-Nocsak. Majd csinálok szabad idõpontot csak neked. - felsóhajtok, de akkor se adom fel. - De egy reggeli holnap reggel belefér a sarkon lévõ kis büfében, mondjuk nyolckor.

Meglepõdve nézzek rá és mire bármit mondanék, már el is megy. Eszméletlen ez a srác és mindig meglep. Sose tudom, hogy mikor mit fog reagálni vagy éppen mondani és tenni, de ez kifejezetten tetszik benne. Igaz fel tud idegesíteni és igen csak sértõ tud lenni a viselkedése, de mégis tetszik egyre inkább és még többet akarok róla tudni. Kényelembe helyezem magam, majd nézem, amikor a fotós odahívja. Vegyes érzések kezdenek el bennem kavarogni és készenlétben állok úgy mond, ha lépnem kell, de erre semmi szükség. Még jobban ledöbbenek, sõt talán eddig a legjobban, hiszen nem gondoltam volna, hogy így fog bánni a gyerekkel, bár tényleg alig ismerem és nekem eddig a perverz, de leginkább a bunkó, sértõ énjét mutatta.

Megkönnyebbülten dõlök hátra a széken és mosolyogva nézzem, ahogyan a gyerekkel foglalkozik, õk pedig lesik minden szavát. Ez a fotózás sokkal jobban tetszik, mint az elõzõ, mer ott olyan volt, mint egy beképzelt díva, de most édes, vicces és törõdõ. Ame, Ame érzem sokszor fogsz még meglepni.

Még pár óráig ott vannak a gyerekek és én is foglalkozok velük, majd elmennek, de én is mert tárgyalásaim lesznek. A nap folyamán már többet nem találkozok vele, de holnap vele fogom a reggelemet kezdeni.

***

Igen csak izgatott vagyok és igaz tudom, hogy ez nem egy randi, de mégis úgy érzem magam, mintha odamennék. Lefürdök, majd elkészülök, mint mindig most is elegánsan és makulátlan a kinézetem. Kocsimba ülök, majd elindulok és pár perccel elõbb érkezek meg. Leparkolva kiszállok, és mint mindig minden szem rám szegezõdik. Ez köszönhetõ a kocsimnak, meg lássuk be azért nekem is. Neki támaszkodom a kocsimnak és úgy várom, majd 8 után pár perccel õ is megérkezik.

Ellököm magam, majd odalépek elé és leveszem a szemüvegem.

- Jó reggelt. Nagyon jól nézel ki. – mérem végig.

- Most olyat mondj, amit nem tudok. – vigyorodik el. Megcsóválom a fejem, ez olyan tipikus Ame válasz. – Menjünk, már kajás vagyok. – el is indul be, én pedig követem.

- Jó reggelt Mr. Cooper. – köszön a pultos, persze a vendégemnek is.

- Jó reggelt Ayu. – mosolygok rá, mire elpirul. Hátrébb foglalunk helyet.

- Nem is tudtam, hogy egy magadfajta jár ilyen helyre. – jegyzi meg vigyorogva.

- Sok mindent nem tudsz rólam és félre is ismersz. Nem vagyok sznob. – jegyzem meg, de egyáltalán nem sértett meg. Megszoktam, hogy az emberek ítélkeznek, na meg  ez a szépség szereti szívogatni a véremet. Nem mond semmit, csak vigyorog, majd leadjuk a rendelésünk. Az asztalra támaszkodik egyik könyökével és unottan megtámasztja a fejét.

- Mond te mindig így öltözöl Mr. Tökéletesség? – kérdezi pimaszul.

- Nos általában igen. Szeretek így öltözni, de azért futáshoz meg otthon se így öltözök, de amúgy ha dolgozok vagy elmegyek, valahova akkor igen. – felelem.

- Valahogyan ez nem lep meg. – vigyorodik el.

- Tegnap még délután felhívtak a kórházból. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek és ez neked is köszönhetõ. Szeretném, ha majd jönnél velem látogatóba, persze csak ha van kedved, ez nem kötelezõ, de a gyerekek biztos örülnének. – mondom ismét lágyabb hangon.

- Ja elvoltam velük és talán lehet róla szó. – mondja közömbösen, de érzem, hogy azért jobban érdekli, mint mutatja.

- Ezt örömmel hallom. – mosolyodom el, majd kihozzák, amiket rendeltünk. Megköszönöm, majd jó étvágyat kívánok és enni kezdünk.

- Tudod, valami igen csak motoszkál a fejembe. Azt mondod, nagyon akarsz engem és bármi áron megszerzel és bla bla. Érdekelne, ezt tényleg mennyire gondolod komolyan, vagy igazából csak meg akarsz dugni, minél többször, amit persze megértek. – jegyzi meg, de nem igen értem, hogy hova akar kilyukadni.

- Lényegre térnél? – vonom fel a szemöldököm.

- Te meg én más körökbe mozgunk. Meg van a magam híre, te pedig maga vagyok Mr. Jófiú és hasonlók. Nem érdekelne az se, ha mondjuk, a média megtudná, hogy Mr. Cooper már máskörökbe mozog? – ezzel a kérdéssel nem kicsit fogott meg.

- Jogos a kérdés. Nem vagyok Mr. Jófiú meg a többi hasonló, amit mondasz, de értem a kérdést. Amíg nem jöttél te, addig el tudtam magamba nyomni a kísértést a férfiak iránt és elõtted utoljára 9 éve voltam. Nem tudják rólam, hogy biszexuális vagyok, de nem szégyellem csak úgy voltam vele, hogy már komolyabb kapcsolatot akarok és nõkkel, de még nem találtam meg az igazit és már nem is vagyok benne biztos, hogy nõvel akarok lenni. Különben is nem csak egy nõvel lehet komoly kapcsolatom, csak akkor tudod arra gondoltam, hogy család, gyerek. – térek el a témától, de észbe kapok. – Szóval a lényeg, hogy nem titkolnám a dolgokat, de tény, hogy azt se akarom, hogy viccet csinálj belõlem, mint már mondtam. Hiszek abban, hogy az ügyfeleimet hidegen hagyja, melyik nemhez is vonzódok. Biztos pár mocskos dolgot összehordanának, de a sajtó már csak ilyen, de azt viszont nem engedem, hogy te magad mocskold be a nevem. – mondom komolyabban, majd a kezére simítok. – Tetszel, és többet akarok tudni rólad és hülye lennék egy ilyen szépséget letagadni, de… - elhallgattok, majd elengedem a kezét és áthajolva az asztal felett. – Nem ismersz engem, sõt félreismersz. Érdekelsz nem kicsit, de tényleg jegyezd meg, hogy nem érdemes velem ujjat húzni, mert meglátod, hogy ez a jófiú mennyire nem az. Talán ez a célod, de tudod, aki a tûzzel játszik, az könnyen megégetheti magát. – suttogom a fülébe, majd bele is nyalok, utána pedig visszaöltözök és tovább eszek.

- Hmm, isteni a konyhájuk. – mosolyodom el. - Amúgy meg készülj mert két nap múlva utazunk. Üzleti út vagyis munka, nemet nem mondhatsz. - jegyzem meg két falat között.

- Ejha... – mér végig, mire csak elmosolyodom magamba. - Micsoda komolyság! Nyugi, nem hancúroztam a barátnõddel, ha erre célzol. – azt máris gondoltam és akkor is csak azért lennék ki, hogy, miért nem velem sexelt.  

- Hé, Ame! A VIPbe küldjek akkor helyetted mást? – ha el akarna is menni, akkor se engedném.

- Itt most nem róla van szó. – valami nyugis helyre kell mennünk, ahol kettesbe tudunk beszélni. - Beszélnünk kell.

Mondom komolyabban. Bólint, majd elindul én pedig követem egy szobáig, gondolom, itt fogadja a vendégeket, de mégis egész otthonos, lehet itt is lakik?

- Kérsz inni?

Pillant rám, de csak megrázom a fejem. Ismét végigmérem, annyira dögösen fest, hogy már a puszta látványától kezdek felizgulni.

-Ó, drága lesz az neked, ha itt és most letepersz. – adja elõ magát és végigsimít a mellbimbóimon. Megremegek, teljesen kikészít. - Mi járatban errefelé?

Nem mondok semmit, mert ez esetben a tettek tényleg többet mondanak. Két kezemmel magamhoz rántom és neki nyomom már kemény ágyékomat. Nem fogok elmenni, amíg legalább egyszer nem teszem magamévá. Végigsimít a felsõtestemen, majd oldalra dönti a fejét, nekem pedig több se kell és közelebb hajolok, hogy megcsókoljam, de nem engedi.  

Megvillannak a szemeim, de akkor se tágítok, sõt ez a pimasz természete csak még jobban beindít. Keze ismét elindul lefele és végigsimít a farkamon, ami igen csak tetszik, de amikor a heréimet markolja meg erõsen, na az már nincs ínyemre.  Rossz emberrel játszol cicus.

-Szóval fogd a tesztoszteronjaid, és távozz, kérlek, Mr Hogyishívnak.

- Nézd, aranyom. Tíz perc múlva vendégem lesz. Addig légy szíves elcuccolni magad innen. Jó volt meg minden, de ebbõl nem csinálunk rendszert. Ne keress többet. – közli velem komolyan, majd távozik.

- Kis bestia, ezzel még nincs vége, ebben biztos lehetsz. – suttogom, majd a fürdõbe megyek és veszek egy hideg zuhanyt, na meg segítek magamon, mivel álló farokkal, csak nem mehetek el. Miután végzek, távozok.

***

Másnap haza a jön a barátnõm, aki már nem lesz sokáig az. A múltkori éjszaka után, már tényleg nem tudok vele lenni és nem is akarok.  Váltunk pár szót, majd rátérek a lényegre.

- Beszélnünk kell. Te is érezted, hogy már az utóbbi másfél hónapban nem az igazi a kapcsolatunk leszámítva a testiséget, de ugye már ez se mûködött és azért nem, mert lefeküdtem mással, egy pasival. – vallom be, mire megremeg.

- Ez valami vicc ugye? – megrázom a fejem.

- Nem az. – elmondok neki mindent vagyis, hogy kivel csaltam meg kétszer is és azóta is csak rá gondolok. Elsõre nem mond semmit, majd kapok egy pofont.

- Most komolyan egy farokért hagysz el? Megõrültél? – akad ki, amit megértek, de ahogyan közli, na az már nem ínyemre való.

- Vigyázz a szádra. Jogosan vagy ki, de képzeld nem õrültem meg. Már alapból elgondolkoztam azon, hogy szakítok veled, õ pedig megadta a végsõ lökést. Figyelj én se így terveztem, de ilyen az élet. Nem foglak az utcára dobni. Kapsz tõlem egy lakást meg mindent megtarthatsz, addig pedig tudsz szállodában aludni. – fejtem ki és ezzel nem a bûntudatomon akarok enyhíteni, de én már csak ilyen vagyok, na meg ismerem Lizát és ha nem adnám kérné õ.

- Mi van, ha ebbe nem törõdök bele? A sajtó jó ideig ezen csámcsogna, ha megtudnák, hogy a nagy Dimitri Cooper egy buzi. – kezd el fenyegetõzni, mire csak ördögien elvigyorodom.

- Aranyom ez nem áll jó neked a másik meg nagyon vigyázz mit is akarsz csicseregni, mert én intézek minden fotózást és szereplést neked, arról nem is beszélve, szerinted kinek hinnének? Nekem vagy egy ott hagyott nõnek, akit a bosszú hajt? – vonom fel a szemöldököm. Nem akarok idáig eljutni, de azt se fogom hagyni, hogy õ fenyegessen, hogy engem bárki is fenyegessen.

Újabb vita veszi kezdetét, de utána belátja egyelõre, hogy nincs esélye, ezért elmegy, de érzem nincs vége, de ezzel ráérek késõbb foglalkozni.

***

Eltelt két nap és ismét itt vagyok a clubba, most már szinglin. Azóta Lizával nem beszéltem, ráhagytam a titkáromra a dolgokat a lakásügyben, hiszen a pénz nem számít és nekem meg van fontosabb dolgom, aki nem más, mint az a dög, aki mindent felforgatott.

Megkérdezek egy hostot, hogy merre van és csak a színpad felé bök, odanézve rögtön elvigyorodom, majd helyet foglalok. A mûsor, amit elõad, hát arra nincsenek szavak, annyira elképesztõ és lenyûgözõ, arról nem is beszélve, hogy farok merevítõ. Semmi mást nem lehet hallani csak a zenét és az elfojtott nyögéseket, tud ez a fiú nagyon is. Elindul lefelé már igen csak izgatott állapotba, bevett pár kacér vigyort, ezzel még jobban megbolondítva a vendégeket, majd eljut hozzám, de ekkor csak hátat fordít.  Ökölbe rándul kicsit a kezem, de ennyivel nem tud lerázni. Felállok és utána indulok, és már nyúlnék utána, amikor egy csávó az ölébe rántja, és ha ez nem lenne elég, vele vonul félre, pedig az a pali a nyomomba se ér.

Már éppen bedörömbölnék, de még se teszem. Azt gondolja, hogy most jelenetet fogok rendezni? Nagyon téved, meg lehet ezt másképpen is oldani. Játszani akar, hát legyen, már rég játszottam és ez izgalmas lesz, a végén pedig úgyis én nyerek.

Elvigyorodom, majd távozok, és már azon tûröm a fejem, hogy hogyan is törjem be a kicsikét. Haza érve kiülök az erkélyre, ahol egy szivarra gyújtok és bort is iszok mellé. Nos, elmehetnék ismét oda, de akkor lekoptatna, mert van egy olyan érzésem, ha fizetnék neki, se érdekelné, mert van pénze, ezt megtudtam az infóból, amiket összeszedettem róla. Magyarán puszta szórakozásból csinálja, de ha még szüksége is lenne rá, akkor se fogadná el tõlem csak azért se. Beszélhetnénk a fõnökével, de van, egy olyan érzésem pont nem érdekli, hogy mit mond a fõnöke, na meg ugye ez se számít neki, ha kirúgják esetleg, tehát ez is kilõve. Nos, akkor a klubba nem megyek, vagyis máshol kell vele találkoznom, na de hol?

Alig telik el 10 perc és be is ugrik, hogyan is fogom magamhoz csalni. Egy zseni vagyok. El fogom hívni egy fotózásra. Úgyis akartam egy új projektet, egy extrémebbet amatõrökkel és erre õ lenne a legjobb rá. Mindent szépen meg fogok tervezni és úgy fogom csinálni, hogy ne sejtse, hogy én állok a háttérbe, vagyis legalább ne biztosra. Tudok vele találkozni és még egy jó kis fotósorozatot is csinálok.

Ki is hozom a laptopom és elkezdem kidolgozni, hogyan is fog kinézni az egész projekt. Nem csak õt fogom írni, hanem még pár másik hostot is, az más kérdés, hogy õk nem fognak szerepelni a képeken, de aztán lehet, mégis párra be fogom õket tenni. A fõnökkel is beszélek, hiszen általa fogom õket elhívni, de nem most, mert az túl feltûnõ lenne, na meg mindent meg kell szerveznem és én csak tökéletes munkát adok ki a kezembõl.

Jó pár óráig dolgozok, majd elmegyek lefeküdni.

***

Lassan egy hónap telt el, mióta kitaláltam az ötletem és nem láttam Amet, de ma minden változni fog. Az elmúlt idõben mindenkivel lebeszéltem mindent és igazából meg se leptem õket annyira, mert tudják, hogy mindig szeretem új dolgokat alkotni és nem félek, talán ez az egyik titkom, hogy merek kockáztatni és eddig egyszer se buktam el és most se fogok. A tulajjal is lebeszéltem a dolgokat, vagyis a titkárom, aki a jobb kezem is egyben. Mivel nem akartam kiadni idõ elõtt magam, így õ intézkedett, de mind a clubbon kívül. Persze rögtön belement a faszi, hiszen jó kis pénzt kap õ is.  Minden tökéletesen megy és még Liza is csak kétszer próbálkozott az elsõ héten, de azóta nem. Átköltözött az új lakásába, amit õ választott és semmire nem lehet panasza és úgyis fog hamar találni mást, szóval remélem, engem tényleg békén hagyj, de semmit se merek elkiáltani, de amíg nincs probléma, kár is vele foglalkozni.

Mielõtt a kicsikére kerülne a sor elõtte két másik hosttal beszélek. Édesek, aranyosak, szépek, na meg lelkesek és tényleg jól fognak mutatni a képeken, de a nagyszám a szexi démonom lesz. Hamar letudjuk a beszélgetést és az egyikkel még váltottam is pár szót, azelõtt a clubban, de hát erre mondom, hogy kicsi a világ, fõleg, ha gondoskodok róla.

Miután elmennek én is kimegyek a szobából és csak akkor megyek vissza, amikor már bent van az irodámba.

- Hello Ame. – köszönök belépve, majd, bezárom kulcsra az ajtót, mert jobb biztosra menni és most tényleg meg fog hallgatni, ha akarja, ha nem. Innét csak akkor jut ki, amikor én megengedem.

- Te? Mégis hogy kerülsz ide? – fordul felém és mintha másodpercek alatt minden összeállna neki. – Szóval ez a te mûved faszikám?

- Eltaláltad. A nevem pedig nem faszika vagy nem hogyishívják, hanem Dimitri, Dimitri Cooper és te addig nem mész innét sehova, amíg meg nem hallgatsz. – közlöm vele a tényeket.

- Nem nagyon érdekel, hogy hívnak. Elmondtam, hogy nem akarok tõled semmit és gondoltam van annyi eszed, hogy felfogd. – vágja hozzám gúnyosan, de lepereg rólam.

- Képzeld felfogtam, e most én mondok neked valamit. – odalépve falhoz nyomom és lefogom a kezeit a feje fölött, úgy, mint elsõ találkozónkon. – Ismerõs felállás? Azon az estén felforgattad az életem. Elõtted már több mint 9 éve nem voltam pasival, erre jöttél te és mindent a feje tetejére állítottál, de már nem is bánom. Meg voltam zavarodva nem is kicsit, de most már minden tiszta. Téged akarlak és meg is foglak szerezni, mert amit én akarok, vagy akit azt megszerzem. Már nem vagyok kapcsolatba se, de gondolom, ez téged nem érdekel és biztos, hogy idiótának tartasz, de ez mind nem érdekel, mert megszerezlek és nem csak a nevemre fogsz emlékezni, hanem minden másra. Te magad fogsz vágyni rám, a hangomra, az érintésemre, a csókjaimra. – lehelem érzékien a fülébe.

- Szeret játszani igaz? Nos, én is, de veszíteni nagyon utálok és nem is szoktam, rossz emberrel kezdtél ki cicus és a végén te fogsz alul kikötni, minden értelembe. – vigyorodom el kajánul, majd végignyalok az ajkain, de többet most nem teszek, hanem ellépek tõle és mielõtt még bármit is mondana, folytatom.

- Amúgy meg gondolom kitaláltad, hogy modellügynök vagyok, és tényleg leakarlak fotózni. Érdekel? – váltok témát, kicsit megzavarva õt, na meg hagyja egy kis idõt, hogy feldolgozza az információt.

Combjával ismét végigsimít a vágyamon, amivel csak még jobban fokozza a vágyamat és a nadrágom szépen lassan, de kezd szûkké válni. Közel hajol az ajkaimhoz és gyönyörû szép szemei rabul ejtenek, melyekbõl most már minden tiszta vágyat ki lehet olvasni, és ettõl a nézéstõl még inkább nem tudok mozdulni. Megharapja az ajkaim, de én nem teszek semmit és még csak nem is menekülök pedig azt kéne, minél hamarabb lelépni innét. Ajkaival ezután az arcomat simítja végig egészen a fülemig.  A picsába ez az egyik erogén zónám.

- Mert kell... – meg is harapdálja, és most már tényleg nem fogom sokáig bírni.. - Ha nem csatlakozol, majd én csinálom...

Minta érezné és még egy kicsit a fülemnél idõzik végül rátér a nyakamra, de a lába se marad tétlen. Édes istenem, hát miért büntetsz engem és ejtesz kísértésbe, ami már lassan átlép tettlegességbe?

Többször végignyal a nyakamon, én pedig csak állok és próbálom kontrolálni a hangom, lehûteni magam és visszaszerezni a józan eszem, a hideg vérem, de nem megy, olyan annyira nem, hogy amikor már a nyakamba harap és igyekezni fogaival kihámozni, akkor elengedve hátrébb lépek tõle, de csak ennyire jutok és semmi több. El kéne futnom, még ha szégyen is, de a mondás is így hangzik, hogy szégyen a futás, de hasznos, de még se megyek, nem tudok és nem is akarok elmenni.  Közelebb lép és gyönyörû, ragadozó tekintetével ismét rabul ejt. A mellkasom kezdi el simogatni, de megragadom a csuklóját, vagyis éppen hogy csak megérintem.

Ügyes a kicsike, így aztán elég hamar lehámozza rólam a nadrágom, mely elõtte tökéletesen feszített rajtam.  Én nem finomkodom el most korántsem a dolgokat és szinte egy mozdulattal letépem róla a naciját, persze elõtte az igen érdekes láncaitól szabadítom meg, de mindent úgy csinálok, hogy el se szakad, azért nem vagyok kezdõ. Édes kis kacsóival most a felsõmtõl igyekszek megszabadítani, na, igen rólam még letépni se egyszerû a ruhákat, minden annyira precízen áll rajtam, de azért ezt is ráhagyom oldja csak meg, ha ennyire leakarja szedni rólam, hehe. Kezeimmel én is felfedezõ útra indulok, miután profi mozdulatokkal megszabadítottam az ingjétõl. Ohh mamám micsoda tökéletes test, és hibátlan bõr, még a nõk is megirigyelhetnék. Végigsimítok rajta, majd kecses combját is feltérképezem kicsit, végül formás, kemény seggébe markolok, és ezzel közelebb vonom magamhoz, míg õ rögtön az igen nagy lényegemre simít. Felnyögök, már meg se próbálom visszafogni a hangom. Végigkarmol immáron csupasz felsõtestemen, ami tökéletes, mint minden egyes porcikám, és ezt nem beképzeltségbõl mondom, hiszen ez az igazság és tény, hogy szerencsés genetikát örököltem, de sokat is dolgoztam róla, hogy ilyen testem legyen.

Egyre inkább csókolom, sõt már szinte tépem az ajkait, õ pedig tolni kezd a dívány elé, de helyette a közelebbi asztalra lököm és tépem szét a lábait, hogy teljesen hozzá tudjak simulni és meg is teszem, felmorranok, ahogyan ágyékunk összesimul. Lök rajtam egyet, mire mindketten a földre essünk pontosítva õ rám. Na mi az kicsike, tán asztal kényelmetlen volt? Nem is érdekel, nekem aztán mindegy hol vagyunk, már annyira kívánom, hogy a tánctér közepén is megdugnám. Szexi cicuska pont tökéletesen helyezkedik el rajtam és farkam már majdnem a legjobb helyen van csak pár mozdulat és mélyen benne leszek.

Ismét kap egy fullasztó csókot, majd egyik kezem a fenekére csúszik, de nem állok le ennyivel, hanem végigsimítok a bejáratán és lassan belényomom egy ujjam. Nem akarom rögtön megbaszni, de elhúzni se húzom a dolgokat, így igen csak gyors, gyakorlott mozdulatokkal tágítom egyre több ujjammal. Annyira forró és úgy szorítja az ujjam, hogy már ez az érzés is igen õrjítõ, az milyen lesz, amikor végre benne leszek. Eközben õ ott csókol és simogat ahol ér. Amikor már elég tágnak érzem, na meg a maradék önuralmam is elfogy, kihúzom az ujjaim és csípõjére simítva lassan elkezdek beléhatolni, de a kicsikének ez nem tetszik és ez egy mozdulattal ráül a farkamra, mire hangosan felnyögök, és minden porcikám megremeg. Édes istenem ez a fiú tényleg megõrjít, itt a lényeg, hogy egy fiú és nem nõ, egy férfi és nem a barátnõm, ezt nem szabadna…

Gondolataimból heves, vad csókja próbál kiszakítani, de most ismét visszatért a maradék józan eszem, hogy mégis mit mûvelek és mégis, hogy juthattam el idáig, de mielõtt tovább gyötörném magam, a kis bestia mozogni kezd, és a szûk, kis forró segge elveszi a picit visszatért józan eszem. Felmorranok, majd a hátán végigkarmolok a hátán és viszonzom a csókját, majd egy mozdulattal magam alá teperem. Igaz, hogy eddig a kicsike irányított, de jobban szeretek én irányítani és ez ellen neki sincsen kifogása a nyögéseibõl ítélve. Durván, vadul mozgok benne, de mégis úgy, hogy élvezze.

- Dimitri! Ahh... Még! Csináld!  - suttogja a fülembe, és ezzel még jobban beindít. A combját, melyet idõközben körém tekert leszedem, majd négykézlábra állítom, és úgy hatolok belé ismét jó mélyen, majd még hevesebb tempóra váltok és nem is kell sok, mélyen beléélvezzek. Tovább szoktam bírni, de most minden annyira intenzív és új volt úgymond, sõt az volt, mert életembe nem volt ennyire heves szexem, pedig elég sok embert vittem ágyba anno.

Lemászok róla és mellé fekve igen hangosan lihegek. Tényleg megtettem és lefeküdtem egy pasival és megcsaltam a barátnõm pedig eddig a napig hûséges voltam és meg is volt a véleményem azokról, akik elcsábulnak, erre én is megtettem és a legrosszabb az egészbe, hogy nem bántam meg teljes mértékben.

Csábosan rám nézz, majd hirtelen az egyik mellbimbómat kezdi el ingerelni. Megremegek, a kis démon ismét kezd beindítani és most se tudom, se akarok ellenállni, ahhoz túlságosan jó, a nõm nyomába se ér, aki még a kezdetek elején se tudott így kielégíteni, most meg fõleg nem.  A mellbimbóim után a felsõtestemet csókolja végig végül a combomat és közben a farkamat kezdi el simogatni, ami ismét kemény már. Combom után a heréimet kezdi el kényeztetni, végül szopni kezd, de úgy, hogy még a kis lábujjam is beleremegek. Nem hiába mondják, hogy a nõk tanulhatnának a pasiktól szopni. Hajába túrok és többször megmozgatom a csípõm, de ez amolyan reflex, hiszen nem kell rásegítenem a mozgására.  Nem is kell sokat ügyködnie és még magam is meglepem, hogy milyen hamar elélvezzek.  Ismét hangosan lihegek, de mire bármit mondanék, mikor magamhoz térek az orgazmus hatása alól, már ott sincsen. Elmosolyodom picit és nedves tincseimbe túrok. Vicces anno még én is csináltam ezt. Behálóztam a kiszemeltemet, megdugtam végül otthagytam minden szó nélkül, és most én vagyok az, akivel ezt csinálják.

- Te kis démon. – sóhajtok fel. Picit még pihegek, majd visszaöltözök és keresek egy mosdót, hogy rendbe szedjem magam. Még jó, hogy holnap utazok el, így arra is ráfogom, ma miért nem akarom szexelni a párommal. A nyomokkal akkor nem is foglalkoztam, bár ha nem is lenne, se tudnék most vele lefeküdni, egyszerûen nem kívánom, és azt se tudom, hogy mi legyen. Eláruljam vagy sem? Magam se tudom

Miután ismét tökéletesen festek, visszamegyek, és amikor meglátom, hogy a nõmmel beszélget a csábítóm, hát kissé megremegek, bár Liza mosolyog, szóval nem köpött. Felkapok egy italt és odamegyek elcsípve e beszélgetést. Hmm, ha tudná az igazat, akkor nem nevetgélne így.

- Most már lassan mennem kell. További jó szórakozást.  Örülök, hogy megismerhettem önöket. – ez a mosoly, kedvem lenne ismét megbaszni.

- Remélem, hogy találkozunk még. – bukik ki belõlem.

-Ó, ebben én nem reménykednék.

Szavaitól megremegek, de magam se értem miért. Ez egy éjszaka volt és ez így van jól, vagy még se?

- Édesem mégis mit mondtál neki? – szakít ki a gondolataimból a kedvesem.

- Az maradjon az én titkom, ez amolyan férfi dolog. – mosolygok rá, de belül azért veszettül mar a bûntudat.

- Ahogy gondolod. – vonja meg a vállát. Milyen szerencsém van, hogy az ilyen dolgok miatt nem kíváncsi.

- Mehetünk haza? Tudod, holnap utazok és még pár dolgot át akarok nézni és idõben lefeküdni. – ez legalább igaz.

- Mehetünk, már úgyis unom magam. – ez könnyû volt. Elköszönünk, majd haza is megyünk.

Otthon persze rögtön szeretne velem ágyba bújni, de ez most nem fog neki összejönni. Nem tetszik neki, hogy most nem kap belõlem, de jó a meggyõzõ képességem, na meg megígérem neki, hogy majd kiengesztelem és elég is neki ennyi. Olyan kis egyszerû ilyen téren, aminek most örülök, bezzeg a kis démon, õ aztán nem hagyná annyiban a dolgot és eddig nem nyugodna, amíg meg nem szerzi, amit akar, ahogyan engem is túlságosan könnyen megszerzett.

Kimegyek az erkélyre az irataimmal és viszek ki egy szivart meg egy pohár bort. Leülve elkezdem nézni a jegyzeteim, de nem tudok koncentrálni, mert csak rá gondolok. Le se kell hunynom a szemem még a nélkül is lelki szemeim elõtt van a szexi, formás kis teste. Felmorranok, nem szabad rá gondolom, mert igen csak nagy és kellemetlen problémáim lesznek.

Nehezen, de csak sikerül elolvasnom párszor az iratokat és csak akkor megyek be, amikor elszívom a szivarom és megiszom az italom. Bent a fürdõ felé veszem az irányt, még jó, hogy nem akart velem fürdeni a kedvesem, nagyon nem kéne, hogy meglássa a szép kis nyomokat rajtam. Levettem a ruháim és szemügyre is veszem a kis jelöléseket, hmm, mire haza érek, az utazásból talán elmúlnak és akkor semmi nem derül ki, de akkor is én tudom, hogy megcsaltam

- Francba. – csapok a csempébe, annyira nem tudom, hogy mit tegyek. Talán azért sikerült elcsábítani, mert már gondolóra vettem, hogy szakítok vele és talán ez volt az utolsó pont egy jel? Mert, ha még mindig szerelmes lennék Lizába, akkor biztos nem csalom meg vagy mégis? Semmire se tudom a választ, ami idegesítõ, mert velem nagyon ritkán fordul ilyen elõ. Egy határozott férfi vagyok, aki mindig tudja, mit akar, és el is éri azt, erre most pont az ellenkezõje van.

Elkezdek fürdeni, hogy lehûtsem magam, de nem jön össze és pont az ellenkezõje történik, mert ismét csak rágondolok és magamon érzem az érintését, a forró csókjait, és a farkam, mintha most is mélyen benne lenne.

- Ahww –halkan felnyögök a gondolatra és meg is lesz a következménye búja visszaemlékezésemnek. Mit ne mondjak remek, olyan vagyok, mint egy kamasz fiú. Most komolyan áll a farkam és nekem kell kivernem? Ilyen legutóbb, nem is emlékszem mikor volt, mert az biztos, hogy nagyon rég, amúgy meg mindig volt egy segítõ kéz, száj vagy éppen egyéb testrész. Felsóhajtok és nincs más választásom és a farkamra simítok, ha már így történt, akkor azt képzelem, hogy az õ kecses kacsója könnyít rajtam.

A víz csobogása elnyomja, halk nyögéseim miközben segítek magamon egészen, addig, amíg el nem élvezek. Lecsúszok a hideg csempe mentén és neki döntöm a hátam. Kialszom magam és holnapra a régi leszek, annak kell lennem…

***

5 napig voltam üzleti úton és minden tökéletesen ment, és amit akartam elintéztem és nyélbe ütöttem, ez mind szép és jó, de Õ azóta se ment ki a fejembõl, sõt azóta még kétszer magamhoz kellett nyúlnom, mert a vele töltött estére gondoltam és arra, hogy milyen jó lenne ismét megfektetni és addig dugni, amíg el nem ájul. Elõhozta belõlem a régen szunnyadó állatot.

Éppen arra várok, hogy Liza elkészüljön, mivel vacsorázni viszem, pedig semmi kedvem hozzá, sõt még csak nem is hiányzott, nem gondoltam rá, egyáltalán. A vacsora alatt leginkább õ csicsereg, de nem figyelek rá, persze ez neki nem tûnik fel. Az ajándéknak örül, az étterem tetszik neki, már csak az van hátra, hogy otthon ágyba bújunk. Nincs igazán kedvem hozzá, de talán pont erre van szükségem, hogy minden a régi legyen. Egy karcsú nõi test ölelése és minden rendbe lesz vagy még se….

Haza érve rögtön rám mászik, na, igen szereti a szexet a kicsike és én is meg eddig vele is élveztem ez mindig is jó volt a kapcsolatunkba, de most unom. Viszonzom a csókjait, vetkõztetem, ölelem, de nincs benne semmi élvezet, de ez neki eleinte nem tûnik fel, egészen addig, amíg el nem kezd szopni, de eredménye semmi. A jó büdös picsába, ettõl féltem, hogy semmi reakció…

- Dimitri mi van veled? Ilyen még nem fordult elõ. – esik kétségbe. Ohh szépségem, ha tudnád, hogy ez azért van, mert egy szexi fiúka, olyan élvezetet adott nekem, amit te sosem fogsz megadni.

- Ne haragudj kicsim, biztos a fáradság miatt van, de ne aggódj, csak bízd rám magad. – mosolyodom el csábosan és bevettem magam. Tény a farkam az használhatatlan, de igazából meg se akartam dugni õt, így nem maradok le sokról, bár a tény, hogy akkor vagyok merev, amikor nem kéne, és amikor meg kéne, pihen a büszkeségem, nem éppen jó jel.

Igen  hamar elfelejti az elõbbieket és már csak nyögni tud. Tudom én, hogy kell használnom a nyelvem, na meg a kezem.  Elég hamar elélvezz, és mielõtt ismét próbálkozná nálam, leállítom, de ez csak átmeneti megoldás, mert ha ez lesz továbbra is, akkor jobb, ha vége lesz mindennek, mielõtt még orvoshoz küldene, hogy nem mûködnek a dolgok, mert kitelik belõle.

***

Három hét telt el a bizonyos eset óta és a helyzet változatlan, sõt egyre rosszabb. Nem tudok vele lefeküdni, a farkam nem áll fel vagy éppen hárítom és kifogásokat keresek. Volt már pár vitánk is emiatt. Arról hamar meggyõztem, hogy nem vele van a baj, kicsi bogaram igen csak hiú, de nem hagyta ennyiben, amit azért megértek, de számomra bosszantó most. A munkára fogom, mert most túl nagy a nyomás és a stressz, de ez mind hazugság. Hazugságot, hazugságra halmozok és ez nagyon nem jó.  Egyszer még azt is fejemhez vágta, hogy megcsaltam, de erre csak felháborodtam, hogy mégis, hogy gondolja és a végén még õ kért bocsánatot. Egy igazi szemétláda lettem és már nem fogom sokáig bírni, így végül olyan két hét után döntésre jutottam, miután azt is megemlegette, hogy menjek el dokihoz a problémámmal, na, itt betelt már a pohár, ekkor jött a döntés, hogy megkeresem az illetõt, aki miatt minden elkezdõdött. Látnom kell és ismét egy hatalmasat szexelni vele és utána, ha még mindig nem változnak a dolgok, akkor vallok, mert azért igaz Liza nem zseni, de nem is hülye, az más kérdés, hogy hogyan is fog reagálni, mert azért mellettem aranyélete van, de ami nem megy azt nem szabad erõltetni.

Egy hét múlva, amit lehet megtudtam a kicsikérõl. Milyen jó is ha az embernek van befolyása. Sok információ igen csak homályos róla és igazából nem tudtam meg olyan sok mindent róla, de a lényeget, hogy hol dolgozik azt igen. Ma szerencsére a párom elutazott, így nem kell mondanom, hogy hova megyek. Munka után el is készülök, most is elegánsan és dögösen, majd elindulok a munkahelyére, egy meleg bárba, milyen régen is voltam és most ismét itt vagyok, de csak miatta, mert más pasi nem is érdekel. Gondoltam erre is, hogy miatta ismét megkívánom pasikat, de errõl szó sincs, csak õ teszi ki minden gondolatom.

Belépve minden szem rám szegezõdik, amit nem is csodálok. Felcsillan a szemük, hiszen friss husika vagyok, de bármi próbálkozik koppanni fog, mert csak a csábítom, érdekel.

- Jó estét. Dimitri Cooper vagyok és Amejisuto Namat keresem. – szólítom meg az egyik pincért. Felmér, igen csak látványosan. Elvigyorodom picit.

- Foglalj helyet Dimitri mindjárt szólok neki. – kuncog és el is viharzik.

Leülök az asztalhoz és nem is kell sokat várnom meg is jelenik. Elégé meglepõdik, de utána rögtön elvigyorodik.

- Hello Ame. – állok fel. – Beszélnünk kell. – mondom komolyan, miközben felfalom szinte a tekintetemmel, legszívesebben most itt az asztalon megdugnám.

- Engedelmével, Dimitri Cooper. – szólítom meg illedelmesen. Rám pillant, és ahogyan a tekintetünk összefonódik, mintha megállna az idõ és csak mi lennék a terembe. Jól van Dimitri, nyugalom, szedd össze magad nagyon gyorsan. Kicsit habozik, de végül kezet fog velem. Feltûnik, hogy többen ránk néznek döbbenten, amit nem tudok hova tenni most még.

- Nos, az elõbb a jelenlegi barátnõmet küldte el felettébb súlyos sértésekkel. – térek a lényegre, de még most is udvarias vagyok. Nem akarok balhét és normálisan akarom vele megbeszélni a dolgokat.

Tetszik a gondolatmenete, de az utolsó megjegyzése korántsem.

- Megkérem, hogy ne sértegessen. – szigorítom meg a hangom. Nem tûröm senkitõl, hogy gúnyolódjon velem, fõleg, ha én teljesen normálisan és illendõen viselkedek, még ha ez számára furcsa és szokatlan.

- Ugyan távol áll tõlem, higgye el, ha az lennék nem így hangzana, csak, mint mondtam, ritka az ilyen férfi, sõt ember is, de a lényeg engem nem zavar. – vonja meg a vállát.

- Ez vagyok én. Maga kér? - pillantok mélyen gyönyörû szemeibe.

- Elfogadom, szeretek szivarozni. – jelenik meg egy kaján vigyor az arcán. Ismét megremegek, nem tudom, hogy játszik e, vagy tényleg a pasikat kedveli e, de remélem, csak szórakozik.

- Parancsoljon. – nyújtom át neki.

- Köszönöm. – veszi át és megszagolja. – Hmm, a szivarok terén is van ízlése. – ami igaz az igaz.

- Ebben egyetértünk. – mosolyodom el és megnyújtom neki.

- Viszont most már igazán kíváncsi vagyok, hogyan is akarja elintézni a dolgokat. – fújja ki a füstöt.

- Most, ha a megfelelõ korban lennék, talán kihívnám egy párbajra. – felelem és mélyet szívok a szivaromból.

- Ilyesmi válaszra számítottam. Hmmm végül is lerendezhetjük az öklünkkel, de maga nem tûnik olyan fajtának, aki erre vetemedne, vagy talán tévednék kedves Dimitri? – vonja fel a szépen ívelt szemöldökét.

- Nem téved, tudja, szeretem higgadtan megbeszélni a dolgokat, de ha a helyzet úgy hozza, akkor nem félek használni az öklöm a legvégsõ esetbe, de úgy gondolom, egy beszélgetés elõrébb vezet, mint egy értelmetlen harc. – fejtem ki.

- Pont erre a válaszra számítottam, de egy bunyó, olykor izgalmasabb tud lenni, viszont a nagyobb kérdés, velünk most mi lesz? Meg tudjuk beszélni higgadtan vagy sem? – mosolyodik el sejtelmesen és közelebb ül mellém. Finom illata megcsapja az orromat és ezzel csak azt éri el, hogy egyre kevésbé tudom tartani magam.

- Nem akarom, hogy vér folyón, de kettõnk közül, én tudok viselkedni. – jegyzem meg mellékesen.

- Ohh ezzel azt mondja, én nem tudok? – adja a sértetett végül felnevet. – Nekem viszont lenne egy még jobb ötletem. – vigyorodik el ördögien. – Van egy harmadik módja, hogy lejátsszuk a dolgokat. - leheli a fülembe, de úgy, hogy az ajkai a fülemet súrolják.

- Elég legyen. – nyomom el a szivart és felpattanok. – Megmondtam ne szórakozzon velem. – emelem fel kissé a hangom.

- Miért ne? Mi lesz akkor? Amúgy is inkább köszönetet kéne mondania. – vigyorodik el még jobban.

- Ne akarja megtudni és mi az, hogy köszönetet? Maga igen csak pimasz természettel van megáldva. – morog rá.

- Ugyan én csak õszinte vagyok. – adja az ártatlant, de nagyon nem áll jól neki. – Lehet a kis ribancát, a környezetét be tudja csapni, de engem nem. A nagyobb kérdés, hogy magát miért csapja be? – komolyodik el. Leteszi a szivart és feláll, majd hozzám lépve végigsimít az arcomon, az érintése mentén bizseregni kezd a bõröm. – Tudom, hogy akar engem. – nézz mélyen a szemembe, olyan tekintettel, ami még inkább felkorbácsolja a vágyaimat.

- Ne igyon többet, már össze – visszabeszél. – próbálok visszavágni vagy inkább sokkal inkább magamat meggyõzni. Lassan 9 éve, hogy nem voltam férfival és eddig sikerült ellenállnom a kísértésnek, még ha olykor igen csak nehéz volt, de sikerült, most viszont itt van õ, aki ezt mind romba akarja dönteni.

- Itt nem én vagyok, aki mellé beszél. Mégis mitõl fél? Csak engedje el magát. – nyal végig az ajkaimon, ettõl pedig elszakad a cérna. Egy mozdulattal a falnak vágom és a kezeit pedig a feje fölött fogom össze. – Megmondtam ne játsszál velem. – villannak meg a szemeim. Nem elég, hogy felbosszantott, a legrosszabb, hogy úgy kívánom, mint eddig még soha senkit. Amikor még dugtam pasikat is, akkor se indított be az egyik ennyire, mint ezt a kis szexis ragadozót.

- Ohh mi történt? Hova tûnt az udvariassága? Nem emlékszem, hogy engedtem volna, hogy tegezzen, meg mintha azt mondta volna, hogy jobban szereti megbeszélni a dolgokat. – húzza tovább az idegeim.

- Igen így is lenne, csak te felbosszantottál, pedig nagyon nehezen lehet, de neked mégis sikerült és ezt nagyon nem kellett volna. – szorítom meg a karját jobban, de Ame csak egyre jobban vigyorog.

- Ez az egyik erõsségem. Nos, akkor most mi lesz szépfiú? Nekem kifejezetten tetszik ez a felállás. – nyal végig ismét az ajakain, és ha ez nem lenne elég, a combját a farkamhoz nyomja. – Hmm, egész nagyobb és még milyen nagy lehet. – simítja még jobban oda a lábát. Megremegek, és szinte már lihegek.

- Miért? Miért csinálod ezt? – pillantok rá összezavartan és kiéhezve. Nem csábulhatok el, tartanom kell magam, de ez egyre nehezebb, lassan már lehetetlen. Itt kéne hagynom, de nem megy, a lábaim, mintha gyökeret vertek volna. Nem is ismer és mégis átlát rajtam, ami nagyon bosszantó.