Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Yaoi)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Andro2021. 07. 22. 20:49:44#35961
Karakter: Ray Winter
Megjegyzés: (Pillangómnak)


A próba végeztével a többiek kimennek, csak ketten maradunk Thierryvel. Két megbízható emberem áll az ajtóban, Pillangó pedig visszalép hozzám. Kanosnak tűnik, de én is az vagyok. Alig várom, hogy gerincre vágjam végre a zongorán, vagy az ölemben lovagoljon. Mindkettő jó lenne, mert már nem igen bírok magammal. 
- Tetszett? – kérdem az ölembe húzva őt. 
- Ennél csak az lenne a jobb, ha most azonnal szolgálhatnám a gazdámat – suttogja, majd a nyakamat kezdi nyalogatni, ami bevallom, nagyon is kedvemre való. Dolgozzon csak meg a ribanc a figyelmemért.
Lehúzza a cipzáramat, majd a karjaimat kezdi csókokkal elborítani. Érzem, hogy kezd alul feszülni rajtam az alsó, de ő is tudhatja, mert a kezével odanyúl. Baromi jólesik, ahogy kényeztetni kezd, de nem adom magam olyan könnyen. Éppen feláll, hogy ledobja a ruháit, amikor három halk kopogás után nyílik az ajtó. Bassza meg! Nem hiszem el, hogy nem tudnak várni. Odakapom a fejem, és Jace-szel találom szemben magam. Pont most kell megzavarnia, amikor már éppen kezdeném jól érezni magam?!
- Jace, mi van?! – morgom ellenségesen. Ma már ez a második alkalom, hogy megzavartak. Előbb Bill, akinek nem tudom ezt felróni, most meg Jace. 
- Főnök, beszélnünk kell – mondja, miközben le sem veszi a szemét rólunk. Elvégre neki is van valakije, nem szokatlan számára a látvány.
- Fontos?
- Nagyon fontos! – hangsúlyozza ki.
- Rendben – sóhajtom. Essünk túl rajta, utána legalább megdolgozhatom Pillangócskát. Amit ezért kapni fog tőlem… Már előre magam előtt látom, ahogy alattam vonaglik a kéjtől, és a nevemet kiabálja újra és újra, míg nem engedem elélvezni. – Kevin kísérje vissza Pillangót a cellába, te meg maradj ott, amíg nem megyek!
Nem kell több utasítást adnom, Jace benn marad, majd csatlakozik hozzá Ricky, Marvin és Colin is. Rickyt elküldöm, hogy barátkozzon össze Pillangóval, nagyjából egy súlycsoportban vannak. Legalább szemmel tartja. Ricky nem éppen az erős fizikumú srác, de jó a beszélőkéje és remek megfigyelő. Amint négyesben maradunk, végignézek a társaságon. Jace bocsánatkérően néz rám, mint aki pontosan tudja, mit szakított félbe.
- Na, halljam, mi az a baromira fontos dolog, ami miatt dugás közben törtök rám – mondom egyenesen Jace szemébe nézve. - Ajánlom megérje a kihagyott numerát!
- Megéri, főnök – bólint Jace. - Thierryről lenne szó. Nem egészen az, akinek kiadja magát. Sőt, egyáltalán nem az. - Felvonom a szemöldököm. - Véleményünk szerint azért jött, hogy végezzen veled, főnök.
- Velem? - kérdem meglepetten. - Nos, meglehetősen fura a kölyök, és én is tudom, hogy valami nem stimmel vele, de…
- Thierry bérgyilkos – jelenti ki Colin, mire kissé megdöbbenek. - Gondolom hallottál már arról az emberről, aki több mint ezer gyilkosságért felelős. - Bólintok. Hogyne hallottam volna, de sosem tudták, ki áll a gyilkosságok mögött, ahogy egy ideig az én esetemben sem. - Ő az. Ricky, és pár régi bandatag felismerte, amikor errefelé tartottatok. Sőt, Ricky már előbb is talán, aztán rohant Jace-hez.
- Én meg úgy gondoltam, hogy a fiúkkal beavatunk téged is, főnök – veszi át ismét a szót Jace. - Nemcsak bérgyilkolt, de vannak bizonyos filmjei is. Gyerekpornó, amikben ő szerepel. Ricky azt mondta, vádalkut kötött, és nem éppen egy ártatlan kis nyunyóka. Ő ölte meg a szeretőjét, az oroszt is, aki állítólag hazautazott. Végig hazudott neked, főnök!
Figyelmesen hallgatom, ahogy Jace Thierryről mesél, és egyre inkább nem tetszik a dolog. Ha Pillangó veszélyes, akkor likvidálnom kell majd, bár nem hinném, hogy lenne mersze megtámadni. Már rengeteg alkalma lett volna, akár ma is. De talán csak kivár, nem tudhatom. Mindenesetre, kivárok, meglátom, mi lesz. Ha megpróbál megölni, ahhoz lesz egy-két szavam nekem is. 
- Rendben van, egyelőre ne csináljatok semmit, de figyeljétek! - utasítom Jace-éket. - Nem hinném, hogy meg akarna ölni, de jobb óvatosnak lenni. Soha ne hagyjátok egyedül, és tudni akarom azoknak a nevét, akik esetleg vele dolgozhattak, vagy ismerték őt korábbról!
- Igen, főnök! - bólint Jace. - Ha problémát okoz, eltüntessük az útból?
- Még ne! - intem le. Néha túlbuzgó tud lenni. - Előbb tudni akarom, mik a valódi szándékai. Ha problémát okoz, természetesen mennie kell. Nem tűröm az ellenem irányuló merényleteket ebben a körzetben! Most menjetek, én visszamegyek Pillangóhoz és elbeszélgetek vele. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz beszarva most, hogy lebukott.
- Főnök, délután kosár? - kérdi Colin, mire elmosolyodom.
- Vigyáznom kell a kezemre! - mutatom fel a  két, említett végtagot, mire csak felnevetnek. - De majd megnézlek titeket, ahogy bénáztok.
Visszafelé Thierryn gondolkodom, és azt hiszem, nem árt, ha ráijesztek egy kissé. Elvégre átvágott a palánkon. Azt tudtam, hogy valami nem kóser vele, de erre nem számítottam. Igaz, én nem New Yorkban tevékenykedtem, hanem a keleti-parton és attól egy kicsit északabbra. De hallottam hírét a négy számjegyes gyilkosnak, csak éppen nem igazán érdekelt a kiléte. Ki gondolta volna, hogy pont az én kurvám lesz.


~*~



Mikor belépek a cellába, Pillangót az ágyon ülve találom. Éppen az atlétákat hajtogatja és mikor meglát, összerezzen. Helyes, be van tojva a következményektől. Akkor most játsszunk egy kicsit.
- Tudsz mindent, ugye? – kérdi, de nem válaszolok, csak nézem őt. Figyelem, vizslatom, tanulmányozom. Vajon mi az, amit Jace-ék sem mondtak el róla? – Remélem, nem azt adták be neked, hogy téged akarlak megölni, mert tényleg csak lebuktam, és ha végezni akarnék veled, már halott lennél, és ha tudod, hogy ki vagyok, akkor ezt is beláthatod. Nincs közöm hozzád azon kívül, hogy szeretem a farkad és kell a védelmet. Tudom, biztos morculsz, mert szerepet játszottam előtted, de lásd be, tetszem neked, meg akarsz dugni és hasznos is vagyok. Ha mindent tudsz, akkor már azt is tudod, hogy négy számjegy felett van a listám, az egyik legtermékenyebb vagyok a szakmában, hiszen rohadt rég óta csinálom. De ennek ellenére szeretem a szexet, szeretem, ha uralkodik felettem valaki. Viszont ha meg akarsz ölni, azt nem hagyhatom sajnos, gazdám – áll fel. 
Nem tartom fenyegetésnek, egyszerűen kikerülöm, majd az egyik székre telepszem az asztalnál. Sóhajtok egyet.
- Fogd be! - szólok rá, fel sem emelve a hangomat. - Szétrobban a búrám a szövegedtől. Az előbb Jace-ék magyaráztak egy rakás mindent rólad, most meg te zúdítasz rám egy rakás szarságot. Öt perc csendet akarok, világos?! Inkább fejezd be, amit elkezdtél! - mutatok a hajtogatni valóra.
Szó nélkül leül, és folytatja a dolgát, de látom rajta, hogy nem tudja, hová tenni a dolgot. Szerintem azt hitte, egyből nekiesem, de az nem az én stílusom. Nem rohanok fejjel a falnak, főleg nem egy „kollégával” szemben. Én is tudok kellemetlen perceket okozni másoknak, és szerintem ő sem olyan hülye, hogy most kezdjen ki velem. Amúgy is le kell higgadnom, és végig kell gondolnom a dolgokat, mielőtt döntésre jutnék.


Nézem, ahogy végez, közben én is szép lassan döntésre jutok. Igen, baromira bejön nekem, nem tagadom. Csinos, sőt, gyönyörű és én is megmozgatom a fantáziáját. De közben már vagy ötven módot kiterveltem, amivel alkalomadtán szó szerint a Mennyekbe röpíthetem, ha úgy adódik. Látom, hogy ideges, az ágyon ül, miután elpakol és sanda pillantásokat lövell felém. Rám vár, hogy mit lépek.
- Szóval szakmabeli vagy – mondom egyszerűen. - Hallottam rólad, de én nem errefelé tevékenykedtem. Jace mondott rólad egy-két érdekes dolgot, de azokat is Rickytől tudta. Meg a volt „haverjaidtól”.
- Rickytől? - kérdi Pillangó. - Jace ringyójától?
- Ne hívd így, ő nem olyan minőségben van Jace mellett, mint te mellettem – figyelmeztetem. - Ők egy pár, ténylegesen is. De mindegy is. Szóval átbasztál, mi? Tudod, hogy kurva szerencsés vagy, amiért még nem tekerték ki a nyakad?
- Tudom – bólint. - De mondtam, ha meg akarsz ölni, azt nem hagyhatom.
- Dehogy akarlak megölni – rázom a fejem. - Akkor egyrészt megint kereshetnék új ágybetétet magamnak, ami felettébb macerás dolog. Nem mintha nem lenne elég jelentkező a helyedre. Másrészt, akár még hasznos is lehetsz. Van tapasztalatod, mégpedig úgy hallottam, minden téren – nyalom meg az alsó ajkam. Thierry jól hallhatóan nyel egyet. - Igen, bejössz nekem, ahogy én is neked. És örülj, hogy itt kötöttél ki, nem Roberto, vagy Albert részlegében. Ők nem lettek volna ilyen elnézőek veled azok után, amiket műveltél. Albert főleg nem. Láttam, mit szokott művelni a cafkáival, ha azok akár a legapróbb hibát elkövetik.
- Mit akarsz tenni? - kérdi, hallom, hogy a hangja enyhén megremeg.
- Ne szarj be, egyelőre nem foglak bántani, ha azt teszed, amit mondok – állok fel, és lépek elé. Felnéz rám, mire belemarkolok a hajába. Felszisszen, én pedig elégedetten tekintek le rá. - Azt mondtad, szereted, ha uralkodnak rajtad, Pillangócska. Hát én pont ezt fogom veled tenni. Uralkodom rajtad, széttörlek apró darabokra, hogy aztán összerakhassalak és beléd törölhessem a lábam. Élvezni fogjuk, én legalábbis. Ha pedig egy jó numerára vágynál most éppen, akkor csalódnod kell. Hazudtál, fizesd meg az árát, kicsikém! - vigyorodom el, majd hátrataszajtom.
Nekiesik a falnak, beveri a fejét, mire feljajdul. Én csak nézem. Jobb, ha megtanulja, hogy viselkedjen. És én még finom vagyok a másik két vezetőhöz képest. Döbbenten néz rám, szerintem azt hitte, megverem, de a fizikai erőszak nem én kenyerem. Még amikor dolgoztam, akkor sem voltam sosem erőszakos. Óvatos voltam, gyorsan és kíméletesen igyekeztem végezni az áldozatokkal. Csak semmi felesleges felhajtás, semmi felesleges mozdulat. Tiszta munka volt, míg el nem követtem életem egyetlen és legsúlyosabb baklövését. De gyerekre nem lövünk, ez az alapelvem, és ez juttatott végül ide. Részben ez.


Megszólal a csengő, ideje az udvarra menni. Intek Pillangónak, a cella előtt pedig már ott sorakoznak az embereim Jace-szel és Rickyvel az élen. Átkarolom Pillangót, majd elhagyjuk a cellát, a többiek a nyomomban lépdelnek. Az udvar különösen veszélyes terep, főleg, amikor mind a három részleg fegyencei ott vannak. 
- Csak semmi balhé, világos, fiúk? - szólok hátra anélkül, hogy megfordulnék. - Nem akarok még több embert magánzárkában, meg a gyengélkedőn látni. A múltkori balhé pont elég volt.
- Oké főnök! - mondja Jace. - Már leadtam a drótot a többieknek.
Bólintok. Az udvaron több az őr, a falakon is mászkálnak néha, meg ott ülnek a négy toronyban géppuskával a kezükben. De van, amit ők sem tudnak megakadályozni. 
Mikor kiérünk a hatalmas udvarra, már meg is pillantom az egyik árnyékos helyen üldögélő Albertet. Úgy tűnik, Roberto ma nem jött ki. Talán megint becsukták, vagy a fene tudja. Albert megpillant, majd feláll és elindul felém. Nagydarab, rövidre nyírt, fekete hajú fazon. Kétszer akkora széltében, mint én. A negyvenes évei végén jár, arcára már barázdákat vágott az idő vasfoga. Egy alig húszéves, nyüzüge, barna hajú fiút vonszol magával. A srác arcán már innen látom a zúzódásokat, az egyik lábára sántít, arcát a fájdalom fintorba kényszeríti. Még nem láttam, ezek szerint Albert megint beújított egy újabb ringyóval. 
- Ray – szólal meg, mikor odaér hozzám. Öblös hangja van, igazán ijesztő, ha az ember nem szokott még hozzá.
- Albert – biccentek tisztelettudóan. Idősebb, és régebb óta van itt, mint én. De mindig tiszteletben tartjuk egymás területét. Csak így lehet itt élni. - Újabb kurva?  - nézek a srácra.
- Be kellett újítani, de ez sem tanul elég gyorsan – biccent a kölyök felé, aki remegve húzza össze magát. - Látom, neked is új a cafkád.
- Csak tegnap érkezett – intek Thierry felé. - De ez legalább tapasztalt kis kurva, nincs vele sok problémám. Még.
Albert felröhög. Váltunk pár szót, majd visszamegy a helyére, magával vonszolva a kölyköt. Őszintén? Sajnálom szerencsétlent. Kifújom a levegőt. Albert mindig felidegesít, de nem mutathatok érzéseket. Az gyengeség lenne, főleg az embereim előtt. 
- Ijesztő, mi? - fordulok Pillangó felé, mire bólint. - Már érted, miért vagy szerencsés, hogy hozzám kerültél? Ő már régen félholtra vert volna, ha rájön, hogy hazudtál neki. Na, gyere, keressünk egy jó helyet és nézzük meg a fiúkat, hogy bénáznak a kosárral. Ha jól viselkedsz, esetleg este lehet szó egy kis ez-meg-azról is. De ha esetleg most azon gondolkodnál, hogy átállsz Alberthez, és kibaszol velem, akkor itt töröm ki a nyakad, világos, virágszálam? - ragadom meg a nyakánál fogva és megszorítom. Egy pillanatra ledermed, de a tekintete kéjtől csillog. Úgy tűnik, tényleg mazochista a kölyök. Totálisan szexuális izgalomba jön attól, hogy akár el itt helyben meg is ölhetem. Mit ne mondjak, engem is feltüzel a dolog, nem is kissé. Még egy ribancom sem volt ilyen könnyen irányítható és engedelmes. Nem sok kell hozzá, hogy ne itt rakjam meg, de arra még várnia kell. Pedig mindennél jobban akarja, hogy belevágjam tövig a farkam, látom az arcán, a szemén, az egész testtartásán. - Én vagyok a gazdád, ezt vésd bele a csinos kis buksidba, ha még élni akarsz egy ideig, Pillangócska!


Szerkesztve Andro által @ 2021. 07. 23. 07:32:44


Rauko2021. 07. 20. 10:49:35#35954
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: (Andro)


 

- Térdre, ringyó! – utasít, amit készségesen teljesítek is. - Kezdj hozzá! Ha jó munkát végzel, jutalmat kapsz.
- Igen, gazdám – sóhajtom, és munkához látok. Nincs ellenemre ez a szerep. Mondjuk némiképp megterhelő egy üresfejű kis ribancot játszani és elviselni, hogy ő is annak tart, de nincs ezzel alapvetően baj. Amíg bírom. Bár már ez az egy nap is lemerített. De akkor is szükségem van rá, és így sokkal egyszerűbb a közelébe kerülni, mintha másképp próbálkoznék.
- Tetszik a látvány? – Bálintok, hiszen már előttem van a farka. Nos, tény, szép példány. - Akkor munkára, kis cafka!
Nem tehetek róla, de nagyon szeretem a szexet. Mindenféle formáját, de csak akkor, ha valaki uralkodik rajtam. Most is mindent elkövetek, hogy az egekbe repítsem, és szerencsére sikerül is. Akármennyire mondják, hogy a szexhez nem kell tudás, dehogynem! Elég tapasztalat van mögöttem és tökéletesen tudom, hogy hogy érjek egy farokhoz, hogy mindennél jobban essen a tulajdonosának.
Természetesen hagyom a számba élvezni, amikor végez, mert miért ne tenném? Szeretem a sperma ízét.
- Elégedett, gazdám? – kérdezem, az erőlködéstől kipirult arccal nézve rá.
- Nagyon is. Állj fel! Jutalmat érdemelsz, megmondtam. Jó munkát végeztél, Pillangócska.
- Mindig örülök, ha a gazdám elégedett – mosolygok rá, és épp kezdeném magam beleélni egy kellemes dugásba, amikor meghallok egy hangot a cella bejárata felől. Mivel a pasi akkora paraszt, hogy kilóg a kapa a szájából, nem értek semmit, de cserébe rettenetesen le is hangol. Egy ilyenhez is kerülhettem volna. Fujj… De Ray szavaiból kiszűröm és összerakom, hogy mi a frászról volt szó.
- Kultúrest? – bukik ki belőlem egy kicsit gúnyos kérdés, de azonnal korrigálok is, és szerencsére fel sem tűnik neki. - Nem is tudtam, hogy zongorázol, gazdám.
- Csak szeretek játszani – mondja, ami azért nem meglepő. Tekintve, hogy már tudom, hogy ő a Zongorás, akkor sejthettem is volna, hogy lehetőségem lesz hallani is. - Teljesen megfeledkeztem róla, és ennek te vagy az oka. Havonta egyszer kulturális estet tartunk, amin van zene, tánc, meg egyebek. Szombatonként meg filmvetítés van. Mindkettő magaviselethez kötött. Ha jól viselkedsz, akkor megnézheted, hogy gyakorlunk.
- Lehetne ez a jutalmam most? – kérdezem, mert az előző pasi totál elvette a kedvem a játszadozásról, egyedül nem akarok most maradni, és tényleg érdekel a játéka. - Utána megdöngethetsz, ha még mindig igényt tartasz rám – simulok hozzá, de érzem, ahogy saját magam buktatom le picit a szóhasználattal. Barom Pillangó, egy pet nem használja a megdönteni szót…

- Talán. De most menjünk.

 

 

* * *

 

Aggasztani kezd néhány arc, miközben sétálok vele a zeneterem felé. Sok korábbi bűntárs, régi bandatag van az ő csoportjában, és ez nagyon nagy baj… De próbálom az aggodalmamat nem mutatni, és a zene segít is ellazulni. Szeretem a klasszikust, nagyon jó arra, hogy lekapcsolja az ember agyát, velem is ez történik. Csak rá figyelek, a dallamokra, az évszázadokkal korábban szerzett, de még mindig vitathatatlan csodára. nem is bírom megállni a tapsolást, ahogy végez.
- Ennyire tetszett, Pillangócska? – kérdezi.
- Még sosem hallottam senkit ilyen szépen játszani – mondom. - Gazdám… erre nincsenek szavak. – Túlzok, hogyne túloznék, de basszus, muszáj betonozni magam, mert extragyorsan le fogok bukni.
- Ha végeztünk a próbával, majd tanítok neked valami érdekeset, jó? – kérdezi, nekem meg megremeg a farkam az overál alatt.

 

Amikor már csak ketten vagyunk, és az ő emberei állnak az ajtóban, ismét visszalépek hozzá.
- Tetszett? – kérdezi és az ölébe húz.
- Ennél csak az lenne a jobb, ha most azonnal szolgálhatnám a gazdámat – suttogom és elkezdem a nyakát csókolgatni, és ahogy engedem le a zipzárt, minden kivillanó bőrfelületre csókot adok. Bár ez az overál alatti trikó miatt a karja, de akkor is. Érzem, hogy alattam kezd megkeményedni, így egyik kezemmel oda is nyúlok, hogy még több örömet szerezzek neki.

Már épp azon lennék, hogy csak annyira felállok, amíg ledobom magamról ezt a szar ruhát, amikor három kopogás után kinyílik az ajtó.
- Jace, mi van?! – morranja nagyon ellenségesen Ray. Már másodszor zavarnak meg minket.
- Főnök, beszélnünk kell – mondja, majd rám néz és az az ellenségeskedés, amit az arcán látok, aggasztani kezd. Ne már…
- Fontos?
- Nagyon fontos! – hangsúlyozza ki.
- Rendben – sóhajtja. – Kevin kísérje vissza Pillangót a cellába, te meg maradj ott, amíg nem megyek. – Ahogy Jace néz rám… tudják. Már tudnak rólam és most fogják elmondani Ray-nek is!

 

* * * 

 

Amikor magamra maradok a cellában, már el is könyvelem, hogy akkor kicsit pihenek, mert biztos vagyok benne, hogy ha visszajön, akkor balhé lesz…
- Szia Pillangó! – hallok meg egy hangot a cella előtt, és kipillantva a szomszédot látom meg. A kis ázsiait. – Zavarlak? Ricky vagyok a másik cellából.
- Dehogy – mosolygok rá, de azonnal beugrik, hogy ő Jace ringyója. – Szia!
- A főnök megengedte, hogy benézzek hozzád és barátkozzunk kicsit, hiszen veszélytelen vagyok rád – lép közelebb, és mintha segíteni akarna, elveszi az egyik atlétát, amit épp hajtogatok. De nem téveszt meg, nem haverkodni jött. - Ugye tudod, hogy tudom, hogy ki vagy? – kérdezi halkan, be is igazolva engem azonnal. Megáll a kezemben a ruha, leesik a béna álmosoly álcája és komolyan nézek rá.
- Honnan ismernél te engem? – kérdezem azért, hátha nem annyira nagy a baj. Meg kell tudnom, hogy Ray mennyit fog tudni, amikor visszajön.
- Aki szereti a gyerekpornót, az már találkozott a régi filmjeiddel – rántja meg a vállát. Egy pillanatra elhiszem, hogy nincs baj, de aztán összerakom. Ahol a gyerekpornós korszakom remekei vannak, ugyanott vannak a gyilkosságaimról készült felvételeim is. Faszom!
- Oh, szóval darkwebes vagy – szívom meg a fogam. – Kellemetlen – biggyesztem le az ajkaimat.
- Ray-t akarod bántani, azért jöttél be? – Csak nézek rá. – Ugye tudod, hogy Jace és a többiek most mondják el neki, hogy ki vagy?  
- Ne legyél már paranoiás, mit tudna tenni egy gyerekpornós Ray-jel? – kérdezek vissza, értetlenséget tettetve.
- Az ügyvédemtől hallottam, hogy alkut kötöttél, Thierry, de egyébként is rövid idő lett volna, hogy lebukj, ha egyszer abban a városban vagy börtönben, ahol bérgyilkoltál – húzza fel a szemöldökét. Felszisszenek. – Igen. De az ügyvédem nélkül is felismertelek volna, mert szembejöttek velem a darkweben az orosznak végzett munkáid képei, plusz a volt társaid azonnal Jace-ákhez rohantak, ahogy megláttak vele a zeneterembe menni. Szóval megismétlem a kérdést. Ray-t jöttél megölni?
Nagy levegőt veszek. Faszom! Nagyon hamar lelepleztek. Még szerencse, hogy nincs okom aggódni.
- Nos, ha már úgyis tudod, hogy ki vagyok, akkor mindegy – rántom meg a vállam és leülök az alsó ágyra, onnan nézek rá. – Az orosz helyett tényleg elvittem a balhét, de csak azért nem ültettek volna le életfogytig, mert remekül játszom az üresfejű ex-szeretőt. Nyilván kiderült, hogy nem a szeretője voltam elsősorban, hanem a likvidátora is. Pár infóért a csoportról eltitkoltattam a bírósággal ezt a kis tényt, mert egyszerűbb itt bent egy sima nyunyóként eladni magam valakinek. Azt persze nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lelepleződöm.  
- És akkor mi volt az a műsor tegnap?
- Hogy adjam el magam másképp nyunyónak, ha nem így? Egyébként sincs ellenemre a kemény szex – rántom meg a vállam. – De azt a balfaszt én öltem meg, ez tény.
- Hogyan? – kérdezi érdeklődve.
- Nem árulom el a titkaimat – kacsintok rá. Nem kell tudnia, hogy hova és hogyan kell adni az injekciót, aztán hogyan kell eltünteti a tűt egy életre.
- Nos, mindenesetre felnézek rád a szakmai múltad miatt. Már csak az a kérdés, hogy Ray mennyi információt szerez rólad, és azokból mit szűr le. Mert engem még mindig nem győztél meg, hogy nem érte jöttél be.
- Miért várnék eddig, ha miatta jöttem volna be? Voltam már vele kettesben, akármikor elvághattam volna a torkát, ha ez a cél, akár szopás közben is, és ha láttad a munkáimat, akkor tudod, hogy az a specialitásom – pillantok rá.
- Igen, erre én is gondoltam, említettem is Jace-nek. De akkor mit keresel mellette? Meg tudnád védeni magadat is, nem?
- Nem. Nagy tömegben tehetetlen vagyok, mert nem vagyok szuperhős. Nem reméltem, hogy az egyik vezető sétál bele a hálómba, de ez sincs ellenemre, sőt. Ray mellett biztonságban vagyok, akár még akkor is, ha lebuktam. Nem hülye, látni fogja bennem a potenciált azon kívül is, hogy egy jó kurva vagyok, hiszen tud használni is – jelentem ki határozottan.

 

Mégis, amikor nem sokkal később, Ricky távozása után egyedül maradok és belép, összerezzenek egy picit, és ahogy felnézek rá, látom.
- Tudsz mindent, ugye? – kérdezem. – Remélem, nem azt adták be neked, hogy téged akarlak megölni, mert tényleg csak lebuktam, és ha végezni akarnék veled, már halott lennél, és ha tudod, hogy ki vagyok, akkor ezt is beláthatod. Nincs közöm hozzád azon kívül, hogy szeretem a farkad és kell a védelmet. Tudom, biztos morculsz, mert szerepet játszottam előtted, de lásd be, tetszem neked, meg akarsz dugni és hasznos is vagyok. Ha mindent tudsz, akkor már azt is tudod, hogy négyszámjegy felett van a listám, az egyik legtermékenyebb vagyok a szakmában, hiszen rohadt rég óta csinálom. De ennek ellenére szeretem a szexet, szeretem, ha uralkodik felettem valaki. Viszont ha meg akarsz ölni, azt nem hagyhatom sajnos, gazdám – állok fel. Remélem, nem fog akarni bántani. Nem meghalni akarok!


Andro2021. 07. 19. 17:06:53#35953
Karakter: Ray Winter
Megjegyzés: (Pillangómnak)


- Gazdám… - sóhajt fel hirtelen Thierry, a mellkasomhoz bújva, nekem pedig igencsak nehezemre esik, hogy ne itt teperjem le az asztalon, mindenki szeme láttára. Ő is akar egy dugást, ebben biztos vagyok, de várnia kell, amíg kettesben leszünk. 
Jó, hogy ide kerültem, itt lazábbak a szabályok, de ez köszönhető annak, hogy a három vezető, köztük én is, vasmarokkal tartja vissza a többieket a balhéktól. Amíg a fiúk egymás között rendezik az ügyeiket, nem érdekel, de ha Roberto, vagy rosszabb esetben Albert valamelyik fiával tűznek össze, abból könnyen háború lehet. Pont ezért, most is legalább tíz fiam figyeli az étkezőt, nehogy valami balhé törjön ki. Nyílt titok, hogy a közelmúltban voltak összezörrenések a másik két bandával, de az utóbbi időben azért senki sem olyan hülye, hogy keresse a bajt. Annak úgyis én magam töröm el a nyakát. Elég egyetlen pillantás a fiúkra, hogy tudják, hol a helyük és ne abajgassák Roberto néhány „fiát”, akik az étkezőben tartózkodnak. Úgyis klikkesednek, de akkor is, jobb a békesség, főleg most. 
Ideje lemászni az asztalról, miközben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem egy passzív srác figyel minket irigykedve, vagy dühösen. Vannak, akik szívesen lennének a kis Pillangó helyében, de most sajnálom, más kurvám van. Őket úgyis megkeféltem már nem egyszer, már nem jelentenek számomra élvezetet. Mindenki szeretne a főnök kurvája lenni, mert az védelmet jelent más domokkal szemben. Csak nehogy nekimenjenek Thierrynek, ha nem vagyok ott, bár talán annyira még ők sem ostobák. Majd megkérem Bent és Dominicet, hogy nézzenek rá a kicsikémre, nehogy esetleg valaki megcirógassa mondjuk egy kissé hegyesebb végű fogkefével úgy vesetájon. Hirtelen megpillantom Kevint, a börtön egyik őrparancsnokát, aki felénk lépdel. Na, most vajon mit akar a csóka? Biztos nem sok jót, mert egyébként nem személyesen velem akarna beszélni.
- Ray – bólint.
- Kevin – mosolyodom el, miközben már az jár a fejemben, hogy ha kellemetlenséget okoz, vajon melyik lenne a legmegfelelőbb módszer arra, hogy eltüntessem az életemből. 
- Diszkrét kérésednek megfelelően Papillon a cellatársad mostantól. – Kevin még bólint is hozzá. Remek, remek, szeretem, ha gyorsan és könnyen megy minden. – Legközelebb egyeztessünk az ilyen akciók előtt – morogja.
- Mindenképp. – közlöm, hangom csöpög a gúnytól és szarkazmustól. Még egy kedves mosolyt is az arcomra varázsolok.
- Velem szemben ne játszd a főnököt, Ray, mert nagyon nem jársz jól, ha meggondolom magam és kicsit alakítok idebent a dolgokon! – figyelmeztet Kevin. 
Nem válaszolok, de a mosoly leolvad az arcomról. Igen, pontosan tudom, hogy mire lenne képes. Nem félek tőle, de egy bizonyos határt nem lépek át Kevinnel szemben. Mégiscsak valami góré idebenn, akit jobb szemmel tartani és nem szemétkedni vele túlságosan. Tudom, meddig mehetek el, mert ha Kevinnek úgy tetszik, elérheti, hogy kissé többet legyünk bezárva és tőlem is vehet el előjogokat. Gyűlölöm, de kénytelen vagyok elviselni ezt az alakot. Kevin hála égnek hamar elhúzza a hátsóját. Pont annyira rühell engem, mint amennyire én őt. Talán még jobban. A gyűlölet erősebb a félelemnél, de van annyi eszem, hogy ne ugorjak neki. Nem akarok magánzárkába kerülni, mert akkor félő, hogy mire kikerülök, itt komoly problémák lennének. Ahogy Kevin távozik, végre a kis Pillangóra fordíthatom minden figyelmem. Alig várom, hogy szórakozzunk egy kicsit. 
- Menjünk, nézzük meg az új otthonodat, kicsi pillangó. – Egyetlen szó nélkül néz fel rám, és bólint. 
A cellánk a harmadik emeleten van, ami körfolyosós. Mellettünk egy elektronikai raktár van, a villám alakú matrica jelzi is, hogy ne nagyon akarjunk oda benyúlkálni. De mindig van olyan barom, aki megpróbálja. A legutóbb az egyik ilyen „értelmes” egyed miatt az egész harmadik emeleten áramkimaradás volt. A srác meg ropogósra sült. Napokig a fejemben hallottam az üvöltését. Még jó, hogy hamar vége lett, de azóta legalább a fiúk megtanulták, hogy ha nem akarnak ők is annak a nyomoréknak a sorsára jutni, hagyják az ajtót. Egyébként sem tudom, hogy nyitották ki, hiszen a kulcsok mindig az illetékesnél vannak. Bár, némelyikük amilyen leleményes tud lenni… Persze felelős nem volt. 
Az ominózus ajtó másik oldalán is laknak, és meg is pillantom Rickyt, a már Amerikában született, de kínai szülők gyermekét. Ő is megéri a pénzét. Az ártatlan, cuki külső megtéveszti az embereket, de ez a gyerek sem kispályás. Alig volt tizennyolc, amikor bekerült, mert szórakozásból iskolai lövöldözésbe kezdett. Huszonhat embert gyilkolt meg, és további tizennégyet súlyosan megsebesített. A halottak között volt két rendőr is, ezért került ide. A minket kísérő tízes fogatból, persze csak az engedélyem után Jace lép ki. Tipikus szőke, kék szemű, vadítóan jóképű srác. Ki gondolná, hogy megfojtotta a saját anyját, mert nem adott neki pénzt drogra. Idebenn droggal és más élvezeti szerekkel üzletel, és amíg nem balhézik, engem nem zavar. Egyszerűen Rickyhez megy, majd minden nélkül hátsón csapja. Egy pár már vagy… két éve? Talán picit több. A fene sem tartja számon, hogy ki kivel mióta és miért van együtt. 
A kíséret közben szétszéled, mindenki megy a maga cellájába. Séta csak délután lesz, addig el kéne ütni az időt valamivel. De meg is van, mivel, itt van mellettem. Beterelgetem Pillangót a cellánkba, majd hagyom, hadd nézzen körül. Nem sok látnivaló van, ez is csak egy cella, bár a mosdórészt legalább be lehet csukni. Ablak van, de azon is rácsok vannak. Thierry úgy nézi, mintha minimum szökni akarna. Majdnem elnevetem magam. Szökni, innen? Előbb havazik a Pokolban, mintsem innen meg lehessen szökni. 
- A holmijaid már a szekrényben vannak – jegyzem meg, mire végre rám fókuszál. Helyes, én vagyok a gazdája, és a megszólítás nagyon is kedvemre való volt az étkezőben. Elvégre, ő csak a kurvám, egy szexuális segédeszköz, akit előveszek, ha úgy tartja kedvem. Kifejezetten csinos fiú, ha ronda lenne, ott is hagytam volna tegnap a zuhanyzóban. 
- Szeretném megköszönni, hogy segítesz nekem – lép oda hozzám, majd felpillant rám, és a farkamra simít. Kellemes érintése van, és pontosan tudja, mit csinál, a testem is reagál rá. Ezt szeretem, nem kell megmutatnom neki, hogy mi a dolga. Tapasztalt, és engedelmes kis jószág. Nem lesz vele probléma, de azért nem árt résen lenni. Talán nem is annyira is ártatlan virágszál, mint ahogy mutatja. Ahogy az öreg David is mondta, az elődöm, mindig tartsd a három lépés távolságot, és senkiben se bízz 100%-ig. Nos, nem vagyok hülye. – Ellenedre lenne, ha az ajkaimmal kényeztetnélek? – kérdi csábos hangon. – Annyira szeretném leszopni a gazdámat, hogy arra szavak sincsenek – suttogja halkan, még a pillácskáit is megrebegtetve közben.
Elégedett mosolyra húzom a szám, miközben lazán az álla alá nyúlok, majd pont annyira szorítom meg, hogy érezze, egyetlen rossz szó, egyetlen hibás mozdulat és nem sokáig lesz ilyen szép a cuki kis arca. Látom rajta az enyhe félelmet, de a vágya jóval nagyobb. Vajon mivel kereste ez a kenyerét, mielőtt összeállt azzal a kreténnel? Lehet, hogy csak egy útszéli prosti volt, ami meg sem lepne.
- Térdre, ringyó! - utasítom egyszerűen, majd elengedem, ő pedig engedelmesen térdel elém. Leszedem magamról a narancssárga kezeslábast, amely alatt csak egy fekete atléta és egy ugyanolyan színű alsónadrág lapul. - Kezdj hozzá! Ha jó munkát végzel, jutalmat kapsz.
- Igen, gazdám – suttogja Thierry, majd közelebb kúszik, és újfent végigsimít még alsónadrágba burkolt hímvesszőmön.
Ügyes keze van, enyhén beleborzongok az érintésébe, ahogy vékony, hosszú kis ujjaival lassan lehúzza rólam az alsónadrágot. A falnál állok, senki sem lát, így könnyedén neki tudok dőlni háttal. Ahogy lekerül rólam a zavaró ruhadarab, hallom, hogy Pillangócska nyel egyet. Hiába, a méreteim  nem éppen aprók, és úgy tűnik, elégedett. 
- Tetszik a látvány? - kérdem, mire bólint. - Akkor munkára, kis cafka!
Nem válaszol, két kezébe veszi petyhüdt szerszámomat, és odahajolva megnyalintja a hegyét. De éppenhogy csak a nyelve hegye ér hozzá. Vissza kell fognom magam, hogy ne nyögjek, mert baromi jó érzés. A testem önmagától reagál, és úgy tűnik, Thierry tudja, mit kell tennie. Újfent megnyalintja a szerszámom hegyét, majd egyik kezével elengedi és végignyalja, de lassan, hogy minél tovább tartson. Akaratlanul is egy apró nyögés talál magának utat az ajkaim közül, ő pedig nem áll le, újra és újra végignyalja az egész farkam, miközben szabad kezével a combjaim belső felét kényezteti. Nem mondom meg, mit csináljon, hagyom, mert tudni akarom, mire képes, de amit eddig láttam, az baromi jó. Azt hiszem, megéri magam mellett tartani. Körbenyalja a makkomat, majd lassan, nagyon lassan, szinte már kínzó csigalassúsággal engedi be a szájába a hímtagomat. Elsőre nem az egészet, hanem csak úgy harmadig, majd kihúzza, és vissza. Lassan szop, miközben másik keze a heréimen jár úgy, mint valami hangszeren. Baromi jó érzés, a testem önmagából mozdul előre-hátra, ő pedig mintha értené, mit is akarok, mert mélyebben engedi a szájába a farkamat. Nem siet, ráérősen dolgozik és nekem is megfelel a tempó. Nincs hová sietnünk, ráadásul már nagyon régen szoptak le így. A többi passzív nem volt ilyen jó, talán Lucas volt az egyetlen, aki megközelítette ezt a teljesítményt, de őt egy tavalyi verekedésben valaki leszúrta. Ott vérzett el a gyengélkedőn. Kár volt érte, mert mindig ott volt, ha szexet akartam. Másra nem is nagyon tudtam használni egy ex-kurvát. De Thierry még őt is felülmúlja, ezt már ennyiből is tudom. Baromi jó a srác, már értem, hogy az orosz miért tartotta maga mellett. 


Thierry ráérősen szop, miközben egyben kényeztet is, egyik kezével a combjaimat és a heréimet, a másikkal a farkam azon részét, ami még nincs a szájában. Hörögve nyögök fel, ahogy a farkam hegye a torkához ér, ő pedig elégedett szemekkel pillant fel rám. De lassú nekem ez a tempó, így egyik kezemmel az ágy vasrácsába kapaszkodom, a másikkal megragadom a haját, és irányítani kezdem. Megérti, amikor lejjebb nyomom a fejét, hogy ideje tövig bekapni végre a rudamat és gyorsabb iramra váltani. Előre-hátra lököm magam, ő pedig beáll a gyorsabb iramra, de a haját nem engedem el. Nem tépem, nem húzom a puha, selymes szálakat, de pont annyira szorítom, hogy tudja, ki a főnök errefelé. Kezei is gyorsabban járnak odalenn, ahogy érzem, lassan itt a beteljesülés. Ezt jelzem is neki, mire gyorsabban kezd szopni. Egyre szaporábban veszem a levegőt, hörgök, nyögök, míg végül egy férfias nyögéssel élvezek a szájába. Érzem, ahogy a sperma kilövell a farkamból, de nem hagyom, hogy akár egyetlen cseppje is veszendőbe menjen. Mikor végzek, elengedem Thierryt, kihúzódom a szájából és ő csak néz rám, majd nemes egyszerűséggel lenyeli a spermát. Szólnom sem kell érte. Az orgazmus utóhatásai még végigcikáznak a testemen, ahogy elégedett szemekkel nézek bele Thierry csillogó tekintetébe. Tetszett neki a dolog. Hát, reméljük az is tetszeni fog, amit én tartogatok neki. 
- Elégedett, gazdám? - kérdi kipirult pofival, szája szélén még ott csillog a sperma maradéka.
- Nagyon is – mondom elégedett hangon. - Állj fel! Jutalmat érdemelsz, megmondtam. Jó munkát végeztél, Pillangócska.
- Mindig örülök, ha a gazdám elégedett – mosolyog rám ártatlanul, miközben feláll és szégyenlősen rám pislog.
Félredöntöm a fejem, majd hozzá lépek, és egyszerűen megcsókolom, lecsókolva róla testnedvemet. Beenged a szájába, ahol még érzem a savanykás ízű spermát, de nem érdekel. Saját magamat érzem. Végigsimítok a testén, majd lehúzom a cipzárt és már kezdeném kihámozni a zavaró, narancssárga rabruhából, amikor valaki megkocogtatja a rácsot. Bosszúsan fordulok oda, de mikor megpillantom a nagydarab, afroamerikai Billt, enyhül a tekintetem. 
- Mi a helyzet, Bill? Danny megint kizárt a cellából? - kérdem. Akkora ez a srác, mint egy hegy, de olyan jámbor, mint egy kisbárány.
- Nem, főnök – rázza a fejét.
- Akkor, mi gond? - kérdem kíváncsian, miközben elengedem Pillangót és visszarángatom magamra az alsógatyámat.
- Há’ csak az van, hogy a fiúk aszonták, szóljak, mer’  próbánának. Tod’ főnök, arra a kultizére, ami pétekenkint szokik lenni. Amin olyan szépen szoksz minnig zongorálni. Pedig én nem is értek a művészethő’, de azért naon szép ám, tod’ ?
- Jaj, a kultúrest! - csapok a fejemre. Az holnap van, és tényleg próbálni kéne. - Na, menjél szépen, és mondd meg nekik, hogy mindjárt megyek.
- Oksi, főnök! - biccent Bill, majd elcammog.
Szerencsétlen kölyök, ezt sem az eszéért tartom. Megbízható, jóhiszemű és becsületes srác, aki rosszkor volt rossz helyen. Nem az ő hibája, hogy tíz évre lesittelték.
- Kultúrest? - hallom meg Thierry hangját. - Nem is tudtam, hogy zongorázol, gazdám.
- Csak szeretek játszani – mondom, miközben visszaöltözöm. - Teljesen megfeledkeztem róla, és ennek te vagy az oka – vigyorgom rá, majd megborzolom a haját. - Havonta egyszer kulturális estet tartunk, amin van zene, tánc, meg egyebek. Szombatonként meg filmvetítés van. Mindkettő magaviselethez kötött. Ha jól viselkedsz, akkor megnézheted, hogy gyakorlunk.
- Lehetne ez a jutalmam most? - pillog rám édesen. Úristen, de leteperném most azonnal. De ha elkések a próbáról, az rossz fényt vet rám. Ráadásul, a zongora segít megnyugodni is. - Utána megdöngethetsz, ha még mindig igényt tartasz rám – simul hozzám és felpipiskedve lágy csókot lehel az ajkaimra.
- Talán – fogom két kezem közé bájos arcát. - De most menjünk.


~*~


Thierry engedelmesen jön velem, mindenki utat enged nekünk, mialatt lemegyünk a zeneterembe. Az ajtó előtt őr áll, a jó öreg Joe, aki csak biccent, majd beenged minket. A többiek már itt vannak, és miután üdvözölnek, elfoglalom a helyem a zongoránál. Thierryt egy székre ültetem, ahonnan mindent lát. Egyszemélyes közönség, de legalább van kinek játszani. 
- Na, kezdjünk neki, fiúk! - mondom, majd belekezdünk Beethoven negyedik zongoraversenyébe.
Elegen vagyunk hozzá, az ujjaim maguktól megtalálják már a billentyűket, nem is kell a kotta. Fél szemmel Thierryre pillantok, és látom, hogy elkerekedett szemekkel, szinte tátott szájjal bámul engem, amint ujjaim a zongorán siklanak jobbra-balra, fel-le. Érzem, hogy minden gond kiszáll a fejemből, eggyé válok a hangszerrel, ahogy átadom magam Beethoven csodás dallamainak, melyet a többiek hangszerei kísérnek. Mikor befejezem, pár pillanatig még pihegek, majd halk tapsot hallok. Odakapom a fejem, és Thierryt pillantom meg, aki lelkesen ütögeti össze a két kezét. Akaratlanul is elmosolyodom, és odaintem magamhoz.
- Ennyire tetszett, Pillangócska? - kérdem elégedett vigyorral.
- Még… sosem hallottam senkit… ilyen szépen játszani… - mondja áhítattal. - Gazdám… erre nincsenek szavak.
- Ha végeztünk a próbával, majd tanítok neked valami érdekeset, jó? - kérdem mélyen a szemébe nézve, mire jól hallhatóan nyel egyet. Azt hiszem, jól fogok én ma még szórakozni. 


Rauko2021. 07. 17. 18:45:54#35949
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: (Andro)


 

Látom a mosolyból, hogy nyert ügyem van. A domok annyira kiszámíthatóak… de ez most az egyszer nem jön rosszul. Mert amennyire kiszámítható, annyira meg is tud védeni. És ha ezért a testem kell neki, nos, nem gond, hiszen nagyon helyes pasas!
- Jól meggondoltad, szépségem? Jobb, ha tudod, nem vagyok éppen a kedves fajta, a látszat ne tévesszen meg. De abban igazad van, hogy én meg tudlak védeni, Pillangó, ha kedves leszel hozzám.
- Ha csak veled kell csinálnom, akkor semmi sem számít… - játszom tovább az ártatlan virágszálat, még arra is figyelek, hogy a kétszáz fogas vigyortól kicsit hátra is tántorodjak.
- Igen, csak velem kell csinálnod, de akkor, ott és úgy, ahogy én mondom. – Ahogy az agyam felfogja a szavait, kicsit fel is izgulok. Nem hiába vagyok nyunyó, imádom, ha valaki uralkodik felettem. Még akkor is, ha közben nem kapcsol ki az agyam, ahogy a többségnek. - Ha pedig arra apellálsz, hogy mással is összefeküdnél, jobb, ha már most felkötöd magad, kicsikém. Nem tűröm az árulást! Ezt jól vésd bele a csinos kis buksidba!
Szeretem a birtokló domokat. Sokkal szebb velük az élet, hiszen a testem szinte magától hódol be nekik, így egyáltalán nem esik nehezemre tovább játszani a félénket, még akkor sem, amikor az ajkaimra hajol és csókolni kezd, a másik keze pedig elindul a testemen. Amikor megharap, ösztönösen engedek neki utat, de ettől csak még jobban izgalomba jövök. Tetszik, ahogy az ajkai és az ujjai lassan felfedeznek, finoman kényeztetnek. A tegnapi akció sem volt kifejezetten rossz, ha nem rettegtem volna közben, hogy bajom is esik akár. Azt utálom. Nincs ellenemre a sok farok, de csak akkor, ha ott van valaki, aki biztonságot jelent nekem. Aki meggátol mindenki mást. És erre Ray tökéletes lesz. Mivel elég önzőnek látszik, és már meg is énekelte, nem kell máshoz érnem. Ő pedig szép, izgalmas, így nem fog nehezemre esni, hogy kiszolgáljam, ahol és ahogyan csak kéri.
- Ennyire régen kényeztettek már? – nevet fel, mire kicsit összerezzenek, hiszen kiszakít az álmok közül, ahol a rácsnak dőlve hagyom, hogy megdugjon, miközben az embereivel beszélget. Ah, ezért jó, ha valaki befolyásos embernek adja oda magát. - Hidd el, picikém, ez csak a bemelegítés volt. Hamarosan alattam fogsz vonaglani a kéjtől, miközben szenvedélyesen kiáltod majd a nevem újra és újra. És élvezni fogod. Le fogom mosni rólad az előző gazdid szagát, Pillangócska.
- Ez igent jelent? – kérdezem azért. Válasz helyett azonban csak felhúz és kimegyünk az étkezőbe. Tipikus, mint a filmekben. Hatalmas, összefüggő tér, a szélső oldalon a kajakiadás és a szakácsok, az asztalok párhuzamosan helyezve. Az ablakok szinte körbefutják az egész helyiséget, de lehetetlenül magasan, és a tető is üvegezett, de köztünk és ezek között vastag rács van, meg amúgy is nagyon magasan vannak. Ahogy nézem, kinyitni csak a tetőt lehet. A falak fehérek, ahogy a csempék és az asztalok is.  Azok az asztalok, ahol szinte mindenhol ülnek, hiszen kimenő van, ilyenkor itt is lehet lenni, hiszen a reggelin már bőven túl vagyunk. Mondjuk annyira bőven talán nem, hiszen sokak előtt még vannak tálcák. Mondjuk annyira nincs időm nézelődni, mert Ray felránt magával az asztalra.
- Figyelem emberek! A mai naptól kezdve a kis Pillangócska az én tulajdonomat képezi. Ha pedig valakinek olyan botor ötlete támadna, hogy megpróbálja meghágni, vagy elcsábítani, annak velem gyűlik meg a baja! Remélem, elég világos voltam.
Felizgulva, vágyakozva nézek rá. Brutálisan izgatnak a nagyhatalmú pasik, de hát kit nem? Ráadásul elég jó emberismerő vagyok, így mikor a csókunk után körbepillantok, meglátom azt a pár embert, akit el kell kerülnöm. Akik nem vágyakozva, irigykedve vagy közömbösen, esetleg érdeklődve figyelnek, hanem egyenesen utálkozva. Azt hiszem, itt a remek alkalom eljátszani, hogy mennyire vagyok szolga-típus.
- Gazdám… - sóhajtom, és a mellkasához bújok, onnan pillantok fel rá. Látom a szemeiben a vágyat, hogy itt azonnal az asztalra lökjön, de mindenhol őrök vannak, akiknek Ray kis akciójára a fegyvereikre csúsztak a kezeik.

Sok dolgot lehet hallani erről a börtönről. Sok tekintetben eltér a többitől. Itt is vannak foglalkozások, itt is lehet csinálni dolgokat, és én is szeretnék valamit azon kívül, hogy parancsra szétdobom a lábam vagy térdelek Ray előtt. De ez mégsem teljesen olyan hely, mint a többi, itt ritkán vannak az elítéltek a celláikba zárva. Alapvetően kellene, de már nem csinálják egy ideje, épp ezért veszélyes ez a hely a magamfajták számára, mert akármikor megjelenhet egy batár állat a közelben. Feleslegesek ugyanis a lezárások. A börtönben határozott birtokviszonyok uralkodnak. Az egyik birtokos pedig maga Ray, de vannak páran rajta kívül, akik az intézmény különböző részeit vezetik. Ők pedig vasmarokkal irányítanak, így nem igazán van szükség a lezárásra, hogy ezzel oldják a feszültséget vagy előzzék meg a háborút. Most is vagy tíz pasi kémleli az étkezőt, hogy azonnal közbe tudjon lépni, ha a rabtársak kiakadnának. Pont ezért választottam kiválóan. Nem reméltem a bekerüléskor, hogy az egyik vezető kurvája lehetek. A legjobb, amit reméltem, hogy egy alsóközép-hatalmú, helyeske pasit szolgálok ki, akinek nincs ereje egyedül megvédeni, de legalább tudja, kinél kell ezt kérni és jó eséllyel meg is teszik ezt neki. Ehelyett itt vagyok az étkező főasztalán a főnök karjaiban, játszva a legártatlanabb nyunyót, akit valaha a hátán hordott a Föld és elfelejtve, ami igazából az éjjel történt. Mert semmi sem úgy volt, ahogy azt gondolják…

A többi passzív irigykedve nézi, ahogy lemászunk az asztalról. Először Ray, majd egyik kezét nyújtja, de nem én lépek le, ő ránt le, ám talpra érkezek. Leköt az emberek figyelése, de a farkam még mindig félmerev, akármikor eszembe jut, hogy nemsokára istentelenül meg fog kefélni. Ekkor lép mellénk egy férfi. Rendőregyenruhája van, de kicsit más, mint a többieké.
- Ray – bólint.
- Kevin – mosolyodik el Ray, mintha csak egy jövendőbeli áldozatát nézné, akit aljasul ki fog rabolni vagy meg fog ölni.
- Diszkrét kérésednek megfelelően Papillon a cellatársad mostantól. – Az őr még bólint is. – Legközelebb egyeztessünk az ilyen akciók előtt – morogja.
- Mindenképp. – Ray egyetlen szavából süt a gúny és a szarkazmus, egy enyhe, műmosoly is az ajkaira ül.
- Velem szemben ne játszd a főnököt, Ray, mert nagyon nem jársz jól, ha meggondolom magam és kicsit alakítok idebent a dolgokon! – figyelmezteti a Kevin nevű férfi. Ray viszont nem mozdul, nem változnak a vonásai, csak a korábbi pici, mosoly tűnik e, hogy komolyságot rajzoljon a szép rajra a hiánya. Látom, hogy valamennyire tart a faszitól, aki gondolom, valami rendvédelmi vezető idebent, de nem ül ki az arcára a rettegés, ám nem is szól egy rohadt szót sem. Mennyire összetettek ezek a dolgok…

Basszus, el fogok élvezni arról, ahogy viselkedik.

Persze nem szabad, milyen ribanc vagyok, ha nem lennék azzal tisztában, hogy csak parancsra könnyíthetek magamon? Na ugye. Az előző „gazdám”, aki miatt itt vagyok, sem azért szeretett, mert olyan jól illettem a kanapéja huzatának színéhez. Hanem mert tanulás és képzés nélkül vagyok ösztönös pet. Ő annak hívott, jobban szerette a pet szót. Azt mondta mindig, hogy ez született dolog, emiatt tudta elhitetni, hogy szerelmes belém. Én meg idióta voltam és egy idő után elhittem, hogy én kellek neki és nem a testem meg az engedelmességem. De ezt a hibát csak egyszer követi el egy ember az életben.

Ez most tiszta kihasználás. Ray megvéd engem, cserébe nem kell a bal vagy a jobb kezére hagyatkoznia, esetleg a válogatással tölteni az időt, hogy ágybetétet keressen. Ott leszek, és szerencsére elég jó vagyok az ágyban ahhoz, hogy most nyugodt legyek. Ha a kedvére tudok tenni, akkor nem lesz semmi gond.

Ahogy a Kevin nevű rendőrpasi elmegy, Ray rám pillant.
- Menjünk, nézzük meg az új otthonodat, kicsi pillangó. – Felpillantok és bólintok.

A börtön felépítése alapvetően négy területre bontja az egész intézményt. A negyedik és egyben legkisebb terület, ahol az életfogytos magánzárkások élnek. Ez az egyetlen szárny koedukált, hiszen itt, ha egyszer valakit bezárnak, akkor egy héten egyszer van egy órája szabadon egy lekerített kis részen az udvaron, ahonnan csak a felhőket látja, mert oldalról az egész acéllapokkal van lezárva. Úgy hallottam, van ott pár virág és egy kis edzőrész, de akkor is rettenetes lehet. Két cella használ egy mosdót zuhanyzóval, ami viszont kisebb, mint a panellakásokban, és sosem lehet bent egyszerre a két rab, mert automatikus az ajtók nyitása. Ennek a résznek a rabok közt nincs vezetője, hiszen nem lenne értelme. A másik három résznek azonban van. Ray az egyik, a másik kettőt nem ismerem, csak a létezésükről tudok, de ha az egyikük mellett leszek, előbb vagy utóbb úgyis megismerem őket is. De pont azért, mert a súlyos esetek saját szárnyat kaptak, itt nem a legfelsőbb emeleten vannak. Alapvetően egyébként három emelet van, plusz a földszint. A földszinten van az étkező és a közös zuhanyzó. Minden emeleten található egy úgynevezett közösségi szoba, ahol kondigépek vannak, egy televízió és három számítógép, amire be kell jelentkezni és magaviselet alapján döntenek. Meg asztalok, székek, könyvespolcok.

A mi cellánk a legfelső, azaz a harmadik emeleten van. Körfolyosós a szárny megoldása, középen, minden emelet felett és alatt acélháló van kifeszítve, felül pedig üvegablakok, ahogy az étkezőben. A velünk szemben levő cella olyan öt méterre lehet, a lyuk másik oldalán. Az egyik oldalon raktárhelyiség a szomszédunk, valami kis elektronikai cuccok lehetnek itt gondolom, mert villámot ábrázoló matrica van az ajtóra ragasztva, de a másik irányba laknak. Kint is áll az egyik srác. Alacsony, mint mondjuk én, rövid, fekete hajú, de szép, ázsiai arcú fiú, és a lakótársa személyére is hamar fény derül. A minket kísérő tízes fogatból egy helyesebb, magas, szőke hajú, amolyan árja-pasi lép hozzá és mindenféle kedveskedés nélkül a fenekére csap. Hm, végül is szexisek együtt, egyszer megnézném, ahogy a viking isten épp a kis sárgát dugja.

Ám nem sokáig nézegetem őket, mert a kíséret nagy része szétszéled, ahogy felérünk és Ray a cellánkba vezet. Kis ablak van az egyik falon, ezt szúrom ki azonnal, hiszen imádom nézni az eget, megnyugtat. A másik, amit meglátok, hogy itt már ajtó mögött van a szobához tartozó WC és kézmosó.  Az ide vezető ajtó mellett van egy emeletes ágy, azzal szemben egy asztal és két szék, mindegyik lecsavarozva a padlóra. Az ablak alatti részen pedig egy szárítókötél, alatta két fémszekrény. Ahogy bepillantok a mosdó ajtaján, ott is van egy kicsike, nyitható ablak, de ide látom az acélrácsot rajta. Ahogy a másikon is.
- A holmijaid már a szekrényben vannak – jegyzi meg. Mivel a helyszín már nem igazán köt le, inkább rá kezdek koncentrálni. Szép. Kifejezetten helyes pasas, és még mindig be vagyok indulva attól a kis műsortól, amit odalent mutatott.
- Szeretném megköszönni, hogy segítesz nekem – pillantok rá és a kezem a farkára simítom. – Ellenedre lenne, ha az ajkaimmal kényeztetnélek? – kérdezem. – Annyira szeretném leszopni a gazdámat, hogy arra szavak sincsenek – suttogom.


Andro2021. 02. 24. 15:41:39#35916
Karakter: Ray Winter
Megjegyzés: (Pillangómnak)


Thierry sokáig nem szólal meg. Úgy tűnik, letaglóztam azzal, amit mondtam. Szó se róla, nagyon szép arca van, és abból, amit tegnap este láttam, a teste sem semmi. Tetszik nekem, akarom és ha én itt benn akarok valamit, azt rendszerint meg is szoktam kapni. Legyen szó drogról, pénzről, vagy akár egy egyéjszakás kalandról. Andy úgyis hamar elfelejt, ha meg valami hülyeséget csinált, remélem, nem ide teszik vissza. Csak van annyi esze, hogy ezek után vigyáz magára és kerül a balhés embereket. Thierry lassan kezd megnyugodni, ahogy ott guggolok előtte. Nagyon felzaklatta a Bongyorkával történt dolog, de ilyen az élet, ahogy mondani szokás. Ennél nagyobb pofonokat is fog még kapni idebenn, ha nem tanulja meg megvédeni magát. Végül úgy tűnik, összeszedi magát, és beszélni kezd.
- Akarod tudni, hogy miért vagyok itt? – hajtja le a fejét, mint aki szégyenkezik. A hangja halk, szinte csak suttogás
- El akarod mondani? – kérdem mosolyogva. Ha kedves vagyok vele, és elnyerem a bizalmát, akkor hamarosan az enyém lesz.
- Szerelmes voltam egy férfiba odakint. Nem vettem észre, hogy miket csinál, és a végén lebukott. De előtte ő elmenekült az országból. Én meg itt maradtam, mert itt hagyott engem. Azonnal bevittek, ahogy megtaláltak a villájában. Nem hitték el, hogy a szeretője nem tudott semmit az ügyeiről, pedig tényleg nem – nevet fel halkan, mint aki csak most jött rá, hogy bizony, erősen átbaszták a palánkon. Meg sem lepődöm a történetén, naponta hallok ilyen, vagy ehhez hasonlóakat. – Gyilkosság, embercsempészet, drogkereskedelem… mindent az én nyakamba varrtak. Az államügyész kiállt a nyilvánosság elé azzal, hogy egy komoly alvilági hálózatot számoltak fel és én lettem a bűnbak. Semmit nem tehettem – rázza a fejét, én meg majdnem megsajnálom. De csak majdnem. Tényleg nagyon naiv kis csibe még, az élet nem keményítette meg úgy, mint engem. – Életfogytiglanra ítéltek. Ténylegesen letöltendőre. – Kiönti nekem a szívét, mintha ezzel elérhetne bármit is. De úgy érzem, még nincs vége, így várok. Türelmes vagyok, mint a macska, aki madárra les. – Szeretnék neked elmesélni valamit.
- Hallgatlak – mondom, a hangomba pontosan elegendő kíváncsiságot csempészve.
- Én… olyan vagyok, amilyennek gondolsz. Egy nebáncsvirág. Gyenge vagyok, nem tudom magam megvédeni. De nem vagyok gyengeelméjű. Képes vagyok átgondolni és értékelni a helyzetemet, és tudom, hogy mi vár rám itt bent. Hallottam, láttam, olvastam történeteket arról, hogy a nőies férfiakkal mi történik idebent. Ha nem vettem volna észre, akkor is igazolta, hogy már az első nap eladott a cellatársam. Pedig semmit nem tettem ellene… de már mindegy, mert megmentettél. Amikor megláttam, hogy haldoklik, az volt az első gondolatom, hogy a segítségedre van szükségem. Mert biztos sok ellensége volt, de lehettek barátai, ismerősei, segítői is. Üzlettársai, mit tudom én, hogy hívják ezt itt – tárja szét a kezét, majd összehúzza magát. No, lám csak, mégsem olyat ostoba és naiv, mint az ember hinné. Megvan a magához való esze, és van egy érzésem, hová akar kilyukadni ezzel a kis előadással. Talán még könnyebb dolgom lesz, mint vártam és erőlködnöm sem kell. – Azt fogják hinni, hogy én tettem. Hogy azért tettem, mert el akart adni. Gondolom én. De én nem tudom megvédeni magam, nézz csak rám. Ezért szeretnék neked ajánlatot tenni, Ray – néz egyenesen a szemembe, a tekintete komoly, de látok benne egy jó adag félelmet is. – Tudom, hogy tetszem neked. Te sem vagy közömbös számomra. Nem lehetnék a… a… c… cafkád? – suttogja halkan a végén. – Hogy csak neked kelljen fizetnem a testemmel a védelemért?


Mosoly kúszik az arcomra. Ki gondolta volna, hogy a kis Pillangó önként ajánlkozik. Habár, ha meggondoljuk, ez nem is annyira meglepő, hiszen ő is tudja, hogy nem képes megvédeni magát. Örülök, hogy nem nekem kell becserkésznem, hanem önként ugrik a karjaimba, de azért jobb, ha nem bízza el magát.
- Jól meggondoltad, szépségem? - hajolok közelebb hozzá. - Jobb, ha tudod, nem vagyok éppen a kedves fajta, a látszat ne tévesszen meg. De abban igazad van, hogy én meg tudlak védeni, Pillangó, ha kedves leszel hozzám.
- Ha… ha csak… veled kell… csinálnom, akkor… semmi sem számít… - hebegi félénken, mire a mosolyom szélesebbre húzódik. Ő rémülten hőköl hátra. Helyes, érti már, mi a dörgés.
- Igen, csak velem kell csinálnod, de akkor, ott és úgy, ahogy én mondom. - Kinyúlok, majd megsimítom az arcát. Egész testében reszket, imádom a félelem szagát. - Ha pedig arra apellálsz, hogy mással is összefeküdnél, jobb, ha már most felkötöd magad, kicsikém. Nem tűröm az árulást! Ezt jól vésd bele a csinos kis buksidba!
Könnyes szemekkel bólogat, halálra van rémülve, de valószínűleg tudja, mibe vág bele. Nem adok neki esélyt sem arra, hogy megpróbáljon átbaszni. Előbb vágom el én magam a torkát, mintsem egy másik férfit érintsen. Még nem tudja, mire vagyok képes. Magamhoz húzom, mire rémülten felnyikkan, de nem érdekel. Megcsókolom, mielőtt még rájönne, mi is történik. Erőszakosan tépem az ajkait, ő pedig igyekszik viszonozni, de pedig nem adtam neki utasításba. Egyik kezemmel hosszú hajába túrok, a másik már a testét fedezi fel. Érzem, hogy menekülne, de nem mer, vagy pedig tudja, hogy akkor magára haragít. Okos fiú, nem olyan ostoba, mint amilyennek kinéz. De nem túl erős és nem is bátor, ezzel pedig az én malmomra hajtja a vizet.
Megharapom az alsó ajkát, mire a szája kinyílik, én pedig bebocsátást nyerek. Nyelveink vad tangót járnak, ahogy egyik kezem a haját simogatja, a másik a testét kényezteti a ruhán keresztül.  Érzem, hogy reagál az érintésemre, ezek szerint jó régen nem csinálhatták ezt vele. Tegnap este csak simán megbaszták páran, de a kényeztetés elmaradt. Hirtelen szakítom meg a csókot és hagyom abba a kényeztetését is. A tekintete révült, arca kipirult, ajkai megduzzadtak a csóktól. Egyértelműen arra várt, hogy megdugjam, de annak nem most van itt az ideje. Majd talán később.
- Ennyire régen kényeztettek már? - nevetem el magam, mire összehúzza magát, mint aki most ébredt álmából. - Hidd el, picikém, ez csak a bemelegítés volt. Hamarosan alattam fogsz vonaglani a kéjtől, miközben szenvedélyesen kiáltod majd a nevem újra és újra. És élvezni fogod. Le fogom mosni rólad az előző gazdid szagát, Pillangócska.
- Ez… igent jelent? - kérdi félve, mire bólintok.
Mintha megnyugodna, de a szemében még mindig ott táncol a kéj. Akarta azt a menetet, nagyon is, de arra még várnia kell. Majd akkor élvezheti, ha én is úgy akarom. Felállok, majd őt is felhúzom. Ideje, hogy mindenki tudja, kihez is tartozik az új fiú. Thierry hozzám tapadva lépdel, ahogy kimegyünk a mosdóból, el a bámész tekintetek előtt. Egyenesen az étkezőbe megyünk, aho persze minden szempár ránk szegeződik. Nem nagyon érdekel, Thierryvel együtt az egyik legelső asztalhoz megyünk, ahol még senki sem ül. Ez az én helyem, ide csak én, és a hozzám legközelebb állók ülhetnek. Nemes egyszerűséggel felpattanok az asztalra, és magammal vonom újdonsült kurvámat is. Mindenki elkussol, a beszélgetés zaja elül, még az őrök is mozdulatlanná dermednek, hiszen a Vezér fog szólni.
- Figyelem emberek! - szólalok meg, mire mindenki olyan feszültem figyel, mint diákok az iskolában. - A mai naptól kezdve a kis Pillangócska az én tulajdonomat képezi. Ha pedig valakinek olyan botor ötlete támadna, hogy megpróbálja meghágni, vagy elcsábítani, annak velem gyűlik meg a baja! Remélem, elég világos voltam.
Thierry remegve néz rám, szerintem most tudatosult benne igazán, ki is vagyok én. Hogy bizonyítsam, tényleg az enyém, egyszerűen fogom, és újra megcsókolom, bár most közel sem olyan hevesen, mint a mosdóban. Így legalább senki sem mer majd hozzáérni. 


Rauko2021. 01. 22. 16:08:51#35905
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: (Andro)


- Valaki… valaki… megpróbálta… - nyögöm, ahogy Ray megjelenik. Soha nem láttam még embert meghalni, és most végignéztem az egészet. Ahogy lassan felakadnak a szemei, ahogy elkezd habzani a szája, majd bevizel, könnyes lesz a szeme, és szinte látom, ahogy a lélek lassan elhagyja a testét.
- Neki már úgyis annyi, nem, doki? – fordul az orvos felé, de én nem tudom levenni a szemem a haldoklóról.
- Akárki is volt, okosan csinálta. Már nem segíthetek rajta, az utolsókat rúgja szegény pára – mondja az orvos.
- Ilyesmi előfordul. – Ray közönyössége szinte arcon csap. Ennyit jelent egy ember élete? - Legalább megszabadultál tőle. Fogd fel úgy, hogy ennél rosszabb nem lehet. Inkább ő, mint te.
- De… akkor is… Ez olyan…
- Majd hozzászoksz. Ennél csúnyább dolgokat is fogsz még látni, hidd el! Gyere, elviszlek megmosakodni, muszáj lehiggadnod.

 

Kábultan hagyom, tegyen velem, amit csak akar. Kábultan, egyrészt egy ember élete véget ért a közelemben. És nem békésen. Nem vagyok hülye, bármennyire annak gondol mindenki. Valaki megölte őt. Az sem kizárt, hogy Ray volt. Megviseli a lelkem, hogy láttam meghalni valakit. Az orrom még csípi a vizeletének a szaga, pedig már nem is vagyunk ott. A lelkem egyik fele sírva kuporog a sarokban, a másik azon gondolkodik, hogy hogyan élhetném ezt az egészet túl.

- Nem te voltál, nem a te hibád. Bár lesznek, akik ezt fogják gondolni. Mindenki tudja, mi történt tegnap este a zuhanyzóban, így ne csodálkozz, ha elterjed majd egy-két pletyka. – Szívesen mondanám, hogy pont lesajnálom mások véleményét, de most végképp nem eshetek ki a szerepemből.
- De… én sosem bántottam senkit… Sosem… lettem volna… képes… ilyen borzalomra… - Tényleg nem. Soha… olyan békés voltam mindig. Mondja a lelkem egyik fele. A másik kezdi elfogadni, hogy az élet ilyen. Nem érdemeltem ezt. De ezt dobta a gép. Még ha lassan bele is őrülök a tudatba, hogy itt kel leélnem az életem.
- Persze, hogy nem. – Önmarcangolásomból az szakít ki, hogy a két tenyere közé fogja az arcom. - Szedd össze magad, Pillangó! Ha gyengének mutatod magad, ki fognak pécézni, és talán én sem tudok neked segíteni. Sose lássák rajtad, ha valami fáj! Sose lássák, hogy félsz, mert csak így maradhatsz életben, érted? A börtön majd megkeményít egy kissé, meglátod és hozzá fogsz szokni a hasonló eseményekhez is. Itt nem ritka, ha valaki megsérül, vagy meghal, ez hozzátartozik a börtönélethez. Majd te is megtanulod.
- Te… ölted meg? – Biztos vagyok benne, hogy igen. Ő itt a főnök, még az őrök is jelentenének neki, ha kérné. Ha nem erőszakolhatnak meg egy újoncot a mosdóban, akkor egy régi rabot sem ölhetnek meg a tudta nélkül. Más kérdés, hogy én elismerném-e, ha a helyében lennék. Nyilván nem.  
- Nem. – Na ugye. - Matt ugyan olyan hibát vétett, amit nem tudok tolerálni, de ettől még nem lett volna okom végezni vele. De sok embernek volt a begyében, bárkinek lehetett oka rá, és persze lehetősége is. Matt sokak szemében szálka volt, túl sok embernek okozott kellemetlenségeket.
- Valamiért… hiszek neked… - suttogom. Már tudom, hogy mit kell tennem, ha itt túl akarok élni.
- Túl könnyen bízol meg az emberekben, ez a legnagyobb hibád, Thierry – simít végig az arcomon. - Mégis, mi a jó fenét követhetett el egy kis rendes srác, hogy ide került? Mert ha valaki, te aztán tényleg nem vagy idevaló, Pillangócska. Túl tiszta és ártatlan vagy ehhez a borzalmas helyhez. – Igen, én is ebbe őrülök lassan bele.
- Miért hívsz Pillangócskának? – terelem el a témát.
- Mert illik rád. Kicsi vagy, édes és gyönyörű, Thierry.

Tetszem neki. Ez mondjuk eddig sem volt kérdés számomra, de nem akarom kihasználni őt. Bár hazugság lenne azt állítani, hogy ő nem tetszik nekem, hiszen helyes férfi és kedves is velem. Naiv vagyok, sokszor nem látom át az élet dolgait, de ha ott állsz a bíróságon és életfogytiglanra ítélnek valamiért, amit el sem követtél, akkor elkezded átértékelni az életedet. De én akkor sem vagyok az a keménykedős, erőszakos típus, nem tudom magam megvédeni, hiszen gyenge a testi erőm. Az egyetlen sanszom az életben maradásra ezen a helyen, ha valaki pártfogoltja leszek.

Nyilván néztem már ilyen filmeket, és olvastam ilyen könyveket. Az én típusomba tartozó férfiakat tudom, hogy mire használják itt bent, ahol nincsenek nők. Gyengék vagyunk, de szépek, már-már nőiesek, kiválóan ki tudjuk elégíteni az évek óta itt élő rabokat. Szerintük. Ezt igazolta az is, hogy már az első napomon eladtak engem. Azaz kereslet lenne rám. És ha nem figyelek oda, ha nem próbálok meg tenni valamit, akkor valami drabális állat alatt végzem, aki egyszer halálra kefél. Vagy valami undormány mellett, akihez alapvetően hozzáérni sem lenne kedvem. De most választhatok. Ha elutasítom Ray-t, azzal a saját halálos ítéletemet írom alá. Ő itt a főnök, ha érdeklődik irántam, el kell fogadni. Az már csak az én szerencsém, hogy ő egy kifejezetten helyes férfi. Kölyökarcú, talán kicsit túlságosan is, de ez nem gond. Odakint talán nem ismerkednék vele, mert eddig nem ilyen férfiak érdekeltek, de idebent… itt nincs más megoldás, csak ez. Akar engem, még ha nem is hosszú időre, akkor is van egy kis esélyem pár hét vagy hónap normális életre, és ha jól csinálom, talán nem a leggyűlöltebb ellensége kezére ad, ha talál szebbet vagy megun engem.

Közben ledöbbenek saját magamon. Hogy lettem ennyire… számító? Talán tényleg a bíróság.  Talán most érik az eszem ahhoz, hogy rájöjjek, mi történt velem. Hogy azért vagyok itt, mert szerelmes voltam és az életemet adtam volna a páromért. Nos, ő ezt el is kérte. Akár meg is ölhetett volna, egyre megy. Ha nem kezdem el komolyan venni a dolgokat, meg fogok halni. Így is meg úgy is. De talán most rám mosolyog a szerencse és lesz esélyem egy kis rendes életre. Már ami itt annak számít. De az, hogy nem kell elviselnem egy undorító férfi közeledéseit, az már normális élet. Mert Ray nem undorító. Sőt. Tetszik nekem. A karizmája szinte letaglózott már az első pillanatban is.

- Akarod tudni, hogy miért vagyok itt? – hajtom le a fejem. A hangom halk.
- El akarod mondani? – kérdezi mosolyogva. 
- Szerelmes voltam egy férfiba odakint. Nem vettem észre, hogy miket csinál, és a végén lebukott. De előtte ő elmenekült az országból. Én meg itt maradtam, mert itt hagyott engem. Azonnal bevittek, ahogy megtaláltak a villájában. Nem hitték el, hogy a szeretője nem tudott semmit az ügyeiről, pedig tényleg nem – nevetek fel halkan. – Gyilkosság, embercsempészet, drogkereskedelem… mindent az én nyakamba varrtak. Az államügyész kiállt a nyilvánosság elé azzal, hogy egy komoly alvilági hálózatot számoltak fel és én lettem a bűnbak. Semmit nem tehettem – rázom meg a fejem. – Életfogytiglanra ítéltek. Ténylegesen letöltendőre. – Úgy döntök, hogy elmondok neki mindent. Hazudni nem vagyok képes. – Szeretnék neked elmesélni valamit.
- Hallgatlak – mondja.
- Én… olyan vagyok, amilyennek gondolsz. Egy nebántsvirág. Gyenge vagyok, nem tudom magam megvédeni. De nem vagyok gyengeelméjű-. Képes vagyok átgondolni és értékelni a helyzetemet, és tudom, hogy mi vár rám itt bent. Hallottam, láttam, olvastam történeteket arról, hogy a nőies férfiakkal mi történik idebent. Ha nem vettem volna észre, akkor is igazolta, hogy már az első nap eladott a cellatársam. Pedig semmit nem tettem ellene… de már mindegy, mert megmentettél. Amikor megláttam, hogy haldoklik, az volt az első gondolatom, hogy a segítségedre van szükségem. Mert biztos sok ellensége volt, de lehettek barátai, ismerősei, segítői is. Üzlettársai, mit tudom én, hogy hívják ezt itt – tárom szét a karjaimat, de aztán ismét összehúzom magam. – Azt fogják hinni, hogy én tettem. Hogy azért tettem, mert el akart adni. Gondolom én. De én nem tudom megvédeni magam, nézz csak rám. Ezért szeretnék neked ajáénlatot tenni, Ray – nézek egyenesen a szemébe. – Tudom, hogy tetszem neked. Te sem vagy közömbös számomra. Nem lehetnék a… a… c… cafkád? – suttogom halkan a végét. – Hogy csak neked kelljen fizetnem a testemmel a védelemért?


Andro2020. 11. 07. 11:10:08#35826
Karakter: Ray Winter
Megjegyzés: (Pillangómnak)


Csak bámul rám, mint aki még sosem látott férfit. Olyan, mint egy ártatlan gyerek, aki mégis takargatni próbálja magát. Nem csúnya, sőt, kifejezetten ingerlő kis falat. Ő az enyém, ezt most és itt el is döntöttem. Senki sem nyúlhat hozzá, Bongyorka meg majd megkapja a magáét. Lehetőleg még ma este. 
- Nem tudnál nekem szerezni… ruhákat? Valahol itt vannak, csak nem tudom, hogy pontosan hol. Én már… én épp zuhanyozni akartam, és… - szólal meg hebegve-habogva, amivel kissé észhez térít. Mint egy ártatlan gyermek, aki még sosem ismerte a bűnt. Talán valóban így van. 
- Tessék – nyújtok át neki egy törülközőt, ami valahogy a kezembe akadt. De a ruhái is nálam vannak.
- Nem tudtam, hogy ez lesz – kezd bele remegve. – Annyira kedves volt a cellatársam. Megmutatott és elmondott mindent. Aztán lekísért ide és mondta, hogy szerez vacsorát, amíg én lezuhanyozom. De aztán már itt vártak. Én… azt hiszem, drogért adott el. Fehér por volt a zacskóban, amit átvett értem – mondom.
- Nos, erre értettem, hogy ne bízz meg senkiben – jegyzem meg finoman. Az ember senkiben sem bízhat egy börtönben. Ez az első lecke, amit megtanultam. Itt csak magadra számíthatsz, és ha nem szerzel erős szövetségeseket, vagy nem te vagy a legerősebb kutya a falkában, akkor hamar megdöglesz, vagy valaki játékszere leszel.
- De benned már bízom – mosolyog rám ártatlanul. Még nem tudja, kivel áll szemben. Olyan édesen ártatlan, hogy legszívesebben most leteperném, és a magamévá tenném. De ennél okosabb vagyok. 
- És talán az is hiba – kacsintok rá. – Öltözz fel, kint megvárlak, visszakísérlek a celládba.
Nem várom meg, hogy válaszoljon, egyszerűen kimegyek, majd odaszólok a még mindig odakinn várakozó Marcusnak, hogy szerezzen vacsorát a kis Pillangónak, valamint szóljon Lawrence-nek, hogy lesz egy kis munkája. Ő csak bólint, majd majd már siet is, hogy teljesítse az utasításaimat. 
Pillangócska hamar vége, és egymás mellett sétálunk a folyosón. Senki sem mer ránk nézni, vagy akár hozzánk szólni. Ez Thierrynek is feltűnik.
- Te itt fontos ember vagy. – Nem kérdés, ténymegállapítás. – Matt azzal követte el a hibát, hogy nem neked adott el engem? – kérdi. Okos fiú, nem olyan ostoba, mint amilyennek kinéz.
- Mondhatjuk, igen. Az engedélyem nélkül nem történhet itt ilyesmi. 
Nincs több hozzáfűznivalóm a dologhoz, de észreveszem, hogy ő még azért kíváncsi. De nem fogok mindent egyből megosztani vele. Mikor a cellához érünk, Matt még nincs ott. Valószínűleg bujkál valahol. Viszont megpillantom Ericet, aki egy tálcán egy szelet kenyeret és fasírtfélét hozott.
- Vacsora – mondjom és Thierry kezébe adom a tálcát. Eric hűségesen vár rám. - Menj és pihenj le.
- És ha… - Kihallom Pillangó hangjából a kétségeket és a félelmet. 
- Nem lesz semmi baj – mosolygok rá. – Reggel jövök érted – kacsintok rá, majd elindulok. Még van egy kis dolgom.
Elküldöm Ericet, amikor a cellámhoz érünk. Lawrence már vár rám. Úgy néz rám, mint aki pontosan tudja, miről van szó.
- Van egy kis munkám számodra – mondom minden bevezető nélkül. Az alacsony, szemüveges, vézna férfi mindentudón bólint. - Iktasd ki Bongyorkát, de ne tudják, hogy te voltál! Azt csinálsz vele, amit akarsz, de azt akarom, hogy szenvedjen a rohadék, megértetted?
- Természetesen, Főnök! - biccent. Nem véletlenül kapta a Vegyész becenevet. Ha nem kapják egy mérgezésért, ma is egy kutatólaborban dolgozna. - Majd gondoskodom róla, hogy Bongyorkának ne legyenek kellemes utolsó percei.
- Helyes! - bólintok, megveregetve a vállát, majd bemegyek a cellámba.
Egyszerűen leheveredek a priccsemre, majd lassan elalszom. Az utolsó gondolatom a kis Pillangó. Mindenképpen el kell érnem, hogy berakják ide mellém. Finom falat, de rajtam kívül senki sem haraphat belé!


~*~


Reggel éktelen zsivajra kelek, bár a reggelek mindig hangosak. De ez most más. Nincs messze a cellám Pillangócskáétól, és a zsivajba az ő hangja keveredik. Elégedetten mosolyodom el. Vegyész jó munkát végzett, Matt ezek szerint halott, vagy az utolsókat rúgja. Az öreg Thomas nevű őr jön a cellámhoz és nyitja az ajtót.
- Mi történt? - kérdem érdeklődve. - Mi ez a zsibongás?
- Valaki megmérgezte Mattet a 205-ösben – mondja Thomas. - Az új fiú meg téged hív. Szerintem menj, nézd meg, úgy tudom a fickó a te embered volt.
Bólintok, majd sietve elindulok, miközben majdnem szétfeszít az öröm. Persze a cellához érve már sokan ott tolonganak, őrök és fegyencek vegyesen. Mindenki félreáll, amikor meglátnak, én meg belépek. Az orvos már ott van, de úgy tűnik, nem sokat tehet. Thierry könnyes szemekkel, zaklatottan és egész testében remegve kuporog a padlón. Mikor meglát, akkor sem mozdul, csak Mattre mutat.
- Valaki… valaki… megpróbálta… - Csak ennyi telik tőle. Nyugodt léptekkel odasétálok hozzá, majd leguggolok, hogy én is lássak valamit.
- Neki már úgyis annyi, nem, doki? - kérdem az orvosra nézve. Matt szájából fehér hab folyik ki, a szemei fel vannak akadva és szemmel láthatóan nincs már magánál. Halkan hörög, a habba már vér is keveredik. A mérgezés egyértelmű jelei. 
- Akárki is volt, okosan csinálta – rázza a fejét a börtönorvos. - Már nem segíthetek rajta, az utolsókat rúgja szegény pára.
- Ilyesmi előfordul – mondom vállat vonva, majd Thierryhez fordulok, aki teljes sokkban kuporog mellettem. - Legalább megszabadultál tőle. Fogd fel úgy, hogy ennél rosszabb nem lehet. Inkább ő, mint te.
- De… akkor is… - törölgeti a szemét a kis Pillangó. - Ez olyan…
- Majd hozzászoksz – mondom egyszerűen. - Ennél csúnyább dolgokat is fogsz még látni, hidd el! Gyere, elviszlek megmosakodni, muszáj lehiggadnod.
Thierry bénultan bólint, hagyja, hogy felsegítsem, majd a többiek kíváncsi tekintetétől kísérve, elindulunk a mosdók felé. Pillangócska konkrétan rám támaszkodik, mint akinek a járás sem megy. Úgy tűnik, először élt át ilyesmit. De jobb, ha ehhez is hozzászokik, később nehezebb lenne. A szóbeszéd el fog terjedni, talán páran azt fogják hinni, Thierry volt a gyilkos. Engem nem zavar, de ahogy látom, az ő lelkivilága tiszta, ártatlan és gyermeki, amit most bemocskolt egy ilyen borzalmas esemény. 


A mosdóba érve senki sincs benn. Türelmesen megmosom Thierry arcát, próbálom őt megnyugtatni. Le is ültetem egy sámlira, de teljesen magába van zuhanva. Mintha nem is itt járna. Felsóhajtok. Nagyon megviselte a dolog, de túl kell tennie magát rajta. 
- Nem te voltál, nem a te hibád – mondom leguggolva mellé. Muszáj eljátszanom az együttérzőt, ha magamhoz akarom csalogatni. - Bár lesznek, akik ezt fogják gondolni. Mindenki tudja, mi történt tegnap este a zuhanyzóban, így ne csodálkozz, ha elterjed majd egy-két pletyka.
- De… én sosem bántottam senkit… - sírja el magát. - Sosem… lettem volna… képes… ilyen borzalomra…
- Persze, hogy nem – bólintok, két kezem közé fogva könnyes arcát. - Szedd össze magad, Pillangó! Ha gyengének mutatod magad, ki fognak pécézni, és talán én sem tudok neked segíteni. Sose lássák rajtad, ha valami fáj! Sose lássák, hogy félsz, mert csak így maradhatsz életben, érted? A börtön majd megkeményít egy kissé, meglátod és hozzá fogsz szokni a hasonló eseményekhez is. Itt nem ritka, ha valaki megsérül, vagy meghal, ez hozzátartozik a börtönélethez. Majd te is megtanulod.
- Te… ölted meg? - kérdi remegve.
- Nem – rázom a fejem. Egyenesen a szemébe hazudok. - Matt ugyan olyan hibát vétett, amit nem tudok tolerálni, de ettől még nem lett volna okom végezni vele. De sok embernek volt a begyében, bárkinek lehetett oka rá, és persze lehetősége is. Matt sokak szemében szálka volt, túl sok embernek okozott kellemetlenségeket.
- Valamiért… hiszek neked… - suttogja halkan, mire elmosolyodom.
- Túl könnyen bízol meg az emberekben, ez a legnagyobb hibád, Thierry – simítok végig az arcán. - Mégis, mi a jó fenét követhetett el egy kis rendes srác, hogy ide került? Mert ha valaki, te aztán tényleg nem vagy idevaló, Pillangócska. Túl tiszta és ártatlan vagy ehhez a borzalmas helyhez.
- Miért hívsz Pillangócskának? - kérdi halkan, de nem húzódik el.
- Mert illik rád – suttogom közelebb hajolva hozzá. - Kicsi vagy, édes és gyönyörű, Thierry.
Látom, hogy elpirul, én meg magamban felnevetek. Sokkal könnyebb lesz őt manipulálni, mint hittem. Ha elnyerem a teljes bizalmát, akkor tényleg azt tehetek majd vele, amit csak akarok.


Rauko2020. 09. 15. 18:31:51#35799
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: (Andro)


 

- Oké, fiúk, vége a bulinak!

Ez a néhány szó ment meg. A megjelenő fiatal férfi hasonló hozzám, de a kisugárzása mégis szöges ellentéte az enyémnek. Nem tudom levenni róla könnyes szemeimet, ahogy a nála kétszer-háromszor nagyobb férfiakat néhány ütéssel lerendezi. Matt nevét hallom. A cellatársam, aki eladott ezeknek, akik viszont csak akkor tehetnének velem ilyet, ha Ray, mert hát így nevezték, engedélyt ad nekik rá? Mindenesetre hamar egyedül maradok vele.
- Hé! Ne bőgj már! Már elmentek, abbahagyhatod a sírást, az egerek éppen eleget ittak. – Kedves szavak, de elsőre fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem. Ő is azt? Talán neki kellett volna az elsőnek lennie és most ezért ilyen mérges?
- Te… te is… azt… akarod? – teszem fel remegve a kérdést. Jó ezt tudni, de a testalkatából ítélve legalább nem olyan… nagy.
- Akkor nem itt guggolnék melletted, szépségem. Na, gyere! Nem kell félned, nem harapok. – Felsegít a földről, és lassan kezdem elhinni, hogy megmenekültem. Nos, egyelőre.
- Köszönöm!
- Ne köszönd! Itt farkastörvények uralkodnak.  – Igen, ez fájdalmasan világossá vált. - Vagy megtanulod megvédeni magad, vagy minden este valaki kurvája leszel, amíg bele nem őrülsz, vagy valami rosszabb történik veled. Ez itt így megy. Egyébként, a nevem Ray. Ray Winter. És te ki vagy, hercegnő? – Szívesen felhívnám rá a figyelmét, hogy nem vagyok lány, de az imént mentett meg attól, hogy több férfi megerőszakoljon, és jelenleg sírok, szóval a labda nála, nem szólhatok.
- Thierry Papillon – mutatkozom be.
- Nos, üdv a Pokolban, kicsi Pillangó. Csak meg ne égesd a szárnyaidat!

Van valami lélegzetelállító a karizmájában. Nem tudom levenni róla a szemem, miközben próbálom magam eltakarni, hogy ne legyek már meztelen. De az egész lénye, a megjelenése volt. Mintha tényleg egy lepke lennék, ő pedig egy fényforrás az éjszakában. Sőt, talán az is. Nem tudom, hogy mit is akarok neki mondani, így hirtelen csak egy baromság jut eszembe.
- Nem tudnál nekem szerezni… ruhákat? Valahol itt vannak, csak nem tudom, hogy pontosan hol. Én már… én épp zuhanyozni akartam, és… - Rossz szokás. Pánikroham helyett inkább dumálok. Próbáltam leszokni róla, és eddig nem is tért vissza hónapok óta. De ez most más helyzet. Ez most egy teljesen új élet, amiben nem tudom, hogy állom meg a helyem. Ha már az első nap ez történik.
- Tessék – nyújt nekem egy törülközőt, de látom, hogy nála vannak a ruháim is.
- Nem tudtam, hogy ez lesz – kezdek bele. – Annyira kedves volt a cellatársam. Megmutatott és elmondott mindent. Aztán lekísért ide és mondta, hogy szerez vacsorát, amíg én lezuhanyozom. De aztán már itt vártak. Én… azt hiszem, drogért adott el. Fehér por volt a zacskóban, amit átvett értem – mondom.
- Nos, erre értettem, hogy ne bízz meg senkiben – jegyzi meg.
- De benned már bízom – mosolygok rá.
- És talán az is hiba – kacsint rám. – Öltözz fel, kint megvárlak, visszakísérlek a celládba. – Választ sem várva sétál ki. Még látom, hogy valakihez hozzászól, majd eltűnik a falnál, de inkább csak kapva kapok az alkalmon és megtörölközés után felkapom a kezeslábasomat.

Amikor egyedül voltam, vagy a cellatársammal, obszcén megjegyzéseket tettek rám. De most, hogy Ray mellett sétálok, mintha rám sem néznének.
- Te itt fontos ember vagy. – Nem kérdés, ténymegállapítás. – Matt azzal követte el a hibát, hogy nem neked adott el engem? – Nem vagyok teljesen hülye, még ha sokan naivnak hisznek is.
- Mondhatjuk, igen. Az engedélyem nélkül nem történhet itt ilyesmi. – Nem mond tovább semmit, pedig szívesen meghallgatnám. Viszont ahogy a cellámhoz érünk, áll ott valaki, a kezében egy szelet kenyér, rajta valami fasírtféle.
- Vacsora – mondja, és a kezembe adja, majd további szó nélkül lelép. Ismeretlen nekem, talán Raynek tesz szívességet.
- Menj és pihenj le.
- És ha… - Kétségek haa van bennem, de egyik sem jön ki a számon.
- Nem lesz semmi baj – mosolyog rám. – Reggel jövök érted – kacsint rám, majd elindul. Hiszek neki.

 

Amikor elalszom, Matt még nincs itt. Viszont furcsa hangokra ébredek, Én alszom a felső ágyon, és az alsóról fulladásszerű hangok szűrődnek fel, így azonnal le is mászok, hátha álmában fullad vagy valami. Ahogy viszont leérve felé fordulok, egyértelművé válik, hogy nem. A szájából fehér hab folyik, a szemei fel vannak akadva.
- Őrség! Ray! Valaki jöjjön! Segítség! – ordítom. – Segítség! A cellatársamat megmérgezték!


Andro2020. 09. 01. 10:33:28#35790
Karakter: Ray Winter
Megjegyzés: (Pillangómnak)


Unatkozom. Ki gondolta volna, hogy Andyt mégis kiengedik, mert az ügyvédének sikerül bebizonyítania, hogy a srác csak önvédelemből szúrta hátba tizenhétszer a nagybátyját. Így sajnos csak három hónapot töltött itt, de miután tegnap óta már sajnos szabadlábon van, így nem sok esély van arra, hogy újra látom. Hiányozni fog. Az eddigi szeretőim közül ő bírta a legjobban, hogy nemcsak vele fekszem össze, hanem másokkal is. Persze, ígérte, hogy majd meglátogat, meg ír, de mindketten tudtuk, hogy ezek hamis ígéretek, üres szavak. A múlt heti balhé óta csend van. Ketten meghaltak, de ez van, amikor valaki megkérdőjelezi a döntéseimet. Pláne, hogy az életemre akar törni. Most két jó emberem is magánzárkában van. Engem csak azért nem csuktak oda, mert nem voltam ott, az őrök meg nem tudtak rám varrni semmit. Ráadásul nem volt szükség rá, hogy beavatkozzam, az erőszak nem az én kenyerem. Erre vannak az embereim. 
Az étkezőben vagyok, várom, hogy fürdeni mehessek. Sosem sietem el, minek? Várok addig, míg egyedül lehetek, mire mindenki kikotródik onnan. Nekem ennyi jár, és az őrök sem izélgetnek. Kényelmesen elnyúlok az egyik hosszú padon, és már éppen légzongorázni kezdenék, amikor valaki megáll előttem. Ilyenkor mindenki jöhet-mehet, csak az őrök vannak a helyükön. Innen úgysem lehet kijutni észrevétlenül. De én nem is akarok.
- Ray! - szólal meg az illető, mire lustán felnézek. Marcus az, a lilára festett hajáról megismerem. Hűséges, vagy legalábbis annyira fosik tőlem, hogy ne próbáljon meg elárulni. A kettő végül is ugyanaz.
- Mit akarsz? - kérdem morogva, és az oldalamra fordulok. Nem jön be. - Na, lökjed már, miért zavartál meg?
- Új fiú – mondja, mire kíváncsian felülök –, de… - Marcus egyik lábáról a másikra áll. Nem tetszik ez nekem. - Az a helyzet, hogy… szóval…
- Még ma kibököd, vagy kell egy kis biztatás? - kérdem összehúzva a szemem. A srác riadtan emeli fel a kezét. Nem több huszonegynél, fél éve helyezték ide, miután elkapták drogterjesztésért. Húsz évet kapott.
- Vörös Matt… szóval… üzletel vele… - böki ki idegesen. - Pár pasi a mosdóban éppen… papás-mamást játszik a sráccal. Gondoltam szólok.
- Bongyorka? - kérdem, és az öklömmel az asztalra vágok. A teremben levő pár rab összerezzen, az őrök is az övükhöz kapnak, de nem csinálnak semmit. - Szóval még nem tanult a múltkoriból?! - sziszegem a fogaim közül és talpra állok. - Vezess oda!
Marcus engedelmesen bólint, és elindulunk. Mindenki tudja, hogy a friss húsokat először nekem mutatják meg, én döntöm el, mi lesz velük. Matt megint megpróbál kijátszani, veszélyeztetve a rangomat és a tekintélyemet ezzel a lépéssel. A múltkor már figyelmeztettem, de úgy tűnik, az nem volt elég. Bongyorkával majd később számolok, előbb szeretném látni a fiúcskát, akit eladott isten tudja kiknek. Remélem, nem egy másik körletből valók a vevők, mert akkor elég nehéz dolgom lesz.


~*~


Alapvetően nem vagyok egy ideges típus, de ha valaki a helyemre pályázik, azt nem tűröm. Nem kevés energiámba került megszerezni a jelenlegi helyemet még úgy sem, hogy az öreg Joe papa engem jelölt ki az utódjának. Bizonyítanom kellett, és sokan a régiek közül nem igazán akarták betartani a szabályokat. 
A mosdóba érve, mikor belépek, hirtelen megfagy a levegő. Aki még zuhanyzik, és észrevesz, egyből igyekszik eltakarodni. De a leghátsó fülkéből fojtott nyöszörgés, sírás és könyörgés hangja árad felém röhögéssel és élvezettel teli nyögésekkel keveredve. Marcus az ajtón kívül marad, van annyi esze, hogy ne akarjon belekeveredni. Nem éppen a testi erejéről híres, így inkább futárnak szoktam alkalmazni. Arra kiváló. 
- Oké, fiúk, vége a bulinak! - szólalok meg elég hangosan ahhoz, hogy hallják. 
A négy fickó felém fordul, és látom, hogy mikor realizálják, hogy ki vagyok, a tekintetük elkerekedik, és hárman egyből az ajtó felé kezdenek sasszézni. Az én embereim. Vajon mit adtak Bongyorkának, amiért az felkínálta nekik az új fiút? A fülkéhez lépek, ahol az utolsó tag, a kopaszra borotvált, izmos Isaac éppen akkor húzza ki magát valakiből. Rám néz, és riadtan hátrálni kezd.
- Ray… én… - kezdené, de az öklöm már lendül is, és pont az orrát találja el, amely recsegve törik darabokra.
Isaac nyöszörögve fogja az orrát, amelyből szinte sugárban jön a vér. 
- Legközelebb a farkad vágom le, ha még egyszer ilyet művelsz az engedélyem nélkül, megértetted?! – lépek közelebb hozzá, elérve, hogy a szemközti fülkéig hátráljon. A hangom halk, de határozott, pedig fel sem emelem. Bárki azt hihetné, hogy csevegünk. Isaac csak bólint. - Na, kotródj, és mondd meg Mattnek, hogy ő sem fogja megúszni kevesebbel!
Isaac bólogat, majd elkotródik, én pedig a még mindig sírva nyöszörgő, immáron földön kuporgó fiúhoz lépek. Pár pillanatig gondolkodom, majd úgy döntök, hogy előveszem a kedves, együtt érző és figyelmes énemet. Ez be szokott válni, mert ha a srác megtetszik, könnyebb lesz magamba bolondítani, ha azt hiszi, nem fogom bántani. 
- Hé! Ne bőgj már! - guggolok le mellé. - Már elmentek, abbahagyhatod a sírást, az egerek éppen eleget ittak.
Remegve néz rám, én pedig elámulok, hogy tényleg milyen szép. Gyönyörű, kék szemei vannak, amik egyből magára vonják az ember pillantását. Olyan világoskékek, hogy egy pillanatra úgy tűnik, a srác vak, de persze tudom, hogy nem. A vakokat és egyéb fogyatékkal élőket nem rakják ide. A bőre hibátlan, fehér színű, a haja hosszú és világosbarna. A termete nem túl magas és nem is izmos. Basszus, ha nem pasi lenne, nőnek nézném. Tényleg szép, megértem, hogy Bongyorka miért bocsátotta áruba. Végigsiklatom rajta a tekintetem, és  a derekán megpillantok egy pillangót ábrázoló tetoválást. 
- Te… te is… azt… akarod? - kérdi remegve. Enyhe akcentusa van, talán francia.
- Akkor nem itt guggolnék melletted, szépségem – mosolyodom el, majd felállva a kezem nyújtom. - Na, gyere! Nem kell félned, nem harapok. - Legalábbis egyelőre még nem, teszem hozzá gondolatban.
- Köszönöm! - suttogja, miközben a kezét a kezembe helyezi. Vékony, finom ujjai vannak, a bőre puha és rugalmas. Segítek neki felállni.
- Ne köszönd! Itt farkastörvények uralkodnak. Vagy megtanulod megvédeni magad, vagy minden este valaki kurvája leszel, amíg bele nem őrülsz, vagy valami rosszabb történik veled – magyarázom egyszerűen. - Ez itt így megy. Egyébként, a nevem Ray. Ray Winter – mutatkozom be. - És te ki vagy, hercegnő? - vigyorodom el, megnyomva az utolsó szót.
- Thierry Papillon – mondja zavartan, majd elengedi a kezem és pár lépést hátrál.
- Nos, üdv a Pokolban, kicsi Pillangó – hajolok meg. - Csak meg ne égesd a szárnyaidat!
Értetlenül néz rám, olyan ártatlanul, hogy már most tudom, könnyű dolgom lesz vele. Kissé még sajnálom is, de ha eljátszom neki a segítőkész tagot, aki hajlandó őt tanítani és megvédeni, akkor legalább egy ideig én is jól fogok szórakozni. Ráadásul, ez megint egy övön aluli lesz Vörös Mattnek is, hogy legközelebb ne nyúljon ahhoz, ami az enyém.


Szerkesztve Andro által @ 2020. 09. 01. 16:15:30


Rauko2020. 08. 28. 15:55:20#35786
Karakter: Thierry Papillon
Megjegyzés: (Andro)


Sejthettem volna. Tulajdonképpen már akkor biztos kellett volna lennem abban, hogy ez lesz, amikor Ivan hazament. De mit tehettem volna?! Hogyan ne segítettem volna, amikor az anyukája súlyos beteg? Nem tehetem meg, hogy önző legyek. Az ügyvéd, akit kirendeltek nekem, könyörgött, hogy valljak Ivan ellen, akkor legalább enyhítenének a büntetésemen. Még azzal is próbálkozott, hogy elmebetegnek állított be engem, de a tárgyalás közben letagadtam. Az ítélethirdetésre már el sem jött. Épp ezért, amikor elmondta, hogy milyen bent egy olyan élete, mint amilyen én vagyok, nem voltam hajlandó hinni neki.

A rabszállítóban még nem is volt baj. Senki nem figyelt rám kifejezetten, egyedül ültem, a kezeim és a lábaim is bilincsben, ezek pedig egy lánccal voltak összekötve, és csak akkor tulajdonítottak nekem komolyabb jelentőséget, amikor a buszból elindultunk a börtönbe. Illetlen dolgokat ordítottak nekem, de nem tudtak odajönni, így nem zavart a dolog.  Azt vártam, hogy le fogják vágni a hajam, de ez szerencsére nem történt meg, nem volt semmi gond. Egy zöld dobozba pakolták a holmimat, a kezembe adtak egy narancsszínű kezeslábast, majd bevezényeltek egy szobába. Ott volt orvosi vizsgálat és át is öltözhettünk. Férfi volt a doktor, de már idősebb, nem is szentelt senkinek sem túl sok időt. Hozzám sem szólt, csak amennyit mindenképp muszáj volt, hogy toljam le a nadrágom és hajoljak előre.

- Téged itt ki fognak csinálni, kicsi fiú – sóhajtott az egyik őr, mikor már átöltözve kísért a cellám felé.
- Ugyan miért tennék? – kérdezem. – Nem fognak bántani, ha én sem bántom őket. – Már itt sejthettem volna.
- Hát akkor remélem, legalább szenvedni nem fogsz sokat – jegyzi meg, majd látványosan nem szólt többet, én pedig csak mentem utána. Egy idő után folytatta. – Egyelőre ideiglenes cellába kerülsz. A későbbiekben ez változhat, csak volt egy kis balhé idebent és többen is magánzárkában vannak.
- Remélem, senkinek nem esett komoly baja – mondom halkan.
- Csak két embert késeltek halálra, azon kívül mindenki jól van. – Megrántotta a vállát, engem pedig itt csapott először fejbe a felismerés. Ez egy másik világ.

 

A következő felismerésre kicsit várni kellett. Alig fél órát. A cellatársam láthatóan kedves volt. Vörös, göndör hajú, szeplős, magas, nem olyan izmos. Kicsit sunyi arccal nézett végig rajtam, aztán beszélgetni kezdtünk, és eloszlatta a kétségeimet: kedves ember! Ez egészen addig tartott, amíg el nem mentünk zuhanyozni.

 

Itt tartunk most.

Meztelen vagyok, mert hát zuhanyozni készültem, és már leöltöztem, miután az egész elkezdődött. A karomat egy hatalmas, kopasz pasi fogja le, előttem pedig láthatóan üzletelés zajlik.
- A tiétek, de akkor kérem a cuccot – mondja a cellatársam egy férfinek, aki hasonló testalkatú és külsejű, mint aki lefog engem.
- Mi a fene folyik itt?! Engedjetek el! – kiabálok rájuk, de mintha nem is hallanának.
- Annyi, amennyit ígértem. Cserébe az áru is tökéletes – pillant rám az idegen pasas, és végignyalja a száját.
- Nekem mindegy, csak ha megölitek, legyen baleset – rántja meg a vállát a cellatársam, majd kisétál, hiába ordítok utána.
- Nos, kicsikém, azt hiszem, meg kellene ismerkednünk…

Percekkel később már csak arra volt erőm, hogy döbbenten könnyezzek, ahogy egy férfi szinte tágítás nélkül belém lökte magát. A percek órák lettek, és abban bíztam, hogy csak ő akarja, de ahogy körbenéztem, legalább négyen álltak még mellette, amik láthatóan készültek arra, hogy ők is ezt tegyék velem. A legborzalmasabb mégis az volt, hogy a többi rab itt zuhanyozott mellettünk. De ránk sem néztek, csak kimentek, miután a dolgukat elvégezték. Én pedig lassan kezdem elhinni, amit eddig mondott mindenki.

Nekem itt végem.


<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

© Copyright 2009-2021. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).