Elvigyorodik, majd hirtelen magához ránt és a nyakamba harap.
- Legyen cicus, de aztán meg ne bánd. – nyal a fülembe, mire automatikusan hozzásimulok.
- Ahh nem fogom, ebben biztos lehetsz.
- Ezt megbeszéltük. Megadom a címem, gyere oda este 9-re megfelel? – kérdez rá és tőlem ellépve már egy papír darabra körmöli a címét és a kezembe nyomja.
- Ott leszek csődör. – vigyorgok rá és távozom.
Estéig még van egy-két kuncsaftom, na meg arról nem is beszélve, hogy estére mennyi van, de kit érdekelnek, mindet lemondom és inkább megyek készülődni. Megfürdök, feszülős ruhát veszek fel, igaz semmi értelme, mert szerintem kevesebb, mint egy perc alatt le fog rólam kerülni, majd hívok egy taxit és elvitetem magam a címre. Kéne már egy jogsi… de kinek van ideje meg kedve annyi mindent bemagolni és gyakorlati órákra járni? Vajon már nagyon vár az én tigrisem? Alig várom, hogy a fülembe lihegjen, hogy megismerhessem minden erogén zónáját. Grrr…
A taxi kitesz egy társasház előtt, kifizetem majd egy percbe sem telik és remélem a megfelelő ajtónál csöngetek. Míg várok rápillantok az órámra, pontban kilenc. Hát igen, profi vagyok.
- Szia szépfiú. – stírölöm végig, majd ahogy beérek és beteszi az ajtót, már magához is ránt és a fenekembe markol. Jólesően felnyögök és már előre élvezem az estét.
- Micsoda fogadtatás ez tetszik. – simulok hozzá.
- Remélem nem vártál gyertyafényes vacsorát. – kuncog. – De esetleg itallal még kínálhatlak. – nyal végig a nyakamon.
- El is mentem volna, ha ilyen nyálas dologgal vársz. – vigyorgok, majd felsóhajtok a nyalintásra. – Nekem van jobb ötletem. – rántom le magamhoz és vadul ajkaira tapadok, mire felmorran és pár pillanat alatt, már át is veszi az irányítást, ahogy a falnak nyomva vadul viszonozza a csókom.
- Ilyesmi válaszra számítottam. – harap az ajkaimra, majd a fenekemnél fogva felemel és én rögtön a dereka köré fonom a lábaim, majd elindul velem, tippem szerint az ágyhoz, de útközben egy pillanatra sem hagyom egyedül az ajkait. Aztán a hálóba érve rádob az ágyra.
- Tudod, legszívesebben megnézném, hogyan is csábítod el a vendégeket, mondjuk egy kis erotikus tánccal, de annál jobban kívánlak. – vigyorog le rám és az a tekintet, szinte felfal. Egyre jobban tetszik ez az egész.
- Biztos vagyok benne, hogy tetszene, de kár húzni az időt még felesleges fecsegéssel is. – vigyorgok vissza és lerántom magamhoz egy újabb csókra. Ajkaim közé kuncog, majd a nyakam veszi kezelésbe, amihez azonnal szabad utat adok, kissé elfordítva a fejem.
- Remélem nem gond, hogy nyomokat hagyok, bár ha igen azt is leszarom. – dörmögi és választ sem várva erősen nyakamba harap.
- Ahh pont leszarom én is…. amúgy is én bármit megtehetek. – nyögöm.
- Vagy úgy. – kuncog, és tovább pingálgat a fogával, közben a felsőjét kezdem róla eltávolítani, amiben nagylelkűen segít, majd engem is megszabadít a felesleges ruhadarabtól.
- Végre ruha nélkül láthatlak. – nyalok végig kéjsóváran az ajkaimon.
- Tetszik, amit látsz igaz? – simít végig izmos felsőtestén.
- Naná. – cirógatom meg én is.
- Te se panaszkodhatsz gyönyörűm. – mér végig, aztán feslőtestem is kezelésbe veszi csókokkal és néhány piros folttal is megajándékoz. Mellbimbóimhoz elérve egyiket morzsolja, míg a másikat szájával csócsálja, szopogatja. Istenem, ez a pasi… teljesen megőrjít, pedig még alig ért hozzám.
- Ahhh Akashi. – nyögdécselek miközben egyre lejjebb halad és mikor már a combomnál jár, belemarkol már rég kemény farkamba.
- Milyen kis érzékeny tested van pedig alig csináltam valamit. – markolássza tovább, mire csak újabb nyögések hagyják el ajkam.
- De azt nagyon jól csináltad. – pillantok rá kéjes tekintettel.
- Most olyat mondj, amit nem tudok cicus. – vigyorog és egy laza mozdulattal megszabadít a maradék ruhámtól. – Hmm, fincsi. – nyal végig az ajkain, majd a farkamon. Még párszor végignyalint rajta, megrágcsálja, majd szopni kezd.
- Ahhh igen. – túrok a hajába és mozgatni kezdem a csípőmet, mire egyre hevesen szop. Anyám, ezt tanítani kéne… Egyre hevesebb lesz, közben ujját belém nyomja, mire jobban felnyögök. Így nyögdécselek egészen addig, míg nyögdécselve el nem élvezek.
- Na most jöjjön az igazi játék. – néz rám vad tekintettel.
- Gyere te vadállat. – nyitom szét a lábaim, és már ismét kemény vagyok. Ez a fickó teljesen lázba hoz.
- Megyek is kicsike. – duruzsolja és én már alig bírom kivárni, míg lábaim felnyomja, majd egy mozdulattal belém hatol, mire mindketten felnyögünk. Egy röpke pillanat után mozogni kezd bennem és én lehúzom magamhoz egy csókra, amiből több születik és szinte már vadállatiasan tépjük egymás száját, ajkainkat felsértve kevés vérrel fűszerezve meg a csókot. Lábaimmal átkarolva őt kezdek én is mozogni, miközben a nyakát harapdálom, a hátát karmolgatom, hogy ne csak rajtam maradjanak emlékeztető jelek. Ő sem marad rest egyre vadabbra veszi a tempót, amit egyre jobban élvezek. Többször rászorítok a farkára, hogy minél inkább elhúzzuk az egészet, pedig biztos, hogy nem ez volt az első és utolsó menet erre az éjszakára. A végén szinte egyszerre élvezünk el és egy kis lélegzetvételnyi szünet után már újra egymásnak esünk. Egész éjszaka nem pihenünk, szinte az összes pózt kipróbáljuk és én is leszopom a szerszámát, majd mikor már a fürdőben tusolok, ott is magáévá tesz, aztán fáradtan dőlünk az ágyba vigyorogva. Hogy miért nincsenek nekem ilyen kuncsaftjaim?
***
- Jó reggelt. – nyújtózok, mikor reggel felébredek és meglátom Akashit az ágy szélén.
- Neked is. Na, de kicsike tényleg jó voltál, de mire lefürdök ne legyél itt. – közli ridegen, de mire bármit is reagálhatnék, már el is tűnt. Na nem mintha tudnék erre bármit mondani. A pofám szinte a padlót súrolja, hiszen ezt én szoktam mondani az én vendégeimnek, de gyorsan összeszedem magam. Felöltözök és már megyek is, de nem bírok magamon uralkodni. Fergeteges éjszaka volt.
Visszaérve a bordélyba a főnök igencsak dühösen vár rám.
-Mégis mit képzelsz, hogy egy teljes éjszakát kihagysz és mik azok a vörös foltok a nyakadon? Először a múltkori, most meg ez? Mi lesz a következő? Nem fogsz dolgozni? – pattog egyfolytában, míg el nem unom és a falhoz nem lököm, egyik lábam végigsúrolom az övén.
- Olyan vadállattal basztam egész éjszaka, hogy te olyanról álmodni sem mersz. – susogom füleibe, kicsit kacérkodva vele, majd olyan hevesen, amilyen hevesen a falhoz vágtam már el is lököm magam és elindulok a folyosón egy nagy nyújtózás kíséretében. – Egész nap nyitva tartok! – kiáltok még hátra, hogy kicsit megnyugodjon.
A következő napok egyhangúságban telnek. Dolgozom, ahogy kedvem tartja és végig azon gondolkodom, hogyan lehetne Akashit rávenni még egy ilyen kis együttlétre. Bármilyen vendégemmel is legyek, mindig ő jár a fejemben és egyik sem képes rajta túltenni. Kezdem átérezni azt, hogy mit érezhetnek a visszajáró kuncsaftjaim.
Aztán valamikor, körülbelül egy héttel az eset után, megvilágosodom és remek ötletem támad. Gyorsan tárcsázom is Ryu számát, hogy lecsekkoljak vele egy időpontot Akashihoz, mert hirtelen új tetoválást szeretnék csináltatni.
A következő napok egyhangúságban telnek. Dolgozom, ahogy kedvem tartja és végig azon gondolkodom, hogyan lehetne Akashit rávenni még egy ilyen kis együttlétre. Bármilyen vendégemmel is legyek, mindig ő jár a fejemben, de egyik sem képes rajta túltenni. Kezdem átérezni azt, hogy mit érezhetnek a visszajáró kuncsaftjaim.
Aztán valamikor, körülbelül egy héttel az eset után, megvilágosodom, másképp: remek ötletem támad. Gyorsan tárcsázom is Ryu számát, hogy lecsekkoljak vele egy időpontot Akashihoz, mert hirtelen új tetoválást szeretnék csináltatni.
Pár nap múlva belépek a szalonba és az ajtó fölé helyezett csengőcskék vidáman jelzik nem túlságosan kívánt személyem jelenlétét. Nem látom Akashit, de Ryu ott tollászkodik a tükör előtt és kabát van rajta. Mikor észrevesz azonnal elvigyorodik és ott is terem mellettem.
-Aka bent van én meg megyek, szóval csak ügyesen. – suttogja, majd rám kacsint és ki is reppen az ajtón.
Egy szó nélkül vetem bele magam a kényelmes székbe és elgondolkodva nézegetem a mintákat. Fura, hogy most én megyek egy másik férfihez… hm… Azt már elterveztem, hogy hogyan fogom csinálni, de… vajon mik lesznek a reakciói? Nem hiszem, hogy ne akarna egy másik menetet is, az ki van zárva. Olyan fél óra múlva az előttem levő már el is húz, illetve menekül a szalonból és Akashi kicsit sem vidáman lép ki a váróba.
-Következőt… - morog, miközben a hajába túr, majd rám néz és arcán egy pillanatig látszik, hogy megleptem, de utána vissza is rendezi az arc vonásait.
- Csak nem megleptelek? – emelem fel a szemöldököm, de nem hatom meg túlságosan, szóval inkább a tárgyra térek, de nem arra, amiért valójában jöttem. Végülis, miért ne üthetnék két legyet egy csapásra?
- Kéne egy tetoválás a lábfejemre. Ugyanolyan virágminta, mint a többi. – fejtem ki igényeim, mire csak bólint és visszamegy a műhelybe. Némán követem, végig formás seggét stírölve, mivel hátulról sem utolsó a kis tigris.
-Előre szólok, ha te is ugyanúgy fogsz nyafogni meg sírdogálni, mint az előző balek, akkor…
- Nyugi, tudod, hogy durván szeretem. – mosolygok halványan egy kacsintás kíséretében és nem hagyom, hogy befejezze a megkezdett mondatot. Belevetem magam a székbe és lábam már az orra alá is tolom. Kedvenc kék kimonomban jöttem, szóval így nem kell nadrággal bíbelődni, de teljesen fapofával fogadja az egészet, amit kicsit sértésnek veszek. A kék anyag vidáman siklik fel a lábamon, amit az ő combján kezdek el pihentetni. – Hasonló mintát szeretnék, mint ami az arcomon és a mellkasomon van, csak ide szeretnék virágokat is.
- Rendben. – morog, kicsit sem kedvesen letolja magáról a lábam, elővesz egy füzetet és elkezd rajzolni. Néha ránéz az arcomra, majd úgy folytatja a munkát. Összefont karokkal nézem, ahogy szorgoskodik. Remélem azért nem nézett hülyének, hiszen azt még én is tudom, hogy először a minta kell. Azt hittem, hogy elsőre lecsap a kezdeményezésre, de nem… Nem értem, hogy miért nem csapott le az alkalomra. Lehet rá kell segítenem… de hogyan?
Türelmesen várok míg befejezi a rajzolás, majd alig pár perc múlva felém nyújtja a füzetet.
-Hihetetlenül szép. – rebegem.
- Tudom. – vonja meg a vállát a kis egoista. – Na de most nekem más dolgom van, kérj időt Ryutól. Csá. – kelne fel, de lábam újra az ölébe helyezem.
- Mi van kis tigris? Csak nem menekülsz? – húzom kissé össze a szemem egy ravasz mosoly kíséretében és talpamat végigsimítom férfiasságán.
- Fogd fel, hogy csak egy éjszakára kellettél. Nem óhajtom többször elmondani, szóval húzz el.
- Csak nem félsz? – provokálom kissé mézes-mázos hangon, tovább ingerelve talpammal már éledező farkát. Erre mintha kissé megrándulna a szemöldöke, rámarkol a bokámra és egy erős rántással maga felé ránt. Ha a szék nem rendelkezne kerekekkel, akkor most beszereztem volna pár kék-zöld foltot. Azonban, ez a felállás sokkal jobban tetszik. Lábam átvetve rajta, én egy másik széken és az a férfia illat… Mozgasd már meg magad!
- Egyáltalán nem, de te most sétáltál be az oroszlán barlangjába. – markol rá már félig merev farkamra, kicsit sem finomkova, mire jólesően nyögök fel. Nem is gondolkodok sokáig. Gyorsan átülök az ölébe, ágyékom ágyékához dörgölöm és ajkait elkapom egy vad csókra. Kezem lecsúsztatva zipzárazom ki a nadrágját és kezdem el kényeztetni, már ajkaimmal is mennék le ágaskodó testrészéhez, de hajam elkapva ránt fel, kap ki öléből és dönt neki az asztalnak. Kimonom övétől pár másodperc alatt elbúcsúzhatok és a testemet fedő anyagtól is. Azonnal, minden finomkodás nélkül belém hatol. Élvezettel nyögünk fel mindketten és minden teketória nélkül kezd el bennem mozogni. Először fáj kissé, de hamar felveszem a tempóját. Egyre hevesebben és hevesebben csináljuk, de még mielőtt elélveznénk, a szalonba betoppan egy nagydarab, kopasz izomkolosszus. Miután az agyacskája feldolgozta a túl sok információt, még mindig nem képes egy szót se kinyögni csupán az arca lesz pipacs piros.
- Mégis mi a kurva élet folyik itt?! –akad ki a gorilla- Az ember tetkót akar csináltatni, erre ilyen kis buzikba botlik! – forr fel az agyvize és káromkodva távozik az előtérbe.
- Hogy az a… - húzza fel a nadrágját és kisiet a nagydarab fickó után. Pár pillanat múlva már kiabálás, válogatott sértések és ,,szép” szavak hallatszanak. Mire Akashi visszatér kicsit sem vidáman, már én is rendbe szedtem magam. – Mivel épp elég bajt okoztál mára… csá. – tárja ki az ajtót én pedig sértődöttséget színlelve kilibbenek az ajtón. Ez így gáz… Azt hiszem a továbbiakban felmondok a magánakciókról.
Szerkesztve Yoshiko által @ 2012. 09. 29. 11:24:53
- Figyelj, ez a tag itt a legkeresettebb host. – egyre idegesebb vagyok és ezt még tetézi az, ahogyan ez a barom beszél velem, ha nem vesz vissza, hamarosan megismerkedik az öklömmel. – Azért nem szokott kijárni, mert nincs rá szüksége. A kuncsaftok őhozzá mennek be. – komolyan mondom ezt nem hiszem el, de még mindig nem értek semmit. – De ha már megtudtam, hogy ki szoktál járni… Nincs kedved inkább velem foglalkozni, mint ezzel az unalmas figurával. Látszik rajta, hogy nem tud élni a társaságoddal.
- Soha többé nem leszel a vendégem és most hagyj dolgozni különben rád, küldök valakit és kasztrálnak te szerencsétlen. - szóval csak dolgozik, de mégis hogyan? Én nem hívtam őt, ez valami félreértés itt.
- Tessék? – nézzek rá kérdően. – Dolgozni? Na, cica, ha úgy gondoltad, hogy fizetek neked egy kis szexért, akkor tévedtél. Nekem nincs szükségem hostokra, mint egyeseknek. – nézek arra a faszra gúnyosan. Még, hogy én fizessek egy kis szexért, nagyon jó vicc.
- Már pedig ő nem dolgozik pénz nélkül. Ha nem te, akkor más fizetett neki. – kezd összeállni a kép, ha nem én, akkor más és csak egy emberre tudok gondolni.
- Fizettek neked? – ragadom meg a nyakát, most már tényleg ideges vagyok.
- Eressz el. – komolyodik el ő is és el is engedem végül.
- Mi történt? – jelenik meg a bűnös, mert tuti ő volt.
- Ryu… - morgok, és már remegek az idegtől. – Te voltál?
- Mit én voltam? – még adja a hülyét, pedig ő aztán tudja jól, hogy engem nem érdemes felidegesíteni.
- Te fizettél neki azért, hogy lefeküdjön velem?! – emelem fel a hangom és pont leszarom, hogy néznek minket.
- Izé, én…én… ezt gondoltam még a születésnapi ajándékodnak… - ő ismer a legjobban és ez teszi velem, csak tudnám, hogy miért.
- Te komolyan azt gondoltad, hogy nem tudok magamtól összeszedni valakit éjszakára?! – ordítok már vele.
- Figyelj, ő csak jót akart és... – rápillantok igen csak gyilkos tekintettel.
- Ne szólj bele! Semmi közöd hozzá. Inkább menj vissza nem tudom hová, ha már egyszer nem szoktál kijárni! – közlöm vele ridegen. Nem érdekel, hogy szexi és még nem találkoztam hozzá hasonlóval most már nem aktuális az egész. Ennyit a jó a szülinapról. Mikor elmegy, barátommal igen csak szépen összeveszünk, vagyis ő nem tud igazán szóhoz jutni, annyira ordítok vele és bármennyire próbál nyugtatni, nem jön neki össze. Elviharzok és haza érve rögtön veszek egy hideg zuhanyt, de az se segít, így marad a futás, ami némileg megnyugtat, és otthon ismét fürdök, majd nagy nehezen elalszom.
Másnap Ryu is felkeress és igaz elsőre nem akarom meghallgatni, sőt beengedni se, de végül csak hagyom szóhoz jutni. Elmondja tényleg nem akart rosszat csak arra gondolt, hogy ő pont az esetem és csak ezért tette, amit tett. Újabb sor vita után, pár óra alatt csak sikerül megbeszélni a dolgokat és megígéri, nem csinál több ilyet. A napok ezek után ugyanúgy telnek bár pár napig picit zabos vagyok rá, de utána tényleg lenyugszom.
***
Egy hét telt el az eset óta és most éppen egyedül dolgozok, mert Ryu lebetegedett, vagyis elrontotta a gyomrát, ami meg se lep, hiszen annyit tud zabálni. Nagyban dolgozok, amikor egy ismerős hang üti meg a fülem.
- Hello, Ryu? – ez nem lehet vagy mégis? Felpillantok és tényleg ő van itt, de mégis miért?
- Nem jött be. – felelem gondolataimat összeszedve, majd tovább dolgozok. - Nem jött be? Az fura… pedig direkt lecsekkoltam vele az időpontot. Vajon mi történhetett? – minden leesik, basszus ezt nem hiszem el, az a gyerek soha nem bír magával és nem tanult a dolgokból.
- Reggel rosszul lett. – felelem bosszúsan.
- Akkor velem most mégis mi lesz? – felsóhajtok. Nincs más választásom, mint átvenni a munkát, hiszen ő nem tehet semmiről, vagy összeesküdtek ellenem? Áá biztos, hogy nem, ez csak is Ryu műve.
- Ülj le és várd ki a sorod.
- De én nem szeretem, ha más folytat egy másik személy által elkezdett munkát. – kezd el nyafogni, amire pont nem vagyok kíváncsi és utálom is, ha valaki így viselkedik.
- Mégis mit kéne csinálni? – húzom el a szám.
- Csak ellenőriztetni jöttem. – most meg mosolyog. Oké Akashi nyugi nem borulhatsz ki a vendég vagyis vendégek előtt.
- Inkább ülj le és várd ki a sorodat. – morgok rá és többet nem szólok hozzá, hanem folytatom a munkám. Szerencsére a vendéget nem izgatta a mi kis beszélgetésünk, na nem mintha mondtam volna neki valamit.
- Te jössz. – szólok, amint végeztem.
- Mutasd a tetoválást. – ülök le ő pedig vetkőzni kezd, igen csak kacéran és bár tagadni próbálom igen csak nehéz, mert rohadtul bejön a kicsike, de akkor se feledek.
- Ez az. – bök rá, mintha nem tudnám.
- Gondoltam. – leszedem a tapaszt és megvizsgálom. – Nem lesz ezzel semmi gond. – mondom, bár ez alap, hiszen Ryu mindig is tökéletes munkát ezzel nincs is baj, csak azzal, hogy imád beszólni az életembe. Tudom, hogy csak jót akar, de sokszor azt éri el, hogy az ellenkező hatást éri el. – Még pár nap és leszedheted.
- De honnét fogom tudni, hogy tényleg leszedhetem-e? – kezdem azt hinni, hogy direkt húzza az agyam.
- Akkor gyere vissza.
- És mi lenne, ha még ma visszajönnék kis tigris? – minek akar még ma visszajönni?
- Bocs, de mára már nincs több hely. – kezdek el pakolni, majd felállok.
- De én munka utánra gondoltam. – simít végig a karmomon, ja vagy úgy.
- Mit szeretnél? – adom most én a hülyét, nem csak ő tud játszani a különbség kettőnk között, hogy velem nem érdemes.
- Nem is tudom… kicsit szórakozni, kicsit kikapcsolódni. Szóval sakkozhatnánk, ha gondolod. – legalább nem azt mondja, hogy megnézné a bélyeggyűjteményem.
- Bocs, de még mindig nem szorulok arra, hogy én vagy mások fizessenek nekem a szexért. – na… - közlöm vele ridegen.
- És ha azt mondom, hogy ingyért teszem. – simít a mellkasomra.
- És ha én ezt nem hiszem el? – rántom el a kezét, na meg úgy hangzik, mint valami kibaszott alamizsna. – Simán kinézem Ryuból, hogy addig próbálkozik a félresikerült ajándék átadásával, ameddig meg nem történik. – jegyzem meg, mert talán mégis csak összejátszottak, hiszen Ryunak van beszélőkéje. Faszom kezdek ismét megzavarodni.
- Pedig már visszaadtam a pénzt. – közli a tényt, majd a fülcimpába harap.
- Igazán? – vonom fel a szemöldököm.
- Szerinted hazudok? – leheli az ajkaim közé lábujjhegyre állva.
- Mégis miért akarnál ingyen dolgozni? – húzom az agyát és talán mégis meggondolom. Ismét átgondolva tuti ő nem tudott semmiről csak kihasználja a helyzetet, hiszen csak nem lehet olyan hülye, hogy hazudik, hiszen tapasztalhatta, hogy engem nem érdemes felhúzni és még nem látta az igazi kitörésem.
- Mert kellesz nekem. Szóval, mit szólsz hozzá? – nézz vágytól izzó tekintettel az enyémbe. Most mi legyen? Hiszen tényleg kívánom és a múltkor miatt már lenyugodtam kár lenni kihagyni a kicsikét.
Elvigyorodom, majd magamhoz rántom hirtelen és a nyakába harapok.
- Legyen cicus, de aztán meg ne bánd. – nyalok a fülébe.
- Ahh nem fogom, ebben biztos lehetsz. – simul hozzám.
- Ezt megbeszéltük. Megadom a címem, gyere oda este 9-re megfelel? – kérdezek rá és ellépve előveszek egy papírt és ráfirkantom a címem, majd a kezébe nyomom.
- Ott leszek csődör. – vigyorog, majd int és elmegy. Kíváncsi vagyok az estére, de úgy érzem jó kis esténk lesz.
Még van pár vendég, de időben végzek, majd miután mindent elintézzek, bezárok és haza megyek. Van még időm bőven így elmegyek futni, mint mindig, amikor van időm.
Nagyon jól esik, de most csak rá tudok gondolni és arra milyen jó is lesz szétbaszni a formás kis seggét. Futás után haza megyek, majd letusolok és felöltözök, bár ruha úgyse lenne sokáig rajtam, de csak nem fogadhatom meztelenül, bár biztos élvezné, de én azt akarom, hogy ő tépje le rólam. Miután mindennel végzek, megkajálok, majd kimegyek az erkélyre és egy sör mellett rágyújtok és mire mindent kivégzek csöngetnek is. Órámra pillantok kereken kilenc, de meg se lep elvégre egy hivatásos hostról van szó.
Felállok, majd a konyhába kidobom a szemetet és ajtót nyitok.
- Hello Nori. – vigyorgok rá csábosan és beengedem.
- Szia szépfiú. – mér végig a kis édes és bejön én pedig magamhoz rántva a fenekébe markolok, mire felnyög. Hmm fincsi.
- Micsoda fogadtatás ez tetszik. – simul hozzám.
- Remélem nem vártál gyertyafényes vacsorát. – kuncogok. – De esetleg itallal még kínálhatlak. – nyalok végig a nyakán.
- El is mentem volna, ha ilyen nyálas dologgal vársz. – vigyorog, majd felsóhajt a nyalintásra. – Nekem van jobb ötletem. – leránt magához és vadul az ajkaimra tapad. Felmorranok, tetszik a hevessége, de én szeretek irányítani. Neki nyomom a falnak és vadul viszonzom a csókját.
- Ilyesmi válaszra számítottam. – harapok az ajkaira, majd a fenekénél fogva felemelem és rögtön a derekam köré fonja kecses lábait. Elindulok be vele a hálóba, de egy percre se szakadunk el a másik ajkától. Beérve az ágyamra dobom és fölé magaslódok.
- Tudod, legszívesebben megnézném, hogyan is csábítod el a vendégeket, mondjuk egy kis erotikus tánccal, de annál jobban kívánlak. – vigyorgok, és szinte felfalom a tekintetemmel.
- Biztos vagyok benne, hogy tetszene, de kár húzni az időt még felesleges fecsegéssel is. – vigyorog és leránt magához egy újabb csókra. Ajkai közé kuncogok, igen csak tetszik a kicsike, ilyen téren olyan, mint én, csak ukéba.
A csók után nyakát kezdem el csókolgatni, melyhez rögtön szabad utat kapok.
- Remélem nem gond, hogy nyomokat hagyok, bár ha igen azt is leszarom. – harapok erősen a nyakába megnyomatékosítva a szavaim.
- Ahh pont leszarom én is…. amúgy is én bármit megtehetek. – nyög édesen a kis ego.
- Vagy úgy. – kuncogok, és további nyomokat hagyok rajta, ő pedig a felsőm kezdi el lehúzni, miben segítek és róla is leveszem.
- Végre ruha nélkül láthatlak. – nyal végig az ajkain.
- Tetszik, amit látsz igaz? – simítok végig izmos felsőtestemen.
- Naná. – simít végig rajta ő is.
- Te se panaszkodhatsz gyönyörűm. – mérem végig, majd a hibátlan felsőtestét kezdem behinti csókokkal és itt is szépen megjelölgetem. Külön figyelmet szentelek édes kis mellbimbóinak és még az egyiket csócsálom és szopogatom a másikat a kezemmel morzsolom, majd cserélek, míg mindkettő kőkemény nem lesz.
- Ahhh Akashi. – nyög fel édesen. Ez a hang még jobban beindít, ahogyan a puszta látványa is. Elvigyorodom, de nem mondok semmit, csak lejjebb haladok és a pocakját kényeztettem, még egyik kezemmel simogatom a combját, egyre beljebb végül belemarkolok már igen csak kemény farkába, mire jobban felnyög.
- Milyen kis érzékeny tested van pedig alig csináltam valamit. – markolászom tovább.
- De azt nagyon jól csináltad. – pillant rám kéjes tekintettel.
- Most olyat mondj, amit nem tudok cicus. – vigyorgok és egy laza mozdulattal megszabadítom maradék ruháitól. – Hmm, fincsi. – nyalok végig az ajkaimon, majd a farkán. Szívesen játszadoznék vele és húznám az agyát, de annál jobban kívánom és minél előbb a forró kis seggébe akarok lenni, de előtte meg kell itt kóstolnom.
Párszor végignyalok édes kis farkán és finoman megrágcsálom, majd tövig nyelem a farkát és szopni kezdem.
- Ahhh igen. – túr a hajamba és mozgatni kezdi a csípőjét. Egyre hevesebben szopom, és panaszra nem lehet oka, hiszen igen csak profi vagyok. Benyálazom közbe két ujjam, majd az egyiket mélyen belényomom, mire jobban felnyög. Lehet, ennyire sincsen szüksége, de szopás közben belefér.
Többször felpillantok rá, mert igen csak tetszik a látványa és már igen csak kemény vagyok, így időközbe én is megszabadulok minden ruhámtól, majd tovább kényeztetem, a végén már három ujjal tágítom és persze folyamatosan szopom egészen addig amíg el nem élvezz. Magjának minden cseppjét lenyelem, majd kihúzom az ujjaim.
- Na most jöjjön az igazi játék. – tekintetem akár egy ragadozóé. Fiókomból előveszek egy kotont és merev farkamra húzom.
- Gyere te vadállat. – nyitja szét a lábait, már ismét kemény, mintha el se ment volna.
- Megyek is kicsike. – jobban felnyomom a lábait, majd egy laza mozdulattal tövig beléhatolok, mire mindketten felnyögünk, ő picit fájdalmasan, de az élvezet több benne. Picit várok, majd mozogni kezdek. Lehúz magához egy csókra, amit rögtön megkap. Vadul tépjük egymás ajkait, felsértve a másik száját, de a pici vérrel semelyikünk nem törődik. Átkarol a lábaival és ő is mozogni kezd, miközben ő dekorálja ki a nyakam, ami csak még jobban beindít, főleg hogy a hátamat is karmolássza. Egyre vadabb leszek, de őt se kell félteni, sőt tudja tartani velem a tempót. A levegő egyre jobban izzik körülöttünk, már szinte fullasztóan mámorító. Egyre mélyebbre megyek benne, ő pedig többször a farkamra szorít, ahh nagyon tud a kicsike az már biztos. Amennyire csak tudjuk, elhúzzuk a menetet és szinte egyszerre élvezzünk el. Picit pihegünk, majd ismét egymásnak essünk. Egész éjszaka, sőt hajnalba is dugunk, szinte minden pózt kipróbálva és még az édes kis szájával is megkóstolja a farkam, amit szintén nagyon élvezzek.
A végén még elkapom a fürdőbe is, majd az ágyba fáradtan dőlünk ki. Nem szoktam hagyni, hogy nálam aludjanak, de ritka eset, hogy valakivel tudok ennyit szexelni, így belefér. Elégedetten vigyorral a képemen alszom el.
***
Reggel előbb ébredek, mint ő majd felülve rágyújtok egy cigire és mire elszívom ő is felébred.
- Jó reggelt. – nyújtózik egyet.
- Neked is. Na, de kicsike tényleg jó voltál, de mire lefürdök ne legyél itt. – közlöm vele ridegen, de mire bármit is mondana, elindulok kifele. Tényleg nagyon jó volt vele, sőt még senkivel nem élveztem így a sexet és nem elégített ki ennyire, de ez csak egy éjszaka volt, semmi több.
Délután feltápászkodva a lustulásból elkezdem magam összeszedni estére, hogy mint mindig a lehető legjobb formámat hozhassam. Beállok a tükör elé és gyönyörködöm magamban. Hát igen, tényleg nem lehet panaszuk a kuncsaftjaimnak. Pár vörös harapásnyomott leszámítva tökéletesen hibátlan a látvány. Végigfutatom ujjaim a nyakamról induló tetováláson, de hirtelen megakadok. Valami nem stimmel. Közelebb megyek a tükörhöz és meglepődve látom, hogy a minta, nem tudom hogyan, de eldeformálódott.
Elmegyek a gazdám szobájába, aki nem szereti ha zavarják, de velem mindig kivételt tesz, mivel én vagyok a sztár. Elpanaszolom a tetoválás problémát és kifejtem azt is, hogy én így nem fogadok vendéget. Erre természetesen kiakad és fél órát veszekszünk, mire felhív egy rohadt jó tetováló szalont és másnapra már meg is van az időpontom. Utána elkezd okítani, hogy a kieső időt be kell hoznom, meg a tetoválásom rendbetételét nekem kell állnom. Kieső idő, mi? Meg magamnak?
Egy újabb sor színjátszás után elérem, hogy szabadságnak könyveljük el a dolgot és még a költségeket is állja. Hát igen, merte volna máshogy. Már kétszeres hasznot húzott belőlem ez az egész kóceráj, mint amennyibe kerültem.
Másnap mikor belépek a szalonba valami felspeedezett állat fogad. Össze-vissza vigyorog, egyfolytában a haját figyelem, meg a szemét meg próbálom követni a fonalat, mert be nem áll a szája egy percre sem. Mikor azon gondolkodom, hogy hogyan vesz levegőt megkérdezi, hogy melyik tetoválással van probléma. Leveszem a felsőm és megmutatom neki, már azonnal tudja, hogy mit kell csinálni, szóval megnyugszom, hogy tényleg profhoz kerültem. Miközben rajtam dolgozik, elkezd velem beszélgetni, amibe kissé fog húzva, de belemegyek. Olyan furán kedves… egész szimpatikus ez a srác. De hiába minden szimpátia, faarccal válaszolok kétértelmű dolgokat. Aztán rátérünk a munkámra.
-És mondd csak, mivel foglalkozol?
- Host vagyok. – vázolom a helyzetet faarccal. Hidegen hagy mit gondol, ameddig megcsinálja a tetkóm. Ráadásul minden szimpátia ellenére, idegesít, hogy ennyi mindent kérdez. Először kicsit döbbenten már végig, mintha erősen gondolkodna valamin.
- Férfiakat is vállalsz? – böki ki elgondolkodva.
- Csak azokat. – mosolyodok el halványan. Csak nem egy új kuncsaft? A srác… Ryu, teljesen kivirul a kijelentésemre.
- Figyi, van egy haverom, most lesz a szülinapja és imádja az ilyen egyéjszakás kalandokat, de neki erről egy szót se. Meg szerintem jól el lesztek. – darálja és mosolyog még mindig.
- Értem, de ugye tudod, hogy nem vagyok valami olcsó…
- Azt rögtön gondoltam. – húzza szélesebbre a mosolyát. Megbeszéljük a részleteket, a holt, a mikort a mennyiértet és már megyek is. Egész jókedvű vagyok, csak arra a tetoválásra ne kéne vigyázni. De muszáj, szóval ez van.
A megbeszélt napon a megbeszélt helyre megyek, de még nagyban vacsoráznak. Elég fura páros, igazán viccesen festenek együtt. Mind a kettejük kirí a tömegből az extrém külsejével, de míg az egyik élő szivárványnak is elmehetne, addig a másikuk, az ünnepeltem, talpig feketében ül az asztalnál. Szóval ő lenne a ma már huszonhárom éves Akashi Hattari… nagyon tetszetős… Még ingyen is elvállalnám, csak úgy, szórakozásból. Arctetoválás és az a rengeteg piercing. Igazán édes…
Aztán Ryu végre észrevesz. Elégedetten mosolygok rá, mire vigyorogva felpattan az asztaltól és etűnik átadva a terepet.
Akashi, ahogy Ryu előre megjósolta, rágyújt és felméri a terepet. Nem kell sokat várnom mire észrevesz. Kacérán rámosolygok, és legszebb járásommal indulok el felé, hogy még véletlenül se tudja rólam elszakítani a pillantását.
- Hello szépfiú. Szabad ez a hely? – dorombolom és csak dob a hangulatomon, hogy látom rajta, hogy tetszek neki. Jó szórakozásnak nézünk elébe.
- Csak neked tartottam fel gyönyörűm. – vigyorg rá, amit viszonzok. Hát, Ryu, bocsi, de most elfoglalom a helyed.
- Nori Aoi. – mutatkozok be mielőtt leülnék, mire feláll. Ó, és még jól is van nevelve!
- Akashi Hattari. Nagyon örvendek. – fogunk kezet.
- Én még jobban. – ülünk le a kanapéra.
- Meg kell, hogy mondjam azt hittem ma is a megszokott felhozatal lesz, de aztán megláttalak téged Nori. Igazán szemrevaló vagy. – simít végig az arcomon. Nahát, Ryu nem hazudott, ő aztán tényleg nem teketóriázik. Ez tetszik!
- Köszönöm, de ez rólad is elmondható. A többi pasi mind unalmas és egyforma, de akkor megláttalak téged. Te teljesen más vagy és ez tetszik. – mondom meg az igazat legduruzsolóbb hangomat elővéve, igyekezve, hogy mindenemmel elcsábítsam, ami már ösztönös, természetes, pedig ha visszaemlékszem, hogy mennyit tanultam és gyakoroltam. Ezenkívül tényleg nem hazudok, ő és a kis cimborája az egyedüliek már évek óta, akik érdekesebbek az átlagnál. tud a kicsike.
- Sose szeretem a szürke és unalmas dolgokat. – jegyzi meg. – Egyedül vagy? – dől hátra.
- Ahogyan én se. Nos, haverokkal jöttem, de gondoltam felmérem a telepet és milyen jól tettem. – kuncogok édesen és a következő pillanatban Ryu is feltűnik.
- Ohh szia. Ryu vagyok. Akashi barátja. – mutatkozik be. Micsoda színész, csak el ne nevessem magam.
- Én pedig Nori. Nagyon örvendek. Remélem nem zavarok, mert akkor elmegyek. – szabadkozok folytatva a kis színjátszást.
- Dehogy zavarsz. – ül le hozzánk Ryu.
- Potosan egy ilyen szépség soha. – kacsint rám Akashi. Micsoda bók és micsoda fazon! Menjünk már innen… de még előtte iszunk és el kell játszanom, hogy én csak most tudtam meg, hogy Akashinak születésnapja van, hogy mindketten tetkósok, de azért néhány új dolgot is megtudok. Igazán jó társaság, kezdem őket megkedvelni. Szerencsére Akashi nem akarja feszegetni az én foglalkozásom, szóval minden a lehető legjobb kerékvágásban halad. Aztán Ryu is talál magának egy áldozatot és végre kettesben maradhatok a drágával.
- Tudod ez az egyik legjobb szülinapom. – leheli a fülembe azonnal, miközben magához húz és átölel.
- Na és miért? – játszom meg az ártatlant.
- Hmmm inkább mutatom. – suttogja, majd az arcomra simítva megcsókol, de nem nagyon, épp hogy csak halványan megérintette az ajkaim. Na ne már, szívecském én nem ezt hallottam rólad.
- Még mindig nem értem. – lehelem az ajkai közé, mire azonnal megmutatja az igazi énjét és vadul ajkaimra veti magát. Ezt már szeretem.
- Már világos. – kuncogom és viszonzom csókját. Ez a fazon, megőrjít, kell nekem.
- Mit szólnál, ha nálam folytatnák az éjszakát? – súgja dögös hangján a fülembe, majd bele is nyal. Valami bizsergés fut végig a hátamon, amit csak kevés embernél éreztem még.
- Benne vagyok. – simítok végig a felsőtestén. Menjünk már, menjünk, akarom.
- Te vagy az tündérke? – hallok egy ismerős hangot hirtelen és a hang gazdája is megjelenik rontani a levegőt. Ez a barom már megint… hogy mennyire irritál ez a fazon! – Nem is mondtad tegnap, hogy ma ide fogsz jönni. Nem tudtam, hogy ki is szoktál járni. Biztos nem érsz rám is kicsit? – nézz rám reménykedve. Hogy venné ki valaki a hangszálaid és vernének össze, hogy mozdulni se tudjál! De ezt természetesen mind fapofával gondolom, hisz hiába idegesít, a kuncsaft az kuncsaft, ameddig fizet.
- Mégis miről beszél? – néz rám kérdően Akashi.
- Semmi. – válaszolom, majd Akashira nézek. - Menjünk inkább veled meg hétfőn találkozok. – fogom meg a kezét, de nem mozdul.
- Mi folyik itt? Most már érdekel. – húzza ki a kezét és elrévedve gondolkodom, hogy mit válaszoljak.
- Na várj. Te nem fizettél neki? Ő az egyik legkeresettebb host. Nem tudtad? – döbben le másik vendégem is. Már a gyilkosságot fontolgatom…
- Én nem. Viszont mi az, hogy nem szoktál kijárni? Mi a szar folyik itt? – kezd ideges lenni. Ez így nem lesz jó. Elmondjam az igazat vagy találjak ki valamit? Melyikkel járnék jobban?
- Figyelj, ez a tag itt a legkeresettebb host. – magyarázza, mint a hülyéknek szokás és bennem egyre inkább felmegy a pumpa. Hogy merészel munka közben zavarni? – Azért nem szokott kijárni, mert nincs rá szüksége. A kuncsaftok őhozzá mennek be. – gesztikulál piával a kezében, kissé lassan forgó nyelvvel, aztán otthagyva Akashi még mindig értetlenkedő arcát felém fordul. – De ha már megtudtam, hogy ki szoktál járni… Nincs kedved inkább velem foglalkozni, mint ezzel az unalmas figurával. Látszik rajta, hogy nem tud élni a társaságoddal. – simít az arcomra. Azonnal rámarkolok a kezére és durván visszalököm tulajdonosa mellkasához, hogy az pár lépést hátralép.
- Soha többé nem leszel a vendégem és most hagyj dolgozni különben rád küldök valakit és kasztrálnak te szerencsétlen. - sziszegem hűvösen, épphogy csak egy leheletnyit összébb húzva a szemöldököm.
- Tessék? – döbben le újra Akashi. – Dolgozni? Na cica, ha úgy gondoltad, hogy fizetek neked egy kis szexért, akkor tévedtél. Nekem nincs szükségem hostokra, mint egyeseknek. – néz a már csak volt kuncsaftomra, bár a gúnyos hang, amit megütött egy kicsit rosszul esik, bár magam sem tudom miért.
- Már pedig ő nem dolgozik pénz nélkül. Ha nem te, akkor más fizetett neki. – röhögi az öngyilkos jelölt és húzva a poharából odébb áll, mert meglátott valaki mást, ha már itt nem jut előrébb. Fordulnék vissza Akashihoz, hogy mentsem a menthetőt, de ő elkap a nyakamnál fogva.
- Fizettek neked? –kérdi kicsit sem jókedvűen.
- Eressz el. – veszem elő hűvösebb énem. Még egy ideig mérgesen méreget, miközben az emberek meg minket kezdenek figyelnek. Szerencsére letesz és karba tett kézzel várja a válaszom.
- Mi történt? – robban a képbe Ryu. Akashi egy ideig még fortyog, miközben tekintetét köztem és Ryu közt jártatja.
- Ryu… - morogja, szinte már gyilkos hangon – Te voltál?
- Mit én voltam? – szeppen meg barátja. Nem csodálom, Akashi robbani készülő bombának néz ki.
- Te fizettél neki azért, hogy lefeküdjön velem?! – robban a bomba hangosan.
- Izé, én…én… ezt gondoltam még a születésnapi ajándékodnak… - habogja.
- Te komolyan azt gondoltad, hogy nem tudok magamtól összeszedni valakit éjszakára?! – ordítja le a haverja fejét.
- Figyelj, ő csak jót akart és... – próbálnék beleszólni, de egy pillantással fojtja belém a szót.
- Ne szólj bele! Semmi közöd hozzá. Inkább menj vissza nem tudom hová, ha már egyszer nem szoktál kijárni! – rendben, nekem nem kell kétszer mondani. Illedelmesen meghajolok és távozom. Kint fogok egy taxit és az autóban dobok egy sms-t Ryunak, hogy nagyon sajnálom, hogy nem jött össze, mert ritkán van ilyen vendégem, mint Akashi, meg hogy a pénzt visszaadom, mert végül is nem dolgoztam. Bár nem értem, hogy miért szállt meg hirtelenjében ez a kedves hangulat. De most minek tartsam meg? Nem vagyok rászorulva és Akashit tényleg elvállaltam volna ingyen és bérmntve is.
A következő egy hét dögunalmasan telik. Mármint tellett volna, ha hétfőn nem dobattam volna ki a biztonságiakkal azt az idiótát, aki nem volt képes felfogni, hogy többet ne jöjjön. Egy olyan pasiról lecsúszni egy ilyen kis senkiházi miatt! Még mindig esz a méreg, ha csak rá gondolok!
Aztán letelt az egy hét és mentem vissza ellenőrzésre. Belépve a szalonba senki nem köszön nekem kirobbanó jókedvvel és senki sem kezd bele mesélésbe, amit azért furcsállok (még akkor is, ha csak egyszer jártam erre eddig). Viszont valami gépzümmögést hallok, ezért beljebb invitálom magam és felfedező útra indulok. Egy eldugott sarokban tűkkel körülpakolva meglátom Akashit.
-Hello, Ryu? –kérdezem kissé óvatosan, hisz ki tudja, hogy mennyire van még megsértődve vagy még mennyire haragszik. Egy pillanatra felnéz és ledöbben, de azonnal vissza is tér a munkájához.
- Nem jött be. – feleli, mint akiből harapófogóval húznák ki a szót.
- Nem jött be? Az fura… pedig direkt lecsekkoltam vele az időpontot. Vajon mi történhetett? – mélázok a falnak támaszkodva.
- Reggel rosszul lett. – csikorgatja a fogát, mire én csak mosolygok. Ryu, Ryu… javíthatatlan.
- Akkor velem most mégis mi lesz? – próbálok kétségbeesni, de nem igazán megy, most nem, hiszen nagyon nevethetnékem van.
- Ülj le és várd ki a sorod.
- De én nem szeretem, ha más folytat egy másik személy által elkezdett munkát. – nyafogok kicsit. Igen, ez tényleg így van, de ez esetben is csak játszok. Tudom jól, hogy mindketten profik, legjobb haverok, ráadásul csak egy pitiáner kis kontrolról van szó.
- Mégis mit kéne csinálni? – kérdi unottan.
- Csak ellenőriztetni jöttem. – mosolygom. Szerintem most pár tűt szívesen belém nyomna.
- Inkább ülj le és várd ki a sorodat. – remek, szóval kicsit felhúztam. Jaj, édesem de várom már, hogy sorra kerülhessek!
Miközben várakozok végigpörgetem a magazinokat és pár minta igazán megtetszik. Lehet kéne bővítenem valamivel a tetoválásaim számát. De mivel és hova? Valami kékkel az fix, de mondjuk… csípő? Lapocka? Nem egyik sem… akkor mondjuk a lábfejem? Arra nincs is még semmi. Aztán észreveszem, hogy még mindig mekkora a csend. Akashi nem az a bőbeszédű fajta… Ryu tökéletes ellentéte eddig, ha jól vettem észre.
-Te jösz. – ránt ki Akashi a gondolataimból és én már megyek is. Egy percet sem akarok elszalasztani az időből, amit vele tölthetek.
- Mutasd a tetoválást. – ül le fáradtan én meg azonnal elkezdem gombolni az ingem, de úgy, hogy még a szék is elolvadna. Végig ügyelek arra, hogy a szemkontaktus megmaradjon és apró mosollyal a szám szegletében könyvelem el, hogy Akashi, bár nem áll szándékában mutatni, élvezi a látvány.
- Ez az. – bökök rá a letapaszolt részre.
- Gondoltam. – morog, majd eltávolítja a tapaszt, hogy megnézhesse. – Nem lesz ezzel semmi gond. – mondja és valamivel lekeni és visszatapasztja. Hogy neki még az ujjain is tetoválások vannak! Egyre jobb, vajon mi lehet ott, ami az átkozott ruhák miatt nem látható? – Még pár nap és leszedheted.
- De honnét fogom tudni, hogy tényleg leszedhetem-e? – játszom el a kis gyereket.
- Akkor gyere vissza.
- És mi lenne ha még ma visszajönnék kis tigris? – búgom a szemeibe nézve.
- Bocs, de mára már nincs több hely. – kezd el pakolászni.
- De én munka utánra gondoltam. – állok fel és simítok végig izmos karján.
- Mit szeretnél? – Néz le rám és játssza meg most ő magát.
- Nem is tudom… kicsit szórakozni, kicsit kikapcsolódni. Szóval sakkozhatnánk, ha gondolod. – kacsintok rá pajkosan, de csak fejcsóválást kapok.
- Bocs, de még mindig nem szorulok arra, hogy én vagy mások fizessenek nekem a szexért. – na… ennyivel engem nem lehet lekoptatni.
- És ha azt mondom, hogy ingyért teszem. – futatom le ujjait mellkasára.
- És ha én ezt nem hiszem el? – rántja el a kezem. – Simán kinézem Ryuból, hogy addig próbálkozik a félresikerült ajándék átadásával, ameddig meg nem történik.
- Pedig már visszaadtam a pénzt. – hajolok közelebb hozzá, de sajna csak a nyakáig érek így a fülcsócsálás elmarad.
- Igazán? – de kételkedhet bármennyire, látom a szemében, hogy ez az aprócska tény már kicsit változtatott a hozzáállásán.
- Szerinted hazudok? – lehelem kissé lábujjhegyre állva az ajkaira.
- Mégis miért akarnál ingyen dolgozni? – hát mindjárt kinyírom, direkt csinálja, biztos élvezi!
- Mert kellesz nekem. Szóval, mit szólsz hozzá? – nézek vágytól fűtve a szemeibe.
Szerkesztve Yoshiko által @ 2012. 08. 22. 02:52:17
Ma nincsen meló, mivel szombat van és akkor csak nagyon ritkán vagyunk nyitva. Ez is egy átlagos nap lenne azt leszámítva, hogy ma van a szülinapom még hozzá a 23-ik. Pár éve kezdtem el újból ünnepelni, vagyis amióta van Ryu és barátok lettünk. Akkor se akartam először, de ő ragaszkodott hozzá, hiszen ez egy fontos ünnep szerinte. Igen fontos, de ha nincs kivel ünnepelned, akkor jelentéktelenné válik és olyan nap lesz, mint a többi. Miután meghalt a családom pont így gondolkoztam. Úgy éltem a napjaim, mint egy zombi. Semminek nem láttam az értelmét és semminek nem tudtam örülni. Fél évig kis se mozdultam szinte csak annyira, hogy megvegyem a szükséges dolgokat. Ezalatt az idő alatt rájöttem ez nem állapot azért és a családom se akarná ezt. Estin leérettségiztem, de továbbra is távol tartottam magam az emberektől és csupán annyi kapcsolatom volt, hogy megdugtam az éppen kiszemelt áldozatom. Egészen ez a állapot 20 éves koromig zajlott, majd akkor elment gyakornoknak egy tetováló szalonba, majd utána fel is vettek. Ott jött Ryu, aki az én totál ellentétem. Mindig vigyorog jókedvű és imád barátkozni. Eleinte nagyon idegesett és igen kivoltam rá nem egyszer elküldve melegebb éghajlatra, de ő nem adta fel. Szépen lassan áttörte a páncélom és barátok lettünk a legjobbak. Soha nem volt és szerintem nem is lesz olyan jó barátom, mint ő. Igaz még mindig távolságtartó vagyok másokkal, de már nem annyira, de mások csak haverok és senki nincs olyan közel hozzám, mint Ryu és a múltam se tudja senki. Igaz ő mondja mindig, hogy engedjek és ne a sexnek éljek, de ebből nem engedek.
Lassan felkelek és elmegyek tusolni, majd egy erős kávé és cigi után futni. Délután találkozok Ryuval, majd este elmegyünk valahova. Nem tudom hova egész héten olyan titokzatos volt és a megszokottnál és furábban viselkedett. Készül valamire és már előre tartok tőle. Eleinte nem akartam belemenni, de hát ellene nincs esélyem, na meg nem ártana egy kis szórakozás és egy édes kis ukica.
Fél óra futás után haza megyek és ismét fürdök, majd rajzolgatok és később meg is érkezik a drága barátom. A kedvenc kajámat főzte és még tortát is csinált. Komolyan ő tényleg képes zavarba hozni az ilyen húzásaival, de nagyon jól esik. Kapok tőle egy könyvet is, amiben a leghíresebb tetoválókról szól. Csodálom őket, de leginkább az, aki inspirál nem más, mint Ryu. Nagyon tehetséges és már sok mindent ért el. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen művész mellett dolgozhatok, mint ő. Többször el is mondtam neki és szerinte túlzok, pedig nem így van és ezt ő tudhatná a legjobban, hogy senkit nem szoktam csak úgy fényezni.
Nagyon jól telik a nap és talán lehet nem is lesz este semmi vagyis csak képzelődöm és semmire nem készül a kis barátom csupán egy jót szórakozunk. Este fele elkészülünk. Ő színesbe van én meg feketébe, mint mindig. Tényleg szép kis páros vagyunk mit ne mondjak. Elindulunk, de végig nem mondja el hova megyünk egészen addig amíg meg nem érkezzünk.
- Itt is vagyunk. Mondtam érdekel a hely na meg engem is ugye és beszéltük, hogy jövünk és még asztalt is foglaltam a biztonságkedvéért. – vigyorog büszkén. Ez egy új pub olyan két hónapja nyílt.
- Hmm eddigre remekeltél. – kacsintok rá, majd bemegyünk vagyis először ugye átvizsgálnak minket a biztonságiak. Hát igen csak nagy szemekkel néznek mindkettőnkre, de már megszoktuk. Bejutunk és egyenesen az asztalunkhoz megyünk kintre a teraszra, mivel jó idő van.
- Nagyon jól nézz ki. – nézzek körbe körülöttünk pálmafák a fények a berendezés és a zene is remek.
- Egyetértek. Nos akkor pezsgővel kezdünk. – meg is rendeljünk. – Még egyszer Nagyon Boldog 23. születésnapot. – emeli poharát és koccintunk.
- Köszönöm, ahogyan az egész napot. – mosolygok rá kedvesen. Csak ő kap tőlem ilyen mosolyt.
- Ne köszönd már ez alap. – kacsint rám. Szépen lassan elfogy a pezsgő és persze mást is iszunk, de én nem fizethetek, mert nem engedi. Legközelebb úgyis megfogom hívni, ha akarja ha nem. Remekül telik a hangulat jókat röhögünk, beszélünk és táncolunk és vannak édes fiúkák, de egy se fogott meg idáig igazán.
- Na akkor megyek és hozok még piát. – pattan fel még jobban vigyorogva Ryu. Nem vagyunk részegek, de azért már érezzük a piát. Bólintok, majd rágyűjtök és nézelődök és kiszúrok egy édes fiút. Kitűnik nem kicsit a tömegből. Kacéran rám mosolyog és elindul felém. Az alakja tökéletes és a járása kecses. A haja kék és ahogyan közelebb ér meglátom a gyönyörű azúr tekintetét. Már ezekkel a tulajdonságokkal is kitűnik a tömegből, hiszen ehhez mind egy gyönyörű pofi társul, de itt még nincs vége. Az arcán van egy tetoválás. Imádom a tetkókat és főleg, aki ennyire bevállalós. Az arcodon nem tudod eltűntetni. Kell nekem ez srác.
- Hello szépfiú. Szabad ez a hely? – mosolyog rám, mikor már odaér. Hmm a farkam is szabad kicsike.
- Csak neked tartottam fel gyönyörűm. – vigyorgok rá. Egyre jobb ez a szülinap.
- Nori Aoi. – nyújt nekem kezet. Felállok, mert ennyire viselkedés szorult belém.
- Akashi Hattari. Nagyon örvendek. – fogok vele kezet.
- Én még jobban. – helyet foglalunk a kanapéra.
- Meg kell, hogy mondjam azt hittem ma is a megszokott felhozatal lesz, de aztán megláttalak téged Nori. Igazán szemrevaló vagy. – simítok végig az arcán. Őszinte vagyok és nyílt lapokkal játszok, mint mindig.
- Köszönöm, de ez rólad is elmondható. A többi pasi mind unalmas és egyforma, de akkor megláttalak téged. Te teljesen más vagy és ez tetszik. – tud a kicsike. Nem csak a szeme, hanem a hangjával is csábít, sőt minden mozdulatával.
- Sose szeretem a szürke és unalmas dolgokat. – jegyzem meg. – Egyedül vagy? – dőlök hátra.
- Ahogyan én se. Nos haverokkal jöttem, de gondoltam felmérem a telepet és milyen jól tettem. – kuncog édesen és mielőtt bármit mondana a barátom is visszatér.
- Ohh szia. Ryu vagyok. Akashi barátja. – mutatkozik be.
- Én pedig Nori. Nagyon örvendek. Remélem nem zavarok, mert akkor elmegyek. – szabadkozik.
- Dehogy zavarsz. – előz meg Ryu, majd leül hozzánk.
- Potosan egy ilyen szépség soha. – kacsintok rá. Kicsi közösen iszunk és beszélgetünk. Megtudja, hogy szülinapom van na meg, hogy tetkósok vagyunk. Ő nem beszél a munkájáról, de az is lehet, hogy tanul végül is nem számít. Egy dugáshoz nem kell ezt tudnom. Nem beszélünk így sokat, mivel a kis vigyori is kinézz magának valakit mi meg táncolni megyünk.
- Tudod ez az egyik legjobb szülinapom. – lehelem a fülébe és magamhoz ölelem karcsú kis testét.
- Na és miért? – kérdezi ártatlanul.
- Hmmm inkább mutatom. – suttogom, majd az arcára simítva megcsókolom, de még csak egy kis szájra puszit kap.
- Még mindig nem értem. – leheli az ajkaim közé a kis cseles. Több se kell nekem és vadul az ajkaira tapadók.
- Már világos. – kuncog és viszonozza a csókom. Az csókja mézédes, ahogyan ő maga is. Nem fogom sokáig bírni kell nekem. Minden porcikámmal imádom őt.
- Mit szólnál, ha nálam folytatnák az éjszakát? – ezt már a fülébe súgom és bele is nyalok.
- Benne vagyok. – simít végig a felsőtestemen, de akkor egy ismeretlen fazon megzavar minket.
- Te vagy az tündérke? – jön oda hozzánk. – Nem is mondtad tegnap, hogy ma idefogsz jönni. Nem tudtam, hogy ki is szoktál járni. Biztos nem érsz rám is kicsit? – nézz rá reménykedve. Totál ledöbbenek. Most akkor ő egy kurva? Mi folyik itt?
- Mégis miről beszél? – nézzek kérdően Norira.
- Semmi. Menjünk inkább veled meg hétfőn találkozok. – fogja meg a kezem, de én nem megyek.
- Mi folyik itt? Most már érdekel. – húzom ki a kezem. Nincs bajom a kurvákkal ő dolga mit tesz, de most nagyon kíváncsi vagyok.
- Na várj. Te nem fizettél neki? Ő az egyik legkeresettebb host. Nem tudtad? – ő is döbbenten nézz. Szóval host az oké, de mi az hogy nem tudta, hogy kiszokott járni.
- Én nem. Viszont mi az, hogy nem szoktál kijárni? Mi a szar folyik itt? – semmitek nem értek, de itt valami nagyon nem stimmel.
