Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hetalia Axis Powers)

Ichi-nii2012. 04. 22. 20:59:34#20597
Karakter: Barcelona (kitalált)
Megjegyzés: ~ Spanyol tesónak


Ááá, igen. Imádok a medencében pancsolni, és egy gumifotelen fekve jégkrémet nyalogatni. Nyamm. Mindig olyan szép az idő nálam, de így nyáron még egy kis feelingje is van a dolognak. Na, meg ez egy exelente időszak arra, hogy a hozzám látogató turisták, meg az eleve itt élők csapjanak egy nagy-nagy fesztivált, természetesen én is megyek, az ilyenekből akkor sem maradhatok ki, ha a főnök megtiltja, hogy megtegyem. Nos, ez van, ezt kell szeretnie.
A lazulás közepette arra leszek figyelmes, hogy a telefonom igen hangos csöngésbe kezd, szóval kimászok a medencéből, és gyorsan felveszem a készüléket ahogy a kezembe kerül.
- Barcelona. – szólok bele kicsit határozottabban.
- Barca, mióta vagy te ilyen komoly? – üti meg a fülemet legjobb barátosném hangja.
- Felejtsd el, csak éppen most zavartál ki a medencéből. – sóhajtok. – És tudod el akarok menni a fesztiválra, és azt hittem, hogy Spain hív, hogy még véletlen se tegyem be a lábam oda.
- Haha, milyen vicces! Képzeld, Spain kért meg, hogy mindenképpen gátoljam meg, hogy odamenj. – itt blokk, stopp, állj, nem tudok mit kitalálni, de a lényeg, hogy lassítsunk már!
- Mármint, te, ide jössz, hozzám? – próbálom szavanként visszatartani a következő kis részét a mondandómnak, és ez sikerül is. Kiderült, hogy Spain fülébe jutott valahogy, hogy mindenre felkészültem, és idehívta Hungary-chant, hogy vigyázzon rám. Király, mondhatom!

***

Miután nagy harcokat véghez véve „rendet” teszek a házban, vagy legalább az egyik vendégszobában azon gondolkozok, hogy is kéne meglépni. Holnap lesz a fesztivál, de Hungary-chan már ma ide ér, csak késő este, szóval rohadt jó lesz akkor kimenni érte a reptérre. De nem gond, elviselem, hiszen régen láttam őt is. 
Érkezik a telefon, hogy két óra múlva száll le a gép. Most van nyolc, akkor tízre ér ide, tizenegyre már  bőven itthon is leszünk. Gasztronómiai tudásaimat bevetve ütök össze valami egyszerű, de mégis hazai kaját, aztán beteszem a hűtőbe, hogy ne essen semmi baja. Végül a fotelen kötök ki, és egy tökéletesen véletlen kiválasztott csatornát nézve alszok el.
Persze a telefon zörgése-csörgése „hamar” felébreszt, és gyorsan a kezembe kapva szólok bele kicsit tétován.
- Igen?
- Itt is vagyok! – hallatszik a vonal túloldaláról a magyar lányka boldog hangja.
Gyorsan kikászálódok a reptérre, aztán miközben keresem, inkább ő talál meg engem, és egy hatalmas öleléssel köszönt.
- Huuuungary-chan! Megfulladok! – próbálom levakarni magamról, ez egy idő után sikerül is.
- Olyan rég láttalak Barca! – szinte egy helyben pattog, mint egy kislány.
- Akkor ennek örömére nem is kéne vi... – alkudoznék, de hamar elcsattan a serpenyője a fejemen, és miközben én szinte haldoklok a padlón vergődve, ő gyermeki mosollyal néz körül, hogy merre is kéne elindulnunk. Bár szerintem most egyedül is simán nekivágna a nagyvilágnak. Ahogy sikerül felállnom elindulok, és örömömre még követ is, de minden második boltnál meg akar állni. Nekem most nincs türelmem ehhez...
- Na, Barca, csak ide jöjjünk be, lééégyszi~!
- Mindjárt tizenegy óra, inkább menjünk haza és pihenj, hosszú volt az út. – fogom vissza, és egy nagyon mély sóhaj keretében baktat utánam, egészen addig, amíg haza nem érünk. Mint aki két napja megállás nélkül dolgozik vetem magam a fotelba, Hungary-chan pedig követi a példám. És minden vendéglátás vagy bármi hasonló nélkül dobjuk be a szunyát fél perc alatt.

***

Reggel egy oltári nagy ásítással indítok... basszus, mennyi az idő? Gyorsan a telefonom után kapok, pontosan a zsebembe, és ahogy benyomok egy gombot máris megjelenik a háttérkép, és vele együtt az idő is: 8:17. Hű, akkor egész jó vagyok. Körbenézek a szobában, de Hungary-chant sehol sem látom. Talán fürdik, vagy mit tudom én. Szokásomhoz híven első utam a hűtőhöz vezet, és azonnal ki is veszek egy jégkrémet. Hirtelen karamellás akad az utamba, bár az íz édes mindegy. Jégkrém legyen, és már meg is eszem, nekem ez számít.
Körbesétálok a házban, de a vendégem sehol nem találom, bármennyire is kiabálom a nevét, nem jön elő. Biztos egyedül szambázik valahol a városban... egy mély sóhaj hagyja el a számat, aztán előveszek egy alsógatyát meg egy éppen térd alá érő rövidnadrágot, és „bezárkózok” a fürdőmbe.

Alig fél óra alatt le is tusolok, hajmosással és mindennel együtt. Magyarország sehol, szóval előveszem az este készített kaját, és lezuhanok a tévé elé reggelizni. Valami mesecsatornát bújok, de nekem ezek a mesék már kiverik a biztosítékot.

Mikor már kezdeném feladni, az ajtó nyitódása hallatszik, aztán egy hatalmas puffanás. Pont, mint amikor részegen megy haza az ember, és ügyes akar lenni az ajtóval.
- Barcaaa! – kiabál be Hungary-chan.
- Jövök már. – hallatom, és felpattanok. Ahogy kiérek a szokásos kép fogad, tudniillik, hogy ha Hungary-chan nálam van, akkor az első napon mindennel televásárolja magát. Lehet, hogy másnál is megteszi, de nálam biztos, hogy ez az első dolga.
Kipakoljuk a dolgokat, hiszen mindent meg is akar mutatni nekem. Szokatlanul sok dolgot vett...
- Ezt pedig azért hoztam, hogy Mad... – a mondat végén elcsuklik a hangja, és igen fura mosollyal teszi le a boros üveget, ami a kezében van. Várjunk csak... valamit félbehagyott!
- Mad micsoda? – nézek rá kíváncsian.
- Semmi! Tényleg semmi! Hehehe...

***

Szinte egész nap szórakoztattuk egymást, még a medencébe is úgy játszottunk mint két kisgyerek. Hihetetlen... Jelen pillanatban, pontosabban este nyolckor a dekázást mutatom be neki, meg pár más labdazsonglőr cuccot, de mindkettőnk eszébe vágódik a fesztivál. Egy óra múlva kezdődik... annyira ott akarok lenni!
- Barca, csinálsz valamit enni? – kérdezi Hungary-chan.
- Persze,valami könnyű megfelel? – nézek hátra a vállam mögül, miközben elindulok befelé. Bólint egyet, szóval össze is rakok valamit gyorsan. Azonban ahogy leülnénk kajálni, csöngetés hallatszik, és mint akit puskából lőttek ki szalad is az ajtóhoz Hungary-chan. Nagy mosollyal az arcán sétál vissza, én meg ahogy meglátom a mögötte baktatót... kicsit elképedek.
- Madrid? – nyögöm ki lesokkolva.
- Bizony! Ő rá is vigyáznom kell, ezért gondoltam, hogy megkérem, hogy jöjjön el ide. Így mind kettőtöket szemmel tudlak tartani... – szinte szikrázik a szemeiből a perverzség... de neki elnézem. Testvéremre vezetem a tekintetem, a szokatlannál is morcosabban néz, még véletlen sem felém. Nem élvezheti, hogy itt kell lennie. Biztos csak Spain utasította, hogy hallgasson Magyarországra...
- Azért megkérdezhettél volna...
- Hű, bocsi fiúk, de  nagyon fáradt vagyok, azt hiszem le kell dőlnöm egy kicsit! – ásít bele a mondandómba Hungary-chan. Pff, kösz... Végül kihúz magával a konyhába, és a kezembe nyomja a borosüveget. – Ezzel megnyerheted magadnak, ha gondolod... – és ezzel le is megy a saját hálójába. Bár gondolom végig leskelődni fog, de mindegy.
Kisétálok, kezemben egy üveg márkás borral, és szinte rögtön el is kapom Madrid tekintetét. Az üveggel szemez, még mindig akkora bor mániás... akkor tényleg kihasználhatnám... De csak ma estére, hiszen régen voltam együtt bárkivel is.
- Szeretnéd mi? – vigyorodok el.
- Csak önts már!
- Állj állj, ebből nem kapsz olyan könnyen. – már kuncogok is. Jajj, én és a perverz fantáziám...
- Mit kell csinálnom? – mint egy kiskutya, komolyan.
- Először mondjuk... állítsd fel a farkam.
- Eeeeh?! – akad ki teljesen. Na ne tedd itt az ártatlant!
- Jól hallottad. – leülök a fotelba, az asztalra teszem az üveget, és várom, mit lép. Egy idő után biztató hangokat, lépteket hallok, és eléggé határozottan áll elém, majd szépen felém dől, megtámasztja magát a combomon, és a mellkasom felé dönti fejét. Vajon mióta várok én erre?


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).