Levágódom az ágyamra, és telefonomat elõkapva, készülök valami játékkal elütni az idõt, mikor nyílik az ajtó, kopogás nélkül. Felpattanva, gyilkos tekintettel meredek zaklatómra, és ismételten azt kívánom, bárcsak tekintettel ölni lehetne, mikor meglátom kivel van dolgom. 
- Mit akarsz seggfej? – förmedek rá dühödten, és még inkább felmegy bennem a pumpa, higgadt mosolya láttán.
- Ismerkedni a társammal – feleli, mintha ez olyan természetes lenne.
- Nem dolgozom veled! – csattanok fel, ismételve magam, és nyomatékosítás véget, már nyúlok is a fegyveremért, de rögtön nézhetek is farkasszemet az övével. Mi a...? Ha volt nála, miért az enyémet vette el?
- Én nem ajánlom… Ha megöljük egymást, akkor hogy végzel apucival, hm? – kérdezi gunyoros mosollyal, mire szabályosan ledöbbenek. Errõl apámon és az emberein kívül nem tud senki! Legalábbis eddig úgy volt...
- Honnan…
- Sokat tudok rólad Avram.. – vág a szavamba, és a fegyverét leeresztve folytatja. – De most ugorjunk. Lesz elég idõnk ilyesmirõl csevegni…
Akar az ördög vele csevegni! Mielõtt azonban ezt a fejéhez vághatnám, zakójából elõ halász egy telefont. Gyanakodva figyelem minden mozdulatát, de leeresztem a pisztolyom. – Ezen el tudsz érni. Le van védve, szóval bármennyit cseveghetünk rajta. – Még mindig alaposan feldühít a mosolya, ráadásul a tény, hogy tud az apámról meg rólam, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy anyáról és a húgomról is van információja.
Ezért se kéne, hogy több közöm legyen hozzá, és legszívesebben visszadobnám a telefont, amit a levegõben kapok el, mikor felém száll. 
- Egyed…  
- Egyedül dolgozol. Igen, tudom kisbogár – vág ismét a szavamba hûvösen, majd sarkon fordul.  – Majd hívj amint van megbízás és megbeszéljük hol randizunk. – Elvörösödök dühömben, és az éjjeliszekrényen álló poharat felkapva, utána hajítom. A mögötte bezáródó ajtón csattan, és szilánkjaira hullva szóródik szét a szobában. Káromkodva dõlök hátra az ágyon, a tõle kapott telefont bámulva. Ezt kellett volna utána dobnom.

 ~~~****~~~

- Felejtsd el! – sziszegem dühösen, már nem elõször. Apám higgadtan mered rám az asztal másik végébõl, és csak még inkább felbosszant, hogy én húztam fel magam egyedül. Ha csak néha láthatnám, ahogy elveszti a hidegvérét, máris elégedettebb lennék. De nem... Neki mindig mindent hûvösen, vagy gunyorosan kell kezelnie, és látom rajta, hogy kifejezetten élvezi a hatást, amit ezzel elér nálam.
- Nem opció volt Avram, hanem utasítás – szólal meg jókedvûen. – Ezen az ügyön együtt fogsz dolgozni Mice-al, és nehogy azt hidd, hogy ha szándékosan elrontod, legközelebb nem állítalak össze vele. Egy csapat vagytok, kell melléd valaki, aki használja is a fejét.
- Nem! – csapok az asztalra háborogva. – Nem mondhatod meg, mit csináljak!
- Azt hiszed? – villan meg felemás szeme, és egy pillanatra összerezzenek, mert ösztöneim jelzik amit már úgyis tudok. Nem jó ötlet ujjat húzni vele, mert szeretném ugyan elfelejteni a tényt, de igenis veszélyes.
- Azt – morgom összeszorított fogakkal. – A magam ura vagyok.
- Pontosan – néz mélyen a szemembe. – Amíg én is úgy gondolom. Nehogy azt hidd fiam, hogy nem tudnám megkeseríteni az életed, és négy fal közé szorítani, ha akarnám!
Résnyire szûkített tekintettel nézek vele farkasszemet, de kényszerítem magam, hogy ne vágjam a fejéhez, ami elõször az eszembe jut. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy a hõn szeretett szabadságom, bizonyos szempontból illúzió. Hagyja, hogy a saját utamat járjam, mert általában elõnyére válik, vagy ha meg is rövidítem õt, úgy gondolja jó lecke számomra a következmény. Amióta ideérkeztem, és pisztolyt fogtam rá a bosszúm érdekében, az a célja, hogy jó örököst faragjon belõlem.
Nekem pedig a megölése még mindig szándékom ugyan, de néha azon kapom magam, hogy túl akarok tenni rajta. Befolyásosabb és hatalmasabb akarok lenni nála, annak ellenére, hogy a tetteim nem segítik elõ a célomat.
- Mi a feladat? – préselem ki magamból undorodva, mire a fenyegetõ fény kihuny a szemében, és jókedvûen kezd bele a dolog részletezésébe. Valóban veszélyes... nagyon veszélyes!

***
- Oh, a lezser elegancia – vigyorodik el apám, ahogy a falat támasztva végigmér. Gyilkos pillantást vetek rá, de inkább nem mondok semmit, mert szép dolgot nem tudnék, az biztos. Nem az öltözetemmel van bajom, jól érzem magam a fekete farmerban, és méregzöld ingben, sokkal inkább az zavar, hogy kinek a társaságában készülöm bevetni a külsõmbõl származó elõnyömet.
- Aztán ne maradj ki sokáig – érkezik a gunyoros megjegyzés apámtól, pont mielõtt bevágnám magam mögött az ajtót, cipõhúzás után.
A seggfej a ház elõtt vár, a kocsija mellett, és széles mosollyal fogad. Dühös pillantást vetek rá, és megfordul a fejemben, hogy ez az egész helyzet, egy elcseszett bálra indulásnak is megfelelne. Húúú de tudnék most ölni! 
- Cuki vagy ingben.. – jegyzi meg, de rá se pillantva lépek az anyósülés felé. 
- Kussolj! – vetem felé, majd sértetten bevágódok a kocsiba. Velem ellentétben, õ úgy tûnik kifejezetten élvezi a helyzetet. 
- Ha ilyen arcot vágsz egész este, megijednek majd a vendégek. – Megajándékozom egy újabb gyilkos pillantással. 
- Rohadj meg! – vágom rá, majd tüntetõleg az ablakon kezdek kibámulni, miközben õ jókedvûen beindítja a motort.

***
- Amint már mondtam, a célpont neve Grisha Fjodor. A Fjodor csoport léhûtõ fõnöke, aki a néhai, idõsebb Fjodor emlékén élõsködve igyekszik boldogulni az alvilágban – szólalok meg, mikor beparkolt a szórakozóhely elé.
- Az apád üzletének pedig árt a szerencsétlenkedése, ha jól gondolom – bólint szórakozottan. – Vagy a problémát inkább a jobb keze jelenti? – Nem kérdezem, honnan tudja amit még nem mondtam el, csak biccentek.
- Az a hír járja, hogy egy ideje már szervezkedik, és készül átvenni a vezetést. Grisha ostoba, nem ért a vezetéshez, de Kostya igen, és könnyen keresztbe tehet nekünk – morgom, pedig nem mintha érdekelne, apám problémája.
- Tehát õt kéne kiiktatni, de túl óvatos?
- Az. De Grishán keresztül el tudunk jutni hozzá, az a legkevesebb, hogy a tartózkodási helyét kiszedhetjük belõle – vázolom a tervet, majd kipattanok a kocsiból, miután pisztolyaimat bedugtam a kesztyûtartóba.
- Nem lesz rájuk szükség? – érdeklõdik jókedvûen.
- Juttass be, Grishát bízd rám – hagyom figyelmen kívül a kérdést, õ pedig vigyorogva bólint, majd megindulunk a bejárat felé. Egész könnyedén bejutunk anélkül, hogy nevet, vagy bármi mást kérdeztek volna tõlünk. Még az elõtérben megtorpanok, és egy kis üveget húzok elõ a zsebembõl, majd letekerve a kupakját, egy húzásra kiiszom.

- Az mi? – pillant rám meglepetten, én meg fintorogva dobom el a kis üveget, a sarokban lévõ kukát célozva.
- Vodka. Miért, szerinted mit iszunk mi oroszok, rumot? – morranok rá rosszkedvûen. Egyszerûen idegesít, hogy nem egyedül dolgozom. Nem várom meg, míg rákérdez az ivás miértjére, csak egyik szememet gondosan hajam mögé rejtve, belevetem magam a zajos tömegbe.
Az egyik elkülönített, de tánctérre nézõ boxban hamar kiszúrom Grishát, így úgy helyezkedek, hogy jó kilátása nyíljon rám. Eljátszom a segg részeget, és fõként férfiakra tapadva táncolok velük, majd mikor elcsábítottam õket, áttérek másra.
Nem telik bele sok idõbe, és a fiatal, farka vezérelte, elcseszett maffiavezér is felbukkan mellettem, hisz már jó ideje érzem, hogy figyel. Ugyan így tudatában vagyok Mice szórakozott tekintetének is, mellyel a pult mellõl figyeli az eseményeket.
Grisha kis idõ múlva már a boxához húz, és ahogy közelebb engedem magamhoz, elküldi a ribancokat, és távolabb tereli a testõreit. Sorra rendeli az italokat, de annyira el van foglalva a lenyûgözésemmel, hogy nem tûnik fel neki, csak õ iszik, ráadásul némi droggal fûszerezett alkoholt is, amit Mice csempészett a piába.
- Nem láttalak még erre, új vagy? – simulok hozzá, szinte már az ölében ülve.
- Dehogy! – vágja rá sértett büszkeséggel. Nagyon jól tudom, mit kell mondani, hogy a hozzá hasonlóknak megeredjen a nyelve. – Ez itt a Fjodorok területe, az enyém!
- Ó! Akkor te vagy Kostya fõnöke! Róla már sokat hallottam, és...
- De én vagyok a fõnök! – szól közbe gyerekes daccal, és a fenekembe markolva, közelebb húz magához. Közben azt is eldalolja, hogy Kostya mennyi mindent köszönhet neki, erre most hálátlan módon itt, meg ott van, nem végzi a munkáját. Mindent jól megjegyzek, a mellkasát cirógatva, és egyre inkább dörgölõzve biztatom még több beszédre. Közben õ már kigombolt ingem alatt barangol kezeivel, de azt mindig sikerül elkerülnöm, hogy a nadrágomba nyúljon. Nála azonban igen csak szûkös a helyzet, és mikor már úgy érzem, nem szedek ki belõle több dolgot most, zsebembõl egy pirulát csempészek a számba, és gyorsan áttolom az övébe egy csókkal. A sajátomat kiöblítem, majd figyelem, ahogy két-három perc alatt hat az altató, és horkolva csuklik hátra a feje.
- Az ilyenek miatt hiszik a szõkéket idiótának – morgom magam elé. Elégedetten mászom ki az ölébõl, majd elvegyülök a tömegben, és a kijárat felé sodródom. Kint aztán mélyet lélegezve dõlök az épület oldalának, a mellette húzódó sikátorban.

- Ezt nevezem produkciónak! – csendül fel mellettem Mice gunyoros hangja.
- Pofa be, van egy halom infónk! – morranok rá, miközben elkezdem begombolni az ingem, és rendbe rakni magam. Ahelyett azonban, hogy a részletekre kérdezne rá, közvetlenül elém lépve, az arcomba hajol.
- Grisha köztudottan biszex, de mit csináltál volna, ha heteroval van dolgod – érdeklõdik gúnyosan.
- Ugyan ezt – felelem közönyösen, bár ismételten forr bennem a düh.
- És az mûködik? – nevet fel, de hiába feszülök a mellkasának, nem lép távolabb.
- Tapasztalataim szerint, igen – sziszegem. – Most pedig lépj hátrébb, seggfej!
- És mit teszel, ha sarokba szorítanak? – présel még inkább a falhoz. Villogó szemekkel pillantok fel rá, de elõbbi megszólalásommal ellentétben, most higgadtan felelek, miközben egy sebesen elõpattintott pillangókést nyomok az ágyékához.
- Ezt. - Felnevetve tesz egy lépést hátra, és megindul a kocsija felé.
- Csak nehogy olyan helyzetbe kerülj, amikor ez már kevés – szól vissza a válla fölött, de hirtelenjében nem tudom megállapítani, mi van a hangjában. Szimplán csak felhúz!
- Nem kérdeztelek! – csattanok fel, és követem õt, bár legszívesebben nem az õ kocsijával mennék haza.