 Karakter: Elroy Sanwick
Megjegyzés: ~ nettnek
Elroy:
Igaz még csak délután van, de a mai ház az utolsó így komótosan ráérek. Amíg a férje itthon van Mrs. Maynek, addig kénytelen vagyok a trikómban rohadni, és úgy nyírni a füvet, a sövényt, mindent. Ügyelnem kell minden részletre. Csak egy pillanatnyi kihívó villanás és máris repülhetek.
Amióta először jöttem a környékre dolgozni, azóta is Regina az, akiről álmodom. Még nem derítettem ki hány éves, de egyszerre látszik fiatalnak és érettnek, érettebbnek a látszólagos koránál húszszor.
Az ablakon ritkán lesek be, csak amikor hangokat hallok, és tudom nem figyelnek kifelé, de sosem láttam lényegesebb dolgot, mint a lakást belülről és ahogy beszélgetnek, vagy veszekednek.
A férfi elég normálisnak tűnik, még velem is totál normálisan beszél és bánik, ahhoz képest, hogy totál ismeretlen és idegen vagyok a számára. Ez a harmadik alkalom, hogy a nyáron hozzájuk jövök, és most is hallom a veszekedésüket. De mintha süket lennék, és mindent eltompítana a fűnyíró, sövényvágó hangja, csak természetesen, nyugodtan végzem a munkámat. A bozótvágó kés sajna csendesebb eszköz, de szintén süketséget színlelek.
Komolyan, ezeknek hangszigetelt ház kellene, abból is kiszivárogna némi hang. Mark helyében – mert kérte, hogy tegezzem – jobban megbecsülném ezt a nőt. Piszok gazdag vagy mázlista lehet, ha még mindig mellette marad.
Még igazgatom a virágokat, na meg úgy teszek, mintha még lenne mit gyomlálni vagy vágni, vagy mit tudom én, amikor idegesen kitoppan A férj, megigazítja ingerülten az ingét, az öltönyt, majd észrevesz engem. Pillanatok alatt varázsol magára mosolyt, műmájer pofát, majd lecaplat a lépcsőn, egy gombnyomással kinyitja a garázst.
- Áh Elroy, szép munka. Ha végeztél, Regina majd kifizet.
Oh, én is teljesen ebben reménykedem. De jelenleg talán nem csak olyan fizetőeszközt fogok bezsebelni, amit eddig. Remélem.
Megvárom míg elhajt a pasas, sőt míg a látóteremből ki nem kerül egészen az utca végén, még azt is megvárom nem fordul-e vissza, majd végezve mindennel megtörlöm a kezemet, lekapom az eddig rajtam feszülő trikót, és kopogás nélkül nesztelenül belépek a házba.
Azonnal megcsap a légkondi hűvöse, ami a kinti dögmeleg után tiszta Kánaán számomra, azonnal hozzá is szokok a megfelelő hőmérséklethez egy aprócska borzongás után.
Hallgatózom, vajon merre lehet a drága asszony, de nem kell sokat keresnem, a kanapén találok rá, ahol épp sírdogál. Nem hangosan, nem úgy mint egy hisztis nő, hanem gyönyörűen, szobor szépségű arccal és törölgeti könnyeit egy-egy szipogással vegyítve.
Ezt szeretem az érett nőkben, szó szerint mert éretten viselkednek még ilyen pillanatokban is.
- Mrs. May – köszönök rá, mire felkapja a fejét, majd gyorsan el is fordul.
- Oh, Elroy. Végeztél? Majdnem el is felejtettem, máris adom – fel is pattan és egy szélső kis szekrényhez lép. Én pedig beljebb merészkedem, pedig nem hívott be.
- Jól érzi magát? – kérdem halkabban, de csak a válla rándul meg, nem fordul meg, nem szól semmit, csak keresgél tovább.
- Persze, semmi gond, csak… - elgondolkodik, hogy folytassa-e a mondatot, de mivel nyilván okos nő, tudja, hogy hallottam majdnem mindent. Igaz lényegében a fő a kiabálás, amit ki lehet venni, de azt is csak a közelben, az udvarig. – csak egy kis nézeteltérésünk volt, de minden rendben.
Még közelebb merészkedem, gömbölyű vállán legeltetem a szememet. Az egyik legszebb nő akinél dolgoztam, sőt a környéken a legszebbnek tartom. Na akkor tereljük egy cseppet a témát, ami talán megnyugtatja.
- Ahogy mindig kéri, az almafához nem nyúltam. – ahogy közelebbről és oldalról látom, egy csepp mosoly jelenik meg az arcán. Haladunk, remek.
Hosszas pakolászás után – bár tudom a legjava időhúzás, hogy kitisztítsa az agyát és rendezze az arcát – végre felegyenesedik, de ekkor már közvetlenül mögötte, vagyis már előtte állok.
- Köszönöm a munkádat – nyújtaná át a pénzt, de én elnyúlok mellette, finoman, puhán az arcához, hogy letörölgessem róla az utolsó könnycseppet.
- Egy ilyen gyönyörű fiatal hölgynek nem lenne szabad sírnia.
- Fiatal… - súgja halkan vissza, majd oldalra fordítja tőlem a fejét, és leereszti a kezét amiben a pénz van.
- Biztos vagyok benne, hogy nem sokkal idősebb nálam. Nem is értettem soha, hogy a Mark fajta fazonok hogy tudnak ilyen szép egyetemista lányokat felszedni.
Erre a bókra is kapok egy fanyar mosolyt, ami nem tűnik számomra jó lépésnek, de legalább ez is valamilyen mosoly.
- Ha tudnád hány éves vagyok, nem mondanál ilyeneket – megfogja a kezem és belenyomja a pénzt, amit ugyan zsebre vágok, de ennyivel nem érem be.
- Nem hinném – mosolyodok el és leülök mellé a kanapéra, ahova Ő visszatelepedett. – Persze tudom, hogy valójában Ön tartja el lényegében a férjét és nem fordítva, ahogy az egy vén pasas–fiatal lány kapcsolatban lenni szokott. Ha így lenne, mindig Mark fizetne. De bármennyi idős is vagy fiatal legyen, a férjének nem lenne szabad így bánni a feleségével.
Mondandómra megint szomorú arcot ölt és elfordul tőlem.
- Ez nem olyan egyszerű – mondja halkan, én pedig térdeimre könyökölve hajolok előrébb, hogy megint magamra terelhessem valahogyan a tekintetét.
- Lehet, de szívesen meghallgatom.
- Aranyos fiú vagy, de… nem szeretnélek ilyenekkel fárasztani, biztos van jobb dolgod is, mint egy nőt vigasztalni.
- Ha lenne is, az most nem érdekel. – már csak duruzsolom, próbálom a hangomat bevetni, hátha lassacskán sikerrel járok. Lassan ujjaimat a vállához érintem, a pántos felsőnek hála a bőrét érinthetem és olyan csodálatosan puha, mint ahogy képzeltem, s lassan felsimíthatok a nyakáig, mire végre felém néz – Kérem Regina. – teszem még hozzá halkan – Szeretném, ha használna, bárhogyan megvigasztalnám – és mondatvégi jelnek egy finom csábos mosoly, hogy érthető legyen, tényleg mindenre vevő vagyok, ha kell nyomulok még jobban mire megszerzem, de ma mindenképp megteszem. – Mióta először dolgoztam itt azóta figyelem, és folyton Önre gondolok – és még nem is hazudtam ezzel nagyot, mert bizony volt rá alkalom, hogy Ő járt az eszemben valami közben.
Áhítattal figyelem reakcióit még arra is felkészültem, hogy itt helyben kidob és nem enged vissza többet, de sokkal többet remélek. Az ilyen gyengébb pillanatokban mindig több esély van arra, hogy megszerezzem amit akarok, mert egy nőnek ilyenkor igazán törődés kell. Tőlem aztán meg is kaphatja.
|
