Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Ugyan már, ilyenért ne kérj bocsánatot! – mosolyog rám kedvesen, miközben a hátamat simogatja, ami nagyon jól esik. - Ráadásul a hányinger az még teljesen megszokott dolog. Ha tudnád, hogy én mit csináltam az elsõ repülõ utamon. – forgatja meg mosolyogva a szemét, amire felfigyelek. – Igaz, én nem hánytam, de azért az is elég ciki volt.

- Nem hiszem, hogy van ennél cikibb. – emelem rá a tekintetem, miközben megtörlöm a számat.

- Hát… lehet, hogy van benne valami, de én sem voltam semmi. – nevetése nagyon édes. Elmosolyodok kicsit és csak õt figyelem most látom csak, hogy milyen gyönyörûen néz ki. – Azzal kezdõdött az egész rémálmom, hogy egyedül kellett megtalálnom a repteret, elutaznom odáig és becsekkolnom. Kicsit rossz volt egyedül utazgatni meg kérdezõsködni, pláne, hogy rettegtem attól, hogy repülni fogok. Aztán a reptéren rossz sorba álltam a csekkolásnál. Aztán meg várhattam egy csomót és egyfolytában az járt a fejemben, hogy le fogok zuhanni és, hogy még visszafordulhatok, de eljött a felszállás pillanata. Elõször is, ahhoz, hogy becsatoljam az övem, kellett vagy öt perc. Én sem tudom, hogy csináltam. Elkezdtünk emelkedni és kikukkantottam az ablakon és úgy éreztem, hogy minden egyes hajszálam elkezd égnek állni, ahogy a város zsugorodik alattunk. Egyetlen kérdés motoszkált a fejemben, még pedig az, hogy vajon ki lehet-e még ugrani… Meg a legrémesebb az egész útban az volt, hogy amikor bedugult a fülem, akkor elkezdtem kibontani a cukrot, amit hoztam magammal, de nem akart kinyílni a zacskó. Ezért egyre erõsebben húztam, hogy végre kinyíljon, aztán a zacskó kiszakadt és a cukrok elrepültek az összes égtáj felé én meg folyamatosan bocsánatot kérve szedegettem. Azt hittem, hogy elsüllyedek. – hát nem lehetett kellemes érzés, meg repülõ út.

- Ezt nem mondod! Jaj te szegény! – kuncogom kicsit el magam, amihez õ is kapcsolódik. Nagyon aranyos és jó, hogy ilyeneket megoszt. – De ha ennyire féltél a repüléstõl, hogyhogy stewardess lettél?

- Hát magam sem tudom. Az elsõ utam után már nem féltem annyira és egyre jobban tetszettek a felhõk. Meg a felszállás és a leszállás majdnem olyan, mint a hullámvasút. Szerintem, ha azt képzeled, hogy a hullámvasúton vagy, akkor lehet nem leszel rosszul.

- Lehet… - gondolkozok el. Már csak az a kérdés, hogy szeretem-e a hullámvasutat.

- Amúgy miért mész Japánba? Nyaralni vagy dolgozni vagy valami más? – kezd el tovább kérdezõsködni.

- Tanulni megyek. Jelentkeztem egy cserediák programba és Japán elég érdekes hely, de sajna csak repülõvel lehet odajutni. – csinálhatták volna közelebbre.

- Hát igen, ezzel nem vitatkozom. És melyik egyetemre mész?

- Az Eijire. Pont abban a városban van, ahol a reptér, szóval leszállás után nem kell majd sokat utaznom.

- Nahát! Én is ott lakom!

- Igen! – mi csoda szerencse. Egy ilyen kis édes is ott lesz, akivel találkozhatok is.

- Ezt a véletlent! – mosolyogok rá. Ennyire szerencsés nem is lehetnék, mint most vagyok.

- Különben, ha már egy városban fogunk lakni engedd meg, hogy bemutatkozzam. Arisu Saigo. – nyújtja felém édes kezét, amit természetesen elfogadok.

- Daniel Jetro Frones és nagyon örülök, hogy már van egy olyan kedves ismerõsöm, mint te.

Szinte az egész utat végig beszélgetjük és nagyon jó a társasága. Jó lesz vele esetleg többet találkozni, mert nagyon jó társaság és igazán kedves. Jó lesz még vele beszélgetni, meg hátha esetleg már is lehetne közöttünk. Igaz vannak kérdések, amikrõl terelem a témát nem is kicsit, ám az a jó, hogy nem feszegeti õket, hanem átlépve rajtunk folytatjuk a beszélgetést.

A leszállásnál megint magamra hagy és próbálok nem arra gondolni, hogy a levegõben vagyok, mert akkor tuti, hogy megint elhányom magam.

- Igen, azt hiszem most már igen.

- Akkor rendben. – rám mosolyog, majd õ is visszamegy a helyére, én meg megint egyedül maradok. Olyan jó lenne, ha nem csak barátság lenne közöttünk. Nagyon gyönyörû nõ. Igaz, hogy idõsebb, de nem érdekel. Azaz egy számít, hogy ami közöttünk van és érezhetõen vibrál közöttünk a levegõ.

Leszállás után egybõl felvesszük a kézi poggyászt és irány a váró, ahol átvehetjük a bõröndöket és utána meg mehetek az egyetemre. Amikor az ajtón lépek ki, Saigo egy papírt tesz ad a kezembe, amire elmosolyodok.

- Viszlát Dan, remélem még összefutunk. – köszön el én meg zsebreteszem a papírt. Majd kint megnézem mit is kaptam tõle.

- Csak Jetro és én is remélem. Köszönök mindent. – intek egyet, majd le is szállok. Egy taxit fogok és elmegyek az albérletbe, ahol lakni fogok az egyetem ideje alatt.

Kipakolok az albérletben, majd anyuval is beszélek, hogy megérkeztem és ne parázzon minden rendben van. Ám utána viszont unatkozok. Nem tudom, hogy mit csinálhatnék, de van is egy ötletem.

Zsebembe nyúlok és kiveszem a cetlit, amire a telefonszám van odaírva. Be is pötyögöm a telefonba és már hívom.

- Igen tessék? – szólal bele az édes hang, amit egészúton hallhattam.

- Szia Jetro vagyok. – mutatkozok be, miközben elfekszek a kanapén.

- Oh. Szia. – hallom a hangján, hogy mosolyog. – Miben tudok segíteni?

- Kicsit unatkozok. Nem lenne kedved sétálni egyet vagy megmutatni esetleg, hogy mit merre találok? – érdeklõdök kedvesen.

- Persze szívesen. Merre laksz és akkor odamegyek.

Elmondom neki a címet, majd elköszönve egymástól indul is hozzám, hogy megmutassa mit merre találok, de leginkább azért, hogy újra láthassam és vele lehessek. Kicsit ki is csípem magam, bár az öltözetem a régi csak egy kis parfümmel is megspékelem a dolgokat.

Nem sokára meg is érkezik és becsenget én meg persze ajtót nyitok.

- Szia. – Köszönök megint mosolyogva majd becsukom az ajtót és már mehetünk is a kis városnézõ körutunkra.

Nagyon sokat beszélgetünk és tovább folytatjuk a repülõn való kis beszélgetésünket. Így a szárazföldön még kellemesebb a társasága és a hangja egyszerûen bámulatos. Annyira imádom, hogy ilyet. Kár hogy otthon nincsenek ilyen lányok… De annak viszont örülök, hogy itt most találtam egyet, mert õ egy igazi kincs, akire vigyázni kell.

- Olyan gyönyörû vagy. – jönnek ki a szavak a számból, amikor egy szökõkútnál állunk.

- Csak nem tetszik, amit látsz? – kérdezi kicsit kacéran, mire közelebb sétálok hozzá.

- Ami azt illeti nagyon is tetszik. – simítom meg az arcát, de nem tudom, hogy mit csináljak, vagy, hogy mit tehetek meg ebben az országban.

Õ viszont meg teszi helyettem, amit szeretnék. Megszakítja a távolságot és ajkaimra tapadva csókol meg, amit örömmel viszonzom, bár nem mondom, hogy nem vagyok meglepõdve. Derekánál ölelem magamhoz és úgy mélyítem el a csókot átvéve az irányítást.

- Menjünk vissza hozzám? – teszem fel a kérdést, mert szerencsére nem vagyunk olyan messze és a farkam meg kezd ébredezni. Hát igen. Mostanában nem sûrûn voltam csajjal, de kell neki az éhezés néha.

Nem mond semmit, csak bólint. Megfogom a kezét és már indulunk is vissza az albérletbe. Igaz nincs felhúzva az ágynemû, de kit érdekel? Úgy sem aludni szeretnék benne, ha minden igaz.

Nem sokkal késõbb meg is érkezünk. Ahogy bemegyünk és becsukom az ajtót szinte egymásnak esünk és úgy kezdjük el leszedni a másikról a ruhákat, miközben a kanapéig próbálok eljutni, csak annyi a probléma, hogy nem ismerem annyira a járást, de szerencsére egyszer sem esünk el, amíg odáig jutunk.

Ma kell indulnom Japánba a cserediákprogram miatt. Hajnalban kelek, hogy átnézzek mindent, amit kell. Soha nem utaztam még repülõvel, ezért egy kicsit félek tõle, de remélem csak jó dolog lesz benne, na meg élvezetes lesz.

Az összepakolt cuccaimat leviszem, mire anya is felkel. Hát igen a nevelõ apám nem hiszem, hogy felfog falaha is kelni miatta. Szegény anyámat, már olykor sajnálom, hogy elvette anyámat és egyszerûen hagytam, de hát õ tudja én nem fogok beleszólni az életükbe, amíg õk nem szólnak bele az enyémbe.

- Mindent összekészítettél kicsikém? – kérdezi anya, amire bólintok.

- Persze. A ha megérkeztem, majd fogok telefonálni ne aggódj. – mondom kedvesen, majd kiviszem a csomagokat a kocsiba. Se mostohatesómtól, de mostoha apámtól nem köszönök el. Feleslegesnek tartom.

Anyu is beszáll a kocsiba, majd kivisz, bár elõtte még pakol nekem pár szendvicset az útra, ha megéheznék vagy valami. Amint megérkezünk a reptérre, leteszem a csomagjaimat a futószalagra, majd becsekkolok.

Még egy utolsó búcsúzkodás anyutól.

- Tényleg nagyon vigyázz magadra. – kéri már könnyes szemekkel.

- Ígérem, hogy fogok, ne aggódj. – mondom kedvesen. – Nem lesz semmi bajom. Emellett mindennap hívni foglak, hogy mi van velem. – mondom neki, hogy végre megnyugodjon.

- Rendben, de tényleg hívjál. – köti a lelkemre, amitõl már kezdek lassan a falra mászni.

- Egyél rendesen nehogy lefogyjál, meg… - folytatná is, de leállítom.

- Anya. – szólok rá. – Nagyfiú vagyok. Tudok magamra vigyázni. Meg amúgy is karácsonykor jövök haza. – próbálom nyugtatni, hogy nem sokára itthon leszek.

- Jól van, csak… úgy fogsz hiányozni. – borul a nyakamba, mire megölelem.

Elbúcsúzunk végül, majd megy mindenki a saját útjára. Az én utam jelene esetben a gépre vezet. Ahogy belépek a gépre egy igen csinos kis stewardess fogad.

- Üdvözöljük a fedélzetünkön. – mosolya nagyon gyönyörû, de ha alaposan megnézem nem csak az. Kék egyenruha kiemeli alakjának tökéletességét. Hosszú leengedett barna haj, az arca is különleges, mivel ha jól sejtem japánba való. Remélem valamerre arra felé, amerre én utazok. Kerek, telt keblek, formás csípõ és vékony hosszú lábak.

- Köszönöm. – veszem le a sapkámat, majd beljebb lépek, de vissza is veszem. Megkeresem a helyemet, majd a kis kézi poggyászomat felteszem a kis tartóba, majd leülök és bekapcsolom a zenét a fülembe, hogy ne unatkozzak, amíg el nem indulunk.

Ám amikor elindulunk, bennem valami nagyon nagy pánik roham kezd eluralkodni. Kicsit erõsen markolom az ülés kartámláját, amikor mozgolódik a gépem. Azt hiszem nem lesz kedvencem a repülés. Ez, amikor kezd a levegõbe érni a gép és kinézek, akkor rosszabbodik. Már forog velem az egész gép és kezd hányingerem is lenni. Egyszer csak elmegy mellettem a stewardess, de amikor meglátja, hogy nincs velem minden rendben megáll.

- Hozzak valamit? – kérdezi lehajolva hozzám és megfogja a kezemet, ami görcsben van.

- Azt hiszem, egy zacskó jól jönne. – mondom kicsit feszült hangon.

- Hozom. – elmegy én meg próbálom még magamban tartani, azt ami nagyon kifele kívánkozik. Amint meg van. Nem is bírom tovább. A szám elé tartom, és úgy adom ki magamból a tegnap esti kajámat, amit meg ettem. Legközelebb egy teljes napot nem fogok enni repülõ út elõtt.

- Elsõ utad? – kérdezi, miközben leguggolva mellém simogatja a hátamat.

Leérek és mindenki megpróbál csevegni velem, bár inkább a férfiak és eléggé a melleimet bámulják, de ezt csak jónéven veszem és mosolyogva társalgok velük. Egyszer csak megfordulok, és látom, Aaron próbál felém jönni, de még is az asztalhoz megy. Az én szemem káprázik vagy mi a fene van? Elkezdek iszogatni finom pezsgõket.

Egyszer csak elindulok a wc felé, mert a sok italnak ki kell jönnie valahol. Valakit megérzek mögöttem, majd hátra fordulok, és meglepetésemre öcsémmel találom szembe magam, amire fõleg nem számítottam.

- Te meg mi a... – megfogja kezemet és a fejem felé szegezi egyenesen a falnak, miközben felém magasodik és hozzám simul.

- Cssst... ezt holnapra felejtsd el... – suttogja ajkaimba, majd hirtelen rákapva kezd el csókolni hevesen. Eleinte meglepõdök, de a végén nagyon megkívánom. Kezeimmel hajába túrva húzom közelebb magamhoz teljesen, hogy minden egyes pillanatot kiélvezzek. Olyan jó csókol érezni, akarom még.

Minden jónak véget kell érnie. Elszakad ajkaimtól és minden szó nélkül meg tovább. Én még egy kicsit le vagyok döbbenve, majd folytatom utamat a wc-re és elvégzem, amiért jöttem. Mikor visszalépek, egy csajjal látom beszélgetni és valami nagyon nagy féltékenység keletkezik bennem, pedig csak egy csók volt, meg õ a testvérem, de akkor is nagyon féltékeny vagyok.

Nem sokkal késõbb a falnak szorítva smárol vele, végül a csuklójánál fogva kezdi el vonszolni. Cserébe én is elkezdek egy sráccal enyelegni, de õ nem érdekel annyira, mint Aaron és ez most meg lep nagyon. Elmennek elõttünk és csak rám küld egy vigyort. Elegem van, ott hagyom a srácot, majd felmegyek a szobámba és bezárkózok.

Ki sem mozdulok a szobámból nincs kedvem és Aaron elvette a kedvemet tõle. Viszont a természet hív. Felállok és elindulok a fürdõ szoba felé, ahol hangokat hallok. Anyuék mindig lent szoktak fürdeni, ezért csak Aaron lehet bent. Kinyitom az ajtót és belépek.

- Tusolok! – kiáltja, de akkor most visszakapja. Bemegyek, majd becsukom az ajtót magam mögött. Egy ideig csak nézem az ajtóból, hogy milyen tökéletes teste van és milyen izmos. Végig nyalok ajkaimon, majd hirtelen vezérelt ötlettõl vagy az italtól, de levetkõzök.

Odasétálok és beállok mögé, majd a hátán simogatom végig, amire megijed és megfordul.

- Mi a francokat keresel itt? – kérdezi gorombán, de azt látom, hogy kicsit végig néz, bár én is õt.

- Szerintem pontosan tudod mit. – nézek mélyen a szemébe és kezemet mellkasára teszem, amit felcsúsztatok nyakára. Furcsa mód nem taszít el magától. Kezemet egészen nyakáig csúsztatom fel, majd lehúzom magamhoz, de a távolság végét õ fejezi be. Vadul kezdünk el csókolózni és érzem, ahogy kicsit testemet elkezdi birtokolni. A kabin oldalának nyom és ágyékát is nekem nyomja, amire felnyögök. Vizes hajába túrok bele, amit kicsit megmarkolok, de nem tépem meg. Vadul és hevesen csókoljuk egymást. Miközben testemet simogatja és melleimmel is megismerkedik közelebbrõl.

Megszakítja a csókot és melleimre támad rá. Elkezdi csókolgatni és szívogatni, harapdálni, amikre felnyögök, de tudom, hogy most csendben kell maradnom. Egyik kezemet ajkaimra teszem, míg a másikkal a haját markolom. Egyszer csak kopognak.

- Minden rendben van? – halljuk meg szüleink hangját.

- Igen. – szól ki öcsi, mert én képtelen lennék.

- Rendben. – szól vissza apa, majd lemennek, de mi meg egymás szemébe nézünk. Látszik, hogy vágyunk a másikra, de most minden ellenünk szól.

- Menj. – mondja, majd hátat fordít. Odalépek, hozzá kezemet hátára teszem, majd egy puszit nyomok a vállára, végül felveszem a ruháimat és kimegyek a fürdõbõl.

Egész éjszaka alig alszok. Állandóan csak Aaron-on ját a fejem. Hogy lehet ilyen pláne meg, hogy tud ilyen jól csókolni.

A suliban is csak gondolkozok, a pasikat lepattintom, és ezen mindenki megbotránkozik, mert a legjobb pasikat is elküldöm melegebb éghajlatra. Amikor a suli végére járunk, kimegyek és meglátom Aaron-t, ahogy elindul haza fele, majd odafordulok.

- Aaron. – szólok, mire nagyot sóhajtva megáll és flegmán néz rám.

- Mit akarsz? – kérdezi a szokásos hangnembe.

- Haza vigyelek? – kérdezem kedvesen, de csak pofákat vág.

- Majd ha hülye leszek. – mondja szokásos flegma és bunkó hangnemébe, amire felhúzom magam, majd beszállok a kocsiba és elmegyek onnan. Elmegyek egyenesen a parkba, ahol kiszállok, majd egy padra leülve. Ahogy nézek ki a fejembõl negyed óra múlva Aaron-t látom meg egy csajjal sétálni kéz a kézben. Szívem összeszorul, csak nem tudom miért. Fõleg, hogy iszonyatos féltékenységet is érzek mellette. Csak figyelem õket és várom, hogy mi lesz a fejlemény.

Megmarkolja mellemet, amire halk sóhaj hagyja el ajkaimat, majd ézem, hogy ágyékomon is végig simít finoman.

- Háááát... fogtam már jobbat is... – mondja lekezelõen, amire felhúzom az orromat és már megyek is onnan.

- Dögölj meg Aaron... – kiabálom vissza neki, majd már megyek is be a szobámba, ahol mérgelõdök magamban. Még is mit képzel ez kis genya. Tovább pufogok, majd átöltözök, végül lefekszek aludni.

Reggel felkelve kómásan indulok el a fürdõ felé, amikor meglátom Aaront, ahogy kilép. Teste vizes és csak egy törölközõ takarja. Elkerekednek szemeim. Annyira jó teste van és annyira tetszik.

- Tetszik mi? – kérdezi, majd elhalad mellettem én meg bevágódok a fürdõbe.

Elkészülve bepattanok a kocsimba és már megyek is a suliba. Meglátom, a barátnõket nagyon jól elnevetgélünk és poénkodunk a srácokon, de amikor az egyik barátnõm bevágja, hogy öcsém milyen helyes és szexi elönti az agyamat a hülyeség és egy pofon kíséretében bekattanva ott hagyom.

Az egyik focista karjai között találok menedéket, ami viszont teljesen megnyugtat. Suli végén kikísér a kocsihoz. fenekemet markolássza, majd Aaron-t látom meg. Mit akar a kocsimnál hülye nyominger. Mondom neki, hogy húzzon el onnan, de nagyon gyorsan és mindvégig undorral beszélek vele. Odaérve a srác éppen le nem támad, de amint a hátsó ülésre beülünk, már megy is a vad szex. Annyira jó, hogy az valami fergeteges.

Este fele hagyjuk abba, de akkor kiszállítom, rendben szedem magam és már megyek is haza. Ahogy megyek, meglátom Aaront, sétálva. Ha nagyon köcsög lennék, most elhajtanék mellette és észre sem vennék, de nem tudom megcsinálni kicsit elõrébb hajtok, majd megállok és kiszállva látom ugyan azt az undort az arcán, ami az enyémen is meg van.

- Gyere, szállj be, hazaviszlek. – mondom neki, bár tudom feleslegesen, mert az a hülye fejhallgató a fején van. Odamegyek hozzá, majd lekapom róla. – mondom, szállj be, haza viszlek.

- Nem kell. – vágja rá, majd megy is tovább.

- Apuék téged fognak, akkor megbüntetni. – mondom neki, mire csak felnevet.

- Kötve hiszem, mert rád voltam bízva. – mondja önelégült mosollyal és tovább megy. A francba.

- Hülye kis görcs. Mond meg anyuéknak, hogy elüldöztél otthonról. – mondom neki, majd elindulok, de egyáltalán nem haza. Látom, valamit mond, de kit érdekel. Õt sem érdekli, mi van velem így engem sem érdekel.

Elmegyek Melanihoz, hogy ott végre nyugodtan szórakozzak meg boldog legyek. A bátya, amúgy is helyes és örül, ha vele alszok, mert ekkor legalább egyikõnk sem fog unatkozni.

Hát az este valami hasonló képpen is telik. Melani nem aggódik a dolgok miatt én meg fõleg nem. A bátya is nagyon bukik rám meg én is rá. Lehet, adnom kéne neki egy esélyt és összejönni vele. Csak félek, ha szakítanánk, rosszul venné magát a dolgok alakulása. Ezért inkább csak egyszer kétszer összejövünk és szeretkezünk egy nagyon jót, majd egymáshoz bújva alszunk el.

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredek. Felveszem és anyám sipítozó hangját hallom meg, de nem érdekel. Fogom és kinyomom. Nincs kedvem hozzájuk. Egy reggeli gyors menet után, amit Korvin-nal csinálunk, felöltözök, és már megyünk is együtt Melani-val a suliba.

Egésznap tök jól alakul, amíg össze nem futok az öcsémmel, de nem akarok róla tudomást venni.

- Anyuék este partit adnak. Azt akarják, gyere haza és vegyél részt te is. – mondja, de csak felhúzom az orromat.

- Minek, hiszen úgy is csak veled foglalkoznak. – mondom és tovább sétálok.

- Ne légy hülyébb a kelleténél Mary. – mondja nekem.

- Mi van csak nem partner kel a sok sznob elviselésében? – kérdezem vigyorogva, mikor ránézek.

- Egy frászt. Elõbb szúrnám ki a két szememet, minthogy beled együtt éljem túl a fogadást. – mondja, majd megy is tovább.

- Fogsz te még könyörögni nekem. – mondom, majd tovább megyek.

Este anyuék tényleg fogadást rendeznek megkértek, hogy ne menjek el és viselkedjek rendesen, amire csak nagyot sóhajtva adom be a derekamat. Hát rendben legyen, ha ennyire akarják. Felmegyek a szobámba. Lefürdök, és már éppen kezdenék törölközni, amikor Aaron bejön.

- Hé, nem látod, hogy éppen fürdök? – szólok neki.

- És akkor mi van? Nekem a tükörre van szükségem. – mondja és elkezdi csinálni a haját. Megfordulok és elkezdek törölközni és mikor a lábamat törlöm elég szépen bepucsítok.

Végül a szobámba megyek és kiválasztom a legjobb ruhámat amit egy ilyen alkalomra veszek fel elõször. Kisminkelem magam és lemegyek a fogadásra, amire anyámék annyira szeretnék, hogy menjek. Kíváncsi leszek milyen lesz.

Ma reggel álmosan kelek fel az ágyamból. Ma jön haza testvérem külföldrõl, mert a kosár csapatával elmentek kirándulni egyet, meg meccsük volt. Anyámék ragaszkodnak hozzá, hogy én is menjek, pedig semmi kedvem nincs hozzá. Úgy sem vagyok jóba, akkor meg minek?

Felveszem a ruhámat, ami egy kis mini ruha éppen a fenekemet takarja meg a melleimet. Szerencsére jó idõ van. Hajamat felkötöm és mehet a sapka is a fejembe. Nem fogok anyámékkal együtt menni, mert nekem utána dolgom van. Beülök a sportkocsimba és megyek a reptérre.

Kiszállok, majd beállok anyámék mellé, de a telefonomat nyomkodom. Megjön tesóm gépe, de nem érdekel. Csörög a telefonom és Melani az.

- Szia Mel. – köszönök neki és elkezdünk beszélgetni. Az egyik srácról ad infót, akit be akarok hálózni. Közben öcsém is megérkezik, de nem érdekel.

- Mary. – szólnak anyámék. – köszönhetnél a testvérednek. – rivall rám.

- Várj Mel. – öcsém felé fordítom a fejed. – Szevasz. – anyáékra nézek. – most már végre mehetek? Fontos dolgom lenne. – mondom nekik.

- Még is mi olyan fontos kislányom? – kérdezi apa.

- Van magánéletem, nem tartozik minden rátok. – mondom, majd megfordulok. – Majd egyszer hazamegyek. – válaszolom, majd kimegyek és tovább kezdek el csacsogni Melanival. Beszállok a kocsiba, ahol kihangosítom és már hajtok is el. Találkozok a sráccal és egy nagyon-nagyon szép napot meg persze estét töltünk együtt. Fõleg, hogy olyan jót szeretkezünk. Tisztára begerjeszt ez a srác.

Nagyon késõn este érek haza. Beállok a kocsival, bár elõtte tankolni is voltam, majd bemegyek a házba. Anyáék már tuti alszanak, de a nappaliból még mindig fény szûrõdik ki. Bemegyek és látom, hogy Aaron már megint játszik. Tiszta függõ ez a kölyök esküszöm.

- Mi van, a csajok kikosaraznak, és inkább játékkal ütöd el az idõdet? – kérdezem gúnyosan és csípõre teszem a kezemet.

- Nem mindenki akkora ribanc mit te vagy. – mondja nyugodtan, amire felhúzom az orromat.

- Elkényeztetett hülye kölyök vagy. – rivallok rá.

- Néztél már tükörbe? – vágja vissza, de még mindig nem néz rám.

- Dögölj meg. A hülye stílusod miatt utál a legtöbb csaj. – vágom á dühösen, de csak elkezd nevetni.

- Még hogy utál a suli összes lánya, értem van oda és velem akar járni. Azt dugok, meg akit éppen akarok. – mondja.

- Majdnem mindet. – javítom ki. – Mert 1 én nem bukok rád. Kettõ engem nem dughatsz meg. – mondom kijavítva, mire rám néz.

- Miért te lány vagy, ezzel az öltözeteddel? – nézek rám undorral a szemébe. Odamegyek hozzá és megfogom a két kezét. Egyiket mellemre másikat meg szoknyám alá ágyékomhoz teszem. – Erre merd azt mondani, hogy nem vagyok lány. Nem fogsz egy lányt se találni, akinek ilyen mellei vannak. – mondom komolyan és farkas szemet nézek vele, de a kezei még mindig ott vannak ahova raktam.