Karakter: Shiro Katsuhiko
Megjegyzés: ~Felicitynek
Végre péntek! Ugrok ki boldogan az ágyból. A kedvenc napom, csak négy órát kell a gimibe tölteni, aztán a délután és az egész hétvége csak az enyém.
Egy gyors zuhany, és indulok is. Szerencsére gyorsan telik a nap, szinte alig kellett ma tanulni valamit.
Dél körül Hirohoz megyek, hogy együtt megírjuk a francia házi dolgozatot. Akármilyen rövid is a nap, ebből mindig egy rakat lecke van. Épp a felénél tartok, amikor hirtelen megszólal.
- Hallod, Katsu! – mondja jó hangosan, amitől csak kicsit lett szívinfarktusom.. túlságosan belemélyedtem az írásba..
- Mond.
- Azt rebesgették, hogy este lesz valami hatalmas parti abban a klubban, ahol múltkor is voltunk, tudod az, na most a neve nem ugrik be. – mondja és a száját mosolyra húzza.
- Igen? Akkor ott a helyünk! – mosolyodok el én is – A többieknek szóltál már?
- Naná, ők is jönnek, ott találkozunk.
- Oké. – válaszolok, majd újra belemélyedünk a franciába.
Fél óra alatt végeztem is, de Hiro még mindig csak alig haladt túl a felén, így még neki is segítettem. Csöppet sem bántam, én szeretek írni.
Több mint egy óra alatt sikerült végezni, megbeszéltünk, hogy majd átugrik ha indulunk, és ezzel mentem is haza.
Még csak három óra volt, és mi nyolckor indulunk.. mit csinálok én addig?
Végül úgy döntöttem, hogy lefekszem és olvasok. Feltettem a fülhallgatót, és kézbe vettem a kedvenc könyvem. Hogy meddig olvastam, nem tudom, de egy idő után elnyomott az álom.
*~*
Este arra ébredek, hogy valaki őrülten nyomja a csengőt. A telefonomért nyúlok.. van vagy tíz nem fogadott hívásom és.. már nyolc múlt! Francba, elaludtam!
Pattanok, és rohanok le ajtót nyitni. Hiro az, kicsit sem boldogan.
- Nem is te lennél. – „köszön”
- Öt perc! – mondom, és szaladok vissza a szobámba.
Lenyomok gyorsan egy három perces zuhanyt, aztán felkapok valami ruhát, de azért úgy, hogy jól is nézzek ki. Elrakom a tárcám meg a telót, és baktatok vissza Hirohoz.
- Késtél! Ez öt és fél perc volt. – jegyzi meg röhögve.
- Nem mondod, hogy mérted? – nevetek én is.
Az oda utat végig hülyéskedjük, majd mikor odaérünk a srácok már türelmetlenül toporognak.
- Had találjam ki – kezd bele Ryu – elaludtál, mi Katsu? – röhögnek.
- Mindig ez van, hihetetlen vagy! – morog Yuko.. ő nem szeret várni.
- Bocsánat! – mondom aranyosan, és átölelem.
Vesz egy mély levegőt. Nyertem.
- Rendben, megbocsátok, de most utoljára! – hihi.. ez mindig bejön.
- Bemegyünk végre? – kérdi Jin.
- Menjünk! – mondom lelkesen és elindulok befelé.
Jó nagy tömeg van, így a jó, több a lehetőség, hogy szórakozzak.
Lassan elválunk, mindenki más felé megy. Pár perc után ki is szemelek egy fickót, akivel elszórakozok. Két perc elég volt hozzá, hogy üvöltsön.
- Mit képzelsz csak úgy szórakozhatsz az emberekkel?
- Igen pontosan. – válaszolok pimaszul, majd érzem, hogy valaki átkarol.
- Ne haragudj az én hibám. Tudod az édeském mániája, hogy féltékenyé akar tenni és a következményekkel nem törődik, ugye szívem? – mosolyog rám, amit nem tudok hova tenni, aztán megértem, gondolom, megvédene vagy mi.
- Igen pontosan, de hát sosem veszi a lapot. – veszek mély levegőt. Szeretek játszani.
- Ez remek örülnék, ha máskor engem kihagynátok ebből a játékból. Te pedig kössél pórázt a kicsikédre. – mutat a fiúra mellettem. Reflexszerűen én is ránézek.. egész helyes.
- Meg lesz és tudod mit a következő piát én állom. – ölel még mindig, ami kezd kissé zavarba ejtő lenni.
- Az a minimum. – válaszol a pasi, majd sarkon fordul. A fiú, aki eddig ölelt, elenged és felém fordul. Hátrébb lépek egyet, majd ránézek.
- Kösz a segítséget bár megoldottam volna. – mondom határozottan.
- Hát nekem nem úgy tűnt. Vannak itt veszélyes alakok jobb ha vigyázol.
- Nyugi nagyfiú vagyok. – kacsintok, majd megindulok, de látom, hogy a srácok már idegyűltek, így hozzájuk lépdelek.
- Muszáj mindig bajt csinálni? – morog megint Yuko.
- Igen. – válaszolom makacsul, választ már nem várok, megyünk táncolni.
Mivel a jelenlegi zene annyira nem tetszik, én inkább leülök, Ryu is velem tart. Miközben beszélgetünk, a pincér elém rak egy pohár italt, ami nem is kértem.
- Ezt az az úr küldi önnek. – mondja, mire odanézek. Édesen rámosolygok hálám gyanánt.
- Valakinek nagyon tetszel.. látszik nem ismer. – jegyzi meg Ryu.
- Elmehetsz a.. – utálom a hülyeségeit.. de azért én is elmosolyodom.
- Megyünk táncolni? – kérdi.
- Naná. – és már a parketten is vagyok.
Érzem ha néznek.. szinte ég a hátam a tekintetétől. Akárhányszor fordulok, mindig az ő szemeit látom, hogy engem bámul. Végül nem bírom már tovább, odamegyek.
- Ennyire feltűnően ritkán szoktak bambulni. – ülök le.
- Ne haragudj, de nem bírom levenni rólad a szemem annyira csodás vagy. – ritkán kapok ennyire őszinte választ.. zavarba hoz..
- Ez kedves. Kösz az italt, de tudod, nem vagyok az a fajta, akit ezzel fel lehet csípni. – igyekszem határozott maradni. Mondjuk ez igaz is, nekem több kell mint egy pár kedves szó és alkohol.
- Nos reméltem is és gondoltam. Te nem tűnsz olyanak, akinek ennyi elég és ez tetszik. A nevem Akihiro Aida. – nyújt kezet. Ez meglepett..
- Szóval tetszik hmm érdekes azt hittem a pasik azt szeretik, akit könnyen meg lehet kapni – nézek felfelé miközben gondolkodom. Kezet fogok vele, és mosolyra húzom a szám - Shiro Katsuhiko. Szólíts Katsunak vagy Katsuhinak . – mutatkozom be.
- Én nem szeretem. Katsuhi mond csak találkoznál velem valamikor? Esetleg holnap? Szívesen megismernélek közelebbről – kérdezi kedvesen.
- Persze, örömmel találkoznék veled. – mosolygok rá. Igazán nem gondoltam, hogy elhív valahova.. talán még valami jó is kisülhet ebből.
- Ez csodás. Megadod a számod? Holnap felhívnálak, hogy hol találkozzunk.
- Aha, oké. – és már írom is fel egy kis cetlire. – Tessék. – mosolygok.
- Akkor holnap, szia. – köszön.
- Rendben, már várom, szia. – dobok egy puszit, és már el is tűntem a tömegben.
Még nincs olyan késő, de én már elfáradtam. Szólok a srácoknak, hogy lépek, majd indulok is kifelé. Hazafelé menet a gondolataim Akihiron jártak.. milyen szép neve van, és milyen aranyos fiú. Észre se vettem, már otthon voltam. Szerencsére még a szüleim nem érkeztek meg, de a biztonság kedvéért halkan lopóztam be, majd fel az emeletre, és be a szobámba.
Kivételesen fürödtem. Engedtem egy nagy kád forró vizet, és vagy egy órát lazítottam. Közben egyszerűen nem tudtam kiverni őt a fejemből.
Lassan kimásztam, majd felvettem a pizsamám, ami egy hosszú pólóból és egy boxerből állt, majd ledőltem az ágyamba. Mielőtt elaludtam volna, még az utolsó gondolatom Ő volt..
*~*
Reggel a mobilom csörgésére ébredek. Érte nyúlok és felveszem.
- Haló? – szólok bele enyhén kómás hangon.
- Szia Katsuhi, Akihiro vagyok. – hallom a vonal másik végéről.
- Akihiro! – ülök fel hirtelen, amitől el is szédülök – Szia, hogy vagy?
- Jól, köszönöm. Te pedig, mint hallom, még aludtál, bocs, hogy felkeltettelek.
- Ugyan, semmi baj, így is sokat alszok. – mondom enyhén nevetgélve.
- Értem, akkor mikorra készülsz majd el?
- Gyorsan megy, negyed óra. – válaszolom.
- Akkor mondjuk fél óra múlva találkozunk a klub melletti kávézóba?
- Igen.
- Akkor ott várlak. Szia.
- Szia.
Nyomtam egy piros gombot, majd leraktam a telefonom. Egek! Mitől vagyok ennyire zavarba..?
Felállok, majd megyek zuhanyozni, és kiválasztom a ruhám. Még jó, hogy nem vagyok az fajta, aki órákig válogat, hogy mit vegyen fel. Nekem ez öt perc. Még zsebre vágom a cuccaim, és indulok is.
Gyorsan ott vagyok. Ezen a helyen még sose jártam, mi mindig csak a klubba mentünk be, ilyen helyen utoljára nem is emlékszem mikor voltam.
Az ajtó mellett megpillantom Akihirot. Tegnap a sötétbe láttam, de most, hogy fénybe is szemügyre vehetem.. még aranyosabb, mint emlékeztem. Kósza, barna haja pedig csak még jobban kiemeli az arcát. Odalépdelek hozzá. Ahogy közeledek egyre jobban tetszik, amit látok.
Végül, amikor már alig három méterre vagyok tőle, észre vesz. Felém fordul, a szemeimbe néz azokkal a gyönyörű boci szemeivel. Érzem, ahogy a földbe gyökerezik a lábam.
- Szia! Örülök, hogy újra láthatlak. – nyom egy puszit az arcomra, amit viszonzok is.
- Én is. – mosolygok rá.
- Akkor bemegyünk?
- Persze. – szélesítem a mosolyom, majd elkapom a kezét, és elkezdem húzni befelé.
|
