|
|
Szerepjáték
(Naruto)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Hentai Chibi | 2012. 03. 22. 17:04:55 | #20011 |
Karakter: Tsuyoi Kasumi (kitalált karakter)
Megjegyzés: Hikawa-nak
Megy a harc, sorozatba támadok és mostmár nem tudom vissza fogni magamat. Nem számít ki, aki támad annak vége és magamat a kígyóval védem. Szinte mindent köd borít elmémben, fel sem fogom mit teszem, mintha nem is én irányítanék ...
Végül már csak aazt fogom fel, hogy konoha-n kívül vagyunk. A kigyó mellett, már én is teljes démon alakomban pompázok és addig írtom őket míg el nem tűnnek.
- Nocsak fiúcska .. Csak te és én ... - mosolygok rá és megvillantom hegyes méregfogaimat. Szemeim már rég másmilyenek. Az egyik fához nyomom és hozzá simulok. - Nem kell félni nem harapok. - mosolyodok el és meggnyalom nyakát.
Belülről kűzdök magammal, de mégis ... Annyira erős és nem tudom vissza szoríttani. Nem akarom bántani, senkit sem akarok bántani. ELÉG!!!!
Fájó fejjel ébredek egy számomra ismeretlen szobában. Felülök és körbe pislogok. Fogalmam sincs mit tettem, de rohadtul fááj minden porcikám.
Az első amire gondolok, hogy "Úr isten mit tettem!" Próbálom felidézni minden emlékemet, hogy kit bánthattam.
A Peinekre emlékszek és kijöttünk a faluból ... és ... Mi lett azzal a fiúval.
"Nem kell félni nem harapok. De azt hiszem egérkére lelt a kígyó..."
- Te jó ég ... - az egyetlen amit ki bírok nyögni. Bántottam volna? Nem emlékszem ... Én nem emlékszem rá mit tettem vele.
|
| hikawa | 2012. 03. 22. 13:06:47 | #20008 |
 Karakter: Ryuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Kasuminak
Láttam ahogy a lány harcba elegyedik és nem követte a tanácsomat. Tűz típusú jutsukkal támadt a Peinekre.
- Ostoba! Áhh nem is érdekel. Majd úgyis megsínyli hogy nem hallgatott rám.- mondtam magamban.
Ezután nem foglalkoztam vele csak harcoltam a Peinekkel. Most a báb Pein támadt rám rakétákkal. Ezt a Kaitennel védtem ki, majd miután eloszlott a porfelhő és minden törmelék elrepült, egy nagyobb rasengannal az egyik árnyék klónom elindult felé, de a chakra elnyelő Pein elé állt és elszívta a rasengant. Ám ekkor hátulról a Shinjouzanshou no jutsu-val kiugrottam mögé és beleeresztettem egy Oodama rasengant.
- 1-el megvolnánk. Melyik a következő?
Ekkor újra a báb Pein támadt rám egy közvetlen támadással. A farkával próbált lecsapni. Ám ezt a támadást egyszerűen kivédtem egy rúgással, amivel széttörtem a báb farkát. Majd közvetlen közelről rátoltam egy Karyuu endan no jutsu-t amitől teljesen megsemmisült. Majd Yahiko Pein tűnt fel és rám eresztett egy óriási Shinra Tensei-t. Ahogy felém tartott, csakúgy hasította fel maga után a földet és zúzott szét mindent. Én felvettem a Juuken alapállást és egy Hakke Kushou-val semlegesítettem a Shinra Tensei-t. Ezután láttam ahogy az előző lánnyal nem stimmel valami. Egyre zavarosabb volt ahogy viselkedett. Majd egyszercsak megidézett egy óriási kígyót, ami rátámadt az őt támadó Peinekre.
- Egy kígyó? – tettem fel a kérdést magamban. – Ilyet csak Orochimarutól láttam. De ez valahogy másmilyen.
Majd az idéző Pein, megidézett egy óriási orrszarvút, egy rákot és egy madarat, amik rátámadtak a kígyóra. A kígyó könnyedén egy farok csapással leszedte a madarat alacsonyan szállás közben, majd a farkát rátekerte az orrszarvúra és rádobta a rákra. Közben a lányból démoni chakra szivárgott. Ekkor a lélekelszívó Pein támadt a lányra. Ki akarta szedni a lelkét. Ekkor egy szemvillanás alatt oda teleportáltam és fejbe rúgtam a Peint annyira, hogy az állkapcsa kiakadt. Ekkor feltűnt a chakra elszívó Pein és le akart ütni. Ekkor mögé teleportáltam és egy juuken ütést akartam bevinni neki, de ekkor elugrott és én mellé ütöttem.
- Látta volna a támadásomat? – kérdeztem kissé meglepődve – Hát persze. A rinnegannal összeköttetésben vannak. Így kell kalkulálnom.
Közben a lány a kígyóval újratámadt és közben tört és zúzott.
- Francba! Ki kéne vinni a harcot a falun kívülre. – mondtam magamban kissé idegesen – Nincs más választásom. Kage bunshin no jutsu!
Ekkor 6 Kage bunshinom jelent meg.
- Ki kell teleportálnom a Pineket és a lányt.
Ekkor a 6 Pein ránk támadt. A Kage bunshinjaimnak egy pár perces harc után sikerült az összes Peint lefogni éskiteleportálni a falutól kb. 3-4 km-re.
- Most jön a kígyólány.
A kígyó elindult felém és keresztül akart menni rajtam a harc színtere felé. Amikor elég közel ért, hozzáértem és mindketten eltűntünk a harc új színtere.
- Na most már kezdődhet a harc!
|
| Hentai Chibi | 2012. 03. 20. 16:06:09 | #19972 |
Karakter: Tsuyoi Kasumi (kitalált karakter)
Megjegyzés: Hikawa-nak
Csak állok kissé döbbenten. Hát nem éppen rá illetve rájuk számítottam, hanem valaki másra, de hát ellene is harcolni kell. Kedvem nincs megmutatni mi is vagyok tulajdonképpen, így viszont gyengébb is vagyok. A fiú mögöttem termed és elkap.
- Maradj nyugton! - miért mi lesz ha nem? Zavar, hogy fog, hogy nem ereszt, mikor nekem támadnom kellene.
Hatalmas a pánik, ninják jelennek meg, hogy védjék a falut, de mind hiába. Esélytelenek!
- Szerintem most jobb lesz, ha menekülsz. Kövesd a falusiakat a biztonságos búvóhelyek felé. - na azt lesheted, hogy én innen elmegyek ahelyett, hogy védeném a falut.
Bár igaz közöm nincs hozzátok, hagyhatnálak veszni titeket, de valamiért maradnom kell.
Elenged és elindul támadóink felé. 6 Pein ... Nem semmi küzdelem lesz. Csak elég érdekesen figyelem és hagyom kibontakozni, majd én is beállok segítteni.
Tűz stílusú jutsukkal támadok és igyekszem rejtve hagyni démoni lényemet. Amig nem tör elő nincs baj, amig rejtve marad, hagyom mélyen szunnyadni magamban senkinek sem esik nagyobb baja. Folyamatosan támadok, hol a Housenka no jutsu-val, hol pedig a Ryuuka jutsu-val, de érzem magamon hogy fáradok és a bennem rejlő szörny többé nem akar bent maradni, de nem eresztem.
Most nem szabad, most magamnak kell maradnom.
- Vigyázz te lány! - lök arébb az egyik ninja és én a földre kerülök, de nem sérülök meg.
Egy pillanatra nem figyelek csak és máris ez van. Felkelek a földről. Jaj neee!!!
Érzem, hogy szinte már nem az enyém az iránítás, szemem máris másmilyen. Nem akarok kígyót idézni, de mégis megtörténik ... Próbálom vissza fogni de nem megy, így támadok.
|
| hikawa | 2012. 03. 20. 12:25:59 | #19969 |
Karakter: Ryuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Kasumi-nak
A lány felém nyúlt hogy visszarántson és kardot ragadott hirtelen. Közben előtűnt a 6 Pein. Mikor már hozzáért a pólómhoz a lány, mögé teleportáltam, hátulról megszorítottam a nyakát, közben figyeltem a 6 Peint.
- Maradj nyugton!- mondtam a lánynak vérfagyasztó hidegséggel. Majd gondolataimba merültem: - Mit kereshetnek ezek itt? Francba! Most mi legyen?
Pánik tört ki az emberek közt ahogy megpillantották a 6 Peint. Mindenki futni kezdett és ninják jelentek meg mindenütt. Támadták a 6 Peint, de hiába.
- Szerintem most jobb lesz ha menekülsz. Kövesd a falusiakat a biztonságos búvóhelyek felé. – mondtam a lánynak, majd elengedtem a nyakát és elindultam a Peinek felé.
|
| Hentai Chibi | 2012. 03. 20. 11:05:33 | #19967 |
Karakter: Tsuyoi Kasumi (kitalált karakter)
Megjegyzés: Hikawa-nak
Kora délután fele van, napok óta úton vagyok már. Nem tudom merre tartok és miért, nem tudom mi cél vezet, csak megyek amerre a lában visz. Nincs megállás, sohasincs maradás sem.
Mindig csak megyek. Ám utam ezuttal egy különleges helyre vezetett, hol utoljára gyermekként jártam a bátyámmal ... Konoha-ba.
Belépve erős félelem kerít hatalmába. Nem tudom miért, de valamiért félek itt lenni. Rengetegen vannak kint, mindenki teszi a dolgát. Kellemes, de mégis rettegek.
Talán csak azért van ez az érzés mert félek az emberektől, félek mindenkitől aki nem olyan mint én és emiatt nem értik meg mi vagyok én.
Nem értenek, ezért félnek és amitől félnek azt elpusztítják. Nekik az én fajtám mind gonosz. Nem mindig nézek fel, csak néha-néha veszek jobban szemügyre egy-egy helyet és egy-egy embert.
Furcsán békések. Aztán tekintetem egy fiún akad meg.
Komoly, vagyok és ézelem mentes, rideg. Így nézek rá is, felém tart, egymás felé tartunk.
Ahogy rám néz ... Még a hideg is kiráz. Kész vagyok a kardomért nyúlni, de valahogy mégis úgy érzem nem tőle kell igazán félnem.
Valaki más jelenlétét is érzem, bár ezt így nem tudom megmondani kiét. Ki vagy fiú?
Ahogy el megy mellettem kissé kezdek megnyugodni, de valami még mindig nem hagy nyugodni. Akatsuki!
Hirtelen rántom vissza a fiút és ezzel egy időben ragadok kardot. Már itt sem lehet nyugtom?
|
| hikawa | 2012. 03. 19. 11:11:14 | #19949 |
Karakter: Ryuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Kasumi-nak
Délután volt. Edzés után a főtéren sétáltam zsebre tett kézzel, és komor, elmélkedő arccal. Az utcán sokan voltak, tengették mindennapi életüket. Boldogan, gondtalanul sétáltak az utcán és vásárolgattak és az éttermek is tele voltak. Egyszer csak elmélkedésem közepette, rám köszönt egy-két jounin.
-Helló Hikawa!
Gyorsan feleszméltem, majd visszaköszöntem
-Helló!
Erre ők megálltak, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Sikerült a múltkori Rizs-földi küldetésed?- kérdezte mosolyogva az egyik.
-Úgy hallottam hogy S osztályú küldetés volt. – mondta a másik.
-Igen. Sikerült.- válaszoltam.
-Biztos megint villám gyorsan végeztél a küldetéssel. Emlékszem a múltkori közös küldetésre. Elképesztő volt. Az a teleportációs jutsu elképesztő.
-Akárcsak a Yondaime hokagéjé
-Köszönöm.- válaszoltam kissé halkan, majd elindultam.- További szép napot!
-Viszlát!- mondták egyszerre.
Miközben mentem, kivettem a zsebemből a jobb kezemet és hosszan bámultam. A kezem tele volt sebekkel, amiket az előbbi edzésen szereztem, miközben gyakoroltam a Rai rasengan-t.
-Még mindig tökéletesíteni kell. –mondtam magamban.
A főtéren ezután megéreztem egy nagyon erős chakrát. Egy vékony, világos yukatát viselő lány tűnt fel, hátán egy karddal. Egymás felé tartottunk. Tekintete rám tévedt. Komoly arccal figyelt engem. A szemeim lefele irányultak, majd hirtelen durva, hideg tekintettel néztem előre.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:12:13 | #320 |
Karakter: Kanky-Kiba
Kankuro:
Őrjítően simul és bújik, viszonozza forró csókomat. Ahh... Forró a bőre, szinte lázasan égeti az enyémet, hogy minden porcikám lángra gyúl tőle.
- Akarlak... - hörgöm a nyakába, puha és finom bőrét marcangolva finoman a fogaimmal.
- Tiéd vagyok... - nyöszörgi a nyakamba harapva. Szavai olyan hatással vannak rám, mint a túlnyomásos víz a gátra. Elsöpri, híre sem marad... minden gátam leomlik ebben a pillanatban.
Felhördülve gyűröm magam alá, és neki esek.
- Kis bestia...
Rá is tesz egy lapáttal, ahogy dörgölőzik hozzám, teljesen feltárulkozva nekem.
- Úgy hiányoztál... - súgja. - Hrr... kiéheztem rád...
Gömbölyű vállába harapok, és kemény fenekébe markolva nehezedem rá. Kéjesen sóhajtozik és nyög alattam. Whhrr...
- Akkor felfalhatsz nyugodtan - dörmögöm. - Mielőtt én teszem meg veled...
Kéjesen kuncogva karmolja végig a hátam, és én nyakára vetődve nyalom meg, mellkasán és lapos pocakján keresztül egészen kis farkacskájáig.
- Kankuro... - zihálja, és lepillant rám. Buján göndörödő hajtincsei izzadt arcára tapadnak, szemei szinte ragyognak a beszűrődő napsugarakban. Ahh... gyönyörű.
- Késő... most én fallak fel... - morgom, és úgy is teszek. Felsikkantva feszíti ívbe csodás testét ahogy számat kitölti finom kis pénisze, és gyakorlott mozdulatokkal kergetem az őrületbe, de nem hagyom elélvezni.
Amikor már nyöszörögve könyörög nekem, még akkor sem. Vergődik alattam, de szabadulni nem tud erős kezeimtől...
- Kank... ahh... Kanku....hhhnnn.... kérlek... nehhm.bírom...
- De igen... kibírod... - búgom mély hangomon, megnyugtatóan simogatva remegő, tüzelő testét. - Heteken át hiányoltalak, nem hagyom hogy ilyen könnyen szabadulj...
Beleremeg minden szóba amit mondok, és boldog elégedettség tölt el, hogy ilyen hatással vagyok rá. Végigsimítom nedvesen csillogó combját, és ismét végignyalintom farkacskáját, majd apró labdacsra emlékeztető csinos kis herezacskóját.
Felfalom...
Merevedésem fájdalmasan lüktet már, így nyögva markolom meg combjait, és szétfeszítem, hogy hozzáférjek teljesen. Bejáratára siklik a nyelvem...
Remegve kapaszkodik a hajamba, és minden nyelvcsapásomba beleremeg. Ahhww...
Már sikoltozik, és könyörög... és már eljutok én is a tökéletes öntudatlanság mezsgyéjére, ahol nemlétezik immár semmi más, csak a mély szerelem és vágy.
Feltérdelek, és mély hangomon felkiáltva hatolok belé, merülök el katlanszerű forróságában. Kéjes sikolya csatlakozik hozzám a hálószobánk csendjében...
Kába arcában gyönyörködöm. Elélvezett pusztán attól, hogy benne vagyok.
- Szeretlek... imádlak... - morranok lágyan, és lassan mozogni kezdek benne.
|
|
|
Kiba:
Reggel van, és még nem nagyon akaródzik felfogni magam körül a világot. Olyan jó most ez a kis pihizés…
Valaki finoman megsimogatja az arcomat…
- Hagyalugyakmég… - motyorgálom, már amennyire éberségemből telik. Kérem szépen, miért nem hagyják szegény újdonsült felderítőt pihenni? Még ilyet…
Az ébresztgető tényező átvándorol ajkaimra, kellemes reggeli csókkal térít egyre inkább magamhoz. Na jó… mindjárt felkelek… mindjárt… nem inkább mégse… ne siessük el, várjunk még pár másodpercet…
Végül csak felébresztenek a finom ajkak annyira, hogy viszonozzam a kellemes csókot.
- Jó reggelt Kiba-cica… - hallom Kankuro hangját, és ahogy kipillantok a szemhéjaim alól, hát kit látok? Hát a vigyorgó Kankurot! De mit is mondott…? Cica??
Ez megtorlást kíván…
Átkarolom ébresztőm nyakát, hogy egy mozdulattal a hátára dönthessem és combjaira ülhessek, úgy pillantsak le rá. Egész lényéből, tekintetéből sugárzik egyfajta tűz, ami engem is lángra gyújt és felhevít…
- Tudod ki a cica… - morgom rosszalló mosollyal, miközben végigkaristolom mellkasát.
Egyik tenyerét arcomra simítja, majd hajamba bújnak ujjai. Hirtelen mozdulattal ránt le magához, és ahogy megcibálja üstökömet felszisszenek. Hohó, azért maradjon belőlem valami!
Vad csókkal esik ajkaimnak és elfelejtve az iménti cibálást hasonló hévvel viszonzom. És ráadásul…; nekem is borzasztóan hiányzott. Mint a levegő, vagy a napfény… képtelen lennék huzamosabb ideig élni nélküle.
- Bébi… - susogja borzongató hangján, mire megremeg az egész testem. Ah… imádom… - Hetek óta éhezem rád… azt hiszem most kibújik belőlem az állat…
Hangjára, szavaira vágyakozó sóhaj tör fel belőlem és csókoljuk, faljuk, szinte marcangoljuk egymást.
Ott simulok hozzá ahol csak tudok, testem már olyan heves lánggal ég, hogy az már elviselhetetlen.
- Akarlak… - hörgi két harapdálás között.
- Tied vagyok… - nyögöm, megrészegülve tőle.
Nyakába hajolva harapdálom meg édes bőrét, morranását hallván kicsit erősebben is belé harapok. Simogató karjai megfeszülnek, s erősen markolnak meg, ahogy vadítóan végig karistolom vállát, mellkasát.
Hirtelen gördít a hátamra és azonnal rám nehezedve indít heves támadást ajkaim ellen.
- Kis bestia… - hörgi a számba.
Egyszerre nyögünk fel, ahogy csípőmet megemelve hozzá dörgölödzöm. Ágyékomból édesen kínzó forróság indul útjára, bizsergető méregként szétfolyva minden porcikámban.
Hajába markolva, hangos sóhaj kíséretében húzom fejét nyakamhoz, s azonnal megadja az izgató kényeztetést érintésére éhes bőrömnek.
- Úgy hiányoztál… - súgom én is nyakának bőrébe, majd egészen fülének a tövéig végignyalom a finom bőrfelületet. – Hrr… kiéheztem rád…
|
|
|
|
Kankuro:
Az eltelt idő teljesen kikészített. Csak távoli szemlélője lehettem Kiba vesszőfutásának. Gaara kemény kézzel oktatta, kíméletlenül. Nem tehettem semmit. Semmit.
Minden éjjel, még ha küldetésen is voltam, szenvedtem mint a kutya. És most...
Most végig kell néznem, ahogy besétál abba a barlangba, letenni a vizsgát, és lehet hogy életemben utoljára látom most. Ki tudja... Nem tudom mi lesz...
Karba tett kezekkel állok Gaara mellett, és a légvétel is egyre nehezebb, mintha a mellkasomra ült volna valami nehéz, súlyos dolog.
Még utoljára visszapillant, de nem rám, hanem új mesterére.
Fájdalom nyilall mellkasomba, és kezeimmel erősebben szorítom meg karjaimat. Nyugodj meg Kankuro. A halál torkában van, természetes, hogy ilyenkor a mester az egyetlen biztos támpont.
Csak múlnak a percek egymás után. Mereven állok Gaara trónja mellett.
Átkozom magam. Mekkora idióta vagyok. Mekkora barom vagyok... Mekkora...
- Sikerülni fog neki.
Meglepetten fordulok Gaara felé. Az ő szájából hallani ezt, több mint megnyugtató, hiszen soha nem mondana neki ilyet, ha nem látna rá reális esélyt.
Lassan kifújom a levegőt és tekintetem a barlang kijáratára függesztem.
Kijön valaki.
Ez nem Ő.
Nem Ő.
Teste csupa vér, és ökölbe szorulnak kezeim a gondolatra, hogy lehet hogy Kiba vére is rajta szárad. Jaj ne... nem szabad arra gondolnom, hogy valahol a földön hever és vérzik, és...
- Kankuro.
Megtorpanok, és meglepetten pislogok. Akaratlanul is elindultam a barlang felé. Én idióta...
- Nem bírom... - suttogom, hogy csak ő hallja. - Megőrülök, ha baja esik...
- Higgadj le.
Gaara nyers higgadtsága végre magamhoz térít.
Kitör az éljenzés, és az újabb kilépő alak felé fordulok. Egy talpig fekete, csupa kosz alak jön ki a barlangból, felismerhetetlen ilyen távolról. De a mellette baktató fekete kutyát látva szétömlik bennem a megkönnyebbült öröm, és nyelvembe harapva fogom vissza magam, hogy ne kiáltsak fel megkönnyebbültségemben. Ők azok.
Leadja a tekercset Gaarának, és én szinte falom szemeimmel piszkos arcocskájának látványát. Kiba-bébi... imádlak.
Véget ér a felavatási szertartás, és én egész testemben remegve zárom őt a karjaimba. Imádom... és él. Végre. Már homok-ninja, így nincs többé semmi, ami szétválaszthatna bennünket.
Hazaviszem, megfürdetem és ágyba dugom. Bezuhanok mellé, és magamhoz ölelem, szorítom, puszilgatom és simogatom ernyedten heverő kis testét. Olyan mélyen alszik, hogy nincs se isten se Kankuro aki felébreszthetné. Nem baj. Majd holnap...
*
A hajnali napsugarak lágyan szűrődnek be az ablak függönyén keresztül, és én párnámra könyökölve figyelem alvó arcát. Huncut kis arcvonásait, hosszú, sűrű szempilláit, selymesen göndörödő hajtincseit. Finom illata olyan izgalomba hoz, hogy szinte remegek a visszafojtott hévtől. Lágyan megcirógatom pofiját, és ő motyog valami érthetetlen. Puhán csókolom meg duzzogva csücsörödő ajkait. Forró, édes ízük elbódít. Szinte elolvadok a vágyban, amely szétáramlik bennem. Már olyan régen érezhettem őt, hogy elmondhatatlan az érzés.
Finom csókomat viszonozza, és elégedetten felsóhajtva emelem fel a fejem.
- Jó reggelt Kiba-cica... - vigyorgok le rá. Karjai nyakam köré fonódnak, és hagyom hogy hátamra döntve másszon rám, tökéletes lovagló pózban a combjaimon. Éhesen mérem végig meztelen testét, és ahogy merevedése az enyémhez ér, halkan felnyögök mély hangomon.
- Tudod ki a cica... - morogja végigkarmolva a mellkasomat. Évődő kis mosollyal pillant le rám. Megcirógatom arcát, hajába bújnak ujjaim és úgy rántom le magamhoz egy csókra. Felszisszenve fogad szót, de megbocsátva viszonozza vad csókomat, hiszen érzi, látja rajtam mennyire ki vagyok már éhezve rá.
Heteken át cölibátusban élni, rá vágyakozva... szüntelenül...
- Bébi... - súgom mély hangomon a szájába, és érzem ahogy megborzong. - Hetek óta éhezem rád... azt hiszem most kibújik belőlem az állat...
Reszketeg sóhajjal viszonozza vad csókomat. Jaj mamám...
|
Szerkesztve Levi-sama által @ 2009. 06. 02. 12:14:46
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:10:38 | #317 |
Karakter: Kanky-Kiba
Konoha főtere:
Kiba:
Gyorsan utána sietek, mert ő már elindult.
- Ühüm – helyesel, tovább haladva. – Van valami, amiről beszélnünk kell – mondja komor hangon.
Nem szokott ennyire komor lenni. Biztos meg van rá az oka, komoly dologról lehet szó.
- Értem – bólintok.
Betérünk egy közeli kis étterembe. Vajon mi lehet olyan lehangoló? Csendben fogyasztjuk el ebédünket, gondolatainkba merülve. Miután befejezzük, Kankuro felpillant rám, s kíváncsian nézek én is fekete szemeibe.
- Két hét múlva vizsgázol – jelenti ki. Tényleg? Az jó! Vagy nem…? Kankuro arcát látva kicsit a nem felé terelődik a gyanúm.
- Mi a baj…? – itt valami nem stimmel.
- Kiba… ez nem Konoha. Itt nagyon veszélyesek és véresek a vizsgák. Ha nem vagy elég felkészült, belehalhatsz. És Akamaru is… - szembesít a tényekkel.
Elgondolkodva fordítom el a fejem. Nem lennék elég felkészült? Ő biztos tudja ha így van, és akkor jogosan tart vissza tőle.
- Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezek rá, felpillantva. – Hogy nem engedsz vizsgázni?
- Elengedlek, nem tartalak vissza. De nagyon aggódom érted… A vizsgán nincsenek bukottak. Csak győztesek – mondja határozottan.
- Tényleg? – kapom fel a fejem. Ez jó.
- Akinek nem sikerül, meghal – jelenti ki.
- Oh… - ez nem jó…
- Általában tíz vizsgázóból kettőnek sikerül. Érted már? – néz mélyen a szemembe komolyan. Bólintok. Abból a kettőből én leszek az egyik…
- Akkor is meg akarom csinálni – jelentem ki határozottan. Igen, meg fogom csinálni… Ellágyult vonásokkal pillant rám. Ha még ő sem tart vissza, nincs kétség: véghez tudom vinni, csak akarnom kell.
Bólint és kihúzza magát ültében.
- Rendben. Ebben az esetben, bemutatlak új mesterednek, aki az elkövetkező két hétben teljesen felkészít a vizsgára.
Kicsit meglepetten pillantok rá. Nem ő fog tovább tanítani? Suna második legerősebb ninjájánál ki lehetne jobb mesterem? Természetesen az első, de az lehetetlen…
Azonban ekkor döbbeneten pillantom meg ki lép mellénk.
- Ez most komoly…? – szalad ki a számon Kankurora pillantva, de gyorsan észbe kapva pattanok fel és hajolok meg új mesterem előtt. Maga a Kazekage… maga Gaara…
- Köszönöm Gaara…- mondja öccsének, aki szó nélkül bólint, majd ismét felém fordul mind a két arc.
- Kiba! Most két hétig nem találkozunk. Fogadj szót Gaaranak, és tanulj keményen. A vizsga után találkozunk…
Gyengéden megsimogatja az arcom, és féltőn pillant rám. Egész közel hajol hozzám.
- Beleőrülök az aggodalomba, de ez akkor is szükséges… Szeretlek… - susogja halkan. Két hétig nem látom majd…
- Megértem… ne aggódj, rossz pénz nem vész el – próbálom egy kicsit jobb kedvre deríteni és halványan el is mosolyodik. Gyengéden megpuszil, az elkövetkező hetekben utoljára. – Én is szeretlek téged… - teszem hozzá halkan, viszonozva a szelíd pillantását.
Utoljára egy biztató mosollyal arcán kacsint rám, majd eltűnik. Egyedül maradok Gaaraval. Szilárd elhatározással arcomon pillantok rá.
- Gyere velem – mondja és megfordul. Követem és kint Akamaru is csatlakozik hozzánk. Kutyám kérdően pillant fel rám, de most nem magyarázom meg neki. Majd később.
Megmutatja a Kazekage rezidáncián a szálláshelyem, majd magamra hagy.
- Egy óra múlva kezdünk – jelenti ki, mikor kilép a szobából. Máris? Végülis, nincs halasztani való idő. Előre látom, kemény két hét köszönt rám és Akamarura.
Körülnézek a szobámban, és a kertet is feltérképezem. Igazán szép. Máshova nem nagyon megyek, mégsem otthon vagyok. Ami viszont meglepő, hogy nem találkoztam Leevel. Furcsa… vajon hol lehet?
Hamar eltelik az egy óra és felkészülten állok ki a ház elé. Felkészülten? Igazából nem tudom mire számítsak. Erre nem lehet felkészülni.
Gaara egy homokfelhő kíséretében megjelenik, pontosan a megbeszélt időpontban. Bólint és elindulunk, még nem tudom hova. Kissé feszélyezve követem és szinte csak most tudatosul bennem.
Gaara, a Kazekage fog tanítani…
2008.11.16 17:22
Kankuro:
Az egész délelőttöt edzéssel töltöttük, és én keményen megdolgoztattam Kibát. Az én tanítványom lesz a legjobb a vizsgán!
A fejjel lefelé, levegőben lógó diákomhoz lépek, és elégedetten mérem végig. Egyre jobb és jobb... Akár ma is letehetné a vizsgát, de biztosra akarok menni. Ha még sincs eléggé felkészülve... az baj lenne.
- Kis cseles... - utalok korábbi trükkjére, amivel sikerült megzavarnia a koncentrációmat. Pimasz kis mosolyát látva ellágyulok, és megcsókolom. Finom... nem tudok nem hozzá érni. Pedig most nem az enyelgés az elsődleges... Ha viszont tovább maradok a közelében, leteperem már megint.
Ellépek hát gyorsan tőle, és elengedem a chakraszálat, amivel tartom.
- Üff... - érkezik a puha homokra. - Igazán elkaphattál volna... - morogja.
- Igen, de ha a karjaimba kaparintottalak volna, akkor nem hinném, hogy ebédelni indulnánk ebben a pillanatban. - válaszolom higgadtan, és elindulok.
- Már ebédidő van? - siet utánam, és mellém besorol, ahogy a kutyája is.
- Ühüm. - biccentek, és egy közeli kis étterem felé veszem az irányt. - Van valami, amiről beszélnünk kell.
Kiba meglepetten pislog rám. Ritkán vagyok ennyire komoly, de ez most nem tréfa.
- Értem. - válaszolja halkan.
Leülünk egy asztalhoz, és az ebéd után mélyen a szemébe nézek.
- Két hét múlva vizsgázol. - mondom halkan. Felderül az arca, és már éppen boldogan felpattanna, de komor tekintetem megállásra készteti.
- Mi a baj...? - kérdezi halkan.
- Kiba... ez nem Konoha. Itt nagyon veszélyesek és véresek a vizsgák. Ha nem vagy elég felkészült, belehalhatsz. És Akamaru is...
Csendben gondolkozik.
- Mit akarsz ezzel mondani? Hogy nem engedsz vizsgázni?
Megrázom a fejem.
- Elengedlek, nem tartalak vissza. De nagyon aggódom érted... - nézek rá féltőn. - A vizsgán nincsenek bukottak. Csak győztesek.
- Tényleg? - derül fel.
- Akinek nem sikerül, meghal. - töröm ketté kezdődő örömét komoran.
- Oh... - sápad el.
- Általában tíz vizsgázóból kettőnek sikerül. Érted már? - tenyerelek az asztalra. Biccent.
- Akkor is meg akarom csinálni. - válaszolja elszántan a szemembe nézve.
Én kis Kibám...
Ellágyulva nézek rá. Annyira szeretem... megőrülnék, ha baja esne. Biccentek.
- Rendben. Ebben az esetben, bemutatlak új mesterednek, aki a következő két hétben teljesen felkészít a vizsgára. - intek, és a mellém állóra mutatok, aki ebben a pillanatban jelent meg.
Kiba szemei elkerekednek, és visszapillant rám.
- Ez most komoly...? - nyögi, és magához térve pattan fel, hogy meghajolva adja meg a tiszteletet a Kazekagenak, ami kijár neki.
Felpillantok öcsémre, és a jegeskék szemeket látva biccentek felé.
- Köszönöm Gaara... - mondom halkan. Bólint, és Kiba felé fordulunk. - Kiba! Most két hétig nem találkozunk. Fogadj szót Gaaranak, és tanulj keményen. A vizsga után találkozunk...
Simogatom meg szép arcát, és aggódva szívom magamba látványát.
- Beleőrülök az aggodalomba, de ez akkor is szükséges... Szeretlek... - súgom neki nagyon halkan.
Szomorúan néz rám.
- Megértem... ne aggódj, rossz pénz nem vész el. - mosolyodik el fanyarul. Ellágyult mosollyal puszilom meg. - Én is szeretlek téged... - mondja.
Még utoljára rákacsintok, és elteleportálom magam a házamba.
Dermedten bámulom a falakat...
Talán mégis rossz ötlet volt specialista jouninná képeznem. Bízom a képességeiben, de ezek a vizsgák nem csak erről szólnak. Elég egyetlen egy olyan jounin, aki ártó szándékú... és megölheti Őt. Csak Gaara képes neki megtanítani hogyan védje meg magát tőlük... a többiektől.
Borzalom...
Térdre rogyva markolok a szőnyegbe.
- Kiba...
Csak maradj életben, könyörgöm...
2008.11.15 14:15
Kiba:
Egy hirtelen mozdulattal gyűr maga alá.
- De ha jobban belegondolok, akár edzés is lehet belőle… - vigyorodik el szélesen és szenvedélyesen megcsókol.
- Micsoda…? – hmm, mit talált ki?
Feláll és az ágy mellől ravasz mosollyal arcán pillant vissza rám.
- A feladatod egyszerű… Juss ki a szobából… ha tudsz.
Ez most komoly? Ahogy vigyorát elnézem… az… Feltérdelve az ágyon sandítok rá. Mire készülhet..?
- Mégis mi…? – érdeklődném, meg de kézjelet formál és halkan a klón jutsu nevét mondja. Azonnal meg is jelenik a két másolat. Felocsúdva ugranék az ajtó felé, de az egyik rögtön elkap. Kapálózva próbálok kiszabadulni, nem sok sikerrel, a klón széles vigyorral arcán sétál velem egészen az ágyig.
- Kankuro…! Ez nem fair…! – sőt, kifejezetten piszokság! Három az egy ellen, ilyen helyzetben?
Csak nevetve nézi, ahogy a második klón is hozzám mászik ugyanolyan perverz vigyorral az arcán.
Az egyik másolat könnyedén lefogja kezeim és számra tapasztja ajkait. Kikerekedett szemekkel fogadom, ahogy a másik klón egész testemet kezdi kényeztetni finom simításokkal és nedves csókokkal. Remegő hangon felnyögve pillantok homályos szemekkel a közelben álldogáló bábmesterre. Ah… Kankuro, te perverz…
- Ó, ahogy hallom és látom… nincs nagyon ellenedre a dolog… - susogja érzékien.
Behunyva reszkető szemhéjaimat dobom hátra fejem. Ahistenem… A klónok folyamatosan izgatják testemet és már majd’ felgyullad körülöttem a paplan, pedig még az igazi Kankuro hozzám se ért… Aah…
Az egyik lassan végigharapdálja hasfalamat, majd őrjítően nyalja végig már fájó merevedésemet. Végül a szájába véve kezdi kényeztetni, mire úgy érzem, mintha egy lávatengerbe dobtak volna. Csak nyöszörögni tudok az engem csókoló ajkaiba, de alkotójához hasonlóan őneki is egy élveteg mosoly terül szét arcán. Kezek és ajkak izgatnak folyamatosan… ah… nem bírom…
- Kankuro… - nyögök fel elhaló hangon. Hívásomra ő is felmászik az ágyra. Elhúzódnak tőlem az eddig csókoló ajkak, hogy a következő másodpercben újabbak, édesebbek vegyék birtokba a szám minden apró zugát.
Érzem, hogy közben kemény férfiassága bejáratomhoz ér, majd lassan, gyönyörködtetően csusszan beljebb. Egyszerre nyögünk fel az élvezettől, a testünkben fellángolt kéjtől. Ah…
Pénisze élvezetteljesen feszül a kis pontnak, minek érintésére elemésztő gyönyör izzik fel testemben, és közben a klónok is csak tovább izgatnak simogatásaikkal, csókjaikkal. Fantasztikus… Nhhn….
Felkiáltok ahogy egy száj bársonyos forrósága simul merevedésemre. Visszaesve a másik klón ölébe zuhanok, aki körém fonja karjait hevítően simogatva mellkasom és hasam. Közben Kankuro is hevesen megmozdul. Ah… ahh…
Már csillagokat látok a gyönyörtől. Ennyi inger túl sok nekem… Felsikoltva rándulok össze ahogy végigtombol testemen az orgazmus. Görcsösen remeg a testem és a mennyekbe szállok… Kankuro is hangosan felkiált…
Együtt élvezzük a mámorító lebegést…
A klónok halk pukkanással eltűnnek, így ledőlök az ágyra, Kankuro pedig utánam. Levegőért kapkodva nyöszörgök alatta, ő pedig arcát nyakamba ejtve, vad gyönyörrel teli hangon hördül fel.
Átkarolom és szorosan magamhoz szorítom, próbálom nyugtatni a testemet rázó remegést. Ez csondálatosanfantasztikus volt…
Mellém gördül és szuszogva fészkelődöm hozzá.
- Csodálatos… - motyogom halkan, mély levegőket véve. Kankuro magához von és egyik kezével hajtincseimmel kezd babrálni. Behunyva szemem élvezem nyugtató simításait és hasonló gyengédséggel cirógatom hátát. Olyan jó ez…
***
Összeszedve magunkat megyünk reggelit enni, és edzeni a szokványos kis gyakorlópályánkra. Egyre jobban megy a harc ellene, sokkal többször sikerül kivédenem ütéseit és találnak be az én csapásaim. Persze egyikünknek sem esik soha komolyabb baja.
Most olyan kivételes alkalmak egyike van, mikor Kankuro használja egyik gyakorló, nem veszélyes bábját én pedig Akamaruval küzdhetek.
Egy pecsét. És kutyaklónokat küldök a bábra. Ha igazi harci lenne, nem mehetnék a közelébe én és Akamaru sem. És mi közelharcban vagyunk jók… Így ketten ugrunk Kankuro felé. Akamaru felveszi az én alakomat és így indítjuk be a GaTsuuga támadást. Kankuro már ismeri a technikáimat, így könnyedén kitér előle, de nem is az ő eltalálása volt a cél. A volt helyén a földbe ütközünk Akamaruval, de nem jelent problémát… sőt… Átfúrva magunkat egy kanyarral termünk pontosan ott, ahova Kankuro érkezet. Lába alól bukkanunk fel a levegőbe lökve őt. Karmaimmal precízen ejtek kis sebet a nyakán. Nem fáj neki, csak egy kis jelzés. Azonban a következő pillanatban megragadja a kezem és egy puha homokbuckába hajít, Akamaru a másik irányba ér homokot.
A klónok leszedték a bábot míg a mester velünk volt elfoglalva, de ők maguk is eltűntek egy pukkanással. Kiugrok a buckából és Akamaru tükörképként követ. Kankuro nem tudja melyikünk az igazi Kiba, egyikünkről másikunkra járatja a szemét és védekező állásba áll. Kutyám támad, akárcsak én. Nagyon összehangoltan mozgunk, de Kankuronak sikerül kivédenie a legtöbb ütésünket. Hátraugorva térek ki egy visszatámadás elől. Akamaru előtte terem és az én képemben egy puszit nyom az arcára.
Kankuro azonnal leáll és kissé meglepődik, hisz nem szoktam a heves harc közben puszit adni neki. Már épp mosolyogva ejtené karjai fogságába az álKibát, mikor Akamaru egy kis füstfelhő kíséretében visszaváltozik és mellső mancsaival a bábmester vállára támaszkodva nyalja végig a képét. Kankuro ettől egy eléggé nevetséges képet ölt, aminek láttán nevetve dőlök hátra a homokban, a hasamat fogva.
Nevetésem hirtelen abbamarad, mikor furcsa érzés kígyózik a lábamra, majd hirtelen a magasba ránt.
- Woooh! – lepődök meg. Kankuro kényelmes tempóban sétál hozzám, arcán sejtelmes mosollyal. A nem messze a füle tövét vakaró Akamarura pillantok, segítségkérően, azonban vigyor szerű viccsorra húzva száját kel fel és ballag el.
- Áruló… - morgom utána. Felmérem a helyzetemet. Egy chakraszállal vagyok fejjel lefelé fellógatva, Kankuro karba tett kézzel figyel. Csodás.
Elkezdek elmélkedni szabadulásom lehetőségein. Kankuro közelebb lép fejünk pont egy vonalban van így. Zihálva pillantok rá, de őt is sikerült megizzasztanom, ha korántsem annyira, amennyire én lefáradtam.
- Kis cseles – állapítja meg, mire elégedetten elvigyorodom. Az jó, ha egy ninja meg tudja lepni az ellenfelét.
Közben közelebb lép és gyengéden hajamba markolva, megtartva fejem csókol meg. Mmm… Mosolyogva hátrál egy lépést, majd hirtelen a chakrafonál elenged és halk puffanással földet érek.
- Üff… - nyögöm meglepetten, a homokkal való találkozásomtól. Felülve rázom ki a hajamból a homokot.
- Igazán elkaphattál volna… - morgom orrom alatt, ujjaimmal is megborzolva üstökömet.
- Igen – vigyorodik el. – de ha a karjaimba kaparintottalak volna, akkor nem hinném, hogy ebédelni indulnánk ebben a pillanatban.
- Már ebédidő van? – kelek fel, ruhámat is leporolva. Hogy elszállt az idő…
2008.11.15 01:24
Kankuro:
Puszikra és simogatásra ébredek. Meghaltam és ez a mennyország? És ez az érzéki kisfiúcska itt egy angyal? Hol vannak a szárnyai...?
Megpiszézi az orromat, és csábosan mosolyog rám.
- Szeretnél még aludni? - puszilgatja a számat. Ez tényleg a mennyország.
- Még gondolkodom rajta... - nyünyögöm félálomban, de perverz énem már ébredezik...
Még egy puszi. Hmm... jöhet még, ebből sosem elég.
- Pihenj csak... Mindjárt jövök. - mondja kedvesen mosolyogva, és kilép a látóteremből.
- Jó... - lehelem a kispárnának, és becsukom nehéz szemhéjaimat.
Bleee.... mi ez???
Felpattanok, és dermedten pillantok a vidám Akamarura, aki az imént képen nyalt.
Na ettől felébredtem... Letörlöm a nyálat a képemről.
- Szevasz kispajtás... - borzolom meg elnéző mosollyal üstökét. - Jól vagy?
Vidám vakkantás a válasz, és már jön is vissza Kiba, hogy kiküldje. Helyes... menj csak ki barátocskám, mert nem neked való látvány következik perceken belül... hehe.
- Kipihented magad? - kérdezi puszit hintve az arcomra.
- Mmm... - válaszolom nem túl értelmesen.
- Azt hiszem ezt vehetem egy igennek... - súgja a fülembe, és érzékien megharapdálja a fülcimpámat. Na hát ez már... - Akkor mehetünk edzeni.
Ehh... én is testedzésre gondoltam, de másmilyenre.
- És mi lesz a reggelivel? - kérdezem huncut mosolyommal.
- Na jó, megesszük a reggelit és mehetünk - válaszolja, de látom rajta, hogy tudja mire gondolok, de azért rákontrázom.
- Hm... - dorombolom. - ...én nem reggeli evésről beszéltem... - nevetek halkan. - Hanem a reggeli szexről...
Elpirulva néz le rám, és végigpillant rajtam. Csábítóan nézem, bűvölöm őt... több sem kell, már le is hajol egy csókért hozzám.
Magamhoz rántom, és magam alá teperem.
- De ha jobban belegondolok, akár edzés is lehet belőle... - folytatom, és perverz vigyorral csókolom meg újra.
- Micsoda...? - néz fel rám gyanakodva. Elengedem, és felállok.
- A feladatod egyszerű... - duruzsolom érzéki mosollyal. - Juss ki a hálószobából... ha tudsz.
Gyanakodva térdel fel.
- Mégis mi...? - kezdené, de ujjaimat összeillesztem.
- Kage bunshin no jutsu... - súgom, és két Kankuro terem mellettem halk pukkanással.
Kiba felfogja a helyzetet, és az ajtó felé vetődik, de egyik klónom már ott is van, és megragadja. Felkapja, és kapálózása, hangos méltatlankodása ellenére viszi vigyorogva az ágyba.
- Kankuro...! Ez nem fair...! - háborog, és dühösen csillognak szép szemei.
Nevetve figyelem, ahogy a másik klónom is mellé fekszik, egyikük akezeit fogja le és éhesen csókolja őt, másikuk pedig csodás testét simogatja és csókolgatja.
Ő pedig nyöszörög...
- Ó, hát ahogy hallom és látom... nincs nagyon ellenedre a dolog... - búgom.
Klónjaim csókolják és simogatják, egyik pedig lágyan kezdi merevedését is kényeztetni szájával.
- Kankuro... - zihálja elfúlóan, és én már nem bírom a látványt... Lángol a testem... Én is felmászom az ágyra, s az egész testében remegő fiúcskát végigmérem. Gyönyörű... és már teljesen felkészült.
Klónom félbehagyja a csókolózást vele, és átengedi nekem az édes ajkakat. Mmm... igen... Éhesen falom ajkait, és élvezettel, lassan hatolok belé.
Egyszerre nyögünk fel. Ahh igen, ez jó... nagyon jó...
Feltérdelve hagyok helyet, és klónjaim simogatják, csókolgatják csodás testét, miközben énmélyen benne vagyok, kitöltöm és a mennyekbe repítem...
Egyik klónom hajába markolva vezetem fejét Kiba péniszére, és ő készségesen kezdi nyalogatni, szopogatni. És Kiba csak sikoltozik... sikoltozik és nyöszörög a gyönyörtől.
Álomszép...
Vad mozgásba kezdek, és másik klónom Kiba mögé mászva tartja meg karcsú testét stabilan, ujjai pedig szép kis testén siklanak végig. Ahh őrjítő látvány...
Hirtelen ívbe feszül a teste, és egy kéjes sikollyal élvez hosszan és nyöszörögve klónom szájába. Ahh ez a látvány... ez az érzés, ahogy izomgyűrűi péniszem körül szorosan összerándulnak...
Felordítva követem, és klónjaim halk pukkanással válnak köddé...
Rárogyva hörgök a kéjtől, ő pedig remeg és nyöszörög.
Csodálatos...
2008.11.13 23:06
(100.)
Kiba:
Unottan hasalok Akamaru hátán, szép fehér bundáját simogatva és az elmúlt napok eseményeit emésztgetve. Kankuronak el kellett mennie pár napja egy küldetésre így én egyedül maradtam Akamaruval itthon. Tegnap pedig egy érdekes jelenet játszódott le nálunk. Történetes Lee átjött eléggé felzaklatott állapotban…
Korán reggel ébredtem, és épp Akamaruval indultunk edzeni, mikor betoppant. Kipirult arccal, kisírt szemekkel állított elém.
- Mi történt? – kérdeztem meglepetten és beljebb invitáltam a házba, hogy nyugodtan elmondhassa a történteket.
Akadozó hangon, szipogva, könnybe lábadt szemekkel mesélte az eseményeket. Csúnyán összevesztek Gaaraval. Még sosem láttam ilyennek Leet, pedig már jó rég óta ismerem. Legnagyobb meglepetésemre a nap vége felé maga a Kazekage is betoppant, nem épp a legtoleránsabb kedvében. Így hát inkább csak csendes szemlélője maradtam az eseményeknek.
- Visszamegyek Konohába! – szilárdította meg Lee határozottan vonásait, de nem igazán sikerült, mert a visszafojtott sírástól remegő ajkai nem tették túl meggyőzővé.
- Dehogy mész te vissza… - morogta Gaara. – Szükségem van rád… - tette hozzá halkan.
- Gaara… - motyogta már teljesen a sírás küszöbén toporogva a fiú. Gaara közelebb lépett hozzá, átölelve derekát, gyengéd tekintettel pillantva le rá. Kicsit félrepillantva krahácsoltam a jelenetbe, jelezve, jobb ha ezt otthon folytatják. Rám sem pillantva teleportál el a páros.
Mélázgatásomból egy már várva várt érzés zökkent ki. Az elmúlt hónapban megtanultam, hogyan ismerhetem fel mások chakráját, messziről megérezni a jelenlétüket. Vidáman gördülök le nagy kutyám hátáról és rögtön megpillantom a kapun belépő Kankurot. Boldogan ugrok a nyakába, mintha az elmúlt négy nap hosszú éveket foglalt volna magába… számomra annak is tűnt nélküle…
- Sziasziaszia… - mondogatom folyamatosan, arcát puszilgatva. Elmosolyodva ölel magához, és arcát nyakamba temetve sóhajt nagyot.
- Jó itthon… - hú, de fáradt a hangja.
- Na gyere… - ragadom meg kezét, és behúzom a házba. – Jobb lesz, hogyha most lepihensz.
Levetkőztetve tuszkolom a fürdőszobába.
- Képzeld, beszéltem Leevel. Teljesen ki volt borulva, mert állítólag Gaara roppant önző vele szemben. Jóformán azt se hagyja neki, hogy barátai legyenek – mesélem, miközben a kádban ázik. – Ezen eléggé kiakadt és össze is vesztek.
Mesélek neki pár apróságot, majd mikor végzett a szobába terelgetem és ágyba dugom. Pihenjen csak. Szerzek egy kis harapni valót is, amit majszolgathatunk. Úgy tűnik csak akkor jut el a tudatáig mit meséltem, mikor befekszem mellé az ágyba.
- Mi…? Ez biztos? Összevesztek? – kérdez vissza, furcsállva pillantva rám.
- Ühüm. Lee a vállamon sírta ki magát tegnap reggel. Aztán itt is maradt egész nap. Haza akart menni Konohába – mondom, miközben egy epret nyomok a szájába.
- És aztán…? – néz rám kíváncsian.
- Ide jött Gaara is.
Erre azonnal felül, idegesen megfeszült testtel. Nyugi… visszadöntöm az ágyra.
- Semmi baj, kibékültek… - mondom, mire felsóhajt. Azonban megint összeszalad a szemöldöke.
- Téged nem bántott ugye? – kérdezi.
- Nem – varázsolok egy megnyugtató mosolyt arcomra. Jól esik, hogy félt. De azért nem kell túlzásba vinni. – Most pihenj…
Hozzávackolódva mutatok példát, megkönnyebbült sóhaját hallva hunyom be szemeim.
- Ha Gaara csak csúnyán néz rád, én… - mormogja. Jaj, Kankuro… halkan felnevetve adok neki egy csendesítő puszit.
- Aludj már… - súgom mosolyogva. Megadóan hunyja be szemeit és azonnal elalszik. Hát, tényleg jól elfáradt. Még egy puszit nyomva arcára fekszem le én is pihenni egy kicsit.
***
Reggel előbb ébredek mint ő, s bár nagy a kísértés rá, hogy felébresszem, inkább hagyom aludni. Tegnap nagyon fáradtnak tűnt, jobb lesz ha kipiheni magát. Elhasalok az ágyon és fejemet oldalra hajtva figyelem nyugodt arcát, kissé szétnyílt ajkait. Nagyon szeretek vele lenni, a közelében. Érezni érzéki illatát, tapintani hajának selymességét, bőrének bársonyosságát. Egyik hajtincsét ujjaim közé véve kezdek játszadozni vele. Nem akarom itt hagyni, megvárom míg felébred…
Nagyjából tíz perc múlva mocorogni kezd és elmosolyodva állapítom meg, hogy eljött az ideje az ébresztgetésnek. Felkönyökölve puszilgatom arcát, simítom meg sajátommal. Álmosan résnyire nyitja szemeit, mire mosolyogva dörgölöm össze orrainkat.
- Szeretnél még aludni? – kérdezem halkan és puszit hintve ajkaira is. Nem válaszol, így kicsit elhúzom a fejem és mosolyogva pillantok le rá, türelmesen várva válaszát.
- Még gondolkodom rajta… - motyogja álomittas hangon, bujkáló komisz mosollyal szája sarkában. Olyan Kankurosan aranyos most… Kap egy újabb puszit.
- Pihenj csak… Mindjárt jövök.
Kikászálódva az ágyból kimegyek inni, mert szomjas vagyok. Visszapillantva látom, ahogy Akamaru besomfordál a hálóba. Nem szokott bemászkálni, de tegnap nem tudta itthon köszönteni Kankurot. Gondolom bepótolja.
Visszamenve látom, hogy Akamaru az ágy mellett áll, Kankuro pedig már felült és arcát dörzsölgetve egyik kezével, rosszalló mosollyal pillant kutyámra, másikkal pedig megborzolja a feje tetejét. Tőle is kapott jóreggelt, illetve jóhogyújraitthonvagy puszit. Hehe
Széles mosollyal arcomon megyek hozzájuk, és leülve Kankuro mellé húzódom.
- Akamaru… - pillantok kutyámra halvány mosollyal és fejemmel az ajtó felé bökök. Érti a célzást, csendesen kikutyagol és egy kis lökéssel még az ajtót is becsukja maga után.
Szorosan Kankurohoz bújva puszilom meg arcát.
- Kipihented magad? – kérdezem két puszi közt.
- Mmm… - hunyja be szemeit.
- Azt hiszem ezt vehetem egy igennek… - kuncogom halkan, óvatosan megharapdálva a fülét. Gonoszan elhúzódom tőle, szokásos kis vigyorommal arcomon.
- Akkor mehetünk edzeni.
Szemhéjai alól sandít rám és kezeit a derekamra fonva húz vissza magához.
- És mi lesz a reggelivel? – kérdezi félmosollyal.
- Na jó, megesszük a reggelit és mehetünk – vigyorgom továbbra is.
- Hm, én nem reggeli evésről beszéltem… - nevet fel érzékien. – Hanem a reggeli sexről… - vigyorodik el.
Érzem, ahogy arcom kipirul, de éhesen fogadom szenvedélyes csókját.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:09:50 | #316 |
Karakter: Kanky-Kiba
2008.11.11 21:30
Kankuro:
Mellette ébredni egy dolog a kedvenc időtöltésem toplistáján. Finoman ébresztgetem, puszikkal és cirógatással. Jól esik őt kényeztetni... Valakit szeretgetni. Túlságosan durva és erőszakos az életem, ezért pont kellett bele egy ilyen édes kisfiú, akin levezethetem minden gyengédségemet és szeretetrohamomat. Mint ahogy most is.
Harapdálni kezd, és felkuncogok. Azt mondja éhes. Hááát...ezen segíthetünk... esetleg.
Megcsókolom, és a konyhába megyek reggelit készíteni. Megpakolt tányérral megyek vissza, és elmosolyodom. Szétterülve vette birtokba az egész ágyat, ami nem kis feladat, és ő mégis megoldotta.
Leülök mellé, és elnevetem magam.
- Hú de fáradt vagy... - Hát ennyire kifárasztottalak volna? Pedig alig csináltunk valamit...
- Csodálkozol? - küld felém egy lapos pillantást, de amikor megérzi a reggeli illatát, felélénkül. Hát régen ettünk, való igaz.
Felül és nyújtózkodik. Ah anyám. Mindjárt félrehajítom a tányért és...
- Köszi - motyogja mosolyogva, és az ételért nyúl, amit neki készítettem. Azonban gonosz kis ötletem támadt... Elhúzom előle.
- Ki mondta, hogy ez a tied? - húzom az agyát mosolyogva.
Szemei elkerekednek, és a világ legártatlanabb, legédesebb szemei merednek rám. Hát ez elképesztő... ezzel a pillantással bármire rá tudna venni.
Halkan felnevetve kezdem etetni, mert még egy perc és elolvadok. Persze az ujjaim sem ússzák meg egy kis erotikus harapdálás nélkül. Mmmrrr... az ördögöt kísérted kicsikém.
- Te kis mohó... - mondom vágytól rekedt hangon. Felcsillannak szemei. Tudja pontosan, hogy milyen hatással van rám a kis csibész. Feltérdel, és a takaró ahh anyám, lecsúszik róla. Meztelenül, négykézláb kúszik közelebb, mint egy szexi kiscica, és a nyakamba temetett arccal dorombol.
- Kapok még? Két falattól nem lakom jól...
Érzéki játszadozásba kezdünk az étellel, és ő készségesen eszi ki ajkaim közül, s eszi le rólam a falatokat.
Amikor elfogy a tányérból az utolsó falat is, Ő éhes tekintettel dönt engem hátra az ágyon. Azt hiszem engem is fel fog most falni... de nem bánom.
- És most jöjjön a desszert... - leheli a köldökömbe, és meleg nyelvével nedves csíkot rajzol egészen a péniszemig. Felnyögve hunyom be szemeimet, ahogy kényeztetni kezd. Jézusom! Eltanulta tőlem ah különhhhleges... technikámahht... ahh...
Ezt nem bírom... A nevét hörögve ülök fel, és ő érti a célzást. Már az ölemben is ül, és mélyen magába vezeti péniszemet. Éhesen csókolom, simogatom, markolászom tökéletes testét, ő pedig élvezettel fonja körém combjait, karjait... Lassan kezd mozogni, és egyre jobban bevadul. Mély nyögéseim, morgásaim aláfesti az ő lágy nyögéseit, sóhajait... őrülten jó vele.
Egyre vadabb és szenvedélyesebb, én pedig csodálva figyelem, és képtelen vagyok betelni vele...
Sikoltva élvez el rajtam, és én követem őt...
Csodálatos...
Zihálva zuhanunk a párnákra.
- Jól...laktál...? - kérdezem mosolyogva. Édesen kuncogva csókol meg engem.
- Egyenlőre... - súgja.
Magamhoz ölelem, és ahogy izzadt, síkos testünk összesimul. Imádom ezt. Imádom Őt.
*
Telnek a hetek, és mi egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Imádjuk egymást, és mindig sajnálom, ha magára kell hagynom...
Keményen tanítom, és nagyon gyorsan fejlődik. Gyakorlatilag egy hónap alatt olyan sokat tanult, hogy már most teljes értékű nyomkövető-felderítő... vizsgára se lenne szükség. Intelligens és ügyes. Meglepő, de megfigyeltem, hogy ha Kiba fejlődik, és chakrájának szintje is nő, akkor Akamaru is nő. Remélem a házamat azért nem fogja a végén kinőni...
Egy hosszabb küldetés után térek vissza. Négy nap... sok. Eddig soha nem zavart... de eddig nem is voltam szerelmes.
Belépek a kapun, és Ő már a karjaimba is röppen, és kacagva csókolgat, puszilgat. Mosolyogva ölelem magamhoz.
- Sziasziaszia... - hadarja puszilgatásom közben.
- Jó itthon... - sóhajtom fáradtan. Nyakába temetem az arcomat, és hagyom hogy behúzzon a házba, lerángassa a ruháimat, berángasson a fürdőszobába és beszappanozza a hátamat. Látja rajtam, mennyire fáradt vagyok, és hálás vagyok a törődésért. Puszilgatom és mosolyogva hallgatom, ahogy csacsog. Viszont egy idő után fel is figyelek arra, hogy miket beszél. Belezuhanunk az ágyba, és ahogy karjaimba vackolódik és etetni kezd engem gyümölcsökkel, felfogom végre miket beszél.
- Mi...? Ez biztos? Összevesztek?
- Ühüm... - biccent, és a számba töm egy epret. - Lee a vállamon sírta ki magát tegnap reggel. Aztán itt is maradt egész nap. Haza akart menni Konohába.
- És aztán...?
- Ide jött Gaara is.
Na ez már nem tetszik. Gyanakodva ülök fel hirtelen, de gyengéden visszanyom.
- Semmi baj, kibékültek... - mondja csillapítóan. Megkönnyebbülten sóhajtok.
- Téged nem bántott ugye? - húzom össze szemöldököm. Bánom is én, ha nem békültek ki... én csak Kibáért aggódom.
- Nem - mosolyog rám megnyugtatóan. - Most pihenj... - bújik hozzám, és én megkönnyebbült sóhajjal ölelem magamhoz.
- Ha Gaara csak csúnyán néz rád, én... - morgom az orrom alatt. Édesen felkuncogva puszil meg.
- Aludj már...
Jó, nem kell kétszer monda.....................
2008.11.10 23:41
Kiba:
Morcosnak tűnik. Hehe… Azonban a következő pillanatban gonosz vigyor terül el arcán, ami nem kecsegtet semmi jóval.
- Azt hiszem ideje téged megbüntetni… - hajol le fülemhez, szavaival bőrömet perzselve, hangjával cirógatva. Ah…
- Megbüntetni? Mire készülsz? – sandítok rá gyanakvóan. Hm, tőle bármi kitelik…
Halkan kinevet és nem válaszol, csak megcsókol. Felém emeli egyik kezét. Mit csinál?
Csupán egy aprót rezzen egyik ujja, testem viszont azonnal megmozdul, dereka köré fonódnak lábaim. Hé!
- Kankuro! – nyögöm meglepetten, összeráncolt homlokkal. Ez nem ér! Esküszöm, egyszer egyesével kötözöm majd le minden egyes ujját…
- Mi a baj? – kuncog fel. Na mindjárt sorolom… Engedj el! Azonban mielőtt tiltakozni kezdhetnék jogtalan mozdulatlanságra való kárhoztatásom ellen, egy hirtelen csókkal forrasztja torkomra a szavakat. Végtagjaim ernyedten hullnak a paplanra, egyáltalán nem tudok mozogni. Gonosz mosollyal arcán hagyja ott ajkaimat, nyelvével bejárva nyakamat és mellkasomat. Nagyon lassan halad egyre lejjebb vad harapásaival, érzéki csókjaival. Minden érintése egyre csak hevíti bőröm, fűti a bennem egyre inkább elhatalmasodó lángokat.
- Khan… khuroh… ohhh… - nyöszörgöm nevét. Kényeztetésével egyre lejjebb halad testemen, míg el nem éri vágyam merev bizonyítékát. Felkiáltva fogadom, ahogy szájába véve ingerel tovább. Ah… fantasztikus ahogy csinálja… Sikoltozva, nyöszörögve élvezem, sóváran várva a közeledő gyönyört… mindjárt…
Már az orgazmus kapuiban érzem magam, ám ekkor hirtelen abbahagyja a kényeztetést. Csalódott hangon, hangosan nyögök fel. Ezt most…? Levegőért kapkodva, ködfátyolos szemekkel pillantok le rá, s csak élveteg mosollyal néz vissza rám. Zihálva ejtem vissza fejem a párnára, simogatásaival nyugtatja remegő testemet. Olyan hiányérzetem van…
Kikerekednek szemeim, ahogy újra szájába veszi és előröl kezdi az egészet, újra hangos nyögést csalva ki ajkaim közül. Azonban mint az imént, most is az utolsó pillanatban hagyja abba. Ezzel büntetsz? Nagyon gonosz… Ezt az alkalmat azonban már nem hagyom szó nélkül, mégha alig tudok is kinyögni valamit.
-…nehh… ne csináld… ezt… velem… hhh… - azonban füle botját se mozdítva kezdi újra, ugyanazzal a végeredménnyel. Zihálva vergődöm gyönyörködtető kínzása alatt, verejtékező testtel szinte már sikolt a beteljesülésért. Ebbe bele lehet őrülni… hrrr…
- Könyörgöm… Kankuro… kérlek… ahh… khérlekh… - nyöszörgöm fejemet dobálva. Nem bírom… megőrülök…
Elégedetten kuncogva mászik fölém, egy élvezettel telt, gúnyos mosollyal ajakain figyel.
- Te szemét…! – hogy lehetsz ennyire kegyetlen?? Ne kínozz tovább! Hevesen kapok ajkai után, kíméletlenül cincálva azokat. Hangosan felnyög és végtagjaim szinte kirobbannak a mozdulatlanságból, ahogy feloldódik jutsuja. Erőszakosan lerántom magamhoz, és hangosan felmorranva adja meg amit akarok. Hirtelen hatol belém, eszméletlen gyönyört okozva ezzel. Felsikoltva élvezek el, hosszan, mámorítóan…
Körülöttem mindent eltakar a hófehér világosság…
Levegőért szomjazva zuhanok az ágyra, kába aggyal, hirtelen eltompult érzékekkel. Mégis tisztán hallom, ahogy mély hangjával a fülembe duruzsol.
- Imádlak… - mondja halkan, s ez a hang betölti tudatom.
- Én is téged… - suttogom, és amint fejemet mellkasának döntöm, valósággal álomba ájulok.
***
A reggel hangjai… tompa fények…
Szép lassan, komótos tempóban ébredezek. Nyammogva átkarolom a mellettem heverő testet. Puuhaaaaa..! És milyen kényelmes… És hogy meglegyen az összkomfort, még puszikat is ad. De jó nekem… nyamm…
Álmoskásan megharapdálom a számhoz közeleső bőrfelületet, mire kispárnám kicsit összerezzen.
- Hékás. Ne harapj! – szól rám nevetgélve egy tompa, mély hang. Vagyis csak én hallom tompán, de ez most igazán mellékes.
- De hisz’ ha éhes vagyok… - motyogom sajnálkozva, még mindig lecsukott szemekkel. Valahogy sehogy nem akarnak felnyílni. Túl nehezek.
Puha ujjak simulnak az állam alá, és felfelé fordítják arcom. Ajkaimon finom reggeli csók landol. Mm…
Elnyámmogva hajtom le ismét fejem a kispárnámnak kitűntetett mellkasra, azonban Kankuro kikúszik alólam és fejem egy szinttel lejjebb kényszerül. Na sebaj… itt is tudok kómázni…
Pár perc múlva kinyitom a szemem, de még mindig nem látok ki a fejemből. Jajh, de jó dolog aludni… Lépteket hallok, de nem igazán pillantok fel. Kankuro leül az ágy szélére, mert kiterültem az egész felületen. Nem vagyok nagy, de elfoglaltam az egészet és csak ott maradt hely.
- Hú de fáradt vagy… - neveti.
- Csodálkozol? – sandítok fel rá gúnyos mosollyal. Finom illat csapja meg orrom és szimatolva emelem fel fejem. Ez arra ösztönöz, ha nagy nehézségek árán is, de felüljek az ágyban. Nagyot nyújtózva tűntetem el a reggeli gémberedettséget a tagjaimból. Kankuro kezei közt a reggelim leledzik.
- Köszi – motyogom hálásan felmosolyogva rá, és a tálcáért nyúlnék, de elhúzza. Félrebillentve fejem pillantok fel rá.
- Ki mondta, hogy ez a tied? – vigyorodik el.
Megszeppent, éhező kiskutyaszemeket meresztek rá. Hatódj meg! Adj ennem…!
Szuggerálásom nem marad hatástalan, nevetve fog meg egy falatot és a számba adja. Elégedetten majszolgatom el és már jön is az újabb falat. Ahogy elhúzza kezét, ujja után kapok és óvatosan megtartva fogaimmal, nyalogatom meg. Hm, finom… Miután elengedem kis félmosolyra görbíti ajkait.
- Te kis mohó… - mondja érzéki hangon.
Elmosolyodva négykézlábra kászálódom, minek következtében lecsúszik derekamról a takaró, de nem izgat. Kankurohoz mászom és nyakának selymes bőrébe temetem az arcom. Kicsit itt is megnyalogatom, de csak épphogy.
- Kapok még? – duruzsolom a fülébe. - Két falattól nem lakok jól… - nevetem halkan.
Benne van a játékban, pajzán vigyorral arcán emel fel még egy falatot és felém nyújtja. Ahogy odahajolok érte kicsit elrántja arca felé. Követem a kis falat útját, ami végül a szájában tűnik el. Akkor onnét szerzem meg…
A következő darabnál megfogom a csuklóját és mellkasához vezetem a kezét. Ahogy bekapom, ujjait és mellkasát is megnyalintom. Élvezettel morran fel és beleremegek mély hangjába.
Egyre nagyobb falatokat kapok és lassan egész testét bebarangolom csókjaimmal, kóstolgatásaimmal. Végül elfogy a reggeli és addigra már teljesen másra vagyok kiéhezve. Kankurot óvatosan hátradöntöm az ágyon.
- És most jöjjön a desszert… - lehelem hasának bőrére és lassan végignyalom lefelé. Ajkaim merevedésére találnak és hangos nyögést csalok elő kényeztetésemmel. Este új dolgokat is tanultam… nem sajnálom kipróbálni. Hangosan nyögdécsel, felmorran ajkába harapva, az amúgy is szebb napokat látott lepedőt markolászva. Teljesen bezsongok ettől a hangtól…
- Kiba… - hörgi mély, vad hangján és felül. Felkelve az ölébe ülök lovagló ülésben. Élvezettek morran fel, az én nyögésemmel szinkronban, ahogy merevedése belém hatol. Ah… csodálatos, elemésztő, kábító érzés…
Lábaim derekára fonom és vad szenvedéllyel kapunk egymás ajkai után. Imádom, megveszek érte…
Együtt mozgunk, közösen hajszolva a beteljesedést. Hangosan sikoltozok, nyögdécselek ajkaiba, végül nyakába temetem az arcom. Ah, ez fantasztikus….
Akár egy pusztító hurrikán söpör végig testemen az orgazmus, ívbe feszült testtel sikoltok fel hangosan. Hallom, ahogy ő is felkiált, mély, izgató hangján és újból összerándulok.
Fenomenális… együtt lebegünk…
Zihálva dőlök neki és ő is levegőért kapkodva dől vissza az ágyra. Mellé csúszok, de szorosan a közelében maradva élvezem a pillanatot.
- Jól… laktál…? – fordul felém lihegve, mosollyal arcán. Halkan kuncogva csókolom meg.
- Egyelőre…
2008.11.10 00:03
Kankuro:
- Bocsánat... - motyogja lebiggyesztett ajkakkal, és lesüti szemeit.
- Elfogadom, de ne forduljon még egyszer elő... - válaszolom ellágyulva, és megcsókolom duzzogó kis ajkait.
Aludjunk...
*
Kiba szemeiben kétségbeesés, és amit utoljára látok belőle mielőtt elnyeli a fullasztó homok, az egy könnycsepp a szemében...
- NEEEEM....!!! KIBAAAAAA....!!!- ordítom, és hiába szaladok, rohanok, nem jutok hozzá közelebb... nem tudom megmenteni...
Zihálva ülök fel hirtelen, és rémülten pillantok körbe.
Hahh...
Csak egy álom volt. Pokoli rémálom...
Mellettem fekszik, és édesdeden hortyog. Él, nincs semmi baj...
Remegő kezemmel hajamba túrva fújom ki magam és megnyugszom. Visszafekszem mellé, és átölelem, arcomat nyakába temetve szívom magamba testének illatát, bőrének melegét.
- Kankuro...? - motyogja édes hangján, majd ásít egyet. Hajamba szuszog... - Késő este van...
Átöleli a nyakamat. Felemelem a fejem, és álmos kis arcában gyönyörködöm ellágyulva. Imádom...
- Igen... - válaszolom halkan, és orrát kezdem birizgálni, amit utál. Én viszont imádom, amikor morcos... Álmosan morogva húzza magára a takarót, és kapok egy „hagyjálbékén” - pillantást. Oh neeem, nem úszod meg ennyivel. Elvigyorodom, ő pedig felfogva ennek jelentőségét teljesen eltűnik a takaró alatt. Na jó, kapsz még néhány másodpercet, aztán elveszem tőled a takarót. Majd én melengetlek helyette...
Hozzám bújik, törleszkedik a paplan alatt, és ahogy megérzem forró ajkait a mellkasomon, felsóhajtva remegek bele. Ez a kis rosszaság már megint mit talált ki? Elképesztően találékony ha a szexről van szó...
Végigcsókolja a testem, és én ajkamba harapva élvezem gátlástalanul... Soha nem volt még ilyen jó szeretővel dolgom. Nagyon tehetséges... ah istenem...
Hasamnál, az áhított végcélnál néhány centire feje az ágyra zuhan, és a takaró alól hortyogást hallok. Dühösen felmorranok. Na ne már... csak nem aludtál el?
Lenyúlok érte, és egy könnyed mozdulattal emelem fel magamhoz. Szemtelen kis mosolyát látva azonnal felfogom. Játszadozik. Te kis bestia... Éhesen vetem magam ajkaira, és kuncogása csak olaj a tűzre.
- Neked sosem elég? - kérdezi édesen huncut mosollyal.
- Belőled? Sose... - nevetek fel boldogan, és bódítóan csókolom meg. Nyelvemmel elcsábítom teljesen, amíg szemei vágytól ködösen nem csillognak. Mire észbe kapok, eltűnik megint a takaró alatt, és fölém mászva kezdi újra kis játékát. Gátlástalanul élvezem... nyöszörgök és hörgök... mikor hogy...
Megint megtorpan a hasamnál. Ah ezt már nem lehet elviselni...
Lerántja a takarót, és kérdően néz fel rám. Az ablakon beszűrődő holdfényben földöntúlian szép látványt nyújt meztelen testével, és ékkőként ragyogó szemeivel. Gyönyörű...
- Ha most lefáradunk, mikor fogunk holnap kelni? - kérdezi higgadtan. MI??? Hogy képes ilyenkor ezzel foglalkozni...? Amikor úgy áll a farkam mint a cölöp, és mindjárt felrobbanok annyira szétfeszít a vágy...
- Kiba, ne csigázz! - morranok fel dühösen, és megunom a játékot. Túlságosan felhúzott.
Egy gyors mozdulattal leteperem és magam alá gyűröm.
- Miért ne? - vigyorog pimaszul, és ez az utolsó csepp...
Elvigyorodom.
- Azt hiszem ideje téged megbüntetni... - búgom érzékien mély hangon a fülébe, és remekül érzem ahogy megremeg.
- Megbüntetni? - kérdezi gyanakodva. - Mire készülsz?
Halkan kuncogva csókolom meg, és kezemet felemelem, majd a tenyeremet fordítom felé. Nem érti.
Megmozdítom az egyik ujjamat, és lábai maguktól fonódnak derekam köré.
- Kankuro! - nyögi felháborodva, szinte dühösen.
- Mi a baj? - nevetek fel érzékien, és a további méltatlankodást egy csókkal fojtom belé. Újabb ujjmozdulat, és teljesen ernyedten, mozdulatlanul fekszik alattam. Élvezettel, lassan csókolom, nyalogatom és harapdálom végig a testét... Igeeen... ez tetszik mi? Kéjesen nyöszörög és sóhajtozik alattam, kábán sóhajtozza a nevemet.
Számba veszem merevedését, és olyan nyelvjátékban részesítem, amelyben még soha. Sikoltozva vergődik alattam, verejtékben úszó testével és csodás arckifejezésével észbontó látványban részesítve engem.
Mindig pontosan akkor hagyom abba a kényeztetését, amikor már majdnem elélvez, és ő hangosan méltatlankodva piheg. Kéjes mosollyal gyönyörködöm benne, megnyugtatóan simogatom szép testét, majd amikor lecsillapodik, folytatom tovább. Újra és újra... Ő pedig egyre kétségbeesettebben vergődik és nyöszörög.
- Könyörgöm... Kankuro... kérlek...ahh... khérlekh... - zihálja kábán, öntudatlanul. A nyers vágy teljesen eszét vette már.
Halkan kuncogva mászom fölé, és élvezettel nézem kipirult, verejtéktől csillogó arcát.
- Te szemét...! - mordul fel, és vadul megcsókol, szinte harap. Olyan szenvedélyesen és vadul, hogy felnyögve dobom el az agyamat. Jutsum feloldódik, őpedig karjaival és lábaival belém csimpaszkodva ránt le magára.
Állatias, mély hangon felmordulva hatolok belé hirtelen, és Ő abban a pillanatban felsikoltva rándul össze. Hosszan, élvezettel nyöszörögve élvez...
Álomszép...
Csendben csodálom gyönyörét, ajkaimon halvány mosollyal.
Pihegve hullik vissza a párnákra, és visszavonulok belőle. Az én gyönyöröm most mellékes. Majd reggel lerendezem. Ezért a látványért érdemes volt...
- Imádlak... - súgom a fülébe.
- Én is téged... - motyogja kábán, és hozzám bújva hortyogni kezd. Halkan felnevetve ölelem magamhoz, és gondosan betakargatom. Elképesztő ez a fiú...
2008.11.09 18:29
Kiba:
- Heh… Azt csak nagyon erős és sok chakrával rendelkező ninják tudják elsajátítani – morogja, majd hirtelen átkarolva a derekamat penderít a vállára.
- Hékás…! – még mindig nem vagyok krumpliszsák!
- Tudod mit kell megtanulnod? Az engedelmességet. Most az egyszer eltűrtem, hogy ellenszegülj, de többé nem leszek ilyen engedékeny – mondja mérgesen.
- Na de… - kezdenék bele az érveim felsorolásába de dühösen morranva szakít félbe.
- Jobb ha most befogod – mondja ellentmondás nem tűrően. Akamaru a védelmemre kelve vakkant rá, de a „Te is” sugallatú szemektől azonnal visszavonulót fúj.
Tehetetlenül lógok a vállán, fél könyökömre támasztva fejem. Most miért csinálja ezt? Nem mondta konkrétan, hogy maradjak a faluban. Csak hogy Leet vigyem biztonságba.
- Tudok egyedül is menni… - morranom morcosan. De nem csak hogy le se tesz, még csak nem is válaszol. Egész hazáig cipel és otthon is csak az ágyra dob le. Rám is ugrik, leszorítva egész testével, még kezeimet is lefogva. Dühösen szikráznak szemei, de állom a pillantást.
- Soha többé ne szegülj ellen a parancsomnak! – mondja halkan, fenyegetően örvénylő chakrával. Nagyon dühös, bár nem igazán értem miért. Mégis bűntudat ébred bennem. – Ha bajod esik, vagy meghalsz mit gondolsz hogyan érezném magam? Ki akarsz készíteni?
- Kankuro… én csak… - segíteni akartam, fejezném be, de egy vad csókkal fojtja belém a szót. Erős rántásokkal cincálja le rólam a ruhákat, mire először meglepődöm, majd ahogy hozzáér fedetlen bőrömhöz azon nyomban fellángol bennem a vágy. A harc utáni izgalom még a vérünkben csörgedezik, ami olaj a tűzre. Leráncigálom róla is ruháit, bársonyos bőre szikrákat vetve simul az enyémhez, izmos testével az ágyba passzíroz. Faljuk, tépjük egymás ajkait, levezetve a dühöt.
Nyakát is megharapdálom éhes vággyal, mire fogait a vállamba mélyeszti. Túl vadak vagyunk, hogy foglalkozzam a fájdalommal. Körmeimmel végigkaristolom vállát, mellkasát, mire vadul hördül fel és hasamra fordít.
Forró nyelvével végigperzseli gerincem mentét, majd csípőmbe kapaszkodva egy hirtelen mozdulattal döfi belém kemény férfiasságát.
- Kankuro… - nyögöm nevét. Fehér foltok homályosítják el tekintetem és zihálva kapaszkodom meg a takaróban, párnában, karjában, ami a kezem ügyébe kerül. Heves csípőmozdulatokkal merül el bennem újra és újra, nyögdécselve, sikoltozva élvezem a feszítő érzést. Mintha tüzes korbács csattanna hátamon, egyre gyakrabban fut keresztül testemen az elemésztő szikrákat hányó gyönyörteli érzés.
Nevemet nyögve nehezedik teljesen rám, és maga felé fordítva arcomat harapdálja tovább ajkaim. Vadul viszonzom a marcangolást, de nem sokáig, mert ajkaim közül megállíthatatlanul törnek elő a kéjes sikolyok és nyögések. Ah… ez a vad szenvedély teljesen elveszi az eszem…
Tehetetlenül vergődök alatta, édes kínzása alatt. A lepedő halk reccsenéssel szakad kezem alatt, ahogy fogódzót keresek benne, a párna is hasonló sorsa jut ahogy a vad vágy levezetéseképp belemarkolok. Körmeim karját is megtalálják, mire felhördülve harap szenvedélyesen a nyakamba. Haja közé túrok ujjaimmal és cseppet sem óvatosan rántom arcát ajkaimhoz. Készségesen, heves vággyal veszi ismét birtokba őket, közben csípőjének erős döféseivel egyre közelebb taszít az orgazmus szakadékához.
Felsikoltva zuhanok le, elmerülve a fehér gyönyörben. Görcsösen ívberándult testtel, hosszan élvezek, ahogy még soha. Távolból hallom Kankuro mély hangú, kielégült kiáltását.
Levegőért kapkodva hullok vissza az ágyra, ő is hasonlóan légzési problémákkal küzdve dől mellém. Szorosan magához von, és viszonozva az ölelést hajtom nyakába arcom.
- Szeretlek… - szuszogom nyakába.
- Én is szeretlek. De kettétörlek, ha mégegyszer ellenszegülsz… - mondja halkan.
Ne csináld már… Összevonva szemöldököm harapok a nyakába.
Megfogva állam húzza maga elé arcom, fekete drágakőként csillogó tekintetét a szemembe fúrja. Viszonzom a gyengéd, mégis határozottságot sugalló pillantást.
- Bocsánat… - motyogom végül halkan, elfordítva a tekintetem. Lebiggyesztve ajkamat kezdem tanulmányozni a megviselt ágyneműt.
- Elfogadom, de ne forduljon mégegyszer elő… - mondja halkan, és hozzám hajolva gyengéden megcsókol.
Érzékien csókolózva pihenünk a megtépázott ágyban. Édes csókjába belefeledkezve hunyom le szemeim.
***
Nyöszörögve, nyammogva ébredek fel. Mi ébresztett? Laposakat pislogva próbálok kinézni fejemből, de tiszta kómás vagyok és még sötét is van. Végre felfogom, hogy selymes tincsek cirógatják arcomat, puha ajkak nyakamat.
- Kankuro…? – motyogom álmosan. Nagyot ásítva próbálok több oxigént juttatni az agyamba. Arcomat hajába fúrva szippantok mélyet illatából. – Késő este van… - nyammogom átölelve nyakát, mint egy alvómacit. Elhúzza nyakamtól a fejét gyengéden lemosolyog álmos fejemre, félig lehunyt szemeimre.
- Igen – ad igazat. Egyik ujjával megnyomogatja orromat. Ez most célzás akart lenni?? Ez nem egy bekapcs gomb! Morogva húzom orromig a takarót, kivédve további inzultálását. Laposan, morcos tekintettel nézek rá. Álmos vagyok… Csak gonoszan elvigyorodik.
Gyanakvóan rásandítva tűnök el teljesen a takaró alatt. Ne is lássalak… rendkívül piszok dolog volt engem ilyenkor felébreszteni. De ha már ébren vagyok…
A paplan takarásában megadóan hozzá fészkelődöm. Puhán mellkasát kezdem csókolgatni, mire takarón keresztül tompán hallom, hogy felsóhajt. Hmm… Lassan haladok egyre lejjebb kidolgozott testén, izmai megrándulnak ajkaim érintésére, azonban a köldöke fölött megtorpanok. Leejtem a fejem az ágyra és hortyogni kezdek. Ha már felébresztettél, jogom van húzni az agyad. Hehe.
Csalódottan felmorranva nyúl le hozzám és könnyedén felhúz magához egy szenvedélyes csókra. Álmatag mosollyal kuncogok bele a csókba.
- Neked sosem elég? – kérdezem csíntalanul, mintha nem tudnám a választ.
- Belőled? Sose – nevet ő is halkan és felnyújtózva csókol meg rendkívül erotikusan. Már nem az álomtól homályos szemekkel bújok ismét a takaró alá. A hátára döntöm és rámászva, kínzóan lassan indulok el előröl az imént bejárt úton, kis kitérőt téve egyik mellbimbójához. Kicsit lejjebb csusszanok és érzem, ahogy fenekemhez ér merevedése. Mély hangján felnyög, és már ebbe is beleborzongok.
Most nem torpanok meg köldökénél, hanem élvetegen harapdálom meg hasát, miközben kezemmel végigsimítom oldalát. Élvezem bársonyos bőre tapintását.
Lehúzva a takarót kukkantok ki alóla, felnézve Kankuro vágytól fűtött tekintetére.
- Ha most lefáradunk, mikor fogunk holnap kelni? – mondom felkönyökölve, fejemet gondolkodón megtámasztva.
- Kiba, ne csigázz! – morran fel és magához rántva teper maga alá.
- Miért ne? – vigyorgok rá szemtelenül.
|
| Levi-sama | 2009. 06. 02. 12:08:49 | #313 |
Karakter: Kanky-Kiba
2008.11.09 11:14
Kankuro:
Sokan vannak... Remélem Kiba megtalálja Leet, mert addig Gaara nem fogja bevetni a homoktengert.
Kaszabolom a ninjákat, és hirtelen meghallom hátam mögött Kiba hangját. Dühösen fordulok felé. Mi a fenét keres itt? Veszélyben van!
- Lee biztonságban - kiáltja, és nekiront egy kőninjának.
- Neked is ott kéne lenned! - kiáltom, de tojik rám. Ehh... na ezt még átbeszéljük, ha végeztünk. Ha parancsot adok neki, akkor szót kell fogadnia!
Végigsöpör a csatatéren Gaara pokoli erejének bizsergetése, és szinte a hajam is égnek áll tőle. Jézusom... Már emelkedik is fölénk a homoktenger, hogy lecsapva temessen maga alá mindenkit. Kiba....!!!!!!!
Felé ugranék, de egy homokkígyó őt felkapja, és óvón tartja a magasba, amíg a homok a kőninjákat egy hangos placcsanással összenyomja. Huh... Gaara nem semmi. Mindig meglep milyen pokoli ereje van és mennyire körültekintő harc közben.
A homok gyengéden leteszi a földre, és aggódó szívem azonnal megnyugszik. Remélem nem sérült meg. Rohanok hozzá, de Gaara már mellette áll. Biccent nekem, majd magunkra hagy. Gondolom megkeresi a kedvesét. Fura egy pár, de igazán örülök nekik. Gaara megérdemli a szeretetet...
- Meg kell tanulnom teleportálni - hallom Kiba hangját.
- Heh... azt csak nagyon erős és sok chakrával rendelkező ninják képesek elsajátítani. - morgom, és derekát megragadva a vállamra dobom.
- Hékás...! - méltatlankodik.
- Tudod mit kell megtanulnod? - folytatom mérgesen. - Az engedelmességet. Most az egyszer eltűrtem hogy ellenszegülj, de többé nem leszek ilyen engedékeny...
Kényelmes tempóban elindulok a házam felé. Akamaru csaholva lohol felénk, és együtt indulunk tovább. Most nem teleportálok. Amilyen dühös vagyok, nehezemre esne koncentrálni.
- Na de... - kezdené. Hát ez nem igaz!
- Jobb ha most befogod. - mordulok rá. Akamaru ugat egyet, és rávillantom dühös tekintetem, amitől lesunyja a fejét. Na azért.
Még látom, ahogy Gaara felnyalábolja a kába fiúcskát egy ház mellett és elteleportál vele. Oh... rég láttam őt mosolyogni bárkire is. Talán rám mosolygott egyszer régen halványan. Hát tényleg szereti őt...
Na de ne kalandozzunk el. Az én kis drágám most éppenséggel nem mosolyfakasztóan hat rám.
- Tudok egyedül is menni... - morogja. Már Ő is dühös. Nem érdekel. Válasz nélkül hagyva lépek végre be a házamba, és a hálószobában az ágyamra dobom, és ráugorva préselem bele az ágyamba, kezeit is lefogom.
Hű de dühös vagyok!
- Soha többé ne szegülj ellen a parancsomnak! - mondom halkan, majdnem lágyan, de olyan erősen örvénylik körülöttem chakrám és süt belőlem a harag, hogy egyértelmű milyen baromira pipa vagyok. - Ha bajod esik, vagy meghalsz mit gondolsz hogyan érezném magam? Ki akarsz készíteni?
- Kankuro... én csak... - kezdené, de egy vad csókkal fojtom belé a szavakat. Letépem róla az összes ruhát, és ő felnyögve kezdi az enyémeket szaggatni. Még dolgozik bennünk a harc utáni adrenalin...
Féktelenül, éhesen esünk egymásnak, és harapdáljuk faljuk egymást. Hasra rántom, és végignyalom a hátát, majd egy vad mozdulattal hatolok mélyen belé.
- Kankuro... - nyögi kéjesen, és én egy hangos, mély morgással válaszolva csapódom hozzá újra és újra, ahogy kegyetlenül megdugom. Majdnem elveszítettem, csak mert nem tisztel eléggé... ah istenem de jó szűk...
- Kiba... - nyögöm, és ránehezedve fordítom magam felé a fejét, Éhesen csókoljuk, faljuk egymást...
Nyögdécsel, sikoltozik és vergődik alattam... kéjesen és gátlástalanul... gyönyörű, csodálatos, káprázatos, tüneményes...
Szaggatja a lepedőt, a párnát, karmolja a csípőjét tartó kezeimet, és ahogy a vállába harapok, hajamba markolva rántja fejemet az ajkaihoz. Éhesen harapom, falom, miközben olyan mélyen benne vagyok, ahogy még soha.
Felsikoltva rándul össze, és remegve feszül ívbe a teste... bejáratának izmai erősen préselik össze péniszemet, és felordítva követem őt a mennyországba...
Együtt lebegünk...
Zihálva zuhanok mellé, és szorosan magamhoz ölelem. Belepusztulnék ha elveszíteném...
- Szeretlek... - motyogja a nyakamba. Minden mérgem elszállt, most hogy levezettem...
- Én is szeretlek. - válaszolom egyszerűen. - De kettétörlek, ha mégegyszer ellenszegülsz...
Bosszúsan harap a nyakamba.
Állát megfogva emelem fel a fejét, hogy a szemébe nézzek. Gyengéden simogatom tekintetemmel szép arcát. Az én kis szerelmem... mindennél fontosabb nekem.
Megérti pillantásomat, és elkomolyodva viszonozza.
2008.11.08 21:47
Kiba:
Elkábultan borulok rá, pihegve kapkodva az éltető oxigén után. Egész testem reszket, remeg minden porcikám. Hát ez… káprázatos volt…
Kankuro átkarol és szorosan magához ölel. Ahogy hozzásimulok érzem, hogy ő is egész testében remeg. Puhán megcsókol, és behunyva szemeim próbálom lassítani pulzusom, egyenletessé tenni légzésem.
- Csodálatos vagy Kiba… - suttogja halkan, továbbra is levegőért szomjazva. Lágy puszikkal hinti tele arcom és érzem, ahogy ágyatérek. Hozzávackolódva élvezem, ahogy finoman csókol és puszilgat. -… kicsi szerelmem, édesem… kincsem… mindenem…
Mosolyogva hallgatom álomba ringató hangját, és végül el is szunnyadok óvón ölelő karjaiban.
***
Másnap Kankuronak el kell mennie különböző feladatait elvégezni, így én Akamaruval maradok otthon. Nem is baj, hisz kutyámat is edzenem kell, és ha Kankuro itt van… nos… abból nem az átlagos értelemben vett gyakorlatozás sül ki…
Épp csak belekezdünk a tréningbe, mikor ismerős szagot szimatolok ki és a következő pillanatban megjelenik előttem Hetes. Felismerem a maszkjáról, de a szagát sem felejtettem el. Köszönés kép biccentek, de rosszat sejtve vonom össze a szemöldököm.
- Kankuro-sama? – kérdez rá gyorsan.
- A Kazekagenél – válaszolok. Valami nagyon nem tetszik… - Mi történt?
Egy pillanatig némán áll, és mérlegelőn pillant végig.
- Sunát megtámadták. A Kazekage társa is ott van – mondja, majd elteleportál. Lee…
Akamaru kitalálva gondolataimat ugrik mellém és azonnal fenntermek a hátán. Elérve a kijelölt épületet pattanok le hátáról, és sietős léptekkel iramodok a Kazekage irodája felé. Talán még ott van. Pont ekkor lép ki az ajtón.
- Te maradj itt… - mondja komor hangon Kankuro.
- Nem. Lee a barátom. Segíteni szeretnék – jelentem ki határozottan. Ráadásul nem hagyom, hogy még egyszer hátrahagyj.
Dühösen felmorranva adja jelét nem tetszésének, de azért átkarol és Akamaru nyakörvét is megragadva teleportál el minket. Azonnal a falu déli szárnyánál termünk, egy kibontakozó csata szélén.
- Keressétek meg Leet és vigyétek biztonságos helyre. Ez nagyon fontos. Ha baja esik, Gaara kiakad és a démon kiszabadul.
- Rendben – bólintok és elsietek végrehajtani a feladatot. Ha a démon kiszabadul, az eddigieknél százszor nagyobb bajban leszünk… Meg kell találnom Leet…
Akamaruval a nyomomban suhanok át a csatatéren, megérezve Lee szagát határozottan haladok. A kerekedett homokvihar elrejt, de ez által meg is nehezíti a keresést. Azonban hirtelen megváltozik a szél iránya, pontosabban a homokszemek gyűlnek egy helyre, kitisztítva ezzel a levegőt. Hatalmas homoknyaláb emelkedik fel nem messze, jó pár ninját maga alá temetve. Pár pillanatig figyelem a pusztító támadást, majd magamhoz térve sietek tovább. Kikerülve pár céltévesztett kunait pillantok gyorsan körbe. Meg is pillantom a zöld overálos fiút, épp négy ellenséges ninja veszi körül. Nem akarják megölni, látszik óvatos mozgásukon… akkor tudják, hogy Gaarat tudják vele befolyásolni…
Ez egyik kőninja támadásba lendül. Azonnal jutsut formálok és Akamaruval egy hatalmas kétfejű kutyává alakulunk át, rögtön utána beindítva a pusztító agyar támadást termünk Lee mellett. Egyik mancsommal leszorítom a támadót, Akamaru feje pedig rögtön egy másik után kap és álkapcsába szorítva hajítja messzire a ninját.
Még ketten vannak… Egyiküket Lee egy hatalmas rúgással teríti földre az utolsó pedig egy karomcsapásnak esik áldozatul. Megszüntetem jutsumat és azonnal Lee felé fordulok. A fiú vörös arccal és kába szemekkel pillant vissza rám, majd elterül a földön.
- Lee! – ugrok azonnal mellé. Halkan szuszog a földön. Hát ez bealudt. Alkohol szaga van és nem messze a homokban megpillantok egy félig betemetett Sakés üveget. Keh. Na jó, vigyük biztonságos helyre. Sok körülöttünk az ellenséges ninja, ki tudja kinek szúrunk szemet.
- Okami mure no jutsu! – alkalmazom Akamarun a technikát, én nem változom át. Felnyalábolom a kábán habogó Leet és Suna felé veszem az irányt. A kutyaklónok körbevesznek minket, rátámadva azokra, akik túl közel jönnek.
Hirtelen egy sugallattól vezérelten oldalra pillantok és Gaara jeges pillantásával nézek farkasszemet. A Kazekage vagy ötven méterre áll tőlem. Biccentek, jelezve neki, hogy Lee jól van. Kifejezéstelenül bólint, majd visszafordul a harchoz. Az ő vonalán nem jön keresztül senki… Eltűnttetem a kutyaklónokat. Beérve a városba leteszem Leet az egyik ház falának a tövébe és Akamarura bízom. Most már biztonságban van.
Akamaru rosszallóugatásával nem törődve felpattanok és visszasietek a harcba. A kőninják sokan vannak. El kél a segítség.
Visszarohanok oda, ahol Kankurot hagytam és tekintetem ide-oda kapkodva keresem meg a bábmestert. Meg is találom, heves mozdulatokkal irányítja bábjait, kaszabolva az ellenséget. Egy ninja mögé kerül, mire elvicsorodva kiáltom el magam.
- Tsuuga! – támadásom célba ér, a kőninja a földre kerül. Kankuro felfigyel a hangomra és felém kapja tekintetét. Először döbbenetet, majd dühöt olvasok le róla.
- Lee biztonságban – mondom futtában, közben a következő célpontot megtalálva.
- Neked is ott kéne lenned – veti utánam, ne nincs több idő a csevegésre, a harc nem állt le.
Hosszabb csatába bonyolódom az egyik kőninjával. Jól képzett harcos, de mozgása lassú, így előnyt élvezek ezen a téren. Azonban kezdek fáradni, így ha sokáig húzódik a küzdelem, az ő javára billen a mérleg.
Egyszer csak árnyékba merül a csatatér. Felpillantva egy hatalmas homokhullámot pillantok meg. Döbbenetemben majdnem eltalál egy csapás, az utolsó pillanatban ugrok félre. Még a levegőben elkap egy homoknyaláb, és kiránt a lezúduló homok elől, ami hatalmas területen temeti be az ellenséges ninjákat. A lesújtott homok hirtelen hangos dobbanással összetömörül és véget ér a harc. Pár ellenséges ninja maradt csupán, azokat gyorsan elintézik Suna harcosai.
Ahogy elmúlik a veszély, csökken az adrenalin lehuppanok a homokra. Hallom, hogy valaki mellém lép. Felpillantva Gaarat pillantom meg, kifejezéstelenül néz le rám.
- Köszönöm – mondja halkan, majd felpillant. Követem tekintetét és Kankurot pillantom meg, ahogy felém siet. Ahogy megérkezik Gaara bólint neki és felém is biccent egyet, majd elmegy.
Nagyot sóhajtva pillantok fel Kankurora.
- Meg kell tanulnom teleportálni – állapítom meg.
2008.11.08 01:29
Kankuro:
Szenvedélyesen csókol meg, majd végigkóstolgatja nyakamat, mellkasomat... jaj...
Behunyt szemekkel kapaszkodom a lepedőbe, és gyöngyöző homlokkal figyelek rá a többi érzékszervemmel. Kiba illata... érintése... hangja...
Kiba...
Őrület amit művel... kéjes mély nyögéseim és morranásaim betöltik tudatomat teljesen...
Finom érintést érzek görcsösen összeszorított ökleimen, amikkel a lepedőt markolászom. Észre vette, mennyire nehéz visszafognom magam... Imádom, hogy ennyire figyel rám.
Ellazítom ujjaimat, és hagyom hogy a hátára vezessen. Végigsimítom a gerincét, és érzem ahogy beleremeg. Édesen érzékeny...
- Kiba... - sóhajtom vágytól fűtött hangon, és ő végre befejezi kínzásomat, és újrafölém mászik. Heves csókjától csak még jobban nő bennem a feszültség, ami kirobbanni készül...
Határozott mozdulattal ragadja meg merevedésemet. Felmorranok a gyönyörűségtől, és puha ajkába harapok. Ahh... majdnem...huhh... jól felizgatott. Kishíján...
Kábán simogatom egész testét, markolászom és cirógatom... váltogatva a gyengédséget az éhesen vad mozdulatokkal...
Ő pedig ügyes mozdulatokkal kényezteti péniszemet. Őrület... nyögök és morgok, mikor hogy... nem fogom már sokáig bírni, ha így folytatja.
- Imádom a hangodat... - zihálja újra és újra beleremegve nyögéseimbe. - Kankuro...
Megfogja kezemet, és ujjaimat kezdi szopogatni. Ah jézusom... megbűvölve figyelem. Hogy a büdös életbe lehet valaki ennyire erotikus? Nem csoda, hogy még Gaara is magának akarta. Ezt a fiút isten is a szexre teremtette...
- Segíts nekem egy kicsit... - pihegi, és szemeiben olyan vad tűz lobog, hogy már ettől a pillantástól is képes lennék elélvezni. Kezemet formás kis fenekéhez vezeti, és ahogy tudatosul bennem mit akar, vadul támadom le ajkait, és gyengéden csúsztatom belé ujjaimat. Kéjesen nyögdécsel, és pár perc múlva türelmetlenül tolja el kezem, hogy mélyen beleülhessen ágaskodó péniszembe.
A látvány... leírhatatlan.
Csodálatos, tüneményes, fenomenális... gyönyörű...
Ahogy rajtam lovagol... mélyen benne vagyok... olajbarna bőrén a szikrázó izzadtságcseppek... izmainak játéka csodás testén...
Nem bírom tovább... ez túl jó...
Mély hangomon felkiáltok, ahogy végigsöpör testemen az orgazmus forró hulláma, és hosszan, gyönyörködtetően élvezek... ah istenem de csodálatos...
Érzem ahogy rám hanyatlik, és egész testében remeg az átéltek miatt. Magamhoz ölelve csókolom meg.
- Csodálatos vagy Kiba... - susogom kábán, és apró puszikkal hintem be szép kis arcát. Muszáj valahogy levezetnem az átélteket. Magam mellé fektetve csókolgatom, puszilgatom, becézgetem... - ...kicsi szerelmem, édesem... kincsem... mindenem...
Remegve ölelem magamhoz, és lassan lecsillapodom. Az ő remegése is alábbhagy...
Betakarom magunkat, és ő már alszik is. Nem csodálom. Először az edzés, most meg ez... még nekem is sok volt, pedig én most alul voltam.
Puhán cirógatom selymes fürtjeit, és elmélázva figyelem szép arcát, amíg álomba nem merülök...
*
Kopogok a Kazekage ajtaján, és belépek. Gaara az asztalon könyökölve bámul rám álmatag tekintettel. Elmosolyodom. Látom Lee nagy étvágyú... vagy csak te vagy túl telhetetlen, kedves öcsém?
Leadom neki a jelentést, és a folyosóra kilépve egy emberem szalad felém. Összevont szemöldökkel figyelem. Ez semmi jót nem jelent.
Kinyitom az ajtót, és belépve várom meg, hogy besiessen, és térdre rogyva zihálja el a híreket.
- Kazekage-sama... a déli szárnyat megtámadták... Néhány emberünk és Lee-san már ott vannak....
Gaara rémülten pattan fel, és azonnal homokfelhő kíséretében teleportálja magát. Huhh, remélem nem esik baja a kölyöknek, mert akkor nagy bajban leszünk. Túlságosan odavan érte...
Kilépek a folyosóra, és a közeledő Kibát meglátva elkomorodom még jobban. Már tudja, látom az arcán.
- Te maradj itt... - utasítom.
- Nem. - rázza meg a fejét határozottan. - Lee a barátom. Segíteni szeretnék.
Dühösen felmorranva rántom magamhoz, megragadom Akamaru nyakörvét, és a falu déli szárnyához teleportálom magunkat.
Gaara már pusztítja a támadó kő-ninjákat. Sokan vannak... fenébe.
- Keressétek meg Lee-t, és vigyétek biztonságos helyre. - utasítom halkan. - Ez nagyon fontos. Ha baja esik, Gaara kiakad, és a démon kiszabadul.
- Rendben. - biccent sápadtan, és eltűnik a körülöttünk lebegő sűrű homokfelhőben.
A felém rohanó ellenséges ninjákra pillantok, és fenyegető vicsorral kapom elő tekercseimet. Megidézem bábjaimat, és felkészülten fogadom őket.
Véres és kegyetlen harc veszi kezdetét. Vérszomjasan pusztítom a sok ninját. Kegyetlen vagyok és aljas...
2008.11.07 20:08
Kiba:
Ujjaival tarkómnál matat, majd a pánt lassan lecsúszik arcomról. A következő pillanatban hirtelen felpattan velem a karjaiban, és egy egyszerű mozdulattal az ágyra hajít.
- Hé…! – nem vagyok én krumpliszsák! Egy párduc ügyességével veti utánam magát és arcán ragadozóhoz méltó vigyor terül el.
- Talán nem tetszik valami? – kérdezi vigyorogva. Na majd leszedem az arcodról ezt a vigyort! Felháborodásom jeleként dühösen kapok ajkai után, falva, marcangolva őket.
Szenvedélytől elvakultan cincáljuk le egymásról azokat a roppant zavaró ruhadarabokat, így felhevült bőrünk akadálytalanul simulhat össze, már-már sercegve a vad vágy hevítette tűztől, ami bennünk tombol és bőrünket nyaldossa izzó lángnyelveivel.
Rendkívül élvezem, ahogy egymást habzsoljuk, de az imént félbemaradt valami… Gonoszan elmosolyodva fordítok a helyzeten és fölényesen pillantok a vágytól izzó szemekbe. Amint felülkerekedem, hihetetlen mélyről jövő, vad kéjsóvársággal teli hangon morran fel. Hallatán végigbizsereg gerincem és meglepetten elkerekedett szemekkel remegek meg. Ah… ezt még sosem hallottam…
Kankuro elégedetten mosolyogva pillant fel rám.
- Tedd amihez kedved van… - jelenti ki mély baritonján, nemes egyszerűséggel.
- Kankuro… - lehelem a nevét, éhes szemekkel végigmérve Őt. Egy pillanatra megakaszt a bőségzavara, a lehetőségek sokasága. Hm, mit is csináljak… mit is…? Hmm…
Csókja után sóvárogva vetem magam finom ajkaira, és az előző szenvedéllyel falva tovább őket. Majd út közben kitalálom…
Egy mozdulattal nyakára térek, csókolgatom, harapdálom, ízlelgetem finom, érzékeny bőrét. Nagyon finom… Mmm… Mielőtt tovább folytatnám utamat lefelé, kicsit ajkamba harapva pillantok fel arcára. Szemei behunyva, arcán kis izzadtságcseppek gyöngyöznek. Rendkívül izgató látvány…
Végigsimítom tenyeremmel mellkasát, élvezve forró bőrének tapintását. Ahol csak érintkezek vele, kéjt hozó bizsergés indul útnak testem legkisebb zugaiba is bekúszva. Éhesen vetem rá magam, lejjebb hasát is megharapdálva. Nyelvemmel nedves köröket rajzolok köldöke köré, majd érzékien nyalok bele a kis mélyedésbe. Testem minduntalan megremeg a sóvár vágytól, ahányszor hallom ahogy Kankuro felnyög mély, erotikus hangján. Imádom a hangját…
Görcsösen markolja a takarót. Látszik rajta, hogy nagyon visszafogja magát… Ujjaimmal megcirógatom kézfejét, mire szorítása enyhül, és megfogva csuklóját terelem kezét a hátamra. Hátam végigbizsereg, ahogy nevemet sóhajtva azonnal simogatni, kapaszkodni kezd.
Visszamászva fölé csókolom meg vadul, szenvedélyesen, s nedves hasán végigsimító kezem letér merevedésére. Ahogy rákulcsolódnak ujjaim, belemorran a csókba, újból azon a részegítően vad hangon és kicsit erősebben harap alsó ajkamba. Ez a leheletnyi kis fájdalom csak fokozza a testemet mardosó lángokat, felszítja a már amúgy is vadul tomboló tüzet, hogy erdőtűzként söpörjön végig érzékeimen. Eddig hátamat, derekamat cirógató tenyere fenekemre siklik és erőteljesen markol bele. Remegve nyögök fel, olyan mintha egy lávafolyam hömpölyögne végig testemen… Forró, elemésztő érzés… csodálatos…
Nyakába temetve arcom kezdem mozgatni kezem, masszírozva gyönyörének forrását. Bódultan hallgatom nyögéseit, morranásait… Ah, istenem… Imádom… Megőrülök érte…
- Imádom a hangodat… - lehelem nyakába. Beleborzongva hallgatom, ahogy újból felnyög. Annyira jó… Már majd’ felemésztenek a perzselő lángok, amik a bőröm alatt cikáznak ezernyi apró villámcsapás módjára… merevedésem fájóan lüktet.
- Kankuro… - nyögöm elhalóan és megfogva egyik kezét húzom ajkaimhoz. Először egy apró puszit hintek ujjira, majd végignyalva őket kapom be ujjait. Közben folyamatosan masszírozom péniszét, hol erősebben megszorítva, hol lágyabban simítva végig rajta. A hatás nem marad el; kéjes nyögésekből nincs hiány…
Egy utolsót nyalintva ujjain hajolok arcához, homályos szemekkel pillantva kéjtől eltorzult arcára, vad tűzzel lobogó szemeibe.
- Segíts nekem egy kicsit… - zihálom kicsit rekedt hangon, nedves kezét fenekemre simítva. Felmorranva kap az övétől alig pár milliméternyire lévő ajkaim után. Vadul, szenvedélyesen csókolózunk, miközben ujjaival tágításomhoz lát. Kis csillagocskákat látva nyögök bele a csókba, ahogy gyönyört hozóan érinti meg bennem azt a bizonyos kis pontot. Nem vagyok túl türelmes típus… Nemsoká felrántva kezét, a szorítom feje mellé, másikkal egyetemben. Összefonva ujjainkat támaszkodom meg tenyerein, majd lassú mozdulatokkal vezetem magamba ágaskodó merevedését. Hangosan, reszkető hangon nyögök fel és az Ő is felkiált mély, borzongató hangján. Csodálatos érzés…
Nyöszörögve kezdek mozogni rajta, ösztönösen, vadul. Erősen markolom meg tenyerét, mindkettőnk ujjai elfehérednek. Lihegve, hangosakat nyögve lovagolom meg. Ah ez fantasztikus… egyszerűen csodálatos…
Felkiáltva élvez el alattam, forró magja szétárad altestemben, és ez az utolsó csepp… Görcsbe rántva testemen robog végig rajtam a gyönyörködtető, kábító orgazmus. Levegőt sem kapok egy pillanatra…
2008.11.06 18:57
Kankuro:
Kellő komolysággal fontolja meg, és végül a helyes döntést hozza meg. Jól van.
Edzeni megyünk a kedvenc helyemre. Ide nem jár senki, ezért pont megfelel. Az oktatás is titkos dolog, főleg ha egy ANBU vezér tanítja a saját diákját. Mondjuk nem aggódom túlságosan, hisz embereim őrzik a környéket, ahogy Kiba minden léptére is vigyáznak, de erről neki nem kell tudnia.
Homlokpántját a szemére húzom. Nem érti.
- Most így fogunk edzeni - mondom halkan. Nem árt kissé élezni a többi érzékét is. Baromi jó szaglása van. Egy nyomkövető-felderítő specialistának gyakorlottan kell tudnia használni mind az öt érzékszervét.
Keményen támadom a klónjaimmal és én is nekirontok. A kemény kiképzés nagyon fontos. Ha elfinomkodom, az később az életébe kerülhet...
Nagyon ügyes... először csinál ilyet, mégis már profin használja harc közben a szaglását. Nem rossz, nem rossz...
A vakon végzett thai-jutsun még csiszolni kell. Lebirkózom a földre, és lefogom. Jól kifárasztottam, de ez így van rendjén.
Felállunk, és ő a fejpántjához nyúl, hogy szemeit felszabadítsa, de elterelem a figyelmét egy finom csókkal. Ő édesen beledorombol a csókba, és ezzel úgy felizgat, hogy már merevedésem is van. Elképesztően érzéki, bármit is tesz...
Lök rajtam egyet, és engedelmesen huppanok egy puha homokbuckára. Hasamra ül, és újra megcsókol, bár először csak az orromat találja el. Vigyorogva fogadom nedves kis ajkait, és éhesen falom őket. Mmm...
- Mi van itt? - leheli izgatóan. - Ajkak...nyelv... - halad egyre tovább. - Fül...
Elfolytok egy nyögést, ahogy megharapdálja fülcimpámat, és megremegve hunyom be szemeimet. Imádom ezt az érzéki Kibát...
- Nyak... - folytatja zavartalanul. Ah anyám... - Finom...
- Kiba...hhrr... - mondom figyelmeztetően, de csak mosolyog rajtam. Magam alá gyűröm, és megcsókolom, de nem zavartatja magát. Kezei a mellkasomra simulnak, és érzékien lágy hangon meg is nevezi a testrészt. Érzékeny mellbimbómmal játszadoznak ujjai, és én beleremegek... ajkai is megkóstolják.. jézusom...ahh...
Nem itt kéne ezt befejezni... mert erősen hajlok rá, hogy megtegyem.
- Kiba...várj... - nyögöm rekedten, és magamhoz ölelve teleportálom magunkat haza. Ah fenébe, ez a szőnyeg.
- Ez nem talált... - nevet rajtam. A te hibád... annyira felizgattál...
- Nem tudtam tökéletesen koncentrálni... - morgom mosolyogva.
- Vajon miért? - gonoszkodik pimasz vigyorral, majd érzékien nyalja meg arcomat, hogy utána fintorogva törölje le nyelvét.
- Festék ízed van... - morogja. Olyan édes arcot vág ilyenkor... kinevetem, és megunva hogy nem látom gyönyörű szemeit, megcsókolom és kioldom fejpántjának csomóját. Lehullik róla...
Felpattanok, és egy könnyed mozdulattal felkapva dobom az ágyba.
- Hé...! - méltatlankodik hangosan a csöppet sem gyengéd bánásmód ellen. Fölé ugorva vigyorgok le rá.
- Talán nem tetszik valami? - kérdezem élveteg vigyorral. Dühösen csap le a számra, és vad csókcsatába merülünk. Mmmrrr... ezt már szeretem.
Lerángatom róla az összes ruhát, ő pedig rólam... na így már sokkal kellemesebb.
Viszont tetszett az előbbi játék... egyre gondolhatunk, mert egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedik, és pimasz kis mosollyal néz le rám. Vad vágyam fellángol bennem, és felmorranok, ősi, szextől fűtött mély hangon...
Felnyög édes hangján, és csodálkozva pillant le rám, beleremegve a gyönyörűségbe. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá...
- Tedd amihez kedved van... - mondom mély hangomon, és olyan vad vágy tombol bennem, amit nehéz visszafogni... de megteszem.
- Kankuro... - nyögi, és szemeiben ugyanaz a heves vágy lobog, mint ami bennem tombol. Ó igen, tudom, hogy a hatalom íze nagyon finom... és látom, hogy te is élvezed. Jó is az...
|
|
