Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


gab2872017. 07. 17. 06:34:51#35176
Karakter: Remington D. Whitfield (kitalált)



Megjegyzés! Katerina Eisenhower képét, és karakterét, tulajdonosa, Teresa-san engedélyével használom!

 

                                                      ***              ***              ***

 

Maddie egyre vadabbul mozog rajtam le-föl, érzem, hogy már nincs messze neki a beteljesülés. Úgy tekeri a csípőjét, és vonaglik, mint egy mesebeli húri, arca teljesen kipirul, vonásai szinte földöntúlivá válnak, ahogy a tiszta gyönyör ül ki arcára.

Legalább fél órája lovagol rajtam. Egyre hevesebben, egyre vadabbul, és gyorsabban hajtunk, pazar teste fénylik az izzadtságtól, gondolom, én sem vagyok különb, és immár nem csak arca, mellkasa felső része is kipirul.

- Istenem, mindjárt… mindjárt… - lihegi önkívületben – Ne élvezz el!... A számba akarom… ezt is!!!... Istenem!!!... Ebbe… belee… fogoook… haaalniiiiiiiiiii!!!

Az utolsó szó egy elnyújtott, egyre hangosabb sikoltásba megy át, ahogy testén először kisebb, majd egyre erősebb remegések hullámzanak végig, végül már szinte önkívületben rángatózik, ahogy elképzelhetetlen gyönyörhullám söpör végig rajta. Háta görcsös ívbe feszül, fejét hátraveti, kezeivel teljes erőből markolja a vállamat, arca szinte eltorzul a gyönyörtől. Érzem, hogy járatának feszes izmai satuként feszülnek a farkamra, ami közben egy pillanatra sem áll meg benne, teljes erővel döngetem, alulról. Minden lélekjelenlétemre szükségem van, hogy el ne élvezzek szinte görcsösen vonagló puncijában, és mindent elsöprő gyönyörének látványában.

Elképesztően hosszan élvez, nekem perceknek tűnik, mire szinte ájultan roskad a mellkasomra. De csupán egyetlen pillanatig, aztán lihegve, kipirultan, félájultan feláll, egyet lép hátra, majd térdre rogy, és úgy bukik a farkamra, mint egy éhes kismadár. Száját olyan tágra nyitja, amennyire csak tudja, hogy benyelhesse jókora, vaskos szerszámomat, majd egy mozdulattal tövig löki a szájában, nyakán kidagadnak az erek az erőfeszítéstől. Rajta kívül senki más nem volt képes leengedni a torkán dorongomat, a legtöbb lánynak ehhez egyszerűen túl vastag. Lendületesen kezd bólogatni rajta, vadul szopni kezd. Még mindig Maddie orgazmusának hatása alatt csupán egy-két percig bírom.

Megszédülök, és egy pillanatra mintha filmszakadás is lenne. Szinte a hideg kiráz, minden egyes szőrszál – már ha lenne – feláll a hátamon. Olyan intenzív az érzés, hogy még levegőt is elfelejtek venni, és érzem, hogy minden izmom pattanásig feszül, szinte fáj, talán még hosszan kiáltok is. Örökkévalóságnak tűnik, végül halálosan fáradtan rogyok össze ültömben, amikor végül elül a gyönyör.

Maddie azonban egy pillanatra sem hagyja abba farkam kényeztetését, lágyan, óvatosan nyalogatja immár lassan félárbocra ereszkedő, rettentően érzékennyé vált tagomat. Minden érintése újabb kis gyönyörszikrákat csihol bennem, és aprókat remegek, ahogy kényeztet. Gondosan, alaposan körbenyalogatja, a legutolsó cseppet is lenyalja róla. Aztán szinte ájultan elterül a padlón, a kanapé előtt, a lábaimnál, és elégedetten nyalogatja ajkait, mint egy jóllakott kiscica.

- Hihetetlen! – mosolyog kielégülten – Ötödszörre is annyit spricceltél, hogy azt bármelyik pasi megirigyelhetné, még tíz év önmegtartóztatás után is!!!

Magabiztosan mosolygok vissza rá, de nem kommentálom. Burokban születtem. A világ valaha volt leggazdagabb embere vagyok, ráadásul még jól is nézek ki, mindennek tetejébe bármely pornószínészt megszégyenítő szexuális teljesítőképességgel és adottságokkal bírok.

Önkéntelenül is az egyik órára pillantok.

- Értem, megyek már! – sóhajtja Maddie, de hangjában nyoma sincs csalódottságnak, vagy sértődöttségnek.

- Ne haragudj, Édes! - mosolygok rá - Tudod, hogy az idő béklyójában élek!

- Tudom-tudom! - emeli fel a kezeit megadóan, majd mindkét mutatóujjával felém bök - Ezért most el kell jönnöd velem zuhanyozni!

- A-aa! - ingatom a fejem - Rossz ötlet! Te, meg én, egy fürdőben, pláne egy zuhanykabinban?! Ki van zárva, hogy annak nem szex a vége!!! Akkor meg tuti elkésünk!

- Jól van, na! - áll fel végül - De, azért meg kellett próbálnom!

Egy pillanatig kacéran megáll előttem, én pedig leplezetlenül, immár megszámlálhatatlan alkalommal mérem végig nagyszerű testét.

Madison egy gyönyörű, szexi csaj. Arca gyönyörűen szabályos, nagy szemei türkiz ékkövekként ragyognak haragosan ívelő, mai divat szerint nem nagyon ritkított, csak formázott, sötét szemöldökei árnyékában, haja selymesen fénylő, fekete zuhatagként omlik vállai alá, ám most lazán feltűzve viseli. Magas lány, 5’ 10 - 5´ 11"(1) körüli, teste karcsú, feszes, mint egy rúdtáncosé, nyilvánvaló, hogy rendszeres, kemény edzéssel tartja karban. Lábai végtelen hosszúak, csípője ingerlően ível, dereka lehetetlenül vékony, biztos nincs 23 hüvelyk(2), de lehet, hogy még 22(3) sem, hasa lapos, izmos. A legszembetűnőbbek azonban hatalmas, gömbölyű mellei. Egyértelműen nem volt célja a természetességnek még csak látszata sem, amikor az 1200 cm3-re túltöltött, magas profilú implantátumok mellett döntött. Méretei, és gömbölyűsége miatt messziről látszik, hogy a gyönyörű, hatalmas halmokat plasztikai sebész alkotta, ennyire feszes, és tökéletesen gömbölyű, 36G-s mellek nem teremnek természetes úton. Ha rendkívül kihívó - ám valahogy mégsem kurvás - öltözködésével netán nem tenné, 44 hüvelykes(4) mellbőségével feltűnést kelt, amerre jár.

Egy aprót lép felém, széttárt combjaim közé, majd egyenes derékkal hajol előre, pazar mellei centiméterekre suhannak el arcom előtt. Aztán szemei kerülnek egy magasságba az enyémekkel:

- Adj egy csókot, csődöröm! – mosolyog rám, s én szótlanul teljesítem felszólítását.

Aztán még mélyebbre hajol, kissé hátrébb húzódva, és immár ernyedt farkamra lehel egy csókot.

- Imádom! – suttogja enyhe csodálattal – Még így, teljes nyugalomban is hosszabb, vastagabb, mint a legtöbb pasi, a legjobb napján, kőkeményen!

Felegyenesedik, majd könnyedén sarkon fordul, és táncos léptekkel kifelé indul a hálóból.

- Melyik fürdőt használhatom? – kérdezi vidáman.

- Tudod, hogy bármelyiket, ezen a szinten! – nézek utána, és kedvtelve legeltetem a szememet ingerlően ringó, gyönyörű ívű csípőjén, valószerűtlenül tökéletes fenekén, míg el nem tűnik az egyik átjáróban.

Még a hálószobámban is van két fürdőszoba, de a lakrészemben – ami négy szintet foglal el az épületben – nem is tudom pontosan, mennyi van összesen.

Egy akkora családi ház, mint a hálószobám, kimondottan nagy ház, és komplett családok szoktak élni benne. De ha több, mint 500 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezel, megengedheted magadnak azt a dekadenciát, hogy egy majd 3 milliárdot érő, több, mint 3 millió négyzetláb(5) összalapterületű, 1.439 láb magas(6), 100 emeletes felhőkarcoló legyen az otthonod. Valójában egyébként 102 emeletes, de ez már igazán nem számít. És mire lehet felhasználni ekkora alapterületet? Hát, bálteremből is van több. Minden lakrészhez – mindegyik legalább kétszintes, és nyolc van belőlük – külön szalonok, társalgók, étkezők, sőt, saját medence és jacuzzi tartozik, plusz a nagy medence a tetőn, több télikert – van olyan, amelyik nyolc emelet magas! – így már ugrott is vagy negyven-ötven emelet. Aztán a vendéglakosztályok-, és szobák, szalonok, tárgyalók, étkezők, dolgozószobák, mozi, színház, táncklub, tíz emeletet elfoglal csak a garázs – hé, több száz kocsink van! – és persze a liftek, kiszolgáló helyiségek, és a majdnem 1000 fős személyzet munkahelyei, és egy részüknek a lakhelyei – a családjukkal együtt – szóval meg lehet tölteni, még majdnem kicsi is!

Felállok a kanapéról, és amíg Maddie fürdik, én is megfürdök, egy másik fürdőben. Hamarabb végzek, mint ő, így visszaballagok a hálóba. Nem zavartatom magam, hogy vegyek magamra valamit, egyrészt teljesen egyedül vagyunk lakrészemben, másrészt nincs mit szégyellnem a testemen. Visszaheveredek a kanapéra, és a távirányítón megnyomkodok pár gombot. Rejtett férőhelyekből monitorok csusszannak elő, és a nagy hírcsatornák adásai jelennek meg rajtuk, valamint a nagyobb tőzsdék adatai.

Maddie-vel két éve vagyunk együtt, egy éve itt is él, velem - már, amikor épp nem utazik valahol, a világban. Fotómodell mégpedig a legkeresettebb, legjobban fizetett bikini-, és fehérneműmodell a világon. A legnagyobb férfimagazin, a For Men idén a The Hottest Woman On Earth címet adta neki, mivel 16 éves kora óta - amikor először került fel a listára - zsinórban 7 alkalommal nyerte el a The Hottest Woman Of The Year címet. Papírja van róla, hogy ő a legdögösebb nő a világon! Ez egyébként valószínűleg efféle hangzatos cím nélkül is nyilvánvaló lenne, mert amikor az ember találkozik Madison-nal, az első szó, ami az eszébe jut: szex. Az első teljes gondolat, ami eszébe jut: szex Medison-nal. Ami, egyébként, elképesztően jó vele! Nem túl gyakran szeretkezünk - részben, mert talán egyikünk sem igényli gyakrabban, részben pedig miattam, mert hatalmas nyomás alatt élem az életemet - talán a heti egy kijön, kéthavi átlagban. De akkor orrvérzésig, ájulásig.

A szexen kívül is nagyon jól megvagyunk, bár, azt hiszem, hogy ez az a terület, ahol messze a leginkább összeillünk. Maddie nem buta csaj - ez nekem fontos, nem állok össze senkivel, aki nem értelmesebb az átlagnál - de nincs benne az a drive, ami például bennem van. A modell karrierje mellett egyetemre jár, és egy is business-t indított, hogy ha már kiöregszik a modellkedésből, legyen mivel foglalkoznia, és miből élnie, de ez nem feltétlenül egy belső késztetés eredménye, sokkal inkább a konvencióknak való megfelelés következménye. Azt azért becsülöm benne, hogy nem akar a pénzes pasi vagyonának kiszolgáltatva élni.

Összességében nagyon jól megvagyunk, szeretem őt, és teljesen el tudom képzelni, hogy a gyermekeim anyja legyen, hogy életünk végéig boldogságban együtt legyünk. Éppen ezért már megfordult a fejemben a gondolat, hogy ideje eljegyeznem őt! Ezt még nem említettem neki, de azt hiszem, hogy titkon azért már reménykedik benne, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Örömmel töltene el az ő boldogsága!

Maddie egy óra múlva bukkan fel:

- Nem bírsz magaddal, máris dolgozol?

- Ismersz! – mosolygok rá.

- Vegyél már fel valamit, mert rád ugrok! – morogja vágytól fűtött hangon.

- Nem igaz, hogy nem volt elég, Édesség, ötször kezdtük újra! – nevetem el magam – Amúgy nekem sem lenne ellenemre!

- Jó leszek így?! - pördül meg, hogy minden irányból megcsodálhassam. Egy rojtosra tépett, hófehér farmer forrónadrág feszül a csípőjén, ami alig nagyobb, mint egy bugyi, így szinte semmit nem takar lehetetlenül kerek fenekéből, a bikinialsó vékony pántja magasra kanyarintva kandikál ki a nadrágocskából, a bikinifelső apró háromszögei nem sok mindent takarnak a mellbimbóin kívül.

- Vadító vagy, Édes!

- Papírom van róla, hogy a legdögösebb csaj vagyok! - neveti el magát. A múlt héten volt az esemény, így most még az újdonság erejével hat rá.

 

×××

 

Amikor megáll a kocsim a Hill Mansion - lánykori nevén Stone Mansion - bejárata előtt, ahogy kinézek az ablakon, két testőrömet látom a bejáratnál strázsálni. No, igen. Két, páncélozott Cadillac Escalade ESV-vel nyolcan mennek előre, bárhová is megyek. Átvizsgálják a helyszínt – még elektronikus eszközökkel is kutatnak esetleges bombák után – és mindent, és mindenkit eltakarítanak onnan, ami, és aki nem tetszik nekik. Mire megérkezek, biztosítják a terepet. Ketten a bejáratnál, négyen bent, egy-egy sofőr a kocsikban marad, ha gyorsan kell esetleg távozni.

Aztán érkezek csak meg, egy három autóból álló konvojjal. Elöl, hátul egy-egy, páncélozott Cadillac Escalade ESV, négy-négy testőr ül benne, köztük az én kocsim, egy módosított Maybach 62 Zeppelin Guard, amelyben most négyen ülünk, a sofőröm, Katerina, Madison, és én. Először a hat testőr száll ki – egy-egy sofőr szintén a kocsikban marad – és ellenőrzik a terepet, majd Katerina, a testőrparancsnokom. Amikor ő úgy ítéli meg, hogy veszélytelen elhagynom a különlegesen erős páncélzatú Maybach-ot, csak akkor nyit nekem ajtót. Elvben bármikor megteheti, hogy, ha neki valami nem tetszik, akkor visszaszáll, követik a testőrök is, és elhagyjuk a tetthelyet. Ilyen még sosem fordult elő.

Most egy kicsit más volt a forgatókönyv, mivel egy jó barátom házába érkezünk. Igaz, Katarina ebben az esetben is eléggé szigorú volt, mert az esemény nem titkos, a lapok is megírták, hogy Thomas Hill fergeteges medencés bulit tart 30-ik születésnapja alkalmából. A testőrök sem a szokásos fekete öltönyben feszítenek, sokkal inkább tűnnek turistáknak, akik Miami-ben nyaralnak. A csapat persze, még a vendégek előtt megérkezett, és mint mindig, átvizsgálták a terepet, és ők felügyelték a vendégek beléptetését is. Mondtam Thomas-nak, hogy ha jót akar a vendégeinek, akkor én nem jövök el - amúgy sem szoktam ilyen bulikra járni, csak azon jelenek meg, amit én szervezek - de ragaszkodott hozzá, hogy itt legyek. Hát, itt vagyok.

Az érkezésemet követően viszont most is a megszokott procedúra következik. Katerina a fülesen keresztül utasítja embereit, akik alaposan körülnéznek, majd felveszik pozíciójukat. Aztán kiszáll, és átható pillantásával hosszan fürkészi a környéket. Kate valószínűleg elégedett a helyzettel, mert csupán pár másodperc után kinyitja az ajtót:

- Mr. Whitfield!

- Köszönöm, Kate! – biccentek felé. Bizalmi pozícióban van, az életemet, és a családom életét bíztam erre a fiatal lányra, így természetes, hogy nincs helye közöttünk a magázódásnak. Azonban, ilyen helyzetekben Kate ragaszkodik a formalitásokhoz, csupán személyes beszélgetésekben, vagy amikor mások nem nagyon lehetnek fültanúi, és természetesen négyszemközt engedi meg magának a bizalmas hangvételt.

Ahogy kiszállok, egy pillantást vetek testőrparancsnokomra.

Amikor az ember Katerina Eisenhower-t meglátja, az első gondolata nem az, hogy milyen kiváló testőr lehet. A második sem.

Kate egy rendkívül csinos – ha profán akarok lenni, akkor inkább azt mondom, hogy dögös – fiatal nő. Apró termetű, még veszett tűsarkújában is éppen hogy csak a vállamig ér, ám tökéletes, homokóra testalkattal megáldott lány. Most nem a megszokott kosztümjei egyikét viseli, hanem egy trendi partiöltözéket, fehér, vászon minisorttal, hasán lazán csomóra kötött, bő toppal, és napszemüveggel, kalappal. Mostani öltözékében közszemlére tett, feszes, hibátlan teste láttán még inkább az juthat eszébe róla az embereknek, hogy valami iszonyú jól fizetett fehérnemű modell. Vagy a szeretőm...

Apámat több, mint négy hónapja gyilkolták meg. Azóta rendkívül szigorú biztonsági előírások között élem az életemet, csak úgy, mint a családom többi tagja. Akkor vettem fel Kate-et is – mivel apám merénylete közben életét veszítette a testőrparancsnok is – aki valóságos kis magánhadsereget szervezett a családom köré. Az én személyes védelmemet – vele együtt – 18-an biztosítják, anyámra nyolcan vigyáznak, Robyn-ra, Jacob-ra, és Vicky-re négyen-négyen. Természetesen páncélozott autók, taktikai fegyverek – minden testőrnek Glock 18C teljes automata pisztolya, és minden kocsiban kettő-kettőnek egy vadonatúj, 4,6 mm-es Heckler & Koch MP7A1 géppisztolya is van – összecsukható, golyóálló paravánok, bombakereső berendezések, éjjellátók, és minden csoda, amit azelőtt csak filmekben láttam. A kocsimat Németországban, a Daimler AG tulajdonában lévő Maybach üzemében építették a Krauss-Maffei, és General Dynamics Land Systems hadmérnökeinek közreműködésével – akik a német Leopárd, és amerikai M1A1 Abrams tankokat tervezték, és építették. Azért volt szükség a hadmérnökök bevonására, mert a kívánt védelmi szint biztosítása nem oldható meg haditechnika alkalmazása nélkül, amire egyébként különleges engedélyt kaptam az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériumától. Így az autóm a Cadillac One – az amerikai elnök szolgálati limuzinja – védelmi szintjével megegyezik, s mint ilyen, ez a kettő a világ legerősebb páncélzatú személyautói.

A sofőr - amikor Kate ajtót nyit nekem - kiszáll, és kinyitja az ajtót Maddie-nek is:

- Kisasszony!

- Köszönöm, Frank! - mosolyog rá félszegen. Két év alatt sem tudta megszokni, hogy minden nap többször is, egyszer keresztben, egyszer hosszában kinyalják az amúgy döbbenetesen feszes, és kerek popsiját.

- Gyere, Szívem, vessük bele magunkat a buliba - sóhajtom, nem túl nagy lelkesedéssel.

Nem szeretem az ilyen bulikat. Ritkán van alkalom, hogy felhőtlenül szórakozni tudjak, az esetek 99%-ban ez is munka. Valójában, az ilyen összejöveteleken születnek a legnagyobb üzletek, és emiatt sokkal inkább észen kell lenni, mert a buli hevében nagyon nagyot is bukhat az ember. És mivel a világ legnagyobb hatalmú üzletembere vagyok, aki államokat tud térdre kényszeríteni, ha úgy hozza úri kedve, mindig meg is találnak a legkülönfélébb üzleti javaslatok, lehetőségek.

Informátoraim szerint ma valószínűleg a Kohlen-lány fog megkeresni egy jelentősebb ajánlattal.

Judith Kohlen néhány hónapja, megdöbbentően fiatalon lett a Kohlen Szállítmányozási Vállalat vezetője, még ha csak hallgatólagosan is. Még alig töltötte be a 17-et! Az apja, Frank teljesen összeomlott, mivel a legidősebb Kohlen-lány lelépett, és saját vállalkozást indított, fia, Max pedig fikarcnyi érdeklődést sem mutat az üzleti élet iránt, ehelyett színi pályára lépett – mellesleg nem is sikertelenül. Mivel Frank Kohlen mély depressziójában semmit sem törődött a céggel, anyja unszolására Judith lépett apja helyébe, jelenleg csak hallgatólagosan, az igazgató tanács mellett, afféle gyakornokként, majd pedig, ha 18-ik életévét betöltötte, mint a Kohlen Szállítmányozási Vállalat elnök-vezérigazgatójaként.

Azt mondják, hogy komoly lehetőségek adódnának neki az űrszállítmányozás terén, de sajnos jelenleg nem rendelkezik a megfelelő technológiával. A Whitfield Space viszont élenjár a rakétafejlesztésekben, jelenleg nekünk van a legfejlettebb technológiánk az űrhajózás terén, igaz, még kell egy év, mire kidolgozzuk a sorozatgyártás – egynél több hordozórakéta gyártásának – technológiáját. Bár, sosem gondolkodtam abban, hogy az űrlogisztikában részt vegyek, mi csak a technológiát értékesítettük volna, érdekes lehet a gondolat, hogy létrehozzunk egy konzorciumot erre az iparágra.

Judith Kohlen egyébként, mint nő – ha szabad így fogalmazni egy 17 éves kamaszlánnyal kapcsolatban – számomra teljesen észrevehetetlen. Egyrészt, túl fiatal, legalább 20-21 éves kellene, legyen, hogy komolyan észrevegyek valakit. Másrészt, éppen ellenkezője annak a típusnak, aki engem megmozgat: vékony, törékeny, akár egy balett táncos, bőre halvány, szinte porcelán fehér, haja már-már ezüstbe hajló platinaszőke, szemei vízkékek. Ezzel szemben én a Maddie-hez hasonló, fitnesz/bikini-modell testű, dögös lányokhoz vonzódom. Találkozni, még sosem találkoztunk, bár, állítólag egyszer már voltunk közös társaságban pár hónapja, de erre én nem emlékszem, nem vettem észre – ami meglehetős udvariatlanság lenne a részemről, de ez az igazság.

A testőreim, akár csak maguk is vendégek lennének, jóval előttünk szivárognak be a főbejáraton, majd Kate vezetésével követjük őket. Valójában szerintem eléggé kicsi az esélye, hogy bármilyen támadás is érjen, leszámítva egy jól irányzott italt, amit az arcomnak szán esetleg valaki. De, abban is igaza van Kate-nek, hogy a figyelem nem lankadhat, főleg, hogy tele volt a bulvár sajtó a mai bulival.

A Hill Mansion – korábban Stone Mansion – egyébként New Jersey állam legfényűzőbb lakóingatlana - már persze, ha nem vesszük számításba a 102 emeletes Whitfield Tower-t, amiben én lakok. Kiváló érzékkel újították fel, amelyhez egyébként Tom nem nyúlt hozzá, egy-két jelentéktelen apróságtól eltekintve.

Ahogy belépünk a fő hallba, Tom már elénk is siet:

- Szervusz, Remy! - fog velem kezet széles mosollyal - Nagyon örülök, hogy mégis eljöttél!

- Szervusz! - köszönök vissza neki barátságosan - Nem hagytál túl sok lehetőséget!

Tom csak nevet egyet, majd Maddie-hez fordul:

- Wow, hogy te megint milyen esztelenül jól nézel ki! - majd két puszival üdvözlik egymást.

- Szia Tom, köszi szépen! - hárítja kedvesem.

- Gyertek, már jó páran itt vannak, kezd egész jó hangulat lenni!

 

                                                      ***              ***              ***

 

(1)   5’10” – 5’11”: ~178-180 cm

(2)   23 hüvelyk: ~58,5 cm

(3)   22 hüvelyk: ~56 cm

(4)   44 hüvelyk: ~112 cm

(5)   3.000.000 négyzetláb: ~279.000 m2

(6)   1.439 láb: ~440 m


Vadmacska2014. 02. 25. 20:57:01#29422
Karakter: Ethan Ramuld
Megjegyzés: Kicsi kémemnek


Sok évembe telt mire eljutottam oda ahol most vagyok. Sok mindenen mentem keresztül mire az emberek végre tisztelni kezdtek és megbíztak bennem. Persze én is csak a legmegbízhatóbbakkal dolgozok együtt, ebben a szakmában ez az első számú szabály.
Az íróasztalom mögött ülök, a sok papír munka kezd az idegeimre menni. A megbízásokkal nincsen gond, de mellette ott vannak még szállítmányok plusz azért az embereimnek is kell részesedés különben még elkezdenek lázadozni. Az egyik megbízás miatt elküldettem a legjobb bérgyilkosunkért. Lassan itt kellene hogy legyenek. A folyosóról lépések hallatszanak, felemelem a fejemet. Nyílik az ajtó és John lépbe rajta.

- Meghoztam uram, akit kért. –Mondja rám nézve és meghajolva. –Ő Elizabeth a fekete özvegy.

– A nőre mutat aki mosolyogva meghajol. Ugye ez csak valami vicc és csak szórakozik velem.

- Örülök uram, hogy megismerhetem. –Hízelgően néz rám, egyenesen a szemembe. 

- Ő a legjobb bérgyilkosunk? –Kérdezem mogorván, felhúzva a szemöldökömet. Végig mérem a nőt. –Egy nő?

- Igen uram! Ne tévessze meg dekoratív külleme. Kegyetlen és mindegyik kijelölt áldozatával végzett. – John próbálna magyarázkodni de intek neki hogy távozzon, majd később ki osztom.

- Húzz el! – Morranok fel, mire kisomfordál a szobából, fel kellek és közelebb megyek a állítólagos bérgyilkosunkhoz. Az állát megfogom és úgy fordítom az arcát hogy egyenesen a szemeimbe nézzen. Ridegen, titokzatosan mégis csábítóan néz rám. –Miből gondolod, hogy megbízom benned… Elizabeth?

- Nem kell megbíznia bennem uram… én pusztán a gyilkolás élvezetéért teszem, amit teszek. Na meg a pénzért. – Alsó ajkát megnyalja és megharapja. Szóval ki akar velem kezdeni, hát ahhoz korában kell felkelnie.

- Kurva ként nagyobb hasznod lenne nem gondolod? – Kérdezem kissé gúnyosan.

- Nem gondolom uram, hiszen minden kiosztott ellenfeleddel végeztem. Nem volt ki megszökött volna előlem. –Susogja közelebb lép és a mellkasomra teszi a kezét. Megáll az szem ettől a nőtől, jó hogy nem vetkőzik le előttem. –Tudja ön igen csak kiszámíthatatlan egyén. Hiszem külsőre vékony ér erőtlennek tűnik, de érzem magából a dominanciát, na és hogy vágyik egy kis érzékek borzolására. – Végig simmit a mellkasomon, elengedem az állát és el lököm magamtól. Nálam ezzel a hízelgéssel nem fog semmire sem menni.

- Nem vagyok könnyen megkapható és nálam a hízelgéssel nem mész semmire. – Morgom komoran és ridegen.

- Ki mondta, hogy én meg akarom kapni, inkább úgy mondanám én tárulkozom fel ön előtt…

- Mondtam én, hogy egy kurvával többre mennék. –jegyzem meg ridegen.

- És honnan tudja uram, hogy nem csak bemutatót tartok önnek, hogy férfi áldozataimmal miként végzek? – Szóval most mással próbálkozik, furmányos de ezzel sem fog semmire sem menni.

- Ne rajtam bemutatózz, mert itt helyben kinyírlak. –Fenyegetem meg ridegen mire csak felvonja a szemöldökét.

- Csak rajta főnök… meglátjuk, melyikünk kapja elő gyorsabban a stukkert. – Önelégülten vigyorog, ám legyen letörlöm a képéről ezt a mosolyt. Hirtelen nyúlok a fegyveremért, de ő gyorsabb elő kapja és mellém lépve a fejemhez tartja. Tényleg jó ezt meg kell hagyni, még egy kicsit kell csiszolgatni és hírhedt bérgyilkos válik belőle. –Én voltam a gyorsabb. –Kuncogva jegyzi meg, majd elveszi a pisztolyt és elém lép. A fegyvert elteszi és a mellei alatt fonja össze a kezeit. –Szóval? Miért is hivatott? – Válaszul egy borítékot nyomok a kezébe.

 
-       Egy igen befolyásos üzlet ember, aki nem egyszer próbált már nekünk keresztbe tenni. Nehéz lesz a közelébe férkőznöd, de nem lehetetlen. Egy hetet kapsz rá, ha valóban annyira ügyes vagy nem lesz gond…

-       Rendben van. – Veszi el a borítékot. – Akkor majd találkozunk még. – Kacsint rám és ki sétál. Jó pár percig nézek utána, majd behívatom Johnt.


-       Most mégis mi a bajod? – Mikor magunk között vagyunk félre teszi a formalitást, hiszen rég óta ismerjük már egymást.


-       Legalább szólhattál volna hogy egy kis kurvát hozol ide. – Ülök le a székembe. – Egyáltalán mit tudsz erről a nőről?


-       Egy éve megjelent hogy csatlakozni akar, elsőnek csak kis ügyeket kapott meg aztán láttuk hogy elégé ügyes így nagyobb melókat is kapott. Elvileg egyedül él egy kis házban. – Bólintok, jobb lesz ha utána nézek ennek a kislánynak. Intek mire John távozik, a gépem elé ülők, és elkezdek keresgélni. Van egy hetem hogy nyomozzak a kicsike után.

A napok telnek én pedig nem találok semmit, talán tényleg lehet benne bízni. Leteszem a kávésbögrét és felsóhajtok. Ahogy viselkedett, abból egyből arra következtetek hogy valami nem stimmel, de amíg nincs valami bizonyíték nem gyanúsíthatom meg. Fel állok és az ablakhoz sétálok, a házam nincs messze az irodától, de csak kevesen tudnak róla. Egy emeletes háznak a tetején lakom, nem éppen nagy de nekem tökéletesen megfelel. Kis ideig elgondolkodok majd a telefonomért nyúlok. Van valaki aki talán tud nyomozni Elisabeth után. Pár pillanatig kicsöng majd fel veszi.

-       Katy, szia. Lenne egy kis munkám számodra. Egy Elisabeth nevű nő, bérgyilkos nálunk. Igen tudom hogy nem dolgozol ingyen, majd kifizetlek ha találsz valamit. Jó rendben van szia. – Rakom le. Katy egy tolvaj de egyben egy beépített emberem is. Remek kapcsolatai vannak és bárkiről bármit ki tud deríteni. Remélem pár napon belül sikerül valamit találnia. Elintézek még pár telefont meg átfutok pár papírt is, de úgy döntök ma pihenek és otthon maradok. Este fele kopognak, az ajtó felé fordulok, de egyik kezem máris a pisztolyra csúszik. Mintha egy kulcs kattan a zárba, kinyílik.


-       Nocsak Ethan azt hittem nem leszel itt? – Katyre nézek. – Na miért vagy ilyen morcos?


-       Hona van kulcsod a lakásomhoz? – Katy hamiskásan elmosolyodik.


-       Az maradjon az én titkom. – Átkarolja a nyakamat. – De meghoztam amit kértél.


-       Akkor add oda. – Felelem neki komoran.


-       Jaj de türelmetlen vagy, nem akarsz egy kicsit lazítani elégé feszültnek tűnsz. – Eltolom magamtól mire kicsit meglepődik. Volt már párszor hogy lefeküdtünk, de szinte nem jelentünk egymásnak semmit.


-       Katy ehhez most semmi kedvem, kérlek add oda a papírokat.


-       Nem adok ingyen semmit ezt te is tudod. – Elvesztem a türelmem elkapom a karjainál fogva és a falhoz nyomom. – Nocsak csak nem keménykedsz? Tudod jól hogy ismerem a módszeridet.

- Jól van ha játszani akar hát játszunk. De nem fogok vele finomkodni, egy mozdulattal megpördítem, hogy háttal legyen nekem majd a hálómba viszem. Az ágyra döntöm, nem ellenkezik. Hamar megszabadítom mindkettőnket a ruháktól és vadul szeretkezünk…


Másnap reggel korában felébredek, a mellettem szuszogó Katyre pillantok. Nem mondom hogy nem fordult meg már a fejemben hogy összejöjjek vele, de egyikünk sem az a hűséges típus. Az oldalán végig simítok egy kis rózsaszín hegen, az első éjszakánkon kapta. Nagyon felhúzott, az ágyhoz bilincseltem és megfenyegettem, hogy ha nem hagyja abba nagyon megbánja. Folytatta tovább, elő vettem a késem és megvágtam, akkor láttam először és utoljára félelmet az arcán. Azóta mondjuk tudja hogy meddig menjen el. Fel kellek, elmegyek lezuhanyozni, felöltözök majd a lánytáskáját átkutatva kiveszem a papírokat. Leülök egy bögre és egy szál cigi mellé és elkezdem átolvasni. Van pár infó Elizabethről. Ezek alapján nem igazán az akinek mondja magát. Elmosolyodom, a markomban van a kicsike, jobb ha mielőbb kiszedek belőle mindent. Katyt megkérem hogy ne beszéljen az adatokról.

Két nap múlva jelentkezik a kicsike, Johntól kapok egy hívást hogy vissza tért a bázisra. Megmondom neki hogy tartsa ott és érte megyek. Magamhoz viszem, talán még zsarolni is tudom. Egyelőre jobb ha a többiek nem tudnak róla, bár még mindig nem hiszem el Johnak hogy a frászba nem tűnt fel hogy nem stimmel vele kapcsolatba valami. A kocsimmal vissza megyek a bázisra.
 


Leiran2013. 12. 26. 12:38:15#28686
Karakter: Reveno Lilien
Megjegyzés: ~Vadmacskának


 El kellett hagynom a vőlegényemet a munkám miatt, ami rendkívül fáj, de sajnos a titkos szolgálatnak dolgozom és a lány búcsúztatómról raboltak el, és új személyiséget adva nekem, nyilvánítottak halottnak. Egy Maffia szervezethez kellett beépülnöm. Sikeresen történt az akció és már egy éve, hogy a tagja vagyok, ám eddig csak a kis főnökhöz jutottam el, de ma… eljött a napja, hogy a fő vezetővel találkozzam.

Bízom benne, hogy a legjobb benyomást fogom tenni a főnökre és ez által, közel kerülhetek hozzá, hogy lebuktathassam. Az irodájába kísérnek és a helyettese lép be elsőnek.

- Meghoztam uram, akit kért. –Mondja rá nézve meghajolva. –Ő Elizabeth a fekete özvegy. –mutat be a maffiában elterjedt álnevemen. Mosolyogva hajtok fejet.

- Örülök uram, hogy megismerhetem. –Mondom hízelgőn és lassan felegyenesedve nézek szemeibe kicsit csábítóbban.

- Ő a legjobb bérgyilkosunk? –kérdi mogorván felmorranva, felhúzva szemöldökét és úgy már végig. –Egy nő?

- Igen uram! Ne tévessze meg dekoratív külleme. Kegyetlen és mindegyik kijelölt áldozatával végzett. – mondja és int neki, hogy távozzon.

- Húzz el! –morran fel szóval is és a talpnyalója lapos kúszásban távozik a szobából. Közelebb jön hozzám és állam alatt fogja meg arcom és emeli fel fejem, hogy szemeibe nézzek. Jól eszembe vésem arcvonásait, ugyanis le fogom buktatni. Ridegen, titokzatosan mégis csábítóan nézek szemeibe. –Miből gondolod, hogy megbízom benned… Elizabeth?

- Nem kell megbíznia bennem uram… én pusztán a gyilkolás élvezetéért teszem, amit teszek. Na meg a pénzért. –Mondom alsó ajkam megnyalva és beharapom csábítóan.

- Kurva ként nagyobb hasznod lenne nem gondolod? –Kérdi és minden szava undort kelt bennem, de ezt koránt se mutatom.

- Nem gondolom uram, hiszen minden kiosztott ellenfeleddel végeztem. Nem volt ki megszökött volna előlem. –susogom neki a szavakat és, hogy kicsit megtörjem finoman simítom meg mellkasát. –Tudja ön igen csak kiszámíthatatlan egyén. Hiszem külsőre vékony ér erőtlennek tűnik, de érzem magából a dominanciát, na és hogy vágyik egy kis érzékek borzolására. –Suttogom kéjesen végig simítva mellkasát, amire elengedi végre államat és hátrébb lök.

- Nem vagyok könnyen megkapható és nálam a hízelgéssel nem mész semmire. –ismét csak morog és rideg. Nocsak, nehezebb lesz a bizalmába férkőzni, mint hittem.

- Ki mondta, hogy én meg akarom kapni, inkább úgy mondanám én tárulkozom fel ön előtt…

- Mondtam én, hogy egy kurvával többre mennék. –jegyzi meg ridegen

- És honnan tudja uram, hogy nem csak bemutatót tartok önnek, hogy férfi áldozataimmal miként végzek? –kérdem stílust váltva és veszélyesen mosolyodom el.

- Ne rajtam bemutatózz, mert itt helyben kinyírlak. –mondja kíméletlenül szavait, de koránt sem rémiszt meg vele. Felvonom a szemöldököm.

- Csak rajta főnök… meglátjuk, melyikünk kapja elő gyorsabban a stukkert. –Mondom egy önelégült mosollyal, mire hirtelen nyúl a fegyveréhez, de én már elő is kaptam, sőt mellé lépve szegezem fejének a pisztoly csövét. –Én voltam a gyorsabb. –jegyzem meg kicsit kuncogva, majd elveszem a pisztolyt és úgy lépek elé. a tokjába ejtem vissza a fegyvert és melleim alatt fonom keresztbe kezeimet. –Szóval? Miért is hivatott? –kérdem komolyra véve a szót.


Vadmacska2012. 08. 15. 13:31:50#22908
Karakter: Ashlin Valrone
Megjegyzés: Stiamnak


Az ablak előtt állok, előttem terül el a város. New York az esti fények miatt még szebb. Ilyenkor szeretem a legjobban. Behúzom a függönyt, de az ablakot nyitva hagyom had járjon egy kis levegő. A szüleim üzleti megbeszélés miatt jöttek ide engem pedig magukkal rángattak. Elmentek a megbeszélésre én meg itt vagyok egyedül a hotelba.
A fürdőbe sétálok, magamra csukom az ajtót majd a zuhany alá állok. Jól esik a hideg víz, amikor végzek egy törölközőt csavarok magam köré majd kisétálok. A szobámba sétálok, felöltözök és ágyba bújok.
Nagy reccsenésre riadok fel, az órára pillantok. Hajnali három óra van, a szüleim még nem érhetek haza. Ki pattanok az ágyból és ki sietek. Az előtérbe lépve felkapcsolom a villanyt de nem láttok senkit. Sietve benézek a többi helyiségbe is de senki. Az ablakhoz lépek gyorsan bezárom, körbe pillantok. Lehet hogy csak képzelődtem.    
 
~*~
Másnap korán felébredek, a szüleim még nem értek haza. Biztos elhúzódót a megbeszélés. Eszek pár falatot, fel öltözök és elindulok a várósba. Az egyetem felé sétálok, anya azt akarja hogy amíg itt vagyunk ugyan úgy járjak iskolába így ideiglenesen át íratnak. Könnyen megtalálom az egyetemet, fel sietek a lépcsőkön majd be lépek az épületbe. A portás eligazít és az igazgató irodája felé megyek. Felfelé sietek az emeltre amikor bele megyek valakibe.
-          - Nem tudsz vigyázni! –Szól rám mérgesen egy srác. Talán egy fejel magasabb nálam. Olyan alak akivel nem szívesen akad össze az ember sötétedés után.
-         -  Véletlen volt nem kel így felkapnod a vizet. – Vágok vissza kicsit mérgesen, mire elkapja a csuklómat és magához ránt.
-         -  Látom új vagy még és nem tudod mi itt a szokás. – Gúnyosan el mosolyodik, és erőseben megszorítja a csuklóm. – Azt ajánlom húzd meg magad szívi és nem lesz bajod. – Már vágnék vissza amikor átkarol valaki hátulról. Meglepetten pillantok hátra, egy vörös hajú srác.
-         -  Téged egy percre se lehet magadra hagyni mert bajba keveredsz. – Mosolyog rám majd a másik srácra néz. –Eric ilyen mélyre süllyedsz hogy megfenyegetsz egy elsős lányt. – Eric nem válaszol el enged majd félre lökve minket elviharzik.
-         -  Köszi de meg tudom magam védeni….- Nézek a vörös hajúra.
-         -  Igen azt láttam, de nem szerencsés dolog a környék legproblémásabb emberébe belekötni. Egyébként te vagy az új lány nem? – Bólintok. –Komolyan első nap bajba kerülsz na de gyere körbe vezetlek.
-         -  Köszi, amúgy Ashlin vagyok.
-         -  Én Stiam. –Mondja majd elindulunk a folyóson.  


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).