Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

1. 2. 3. 4. <<5.oldal>> 6. 7. 8. 9. 10.

Rauko2012. 01. 12. 21:09:07#18492
Karakter: Dusek Frantisec, Diod, Jiri Vondra
Megjegyzés: ~ Apucnak


- És ti tulajdonképpen hogy találkoztatok? – kérdezi táta.
Hát... erre nem volt kész tervünk. De Jason szerencsére előbb kapcsol, mint én.
- Én segítettem neki a papírokat illetően – mondja. – Ügyvéd vagyok, és kapcsolataim is vannak bőven, így nem okozott gondot, és minden simán is ment. Aztán teltek a napok, egyik dolog követte a másikat, és... – Ahogy rám pillant... imádom. – Végül már csak arra eszméletem föl, hogy teljesen magába bolondított.
Az asztal alatt megfogom a kezét és közelebb hajolva halántékon csókolom.
- Jason, most mesélj te magadról egy kicsit, kérlek! – kéri matka. – Vannak testvéreid?
- Vannak. Ketten is. Két bátyám van.
- Uramisten – képed el matka. – Három fiú?! Hogy bírja az anyukád?
- Ó, remekül, pontosan tudja, hogyan kell bánni a férfiakkal – mosolyog vissza Jason.
- És ők is dolgoznak valamit? Na és a szüleid?
- Hmm... nos, igazságszolgáltatás-családom van, úgymond. Az apám rendőr, az anyám szintén ügyvéd, az idősebbik bátyám rendőr, a fiatalabbik pedig katona.
- Ez már valami! - bókol kincsemnek táta. Igazából... Oliverrel nagyon jól meglennének szerintem. Ő is jó fej, ha épp nem fiatal fiúkat kínoz kiképzés címén.
De azért elmosolyodom. Örülök, hogy így összejött minden!


___

- Nem maradtok itt ma éjszakára, gyerekek? – kérdezi matka a vacsora után. – Összetoljuk a két ágyat Dusku szobájában, és akkor kényelmesen el is férnétek. Holnap pedig kényelmes időben mehetnétek vissza, reggeli, vagy inkább ebéd után. Na, mit szóltok?
Azt hiszem Jason ugyanarra gondol, amire én.
A régi szobámban egy ilyen pasival... a múltban soha nem volt ilyen helyes férfi a közelemben!
- Szerintem maradhatunk – mosolyog matkára Jason.
Jason egyeztet a titkárnőjével, közben én még elmesélem, hogy már munkám is van.
Aztán táta és én felmegyünk összerendezni a szobát.
Ami kiváló alkalom, hogy egymást ölelve engedjünk útjára néhány könnycseppet. Aztán táta eltol magától, és a szemembe néz.
- Ugye nem veszítelek el megint? - kérdezi komoly hangon.
- Soha nem hagylak el titeket többé, esküszöm  - nézek vissza rá ugyanolyan komolyan. - Nem akarok többé távol lenni tőletek. Sőt, szeretném, ha idővel megismernétek Jason szüleit. Remek emberek - mosolygok rá, mire bólint.
A szoba ugyanúgy van, ahogy hagytam, így nem tart sokáig az egyik ágyat a faltól a másik mellé húzni. Az ablakon bevilágító holdfény így pont ránk fog esni. Az íróasztalom az ajtó mellett, egy kisebb szekrénnyel. Minden ugyanaz... még a ruháim is úgy állnak a szekrényben, ahogy itt hagytam,. Hihetetlen.
Elérzékenyülve megyek vissza Jasonhöz, és amit látok, tetszik.
Matka és kincsem összeölelkezve állnak.
Aranyosak.
Közelebb lépek, és homlokon csókolom mindkettőjüket, aztán az ujjaimat Jason csuklója köré fonom.
- Gyere, kicsim, elrabollak egy kicsit, megmutatom a szobánkat.
Felfelé menet kincsem mellém ér, és a fülembe suttog.
- Ugye tudod, hogy az ember gyerekszobájában szeretkezni felér egy megrontással?

Tudom, hogy táta valahol az emeleten van, így csak kisebb hévvel, de így is a falhoz nyomom kincsemet, és térdemet a lábai közé fúrom, majd a szájára hajolok, hogy ne tudjon hangosan nyögni.
Ahogy belenyöszörög a csókba, szinte kiráz a hideg. Imádom... Olyan vad, olyan szenvedélyes, mégis annyira különleges, sosem tudnám megunni. Nincs az az idő, ami elég lenne erre.
- Ahh... a szhoba... - nyög fel, és már hagyja is, hogy húzzam magam után, majd ahogy beérünk, zárom is az ajtót, kulcsra. Ekkor hallom, hogy táta lemegy az emeletről. Nos, igen... ő is volt valamikor fiatal szerelmes.
- Később szétnézel - nézek mélyen a szemébe, és miközben az ajkaira tapadok, már gombolom is a nadrágját és az ingét.
Kigombolt ingben, félig lehúzott nadrágban, látható merevedéssel, pírral és a csókoktól vörös ajkakkal aztán csak még szexisebb, és már biztos, hogy nem fogom tudni visszafogni magam.
- Jó ötlet ez? - néz rám.
- Mondj nemet - vigyorgok rá, és ledobom magamról a zakót és az inget. Végignéz rajtam, szinte felfal a szemeivel, mint mindig, és már tudom: most nekem van nyert ügyem. Ha így állok előtte, sosem tud ellenállni.
- Eszemben sincs - vigyorog vissza, majd elém lép és lelök az ágyra.
A következő pillanatban már az ölemben ül, és nadrágon keresztül lovagol meg, ami  hihetetlenül jó érzés most is. Azzal viszont meglep, mikor előre hajolva lefogja a kezeimet. Megfogalmazódik egy terv a fejemben...
- Ha hazamegyünk, szeretnél kikötözni? - kérdezem halkan. Rám pillant, felcsillannak a szemei, de válasz helyett csak megcsókol. Közben ügyes ujjaival kiszabadítja a férfiasságomat, majd a sajátját is, és egyszerre kezdi izgatni a kettőt. Most nem lesz több, tudom, és ő is tudja. Fiatalok vagyunk, de nem hülyék, és a szüleim sem süketek... és Jason hajlamos kicsit elragadtatni magát, mikor élesebb akció van.

Amikor percekkel később a számba nyögve a hasamra élvez, én is követem. Istenien csinálja... bár akármit tenne, mindenért imádnám, és ezt ő is tudja. Szuszogva fekszik rám, hiszen elbírom, nem jelent gondot, és miközben próbálja ő is helyretenni a légzését, a mellkasomat simogatja.
- Mindig ugyanolyan jó - suttogom a fülébe.
- Egyre jobb - néz fel rám csillogó szemekkel, és kicsit fentebb kúszik, hogy csókot lopjon.
- Borzasztóan szeretlek - suttogom a csók után.
- Én is téged - simít végig az arcomon, és hajolna egy új csókért, de lentről hirtelen kiabálás hangját halljuk meg. Ő is összerezzen, és azonnal leugrik rólam, bennem meg megáll az ütő.
nem lehet, hogy megint baj van... és nem lehet, hogy őket is belekevertem azzal, hogy hazajöttem! A fenébe...
- Jiri... - állít meg.
- Jason, kérlek... - nézek rá, mire felsóhajt, de látom, hogy aggódik. Elenged, én meg visszakapom az ingemet, a nadrágomat és már lent is vagyok, utánam pedig jön ő is.

A nappaliban nem kis meglepetés vár.
Egy formás, világosbarna hajó fiúcska áll tátával szembe és épp kiabálnak.
- Látni akarom! - jelenti ki a fiú.
- Kérlek Justin... most ért haza, menj el. - Táta szinte könyörög, de a fiú hajthatatlan. Közben Jason is beér, mire a fiú ránk kapja a tekintetét.
- Melyikőtök az? - kérdezi ingerülten, és elénk lép.
- Miről beszélsz? - kérdezek vissza.
- Jiri... a szemei... - suttogja Jason, és ahogy jobban megnézem a fiút... az nem lehet!
- Mi az, hogy a szemeim?! Mi van a... - kezdene bele a fiú, de azt hiszem, ő is jobban megnéz engem. - Tiznehta kibaszott év után van bőr a képeden így visszatolni a segged, te szemétláda?! - ordítja., majd olyan pofont kapok, amilyet régen nem. Jason összerezzen és tudja, hogy ugranék, így elkapja a karom, ezzel megnyugtat kissé.
- Ki a franc vagy te? - sziszegem, idegesen.
- Emlékszel Mary-Sue-ra? - kérdezi táta, mire bólintok.
- Én nem - szólal meg Jason.
- Volt egy helyi lány, mielőtt elmentem. Egyszer lefeküdtem vele - mondom Jasonnek, és ahogy kimondom, lassan megértem, ahogyan ő is.
- Végre leesett, apuci? - sziszegi vissza idegesen a ... fiam...?



makeme_real2012. 01. 11. 11:36:35#18478
Karakter: Jason Williams
Megjegyzés: (Anyucnak)


Néhány perc múlva az ölelésnek vége szakad, és hirtelen mindenki engem néz. Talán felesleges is mondanom, hogy rögtön zavarba jövök.
- Matka, táta, ő itt a kedvesem, Jason Williams – mutat be Jiri, én pedig illedelmesen közelebb lépek.
Mindketten bemutatkoznak, aztán Jiri édesapja szólal meg.
- Ne álljunk itt, menjünk be. És elmesélhetnéd, hogy mi történt – sandít Jirire.
Mosolyogva figyelem a Jiri arcára kiülő mimikát. Rá van írva... Hazatért.
Levesszük a cipőnket, aztán kapok Jiritől egy papucsot, miközben a szülei előre mennek.
- Köszönöm – fordul felém.
- Nem kell köszönnöd semmit – mosolygok rá. – Melletted leszek akkor is, ha bajba kerülsz, melletted vagyok most is.
- Most már mindörökké? – kérdezi édesen.
- Így van – helyeselek, és lopok egy csókot is.
- Dusku, gyertek! - kiabálja Jiri édesanyja, Anna.
- Dusku? – kérdezem.
- A Dusek megszólítása. Matka is Anna, csak Annonak szólítjuk. Amolyan... becézés – magyarázza mosolyogva. – Matka, Táta... anya és apa – folytatja, miközben beérünk a konyhába.
- Csinálok knédlit – mondja Anna. – Ahogy szereted – lép a fia elé, és a nyakába kapaszkodik. Jiri kérdés nélkül lehajol, hogy a nő homlokon csókolhassa. Aranyosak... – Ivan, hozz valamit inni a fiúknak – mondja aztán.
Jiri édesapja nem mulasztja el, hogy megszorítsa Jiri karját, mikor elmegy mellette. Aztán elmondja ugyanazt a mondatot, amit Anna is hajtogatott.
- Azt jelenti, hogy sosem hittem el – felel Anna kérdő tekintetemre. – Gyere fiacskám, ülj le szépen. Jason, ugye? – Az asszony nagy aranyos. Körbeugrál, minimum hat dolgot csinál egyszerre, de még így sem rest folyamatosan beszélni közben. Nem mintha fárasztó lenne, egyáltalán nem az, iszom minden szavát Jiri gyerekkoráról. Csak csodálom a végtelen energiáját. – Ivan, hozz fel Becherovkát is!
- Igazi, cseh Becherovka? – csillan fel a szemem.
- Egyenesen Karlovy Varyból – feleli Anna büszkén, aztán Jirihez lép, hogy újra átölelje.
- Elmeséled majd, hogy mi történt? – pillant fel rá.
- Mindent – öleli át Jiri mosolyogva.
Ivan megérkezik az italokkal, Anna pedig elrohan egy fényképalbumért, így azt az időt, ami az ebéd elkészüléséig hátravan, azzal töltjük, hogy az asztal köré ülve iszogatunk, Anna és Ivan felváltva mesélnek Jiriről, és közben a kezembe nyomják az albumot. Egy album, tele a csecsemő Jirivel, az ovis Jirivel, a kisiskolás Jirivel, a tinédzser, majd férfiasodó Jirivel... és itt vége is szakad az idővonalnak. Ez szomorú, de a többi kép bőven kárpótol. Esküszöm, minden másodperccel újra és újra beleszeretek...

Az ebéd elkészültével kipakolunk a nappaliba, és ott eszünk.
- Tömjed magad Jason, nagyon vékonyka vagy.. – szólal meg Anna. – Dusku, eszik rendesen ez a fiú?
- Ne szólj már bele mindenbe – inti le Ivan. – De azért egyél csak, fiam, te is – tolja elém az edényt. – Túrógombóc barackkal, eredeti recept – kacsint rám. Kicsit zavarba jövök ezektől, de azért szedek magamnak. – Te meg mesélj – fordul Jirihez.
- Felrobbantottak minket – kezdi Jiri, mire Anna a szája elé kapja a kezét. – De nem én haltam meg. Összetévesztettek egy másik katonával. Engem egy ottani nő vett gondozásába, ápolt és segített, de az emlékeimet majdnem teljesen elvesztettem. Nem olyan régen volt még egy robbanás, akkor tért vissza minden. Hazajöttem, itthon találkoztam Jasonnel is. Mivel nem voltak papírjaim, ezért...
- Szereztél egy másik személyazonosságot – fejezi be Ivan.
- Nem tehettem mást. Dusek Frantisec meghalt tizenhat éve.
- Nem baj – mosolyog Anna könnyes szemekkel. – Nekünk akkor is Dusek maradsz, kicsi fiam – öleli magához.
Folytatjuk az evést – egyébként ez a gombóc tényleg nagyon finom –, aztán Ivan szólal meg.
- És ti tulajdonképpen hogy találkoztatok? – kíváncsiskodik.
Látom, hogy Jiri a szeme sarkából rám pillant, de nekem kész tervem van, hamar beugrik a (nem is teljes) füllentés.
- Én segítettem neki a papírokat illetően – felelem. – Ügyvéd vagyok, és kapcsolataim is vannak bőven, így nem okozott gondot, és minden simán is ment. Aztán teltek a napok, egyik dolog követte a másikat, és... – Elhallgatok, és szerelmesen Jirire mosolygok, akit ezt viszonozza is. És az sem kerüli el a figyelmem, hogy a szülők is boldogan figyelnek minket. – Végül már csak arra eszméletem föl, hogy teljesen magába bolondított – ismerem be elpirulva.
Jiri megfogja a kezem az asztal alatt, aztán közelebb hajol, és halántékon csókol.
- Jason, most mesélj te magadról egy kicsit, kérlek! – szólal meg Anna. – Vannak testvéreid?
- Vannak – kuncogok. – Ketten is. Két bátyám van.
- Uramisten – imitál elborzadást Anna. – Három fiú?! Hogy bírja az anyukád? – kuncog.
- Ó, remekül, pontosan tudja, hogyan kell bánni a férfiakkal – mosolygok.
- És ők is dolgoznak valamit? Na és a szüleid?
- Hmm... nos, igazságszolgáltatás-családom van, úgymond. Az apám rendőr, az anyám szintén ügyvéd, az idősebbik bátyám rendőr, a fiatalabbik pedig katona.
Ivan elismerően füttyent egyet.
- Ez már valami!
Anna csak kuncog, Jiri pedig mosolyog, hiszen ezt ő már tudta.

Hamarosan befejezzük az evést, ám Anna hallani sem akar róla, hogy segítsek neki elpakolni, „mert én most vendég vagyok”.
Hamarosan azonban visszatér a konyhából, és lelkesen hozzánk fordul.
- Nem maradtok itt ma éjszakára, gyerekek? – kérdezi mosolyogva. – Összetoljuk a két ágyat Dusku szobájában, és akkor kényelmesen el is férnétek. Holnap pedig kényelmes időben mehetnétek vissza, reggeli, vagy inkább ebéd után. Na, mit szóltok?
Jirire pillantok, aki ugyanezt a pillanatot választotta, hogy rám nézzen. A tekintete kérdő, rám bízza a döntést, de én látom a szemében azt a csillogást, ami egyértelműen jelzi, mit szeretne.
- Szerintem maradhatunk – mosolygok Annara.
- Remek! – Szinte tapsikol örömében, nagyon aranyos.
- Felhívom Blairt, hogy ne számítson rám holnap, és hogy szóljon Mr. Wilsonnak is – simítok végig Jiri karján.
- Ők kik? – érdeklődik Anna.
- Blair a titkárnőm, Mr. Wilson pedig a biztonsági főnök. Hamarosan ő fogja alkalmazni J... Duseket.
- Igen, Jason szerzett nekem egy biztonsági őri állást az irodaházban, ahol dolgozik – öleli át a vállam Jiri büszkén, mire rámosolygok.
Jiri és Ivan hamarosan felmennek Jiri régi szobájába, hogy elrendezzék a bútorokat, én pedig értesítem Blairt, aztán kettesben maradok Annaval a nappaliban. Egy kicsit még faggatózik az életemről, aztán témát vált.
- Tudod, mindig is egy nőt képzeltem a fiam mellé...
Hirtelen úgy érzem, mintha mellkason vágtak volna, és... fogalmam sincs, mit mondjak.
- Én... Én igazán... sajnálom... – makogom.
- Jaj, ne, nem! Ne érts félre, nem célozgatni akartam! – mondja gyorsan. – Ó, istenem, olyan hülye vagyok, odafigyelhetnék arra, amit mondok... – korholja magát.
- Semmi baj – mosolyodom el halványan.
- Bevallom, szörnyen kezdtem a mondatot, de... nem arra akartam célozni. A helyes befejezés az lett volna, hogy bár eszembe sem jutott volna, hogy Dusek egyszer egy férfiba fog beleszeretni... de most, hogy láttalak titeket! – Könny gyűlik a szemébe. – Ahogy ránézel, és ahogy ő néz rád... Titeket az istenek is egymásnak teremtettek!
Érzem, hogy én is meg fogok hatódni.
- Anna...
- El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked, Jason. Nem csak visszahoztad a fiamat... hanem előtte életet is adtál neki. Minden az arcotokra van írva, amikor egymásra néztek, és egy anya számára ez a legnagyobb boldogság. Köszönöm! – ölel magához.
Viszonzom az ölelést, és lassan simogatni kezdem a hátát, mikor elpityeredik.
- Megígérem, hogy a világ legboldogabb emberévé fogom tenni Duseket.
- Efelől szemernyi kétségem sincs – húzódik el könnyes arccal, mosolyogva.
Csak ekkor pillantok fel, és látom meg Jirit, amint a nappali ajtajában áll, lezserül az ajtófélfának dől, és zsebre dugott kézzel, mosolyogva figyel minket. Aztán közelebb lép, és mindketten kapunk egy-egy homlokcsókot tőle.
- Gyere, kicsim, elrabollak egy kicsit, megmutatom a szobánkat – nyújtja felém a kezét.
Anna mosolyogva biccent, így Jiri tenyerébe csúsztatom az ujjaimat, és hagyom, hogy fölvezessen az emeletre. Át közben egy kicsit közelebb húzódok hozzá, és a füléhez pipiskedve belesuttogok.
- Ugye tudod, hogy az ember gyerekszobájában szeretkezni felér egy megrontással? – kuncogok halkan.


Rauko2012. 01. 08. 17:34:49#18452
Karakter: Dusek Frantisec, Diod, Jiri Vondra
Megjegyzés: ~ Apucnak


A legnagyobb szerencsénkre beleegyeznek, hogy Neol is, és én is felvételt nyerjünk, így boldogan indulunk el Virginiába, de előtte persze beadjuk a papírokat Noelnek, aki viszont nincs otthon.
- Szerintem holnap már kezdhettek is, ha akartok – mosolyog rám kincsem, mikor már a kocsiban ülünk.
- Édesem – szólít meg, miközben a combom simogatja. Imádom ilyenkor. Ol.dalra fordul teljes testtel, és képes addig nézni, amíg vezetek, simogatni, csókokat lopni... borzasztóan szeretem.
- Hm?
- Gondolkoztál már rajta, hogy mit kéne nekik mondanunk?
- Nem... erre nem gondoltam - vallom be, mert tényleg. Annyira lefoglalt minden más, hogy ez szinte eszembe sem jutott.
- Valami olyasmit kéne kitalálnunk, ami egybevág a halálhíreddel. Mindenképpen bele kell vennünk egy akciót. Egy olyan helyzetet, ahol mondjuk összekeverhették a holttesteket... vagy nem tudták azonosítani.
- Hmm... Robbanás. Olyankor a felismerhetetlenségig is összeroncsolódhat egy holttest.
- Igazad van. De azt hogy magyarázzuk ki, hogy te hol voltál közben?
- Megsérültem... Bevertem a fejem.
- Részeleges amnézia? – mosolyog rám. – Zseni vagy.
- Annyira azért nem.
- És mondjuk hozzátehetnénk, hogy valami ottani családanya vagy valaki megtalált, és magához vett, hogy meggyógyíthasson, és ezért nem találtak meg.
- Most akkor ki a zseni? – vigyorgok rá.
- Szeretlek – kuncogja, majd, mivel pirost kapunk, közelebb hajol és lop még egy csókot.

___

A ház, az utca... semmi nem változott. Néhány házat felújítottak, de minden ugyanolyan, ahogy emlékeztem rá. Még a levegő is.
Ahogy megállunk a ház előtt, már sokkal jobban izgulok, mint eddig bármikor. Mi lesz, ha egyszerűen kidobnak?
- Nyugalom, szerelmem – fogja meg a kezem. – Itt vagyunk.
- Gyere, menjünk – sóhajtok fel egy gyors csók után. Örülök, hogy itt van, de nem tud megnyugtatni.
Ahogy aztán kopogunk, és nyílik az ajtó, és... istenem...
 - Dusek...? Kisfiam...?
- Igen... – Nyelnem kell egyet. Nem lenne jó, ha elsírnám magam.  – Én vagyok az, anya.
- Můj syn! – Közelebb lép, és olyan szorosan ölel... és ez nekem olyan hihetetlenül és leírhatatlanul jól esik.  – Ivan! – kiabál be. – Ivan, gyere! Rychlo!
Gyorsan... nem kell sietni sem, hiszen tizenöt évet vártak rám.
De ahogy meglátom apát, hirtelen feltör minden emlék.
Matka és táta... a beszélgetések, az ebédek, a sírás, amikor elmentem, az én rettegésem, hogy sosem látom őket... Istenem...

- Nikdy jsem si nemyslela, že jsi mrtvý! - ismételgeti anya folyamatosan. Olyan jó látni őket... hihetetlen! Ha Jason nincs, ez sem történik meg, hiszen magamtól sosem jöttem volna vissza, de most itt vagyok, és ahogy anya is mondja: ők nem hitték el, hogy meghaltam.
- Anno, engedd el, van itt még valaki - suttogja táta, mire eltávolodunk kicsit egymástól, és Jason felé pillantunk, aki erre megszeppen, és láthatóan borzasztóan zavarban van.
- Matka, táta, ő itt a kedvesem, Jason Williams - mutatom be, mire közelebb lép.
- Anna Frantisec - mutatkozik be matka, majd táta is követi.
- Örvendek - mosolyog rájuk picit még zavartan Jason.
- Ne álljunk itt, menjünk be - veti fel táta. - És elmesélhetnéd, hogy mi történt - pillant rám, mire persze bemegyünk.
A ház ugyanaz.
Mintha egy percre mentem volna el. Ugyanaz a szőnyeg, ugyanolyan színű a fal, ugyanaz az illat... hihetetlen, hogy olyan, mintha megfagyott volna az idő, csak matka és táta ráncaiból látni, hogy mennyire gyorsan elszaladt ez a tizenöt év.
Matkáék előre mennek, amíg mi, Jasonnel lehúzzuk a cipőinket, és adok neki is egy házi papucsot... ami ugyanott van, ahol volt, minor elmentem.
- Köszönöm - fordulok felé teljesen komolyan.
- Nem kell köszönnöd semmit - mosolyog rám. - Melletted leszek akkor is, ha bajba kerülsz, melletted vagyok most is - mondja halkan.
- Most már mindörökké? - kérdezem elérzékenyülve. Imádom, hogy ennyire elő tudja belőlem csalogatni a kedvesebbik, romantikusabbik énemet.
- Így van - kuncog fel, és lop egy csókot, majd matkáék után megyünk.
- Dusku, gyertek! - kiabálja matka.
- Dusku? - kérdezi Jason.
- A Dusek megszólítása. Matka is Anna, csak Annonak szólítjuk. Amolyan... becézés - mosolygok rá. - Matka, Táta... anya és apa. - Közben be is érünk.
- Csinálok knédlit - jelenti be anya. - Ahogy szereted - ugrik elém, és a nyakamba csipmaszkodik, így lehajolok, hogy homlokon csókolhasson. - Ivan, hozz valamit inni a fiúknak - parancsol, mire táta felsóhajt, végignéz rajtam, majd, ahogy ellép mellettem, hogy a pincébe menjen, megszorítja a karomat.
- Nikdy jsem si nemyslela, že jsi mrtvý! - ismétli ő is. Jason kérdő tekintettel néz.
- Azt jelenti, hogy sosem hittem el - mondja anya. - Gyere fiacskám, ülj le szépen. Jason, ugye? - Matka természetesen azonnal körbeugrálja Jasont. Olyan, mint régen. Mire én egyet fordultam, ő már kitöltötte a teát, elkezdte a knédlit, és már elmesélte a fél gyerekkoromat. - Ivan, hozz fel Becherovkát is!
- Igazi, cseh Becherovka? - kérdezi csillogó szemekkel életem szerelme. Matka szívébe máris belopta magát ezzel a tekintettel. Mátka ugyanis imádja, ha valaki valamit értékel, ami otthonról származik.
- Egyenesen Karlovy Varyból - mondja matka, és mivel a gombóc már készül, a kezét törölgetve lép mellém, és megint átölel. A vállam alattig ér...
- Elmeséled majd, hogy mi történt? - pillant fel rám.
- Mindent - mosolygok rá, és megölelem.
Amikor táta visszajön, matka épp akkor látja elérkezettnek az időt, hogy a hálójukba rohanjon, és előszedjen egy Dusek-albumot.

Amikor elkészül a gombóc, ahogy szeretem, túróból, a közepén barackkal, matka kipakol mindent a nappaliba, és ott eszünk.
- Tömjed magad Jason, nagyon vékonyka vagy.... - Dusku, eszik rendesen ez a fiú? - néz rám szomorkásan matka.
- Ne szólj már bele mindenbe - inti meg táta. - De azért egyél csak, fiam, te is - tolja Jason elé az edényt. - Túrógombóc barackkal, eredeti recept - kacsint rá, mire Jason elpirul, de azért szed és enni kezd, és figyel. - Te meg mesélj - fordul felém.
- Felrobbantottak minket - mondom, mire matka a szája elé kapja a kezét. - De nem én haltam meg. Összetévesztettek egy másik katonával. Engem egy ottani nő vett gondozásába, ápolt és segített, de az emlékeimet majdnem teljesen elvesztettem. Nem olyan régen volt még egy robbanás, akkor tért vissza minden. Hazajöttem, itthon találkoztam Jasonnel is. Mivel nem voltak papírjaim, ezért....
- Szereztél egy másik személyazonosságot - fejezi be táta.
- Nem tehettem mást. Dusek Frantisec meghalt tizenhat éve.
- Nem baj - mosolyog rám matka könnyes szemekkel. - Nekünk akkor is Dusek maradsz, kicsi fiam - mondja, és közelebb ülve magához ölel.
De szeretem őket...
De Jason nélkül sosem térhettem volna vissza.



makeme_real2012. 01. 08. 14:54:09#18449
Karakter: Jason Williams
Megjegyzés: (Anyucnak)


Másnap reggel már folyik a lázas készülődés. Én egy kicsit le is vagyok maradva, mert a fürdőben készülődés helyett Jirit bámultam. Igen, míg én mosakodtam, ő zuhanyozott, hogy hamarabb elkészülhessünk. De hát... a fenébe, ki tudna a fogkefére és a fogkrémre koncentrálni, ha egy lélegzetelállító pasi folytatja a vizet a fantasztikus testére a zuhanyzóban?!
- Jason, mehetünk? – kérdezi már odakintről.
El kellett ugranunk még öltönyért is neki, mert kifogástalanul szeretett volna kinézni. Ő viszont jóval hamarabb felvette ugye, de most már én is beértem, begombolom a zakómat, és már megyek is kifelé.
Muszáj mosolyognom. Jiri még mindig a nyakkendőjével szenved... Istenem, de édes!
- Még mindig...? – lépek mögé kuncogva. – Fordulj ide.
Megfordul, én pedig gyorsan helyrehozom azt a... valamit, ami odakerült. De utána még egy csókot is lopok, mert annyira imádom.
- Istenien nézel ki –szólal meg.
Felnézek rá, és rögtön nagyot dobban a szívem, ahogy meglátom a szemei csillogását. Aztán ahogy érzem, hogy belemarkol a fenekembe, kuncogva ölelem át, és újabb csókot zsebelek meg. Annyira szeretem...!
- Te sem panaszkodhatsz – simítok végig izmos mellkasán.
Mert tény, hogy fantasztikusan néz ki ebben az öltönyben. Is.
- Menjünk – mosolyog rám.
Felkapom a táskámat, aztán megyünk is ki a kocsihoz. Jiri vezet, mert nekem még papírokat kell rendezgetnem.
- Szólok, hogy merre fordulj majd – mondom, és indulás előtt még odahajolok hozzá egy csókért.

***

Ahogy besétálunk az épületbe, rögtön a szokásos procedúra, mindenki udvariasan köszönget.
- Mr. Williams, mi? – fordul hozzám Jiri, én meg csak rávigyorgok.
Sejtem, mire gondolhat...
- Jason! – ugrik fel a székéből Blair, mikor felérünk az emeletemre. Majdnem felkacagok, mikor meghallom Jiri fenyegető morgását, ahogy Blair átölel. – És... – fordul Jirihez Blair.
- Blair, örülök, hogy látlak – mosolygok rá, aztán úgy helyezkedek, hogy be tudjam mutatni őket egymásnak. – Ő itt Jiri D. Frantisec.
- Jól sejtem, hogy nem egy kolléga? – vigyorog Blair mindentudóan. – Csak a morgás...
- Nem, tényleg nem – feleli Jiri. – A kedvese vagyok.
Istenem, miért izgat fel ez a birtoklás..?!
- Ohh, tőlem igazán nem kell féltenie – lapogatja meg Jiri vállát Blair. – De jesszus, honnan szedte ezeket az izmokat?! – kezdi fogdosni Jiri karját.
- Blair... – figyelmeztetem.
Azt a kart csak nekem van felhatalmazásom tapogatni. Meg karmolgatni. Meg csókolgatni.
- Az apja utasítására átadtam mindent a többieknek, nincsenek bent maradt ügyei jelenleg, de ha szeretné, jelentem, hogy itt van – mondja, miután hátrébb lépett. – Itt vannak, akik keresték – ad át egy jelentős papírhalmot.
- Mr. Wilson bent van? – kérdezem.
- Bent, uram. A saját emeletén – feleli Blair.
- Akkor... gyere – nézek Jirire, és bevezetem az irodámba. – Én most elmegyek, megbeszélem a munkát Wilsonnal. Sietek, rendben? – csókolom meg még gyorsan.
- Jason – ragadja meg a karom, ahogy elindulok. Megszeppenve pillantok fel rá, ahogy visszaránt magához, de csak egy gyengéd mosollyal, finoman végigsimít az arcomon. – Mindennél jobban szeretek – suttogja.
Lehajol, és finoman, gyengéden, szerelmesen csókol meg.
- Én is nagyon szeretlek – ölelem magamhoz a csók után. – Maradj itt, kérlek, főzhetsz kávét, vagy beszélgess Blair-rel, ha akarsz – kacsintok, és már megyek is.

Mr. Wilsonnal secperc alatt megbeszélem a dolgokat. Ő a biztonsági főnök itt, és mindig is kölcsönösen kedveltük egymást. És mit ad isten, éppen most akarta újraszervezni az épület biztonsági rendszerét. Eddig csak a földszinten voltak biztonsági emberek, de most azt tervezi, hogy az emeletekre is kerül két-két ember.
Elég volt egy pillantást vetnie Jiri és Neol fényképére, az adatokat már alig nézte meg, már vette is elő a szerződéseket. Kuncogva figyelem, ahogy aláírja a lapokat, aztán elém tolja, hogy írassam alá a srácokkal, és már kezdhetnek is. Sőt, még azt is megígéri, hogy mivel mindkettőjüket én ajánlottam be, az én emeletemre ők ketten kerülnek.
Hamarosan vissza is térek, Jirit pedig az irodám ablakánál ácsorogva találom.
- Na? – fordul felém kíváncsian.
Vigyorogva lobogtatom meg a papírokat.
- Egy aláírás, és már kezdhettek is – felelem kuncogva. Látom rajta az örömöt és a megkönnyebbülést. Odalép hozzám, és úgy ölel át, hogy még fel is emel a földről. – Jiri! – nevetem el magam.
- Te vagy az én angyalom – néz rám mosolyogva, és alaposan megcsókol. – Meg Neolé is, de csak és kizárólag ebből a szempontból.
Felkacagok, és magamhoz ölelem.
- Szeretlek – csókolok a nyakába.
- Én is szeretlek – csókol meg újra, még mindig mosolyogva.

***

- Szerintem holnap már kezdhettek is, ha akartok – mosolygok Jirire.
Ismét kocsiban ülünk, út közben még beugrottunk Neolékhoz, hogy neki is odaadjuk a lapot. Bár ő éppen nem volt otthon... hehehe. Most már nem is kell máshova mennünk, célirányosan Virginia felé tartunk. Természetesen most is Jiri vezet, hiszen ő tudja, hova kell mennünk. Egyébként is szeretem, amikor vezet, így én nyugodtan gyönyörködhetek benne, simogathatom a combját, vagy odahajolhatok az arcához egy pusziért.
Igazából... izgulok egy kicsit. Na jó, nagyon. Hogy mit fognak szólni... Apropó, ki kéne találni valamit.
- Édesem – simítok a combjára.
- Hm? – mosolyog rám.
- Gondolkoztál már rajta, hogy mit kéne nekik mondanunk?
Látom, hogy elbizonytalanodik.
- Nem... erre nem gondoltam.
- Még van időnk – szorítom meg a combját mosolyogva. – Valami olyasmit kéne kitalálnunk, ami egybevág a halálhíreddel. Mindenképpen bele kell vennünk egy akciót. Egy olyan helyzetet, ahol mondjuk összekeverhették a holttesteket... vagy nem tudták azonosítani.
- Hmm... – gondolkozik el. – Robbanás. Olyankor a felismerhetetlenségig is összeroncsolódhat egy holttest.
- Igazad van – bólogatok. – De azt hogy magyarázzuk ki, hogy te hol voltál közben?
- Megsérültem... Bevertem a fejem.
- Részeleges amnézia? – mosolyodom el. – Zseni vagy.
- Annyira azért nem – neveti el magát.
- És mondjuk hozzátehetnénk, hogy valami ottani családanya vagy valaki megtalált, és magához vett, hogy meggyógyíthasson, és ezért nem találtak meg.
- Most akkor ki a zseni? – vigyorog rám.
- Szeretlek – nevetem el magam, és piros lámpa lévén odahajolok, hogy bezsebelhessek egy finom csókot.

***

Egy takaros, külvárosi ház előtt állunk meg. Nagyobbacska ház, és jókora kert is tartozik hozzá, egy kicsit olyan farmszerű.
Hallom, hogy Jiri jókorát sóhajt mellettem.
- Nyugalom, szerelmem – fogom meg a kezét mosolyogva. – Itt vagyunk.
Nyugtalan a mosolya, ahogy felém fordul. Az arcára simítom a kezem, és hosszan megcsókolom, igyekszem megnyugtatni egy kicsit.
- Gyere, menjünk – sóhajt, miután elváltak az ajkaink.
Kiszállunk, bezárja a kocsit, és zsebreteszi a kulcsot. Odalépek mellé, ujjaimat az övéi közé fűzöm, és szorosan megfogom a kezét. Még egyszer rámosolygok, aztán az ajtóhoz sétálunk, és Jiri becsenget.

Azt hiszem, érzelmek kavalkádjának vagyok szemtanúja, amikor az ajtó kinyílik. Egy kedves arcú, ősz hajú, idősebb asszony nyit ajtót. A szemei kiköpött másai Jiri szempárjának. Formára, színre... Ő az édesanyja, kétségtelen. Az arcán végtelen döbbenet tükröződik, ahogy megrendülten bámulja Jirit. A fiát. Érzem, hogy Jiri is megremeg mellettem, az ujjai szorosabban fogják a kezemet. De én most elengedem, és kicsit oldalra lépek. Ez most nem az én pillanatom, hanem kettőjüké.
- Dusek...? – leheli az asszony. – Kisfiam...?
- Igen... – Jiri megköszörüli a torkát. – Én vagyok az, anya.
- Můj syn! – nyögi az asszony. Gondolom ez valami olyasmit jelenthez, hogy „fiam”. Közelebb lép, és szorosan magához öleli Jirit. Szinte érzem a követ, ami lezuhan Jiri válláról. – Ivan! – kiáltja aztán, még mindig magához szorítva a fiát. – Ivan, gyere! Rychlo!
Hamarosan megjelenik egy az asszony korabeli, szintén ősz hajú férfi is. Neki az arca és a testalkata hasonlít Jirire. Ő az édesapa. Szinte teljesen ugyanaz a jelenet játszódik le: végtelen döbbenet és megrendülés, aztán a férfi és csatlakozik az ölelésbe. Az asszony hangosan zokog, és folyamatosan ismételget valamit csehül, de nem értem, mit mond. Jiri és az édesapja igyekeznek tartani magukat, de a fejemet tenném rá, hogy ha titokban is, de ők is sírni fognak.
Meglepve emelem a kezemet az arcomhoz, mikor valami végigcsiklandozza. Az ujjammal egy könnycseppet törlök le, mire majdnem felnevetek. Tessék, jóformán semmi közöm hozzá, mégis... én is megkönnyeztem a jelenetet. Bár nem csoda... Jiri boldogsága az enyém is.


Rauko2012. 01. 07. 22:01:30#18442
Karakter: Dusek Frantisec, Diod, Jiri Vondra
Megjegyzés: ~ Apucnak


- Éjszaka kilopóztam mellőled – pillant rám bűnbánóan, de a tekintete azonnal meg is változik. – Fejlesztened kell az éber alvásodat – cukkol, és még a mellkasomat is bökdösi. Kis aljas...
- Ugyan már! Tuti rendesen kifárasztottad előtte – vigyorog Neol.
- Hát abból nem volt hiány... – jegyzem meg, mire Jason pattan, és már fogja is be a számat.
- Az apám is jelen van!
A tenyere alatt mosolyodom el, imádom, mikor ilyen.
- Hagyd csak, fiam! Mi is voltunk fiatalok anyáddal – kuncogja Oliver,.
- Hát, három fiúgyerekkel... – mondja Kirk.
- De még milyen gyerekek. Nem igaz, Neol? – cukkolja kicsim most Neolt, aki persze vevő is erre, de ebből Oliver mit sem ért. Nos, ez majd változik.

Hazaérve nem történik már semmi. Mindketten álmosak, fáradtak vagyunk, így csak bedőlünk az ágyba, és elalszunk.

___

Arra ébredek, hogy valaki puszilgat.
Jason... utána is kapok, követelve a reggeli csókomat, és miután megkapom, már hajlandó vagyok felkelni. Bár már megint kilopózott. Valahogy nagyon kitanulta, hogy hogyan tud úgy felkelni, hogy engem ne ébresszen fel.
- Jó reggelt – suttogom még picit rekedtes hangon.
- Neked is! Remélem, éhes vagy – int a kis szekrény felé, és ahogy odapillantok, reggelit látok. De édes...
- Angyal vagy – bókolok neki mosolyogva.
Imádok vele lenni...

___

A lasagne már a sütőben, mi kincsemmel a nappaliban ülünk, egymást ölelgetve, mikor Jason megszólal.
- Szóóóóval...
- Ajaj, mi jutott már megint eszedbe? – vigyorgok rá.
- Héé – pillant rám, mire azonnal egy csókkal engesztelem ki. – Arra gondoltam, hogy holnap vagy holnapután elmehetnénk a szüleidhez. Mit szólsz? Vagy még ne rohanjak annyira előre?
- Ahogy szeretnéd kincsem – mondom, de igen... én is akarom. Már holnap.
- Oké, akkor holnap megyünk! Sőt, ha gondolod, menet közben beugorhatunk az irodába is, hogy megalapozzam nektek a munkát. Persze csak ha akarjátok.
- Fogalmam sincs, hogyan fogok ennyi mindent meghálálni neked...
Kuncogva bújik közelebb.
- Az, hogy velem vagy, és velem is leszel, már így is mindennél többet ér számomra. Hiszen szeretlek.
- Én is szeretlek – csókolom meg finoman.

Ebéd után a hálóban fekszünk és DVD-zünk, mikor megcsörren a mpobil.
- Tesó... - szól bele azonnal Neol. - Add Jasont, azonnal.
- Mi a baj, - kérdezem aggódva.
- Csak add már, basszus - nyöszörgi, mire persze m,eg is teszem, és aggódva várok.
Amikor leteszik, Jason hatalmas vigyorral fordul felém.
- Elhívta Alexet randira, és nem biztos benne, hogy hova vigye, emiatt kellettem neki - mondja, mire hatalmas kő esik le a szívemről. Azt hittem, bajba került.  - Hát... Ha csak feleannyira is sikerül elvarázsolnia Alexet, mint ahogy azt te tetted velem, a bátyám sorsa megpecsételődött – mosolyog rám. Imádom...

___

- Jason, mehetünk? - kérdezem tőle, amint épp az előszobában állok, és próbálok valami elviselhető formát varázsolni a nyakkendőmre, de nehezen megy. Persze, öltönyhöz azért ragaszkodtam, bár így reggel még el kellett szaladnunk venni egyet. És mivel nekem nem voltpénzem, Jason fizette, de a lelkére kötöttem, hogy igenis, vissza fogom adni! Az első fizetésből. Vagy ha nem, akkor elviszem egy nagyon elit helyre vacsorázni. Szeretem, imádom, és jól esik, hogy gondolkodik rólam, de nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ingyenélő vagyok.
- Még mindig...? - lép mögém kuncogva. - Fordulj ide. - Megfordulok, és milyen csalás... ő két mozdulattal megköti a nyakkendőt, és még egy gyors csókot is ad.
- Istenien nézel ki - bókolok neki. Tényleg borzalmasan jól néz ki öltönyben. Akkor is abban volt, amikor először láttam, ez tény, de ez most más. Most, hogy gondolkodás nélkül markolhatok bele izmos fenekébe, mire ő kuncogva karol át és lop egy csókot, ez most más. Romantikusabb és mivel az enyém, gyönyörű.
- te sem panaszkodhatsz - simít végig a mellkasomon. Már észrevettem, hogy nagyon tetszik neki a felsőtestem, ezért el is döntöttem, hogy beszélek Neollal, hogy keressünk egy edzőtermet és tartsuk karban magunkat, mert nem lenne jó, ha elpunnyadnék. És neki is így tetszem.
- Menjünk - mosolygok rá, mire bólint, elrohan a nappaliba, felkapja az aktatáskát és már megyünk is. Én vezetek, most neki úgyis még össze kell szednie a papírokat.
- Szólok, hogy merre fordulj majd - jegyzi meg, mielőtt indítok, és még hozzám hajol egy csókért.

___

- Mr. Williams - köszönti a sokadik ember.
Nem mondom, hogy rossz, csak borzalmasan furcsa. Alattam nyöszörög az ágyban, a hátam karmolja és csókol, itt meg ő a főnök.
- Mr. Williams, mi? - fordulok felé, mire csak egy ravasz vigyort kapok.
Közben elérünk egy olyan emeletre, ahol tényleg otthonosabban mozog, aztán megjelenik egy nő.
- Jason! - Csillogó szemekkel ugrik fel, és már ölelné az ÉN Jasonömet, de... ahh. Nem avatkozhatok bele, de azért morgok. Tudják csak: enyém. - És... - fordul felém.
- Blair, örülök, hogy látlak - mosolyog rá Jason, de nem úgy, így megnyugszom. Ez csak egy baráti mosoly. - Ő itt Jiri D. Frantisec. - Jason bemutat, de a nő mindent tudó vigyorral mér végig.
- Jól sejtem, hogy nem egy kolléga? - kérdezi. - Csak a morgás...
- Nem, tényleg nem - felelem, próbálva jó fej lenni. - A kedvese vagyok - jelentem ki.
- Ohh, tőlem igazán nem kell féltenie - csapkodja meg a vállam a nő. Tűröm, és... ha nem pályázik Jasonre, akkor még jóban is lehetünk. - De jesszus, honnan szedte ezeket az izmokat?! - kérdezi elhűlve, és elkezdi nyomkodni a karomat.
- Blair... - szól rá Jason, mire a nő elpirul és hátrébb lép.
- Az apja utasítására átadtam mindent a többieknek, nincsenek bent maradt ügyei jelenleg, de ha szeretné, jelentem, hogy itt van - mondja a nő. - Itt vannak, akik keresték - ad át egy jelentős papírhalmot.
- Mr. Wilson bent van? - kérdezi Jason.
- Bent, uram. A saját emeletén - feleli Blair.
- Akkor... gyere - pillant rám Jason, majd az irodájába vezet. - Én most elmegyek, megbeszélem a munkát Wilsonnal. Sietek, rendben? - kérdezi, és kapok egy csókot.
- Jason - ragadom meg a karját, majd visszarántom. meglepetten pillant fel rám, de én csak mosolyogva simítok végig az arcán. - Mindennél jobban szeretek - suttogom, és lehajolok, lopva egy csókot. Lágy, szerelmes csókot, amiből mindig tudom, hogy éppen annyira szeret engem, mint én őt.
- Én is nagyon szeretlek - ölel át a csók után. - Maradj itt, kérlek, főzhetsz kávét, vagy beszélgess Blair-rel, ha akarsz - kacsint rám, majd elrohan.

Nem beszélgetek. Főzök egy kávét, és a csészével a kezemben szemlélem az épületet. Honnan lehetne lőni.
De nem látok semmit.
A környéken nincs olyan hely, ami elég magas lenne ahhoz, hogy ezt az ablakot el lehessen találni megfelelően. helyesebben az ablakot igen, de a golyó a falba csapódna, nem az asztal felé. Ez örömmel és nyugalommal tölt el, így mire visszajön Jason, már fel is mérem a terepet.
- Na, - kérdezem kíváncsian. Szevm szerint holnap munkába állnék, és tudom, Neol is így van vele.
A Williams fiúk édesek, de jó, ha van pénze az embernek, hogy meglepje őket olykor-olykor.


makeme_real2012. 01. 05. 19:53:30#18426
Karakter: Jason Williams
Megjegyzés: (Anyucnak)


Az este természetesen szeretkezéssel zárul. Az elsöprő és szenvedélyes együttlét legalább olyan fárasztó is, mint amilyen fantasztikus... de én éberen tartom magam. Amikor összebújunk a takaró alatt, Jirihez bújva várom, hogy a légzése lassan egyenletessé váljon. Tudom, hogy nagyon éber alvó, de valamilyen csoda folytán mégis sikerül úgy kibújnom az öleléséből, hogy nem ébred föl rá.
Az ajtóról leveszem a ráakasztott köpenyemet, aztán kisétálok a nappaliba. Előveszem a laptopomat, aztán leülök a kis dolgozóasztalomhoz, ahol ott a nyomtató is. Kicsit több időt vesz igénybe, mint számítottam rá, de azért sikeresen megírom a szerződést. Pontos, precíz, minden egyes pontra kitérő szöveg. (Háromszor ellenőrzöm, hogy van-e olyan pont, amit kihagytam, vagy amin ki lehetne fogni.) Amikor kész vagyok, összekötöm a laptopot a nyomtatóval, és miközben kinyomtatom a dokumentumot, hálát adok az égnek, hogy a nyomtató halk és diszkrét. Mikor kinyomtattam, még egyszer átolvasom, és mikor mindent rendben találok, nyomtatok belőle még két példányt.
Mindkettőt aláírom, átlátszó mappába teszem, az egyik a táskámba süllyesztem, a másik kettőt pedig elzárom a ház rejtett széfjébe. Az egyik itt fog maradni, a másik pedig megy a kollegámhoz.
A vallomás pedig csak ezután következik.

Nem tudom, mennyi ideig ülök ott, de egy-két órát biztosan a billentyűzet fölé görnyedve töltök. Mindenre kitérek, mindent sokszor ellenőrzök, a végeredménnyel pedig elégedett vagyok. Ebből csak két példányt nyomtatok, összefűzöm az oldalakat, aztán mindkét példányom aláírom az utolsó oldalt, és szignózom a többit. Ezek is mehetnek a széfbe.
Kikapcsolom a nyomtatót és a laptopot, lekapcsolom az asztali lámpát, aztán visszaosonok a hálószobába. A köpenyt visszaakasztom az ajtóra erősített fogasra, aztán visszabújok a takaró alá. Jiri most sem ébred föl, csak reflexszerűen magához ölel, mikor megfelelő közelségben vagyok.
Elmosolyodva sóhajtok egyet, puha csókot hintek az éppen kézre eső mellkasára, aztán lehunyom a szemeimet, és már alszom is.

***

Másnap egy kicsit korábban érkezünk. Jirit délben felhívta Jade, hogy Neol főz, ezért menjünk hamarabb, mi pedig elfogadtuk az ajánlatot. Hat órakor egy üveg kólával és borral a kezünkben érkezünk. Én vezetek, és magamban már eldöntöm, hogy visszafelé is én fogok, hogy Jiri borozhasson a fiúkkal.
- Üdv – nyit ajtót Kirk. – Akhir kicsit késik, de ő is ideér, mire az öreg – mondja.
Bemegyünk, és íncsiklandozó illatok csapják meg az orrunkat. Aztán már meg is jelenik a tettes.
- Na, végre – morog Neol, aztán Jirihez lép, és átöleli. – Üdv, tesó.
- Elérzékenyültél? – csipkelődik Jiri.
Valamit súg neki, de én nem hallom. Aztán mikor hozzám lép... nos, nem kicsit döbbenek meg és jövök zavarba, amikor felkap.
- Épp elkészültem – mondja, miután letett. – Jason, neked dupla adagot kell enned, nagyon vékonyka vagy – néz rám.
- Most már tyúkanyó leszel? – vágok vissza. – Így nem fogsz bejönni a testvéremnek – vigyorgok rá.
- Túl szexi vagyok ahhoz, hogy egy ilyen kis hülyeség miatt ne kellenék neki – kacsint.
A már megterített asztalhoz megyünk, és hozzá is látunk az evéshez. És a kaja... mennyei. Ha Alex lecsap rá... vagy Neol lecsap Alexre, a testvéremnek arany fogása lesz Neollal. De nem annyira, mint amekkora szerencsésnek én elmondhatom magam Jiri mellett.
- Egyébként szerintem el kellene foganni az öreg ajánlatát – szólal meg Jade. – Mármint... ha nektek nem gond.
- Nekem nem – feleli Kirk, és Loan is bólint.
- Nekem meg tök hat, én így is, úgy is elvagyok – mondja Neol.
- Nekem is szükségem van egy új személyiségre. Nem állhatok az anyám meg az apám elé személyi nélkül – sóhajt fel Jiri. – És nem utolsó sorban, még melót is kell találnunk, Neol – néz rá, mire Neol bólint, nekem pedig remek ötletem támad.
- Utóbbiban tudok segíteni – szólalok meg. – Biztonsági őröket folyamatosan felveszünk mostanában az irodába, mindkettőtöket beprotezsálhatlak, ha nektek is oké.
Végül is, testhezálló feladat lenne számukra. Én pedig néha elcsíphetném Jirit, és berángathatnám az irodámba, vagy a mosdóba... Hm, na erről majd később.

***

Kilencig beszélgetéssel, vörösborral és kólával ütjük el az időt. Én szigorúan csak kólázok, hiszen kocsival vagyunk. Aztán éppen időben befutnak apáék.
- Engedelmetekkel kicsit előre dolgoztunk – kezd bele apa. – Elmentem Steve-hez, és megcsináltuk a papírokat, amiket persze, ha nem tartjátok jó megoldásnak, akkor elégethetünk.
Mindenki elé kiteszi az asztalra a hozzájuk tartozó igazolványokat és okmányokat. Mivel hozzá bújva ültem, én is Jirivel egyszerre szemlélem meg a papírokat. Jiri D. Frantisec névre szól, és kapott középfokú végzettséget, valamint cseh és olasz nyelvvizsgát.
- Részemről elfogadom – szólal meg először ő.
Rám pillant, én pedig mosolyogva helyeselek. Természetesen mindketten bizalmatlanok vagyunk, de ezek a papírok talán mégis a nyugalmat jelenthetik. És az, hogy már ténylegesen komolyan Jirivel élhessek, nyugodtan, boldogan és szerelmesen... Nekem ez mindent megér.
De nem szabad megfeledkeznem a szerződésről.
- Akkor ezt írja alá – tolom a fickó orra alá.
- Ezt mikor csináltad? – kérdezi Jiri meglepve, de nem felelek.
- Mi ez? – kérdezi az igazgató.
- Biztonság, nekik – felelem.
Gondolkozik, hümmög, átfutja, de végül aláírja. Szerencsére. Végül mindenki rábólint a dologra, a fickó pedig amolyan „a soha viszont nem látásra” jelszóval lép le.
- Akkor... igyunk a sikerre – szólal meg apa, miután a fickó elment, és elővesz egy üveg szakét.
- De kincsem – fordul felém Jiri. – Ezt mégis, mikor csináltad?
- Éjszaka kilopóztam mellőled – vallom be. – Fejlesztened kell az éber alvásodat – bököm meg a mellkasát kuncogva.
- Ugyan már – veszi a védelmébe Neol. – Tuti rendesen kifárasztottad előtte – vigyorog ránk szélesen.
- Hát abból nem volt hiány... – mondaná Jiri, és bár nem tudom, lenne-e még folytatása is a mondatnak, a biztonság kedvéért gyorsan befogom a száját.
- Az apám is jelen van – figyelmeztetem elpirulva.
Jiri szemeiben huncut fény csillan, és érzem, hogy mosolyog a tenyerem alatt. Apa viszont csak felnevet.
- Hagyd csak, fiam! Mi is voltunk fiatalok anyáddal – kuncogja.
- Hát, három fiúgyerekkel... – rázza a fejét Kirk ál-csodálkozva.
- De még milyen gyerekek – kuncogom. – Nem igaz, Neol? – fordulok felé széles vigyorral.
- Hmm – néz a plafonra elgondolkozva, és megnyalja a száját.
- Lemaradtam valamiről? – vonja össze a szemöldökét apa.
- Nem – vágja rá Neol.
- Ugyan... – nevetem el magam.
Jiri csak mindentudóan vigyorog, miközben magához ölel, én meg lopok egy csókot.

Már bőven éjszaka van és sötét, mire hazaindulunk. Elbúcsúzunk a srácoktól, aztán még hazaugrasztjuk apát is, mielőtt visszamennénk haza. Az egész estés menet, beszélgetés és egyebek azonban mindkettőnket megfelelően lefárasztottak, így egy gyors zuhany még belefér az estébe, de más semmi esetre sem. Bedőlünk az ágyba, összebújunk, és már alszunk is, mint akiket agyonvertek.

***

Másnap szokatlanul korán kelek, mégsem vagyok egyáltalán kómás vagy álmos. Jiri még édesdeden alszik, és nincs is szívem felkelteni. Kilopózom az ágyból, aztán a köpenyemet felkapva a szobából is, egyenesen a konyhába.
Célirányosan kapom elő a szükséges eszközöket és alapanyagokat. Serpenyő, tál, két tányér, villák, olaj, tojás, sajt, szalonna. Seperc alatt elkészítem a finom meglepetés reggelit. A kenyértartóból csempészek a tányérokra egy-egy nagy szelet kenyeret is, aztán két pohárba narancslevet töltök. Tálcára teszem a két tányért, villát és poharat, aztán az idő közben elkészített két bögre kávét is, és így osonok vissza a hálószobába.
Halkan leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre, aztán Jiri felé fordulok... és majdnem elnevetem magam. A párnámat öleli magához helyettem. Istenem, milyen édes! Felmászok az ágyra, meg sem állva a szerelmemig, aztán mellé térdelve lassan elkezdem puszikkal elhalmozni az arcát. Mormog valamit, és felém fordítja a fejét, szinte követelve, hogy csókoljam meg. Kuncogva teszek eleget a néha kérésnek.
- Ébresztő, édesem – suttogom mosolyogva.
Kinyitja a szemeit, és lassan elmosolyodik.
- Jó reggelt – suttogja.
- Neked is – csókolom meg újra. – Remélem, éhes vagy – intek fejemmel a tálca felé.
Arra fordul, és felcsillannak azok a gyönyörű szemei.
- Angyal vagy – mosolyog rám.
Bezsebelek még egy csókot. Sosem elég...
A helyzetünk végül úgy néz ki, hogy Jiri felül az ágyban, engem odahúz az ölébe, a tálca pedig mellénk kerül. Így iszogatunk és falatozunk, néha el-eljátszogatva a másikkal, egymást etetve.

***

- Szóóóóval – kezdek bele az ötletembe, miközben a nappaliban heverészünk egymás karjaiban, a tévét bámulva, és a sütőben sülő, közös erővel elkészített lasagne illatát szagolva.
- Ajaj, mi jutott már megint eszedbe? – vigyorog rám szemtelenül.
- Héé – nézek rá durcásan, mire ő nevetve ad egy engesztelő csókot. – Arra gondoltam, hogy holnap vagy holnapután elmehetnénk a szüleidhez. Mit szólsz? – kérdezem mosolyogva. – Vagy még ne rohanjak annyira előre?
- Ahogy szeretnéd kincsem – feleli mosolyogva, de én láttam azt a felcsillanást a szemében.
- Oké, akkor holnap megyünk – jelentem ki. – Sőt, ha gondolod, menet közben beugorhatunk az irodába is, hogy megalapozzam nektek a munkát. Persze csak ha akarjátok.
- Fogalmam sincs, hogyan fogok ennyi mindent meghálálni neked – ölel magához szorosan.
Kuncogva fúrom a fejem finom illatú nyakához, és elhintek rajta egy csókot.
- Az, hogy velem vagy, és velem is leszel, már így is mindennél többet ér számomra – suttogom. – Hiszen szeretlek.
- Én is szeretlek – csókol a halántékomra.

Nem sokkal később megebédelünk, aztán betelepszünk a hálóba, beteszünk egy DVD-t a lejátszóba, majd összebújunk a takaró alatt, hogy megnézzük a filmet. Készítettünk elő popcornt, chipset és üdítőt is. Viszont alig telik el három másodperc a filmből, a telefon zavar meg minket.
Neol hívja Jirit, méghozzá azzal, hogy azonnal adja át nekem a telefont. Erre persze rögtön megrémülünk mindketten... aztán legalább ilyen jót nevetünk a dolgon. Neol azért keres, mert elhívta Alexet egy randira, és csak utána jött rá, hogy fogalma sincs, hova vihetné, mert nem tudja, mit szeret a bátyám.
Örömmel segítek neki, minden kérdésére lelkiismeretesen válaszolok, és végül mosolyogva teszem le a telefont. Jiri is vigyorog.
- Hát... – kezdem elgondolkozva. – Ha csak feleannyira is sikerül elvarázsolnia Alexet, mint ahogy azt te tetted velem, a bátyám sorsa megpecsételődött – mosolygok rá.
Nevetve csókol meg, majd húz vissza a karjaiba, és újra elindítjuk a filmet. Imádok vele lenni, és már alig várom, hogy a szüleit is megismerhessem.


Rauko2012. 01. 04. 20:28:14#18420
Karakter: Dusek Frantisec, Diod, Jiri Vondra
Megjegyzés: ~ Apucnak


- Itt most az a fontos, hogy ti mit akartok. Két lehetőség van. Kiteregetjük a szennyest, vagy elfogadjuk az igazgató ajánlatát.
- Melyiknek milyen veszélye van? – kérdezi Neol.
- Nos... ha nyilvánosságra hozzuk a CHAOS létezését, azzal kisebb-nagyobb szégyenbe borítjuk a CIA-t és a kormányt is. Ha nincsenek is benne annyira... akkor is, az embereket felháborítja az ilyesmi, és elvárnák, hogy tudjanak róla, és megakadályozzák. Másrészt pedig ti is nyilvánosságra kerültök. Biztosak lehettek benne, hogy a média hosszú időre rátok fog szállni, valószínűleg egy-két hónapig egy lépést sem tudnátok megtenni anélkül, hogy mikrofont nyomjanak a szátokba.
- Hát ez nem hangzik túl jól – sóhajt fel Loan, azt hiszem kimondva mindannyiunk gondolatait. – És a másik lehetőség?
- Őszintén? Nem szívesen bízom meg az igazgatóban. Mondani én is tudok sok mindent, de az soha nem fog bebizonyosodni, hogy nem tudhattak-e esetleg többen is a CHAOS létezéséről. Ha a CIA ad nektek új személyazonosságot, mindennel tisztában lesznek és majdnem biztos vagyok benne, hogy életetek hátralevő része le lenne nyomozva. Lássátok apa példáját, aki ráadásul csak kiképző volt, mégis... még az én lakásomban is lehallgatják a telefont, mert az ő nevén van a ház.
- Te melyiket javaslod inkább?
- Nem tudom... Mindkettőben megvan a kockázat. Ezért fontos az, hogy ti mit szeretnétek. De ha inkább nyugalmas életet akartok, annyival megfűszerezve, hogy az éberségeteket azért nem árt minimálisan fenntartani, akkor el kell fogadnunk az igazgató ajánlatát. Loan, neked családod van, akik biztosra veszem, hogy visszavárnak. Az ő szempontjukból mindenképpen a nyugalom lenne a jó választás.
- Akkor legyen az – sóhajtok fel.

Hazaérve azonnal a nappaliba megyek, és az első adandó alkalommal az ölembe húzom kincsemet.
- Ki vele, mi aggaszt, kincsem?
- Borzasztó, hogy úgy olvasol bennem, mint egy nyitott könyvben – mosolyog rám kedvesen.
- Én határozottan szeretem!
- Egyébként... Ahj, nem tudom – sóhajt fel. – Akkor is nagyon gyanús nekem ez az igazgató.
- Azaz?
- Ha ennyire titokban volt tartva majdnem minden... akkor hogyan tudta meg? Ráadásul ilyen hamar. És mi a garancia arra, hogy csak ő tudja?
- Bevallom, ezen én is elgondolkoztam - vallom be.
- Nem tudok megbízni a CIA-ban.
- Nem csodálom. És teljesen megértelek – ölelem magamhoz. A CIA-ben senki sem bízik...
- Valahogy ki kéne fognunk rajta...
- Mire gondolsz?
- Lehet, hogy alá kéne íratnom vele egy titoktartási szerződést.
- Nem írná alá.
- De talán pont azért igen, amiért te is rávágtad, hogy nem. Én csak egy semmi kis ügyvéd vagyok a szemében, egy eltaposható kisbogár...
- Ne beszélj így magadról...
- Várj, hadd fejezzem be! Ő biztosan úgy ítéli meg, hogy ha kezd forróvá válni a talpa alatt a talaj, akkor eltesz láb alól, és megsemmisíti. De... nekem is vannak kapcsolataim. Megbízható kapcsolataim. Ha a tudta nélkül lemásolnánk a dokumentumot, és csatolnék mellé egy aláírt, hitelesített vallomást a történtekről... És megmondhatnám a kollegámnak, hogy ha bármi történik velem, továbbítson egy másolatot a sajtónak, és egyet a kormánynak.
- Nagyon remélem, hogy ilyesmire nem kerülne sor – morgom azonnal. Gondolni sem akarok ilyenekre.
- Én is kevésnek tartom az esélyét, de mindig felkészülök a legrosszabbra.
- Szeretlek – mondom sokadszorra. Imádom...
- Én is szeretlek!

_________

Másnap este, a megbeszélt időpontban természetesen ott vagyunk. Illetve már korában, ugyanis délben felhívott Jade, hogy menjünk hamarabb, mert Neol főz. Ez egy jó ajánlat, Neol ugyanis szakácsnak tanult, mielőtt bérgyilkos lett, így hát el is fogadtuk gondolkodás nélkül.
Hatkor, felszerelkezve egy üveg kólával és egy olcsóbb borral, beparkolunk a ház elé. Most Jason vezet, így volt jó, nem szeretném, ha azt hinné, hogy élősködök rajta.
- Üdv - nyit ajtót azonnal Kirik. - Akhir kicsit késik, de ő is ideér, mire az öreg - mondja, majd hagyja, hogy bemenjünk. A lakást már megtölti a saslik illata, és pont olyan istenien finom, ahogy Neol csinálja. Mennyei... Néha sütött-főzött régebben is, ha épp nem volt munkánk, vagy szabadidőt kaptunk.
- Na, végre - morran ránk, majd közelebb lép és gondolkodás nélkül megölel. - Üdv, tesó.
- Elérzékenyültél? - kérdezem, de azért visszaölelem.
- Csak rájöttem, hogy ennyien vagytok nekem - suttogja a fülembe, majd Jasonhöz lép, akit viszont különösebb megerőltetés nélkül kap fel. Nem szólok érte, tudom, hogy bár Neol meleg, nem veszélyes a kapcsolatunkra. Ő is tudja, hogy nem, lenne értelme, hiszen mindent elrontana, és nem csak a kapcsolatomat Jasonnel.
- Épp elkészültem - jegyzi meg, miután letette fülig pirult édesemet. - Jason, neked dupla adagot kell enned, nagyon vékonyka vagy - jegyzi meg.
- Most már tyúkanyó leszel? - kérdezi Jason. - Így nem fogsz bejönni a testvéremnek - vigyorodik el.
- Túl szexi vagyok ahhoz, hogy egy ilyen kis hülyeség miatt ne kellenék neki - kacsint rá, majd a már megterített asztalhoz vezet minket.
Az kaja mennyei. Több, mint mennyei... imádom, mikor Neol főz, és már tudja az adagokat is, így megint egy kisebb hadseregre valót gyártott.
- Egyébként szerintem el kellene foganni az öreg ajánlatát - mondja Jade. - Mármint... ha nektek nem gond.
- Nekem nem - feleli Kirk, és Loan is bólogat rá.
- Nekem meg tök hat, én így is, úgy is elvagyok. - Neol megjegyzésére kicsit elgondolkodok, de tekintve, hogy  mindenki engem figyel, megszólalok.
- Nekem is szükségem van egy új személyiségre. Nem állhatok az anyám meg az apám elé személyi nélkül - sóhajtok fel. - És nem utolsó sorban, még melót is kell találnunk, Neol - nézek rá, mire nagyokat bólint.
- Utóbbiban tudok segíteni - szólal meg kincsem. - Biztonsági őröket folyamatosan felveszünk mostanában az irodába, mindkettőtöket beprotezsálhatlak, ha nektek is oké.

___

Az este további része kellemesen, vörösborozva, kólázva telik, de egyikünk sem bánja, hiszen jól van ez így.
Aztán fél kuilenckor befut az öreg és Oliver.
- Engedelmetekkel kicsit előre dolgoztunk - mondja kedves apósjelöltem. - Elmentem Steve-hez, és megcsináltuk a papírokat, amiket persze, ha nem tartjátok jó megoldásnak, akkor elégethetünk - folytatja, majd kipakolja elénk az igazolványokat. Mindenki elé azt, amelyik hozzá tartozik.
Az enyém Jiri D. Frantisec névre. Minden stimmel, és kaptam még hozzá egy középfokú végzettséget is, cseh és olasz nyelvvizsgával, hiszen ezeken a nyelveken egyébként is tudok. A többiek is megkapnak mindent, és így percekre néma csend borul a lakásra. Mindenki gondolkodik.
Túl csábító ez, túlságosan tetszik az ötlet, hogy mostantól nyugodtan éljek, hivatalos papírokkal, legyen rendes munkám és gondoskodhassak Jasonről.
- Részemről elfogadom - szólalok meg először én, majd Jasonre nézek, aki boldogan bólint. Fenntartásai vannak, ahogy nekem is, de ez így van jól. Jobb félni, mint megijedni.
- Akkor ezt írja alá - dug egy papírt Jason az igazgató orra alá.
- Ezt mikor csináltad? - kérdezem meglepve, de a tekintetével lecsendesít.
- Mi ez?
- Biztonság, nekik - feleli az igazgató kérdésére. Az öreg még méregeti egy darabig, aztán hümmögve veszi a tollat, és aláfirkantja.
Percekkel később már mindannyian rábólintanak, így az öreg, megígérve, hogy többet az életbe nem látjuk, elhúzza a csíkot, mire Oliver szólal fel.
- Akkor... igyunk a sikerre- jegyzi meg, és a táskájából az asztalra tesz egy üveg szakét. Imádom a szakét...!
- De kincsem - fordulok felé. - Ezt mégis, mikor csináltad? - kérdezem tényleg ledöbbenve. Egész éjszaka mellettem volt... vagy nem?


makeme_real2012. 01. 03. 23:22:19#18414
Karakter: Jason Williams
Megjegyzés: (Anyucnak)


Lassan kezdek ébredezni. Jiri mintha beszélgetne valakivel...
A következő, amit érzékelek, az az, hogy kipattan az ágyból.
- Mi történt? – kérdezem álmatag hangon.
- Jade hívott. Apád szólt, hogy oda kell mennem – feleli.
Elhajolok a csók elől, és már kint is vagyok az ágyból.
- Egy perc és kész vagyok – vágom rá, és már lendülnék is a szekrény felé, de megfogja a karom, és visszaránt.
- Nem mondtam, hogy ketten megyünk.
- Ugye nem gondoltad, hogy a történtek után egyedül akárhova is elengedlek? – villantom rá idegesen a szemeimet.
- Anyáék után megtanítalak lőni – sóhajt fel.

Alig két perc alatt összekapjuk magunkat, öt perc múlva pedig már az Audiban ülök Jiri mellett. A lakás feljáróján már ott parkol egy fekete autó. Ijesztően ismerős fekete autó.
- Jiri... – simítok a karjára aggódva.
Legszívesebben most azonnal ráparancsolnék, hogy padlógázzal pucoljunk innen, de tudom, hogy soha nem hagyná cserben a bajtársait. És nem is várhatom el tőle.
- Nem lesz baj – mosolyog rám, de az arca feszült.
Kicsatolom az övem, és gondolkodás nélkül átölelem
- Szeretlek – suttogom.
- Én is szeretlek – szorít magához.
Épphogy kiszállunk, már meg is jön Alex kocsija, és apával együtt szállnak ki belőle.
- Mi ez az egész? – kérdezem rögtön.
- Ne csináld a fejed, te is tudtál mindenről – veti oda Alex.
- Mi bajod?! – vonom kérdőre idegesen.
- Felkeres az irodámban a CIA igazgatója, és szerinted nem jogos, hogy gondjaim vannak a titkolózásotokkal? – indul el a ház felé dühösen.
Belépve egy idősebb férfival találjuk szemben magunkat.
- Üdvözletem – köszön.
- Mi folyik itt? – kérdezi Alex feszülten.  
- Nyugi szépfiú, és ülj le – szólal meg Neol.
- Szóval. Hallottam a történtekről – néz apára célzatosan. – És van egy ajánlatom.
- Mi lenne az? – lépek azonnal előbbre.
- Jason Williams, ha nem tévedek – mér végig a férfi. – Diod szeretője, Akhir legkisebb fia. Okos ötlet lenne nyilvánosságra hozni a CHAOS létezését. De ha nem teszik, akkor tudok egy jó alkut ajánlani – mosolyodik el.
- Miféle alku? – kérdezem.
- Kiemeltetem az öt CHAOS katonát, eltüntetem Jiri Vondrát és kapnak egy-egy új személyazonosságot, visszatérhetnek a családjaikhoz, és minden általuk elkövetett bűncselekmény semmis lesz – sorolja.
Állom a pillantását, engem aztán nem tud sem lenyűgözni, sem átverni ezzel az „én vagyok a CIA nagy feje és bármit megtehetek, csak boruljatok térdre előttem” szöveggel.
- Ezt meg kell beszélnünk – felelem. – Holnap este keressen fel minket.
A férfi felvonja a szemöldökét.
- Na, de fiatalember...
- Szeretné, hogy vesztegetésért feljelentsem, és azonnali sajtótájékoztatót kérjek az irodánk elé? – vágok közbe.
- Holnap este ide jövök, nyolcra – sziszegi a férfi, aztán kitrappol a lakásból.
Szinte fújtatva nézek utána, de ahogy megérzem Jiri közelségét, automatikusan fordulok felé és nyugszom meg. Nem szól semmit, csak elém lép, ujjaival finoman végigsimít az ajkaimon, aztán megcsókol.

Minden erőmre és önfegyelmemre szükségem van, hogy ne nyögjek – vagy ami még rosszabb: izguljak – fel mindenki füle hallatára – vagy szeme láttára.
Bár a csók nem hosszú, mégis magában hordozza, hogy ezzel a kis jelenettel sikeresen felizgattam Jiri fantáziáját, és este ennek... hm... hangot is fogunk adni. Szó szerint.
- Hihetetlen vagy, kisfiam – lép mellénk apa, mikor elváltunk egymástól. – Csak álltam és tátottam a számat.
- Egyet kell értenem – helyesel Neol. – Külön édes volt, hogy Diod közelségére megint doromboló kismacska lettél – nevet fel, ezúttal nem gúnyolódva.
- Oké... akkor... nekem az a véleményem, hogy lemegyünk vásárolni – rondít a hangulatba Alex. – Jason, apa és én. Ti maradjatok itt, beszélgessetek. Hozunk piát meg kaját, és megbeszéljük, mert egy szót sem értem, és most már követelem, hogy mondjátok el, amit tudnom kell.
- Milyen vadóc família – jegyzi meg Neol.

Mikor már a kocsiban ülünk, Alex azonnal kérdezni kezd.
- Oké, ki vele. Mindennel. Mi volt ez az egész? Ki az a Diod? Ki az az Akhir? Ki az a Jiri Vondra? Mi az a CHAOS? Ki volt ez a másik négy férfi? Mi köze ehhez a CIA igazgatójának? És végül, de nem utolsó sorban: mi a franc közötök van nektek ehhez?!
Felsóhajtok, és apára pillantok.
- Apa, kezdd te.
- Oké – sóhajt ő is egyet. – Több mint tíz évvel ezelőtt a CIA egy titkos művelethez alkalmazott...
Nagy vonalakban elmeséli a CHAOS-csoport megalakulását, hogy hogyan épül fel, mi volt az ő feladata, neveket is említve.
- Jó, de mik ezek a hülye nevek?
- Akhir én vagyok.
- És a többi?
- Jason – néz rám apa –, te jössz.
- Oké – fújom ki a levegőt. – Jó néhány héttel ezelőtt kaptam egy új ügyet, a szokásos kirendelt vállalásom miatt. Illegális ketrecharc és súlyos testi sértés volt a vád. Aztán... teljesen más lett belőle.
- És hogy jön ez ide? – vág közbe.
- Türelem, Alex – inti le apa.
- Az ügyfelem Jiri Vondra volt – felelem. – Más néven Diod. Vagy ha így jobban tetszik, Dusek Frantisec.
Látom, hogy Alex arcára kiül a döbbenet.
- Akkor most már tényleg semmit nem értek.
- Jiri, vagy ahogy te ismered, Dusek, a CHAOS egyik harcosa. Volt – helyesbítek. – Elege lett és megszökött, ezért rögtön üldözőbe vették. Új személyazonosságot vett fel, és mindent úgy intézett, hogy ne találhassák meg. Amíg le nem tartóztatták... A nyilvántartásból természetesen a CHAOS vezetője is megtudta, kit kell keresni.
- De... – Alex összevonja a szemöldökét. – Mégis hogy kerültetek ti össze? Mármint... úgy?
- Ez csak ránk tartozik – felelem elvörösödve, ahogy eszembe jut az a szenvedélyes első éjszaka.
- Oké... Szóval. A CIA titkos ágazata volt ez a CHAOS, ahol kiképzők, köztük Akhir, azaz apa is öt katonát, Diodot, Neolt, Jadét, Kirköt és Loant készítették fel a... „hivatalos bérgyilkosságra”. A vezetők pedig Rhage és Iler voltak, akik közül Iler Jason lakásában, Rhage pedig apáék házában halt meg.
- Pontosan – sóhajtunk apával egyszerre.

Étellel-itallal felszerelkezve térünk vissza a srácok ideiglenes szállásához, amit kipakolunk a nappaliban, aztán kényelembe helyezzük magunkat. Engem persze Jiri azonnal az ölébe húz, én pedig kényelembe helyezem magam.
- Jason... mi legyen? – kérdezi.
- Itt most az a fontos, hogy ti mit akartok – nézek végig rajtuk. – Két lehetőség van. Kiteregetjük a szennyest, vagy elfogadjuk az igazgató ajánlatát.
- Melyiknek milyen veszélye van? – kérdez rá azonnal Neol.
- Nos... ha nyilvánosságra hozzuk a CHAOS létezését, azzal kisebb-nagyobb szégyenbe borítjuk a CIA-t és a kormányt is. Ha nincsenek is benne annyira... akkor is, az embereket felháborítja az ilyesmi, és elvárnák, hogy tudjanak róla, és megakadályozzák. Másrészt pedig ti is nyilvánosságra kerültök – nézek rájuk. – Biztosak lehettek benne, hogy a média hosszú időre rátok fog szállni, valószínűleg egy-két hónapig egy lépést sem tudnátok megtenni anélkül, hogy mikrofont nyomjanak a szátokba.
- Hát ez nem hangzik túl jól – sóhajt Loan. – És a másik lehetőség?
- Őszintén? Nem szívesen bízom meg az igazgatóban – felelem. – Mondani én is tudok sok mindent, de az soha nem fog bebizonyosodni, hogy nem tudhattak-e esetleg többen is a CHAOS létezéséről. Ha a CIA ad nektek új személyazonosságot, mindennel tisztában lesznek és majdnem biztos vagyok benne, hogy életetek hátralevő része le lenne nyomozva. Lássátok apa példáját, aki ráadásul csak kiképző volt, mégis... még az én lakásomban is lehallgatják a telefont, mert az ő nevén van a ház.
- Te melyiket javaslod inkább? – néz rám Kirk.
- Nem tudom – rázom meg a fejem. – Mindkettőben megvan a kockázat. Ezért fontos az, hogy ti mit szeretnétek. De ha inkább nyugalmas életet akartok, annyival megfűszerezve, hogy az éberségeteket azért nem árt minimálisan fenntartani, akkor el kell fogadnunk az igazgató ajánlatát. – Egyikük sem reagál hosszú ideig, így folytatom. – Loan, neked családod van, akik biztosra veszem, hogy visszavárnak. Az ő szempontjukból mindenképpen a nyugalom lenne a jó választás.
- Akkor legyen az – sóhajt fel Jiri.

Végül egészen sokáig maradunk, csak késő délután érünk haza. A témát gyorsan jegeltük is, elég lesz holnap ezen rágódni... főleg este az igazgatóval. Viszont kiderült, hogy míg Loan, Jade és Kirk hazamennek, addig Neol itt marad velünk. Ennek igazából örülök is, azt hiszem őt kedvelem leginkább a csapatból. Vagy csak vele beszéltem legtöbbet... ki tudja. Mindenesetre örülök, hogy marad.
És nem lehetett nem észrevenni azokat a pillantásokat, amikkel Alexet méregette.
Nem jutok azonban messzire a lakásban, Jiri elkapja a derekam a nappalinál, és a fotelhez húz, és engem az ölébe ültetve huppan le rá.
- Ki vele, mi aggaszt, kincsem? – csókol a nyakamba gyengéden.
Nem tudok nem mosolyogni. Végigsimítok az arcán, és hosszan megcsókolom.
- Borzasztó, hogy úgy olvasol bennem, mint egy nyitott könyvben – kuncogom.
- Én határozottan szeretem – vigyorodik el.
- Egyébként... Ahj, nem tudom – sóhajtok fel. – Akkor is nagyon gyanús nekem ez az igazgató.
- Azaz? – biccenti félre a fejét.
- Ha ennyire titokban volt tartva majdnem minden... akkor hogyan tudta meg? Ráadásul ilyen hamar. És mi a garancia arra, hogy csak ő tudja?
- Bevallom, ezen én is elgondolkoztam.
- Nem tudok megbízni a CIA-ban – rázom a fejem.
- Nem csodálom. És teljesen megértelek – ölel magához.
A vállára hajtom a fejem, kényelmesen hozzákucorodom, és elgondolkozva kezdem simogatni az engem ölelő karját.
- Valahogy ki kéne fognunk rajta – mondom.
- Mire gondolsz? – kérdezi finoman simogatva a hajam.
- Lehet, hogy alá kéne íratnom vele egy titoktartási szerződést – gondolkozom.
- Nem írná alá.
- De talán pont azért igen, amiért te is rávágtad, hogy nem. Én csak egy semmi kis ügyvéd vagyok a szemében, egy eltaposható kisbogár...
- Ne beszélj így magadról...
- Várj, hadd fejezzem be! Ő biztosan úgy ítéli meg, hogy ha kezd forróvá válni a talpa alatt a talaj, akkor eltesz láb alól, és megsemmisíti. De... nekem is vannak kapcsolataim. Megbízható kapcsolataim. Ha a tudta nélkül lemásolnánk a dokumentumot, és csatolnék mellé egy aláírt, hitelesített vallomást a történtekről... És megmondhatnám a kollegámnak, hogy ha bármi történik velem, továbbítson egy másolatot a sajtónak, és egyet a kormánynak.
- Nagyon remélem, hogy ilyesmire nem kerülne sor – morogja komoran.
- Én is kevésnek tartom az esélyét, de mindig felkészülök a legrosszabbra – emelem föl a fejem, és rámosolygok.
A szemembe néz, és a komorsága pillanatok alatt feloldódik. Végigsimít az arcomon.
- Szeretlek – mondja mosolyogva.
- Én is szeretlek – csókolom meg boldogan.
Igen... boldog vagyok. Nagyon, nagyon boldog. A szerelmem oldalán.


Rauko2012. 01. 03. 14:35:03#18411
Karakter: Dusek Frantisec, Diod, Jiri Vondra
Megjegyzés: ~ Apucnak


- Anya miatt ne aggódj, én sem fogok. Ő legyen apa gondja. – Oliver elszomorodó és enyhén kétségbe eső arcán elnevetjük magunkat. – És amint kiengedtek minket, elmegyünk a szüleidhez.
Istenem, de jó lenne látni őket. Valahogy megtudnám nekik magyarázni, ebben biztos vagyok.
- Biztos, hogy nem szeretnél előtte máshova menni? – kérdezek rá azért.
- Ugyan már, szerelmem. Most ez a legfontosabb. És egyébként is, utána annyi időnk lesz még! Előttünk az egész élet.
- Igazad van – sóhajtok fel, és magamhoz húzom, mire ő boldogan mosolyogva csókol egyet a nyakamba.
- Ó, a francba – sóhajt fel Neol. – Nekem is kellene már egy pasi.
- Ne aggódj, előbb-utóbb te is találsz valakit. - Bár Jasonnél nem lehet senki sem jobb.
- Jason, ha esetleg ráunsz Diodra... – kezdene bele, de nem hagyom neki végigmondani, inkább morogva figyelmeztetem. – Nyugi, haver, csak vicceltem.
- Úgysem tudnék ráunni – suttogja kincsem felém fordulva, és megcsókol.

___

Két nappal később már mindannyian otthon vagyunk. Képletesen... hiszen a fiúk Oliver egyik használaton kívüli ingatlanába költöznek be, Jason meg én vissza, Jasonhöz, a laskát ugyanis szépen kitakarították, sehol egy vérpötty, egy rossz szagfoszlány sincs. Ugyanez a helyzet Oliverék házával is, így mindenki hazamehet, aminek nagyon örülünk mindannyian. Legalább én is kettesben lehetek végre kincsemmel.
Amikor viszont először vagyunk kettesben, épp kötést kell cserélni a karomon.

- Oké, most szorítsd össze a fogad, mert fájni fog.
- Csináld, kicsim – mosolygok rá.
A fertőtlenítőnek már a szaga is rossz, pláne mikor érzem, hogy csíp. Mondjuk nem annyira vészes, de imádom, amikor édes kiskutyaszemekkel, bocsánatkérően pislog rám. És utána legalább én is megtisztogathatom a csuklóit.
- Kész is. És mindjárt jobb lesz.
Újrakötözi a sebet, majd kezdené is a sajátját, de elkapom a kezét.
- Hagyd, majd én – kérem.
- Oké.
Amilyen lágyan csak tudom, olyan lágyan simogatom a csuklóit. Mindkettő körbe sebes, mert ahogy tépte a közteleit, kicsit sem figyelt semmire, csak a szabadulásra.
- Legszívesebben újra fejbe lőném Rhage-et ezért – morgom idegesen. Utálom, amikor sebek vannak rajta.
- Ugyan már, csak horzsolások – mosolyog rám.
- Akkor is.

_____


Csörög a telefon.
Álmosan nyúlok érte, hiszen már nincs mitől félni akkor sem, ha én veszem fel.
- Diod? - szól bele Jade. - Ide kellene jönnötök.
- Mi a baj? - kérdezem, és azonnal kiszáll az álom a szememből, sőt, mellettem Jason is mocorogni kezd.
- Most hívott Akhir, hogy valaki beszélni akar velünk, és itt találkozunk.
- De baj van? - kérdezek megint.
- Hidd már el, hogy semmit sem tudok - csattan fel. - Csak gyere ide. - Lecsapja a telefont, mire azonnal kipattanok az ágyból. Jason azonnal felébred.
- Mi történt? - kérdezi álmosan.
- Jade hívott. Apád szólt, hogy oda kell mennem - nézek rá, és már hajolnák egy csókért de kitér, és felpattan.
- Egy perc és kész vagyok - mondja, de utána kapok és visszarántom.
- Nem mondtam, hogy ketten megyünk - jegyzem meg.
- Ugye nem gondoltad, hogy a történtek után egyedül akárhova is elengedlek? - villantja rám ideges tekintetét. Tudom, nem érdemes vele vitázni, hiszen mindig megkapja, amit akar, így csak felsóhajtok.
- Anyáék után megtanítalak lőni - kötöm ki, mire bólint, majd kimászik az ölelésből, és a szekrényhez lép.

Két perc alatt el is készült, ahogyan én is, és így öt perccel a hívás után már úton is vagyunk az Olivertől kapott lakás felé.
Ahogy meglátjuk a kocsifelhajtón a fekete Sedan-t, összeszorul a torkom. Kiről nem tudtam...?
- Jiri... - simít végig a karomon.
- Nem lesz baj - mosolygok rá, de szerintem kiolvashatja az arcomról, hogy feszült vagyok, mert kicsatolja az övét, és megölel.
- Szeretlek - suttogja.
- Én is szeretlek - ölelem át.
Ahogy kiszállunk, megáll mellettünk Alex kocsija, és kiszáll belőle a tulaj és Oliver.
- Mi ez az egész? - kérdezi Jason.
- Ne csináld a fejed, te is tudtál mindenről - vakkantja idegesen Alex.
- Mi bajod?! - kérdez vissza Jason idegesen.
- Felkeres az irodámban a CIA igazgatója, és szerinted nem jogos, hogy gondjaim vannak a titkolózásotokkal? - sziszegi idegesen, majd szó nélkül elindul a ház felé.
Ahogy beérünk, már meg is látom az idős, kedves arcú férfit.
- Üdvözletem - köszönt minket, de Alex persze tovább morog.
- Mi folyik itt? - kérdezi idegesen.  
- Nyugi szépfiú, és ülj le - szól rá Neol, mire Alex kicsit megszeppen, én meg majdnem elmosolyodom.
- Szóval - köhint egyet az öreg. - Hallottam a történtekről - néz Oliverre jelentőségteljesen. - És van egy ajánlatom.
- Mi lenne az? - bújik ki Jasonből az ügyvéd és lép előrébb egy kicsit.
- Jason Williams, ha nem tévedek - méri végig az öreg. - Diod szeretője, Akhir legkisebb fia - hümmög. - Okos ötlet lenne nyilvánosságra hozni a CHAOS létezését. De ha nem teszik, akkor tudok egy jó alkut ajánlani - mosolyodik el az öreg.
- Miféle alku? - kérdezi kincsem.
- Kiemeltetem az öt CHAOS katonát, eltüntetem Jiri Vondrát és kapnak egy-egy új személyazonosságot, visszatérhetnek a családjaikhoz, és minden általuk elkövetett bűncselekmény semmis lesz - darálja az öreg. Jason bátran állja a pillantást, szinte szikrázik a levegő.
- Ezt meg kell beszélnünk - szólal meg kedvesem. - Holnap este keressen fel minket - jegyzi még meg. Az öreg felvont szemöldökkel néz rá.
- Na, de fiatalember...
- Szeretné, hogy vesztegetésért feljelentsem, és azonnali sajtótájékoztatót kérjek az irodánk elé? - néz rá újra Jason. Nyelnem kell egyet. Olyan... szexi ilyenkor.
- Holnap este ide jövök, nyolcra - sziszegi az igazgató, majd kicsörtet. a lakásból. Mindenki némán áll Jason bátorsága előtt, én viszont közelebb lépek. Ahogy megfordul, azonnal ellágyulnak a vonásai, és újra az a tekintet köszön vissza rám, mint korábban. Nem kérdezek tőle semmit, csak megsimogatom az ajkait, és azonnal hajolok is egy csókért.

A csók nem hosszú, de komoly dolgokat ígér még ma estére... hm...
- Hihetetlen vagy, kisfiam - lép mellénk Oliver, mikor elváltunk egymástól. - Csak álltam és tátottam a számat - rajong tovább.
- Egyet kell értenem - szólal fel Neol. - Külön édes volt, hogy Diod közelségére megint doromboló kismacska lettél - nevet fel, de most nem gúnyolódik, hanem tényleg tetszik neki a dolog.
- Oké... akkor... nekem az a véleményem, hogy lemegyünk vásárolni. Jason, apa és én. Ti maradjatok itt, beszélgessetek. Hozunk piát meg kaját, és megbeszéljük, mert egy szót sem értem, és most már követelem, hogy mondjátok el, amit tudnom kell - szólal fel Alex. Nem kérdez, nem javaslatot vet fel. Oliver elneveti magát, mire Neol persze megint felszólal.
- Milyen vadóc família - jegyzi meg.
Miután ők elhajtanak Alex kocsijával, mi öten kiülünk a teraszra.
- Terv? - kérdezem.
- Mi hazamegyünk - szólal fel Kirk. - Jade, Loen és én. Amint meglesznek a papírok, vagy ha kiderül valami.
- Neol?
- Maradok - rántja meg a vállát. - Testvérem nincs, szüleim nincsenek, az exem meg azóta vagy ribanc, vagy komoly kapcsolatban él - sóhajt fel. - Nincs senkim, úgyhogy akár maradhatok és várhatom, hogy Jason rád unjon - pillant rám vigyorogva.
- Nem fog - kacsintok rá. - Egyébként... Alex is meleg - jegyzem meg, mire felcsillannak a szemei.
 - Komolyan, - kérdezi és közelebb kukacol.
- Rám van kattanva, és még jól is jönne, ha kicsit lefoglalnád, mert így előbb-utóbb egymásnak esnek Jasonnel - fintorgok egyet.
- Rendben pajtás, kihúzlak a szarból - vereget vállon, mire mind felröhögünk. - Egyébként nem foglak zavarni titeket? - kérdezi kicsit elkomorodva.
- Nem. Olyanok vagytok, mintha a testvéreim lennétek, és Jason  is meg fog kedvelni titeket, csak idő kell még neki - mondom megnyugtatóan.
Ez még jól is elsülhet...

Mikor egy óra múlva visszaérnek, az első kérdésünk persze az:
- Jason... mi legyen? - fordulok kincsem felé, és az ölembe húzom.


makeme_real2012. 01. 02. 23:58:03#18406
Karakter: Jason Williams
Megjegyzés: (Anyucnak)


- Mi a frász volt itt? – néz körül a mentős.
- Ez az állat ránk támadt és foglyul ejtett engem és az apámat – felelem. – A párom mentett meg minket.
- A párja? – vonja fel a szemöldökét a mentős.
- Gondja van a homoszexualitással? – kérdezi Jiri szigorúan.
- Mi baja van a buzikkal? – mordul fel Neol is.
- Harapják le a fejem, mert nőkkel szexelek – morog vissza a férfi.
- Le fogom, ha nem fogod be a pofád – sziszegi Neol.
- Feszült vagy, hagyd abba, kérlek – mosolygok rá megnyugtatóan.
Nem kell a balhé még a mentősökkel is... Neol pedig szerencsére hallgat a szép szóra, és már csak az orra alatt morog. Ahogy elindulunk lefelé, már ugrok is Jiri mellé, hogy segítsek neki, de nem hagyja, hanem egyértelmű pillantással néz a mentősre. Az meg értetlenül pislog vissza rá.
- Nem segítene? – kérdezi Jiri.
- Azt hiszi, megengedem, hogy egy meleg fogdosson?
- Hájas a segged, nincs alakod – felel Neol. – Pattanásos a bőröd, szemüveges vagy, alig van hajad, és azt hiszed, hogy Jiri majd pont téged akar tapizni, mi?
A férfi elpirul, de végül mellénk lép, és letámogatja Jirit. Apát Neol támogatja, de nem is ő lenne, ha nem fintorogna emiatt, és ne húzná tovább a mentős agyát.
- Te Jiri. Mikor dugtatok utoljára? – kérdezi.
- Neol, kérlek – pillant rá Jiri.
- Akkor csak meséld el, milyen volt. Ez a bunkó hátha rókázna egyet.
- Neol... – pillantok rá jelentőségteljesen.
- Bocs – morogja. – De akkor is rühellem, a homofób faszokat. Én meg heterofób vagyok, tessék! Nem értem, hogy tudod a farkad egy punciba dugni, undorító.
- Három fiam van, Neol... – szól hozzá apa is, mire felnevetünk.
Leérve azt látjuk, hogy Loan a mentő mellett áll, Kirk pedig bent ül, és ordít.
- Ha hozzám érsz azzal a szarral, esküszöm, kiharapom a szemgolyódat, köcsög! – üvölti.
- Uram, kérem... – szól a mentős.
- Higgye már el nekem, nem fogja hagyni magát – sóhajt fel Jade a mentő mellett.
- De nem hagyhatom, hogy leüsse – sziszegi a mentős.
- Hívok még egy autót – sóhajt a Jirit támogató mentős.
Ahogy elengedi Jirit, Jade lép oda mellé.
- Mi a baj? – kérdezi Jiri.
- Vért kellene venni Kirktől...
Bár nem értem, mi folyik itt... Gyanítom Kirk nincs jó kapcsolatban a tűkkel.

***

Hát... a kórházba való utunk igen viccesre sikeredik... Neol végig szidta mindkét mentőst, és mire Kirktől sikerült vért venniük, Jade és Neol fogták le.
Jade és Neol kivételével mindenkit bent tartanak két napra, megfigyelésre. Mivel mindenki megfigyelésen lesz – Jiri a karja miatt, apa a sérülései miatt, Kirk egy vállövés miatt, Loan pedig agyrázkódás gyanúja miatt –, apának sikerül elintéznie, hogy közös kórtermet kapjunk. Jade és Neol viszont kijelentik, hogy nem mozdulnak mellőlünk, így ők is maradnak.
Miután mindenkit elláttak – én csak fertőtlenítést kapok a kidörzsölődött csuklómra, és valami gyógy kenceficét az arcomra, hogy ne burjánozzon el az ütés helye –, bevezetnek minket a kórterembe. Rögtön el is foglalom a Jiri jobbján fekvő ágyat, és mikor kimennek az ápolók, az övéhez tolom az é ágyamat. Így, ezen az oldalon biztosan nem fogok neki fájdalmat okozni éjszaka.
Mosolyogva figyel, én pedig amint végeztem, elé lépek.
- Annyira szeretlek – suttogja az ágyon ülve.
- Én is szeretlek... és nagyon örülök, hogy végre vége – sóhajtok.
- Ha kikerülünk, hova szeretnél menni? – kérdezi. – És... az anyád mit fog szólni?
- Anya miatt ne aggódj, én sem fogok. Ő legyen apa gondja – mosolygok hátra az említette, mire ő fintorgással válaszol, amire felnevetünk. Visszafordulok Jirihez, és végigsimítok az arcán. – És amint kiengedtek minket, elmegyünk a szüleidhez.
Látom, hogy felcsillan a szeme, nekem pedig megdobban a szívem a látványra.
- Biztos, hogy nem szeretnél előtte máshova menni? – kérdezi.
- Ugyan már, szerelmem – csókolom meg mosolyogva. – Most ez a legfontosabb. És egyébként is, utána annyi időnk lesz még! Előttünk az egész élet.
- Igazad van – sóhajt fel, aztán jobbját a derekam köré fonva ölel magához.
Én is átölelem, boldogan simulok hozzá és csókolok a nyakába. El sem hiszem, hogy vége van...
- Ó, a francba – sóhajt fel Neol fájdalmasan, mire odapillantunk rá. – Nekem is kellene már egy pasi.
- Ne aggódj, előbb-utóbb te is találsz valakit – mosolygok rá.
- Jason, ha esetleg ráunsz Diodra... – Jiri morgása szakítja félbe, mire felröhög, és mindenki nevet vele. – Nyugi, haver, csak vicceltem.
- Úgysem tudnék ráunni – suttogom ezt már visszafordulva Jirihez.
Egy elégedett mosolyt, és egy finom csókot kapok jutalmul.

***

A két nap megfigyelés viszonylag hamar letelik. Anya, Peter és Alex természetesen már másnap berohannak, halálra vált arccal, rémülten. Érteni sem nagyon értenek semmit, pláne, amikor meglátják a másik négy hatalmas termetű harcost. Apa végül azzal a mesével intézi el őket, hogy Jiri régi barátai látogatóba jöttek, és erőszakos betörők támadtak ránk. Azt hiszem, azt majd egyeztetni akarja a fiúkkal, hogy ennek az egésznek a kiteregetése hogy legyen, elmondják-e egyáltalán bárkinek is.
A rendőrséget apa és én közös erővel tartjuk távol a kapcsolatainkkal. Időközben riasztom a legtehetségesebb kollegáimat is, hogy nem biztos, de számítsanak ránk. Az ugyanis, hogy én magam is érintett vagyok, azt jelentheti, hogy nem képviselhetek senkit.
Az mondjuk elgondolkodtat, hogy tényleg nyilvánosságra kéne hozni az ügyet. Jiri ügyét – mármint azt, amelyikkel minden elkezdődött –, sokkal egyszerűbben lehetne tisztázni, hiszen – mivel a kormánynak dolgozott –, mentesülne minden alól. De ezt még tényleg meg kell beszélni minden érintettel.

Szerencsére nem tartanak bent hosszabb időre senkit. Apa felajánlja az egyik használaton kívüli ingatlanát a fiúknak, így nekik is kényelmes helyük lesz. Jiri kap a karjára fertőtlenítőt, és kapunk egy nagyobb tégely gyógykrémet is, közösen az ő és az én sebemre – nekem már csak a kenőcsöt kell használni.

A lakásomban festék-, fertőtlenítő- és mosószerszag fogad minket. A falat néhány helyen újra kellett festeni, a padlót és a bútorokat lefertőtlenítették, ahol szükséges volt, valamint a szőnyeget is kimosták. Ezeket apa intézte el nekünk a kórházból.
Egészen más most itt lenni... Az a végtelen nyugalom, ami megszáll, egyszerűen fantasztikus. Nem kell félni, rettegni, aggódni... Bár Jiri így is ragaszkodik hozzá, hogy használjam a riasztót, ezt már csak az alapvető biztonságom érdekében. Nincs köze a CHAOS-hoz.
Hihetetlen kimondani.

- Oké, most szorítsd össze a fogad, mert fájni fog – pillantok fel Jirire együtt érzően.
Az ágyon ül, én mellette térdelek, és éppen most vettem le a kötést a karjáról, hogy lefertőtleníthessem az újrakötözés előtt. Már megfürödtünk, és lefekvéshez készülődünk, ezért szükséges újra bekötni.
- Csináld, kicsim – mosolyog rám.
Teszek a vattára fertőtlenítőt, finoman megfogom a karját belülről, hogy egy helyben tartsam, és óvatosan, de határozottan kezdem lefertőtleníteni. Finom vagyok, de gyorsan akarok csinálni, hogy minél hamarabb túleshessen rajta. Felszisszen, de tűr, én pedig igyekszem gyorsan végezni.
- Kész is – csókolok a seb fölé finoman. – És mindjárt jobb lesz.
Előveszem a krémet is, és vékonyan felviszem a sebre, hogy hűsítse. Jiri apró sóhajt hallat, ami már sokkal megnyugtatóbb. Ezután fogom a gézdarabot és a tekercset. Ironikus, de már profi vagyok a kötözésben. Óvatosan ráfogom a gázdarabot a sebre, aztán szorosan, de azért úgy, hogy ne fájjon, körbetekerem a karján néhányszor, végül meg is kötöm.
- Készen vagy – mosolygok rá.
- Köszönöm, angyalom – hajol közelebb mosolyogva, hogy megcsókolhasson.
Rámosolygok, aztán újra felnyitom a kenőcsös tubust, de még mielőtt belenyúlhatnék, megállít.
- Hagyd, majd én – mondja gyengéd hangon.
- Oké – mosolyodom el.
Finoman veszi a baljába a kezemet, hogy azzal csak tartania kelljen, aztán a jobb kezével, elképesztően gyengéd mozdulatokkal keni be lassan a csuklómat.
- Legszívesebben újra fejbe lőném Rhage-et ezért – morogja közben.
Kuncogva a homlokára csókolok.
- Ugyan már, csak horzsolások – mosolygok rá.
- Akkor is.
Mikor végez, mindkét tenyerembe belecsókol, én pedig elérzékenyülve figyelem. Imádom...


1. 2. 3. 4. <<5.oldal>> 6. 7. 8. 9. 10.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).