 Karakter: Lilith
Megjegyzés: Jaiden-nek ~ Methen-nek
A gyermekek soha sem választhatják meg, hogy hová is születnek. De én valahogy nem vágytam más családra. Nem akartam olyan lenni mint mások. Átlagos család, normális testvérek és nagy nyugalom.
Gyermekként úgy gondoltam semmi baj sem érhet, míg apa és anya mellettem vannak, de ... Mára már rájöttem, hogy csak akkor nem lesz baj, míg védem magamat. Erősnek kell lenni és olykor kegyetlennek, hogy életben maradj, de igyekezz nem elveszteni a kontrollt.
Hiába apa szavai, hogy " ne veszítsd el a fejed, soha se ess túlzásokba", jó ember magyarázta ezt nekem, pont olyan aki mindig bele esik ebbe a hibába. hát nekem is mindig sikerül, hisz nem éppen a higgadtságomról vagyok híres.
Az utcák ma igazán csendesek, de nem tudok arról bármi is készülőben lenne. Mostanában még az angyalok is nyugodtak. Furcsák ... Nem tudok kiigazodni rajtuk. Miért csak addig próbálkoznak megölni minket míg gyermekek vagyunk?
Ha már tudjuk használni az erőnket és védjük magunkat, akkor olyan nagy ívben kerülnek el minket, mintha valami szörnyű fertőző és halálos kór hordozói lennénk. Persze van aki ilyenkor is bepróbálkozik, de kevesen és ritkán. Engem meg majd megöl az unalom, emiatt, mert nincs mit tenni.
Apáék mesélték, hogy Mammon még csak anyánk hasában volt és az angyalok már megpróbálták megölni őt, de Gabriel ~csodálatos, gyönyörű, drága Gabriel~ megvédte őket és persze az én tökéletes apám is.
Így nem eshetett bajuk, de Mammon születése után ismét próbálkoztak. Sikertelenül...
Aztán megfogantam én, sokáig titokban sikerült tartani jövetelemet. Anyám rejtve volt, távol mindenkitől, de mikor az angyalok rájöttek mi van megint készülőben, akkor újabb terveket szövögettek.
Ártatlan gyermekként nem tudtam, hogy csak Gabriel jó és a többiek mind meg akarnak ölni és ez négy évesen majdnem az életembe került. De engem sem sikerült megölniük. Vajon most mi lesz? Amíg nem tudják legkisebb testvérünk jövetelét nem lehet baj.
De biztos vagyok benne őt is megpróbálják majd megölni. Én viszont nem fogom hagyni és nem számít hány angyalt kell ízekre szednem, hát megteszem.
Egy-egy ember elvétve az utcákon. Van aki nem foglalkozik velem, mások érdeklődve méregetnek végig.
Nem értem mi olyan különös bennem, olyan vagyok akár ők. Tekintetem egy gyönyörű aranysárga szempáron akad meg. Különös fiú, egy angyal... De nem már mégsem az, viszont úgy bukottá sem vált ténylegesen, mint a többiek. Olyan mintha csak lepasszolták volna ide, hogy csak legyen. De miért tettek volna ilyet? Talán selejtnek tartották, mint minket Mammon-nal. Nem túl feltűnően, de végig mérem, majd előre figyelve igyekszek eltűnni az emberek tömegében az ismerős angyali erő érzésére.
Mit keres ez itt? Egy ideje békén hagyott, de ezek szerint újra a fejébe vette megkeres.
Mire jó nekik ez a sok "gyilkoljuk le Satanel és Luna gyermekeit" akció? Nekik is sokkal könnyebb lenne a létük, ha nem állandóan minket akarnának megölni.
- Lilith állj meg! - közeledik egyre inkább felém. Nem akarok az emberek közt balhét. - Várj! - erre már futni kezdek. Nem számít merre csak el az emberektől.
A parkig jutok az erőm használata nélkül. Mit ne mondjak bírom én a futást, de nem ilyen tempóban és nem az erőm nélkül. Nem látom már őt, de látom, hogy itt van. Damien... Most ilyenkor te hol a francba vagy? El kellene jutatni engem innen....
- Megvagy!
Az alvilág... Remek, ennél jobb helyre nem is hozhatott volna Damien. Látszik rajtam mérges vagyok, így egyenlőre nem mert megkockáztatni egy kérdést sem. Miért pont IDE kellett engem hoznia? Miért?
- Morcosnak tűnsz... - állapítja meg mire gyilkos pillantással felé fordulok.
- Hogy morcosnak tűnök?
- Igen, határozottan. - bólint rá miután egy ideig csak néz. - Most miért vagy ideges?
- Hogy én ideges? Úgy tűnik ideges vagyok? - izzik fel vörösen szemem és hajam önálló életre kell körülöttem. Látom ez Damient megrémíti. Hát igen, ebben apámra ütöttem, ha ez megtörténik akkor baj van. - Mert esetleg ide hoztál az alvilágba?
- Jól van na! Hirtelen kellett cselekednem, de itt legalább nem fognak keresni téged...
- Remek. - sóhajtok. Ő szorosan a nyomomban van. Nem szeretem ezt a helyet, sok az elkárhozott lélek, akik nem voltak arra méltóak a mennybe menjenek.
Tekintetem pedig ismét azon a fiún akad meg. Mit keres ő itt? Nem szólok, csak figyelem. Ő olyan furcsa... Mit kereshet itt?
|
