltek el, így havonta kapunk két órát, amit négyszemközt tölthetünk el, és a laza törvényeinknek hála, meg persze a lefizetett őröknek is, ilyenkor odaadhatom neki a pénzt, ami az életét jelenti a börtön falai között. Hogy erről Dany mit tud? Semmit. Mit kell tudnia? Semmit. Nem fogom soha elmondani neki, mert azzal ő is csak célponttá válna...Én apám befolyása miatt szinte sérthetetlen vagyok, de azok nem, akiket szeretek, és tudom, hogy ő lenne az első, akit akár meg is ölnének, ha jobban bele akarna folyni az ügyekbe.
Egyik este Dany anyja áthív minket, hogy valami fontosat szeretne mondani. Nincs sok kedvem átmenni, de Dany miatt megteszem, és elviselem még az apját is.
-Nagyon finom ez a csirke. -dicsérem meg a vacsorát.
-Örülök, hogy ízlik. Dany egyik kedvence volt még kiskorában. -mosolyog az anyja.
-De miért hívtál át minket, anya? -kérdez rá Dany.
-Úgy döntöttünk, hogy...vagyis apád...megkérte a kezemet és én igent mondtam. -mondja zavartan és mosolyogva. Sóhajtva teszem le az evőeszközt. Reménykedtem benne, hogy apuci eltűnik végre a képből, de úgy látszik nem fog. Azért magamra erőltetek egy mosolyt, míg Dany gratulál nekik. Ő családcentrikus, persze, hogy örül neki...
-Deena, te nem is mondasz semmit? -néz rám cinikusan az apja.
-Amit mondanék az nem valami kedves...de mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. -mosolygok.
-Valóban? Pedig azt hittem tarthatunk közös esküvőt is. -a fiára néz- Mondta a barátnőd, hogy eljegyezték? Vagy te is látogatod a vőlegényét a börtönben? -szemét...Tudtam, hogy az "egy ferdeszemű mocsadék kérdezősködik mostanában utánad" azt jelenti, hogy Dany apja nyomoztat utánam. A gettóban is mondták, csak nem hittem, hogy jut is valamire.
-Tessék? Apa, ha ezzel akarsz közénk...-kezd bele, de mivel meg sem szólalok, rám néz- Deena? Ugye ez nem igaz?
-Beszélhetnénk? -elindulok kifelé. Nemsokára Dany is kijön utánam. -Tudod, hogy ez nem így van, ahogy apád mondja, és csak nagyon remélhetem, hogy te nem tudtál arról, hogy nyomoztatott utánam...
-Mi? Ez...Mi a fene folyik itt? Miért nyomoztat utánad az apám, és mi ez az egész a börtönnel?
-Neked elég annyit tudnod, hogy ezt nem kell tudnod. Lehet, hogy néha eltűnök, de nem jöhetsz utánam, és nem kérdezhetsz semmiről. -nem fogok valakit elveszíteni mitán visszakaptam más valakit...az élet nem cserekereskedelem, és Dany túl fontos nekem.
-Bajba kerültél? Valami drogügylet? -faggat tovább.
-Drog? Dany! Így ismersz? -megrázza a fejét- Csak ne kérdezz, hogy ne kelljen hazudnom...Ha egyszer rájössz, vagy el kell mondanom...már nem leszel biztonságban, és soha többet nem találkozhatunk. -mondom komolyan- Bár...semmi...-egy pillanatra átfut az agyamon, hogy minek bonyolítani...Danynak az lenne a legjobb, ha megnősülne, gyerekei lehetnének, én mégis önző módon magam mellett tartom. Lehet arra várok, hogy magától menjen el?
-Nem tudom mit mondjak...Ez nekem túl sok. -sóhajt szomorúan.
-Én most hazamegyek, de azért remélem, hogy te is hazajössz este. -adok neki egy csókot, aztán elmegyek.
Kezd besötétedni, és már nem is reménykedem benne, hogy Dany hazajön, de aztán mégis. Csak kissé megdöbben, mikor meglát.
-Mi...mi...mi ez a sok fegyver?
-Dany! -felragyog a szemem, mikor meglátom- Csak megtisztogattam őket, meg megnéztem működnek-e, hátha kelleni fognak mostanában. Ne is törődj velük! -gyorsan összeszedem őket- Pillanat...-elzárom őket a széfbe, és visszasietek hozzá.
-Dee...én...-szenvedélyesen megcsókolom.
-Mondtam, hogy ne törődj ezekkel, sőt semmivel sem...Csak velem...-újra falni kezdem ajkait, és végre engedni látszik- Annyira kívánlak...-nyelvemet is átcsúsztatom a szájába, sőt meg is harapdálom kicsit az övét, és alsó ajkát is megrágcsálom- Vagy tudod, mit? Kapcsolj ki, nem is kell foglalkoznod most azzal, hogy velem mi van. Majd én kielégítelek téged...-vetkőztetni kezdem.
-Tudod, hogy ilyet nem akarnék. Nekem akkor jó, ha neked is jó...-simogatja meg az arcomat, de kissé szomorúnak tűnik.
-Jó, és hogy akarod? Lovagoljak, vagy hátulról? Popsiba, vagy...?
-Sss! Ne beszélj így...-ugyan már...
-Oké, tudom, te inkább punci rajongó vagy. -nevetek.
-Deena! Kérlek....-hebeg teljesen elvörösödve.
-Annyira imádlak, olyan édes vagy. -most megvárom, hogy ő lépjen, és csak egy újabb csók után vetkőztetem tovább, amit ő is viszonoz.
Már mindketten meztelenek vagyunk, és már épp dönteném el az ágyon, mikor megragad és maga alá gyűr. Nagyon finoman, és puhán tesz az ágyra, mégis meglep, hogy ő kezdeményez. Mindkét kezemmel a hajába túrva csókolom meg. Szájától csak akkor szakadok el, mikor lejjebb hajolva nyal végig egyik mellbimbómon...majd újra és újra megteszi a másikon is, sőt meg is szívja őket.
-Nyalj orgazmusig...-sóhajtok fel, mikor lábaim közé csúszik.- Igen...ahh...még...mééégh...ne hagyd abba...-ajkamba harapva túrom a haját. Nagyon ügyes az orális szexben. Olyan nyelv és szájmunkája van, ami önmagában is elegendő lenne, de ügyesen használja az ujjait is. Hangosabban nyögök fel a csúcsra érve.
Finoman döntöm át, hogy én kerüljek felülre. Kicsit kiszívom a nyakát is. Végig csókolom a mellkasát, majd férfiasságát veszem kézbe. Míg a kezemet mozgatom rajta, golyóin cuppogok, de nem sokáig, mert így is elég kemény. Számba csúsztatom merev tagját, és gyors ütemet diktálva szopni kezdem. Imádom, hogy ennyire élvezi. Ki akarja venni a farkát a számból, de nem hagyom abba kényeztetését. Ránézek, hogy tudja, nem számít, ha a számba élvez. Olyan mintha ez zavarná, vagy nem is tudom...Abba hagyva csak a kezemmel folytatom, és így megy el végül. Ez meg engem zavar.
-Mi a baj? -lihegve kérdezi.
-Miért nem akartad?
-Nem akarlak megalázni ilyen dolgokkal...-motyogja az orra alatt.
-Az nekem nem megalázó, hogy te élvezed. Neked mindent megengedek. Ha zavarna, hogy le kell...khm...az orális szex, akkor bele sem kezdenék. Butus...-öléhez hajolva nyalogatni kezdem őt- Dugj meg...-megint a nyakát kezdem csókolni, aztán ajkait, miközben magamra rántom.
-Szeretkezünk..-suttogja, majd puhán a nyakamba harap- de, ha szeretnéd, kemény leszek...-elmosolyodom.
-Már az vagy...-kuncogok fel, mikor megérzem értem ágaskodó tagját lassan becsusszanni. Viszont ennyit a lassúságról...Dany keményen és gyorsan mozog bennem. Lábaimmal derekát ölelem, karjaimmal a nyakát, így végig csókolni tudom. Csókunkba belenyögve majdnem elélvezek. Egy pillanatra kinyitom a szemem, hogy tekintetemmel jelezzem pont ilyen tempóban, és pont így mozogjon, de mielőtt én elmennénk, megérezhetem az orgazmusát, hogy egy-két másodperc múlva én is kövessem a csúcsra. -Még...csináld még...-markolok a fenekébe. További együtt töltött perceink alatt újra és újra elélvezek, ahogy ő is...végül az átszeretkezett éjszakának fáradtságunk vet véget, de a zuhany alatt újra az övé leszek.
Reggel mikor felkelek, nincs mellettem. Csak egy papírfecni fogad, rajta pár szóval: "Elmentem kiszellőztetni a fejemet." Most először kelek így, hogy itt hagyott...Mint aki megkapta, amit akart, és nem lett volna már miért maradnia. Talán egy utolsó éjszakát akart velem tölteni? Lehet mégis túl sok ez neki, és nem képes elfogadni a titkokat?
|
| Garfield | 2013. 10. 01. 17:43:47 | #27495 |
Karakter: Daniel Whang
- Nem erről van szó... – sóhajtva feláll - Igaz, megijesztett, hogy elveszíthetem a függetlenségemet, de ráébresztett ez a dolog, hogy sokkal ijesztőbb, ha nem vagy velem. – akaratlanul is elmosolyodom…ez aranyos volt - És van még valami, ami sokkal jobban megijesztett...
- Mi az? – állok fel én is, mire felhúzza a pulóverje ujját, és…fel van dagadva a csuklója…
- Ezt te tetted velem... – ohh istenem… - Mikor utoljára durván nyúlt hozzám férfi, majdnem megerőszakoltak... – néz rám dühösen - Soha...hallod? Soha többé nem nyúlhatsz hozzám így, megértetted? Senkinek sem engedem, neked sem. – megértettem.
- Ne haragudj, nem akartalak bántani, és... – megfogom a kezét és arcomhoz teszem - üss csak meg...Ha eddig nem érdemeltem meg, most... – és lekever egyet, mielőtt befejezhetném. Kicsit meglepődök…nagyot kaptam…de magamhoz húzom és megcsókolom - Ideje bocsánatot kérnünk egymástól... – csókolnám újra, de elővesz egy kazettát…
- Ezt még látnod kell... – hmm…
Dee elmondja, hogy ez annak a szállodának a felvétele, ahova az a tapló vitte. A felvételen Dee azt mondja, hogy nem akar vele lenni, és, hogy megvár engem…Nagy kő esik le a szívemről. Azt mondják., hogy a részeg emberek őszinték, szóval Dee annyira szeret, hogy részegen is én járok a fejében…viszont, ez alakulhatott volna rosszul is. Ha ez a tuskó nem áll le…ilyen nem fordulhat elő többet…
- Dee...
- Ne mondj semmit... – vág közbe - Hülye voltam, de láthatod, hogy nem teljesen...Csak a tiéd vagyok, hinned kell nekem! – kicsim…
- Hiszek...szeretlek... – túrok a hajába.
- Az jó, mert jó vagyok békülésben...Emlékszel? – mindenre emlékszem…moziba akartunk menni, de veszekedtünk, hogy melyik filmet nézzük, aztán…aztán a vitatkozás szeretkezéssel zárult - Nem akarsz hazajönni?
Visszaköltözök Deehez…igazából el sem költöztem tőle, csak muszáj volt egyedül lennem. Azt hittem, hogy ha becsukódik az ajtó, rám veti magát, vagy nem is tudom…szóval szeretkezni fogunk, de nem…Együtt csinálunk vacsit. Hátulról átölelem, és a vállára hajtom a fejemet, mikor csinálja a salit. Aztán romantikázunk kicsit…megetetjük egymást, összebújva tévézünk, végül felmegyünk a hálóba. Dee kicsit megtorpan, de…szeretnék neki örömet szerezni, és nekem is hiányzik…ledobom magamról a felsőmet. Erre elmosolyodik, és az ágyra dönt. Az ágy előtt állva vetkőzik le…annyira gyönyörű…egyszerűen tökéletes. De nem hagyja sokáig, hogy nézzem. Fölém mászva csókol meg hosszan.
- Vegyük ezeket is le... – egyszerre húzza le a nadrágomat az alsómmal együtt.
- Dee... – sóhajtom nevét, mikor végignyal már majdnem merev tagomon. Annyira jó, ahogy kényeztet, de kezdem elveszteni a fejemet, és annyira hiányzott már, hogy türelmetlenségemben,finoman rányomom a fejét, de…
- Mmm...Dany... – ül fel - Miért vagy durva velem? – durva?
- Én...én nem, csak... – kezdek magyarázkodni, mert nem akartam durva lenni, de közbevág
- Ez a bosszú? Mostantól ez lesz? Durva leszel velem? Mi jöhet még ezek után? Meg is fogsz verni? – hajamat markolva húz közelebb magához - Akarod, hogy megvédjem magam? – mi? tőlem?
- Dee, én csak finoman akartam jelezni, hogy...én...nagyon kívánlak...hiányoztál, nem hittem...
- Túlreagáltam, ne haragudj... – ül az ágy szélére, magára húzva a takarót.
- Félsz tőlem? – kérdezem lágyan végig simítva a hátát - Buta kérdés, te semmitől sem félsz, de hidd el, hogy nem is kell... – csókolok a nyakába finoman - Nagyon felizgatott a látványod, nem tudtam várni, de talán hiba volt... – ölelem magamhoz - Nem kell velem lefeküdnöd velem, de ha akarod...
- Mit? – fordul felém.
- Tudod... – jövök zavarba…hogy mondjam, hogy …?
- Orális szexet kapok az én Danymtől? – Dee mindig tudja mire gondolok…az ölembe mászik - És igazad van, nem kell tőled félnem, csak hát...el kell ezt – emeli fel a kezét - feledtetned velem...
- Ebben a mondatban az tetszett a legjobban hogy Danymet mondtál. – mosolyodom el - Az én Deem azt kapja meg tőlem, amit csak szeretne... – csókolok a nyakába, de bevillan a kép, ahogy a z a…csókolja…
- Én mindent akarok... – mondja, és ledönt az ágyra. Én próbálok ellazulni, tényleg…de tisztán látom magam előtt, ahogy előtte vonaglik, aztán az irodában, hogy bántottam….próbálok nem rá gondolni, csak Deet nézni, ahogy dolgozik rajtam, és kicsit sokára, de a csúcsra juttat. Aztán fölém támaszkodik, én meg finoman, alig hozzáérve cirógatom…Mellém térdel.
- Dee… - ülök fel.
- Nem akarod, igaz? – kérdezi.
- Most valahogy nem megy, ne haragudj...Nem akarok megint csalódást okozni. – pedig most ezzel is sikerült…
- Semmi baj. Éreztem, mikor...öhm az előbb, hogy feszült vagy...Tényleg nem gond. Én most...megyek és kiöblítem a számat, mert... – feláll, és elindul a fürdő felé.
- Oké, értem... – nevetek kínomban…
A következő napokban is ez van…Én szeretem Deet, de nem tudok úgy vele lenni, hogy az jár a fejemben, hogy bántottam, mert azt hittem, hogy megcsalt, ami voltaképp igaz is, bár kicsit jobb, hogy nem feküdt össze senkivel. Felejtenem kell kicsit…azt hiszem…és az is jó lenne, ha helyre jönne a csuklója…
Azt a megjegyzést is megkapom, hogy hiánya van, amit először nem értek, de leesik, hogy mire utal, mikor azt mondja, hogy kénytelen lesz venni egy…egy vibrátort. Erre csak azt tudom kinyögni, hogy majd szóljon előtte, mert nem akarom megzavarni…Hát…megérdemelném a világ balféke címet, hogy nem tudom kielégíteni a barátnőmet…
Pénteken, mikor hazaérünk, Dee elmegy fürdeni, én meg vacsorát csinálok, aztán én is megyek a fürdőbe.
- Figyelj...Dany... – szól, mikor végzek. Magam köré tekerek egy törölközőt, és megyek is be megnézni, hogy mi baj van…
- Igen? – mikor meglátom, elakad a lélegzetem…az ágyon fekszik fehérneműben…annyira kívánom, de…mi van ha megint csődöt mondok!?
- Két dolog...az egyik, hogy nagyon szexi az izmos, vizes felsőtested, de a vastag, nagy farkadat jobban szeretném látni, a másik, hogy szeretkezni akarok...Vagyis...Mit szeretkezni? Jó lenne, ha végre úgy igazán keményen megdugnál. – néz végig rajta az ajkába harapva, de kicsit sokkolt amit mondott…
- Dee...miért beszélsz...?
- Ha nem akarod, hogy így beszéljek, tegyél valamit a számba, hogy elhallgassak. – nevet.
- Deena... – sóhajtok, de megint közbevág.
- Te is akarod... – sétál elém, csókolgatni kezdi a számat - érzem... – markolja meg férfiasságomat.
- De én...
- Ha nem akarsz már velem lenni, ha neked elég volt, mondd csak ki...De azt tudnod kell, hogy én tíz körömmel ragaszkodom hozzád, és ha idő kell, kapsz azt is. Csak had tudjam...Én szeretlek...és te engem? – csókol meg, közben leveszi rólam a törölközőt.
- Mindennél jobban szeretlek... – mondom őszintén, és felsóhajtok, ahogy megérinti merevedésemet.
- Akkor? Félsz a csalódástól? – talán…kicsit… - Oké...hát akkor...ameddig ez nem változik, legalább hagyd magad ellazítani...Nem érdekel, ha kihasználsz. Használj csak... – elém térdelve nyalogatja merevedésemet, és a szemembe nézve veszi szájába…kis idő múlva jut el az agyamig amit mondott…letérdelek elé.
- Sosem használnálak. – csókolom meg szenvedélyesen - Te megérsz minden kockázatot, és...hiányzik... – kapcsolom ki a melltartóját.
- Mi hiányzik? – túrja a hajamat, de segít, hogy lekerüljön róla a melltartó…
- Ez is... – picit elmosolyodva kezdem gyömöszölni melleit - és az is, hogy érezzem, hogy...hogy... – én nem tudok úgy beszélni mint ő…
- Súgd meg, a mi titkunk marad... – hajol közelebb…hát…jó…
- Hogy érezzem milyen nedves és forró vagy belül...hogy csak az enyém legyél...hogy benned mehessek el, miközben érzem a te orgazmusodat is... – kimondtam…
- Én is kívánlak... – kuncog édesen. Aztán a szemembe néz, és kezemet lábai közé vezeti…Leveszem a tangáját, és ujjaimmal kezdem kényeztetni - Ez így csak c... – mi? ohh…értem. Mindjárt lesz az g is, de annyira hiányoztál, hogy…az ágyra döntve nyelvemmel is izgatom, aztán hátal alá nyúlva ölelem át, közben másik kezemmel hozzá illesztem magam, de várok, hogy engedélyt kapjak…bólint, és már benne is vagyok. Derekamhoz húzom lábait, hogy mélyebben tudjak mozogni benne, aztán lassan kezdek mozogni.
- Megvan a g? – kérdezem mosolyogva.
- Aha...nagyon jó helyen keresed... – igen? Gyorsítok a tempón, és pár perc alatt a csúcsra is jutunk. Aztán ajkait kezdem falni…Ezt akartam érezni…Minden feszültségem elszállt, csak ő számít…
- Ez olyan... – lihegek…
- Tudom... – neki is csodálatos volt!? Lassan kihúzódom belőle, és lefekszem mellé egy csókot lopva. De az összebújásunkat megzavarja a telefonom…sms-em jött.
- Ki az? – simogatja mellkasomat.
- Az apám...Hazajönnek vasárnap anyámmal. – nagyszerű…
- Kibékültek? – látom Dee sem örül…nem csodálom…
- Nem tudom...
- Klassz... – bújik hozzám sóhajtva.
- Ne is törődj vele… - döntöm a hátára és fölé támaszkodom – Az apám sem vehet el tőlem… - közelebb hajolok – mert te az enyém vagy! – nézek a szemébe, mire elmosolyodva lépi át azt a kis távolságot, ami ajkaink közt van, és édesen megcsókol.
- És mi lesz, ha megjönnek? – látom tényleg nagyon zavar ez téged…
- Mi lenne? Itt lakok veled, nem tud a nyakunkon lógni. – mosolyogva cirógatom.
- Szóval nem kell jópofiznom majd? miért kéne?
- Sose kértem… - lopok egy puszit, és fölé mászok – Finom vagy… - csókolgatom nyakát.
- Danyh… - nyög fel, mikor mellét is megtalálják ajkaim, és megszívom mellbimbóját.
Egyszerűen annyira hiányzott, hogy nem volt elég az előbbi szeretkezésünk, muszáj, hogy újra az enyém legyen…csókolom, finoman harapdálom, és az sem kell, hogy ő dolgozzon rajtam, csak a sóhajait akarom hallani, ahogy nevemet nyögi, mert élvezi amint csinálok…és ez is lesz…alig, hogy ujjaimmal hajszoltam a gyönyörbe, melleit, nyakát csókolgatva, szívogatva…már benne is vagyok. Azt hiszem, talán még egy szeretkezésünket sem élvezte ennyire…már ha hátamból indulok ki…Teljesen szétmarta, de még ezt is élvezem…
Reggel arra ébredek, hogy Dee a mellkasomra hajtja a buksiját. Azt hiszem, hogy fent van, de ahogy kinyitom a szememet, látom, hogy alszik…de édes….álmában is engem ölel. Nem akarom felkelteni, de nem bírom ki, hogy ne simogassam…és ezzel sikerül is felébreszteni…édesen nyújtózkodik, aztán fölém mászik, és feltámaszkodik, de csók helyett, csak egy pusziig jutunk, mert…
- Áú…ül combomra, a csuklóját fogva.
- Mutasd… - ülök fel, és óvatosan simogatom meg, aztán finoman puszilgatni kezdem – Sajnálom…
- Már jobb is… - arcomra simítja a kezét, és megcsókol – Mit szólnál, ha lemennénk a partra? – kérdezi lelkesen.
- A partra? – kérdezek vissza zavartan…eszembe jutott, mikor ott szeretkeztünk…
- A strandra gondoltam… - mosolyodik el, és kapok egy pici csókot – Miken jár az eszed kora reggel… - kuncog…most még jobban zavarba jöttem, hogy ő nem arra gondolt.
- Bocsánat…
- Ne kérj bocsánatot… - csókol meg újra teljesen az ölelésembe bújva.
Kimegyünk együtt fürdeni…jól esik, hogy így simogat…teljesen ellazulok, már nem is vagyok zavarban. Lassan fürdetem én is, apró csókokat hintve finom, puha bőrére… kicsit sokáig tart a zuhanyzás, de ez is nagyon hiányzott…
Mindketten elkészülünk, aztán leautózunk a strandra…nagyon jó idő van…Befoglalunk napozóágyakat is. Lefekszem az egyikre, közben Dee leveszi magáról a strandkendőjét…kicsit ledöbbenek…
- Dee…rajtad meg milyen fürdőruha van!? – ülök fel, mire az ölembe ül.
- Nem tetszik? – levéve a pólómat, és döntene hátra, de itt mások is vannak…megtámaszkodom.
- Téged nem zavar, hogy minket néznek? – kérdezem zavartan.
- Téged miért zavar? – simít végig a mellkasomon – Nem válaszoltál…nem tetszem? – ajj Dee…
- De igen, de itt nem csak én látlak…
- Csak neked akartam tetszeni… - mondja csalódottan.
- De hát tetszel… - ülök fel.
- Biztos? – bólintok, és átkarolja a nyakamat – És mit csinálnál most, ha csak ketten lennénk? – hát…
- Dee… - kezdek nagyon zavarban lenni…
- Mutasd meg… - suttogja számra a szavakat…a szemébe nézek, és elmosolyodom.
- Szeretlek… - megcsókolom…kis hezitálás után derekáról fenekére csúsztatom a kezemet…úgy érzem, kicsit bátrabbnak kell lennem, hogy meg tudjam tartani…Fenekébe marva húzom közelebb magamhoz, mire a számba harap…
- Bekenlek… - mosolyogva hanyatt dönt, és mellkasomra simogatja a napolajat…Aztán rajtam ülve keni be magát is…nagyot nyelek, mikor mellénél keni be magát…istenem…ennél izgatóbb nem is lehetne… - Bekened a hátamat? – mosolyogva ledől a másik napágyra, én meg csak nézem… - Dany… - néz rám mosolyogva…
- Ja, persze… - be is kenem a hátát, meg a combjait.
- A fenekem kimaradt… - kicsit megint zavarban vagyok…nem azért, mert a fenekét simogatom, hanem azért, hogy ezt vagy három tucat ember látja…és kicsit zavar, hogy Deen tanga alsós fürdőruha van…bár…nagyon…szexi…
Elég gyorsan eltelik a nap…jól érezzük magunkat, bár néha zavarba hoz, mikor elmegyünk úszni, és simul hozzám, meg oda nyúlkál, ahova nem kéne, mikor ennyi ember van itt…persze ezen jót szórakozik.
Ha lehetséges ma még jobban beleszerettem, és a nap végére már a fürdőruhája sem zavar…Dee gyönyörű és az enyém…
Otthon a fürdőbe megyünk…kibontom a haját, és lassan levetkőztetem, és a fenekére simítva a kezemet, ölelem magamhoz, hogy megcsókoljam…a strandon mégse fogdoshattam kedvem szerint…de már itthon vagyunk…Deem lecsúsztatja a fürdőgatyámat, és egy csók után a zuhany alág húz. Háttal áll nekem. Fenekén simítok végig, aztán derekánál fogva húzom magamhoz, és nyakába csókolok. Hátra nyúlva simogat ahol ér, mikor mellét kezdem simogatni…egész nap kívántam…másik kezemmel lefelé kalandozok, és ujjaimmal kezdem kényeztetni…Kezemet karmolássza finoman, aztán egyszer csak kibújik a kezeim közül, és a szobába megy. Egy törölközőt tekerek magamra, és utána megyek.
- Ne haragudj, ha túl rámenős voltam… - mondom az ágy előtt megállva.
- Szóval ennyire tetszett a strandon a fenekem? – térdel elém az ágyon, és ledobja rólam a törölközőt.
- Az is… - simítok végig arcán, aztán a hajába túrok, és lehajolva hozzá, megcsókolom.
Végig karmol felső testemen finoman, és kezébe veszi merevedésemet. Sarkára ülve veszi szájába, amit hajába túrva élvezek, de hamar leállítom, különben elsülök. Megcsókol, aztán négykézláb helyezkedik el az ágyon, és hátra néz huncut mosollyal. Nem akarom megint hátulról…véletlen sem akarom, hogy fájjon neki, de…Nyelvemmel kezdem kényeztetni a megszokott helyen, aztán feltérdelve hozzá igazítom magamat, és lassan, egyre mélyebbre csúszok benne…Lassan is kezdek mozogni csípőjét fogva, aztán fenekét markolászom. Lehajolok, hogy hátát csókoljam végig, aztán nyakába harapok finoman, és ahogy megtámaszkodom, összekulcsolom a kezeinket. Nyakát és vállát csókolva gyorsítok a tempón…pár lökés különbséggel ér el minket az orgazmus…lelassulok, és hátra hajol, hogy megcsókoljon.
Reggel a telefonomra kelünk…anyu…
- Ki az? – bújik hozzám Dee álmosan.
- Anyu írt, hogy megérkeztek, és nem talált otthon…pedig én itthon vagyok… - mosolygok.
- Nagyszerű…
- Ja, meg írta, hogy menjünk át ebédre.
- Dany…én nem szívesen találkozom az apáddal, ne haragudj…hívd fel anyudat, hogy én nem megyek. – mondja felülve.
- Nem haragszom…mi a baj? – kérdezem a derekát simogatva.
|
| Saya | 2013. 09. 24. 05:35:16 | #27437 |
Karakter: Deena Graham
Másnap reggel nehéz szívvel megyek be az irodába. Legszívesebben be sem mennék, de muszáj megtudnom, hogy bejött-e. Nem hiszem, hogy jogom lenne elmenni hozzá, de ha bejött, ha mégis bejön dolgozni, akkor talán beszélhetünk. Telefonon úgy sem értem utol, pedig történt valami, amiről tudnia kell. Mikor belépek az irodába, meglátom, hogy Dany az asztalra dőlve alszik. Nagyon nyúzottnak tűnik, én meg egy darabig csak nézem. Muszáj vele beszélnem...És ez a rajz?
-Dany?
-Megyek...csak rajzolgattam...-megállítóm az előbb talált rajzzal a kezemben.
-Maradj kérlek...
-Miért? Hogy megint elmondd, hogy szeretsz, de mással dugsz? -hogy beszélhet így velem...
-Az a srác, akivel én...szóval tegnap felhívott, és...
-Ez remek, menj vele még egy kört...-teljesen kikelt magából, ezt el sem hiszem...
-Dany, kérlek...Nála maradt a kulcsom, és ma behozza ide...Azt mondta, hogy annyira részeg voltam, hogy elaludtam, mielőtt bármi is történhetett volna.
-Nem tudom mit mondjak Deena...tényleg nem...mert még ha ez így is van, attól még megcsaltál. -lehajtja a fejét.
-De nem történt semmi...
-Tényleg?! -kérdezi felemelt hangon- Szóval csak képzelődtem, hogy csókolgatja a nyakadat? Ha hozzámér valaki, te a plafonon vagy, de én tűrjem el, hogy más szinte megdug tánc közben? -kiabál- Aztán elmész vele, utána velem is lefekszel? Nem elégített ki, hogy én is kellettem? Hány asival voltál mióta velem vagy? -most már nálam is betelt a pohár, fel akarom pofozni, de durván ellök, és a kanapéra esek. Annyira fáj a csuklóm, mintha eltört volna, sosem gondoltam volna Danyről, hogy képes kezet emelni rám. Ezt eddig senki sem merte megtenni. -Istenem...Dee, ne haragudj...nagyon fájt? -remegő kézzel simít végig az arcomon, de nem válaszolok. Hirtelen az ölembe hajtja a fejét, és sírni kezd.
-Dany...
-Mit...mit csináltam rosszul? -rám néz- Annyira szeretlek...még most is téged rajzolgattalak, mikor már kifogytam az ötletekből tervezés közben...-közelebb húz, és átölel- Csak mondd meg, hogy mit csináltam rosszul...Miért kellett neked más?
-Semmit… -megcsókolom – Szeretlek… -szorosan magamhoz ölelem.
-Valami mégsem jó köztünk...meg kell beszélnünk, hogy helyre hozzuk...-még mindig pityereg.
-Szóval nem akarsz szakítani velem? -ez komoly?
-Kéne… - sóhajt – de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok…annyira üres vagyok nélküled… - hozzá bújok.
-És Rin? -kérdezem.
-Dühös voltam...meg akartalak bántani, ahogy te engem...-leül mellém- de nekem nem kell Rin...-ad a homlokomra egy puszit.
-Dany...itt maradsz velem? -kérdezem bizonytalanul.
-Miért?
-Mondtam, hogy jön ide...
-Deena, szia...-az emlegetett szamár- A csajok az üzletben azt mondták jöjjek hátra. Tessék a kulcsod.
-Kösz. -el akarom venni, de elrántja.
-Legközelebb lehetne jobb esténk...mondjuk, ha nem aludnál be, és nem kéne magamnak...-Dany hirtelen felpattan, és hatalmasat húz be neki, hogy majdnem átesik az asztalon. Dany elé állok, hogy ne menjen neki.
-Kérem a kulcsot, és menj. -miután elmegy, Danyra nézek. Mintha ma nem is ő lenne.
-Egyedül szeretnék lenni...-ő is elmegy.
Ezután két napig nem is látom, a telefonja meg ki van kapcsolva. Ha másról lenne szó, hagynám a fenébe, nem is szokásom könyörögni, de attól is félek, hogy valami történt vele. Zaklatott volt...tudnom kell. Elmegyek hozzá...Bekopogok.
-Miért kopogsz, mikor van kulcsod? -kérdezi, mikor ajtót nyit nekem. Látom, hogy meglepődött.
-Hát...nem tudom...-meglepetésemre erre elmosolyodik.
Behúz az ajtóból, amit belök. Lágyan csókol meg, ez már nagyon hiányzott. Puhán marok derekába, majd hátára csúsztatom a kezeimet. A nappaliba megyünk, ahol az ölembe hajtja a fejét, és mivel lágyan simogatom, elnyomja az álom. Egy darabig elvagyok, cirógatom, de aztán muszáj megmozdulnom, amire felébred.
-Kicsit elgémberedtem...-mosolyogva simítom végig az arcát.
-Ne haragudj...-felnyomja magát és egy puszit ad a számra, de nekem ennyi nem elég. Szenvedélyes csókra húzom magamhoz vissza. Azután mellém ül. -Meg kéne beszélnünk a dolgokat...-a takaróval játszik.
-Tudom...
-Mondd el mi a baj velem...mi idegesít, vagy miben változzak meg...nem akarlak elveszíteni...-megfogom a kezét, amivel eddig idegesen babrálta a takarót, mire megpuszilja a kezemet.
-Rendben...-sóhajtok- De utána te is elmondod, hogy mi nem tetszik bennem...
-Te tökéletes vagy…nem kell, hogy megváltozz, mert én így szeretlek…ilyennek… - mit mondjak erre? – Szóval zavar, ha bárki is hozzámér…
-Igen, mert az enyém vagy...ne simogasson senki, mert...
-Értem...de ha hozzám nem nyúlhat senki, akkor hozzád se simuljanak, meg ne csókolgassanak...-ökölbe szorítja a kezét.
-Akkor meg kéne védened, ami a tiéd, nem elfutni. -mondom komolyan.
-Azt akarod, hogy olyan legyek, mint az irodában, Dee, én...
-Dany...most először éreztem, hogy mindenáron engem akarsz...Persze, hogy nem akarom, hogy mindenkinek behúzz, aki hozzám ér, de nyugodtan mérges lehetsz, és add tudtára, hogy...
-Az enyém vagy...?
-A tiéd vagyok...-az ölébe ülve, átkarolva csókolom meg.
-Van még valami? – végig simítom a mellkasát, és most én játszadozom a kezével – Látom, hogy valamit nem mondasz el…mi az? Költözzek vissza ide? Nem jó, hogy együtt lakunk?
-Nem erről van szó...-sóhajtva felállok- Igaz, megijesztett, hogy elveszíthetem a függetlenségemet, de ráébresztett ez a dolog, hogy sokkal ijesztőbb, ha nem vagy velem. -elmosolyodik a szavaimra- És van még valami, ami sokkal jobban megijesztett...
-Mi az? -ő is feláll, én meg szavak helyett felhúzom a pulcsim ujját. Megrándult a csuklóm, fel van dagadva.
- Ezt te tetted velem...Mikor utoljára durván nyúlt hozzám férfi, majdnem megerőszakoltak...-a haragtól eltorzul az arcom- Soha...hallod? Soha többé nem nyúlhatsz hozzám így, megértetted? Senkinek sem engedem, neked sem.
-Ne haragudj, nem akartalak bántani, és...-megfogja a kezemet, és arcára teszi- üss csak meg...Ha eddig nem érdemeltem meg, most...-be sem tudja fejezni, megteszem. Tévedett, ha azt hitte, hogy nem vagyok rá képes. Sok mindenre számítok, hogy elsírja magát, vagy megsértődik, de helyette magához ránt, és megcsókol. -Ideje bocsánatot kérnünk egymástól...-újra megcsókolna, de az orra elé tolok egy kazettát, amit a táskámból veszek elő.
-Ezt még látnod kell...-odaadom neki.
Elmesélem, hogy hozzájutottam a szálloda biztonsági felvételéhez. Vannak kapcsolataim... A folyosót vette fel. A felvételen jól kivehető, hogy ruhában vagyok, nem fehérneműben. Azt mondom még full részegen is a pasinak, hogy nem akarok vele lenni, és, hogy megvárom Danyt, mert úgy is utánam fog jönni, vagyis ezért vetkőztem le az ágyban fehérneműre, nem a pasinak. A srác még hozzáteszi, hogy kár elismételnem azt, amit bent is mondtam mielőtt elaludtam. Ezt valahogy kihagyta...de legalább van rá bizonyíték, hogy soha nem akartam vele lefeküdni.
-Dee...
-Ne mondj semmit...Hülye voltam, de láthatod, hogy nem teljesen...Csak a tiéd vagyok, hinned kell nekem! -nézek a szemébe.
-Hiszek...szeretlek...-a hajamba túr ujjaival szétválasztva a tincseket.
-Az jó, mert jó vagyok békülésben...Emlékszel? -közelebb hajolva a fülébe harapok. Egyszer összevesztünk még fiatalon azon, hogy mit nézzünk meg a moziban, aminek az lett a vége, hogy inkább otthon maradtunk szeretkezni. -Nem akarsz hazajönni?
Végül is visszaköltözik hozzám, és tudom, hogy leginkább úgy hangzott, mintha szexre csábítanám haza, de ez nem így van, és ezt szeretném éreztetni is. Együtt főzünk vacsit, és végre kezd minden a régi lenni. Miközben a salátát keverem össze, mögöttem áll a derekamat ölelve, és a vállamra hajtva a fejét. Egymást etetjük, kicsit tévézünk, minden meghitt, ahogy ő szereti, de most már nagyon szeretnék én is valamit...
A hálószobába érve megállok az ágy előtt, mert nem vagyok benne biztos, hogy akarja, de mikor ledobja a felsőjét, elmosolyodom. Az ágyra döntöm, és előtte veszek le mindent magamról. Szeretem, mikor így néz...mikor fel tudna falni minden pillantásával...Fölé mászok és hosszan csókolom meg, kiélvezem csókja édes ízét, ami úgy hiányzott a napokban.
-Vegyük ezeket is le...-egyszerre kezdem el lehúzni farmerjét és alsóját is. Türelmetlen vagyok.
-Dee...-felsóhajt, miután lesimogatom róla az utolsó zavaró tényezőt is, és végig nyalok büszkesége csúcsán. Körbe nyalogatom, szopogatom, de aztán Dany rányomja a fejemet, ami egy cseppet sem tetszik.
-Mmm...Dany...-felülök- Miért vagy durva velem?
-Én...én nem, csak...
-Ez a bosszú? Mostantól ez lesz? Durva leszel velem? Mi jöhet még ezek után? Meg is fogsz verni? -a haját tépve húzom közel az arcát az enyémhez- Akarod, hogy megvédjem magam?
-Dee, én csak finoman akartam jelezni, hogy...én...nagyon kívánlak...hiányoztál, nem hittem...-beszél össze-vissza.
-Túlreagáltam, ne haragudj...-magamra húzom a takarót, és kiülök az ágy szélére.
-Félsz tőlem? -ujjai hegyével végig cirógatja gerincem vonalát- Buta kérdés, te semmitől sem félsz, de hidd el, hogy nem is kell...-a nyakamba csókol- Nagyon felizgatott a látványod, nem tudtam várni, de talán hiba volt...-átölel- Nem kell velem lefeküdnöd velem, de ha akarod...
-Mit? -hátra fordulok.
-Tudod...-elpirul. Nem tudja kimondani...még mindig nem szeret erről beszélni. Talán nekem is finomabban kéne fogalmaznom, mint ami most a fejemben van.
-Orális szexet kapok az én Danymtől? -lassan az ölébe mászok- És igazad van, nem kell tőled félnem, csak hát...el kell ezt -emelem fel a kezemet- feledtetned velem...
-Ebben a mondatban az tetszett a legjobban hogy Danymet mondtál. -mondja mosolyogva- Az én Deem azt kapja meg tőlem, amit csak szeretne...-a nyakamba csókol.
-Én mindent akarok...-mondom a szemébe nézve, de mielőtt bármit tehetne, visszafektetem az ágyra, és újra számba veszem. Igazából azt érzem rajta, hogy feszült, és dolgoznom kell rajta, hogy igazán kemény legyen, míg máskor elég a felvezető is neki...Miután végre orgazmust csikarok ki belőle, fölé támaszkodom, hogy lássam mit is akar. Simogat, de szinte alig ér hozzám. Halványan elmosolyodom, és mellé térdelek.
-Dee... -felül.
-Nem akarod, igaz? -az előbb pedig lelkesnek tűnt.
-Most valahogy nem megy, ne haragudj...Nem akarok megint csalódást okozni. -lehajtja a fejét.
-Semmi baj. Éreztem, mikor...öhm az előbb, hogy feszült vagy...Tényleg nem gond. -mondom megértően- Én most...megyek és kiöblítem a számat, mert...-felállok, és elindulok.
-Oké, értem...-nevet kínosan.
Alig várom, hogy magamra csukjam az ajtót, mert legalább a tükörnek nem kell megjátszanom magam. Csalódott vagyok, hát hogy a fenébe is ne lennék az...Tényleg egyáltalán nem kívánt? Valahogy berögzült nekem az évek alatt, hogy én a szexben vagyok a legjobb, mintha csak...mintha csak arra lennék jó...Ez nem úgy hangzik, mintha magamat is sokra becsülném. Lehet azért érzem ezt, mert mostanában Dany is csak használ. Oké, ez most lehet azért van, mert még nem teljesen bocsátott meg nekem, de akkor is...Jó lett volna ölelkezve szeretkezni...
Igazából a következő napokban is pont ilyen. Velem van, de mégsem. Még egyszer viccesen megjegyzem azt is, hogy kezd hiányom lenni, és kénytelen leszek venni egy vibrátort, mivel a kedvéért kidobtam az enyémet, de csak annyit mond rá, hogy majd szóljak előtte, mert nem akar zavarni. Mi az, hogy nem akar zavarni??? Legszívesebben megmondanám neki, hogy legyen férfi, vágja belém magát, még akkor is, ha ezzel egy közönséges tüzelő szukának tűnnék, mert valójában nem a szex hiányzik, hanem maga Dany...Ha egy szappanopera hősnő lennék, most feláldoznám magam a boldogságáért, és idehívnám Rint, de én egy igazi harcos vagyok, és meggyőződésem, hogy Danynek Deena Graham, vagyis én vagyok a boldogsága.
Péntek este kicsit jobban bevetem magam, hiszen itt az egész hétvége, pihenhetünk, ma akár szeretkezhetnénk is, vagy valami...Míg Dany a fürdőben töketlenkedik, mert persze, hogy vacsorát kellett csinálnia, míg én fürödtem, szóval míg direktbe kerül, addig én kényelmesen elhelyezkedek az ágyon. Szinte feltálalom neki magam, ha ez is kevés lesz...hát nem tudom...
-Figyelj...Dany...-szólok neki, mikor elzárja a vizet.
-Igen? -egy szál törölközőben jön ki, még tiszta víz. Látom a szemén, hogy tetszik neki, amit lát, de azt is, hogy máris feladná az egészet mielőtt jobban belegondolhatott volna.
-Két dolog...az egyik, hogy nagyon szexi az izmos, vizes felsőtested, de a vastag, nagy farkadat jobban szeretném látni, a másik, hogy szeretkezni akarok...Vagyis...Mit szeretkezni? Jó lenne, ha végre úgy igazán keményen megdugnál. -ajkamba harapva nézek végig rajta.
-Dee...miért beszélsz...? -nem kérdezünk, nem is hagyom, hogy befejezze.
-Ha nem akarod, hogy így beszéljek, tegyél valamit a számba, hogy elhallgassak. -nevetek.
-Deena...-sóhajt.
-Te is akarod...-elé lépek, és míg ajkaimmal cirógatom a száját, megmarkolom odalent- érzem...
-De én...
-Ha nem akarsz már velem lenni, ha neked elég volt, mondd csak ki...De azt tudnod kell, hogy én tíz körömmel ragaszkodom hozzád, és ha idő kell, kapsz azt is. Csak had tudjam...Én szeretlek...és te engem? -rövidke csókot lopok, közben lebontom róla a törölközőt.
-Mindennél jobban szeretlek...-felsóhajt, mikor férfiasságához érek.
-Akkor? Félsz a csalódástól? -nem jön válasz- Oké...hát akkor...ameddig ez nem változik, legalább hagyd magad ellazítani...Nem érdekel, ha kihasználsz. Használj csak...-elé térdelve veszem kézbe merev tagját és nyalintok többször végig rajta. A szemébe nézve csúsztatom a számba, és ütemesen kezdem szopogatni. De hirtelen, legnagyobb meglepetésemre ő is letérdel mellém, és megcsókol.
-Sosem használnálak. -újabb csókot ad, mélyen és szenvedélyesen csókolva- Te megérsz minden kockázatot, és...hiányzik...-kikapcsolja a melltartómat.
-Mi hiányzik? -a haját túrom, de közben segítek levenni neki. Sikerül is.
-Ez is...-halvány mosoly kíséretében fogja meg őket, hogy finoman gyömöszölhesse- és az is, hogy érezzem, hogy...hogy...
-Súgd meg, a mi titkunk marad...-közelebb hajolok.
-Hogy érezzem milyen nedves és forró vagy belül...hogy csak az enyém legyél...hogy benned mehessek el, miközben érzem a te orgazmusodat is...-egy pillanatra meglepődök, de aztán széles mosoly varázsolódik az arcomra. Még sosem mondta ki ilyen őszintén a gondolatait.
-Én is kívánlak...-felkuncogok, aztán a szemébe nézve nyúlok kezéért, és vezetem lábaim közé. Először leveszi a tangát, aztán simogatni kezd, idővel egyre mélyebbre dugva ujjait. - Ez így csak c...-először nem érti, de aztán látom, hogy kapcsol ám, hogy mire célzok. Viszont nem tud ellenállni a kísértésnek, és nyelvével is okoz egy kis örömöt az én legnagyobb örömömre. Egyik kezével hátam alá nyúl, magához ölel, másikkal magát igazítja hozzám. Bólintok neki, hogy akarom, és ez elég is, hogy végre bennem legyen. Még kicsit jobban derekához húzza lábamat, hogy még mélyebbre menjen, aztán másik kezével is alám nyúl, és így kezd lassan mozogni.
-Megvan a g? -olyan édes a mosolya, most végre nem látok semmi feszültséget rajta.
-Aha...nagyon jó helyen keresed...-felnyögök, mikor gyorsulni kezd. Ujjaim hegyével próbálok meg kapaszkodni belé, de körmeim is húsába mélyednek élvezetemben. Pár perc múlva lelassul, megáll, majd az újabb lökés alatt lecsap ajkaimra. Hogy is mondta? Érezni akarja az orgazmusomat, miközben neki is orgazmusa van? Hát most pont ezt érezheti...Úgy érzem, mintha ezernyi villám hasítana belém, amit testem rándulásai jeleznek miközben az ő forrósága is szétterjed bennem.
-Ez olyan...-lihegi.
-Tudom...-a csodálatos az a szó, amit mindketten keresünk. Lassan heveredik le mellém újabb és újabb csókokat lopva. Az ember azt hinné, hogy szuper, lesz egy fantasztikus hétvégéje, ami csak most kezdődik, de...Telefon csipogás? Tényleg? Miiiééért?
-Ki az? -simogatom Dany mellkasát, miközben az sms-t olvassa.
-Az apám...Hazajönnek vasárnap anyámmal.
-Kibékültek? -mondjuk várható volt...
-Nem tudom...-azt hiszem most ő sem örül annyira az apjának, mert mindig bekavar a most amúgy sem stabil lábakon álló kapcsolatunkba.
-Klassz...-sóhajtva bújok hozzá. |
| Garfield | 2013. 09. 13. 11:27:42 | #27318 |
Karakter: Daniel Whang
- Ez olyan izgalmas... – mondom zavartan, de izgatottan.
- Pedig már csináltuk az irodában... – neveti el magát, aztán… - Oh a fenébe...nekem 20 perc múlva értekezletre kell mennem... – ohh…mikor azt hiszem, hogy akkor majd máskor folytatjuk, gyorsan kezdi kigombolni a nadrágomat - Mindegy, megoldjuk... – és már a kezében is van a merevedésem.
Annyira belemerül a kényeztetésembe, hogy majdnem elmegyek, ahogy kezével és szájával együtt izgat. Szeretném én is izgalomba hozni, de nem engedi…lefekszik a kanapéra és…hiába nem akarja mutatni, de látom, hogy fáj neki, mikor belé hatolok…Próbálom kihozni magamból a maximumot, de kevés az időnk, és annyira felizgatott, hogy nem bírom már sokáig…ezt ő is észreveszi…
- Ne belém... – simít végig az arcomon, és ki is húzom merevedésemet. Rámarkol merevedésemre, ás ajkaimat csókolgatva juttat a csúcsra - Bocsi, de nem lenne időm lezuhanyozni, így is sietnem kell. – kapok egy puszit, és már itt sincs.
Azt mondta ne várjam meg, így haza megyek…olyan rosszul érzem magam, hogy nem tudtam kielégíteni…olyan mintha csak kihasználtam volna, pedig nem ez volt a szándékom…ajj…Az értekezlete is elhúzódott, már tűkön ülök, hogy mikor jön haza, hogy kárpótolni tudjam.
- Szia! Már nagyon vártalak... – megyek Deem elé mikor meghallom nyílni az ajtót, és csókolnék bele a nyakába, de eltol magától…
- Most ne...fáradt vagyok... – mosolyog, de tényleg fáradtnak tűnik.
- Gondoltam kompenzállak az irodában történtek miatt... – mondom kicsit zavartan.
- Nem kell. Megesik, hogy... – mosolyodik el zavartan…de tudom mit jelent ez a zavart mosoly…volt már srác aki nem tudta… - megesik mással is, bárkivel megeshet, nem egy tragédia. – aha…
Másnap egész nap a kedvében akarok járni…még mindig zavar, a tegnapi dolog az irodában…Aztán elmegy vásárolni a barátnőivel, én meg itthon maradok egyedül. Tudom, hogy bután hangzik, de hiányzik…már akkor hiányzott, mikor elment. Úgy döntök, hogy odamegyek, tudom merre vásárolgatnak, szóval, el is indulok.
Hamar megtalálom őket, de Dee mintha nem örülne, hogy itt vagyok…
- Na és este eljöttök a szexik partijába? – kérdezi az egyik barátnője…de az milyen?
- Nem hiszem...Danynek az túl sok lenne... – sóhajt Dee, de nem akarom, hogy miattam ne járjunk el oda, ahova eddig járkált…biztos nem lehet olyan rossz…
- Miért lenne sok? Menjünk, nem gond. – mosolygok.
- Dany...ott...ott mindent szabad. Nincsenek illegális dolgok, de vannak kis sarokok, ahova el szoktak vonulni, és...Szóval oda csak nagyon merész emberek járnak. – nem egészen értem mire gondolhat… - Mondjuk mi röhögni járunk oda a szánalmas alakokat kicikizni... – neveti el magát a lányokkal.
- Kibírom. Komolyan. – fogom meg a kezét…csak nem olyan szörnyű… - Kapcsolódjunk ki... – nagy nehezen bólint egyet.
Este mikor megérkezünk…hát már az nem igazán tetszik, hogy mindenki túl szexin van öltözve. Ahogy haladunk beljebb…jézusom…ezek komolyan, itt…a széken!? Szóval ezt jelentette volna, hogy mindent lehet? Hát erre igazán nem gondoltam…de megígértem Deenek, hogy kibírom, ha ő itt jól érzi magát…hát én nem akarom gátolni benne. Dee a lányokkal iszik pár kört…hát lehet nekem is kéne, hogy ne legyek feszült ebben a környezetben, de…áhh nem…
- Deena, édes bogaram! – jön egy vagy 50-60 éves pasas egy alig 20 éves lánnyal az oldalán…jézusom, ez komoly!? Dee meg honnan ismeri!? - A fiamnak még mindig tetszel. – ohh…
- Foglalt vagyok... – mutat rám - és amúgy is...De te érezd jól magad, ne okozz csalódást a kislánynak... – ez nem vicces Dee…elmennek valami fülkébe, ahol…ohh atyám…azt hiszem nem bírom tovább…
- Deena... tudom, hogy azt mondtam nem lesz baj, de ami itt megy az undorító. Hogy érezheted ilyen helyen jól magad? Ide csak...cafkák járnak... – mondom őszintén.
- Szóval cafka vagyok? – kérdez vissza mérgesen.
- Nem ezt mondtam, csak... – mielőtt befejezhetném…
- Helló, ki a barátod Dee? – ül le mellénk egy lány, de mikor odanézek látom, hogy félmeztelen…jóságos ég…rögtön elkapom a fejem…
- Ő Dany, a pasim, bocsi. – válaszol Dee.
- Nem gond, jöhettek mindketten... – mi? MI????
- Dee, menjünk már! – kérlek…
- Még mindig nem szeretem a lányokat, és Dany is csak egyet. – így van, és mehetnénk is…
- Oké...nézni sem nézhetem? – simogatja meg az arcomat…jajj ne már…
- Nem, de most amúgy is menned kell. – int neki, és végre el is megy…köszi kicsim…
De ahelyett, hogy mennénk, egyre többet iszik…próbálom nem húzni a számat, és arról sem tudomást venni, hogy egy lány, simogat…próbálom eltolni a kezét, de…hát én nem tudom, hogy ilyenkor mit is kéne csinálom…Dee meg közben lelép táncolni egy sráccal. Finoman elküldöm a lányt, és Dee után nézek…gondoltam utána megyek, hogy majd én táncolok vele, de azt hiszem túlságosan jól érzi magát…Elszorul a szívem, mikor azt látom, hogy az a srác a nyakát csókolja, közben Dee már szinte az ölében ül…ez tényleg kimeríti nálam a sok fogalmát…felállok és elmegyek.
Hazamegyek, és rögtön a zuhany alá állok, le akarom mosni magamról ezt a fertőt…undorító az a hely, és…és én ott hagytam Deet. Mekkora hülye vagyok…de nem tudom mit kellett volna csinálnom…én nem…én utálom a konfliktusokat…és…
Egész este várom haza Deet, de úgy tűnik, hogy nagyon haragszik rám, mert nem jön…sőt még reggel sem. Már kezdek nagyon aggódni… Próbálom hívni, hogy mi van vele…remélem nem ivott túl sokat…de ki van kapcsolva, hát ez remek…talán az egyik barátnőjével van és nem azzal a sráccal ment el…nem az kizárt…biztos, hogy az egyik barátnője vitte haza, és nemsokára itthon lesz.
Valamikor délután ér haza…csak nézzük egymást, nem szól semmit…ohh Dee…magamhoz ölelem.
- Hívtalak, de ki voltál kapcsolva, aztán gondoltam, hogy az egyik barátnődnél alszol. Igaz? – kérdezem.
- Valami olyasmi... – rendben…
- Ne haragudj rám, annyira sajnálom...szeretnék bocsánatot kérni, mert...
- Ne! – vág közbe - Nem kell... – mondja zavartan, és felmegy.
Mikor lejön, csak egy törölköző van rajta. Sikerül elcsábítania, igaz, nem volt nehéz, és a nappaliban szeretkezünk. Ha ezt hívják békülős szexnek, akkor szeretni fogom a veszekedéseket…
- Dany...el kell mondanom valamit... – ül fel.
- Nem volt jó? Én úgy éreztem, hogy...
- Ne butáskodj... – mosolyodik el, szóval neki is jó volt - Én csináltam valamit, amit nagyon nem kellett volna... – mi?
- Mit? – ülök fel - Dee...mi a baj? – nagyon komolynak látszik.
- Tegnap nagyon sokat ittam, mérges is voltam rád, de tudom, hogy egyik sem mentség. Én...megcsaltalak. – ledöbbenek…
- Mi? Ugye most csak viccelsz? – pattanok fel mellőle, mintha valami megrázott volna.
- Bár viccelnék, de nem. Csak úgy megtörtént, én...én nem is tudom... – istenem…
- Deena! – nem akarom hallani…felöltözök, és elindulok a bejárati ajtó felé.
- Most hova mész? – kérdezi.
- Ne érdekeljen, pont úgy, ahogy az érzéseim sem érdekeltek. Talán igazad volt... – fordulok vissza - talán tényleg jobban illik hozzám Rin... – vágom be magam mögött az ajtót.
Muszáj minél messzebbre mennem innen…úgy érzem megfulladok. Ez az érés…abban a szar helyen a szívembe döfött egy kést, mikor hagyta, hogy más csókolgassa, de most meg is forgatta bennem…vérzik a szívem…ez nem lehet igaz.
Nem vagyok elég jó neki…
Csak sétálok a városban és nem tudok másra gondolni csak Deere…én tiszta szívemből szeretem, de ő ezek szerint nem…hiszen…hogy is szerethetne, ha képes volt…ohh a francba…
Nem akarok a házamba menni, minden csak rá emlékeztetne…inkább bemegyek estére az üzletbe…nemrég kaptam kulcsot hozzá…itt is minden róla szól, de talán ha rajzolok, ha dolgozok, talán elterelődik a figyelmem…
Elkezdek rajzolni, és akárhányszor csörög a telefonom, mindig kinyomom…aztán ki is kapcsolom…nem vagyok kíváncsi Deena magyarázkodására. Nem is tudom hány papírt rajzolok tele, tervezek, csak hogy ne gondoljak rá, aztán…azon kapom magam, hogy már nem is tervezek, hanem Deet rajzolom…
- A fenébe… - gyűröm össze és eldobom…az asztalra dölők.
- Dany… - Dee? Elaludhattam…
- Megyek…csak rajzoltam… - elsétálok előtte, de utánam nyúl a rajzzal a kezében, amit eldobtam.
- Maradj kérlek…
- Miért? Hogy megint elmondd, hogy szeretsz, de mással dugtál? – kérdezem mérgesen, és még magamat is megdöbbentem, hogy képes vagyok vele kiabálni.
- Az a srác, akivel én…szóval tegnap felhívott, és…
- Ez remek, menj vele még egy kört… - egyre dühösebb vagyok.
- Dany, kérlek… - közelebb lép, de hátrálok, mire sóhajt – Nála maradt a kulcsom, és ma behozza ide… - mi? Ezért maradjak? Gyertyát tartani!? – Azt mondta, hogy annyira részeg voltam, hogy elaludtam, mielőtt bármi is történhetett volna. – mondja a szemembe nézve.
- Nem tudom mit mondjak Deena…tényleg nem….mert még ha ez így is van, attól még megcsaltál. – mondom lehajtott fejjel.
- De nem történt semmi…
- Tényleg!? – emelem meg a hangomat – Szóval csak képzelődtem, hogy csókolgatja a nyakadat!? Ha hozzámér valaki, te a plafonon vagy, de én tűrjem el, hogy más szinte megdug tánc közben!? – kiabálom az utolsó mondatot – Aztán elmész vele, utána velem is lefekszel? Nem elégített ki, hogy én is kellettem? Hány pasival voltál még mióta velem vagy? – erre a kérdésre pofon akar vágni, de elkapom a kezét, és ellököm magamtól…mikor a kanapéra huppan eszmélek fel, hogy ha nincs itt a kanapé, baja is eshetett volna… - Istenem…Dee, ne haragudj…nagyon fájt? – térdelek elé, és remegő kézzel simítok végig az arcán, de nem válaszol…az ölébe hajtom a fejemet, és elerednek a könnyeim.
- Dany…
- Mit…mit csináltam rosszul? – nézek rá – Annyira szeretlek…még most is téged rajzolgattalak, mikor már kifogytam az ötletekből tervezés közben… - közelebb húzom magamhoz, és átölelem – Csak mondd meg, hogy mit csináltam rosszul…miért kellett neked más? – kérdezem elcsukló hangon.
- Semmit… - fogja közre az arcomat, és megcsókol – Szeretlek… - ölel magához szorosan.
- Valami mégse jó köztünk…meg kell beszélnünk, hogy helyre hozzuk… - mondom könnyes szemekkel.
- Szóval nem akarsz szakítani velem? – mi ez az új csillogás a szemében? Ebben reménykedett?
- Kéne… - sóhajtok – de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok…annyira üres vagyok nélküled… - hozzám bújik.
- És Rin…? – hát…
- Dühös voltam…meg akartalak bántani, ahogy te engem… - ülök le mellé – de nekem nem kell Rin… - adok a homlokára egy puszit.
- Dany…itt maradsz velem? – kérdezi…nem is tudom, mintha kicsit bátortalan lett volna…
- Miért?
- Mondtam, hogy jön ide…
- Deena, szia. – jelenik meg az a srác, bennem meg felmegy a pumpa, ahogy közeledni kezd Deehez – A csajok az üzletben azt mondták jöjjek hátra. Tessék, a kulcsod. – mit vigyorog!?
- Kösz. – venné el Dee a kulcsot, de elrántja.
- Legközelebb lehetne jobb esténk…mondjuk ha nem aludnál be, és nem magamnak kéne… - kimegy nálam a biztosíték, és felpattanva behúzok egyet ennek a taplónak…majdnem átesik az asztalon. Dee elém áll, hogy ne üssem tovább.
- Kérem a kulcsot, és menj. – leteszi a kulcsokat, és vigyorogva elmegy. Dee kicsit döbbenten néz rám, én meg…nem tudom mit akarok…
- Egyedül szeretnék lenni… - mondom, és elmegyek.
Hazamegyek, vagyis hát…a saját házamba. Deen agyalok…nem tudom, hogy jól tettem e, hogy megbocsátottam neki. Szeretem, de…amit tett…még ha „csak” megcsókolta is. Csak bámulok magam elé és az jut az eszembe, hogy milyen jó lenne újra 12 éves lenni…akkor nem kellene félnem attól, hogy mással van. Most meg…most mindig féltékeny leszek? Ezt én nem akarom…csak szeretni, és hogy ő is szeressen…mellette elaludni, hogy aztán a csókjaira ébredjek…Elmosolyodom. Eszembe jutnak a szép emlékek…a sok nevetés, a csókok, amikor azt mondta, hogy szeret…istenem…tudnom kell, hogy miben kell megváltoznom, hogy mi a baj…de előtte meg kell nyugodjak…amennyire lehet.
Azt hiszem már két napja ki sem mozdultam itthonról csak pakolászok…a telefont is kikapcsoltam…egyszerűen csak nem akarok gondolkodni. Nincs minden cuccom Deenél, és már nem is tudom, hogy akarja e, hogy ott legyen…azt sem tudom, hogy én akarom e…A kezembe akadnak a közös képeink, és leülök a kanapéra…nézegetem őket…olyan szép…
Valaki kopog…ajtót nyitok, és…kicsit meglepődök.
- Miért kopogsz, mikor van kulcsod? – Dee…
- Hát…nem tudom… - elég vicces, hogy most ő van zavarban helyettem…mármint mindig én vagyok zavarban, de most…
Aztán csak elmosolyodom, és behúzom az ajtóból, az ajtót egyszerűen csak belököm. Az arcára simítom a kezeimet, és lágyan megcsókolom…érzem, hogy a derekamba mélyednek az ujjai, aztán a hátamra simulnak, és a csók után az ölelésembe bújik. A nappaliban a kanapéra ül, én meg az ölébe fekszem a derekát ölelve. Annyira jó így feküdni, hogy közben még simogat, és talán az is közre játszik, hogy nem igazán aludtam, de elnyom az álom.
Arra kelek, hogy Dee mocorog alattam. Felemelem a fejemet, ami a hasán pihent, én meg már a lábai között fekszem…elmosolyodva simít végig az arcomon.
- Kicsit elgémberedtem… - ohh…
- Ne haragudj… - felnyomom magam, fölé hajolok, és egy puszit adok a szájára, de mikor másznék le róla, visszahúz, és megcsókol…édesen, szenvedélyesen…Alig kapok levegőt a csók után. De csak sikerül leülnöm mellé. Muszáj beszélgetnünk…nem húzhatjuk, mert minden ugyan úgy fog maradni, ami ugyan ide vezetne…
- Meg kéne beszélnünk a dolgokat… - mondom egy takaróval babrálva, ami rajtam volt…betakart miközben aludtam…aranyos…
- Tudom… - ül fel Dee is.
- Mondd el mi a baj velem…mi idegesít, vagy miben változzak meg…nem akarlak elveszíteni… - megfogja a kezemet, mert szinte már szétszedem a takarót…csókot hintek a kezére, és rá nézek.
- Rendben… - sóhajt – De utána te is elmondod, hogy mi nem tetszik bennem…
- Te tökéletes vagy…nem kell, hogy megváltozz, mert én így szeretlek…ilyennek… - mondom őszintén, de nem mond semmit…akkor majd én – Szóval zavar, ha bárki is hozzámér…
- Igen, mert az enyém vagy…ne simogasson senki, mert…
- Értem…de ha hozzám nem nyúlhat senki, akkor hozzád se simuljanak, meg ne csókolgassanak… - ökölbe szorul a kezem, ahogy látom magam előtt…már kétszer volt ilyen…
- Akkor meg kéne védened ami a tiéd, nem elfutni. – mi?
- Azt akarod, hogy olyan legyek, mint az irodában? Dee, én…
- Dany…most először éreztem, hogy mindenáron engem akarsz…Persze, hogy nem akarom, hogy mindenkinek behúzz, aki hozzámér, de nyugodta mérges lehetsz, és add tudtára, hogy…
- Az enyém vagy…?
- A tiéd vagyok… - az ölembe ül, és nyakam köré fonva a kezeit csókol meg.
- Van még valami? – végig simít a mellkasomon, és a kezemmel kezd babrálni – Látom, hogy valamit nem mondasz el…mi az? – kérdezem, de csak tovább játszik a kezemmel…hmm… - Költözzek vissza ide? Nem jó, hogy együtt lakunk?
Szerkesztve Garfield által @ 2013. 09. 13. 11:31:58
|
| Saya | 2013. 09. 10. 20:28:20 | #27280 |
Karakter: Deena Graham
-Azt hiszem ez életem legjobb szülinapja...-megcsókol.
-Akkor...?
-Igen, szeretnék hozzád költözni. Utálok mindig két ház között ingázni...és azt szeretném, ha minden nap arra kelhetnék fel, hogy te ott vagy mellettem...Szeretlek. -mosolyogva csókoljuk meg egymást.
-Akkor...-megint megcsókolom- mi lenne, ha hazamennénk, és...-újabb csókot kap.
-Jól hangzik...-a nyakamba csókolva dönt a takaróra.
-Dany...-körmeimet hátába mélyesztem- Dany...most nem megyünk? -kérdezem nevetve, mert közben puszilgat.
-Mindjárt...-megcsókol.
-Most! -magamra tekerek egy takarót, és megyek is a kocsihoz.
-Dee...te komolyan így...nem veszel magadra semmit?-kérdezi, közben felveszi a nadrágját -Dee...kicsim...hallod?-kérdez megint, és hozza a cuccokat, hogy mehessünk.
Útközben a nyakát csókolgatom, simogatom, hogy fenntartsam az érdeklődését, vagyis...az mindig megvan, de nem akarom, hogy mire hazaérünk, elmenjen a kedve.
-Üdv itthon! -mondom már a házban, és ahogy karjaimat ölelésre tárom, "véletlenül" leesik a törölköző, ami eddig testemet takarta. Szinte látom, hogy Dany mire gondol, ezért megcsókolom. Felvisz a szobába, de mielőtt az ágyra tenne...-Nem lehetne inkább a fürdőben? -megharapom a száját. Jól esne lefürödni a homokos part után. Persze nem csak a zuhany esik jól, hanem az újabb szeretkezés is, ami után egymás karjaiban alszunk el.
Másnap be kell mennünk, ugyanis egy fontos rendelést kell teljesíteni. Régi kuncsaft, nagy tőke, mindennél előrébb való. A tervezést Danyre bízom, látok benne lehetőséget...
-Ehhez mit szólsz? -lássuk csak...hmm...
-Nem rossz, de még mindig nem elég jó...-végig simítom az arcát, és egy puszit is kap- Tudod, ez egy nagyon fontos megrendelés, és nem akarok csalódást okozni apámnak.
-Értem, jobban fogok igyekezni. -megcsókol.
-Khm...bocsánat, nyitva volt az ajtó...
-Semmi baj. Valami probléma van az üzletben? -kérdezem az eladónkat.
-Egy hölgy a párjának venne ajándékot, de csak férfi eladótól, és Dany-n kívül nincs más férfi...esetleg segíthetne?
-Én? -kérdezi Dany -De én...
-Ne aggódj, ügyes leszel, segíts a hölgynek. -mosolygok.
-Öhm...rendben...-elindul.
Csak kíváncsiságból nézek rá az üzletben lévő kamera felvételére, de nem tetszik, amit látok, nagyon nem...Le is megyek.
-Sikerül segíteni a hölgynek, Dany? -szólok közben.
-Én igyekszem, de nehéz úgy, ha nem tudja mit szeretne...-mondja Dany.
-Azt hiszem én tudom mit szeretne, de sajnos azt nem lehet...
-Ezt mire véljem? -oh kisanyám, nem kell megjátszani magad!
-A hölgyek nagyszerű előadók, készek segíteni, már tudni fogják a méreteket...a fiatalemberre a tervező asztalnál van szükség. -válaszolok neki kissé mérgesen. Megfogom Dany kezét, és az irodába viszem. Próbálja oldani a feszültséget, maga felé fordít a székkel, és elém térdel.
-Mi a baj? -kérdezi hajammal babrálva.
-Ezt komolyan kérdezed? -ellököm a kezét -Ez a nő nyíltan flörtölt veled, te meg nem teszel semmit?
-Tessék? Mégis mit kellett volna csinálnom? -ekkor meglátja a kamera felvételét- Te figyeltél engem? Nem bízol bennem? -feláll.
-Én csak meg akartam nézni, hogy boldogulsz, mert egy ideje már evoltál, és...áhh mindegy...ahogy láttam nem is kéne bíznom benned...jó, hogy nem cuccoltál át, mert már nem akarom, hogy velem lakj. -ki akarok menni az irodából, de mikor nyitnám az ajtót, ő visszacsukja azt.
-Ezt nem mondhatod komolyan...Ha tovább nézted volna a kamerát, láthattad volna, hogy elkaptam a kezemet. Dobtam volna ki az üzletből, és rontottam volna az üzlet hírnevét? -mondja az ajtónak támaszkodva.
-Most azt akarod beadni nekem, hogy miattam hagytad, hogy kikezdjen veled az a cafka? -nagyon felmérgesített...
-Dee...szerelmem, szerinted egy negyvenes nő kell nekem? Kicsim...-magára vonja tekintetemet- Szeretlek, nekem nem kell más, csak te. -lágyan megcsókol- szeretlek -ad egy puszit az arcomra- szeretlek...-megint megcsókol.
-Akkor is felrobbanok, te az enyém vagy...-hozzá bújok.
-Tudod, hogy gyönyörű vagy? Még ha mérges is vagy...sőt...mikor dühöngsz nagyon...szexi vagy...-hoppá, micsoda téma váltás...És mi ez a zavartság?
-Igen? -kérdezem mosologva, mire bólint- Rád nem lehet sokáig haragudni...-megcsókolom, közben megérzem, hogy már a fenekemen van a keze. A szájába harapok. -Menjünk haza...
-Haza? Úgy érted...?
-Úgy...gyere már...-mennék is, de meglepetésemre visszahúz magához egy csókra, és feljebb húzza a szoknyámat- Mit csinálsz? -mi ez a bátorság?
-Én csak...annyira kívánlak...-mondja a fenekemet markolva.
-Azt érzem...-lábamat lábai közé csúsztatom, érzem, hogy kezd merev állapotba kerülni. Megcsókolom, és szépen bezárom az ajtót is. Nem kellenek ide váratlan vendégek...
-Nem gond, ha nem...-tovább csókolgatom- ma fejezzük be a rajzot? -a kanapéra lököm.
-Dany...jó lenne, ha a szádat másra használnád...-az ölébe ülve hallgattatom el egy forró, szenvedélyes csókkal.
-Ez olyan izgalmas...-mondja kipirult arccal, mikor az ingjét kezdem kigombolni. Olyan, mint egy kisgyerek az édesség boltban, nagyon aranyos.
-Pedig már csináltuk az irodában...-nevetek, de csak addig, míg az órára nem pillantok- Oh a fenébe...nekem 20 perc múlva értekezletre kell mennem...-egy pillanatra lefagyok, de aztán gyors mozdulatokkal kezdem kiszabadítani Dany férfiasságát- Mindegy, megoldjuk...
Gyorsan rámarkolok a farkára mielőtt bármit mondhatna, majd hosszan nyalom végig többször is, hogy könnyebben csússzon a kezemben. Először kezemmel izgatom, és golyóit nyalogatom, aztán azokat masszírozom, és a számba veszem a hosszú nyalókát. Dany nagyon élvezi, annyira, hogy majdnem el is megy, de...Szeretne ő is kényeztetni, csak erre nincs időnk. Most én fekszem le a kanapéra, és lehet, hogy az idő szűkössége miatt vagyok feszült, de kicsit fáj, mikor belém hatol. Igyekszem leplezni. Dany tényleg mindent megtesz azért, hogy nekem is jó legyen, csak hát...ő mindjárt a csúcson van...
-Ne belém...-simítom végig az arcát, majd ki is húzza. Mosolyogva markolok rá és ajkait csókolgatva segítem át a gyönyör kapuján.- Bocsi, de nem lenne időm lezuhanyozni, így is sietnem kell. -kap még egy puszit, én meg gyorsan megyek, hogy kiöblítsem a számat. Mégsem mehetek ilyen csapzottan, szóval meg is fésülködök.
Mivel az értekezlet elhúzódott, Danynek meg mondtam, hogy ne várjon meg, később érek haza. Furcsa érzés van bennem, ahogy belépek az ajtón. Eddig volt egy saját kis vackom, most meg olyan, mintha feladtam volna a függetlenségemet. Jó, hogy itt van Dany, és szeretem őt, de zavar, hogy nem küldhetem haza, ha nekem úgy lenne kényelmes.
-Szia! Már nagyon vártalak...-jön elém Dany, és a nyakamat csókolná, de eltolom magamtól.
-Most ne...fáradt vagyok...-azért elmosolyodom.
-Gondoltam kompenzállak az irodában történtek miatt...-oh...
-Nem kell. Megesik, hogy...-zavartan mosolygok, nem akarom felemlegetni, hogy nem ő az első pasi, aki nem tudott mindig kielégíteni- megesik mással is, bárkivel megeshet, nem egy tragédia. -nyugtatgatom.
Másnap elmegyünk a barátnőimmel vásárolgatni, mert már nem bírom elviselni, hogy Dany egész nap a kedvemben akar járni. Már szinte idegesít a kedvessége, néha úg érzem, hogy megfulladok mellette, néha meg azt, hogy halálra untat. Az sem segít, hogy egyszer csak felbukkan, mondván, hogy hiányoztam neki. A lányok szerint aranyos, de én kínosnak érzem magam.
-Na és este eljöttök a szexik partijába? -kérdezi egyik barátnőm.
-Nem hiszem...Danynek az túl sok lenne...-sóhajtok.
-Miért lenne sok? Menjünk, nem gond. -ja persze...
-Dany...ott...ott mindent szabad. Nincsenek illegális dolgok, de vannak kis sarokok, ahova el szoktak vonulni, és...Szóval oda csak nagyon merész emberek járnak. -a lányokra nézek- Mondjuk mi röhögni járunk oda a szánalmas alakokat kicikizni...-nevetni kezdenek.
-Kibírom. Komolyan. -megfogja a kezemet- Kapcsolódjunk ki...-na jó...bólintok.
Este mikor megérkezünk a buliba, nagyon félek. Mindenki lengén öltözött, kacér, sőt még annál is sokkal több. Danynél azt hiszem kiveri a biztosítékot, hogy az egyik pár az egyik széken...de hát előfordul az ilyen, ha az összes kis sarok foglalt, amiket be lehet sötétíteni. A lányokkal rendelünk pár kört, mert ha leiszom magam, legalább nem kattog azon az agyam, hogy Dany miket gondolhat rólam.
-Deena, édes bogaram! -jön oda egy jó 50-es pasi egy szőke, fiatal lánnyal, mire Dany falfehér lesz. Gondolom azt gondolja, hogy dugtam vele, pedig ez nem így van. -A fiamnak még mindig tetszel.
-Foglalt vagyok...-mutatok Danyre- és amúgy is...De te érezd jól magad, ne okozz csalódást a kislánynak...-nevetek, mire a lány jobban hozzá bújik, Dany meg egyre rosszabbul érzi magát. Elköszön tőlünk, és mennek is az egyik zuhanyzó fülkébe.
-Deena...-oké, kezdődik, ha így hív, tudom, hogy baj van- tudom, hogy azt mondtam nem lesz baj, de ami itt megy az undorító. Hogy érezheted ilyen helyen jól magad? Ide csak...cafkák járnak...
-Szóval cafka vagyok? -kérdezem fennhangon.
-Nem ezt mondtam, csak...
-Helló, ki a barátod Dee? -ül le mellénk egy félmeztelen lány, mire Dany elkapja a fejét.
-Ő Dany, a pasim, bocsi. -de lehet, hogy nem sokáig.
-Nem gond, jöhettek mindketten...-nevet.
-Dee, menjünk már! -bökdös Dany.
-Még mindig nem szeretem a lányokat, és Dany is csak egyet. -bár az előbb kurvázott le, ha nem is szándékosan.
-Oké...nézni sem nézhetem? -megsimogatja Dany arcát.
-Nem, de most amúgy is menned kell. -integetek neki. Veszi a lapot, és lelép, én meg még egy kört rendelek. Dany azt hiszi, hogy ha nem húzza annyira a száját, nem fogok többet inni, de közben kicsit messzire megy. Még egy lány leül mellénk, simogatja őt, de nem is reagál. Ebből már volt gond köztünk, nem igaz, hogy nem érti meg, hogy másnak nem engedheti, hogy hozzányúljon!
Elmegyek táncolni egy sráccal. Hagyom neki, hogy a nyakamat csókolja, sőt tánc közben teljesen a fenekemhez nyomja a farkát, de ez sem zavar. Az viszont igen, hogy Dany szó nélkül lelép.
-Egyedül maradtál? -kérdezi a srác. Elgondolkozom.
-Nem, mert te itt vagy. -simulok hozzá. Látásból már ismertem, tudom, hogy egy gazdag cégvezető fia, ezért elmegyek vele, mert azt mondta, hogy privát buliban akarja folytatni. Egy szállodában kötünk ki. A szobában kicsit táncolunk, de bármennyire is piás vagyok, tudom, hogy ez nem helyes...de...dühös is vagyok, Dany egy ostoba kis hülye. Hagyom, hogy levegye a felsőmet, és a sajátját is ledobja. Még akkor is Danyra gondolok, mikor a hasamról nyalogatja le a srác a pezsgőt. Nem kéne vele ezt csinálnom...
Reggel arra ébredek, hogy egyedül vagyok a szobában. Ahogy felülök az ágyon, leesik a melltartóm. Gyorsan visszaveszem, és a fejemhez kapok. Mindjárt szétrobban...Ránézek az órára, fél egy is elmúlt. Kimegyek a fürdőszobába, hogy összeszedjem magam, és ekkor látom meg a kukában a használt óvszert. Bassza meg...lefeküdtem a sráccal. El sem hiszem, hogy megcsaltam Danyt. Egyedül annak örülök, hogy olyan részeg voltam, hogy nem emlékszem az aktusra, mert így is rosszul vagyok magamtól.
Kettő után érek haza, és meglepetésemre Dany otthon vár. Csak nézünk egymásra, aztán megölel.
-Hívtalak, de ki voltál kapcsolva, aztán gondoltam, hogy az egyik barátnődnél alszol. Igaz?
-Valami olyasmi...-hogy mondjam meg neki, hogy mással voltam?
-Ne haragudj rám, annyira sajnálom...szeretnék bocsánatot kérni, mert...
-Ne! Nem kell...-zavartan indulok felfelé, hogy még egyszer lezuhanyozzak, és át is öltözzek. Aztán rá kell magam venni, hogy beszéljünk. Egy törölközőben megyek le hozzá, lent vár a nappaliban. Elgyengülök. Tudom, hogy el kéne neki mesélnem, hogy mi történt, de önző vagyok, és vele akarok lenni, talán utoljára. Elcsábítom, és hosszú szeretkezésbe rántom magammal...
-Dany...el kell mondanom valamit...-ülök fel mellette a kanapén.
-Nem volt jó? Én úgy éreztem, hogy...
-Ne butáskodj...-elmosolyodom, hiszen jól érezte, nekem is jó volt- Én csináltam valamit, amit nagyon nem kellett volna...
-Mit? -ő is felül, de ez olyan nehéz- Dee...mi a baj?
-Tegnap nagyon sokat ittam, mérges is voltam rád, de tudom, hogy egyik sem mentség. Én...megcsaltalak. -hát kimondtam...
-Mi? Ugye most csak viccelsz? -felpattan.
-Bár viccelnék, de nem. Csak úgy megtörtént, én...én nem is tudom...
-Deena! -teljesen kiborul, ami érthető is. Azonnal felöltözik, és egyáltalán nem akarja meghallgatni, hogy mit akarok mondani.
-Most hova mész? -kérdezem az ajtóban.
-Ne érdekeljen, pont úgy, ahogy az érzéseim sem érdekeltek. Talán igazad volt...-fordul vissza- talán tényleg jobban illik hozzám Rin...-becsapja maga mögött az ajtót, én meg csak nézhetem, hogy kisétál az életemből. Tudom, hogy igaza van,de ez olyan rossz. Tényleg nem akartam megcsalni, csak bosszantani. Minek ittam annyit? A fenébe...Most el fogja venni Rint? Ezt csak mérgében mondhatta...És mi lesz a munkával? Mi lesz velem? Szeretem őt...
|
| Garfield | 2013. 09. 04. 20:34:11 | #27218 |
Karakter: Daniel Whang
Hozzám megyünk, mert…jajj Deem…főzött nekem, aztán tortát is kapok. A kanapén összebújva filmezünk, beszélgetünk…olyan jó végre vele lenni. Tudom, hogy nem hónapokat voltunk távol, mégis úgy érzem…
- Egy órára van innen a part, mi lenne, ha lemennénk, és ott ennénk meg a torta egy részét? – lóbálja a kocsi kulcsomat.
- Benne vagyok. – mosolygok, aztán venném el tőle a kulcsokat, de elrántja…?
- Nem-nem...majd én vezetek. Tudok egy jó helyet. – ohh…hát rendben.
Nagyon szép, helyre visz, és egy csapásra romantikussá válik minden, ahogy a naplementét nézzük összebújva. Miután lement a nap, a tortát veszem elő…mert hát azt mondta, hogy itt együk meg, de…amikor visszanézek rá…a homokba fekszik, felülről nincs rajta semmi. Istenem annyira gyönyörű…
- Nem ér rá az a torta? – mosolyog rám - Gondoltad, hogy pont ma nem kapsz szexet? – ohh…
- Dee... – kicsit elgondolkodva simítok végig a hátán, aztán derekát is simizem…itt a parton…sose csináltam ilyet, mármint ez izgalmas…bárki megláthat, és…
- Pólót le! – ül fel, és veszi le rólam.
Már el is felejtettem mire gondoltam az előbb, most csak finom melleit akarom csókolni, ehhez pedig le kell porolgatni a homokot…hajamba túr, ami arra késztet, hogy gyömöszölni kezdjem. Megcsókolom, aztán lassan a nyakán és kulcscsontját végigcsókolva jutok el melleihez, csókolom, szívom…Dee valahonnan elővesz egy pokrócot, amire ledől, én meg lábai közé telepedek.
Lassan, figyelmesen kezdem kényeztetni nyelvemmel, de mintha kicsit lassan csinálnám, vagy nem is tudom, de mellét masszírozva kezdi kényeztetni magát. Ez azt hiszem nem jelent túl jót…mármint at kéne élveznie amit én csinálok…melléthez vándorolok nyelvemmel, aztán újra lábai közé, ahol már ujjaimat is használom a nyelvem és a szám mellett, másik kezemmel pedig mellbimbóját morzsolgatom.
- Térdelj fölém baby... – mi? miért? - Tudom, hogy nem szereted, ha így beszélek, de... le akarlak szopni, tedd a mellem közé a farkadat, mert azt akarom, hogy neked is jó legyen, mert már nagyon kívánlak, és igazi orgazmust akarok...azt akarom, hogy bennem légy... – ohh te jó ég….miért kell mindent kimondania!? De nem akadhatok ki, mint a múltkor, mert elveszne a hangulat…
- Én is kívánlak... – fölé mászva megcsókolom, aztán fölé térdelve mellei közé igazítom magamat.
Melleit fogom, Dee meg az én kezeimet, és így mozgatom a csípőmet…egyszer-egyszer megszívja merevedésem csúcsát…De már kezd túl jó lenni, és nem akarok nélküle elmenni…leszállok róla. Dee hanyatt dönt, és ölembe ülve fogad magába.
- Ahh...ez annyira jó... – nyögi…igen, érzem…Fejem mellett támaszkodva kezd mozogni, közben csókolózunk. Először derekán pihen a kezem, hagyom mozogni, de egy idő után nem bírok magammal, és fenekébe markolva mozgok vele együtt.
- Deenah… - nyögöm nevét, mire gyorsít a tempón, és számba harapva élvez el. Felegyenesedve lovagol tovább, míg én is elmegyek. Hátra nyúlva húz ki magából, aztán kacéran elmosolyodik, és megfordul rajtam.
Kezét mozgatva kezd újra merev állapotba hozni, még golyóimon is cuppog, aztán merev tagomat szájába veszi. Én is elkezdem újra izgalomba hozni. Nyelvemmel és ujjaimmal izgatom.
- Nem akarsz popsi szexet? – mászik előrébb.
- Dee...Deena...én... – nem is tudom…ez…én még nem is…és különben is, ez nem fáj a lányoknak…?
- Nem fog fájni, elég nedves vagyok... – nevet, én meg egyre jobban kezdek zavarba jönni.
- Deena, ne beszélj... – mondom zavartan, mire magára húz…
- Ezt másnak nem engedném, használd ki...csak míg utolérsz... – harapdálja az ujjaimat, de nem tudom mit mondjak…Azt hiszem nem is kell semmit…Dee rámarkol a farkamra, és magához illeszti. Csípőjébe markolva kezdek mozogni óvatosan. Aztán az egyik kezemet megfogja, és előre húzza, hogy dugjam az ujjaimat a megszokott helyre…rendben…
- Mélyebbre... – nyögi a kezemet szorongatva, de…olyan szűk, és el fogok menni… - Danyhhh... – nyögi nevemet, mikor hirtelen férfiasságom váltja fel ujjaimat.
- Így már elég mély? – kérdezem a nyakába harapva.
De ellök magától, amit nem igazán értek, most megharagudott? De mikor hanyatt fekszik, és magára húz, értem már…Újra Deebe hatolok, derekam köré fonja lábait, így mélyen és keményen tudok mozogni benne.
Kifáradva dőlök Dee mellé, de nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról…vele olyan dolgokat csinálok, amit előtte soha…Egy másik pokrócot terítek magunkra, Dee meg a mellkasomra dőlve pihen.
- Haragszol rám? – kérdezi hirtelen, de folytatja is - Haragszol azért, mert ilyen vagyok, és azért, mert...mocskossá teszlek? – neveti el a végét.
- Dehogy...és próbálok tanulni... – mondom hátát simogatva.
- Tanulni? Emlékszel, mikor először együtt voltunk, és mondtam, hogy próbáld meg használni a nyelvedet? Azt mondtam, hogy magadtól is nagyon jó vagy elsőre, és azt is, hogy nem akarom, hogy ezt valaha is másnak csináld, és azt is, hogy én sem engedem ezt másnak soha...Csak aztán mesélted, hogy volt két csaj... – igen, de…
- Két lány, de csak egyszer-egyszer és egyikükkel sem volt orális szex... – mondom zavartan.
- Összesen két éjszaka nélkülem? – bizony - Én sem csináltam mással... – hmm… - Esküszöm...mások csak az ujjukkal... szóval csak kézi munka volt... – nem tudom mit mondhatnék… - Eleinte miattad, de aztán megszokás volt, és volt, hogy nem számított a csak durr bele szex sem....Mindig csak a végeredmény számított... – elnézek másfele…annyira rossz, hogy ennyi sráccal volt… - Minek is nyíltam meg... – ül fel sóhajtva.
- Dee... – ülök fel hozzá, és egy puszit nyomok a vállára - Hiszek neked, csak...nincs csak, most már senki más nem érhet hozzád. – fordítom az arcát felém, és megcsókolom, közben a takaróra dőlünk.
- Hiányoztál... – simogatja az arcomat, közben fölötte támaszkodva puszilgatom. Olyan gyönyörű, nem lehet betelni vele…
- Te is, főleg az elmúlt napokban. – csókolom meg - És főleg, mikor a családról volt szó. Belegondoltam, hogy mennyire szép gyerekeink lesznek... – mondom mosolyogva.
- Tíz év múlva? – ül fel hirtelen.
- Az kicsit sok, nem? – nevetek zavaromban…
- Dany...én pont ezért küldtelek el, bár majd megszakadt a szívem...Igen, nagyon szeretlek, és valószínűleg, ha kitartasz mellettem egy napon hozzád megyek, szülök gyerekeket...de ki tudja, hogy mikor, és mi lesz akkor? – mi!?
- Azt akartad, hogy Rinnel maradjak? Ezért küldtél haza? -Meg akarsz tőlem szabadulni? – kérdezem mérgesen.
- Nem! Vagyis...Rin annyira más, mint én, és arra gondoltam, hogy sokkal jobban tartozol abba a világba, mint az enyémbe. Boldognak akarlak látni, és néha arra gondolok, hogy én nem tehetlek azzá...Esetleg ideig-óráig... – ohh Dee…
- Egész életemben utánad epekedtem, szerinted most nem vagyok boldog? – kérdezem komolyan.
- Akkor költözz hozzám.
- Tessék? – jól hallottam?
- Magam mellett akarlak tudni én is, és utálom, hogy szinte az anyáddal laksz. Saját fészket akarok,főleg azért, mert tuti az apád most is anyáddal van...ki fognak békülni...Na mindegy, szóval...Kellesz. Haza akarok menni veled, melletted elaludni, megismerni mindazt, amit te nyújthatsz nekem. Nem akarok megfutamodni megint...Szeretlek... – mondja komolyan, mire elmosolyodom.
- Azt hiszem ez életem legjobb szülinapja… - csókolom meg.
- Akkor…?
- Igen, szeretnék hozzád költözni. Utálok mindig két ház között ingázni…és azt szeretném, ha minden nap arra kelhetnék fel, hogy te ott vagy mellettem…Szeretlek. – mosolyogva csókolom meg, és érzem, hogy Dee is mosolyog.
- Akkor… - csókol meg megint – mi lenne ha hazamennénk, és… - hosszan csókol meg.
- Jól hangzik… - csókolok nyakába, és ledöntöm a takaróra.
- Dany… - mar a hátamba, mikor megszívom a nyakát – Dany…most nem megyünk? – kérdezi nevetve, miközben össze-vissza puszilgatom.
- Mindjárt… - csókolom meg.
- Most! – magára tekeri az egyik takarót, és elindul a kocsi felé.
- Dee…te komolyan így…nem veszel magadra semmit? – veszem fel gyorsan a nadrágomat – Dee…kicsim…hallod? – felkapom a cuccokat, és utána megyek. Már a kocsiban ül.
Kicsit nehezemre esik úgy vezetni, hogy Dee majdnem végig vagy a nyakamat csókolja, vagy a combomon zongorázik a keze egyre feljebb, de csak sikerül épségben megérkezni. Dee egyszerűen kiszáll, és beszalad a házba…én nem is értem, hogy tud csak úgy egy takaróval maga körül az utcán mászkálni…de nagyon kis aranyos…
- Üdv itthon! – teszi szét a kezét, és lecsúszik róla a takaró…megszólalni sem tudok…mosolyogva megcsókol, én meg felkapom és az emeletre viszem…tenném le az ágyra, de… - Nem lehetne inkább a fürdőben? – harap a számba.
Az együtt fürdéstől még mindig kicsit elpirulok, de Dee mindig feloldja a hangulatomat…a zuhany alatt szeretkezünk, aztán fáradtan, álmosan, vizesen és meztelenül dőlünk az ágyba.
Másnap együtt készülődünk a fürdőben, ami kicsit lassan megy, mert mindig megakad rajta a szemem…még mindig nem tudom hogy lehet valaki ennyire szép…de csak sikerül elindulni dolgozni is. Egész úton mosolygok, mert…mert egyszerűen boldog vagy, főleg, hogy együtt lakunk. Azért kellett bejönnünk, mert van egy megrendelés, és Dee szeretné ha segítenék neki, aztán majd megyünk hozzám pakolni. Már alig várom…
- Ehhez mit szólsz? – mutatom neki az egyik rajzomat.
- Nem rossz, de még mindig nem elég jó… - simítja végig az arcomat, és ad egy puszit – Tudod, ez egy nagyon fontos megrendelés, és nem akarok csalódást okozni apámnak. – magyarázza az inggalléromat igazgatva.
- értem, jobban fogok igyekezni. – mosolyogva lopok egy csókot.
- Khm…bocsánat, nyitva volt az ajtó… - magyarázkodik az üzlet egyik eladója.
- Semmi baj. Valami probléma van az üzletben? – kérdezi Dee.
- Egy hölgy a párjának venne ajándékot, de csak férfi eladótól, és Dany-n kívül nincs más férfi…esetleg segíthetne? – kérdezi bátortalanul.
- Én? – kérdezek vissza – De én… - nézek értetlenül Dee-re…
- Ne aggódj, ügyes leszel, segíts a hölgynek. – mosolyog Dee.
- Öhm…rendben… - indulok el.
- Sajnálom, nem akartam zavarni… - magyarázkodik.
- Ugyan… - nevetek zavartan – Szívesen segítek ha tudok. – közben az üzletrészhez érünk – Jó napot, én Daniel vagyok, miben segíthetek a kedves hölgynek? – kérdezem udvariasan.
Elmondja, hogy a párja hasonló testalkatú, és kinézetű, mint én és így már biztos találni fog valamit, ami jó lesz neki. De az a baj, hogy nem igazán tudja, hogy mit akar…Mutatok neki pár szép darabot, sőt a kérésére fel is próbálok ez karkötőt, hogy lég hosszú e.
- Milyen jó áll a kezén, Daniel… - simít végig a kezemen – Jól passzol a méret is… - fordítja meg a kezemet, és végig simít a tenyeremen is.
- Khm… - húzom el gyorsan a kezemet. Ugye csak képzelődtem, hogy kikezdett velem? – Akkor esetleg betehetem egy díszdobozba? – kérdezem levéve magamról a karkötőt.
- Esetleg nem próbálna fel egy…
- Sikerül segíteni a hölgynek, Dany? – áll mellém Dee…mintha kicsit ideges lenne.
- Én igyekszem, de nehéz úgy, ha nem tudja mit szeretne… - magyarázom.
- Azt hiszem én tudom mit szeretne, de sajnos azt nem lehet… - néz mereven a nő szemébe.
- Ezt mire véljem? – mi van itt?
- A hölgyek nagyszerű eladók, készek segíteni, már tudni fogják a méreteket…a fiatalemberre, a tervezőasztalnál van szükség. – tényleg nagyon mérges…
Megfogja a kezemet, és az irodába megyünk, ahol leül az asztalához. Én tényleg nem értem min húzta fel ennyire magát…Magam felé fordítom a székkel, és elé térdelek.
- Mi a baj? – kérdezem egy tincset kisimítva az arcából.
- Ezt komolyan kérdezed!? – löki el a kezemet – Ez a nő nyíltan flörtölt veled, te meg nem teszel semmit!?
- Tessék? Mégis mit kellett volna csinálnom? nézek félre, és megpillantom a monitort... – Te figyeltél engem? Nem bízol bennem? – állok fel.
- Én csak meg akartam nézni hogy boldogulsz, mert egy ideje már elvoltál, és…áhh mindegy…ahogy láttam nem is kéne bíznom benned…jó, hogy nem cuccoltál át, mert már nem akarom, hogy velem lakj… - menne ki az irodából, de mikor kinyitja az ajtót, visszacsukom.
- Ezt nem mondhatod komolyan…Ha tovább nézted volna a kamerát, láthattad volna, hogy elkaptam a kezemet. Dobtam volna ki az üzletből, és rontottam volna az üzlet hírnevét!? – támaszkodok az ajtónak, hogy ne tudjon kimenni.
- Most azt akarod beadni nekem, hogy miattam hagytad, hogy kikezdjen veled az a cafka!? – kiabál…
- Dee…szerelmem, szerinted egy negyvenes nő kell nekem? – ezt nem gondolhatja komolyan… - Kicsim… - lépek közelebb hozzá és felbiccentem a fejét, hogy rám nézzen – Szeretlek, nekem nem kell más, csak te. – mondom a szemébe nézve, és lágyan megcsókolom magamhoz ölelve – szeretlek – adok az arcára egy puszit – szeretlek… - csókolom meg újra.
- Akkor is felrobbanok, te az enyém vagy… - hozzám bújik, én meg elmosolyodom.
- Tudod, hogy gyönyörű vagy? Még ha mérges is vagy… - ölelem magamhoz jobban – Sőt…mikor dühöngsz nagyon…szexi vagy… - mondom zavartan.
- Igen? – néz rám mosolyogva, mire bólintok – Rád nem lehet sokáig haragudni… - csókol meg, én meg a fenekére simítom a kezemet…belemosolyog a csókba, és finoman a számba harap – Menjünk haza…
- Haza? Úgy érted…?
- Úgy…gyere már… - neveti el magát, de mikor elindul, visszahúzom magamhoz, hogy megcsókoljam. Feljebb húzom a szoknyáját… - Mit csinálsz? - kérdezi huncut mosollyal.
- Én csak… - simítom fenekére a kezemet – annyira…kívánlak… - érzem, hogy egyre pirosabb az arcom.
- Azt érzem… - lábát félig merev büszkeségemhez nyomja, és megcsókol, közben hallom, hogy kattan a zár.
- Nem gond, ha nem… - újabb csók – ma fejezzük be a rajzot? – a kanapéra lök.
- Dany…jó lenne ha a szádat másra használnád...- ül az ölembe, és szenvedélyes csókcsatába kezdünk.
|
| Saya | 2013. 07. 02. 00:50:32 | #26368 |
Karakter: Deena Graham
-Dee...ha én elmegyek Koreába, csakis veled fogok. Egy napot sem bírnék ki nélküled, nemhogy heteket...-megfogja az arcomat- Szeretlek kicsi Deenám...-megcsókol.
-Én mégis azt szeretném, ha pár napra elutaznál. -erősködöm tovább.
-De hát...valami rosszat tettem? Nem akarsz velem lenni? Vagy az apám miatt? A napokban hazamegy és...
-Nem erről van szó...neked akarok jót, hát nem érted? -miért olyan bonyolult ez?
-Azzal, hogy elküldesz egy másik kontinensre? Abban mi a jó nekünk?
-Kibékülsz a családoddal...-ez ilyen egyszerű.
-Engem nem érdekel apám véleménye. Téged szeretlek, nem Rint, hát nem érzed? -mellkasához húzza kezemet- Legalább gyere velem...
-Tudod, hogy most nem hagyhatom itt az üzletet...neked meg menned kell, hogy apáddal ne legyetek rosszban...-hozzá bújok.
-Tényleg nem értem, hogy ez mire jó...látom, hogy te sem akarod, hogy menjek...-szorosan magához ölel.
-De az utazásod előtti este az enyém. -ahogy te is az leszel. Zavarban van, de megcsókol.
-2 nap...3, az utazással eygütt, nem több. Ezt is nehezen fogom kibírni nélküled. Nincs is kedvem az egészhez...-jaj ne nyüszögj.
A dolgok úgy alakulnak, hogy Rin és Dany apja a másik házban, vagyis Dany anyjánál szállnak meg. Persze Dany apja így is mindig a nyakunkon lóg, és úgy intézi, hogy Rin is mindig itt legyen. Közben megbeszélik, hogy Dany anyja is velük megy majd Koreába. Az indulás előtti nap Dany apja korán felkopog, nagyon türelmetlen.
-Ezt nem hiszem el...-mérgelődik Dany- Miért kell mennem?
-Ezt már megbeszéltük...gyere, pakoljunk össze. -kelnék fel, de visszaránt az ölébe és megcsókol.
-Szeretlek -az arcomat simogatja- szerintem csak csináljunk úg, mintha mennék, és ha felszáltak a gépre, én visszaszaladok hozzád...-elmosolyodom.
-Nem-nem...figyeld meg, hogy jó lesz. -adok neki egy puszit és pakolni kezdek.
Épp a szekrényből hozom a ruháit és teszem bele a bőröndbe, mikor legnagyobb meglepetésemre puha ajkainak melegségét érzem meg nyakamon, miközben átölel. Felé fordulok, és mielőtt megszólalhatnék, megcsókol. Leveszi a hálóingemet is, hűha...Tetszik ez a felbátorodott Dany. Felkap, és az ágyon landolunk, az mellett meg a bőrönd és Dany pólója is. Szenvedélyes csók után szenvedélyes percek is várnak ránk...Oh igen...
Arra érünk le, hogy Rin főz...Ez nem tetszik, csak ne érezze otthon magát!
-Összepakoltál, fiam? -kérdezi az apja.
-Ráérek még...-válaszolja.
-Akkor mit csináltatok, hogy reggelizni sem jöttetek le? tényleg megkérdezi? Ennyire hülye?
-Nagyon el voltunk foglalva egymással...-Danyhez bújva markolok a fenekébe, és adok neki egy puszit. Ezzel legalább elérem azt, hogy Dany apja nélkül ebédelhessünk. Ebéd után összepakolunk Danynek, pontosabban én, ő még mindig kedvetlen.
-És mit vigyek magammal, ami a tiéd? -kérdezi az ágyon ülve.
-Ezt...-a kezébe adom az egyik tangámat.
-Komolyan? -miért vagy ennyire meglepve?
-Igen...és amikor ránézel, mindig képzelj el benne...-súgom a fülébe, amibe bele is harapok.
Az utolsó estét átszeretkezzük. Olyan igazi bújos szexről szól ez az este. Lassú, szenvedélyes és szerelmes az egész. Reggel Dany kocsijával megyünk ki a reptérre, aminek a kulcsát odaadja, hogy azzal menjek haza. Dany persze még mindig nem akar menni, sőt még vissza is szalad hozzám mielőtt felszállna a gépre.
-Szeretlek...-átölel a nyakamba csókolva.
-Dany...-felé fordulok és hozzá bújok- Most már igazán menned kell.
-Hívlak, ha megérkeztünk...és legközelebb veled megyek Koreába...-megcsókol. Bár maradjunk annyiban, hogy én nem akarok abba az országba menni...na mindegy.
-Rendben. Na siess...-adok még egy puszit, de valamit elfelejtettem...-Dany...szeretlek...-ezt tudnod kell.
-Én is szeretlek...-még egyszer megcsókol, aztán megy is.
Nehéz végig nézni, ahogy felszáll a gép, és elviselni Dany hiányát is. Próbálok nem arra gondolni, hogy épp hol van, mit csinál és kivel. Felhív, mikor leszáll a gép, de én már ekkor arra gondolok, hogy mit fog még ma csinálni...
Dany azt is elmeséli egyik telefon beszélgetésünk alatt, hogy az apja találkozót szervezett Dany régi haverjaival a szülinapja alkalmából, és, hogy sokuknak már családja is van. Aztán máskor meg arról mesél, hogy mikor fiatalabb volt, sokat bámulta a csillagokat rám gondolva.Mondom neki, hogy vegye elő a tangát és most inkább így gondoljon rám, haha. Alig, hogy letesszük, én is az eget nézem. Aztán este a Holdra téved a tekintetem...ezt biztos Dany is látja...és hamarosan együtt nézzük...remélem...
Mikor eljön a nap, hogy Dany hazajön, furcsa érzések kavarodnak bennem. Készültem valamivel a szülinapjára, de nem tudom mennyire fog neki tetszeni. Kap egy kis "családias" hangulatot és valami igazán Deenásat...
Amikor meglátom, mindent elfelejtek. Felém fut és aztán felkap.
-Hogy mennyire hiányoztál...-megcsókol magához ölelve.
-Boldog szülinapot nagyfiú...-megcsókolom- Készültem valamivel...gyere...-alig várom, hogy hazaérjünk.
Danyhez megyünk, ugyanis ott készültem a meglepetés első felével. Főztem. Nem igazán szeretek főzni, viszont ennek ellenére is jól megy. Gondoltam megmutatom neki, hogy én is tudok házias lenni. Aztán jön a torta, a mozizás, a nosztalgia, igazi szolíd szülinapozás, de...
-Egy órára van innen a part, mi lenne, ha lemennénk, és ott ennénk meg a torta egy részét? -lóbálom meg előtte a kulcsot, mert még nálam van a kocsija kulcsa.
-Benne vagyok. -mosolyog, és már venné el, de elrántom.
Nem-nem...majd én vezetek. Tudok egy jó helyet. -kacsintok rá.
Egy csodaszép partszakaszra viszem el. Kihalt, de azért biztonságos. Igazából szerelmes párocskák szoktak erre járni, de szerencsére ma nincs itt senki...vagyis de, mi...Épp odaérünk a naplementére, amit együtt nézünk meg. Dany a naplemente után akarja elővenni a hűtőtáskából a tortát, közben én kényelembe helyezem magam.
-Nem ér rá az a torta? -kérdezem mosolyogva, mikor látom rajta, hogy tetszik, amit lát- Gondoltad, hogy pont ma nem kapsz szexet?
-Dee...-lassan végig simítja a hátamat. Gerincem mentén siklanak végig ujjai, majd derekamat simogatja kicsit hosszabban.
-Pólót le! -ülök fel hirtelen, és szinte letépem róla. Mosolyogva túrok a hajába, miközben leporolgatja melleimről a homokot. Lassan kezdi őket gyömöszölni, hosszan nézegeti. Megcsókol, majd nyakamat csókolgatja, lassacskán eljut a kulcscsontomig, majd a mellemig. Imádom, ahogy szivogatja a mellbimbómat. Nem akarok a homokba dőlni, ezért egy pokrócot elővarázsolva teremtek átmeneti fekhelyet magunknak. Csókolózva vetkőztetjük le egymást, aztán Dany lábaim között helyezkedik el.
Dany ma mindent lassan csinál, ezért lassú nyelvcsapásokkal is kezd. Először csak a számat harapdálva igyekszem türtőztetni magam, de valójában már nagyon türelmetlen vagyok. Én ennél többet akarok...sokkal többet még az előjáték során is. Egyik kezemmel a haját túrom, másikkal a mellemet kezdem simogatni. Észre is veszi, ezért kicsit visszatért és kebleimet nyalogatja. Mikor visszatér lábaim közé már ujjait is használni kezdi és nyelve mellett már a száját is használja. Miközben egyre gyorsabban mozgatja ujjait bennem, másik kezével mellbimbómat morzsolgatja felnyúlva keblemhez, és én egyre jobban élvezem a szivogatást is.
-Térdelj fölém baby...-utasítom, bár kissé tanácstalannak látom- Tudom, hogy nem szereted, ha így beszélek, de...-jaj muszáj kimondanom-le akarlak szopni, tedd a mellem közé a farkadat, mert azt akarom, hogy neked is jó legyen, mert már nagyon kívánlak, és igazi orgazmust akarok...azt akarom, hogy bennem légy...-félek, hogy kiakad, de...
-Én is kívánlak...-rám mászva csókol meg, és meglepetésemre belemegy a kérésbe. Jobban mondva az lepett meg, hogy nem akadt ki, de azt hiszem kezd hozzászokni, hogy én kicsit nagyon szókimondó vagyok. Bár Dany fogja a melleimet, én meg az ő kezét fogom. Olykor-olykor megszívom a csúcsát, de inkább hagyom, hogy kibontakozzon és kénye-kedve szerint ringassa csípőjét. Mikor leszáll rólam, kihasználom az alkalmat, és hanyatt lököm, hogy fölé másszak.
-Ahh...ez annyira jó...-nyögöm, mikor beleülök az ölébe. Dereka mellett térdelek, kezemmel meg feje fölött támaszkodok, így kényelmesen le tudok hajolni hozzá csókolózni miközben lovagolni kezdek. Derekamat öleli át, aztán fenekemet markolászva segít rá a ritmusra.
-Deenah...-igen, tudom édesem...én is mindjárt elmegyek. Kicsit gyorsítok a tempón, ajkába harapva nézek farkas szemet vele mindaddig, míg az orgazmus le nem csap rám. Ekkor már felegyenesedek és úgy mozgog fel és le, ami kiteljesíti bennem a mámoros érzést, őt pedig a mennyekbe repíti. Hátra nyúlva óvatosan veszem ki farkát, aztán mosolyogva megfordulok rajta. Alapból nem szeretem a 69-es pózt, mert így nem látom Danyt, de ennek is vannak előnyei...
Benyálazom a tenyeremet és marokra fogva kezdem el izgatni őt. De csak egy darabig így, mert aztán előrébb hajolva golyóit kezdem szopogatni, miközben gyorsítok kezem tempóján, aztán a számba is csúsztatom. Persze ő sem tétlenkedik. Imádom, mikor a nyelvével dug meg, de még inkább, ha ujjait is használja. Most sem hagyom, hogy így érjük el az orgazmust, mert ennél sokkal élvezetesebb, ha igazából bennem van. De talán én már túl közel vagyok ahhoz a bizonyos orgazmushoz, így ajánlok valami újat neki.
-Nem akarsz popsi szexet? -kérdezem, miközben kiscica módjára mászok előlre.
-Dee...Deena...én...
-Nem fog fájni, elég nedves vagyok...-nevetek.
-Deena, ne beszélj...-mondja elpirultan, közben én magamra húzom.
-Ezt másnak nem engedném, használd ki...csak míg utol érsz...-ujjait harapdálom, de nem mond semmit. Nekem így is jó. Hátra nyúlva magamhoz igazítom, de kicsit neki is segíteni kell, hogy valamennyire belém férjen. Csípőmbe markolva kezd el mozogni, de egyik kezét szabaddá kell tegye. Előre húzom, hogy dugja csak az ujjait belém.
-Mélyebbre...-nyögöm a kezét szorítva, mire gondol egyet és inkább átdugja férfiasságát a megszokott helyre- Danyhhh...-a homokba marva nyögök fel.
-Így már elég mély? -kérdezi a nyakamba harapva. Ellököm magamtól, amit először nem ért, de aztán a hátamra fordulok, és úgy rántom magamra. Mikor már megint bennem van, átkulcsolom a lábaimat a derekán. Most már Dany sem finomkodik, keményen mozog bennem egészen az orgazmusig.
Fáradtan fekszik le mellém, de mosoly van az arcán. Egy másik plédet húz magunkra, én meg a mellkasára dőlve nézek fel az égre.
-Haragszol rám? Haragszol azért, mert ilyen vagyok, és azért, mert...mocskossá teszlek? -a végét már elnevetem. Most még én is "mocskosnak" érzem magam, de jó volt ennyit szeretkezni...
-Dehogy...és próbálok tanulni...-cirógat.
-Tanulni? Emlékszel, mikor először együtt voltunk, és mondtam, hogy próbáld meg használni a nyelvedet? Azt mondtam, hogy magadtól is nagyon jó vagy elsőre, és azt is, hogy nem akarom, hogy ezt valaha is másnak csináld, és azt is, hogy én sem engedem ezt másnak soha...Csak aztán mesélted, hogy volt két csaj...
-Két lány, de csak egyszer-egyszer és egyikükkel sem volt orális szex...-elpirul.
-Összesen két éjszaka nélkülem? -ezzel nagyon meglepett, de ideje nekem is megnyílni- Én sem csináltam mással...-csak néz, de szerintem nem hisz nekem. Esküszöm...mások csak az ujjukkal...-nem kéne részleteznem- szóval csak kézi munka volt...-még mindig nem mond semmit- Eleinte miattad, de aztán megszokás volt, és volt, hogy nem számított a csak durr bele szex sem....Mindig csak a végeredmény számított...-már rám sem néz- Minek is nyíltam meg...-sóhajtva ülök fel.
-Dee...-felül ő is és egy puszit ad a vállamra-Hiszek neked, csak...nincs csak, most már senki más nem érhet hozzád. -maga felé fordítja az arcomat és megcsókol. Visszacsókolok...hosszan...
-Hiányoztál...-mosolyogva cirógatom az arcát, közben már megint a pléden fekszünk, fölém hajolva puszilgat.
-Te is, főleg az elmúlt napokban. -újabb csók- És főleg, mikor a családról volt szó. Belegondoltam, hogy mennyire szép gyerekeink lesznek... -mosolyog.
-Tíz év múlva? -elkomolyodva ülök fel.
-Az kicsit sok, nem? -nevet zavartan.
-Dany...én pont ezért küldtelek el, bár majd megszakadt a szívem...Igen, nagyon szeretlek, és valószínűleg, ha kitartasz mellettem egy napon hozzád megyek, szülök gyerekeket...de ki tudja, hogy mikor, és mi lesz akkor?
-Azt akartad, hogy Rinnel maradjak? Ezért küldtél haza? -Meg akarsz tőlem szabadulni? -mintha mérges lenne.
-Nem! Vagyis...Rin annyira más, mint én, és arra gondoltam, hogy sokkal jobban tartozol abba a világba, mint az enyémbe. Boldognak akarlak látni, és néha arra gondolok, hogy én nem tehetlek azzá...Esetleg ideig-óráig...
-Egész életemben utánad epekedtem, szerinted most nem vagyok boldog?
-Akkor költözz hozzám. -ezt most tényleg kimondtam?
-Tessék?
-Magam mellett akarlak tudni én is, és utálom, hogy szinte az anyáddal laksz. Saját fészket akarok,főleg azért, mert tuti az apád most is anyáddal van...ki fognak békülni...Na mindegy, szóval...Kellesz. Haza akarok menni veled, melletted elaludni, megismerni mindazt, amit te nyújthatsz nekem. Nem akarok megfutamodni megint...Szeretlek...-mondom őszintén miután jól összekutyultam megint mindent.
Szerkesztve Saya által @ 2013. 07. 04. 14:34:03
|
| Garfield | 2013. 06. 30. 22:42:44 | #26354 |
Karakter: Daniel Whang
- Semmi gond. Nagylány vagyok, leperegnek rólam a hülyeségek. – mosolyog…jól van, de az apám akkor is tahó…
Miután anyuval visszajönnek apu bocsánatot kér Deetől, bár nem tűnik nekem őszintének…Anyu meg egy ebéddel rukkol elő, de hát apu itt is alkot. Miért is nem lepődöm meg!?
- Arra gondoltam, hogy elhívhatnánk ide a menya... – kezd bele apám, de anyu oldalba böki - Rint...Legalább megismerhetnéd. – ezt nem hiszem el.
- Apa… - de mielőtt mondhatnám tovább Dee közbeszól.
- Semmi gond, hívja csak el. Nagyon kíváncsi vagyok rá. – mi? ne már…ez komoly? De Dee csak mosolyog.
Dee meghívására pár nap múlva megérkezik Rin. Nem is tudom hogy gondolta apu, hogy Deet dobnám Rinért. Dee nyomába sem érhet. Persze nem fogom bántani, mert ő nem tehet róla…de azért apu is tudhatná hol a helye. Kezdek nagyon mérges lenni…minek van folyton körülöttünk ezzel a lánnyal? A hálószobába is be fognak jönni utánunk, vagy mi!?
Apámmal és Rinnel kint vagyunk a kertbe, mondván, hogy ismerjem meg jobban a lányt. Csak nem érti meg, hogy nekem nem is tetszik…ránézek és egy átlagos lányt látok. Dee nem átlagos…Dee…Dee...ohh te jó ég…
- Itt is vagyok. – azt látom édesem… - Limonádét valaki? – mosolyog.
- Gyöny...khm...kérünk... – nyögöm ki. Olyan gyönyörű ebben a bikiniben…mondtam, hogy nem átlagos lány. Tölt mindenkinek…
- Kérsz bele jegyet is? – simít végig mellkasomon. Csak bólintani tudok…egy hang nem jön ki a torkomon, főleg mikor Dee a szájába vesz és egy jégkockát, és átadja az én számba.
- Dany... – ohh el is felejtettem, hogy itt vannak apuék… - Úgy gondoltam, hogy Rinnek kényelmesebb lenne, ha itt szállhatna meg a házadban. – sóhajtok egy nagyon válasz előtt, mert kezdem úgy érezni, hogy nem érti amit mondok…pedig láthatta is az előbb, hogy Deet szeretem…
- Maga szerint ez helyes lenne? – szólal meg Dee helyettem…nem baj... - Egy idegen nőt a fia házába elszállásolni? Mi is van az illemmel?
- Rin a család barátja. – érdekes…akkor én miért nem láttam még soha?
- Szóval azt akarja, hogy Rin a házba maradjon... Jó. – jó!? - Rin a házban lesz, de én meg Dany szobájában, az ágyában, ő pedig...bennem... – jóh…
- Ez már mindennek a teteje! – kezd dühöngni apu.
- És az nem, hogy idehoz egy másik nőt, miközben én vagyok együtt a fiával? – azt hiszem Dee is kezd ideges lenni…
- Én nem akartam zavarni... – sajnálom szegény lányt, mert tényleg nem tehet erről, ráadásul apu még ide is rángatta a semmiért…
- Dany! Nem mondasz semmit? – ne haragudj…
- De igen. – nézek apura - Szeretem Deet, és nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miattad. Ha nem vagy képes elfogadni a kapcsolatunkat, a legjobb lesz, ha visszamész Koreába. – mondom komolyan.
- Oh nem akar ő visszamenni...teper megint az anyád után...Csak nem egyedül érzi magát? – kérdezi gúnyosan Dee.
- Én ezt nem hallgatom tovább... – itthagy minket…ahj, de utána kell mennem, hogy elmondjam neki, hogy tényleg nem fogom feleségül venni ezt a lányt.
- Beszélek vele. – mondom, és apu után megyek – Apa, várj. Beszélnünk kell.
- Szerintem is…azonnal vissza kell jönnöd Koreába Rinnel…teljesen kifordultál önmagadból. – mi? nem…
- Nem, apu figyelj. Én Deet szeretem…mióta először voltam vele. Nekem nem kell más…nem fogom feleségül venni Rint. Szegényt iderángattad, hogy kellemetlenül érezze magát. Nem Koreában vagyunk, hogy ne lehessen nyíltan szeretni a másikat…itt maradok Deevel. – és elindulok vissza a kertbe.
Tudom, hogy sose fogja megérteni, de nem érdekel…Rint is megkérem, hogy anyu házában szálljon meg, ha nem akar folyton zavarba jönni, hogy minket lát Deevel csókolózni vagy ölelkezni.
- Dee… - szembe találkozunk - Beszéltem apuval, és elmondtam neki, hogy nem...
- Én meg gondolkoztam, és talán jobb lenne kicsit nekd is, ha lenyugodnának körülöttünk a dolgok. Az apád utál engem, ráadásul kezd megint összemelegedni az anyáddal...Neked szükséged van a szüleidre. Mi lenne, ha egy kis időre hazautaznál Koreába? – csak pislogok…nem értem…
- Veled? – kérdezem.
- Nem... – néz a szemembe - Békülj meg a családoddal, döntsd el mit akarsz. Nem kellek én oda, hogy összezavarjalak. Pár napra, vagy hétre...Mit szólsz? – hogy mit?
- Dee…ha én elmegyek Korába, csakis veled fogok. Egy napot sem bírnék ki nélküled, nemhogy heteket… - lépek közelebb hozzá és arcára simítom a kezemet – Szeretlek kicsi Deenám… - csókolom meg.
- Én mégis azt szeretném, ha pár napra elutaznál. – de miért?
- De hát…valami rosszat tettem? Nem akarsz velem lenni? Vagy az apám miatt? A napokban hazamegy és…
- Nem erről van szó…neked akarok jót, hát nem érted!? – lép el tőlem.
- Azzal, hogy elküldesz egy másik kontinensre? Abban mi a jó nekünk?
- Kibékülsz a családoddal… - Dee…
- Engem nem érdekel apám véleménye. Téged szeretlek, nem Rint, hát nem érzed? – kezét a mellkasomra teszem, hogy érezze szívverésemet – Legalább gyere velem…
- Tudod, hogy most nem hagyhatom itt az üzletet…neked meg menned kell, hogy apáddal ne legyetek rosszban… - végre idebújik.
- Tényleg nem értem, hogy ez mire jó…látom, hogy te sem akarod, hogy menjek… - szorosan ölelem magamhoz.
- De az utazásod előtti este az enyém. – húzódik perverz mosolyra a szája…én meg kicsit zavarba jövök, de elmosolyodom és megcsókolom.
- 2 nap…3, utazással együtt, nem több. Ezt is nehezen fogom kibírni nélküled. Nincs is kedvem az egészhez… - húzom a számat.
Rin végül is, ahogy apu is a veszekedés után, meg miután Dee gúnyosan megnyugtatja, hogy elutazok velük Koreába, anyunál lesznek ebben a 2 napban. De apu nem hagyja ám, hogy ezt a két napot Deevel töltsem…még mindig a nyakunkon lóg nap közben Rinnel. Anyu látja rajtam, hogy nagyon nem tetszik nekem ez az egész, így úgy dönt, hogy ő is eljön velünk. Anyu jobban megért engem, bár nincs meg az az anya fia kapcsolat, sokat voltunk távol egymástól, meg ő a karrierjének él…de megnyugszom kicsit, hogy jön ő is.
Indulás előtti nap Deevel még lustizunk, amit apu megzavar azzal, hogy bekopog a szobába, hogy kezdjek pakolni…mint egy kisgyereknek…
- Ezt nem hiszem el… - mérgelődök – Miért kell mennem? – kérdezem.
- Ezt már megbeszéltük…gyere, pakoljunk össze. – kelne fel, de visszarántom az ölembe és megcsókolom.
- Szeretlek – cirógatom az arcát – szerintem csak csináljunk úgy, mintha mennénk, és ha felszálltak a gépre, én visszaszaladok hozzád… - végre egy mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem-nem…figyeld meg, hogy jó lesz. – ad egy puszit, és pakolni kezd nekem.
Azt hiszem ilyen még nem nagyon volt, de most…most én kezdeményezek. Az ágyon a bőrönd, és szekrényből pont hozná a cuccaimat, de hátulról átölelve a nyakát kezdem csókolni. Felém fordulva mondana valamit, de megcsókolom, és leveszem róla a szexi hálóingét, máris csak egy tanga van rajta. Azóta kívánom jobban, mióta bikiniben hozta ki a kertbe nekünk a frissítőt. Végignézek gyönyörű testén…, aztán felkapom, és az ágyra fektetem, a bőrönd meg a földön landol. Lekapom a pólómat, és szenvedélyesen kezdem csókolni.
Mire leérünk, már majdnem ebédidő van. És…Rin főz? Az én konyhámban? Ez komoly? Már meg is van terítve…Anyu mosolyogva köszön nekünk, apu szemmel láthatóan mérges.
- Összepakoltál, fiam? – mi vagy te, őrmester?
- Ráérek még… - mondom.
- Akkor mit csináltatok, hogy reggelizni sem jöttetek le? – Dee elmosolyodik.
- Nagyon el voltunk foglalva egymással… - bújik hozzám, és egy puszit adva fenekembe markol. Dee szereti cukkolni apámat…ez valahol vicces.
Apám kiviharzik, a házból, mi meg jót nevetünk.
Ebéd közben nem is igazán beszélünk. Én inkább Deevel vagyok elfoglalva…sokszor akad meg rajta a szemem, és csak mosolyogni tudok. Ha apu nem látja mennyire szerelmes vagyok, akkor nagyon vak.
Délután sikerül összepakolnunk, vagyis Dee szedi össze a cuccaimat, mert én nagyon nem akarok menni holnap.
- És mit vigyek magammal, ami a tiéd? – kérdezem az ágyon ülve, mikor Dee még ellenőrzi amiket bepakolt…annyi cuccot pakolt, mintha vissza akarnék költözni…
- Ezt… - az egyik tangáját?
- Komolyan? – döbbenek le.
- Igen… - áll meg előttem - és amikor ránézel, mindig képzelj el benne… - súgja a fülembe, amibe bele is harap.
Aztán bezárja az ajtót, és a bőrönd is lekerül az ágyról. Az egész estét átszeretkezzük. Olyan érzésem van, mintha Dee örökre búcsúzna tőlem ezzel az éjszakával…de biztos csak beképzelem magamnak…Biztos várni fog haza…
A reptérre is kikísér, meg odaadom neki a kocsikulcsot, hogy haza tudja vinni a kocsimat, vagy akár használhatja is, szerintem biztonságosabb is az én kocsim, mint az övé…
Beszállás előtt Deenek mondom, hogy esténként hívni fogom, és már most hiányzik. Elmondom neki vagy húszszor, hogy nem akarok menni, de csak noszogat. Egy utolsó búcsúcsók, és elindulunk a folyosón, hogy aztán felszálljak a gépre, de visszaszaladok a folyosóból…még nem ment messze, csak itt van az ablaknál, ahol látni, hogy felszállnak a gépek.
- Szeretlek… - ölelem át a nyakába csókolva.
- Dany… - fordul felém, és ölelésembe bújik – Most már igazán menned kell. – néz a szemembe.
- Hívlak, ha megérkeztünk…és legközelebb veled megyek Koreába… - csókolom meg.
- Rendben. Na siess… - ad még egy puszit, aztán mennék is, mert már sürgetnek, de… - Dany…szeretlek. – édes.
- Én is szeretlek… - újabb csók, és indulok.
A gépen az ablakból nézem, ahogy egyre kisebb a kontinens, míg végül már csak felhőket látok. Nagyot sóhajtva dőlök háta, és Deere gondolva alszom el.
Mikor leszállunk, fel is hívom, hogy épségben landoltunk, és most megyünk apám házába, hogy kipihenjük magunkat holnapra. Fura ide visszajönni…a szobám úgy van, mint mikor elmentem. Lefekszem az ágyamba…mennyit álmodoztam itt Deeről…
Apu igazán próbál kitenni magáért, szervez nekem ez elő szülinapi bulit, mert nem akarok maradni a szülinapomig, addigra otthon akarok lenni…meghívja az összes volt sulis barátomat. Sokuknak már családja van…gyerekek meg minden. Mindig is kilógtam a sorból itt. Nem is értem apu miért akarja, hogy itt éljek…Rinnel…Nekem otthon van Dee, a szerelmem. Szóval „bulizunk”, a családos apukákkal. Sokat kérdezősködnek, ők is mesélnek. A gyerekekkel is találkozom, és tök kis aranyosak…szeretem a gyerekeket, tényleg aranyosak. De még nem gondoltam arra, hogy nekem legyen…de most úgy belegondoltam…Biztos nagyon szépek lennének, Dee is gyönyörű…
Este felhívom Deemet, hogy elmeséljem apu mit alkotott.
Másnap apu azt mondja, hogy anyuval szeretne kicsit nosztalgiázni, addig ismerkedjünk Rinnel. Nem örülök neki, hogy kerítőt játszik, de hát…mindegy. Elmegyünk ide-oda, mert kíváncsi vagyok, hogy mi minden változott mióta Amerikában élek, de semmi. Minden a régi…semmi új. Kezdem unni magam, úgyhogy haza indulunk. Rin kedves lány, és apunak tudom mi volt a célja. Most majd itt megszeretem, és itt akarok vele maradni, de nem így lesz. Rin nem hozzám való…Másra sem tudok gondolni csak Deere. Nagyon hiányzik. Sokat fényképezek neki, hogy ha hazamegyek, akkor megmutassam neki, hogy hol nőttem fel, aztán majd egyszer elhozom ide. Rinnel megbeszéljük ezt a dolgot, hogy apám őt nézte ki nekem, és megérti, hogy más lányt szeretek, és neki is csak erőltették a szülei, meg megemlíti, hogy igaza van Deenek, csak telebeszélték a fejét, hogy mannyire jó páros lennék vele. Végül békésen válunk el egymástól…Este, mikor Deevel beszélek, az ablakban ülök és nézem a csillagokat, ahogy kissrácként tettem, mikor rá gondoltam. Ezt is elmesélem neki…itt ücsörögtem és azon tűnődtem mit csinálhat, és gondol e rám…Persze elhülyüli a dolgot, és mondja, hogy vegyem elő a tangáját, hátha az megnyugtat…
Másnap hazaindulok, hiába is kérlel apu, nem maradok még anyuval. Dee nélkül ez az egész út nekem szenvedés…Apu még mindig nem békélt meg Deevel, és most már erőlködni sem fogok, hogy fogadja el. Nem érdekel…
Leszállok a repülőről, és a csomag felvétele után Deet keresem a szememmel. Mikor megpillantom, odaszaladok hozzá, és felkapom.
- Hogy mennyire hiányoztál… - csókolom meg magamhoz ölelve…
- Boldog szülinapot nagyfiú… - csókol meg most ő – Készültem valamivel…gyere… - mosolyog. Pedig nem kellett volna semmivel készülnie, csak vele akarok lenni…
|
| Saya | 2013. 06. 29. 23:42:31 | #26347 |
Karakter: Deena Graham
Csókunk közben lágyan karmolom végig izmos hátát, aztán belemarkolok a fenekébe. Imádom őt fogdosni mindig minden helyzetben. Közben Dany nyakamat kezdi csókolni, majd melltartómat levéve jut el keblemig. Az érzéki nyelvcsapásoktól jut el mellbimbóm szopogatásáig. Ez valami isteni...
-Danyh...-oh baby, ne hagyd abba...
Türelmetlenül várom, hogy csókjaival végre lábam közé érjen. Alsó ajkamba harapva nézem, hogy leveszi rólam a tangát, majd kezd el nyelvével, később ujjaival is kényeztetni. Annyira jól csinálja, hogy hamar elélvezek. Csak, hogy én ennél sokkal többet akarok...igazi orgazmust...azt akarom, hogy bennem legyen...Mintha Dany kitalálná a gondolataimat, megcsókol és belém hatol. Általában jobban szeretem, ha Danyvel szenvedélyesen szeretkezünk, de most kifejezetten jó ez a gyengéd, csókolózós együttlét. Derekához emelem lábaimat, majd átkulcsolom velük a derekát, hogy még mélyebben érezzem őt. Még Danyt is ritkán érzem ilyen közel magamhoz...ez olyan...testileg és lelkileg is kielégítő érzés. Az orgazmus is ehhez méltó, hosszú és intenzív, ahogy Danynek is az lehet, mert érzem, hogy elég erősen szívja meg a nyakamat. Lehúzom magamhoz egy csókra, amibe belemosolygok, és aztán látva az ő mosolyát már tudom, hogy ő is valami hasonlót érezhet...
Egy kis összebújás után kimegyünk zuhanyozni. Nagyon meleg van, és amúgy sem fog ártani egy ilyen menet után. Danyt láthatóan zavarja, hogy a nagy fény miatt tökéletesen látom minden porcikáját, pedig nem kéne, hiszen nincs mit takargatnia. Annyira izmos és olyan nagy a...Megint megkívántam.
Megcsókolom és a zuhany alá húzom. Simogató mozdulatokkal fürdetem, és szép lassan ős is hangulatba jön. Szájába harapva simítok végig férfiasságán, majd letérdelek elé. Kezemet kezdem rajta mozgatni a hasát csókolgatva, aztán a számba veszem. Becsukott szemekkel repítem a mennyek felé, bár ő a menny kapujában leállítana. Nem-nem nagyfiú, ami jár, az jár...Melleim közé veszem, ami annyira tetszik neki, hogy átveszi az irányítást, és így jut el az orgazmusig.
-Deeh...nyögi nevemet. A víz pillanatok alatt elmossa élvezete nyomait melleimről, de a tüzet a testemből nem. Akarom őt. Megcsókolom, majd hátat fordítva neki simulok hozzá- Annyira szeretlek...-én is téged.
Csókolózni kezdünk, közben lábaim közé csúszik egyik keze, másikkal mellemet találja meg. Dany egyre bátrabb, ez tetszik, és az is, hogy érzem mennyire kemény már...Kicsit előre dőlök, hogy kitalálja mit szeretnék. Dany már épp tenné is a dolgát, de inkább segítek neki, és beleülök az ölébe. Jó így hátulról is, de lehetne közelebb is hozzám...Megfordulok, és derekához emelve a lábamat ösztönzöm a folytatásra. Fenekembe marva emel fel és támaszt neki a csempének. Kapaszkodni csak belé tudok, de ő mindent megold...egyszerre tart és mozog keményen bennem. Újabb orgazmus kipipálva. Három egy este alatt, nem is rossz...Zuhanyozás után irány az ágy. Összebújva alszunk el.
Reggel arra ébredek, hogy Dany hozzám bújik. Összekulcsolom vele a kezem, érzem, hogy nyakamat puszilgatja, ezért megfordulok és végre csókját is élvezhetem.
-Még reggel is gyönyörű vagy...-fölém mászik.
-Látom valaki már kora reggel fickós...-bizony, én mindent látok.
-Ezt meg hogy érted? -inkább megmutatom, és kezemet merevedésére simítom.
-Ugyan, ne legyél zavarban...-simogatni kezdem, közben a száját puszilgatom-Szeretnéd, ha kimennék a fürdőbe, hogy hamarabb feloldódj? -nevetek, közben mozgatom a kezem rajta- Láttam ám, hogy tetszett az új helyszín...-meg akarom csókolni, de csörögni kezd a telefonja. Miért nem kapcsolta ki?
-Apu? -ajj...ebből sem lesz reggeli szex...-Ne haragudj, fel kell vennem...-bólintok, aztán kimegyek a fürdőszobába készülődni. Mielőtt lemennék a konyhába, Danynek adok egy puszit, mert úgy néz ki, hogy hosszú lesz ez a beszélgetés. Egy kis reggelit ütük össze. Épp kész vagyok, mikor Dany lejön.
-Baj van? -kérdezem.
-Apu jön látogatóba a jövőhéten...
-Ohh...Tud rólam? -leülök.
-Igen, most mondtam neki, hogy együtt vagyunk. Hónapok óta nem beszéltünk, nem volt alkalmam előbb mondani neki...-magyarázza.
-Akkor...addig nem fogunk találkozni, míg itt lesz apukád? -kérdezem tőle.
-De igen! Felnőtt ember vagyok, azt teszek, amit akarok és azzal, akivel akarok...Volt bőven ideje megemészteni a múltat...-mérgesnek tűnik.
-Dany, nyugi már...-nevetek- Olyan aranyosan morogsz...-végre ő is elmosolyodik.
A következő pár nap nyugiban telt, hol én alszom Danynél, hol ő nálam, a lényeg úgy is az, hogy együtt vagyunk. Még mindig nem örülök annak, hogy ide jön Dany apja, de azért kimegyek vele a reptérre elé. Próbálom odafelé oldani a hangulatot, de...Aztán a reptéren bemutat az apjának.
-Apa, ő itt Deena, Dee ő az apám.
-Üdvözlöm Mr. Whang. -kezet fogok vele- Jól utazott?
-Üdv...Mondhatjuk, köszönöm.
Hazafelé én csak az üzletig megyek velük, de talán jobb is, mert Dany sokszor néz hátra rám a visszapillantóból. Inkább az utat figyelje minden körülmények között.
-Érted jövök, ha végeztél...-magához ölelve csókol meg- Szeretlek.
-Én is téged...-végig simítok az arcán- Akkor este. -elköszönök, aztán megyek.
A következő napok elég feszülten telnek, mert Dany apjának láthatóan nem tetszik az, hogy én itt vagyok. Egyik nap jobban elfajul egy veszekedésünk Danyvel.
-Apu, ezt már megbeszéltük! És beszélj úgy, hogy Dee is értse, egy bunkóság, kettő, semmi titkolnivalóm nincs előtte...-mondja az apjának mérgesen.
-Nem erre neveltelek fiam...Koreai hagyományok szerint feleségül kéne venned a menyasszonyodat. -hogy kit? Ugye csak rosszul hallottam?
-Hogy kit?! Apu, soha nem láttam azt a lányt, nem is akarom, meg se kértem a kezét, nekem te ne akarj feleséget választani! -feláll az asztalra csapva.- Akit feleségül vennék, az Dee, jobb ha belenyugszol, hogy őt szeretem, és még a te kedvedért sem fogok feleségül venni egy idegent...
-Ezt a libát, aki megrontott? -vén fasz, mit képzelsz? Csak ezt nem kérdezhetem meg így...
-Már elnézést...A szexhez két ember kell, és Dany egyszer sem ellenkezett, másrészt meg maga sem egy szent, hisz Dany anyja fekete...
-Így van apu...meséld már el, hogy is sikerült anyuval összejönnöd...
-Megjöttem...-végszóra Dany anyja is befut, és megszabadít apucitól minket.
-Dee...kicsim...ne haragudj apu miatt...-magához ölel.
-Semmi gond. Nagylány vagyok, leperegnek rólam a hülyeségek. -mosolygok.
Nem enyhül a hangulat, bár Dany apja lehiggadva már bocsánatot kér a kirohanásáért, gondolom Dany anyja beszélhetett vele. Ő próbálkozik kibékíteni apát a fiával, de ez sem jár nagy sikerrel, pedig hirtelen ötletként egy közös családi ebédet javasol későbbre. Nem lepődöm meg, hogy az sem úgy alakul, ahogy nekünk jó lenne...
-Arra gondoltam, hogy elhívhatnánk ide a menya...-kezd bele az apja, mire az anyja oldalba böki- Rint...Legalább megismerhetnéd.
-Apa...-mordul rá Dany, de közbeszólok.
-Semmi gond, hívja csak el. Nagyon kíváncsi vagyok rá. -mosolygok. Szemtől szembe akarok vele találkozni, nem kellenek a rejtett ellenségek, és én sem adom meg magam olcsón.
Pár nap múlva megérkezik a vendég. Eddig békén hagyott minket Dany apja, furcsa mód inkább Dany anyja érdekelte, mint a mi kapcsolatunk...vagy nem is annyira furcsa, valaha csak szerette vagy mi. Rin megérkezése azonban mindent borít, egész nap a nyakunkon lóg a kis koreai lánnyal együtt. Nem mondanám rá, hogy csúnya, de azt sem, hogy szép, inkább csak átlagos. Szolídani öltözködik, bár nagyon meleg napunk van, a ruhája mégis bőven térde alá ér. Dany, az apja, és Rinis kimegy a kertbe, én meg elérkezettnek látom az időt, hogy bedobjam magam. Átöltözök...nem éppen tér alá érő ruhába...
-Itt is vagyok. -mosolygok- Limonádét valaki? -kérdezem még mindig mosolyogva, egy tálcát fogva a kezemben.
-Gyöny...khm...kérünk...-gyönyörű lennék? Dany le sem tagadhatná, hogy oda van értem. Mosolyogva töltök mindenkinek. Mivel a napozóágyakon ül mindenki, Dany fölé tudok hajolni.
-Kérsz bele jegyet is? -végig simítok a mellkasán. Bólint. Az apja már most majd felrobban, de én még tetézem. A számba veszem a jégkockát és úgy adom át Dany szájába.
-Dany...-szólal meg az apja, hogy hagyjuk abba a csókolózást- Úgy gondoltam, hogy Rinnek kényelmesebb lenne, ha itt szállhatna meg a házadban. -Dany nagyot sóhajt, de mielőtt válaszolhatna, belekötök az apjába.
-Maga szerint ez helyes lenne? Egy idegen nőt a fia házába elszállásolni? Mi is van az illemmel?
-Rin a család barátja. -erősködik.
-Szóval azt akarja, hogy Rin a házba maradjon...-a lányra nézek, de az meg sem szólal- Jó. Rin a házban lesz, de én meg Dany szobájában, az ágyában, ő pedig...bennem...-mosolygok elégedetten.
-Ez már mindennek a teteje! -áll fel idegesen.
-És az nem, hogy idehoz egy másik nőt, miközben én vagyok együtt a fiával? -legszívesebben lekevernék egyet az öregnek.
-Én nem akartam zavarni...-Rin mindjárt elsírja magát, és ami aggaszt, hogy Dany szánakozva néz rá, nem pedig rám, hogy megért. Mintha őt akarná védeni és nem engem. Ugye csak féltékeny vagyok, ugye nem így van?
-Dany! Nem mondasz semmit? -förmedek rá.
-De igen. -az apjára néz- Szeretem Deet, és nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miattad. Ha nem vagy képes elfogadni a kapcsolatunkat, a legjobb lesz, ha visszamész Koreába.
-Oh nem akar ő visszamenni...teper megint az anyád után...Csak nem egyedül érzi magát?-mondom gúnyosan legörbítve a számat.
-Én ezt nem hallgatom tovább...-elindul.
-Beszélek vele. -Dany is utána megy, én meg Rinnel a kertben maradok.
-Te szereted Danyt? -kérdezem tőle, mire lehajtja a fejét- Válaszolj...
-Én...Én nem ismerek más férfit, és Dany olyan kedves, hogy nem lehet nem szeretni...-alig hallom mit mond.
-Ne azt mondd, amit Dany apja mondott neked! Teletömte a fejedet, hogy hozzá akarj menni Danyhez...
-Te akarsz hozzámenni? -elgondolkodtat a kérdése. Tényleg ezt akarom? Feleségül menni Danyhez, gyerekeket szülni neki, háziasszonynak lenni? Én...szeretek bulizni, jól érezni magam, persze Danyvel, de...Vajon, ha még 10 évig nem mennék hozzá, várna rám? És mi lesz akkor? Együtt leszünk még, vagy Dany csak rám pazarolja majd a legszebb éveit? Ez megijeszt. Ha most lemondanék róla, kapna egy családot, egy normális életre lehetőséget, amit talán tőlem sosem kaphat meg...
-Megkeresem Danyt. -zárom rövidre a beszélgetést, és elindulok.
-Dee...-szembe találkozunk- Beszéltem apuval, és elmondtam neki, hogy nem...
-Én meg gondolkoztam, és talán jobb lenne kicsit nekd is, ha lenyugodnának körülöttünk a dolgok. Az apád utál engem, ráadásul kezd megint összemelegedni az anyáddal...Neked szükséged van a szüleidre. -tudom, hogy az ázsiai emberek elég családcentrikusak- Mi lenne, ha egy kis időre hazautaznál Koreába?
-Veled? -kérdez vissza.
Nem...-a szemébe nézek- Békülj meg a családoddal, döntsd el mit akarsz. Nem kellek én oda, hogy összezavarjalak. Pár napra, vagy hétre...Mit szólsz? -el kell engednem, ha nem jön vissza, tudni fogom, hogy jól tettem. Dany apja biztos Rint is a közelben fogja tartani. Egy kicsit félek, mert Rin igazi jókislány, akár még bele is szerethet, vagy legalább is abba, amire rájön, hogy nyújthat neki. Én egy bulis csaj vagyok, Rin meg igazi menyasszonynak való lány. Tűz és víz. Muszáj látnia a másik oldalt is, hogy ne legyen bennem félelem, hogy egyszer majd valaki ezért veszi el őt tőlem...
|
|
