Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

oosakinana2012. 07. 30. 18:33:10#22553
Karakter: Becca Dana
Megjegyzés: (Timcsimnek és tancibámnak)


 A mai nap is érdekesnek bizonyul. Annyian mondták már, hogy félnek Chase tanár úrral büntető órára menni, hogy perverz dolgokat csinál velük, hogy az én fantáziámat kicsit elkezdte mozgatni, hogy vajon velem mihez kezdene, meg mennyire tudna felizgatni úgy hogy nem ér hozzám, mert ha már hozzám érne simán kicsapják a suliból pláne, ha fel is veszik... De erre senki nem bátorkodik. Elöször csak meg kell tapasztalni, hogy milyen na meg hogy mennyire ért a női testhez...
Még reggel beállítottam a telefonomat, hogy csörögjön amikor az óráján vagyunk, mert erre nagyon szokott harapni. Lássuk most is rá fog-e harapni a csalira.
Becsengetnek, mire megjelenik a tanár én meg magamban mosolygok, de kívülről olyan ártatlan fejet vágok mint a többiek. Lett egy későn érkező is, de az a szerencséje, hogy a tanár mondata előtt lépett be a terembe.
- Egy lapot vegyetek elő, röpdolgozatot írunk. – mindenki eleget tesz a kérésnek, mert voltak már büntetőórán nála én viszont még nem. Soha nem tudott elkapni, de most az egyszer megengedem neki, hogy elkapjon.
A megírt dolgozatokat összeszedi, de én az órát nézem, hogy mikor fog már megszólalni a telefonom. Még pár perc... Még pár perc.... És végre megszólal.... Most jön egy kis színészkedés.
Kapkodva keresem a telefont, mintha nem találnám, majd amikor meg van kinyomom, de egybpl remegő ajkakkal nézek a tanár úrra és kérek tőle bocsánatot, mert hát ugye a kicsi Becca soha nem akarna müntető órára menni...
- El-elnézést tanár úr, azt hittem lenémítottam.  
- Majd legközelebb kétszer megnézed, Becca. Vidd ki a telefonodat a tanári asztalra, csak nap végén kapod vissza. – Úgy látom nála még a szenteskedő szöveg sem jön, mint a többi tanárnál, de ez tetszik. Ám, hogy tökéletes legyek egy kis csalódott kép, végül felállva teszem azt, amit Chase bácsi kér tőlem.
Ahogy vissza megyek a helyemre, mintha csak egy minimális elégedetséget látnék az arcán, de azt se sokáig, mert folytatja a munkáját tovább, én viszont magamban olyan jót nevetek és vigyorgok, hogy azt elmondani nem tudja.
~*~
Azt hiszem most már ideje meglátogatni a tanár urat, hiszen már vár engem ezt ki is jelnetettte óra végén. Már annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fog velem csinálni és vajon velem is olyat fog tenni mint a többiekkel tett... A gondolatre kezdek kicsit nedvesedni, de vissza kell fognom magam, hiszen én egy szende kis lány vagyok....
Bemegyek az ajtón, majd az asztal mellett állok meg, ahol már az áldozatom várakozni, hogy megtudjam miket is csinál valójában ebben az iskolában.
- Elvehetem, tanár úr? – nem válaszol a kérdésemre. Még se lenne olyan nagy rám? A szemével cikázik köztem meg a telefon között.... Hát mit ne mondjak elég nagy csalódás ez számomra...
Már nyúlok a telefon után, amikor megragadja a kezemet, hogy ne tudjam elvenni... Nocsak nocsak. Mintha kezdene érdekessé válni a dolog.
- Becca, ez egy büntető óra, majd utána megkaphatod, ha jó leszel. – hmmmm.... ez nagyon tetszik. Látom rajta, hogy nagyon nézi az arcomat.. Csak nem szeretnél róla olvasni? - Ülj le szépen a padra. – kér meg miután elengedte a kezemet én meg már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akar csinálni, ezért felülök, de vele szembe, hogy lássam mire készül.  – Ugye ismered a házirendet, Becca?
- Persze, és nem szándékosan szegtem meg, tényleg, csak elfelejtettem lenémítani. – naná, hogy tudom, hiszen bekellett vágni mindenkinek.
- Akkor azt is tudod, hogy az órán a tanárra kell figyelni és minden más eszközt, ami nem tartozik az óra anyagához a tanárnak joga van elkobozni.
- Igen, ígérem többé nem lesz ilyen, oda fogok figyelni – tettetem magam, mintha annyira sajnálnám, de inkább könyörgöm kezdjünk már valamibe, mert már be vagyok kicsit indulva...
- Helyes, de a mai fiataloknál ez nem elég. Büntetést érdemelsz érte, ami nem merül ki abban, hogy napközben nem használhattad a telefonodat.
- Mire gondol tanár úr? – egyre kíváncsibb vagyok, de ezt neki nem szabad tudni. Amikor meg főleg a hátam mögött áll meg a kíváncsiságom az egekbe szökik.
- Tedd hátra a kezed… az én koromban még így kellett.
- Ugyan… tanár úr még csak nem rég jött ki az iskolapad mögül – vagy pedig nagyon jól tartja magát, de az tuti, hogy nagyon jó az ágyban és én már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tud a tanár úr.  
- Ha megmozdítod a kezedet, rácsapok a nagy vonalzóval. – hmmm. Micsoda fenyítés, hát ezzel nem tud nagyon meghatni, ezért nem is félek, pláne, hogy a szabályzat is ott van...
- És ezt engedi a szabályzat? – jegyzem meg szinte csak magammal, dehát ahogy lenni szokott a tanárok mindent meghallanak, amit nem kéne.
- Ha bizonyítani tudod… nem. Hallottál már rólam pletykákat? – hozzám simul, miközben füleimhez hajolva kezd suttogni. Kíváncsi a kis tanár úr? Hát pedig ha tudnád miket meséltek rólad a lányok...
- Egyet… amikor azt mondták, hogy… tanár úrnak velünk egy korú barátnője van – elméletben csak erről tudok gyakorlatban viszont az összes kis mocskos büntető órádról, de ha megtudnád nem tudom mihez kezdenél velünk. - Meddig kell így maradnom?
- Amíg azt nem mondom – ahogy elhelyezia fejét megcsapja az orromat a finom parfümje, ami annyira kábít. Ám egyszer csak feltartja a telefonomat. Csak tudnám mit akar vele. – Ha nem bánod elmentettem a telefonszámodat… és az enyémet is a tiédben.
- Miért? – kezd egyre érdekesebb lenni a dolog. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok.
- Terpessz csak szépen – kijelentésére belül elvigyorodok és most már sejtem mit szeretne, de a látszat kedvéért úgy teszek, mint aki fél és nyelek egyett, bár a mellkasom az izgatottságtól csak gyorsabban emelkedik és süllyed.
Ám amikor elkezd csörögni a telefon és meglátom, hogy kiírja tanár úr, már kicsit kezdem sejteni, hogy mit szeretne...
- Szélesebbre – szétnyitom a lábam és direkt úgy csinálom, hogy a szoknyám feljebb csússzon, mert nem baj az ha ő is szenved egy kicsit, miközben én élvezkedni fogok. – Nagyon jó.
És most jön az amire már egy kis ideje vágyok, csak nem olyan formátumban, mint gondoltam.... a telefont szorítja ágyékomhoz, amire egésztestemben megregemek és a kezemet is megmoccantom.
-Ha megmozdítod a kezed, rácsapok – nem szeretnék fájó ujjakkal menni este szórakozni, így inkább visszateszem a helyére, hogy folytathassa, amit eddig elkezdett, mert tetszik, bár jobban örülnék ha ő maga nyulna hozzám.... De legnagyobb sajálatomra a rezgés abba marad... Párperc telik el, amíg tudok egy kis levegőt venni, majd megint tárcsászni kezd és a telefon meg rezegni ágyékomon.
Körös mozdulatokkal szítja tovább a tüzet, ami már szinte így is lángol.. Nem bírom nyögés nélkül hagyni annyira jól esik, de még sem olyan jól, mintha egy pasi csinálná a kezével vagy a szájával.
- Ereszd csak ki a hangod… a szakkörök a felső emeleteken vannak.
- Hahh… - hát jól van engedjünk neki egy kicsit, viszont a tettére, csak ajkaimra haparva próbálom némítani magam. Nem akarom neki teljesen megadni az élvezetet, amit ő nyújt nekem..... Viszont a francba miért szakad meg állandóan az a hülye vonal?
- Ej… még nem volt elég? – ám nem kell tovább várnom és megint folytatja, hogy az orgazmus felé hajtson, miközben valami újat is megérzek a bugyimnál. – Látom élvezed… de ha így folytatod, a telefonod is nedves lesz.
- Ez a tanár úr hibája – kicsit megfelejtkezek magamról, de betudható annak is, hogy most szexuálisan éppen kielégíti vágyaimat, amire reggel óta készülök és hergelem magam. Azt hittem, hogy ettől kicsit tovább megy, de most ez is pont elég, hogy felkészítsen az esti szeretkezésekre, amit nem sokára át fogok élni, csak legyen már este...
Nem kell már sok, hogy elérjem a kiteljesedést és az orgazmus teljes fokát.. Már görcsben áll szinte az egész testem, mert annyira vágyok utána. Ajkaimat is szinte teljesen kiharapom, de nem tud érdekelni.... Az orgazmust akarom. Szükségem van rá..... Olyan az nekem mint a drog.... De mi történik itt? Miért maradt abba? Ne csak most ne?
- Szeretnéd visszakapni a telefonodat? – kérdezi a nyögésem után, amiből sejthetné, hogy folytatást akarok.
- Még… még kicsit… - felkuncog kérésemre, amit szinte könyörgésnek adok elő, de hát tényleg csináljon már valamit basszus, mert itt fogok elsorvadni....
- Milyen kis mohó és akaratos vagy… Na jó… amiért ügyesen tartottad a kezedet – és még a farkát is érezhetem. Grrrr... ha most nem kéne szende kis szűzies kislányt játszani úgy rámarkolnék és kezdeném el kényeztetni, hogy a végén ő is könyörögne nekem.
Újra rezeg a telefon és a körkörös mozgás is meg van... így viszont tényleg nem kell csak pár perc és felnyögve élvezek el karjai között, miközben elöször egész testem megfeszül, majd elernyed és neki dőlök kicsit.
Nem tudom pontosan mit csinál a telefonnal, de nem sokár a kezemben találom a készüléket kicsit átázva... kicsit ellök magától, de megtartom magam és nem rogyok össze. Azt az örömet nem fogom neki megadni, hogy lásson teljesen kipurcanva, helyette tartom vele a szemkontaktust.
- Ha erről bárkinek beszélsz elérem, hogy helyettem te kerülj ki az iskolából. Ha nem szeretnél több ilyen büntetést, jobb lesz, ha betartod az iskolai házirendet. – mintha semmi nem történt volna szedi össze a cuccait, de a fenyegetést ki veszem a hangjából. – Holnap találkozunk – rám néz, de végül magamra hagy én meg csak elvigyorodok, ahogy a dudorodó nadrágjára emlékszek vissza, amit láttam.... Ez neki sokkal inkább volt büntető óra, mint nekem, aki elélvezett, még ha nem is foghattam meg és hátul kellett tartanom a kezemet.
Mostantól sűrűbben lesz részem benne. Jövőhéten lehet megint lefoglalok egy napot magamnak ezzel a tanár bácsival... De most ideje hazamenni és készülni az esti partira, amit már a hét elején megbeszéltünk a csajokkal....
~*~
Eltelt a hét hátra lévő része megint nyugisan telik. Folytatom tovább a színjátékot, amit eddig is csináltam, de esténként, meg előbújik a vad énem és olyan srácokkal bújok össze, akik nem ismernek és tudom, hogy semmi közük nincs az iskolához vagy a tanáraimhoz. Vigyázok, hogy osztálytársaimmal se találkozzak össze, de ami a legfontosabb, hogy tanárral ne találkozzak, mert akkor vége az egész színjátéknak, amit eddig olyan jól csinálok.
Chase bácsi.... Hát a héten mintha egy kicsit letört lett volna, hogy nem tudott elkapni többször, de hát én jó kislány vagyok. Nem is eshetek mindig a büntető órára... Na de majd most azt hiszem, hogy ezellen tenni kell, mert nem tudtak hétvégén úgy kielégíteni, mint ahogy szerettem volna. Aki nagyon jól nézett és véleményen szerint tudnia kellett volna nyújtani az ágyban semmit nem csinált. Tiszta csalódás volt az egész, de majda tanár úr azt hiszem, hogy ma megfogja tenni azt a szívességet, hogy olyan rogazmushoz juttat, amilyet adni kell egy nőnek, ahhoz, hogy teljesen kielégüljön.... Persze csak akkor ha a kezével fogja csinálni ezúttal és nem a telefonokkal fog szórakozni...
Becsengetnek... Küldetés indul. Tervem neve, hogyan aludjunk el az órán és kerüljünk büntető órára.
Bejön a kedvenc tanárbácsim, de nekem most jól kell színészkednem és ha lehetésges, akkor ásítoznom is kell. Leteszi a cuccait.
- Akkor kezdhetjük az órát. Ma a geometriát fogjuk venni. – kezdi az órát én meg elkezdek ásítozni. Jegyzetelek is néha, amit a tanár fel ír a táblára, de amikor szembe kerül velem olykor elásítom maga. Igaz nőiesen és a szám elé teszem a kezemet, de látom már ez sem tetszik neki, de még nem szól, csak tartja tovább az órát.
Ám amikor nem figyel és éppen a táblára firkál, elfekszek a pason és becsukom a szememet, majd várom, hogy mikor fog vége büntető órára hívni..... De itt van a pillanat.
Lépteket hallok magam mellett.
- Ennyire unalmas lenne az órám Miss Dana. – hallom meg erőteljes hangját, mire szinte felpattanok, mintha csak most égettek volna meg..... És jöhet egy kis színészkedés.
- Nagyon sajnálom tanár úr. – mondom szomorúan, de nem nézek a szemébe. – A kutyám beteg lett és.... – folytatnám, de közbe vág.
- Nem érdekel, hogy otthon vagy estéként mit csinál, de az órákon tilos aludni. – határozott, de látom az arcán az elégedettséget, amikor felnézek rá.
Lehajol a fülemhez és a következő mondatot a fülembe mondja, de úgy, hogy halljá mindenki, aki a környéken van, hogy még véletlenül se lehessen bekaszlizni.
- Várom délután a büntető órámon. – a mellettem lévő lány kicsit megugrik és arébb csúszik, de ha tudná, hogy én pont ezt akartam elérni ebben a percben, akkor nem biztos, hogy aggódna értem, hogy kettesben akarok lenni a tanárral.
- Értettem. – mondom halkan elszégyelve magam, de valójában olyan jót nevetek magamban, hogy legszívesebben hangosan is kiereszteném a hangomat, de nem szabad.
Az óra további részében is folyamatosan ásítozok, hogy ne legyen feltünő hirtelen már nem is vagyok álmos, de azért próbálom vissza fogni magam nem kicsit, hogy azért mintha használt volna az oltása és figyelek gőz erővel.
~*~
Délután meg ahogy mondta nekem a tanító bácsi megyek büntető órára, de már kicsit fittebben, mintha elaludtam volna egy másik órán is, de ugye ezt ő remélem nem fogja megtudni. Belépek a terembe, ahol legutóbb is voltam... Az asztalhoz sétálok és most kicsit olyan fejet próbálok vágni, montha a kivégzésemre jöttem volna, pedig csak a jól meg érdemelt élvezetemért jöttem.
- Itt vagyok tanár úr. – mondom halkan és próbálom megremegtetni a hangomat, de nem sikerül és csak halkra sikeredik. Hogy én mennyire élvezek játszani az emberekkel, meg a férfiakkal.
- Helyes. – mond ennyit és közben rajtam néz végig, mint egy kiéhezett fene vad, aki arra vár, hogy lecsapjon rám.
- Üljek le a padra? – kérdezem meg, hiszen előző héten is oda kellett ülnöm. Nem válaszol csak bólint én meg teszem, amit tennem kell.
Felülök engedelmesen és őt figyelem. Kicsit szomorkás tekintettel, de belül majd meg őrülök érte, hogy végre megint hozzám érjen és tegyen velem egy mocsok dolgot, amit meg is érdemlek..... De mint minden élvezet előtt kell egy kis színészkedés.
- Sajnálom, hogy elaludtam tanár úr, de nem tudtam aludni az éjszaka a kis kutyám miatt, mert nagyon rosszul volt. – most szerencsére hagyja, hogy végig mondjam, de a szemei szinte leégeti rólam a ruhákat.
- Mondtam, hogy nem érdekelnek a kifogásaid. A szabály az szabyál és mindenkire vonatkozik. – áll fel végre arról a székről. – Feküdj el. – Adja az utasítást, amir örömmel megteszek, miközben látom, hogy olyan tárgyakat vesz elő a táskájából, amit geometrika órára is behozott.
Nem mond semmit, csak elkezd sétálni körülöttem, mint az áldozata felett köröző sas. Komolyan mondom kezdem áldozatnak érezni magam pedig nem vagyok az egyáltalán.... Még élvezem is a helyzetet.
- Nos. Mivel most a teelfonodat nem tudom használni a saját eszközeimhez kell nyúlnom. – szólal meg hirtelen. – Tedd a lábadat az asztal két széléhez lelógatva.
- Megteszem amit mond és a szoknyám most olyan szinte felsiklik, hogy már a bugyim is kilátszik, ami alatta van.
Még szerencse, hogy rendes bugyit vettem fel ma és nem tangát meg franciabugyit. Igen azzal bukénk le a legjobban.
- Nézzük mi van itt. – kezdi el a büntető órát.
Végig simít ágyékomon, amire kicsit megemelem a mellkasomat és felsóhajtok.
- Milyen kis érzékeny vagy ezen a ponton. – nyomja meg de csak finoman a legérzékenyebb pontomat, amire egy nyögés szakad fel belőlem. mMindig tudja, hogy hol érintsen meg, hogy az nekem kellemes és izgató legyen. Végre egy férfi, aki végre érti a dolgát és tudja, hogyan kell bánni egy lánnyal, aki élvezni akar, de minél hamarabb.
Nem tudok neki válaszolni, mert elkezdi kicsit körkörösen mozgatni az ujját, belőlem meg sóhajok szakadnak fel. Nem merek sóhajtozni, mert ha kitudódna, hogy mi folyik itt, akor tuti nem lenne több ilyen alkalom.
- Nézzök csak mi van még itt. – Érzem, hogy félre tolja a bugyimat, amire belül elmosolyodok, de kinyitom a szememet és kicsit nézem, hogy mit csinál.
Végig simít picit, ami annyira jól esik. Meleg kezét húzza végig barackomon, ami anyira Grrrrr.... ám valami nem stimm. Nem azt érzem meg magamban, amire számítottam. Valami fa, vagy a fene se tudja, de....
-Ahhh. – nyögök fel az érzésre, mert annak ellenére, hogy ne készített fel eléggé annyira jó érzés, bár a farkának jobban örülnék vagy mondjuk az ujjainak és a nyelvének.
- Ez az. Mond még. – mondja kicsit begerjedt hangon, miközben folyamatosan legérzékenyesebb pontosat is izgatja körkörös mozdulatokkal. – Ne fogd vissza magad.
Már éppen tenném, amint mond, de kopogás hallatszik, amire szitne mindent abba hagy, amit csinált és most ijedten kapom fel én is a fejemet, hogy most mit csináljunk.....


timcsiikee2012. 07. 27. 10:23:24#22456
Karakter: Chase McChensey
Megjegyzés: ~ nanának


 

Chase:
 
Csengetés után alig fél perccel lépek be a terembe, a lányok szépen, fegyelmezettel ülve várnak, mint mindig. Helyes… tudják, hogy nem érdemes velem kicsit sem packázni. Nálam nem az egyes a legrosszabb, amit kaphatnak.
Körülbelül három perc telhet el míg felvázolom szóban a mai óra anyagát a dolgozat után, amikor minden kopogtatás nélkül szakad be az ajtó, és beesik rajta az egyik késő.
- Egy lapot vegyetek elő, röpdolgozatot írunk.
Csend, csak a papírok recsegére az ami megtöri a szuszogó csendet, majd már csak a ceruzák és tollak sercegése.
Összeszedem gyorsan a dolgozatokat, gyűlnek a kezemben a papírok amikor elhaladok hátul, majd Becca telefonja megcsörren élesen, komoran nézek felé, ahogy ijedten kapkod a készülék után. Nem tudom hívás-e üzenet vagy ébresztő, nekem már összefolynak ezek a hangok. Pár hangos csörrenés után sikerül kikapni a táskájából és kinyomi.

- El-elnézést tanár úr, azt hittem lenémítottam.  
- Majd legközelebb kétszer megnézed, Becca. Vidd ki a telefonodat a tanári asztalra, csak nap végén kapod vissza. – persze nem szól vissza, arcára kiül a csalódottság, majd feláll és óvatos léptekkel kimegy, és leteszi a készüléket.  

Belül megpróbálom visszafojtani feltörekvő vigyoromat. Olyan érzésem van mintha karácsony lenne és én voltam a legjobb fiú a világon, és egy rég várt ajándék lapul a fa alatt. Jó ideje vártam az alkalomra, hogy elkaphassam ezt a lánykát, hisz oly törékeny.
Igen… ez finom falat lesz.
~*~
 
Nap végén várom a büntető teremben, ahol az óra utáni foglalkozások mellett azok maradnak bent, akit nap közben rendetlenség miatt büntetésre ítélnek. Az óra végén közöltem, hogy itt várom.
Lezserül, kényelmesen ülök a tanári asztalnál asztalon a telefon díszeleg.
Hamarosan nyílik az ajtó… egy lélek sincs bent csak én és most már a leányka is. Bezárja szépen maga mögött az ajtót, majd a tanári asztal mellett áll meg.

- Elvehetem, tanár úr? – nem szólok semmit, csak nézek rá, hasamon összefonott ujjakkal, majd a telefonjára, és vissza rá. Elgondolkodik, majd tétován a készülékért nyúl, de ekkor kezemet az övére teszem, hogy ebben meggátoljam.

- Becca, ez egy büntető óra, majd utána megkaphatod, ha jó leszel.

Rám néz, de nem látom elég ijedtnek a tekintetét, persze nem dacos, mindinkább figyelmes. Lassan elengedem a kezét.
- Ülj le szépen a padra. – Kérésemnek eleget téve, a mutatott helyre, felém fordulva ül fel a padra.  – Ugye ismered a házirendet, Becca?
- Persze, és nem szándékosan szegtem meg, tényleg, csak elfelejtettem lenémítani.
- Akkor azt is tudod, hogy az órán a tanárra kell figyelni és minden más eszközt, ami nem tartozik az óra anyagához a tanárnak joga van elkobozni.
- Igen, ígérem többé nem lesz ilyen, oda fogok figyelni – túl sok nekem ez a sajnálkozó hangnem, túl engedelmes… ezért érzem, hogy ez ellen valamit tennem kell.
- Helyes, de a mai fiataloknál ez nem elég. Büntetést érdemelsz érte, ami nem merül ki abban, hogy napközben nem használhattad a telefonodat.
- Mire gondol tanár úr? – mögötte állok meg, elvigyorodom míg nem figyel.
- Tedd hátra a kezed… az én koromban még így kellett.
- Ugyan… tanár úr még csak nem rég jött ki az iskolapad mögül – bókolással nem megy semmire.  
- Ha megmozdítod a kezedet, rácsapok a nagy vonalzóval. – nem rezzen össze, pedig ezt vártam volna. Talán azt hiszi nem tenném meg?
- És ezt engedi a szabályzat? – motyogja halkan, mintha csak magának mormolná, de jó füllel áldott meg az ég.
- Ha bizonyítani tudod… nem. – lassan a hátához simulok – Hallottál már rólam pletykákat? – suttogom a fülébe, félre simítva egy tincset.
- Egyet… amikor azt mondták, hogy… tanár úrnak velünk egy korú barátnője van – nocsak… pont a legabszurdabbat fogta ki. De nem baj. Ez azt jelenti, hogy a kislányok tartják a szavukat. Remek… - Meddig kell így maradnom?
- Amíg azt nem mondom – válaszolom és vállára támasztom államat. – karja mellett elnyúlva elé tartom a telefont, másik kezem háta mögött van, zsebembe akasztva ujjamat tartom meg. – Ha nem bánod elmentettem a telefonszámodat… és az enyémet is a tiédben.
- Miért? – kérdi értetlenül. Ó mindjárt megtudod kedves.
 
- Terpessz csak szépen – suttogom fülébe olyan közel, hogy ajkam a karimáját éri. Nyel egyet látványosan, szaporán kezd emelkedni a mellkasa. Szép látvány így felülről. Másik kezemmel előveszem a telefonomat, csak egy fél pillantás oldalra, és tárcsázom is.
Hang nélkül elkezd rezegni a telefonja.
- Szélesebbre – utasítom halkan, eleget tesz kérésemnek, mire kicsit reccsen, de inkább felcsúszik a szoknyája, rálátást nyerve formás combjaira. – Nagyon jó. – Lába közé, forró ölére szorítom a rezgő készüléket, mire megremeg, kezei megmoccannak hátul. – ha megmozdítod a kezed, rácsapok – figyelmeztetem, mire visszatapasztja őket hátán a derekára, és megmerevedve tűri a közvetett kényeztetést. Egy ideig csak egyhelyben hagyom rajta, majd mikor megszakad a vonal, újra tárcsázom. Csak pár pillanatnyi szusszanást hagyok neki ezzel.
Újra rezegni kezd a telefon, de most rákontrázok azzal, hogy körkörös mozdulatokkal tovább feszítem a húrt.
Sóhajtozni kezd.
- Ereszd csak ki a hangod… a szakkörök a felső emeleteken vannak.
- Hahh… - egy kicsit hangosabb nyögés, majd mikor jobban rányomom a telefon, ajkába harapva nyöszörög.
Újra megszakad a vonal.
- Ej… még nem volt elég? – újratárcsázok, s tovább folytatom az édes kínzást. A dörzsölgetés közben ujjam a bugyijához ér, ami már teljesen átázott. – Látom élvezed… de ha így folytatod, a telefonod is nedves lesz.
- Ez a tanár úr hibája – préseli ki magából nyögve a mondatot, nem megszokott tőle ez a beszéd, viszont betudom a kínzó kényeztetés mellékhatásának. Sok hozzá hasonló lány fordult már ki teljesen önmagából egy ilyen büntetőóra alatt. Kissé hátra dől, vállamra támasztja fejét, de most ezt hagyom neki.
Ahhoz képest egész merész és jól tűri minden tiltakozó sikoltás és félénk megnyilvánulás nélkül. Nocsak.
De ettől csak még jobban begerjeszt a gondolat.
Lábai néha megfeszülnek, alsó ajkát mardossa néha fogaival, de épp a legjobb pillanat előtt szakad meg megint a vonal. Csalódott sóhajjal ernyed el.
- Szeretnéd visszakapni a telefonodat?
- Még… még kicsit… - olyan halkan suttogja, hogy ha nem lenne arcom az övé mellett, meg sem hallanám. Halkan kuncogok fel.
- Milyen kis mohó és akaratos vagy… Na jó… amiért ügyesen tartottad a kezedet – a mondat végére dudorodó nadrágomat a kezéhez nyomom, újra tárcsázok, rezeg a telefon, dörzsölöm, körbe mozgatom rajta, s már nem kell sok, lábait megfeszítve, hangját kieresztve, nyögdécselve élvez el. Pihegve rogy össze ismét, a gyönyörtől kipirulva.
Kiveszem a lucskos telefont a lába közül és jóízűen magamba szívom illatát. Fincsi, fiatal barackillat. A kezébe teszem a telefont, eltolom magamtól és nem fekszik el a padon, hanem tartva magát ül, engem figyelve.
- Ha erről bárkinek beszélsz elérem, hogy helyettem te kerülj ki az iskolából. Ha nem szeretnél több ilyen büntetést, jobb lesz, ha betartod az iskolai házirendet. – mondom monoton hangon a csendes, baráti fenyegetéseket, miközben összeszedem minden cuccomat. – Holnap találkozunk – nézek még felé egy pillanatra, fél mosollyal, majd magára hagyom a tanteremben, hogy észhez térjen.
Haza kell mennem kiverni.


Kaori2011. 07. 25. 16:19:00#15377
Karakter: Suguro Tamaki
Megjegyzés: (darkrukia-nak és nana-nak)


A tanáriban ülni egész unalmas, de most nincs semmi dolgom, így kénytelen vagyok elviselni ezt. Bevallom jobban érdekelne, hogy mit csinál most. Ahogy rá gondolok eszembe jut, hogy kivel is van. Felállok asztalomtól és elindulok megkeresni őket. Amint meghallom kollegám hangját félbeszakítva lépek hozzájuk.
- Elnézést. Cortny beszélhetnénk? A dolgozatodról van szó. - emlékeztetem. Persze komolyságomat fenntartva. Kollégámtól elköszön és az irodámba megyünk, ahol senki sem zavarhat meg. Belépve csukom kulcsra az ajtót
- Mi a gond tanár úr? - hozzá lépek.
- Ahogy megígértem, ha 5-ös lesz a dolgozatod, akkor meglepetésben lesz részed. - amit ígérek, azt nem szegem meg. Egy kaján vigyort engedek el arcomon.
- Várom tanár úr a meglepetésemet. - a falhoz nyomom és ajkaira tapadok. Talán csak egy kicsit lep meg, hogy viszonozza. Karjait megérzem nyakamban, egyik kezével hajamba túr. Kívánom ezt a lányt és most lehetőségem is van rá, hogy megfektessem. Egyik kezemmel, ami szabad, mellét simogatom. Ajkát elhagyva nyakára térek rá, közben párszor megszorítom tanítványom kerek, de mégis feszes mellét. Kicsit eltávolodom tőle, így láthatóvá vállik kipirult arca. Kigombolom ingemet, Cortny azonnal simogatni kezdi mellkasomat, de ezzel csak mégjobban felhúz. Ismét hívogató ajkaira tapasztom sajátomat. Szorosan húzom magamhoz, így a már kemény férfiasságomat csak még jobban felhúzva. Már húznám fel ruháját, de egy kopogás szakítja félbe tetteimet. Eltávolodom Cortny-tól és az ajtóhoz lépek. Amint kinyitom kollégámmal találom szemben magam. Kérdőn nézek rá.
- Segíthetek valamit? - kérdezem Andreas-tól.
- Cortny-nak gyakorolnia kell, hiszen szeretném benevezni egy versenyre. - csak egy bólintással reagálok. Az említett személyre nézek, aki elsétál mellettem, de mielőtt elmenne figyelmeztetem.
- A jutalmadért majd gyere vissza holnap! - ezzel magamra hagynak. Bezárom az ajtót és az asztalomnak támaszkodom. Egy mély sóhajtás jön ki ajkaim közül. Azt hiszem, hogy most Andreas járt jól, de nagyon ajánlom, hogy ne nyúljon ahhoz, ami az enyém.
~*~
Lassan sötétedik. Egy párszor hallottam Cortny-t játszani. Elképesztő, hogy miket lehet kihozni egy hangszerből. Bár az ő kezei alatt talán ez nem csoda. Gyorsan összepakolom a dolgaimat. Bezárva az irodámat a tanáriba megyek, hogy a naplót a helyére tegyem. Az igazgatón kívül, Andreas van még itt.
- Még ilyenkor is itt vagy? - kérdezem egy mosoly keretében.
- Ezt én is kérdezhetném! - micsoda mű mosoly, amit előad. Nagyon is jól tudom, hogy ő is vonzódik Cortny-hoz.
- Hallottam Cortny-t játszani. Nagyon ügyes! - dícsérem tanítványomat. Bár sajnálom, hogy nem tettem a magamévá, de lesz erre még lehetőségem.
- Igen, büszke is vagyok rá. - csak egy halovány mosoly van már arcomon. - Amúgy mi történt az irodádban?
- Semmi különös, csupán előkészítettem Cortny számára a jutalmat. - vagy úgy is mondhatnám, hogy semmi közöd hozzá. De ez inkább maradjon bennem. - Ha most megbocsátasz!
- Remélem, hogy nem teszel semmi rosszat vele! - komoly tekintettel nézek rá. Csak nem kihívást akar?
- Ezt én is mondhatnám! Jó éjt! - nem várom meg a köszönését. Micsoda egy kétszínű alak!
Amint haza érek a fürdőbe megyek és gyorsan letussolok. Megtörölközöm és neki esek a vacsorának. Mielőtt aludnék egy könyvet olvasok. Pár ásítás után becsukom és leoltom a villanyt. Az álom gyorsan elnyom.


oosakinana2011. 07. 12. 20:12:03#15023
Karakter: Cortny Megwild
Megjegyzés: (Tanárbácsiaimnak)


Második óráról sétálok kifele, amikor egy ismerős és kedves hangot hallok meg és megállásra is kényszerít.
- Jó reggelt, Cortny! – köszön magyar tanárom, mire ránézek és elmosolyodok.
- Jó reggelt! – köszönök vissza, látom, hogy kérdezni szeretne valamit, de a hegedőtanárom éppen akkor jelenik meg.
- Jó reggelt Tamaki-san! Talán valami gond van? – mintha a bajban lennék, és úgy siet segítségemre.
- Neked is jó reggelt! Nincs semmi gond! – mondja, majd kettőnk között távozik.
Nem értem a dolgokat egyáltalán nem. Elnézést kérve a tanár úrtól sétálok tovább és egyenesen bemegyek a terembe, ahol a következő órám lesz még pedig irodalom. Leülök a leghátsó padba, amikor is tanár úr egy elég nehéz feladatot ad ki számunkra. Egy története kell elemeznünk, de ami egy kicsit jobban frusztrál, hogy itt van a hátam mögött. Nem igazán tudok így koncentrálni, de meg kell próbálnom, hiszen még is csak a tanárom, még ha esetleg bejönnék neki, akkor sem lehetnék vele együtt, mert mindkettőnket kirúgnának, arról nem is beszélve, hogy a bátyáim megölnék, de végül is miért ne? Kell az izgalom és a vágy.
- Ha jelest kapsz, különleges dologgal leplek meg! – suttogja fülembe lágy bariton, hangján, amin meglepődök, de ki is ráz a hideg. Nem nézek rá, mert félek, hogy túl vörös az arcom. - Egyébként, nagyon csinos vagy!
Ott hagyva egyedül sétál vissza a tanári asztal elé. Gyorsan elkezdek körmölni, hogy minél jobb legyen az osztályzatom, nem csak a meglepetés miatt, hanem magam miatt is, bár nagyon hajt a kíváncsiságom, hogy mit szeretne nekem adni az ötös dolgozatomra, de majd kiderül, hogy fognak alakulni a dolgok.
Egyszer felnézek és találkozik a tekintetünk, de egyből elfordítom a fejemet, hogy ne legyek még ennél is jobban zavarban. Összeszedi a dolgozatokat, de pont akkor csengetnek ki. Felállok, és szépen kisétálok a többiekkel. Éppen gondolkozok rajta, hogy elmenjek enni, amikor Andreas tanár úr szólít le, hogy meghív ebédelni. Nem kicsit meglepődök rajta, de végül is igent mondok. Addig jó, amíg nem nekem kell fizetni. Meg, ha ő idáig van értem, akkor miért ne használhatnám ki? Bár végül is nagyon is szexi tanár, akár csak Tamaki tanár úr. Nem tudom, melyik tanár foglalkozna úgy velem igazán, hogy mindent megadna nekem, amire szükségem ott, és amikor akarom. De végül is ki kell deríteni.
Nagyon sokat beszélgetünk és elárul magáról párdolgot, amit nem is tudtam, de most így megtudva eléggé érdekes és megjegyzendő dolog.
- Cortny mit szólnál, ha beneveznélek egy versenyre? – teszi fel a kérdést, amire meglepődök.
- Biztos, hogy engem akar? Hiszen sokkal tehetségesebbek is vannak tőlem. – nézek rá meglepetten.
- Hidd el nekem Cortny, hogy nálad tehetségesebb diákot még nem láttam és szeretném, ha te képviselnéd az iskolánkat.
- Hát köszön megtisztelő. – nézek a tanár úrra mosolyogva.
- De ez az is jelenti, hogy több zenei órád lenne velem. És többet kell készülnöd is. – magyarázza, amin elkezdek gondolkozni. Végül is ennyi áldozatot meg ér.
- Rendben van tanár úr. Ennyi áldozatot tudok hozni, csak nem szeretném, ha a tanulmányaim rovására menne. – mondom, amire bólint. Megbeszéljük még a részleteket, majd egyszer csak megjelenik Tamaki tanár úr.
- Elnézést. Cotrny beszélhetnénk? A dolgozatodról van szó. – mondja olyan halálkomolysággal, hogy esküszöm, mindjárt összeteszem maga, hogy ennyire rossz.
- Elnézést Andreas tanár úr. – kérek bocsánatot.
- Persze menj csak nyugodtan. – felállok, majd elkezdem követni az irodalom tanáromat és csak várom, hogy mit szeretne mondani. Bemegyünk az irodájába, amit be is zár meglepetésemre.
- Mi a gond tanár úr? – kérdezem érdeklődve, mire felém lép.
- Ahogy megígértem, ha 5-ös lesz a dolgozatod, akkor meglepetésben lesz részed. – mondja kaján vigyorral, amire kicsit nekem is mosolyt csal az arcomra.
- Várom tanár úr a meglepetésemet. – mondom vigyorogva, amire a falhoz nyomva tapad ajkaimra, de az ő legnagyobb meglepetésére nem tolom el magamtól, hanem viszonzom a csókját, sőt a karjaimat nyaka köré fonom, és úgy húzom magamhoz, miközben hajába túrom kezemet. Várom, hogy ezek után mit fog csinálni, és hogy fog reagálni.


Kaori2011. 06. 23. 06:08:38#14470
Karakter: Suguro Tamaki
Megjegyzés: (darkrukia-nak és nana-nak)


Ahogy kitárom ablakomat, a nap aprócska sugarai érintik meg arcomat. Erre egy szimpla mosollyal reagálok. Az ablak párkányra támaszkodom, de az órám csengése magához hív. Lekapcsolom azt és indulok is a fürdőbe. Egy törülközővel lépek ki onnan. Arcomat alaposan megtörlöm és a szobámba veszem utamat. Egy fehér inget és egy fekete nadrágot kapok magamra. Gyorsan bekapok pár falatot és már indulok is. Az iskolába érve elmegyek pár diák mellett, akik illedelmesen köszönnek. A tanáriba érve helyet foglalok saját helyemen. A naplót nézegetem, ami előttem van. Leginkább a jegyek érdekelnek. Eddig nem buktattam meg senkit, erre büszke is vagyok, hiszen nem tartom magam rossz oktatónak. A naplót félretéve felállok és egy könyvet kezembe véve indulok az első órámra. A terem ajtaja nyitva fogad. Belépek, az osztály csendben ül. Köszönök és a tanári asztalhoz sétálok. Azonnal belekezdek a taníttatásba. Teljesen beleélem magam a magyarázásba, így meglepődöm a csengetés hangjára. Enyhén meghajlok. A tanulók felállnak és kilépnek a teremből. Egy sóhajtás után ülök le asztalomhoz. Kihúzom a fiókot és kiveszek egy könyvet. Büszkeség és balítélet. Az egyik kedvencem. A könyvjelzőmet, ami egy kártya, kiveszem és olvasni kezdek.

~*~

Épp hogy kicsengetnek a második óráról, a diákjaim lépnek be a terembe. Sorban köszönnek, amit viszonozok. Felállok és magukra hagyom őket. Szünet van, így megtehetem. Hirtelen tűnik fel előttem az egyik szívemnek oly kedves diákom, Cortny Megwild. Nem csak szép, hanem okos is. Bár nem tehetek semmi olyan dolgot, ami egy tanártól sértő, vagy bántó lenne. Megállítom, bár óra alatt rajta tarthatom a szemem, de csak most van alkalmam pár szót váltani vele.

  • Jó reggelt, Cortny! - köszönök, ezzel megállítva. Rám pillant, amire elmosolyodom.

  • Jó reggelt! - már éppen kérdeznék, de egyik kollégám közeledése nem engedi, hogy kérdezzek diákomtól. Na igen, már csak ő hiányzott.

  • Jó reggelt Tamaki-san! Talán valami gond van? - felfordul ettől az alaktól a gyomrom, mégis jó kedvűen felelek számára.

  • Neked is jó reggelt! Nincs semmi gond! - ezzel kettejük között távozom. Sebaj, majd az órán közelebb kerülök hozzá.

Végre becsengetnek a harmadik órámra, ami végre magyar irodalom lesz. De a legjobb mégis az, hogy Cortny is velem egy légkörben tartózkodik. Ő jön be utolsónak. A szünetben voltak kint páran. Mindenki leül és kényelmesen elhelyezkedik. A tankönyvet a kezembe veszem és a padok között sétálok. Cortny mellett állok meg. A leghátsó sorban ül most is. Innen mindenkit jól látok. Kiadom a feladatukat, ami egy elég nehéz írású történet elemzése. Mindössze a tartalmára vagyok kíváncsi és arra, hogy ki mennyire fogalmaz értékesen. Hirtelen hajolok Cortny fölé, így megérzem lágy és nőies illatát, ami teljesen lenyűgöz. Ha tudná, hogy miket tennék vele.

  • Ha jelest kapsz, különleges dologgal leplek meg! - suttogom fülébe. Érzem, hogy meglepődik, de nem néz rám. Nem is baj. - Egyébként, nagyon csinos vagy!

Felegyenesedem és visszasétálok asztalomhoz. A könyvet leteszem, az osztály felé fordulok és kissé nekidőlök tanáriasztalomnak. Mindegyik lány szorgalmasan ír, ez örömmel tölt el. El is várom tőlük, hogy jó tanulók legyenek, de aki a legjobban érdekel az Cortny. És nem csak az írása. Bár talán ő nem tudja magáról, de eszméletlen külsővel lett megáldva. Tekintetünk egy pillanatra találkozik, gyorsan el is fordul. Kinéz az ablakon, egyik kezén támasztja arcát. Minden apró rezdülését megnézem. Most legalábbis. Sajnos több órám vele nem lesz. Viszont azzal a nyálgéppel többet fog találkozni. De ahogy ő is, én is közbe avatkozhatok akármikor. Körbenézek az osztályon, így látom, hogy mindenki készen van. Összeszedem az írásokat és leülök az asztalhoz. Pont ekkor csengetnek. Mindenki kimegy. Még Cortny is. Megállíthatnám, de nem akarom. Ráérek szép lassan becserkészni, de persze nem rossz szándékkal. Kedvelem őt annyira, így nem ártanék neki sohasem.

A dolgozatokat a fiókba teszem és a termet magára hagyom. Ahogy a folyosón sétálok észreveszem, hogy Cortny, Andreas-sal társalog. Egy rövidke percre megfordul a fejemben, hogy oda megyek, de inkább a tanári felé igyekszem. Lesz még alkalmam, ebben biztos vagyok.


darkrukia2011. 06. 17. 19:15:26#14303
Karakter: Andreas Taylor
Megjegyzés: (nanának és Kaorinak)


 A napfény ébresztett és kegyetlenül ragaszkodott ahhoz, hogy felkeljek. Még kérnék tőle 5 percet, de az ébresztőóra zajos rezgése inkább a Nap oldalára áll. Szembe kell néznem a ténnyel, hogy ideje felkelnem.

Lassan kecmergek ki az ágyból és kinyitom a szoba ablakát. Jólesően nyújtózom a napfényben sütkérezve, majd a fürdő felé veszem az irányt. Lezuhanyzom és aztán nekilátok fésülködni, csak az a probléma, hogy a tincseim ezt ellenzik és ezer fele állnak. Ma minden ellenem dolgozik...

Mikor már normális formába sikerült harcolnom a hajam, végre kilépek a fürdőből, ahol már minden reggeli ügyes-bajos dolgomat elintéztem. Magamrakapok egy halványkék inget és egy hozzá illő szövetnadrágot. A szemüvegem helyet foglal az orromon, kicsit azért füljebb tolom egy újammal és már készen is va... Biztos, hogy készen vagyok? Olyan hiányérzetem támadt. Jah, hát persze, a hegedűm és a dolgaim.

Miután mindent –most tényleg mindent- elintéztem, elindulok az iskolába. Nincs messze a házamtól, így gyalog teszem meg az utat és –mivel még időben vagyok- a parkon át indulok el.

~*~

Bent már egy-két tanuló elkezdte nélkülem az órát, aminek csak örülni tudok. Köszönök, majd helyet foglalok a tanári asztalnak dőlve. Kopognak.

-         Gyere – szólók és Ő belép.

-         Jó reggelt, tanár úr – köszön az egyik legkedvencebb diákom. Gyönyörű lány és tehetséges is.

-         Jó reggelt, Cortny. Nos, hogy haladsz a tanulnivalóval? – kérdem kedvesen. Ajkait mosolyra húzza.

-         Egy részt nem nagyon tudtam megérteni, hogy ott mit szeretne a tanár úr, de a többi részével nagyon jól boldogultam. – jelenti ki büszkén. Bólintok egyet felé.

-         Akkor kérlek, mutasd be – mondom és ő is bólintással jelzi, hogy értette. Előveszi a hegedűjét, meg a hozzávalóit. Elkezdi játszani azt a kellemes hegedű muzsikát, ami nagyon jól megy neki. Egy rész ugyan nem megy neki, de szerintem, könnyen kijavítsuk ezt a hibát.

Mikor véget ér a játéka rám emeli tekintetét.

-          Nagyon szépen játszottál Cortny. Valami ilyesmit akartam tényleg, hogy kifejezz, de az a rész, amit mondtál tényleg nem volt annyira jó. Na, akkor lássunk neki a munkának. – mosolyodom el és mellé állva kezdem el regélni, hogy mit tegyen, hogy majd átformálva a saját stílusára tudja eljátszani ezt  a hegedű dallamot.

~*~

Első óra után volt egy lyukas órám, amit a tantervem olvasgatásával töltöttem.

Épp a harmadik órámra készülve indulok el a folyosón, mikor meglátom Cortny-t és az egyik tanárt. Odalépek melléjük.

 - Jó reggelt, Tamaki-san. Talán valami gond van? – kérdem kedvesen és Corny-ra, majd a tanárra pillantok. 


oosakinana2011. 05. 30. 10:01:43#13961
Karakter: Cortny Megwild
Megjegyzés: (Tanárbácsiaimnak)


- Cortny kislányom keljél fel. El fogsz késni az iskolából. – hallom anyám hangját, ahogy felkiabál a fölszintről. Már megint az a hülye suli. Miért nem lehet hagyni a gyereket, hogy rendesen kipihenje magát?
- Jól van kelek már. – szólok nyűgösen, majd felállok és elkezdek öltözködni. Felveszem a fehér ruhámat. A kendőm és végül a táskámat. Mehetünk az iskolába.
Lemegyek anyuékhoz, majd éppen mennék, amikor anyum hangja állít meg.
- Nem eszel kicsim? – kérdezi, mire ránézek.
- Nem, ahogy mondtad nem akarok elkésni arról nem is beszélve, hogy inkább lemondok a reggeliről, hogy inkább aludhassak egy kicsit. – magyarázom nekik.
- Kevesebbet kéne járnod bulizni és akkor nem lennél fáradt minden reggel. – kezdi el piszkálásomat apu. Már ő is kezdi. Nem elég, hogy a bátyáim nem hagytak élni, amíg itthon voltak most benne ébredt fel az apai ösztön vagy mi a csoda.
- Rendben apa, majd esetleg átgondolom a tanácsodat. – mondom mosolyogva.
- Ma hazajönnek a fivéreid. – jelentik ki. Na éjjen. Erre vártam.
- Oké. Elmentem itthonról, sziasztok. – köszönök el és végre irány a suli. Nincs kedvem több percet is otthon tölteni. Ha már be tudtak dugni egy lány iskolába, akkor legalább a tanárokkal had érezzem jól magam.
Megérkezek a suliba és az első órám zeneóra azt hiszem, akkor most mehetek Mr. Taylor-hoz. Annyira helyes és olyan aranyos, hogy alig tudom elhinni, hogy pont ő tanít engem hegedűből.
Bekopogok és meghallom mély férfias hangját.
- Gyere. – benyitok és meglátom az asztalnak dőlve.
- Jó reggelt tanár úr. – köszönök kedvesen.
- Jó reggelt Cortny. Nos hogy haladsz a tanulni valóval? – kérdezi, amire csak elmosolyodok.
- Egy részt nem nagyon tudtam megérteni, hogy ott mit szeretne a tanár úr, de a többi részével nagyon jól boldogultam. – mondom büszkén, amire csak bólint egyet.
- Akkor kérlek, mutasd be. – bólintok egyet. Előveszem a hegedűmet. Kiterítem a kottát, majd előállva kezdem el játszani, amit a tanár mondott és adott nekem előző héten. Nagyon jól megy és napról napra egyre jobban. Szeretek hegedülni, hiszen ebben a hangszerben mindent kiadhatok, és még énekelhetek is mellé, ha éppen úgy tartja kedvem.
Amikor a végére érek, leteszem a hegedűt és a tanárra nézzek.
- Nagyon szépen játszottál Cortny. Valami ilyesmit akartam tényleg, hogy kifejezz, de az a rész, amit mondtál tényleg nem volt annyira jó. Na, akkor lássunk neki a munkának. – elmosolyodik, majd mellém áll és hallgatom az instrukciókat, amiket mond, hogy miként gondolja azt a részt. Bár úgy is át fogom kicsit variálni a saját stílusomra, mert úgy sokkal jobban és szebben el tudom játszani, mint ahogy ő mondja, hiszen azaz ő stílusa nem az enyém.



Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 05. 30. 12:22:05


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).