|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Nanami Hyuugachi | 2013. 05. 19. 17:17:48 | #25843 |
Karakter: Sachi Nakanishi
Megjegyzés: Kai-omnak
Lassan térdel le és kezdi el lenyalogatni rólam a tejszínhabot. A mellkasomtól halad a hasamig. Nagyon kínzó ütembe halad lefele és mikor eléri az édesség végét, enyhe remegés fut végig rajtam, de nem különösebben érzékelhető. Ahogy végez, felrántom magamhoz és az ölembe húzva állok fel vele.
- Ne nyisd ki a szemed! – suttogom.
Elindulok vele, és ő szorosan kapaszkodik belém, mint egy kismajom. Egy édes, harapnivaló kismajom. Amikor felérek, lerakom az ágyra, de még mindig kérem, hogy hagyja becsukva a szemét. Óvatosan a feje fölé rakom a kezét és az ágyrácshoz kötözöm. Már épp nyitná ki a szemét, de egy selymes anyagú kendővel kötöm be.
- Sa… Sachi ne csináld.
Halkan sóhajt, majd egy csók után lehúzom róla a boxert és a törölközővel együtt hátrahajítom. Tejszínhabbal fújom tele az erogén zónáit, majd szép lassan, érzékien lenyalogatom róla, miközben ő édesen nyögdécsel alattam.
- Sachi – nyög fel édesen - kérlek, engedj, el nem bírom! Akarlak, ne kínozz!
- Pedig még csak most jövök, bele!
Lassan megfordítom, és most gerincére fújok az édes habból. Ezt is lassan nyalom le, majd nyelvemmel kezdem el elsőként ingerelni bejáratát.
- Ahh… neh… Sa… Sachiiii… eh… ehhllég kéh… kéhrel! – nyöszörög
- Mivel ilyen makacs voltál kínozlak, még egy kicsit! – kacagok.
Majd ujjammal kezdem el tágítani. Ő hangosan nyöszörög alattam, mire elborul az agyam. Már nem bírom tovább és egy egyszerű mozdulattal beléhatolok. Gyorsan kezdek el mozogni benne és nem kímélem. Végül hátára fordítom, majd ismét belé hatolok, de most meg is csókolom. Nem kímélem, hisz kívánom őt. Nem bírom visszafogni magam, ha a közelébe vagyok.
Nem sok kell és beleélvezek. Elterülök rajta és eloldozom őt. Mosolyogva csókolom meg, majd takarom be magunkat. A mellkasomra húzom, és a gerincét simogatom. Hamarosan elalszom, őt ölelve.
|
| Kai | 2012. 11. 04. 21:34:54 | #24070 |
 Karakter: Kai de Diamond
Megjegyzés: ~ Sachi semem-nek
Semmi mást nem látok a szemem sarkából csak azt, hogy tejszínhabot vesz elő a hűtőből.
- Gyere csak!- mondja, én pedig próbálok elsurranni mellette de, elkapja a derekamat. Lesheti, mikor adom meg magam ilyen könnyen, de ekkor megérzem a hideg habot a nyakamon, amit azonnal le is nyal. Felnyögök, az érzésre olyan jól esik de.. de nem gyengülhetek el. Most azonban a gerincemre fújja a habot és onnan nyalja le. Egész testemen libabőr fut végig az érzésre.
- Így még finomabb, mint magában- fordít, maga felé- Elengedlek, ha gondolod, de akkor fogócska lesz a vége.
- De meccsed volt! Mondtam! Nem akarok egy zombit lá…- de egy heves csókkal fojtja belém a szót.
- Olyan édes vagy. Kár lenne, ha most nem mártóznék meg az édességben.
- De..
- Nincs de! Te nem hagysz nyugodni. Mindig felkorbácsolod a vágyam!- csókol meg újra, de most sokkal szenvedélyesebben.
A nappali felé tol, ahol leül, a kanapéra majd összetejszínhabozza magát a mellkasától a hasfaláig.
- Most nézd meg! Hogy lehetek ilyen ügyetlen? Összekoszoltam magam, segítesz, hogy tiszta legyek ismét?- néz rám tüzes tekintetével.
Lassan letérdelek, elé majd végigfuttatom nyelvemet mellkasán lassan mivel közben nyelem az édes tejszínhabot. Kínzó ütemben haladok hasfala felé. Mikor gondosan letisztogattam felránt magához és az ölébe húz, majd feláll velem.
- Ne nyisd ki a szemed!- suttogja, fülembe majd elindul velem miközben én kezeimmel és lábaimmal is szorosan kapaszkodom belé. Nemsokára érzem, hogy letesz az ágyra, de még most is arra kér hagyjam csukva a szemem. Mire készül? Gondolkozom magamban.
Ekkor fejem fölé teszi két kezemet és az ágytámlához kötözi. Épp nyitnám ki a szememet, de egy selymes szalag csúszik oda, hogy eltakarja előlem a látványt.
- Sa..Sachi ne csináld-, sóhajtom. Teljes mértékben kiszolgáltatott vagyok neki. Megcsókol és lehúzza rólam a boxert és hallom, ahogy törölközőjét is elhajítja.
Tejszínhabot fúj az ajakimra, a nyakamra, a két mellbimbómra, a hasamra, a férfiasságomra majd két combomon fejezi be.
Lassú mégis heves mozdulatokkal tisztítja meg egész testemet az édes ragacsos habtól én pedig nyögve kapaszkodom, az ágykeretbe miközben tekergőzik a testem és alig bírok magammal.
- Sachi- nyögöm, a nevét- kérlek, engedj, el nem bírom! Akarlak, ne kínozz!- könyörgöm neki.
- Pedig még csak most jövök, bele- fordít meg lassan, hogy a szalag ne csavarodjon a kezemre, hanem követni tudja a mozgásom majd újra gerincemre fúj egy csíkot a habból egészen le bejáratomig. Én egyre hangosabban nyögve, könyörgök neki a beteljesülésért miközben nyelve már hevesen jár ki-be bennem.
- Ahh..neh..Sa…Sachiiii…eh..ehhllég kéh..kéhrel!- tolom ki fenekemet.
- Mivel ilyen makacs voltál kínozlak, még egy kicsit- kuncogja.
Szerkesztve Kai által @ 2012. 11. 04. 21:35:23
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 11. 04. 16:42:59 | #24060 |
Karakter: Sachi Nakanishi
Megjegyzés: Ukémnak ~ Kai
Még pár percet szemezünk, majd megfordulnak, és elmennek. Megfogom a fegyvert és beledugom az egyik fiókba, majd rohanok fel Kai-hoz.
- Mi… minden rendben? – jön oda, és bújik hozzám.
- Most már igen! – mosolygom, majd egy puszit nyomok feje búbjára. – Bocsáss meg, hogy kitettelek ennek! – simogatom a hátát.
- Ühm... semmi baj csak megijedtem, hogy neked bajod esik! – bújik hozzám. – Na, de muszáj készülnöd este meccsed lesz! Amit már elmondtam ezerszer, hogy nem örülök, neki! – szid le.
- Igen tudom de… - nem folytatom, csak megcsókolom. Most nagyon megkívántam.
- Nem... nem! – tol el sóhajtva. Na, mi van? Csak nem megmakacsolta magát? - Szó sem lehet róla! Ha nyertél esetleg lehet róla szó! – kuncogja, mire felhúz egy boxert.
Istenem! Egyszer megörülök tőle. De én most kívánom, nem pedig később. Jó… mondjuk később is kívánom őt, de… soha nem tudom megállni, hogy ne tegyem ott akkor rögtön magamévá. Csak az ő határozottsága tart távol.
Mielőtt elindulok a versenyre, még orromra köti, hogy siessek haza. Aztán egy csókkal köszönünk el egymástól, majd kilépek az ajtón és a versenyre indulok.
**
A verseny sokáig elhúzódik, mivel több, váratlan ellenfél is jelentkezik a díjért, ami most is 1000$. Ezt a kört is én nyerem meg. A következő ilyen bunyó, 3 hét múlva lesz, ugyan itt. De félek, hogy arra nem csak ima emberek fognak jönni.
Végül pedig sietek haza. Jó, hogy valaki vár rám otthon, és nem az üres lakásba kell belépnem. És nem egyedül kell elaludnom este. Jó, hogy hozzá tudok bújni valakihez az ágyban.
Halkan lépek be a házba, majd körbe nézek. Csak az ajtó mellé dobom le a táskámat, és meghallom, ahogy valaki a konyhába dudolászik, és ott tevékenykedik. Belépek, és hátulról ölelem át. De ő csak megfordul, és mellkasomat kezdi el csapkodni.
- Hülye idióta! Van róla fogalmad, hogy mennyire megrémültem? – néz fel rám, de én csak mosolygok. Most olyan aranyos.
- Hmm… jól néz ki! – kukkantok a háta mögé, és lopok egy kis édességet. Meg fogok hízni mellette.
- Ne csináld már! – kiált rám. – A tied a hűtőben van! Bajnok! – mosolyog, de én már a süteményre vetettem magam.
- Honnan tudtad, hogy nyerek? – forgatom az édességet.
- Biztos voltam benne, amolyan megérzés! – mosolyogja. - Na, de futás fürdeni utána, lehet szó a sütiről! – küld el. Na, szép! Még lopok tőle egy csókot.
Majd már fel is megyek fürdeni. Hamar lefürdők, és csak egy törölközőben megyek le. Most úgyis az enyém lesz. Ebből nem engedek! Már nagyon kívánom őt, és nem bírok magammal. Mindig megbolondít.
- Meg fogsz fázni! – szól le megint. Hányszor fog még ma leoltani?
- Nem, ha felmelegítesz! – suttogom a fülébe, majd ujjammal kenek egy kis krémet a mellkasára, amit lenyalok.
- Sachi… nem hagyod a seggem kiszáradni!
- Tehetek én róla, hogy olyan formás és hívogató! – markolok rá.
- Hajj, ma biztos, hogy nem! Most voltál küzdeni bizonyára fáradt vagy én pedig nem akarok egy zombit látni a lakásomban! Szóval hagyj fel azzal, hogy megpróbálsz elcsábítani! – suttogja számra, majd megcsókol.
Ezzel most felébresztett valamit bennem. És az nem lesz jó. Most túlságosan is kanos vagyok ahhoz, hogy ne hunyjak szemet felette. A hűtőhöz lépek, és egy tejszínhabot veszek elő.
- Gyere csak! – mondom, és amikor menekülni készül, elkapom a derekát.
Mivel próbál szabadulni, így a nyaka hátulsó felére fújok egy csíkot. Majd azt nyalom le. Halkan nyög fel, de nem hagyom abba, hanem most gerincére nyomok. Majd azt is lenyalom.
- Így még finomabb, mint magában. – mondom és megfordítom. – Elengedlek, ha gondolod, de akkor fogócska lesz a vége.
- De meccsed volt! Mondtam! Nem akarok egy zombit lá… - nem hagyom, hogy befejezze, mert megcsókolom.
- Olyan édes vagy. Kár lenne, ha most nem mártóznék meg az édességben.
- De…
- Nincs de! Te nem hagysz nyugodni. Mindig felkorbácsolod a vágyam! – mondom tüzes hangon. Majd ismét megcsókolom.
Végül a kanapé felé tolom, majd ahogy oda érünk, megfordulok, és leülök. Őt állva hagyom, viszont a törölközőt nem veszem le a derekamról. Csak egy hosszú, kanyargó csíkot nyomok a tejszínhabból a mellkasomra, egészen le a hasam aljáig.
- Most nézd meg! Hogy lehetek ilyen ügyetlen?! Összekoszoltam magam, segítesz, hogy tiszta legyek ismét? – kérdezem, miközben vágyakozva nézek rá.
|
| Kai | 2012. 11. 04. 13:49:20 | #24057 |
Karakter: Kai de Diamond
Megjegyzés: ~Sachi semem-nek
Felmentem fürdeni és hosszasan eresztem magamra a vizet. Már jó ideje várok de Sachi nem jött fel így hagyom a dolgot és lefürdök. Egy szál törölközőben jövök le.
- Sachi, kész vagyok. Azt hittem te is feljössz-, mondom neki.
- Kai! Menj fel és ne gyere, le akármit hallasz!- utasítja, én pedig ijedten sietek, fel az emeletre majd nem sokkal később feljön hozzám.
- Mi… minden rendben?- bújok oda hozzá.
- Most már igen!- mosolyogja és egy puszit ad a fejem tetejére- Bocsáss meg, hogy kitettelek ennek!- simogatja a hátamat.
- Ühm.. semmi baj csak megijedtem, hogy neked bajod esik!- bújok hozzá-, na de muszáj készülnöd este meccsed lesz! Amit már elmondtam ezerszer, hogy nem örülök, neki- korholom le.
- Igen tudom de…- nem folytatja, csak megcsókol és a törölköző alá nyúlva belemarkol a fenekembe.
- Nem.. nem- sóhajtva tolom, el- szó sem lehet róla! Ha nyertél esetleg lehet róla szó!- kuncogom, majd felhúzok egy boxert amíg ő összepakol.
Nehézkesen válok meg tőle és az orrára kötöm, hogy siessen hazafelé. Egy csókkal köszön, el tőlem én pedig zenét kapcsolok és bevonulok a konyhába folytatni egy megrendelést.
Már órák hossza óta sütögetek és aggódva tekintek az órára, hogy még mindig tart a verseny vagy történt valami vele útközben mikor hirtelen két kar ölel át hátulról.
- Hülye idióta!- fordulok meg és csapkodom, a mellkasát- van róla fogalmad, hogy mennyire megrémültem?- nézek fel rá dühösen, amin csak mosolyog.
- Hmm… jól néz ki!- kukkanta mögöttem lévő krémes tortára, amiről ujja hegyével szerez egy kis édességet.
- Ne csináld már!- rivallok rá- a tied a hűtőben van! Bajnok- mosolygom és befejezem a torta díszítését majd a hűtőbe teszem.
- Honnan tudtad, hogy nyerek?- forgatja a kisebb méretű édességet.
- Biztos voltam benne, amolyan megérzés!- mosolygom-, Na de futás fürdeni után a lehet szó a sütiről!- küldöm el, de előtte még lop, egy csókot majd eltűnik a fürdőben.
Egy szál törölközőben jön le.
- Meg fogsz fázni!- mondom neki.
- Nem, ha felmelegítesz!- suttogja, a fülembe majd ujjával egy kis krémet ken a mellkasomra, amit elém állva lenyal.
- Sachi…. nem hagyod a seggem kiszáradni!
- Tehetek én róla, hogy olyan formás és hívogató- markol rá.
- Hajj ma biztos, hogy nem! Most voltál küzdeni bizonyára fáradt vagy én pedig nem akarok egy zombit látni a lakásomban! Szóval hagyj fel azzal, hogy megpróbálsz elcsábítani!- suttogom a szájába és megcsókolom mire elégedetten felmorran. Lehetséges, hogy ezzel ébresztettem fel az alvó oroszlánt?
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 11. 03. 23:24:16 | #24052 |
Karakter: Sachi Nakanishi
Megjegyzés: Ukémnak ~ Kai
- A megbocsájtással nincs probléma. – mondja mosolyogva. - Én pedig szeretlek és elfogadom, ami történt! Nincs ezzel semmi baj, mindenkinek van egy sötét folt a múltjában! – hosszan és lágyan csókol meg. Annyira finom a csókja. - Én itt leszek neked, hogy támogassalak mindig! – mosolyog, és közben elsimít egy tincset a szemem elől. Észreveszi a szemfedőt. Ez nem lesz jó. - Ez micsoda? – leveszi, mire gyorsan odakapom a kezem. - Ne szégyelld! – mondja, és finoman elveszi a kezem, majd egy puszit ad a sebre. - Én szeretlek, legyen akármilyen a múltad, vagy nézz ki akárhogy. Én azt az embert szeretem, aki itt van! – szívemre simítja a kezét.
Miután ezt megbeszéltük, szinte az egész napot végig beszéljük az ágyban. Jó, hogy most nem csinálok semmit és a közelébe lehetek, aki fontos nekem. Meggyőz, hogy költözzek oda hozzá, de megígértetem vele, hogy egyszer egy szeretkezés alkalmával kiköthetem kedvemre, és még a szemét is beköthetem. Ennek nagyon örülök. Meg annak is, hogy végre van valaki, aki foglalkozik velem és magamért szeret.
A hétvégén átvittük hozzá az ingóságaimat, hisz úgy sincs sok. Ész érvvel meggyőztem, hogy egy kis ideig zárja be a boltot, hogy együtt tudjunk tölteni egy kis időt. Persze ilyen speciális megrendeléseket akkor is csinál, de nem viszi túlzásba.
~ ~1 héttel később~ ~
- Én elmegyek fürdeni jó?! – nyom egy csókot a számra, majd kikel az ölelésemből, és felmegy.
Én csak elnyúlok a kanapén, és nézek ki a fejemből. Aztán elhatározom, hogy felmegyek hozzá, és bebújok mellé a zuhany alá, de csöngetnek. Fél mosollyal a számon megyek ajtót nyitni, de megbántam. Bár ne nyitottam volna ki az ajtót. Mikor megpillantom, hogy kik azok, gyorsan becsuknám az ajtót, de egy fegyver csövével állítják meg. Elhátrálok az ajtótól, majd felveszem komoly arcomat.
- Mit akartok? – kérdezem hangosan, hogy ő is hallja ott fent.
- Szép kis lakásod van. Vagy nem is a tiéd? Lakik itt még valaki? – kérdezi, és közel jön hozzám a fegyverrel.
- Nem. Csak én lakom itt. – mondom ezt is hangosan. – De jobb lesz, ha most távoztok. Nem sokára úgy is meccsem lesz.
- Milyen meccsed? – kérdezi.
- Ketrec harcnak hívják. Ismeritek? – veszem fel én is az ő módszerüket.
- Hallottam már róla valamit. De most nem azért küldött a főnök, hogy megöljünk téged, és a kis kurvádat! – mondja, mire a torkánál fogva a falhoz nyomom.
- Ne merd a szádra venni, vagy itt és most megfolytalak! – sziszegem az arcába.
- Sachi, kész vagyok. Azt hittem te is feljössz. – hallom, ahogy lejön a lépcsőn egy szál törölközőben, ami a dereka körül díszeleg.
- Kai! Menj fel és ne gyere le, akármit hallasz! – utasítom erélyesen.
- Szóval ő a kis kurvád, akit megdugsz? – mondja a másik és elindul Kai felé.
Azt, akit a falnak nyomtam, elveszem tőle a fegyvert, és gyomorszájon vágom. Kibiztosítom a fegyvert, majd a fejére szegezem.
- Ha még egyet lépsz, akkor esküszöm, hogy habozás nélkül fejbe lőlek!
- Jól van na! Csak meg akartam kicsit nézni! De ha így reagálsz, akkor nem közelítek hozzá. – mondja, és megkerüljük egymást. Én továbbra is a fegyvert rá szegezem.
- Takarodjatok innen! És mondjátok meg a főnöknek, hogy végleg befejeztem. Kiszálltam!
|
| Kai | 2012. 11. 03. 13:08:27 | #24036 |
Karakter: Kai de Diamond
Megjegyzés: ~Sachi semem-nek
Megfordul az ölelésemben és újra megcsókol. Érzem vágyát amely a fürdő után leterít. Ha nem fogok tudni ülni százas, hogy agyonütöm.
A vad szeretkezés után csak fekszünk az ágyba derekunkig betakarva. Egyik kezén fekszem amivel a gerincem vonalát simogatja a másikkal pedig hol összekulcsoljuk kezeinket, hol megsimogatja a kézfejemet. De túl kíváncsi vagyok.
- Nem akarom megtörni ezt a pillanatot, de a telefonhívás előtt elkezdtünk valamiről beszélni. Elmondod, hogy akkor miért hagytál el? – nézek a szemeibe.
- Hajthatatlan vagy, igaz? – kérdezi, mosolyogva én pedig bólintok – Amikor rám találtál a hóban, összeverve… emlékszel rá? – kérdezi.
- Igen. – mondom és továbbra is a szemeit nézem.
- Akkor bosszút álltak rajtam. A lakásomat is feldúlták, és összevertek. Majd kiraktak a hóba. Azt hitték, hogy meghaltam, de ha tudomást szereznek róla, hogy még élek, akkor biztos megölnek. Akkor, azért hagytalak el, mert féltettelek. Nem akartam, hogy úgy járj, mint az első szerelmem. – lehunyja szemeit.
- De kik? – fogom meg a kezét.
- Tudod régen, még középiskolában hibát hibára halmoztam. Drogokat és fegyvereket árultam. A maffia embere voltam. De ők nem engednek csak úgy el senkit. Azért hagytalak ott, mert nem akartam, hogy bajod essen. Remélem meg tudsz bocsájtani valaha?! – mondja majd kinyitja szemeit.
- A megbocsájtással nincs probléma- mosolygom- én pedig szeretlek és elfogadom ami történt! Nincs ezzel semmi baj mindenkinek van egy sötét folt a múltjában!- csókolom meg hosszasan és lágyan egyszerre.
- Én itt leszek neked, hogy támogassalak mindig!- mosolygom és elsimítok egy tincset a szeméből mikor észreveszem szemfedőjét.
- Ez micsoda?- veszem le és észreveszem a sebet ahova oda kapja a kezét- Ne szégyelld!- mondom és finoman elveszem onnan a kezét majd megcsókolom a sebet a szemén- Én szeretlek legyen akármilyen a múltad vagy nézz ki akárhogy. Én azt az embert szeretem aki itt van!- simítok a szívére.
Ezek után nagyrészt csak beszélgettünk és feküdtünk az ágyban majd miután sikerült rávennem, hogy kötözzön hozzám felöltöztünk. De nagy árat fizettem érte ugyanis..jézusom még én magam sem hiszem el, hogy ezt mondtam. Megengedtem neki, hogy egyszer majd bekötheti a szemem és kedve szerint az ágyhoz köthet egy szeretkezés alkalmával. Azt hiszem megkattantam.
A hétvégén hamar áthoztuk minden ingóságát mert nem volt neki túl sok. Kicsit bezártam a boltot, hogy együtt lehessünk de néha így is készítettem a megrendeléseket otthon.
~ ~1 héttel később~ ~
- Én elmegyek fürdeni jó?!- nyomok egy csókot a szájára mikor kikelek öleléséből és felállok a kanapéről majd felmegyek
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 11. 02. 22:30:08 | #24027 |
Karakter: Sachi Nakanishi
Megjegyzés: Ukémnak ~ Kai
Azonban nem várt esemény következik, és a hátamra fordít. Mond valamit, de a vágy túlságosan is elködösíti a fejemet. Nem hallom, hogy mit mond, csak azt érzem, hogy magába fogad. Felnyögök az érzésre, már annyira hiányzott a vele töltött idő.
Az egész éjszakát végig szeretkezzük. Hajnalban fáradtan dőlök be mellé az ágyba és alszom el őt ölelve.
**
Reggel arra ébredek, hogy valaki hozzám bújik és lágyan simogat. Olyan jó erre kelni. Jó lenne minden nap erre ébredni, hogy valaki simogat és hozzád bújik.
- Kávét. – nyöszörgöm félkómásan, mire ő hangosan felnevet.
- Ha felülsz, odaadom. – kis kegyetlen. Lassan ülő helyzetbe tornászom magam, mire megkapom a jól megérdemelt jutalmam. – Gondoltam éhes leszel, ezért csináltam csokis kiflit, de vigyázz vele, mert még forró! – rak le elém egy tálat a csokis kiflivel. - Tudod a múltkori dolog, amit még fél éve mondtam… - itt sóhajt egyet. - Még mindig áll! És ha megint lemersz lépni, esküszöm, gyorsabb leszek, utolérlek és hozzád vágok valamit! Most már biztos vagyok abba, hogy hazudtál a múltkor, mert nem jöttél volna vissza és nem szeretkeztük volna át az éjszakát. Legyen bármi! Akármi, ami miatt félsz, vagy akitől mondd el nekem és lehet, hogy tudok segíteni! Sokszor az is segít, ha csak elmondod mi az! Szeretlek Sachi és nem viselnék el még egy csalódást azzal, hogy elhagysz! – mondja egyfolytában, és látszik rajta, hogy még mondaná tovább, de megcsörren a telefonja. – Bocsánat, de ezt fel kell vennem! – felveszi, majd egy gyors puszi után, elindul le.
Szóval szeret. Csak halványan elmosolyodom, és megeszem a kiflit, amit lerakott elém. Finom, az már egyszer biztos. Most jól beolvasott nekem. De meg is értem, hisz igaza van. De nem tudom, hogy kész-e rá, hogy elmondjam a múltamat neki. De talán… talán kész rá.
Miután megettem a kiflit, és még mindig nem tért vissza, csak fogom magam és kikelek az ágyból, majd a fürdő felé veszem az irányt. Nem veszem le a szemfedőt, hanem azzal együtt állok be a zuhany alá. Pár percig csak hagyom, hogy folyjék rám a víz, majd kiengedem a hajamat is. Egész lapockámat beteríti és még egy kicsit az alatt is fedi a bőrt.
- Remélem nem baj, ha csatlakozom! – mondja valaki, és átkarol hátulról.
Megfordulok az ölelésben és megcsókolom. Egy kis reggeli romantika és egy közös fürdőzés után, az ágyban fekve kötünk ki. Sajnos nem bírtam a véremmel, és fürdő után is megkívántam a kicsike hátsóját. De nem csak azt, hanem az egész lényét.
Hosszú percekig csak nézzük egymást. Ő az egyik kezemen fekszik, és a feje mellkasomon pihen. Azzal a kezemmel, amelyiken fekszik, a gerincét simogatom finoman. Másik kezemmel pedig a kezével játszom. Hol összefonom ujjainkat, hol pedig kézfejét simogatom. Most olyan nyugodtnak érzem magam.
- Nem akarom megtörni ezt a pillanatot, de a telefonhívás előtt elkezdtünk valamiről beszélni. Elmondod, hogy akkor miért hagytál el? – emeli fel fejét, és a szemembe néz.
- Hajthatatlan vagy, igaz? – kérdezem fél mosollyal a számon, mire csak bólint. – Amikor rám találtál a hóban, összeverve… emlékszel rá? – kérdezem.
- Igen. – mondja és továbbra is arcom fürkészi.
- Akkor bosszút álltak rajtam. A lakásomat is feldúlták, és összevertek. Majd kiraktak a hóba. Azt hitték, hogy meghaltam, de ha tudomást szereznek róla, hogy még élek, akkor biztos megölnek. Akkor, azért hagytalak el, mert féltettelek. Nem akartam, hogy úgy járj, mint az első szerelmem. – itt lehunyom a szemem.
- De kik? – kérdezi, és egyik kezével megfogja a kezem.
- Tudod régen, még középiskolában hibát hibára halmoztam. Drogokat és fegyvereket árultam. A maffia embere voltam. De ők nem engednek csak úgy el senkit. Azért hagytalak ott, mert nem akartam, hogy bajod essen. Remélem meg tudsz bocsájtani valaha?! – mondom csendesen, s csak ekkor nyitom ki a szemem, és nézek rá. Persze a szemfedő, még mindig rajtam van.
|
| Kai | 2012. 11. 02. 19:20:34 | #24018 |
Karakter: Kai de Diamond
Megjegyzés: ~Sachi seme-nek
Miközben hevesen kényeztetem, számmal érzem, ahogy remegni kezdenek a lábai, amire elmosolyodom.
- Ahh.. Isteni vagy.. ne hagyd abba..- morogja, és a hajamba markol.
Hmm, ezt nem is kell kérned nem terveztem abbahagyni a dolgot. Nemsokára érzem, ahogy a számba élvez, és én azonnal lenyelem. Felránt magához és vadul megcsókol majd sietve indul ki a fürdőből. Mikor megpillantja, az ágyat rávetődünk és csókolva szabadít meg a ruháktól. Egyikünknek sem kell finomkodás és szerintem ő is ezt érzi, mert ujja türelmetlenül kezd el tágítani.
Olyan tűzben ég a testem, hogy attól függetlenül, hogy fél éve nem voltam senkivel az első alkalom óta csak egy enyhe remegést tudok be második ujjának.
- Nem bírom, tovább- nyögi a nyakamba- Kész vagy?- kérdezi és a lábaim közé helyezkedik.
Elkuncogom, magam majd fordítok a helyzetén és ölébe ülök.
- De még mennyire- nevetem majd kissé megemelve csípőmet fogadom magamba egy hangos nyögéssel. Nem kell kérni vagy várni azonnal mozogni kezdek, mert én sem bírok magammal.
A gyönyör hamar elér minket, de itt nem állunk meg. Épp elég időt kellett elvesztegetnünk a fél év alatt van mit bepótolnunk.
Azt hiszem, hajnalban van, amikor már mindketten fáradtak vagyunk a sorozatok szeretkezésektől és kidőlünk.
Délután én kelek hamarabb és kimászok az ágyból. Félálomban magamra kapok egy alsót és elindulok lefelé. Tudtam én, hogy a tegnapi esti vadságnak meglesz, a jussa ugyanis most alig érezem a hátsórészemet.
Kávét és teát főzök, illetve friss csokis kiflit készítek. Miután mindegyikkel készen vagyok, felpakolom ezeket a tálcára és az emeletre veszem az irányt. Sachi még mélyen durmol, az ágyban mire csak elmosolyodom és leteszem a tálcát.
Odabújok hozzá és apró simogatásokkal keltegetem.
- Kávét- nyögi, elgyötört hangon erre hangosan felnevetek.
- Ha felülsz, odaadom-, mondom neki és elveszem a tálcáról a bögrét majd a kezébe nyomom.
- Gondoltam éhes leszel ezért csináltam csokis kiflit, de vigyázz vele, mert még forró!- teszek le elé egy tálat.
- Tudod a múltkori dolog, amit még fél éve mondtam- sóhajtom- még mindig áll! És ha megint le mersz lépni esküszöm, gyorsabb leszek, utol érlek és hozzád vágok valamit! Most már biztos vagy abba, hogy hazudtál a múltkor mert nem jöttél volna vissza és nem szeretkeztük volna át az éjszakát. Legyen bármi! Akármi, ami miatt félsz, vagy akitől mondd el nekem és lehet, hogy tudok segíteni! Sokszor az is segít, ha csak elmondod mi az! Szeretlek Sachi és nem viselnék el még egy csalódást azzal, hogy elhagysz!- mondom és folytatnám, de megcsörren a telefon.
- Bocsánat, de ezt fel kell vennem!- veszem fel és egy vevő szól bele. Egy puszit nyomok Sachi arcára majd lemegyek az emeletről és felírom az újabb rendelést. Egy jó ideig elszöszmötölök a dologgal és mire visszaérek, már nem találom a hálóba. Hulla fehérré vált arccal nézem hova tűnt, de szerencsére meghallom a fürdőből kiszűrődő vízcsobogást. Elmosolyodom, majd nagyon halkan nyitok be. Ledobom a boxert és bemászok mellé a tus alá.
- Remélem nem baj, ha csatlakozom!- mosolygom és átkarolom hátulról.
|
| Nanami Hyuugachi | 2012. 11. 01. 23:49:37 | #24005 |
Karakter: Sachi Nakanishi
Megjegyzés: Ukémnak ~ Kai
- Bocsánat, de már zárni kész… - csak ekkor fordul meg.
Látszik rajta, hogy meglepődik. Kisétál a pult mögött és előttem áll meg. Azt hittem, hogy egy jókora pofont kapok tőle, de helyette csak az arcomat fogja közre két kezével, amire egy kicsit felszisszenek. Majd hirtelen ellép előlem, és bezárja a boltot. Aztán gyorsan eltűnik, és egy elsősegély ládával tér vissza. Teljesen leápol, mint annak idején, majd visszarakja a helyére a ládát, és nagyot sóhajt.
- Menj el! – szól rám. – Menj innen és ne is gyere vissza! Mit képzelsz? Megdugsz, aztán csak úgy faképnél hagysz és fél évvel később idejössz mintha mi sem történt volna? Nincs arra szükségem, hogy használj, mint egy tárgyat és utána elhagyj. É…én azt hittem, hogy azon az éjszakán tényleg komolyan gondoltad, amit történt! – elkezdenek folyni a könnycseppjei.
- Kai. – kezdek bele. - Kai kérlek! – kapok keze után, de csak elüti azt.
- Ne érj hozzám! Nem vágyom az érintésedre! – kiabál rám, mire megragadom, és magamhoz húzom.
Hiszem, ha érzem. Ahogy hozzá érek, és a szánk összeér, beleremeg. Nem bírok magammal. Főleg, hogy annyi ideig távol voltunk egymástól. Csak belenyög a csókba, majd a hajamba túr. Végül megszakítja a csókot, hogy mondhasson valamit.
- Sachi… ez nem helyes! Basszameg tudom, hogy nem helyes, de ha most abbahagyod, soha nem bocsájtok meg neked! – csókol meg hevesen. - Gyere! – fogja meg a kezem és elkezd húzni.
Én csak követem őt felfelé. Egy teljes kis lakást alakított ki, de nincs időm körbe nézni, mert már be is tessékel a fürdőbe, ahol rögtön ismét csókolni kezd. Tüzes lett a kicsike, az már biztos. Hevesen csókolózva kezd el vetkőztetni, majd letérdel elém, és farkamat kezdi kényeztetni. Egyik kezemmel beletúrok hajába, majd másikkal meg kell, hogy támaszkodjak a falba, mert remegni kezdenek a lábaim.
- Ahh… isteni vagy… ne hagyd abba… - morgom és még jobban a hajába markolok.
Nem tudom, mit hogyan csinál, de mennyei. Nem kell sok, és munkájának eredménye a torkába megy, amit készségesen nyel le. Felrántom magamhoz és derekánál fogva magamhoz húzom. Hevesen marok ajkára és kezdem el falni. Úgy csókolom, mintha ez lenne az utolsó együtt töltött éjszakánk.
Kimegyek a fürdőből, majd ágyat keresek tekintetemmel, és ahogy megpillantom, afelé kezdem vinni őt. Oda érve rávetem magunkat az ágyra, és miközben csókolom, le is vetkőztetem. Egyik ujjammal bejáratához érek, majd előre nyomulok benne. Lassan kezdem mozgatni, pedig nem bírom magam visszafogni. De muszáj lesz. A vágy teljesen eluralkodott rajtam.
Pár percre rá már a második ujjam is bent van. Viszont most nem remeg meg, mint első alkalommal. Csak egy kicsit megfeszül, de hamar alább hagy feszültsége, ahogy nyakát kezdem el csókolgatni.
- Nem bírom tovább… - nyögöm bele a nyakába, majd felkúszok egy csókért. – Kész vagy? – kérdezem lihegve
Amikor bólint, kihúzom ujjamat és elhelyezkedem lába között.
|
| Kai | 2012. 11. 01. 20:43:16 | #23995 |
Karakter: Kai de Diamond
Megjegyzés: ~Sachi semémnek
A cukrászda pultjára támaszkodva számolok. Megjöttek a számlák az elmúlt hónapról és azokkal babrálok illetve a fennálló készleteket számolom.
Hirtelen nyílik az ajtó, amit a csengő ad tudatomra. Még nem nézek fel ezt a két számot….és kész is.
- Bocsánat, de már zárni kész…- bennem akad a szó. Ez lehetetlen. Szerintem csak káprázik a szemem. Nem ez biztos, hogy nem ő. Kisétál a pult mögül és megállok előtte. De.. de igen ő az fogom, két kezem közé arcát mire felszisszen.
A bolt ajtajához megyek, amit bezárok és leeresztem a függönyöket. Majd az elsősegélydobozért nyúlok és kinyitom azt. Nem mondok, semmit csak odahúzok elé egy széket és elkezdem ellátni a sebeket. Kifertőtlenítem, azokat majd bekenem, hogy hamarabb múljon el a folt. Leveszem róla a kabátot és a felsőt is majd a mellkasán lévő sérüléseket is rendbe teszem. Felállok és visszateszem a dobozt a helyére.
- Menj el!- szólalok, meg- Menj innen és ne is gyere vissza! Mit képzelsz? Megdugsz, aztán csak úgy faképnél hagysz és fél évvel később idejössz mintha mi sem történt volna? Nincs arra szükségem, hogy használj, mint egy tárgyat és utána elhagyj. É..én azt hittem, hogy azon az éjszakán tényleg komolyan gondoltad, amit történt- kezdek el könnyezni.
- Kai- szólal meg hangján én pedig libabőrös leszek. Istenem, de hiányzott már ez, de nem szabad elgyengülnöm- Kai kérlek!- nyúl felém, de elcsapom a kezét.
- Ne érj hozzám! Nem vágyom az érintésedre!- kiabálok rá de hirtelen megragadja a karomat és magához ránt. Éhesen mar az ajkaimra mire én nyögve túrok a hajába. Annyira, de annyira hiányzott ez az érzés.
- Sachi… ez nem helyes! Basszameg tudom, hogy nem helyes, de ha most abbahagyod, soha nem bocsájtok meg neked!- csókolom meg hevesen mire az ölébe ránt.
- Gyere!- fogom meg a kezét és elkezdtem húzni a cukrászda felső szintjére. Amióta dolgozom, van mikor bent alszok és hát kialakítottam egy kisebb lakást magamnak odafent.
Sietve húzom magam után majd a fürdőben kötünk ki. Hevesen csókolva kezdem vetkőztetni majd, letérdelek elé és amúgy is kemény vágyát kezdem még tovább izgatni.
|
|
