 Karakter: Jaden Woods
Megjegyzés: (Diáklánykámnak ~ danámnak)
Nem szólalunk meg, csak elkezdünk sétálni vissza fele, amerre a szálláshely van. Viszont egyszer az egyik bokor közül ijedtében egy vaddisznó szalad ki. Dorothy ijedtében felsikolt, és a kezemet fogja meg.
- Nyugi csak egy vaddisznó. – próbálom nyugtatni. Érzem, hogy a fogáson lazít, de nem hiszem, hogy el fogja engedni a kezemet, de én csak örülök neki.
- Nem baj, ha fogom a kezed? – kérdezi és még hallom a hangján, hogy izgul.
- Nyugodtan, ha neked így jobb.
- Köszi. – rám mosolyog, majd megint elindulunk. Nem szólunk semmit, de most a csendet kivételesen nem Dorothy sikolya, hanem inkább édes hangja zavarja meg. – Mióta vagy itt, mármint ezen az egyetemen.
- Régóta. – adok kicsit kitérő választ. – De most inkább ne rólam beszéljünk.
- Akkor? – kérdez meglepetten.
- Rólad. Hogy-hogy erre az egyetemre jöttél? – teszem fel a kérdést, hiszen érdekelne fogom-e esetleg tanítani.
- Állatorvos szeretnék lenni. Ennek az egyetemnek van a legjobb híre és nagyon szerettem volna idejárni.
- És sikerült. – mondom kedvesen. Akkor ezek szerint még is csak leszek a tanára. Nem baj tiltott gyümölcs a legfinomabb.
- Igen. Na és te? – pont mikor elkezdene felőlem érdeklődni megjelennek a többiek. Kezét elveszi az enyémből, amit kicsit sajnálok.
- Szia. No lám meg van a mi kis éjszakai baglyunk. – mondja Matt, aki ezt a mondatát Dorothy-nak szánja. Tudja, ha nekem szánná búcsút mondhatna félévi jó átlagának.
- Nem hiszem, hogy szárnyaim lennének és csőröm, de azért köszi. – válaszolja, vissza, amire csak elmosolyodok. Ám amint kiérünk a fényre, mindannyian megbámulják a kis baglyukat.
- Már mindenki a szálláson van és meg is vacsoráztak. – tájékoztatnak minket.
- Menjünk mi is. – jelentem ki, mert kilyukad a gyomrom. – Már éhes vagyok.
- Aztán meg mehetünk bulizni. – öreg barátok tudják mivel tudnak felvidítani.
- Dorothy nincs kedved velünk tartani? – érdeklődik Matt.
- Szabad?
- Senki nem szerez róla tudomást jól fogunk szórakozni. – mondják mindannyian. – Főleg ha Jaden is jön. Igaz? – néz rám mindenki, amire csak elmosolyodok. Ezek fel akarják szedni Dorothy-t, de erről lecsúsztak. Nem fogom hagyni, hogy ők vigyék el.
- Persze. Na Dorothy? – kérdezek rá. Így jobban tudok rá vigyázni.
- Jó, csak átöltözök. – válaszolja. És igazán helyes válasz.
- Ez az bagolykánk. – mondják nevetve. Szegényke, kicsit meg fogja járni ezekkel a barmokkal, de legalább vigyázni fognak rá, meg segíteni. – A bejárati ajtónál találkozunk.
- Oké. – int, és már megy is a szállás felé.
Amíg távol van, a fiúknak elmagyarázom, hogy ha bárki akár bántani meri vagy akár mi eltöröm az ujját és búcsút mondhat az egyemnek. Erre csak röhögnek, hogy ennyire megfogott a kis csaj pedig tanár vagyok, de lecsitítom őket. Nem lenne jó ha felvernének mindenkit így is ha lebukunk nem kicsit fognak engem elővenni és akkor egy jó tanáruktól is elbúcsúzhatnak.
Ahogy várjuk dorothy-t nem sokkal később meg is érkezik. Gyönyörű egybe ruha van rajta. Tökéletesen kiadja az alakját, ami meg csodálatos.
- Bocsi a késésért. – mondja mosolyogva.
- Azta, kislány jól nézel ki. – mondja, majd Alex odamegy, megfogja a kezét és megpörgeti. Valóban csodálatos.
- Köszi. – megakad mindenkinek a szeme rajta. – Na, mehetünk? – néz ránk, mire nagyjából észhez térünk.
- Dehogy nem. Na gyertek menjünk, mielőtt meglátnak minket. – mondom mindenkinek, mire megpróbálják eltakarni Dorothy-t és végül már megyünk is a közeli szórakozó helyre, amit ilyenkor fel szoktunk avatni.
Elég nagy robajjal lépünk be a kocsmába. Leülünk a helyünkre és megy is a hülyéskedés. Beszélgetünk és röhögni, na meg storizgatunk, de jó sokat. Egyszer csak Alex megszólal.
- Na, igyunk is már valamit porzik a májam.
- Szívből szóltál öregem. – helyesem Matt. – Na ki mit kér? – néz körbe, de elsőre a szépségünkre néz. – Szépségem, önnek mit kérhetünk? – kérdezi meg.
- Nem kérek semmit. Nem iszok. – mondja, mire csak elmosolyodik.
- Ugyan már igyál már velünk. – kezdi el nyaggatni. Szegényke. Rá fognak szállni teljesen.
- Rendben van, de csak bort kérek. – egyezik bele, és látom, hogy Matt nyaggatná tovább, de nem hagyom.
- Matt. – szólok rá kicsit erélyesebben. – ha csak bort akar inni, csak azt iszik. – mondom, amire nagyot sóhajt.
- Jól van na. – fejezi be a nyaggatást. Megrázom a fejemet. Ilyenkor olyan, mintha az apjuk lennék. Dorothy lassan mellém csúszik, ahogy a srácok elmennek italért.
- Köszönöm. – néz rám, amire csak elmosolyodok.
- Ugyan már. Most rád vannak szállva nagyon, de jó fejek. – mondom kedvesen.
- Elhiszem, ha te mondod. – mondja mosolyogva és nem is tudunk több mindent beszélgetni, mert jönnek a haverok. Annak viszont örülök, hogy pont úgy ülnek le, hogy Dorothy mellettem marad. Nekem is hoznak jó tömény itókát meg maguknak is, Dorothynak persze csak bort hoznak, ahogy kérte.
Elég szépen elkezdünk iszogatni. A srácok már nagyon a padlón vannak, és ahogy figyelem a kicsi Dorothy-t is sikerült leitatniuk, de még szerencsére magánál van, csak látszik, hogy nagyon jó kedve van.
Ahogy beszélgetünk ő is beszáll, de nem is akárhogy. Hozzám bújik és átölel. Elmosolyodok és én is magamhoz ölelem. Sokat beszélgetünk és hülyülünk is. Készül rólunk kép, ahol egy puszit kapok az arcomra. Nagyon aranyos, amikor van benne.
- Most már lassan ideje visszamennünk. – szólok a többieknek, bár én sem vagyok a legbiztonságosabb részegen.
- Maradjunk már még. – nyávogja mindenki, miközben a kis szépség csak nevet. Elmosolyodok, majd kezemet gömbölyű és csodálatos fenekére csúsztatom, amire megint csak nevetni kezd.
- Jól van, most már megyünk nincs apelláta. – mondom határozottan egy kis tanárias szigor, amire nagyot sóhajtok.
- Olyan ünneprontó vagy Jaden. – mondják kórusba.
- Ez van, de akkor is megyünk. – mondom, és egymásnak támaszkodva indulnak el. – Gyere, szépségem mi is indulunk. – felállunk, de még mindig egymásba gabalyodva indulunk el a szállás felé, bár nekem kicsit máshol van, mint nekik, de majd csak haza találok egyszer.
Haza fele úton is csak röhögnek és szórakoznak. Leteszem a fiúkat, majd elkísérem Dorothy-t a szállás helyére. A bejáratnál megállok, hiszen én nem tudok itt tovább menni, meg nem is lenne szerencsés.
- Holnap találkozunk szépségem. – mondom kedvesen és mosolyogva, mire rám néz.
- Rendben szőke hercegem. – nem kicsit meglepődök a megszólításon, de jól esik és megmosolyogtat.
- Aludj jól. – adok neki egy puszit. Az arcára akartam adni, de pont belefordult és így ajkaira sikeredett, amire mosolyogva válok el édes ajkaitól.
- Jó éjt. – mondja, majd megfordulva beszambázik az épületbe. Elvigyorodok, majd én is haza megyek, bár nem a legrövidebb úton, mert elég kacskaringós volt.
Haza érek elfekszek az ágyamon, és szinte a pia hatására azonnal elnyom az álom.
|
