Sajnos pár nap múlva rossz híreket kapunk. Dany nem tudja megúszni a katonaságot, mivel már megkapta a behívóját. Igyekszem megnyugtatni õt, hogy ez csak átmeneti, és úgy sem fogom hagyni, hogy két évig távol legünk egymástól, de az igazság az, hogy én is nagyon félek és féltem õt. Borzasztó maga az elválás is, de az még borzasztóbb, hogy egyszerûen képtelen vagyok elszabadulni a munka miatt. Minden nap beszélgetünk skype-on, és egy hónapja megy már ez így, hogy mindig ígérem, hogy megyek, ahogy tudok. Aztán egy nap nem jelentkezik...és a következõn sem...

Vészharangként szólal meg bennem, hogy mi a fenét csináltam eddig?! Mindent hátra hagyva utazom ki Koreába. Ott ér az elsõ pofon, hogy ahova eddig ki volt helyezve, ott már nincs ott. A koreai katonaság nekem nem akadály, mindenhol van emberem...még régrõl kellettek az összeköttetések...Nem nehéz megtalálnom, hogy hol van most, viszont a bejutás...

-Deena, értsd meg, hogy itt szigorúbb szabályok vannak, mint otthon. -magyarázza ismerõsöm.

-Engem nem érdekel. Be kell jutnom, látnom kell, hogy jól van. Két hete itt rohadok ebben az országban eredmények nélkül. A fél országot is megfenyegetem, ha kell...mindenkinek van gyenge pontja, találd meg! Munka, pénz, család...bármit elveszek bárkitõl, ha nem engednek Dany közelébe! -mondom dühösen- Végeztem. Dany ma délután legyen a hotelszobámban. -faképnél is hagyom.

Elfogyott minden türelmem, ha kell ma az egész bázist rájuk robbantom, de akkor is beengednek hozzá. A dühöm nem csillapodik, mikor meglátom, hogy Dany nélkül jön vissza az emberem.

-Mit mondtam arról, ha...?!

-Deena, nyugodj meg...Egy másik szobában van. Úgy tudja, hogy kimenõt kapott és tõled egy ajándék szobát. Nem akart jönni, de mikor megmondtam, hogy a te ajándékod bólintott egyet és jött. Remélem most már így megfelel neked is, mert az egész laktanyát a saját pénzembõl pihentetem, hogy ne legyen kivételezett Dany...-morogja.

-Kapsz elég pénzt, hogy megtehesd. -veregetem vállba, aztán elveszem tõle a szobakulcsot, és már megyek is Danyhez.

Kopogok, de nem jön válasz. Hát jó...Benyitok és vízcsobogást hallok meg. Elkezdek levetkõzni, de a végére sem jutok, mikor Dany kijön a fürdõszobából. 



Azt hiszem egy, vagy inkább két dobbanást is kihagy a szívem. Olyan rég találkoztunk és már annak is jó ideje, hogy nem beszéltünk. Szinte rá sem ismerek. Sokkal komolyabb az arca, a teste is valamivel izmosabb, de ami teljesen más az, ahogy néz rám...



-Csatlakozni akartam, de így is jó...Szia...-nem jön válasz- Jól vagy? Annyira aggódtam, a fél országot megfenyegettem, mire megtaláltalak. Jaj mondj már valamit!

-Szia...Jól vagyok és jól esett a zuhany is. Általában sokan vagyunk egy zuhanyzóra és hamar elfogy a meleg víz. Minek untatlak ilyenekkel...-csóválja meg a fejét.

-Nem baj! Nem untatsz, minden érdekel...-közelebb menve marok a derekába- Megcsókolsz? -ad egy puszit a számra, de ez most valami vicc?! - Megcsókolsz rendesen vagy csókoljalak meg én? -végre magához húzva csókol meg rendesen is.

-Azt hittem nem tudsz jönni...-szóval haragszik. Kicsit jogosan.

-Tudod, hogy jöttem volna elõbb is, ha csak rajtam múlik. Ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek, akitõl elvették anyucit...-el sem hiszem, hogy ilyen rideg velem- Ne veszekedjünk...Olyan jól nézel ki...-simítok végig a mellkasán.

-Te nem változol...-megfogja a kezemet.

-Pont ezt szereted bennem, nem? Vagy valami mást szeretnél...bennem...-finoman a fülébe harapva csúsztatom kezemet férfiasságához- Szeretkezünk?

-Ne csináld ezt...-mondja miközben már a nadrágját bontom szét.

-Rád fog férni egy kis lazítás, és ha akarod, neked munkád sem lesz...ígérem...-nagyon szeretnék vele lenni, de õrült kimerültnek látszik. Semmit sem erõltetek.

-Nem errõl van szó, de...-nagyot sóhajt- Nem ezért akartalak látni...

-Úgy érted, hogy nem csak ezért...-végre elmosolyodik- Na jó...egy darabig most úgy is itt leszel. Vetkõzz le, pihenj le, aludjunk egyet...Napok óta én sem alszom szinte semmit, és olyan jó lenne...-hirtelen megcsókol, és végre magától. A szívem túlcsordul a boldogságtól. Azért ott a csábítás, mikor egy szál alsóban fekszik mellém, hogy rámásszak, de kibírom, mert szeretném, ha tényleg pihenne.

Olyan mélyen alszom a karjaiban, hogy most az ég világon semmire nem ébrednék fel, de azt hiszem õ sem. Egy óra múlva mégis felébredek, talán azért, mert annyira hiányzott és akarom, hogy velem legyen, itt mellettem. Negyed óráig bámulhatom csak, hogy milyen cukin alszik, mert õ is felébred. Nem mondok semmit, csak puszilgatni kezdem a mellkasát, aztán fogaim közé veszem a nyakában lógó dögcédulát. Nagyon zavar, olyan nyomasztó, így hát óvatosan leügyeskedem róla.

-Haragszol rá, hogy megharaptad? -kérdezi a hajamba túrva.

-Nagyon. Mindenre, ami a katonasághoz köthetõ. Bár...az egyenruha elég jól áll neked...-most az alsó ajkába harapok.

-Azt hittem mindent utálsz, ami egyenruha. -derekamra csúsztatva kezét húz magára.

-Aha, de mindent szeretek, ami Dany...-mosolygom, de erre legördít magáról és felkelve öltözni kezd.

-Ne haragudj, de nekem idõre vissza kell mennem, nem késhetek. -már nem szerelmes belém?

-Oké, de mikor látlak megint?

-Hétvégén lesz pár óra kimenõm...öhm...van egy cukrászda a....-na nem!

-Idejössz. -vágok közbe.

-Nagyon finom a...

-Azt mondtam ide! Rád vagyok kíváncsi, nem több ezer halandzsa nyelven beszélõ vadidegenre. Ha nem jössz, tudni fogom miért. -elérte, hogy én is megharagudjak rá.

-Tudod, hogy jövök, csak gondoltam ehetnénk egy finom sütit, ennyi az egész. -na persze- Szia...-közelebb lép és homlokon csókol. Homlokon?!! Mikor itt állok fehérnemûben és ezer éve nem látott! Hogy hidegülhetett ennyire el? Mi lesz ha hónapokig nem sikerül elintézzem, hogy hazajöjjön? Mert most nagyon úgy néz ki.

-Szia! -lehajtott fejjel várom meg, hogy elmenjen, aztán az ajtóhoz sétálva dõlök neki- Pedig akartam még valamit mondani...-gyorsan letörlöm könnyeimet. Azt hiszem most jön ki igazán rajtam az elmúlt idõszak  minden feszültsége, de nem megyek át dráma királynõbe. Nem tudom mi lett Danyvel, de megpróbálom kideríteni mielõtt elveszítem.

Hétvégére kicsinosítom magam. Úgy döntöttem, ha õ visszafelé akar haladni a kapcsolatunkban, még abba a nyomorult cukrászdába is belemegyek, vagy egy hosszú sétára, csak tudjam mi van vele. Lehet igazodik az itteni szokásokhoz? Illetlen lenne velem lennie? Nem...Azt hiszem a katonaság és a távollét keményítette meg. Mindenesetre én maradok, még akkor is, ha csak ritkán láthatom. Nem tudom akarja-e még...Jaj Dany gyere már...én már várlak...

 

 

 

 
 

-                     -          Ennyit errõl... – és újra elkezdene dolgozni, de…

Reggel, mintha mi sem történt volna fogadom õt a munkában. Közömbösnek kell lennem.

-Jól vagy? -megyek oda hozzá a vállára téve a kezemet.

-Tényleg érdekel, vagy csak udvariasságból kérdezed?

-Mondtam, hogy szeretnék a barátod maradni...érdekel...-ülök le mellé.

-Alig aludtam, egyfolytában agyaltam, és még mindig nem értelek. Megbocsátottam a titkolózásaidat, hogy azt sem tudtam hol vagy és kivel -ami a te életed miatt is volt- és kész lettem volna már sokadjára újrakezdeni, vagy ott folytatni, ahol abbahagytuk...De te mit lépsz erre? Hogy szakítsunk...Miért? És ne mondd, hogy ez jó lesz nekem, mert nem lesz...

-Soha többet nem akarlak bántani, ezért tettem. Visszahívtam Ninát, hogy lásd mit adhat neked, amit én nem...-ez az igazság.

-Nem tudja megadni, mivel én téged szeretlek...nem érted?! -áll fel idegesen- Nem akarok tõle semmit, nem is akartam soha. A haverjaim úgy leitattak, hogy azt sem tudtam kivel vagyok...Reggel mikor felébredtem mellette, elég szarul éreztem magam, és mielõbb leléptem. Õ nem te...

-Ideje tovább lépned, már nem vagyunk 12 évesek...többször is megpróbáltuk. de látod, hogy nem mûködik. -le akarom zárni, de a kezemet megfogva maga felé fordít.

-Te is tudod, hogy ez nem igaz. -megfogja az arcomat.

-Ne csináld ezt...-beszélhetek én neki, de hiába...Egyszerûen megcsókol. Akarnám ezt a csókot, de nem! -Ezt nem kell...csak megnehezítjük ezt az egészet...Szeretném, ha most hazamennél, kipihennéd magad, és a kedvemért találkoznál Ninával. -elfordul tõlem, de visszafordítom a fejét- Kérlek...

A következõ hetek nehezek...nagyon nehezek. Egyrészrõl próbálom õt biztatni, hogy ne csak találkozzon azzal a lánnyal, hanem lépjen is, míg mellette próbálom magamat is kikapcsolni é eljárni bulizni, de másrészrõl, mikor egy szórakozóhelyen meglátom vele, mégsem esik jól...

Egyik nap bemegyek dolgozni, pedig ma nem is kéne. A munka megnyugtat, mert ha arra gondolok, hogy Dany talán...És az emlegetett szamár...

-Szia! Hoztam neked kaját. -Dany..

-Mit keresel itt a szabadnapodon? -kérdezem tõle.

-Most mondtam, hoztam kaját. -mosolyogja.

-Rendes vagy, de majd késõbb...

-Nem, ha kihûl, akkor már nem is jó...-persze már tolja is odébb a papírokat- Most jött el a pillanat, hogy kipróbáld a koreai konyhát. Na jó, ha nem ízlik, hoztam a kedvenc kajádból is, de muszáj megkóstolnod ezt. -nyújt felém egy falatot.

-Nem akarlak megbántani, de nem hiszem, hogy én ezt meg fogom enni, nagyon rosszul néz ki. -húzom a számat.

-Jó, tudom, de tényleg finom...a kedvemért...-kéri mosolyogva.

-Dany...te is tudod, hogy...-oh nagyszerû, és most rám ejti ezt a húsdarabot  vagy mit.

-Ne haragudj...sajnálom...-már nyúlna felém, de visszahúzza a kezét- Régen ettem már pálcikával...-ad egy szalvétát- Tényleg sajnálom...-elmosolyodom. Észre vettem ám, hogy stírölte, mikor a mellemet töröltem le.

-Ennyit errõl...-újra a papírjaimhoz nyúlok.

-Dee, lenne itt még valami...Az a múltkori dolog ott a bárban. Én...én láttalak egy idegen férfival, és...

-Elég! Menj most haza! .csapok az asztalra idegesen.

-Tudom, hogy nincs semmi közöm hozzá, de...

-Jól tudod.  És most hagyj dolgozni, mert ma még randim lesz. Szevasz...-köszönök el mérgesen. Azt hiszem ismer annyira, hogy kár velem veszekednie, így csak némán elmegy.

Nem nagyon tudok figyelni a munkára, fõleg mikor odapillantok az asztal sarkán maradt kis edényre. Ezerszer ellöktem már magamtól, megkapta a lehetõséget arra, hogy  mással boldog legyen, õ mégis vissza akar jönni hozzám. Lehet ennyire valakit szeretni? Meg sem érdemlem. Jaj Daniel Whang...Miért örülök én ennek?

Hazamegyek átöltözni. Szép idõ van, meleg is van, ezért egy lenge öltözet mellett döntök.



Dany házába még mindig gyerekjáték bejutni, de csak azért, mert van pótkulcsom a zárhoz. Viszont...sehol senki? Talán elkéstem? Lehet, hogy...? Hmm...egy sms Ninától...

"Feladom, nem kellek neki."

Oh Dany...az én Danym...Hát szakítani mentél? Annak ellenére is, hogy kidobtalak? Inkább vagy egyedül, mint ,mással? Az ágyán ülve várom, és hamarosan meg is érkezik. Annyira el van a gondolataival, hogy észre sem veszi, hogy itt vagyok. Egyenesen a fürdõszobába megy. Egy kis résen belesve látom, hogy hideg zuhannyal próbálja nyugtatni magát, és azt is, hogy egyszer idegesen az öklével a falba ver. Hagyom lenyugodni és inkább visszaülök, hogy ott várjam meg. Hamarosan ki is jön egy törölközõvel a derekán.

-Dee...te? Hogy...és most miért...? -néz értetlenül- Nem azt mondtad, hogy randid lesz?

-Te vagy a randim. -állok fel és közelebb lépve átölelem a derekát- Ne kérdezd, hogy miért jöttem, de azt hiszem, csak hiányoztál. Veled akarok lenni...-lágyan megcsókolom, amit viszonoz, de érzem, hogy szinte remeg- Te...te félsz? Oh Dany, nem csak egy menetre jöttem. Illetve arra is...-nevetek, és kicsit mintha kezdene feloldani.

-Ez azt jelenti, hogy lennél a barátnõm? -kérdezi magához szorítva a derekamnál fogva.

-Szeretnék. És tudom, hogy mit gondolsz, de ezúttal komolyan gondolom...mármint a szakítás nélküli életet. -nevetem el magam- 12 éves korom óta menekülök elõled...Elkaptál. -mondom egész halkan. A hajamba túrva csókol meg, nagyon-nagyon hosszan és érzelmesen, amitõl teljesen megrészegülök.

Élvezem a csókolózást, de nekem ennél több kell. Ezer éve nem voltunk együtt. Mosolyogva puszilgatom agyon az arcát, és közben a földre csúsztatom róla a törölközõt. Nyakamba csókolva húzza le nadrágom cipzárját, én meg magamtól szabadulok meg a felsõtõl és a melltartótól. Ölelõ kezeivel billent ki egyensúlyomból és fektet az ágyra, hogy mindent levegyen rólam. Érdekes...mintha félne megérinteni...
Megfogom a kezeit és melleimre húzom, mire végre elmosolyodik és kicsit jobban rájuk markolva gyömöszölni kezdi, majd meg is kóstolja, amit haját túrva élvezek. 

-Csókolj meg! -suttogom, és õ meg is teszi. Átgördülve kerülök felülre, de egy pillanatra sem szakadok el ajkaitól. Most ugyanúgy libabõrös vagyok, hogy a testem a testéhez simul mint mikor legelõször szeretkeztünk. Gerincem mentén simít végig a hátamon, majd fenekembe markolva csókol tovább. Lejjebb csúszva jutok el kedvenc játékszeremig. Elõször csak finoman simogatom, nyelvemmel golyóival játszom, hogy kicsit hangulatba hozzam. Bár annyira nem kell, mert már egy csóktól is képes izgalomba jönni. Amikor a számba veszem, a hajamba túrva nyög fel. De alig kezdek bele, le is állít.

Mellkasát majd nyakát borítom be csókokkal, miközben kezemmel izgatom tovább, de hirtelen az ágyra lök és combjaim alá nyúlva húz közelebb magához, hogy nyelvével okozzon örömöt. Egyre szaporábban veszem a levegõt, sóhajaim hangosabbak, mikor ujjaival is belém csúszik.

-Dee...-fölém magasodva kezd el férfiasságával izgatni.

-Mióta kell engedélyt kérned erre? -kérdezem nevetve, de nevetgélés helyett hangosan nyögök fel, mikor belém hatol. Oh végre...ez az érzés...Ilyenkor mindig a fellegek felett érzem magam. Körmeimmel többször is végig szántom a hátát. Nagyon rövid idõn belül csap le mindkettõnkre az orgazmus, de ahelyett, hogy abba hagyná, tovább mozog egészen a következõ orgazmusig.

-Szeretlek...szeretlek...-dõl le mellém fáradtan.

-Én is téged...és ez nagyon jó volt, kitettél magadért. -megcsókolom. Kis idõ múlva azt veszem észre, hogy engem ölelve alszik el, és végül hozzá bújva engem is elnyom az álom.

Reggel a csókjaira ébredek, és arra, hogy valaminek nagyon finom illata van. Csokis gofri? Ha eddig nem imádtam volna Danyt, most biztosan imádnám, fõleg, hogy megetet. De a csábító reggeli ellenére engem valami jobban csábít. Elnyúlok az ágyon és lábammal tolom odébb a tálcát, ami mellette van, aztán lábaimat nyakába teszem.

-Már nem vagy éhes? -kérdezi, miközben közelebb térdelve mar combjaimba.

-De, csak rád. -mosolygom, bár szerintem õ sem véletlenül szolgálta fel meztelenül a reggelit. Rövid ideig izgat egyre keményebb farkával, aztán egy határozott csípõmozdulattal belém csusszan. A gyorsuló lökések közben lábaim derekára csúsznak le, amit kihasználva fölém magasodva löki mélyebbre magát. A reggeli szex és orgazmus után persze jöhet az a reggeli is...

A zuhany alatt mögötte állok és hozzá bújva ölelem a derekát miközben mosakszik. Most elképzelhetetlennek tûnik minden nélküle eltöltött perc és félek, hogy máris megszoktam, hogy ha akarom, állandóan velem van. Elég mosolyogva megfordulnia, és én máris a karjaiba olvadok. Pontosabban a csempének dõlök, hogy újabb csókok és simogatások után a hátulról dolgot is kipipáljuk.

Fáradtan nyúlok végig az ágyon, a hajszárító van csak a kezemben, mert a hajam még csupa víz. Dany a fürdõszoba ajtóban állva mosolyogva néz, aztán leül mellém. Még mindig a hajamat szárítom, de közben combját simogatom.

-Dee...tudod, hogy egész nap tudnék veled szeretkezni, de azt hiszem beszélnünk kéne...-mondja kikapcsolva a hajszárítót.

-Közben is beszélgethetünk...majd mondom, hogy gyorsabban vagy lassabban. -nevetek és felülve megcsókolom õt.

-Komolyan szeretnék beszélni veled. -na jó, sóhajtva bólintok- Tudom, hogy ezzel most mindent elronthatok, de ki kell mondanom, mert úgy értem megfulladok, ha nem. Én boldog vagyok ennyitõl is, hidd el nekem elég,  hogy velem vagy, de...-tudom mi jön, lehajtom a fejemet- Ne haragudj rám, mert nem tudok nem hinni abban, hogy egy nap a feleségem vagy a gyerekeim anyja leszel...Én nem foglak semmire kérni, csak...

-Jól van, semmi baj. -puszilom meg. Egy pillanatra még meg is mosolyogtat ez a gondolat és melegséggel tölti meg szívemet, de...-Akkor viszont fájni fog, hogy megkérlek ugorjunk be a patikába, ugyanis nem védekeztünk és nem akarok kilenc hónap múlva nagy hassal azon agyalni, hogy miért nem....szóval...

-Nem szedsz gyógyszert? -kérdezi.

-Nem...nem volt miért...valahogy elmaradt a kórház óta...De ez nem jelent semmit. Nem akartam azzal elrontani a hangulatot, hogy ugyan húzz már gumit, de ismétlem, hogy ez nem jelent semmit -mondom határozottan.

-De talán...és ha...

-Ugyan, Dany...Ha nem vennék be semmit sem hiszem, hogy teherbe esnék, hagyd ezt! Ne kelljen idegeskednem, hogy mi lesz...Elviszel a patikába vagy nem?

-És, ha arra kérnélek, hogy ne? -jaj Dany...

-És ha mégis teherbe esnék, el tudnád viselni, hogy talán úgy döntök nem tartom meg, hanem elvetetem? Azt hiszem nagyon félnék megtartani, még ha véletlenül is jönne...Akkor mi legyen? -nézek a szemébe. Tényleg kockáztatna, és valóban erre akar engem is kérni? 

-          Nem megyünk vissza a hálóba? – kérdezem izgatottan…annyira kívánom…

-          De, ott mégis csak kényelmesebb... – akkor jó, már a karjaimban is van és megyek a szoba felé - Mit csinálsz? – kérdezi meglepetten.

-          Csak kímélni próbállak. – lefektetem az ágyra és fölé mászva csókolom meg. Mikor nyakára térek csókjaimmal, a derekamba mar…

-          Ezt most...mégse... – lök le magáról, és felkel. Most mi van? - Ha nem jövök vissza, összejöttél volna vele? – na ez most hogy a fenébe jött?

-          Mi? Ninával? Dehogy... – utána nyúlok, de inkább elkezd öltözni, mint hogy visszajöjjön hozzám.

-          Ismerlek. Te nem fekszel le csak úgy bárkivel, aki iránt semmit nem érzel... – lép közelebb hozzám - Újra megkérdezem...ha nem jöttem volna haza...

-          De hazajöttél! – vágok a szavába - Szerinted belenyugodtam volna, hogy csak eltûnsz?! – kérdezem kicsit mérgesen.

-          Neked ennyit jelent ez a kapcsolat? Ki-be járkálsz belõle, ha megunod? Mert mindig ezt csinálod... Azt hittem, hogy többet jelentek neked azután, hogy...az elmúlt hetek után én azt hittem...

-          Fontos vagy, de fogadd el, hogy sem a feleséged nem leszek, sem a gyerekeid anyja. Hallottam, hogy Nina lenne. Én csak egy szép test vagyok, õ a lélek, akit keresel... – ezen a hülyeségen mi mosolyognivaló van?! - De ezt te is pontosan tudod, ezért akarsz ennyire együtt lenni velem. Régebben velem sétáltál, és a séta nem csak az ágyig tartott... – mondja a mellkasomra téve a kezét.

-          Utáltad. – fogom meg a kezét - Mindig kinevettél, hogy túl romantikus vagyok, én csak próbálok bátrabb lenni, hogy...

-          Sss! – hallgattat el a számra téve a kezét - Nem akarom, hogy olyan legyél, mint én...olyan pasit bárhol kapok. – sóhajtja - Engedelmes kutyuskám... – simogatja meg az arcomat…mintha tényleg csak egy kutya lennék - ideje lesz elengednem téged, mielõtt még egy szörnyeteget faragnék belõled. – lép el tõlem.

-          Deena! Nagyon szeretlek, de... – nem tudom kimondani.

-          Utálom ezt a cinizmust benned, és azt is, hogy a játékodnak nézel. Miért nem lehet normális kapcsolatunk? – át akarom ölelni, de nem engedi.

-          Mert nem én vagyok az igazi...sajnálom... – mondja megfogva az arcomat - A lepke annyira gyönyörû, de ha túl sokáig gyönyörködünk benne és túl sokáig tartjuk a markunkban, tönkre tesszük a szárnyait és többé már nem tud repülni, érted? Én most elengedlek, hogy repülj... – édesen csókol meg - Nem akarom, hogy egy nap túl késõ legyen, és tudom, hogy te megérdemled a család lehetõségét. Ne tedd nehezebbé... – súgja.

-          De ha nekem nem kell a család, és csak te kellesz? – ölelem át erõsebben.

-          Ha így lenne, most bûntudat nélkül szeretkezhetnénk az ágyban, de nem foglak újra magamhoz édesgetni. Most megpróbálok a barátod lenni, jó? Idõt adok neked, hogy megtaláld az utadat. – homlokon csókol - Várlak hétfõn az üzletben... – felkapja a táskáját és elviharzik.

 

 

-          Dee, szia! – mosolyodom el. Talán meggondolta magát? - Örülök, hogy látlak...nagyon csinos vagy...

-          Köszi, és tessék. – a kezembe ad, egy…egy ajtózárat? - Cseréld le! Ehhez már nekem is kéne negyed óra. – neveti el magát. Ohh…szóval járt már bent - Van bent egy kis meglepetés neked, aminek örülni fogsz. – jól hangzik…

-          Tényleg? Menjünk! – megfogom a kezét, és mehetünk is.

-          Szia! – a hang irányába nézek, és…Nina? De õ…mit keres itt?! - Deena mondta, hogy el kéne egy barát, akivel beszélgethetsz, szóval...még maradhatok egy kicsit. – mosolyog…de én ezt még mindig nem értem.

-          Így igazságos a választás lehetõsége. – súgja Dee - Jó beszélgetést, sziasztok! – szinte elrohan.