- Hogy könyörögj, Scotty.
Olyan hangot üt meg, hogy már ettõl el tudnék élvezni, de semmit nem tesz érte. Mintha direkt ki akarna kerülni minden stratégiailag fontos pontot, és csak ingerelni akarna. Még ennél is jobban…
- Mit kérsz, Scott? - Farkamra szorít, de semmit nem tesz. - Ezt? - A nyakamtól felfelé indulva kezdi csókolni a bpröm, majd maga felé fordítja a fejem, és megcsókol. Közben meg már mindenhol ott van. Ahogy eddig nem volt, már ott van…!
- Igen! - nyögök fel, szinte önkívületben.
- Vagy többet?
Észre sem veszem, hogy tévednek ügyes ujjai bejáratomhoz, de csak sóhajtozni tudok a kéjtõl. Nem is attól, az ígéretétõl. Hogy nemsokára… már csak egy kicsi és végre érezni fogom.
- Ih... Igen!
Megint ott van mindenhol. A hajamba szuszog, közben farkát érzem, de nem hatol belém, aztán az ujjai végigzongoráznak a testemen. Addig ingerel, hogy elélvezek…
- Vagy... Valami másra vágysz?
Farka megpróbál belém hatolni és akár félhetnék is, hisz ha csak így belém fúrja magát, felszakadok, ez biztos. De õ Troy. Sosem bántana, inkább csábít, még most is…
-A... a farkadra. - Kell.
- Kell, Scott? Halljam. - Egyik kezével elöl izgat, a másikkal hátul…
- Kérlek, Troy...
Lassan kezd tágítani, de olyan jól sikerül neki minden mozdulat, hogy mire végez elélvezek még kétszer. Már most érzem, hogy holnap rohadtul morcos leszek, mert fájni fogok mindenfelõl, de tárgyalásom nem lesz szerencsére.
- Lazíts...
Ahogy belém hatol, mintha új dimenziókat nyitna meg. Mintha pont erre született volna, hogy ezt tegye velem. Nem kicsi, nem nagy, tökéletes… õ minden tekintetben tökéletes. Több annál…
Õ a tökéletes szexpartner.
Ahogy mozog, egyre gyorsabban, egyre keményebben, én már egyre nehezebben támaszkodom, egyre rosszabb így állni.
- Troy… a pult… - nyögöm. Beszélni nehéz, maximum sikítozni tudnék.
Felnyögök, ahogy eltûnik belõlem, de ahogy elkap és a pultra dob, felnyögök. A derekamnál ragad meg és lentebb húz, majd egy mozdulattal vissza. Aztán megint ki és megint vissza. És valahogy ez az a póz, amit mindennél jobban élvezem, bár a szemem nem tudom sokáig nyitva tartani, de mindenképp iszonyatosan szexi, ahogy csapzott haja a homlokához tapad, hörög, csak kergeti a gyönyört, és úgy bánik velem, mintha mesterszakon végzett volna abból, hogy izgasson a végtelenségig. Egy pillantás, egy ajaknyalás…
Próbálok ellentmozogni, rászorítani, így mire elélvezek még egyszer érzem, ahogy õ is remeg.
Szuszogva dõl rám, én meg a hátát simogatom, fel a gerincén, bele a hajába, majd vissza.
- Most? - kérdezi, a nyakam csókolgatva.
- Menj, zuhanyozz le, aztán irány haza, mert reggel meló - túrok bele a hajába. - Én így sem fogok tudni ülni és még csak az kéne, hogy kiszagolják, hogy keféltünk - pillantok rá.
- Oké.

Alig tíz perc és már útra készen áll az ajtóban. Odalépek, és hogy ne tûnjek a szokottnál bunkóbbnak, lágy csókot hintek az arcára.
- Köszönöm, ez volt az utóbbi heteim legfergetegesebb dugása - mosolygok rá. - Visszavárlak ám még. - Végignyalok az ajkain, majd hagyom, hogy elmosolyodva kilépjen. Megvárom, míg beül és elhajt, majd bemegyek én is.
Igen, ez így volt helyes. Nem vagyunk egy pár. Neki mindig csak kúrásai voltak. Ha be tudom fogni állandó szexpartnernek, nekem az már jó. Több nem kell. Egyelõre semmiképp és arra a barátságunk is rámenne, sõt, leget erre is rá fog…

* * *

Reggel arra kelek, hogy igazam van. Fáj elöl és fáj hátul is. Morgós is vagyok egész nap. Még ebédelni sem megyek, mert nem tudok ülni. Sikkantok, ha leülök, mert szorít a nadrág, ami a farkamnak nem tetszik.
Olyan egy körül unok rá, és írok neki egy sms-t. Várom, válaszol-e vagy lejön, hiszen tudja, hogy bent vagyok.

"Nem tudok ülni, és délután megbeszélésem van a fõnökömmel. De azért köszönöm az estét. Ha kitesznek, legközelebb fizetsz is érte! ;-)"

Tény, hogy el fogom csábítani. A módszerben mg nem vagyok biztos, de felnõtt férfiak vagyunk, neki si vannak szükségletei. Ahogy nekem is. És tudom, szexi vagyok. Ez elég.
Visszatérek, a film már startra kész, de egy pillanatot nem látok. Koncentrálok, majd amikor kicsit gyanútlan a törülközõs eset után, elkezdek bújni. Felemeli a kezét, így különösebb gond nélkül tudom a fejem az ölébe vackolni.
Látszólag totálisan belemerülök a filmbe, de nem tudnám azt se megmondani, hogy színes vagy fekete-fehér. A
Ahogy a hajamba túr, libabõrös leszek. Már ennyit is annyira élvezek, mintha hetek óta nem lett volna senki.
… és így is van, lassan hónapok. Eléggé kiéheztettem már magam. Aztán a fülöm mögött érzem meg az ajkait. Milliméterekre volt attól a ponttól, aminek a masszív kényeztetésétõl el is tudok élvezni úgy is, hogy senki a farkamhoz sem ér! Tovább halad, a nyakamra, majd még lentebb és lentebb. Módszeresen kerget az õrületbe. Keze a mellkasomra csúszik és felnyögök, ahogy elkezdi masszírozni a mellbimbóimat.
Ahogy ujjai már közvetlenül a bõrömhöz érnek, nem tudom elrejteni merevedésem. Sóhajtok, hiszen élvezem.
Játszik velem, végig játszik és mégis élvezem. Veszettül élvezem. Úgy szórakozik a testemmel, ahogy akar és mégis addig izgat, hogy mikor az ujjai végre megérintenek ott is, hangosan felnyögök.

Nem nyúl a nadrág alá, így odakapok, és leoldom magamról. Picit megemelem a derekam és letolom én, utat hagyva neki. Nem nézek rá. Még most sem nézek rá, de szinte látom a mosolyt, azt az édes, izgató mosolyt… bár ebben a helyzetben nekem az is izgató, ahogy levegõt vesz. Pláne mikor végre az alsón keresztül lényegesen közelebb a bõrömhöz kezd simogatni, majd lassan az alsóm alá nyúl. Felfelé kapok, és kitapintom a mellkasát. Rajta sincs sok réteg ruha, így gond nélkül kezdem el masszírozni egyik mellbimbóját, miközben õ egyre gyorsabban veri a farkam. Nem bírom.
Fejem oldalra fordítom, két kezem bevetem és pillanatokkal késõbb már, szinte pózt sem váltva nyalhatom körbe ajkaimat.
Istenem, mióta várok erre… milyen rohadt rég óta…
Elõször csak a nyelvemmel siklok végig rajta, csak lassan fogadom ajkaim közé és akkor is csak ráérõsen szopogatom. Közben viszont áldásos munkájának köszönhetõen a testem remegni kezd. Elhajolok.
- Troy.. el fogok… - suttogom, nyögdécselve.
- Gyere, szépségem.
Mintha feloldozna… de nem áll le. Szinte ugyanabban a tempóban folytatja, így azonnal keményendi kezdek ismét. Szuszogva fogadom ajkaim közé ismét, gyorsítva saját tempómon, mert már tudom, csak akkor hagyja abba, ha õ is elélvezett.
Õ szuszog, morog, én nyögök, sóhajtok, és még egyszer elélvezek, mire végre õ is. Ahogy felpillantva látom szép arcát, érzem az illatát, az ízét, engem is átlibbent, harmadszorra is.

Hangosan szuszogva fúrom arcom alhasához.
- Istenem, de rohadt jó volt - szuszogom, majd felpillantok rá, ártatlannak szánt tekintettel. - És még bõven nem elég - mondom nagyon édes hangon, majd ismét az ajkaim közé fogadom.
Felsóhajt, ekkor viszont megszólal a csengõ.
- Mr. Carter! Nyissa ki kérem, itt a rendõrség - hallom az ajtó elöl.
- Mi történhetett? - kérdezem, és felkelek. Gyorsan ihletbe rendezem magam és elindulok az ajtóhoz. Kinyitom és viszonylag hamar megtudom, hogy nem tudják elérni az ügyeletes jogász barátomat, aki viszont engem adott meg elérhetõségnek. Én megadom gyorsan a barátnõje és a szülei számát, majd ahogy záródik az ajtó, már érzem is, ahogy lassan letolja a nadrágot, az alsót és még mindig merev önmagát a fenekem partjai közé dörzsöli. Az ajtónak dõlök.
- Mit szeretnél, Troy? - kérdezem, olyan erotikusan ejtve ki a nevét, ahogy csak tudom.

- Majd igyekszek hamar végezni, de három tárgyalásom lesz egymás után, alig tudok majd levegõhöz jutni. - Még véletlenül sem néz rám, ami az egészet még izgibbé teszi… - Vigyek valamit?
- Magadat, Troy. - Mégis felpillant, látva félmosolyomat.
- Rendben, Scotty.
- Milyen filmet keressek? - kérdezem, belekóstolva a reggelibe.
- Hát... Akármilyet. De ne legyen benne világvége.
- Okés. Ez tényleg finom volt - jegyzem meg.
- Akkor még elhozlak ide. Munkába, vagy még mész máshová elõtte? - Direkt pucsítva hajolok a táskáért. Kell ez a pasi, de vagyok annyira hiú, hogy azt akarom: õ vesse rám magát. És ennek elérésére vannak eszközeim. Ó, de még mennyire.
- Megyek be, mert még pár fénymásolást el kell intéznem az egyik ügyfélnek.
- Akkor együtt megyünk. Kézen foghatlak? - Nocsak, gyors léptekkel haladunk.
- Persze. És utána kérem a nyalókámat is.
- Az olyasmi nem jó a fogaknak. Inkább egyél gyümölcsöt. - Felkészülni, éééééés…
- Például banánt?
Bumm.
Látom ahogy elindul a fantázia, ide látom a képeket. Hm…
- Akkor este megyek, Scott. Vigyek jégkrémet? - kérdezi, mikor kiszállok a liftbõl.
- Még kérdezed? - Puszit dobva szállok ki.

A napom kellemesen telik. Befut egy új ügy, hiszen kirendelt ügyeket is vállalok, így még el kell szaladnom a megyei fegyházba is. Nem megyek be Troy-hoz, egy sms-t írok.
"Mennem kell a megyeibe, de legkésõbb hatra fogadóképes vagyok, onnantól jöhetsz. Hozd a banánt!;-)"
Magamban mosolyogva ülök be a kocsiba és hajtok a börtönhöz. Ott aztán kifejezetten meglep, hogy mennyire fiatal férfit kell képviselnem. Állítólag véletlen baleset volt, hogy megölte az anyját, de még én is látom rajta, hogy direkt. Viszont nekem most az a feladatom, hogy védjem, így azt kezdem összeszedni, hogy mit lehet tenni. Bár lehet az lenne a legegyszerûbb, ha betegségre hivatkoznék. Beszámíthatatlanság.

Sóhajtva ülök a kocsiba. Be kellene mennem a tékába is, de otthon van egy új filmem, azt szerintem megnézzük. Nincs is benne világvége, szimpla kis akcióthriller, de ha jól emlékszem a trailere kellemes volt, ezért vettem meg.
Fél hétre érek haza, de még nincs itt senki, így beszaladok zuhanyozni. Az lep meg, amikor meghallom a csengõt. Egy pillanatra zavarba jövök, hogy mi legyen, aztán vigyorba kúsznak az ajkaim.
Kilépek, egy picike, alig-takarós törölközõt tekerek a derekamra, és elindulok vizesen, alig-takarva kifelé. Kinyitom és egy éhes tekintetet kapok.
- Hm, nem gondoltam, hogy így vársz - vigyorog rám. Egy kézzel fogom a törcsit, fejemben már össze van állva a kép, így köszöntöm és elindulok befelé, amikor zárja az ajtót, észrevétlenül leejtem a kanapé szélére tett távkapcsolót és lehajolok érte. Pucsítva.
Én tudom, hogy õ mit lát. Azt is tudom, hogy ez kicsit picsás hozzáállás, de nekem kell.  Muszáj megszereznem ezt a pasit, de hiú vagyok ahhoz, hogy én lépjek.
Nem mondok semmit, kiegyenesedve a vállam mögött pillantok hátra a vállam felett. Szemei szinte megerõszakolnak.
- Fél perc és jövök - jegyzem meg.

A fürdõ ajtajának dõlök.
Felállt a farkam…
Sóhajtva, szuszogva próbálom magam megnyugtatni, és felöltözve lépek ki, majd az asztalon levõ dvd-re mutatok, mintha semmi sem történt volna.
- Azt gondoltam, hozom a rágicsát - kacsintok rá.