 Karakter: Senji Kiyomasa
Megjegyzés: Yona nee-nek
Ez egy beteg perverz.
Jellemző, ez is csak velem történhet, meg. De könyörgöm az istenekért mért egy retardált taknyost küldenek rám? Arról nem is beszélve, hogy enyhe ízlés ficammal rendelkezhet, mielőtt felszívódott volna, már akkor is bepróbálkozott. Azért elvárható egy egészséges tizennyolc évestől, hogy jól működő kapcsolata legyen, bár szó mi szó ezen a helyen teljesen megérthető, ha nemet vált az ember fia. Van egy-két jó bőr nő, de nem tolonganak. De ez akkor is… áh… főleg így visszagondolva.
- Te – szólalok meg mély baritonomon, és próbálom nem mutatni teljes meglepettségemet, mikor belibben a terembe.
- Rég láttalak Senji – san – kezdi trécselve – Minden rendben?
- Egyszer csak nyomod veszett, hol a fenébe voltál egész idáig – szerintem ez egy tök jogos kérdés volt. Így belegondolva igazából le is tojom, hogy mi volt vele, habár ha épp Hawaii – szigeteken nyaralt akkor oda én is akarok menni Bűntető Játékra.
- Bocsi – kacag fel – egy ideig el voltam dögölve. – Majd /szerinte/ kecses mozdulattal felém, forog és próbálom nem észlelni, hogy gyermeki öröm vegyül gonosz szemei mögött. Már emelném kezem, hogy kicsit arrébb csapjam, ügyes mozdulatával hátam mögött lefog. – Nem harcolni jöttem. De boldoggá tesz, hogy tudom, mennyire szeretsz – búgja fülembe és van pofája belenyalni. Ezen felbuzdulva alkaromon kiserkenő véremet is megízleli, mintha mindent magának követelne. Beképzelt, barom.
Rákvörös arccal rántom el magamtól. Mégis mi a jó büdös nagy francokat képzel ez?
- Ez meg ki? - kérdi Ganta őszintén ezzel felhívva a figyelmet rá is.
- Ő Gezerigó – mutatom be – a Deadman Wonderland legerősebb és legveszélyesebb játékosa. – Azt inkább kihagytam a felsorolásból, hogy ő a „nem hivatalos csábítóm” is. Pedig reménykedtem, hogy felhagyott ezzel a rossz szokásával.
- Hm… téged is megnyalhatlak? – játssza meg magát Toto, ám egy pillanatnyi idő alatt kreált, gyönyörű hosszú pengém megállítja mohó ajkait.
- Épp a kiképzése közepén tartunk – világosítom fel. – Most nem pazarolhat el egyetlen csepp vért sem – figyelem keményen mély sárga szemeit. Azon kívül ne nézz már teljesen hülyének…
Fakopáncs természetesen az utolsó utáni pillanatban jött rá arra mi is lesz neki a továbbiakban a célszerű. Megjegyzem ez a kölyök is, tud brutális lenni. Tapasztalatlan, de lesz ez még jobb is, sőt jóval jobb. Mondjuk azt elfelejtettem közölni vele, hogy cukrot szerezzen mielőtt vérre menő csatára, készül de, hát ez is lehet ösztönzés (valamilyen szinten).
Gezerigó meg képtelen eltüntetni a jelenlétét, hogy egész pontosak legyünk a vérszomját. Így egyáltalán nem tudok meglepődni mikor, szende gyerek bájvigyorával megjelenik előttem a folyosón.
- Ugye tudod, hogy nekem nem lehet nemet mondani Holló? – Meglepődve pillantok vágytól jártas szemeibe.
- Ő még gyerek – válaszolom. – Hagyd ki a sátáni játékaidból Gezerigó.
- Rá nincs is szükségem, – persze – ezt te magad is sejted nemde bár? – az arcom cékla vörös lett, attól a mosolyától, amit már korábban is magára öltött. Reflexből villantottam meg a pengéim, amiért egy gúnyos szájhúzás volt a válasz.
- Ilyen ostoba lennél, hogy ellenem harcolnál – kérdi, miközben lágy mutató ujja végig simít arcomon és ujjai, közé csippenti az alsó ajkam, újabb ösztönös mozdulattal távolodok el, hogy ő övemnél fogva húzzon vissza magához.
- Tudod jól, Holló, hogy senki nem ússza meg nálam büntetés nélkül, ha nemet mond… és gondolom már azt is sejted, hogy mit akarok tőled… - hát baromi nehéz volt kikalkulálni.
- Felejtsd el, - tolom el magamtól – te taknyos kis köcsög.
- Hmmm – nyalja végig kis ajkait, majd megfordulva kibaszott tündérnek képzelve magát arrébb libben és még azt is, hiszi, hogy kecses volt. De nagy lett a pofája valakinek az elmúlt két év alatt! Vagy agyon verem, vagy pedig… khm… szóval igen.
Halk motoszkálásra ébredek, talán ruha suhogására, volt rendőr lévén meg tanultam nem mélyen aludni. Nem kellett kétszer átgondolnom, hogy ki az éjszakai látogatóm és megelőzve őt bárminemű tevékenységben pengéim már nyaki ütőerénél állnak meg.
- Megmondtam, hogy felejts el Gezerigó – az isten szerelméért had aludjak már – Takarodj innen – kénytelen volt hátra ugrani, hacsak nem akart súlyos sebet magának.
- Senji-san, te komolyan azt hiszed, hogy parancsolgathatsz nekem – mire egyet pislogok, már az ágyamhoz vagyok kikötözve hanyatt fekve ő, pedig teljes vigyorgások közepette trónol rajtam.
Ó, hogy az a…
- Igazán megkönnyíthetted volna a dolgomat, ha nem ellenkezel. Bár nem tagadom, élveztem ezt a kis közjátékot. - Lágy ujjaival játékosan simít végig izmoktól teli mellkasomon és ez a kis geci meg láthatóan, élvezi a látványt. Hirtelen lehajolva hozzám szó szerint lekap. Becsukom szemem, és úgy tűröm tevékenységét, rámenős gyengédséggel próbál bárminemű közös munkára hívni. Fair játékot messze elkerülve alhasamat veszi célba, ami igencsak érzékeny résznek számított mindig is ahhoz, hogy felnyögjek. Ez így nem lesz jó… kezd szűk lenni oda lenn a dolog.
- Tetszik, ugye? – kérdi szinte kínálkozva, majd kéjesen végig nyal ajkaimon, hogy megint csak érdekes hangokkal válaszoljak. Ilyen rég voltam csajjal, hogy már egy pasi is megmozgatja a fantáziám… meg egyebet.
- Szállj. Le. Rólam. Te. Taknyos. – Tagolom felé és próbálok nem arra koncentrálni, hogy egész szexinek mondanám most.
- Különben mit teszel, hm? - Aztán, mint valami hat éves kiölti rám a nyelvét, na, ennyit az értelmi szintről. Ráhajol nyakamra, hogy ott ingereljen, és foltokat hagyjon, majd lassan, cseszd, meg rohadt lassan megindul lefele. Alhasamnál elidőzik, hisz előzőekben tudtára adtam, hogy az nem is olyan rossz ott. A szemétje pontosan tudja, hogy már messze nincs ellenemre áldásos munkája, és igazán mehetne egy kicsit lejjebb is most már, mert ez már kínzás.
- Vajon meddig játszhatok veled, amíg a határaidat elérem?
- Ezt még egyszer nagyon megszívod – a rohadék válasza meg csak egy övön aluli perverz vigyor.
- Nem egészen ezt értetted a „megszívod” alatt, mi? - basszus.
Rekedtesen nyögök, mélyen mikor hím tagomat kényeztetni kezdi. Mária a mennybe… legalább befogta, szó szerint betömtem a száját. Ez már két szempontból is oltári… mert, mert ez tényleg fantasztikus. Kis csávónak azért van technikája… bele-bele remegve élvezem, és csak néha-néha látom megvillanni a sötétben zöld tincseit. Ha ez így megy tovább… Virgonc nyelve végig nyalja alulról fölfele a felületet, majd gonosz vigyorát mutogatja itt nekem a sötétben. Ami ergo kurvára azt jelenti, hogy abba hagyta munkásságát.
Egy szó: megölöm.
- Kölyök – halk „ne”-re hasonlító nyögés – hagyd abba…
- Hagyjam abba – már megint az a szájba rágós vigyora. – Ahogy szeretnéd. - Kicsinálom, eskü szétvágom.
- Soha. – morogom – Többet. Nem engedlek a farkam közelébe – gebedj ketté én is pontosan, tudom, hogy én vagyok számodra a fixa ideál. Kábé a pillanat óta mikor először meglátott itt a G-blokkban.
- Annyira rossz volt – teszi a nagyfiút, majd felállva rólam megindul az ajtó felé.
Rohadt mód el vagy tévedve kölyök, ha azt hiszed, hogy innen csak úgy kisétálhatsz. Te akartad az állatot, hát akkor megkapod.
- Ha már elkezdtél valamit, kibaszottul be fogod fejezni, Gezerigó – állok fel lassan, de neki már nem volt annyi ideje, hogy megforduljon.
Karjánál elkapva lököm neki a falnak és préselem testünket szinte eggyé. Gondolkodás nélkül csapok le hófehér puha nyakrészére, melyeket vadul kezdek szívogatni, hogy mindenki láthassa majd jelölésemet. Bele nyög a fülembe az érzésre. Áh… teljesen megőrjít ez az édes kis hangja. Imádni valóan vékony derekánál megfogva emelem feljebb, míg ő fogva az adást kígyóként tekeredik combjai körém. Eléggé edzett a kicsike ahhoz, hogy pont leszarjam, mennyire fáj neki, mikor az ágyra levágódunk. Pillanatok alatt szabadítom ki fehér ruháiból, hogy meztelen szálkás testét láthassam. Pont megfelelő.
Minden simításomra, csókomra meg-megrezzen, és halk nyikkanások szabadulnak fel belőle, engem is meglepve ezzel. Ki nem néztem volna belőle. Ám nem hazudtolva meg magát ördögi villanó szemekkel élvezi, mikor két ujjammal hatolok belé. A beteg állatja, még egy kis vihogást is megenged magának, míg én szinte megveszve falom kívánatos nyakacskáját.
- Senji jó lesz – préseli ki magából és mikor kihúzom, ujjaim készségesen felhúzza térdét, hogy megfelelően hatolhassak belé, de már semmi érzékiséggel teszem is meg.
Ajjjj, de kibaszottúl szűk és, hogy milyen jó is ez! Nem érdekelve élvezi, vagy nem élvezi, diktáltam az ütemet, de ahogy látom kicsi ukém pontosan olyan szenvedéllyel az arcán mozog, mint én felvéve ritmusom.
Tömény szex, de éppen ez a tökéletes most benne, még kiderül, hogy Taknyosnak ötletei is vannak. Körmeim belevágódtak hulla színű bőrébe és egy félig elfojtott vad nyögéssel a nyakába érem el a csúcsot. Enyhén leroskadva rá, próbálom, légzésem lassítani miközben jobb kezemmel farkán kezdem húzogatni a felületet, hogy ő is követhessen. Nem kellett sokáig tevékenykednem ő is ívbe feszülő testtel élvezik el, hogy nedve közöttünk folyjon széjjel. Legördülve róla, hagyom, hogy ő is magához térhessen és a sötét plafont bámulva próbálok nem arra gondolni, hogy tényleg dugtunk. Bár oltári volt.
Lassan tápászkodik fel ülő helyzetbe az ágy szélére majd lábát játékosan meglendítve talpra szökkent. Felhúzott szemöldökkel ülök fel mögé, hogy elvigyorodjak, azon nem megy az olyan könnyen már neki. Csuklójánál megfogva húzom vissza az ölembe, hogy durván megcsókolhassam. Finom ajkai épp úgy marcangolják az enyémet, mint én az övét, nyálcsíkot hagyva egymás között válunk el.
- Tudtam, hogy téged kell választani Senji-san – majd finoman hátamra döntve tol, lefele míg én húzom magammal, hogy csók csatánkat ott is folytathassuk.
- Mondanám, hogy nem lesz ismétlés, de úgy is jönni fogsz – vigyorodom el. Oh, igen pontosan tudom, mért koslatsz utánam második éve.
- Úgyis megkaplak magamnak – majd, mint a szerelmes kisleányzók nyakam alatt átölelve, fúrja magát hozzám.
- Elmebeteg pöcs.
- Én is szeretlek – majd nyaki részemre ráhajolva kezdi szívogatni bőrömet. Fel-felsértve, hogy kibuggyanó cseppjeimet lenyalhassa. „Legyen neked karácsony” alapon engedem, egy ideig aztán felmordulva kapom el fejét.
- Nem vagyok a kibaszott házi kedvenced egy dugás után vili?
- Aludjunk együtt – veti fel és komolyan megrémít csillogó ördögi tekintete.
- Még mit nem – rúgom kifelé az ágyból, de ő rám tehénkedik így eldőlünk az ágyon ő meg békésen vigyorog a hasamon.
- Vagy csináljunk mást – húzza perverz vigyorra a száját.
- Nem – kijelentésem egyértelmű és túlhatározott volt a többihez „nem”-ekhez képest. Arc élénél durván elkapva fordítom magamhoz. – Legszívesebben hajnalig döngetnélek, de holnap meccsem van. Így ez most kimarad.
- Holnap nyerjél – nyomorítja ki a szavakat a szájából, amiket még mindig erősen tartom. – Bár ha nyersz azért, ha nem nyersz meg azért partyzunk az ágyba.
- Te tényleg egy beteg perverz vagy – majd erőszakosan megcsókolom és bele nyomom a párnába a fejét, hogy inkább kussoljon.
|
