 Karakter: Ryuzoku Hikawa (kitalált karakter)
Megjegyzés: Kaumi-nak
A lány folyamatosan támadta a Peineket és egyre jobban vesztette el a fejét.
- Ez így nem lesz jó. Előbb utóbb valamelyik Pein megöli.
Ezután oda rohantam a lányhoz, felugrottam a kígyójára ahol ő maga is volt, és mikor észrevett, rám támadott. Futott felém, de én nem támadtam hanem villámgyorsan fél térdre ereszkedtem, a tenyeremet a kígyóra tettem és egyszer csak a kígyóval együtt eltűntünk kb. 2 km távolra a harc helyétől.
- Eltűntek. – mondta Yahiko Pein.
Erre én rögtön visszatértem.
- Na most már könnyebb lesz. – mondtam magamban.
Mindegyik Pein rám támadt. Hosszasan harcoltunk. Rengeteg jutsut használtam. Fél óra múlva a Peinek már eléggé meg voltak tépázva. Az idéző Pein újra és újra idézte a hatalmasabbnál hatalmasabb lényeket. Most egy óriási medvét idézett és újra egy orrszarvút. Elsőnek az orrszarvú tartott felém. A szarvát rám szegezte és úgy rohant irányomba. Én az egyik kezemmel megállítottam, a másikkal pedig egy óriási Rasen Tarengant küldtem bele. Óriási robbanás tört fel. Ezután feltűnt a medve ami le akart csapni. Jobb kezemmel megállítottam a csapást és az ütés erejétől egy hatalmas kráter keletkezett alattam. Ezután a medve kezét ellöktem magamtól, majd egy szemvillanás alatt a magasba ugrottam pont a medve feje fölé és fejbe rúgtam.
- Konoha dai senpuu! – kiáltottam és a medve fején már csattant is a rúgás.
A medve ettől a támadástól rügtön agyrázkódást kapott. A medve összeesett én pedig a föld felé tartva a Kuchiyouse no jutsu kézjeleit formáltam.
- Ideje befejezni. Kuchiyouse no jutsu!
Ekkor egy óriási füstfelhő robbant és abból egy hatalmas sárkány tűnt elő.
- Egy sárkány? – kérdezte meglepődve Yahiko Pein.
- Rikkudou Pein? – kérdezte Ryuuzoshi. – Nagy bajba keveredhetett a falu.
- Nem mondanám. Nem hagytam őket kibantakozni. – válaszoltam.
- Azt veszem észre. Elég távol vagyunk a falutól. Csak nem a Hiraishin no jutsuval hoztad ki őket?
- De. Ráadásul még egy kígyó lány is feltűnt a színen.
- Kígyó lány?
- Jah. De majd később el magyarázom. Most semmisítsük meg a Peineket.
- Rendben.
- A Karyuu uzu no jutsut fogjuk használni.
- Értettem!
Ekkor Ryuuzoshi felemelte szárnyait, majd elkezdett nagyokat csapni szárnyaival, amitől hatalmas légörvények keletkeztek.
- A Karyuu uzu no jutsu egy megváltoztatott levegő összetétellel kevert tűz jutsu. A Ryuuzoshi szárnycsapásaival megkevert levegő oxigén tartalma megváltozik, ezáltal a kibocsátott tűz terjedési sebessége és égéshője, valamint a mennyisége is megváltozik. Ezzel csinálunk egy óriási tűz örvényt. – ezután megformáltam a Karyuu endan no jutsu kézjeleit – Katon! Karyuu uzu no jutsu!
Egy HATALMAS tűz örvény kerekedett ami elől egyik Pein sem menekülhetett. Körülbelül 2 percig tartott a tűz jutsu. Az erdő egy óriási részét kiírtotta a tűzvihar. A Peinek ki voltak terülve és nagyon megroncsolódtak a lángok közt. Azután felálltak és Yahiko Pein megszólalt:
- Visszavonulunk!
Erre az összes Pein futásnak eredt és eltüntek.
- Nem követed őket? – kérdezte Ryuuzoshi.
- Nem. El kell oltanom a tüzet.
- Rendben. Szükséged van még rám?
- Nincs. Köszönöm a segítséged.
- Igazán semmiség volt. – ekkor Ryuuzoshi eltünt.
Én kézjeleket formáltam:
- Suiton! Kyuuseishu ame no jutsu.
Ekkor el kezdett esni az eső és 5 perc alatt el is oltotta a tüzet, majd elállt.
- Ezzel megvolnánk.
Ekkor a kígyólány kirobbant a fák közül a kígyójával és rám támadt.
- MEGVAGY! – kiáltotta el magát a lány.
A kígyó elcsapott engem, neki egy fának. A lány odaugrott és a fához szorított.
- Nocsak fiúcska .. Csak te és én ... - mosolygott rám és megvillantotta hegyes méregfogait. Szemei már rég másmilyenek. Hozzám simult. - Nem kell félni nem harapok. - mosolyodott el és megnyalta a nyakam.
Ez eléggé zavarba hozott és elég ideges lettem tőle. Ezután a lány elő vette a kardját és le akart vele szúrni. A kard belemélyedt a fába, de én már nem voltam ott.
- Hova tűntél? Gyere vissza! – mondta a lány.
- Nem tűntem el. – válaszoltam a háta mögül és a fejét belelöktem a fába jobb kezemmel, amitől a fa törzse, azon a helyen félig berepedt.
Kardját kihúzta a fából és hátrafelé vágott egyet. Fejét elengedtem és azzal a kezemmel ráfogtam a csuklójára, amivel megállítottam a támadását. Azután egy dobó technikával elhajítottam és villám gyorsan kézjelket formáltam.
- Fuuton! Kazekiri no jutsu! – erre hatalmas szél támadt és kishíján szétmarcangolta a lányt. Ruháját szétszaggatta és egy két helyen több minden kivillant. A lány egy fának csapódott amit ki is döntött a lendület. Azután utána ugrottam és amilyen lendülettel zuhant, úgy térdeltem a gyomor szájába, amitől ezután a földbe csapódott, egy kisebb krátert létrehozva maga alatt.
Ezután hirtelen feltűnt a kígyó ahogy nyitott szájjal száguldott felém.
- Remek. Szinte önként kínálja magát. – mondtam, s közben megformáltam a Goryuuka kézjeleit. – Katon! Goryuuka no jutsu!
A tűz jutsu beszáguldott a kígyó száján és kijött a farkán, miközben széthasította. A kígyó elpusztult, a lány külseje pedig visszaváltozott emberire.
- Már értem. – mondtam magamban és közben ölbe vettem a lányt és elindultam vissza a faluba. Haza vittem a lányt és elláttam a sebeit, majd betettem az ágyba hogy pihenhessen. Kb. 5 órával később a lány felkelt. Én egy tálcával mentem oda hozzá amin volt egy kis rizsgombóc és egy kis zöld tea. – Minden rendben van? – kérdeztem tőle.
|
