- Gratulálok az új melódhoz, Scotty. Bár apám nem mutatta, de határozottan nagy reményeket fûz hozzád. Tudod, jó híred van, már tuti, hogy az iroda még több klienst fog vonzani - Vigyorog rám, majd a hajamba túr és cicust is megsimogatja.
- Köszönöm! Egek, ez olyan cuki! Honnan? - kérdezem, de már lelkesedek is és pattogok mindenfelé, a kaparót, az alomtálat pakolom, az ételes tálát…
- Van egy ismerõsöm, akinek egy alomnyi macskája született. Féltem, hogy csak sötétek lesznek, mert a szülõk azok, de úgy tûnik a mama félrekacsintott... Mielõtt per lenne belõle, elhoztam a bizonyítékot.
- Troy! - Felnevetek. - Azért köszönöm.
Egy kis csók és folytatom, ahol abbahagytam. Legyen az alomtál a fürdõben? Az lenne ésszerû. AZ alsóhelye és a kaparó a nappaliban, a kajás meg a konyhában. Ez a logikus, így is le…
Oh.
Test csapódik nekem, nyelv a számban.
Oké, ez sem rossz ötlet. Csókolózunk, már a földön fekszünk, mikor Troy hirtelen leáll a mozgással.
- Négy mancs sétál a hátamon. Eléggé... Lohasztó. Szóval azt hiszem az ilyen tevékenységekkel a hálóban fogunk...
- Ne légy nevetséges. - kuncogok fel. - Nem fogjuk kizárni! Úgyse tud még felmászni se...Kipillant rám a cicus, én meg mosolyogva simogatom.

- Ha elengedsz adok neki tejet - mosolygok rá. Sóhajt, majd legurul róla és utamra enged. Nyafi kap tejet az egyik tálba, és körülveszem guríthatós dolgokkal, így csak lesz egy pici szabadidõnk. Vigyorogva lépek vissza, és elkapva a kezét, a hálóba húzom.
- Ez egy elég gyors kör lesz - jegyzem meg.
- Akkor hajrá - vigyorog rám most õ és lelök az ágyra. A hasamra fordulok, letolom a nadrágot az alsóval együtt és a fiúkból kiveszem a síkosítót. Õ tágít ki, majd lefekszik.
- Ne mindig én dolgozzak - vonja frl a szemöldökét kérdõ tekintetem látva.
Oké.
Elmosolyodom és beleülök.
Mennyei… hangosan nyögve élvezek minden pillanatot.

* * *

Még pont itt van. Nyafiról beszélgetünk, amikor kopognak.
- Megyek én - mondom, és már pattanok is. De ahogy kinyitom, senki sem áll ott. Csak aztán lepillantok a lábtörlõmre. Felnyögve lépek bentebb. - Troy!
Azonnal mellettem áll és õ is meglepve nézi a lábtörlõt. Meglepve, de elszörnyedve.
- Telefonálnom kell - jelentem be, és már tárcsázok is.
Eldarálom a címet és a nyomozó a lelkemre köti, hogy azonnal jön, de ne nyúljunk semmihez.
Remegek, a félelemtõl. Troy csak ölel, kicsit ringatva próbál megnyugtatni, majd õ suttog és csókolgat.
- Sajnálom - súgja aztán. Kábán nézek fel rá.
- Nem tehetsz róla. Szarul jött ki, ha mást kap, akkor azt fenyegeti meg - mosolygok fel rá halványan, majd ahogy meglátom megállni az autót, lépnék ki, de Troy visszafog. Ahogy kopognak, õ nyitja ki. A nyomozó a földön guggol a kis csomag mellett, egy átlátszó zacskóban egy láthatóan kitekert nyakú kiscica.
- Üdvözlöm - mutatkozik be Troynak. - Henderson nyomozó vagyok.
- Üdv. Troy Lawton. - Nahát. Troy miért ilyen… fura?

- Nem akarok errõl mesélni, Husi. - Jól tud titkolni, de sajnos rossz emberrel próbálkozik.
- Tárgyalással kapcsolatos? - Kényeztetéssel próbálkozom.
- Miért érdekel?
- Te rontottál rám. Nem mintha nem tetszene, de... látom, hogy valami nem okés. Gyere.
Egy csók után a konyhába húzom, leültetem és tálalok neki.
- Ez rohadt jó. Te fõzted? - Ügyes próbálkozás.
- Ne terelj... Bökd ki.
- Csak kissé... Feldúltak. Amíg az ajtón bejöttem, addig szándékomban állt megbizonyosodni róla, hogy jól vagy... Kissé... Jobban sikerült.
- Az biztos. Miért ne lettem volna jól? - Meg is van.
- Nem tudom. Csak... Nem gondolkodtam tisztán, és aggódtam. Ennyi. - Ha már kiszagoltam, ki is kaparom.
- A zsarolók? - Egy apró mozdulat, de nekem elég. - Szóval újra felhívtak! Már miért ne lennék jól? - Ez még nem teljesen tiszta, de van egy rossz érzésem.
- Nem tudom. Mondtam, nem gondolkodtam tisztán. Vége a vallatásomnak?
- Velem zsaroltak, Troy? - kérdezem. Mivel bíró, nem vezet kihallgatást sem, így nem tudja, hogy egy válasszal most mindent el tudna dönteni.
- Ne bomolj. Nem körülötted forog a világ, szöszi. - Megvagy, csinifiú.

Bár nem tudom, ez mennyire nyugtat meg. Sóhajtva állok fel és elõkapom a telefonom. Kiírok egy számot és odaadom neki.
- Ki ez? - kérdezi.
- Axl Henderson a neve, nyomozó. Ha bármi történne velem, keresd fel - mosolygok rá.
- Scott! - dörren a hangja. Visszafordulok felé, és az ujjammal elhallgattatom.
- Pszzt, semmi baj - mosolygok rá. - Mindent értek. Túl jól értem, és a részletek nélkül is világos.
- Nem értheted! - Ideges, így egy puszit hintek az arcélére.
- Semmi baj, Troy. - A szemébe nézek. - Semmi sem a te hibád. Nem lesz semmi bajom, ne félj - simogatom az arcát, majd a füle mögött.
- De…
- Nincs de. Azzal foglalkozom, hogy egy rezdülésbõl megtudjam, hogy öltél-e embert. Azt hiszed, ez nehéz volt? - mosolyodom el. - De így csak hálás lehetek. Köszönöm.
Csókra hívom, és õ jön. Engedi magát. Szinte beleolvad a karjaimba, de nem nyugszik meg.
- Gyere. - Elkezdem magam után húzni, csak a hálóban állok meg. - Feküdj le és pihenj. Itt leszek melletted, oké? - Nem felel.
- De hazamegyek… - szólal meg aztán.
- Nem, ma velem maradsz. Most kicsit lehet, hogy én is félnék egyedül. És még kiscicám sincs - mosolygok rá.
- Kiscica?
Kiszaladok, ki- és lekapcsolok mindent, majd vissza.
- Egy fehér, perzsa kislányt szeretnék rég óta - felelem. - De most aludjunk. Nem lesz semmi baj.
Simogatom, becézve csókolgatom, míg el nem lazul és el nem alszik. Nekem meg azon kattog az agyam, hogy reggel fel kell hívom a nyomozót, ha õ elment.

*  *  *

Az interjú remekül ment, szerencsére ismer is Troy apja és szimpatikus is voltam neki, így megegyezünk, hogy jövõ héttõl kezdhetek is, ami nekem nagyon jó. Határozatlan idejû szerzõdés, kiléphetek, ha összejön a pénz, egy hónap a felmondási idõm.
Hazavisz, de a lelkemre köti, hogy dolga van, ha tud, majd jön, így egyedül maradok.
Pakolok kicsit, majd tárcsázok.
- Henderson - szól bele.
- Scott Carter. Emlékszik az ügyemre?
- Igen, mi történt?
- Nem tudom bizonyítani, de sanszosan velem fenyegették meg a bírót.
- Önnel? - A hangja meglepett.
- Gondja van az ilyesmivel? - kérdezek vissza.
- Sem nekem, se a páromnak, Tony-nak nincs. - A hangja mosolyog, de gyorsan el is komolyodik. - Utánanézek. Még mindig csak fû alatt. Ha lesz konkrétum, majd beadjuk, rendben?
- Tökéletes.
Elköszönés, épp leteszem, mikor kopognak. Ahogy kinyitom, felszalad a szemöldököm.
Macskakaja?
Felpillantok és egy kicsit sem férfias sikkantással konstatálom a látványt. Már kapom is el Troy kezébõl.
- Uramisten! Hát szia, te kis édes! - gügyögöm a picike, fehér perzsának. - Istenkém, Troy! - Bejön, én meg már csókolom is. - Ezt… ezt miért? - kérdezem, és hallgatom újdonsült lakótársam halk, ismerkedõ dorombolását. Nyafi lesz a neve, ezt már most tudom! Annyira édes!

-Dehogy lépek... De a csókodból most nem kérnék. Még mindig érzem a cigarettát rajtad...
Vállat rántok és már csinálom is a dolgom. Kiszabadítom, majd játszani kezdek vele. Amikor már túl izgatott vagyok, kézzel folytatom, és magamon is segítek, így nemsokára, szinte egyszerre élvezünk el.
Elsõ gondolatom, hogy adok neki egy kis mûsort és meg is valósítom. Lefekszek, egy kézzel könyökölök, a másikkal elkezdem magam tágítani. Nem bírja sokáig, elém áll és levéve a nadrágját, összedörzsöli magát velem. Ahogy lefogja kezeimet a fejem fölött, még inkább felizgulok.
Belém tolja magát,  majd pozícióba állít de nem mozdul. Szívogat, simogat, de nem moccan és nem tudom, miért nem. Amikor viszont elkezdi, viszonylag hamar repít a csillagokig, és csinálja ezt addig, amíg el nem élvezek, majd õ is. De nem hagyja abba. Kihúzódva belõlem megfordít, a hasamra és végigsimítja a gerincem vonalát. Tübb, mint mennyei. Pláne, mikor végre megint magamban érezhetem!

* * *

Nem tudom, mikor és hogyan jutunk el a fürdõig, de túl kába vagyok akármilyen reakcióhoz, így hagyom, hogy mosdasson, majd az ágyba vigyen és lefektessen.
Reggel a telefonja ébresztõjére kelek én is.
- Menned kell? - kérdezem halkan.
- Még van egy pici idõm - suttogja vissza.
- Csináljak reggelit?
- Csak egy teát - ásítja, mire felkelek, úgy, ahogy vagyok, meztelenül és elindulok kifelé. Mivel a fagyasztóban van ilyen izés süti, azt beteszem a sütõbe, mire elkészül a tea, majdnem jó az is. Ahogy kijön, õ már fel van öltözve, mégis éhes tekintettel méreget.
- Gyere, csináltam egy kis sütit is - mosolygok rá.
- Nem eszek most - feleli.
- Akkor becsomagolom.
Egy mikrózható tálba teszem a még forró sütiket, õ megissza a teát és már indul is.  Az ajtóban állva elköszönök és útjára engedem, én meg visszastartolok aludni egyet.

Dél körül kelek, megint telefonra. Troy az.
- Igen? - kérdezem, alig érthetõ hangon.
- Felkeltettelek, csiprerózsika? - kérdezi mosolygós hangon. - Apám holnapra vár reggel nyolca elbeszélgetésre. Ha neked is jó.
- Persze, hogy jó - felelem. - Jössz este?
- Nem hiszem, hogy odaérek, de reggel érted megyek, ha az jó.
- Tökéletes.
Elköszönünk és leteszem. Ásítozva vonulok ki kávét fõzni és valami harci alakzatot varázsolni a lakásba. Meg valami kaja se ártana…

Szezámmagos csirkét sütök krumplival, már jócskán este van. A tévé elõtt ülök, valami idióta vígjáték, de arra jó, hogy néha megmosolyogtasson. Egészen addig, amíg nem kopognak.
Kinyitom, és már épp köszönteném, de hirtelen belök, zárja az ajtót és már a fölön is vagyok, a hátamra fordítva és csak nyögni tudok hosszú percekig. Nem dugunk, csak kiveri nekem is és magának is. Mikor végez, szuszogva pillantok rá.
- Ez meg mi a franc volt? Ki húzott fel ennyire? - kérdezem. Annyira már ismerem, hogy a szemén is lássam, ha ideges. - Éhes vagy? Adok enni, közben elmesélheted - pislogok fel rá.

Alig érek haza, kopognak. Kipillantok és nem is lep meg.
- Mit akarsz?
- Beszélni veled.
- Én nem akarok veled.
- Akkor sem, ha az apám irodájánál holnaptól kezdõdõen dolgozhatnál, amíg saját irodára nem gyûjtesz össze?
Résnyire nyitom az ajtót. Jó ajánlat…
- Jó lenne, ha ezt nem itt a küszöbön beszélnénk meg - mondja, még mindig higgadtan.
- És miért akarnék a sajnálatodból kérni? - kérdezem idegesen, de az ajánlat jól hangzik…
- Nem sajnálat. Csak segíteni akarok, hiszen lényegében tényleg miattam kerültél lapátra. Engedj be, és beszéljük meg.
- Valld be. Nem akarsz fizetni, de nem akarod, hogy a jó numeráért mások fizessenek, élvezzék. - Próbálok gúnyos lenni, szerencsére sikerül.
- Igazad van. Sosem fizettem még azért, hogy kamatyoljak, de ismerlek már annyira, hogy ilyet nem kívánok neked. Érdekel az állás, vagy ne törjem magam? Mert ha igen, akkor megbeszélhetjük a részleteket. Ha nem, akkor nem zavarlak. - Már beengedtem.
- Szóval nem kell a szex, ha fizetni kell érte?
- Nem szorulok rá, Scotty. Te vagy az eddigi legjobb szexpartnerem. De te is tudod, hogy nem vagyok egy lehorgonyozós típus. Ha beleegyezel, és akarod, most sem mondanék nemet. De ha meg se fordul a fejedben, úgy csak az állás miatt vagyok itt. Akár elhiszed, akár nem, sajnálom, hogy kirúgtak... Hoztam búfelejtõt is, akármelyik verziót szeretnéd.

Pillanatokig nézem, aztán sarkon fordulok és két pohárral térek vissza.
- Ülj le - mondom neki, õ pedig megteszi. Kihúzom a hazafelé vett dobozból az elsõ szálat és rágyújtok, de furcsán néz rám. - Nem füves - jegyzem meg.
- Nem is emlékszem, mikor láttalak utoljára cigizni.
- Mindig szoktam, ha ideges vagyok, csak olyankor egyedül vagyok - mondom. Õ tölt. - Milyen feltételekkel venne fel az apád?
- Csak a szokásos. Annyi plusz hogy õ minden elvállat ügyért fizet, ha megnyered, visszahozhatod a fizetés dupláját - feleli.
- Ez jól hangzik. Így hamar összejönne a pénz és jól mutat az életrajzomban is apád cége - gondolkodom el. Jó lenne. Nem vagyok anyagilag felkészülve, még a végkielégítéssel sem.
- Vállalhatsz továbbra is ügyeletet és kirendelt ügyeket - mosolyog rám.
- Honnan tudod, hogy szoktam? - Felvont szemöldökkel nézek rá.
- Ismerlek.
Csak nézem, majd koccintunk és lecsúszik az elsõ. Szépen sorban, egészen addig, amikor kiürül az üveg.
- Még inni akarok - jelentem ki. - A bárszekrényben van cucc, hozzak?
- Mid van?
- Mindenfélek. Vodka, whisky, szaké…
- Szaké? - kérdezi vissza, de már hozom is.
- Az. Nemrég volt egy japcsi ügyfelem, és megnyertem neki a gyerekelhelyezési pert. Fizetett is, de ezt is kaptam, hálából. - Le se teszem az üveget, lecsavarom a tetejét és töltök.
Sokéig iszogatunk. Bõven elüti az óra az éjfélt és már a vodka fele is elfogyott. Én már kellõen részeg vagyok, pont annyira, hogy eszeveszettül megkívánjam. Felállok, és elkezdek vetkõzni.
- Scotty… - szólal meg, de leintem.
- Ha nem akarsz dugni, lépj le. - Térdre ereszkedek elõtte. - De siess, mert ha belejövök, nem fogsz tudni itt hagyni, te is tudod - vigyorgok fel rá, alkoholtól kába tekintettel.