Reggel arra ébredek, hogy merevedésem van. Ahogy oldalra nézek elvigyorodom, hiszen neki is. A gondolat hamar születik és ahogy megszületik, már kezdem is magam tágítani. Akarom. Igaz, fájok, de kell.
Közben persze õ is felébred, ami csak még izgalmasabbá tesz mindent. Imádom a testét… mindent, ami õ. Mindene kell nekem…
- Jó reggelt... - kuncogom hozzábújva.
- Hmmm... Ez tényleg jó reggel - feleli.
- De reggelit te csinálsz. Kissé fájok a tegnap után...
- Kis szexéhes - jegyzi meg és a vállamba harap.
- Bagoly mondja verébnek! Na eressz, mert le akarok zuhanyozni.
- Ki mondta, hogy eleresztelek? Ahányszor eltûnsz, mindig valami baj van. Csak maradj itt szépen.
Csókolni kezd, de a tevékenységet az ajtó nyitódása szakítja félbe. Nem lép be rajta senki, így egymásra nézünk, majd oda még jobban, ekkor bukkan fel a látogató, aki egy elegáns nyávogás után elkezd közeledni. A testtartása és a feje is azt mutatja, hogy menjünk a francba, így azonnal felkapom és kisietek vele. Elfogyott a kajája. Mikor ismét összefutok a lakásban Troy-jal, már lezuhanyozott. Lopok egy csókot és követem a példát, hiszen nem árt.

Ahogy a reggelihez érek, lehuppanok, de azonnal rájövök, hogy nem volt jó ötlet. Fájdalom nyilall a fenekembe, így kicsit helyezkednem kell. 
- Axl hívott.  Sikerült elkapni egy éjszakai razzia során párat a bandából. Még ketten vannak szabadlábon, de Tony rajta van az ügyön. - Ez remek hír, így akkor ma meg tudom tenni, amit tervezek, mióta nálam lakik…

- Az jó – sóhajtok fel mosolyogva. – Úgyis el akartam menni ma valahova.
- Nem örülök neki, már ha egyedül akarsz menni - pillant rám.
- De nem lesz semmi baj, nem kell félned - mosolygok rá. - A fickó, aki fenyegetett már bent van, lassan az egész bandáját összeszedik Axl-ék. Ugyan mi történhetne velem? - Közelebb lépek és lopok egy csókot, majd surranok is öltözni. Szeretnék neki venni pár dolgot.

Ahogy jövök kifelé a boltból, már idegesítõnek érzem a két férfit, akik követnek. Azóta vannak a nyomomban, hogy ide beléptem, de nem tulajdonítok nekik jelentõséget, mivel vonzó vagyok, gyakran lódul utánam pár bizonytalan alak.
- Elnézést - érnek mellém a kocsinál. Összerezzenek, de nem ijedek meg különösebben. Mi történhetne?
- Igen? - pillantok rájuk. Nagyon nagyok. Mármint… izmosak és magasak, mint Axl.
- Maga Scott Carter, az ügyvéd, igaz? - mosolyog rám a kedvesebbik arcú. Hát, a másikhoz képest kedvesebb, de még mindig kisgyereket lehetne vele ijesztgetni. - Ha esetleg egy ügyét szeretné, hogy én vigyem, máris keresek egy névjegykártyát, mert a régi munkahelyemen már…
Hirtelen sötétül el minden. Már majdnem teljesen kába vagyok, mikor tudatosul bennem a kloroform jellegzetes szaga és a kendõ érintése. Arra viszont már nincs idõm gondolni, hogy mekkora bajban vagyok…


* * *


Egy sötét kis lyukban térek magamhoz. Akkora ketrecbe vagyok zárva, amiben pont annyi helyem van, hogy semmire se legyen elég. Felkelni nem tudok, mert a ketrec belmagassága annyira pici, a lábam kinyújtása pedig már-már álomszerû marad. Abból ítélve viszont, hogy nem is kicsit görcsöl be a vádlim amint mozdítom rá kell jönnöm, hogy sanszosan nem két perce fekszem idebent. Próbálok szétnézni amennyire tudok, de nem látok sehol semmit. Aztán egy pillanat alatt rakom össze a képet, ahogy megérzem a jellegzetes himbálózást a testem alatt.
Hajó.
Egy kibaszott hajón vagyok?! Mit keresek itt?! Ordítani kezdek, de nem jön egy ideig senki. Már ki is szárad a szám, amikor végre valaki benyit. Nem tudom, hogy mennyi idõ telhetett el, de a szám kiszáradt, nekem óráknak tûnt.
- Te mit ordítozol? - Spanyol? Spanyolul beszélnek hozzám?
- Hol vagyok? - Nem tökéletes a spanyolom, csak középszintû nyelvvizsgám van és elég rég beszéltem a nyelven.
- Mindjárt Mexikóban. - Egy üveget dug be a rácson. nem várok finomat, de így is meglep, hogy poshadt, büdös vizet kapok.
- Miért?
Nem felel semmit. Rám néz majd kisétál. De akkor sem értem, mit keresek itt. A férfi középkorú lehet, de nem sokat láttam belõle. Tõlem idõsebb, az biztos. Ahogy ismét az ajkaimhoz emelem a vizet rájövök, mekkora hiba volt és miért éreztem ilyen kellemetlennek. Valami volt… benne…



* * *


Széthasad a fejem. Kiabálnak körülöttem és megint nem tudom hol vagyok, de ahogy kinyitom a szemem, be is kell zárnom. Napfény? Akkor ez már nem a tenger? A lábam is ki tudom nyújtani… de távol tenni õket egymástól nem. Lánc lenne rajtam?
- Felébredtél? - hajol be valaki az arcomba. Távolabb húzódik, hogy rendesen láttam, de egy szót sem szólok. Fiatal, ronda férfi, talán inkább fiú. Mozdul, majd keze a testemhez ér. Húzódnék odébb, de valamitõl nem tudok.. viszont a bõrömön érzem az ujjait. Meztelen vagyok? Miért vagyok meztelen?
- Nem érted a spanyolt? - Ijedt szemekkel nézek rá. Ha azt hiszi, hogy nem értem amit beszélnek, talán megtudok valamit, így semmit nem reagálok, hiszen nem értem mit mond. - Fenébe! Nem volt olyan, ami ért spanyolul? Mindegy. Nagyapa örülni fog neki. Vigyétek fel.
És visznek. Hogy kik és hova, azt még mindig nem tudom, de magasra. Mintha több emelet lenne. Én lépkedek leghátul, elõttem két zömök férfi. Talán testõrök…

Egy emeleti szobában vagyok, egészen olyan magasan, ahol már nincs is több lépcsõ. Ez lenne a padlásszoba? Mit keresek itt? Az egyik int az ágyra,  majd az ajtón levõ kis résre. Olyan, amilyet a kutyáknak szoktak hagyni. Gondolom ott kapom majd az ételt. Az ablakhoz lép. Úgy tesz mintha nyitná, majd vadul gesztikulálva jelzi, hogy ne, és ha mégis, akkor megölnek.  Mi a fene…

Miután a két férfi távozott, egyedül voltam. Egy éjszaka, egy reggel. Azt már tudom, hogy Mexikóban vagyok, gyanítom, elraboltak. Ha így volt, akkor valóban meggondolatlanság volt részemrõl, hogy elindultam valahova egyedül, és ha Troy zsarolója volt, akkor…
Troy…
Könnyek szöknek a szemembe. Istenem…
Hirtelen valaki nyitni kezdi az ajtót, és belép. Egy idõsebb férfi, de nem ronda. Karizmatikus arca van még így is, hogy kora egyértelmûen látszik rajta. Spanyolul ordít valakivel.
- Hogy érted, hogy egy hete fent van a képe?! És ha megtalálják?! Ügyvéd volt te szerencsétlen, biztosan keresik! Azonnal töröltesd le! Nem érdekel, hogy hogyan! Egy hete hozatták el, rohadtul tüntessétek el a nyomát!- Leteszi, és végre rám néz. Angolra váltva szól hozzám. - Meglep, hogy egy volt ügyvéd nem ért spanyolul. - Nem felelek neki, csak nézem õt. - Mindegy is. Hamarosan érted jönnek, hogy megfürdessenek, de ne állj ellen. Ha jól viselkedsz, talán ha rád unok, visszaküldelek az országodba. - Elkapja az állam, majd forgatva a fejem, nézegetni kezd. Ahogy a testemen is végigfut a tekintete, vigyorba szöknek az ajkai. - Igazán kedvemre való leszel - nyalja körbe száját.
Ijedtemben ellököm a kezét és elhúzódok, mire a válaszreakció egy hatalmas pofon. Elindul az orromból a vér, ahogy a fejem koppan a padlón. Az öreg felszisszen és kisiet, én meg ismét egyedül maradok.  Troy… ugye keres engem? Ugye… ugye keresnek engem?


* * *

- Elõbb még egy kicsit hagyjuk õket...
Valahol örülök, hogy idõt szán rám is, nem rohanunk mások után, így élvezem minden érintését. Hiába érzek mindenhol ujjakat és ajkakat, még lehunyt szemmel is tudom, hogy melyik õ. Ott szinte égeti a bõrömet az érintés. Imádom, ahogy megérint. Komolyan. Mindennél jobb… Csókol, simogat, érint, én meg nyögve, sóhajtva élvezek mindent, ami történik. Õ vörös foltokat harap oda, ahol nem látszik az ingtõl, én pedig vérvörös csíkokkal mintázom hátát, mellkasát, karját, ahol érem.
Mindenhol ott van, megfordít, én meg majdnem elsülök már, azt akarom, hogy csinálja itt és most, de aztán õ szólal meg.
- Lassan... menni kéne... Vagy közszemérem sértésért visznek minket pillanatokon belül...
Még egy csók, aztán indulás. Nem nézem, hogy csábítja el Tony-t, és ennek köze sincs a féltékenységhez, ez most a buliról szól.
Axl elé lépve felhajolok, de nem csókolom meg, csak tekintetét fogva tartva az ajkaira szuszogok. Egyik kezem nadrágon keresztül simít ágyékára, és nyögve hajtom hátra a fejem, ahogy megérzem a méreteit. Imádni fogom… Egy szót sem szólunk, õ felsõbbrendûen néz és tûri, hogy állát harapjam, ujjaimmal végigzongorázzam kockáit, majd egy mozdulattal marjak oda is csíkokat. Felmorran, majd elkapva az állam, csak ennyit mond. Ajkai nagyon közel vannak, de nem csókol meg.
- Menjünk.
Nyert ügyem van, és oldalra nézve látom, hogy Tony-t sem volt nehéz behálózni. Kicsit rossznak érzem magam, hiszen nem tudom, õk mennyire élik ezt majd túl, de ha csak negyedannyira imádják egymást, mint ahogy látszik, akkor semmi baj nem lesz.

- És akkor hova is menjünk? - kérdezi Tony, ahogy haladunk kifelé és egyre halkabb a zene. Troy körbepillant, õ is válaszol, én kicsit tompa vagyok a helyzetfelméréshez.
- Scott lakik a legközelebb - néz rám. Rögtön eszembe jut édes kiscicám, aki talán az alkoholtól, de még édesebbnek hat pusztán gondolatban is, mint átlagban gondolom. - De hozzám is mehetünk, csak nekem bunkók a szomszédaim - húzza el a száját. Hirtelen karokat érzek meg a derekam körül és abból kiindulva, hogy ketten elõttem állnak, vigyorogva simulok Alx ölelésébe.
- Menjünk hozzánk. Vastag falak, messze vannak a szomszédok… - Sejtelmesen félbehagyja a mondatot, de nekem ennyi elég is, hogy tudjam, mire gondol.
Leintünk egy taxit, Axl ül elõre, Tony pedig, nos. Nem véletlenül, de kettõnk közé kerül. A taxis eléggé kába már, az útra és Axl-re figyel, így mi gond nélkül simogatjuk merevre kedves kis Tony-nkat, aki csak sóhajtani mer, azt sem mindig, mert gondolom zavarja a taxis. Jó muri, mintha megint tizenéves, gondtalan kis hülyék lennénk mindannyian. Bár valamiért úgy érzem, ebbõl a négyesbõl csak Troy és én voltunk õrült fiatalok.

A lakásnál kiszállunk. Még el sem hajt taxis, én egy gyors helyzetfelmérés után - mert azért nem szeretnék közszeméremsértésért a rácsok mögött józanodni, elkapom Tony-t és a kapuhoz nyomom, majd csókolni kezdem. Édes, ahogy elõször nyögve ellenkezne, de eszébe jut gondolom, hogy mi történik, pláne még mi fog, és már õ karol át engem, engedelmesen hagyja, hogy nyelvem a szájába csússzon, és felsimítsak ujjaimmal a hasfalán, benyúlva felsõje alá. Mögöttünk halk nevetés üti meg a fülem, majd Troy hangja.
- Ezt talán folytassuk bent - morogja, de ide hallom, hogy legszívesebben egy percet sem várna tovább.


 Beérve egyikünknek sem tûnik sürgetõ problémának, hogy lezuhanyozzon, így a ruhák gyors egymásutánban kerülnek le, ahova épp esnek. Homályos aggyal még érzékelem, ahogy egy macska átrohan a nappalin - vagy már azt is halluztam, nem tudom. megrontunk egy cicust… heh.
Idõm sincs semmire, Alx nekem esik és már gondolkodni is nehéz. Egy pillanat alatt kerülök én a játék középpontjába, mindenhol ujjak és ajkak a testemen, azt se tudom, hogy melyik kié, de nem is érdekel, csak élvezem az érintéseket.  Hirtelen lök elõre az egyikük, majd megérzem Troy illatát, de el is illan azonnal. Viszont valamiért nagyon akarom. A nevét nyögöm, így hamar az arcom elé kerül.
- Mit szeretnél, - A hangja maga az erotika.
- Tégedh - nézek fel rá kábán. Fogalmam sincs, hogy ki tágít éppen és ki szopja le a farkam, de mindketten istenien csinálják. Kuncog egyet, majd az állam alá simított ujjakkal magához irányít és kapok egy csókot. Nem tart sokáig, hiszen utána felegyenesedik és elég egyértelmû jeleket tesz arra nézve, hogy mit is szeretne tõlem.
Ajkaim közé veszem férfiasságát, de alig haladok a kényeztetéssel, nyögve mélyesztem alig-körmeimet a combjába, ahogy megérzek magamban valakit. Kizárt, hogy Tony az, így egy pillanatra le is kell hajtanom a fejem. Éreztem már a klubban is, hogy nem kicsi, de ez… ez hatalmas.
Akaratlanul is Troy nevét nyögöm, hiába van bennem más, csak körülötte forog az agyam. Annak ellenére is, hogy istenien csinálják.  Mindannyian. Mindent.

Majdnem elsülök, amikor hirtelen egyedül maradok. Oldalra pillantva látom, hogy most Tony van a középpontban. Gonosz mosollyal kúszok oda hozzá, de mielõtt bármit is kezdhetnénk, mindkettõnknek egy irányba fordul a tekintete.
Axl és Troy.
Felnyögve mászunk oda, ahol Alx épp Troy-t tágítja ki, és egyszerre vetjük rá magunkat az igazságtalanul elhanyagolt, és általam olyan nagyon imádott ágyékára. Teste rezgésébõl érzem, mikor cserélõdnek fel az ujjak Alx hatalmas farkára. A hajamba tépve ránt fel magához. Axl-nek háttal élvezi a kényeztetést, miközben én az ajkaimat adom neki. Kábán pislogok fel, de ahogy érzékelem, hogy még valaminek történnie kellene, vigyorogva hajolok el, hiába kapna utánam.
- Tony… - suttogom a kicsi fülébe. - Nem szeretnél beleülni? - kérdezem, és ujjaim fenekének partjai közé simulnak.
A helyzet gyorsan változik, Tony lefekszik, lábait széthúzva adja meg magát Troy-nak, miközben Axl ismét hátulról veszi birtokba kedvesem testét. Bár elhanyagolva én sem vagyok. Tony szabad szája olyan mohón, olyan odaadással szopja a farkam és ügyes kis ujjai olyan édesen simogatják fenekem, hogy csak nyöszörögni tudok, néha elkapni Axl-t vagy Troy-t egy-egy csókra, de alapvetõen azt hiszem, ez életem legfergetegesebb estéje.


* * *  


Hajnalra fárasztjuk ki egymást. A végén már csak Tony és én adtuk a mûsort, majd mikor ennek is vége szakadt, szép sorban zuhanyozni indulunk.  
- Még Axl-lel zuhanyozom, aztán ismét csak a tiéd vagyok, oké? - kérdezem, Troy szájára csókolva. Az ölébe másztam, simogat, belemártva az ujját azt se tudom melyikünk belõlem kicseppenõ spermájába.
- Menj szépen - mosolyog rám, kapok még egy csókot, majd az épp most induló Axl után lépek. Nem záróm be a fürdõ ajtaját, ugyan mi értelme lenne?
- Még egy utolsó kör? - nyalok végig ajkaimon, ahogy közelebb lépek.
- Te tényleg egy szexre éhes dög vagy - mosolyog rám, szinte már kedves, de a következõ pillanatban elkap és durván a csempének lök. Felnyögök. Nem tudom, hogy ijedtemben vagy izgalmamban, de a kombótól az amúgy kissé már fájó farkam ismét félig megmerevedik. Ajkai a vállamnál, majd a fülemnél.
- Csak aztán ne panaszkodj - suttogja érzékien, és mindenféle felesleges mozdulat nélkül belém löki magát. Egyik karja a derekamat ölelve tart, abba mélyesztem körmeimet.
- Ihgen, ez az -  nyögöm, és hátrahajtom a fejem. Nem tudom, mennyire jó ötlet még egy csók, de õ sem gondolkodik sokat, erõszakosan fordítja a fejem olyan helyzetbe, hogy még egyszer szét tudja szaggatni a számat.


Másnap délre keveredünk haza. Fáradtan nézem, ahogy Troy vacsorát rendel, majd visszafekszik mellém. Kezem a fenekére siklik és lágyan simogatni kezdem nadrágon keresztül. Szórakozottan nézem a csupasz felsõtestén mindenhol húzódó, vörös csíkjaimat. Kifejezetten jól áll neki, mint nekem a harapásai. Imádni fogok úgy dolgozni, hogy senki nem tudja mit rejt a ruha alatt, csak mi…
- Imádtam nézni, ahogy megdugtak téged - mosolygok rá. - Bár én nem tudnálak, de nagyon szép voltál - hajolok közelebb. - Köszönöm ezt a remek éjszakát, Troy… - Mosolyogva simít ki egy hajtincset az arcomból, érintését lehunyt szemekkel élvezem. - Bár akkor is csak téged akarlak - pillantok rá hirtelen.

 

- Mennyire vagy fáradt? - Felvonom a szemöldököm.
- Mert?
- Elmaradt a pénteki kis bulizás. És most hivatalosan is a lakótársad vagyok, így privilégiumom van arra, hogy az enyém legyél.
- Mintha egyébként nem követelnéd amúgy is, amit szerinted jár neked. - Nem vagyok ideges, élvezem a birtoklását.
- Nos igen, nem tehetek róla - jegyzi meg és a világ legidiótább vigyorát villantja.  
- Barom. - Mosogatni kezdek. - És hová?
- Meglepi. Minden esetre csípd ki magad. És szólunk a nyomozónak is. Felügyelet címen hátha van kedvük nekik is bulizni.
- Okés. Majd szólok nekik. De messze még az este. Mivel üssük el az idõt?

Sokat sejtetõen pillantok rá. Õ elmosolyodik és veszi az adást.

* * *

Már a zuhany alatt állunk. Már a látvány is annyira szexi, ahogy elõttem térdepel, a farkam a szájában és olyan beleéléssel csinálja… nem tudom, és nem is akarom visszafogni magam. Annyira nem értettem soha a heteró pasikat. Ahogy egy férfi szopja a nemesebbik feled… ahogy látod, hogy mennyire merev csak ettõl, aztán a te ajkaid között tûnik el, elmondhatatlan.
- Bassza meg... - nyögök fel. Nem akarok mozogni, de az ölelésében a farkához nyúlok, és õ is a csúcsra repül.
- Ideje készülni.
Lezuhanyoztat, csókok, simogatás, élvezem. Örökké tudnám élvezni.
- Siess.
Öltözni megy, én meg törölközöm. A szobámba megyek, a gardróbba.
Nézelõdök egy darabig, majd egy fekete nadrágon áll meg a tekintetem. Felül feszesebb, a fenekemet kiemeli, de kicsit tágabb a bokámnál. A hajamat kifésülöm, miközben a felsõt keresem. Végül egy áttetszõs, szürke ingen áll meg a tekintetem. Az jó lesz. Egy ezüst karlánc, egy nyaklánc, a hajam úgy tûzöm meg, hogy a fülbevalóim látszódjanak.

- Semmi ilyen nem fog megtörténni. - Hogy lehet ebben ennyire biztos? - Ha kell, magamhoz láncollak, és kézen fogva kísérlek a mosdóba is. Ezek után? Szokj hozzá, hogy amíg az egész le nem csitul, addig a seggeden fogok lógni.
- Én csak... - Csak félek.
- Semmi gond. Arra gondoltam... Arra gondoltam, hogy ha egyszer visszajutunk a való világba... Elvinnélek vacsorázni is. - Micsoda?
- Vacsorázni? Mármint...
- Igen. Elvinnélek randizni. Már persze csak akkor, ha nem egyedül ülnék az asztalnál - jegyzi meg és még puszit is kapok.
- Nem ülnél. Elmennék. Fõleg, ha te állod a cehhet…
- Tudtam, hogy csak ezért. - Sóhaja elõtt még a fülem mögé puszil. - De ha már a kajánál tartunk... Éhes vagyok. Nem sokat ettem ma...
- Menjünk be.
Bent épp megzavarunk egy kis csókcsatát, mire az alanyok pirulva reppennek szét. Aranyosak.
- Szóval, mi a kaja, és amíg elkészül, mit lehet felfalni?
- Engem.
Meg kell ütögetnem a hátát, hogy ne fulladjon bele egy korty vízbe.
- Remélem, hogy van jégkrémed még dugiban.
Sokat sejtetõ pillantás, elõre élvezem, de nincs idõ tovább évõdni, mert tálalnak vendéglátóink, és enni kezdünk.
Minden finom, dicsérgetjük is, majd a nyomozó megszólal.
- Azért az ágynemû mosásra legyen majd gondotok.

A hangulat kellemes, minden rendben telik, amíg meg nem csörren az óra. A nyomozó felugrik, és a telefonért kap, így a velünk maradó Tonyra nézek kérdõn.
- Csak beállította, hogy most kell hívnia a fõnököt - mosolyog rám. Feláll és pakolni kezd. - Hátha jó híreket kapunk, az imént, mikor beszéltünk velük már majdnem megvolt minden a letartóztatáshoz.
- Reméljük - sóhajtok fel és segítek neki összepakolni. - De az ágynemût elviszem és kimosom, aztán majd visszakerül - mosolygok rá.
- Jaj, hagyd csak, viccbõl mondta.
- Nem, nem! Ragaszkodom hozzá. - Végül beleegyezik, és mire lefutjuk a tiszteletköröket, megjelenik a nyomozó.
- Pakoljatok össze, azonnal indulunk vissza. Elfogtak egy férfit, aki vallomást tett, õ fenyegette meg Tony-t. A vallomása alapján már a kihallgatóban ül a ki emberetek. Tíz perc van összepakolni és tûzés vissza. Papírmunka hegyek, és a formaságok miatt azonosítanotok kell a pasast.
Bólintás, hatalmas vigyor és már rohanunk is! A szobában épp csak egy gyors csókra van idõ.
- El sem hiszem - suttogom.
- Én igen! Végre vége lehet ennek a rémálomnak - sóhajt fel Troy, majd még egy csók és atomgyors pakolás, ágynemû le, macskacuccok össze, Nyafi a táskájába és indulás vissza,a a civilizációba!

Elsõ utunk a rendõrségre vezet, már jócskán éjszaka. A portás beenged minket és egy irodában találjuk meg az asztalon szuszogó nyomozót, aki megnyugtat, hogy a férfi bevallotta, amit tett. Nem kérdezek semmit, ahogy nézem a kihallgatóban ülõ férfit, remeg. Sehol egy seb, sehol egy gyûrõdés, de a a profizmus az profizmus.
- Nincs egy kék foltja sem, igaz? - kérdezem a nyomozót.
- Csak a lelkén. Azt meg csak nem nézik át - röhög fel.
- Ó, nem fogják - jegyzi meg Troy.

* * *

Hazamegyünk, hozzám. Hiába a sok új és jó élmény, mindketten hullák vagyunk még Nyafi is elslattyog aludni mindenféle játék helyett. Annyit teszek még mielõtt bekómázok, hogy hozzá bújok, õ pedig megölel.
Isteni így.

Másnap reggeli közben rápillantok.
- Akkor, ideköltözöl, igaz?