- Ugye emlékszel mit beszéltünk meg tegnap elõtt? – lépdel közelebb  a kezében az alsómmal , én meg meghunyászkodva hajtom meg a fejem elõtte. Tekintélyt parancsoló jelenléte kissé nyomasztóan hat a szoba levegõjére, majd még egyszer rám kérdez. - Szóval? – elkezdem mondani a választ, azt a mérhetetlen mentegetõzést elhadarni az orrom alatt.

 - Elég, eddig tartott a türelmem. – fültövön csapnak a szavai, felmérgesítettem, pont ez volt az amit nem akartam elérni. Csuklómnál megragadva cibál fel finoman a lépcsõkön és egészen a hálóba vezet, és ott megállít, majd felém fordulva bámulja riadt fejemet. – A szekrényben találsz egy fekete táskát. Vedd fel és a dolgozószobában várlak… - eljut az agyamig az a fekete táska szócska, megperdül és az egyik szoba felé indul el. - …és igen, a jelszó: ananász! – megrökönyödve állok, asszem még a lábaim is lezsibbadtak. Fekete táska, még is mi az anyám kínja lehet abban. Röpke átkutatott  két perc után rájövök hol is van, majd  a cipzárt kitépve látom meg azt a ruhát amit fel kell cibáljak magamra. Mikor a szoknyát húzom felkapok egy új bugyit… mert… csak. Úgy érzem úgy sem lesz sokáig rajtam, az eddigi tapasztalatok alapján. De lehet hogy csak a hõség ment az agyára. Kicsit sietõsen nyitok be az iroda ajtaján, ami ott fogad az kicsit meglep. Aaron öltönyben üldögél a hatalmas székben az asztala mögött. Combközépig magasodó harisnya, platform cipõ, egy falatnyi szoknya, amiben roppant módon végtelennek érzem magamat, no meg egy a szuszt is kiszorító ing kombinációját húzhattam magamra. Éhesen mér végig, majd hangosan felmorran.

- Késett Ms Emerson! – felkapom a fejemet az éles hangra. Még is miért szólít így, és minek ez a ruha. Ugye mondd hogy nem…

- De Aaron nem beszéltük meg…. – elõre hanyatlik a székében, a zakó pedig nyöszörögve feszül meg az elõre nyúló karjain.

- Önnek Ms Emerson, Tanár Úr, vagy Mr Taylor! És nem illik megvárakoztatni engem. – áll fel a helyérõl és léptei közelegnek felém, mire végigfut a hátamon a hideg. Szóval ez valami féle szerepjáték, így engedelmeskedve neki szólok vissza.

-  Igen is, Tanár Úr! – még mindig a szõnyeget fixírozom, és böködöm a cipõm orrával, igaz hogy nagyon nehéz így áldogállni benne, és félek hogy elesek de most jobban érdekel az ogy mi jár az okos kis buksijában.

- Üljön le nyugodtan Mrs. Emerson. – utasítva bök az asztal elé állított fotelra, s amég elkopogok mellette a kezével letaperálja a fenekem. Mi lesz ebbõl, te jó ég, bele sem merek gondolni. Szép pedánsan leülök , és combjaimat szorosan összezárva húzgálom a kis szoknya alját, az rendben van hogy a combjaim látszanak, de hogy ilyen könnyen látszódjon még más is. Végig szemmel követem, minden mozdulatát, és tettét. Lassan elõhúz a fiókból egy hosszú logarlécet, majd markába csapva vele figyeli a remegésemet.

- Térdelj fel, és mutasd a feneked. – nagyot nyelve bólogatok egyet, és teszem amire kért, megfordulok és a garnitúra támlájába markolva várom.

– Mit akar Tanár Úr? – félénken és szendén vonom kérdõre, mint ha nem tudnám mi következhet ezek után. Hátranézek rá, szinte teljesen mellettem áldogáll  én meg kitolt fenékkel érzem szinte hogy ez a kis szoknya felcsúszik a fenekemen. az elkalapálást már úgy sem úszom meg… – Kérem, ne bántson! – remegõ pupillákkal vizslatom, még nem meglendíti a hosszú eszközt és  már is kapom az elsõ seggre pacsit.

-  Nem bántalak, de ami jár az jár! Többször is mondtam, hogy nem bírom a rendetlen kiscicákat! – már is kapom a másodikat és  a harmadikat a negyedikre pedig már halk szisszenést hallatok. Hirtelen felrántja az alsómat és képes tangát csinálni ebbõl a szerencsétlenbõl, én meg  felnyögök az érzésre. Sorban adja a következõ ütéseket, szinte már ég a bõröm annyira fáj, úgy látszik ez élvezettel tölti el, hát jól van, ám legyen.

- Kérem Tanár úr, Tanár úr… kegyelmezzen. – mormogom az orrom alatt a kéréseim szinte mint egy mantrát újra és újra. Egyik kezemet munkára fogom, lassan a már átnedvesedett alsó alá csúsztatva.

 - Tanár úr! Kérem, hagyja abba! Már tiszta vörös a fenekem! – végignyalom a száraz ajkaimat, majd kéjesen felnyögök a következõ kufferomra mért ütésre. Alsó végtagjaim lassan elgyengülve engednek a súlyomnak, és csúsznak szét , a térdeim pedig csikorgatva nyúzzák a bõr fotel felszínét. Lassan a léc a combom belsõ részére simul majd ott is kapok egy apróbb ütést.

– Veszed el a kezed onnan! Mit képzelsz?! – ripakodik rám, és immár két kézzel a támlát szorongatva várom a további büntetést. Egyre jobban bejön a dolog, de remélem azért vagdosásba nem fog torkollni.

- Nem tudom, mi van velem, Tanár Úr! A puncim úgy bizsereg! – lihegem, még hátra nem hajtom a fejem és pillantok az arcára kissé riadtan.

– Mit.. mit csinál Mr. Taylor?! – kapálózom egy kicsit, még meg nem ránt hátra a kötözésnél fogva, és a szabad tenyere csattan a seggemen. Hangos szisszenéssel tûröm, még bírom sikítás nélkül, egy darabig.

– Nyugodjon meg Mrs. Emerson. Tudja, nem szeretem mikor egy ilyen kedves, aranyos lány ilyen csúnya dolgokat vesz a szájára. – búgja a fülembe márcos hangján. Lassan megkerül, és elém tornyosul, majd végigtúrva a fekete loboncomat áll meg elõttem. Remek a fejem pont a sliccénél van.

– Ilyenkor mindig azon gondolkodok, milyen piszkos dolgokat vehet még a szájára Mrs. Emerson. –végigmérem a sejtelmesen dudorodó gatyát, majd csorgó nyálamat visszanyelve pillantom meg azt a kéjsóvár pofát ismét. Egy laza mozdulattal lecsusszan a slicce, és azonnal bontogatni is kezdi az alsóját. Végül a szemeim elé ötlik a kis… helyesbítek nagy haverja. Nagyon közel van, istenem nagyon nagyon közel?!

 - Tanár Úr ez… ez túl nagy és.. olyan hevesen lüktet! Kérem, kérem, rakja el! – fogja és csak úgy beleerõlteti magát a számba, majd teljes erõvel ledugja a torkomon. Kis könnycseppek buggyannak ki a szemeimbõl, hagyhatna azért levegõhöz is jutni.

- Érezze magát megtisztelve, Mrs. Emerson. Nem szívesen rakom be ilyen mocskos szájba. – mozgatni kezdi a csípõjét, én pedig igyekszem  a legjobbat kihozni ebbõl a helyzetbõl. Néha mélyebbre tolja, mire elfojtott nyögések fakadnak belõlem és érzem hogy egyre vastagabb lesz amint közeledünk a meghatározó momentumhoz. Pár szaggatott nyögés, és pár aprócska döfés után a számba élvez, amit nagy nyeldeséssel  tûrök, de amint kirántja magát belõlem eltüntetem a szám sarkaiból a maradványait. Nem bírja ki, és kapok még egy adagot az arcomra is, kicsit zavarba ejtõ ez az utóbbi. Kezét még mindig maga köré kulcsolva izgatja magát, én pedig csak a számhoz csordogáló sós anyagot nyalogatom.

- Mr. Taylor, kérem, engedjen el! Le kell.. le kell törölnöm az arcom! – egy kaján vigyor kúszik a fejére  – Majd én segítek kedvesem. – leveszi szép finoman a bugyimat, és közelebb emelve az arcomhoz törli le vele a mocskát. Kissé bebillegtetem a csípõm, ami most a bútorhoz dörzsölõdik.

– Jaj, a drága bõrkanapém! Nézd, hogy összepiszkoltad! – nyögdécselve figyelem ahogy közeledni mer hátulról, és elkezdi törölgetni a síkos anyagot a saját ruhanemûmmel. Csak ezt neh…

- Hagyja abba, kérem.. kérem! Ez annyira megalázó! – elõkap valamit a fiókjából, hallom ahogy visszacsusszan a bútordarab a helyére, és oda hozza elém, a teljesen nedves tangám rátekerve arra a gömbre. Ezt hova? Lassan a számhoz emeli, majd gyengéd erõszakkal tolja a számba és csatolja össze a fejemen. Hümmögve értetlenkedek kissé, nagy szemekkel kérlelve figyelem.

- Hogy mit akar mondani Mrs. Emerson? – újból gagyogok neki arról hogy miért kell ez a számba, pláne így bebugyolálva de nem érteni. – Hogy még szeretne egy kis szórakoztatást? – tagadóan ingatom a fejem jobbra balra, de tudomást sem óhajt venni rólam az istenadta. A csípõmnél fogva emel az asztalra, összecsomózott kezeim megfeszülnek amint elõre dõlök, és mellkasommal nekifeszülök az asztal felszínének. Egy nagyobb huppanás után elkezd a nyelvével dolgozni rajtam, az én homlokom pedig kopog az asztal üveglapján akár az aló emberi fejek a buszablakokon. Sok elfojtott nyögdécselést, kínlódást követõen mikro a pc-mhez ér sikítani lenne kedvem ha nem fujtana meg ez a kurva szar. Nem is kell sok, és a másik bejáratomhoz illesztett ujja, na meg a nyelvjátéka a csúcsra jutat. Kis pihenõt tartva csúsznak ismén szét a lábaim a kicsit ragadós asztalon.

- Micsoda látvány. -  állapítja meg örömtelien, és felállva azonnal nekem nyomul és belém csúszik. Könnyû dolga van mert alaposan elõkészített, de azonnal olyan iramban kezd el gyömöszölni hogy majdnem odahalok az asztalra. Teljesen letolja a csípõmet, úgy hogy az asztalon kopognak már a csontjaim, és a hajamat hátrarántva kegyelem nélkül adja a következõ, majd a soron következõ döféseket. Bekönnyesednek a szemeim, és a csattogást hallgatva törnek ki belõlem az újabb hangok, mögöttem sziszegve tûri a gyorsuló tempót, és megint rásegít az egyik ujjával egyel arrébb. Ha nem fogna most magához, én eskü lecsuklanék fejjel elõre az asztalról. Ha így folytatja én szét fogok repedi, esküszöm, elég volt egyszer fájdalmasan, most már elég lesz. Párszor még határozott mozdulattal vágja magát belém, de pár pillanat múlva mind a ketten elélvezünk. Lassan kihúzódik belõlem, és pihenõ idõt hagy. Biztos rágyújthatott, mert érzem a füstöt, de most valahogy nem érdekel. Fáradtan támaszkodom meg az üveglapon, és nézem az alatta elterülõ fa mintázatú padlót.

- Kérek.. inni.. kérem.. – nyöszörgöm halkan feléje, majd tekintetével az arcomra téved és közelebb lépkedve szól hozzám.

– Hogy aranyom?

– Kérem Tanár.. Úr.. inni…

- Ezen ne múljon aranyom. Kapsz finom tejecskét tõlem! – megragadja a derekamat és felkanalaz a csupa kosz asztalról, én meg mint egy szalmazsák lógok a kezében és húzom el a számat az összekötött kezeim feszülésére.  - Kapsz tejet… apa tejet.. – rángatózni kezdek a kezei között, amíg nem térdeltet fel az ágyra. Szépen lassan a lábaimra ereszkedek és figyelem a vetkõzõ alakját. Lassan végigmérem tetõtõl talpig , és nagyokat sóhajtva fötröm le magam az ágyról és két lábra állva torpanok meg.

- Na lám, ennyire szomjas lennél? – megremegnek a lábaim ahogy a fehéres anyag lefolyik a combom belsõ oldalán, amit ördögi vigyorral figyel. Kicsit hátrébb lépnék de derekamra fogva ránt közelebb, majd a cipõimet leküzdve magamról térdeltet maga elé. Most nem kell erõltetnie a dolgot, megy magamtól is, csak kurvára zavar hogy összekötözte a kezeimet, amik már kissé zavaróan égnek. Felgyorsítja a tempót a kezét a fejemre rakva, még én csukott szemmel tûröm hogy egyre mélyebbre löki magát, majd nagy sóhajjal húzódom el tõle. Nagyokat nyelve kérem meg ismént egy szívességre.

- Tanár ú-úr, kérem oldozzon e-el… - nyögöm el hosszan a mondatom, és hatalmas szemeket meresztve kérlelem immár hangtalanul. Lassan állam alá hajtja az ujjait és felállít, majd megpördít és elkezdi lehámozni rólam a köteleit, mikor végre szabadok a kezeim megdörzsölöm õket.

- Tessék kedvesem, de ezért én is kérek valamit cserébe. – lassan leülök az ágy szélére, és most már szégyenlõségemet levetõzve nyitom szét a lábaimat kissé könyökeimre dõlve. – Mint ha csak a fejembe látna Mrs. Emerson. – egyik szemöldököm szinte a hajamba vándorol, és egy csábos mosollyal röhögöm el magam.

- Nem nehéz Tanár úr. – lassan felém mászik, és széttépi rajtam a falatnyi inget amit le is húz rólam. Nyakamba harapva szívja meg a bõröm én pedig összehúzódom kissé, mert irgalmatlanul csiklandós részt fogott ki. Kezeimet összekulcsolom a nyaka körül és hagyom hadd hatoljon belém megint.  Lábammal rászorítok az oldalára, mire megmordulva lassít le és ad egy csókot hanyadtvágva az ágyban.

- Aaron… ne-nem bírom… kérlek had. – nyögésemet elfolytja a két összezáruló ajkam, Aaron pedig egyik kezével rászorít a fenekemre, majd egy hatalmas hördüléssel hajtja fejét a nyakszirtemhez. Elgyengült teste elterül rajtam, de könyörögve fordítom a hátára, és kezdek el rajta mozogni. Két kezemmel megtámaszkodom a mellkasán, majd fejemet hátra vetve sikítom szinte el magam az élvezettõl. Mellé heveredem lustán, és csak lihegni vagyok képes, majdnem lecsukódnak a z elnehezülõ szemeim. Kisimítja a szememhez furakodó tincseket és közelebb húz egy kicsit, én pedig oldalamon fekve nézem egy darabig az arcát.

Alszunk egy kicsit, majd hajnalban felébredek arra hogy szól a tévé, és visszaslattyog a szobába. Kimérten felülök az ágyban, majd magamra nézek. Még mindig abban a kisiskolás szoknyában fekszem itt, na meg ezekben a bokámig letiport zoknikban. Összenézünk, és most rajtam van a sor hogy kimenjek a fürdõbe, le kell fürödjek.

Megnézem magamat a tükörben, remek, akár csak egy kikent mosómedve. Fogok egy vattapamacsot és egy kis testápolóval leszedem magamról az összes nem oda illõ dolgot. Kidobom a kukába, majd leerõltetem a csípõmön fityegõ ruhadarabot, majd a szennyeshez biggyesztem. Egy gyors zuhany után magamhoz veszek egy törülközõt és copfba rendezett hajjal indulok ki a helységbõl. Mivel inni azt adott, de ennyi idõ múltán az már mit ér könyörgöm? Kitipegek és megpillantom amint az egyik széken ücsörögve úgy néz rám, mint az a rossz gyerek akit nyakon csíptek egy csínye közben. Leülök a másik székre az asztal másik oldalára.

- Huhh… - könnyebbül meg amint meglát. Kérdõ tekintettel nézem az izmos kis kacsóit, épp úgy ahogy az alkarját, majd…

- te mi a jó francot mûvelsz? – pattanok fel és léptetek elé. A vörös boxerére szorongat valami mirelit cuccot, ami lassan felenged. Parabolatányér méretûre nõtt szemeimmel, és egy groteszk arckifejezéssel szólom meg. – Milyen kis tüzes… - elröhögöm magam, szinte már sírva a nevetéstõl.

- Szabad? – hajol hozzám közelebb és lop egy finom csókot. Végig fut az agyamon, hogy ezek az ajkak minden reggel ott lesznek mellettem, hát ez már egy jó indok. El is mosolyodok, ahogy elhúzódik.

 – Persze. Na, ha ezt befejeztük akkor rakd rendbe magad, szedd össze a holmid és indulunk. – mondom mire elkezd vigyorogni mint a tejbe tök. Hát nõ még ennyire hálás nem volt nekem. Hehe… azért ez valahol ironikus nem?

Egy óra alatt bepakol egy nagy táskába. Összekapja magát és habár egy picit noszogatni kell, de lesétálunk a kocsihoz. Jó hosszan méregeti, csodálkozva egy nagyot. Ez mindig jó érzéssel tölt el... hehe, vigyorgok magamban egy nagyot. Büszke is vagyok, rá, rendesen megdolgoztam érte. Berakja a cuccait és már indulunk is hozzám.

Délután indulunk el, áthatja a városon észak felé, kifele tartva onnan. Ez a nyamvadt meleg meg még mindig kitart, Ki gondolta volna, hogy északon, tavasszal már ilyen meleg lesz és ez még csak fokozódhat. Sebaj, éljen a csodálatos lég kondi. Az utat figyelve gondolkozok közben, Alex meg kicsit elbóbiskol az anyósülésen. Elhagyva a várost még 10 perc kocsikázás vár ránk mikor megérkezünk a tóparti házamhoz.

- Az igen… - mondja, miközben kiszáll a kocsiból és bambul a házra.

- Ne bámészkodj mert aludhatsz itt kint. – hát ez gyökeret vert a murván, rámorranok, hátha felébred, majd a csomagját cipelve besétálok. Megáll az elõszoba közepén én meg becsukom az ajtót. Ahogy megfordulok és éppen, hogy elkapom, mikor letöröl egy könnycseppet az arcáról.

- Mi a baj kiscicám? – sosem bírtam, ha egy számomra fontos nõ pityereg. Oda is lépek hozzá és megforgatom, babusgatom, csak ne lássam Õt szomorúnak. Talán mert úgy érzem, ez akkor az én kudarcom lenne. Ahogy megnyugszik, körbe sétál a házban én meg addig össze ütök valami ebédet. Közben eltûnik fent az emeleten. Nah, megtalálta a hálót és mivel az istenért sem akar lejönni utána megyek.

Ott hempereg a frissen bevetett ágyon abban a kis farmernaciban. Jó nézni, de még jobb lenne anélkül. Szinte letépem, róla miközben az ágy végébe rántom magamhoz.

- Hát hányszor kaphattál meg úgy õszintén, én is elfáradok?! Aaron, hát hallod te mit gagyogok? – Erre elmosolyodok. Nem elégszer kiscicám, gondolom magamban, de békét hagyok neki, Õ meg elnyúlik az ágyban. Este valamiért, talán a megszokás végett külön alszunk el, de érzem, ahogy átjön hozzám és bebújik mellém- Elmosolyodok és õszintén örülök.

Két nap telik el, nyugalomban és békében. Talált egy fix munkahelyet. Mondtam, hogy nem kell, de Õ ragaszkodott hozzá. Õszintén? Tényleg értékelem és talán néha jó is ha nem fogunk egymás nyakán lógni. De!

De még milyen de?! A konyhát egész szépen rendben tartja. A mosogatógép használatát 5 perc alatt megszokta. De! Azok a rohadt göncök szétdobálva. Azt még bevenném, hogy a hálóban szerte szét találok mindenféle göncöt és már jobban ismerem így két nap után a ruhatárát, mint bármelyik csajomét is valaha. De az, hogy mikor haza érek és egy piszkos tangát találok a bejárati ajtó kilincsén?! Nah neeeem, itt rend lesz kiscicám, meg büntetés!

- Na jó, most volt elég Alex?! – kiáltom, mire felpattan a kanapéról. Nagy bocsánatkérõ szemekkel néz rám, miközben az alsóját lengetem feltartva az újamon. Ez nem fog meghatni kiscicám.

Ugye emlékszel mit beszéltünk meg tegnap elõtt? – nézek le rá dühösen miközben hátra tett kézzel, a padlót bámulva, lábával a szõnyeget piszkálva. – Szóval? – Kérdezem újra tõle mire valami nyammogós, elhadart választ kapok az orra alól.

- Elég, eddig tartott a türelmem. – zsebre vágom a bugyit, megragadom a kezét, majd felhúzom a hálóba. Kissé vonakodik, riadt tekintettel néz engem, de ez nem hat meg. – A szekrényben találsz egy fekete táskát. Vedd fel és a dolgozószobában várlak… - Ezzel lezárom a vitát, sarkon fordulok és elindulok kifele. – …és igen, a jelszó: ananász! – azzal becsapom az ajtót, és ahogy kiérek, elvigyorodok. Nah, nyugi, magamra öltöm a gonosz, dühös és unott tekintett majd bemegyek a dolgozó szobába. Összekészítek pár dolgot a dolgozó asztal fiókjába, leszedek róla mindent, hogy semmi se legyen útban, majd várok türelemmel.

Közel 10 perc telik el mire betoppan a szobába. Helyes, magára kapta a kis meglepetésem. Fene se tudja mire föl vettem, de emlékeztem, hogy még megvan valahol a fiók mélyén. Az a tipikus japán kisiskolás ruci. Magasított sarkú cipõ, combközépig érõ fehér harisnya. A szoknya annyira rövidre szabták, hogy csak felülrõl nem lehet belesni alá. Szembõl, így ülve már a legkisebb mozdulatra felsejlenek dolgok és ahogy látom, bugyit váltott. Egy fehér, kék csíkosra, semmi flancos forma. Nah meg persze a felsõ. Sima egyszerû fehér ing, magasított nyakkal, ami fölé felkötötte a cicanyakörvet a kis csengõvel. Mellei pedig csak úgy feszítik a ruha anyagát. Édes istenem… már elkezdtem sajnálni, ahogy ugyan úgy fúrja a lábával a padlót és lefele bámul.

- Késett Ms Emerson! – dörrente le, a karosszékembõl, mire riadtan pillant fel rám.

- De Aaron nem beszéltük meg…. – szigorúan pillantok rá, elõre dõlve a székben.

- Önnek Ms Emerson, Tanár Úr, vagy Mr Taylor! És nem illik megvárakoztatni engem. –közben felállok és elindulok felé. -  Igen is, Tanár Úr! – mondja továbbra is a padlót bámulva.

- Üljön le nyugodtan Ms Emerson. – mutatok rá a dolgozó asztal elõtt lévõ fotelra és miközben elhalad mellettem, finoman végig simítok a fenekén. Látom, ahogy nyel egyet, de nem mer megszólalni. Okos kiscica. Miután leül, lábait szorosan összezárva, kezeit a combjai közé rakva követ a tekintetével. Visszamegyek az íróasztalhoz, majd elõveszek egy hosszú, fa logarlécet. Öröm ránézni az arcára, de a mosolyt most hanyagolom. A kezem közé csapom az eszközt és oda állok a fotel mellé.

- Térdelj fel, és mutasd a feneked. – látom ahogy nyel egy nagyot, majd bólint és hezitálva feltérdel, kezeivel a háttámlába kapaszkodik. – Mit akar Tanár Úr? – kérdezi remegõ hangon, miközben kitolja a fenekét. A szoknya szinte a derekáig csúszik fel ahogy bepucsít. Jó választás volt ez a gönc. – Kérem, ne bántson! – pillant vissza rám azokkal a nagy zöld, boci szemekkel. Én meg egy határozott mozdulattal rácsapok a seggére. Fájni fog megígérem, szépen vörösre lesz verve.

-  Nem bántalak, de ami jár az jár! – még egy ütés – Többször is mondtam, hogy nem bírom a rendetlen kiscicákat! – újabb suhintás, mire halkan már felszisszen. Lenyúlok, megragadom a bugyiját és felrántom, mint a suliban szokás. Hangosan felnyög, ahogy bevág az alsó. Én meg szépen eligazítom, hogy tisztán a csupasz fenekét tudjam ütni. Neki is állok, hangosan csattan a céleszköz rajta. Minden egyes csapást fájdalmas szisszenés követ. Néha az orra alatt elmormolt könyörgés kíséri ezeket. Jobb keze közben elkandikál lefele, a bugyi alá és nekiáll kényeztetni magát.

- Tanár úr! Kérem, hagyja abba! Már tiszta vörös a fenekem! – pillant hátra, ajkait megnyalva nyög fel a következõ ütésre. Hát igen, már szép céklavörös, de ez most nem az Õ szórakoztatására van. Picit hagyom, hagy szórakoztassa magát. Lábai szétcsúsznak a bõr fotelben. Még egy csapás majd a logarléccel finoman a combjai közé csapok. – Veszed el a kezed onnan! Mit képzelsz?! – sóhajt fel a mozdulatra, majd újra két kézzel kapaszkodik a háttámlába.

- Nem tudom, mi van velem, Tanár Úr! A puncim úgy bizsereg! – rémülten pillant hátra rám

- Milyen kis mocskos szád van neked. Na sebaj, majd segítek rajtad. – lerakom a logarlécet az asztalra, majd megragadom a kezeit és a háta mögött összekötöm a csuklóit. – Mit.. mit csinál Mr Taylor?! – közben elkezd fészkelõdni, mire a fenekére csapok puszta kézzel. Egy hangos szisszenés tör ki belõle, de abba is hagyja. – Nyugodjon meg Ms Emerson. – mondom mézédes, nyugtató hangon. – Tudja, nem szeretem mikor egy ilyen kedves, aranyos lány ilyen csúnya dolgokat vesz a szájára. – közben mellé sétálok és újaim a hajába túrnak, végig követ a tekintetével. – Ilyenkor mindig azon gondolkodok, milyen piszkos dolgokat vehet még a szájára Ms Emerson. – pillantása rögtön a duzzadt ágyékomra téved, ahogy ott állok fölötte. Akkorát nyel, hogy az már nekem is fáj. Szabad kezemmel lassan elõhúzom a sliccen keresztül a szerszámom. Mereven és vastagon ágaskodik elõtte, másik kezemmel mélyebben a hajába túrok.

- Tanár Úr ez… ez túl nagy és.. olyan hevesen lüktet! Kérem, kérem, rakja el! – nagyokat nyel, én meg lassan bele erõltetem az ajkai közé. Finoman ellen áll, próbál elhúzódni, de két kézzel a hajába markolva, húzom rá a nyársra. Rémülten pillant fel rám, játssza a nagy halált, de a farkam körül tekergõ nyelve másról árulkodik.

- Érezze magát megtisztelve, Ms Emerson. Nem szívesen rakom be ilyen mocskos szájba. – sóhajtok egy nagyot, majd csípõm mozgásba lendül. Próbálok komoly fejet vágni, ami azért nem könnyû ilyen helyzetben. Finoman, de határozottan mozgatom elõre hátra. Egyszer kétszer jó mélyen a torkára tolva a farkam. Pár halk nyögés tör föl belõlem, miközben a kezeim közt cuppog rajtam. Nem is bírom sokáig, még pár mozdulat, testem megremeg és vastagra duzzadt szerszámomból szinte egyszerre élvezek a szájába. Még én is meglepõdök, nagyokat nyelve próbál nem megfulladni, de még így is csordogál kifele az ajkai sarkán. Ki is kapom, mire az arcára is jut egy adag. Hangos sóhaj szakad fel belõle akár csak belõlem. Ám õ nagyokat nyelve levegõ után kapkod, míg nekem kicsivel könnyebb a helyzetem. Lenyalja az ajkait és felpillant rám, miközben tovább izgatom magam a kezemmel. Még szerencse, hogy egy bogyóval is megdobtam magam.

- Mr Taylor, kérem, engedjen el! Le kell.. le kell törölnöm az arcom! – elmosolyodok egy pillanatra most elõször – Majd én segítek kedvesem. – elengedem, majd lehúzom róla a bugyit és akkurátusan megtörlöm az arcát. Sajnálkozva pillantok le rá majd a csípõjére, amivel újra fészkelõdni kezdett. – Jaj, a drága bõrkanapém! Nézd, hogy összepiszkoltad! – francokat drága, és még mûbõr is! Legalább normálisan néz ki és könnyen ki lehet takarítani. Mögé lépek és a már így is nedves rongydarab szárazabb felével elkezdem tisztára törölni nedves alfelét. Teljesen kitolja nekem, szinte látom, ahogy könyörög értem. Elfojtott hangon nyög fel miközben hátra pillantva figyel engem.

Hagyja abba, kérem.. kérem! Ez annyira megalázó! – megalázó?! Ugyan kérlek. Elõveszem az utolsó játékszert, egy gömb szájpecket, amire rátekerem a piszkos bugyiját. Összeszorítja az ajkait, de finoman szétfeszítve bele illesztem a szájába és felcsatolom. Gumis a cucc szóval, ha nagyon akar valamit kis küzdelem árán kiköpheti, de ahogy végig mérem nagyon nincs ellenére a dolog. Valamit dünnyögni kezd riadt tekintettel nézve fel rám.

- Hogy mit akar mondani Ms Emerson? – nézek kérdõn rá, mire újra motyorog valamit. – Hogy még szeretne egy kis szórakoztatást? – rázza a fejét, hogy nem-nem. Felkapom a derekánál fogva, majd feltérdeltetem az asztalra a karosszék irányába. Lehuppanok, leveszem a nyakkendõmet meg a zakót, majd átkarolva alulról a lábait fejem a combjai közé nyomom. Nyelvem hosszú utat jár be a két lyuk között, majd a nedvesebbiket választva mélyen belenyalok. Ajkaim az ajkaira cuppannak és mohón ízlelgetni kezdem. Fejem a combjai közé fúrom, mire lábait összeszorítja. Kezeim a fenekébe markolnak és hallom, ahogy nyögdécsel szájában a pecekkel, homloka a vastag fa asztalon koppan néha. Újaimat bevetem a fenekén, miközben eljátszadozok a piercinggel, majd újra mohón szívni, falni kezdem. Nem is kell sokat várnom, hangos nyögések közepette ér a csúcsra. Én meg ajkaimat rátapasztva mohón kortyolok minden egyes cseppet.

Ahogy elhúzódok és hátra dõlök a székembe, lábai szétcsúsznak a fényes asztalon. teljesen kitárulkozva elõttem.

- Micsoda látvány. – morgom magam elé egy sóhaj kíséretében. Megnyalom az ajkaimat mikor látom hogy hátra pillant rám. Felállok, csípõjét az asztalra préselem, széles terpeszre kényszerítve így, majd mohón belehatolok. Halk nyögés tör fel belõlem, az õ teste pedig megfeszül a kezem alatt. Tövig préselem magam belé, immár újult hévvel a farkamba. Nyöszörög, a csípõjét ringatja alattam, mint aki szabadulni próbál. Hajába marok, hátra feszítem a fejét és csípõm máris mohón mozogni kezd. Másik kezemmel is segítem, hogy a helyén maradjon, hogy ne csússzon el, minden egyes lökésem után. Rá pillantok, és látom ahogy apró könnyek csorognak végig az arcán. De egyszerûen nem bírok leállni! Lenézek a csípõmre, kezem a hátsóján lejjebb csúszik, újaim a szabad lyukba marnak. Hangosan nyögdécsel minden egyes lökésemre, ami teljesen felkorbácsol. Fogaimat összeszorítva, vad és kemény tempóra váltok. Szét akarom szakítani, azt akarom, hogy ezt az estét egy életre megjegyezze! Nem kímélem, hagy fájjon neki, de ezt a tempót néha megszakítom. Húzom, halogatom a végét, ameddig csak tudom, de pár perc elteltével, szaggatott, mély lökéseket követõen élvezek belé. Elengedem a haját, kezeim közé veszem a combjait és mikor már kezd tisztulni a köd a szemembõl veszem észre, hogy az asztal és a nadrágom tocsog a testnedveiben.

Elégedett sóhaj kíséretében huppanok vissza a székbe. Mellkasom akár csak az övé úgy jár fel le mint valami gõzgép szivattyúja ami oxigénhiányában próbál mûködni. Végig mérem, istenem! Az alfele szinte minden egyes porcikája vöröslik. Újabb sóhaj, nah most rágyújtok egy cigire amit az egyik fiókból kapok elõ. Hagyom a kiscicát, hagy pihennyen egy kicsit mert még messze az éjszaka vége. Miután elszívom, felállok, megkerülöm az asztalt és kiveszem a szájából a golyót. Hangos sóhaj szakad fel belõle, mint akit most húztak ki a tengerbõl. Tiszta nyál az egész, fejét a hûvös asztalon pihenteti és úgy liheg mint egy fáradt kutya.

- Kérek.. inni.. kérem.. – töri meg a szoba csendjét. – Hogy aranyom? – kérdem tõle és közelebb hajolok. – Kérem Tanár.. Úr.. inni…

- Ezen ne múljon aranyom. Kapsz finom tejecskét tõlem! – azzal a hónom alá kapom és elindulok vele a háló irányába. Úgy lóg ott mint valami nedves rongydarab.

- Kapsz tejet… apa tejet.. - és gonosz vigyor ül ki az arcomra.

A fejemet a vállára hajtva csukódnak le a szemeim. Eléggé lefárasztott ahhoz hogy könnyedén elaludjak, most nem is akarok sehová sem menni. Ha itt is hagy, most nem érdekel semmi. Olyan mélyen sikerült letérni alfába hogy még álmodom is. A régi kis szobámban ébredek álmomban, a húgom és az öcsém szuszogva mellettem terül el a tekintetem pedig a fehérre meszelt plafont vizslatja. Felmerülnek bennem a régi életem buktatói, látom a körülményeket és a szüleimet amint nap mint nap megszakadnak hogy minket eltartsanak. Kicsit összeszorul a torkom, mert látom hogy apám kétségbeesetten evickél be a szobába, köszönt engem és puszit ad a homlokunkra. Kissé csiklandozza a hajam az arcomat így kitûröm onnan hogy ne zavarjon, feltûnnek a kopott vakolatú zöldes falak és a régi bútorok szegényes látványa. Ideje ébredezni…

Olyan meleg van. Kapálózom mint egy õrült, és sikerül lehámozni magunkról a lepedõt és az ablakon beszûrõdõ kissé hidegebb levegõ cirógatni kezdi a bõröm. A párna gyûrötten simul az arcomra most kicsit jobb így, nem tapadok közvetlenül Aaronra mert lehet hogy neki is melege van. Nem érdekel hogy anyaszült pucéran fekszem itt, most már úgy is mindegy láttuk egymást és… höhööö… többet is láttam ami miatt mosoly kunkorodik a fejemre. Kócos hajamat valaki kisimítja az arcomból, pont mint álmomban és a szuszogása közelít majd finoman lepuszil. Lassan most már tényleg a valóságban járok, le-leragadó szemekkel  nézek fel a mosolygó férfira.

- Szia. Felébredtél? – suttogom oda neki halkan, álomtól rekedtes hangomon. Kicsit megtornáztatom a lábam, azt hiszem elhagytam valahol a cipõm, de az a kérdés hogy hol?

- Igen, de téged nem akartalak. – csókol le, majd folytatja – Azért tökön rúgni álmodban nem kellet volna. – levetõdik mellém az ágyra és azonnal le is csapok a nagy mellkasára és elfekszem rajta. Kicsit hûvös a bõre ami miatt még inkább rácuppanok, akár akarja akár nem. Simogatja a gerincem mentét ami elégedettséggel tölt el. Néha-néha félálomban hallom a beszûrõdõ utca zaját a szirénák visítását, a veszekedõ emberek zaját és a többi kellemetlennek tûnõ zsibongást.

Mikor legközelebb kinyitom a szemeimet már világosság festi meg a kopott falakat látom, és az ismerõs búgó hang köszönt és megint csókot lop.

- Jó reggelt kiscicám. – mormogja a májamat hizlaló szavakat, egy alkalom volt hogy megkaphatott és már ilyen szavakkal illet. Na szép mondhatom, egy gunyoros mosollyal kérdezek rá.

- Már kiscicázol?

- Miért ne? Nem hiszem, hogy lenne ellenvetésed. – vigyorodik el, mire egy édes kis kuncogást folytok el . Igaz még senki sem hívott így, borzasztó jól esik nem tagadom.

- Nem igazán. - folytonos vigyorgásom mellette sosem szûnik meg mindig ad rá okot.

- Voltam olyan rendes és kitakarítottam a konyhát, amíg aludtál. – el sem hiszem amit mondott. Hogy egy ilyen ember konyhát takarít? Még mindig az arcára bambulva kételkedem, nem létezik hogy ez rendet rakott, egyáltalán ott rendet rakni. Hát az pont hogy lehetetlen. Az e helység kész csatatér, na ne nevettessen.

- Nah jó, de… minek? – húzódom feljebb róla és a két szemöldököm táncot jár.

- Hát, most már konyha, elõtte nem nagyon lehetett annak nevezni. – elfut a pulykaméreg, itt alszik ráadásul mellettem és van pofája fikázni a lakásom? Igaz hogy rendetlen egy perszóna vagyok de a konyhát néha én is takarítom. Mikor idõm engedi, havonta egyszer. Talán. A tenyerem egy hatalmasat csattan a bordái közé.

– Nah ezt most miért?

- Még kérded? – simítom oldalra a hajamat és hagyom mancsomat az izmos hasfalán. Hm, jó kis husi, van még tervem vele mára.

- Azért nem erre számítottam. Egy köszönöm is elég lett volna. – vakargatja meg a vörös tenyérnyom lenyomatát, míg végigmarom az oldalát szépen lassan a karmaimmal és lesimítok egészen a farkára és kézbe veszem az ügyet. Elõször lomhán masszírozni kezdem, majd kissé gyorsítok a tempón é figyelem az arcára kiülõ érzelmeket. Ajkaim végigmérik a felhevülõ bõrét egészen a farka tövéig,  nagy szuszogásokkal tûri a tetteimet míg félredobom a hajamat halk duruzsoló szavakkal kísérem.

- Egy sima köszönöm-nél azért több jár… - ringatom meg a kis kacsómat rajta, és folytatom - egy ilyen helyes srácnak! – elvigyorodva hajolok lejjebb és kezdek el játszadozni a csúcsán amitõl a szemöldökeit összevonja , majd újsmint nagy sóhajjal leheli be a szoba levegõjét. amint teljesen elmerül bennem a kezei végigsiklanak a combom belsõ részén, és azonnal összezárom a lábaimat majd levegõhöz jutva pirítok rá kicsit.

- Ne csinálj semmit, azt akarom, hogy nézd! – nyalok végig az ajkaimon egy kacér vigyort villantva felé, és ismét torokra veszem. Nem esik nehezére élvezni, a feje alatt szorongatja kezeit, az én másik végtagom pedig magamat kényezteti. Nyelvem körkörösen nyalogatja körbe, és amint megérzem hogy az izmai kezdenek megfeszülni és a háta már elemelkedik az ágytól teljesen letorkozom. Néha hangos nyelés hangja szakítja meg a sûrû sóhajokat , majd mikor végzett kihúzom a számból és pedánsan letörölgetem a szám szélén folydogáló anyagot. Lenyalogatom magam a nedveit és ránehezedek a másik kezemre felülve az elterülõ test mellett.

- Elégedett vagy? – felé hajolok, szinte már irritáló közelségbe és figyelem továbbra is, majd szép finoman megköszörülve a torkomat maradok ott.

- Szódával elment volna. – hirtelen lefut az arcomról minden érzelem, ugyan akkor a vörösség még inkább felkúszik rá. Jól bordán paskolom, majd felugorva az ágyról veszem az irányt a fürdõ felé. Még bele is lépek kicsit a megütött területbe, mert miért is ne.

- Akkor baszódj meg!- egyszerre egyik lábamról húzom le a fehér szinte már rám tapadó zoknit, és a kezemben pörgetve pillantok be a konyhába. Kissé, na jó ne hazudjunk teljesen összerendezett az egész, olyan rend uralkodik mint itt még soha. De azért húzzuk az agyát egy kicsit, ne higgye hogy tökéletes.

- Jah, szódával elmenne! – vetem oda neki szemrehányóan, míg õ szisszen egy nagyot. A fürdõ ajtajának csapódása után még egy tompa mondat megüti a hallókámat.

– Most mi rosszat mondtam kiscicám?! – még egy kis röhögés is hallatszik, de a végét már nem csípem el mert a kissé hûvös víz a nyakamba zúdul, és a nedvessé váló hajamat hátracsapom ami most már így a hátam közepéig ér. Nyílik az ajtó, és hamarosan a mûanyag átlátszó, szinte kékes függöny nagy zuhogással húzzák el mögöttem. Aaron belép, én pedig a víz alól kitol a zuhanyrózsa alá. Kigyúrt teste nekem lökõdik, s azzal más is ami igen zavarba ejtõ. Hátrafordított fejembõl kitûröm a vizes tincseket de valami itt nem stimmel.

- Mit akarsz? – rikácsolom neki, mire szépen kimérten végigsimít az oldalamon, majd a combjaimnál fogva kap fel, minden csúszós így keresek egy biztos pontot itt, ami az a nyamvadt zuhanyrózsát tartó rúd.

- Téged! – sikkantok egyet, mire megérzem hogy mit is kíván csinálni, és erõsen megkapaszkodom abban a kapaszkodó szerû izében. Hozzám illeszti magát és azonnal belém is hatol, amit egy a torkomból kitörõ nyögéssel fogadok. Azonnal mozogni is kezd, mohón vesz birtokba. Nagy levegõket zúdítva le  a torkomon szinte nyitott szájjal kapkodok levegõ után, és azt a pontot figyelem ahol a testünk éppen összeforr.

- Nem bírom.. Aaron.. nem bírom! – fakad ki belõlem még több sóhaj, rámar a lábamra és még inkább szétrántja azokat hogy hozzám férjen. A heves tempótól teljesen elgyengültek a végtagjaim de csak tartani vagyok képes magamat amennyire tudom.

– Kitartást, kis… cicám! Mind-mindjárt végzek! – Minden egyes lökését élvezettel fogadom, és a folyamatos gyors döfések miatt hamarosan kis nyöszörgés mellett utol ér aminek jönnie kell. Pár szaggatott lélegzet és teljesen belém vágva magát megy el õ is. Érzem az élvezetét magamban, immár másodszor, áldhatom Fortunát hogy rendesen szedem azokat a kibebaszott pirulákat. De a gyönyörbe egy kibaszott nagy baki is esik ugyan is amibe kapaszkodtam az hirtelen leválik a helyérõl, én meg egy reflexszerû mozdulattal dobom ki a francba innen. Mikor leesnék a fal és közé a derekamra szorít, majd a talpaimmal a combján kitámasztva magam markolok karjára.

- Hát… ezt elkurtuk. – böki oda értelmesen, az ijedtségtõl  nagyokat levegõzve nyugszom meg kissé és leereszkedem róla. Ismét felpipiskedve a szájához hívom le magamhoz egy hosszú csókra. Letekerem a hideg víz forrását, majd mindketten jólesõen sóhajtunk újonnan fel.

- Te kurtad szét, és neked is kell majd megcsinálni. Ha így találja a fõbérlõ engem lenyakaz. – a hatalmas mancsa végigível az arcomon mind ezt vigyorogva konstatálom.

- Kár lenne ezért a csodás pofiért! Azért az megjegyezném, hogy a függönyt már te rúgtad le. – jegyzi meg kicsit erõsebb hangon, majd kissé félreáll az útból és végre láthatom mit csináltam. akarom mondani csináltunk, mivel nem én vagyok az a kis mohó típus.

- Nah jól van! Engedj ki mert fel akarok öltözni. – taszítgatom arrébb egy csöppöt, de a melák csak ott áll komor pofával és egy groteszk fejjel szól hozzám.

– Ki mondta, hogy végeztem? – kicsit megrökönyödök, majd felhúzott szemöldökkel nézek fel a még mindig érzéstelen arcára, és nagyot nyelek. Mit merészel?

– Mit akarsz…? – kis nyikkanással veszem tudomásul hogy a csípõmnél megragadva vesz ki maga mellé a csempére. Csupa víz vagyok de a megcsapó melegség felszárítani látszik a hatalmas lomha folyású gömböket. Még néhány pillantást vetek rá, azonban hamarosan magához húz és megforgat a kezei között amit csendesen tûrök. Egyik lábamat felpakolja a mosógép tetejére míg mögém áll a másikat felkapja és a levegõben libegve kényszerít pucsításra. Nagy szemekkel fordulok hozzá hátra, és végighallgatom a gonosz kis szavait amik visszacsengenek a füleimben.

– Még valami, kimaradt, és garantálom, hogy ma sokat fogsz fészkelõdni a fenekeden. – már felszólalnék magam érdekében, de ahogy eddig mindig félbeszakítja szavaimat és inkább cselekszik. A másik bejáratomhoz illeszti magát és egy kemény határozott lökéssel tuszkolja magát belém. Jézusom, nem fog elférni, ha megmozdul én meghalok, szét fogok repedni?! Kicsit bekönnyesednek a szemeim, és egy fájdalommal vegyített nyögést adok ki, mert a meglepettség kiszólalkozik belõlem. Így én még… soha sem. A tenyereim feltapadnak a hideg keki színû nyirkos csempére, majd érzem ahogy magához húzva apró köröcskéket leírva lassan kínoz. Rákezd a már mind kettõnk által ismert ritmusra, egy-egy mozdulatnál keményebb lökést küldve felém amitõl legszívesebben a leghangosabban visítani tudnék.

- Ne Aaron.. ez fáj! Istenem, Aaron! – nyögöm két levegõvétel közé préselve, furcsa érzés kerít a hatalmába. Ez nem a szokásos bizsergetõ, õrületbe kergetõ érzés, hanem valami mélyebbre hatoló és észvesztõ.

– Tudom... kiscicám! – egyre jobban gyorsít, és keményen vágja belém magát amit hangos lihegéssel tûrök, s mert élvezem felé billegtetem a hátsómat hogy adja meg nekem ami jár. Nem tagadom, élvezem a helyzetet.

- Ne vágd belém.. ilyen.. keményen! Kérlek, Aaron.. kérlek, ne… vágd belém! – visítozom szinte az élvezettõl, közelebb hajolva lihegi a bal fülembe.

– Pedig még finom vagyok! – egészen mélyre vágja belém, mire eltorzulnak a vonásaim és arra az érzésre koncentrálok amit a ki be csúszkáló farka okoz. Nem bírom, nem bírom, megõrülök! Megint pofátlanul lecsúsztatja a kezeit a combjaim közé és izgatni kezd, én pedig már lassan összeesem, de a végsõ lökésekig még ki kell bírnom. Hangos kéjes nyögésem víz hangzik a falakon, a térdeim remegnek és a testem elgyengülve esne össze elõtte. Érzem ahogy lüktet bennem, basszus, ez már nem piskóta, ma csak kétszer jutatott el a csúcsra. Egy órán belül, uhh.  Kihúzódik belõlem , én pedig kielégülten tapasztom a homlokom a csempének.

- Ne… ne… ne..

- Ne engedjelek el? – megszólalni sem tudok, nem biztos hogy lenne hangom ezek után, eléggé elordítoztam. Nagyokat nyeldesve bólintok egy aprót, és kémlelem az arcát s a szemeit. Összecsúszom, a lábaim belefáradtak az álldogálásba és a nedves padlóra heveredem a hátammal nekitámaszkodva. Vádlijaimat a combjaimhoz simítom, és szemeimmel magamhoz hívom mert egészen megkívántam. Egy csókot váltva távozik, megmossa az arcát elõkutatja az alsóját és ott hagy. Az egyik kis kredencig felnyúlva kutatom elõ az egyik kis dobozkát amiben bent virít az a szép kis szál cigi. Valahonnan elõkerítek egy öngyújtót is és meggyújtom. Füstölgök egy kicsit, majd két ujjam közé szorítva hamuzom le a csikket. Meztelen felsõteste és kicsit kócos loboncos feje bekukkant és kérdõn pillant rám. Ma igazán szétcsúsztam, pardon, szétcsúsztattak.

- Kérsz valamit reggelire? Nem is tudtam, hogy dohányzol. – kérdi és jelenti ki egyben, majd végigméri a pucérságom. Most mondja azt hogy nem látott még meztelen nõt, esküszöm idekötök.

- Valami tartalmasat és igen, dohányzok, meg egy kávét, amíg lezuhanyzok.- kinyújtom a lábam és megtornáztatom a bokámat hogy az erõ térjen vissza ebbe a végtagomba is, majd egy nagyot szipákolva a félig elszívott szálba fújom ki fogaim közt a szmogot.

- Rendben. – vigyorogva fordul ki én meg még pár mélyet szívva nyomom el a csikket. Lassan feltápászkodom és a felmosó nyelet a kezembe fogva törlöm fel azt amit oda pancsoltunk, és belépek ismét a kabinba s lefürdök. Bebugyolálva a testemet megyek ki a konyhába ahonnan ínycsiklandozó illatok árulkodnak arról miben settenkedik. Hátulról meglepve bújok hozzá közelebb és adok pár gyengéd puszit a hatalmas hátára, és szélesre nyúlt mosoly terjeng arcomon.

– Még 10 perc és kész. – dörmögi, mire mindkettõnk felfigyel egy harsány csengõt nyomkodó ujjra, és szorgos kopogásokra. Vajon ki lehet az ilyenkor, kora reggel?

- Megyek, megnézem ki az. – tipegek szépen lassan az ajtóhoz elválva finom bõrétõl. a törülközõt még inkább megszorítom magamon, nem akarok villantani akár ki is az. Rámarkolok a kilincsre, de elõször még eloldom az ajtót tartó láncokat.

- Jó napot! CPD-tõl vagyunk és bejelentés érkezett, hogy ezen a címrõl nõi sikolyokat hallottak illetve, hogy késsel fenyegetõztek. Meg tudja ezt erõsíteni, hölgyem? – közli velem egy öltönyös magas nyurga férfi. Én meg se köpni se nyelni nem tudok. Mi az hogy késsel fenyegetõztek? Hol a picsában volt itt kés? Maximum Aaron szerszáma, de az mellékes.

- Biztos úr, itt valami félre értésrõl van szó, én.. mi. – makogom egybehangzóan mert nem tudom hirtelen hova kapjak, a fejemhez, avagy a szétcsúszó törölközõmhöz magamon.

- Uram, kifáradna ide hozzánk, feltartott kezekkel?- szól oda Aaronnak az egyik kis bakfis gyakornok féle, majd lassan közelednek a dübögõ léptek és megáll mögöttem. Mi a franc készül itt, milyen sorozatgyilkos ez az ember. Mi a fene folyik itt? Ezek meg itt bazsalyogva leengedik  a pisztolyt és visszarakják a helyükre.

- Lerakhatom a kezem, Fisher biztos úr?- szól oda  a karcos hang a vén rókának aki a háttérben húzódik meg de elég közel van hogy szemügyre vegyen minden piciny részletet. Aprót bólint, majd Aaron leengedett kezekkel  sétál oda és kezel le a rendõrrel.

- Szóval Digger? Mi a helyzet?- ez most nem nekem címzett volt úgy érzem, közelebb jön, és az egyik alkarját átfonva elõttem szorít magához ami kicsit enyhít a remegésemen. Ennyi férfi elõtt törülközõben merész vállalkozás.

- Kicsit hevesek voltunk, bocsánat. Jaj, be se mutattalak egymásnak titeket. – kezet fogunk mindanyóijukkal és kiderül hogy mi a dörgés. Hogy ez a vén szottyadt gyöpös vénasszony köpött rólunk, és hogy ezek régi haverok. Csak azt tudnám hogy honnan. Na majd kiderítem én azt, várjatok. Ég a fejem, azért is mert itt álldogálok ebben a szerelésben, mert meleg van, és mert látni vélem azt a vén szatyrot és most kedvem lenne meggyurmázni azt a pészmékert. De van esze és visszahúzódik a vackába, amitõl kicsit megnyugszom és ledobok egy árnyalatot.

Kicsit agyusztálva ugyan de elmennek, mindent tisztázunk, és kajálva huppanunk a kanapéra vissza.

- Akkor… hozzám költözöl, mondjuk egy, hétre? Aztán meglátjuk. Ha tetszik maradsz, ha nem… hát, akkor megcsinálom a zuhanykádat. … - nagy szemekkel figyelem a nyammogását. A tálamra meredek egy kicsit, majd felnézek rá egy hálás mosollyal. Megpróbálok nem galibát okozni, talán menni fog nem?

- Szabad? – hajolok hozzá közelebb, majd csalom el egy édes csókra. Egy félszeg mosoly vált újabb színt arcomra, és az idegességem szinte elpárologni látszik. Olyan furcsa.. mint ha valami féle csillogást vélnék felfedezni a szemeiben, olyan fura érzéssel tölt el. Valami melengetõ érzéssel itt legbelül.

 – Persze. Na, ha ezt befejeztük akkor rakd rendbe magad, szedd össze a holmid és indulunk. – le sem tudom mosni a képemrõl azt az elégedettséget és a többi kicsordulni látszó érzelmet ami most a belsõmön uralkodik. Összepakolni és itt hagyni ezt a kéglit. Annyi emlék köt ide, de…

Egy kerek óra múlva összedobálom a cuccaimat a hatalmas utazótáskámba és megállok egy pillanatra körbenézve. Sorolom szépen hogy mi a bõröndöm tartalma, és mit hagyhattam esetlegesen el vagy itt. Minden benne van, az egész életem egy ilyen kis táskában. Ideje lesz indulnunk. A lakáskulcsot elõkapva indulok meg az ajtó irányába, Aaron pedig lapockámra simított kézzel terel kifelé. Leérve a földszintre asszem meg van mit elhagytam el. Az államat, valahol leejtettem de  a rosseb tudja hol akadtam el. Talán az autó láttán? DE honnan van neki ennyi… ? A csomagomat a hátsó ülésre préselem, már amennyire sikerül, és bepattanok, majd nagy szemekkel figyelem ahogy beszáll a volán mögé s bekötöm magam.

Életemben nem élveztem még ennyire az utazást, lassan figyelem az aszfalt felett összemosódó közeledõ tájat, ugyan este felé jár már az idõ és olyan tipikusan sötét narancssárgából fakul vissza az ég, de a meleg még mindig nem hagy alább. Kicsit mint ha elszenderednék az ülésben, a támlának döntöm a fejem, és finoman félresandítok a sofõrkémre. Fegyelmezetten az útra figyel, kezei nyújtva a kormánynak vetülnek és csendesen ülünk egymás mellett. Nem bírom megállni hogy ne mosolyodjak el, és ne hajoljak közelebb. Olyannyira az útra figyel hogy csak az apró ajaknyomokat fedezi fel az arcán, megvigyorogja a jelenetet és szisszenve hív ismét magához. ezek után vagy tíz perccel érünk egy kacsa lábon álló palotához. Na jó, valaki rúgjon már belém könyörgöm, ez mind túl szép.

- Az igen… - emelem a fejem hogy végignézhessem minden egyes négyzetcentiméterét a házának. hatalmas, sok szobás lehet, és én itt fogok lakni? Jó lesz vigyáznod magadra Alex…

- Ne bámészkodj mert aludhatsz itt kint. – morran rám kissé morcosnak tûnõ fejjel, és elindul végre a bejárat felé, igaz hogy annyi ablak meg ajtó van ezen az istenverte házon hogy azt sem tudom most melyiken kéne beesnem. Utána megyek, és a cuccom után ami most tonnás súlyával nehezedik a vállaira. Megállok az elõszoba közepén és kinézek a hatalmas tetõtõl talpig érõ ablakokon, amik éppen ránéznek az egyik kis csillogó vízfelületre. elér a szipogás, és a könnyezhetnék, nem tudom mi lelt de jobb lesz visszafogni mielõtt még meglátja. Nem azért hogy féltem magam tõle, de nem szeretem az igazi érzéseimmel zavarni a másikat ha az nem óhajt lelki szemetes láda lenni. Megtörlöm a szemeim, de éppen hogy sikerül elkapnom azt a momentumot hogy visszanéz rám az ajtót bezárva.

- Mi a baj kiscicám? – pörget meg teljesen éppen úgy hogy a karjaiba eshessek, pedig nem is állt szándékomban. Felnézek rá, miután kimásztam a ruháiból és kicsit hisztisen, pont ahogy a kisgyerekek nyöszörgök egy sort hogy milyen jó hogy ide vett magához és hogy segít nekem pedig az elején még milyen tervei is voltak velem. Megnyugtatgat, majd szépen bebarangolom azt a sok helységet ami rám vár. Elõször is megvizslatom a szép elrendezésû és tágas konyhát, amiben a márvány pult csak úgy csillog villog, majd tovább hajt a kíváncsiság egészen a konditeremig ahol egy csomó gép feszül a fekete huzataival, és persze nem utolsó sorban ott van még a két hálószoba. Olyan jó puhának néz ki az a takaró, kedvem lenne beleugrani, nem is olyan rossz ötlet. Aaron csak óvatosan figyel és nézi a reakcióimat , egy fáradt arcot felöltve veszek lendületet, majd ahogy a testem bírja beleugrom az egyik ágyba. Istenem de jó puha… nem sokára vendégem érkezik Aaron személyében aki mint valami vadállat kapja le rólam azt a kis farmert amiben feszítek, mire kissé feszülten fültövön csapom a mondandómmal.

- Hát hányszor kaphattál meg úgy õszintén, én is elfáradok?! Aaron, hát hallod te mit gagyogok? – nagy szusszanással csukom be a szemeimet és nyúlok el az ágyon, valahogy megszokható ez a törõdés, és próbálja felnyitni a szemem a különbözõ dolgok iránt. Végül is külön ágyban alszunk el, de az éjszaka folyamán odasomfordálok lepedõbe tekerve és az ágyra, mellé huppanok le.

Két nap telt el mióta itt vagyok, éppen egyedül tévézek és nyújtózkodom el  a kanapén. az alkalmi munkáimat egy állandó állásra váltottam egy pizzériában nem messze.  Jól fizet, és így nem orrol majd meg rám hogy mindig lustulok miután ideköltöztem. Éppen hazaér mikor éktelen nagy zsivajt hallok felzendülni az ajtóból.

- Na jó, most volt elég Alex?! – rikoltja az egyik tangámat libegtetve a kezében, ami a kilincsen világított eddig. Felpattanok a helyemrõl és megállok egyhelyben, majd hatalmas szemeim erejét bevetve akarom rávenni arra hogy könyörüljön kárhozott lusta dög valómra.

A zene elhalkul, hála az égnek, már majdnem szétrobbant a fejem tõle, de ami még fájóbb, hogy nem hallottam õt. Elmosolyodik – Nagyon csinos. – kérdõn néz rám. – Ez itt. – Megcirógatom az egyik mellét, majd újra csípõn ragadom és mielõtt egy szót is szólhatna újra mozgásba lendülök. Keményen, határozott lökésekkel, miközben kezembe kapaszkodva nyögdécsel alattam. Ohh, istenem, ezek a hangok, sokkal jobban élvezem, mint bármilyen más zenét. Ahogy felhúzza magát és rám csimpaszkodik, felállok és az ágyhoz sétálok vele. Megpróbálom lenyitni az ágyat, miközben csípõjét ringatva szorosan hozzám simul. Kis vadmacska, bele se merek gondolni mi van ha tortát hozok? A rohadt ágy meg a második rántásra megadja magát és hangos nyikorgás közepette csattan, ahogy lábai földet érnek. Lassan ledöntöm az ágyra, és ahogy elnyúlik alattam, föléje támaszkodom. A vágyakozó tekintet, azok a formás mellek és merevedõ bimbók… teljesen megõrjítenek. Újra mozgásba lendülök, egyre gyorsabb tempót diktálva. Élvezettel hallgatom, ahogy alattam „szenved”.

Felkönyököl és megcsókol, én meg örömmel viszonzom. Egy gyors nyelvcsata, majd a tekintetében elmerülve hallgatom, ahogy ajkaim közé nyögdécsel. Összeszorítom a fogaimat és bekeményítek. Vad és kemény tempót diktálva folytatom, miközben belém kapaszkodva felhúzza magát hozzám és testünk összesimul. Próbálom tartani a heves tempót, de a nyögések a fülembe lassan kezdenek elgyengíteni. Ahogy megharapja a fülcimpámat felmorgok… nah… nem csípem ha engem harapdálnak. Legalábbis bizonyos esetekben és helyeken. Visszadõlök vele az ágyra, és ahogy hallom és érzem mikor elmegy már én sem tudom magam tartani. Magam alá gyûrve és pár szaggatott és erõs lökés után én is elélvezek.

Nagyokat sóhajtok, ahogy elnyúlok rajta. Hát, ez jó volt… de szerintem kijöttem a gyakorlatból. Lassan észbe kapok, és mielõtt összenyomnám, lehemperedek róla, majd magamhoz húzom. Halvány mosoly fut végig az arcomon, ahogy rá pillantok. Hallgatom halk szuszogását, és ahogy hozzám bújik, szorosan átkarolom. A következõ gondolat pedig akaratlanul bukik ki a számon

- Mit szolnál hozzá, ha azt mondanám ho…

- Hogy? – szakít félbe, majd engem figyelve könyököl fölém.

- Hozzám költöznél, mi a véleményed? –

Magamhoz húzom, és finom csókot adok az ajkaira. Elmosolyodok, ahogy az apró bizonytalan mosoly megjelenik a szája sarkában. Ahogy vissza hajtja  a fejét elkezdem cirógatni a hátát. 

- Nem lenne rossz. – mondja, majd másik kezemmel végig simítok a karján. Halkan szuszog velem együtt. Igen, kijöttem a gyakorlatból. Közben magunkra húzom a takarót. Kissé el is bóbiskolok. Nem szokásom, hogy szex után ennyire lefáradjak, de ez most valami más. Most nem kell megpattannom, vagy neki megpattannia. Nyugalom és béke, ez hiányozna most? Az állandóság? Hát jah, de arról még nem is beszéltünk, hogy mivel foglalkozok. Oké, már tudja, hogy kurvákat futtatok, de szerintem még baromira nem tudatosult benne. A kocsi lopás meg egy másik szakma, az nyugodt és biztonságos, már ha ügyesen csinálja az ember.

Bármennyire is elbóbiskolok, aludni nem fogok tudni. Nagyon is pörög az agyam ahhoz, hogy most édes állomba ringassam magam. Neki viszont, ahogy látom, nem esett nehezére. Már halkan szuszogva, elnyúlva a mellkasomon fekszik. Átkarolom a derekát és elmerülök a gondolataimban. Vannak jó oldalai is, ha az ember nõje bõ 30 centivel alacsonyabb…

Lassan pislákolok. Alex teljesen lerugdosta rólunk a takarót. Nem csodálom, rohadt meleg van. Izzadok, mint egy ló, fene megjött a nyár, de hogy ilyen hamar, már most elegem van belõle. A csaj meg elnyúlva, halkan szuszogva, alszik mellettem. Olyan aranyos, el is mosolyodok. Lassan kimászok az ágyból, leveszem a cipõjét, ami rajta marad. Zoknival nem akarok babrálni, hogy fel ne ébresszem. Kimegyek a konyhába és bekukkantok a hûtõbe. Ahh, remek, hideg friss ásványvíz. Halk szisszenést követõen kb a felét be is tolom magamba. Ennyire még jól hideg víz nem esett. Az órára pillantok, anyám, még csak hajnali kettõ. Az állom meg teljesen kiment a szemembõl. Ebbõl alvás már nem nagyon lesz, az tuti

Összekapom magam. Gatya, cipõ és atléta fel, majd halkan kiosonok a lakásból, kulcsot is dobok a zsebembe és leugrok a legközelebbi éjjel-nappaliba. Menetre azért még megállok kajálni. A közelben van egy jó hod-dog os. Nem sok ilyen akad a városban, de ez kifejezetten finom. Gyorsan be is tömök magamba vagy hármat, majd irány a bolt. Össze is pakolok pár dolgot. Nem kapkodok, jó ez a hûvös levegõ. Valami reggelinek valót nézek, egy üccsit, meg veszek két, olyan epres-áfonyás jégkását. A pultos csaj meg is néz magának a golyóálló üveg mögül. Hát igen, fõ a bizalom, mosolygok rá egyet, majd visszamászok a lakásba.

Halkan nyitok be, szerencsére nem ébredt fel és ugyan abban a nyakatekert pózban fekszik az ágyon, ahogy itt hagytam. Becsukom a háló/nappali ajtaját, ami az elõtérbe vezet, majd nekiállok egy kis rendet rakni a konyhában. Cuccok a hûtõbe, víz engedés a mosogatóba és nekiállok a szennyeshez. Hát jah, most sokan hülyének néznének, de azért ragadhat pár jó dolog az emberre a börtönben. Ilyen a rend utáni vágy és, hogy az utolsó 3 évet lehúzva a konyhán, a sírásást követõen kifejezetten allergiás kezd lenni az ember a kupira azon a helyen, amit a legjobban megbecsül. Ez meg nálam a konyha. Majdnem egy órámba telik a rendrakás, de mire végzek minden tipp-topp és készen áll majd a reggeli gyártására. Nekivetkõzök, ilyen dög melegben nem lehet meglenni ruhában, ebben a lakásban, atléta le, majd nadrág meg az alsó is a kanapén köt ki akkurátusan összehajtva. Kicsit bedugom a fejem a hideg víz alá, majd visszamászok az én kis cicámhoz. Szerencsére nem ébresztettem fel, eddig. Ahogy elnyúlok mellette, félresimítom a haját és egy finom csókot adok a homlokára. Álmosan pillant fel rám.

- Szia. – mosolyog rám félálomban. – felébredtél? – suttogja nekem.

- Igen, de téged nem akartalak. – adok egy finom csókot az ajkaira – Azért tökön rúgni álmodban nem kellet volna. – halkan felkuncog, mire én elmosolyodok. Visszaheveredek az ágyra, õ pedig félig elfekszik rajtam. A hátát cirógatva alszik vissza. Én meg? A plafont bámulom, simogatom a hátát és a szuszogását hallgatom. Órákon át semmi, messze elkerül az állom, de nem bánom. Az idilli, csöndes hangulatot néha beszûrõdõ szirénák hangja, vagy egy kutya ugatása töri meg. Nem csoda, hogy csendesebb ma az utca. Ekkora hõségben még a bandaleszámolások is szünetelnek.

Mikor újra az órára pillantok már reggel hat. Elszállt az idõ rendesen. Picikém lassan magához tér én pedig egy csókot dobok az ajkaira.

- Jó reggelt kiscicám.- tolom félre az arcába hulló hajtincseket és megpillantom alatta azt a csodás gúnyos mosolyt.

- Már kiscicázol?

- Miért ne? Nem hiszem, hogy lenne ellenvetésed.

- Nem igazán. – újabb mosoly fut végig az arcán

- Voltam olyan rendes és kitakarítottam a konyhát, amíg aludtál. – nagy kérdõ pillantásokat vet rám. - Nah jó, de… minek? – kérdezi tõlem, miközben lassan felkönyököl.

- Hát, most már konyha, elõtte nem nagyon lehetett annak nevezni. – vigyorodok el mire a mellkasomra csap egy nagyot. – Nah ezt most miért?

- Még kérded? – Össze fogja a haját és átsimítja oldalra, miközben engem fixíroz.

- Azért nem erre számítottam. – Vakarom meg a mellkasomat - Egy köszönöm is elég lett volna. - Rám mosolyodik, miközben végig húzza körmeit az oldalamon, majd ahogy leér, rámarkol a szerszámomra és keze mozgásba lendül. Felsóhajtok és figyelem, ahogy ajkai végig haladnak a mellkasomon, majd a hasamhoz érve végig nyal egészen a farkam tövéig. Én meg csak hatalmas tekintettel tudok bámulni és egy sóhaj szakad fel belõlem a mûvelet végén. Egy kacér pillantást vet rám miközben oldalra dobja a haját. Ha eddig nem lettem volna leizzadva, most tuti kiverne a víz itt helyben.

- Egy sima köszönöm-nél azért több jár… - közben kezével játszadozik rajtam – egy ilyen helyes srácnak! – újra felsóhajtok és ellazítom magam, miközben figyelem ahogy föléje hajol és bekapja a nemesebbik felem végét. Elején még csak finoman szopogatja, ízlelgeti, én meg nem bírok betelni a látvánnyal. Szinte azonnal megduzzad és megmerevedik. Kezeim végig simítanak a felém fordított hátsóján, majd újaim a combjai közé tévednek, mire összeszorítja õket. Rám pillant miközben elhúzódik tõlem, kezével meg rámarkol a szerszámom tövére.

- Ne csinálj semmit, azt akarom, hogy nézd! – rám mosolyog, én meg engedelmeskedek. Elhúzom a kezeimet, és a fejem alatt összekulcsolva figyelem. Újra szorgalmasan szopogatni kezdi, majd kicsivel késöbb mohóbban szopja tovább. Közben magáról sem feledkezik meg, szabad keze a combjai közé vándorol és magát is kezelésbe veszi. Nagy levegõt veszek, újra meg újra, ahogy figyelem fel-le mozgó fejét. Néha rám pillant, utána pedig rendszerint teljesen torokra vesz. Kész vagyok teljesen. Pár percig bírom csak az intenzív kényeztetést. Hátam ívbe hajlik, hangosan és kielégülten nyögök fel, miközben elélvezek. Már nem bírom, valamibe bele kell kapaszkodnom! Meg is ragadom a hajánál fogva, de nem nagyon kell vissza tartanom. Szinte teljesen bekap és keményen megszívja. Mire teljesen kiélvezek, lassan elengedem, Õ pedig hangos sóhaj keretében támaszkodik az eddig magát kényeztetõ kezére és rám pillant. Ajkait nyalogatva, szabad kezével törölgetve a szája szélét. Hát… nekem végem… meghalhatok!

Hangos cuppanással nyalja tisztára az újait majd kérdõn rám pillant.

- Elégedett vagy? – mászik újra fölém és közelebb hajol. Azok az ajkak, most helyben szét tudnám harapdálni õket, de... nyugi, higgadtság van!

- Szódával elment volna. – vigyorgok a képébe. Erre meg? Bordán vág és durcás kislányt játszva pattan fel az ágyról.

- Akkor baszódj meg! – menetre még bele is térdel ugyan oda majd átlépve fölöttem elindul a fürdõ felé. Fájdalmas mosoly ül ki az arcomra, és figyelem, ahogy csípõjét ringatva a fürdõ felé veszi az irány, zoknikat persze menet közben dobálja le magáról. Pfff. Ahogy a konyhához ér bepillant, majd hátra fordul a fejével.

- Jah, szódával elmenne! – fintorogva veti nekem oda, majd besétál a fürdõbe, amit egy ajtó csapódás követ. – Most mi rosszat mondtam kiscicám?! – alig bírom megállni röhögés nélkül, mondjuk nem nehéz, mert ez a bordán vágás kurvára fájt.

Felülök az ágyon és veszek pár mély levegõt. Au, au, de lassan kimegy a bordák közé szorult levegõ. Az ajtóra pillantok, hát legyen. Felállok és besétálok a fürdõbe, ahogy benyitok befordulok és a zuhanyzóhoz lépek. Alex már bent tusol, mikor elhúzom a mûanyag függönyt és belépek mögé. Hát, hely nem sok van, ez nem az a kétemberes zuhanyzó. Szegényke, közém és a fal közé szorult, mondjuk nem is bánt a dolog. Kérdõn hátra pillant rám miközben a nedves hajába túr. Brrr, csak most érzem, hogy mennyire hideg a víz, de ez most kivételesen jól lesik ebben a hõségben.

- Mit akarsz? – Veti nekem oda egy szúrós pillantás kíséretében. A hátához simulok, kezeimmel elölrõl a combjai alá nyúlok és felkapom a csípõmhöz.

- Téged! – A mozdulatra felsikolt, és gyorsan a zuhanyfejet tartó, falba fúrt, függõleges csõbe kapaszkodik. Rémült, kérdõ pillantást vet rám, én pedig megválaszolom a kérdését. Elhelyezem a csípõjét és már újra ágaskodó szerszámomat egy határozott lökéssel vágom belé. A mozdulatra hangosan felnyög, én meg türelmetlenül, szinte azonnal ostromolni kezdem. Csípõm mozgásba lendül. Elõre, hátra, kemény és határozott lökésekkel, miközben szegény a csúszós rúdba próbál kapaszkodni. Megnyalom az ajkaimat és halk sóhajok közepette figyelem. A csípõmet fixírozza miközben tátott szájjal nyögdécsel minden egyes lökésemre. Édes istenem!

- Nem bírom.. Aaron.. nem bírom! – nyögdécseli, miközben szorosabban rámarkolok a combjaira, lábai széles terpeszben állnak miközben felgyorsítok. – Kitartást, kis… cicám! Mind-mindjárt végzek! – nyögök fel minden egyes lökésemre. Teljesen felkorbácsol a tekintete, azok a hangok, ahogy belehatolok, amik a torkából törnek fel! Még pár kemény, szaggatott lökés és teljesen belehatolva a nedves hüvelybe élvezek el. Csípõjét hevesen ringatni kezdi, miközben tovább nyögdécsel, én meg minden egyes cseppet bele erõltetek.

Ám az idillbe egy kis hiba csúszik, ahogy a rúd amibe eddig kapaszkodott hangos reccsenéssel szakad ki a falból. Hoppá.. kapom el a derekánál, hogy orra ne essen. Felsikolt, a rúd kirepül a zuhanyzóból, ahogy eldobja, és a karjaimba csimpaszkodik. Zihálva lóg rajtam, lábaival a combjaimon támasztva meg magát. Én meg egy nagy sóhajjal nyugtázom a helyzetet.

- Hát… ezt elkurtuk. – újabb sóhaj, mire õ levegõ után kapkodva nevet fel. Lassan lemászik rólam, majd felém fordulva hosszan megcsókol. Nyelve vad táncot jár az enyémmel, közben kikapcsolja a zuhanyt. Lassan elhúzódik és egy elégedett sóhaj szakad fel belõlünk.

- Te kurtad szét, és neked is kell majd megcsinálni. Ha így találja a fõbérlõ engem lenyakaz. - Elmosolyodik és én meg végig simítok azon a gyönyörû arcon. A seb szépen elkezdett összeforrni. Kár, pedig jól állt neki.

- Kár lenne ezért a csodás pofiért! Azért az megjegyezném, hogy a függönyt már te rúgtad le. – Pillantok a leszakadt mûanyag rongydarabra. Hát ezt valahogy nem vettük észre.

- Nah jól van! Engedj ki mert fel akarok öltözni. – rám mosolyog és megpróbál félre tolni én meg megjátszott, komor tekintettel pillantok le rá. – Ki mondta, hogy végeztem? – Rémülten felpillant rám és látom, hallom is, ahogy nyel egy nagyot. – Mit akarsz…? – kérdezi tõlem, mire én megragadom a csípõjénél és kiviszem a zuhanyzóból.

A hõségtõl már szinte azonnal megszáradtam, megcsókolom, miközben a mosógép mellet újra megfordítom háttal nekem. Keményen a hideg csempének préselem, jobb lábát a combjánál emelem meg, a balt meg a mosógépre rakom. Riadt tekintettel pillant hátra rám, én meg a füléhez hajolok és mézédes-gonosz hangon, suttogom neki. – Még valami, kimaradt, és garantálom, hogy ma sokat fogsz fészkelõdni a fenekeden. – Látom, ahogy a pupillái kitágulnak és már szóra nyitná az ajkát, mire szabad kezemmel a fenekéhez illesztem a farkam és egy kemény lökéssel belehatolok. Istenem, de szûk és száraz! Összeszorított fogakkal szisszenek fel, szabad kezem a csípõjébe markol. Belõle pedig egy igencsak furcsa, meglepettségtõl és fájdalomtól vegyes nyögés tör fel.

Szegényke, mint valami lecsapott pók, úgy nyomódik fel a csempére, de ez engem most nem érdekel. Kicsit körözök a csípõmmel, hogy tágítsak rajta, majd elkezdek elõre hátra mozogni. Teljes hosszában megjáratva benne a szerszámom, minek a ritmusára fájdalmas, kéjes nyögések törnek fel belõle.

- Ne Aaron.. ez fáj! Istenem, Aaron! – elvigyorodok – Tudom... kiscicám! – és keményebb tempóra váltok. Keményen vágom bele, újra meg újra mire csípõjét hevesen ringatni kezdi és szinte ordítva nyög fel minden lökésemre.

- Ne vágd belém.. ilyen.. keményen! Kérlek, Aaron.. kérlek, ne… vágd belém! – Szinte sikítja, mire a füléhez hajolok és belesziszegem. – Pedig még finom vagyok! – és a lökéseken felgyorsítok amennyire csak vastagra duzzadt farkam engedi. Ma nem fogsz ugrálni, kicsikém, ezt garantálom. Szabad kezem befurakodik a csempe és a csípõje közé. Újaim a combjai közé vándorolnak és rámarkolok teljesen átnedvesedett pinájára. Ez már nem a zuhanytól ilyen, lám még is élvezi. De még mennyire! Hírtelen felkiált, teste megremeg, ahogy a csúcsra ér. Letagadni sem tudja, mert szinte spriccel az újaim közt, eláztatva alattunk a csempét. Hangosan felnyögök, veszek egy nagy levegõt majd még egy gyors és vad rohamot követõen élvezek bele. Bele csavarok mindent, nehogy szó érje a ház elejét, majd ahogy pedig végzek, elhúzódok és elengedem. Õ meg még mindig a falra préselõdve, remegõ lábakon zihál.

- Ne… ne… ne..

- Ne engedjelek el? – kérdõn pillantok rá, õ meg csak nyelni tud egy nagyot majd bólintani hozzá. Lassan lecsúszik a padlóra, hátát a csempének vetve, lábait felhúzva pillant fel rám. Hát, egy teljesen elégedett, kissé már önelégült vigyort pillanthat meg. Lehajolok, adok egy finom csókot az ajkaira, majd megmosom az arcom és kimegyek. Fene, se fog újra zuhanyozni. Összekapom magam, alsó és nadrág fel majd irány a konyha. Közben bekukkantok, hogy mi van vele. Valahonnan, valamelyik nadrágból elõkapott egy cigit és azt pöfékelve ül még mindig a nedves csempén.

- Kérsz valamit reggelire? – kérdem mintha mi sem történt volna. – Nem is tudtam, hogy dohányzol.

- Valami tartalmasat és igen, dohányzok. – Kinyújtja a lábait és egy hatalmas füstfelhõ szakad ki belõle, majd rám pillant. – meg egy kávét, amíg lezuhanyzok.

- Rendben. – mosolyodok el, majd nekiállok a reggelinek. Amíg lezuhanyzik összedobom a kaja egy részét. Jó kis angol reggeli. Tojás, bacon, bab, piritós stb. Pár perc sem telik el és törülközõbe csavarva jön be a konyhába és hátulról átkarol. Ajkai pár apró csókot lehelnek a bõrömre a gerincem mentén, mire elmosolyodok. – Még 10 perc és kész. – mondom, mire valaki csönget, illetve kopogtat az ajtón.

- Megyek, megnézem ki az. – Az ajtóhoz sétál, kifordulva a konyhából, közben egy kis törülközõt csavar a haja köré. Hallom, ahogy nyílik az ajtó.

- Jó napot! – egy ismeretlen férfi hangja. – CPD-tõl vagyunk és bejelentés érkezett, hogy ezen a címrõl nõi sikolyokat hallottak illetve, hogy késsel fenyegetõztek. Meg tudja ezt erõsíteni, hölgyem? – hát én lefagyok teljesen, és szinte megmerevedek.

Biztos úr, itt valami félre értésrõl van szó, én.. mi..- hallom Alex elcsukló hangját. Õ is teljesen ledöbbent, mert remegõ hangom próbál magyarázkodni.

- Uram, kifáradna ide hozzánk, feltartott kezekkel? – hallom a másik rendõr hangját. Alex meg próbál valamit motyogni de nem igazán futja tõle semmire. Lerakom a fakanalat és tarkóra tett kézzel kijövök a konyhából. Alex félre állva az ajtóban, a rendõrök, meg a fegyvertáskán tartott kézzel várnak engem. Mikor megpillantom õket, hatalmas sóhaj szakad ki belõlem és a fiatalabbik rendõr, aki szintén az apám lehetne, elmosolyodik és leengedi a kezét. Társa pedig követi a példáját.

Lerakhatom a kezem, Fisher biztos úr? – mosolyodok el, mire bólint. Oda sétálok hozzá és kezet rázok vele. Fiatal korom óta ismerem. Jó fej, igazi keménykötésû rendõr aki csak azt baszogatja aki megérdemli, és most szerencsére nem én vagyok a soros.

- Szóval Digger? Mi a helyzet? – sétálok az ajtóba Alex mellé, magamhoz ölelem hátulról. Szegényke még mindig remeg az ijedségtõl.

- Kicsit hevesek voltunk, bocsánat. Jaj, be se mutattalak egymásnak titeket. – Hát akkor bemutatom neki Alex-et. Azért lassan megnyugszik és már inkább céklavörös feje az ami gondot okozhat. Kicsit elcseverészünk és az is kiderül, hogy a szomszéd öregasszony hívta ki ránk a rendõröket, aki még a folyosóra is kinéz egy pillanatra. Rávigyorgok, mire becsapja maga után az ajtót. Lassan azért lekoptatom õket mert oda ég a kaja. Elmennek, mi pedig a kanapéra heveredve, tévét bámulva reggelizünk meg.

Akkor… hozzám költözöl, mondjuk egy, hétre? Aztán meglátjuk. – kérdõn pillantok rá. - Ha tetszik maradsz, ha nem… hát, akkor megcsinálom a zuhanykádat. …

- Rohadj meg Te mocskos strici! Szemét kurvapecér! – kitágult szemeibe pillogok, és még utoljára hátra nézve rá tépem ki az ajtót és hagyom el a szobát, majd az egész lebujt. A pia még a fejemben zsibong, de eltalálok a lakásomig, majd az egyik kis zugba rejtett pótkulccsal bejutok. Lereteszelem és leláncolom az ajtót nehogy aztán valaki gondoljon egyet és csak úgy bepofátlankodjon. Leülök arra a nyikorgó rugójú kanapéra, és bekapcsolom a tévét hogy múljon az idõ. Közben szép lassan kilazítom a cipõfûzõimet és lefeszegetem magamról a rózsaszínes kissé a kosztól  szürkés anyagú tornacipõt. Eldõlök oldalra és a fejem alá gyûrve az egyik párnát nézek farkas szemet a színes kis dobozkával. Valahogy olyan idióta érzésem támad, mint ha égnének azok a helyek ahol megérintett, fenébe már. Elkap az álom, és halkan szuszogva mosódik össze a ketyere zaja, majd elnyel a pihentetõ sötétség és elalszom.

Lassan nyámmogva ébredek fel, nyitogatva a szemem fedezem fel hogy a napsugarak besütnek az ódon függönyön keresztül. Lassan lecsattannak a talpaim a padlóra, majd felülve lendülök lábra és megyek a fürdõbe. Úgy nézek ki mint egy élõhalott, elsõ dolgom lefürdeni jó alaposan, majd megszárítkozva totyogok a tükör elõtt a hajammal pepecselve. Végül hagyom a francba, hullámosan az arcomba hullva felkapok egy kicsit szolidabb szerelést és igyekszem is az ideiglenes munkahelyemre egy bárba, ahol a kiszolgáló személyzet tagja vagyok. Magyarán én ugrálok õk fütyülnek a rendelések pedig csak szállingóznak be  a zsírgõzös konyhába.

Már a hócipõm tele van ezzel a sok éhes döggel akik kint ácsingóznak a pultnál meg az a temérdek ember aki kint habzsol. Lassan lecseng a mûszakom, majd Andrew folytatja. Kis idõ múlva lábon érkezek haza ismét most már a lakáskulcsot tudatosan használva.

Egy kis kajálás után összébb rendezem az elõszobát, már amennyire lehet, felcsapom az ágyat és leterítem a szõnyeget, ami mellett közvetlenül ott akaszkodik a piros boksz zsák is. Felveszem a szerelésem, majd elõször meggyötröm azt a szakadt kis ugrókötelet ami eddig ott lógott a tévé tetején.

Kis idõ után, mikor már teljesen bemelegítettem megragadom a hifi távirányítóját és felnyomom maximum hangerõre az éppen soron következõ zenét. Nekilátok a gyakorlásnak hol megsorozom, hol a bal horgomat próbálgatom. Egy két ütés után valami különös dübörgésre kapom oda a fejemet az ajtó irányában. Lehalkítom ezt a vackot, és az ajtóban álldogáló szerencsés ismeretlen édesanyját szidva láncolom ki az ajtót.

- Mi a franc van már, nem lehet nyugodtan… - sipákolom elégedetlenül, de lassan kifut a méreg belõlem amint megpillantok egy hatalmas testet magam elõtt. Lassan felszöknek a szemeim az arcára, és nagy levegõvételek között szemrevételezem a vigyort az arcán. Ez most teljesen más mint a múltkori, nem olyan kéjsóvár.

- Szia! Remélem nem zavartalak meg semmiben. – mondja öröm ittas hangon Aaron, pont az aki tegnap be akart magához fogni ribancnak. Ki kéne ütnöm, de a rosseb  tudja miért tetszik most ennyire ezzel az önelégült fejével. Remek, ide talált a nélkül hogy tudta volna egyáltalán a címemet. Talán ezek a Tomy gyerekék adták meg neki, nem szeretem ha így látnak, egy csóró gettó sokadik emeleti lepukkant lakásán.

– Húzz el innen, kérlek. – morgom komoran felé, és már csuknám is az ajtót de a keze megállítja azt. Még is mit szeretne? Nagyot sóhajtva nyújt elõre nekem valamit, amint a kezem közé kapom rájövök mi is lehet ez. Az itt ritkaságnak mondható dolgok egyike a csoki. Nagy szemekkel  pislogok csak rá, de már vágja is rá a magyarázatát.

– Bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapiért… amiért úgy letámadtalak. – szorult belé egy kis emberség azért látom, letépem a csomag felsõ részét és belekukkantok, tényleg az amire gondoltam. Elmosolyodva illegetem a csomagot a kezemben.

– Köszönöm. – sarkon pördülve semmit sem szólva veszem az irányt a bel tér felé. Halk ajtócsapódás, majd a vendégem betér, és kis szisszenésekkel méri fel ezt a putrinak még nem mondható, de eléggé lepasszolt lakot. Legalább van tetõ a fejem felett, még ha meg is kell gebednem érte. Az ajándékot a hûtõbe rakom, hogy meg ne melegedjen itt nekem mert akkor már a franc sem kívánja.

- Kérsz egy sört? – fordulok hátra felé az ajtófélfán lógva, majd kikapok a helyérõl két arany színû dobozos italt. Visszatipegek hozzá, és a kezébe adva a sört ülök le mellé a kanapéra.

- Miért jöttél? – még mindig van valami sanda gyanúm arra hogy nem jött e hátsó szándékkal. Csak kortyolgatunk meg néha-néha felröhögünk egymás hülyeségén. Nem tudom hogyan és miként fészkalódunk egymás közelébe ennyire, de lényegesen kisebb lett a távolság Aaron és köztem. Egyre inkább felfigyelek a folyton más érzelmet tükrözõ arcára, és a szokásosnak mondható mozdulataira.

- Nézd, tudom ez most furán fog hatni de másként is szeretnék segíteni.. és most õszintén. – sunyin nézek szemeibe, még mindig kételkedve az igazában. Olyan mint ha tényleg a másik oldalát mutatná, de mielõtt rákérdeznék már szokásosnak mondhatóan megelõz. - Tudom, hogy mekkora szarban vagy. Beszéltünk róla eleget. Nekem nem segített senki, de ez hátha téged kilendít belõle. – figyelem a kezét amint a zsebébe mélyed és zörögve kirángat belõle egy hófehér borítékot.

- 2500 dollár. Azért ezzel lehet valamit kezdeni. – csak nézek mint a kisbreki a zacskóban. Szóhoz sem tudok jutni, ennyi pénzt én egy helyen életemben nem láttam.

– Ez... ez baromi sokk, ezt nem fogadhatom el! –  motyogom az orrom alatt kibontva finoman a borítékot, de még mindig nem hiszem el azt a sok papíros látványát ami odabent van.

- Nézd, nem kell vissza adni, nem tartozol semmivel. Ez egy egyszeri és visszautasíthatatlan ajándék. – meredten lapozgatom a bankókat még akkor is mikor odahajol és nyom egy csókot a számra. A kanapé párnája megemelkedik, és nyekeregve felszusszan.  Aaron az ajtó felé veszi az irányt, bennem pedig éles késként hasít át a felismerés hogy itt akar hagyni ezek után, egy kurva szó nélkül. Nem tudom mi lehet ez az érzés, valahogy itt akarom tudni magam mellett.

- Aaron…?- felpattanok és amikor hátrafordul kérdõen pillantva rá torpanok meg a szobában, és egy laza mozdulattal hátrahajítom a francba azt a borítékot, ha a fülem nem csal az egyik szekrény tetejét csiszolja papíros hanggal. Még közelebb lépek és azonnal nyakába csimpaszkodva támadom le az értetlen nyikkanásban elnyíló ajkait. Nem kell sokat várnom, azonnal viszonozza is és kezei a derekamra fogva szorítanak magához közelebb. Mire nem jók a kis kerek tabletták.

Lassan végigmér kezeivel majd kissé elemelve e földtõl vált ki belõlem újabb sóhajt. Egyik szabad kezemmel a hajába túrok, majd az egyik lábamat köré kulcsolva húzom fel magam és szorosan tartom magam rajta nehogy leesek. Még véletlenül… Végül megtart magán és egy kis lendülettel a falnak szorít, és hozzám szemtelenül hozzám dörgöli magát és újból elmélyíti a csókot. Egyszerûen képtelen abbahagyni, de kis idõ múltán áttér a nyakamra, pont eltalálva azt a részemet amin a legérzékenyebb vagyok, mély levegõt véve engedem hogy felfaljon. Közben az én kezeim sem mozdulatlanok, elkezdem letépni róla  a felsõ ruházatot ami sikeresen az egyik sarokhoz közel talál magának helyet. Most a gatyáját kezdem bontogatni, de ettõl az övtõl nem vagyok képes tovább jutni, ám segítve a tehetetlenségemen letolja magáról, majd koppannak a cipõi az üres padlón. Valamiben megakadunk, ugyan is visítani kezd a zene a fülünkbe, áh szóval ide tettem a távirányítót! Kicsit lecsüngve róla egy bájos mosollyal adok egy könnyed puszit a szájára, és a fejemben már összeállt az egész. A gondolataim ködösen tévelyegnek valahol messze, és most csak arra az izomkolosszusra tudok koncentrálni aki mögöttem leizzadva szuszog nagyokat. A kanapéra telepedve izgatom még egy kicsit, ha már játszunk hát legyen. Kezeimmel végigsimítok az oldalamon, majd lejjebb végül eljutva a piros mûanyag szövetû gatya széléhez hátrapillantok és várom a reakcióit. Eskü mindjárt kiszúrja a saját szemét. Száraz ajkaimon végignyalva veszem le magamról a kis ruhadarabot és nagy lendülettel dobom a fejére. Azonnal sebesen ledobja magáról, majd kicsit engedve neki terpesztek be.

- Mire vársz? – mondom a dallamok hangos közegébe, de látva az értetlenkedõ arcát hangosan felkacagok. Éhes tekintettel mér végig ahol csak tud, és én is pontosan ugyan ezt teszem. Azt a… ez igen. Látom ahogy közeledik, mikor már teljesen mögém lép az egyik kezével végigszántja a gerincem mentét én pedig megborzongva tolom csípõmet felé. Szóra nyílik a szája, de nem hallani amit mond, ez a zene mindent elnyom. Egy csöppnyi segítséggel illeszti magát hozzám, majd rámarkol a csípõmre és egy hatalmas lökéssel fogadom magamba. Ez van nem ez van, szégyen, vagy nem szégyen õ a második alkalmam. Hangos nyögéssel válaszolok az érzésre, és mikor az elsõ piciket löki rajtam a bútor támlájába mélyednek az ujjaim. Nagyjából egy tucat döfés után hátrakényszerítve vált velem egy olyan cuppanóst kapok hogy szerintem egy ideig biztos nem felejtem el. Érezhetõen felgyorsul és az én testem is már az utolsókat járja, arcom szinte mint ha parázs borítaná, szinte érzem hogy még jobban elpirulva bámulok szemeibe ritmusosan lihegve. Pár lökés után érzem hogy rámar a derekamra majd teljesen megállva és hatalmasat nyögve megy el. Ennyi nekem még nem volt elég, de hagynom kell magamnak egy kis idõt hogy levegõhöz jussak egyáltalán. Kissé már higgadt tekintettel néz a szemeimbe, majd fújja ki fogai közt a levegõt, szinte felszisszenve.

 - Még csak most kezdõdik a móka… - vigyorodik el, és megint meglendíti a csípõjét mire összeszorított szemekkel nyögve tûrök. Megfordít a kezei között így immár közvetlenül rá nézve vehetem szemügyre az arcát. Kicsit megállva néz végig rajtam, valamit nagyon furcsállva.

- Mi-mi az? – nem kell sokat várnom, ugyan is azonnal áthúzza a fejemen az átizzadt pólómat, majd a melltartó kapcsával babrálva dobja le rólam. Úgy látszik a lejátszási lista végére érkeztünk, mert elhalkul a zene és csak a saját hangjaink töltik be a kis szoba levegõjét.

- Nagyon csinos. – összehúzom a szemöldököm, még is mire akar kilyukadni? – Ez itt. – simítja az egyik kezét az egyik mellemre, majd szót sem hagyva döfi az újabbakat rajtam. Szinte nyitott szájjal nyögdécselek alatta az élvezettõl amit okoz, el sem hittem volna hogy egyszer majd ez is eljön. Felkapaszkodva a nyakába állunk fel, majd vesszük az irányt a lehajtható ágy felé. A lábaimmal körülölelve hagyom kezeit szabadon, így le tudja hajtani- nagy csapkodás árán ugyan – az ágyat, ami nyikorogva támaszkodik lábaival a szõnyegre. Lassan ráfektet a paplanra ami már régen ott gyûrõdik a matracon, és felém tornyosulva kezdi el újból azt a gyorsuló ütemet diktálni. Szinte az õrületbe kerget ezzel, félelem nélkül hallatom a hangomat, majd megint egy nyelvessel az ajkai közé nyögöm az élvezetet amit okoz. Még jobban gyorsítva a tempót késztet arra hogy a lapockáiba kapaszkodva húzzam fel magam. Érzem ahogy a bõrünk összesimul, minden érzékszervemmel csak rá tudok koncentrálni ebben a pillanatban, s amíg a fülembe szuszog, én megharapdálom a cimpáját amit morogva fogad. Nem kell sok, még pár lökés és mind  a ketten egymáshoz feszülve megyünk el, majd hanyatlunk egymásra. Kicsiket lihegve tûröm hogy rám nehezedik, még mindig magamhoz ölelve tartom és hátra vetett fejjel pislogom a szürkés plafont. Mellém hengeredve húz az oldalához, én pedig nagyot sóhajtva, már majdnem leragadó szemekkel hallgatom a duruzsolását.

- Mit szolnál hozzá ha azt mondanám ho… - nem jut ideje befejezni a mondatát, mert azonnal rákérdezek.

- Hogy? – nézek fel a kissé kócos, kielégült képû Aaronra. Könyökeimre támaszkodva figyelem továbbra is immár kissé magasabbról a vörösödõ arcát, és a füleit.

- Hozzám költöznél, mi a véleményed? – húz magához mosolyogva a nyakszirtemnél fogva, és ad egy apró puszit a számra. Nagyot sóhajtva húzódik a szám egy kunkori kis mosolyra, ezt most tényleg komolyan gondolta?  Engem magához venne, innen ebbõl a lakásból, és végre nem kéne minden töketlen baromtól félnem hogy esetleg betörnek? A fejemet visszahajtom a mellkasára, és élvezem a szerv fel le mozgását.

Elmosolyodok, mikor bemutat, majd követem a tekintetemmel ahogy a csípõjét rázva, csupasz lábbal végig szánkázik, kifele a konyhából. Szisszenek egy nagyot, ahogy orra esik. Odasétálok hozzá és lehajolok

- Jól vagy?

Kérdezem tõle kicsit aggódva, majd mikor látom, hogy kutya baja, lehajolok, a feneke alá nyúlok és felkapom a válamra. Nah, ne morgolódj picikém… becipelem a hálóba és ledobom az ágyra. Milyen aranyos mikor ilyen durcásan néz, zabálni való.

- Mi a francot akarsz? Inkább add ide azt az üveget.

Nézem, ahogy mohón az üveg után nyúl. Hát, ha egyszer ez a kislány beindul... hmmm. Ahogy már majdnem benyakalta, oda nyúlok érte és kikapom a kezébõl.

- Add azt ide.

- He?

Félre rakom az üveget, fölé hajolok és édes, kissé mohó csókot váltok vele. Közben lassan felmászok az ágyra. Feltérdelek és miközben azok a nagy zöld boci szemek bámulnak, az ölembe kapom, szorosan átkarolva a dereka körül magamhoz húzom. Mohón falom az ajkait majd lassan hatalmas sóhajjal húzódik el tõlem. Elvigyorodok, ahogy csípõjét hozzám dörzsöli. Nah, hogy ficánkol a kis luvnya.

- Mit szólnál ahhoz, ha nekem dolgoznál? Heh? - Vágom hozzá kendõzetlenül a kérdést. és miközben elgondolkodik ezen, már folytatom is.

- Jól fizet és csak ezt kell tudnod hozzá.

Markolok finoman a fenekébe.

- Hát mit képzelsz te, mi vagyok én?! Szállj le rólam azonnal?!

Ahogy felpattan, meglepõdve tekintek rá. Figyelem, ahogy összekapja magát. Fenese gondolta, hogy így fog reagálni, pedig tényleg jót akartam.

- Rohadj meg Te mocskos strici! Szemét kurvapecér!

Nagy szemekkel pillantok rá! Hát ennyi szép dicséretet rég hallottam nõ szájából. Figyelem, ahogy kiviharzik a szobából majd a lakásból. Úgy sem vagyunk messze a klubtól ahol összeszedték, haza talál. Nekem viszont széthasad a fejem, újra, remek. Ideje lenne haza menni. Össze is kapom magam lassan, lemegyek, kocsiba pattanok majd haza hajtok.

Egész este és hajnalban Alexen jár az agyam. Lehet kissé tapló voltam. Hm, rég nem gondoltam így nõre. Áhh... verem ki a fejembõl a gondolatot miközben kimászok a zuhany alól és bedõlök az ágyba... bár csak ne róla álmodtam volna…

Késõ dél után mászok ki az ágyból. Reggeli, papírmunka ami kell a garázs hivatalos mûködéséhez. Közben elkezdenek ömleni a telefonok… baszd meg, szombat van és beindult a hétvége. Részek fiatalok, kanos ügyvédek és unatkozó, perverz, vén trottyok. Istenem, ha ilyen leszek, remélem lepuffant valaki. Mondjuk erre hamarabb is sor kerülhet szóval inkább lekopogom.

Estére megunom az egészet. Telefont félre dobom, majd valamelyik fogd-meg elviszi a mai napot. Összekapom magam: Világos kék ing, feltûrt újjakkal és atléta. Hozzá valami egyszerû farmer meg cipõ. Kocsiba pattanok, út közben veszek egy tábla, jó minõségû kézmûves csokit és irány Alex lakása.

Az a jó ebben az autóban, hogy ha olyan lepukkant gettóban parkol vele az ember, mint ahol Alex lakik, hogy a kutya se mer hozzá nyúlni. Leparkolsz, látják rajta az egyedi rendszámot, hogy nincs kormányzár meg a többi ökörség és akkor nincs az a hülye gyerek, aki akár csak meg merné karcolni.

Kipattanok, belõle majd lassan felsétálok az emeletre, második, 24 es ajtó. Fú ezt a patkányfészket, és még azt hittem, hogy a mi „közösségi házunk” lepukkant. Két kis nigger rohan el mellettem, játék pisztolyokkal lövöldözve. Kérdõn rám néznek, miközben megállok az ajtónál, majd ahogy rájuk pillantok, eltûnnek a lépcsõfordulóban. Bentrõl, a 24-es ajtó mögül fülsüketítõ hangon szól valamelyik Dead Kennedy’s szám. Kopogás kizárva, inkább dörömbölök. Várok egy kicsit majd újra ezúttal akkorát csapva az ajtóra, hogy az megnyikkan. Hopsz…

Elhalkul a zene, majd hallom ahogy a zárak csattognak. Halk anyázás hallatszik mögüle, mikor pedig kinyílik az ajtó a kiscsaj dühös tekintettel bambul elsõ körben a mellkasomra.

- Mi a franc van már, nem lehet nyugodtan…

Hangja lassan elhalkul és mikor felpillant rám elmosolyodok. Levetkõzve minden gúnyomat és hataloméhségemet, most tényleg barátsággal jöttem. Végig pillantok rajta. Kezén bandázs, laza, alul szinte teljesen rövid topp, boxoló nadrág, hosszú szárú zokni meg tornacipõ. Hm, micsoda szerelés, az izzadság meg csak úgy ömlik róla miközben nagy sóhajok közt néz fel rám.

- Szia! Remélem nem zavartalak meg semmiben.

Halvány, kedves és õszinte mosolyt küldök felé. Még egy nagyot sóhajt miközben elkezdi becsukni az ajtót az orrom elõtt. – Húzz el innen, kérlek. – Halkan és keserû hanggal mondja maga elé. Kezemmel megállítom az ajtót mielõtt becsukná. Sóhajtok egyet majd oda nyújtom a becsomagolt ajándékot. Semmi flancos cucc. Kérdõn rám néz – Bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapiért… amiért úgy letámadtalak. – Felpillant rám, majd feltépi a csomagot. Látom rajta, ahogy elmosolyodik és kiszáll belõle a harag. – Köszönöm. – Hagyja el az ajkait halkan a szó, miközben beljebb megy. Követem és becsukom magam után az ajtót.

Megdöbbenek egy pillanatra a látványtól. Mekkora kupi baszd meg! Ekkora káoszt rég láttam. A hálóban ruhadarabok a sarokban, hervadt virág a másikban. Kopott kanapé, tv-n egy bugyi, boxzsák lóg az erkély ajtaja mellet. Az ágy felállítva a falba és elõtte egy kopott tornász szõnyeg van lefektetve. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Piszok itt nincs csak rumli, akárcsak a fürdõben. De Istenem… a konyha, hát sírhatnékom van. De ezt inkább gyorsan leplezem, mielõtt megfordulna, póker arc fel!

- Kérsz egy sört?

Kérdezi, miközben hellyel kínál a kanapén. – Persze. – Közben bemegy a konyhába, én pedig lepattanok. Hm, megvizslatom azt a tangát amit a kanapé oldalába gyürve találok és mielõtt vissza jönne a két sörrel, gyorsan vissza gyûröm.

- Khm, köszönöm. – Pillantok rá, elveszem a sört tõle ahogy leül mellém, a kanapé másik végébe.

- Miért jöttél?

Pillant rám gyanakvóan. Hát, ezt nehéz lesz megmagyaráznom, de azért megpróbálom. Tetszik, hogy így harcol és küzd, magamra emlékeztet és, hogy még mindig talpon van. Azért emlékszek az elõzõ komoly beszélgetésre ahol „kiöntötte a szívét”. Elsörözgetünk és beszélgetünk. Teljesen elfelejtem a konyhát. Hm, lehet még sem kéne erõltetni ezt az egész dolgot és jobb ha leszállnék róla? Felsóhajtok, egyikünk sem veszi észre, hogy az a szakadék melyet a kopott, szar-barna kanapé formált köztünk lassan teljesen megszûnt és valahol középen találkoztunk.

- Nézd, tudom ez most furán fog hatni de másként is szeretnék segíteni.. és most õszintén.

Kérdõn és nagyon gyanakvóan pillant rám. Hát megértem, én sem hinnék magamnak. Mielõtt megszólalna, tovább folytatom.

- Tudom, hogy mekkora szarban vagy. Beszéltünk róla eleget. Nekem nem segített senki, de ez hátha téged kilendít belõle.

Belenyúlok a zsebembe és kiveszek belõle egy vastag borítékot.

- 2500 dollár. Azért ezzel lehet valamit kezdeni.

Oda adom neki, Õ pedig szájtátva néz – Ez... ez baromi sokk, ezt nem fogadhatom el! – Mondja maga elé, miközben azért belenéz, hitetlenkedve pillantva rá.

- Nézd, nem kell vissza adni, nem tartozol semmivel. Ez egy egyszeri és visszautasíthatatlan ajándék.

Elõre hajolok és lopok tõle egy gyors és könnyû csókot. Még mindig le van döbbenve, mert fel sem pillant. Felállok a kanapéról, majd az ajtóhoz sétálok. Megvan egy egész évre a jócselekedetem, ha idén puffantanak le, legalább a poklot megúszom. Talán…

- Aaron…? - Fordulok hátra, ahogy meghallom a hangját. Ott áll a szoba közepén, majd elindul felém határozott léptekkel. Boríték valahol a szekrény mögött köt ki, ahogy rádobja. Odalép hozzám, karjai átfonják a nyakamat és hevesen megcsókol. Egy pillanatra meglepõdök, de viszonzom forró ajkai és heves nyelvének játékát. Kezeim a dereka köré fonódnak. Tudom, hogy most õrült nagy hibát fogok elkövetni, de akkor is a francba… ki tudna ellenállni neki?

Kezeim lejjebb csúsznak, végig simítanak a mûanyag, átizzadt rövidnadrágon, Követem combjai vonalát, majd megmarkolom a fenekét. Halkan felsóhajt, de ajkaink továbbra is szorosan összetapadnak. Mohón falom, és viszonozza. Rám támaszkodik, felhúzza magát és lábaival átkarol. Érzem, ahogy csípõjét az enyémnek nyomja, hozzám dörzsöli miközben a farkam, mint valami vad, megérezve a vér szagát próbál kiszabadulni börtönébõl. Elõre lépek és neki nyomom a falnak. Újabb sóhaj szakad fel belõle, akárcsak belõlem. Elkezdem csókolgatni, harapdálni a nyakát, miközben lehámozza rólam az inget, melyet a trikó követ. Lábaival közben elkezdik letolni a csípõmrõl a nadrágot. Mire végez a felsõvel, újra megcsókolom és besegítek a nadrágban. Letolom magamról, alsóval együtt aztán a cipõt is lerúgom. Még jó, hogy zoknit nem vettem.

Fenekébe markolva, lábai szorításában sétálok a kanapéhoz. Véletlenül rálépek a hifi távirányítójára . Valami zene megszólal, hangosan, mint az elõbb. Nem is tudom mit hallok, baromira nem tudok rá figyelni. Elhúzódik és rám mosolyog. Lassan lemászik rólam, könnyed csókot ad, miközben kacérság ül ki az arcára. Megfordul, felmászik a kanapéra. Istenem, akár csak egy macska, vagy inkább egy vad kis cica. Feltérdel rá, fenekével bepucsítva. Kezei végig siklanak az oldalán, combján, majd hátra pillantva, ajkait megnyalva, kínzó lassúsággal tolja le a nadrágját. Megszabadul tõle, majd széles terpeszben teszi szét a lábait. Én pedig ott állok, már leizzadva, teljesen felizgultan. Azt a... nah most nem volt rajta bugyi, a nadrág pedig a fejemen landol. Lekapom a fejemrõl. Látom, ahogy mond valamit, de a zene miatt nem hallom. Csak az a kacajt és a csillogó szemeket tudom értelmezni.

Végig mustrálom, miközben újra a háttámlára támaszkodik és engem stíröl. Bódítóan hat rám az a fenék, az a csupasz punci.. ohh piercing, mi a fene? Kezembe veszem a szerszámom és mögé lépek. Nincs mit már rajta dolgozni, mert vastagra duzzadt és mereven ágaskodik az ujjaim közt. Végig simítok a hátán, körmeimet használva, miközben jobban bepucsít. Csípõjét kissé ringatva tolja felém.

- De kívánatos lettél picim.. – mondom, de minek, úgy is elnyom mindent a zene. Egy kis segítséggel oda terelem a megfelelõ nyílás irányába a szerszámom. Ujjaim megragadják a csípõjénél és egy határozott, kemény lökéssel tövig hatolok belé. Hangosan felnyögök, háta akár csak az enyém meghajlik. Ahh, de jó szûk, nem gyakran járnak erre. Rá pillantok és ahogy látom, hogy nyögdécselve az ajkait nyalogatja csípõmet lassan mozgatni kezdem. Elõre hátra, néha kicsit körbe-körbe. Próbálok figyelni minden mozdulatra, de már olyan rég volt,, hogy valóban tiszta szenvedélybõl estem neki egy nõnek. Jó pár kör, és könnyed lökés után elõre hajolok és vad csókot váltok vele. Csípõm akaratlanul is felgyorsul. Pár lökés alatt felgyorsítok, és teljes hosszában, keményen megjáratom benne. Istenem, szét tudnám hasítani, fel tudnám zabálni az ajkait, ahogy a szemembe bámulva velem együtt liheg. Próbálom magam tartani, ujjaim belemélyednek a húsába. Még pár percig bírom a tempót, majd egy hangos nyögéssel, testem megfeszül, teljes erõbõl belevágom magam. Erre már nincs is jobb szó, majd elélvezek.

Sóhajtok egy nagyot és rá pillantok.

- Még csak most kezdõdik a móka… .- Csípõm pedig újra megmozdúl…

Sikeresen leettem magam, ne vesszen már kárba na így hadjáratot indítok a mutató ujjammal és elteszem onnan láb alól a kis cseppet. Apropó a pólómat azt hol a francba… áh rajtam van, jó,rendben.

- Aaronnak hívnak. Egy italt..?-  adja közelebb az átlátszó üveget, amiben a pia raboskodik. Elragadom a kezébõl, és alaposan meghúzom, azt hiszem ez most jobban esik, bár a roseb tudja ennyi patkányméreg után. Elkapja a számtól, és birtoklóan szorongatja, ne hogy azt hidd hogy ennyivel megússza az a szar. Még ma kiiszom. Magam elé szorítom a térdeimet, miközben õ rácuppan az üvegre és egy jól esõ sóhajjal megkérdi.

- És mivel foglalkozol Alex..? Csak nem pasikat versz? – megint elkérem tõle az üveget, a kérdése megmosolyogtat, ha tudná…

- Szóval? – cserél gazdát az üveg újsmint köztünk. Hamarosan már csak a pia fele lötyög odabent, ha így folytatjuk hamar elfogy és oda a jókedv.

- Profi boxoló vagyok… meg hát, alkalmi munkák. – ecsetelem neki kicsit szomorkásan, mire felnevet, de a számhoz tapadó üveg, és a rá sem pillantásom tudatosítja benne hogy mi a helyzet. De azért mesélek is neki, nehogy azt higgye hogy mindenki lóvéval a bõre alatt lavírozik. Elmesélem neki az utóbbi három vesztes meccsem, és hogy-hogy lehetek ilyen oltári nagy balfasz mert hogy ebbõl élek meg, és hogy a munka mellett csinálom, meg hogy szar az élet. Ez van. Kivezet a konyhába, nem is hittem volna hogy pasik ilyen jól tartja magát. Tiszta rend, basszus hova kerültem? Az egész épület kong az ürességtõl, sehol senki, szinte a lépések zaját hallani. Kotyvasztani kezd, szinte ugrál, csoda hogy szivárványt nem húz maga után, nem tudni hogy összehaluzom-e vagy csak tényleg ennyire aktív a konyhában.

Felém nyújtja a tálat, és azonnal neki is látok a kézzel lábbal való evészetnek, megtámasztom a derekamat a pultnál és állva fogyasztok mint a lovak. Ez a leevés új szokásommá vált szerintem mert megint sikerül lecsöpögtetnem magam. Egy nagy darabot sikerül felnyalintanom a mellkasomról valami érthetetlen oknál fogva ragad meg ott minden. Kicsit kómásan pislogok, nem tudom hogy mit adhatott nekem ez a senkiházi Tomy, vagy hogy is hívják. Megreccsen a konyhapult ahogy ráereszkedik, majd sóhajtva néz rám megint.

  - Szóval… van bugyi az alatt a naci alatt vagy sem? – lenyalogatom az ujjaimra ragadt édes mázat, és terelem a tekintetem rá. Nyammogok egy sort, majd kezeimet magam elõtt tartva kémlelem õket, hol lehet még rajta maszat.

- Miért ne lenne? Csak azt meg ne  kérdezni hogy milyen, mert azt már én sem tudom. – húzom fel a szemöldököm, és mutatom fel a mutató ujjamat magam elé. Nem tudom hogy a pia okozza, vagy az hogy még mindig bennem van ez a szer, de olyan idiótán érzem magam. A fedetlen talpaim csattogni kezdenek ahogy a padlón haladok végig egészen az ajtófélfáig, ahol is sikeresen bemutatom a pofára esõs mutatványom. Felkönyöklök, és az orromat kezdem fogdosni hogy meg van- e még, esetleg nem hagytam e el valahol.

- Jól vagy? – kérdezi kételkedve abban hogy nem történt semmi bajom. Egy bajom van, ami égetõen fontos most. Felrángatni magamat és a gatyámat vissza a helyére. Mikor sikeresen a földöm állok két lábbal újsmint valami újdonság ér, Aaron felkap a vállára akár egy szalmazsákot. De nincs máshol hely ahol megragadjon, nincs, nem hiszem el, most komolyan letaperászott. Mormogással tûröm még a cipelést, de azon már végképp kiakadok mikor ledob az ágyra, hát mi vagyok én.

- Mi a francot akarsz? Inkább add ide azt az üveget. – nyújtózom a bútoron velem incselkedõ üvegért, végül el is érve azt. Fekve tartom a számhoz a palackot, és szépen lassan tartalma már a fülemig lecsöpög.

- Add azt ide.

- He? – fordítom felé a fejem, miközben kitépi azt a szart a kezembõl, majd lehajol, egészen közel az arcomhoz és lecsókol. A szemeim parabolatányér méretûre nyúlnak, amíg õ szépen feláll a helyérõl és leereszkedik az ágyra, és az ölébe kap. Magához szorítva mélyíti el a csókot levegõt sem hagyva, csak akkor kap észhez amikor fuldokolva kapok levegõ után. Vigyorogva néz mint ha lenne olyan érdekesség rajtam amit nem lehet nem megnézni. Még pár ilyen után valami nagyon nincs rendben, mert egyre inkább fészkalódnom kell rajta hogy kényelmes helyet találjak, nem kell részleteznem, vitorlát bontott.

- Mit szólnál ahhoz ha nekem dolgoznál?Heh? – tart a karjaiban még kicsit, aztán közvetlenül a szemembe néz. Még is milyen munkát tudna nekem ajánlani ami annyira jól fizet hogy el tudjam tartani magam belõle. Piszkálja a fantáziámat, így megkérdezném de közbevág. - Jól fizet és csak ezt kell tudnod hozzá. – értetlen képpel bámulom még mindig, szóval legyek olyan mint az a vörös ribanc?!

- Ne nevezz így!

Veti nekem oda, jaj csak nem megsértettem Õfelségét.

- Hadd vegyem fel a ruháimat.

Rá pillantok, majd a párna alatt észreveszem a fekete melltartót, kikapom és meglóbálom elõtte, a tányért meg félre rakom. Kéne mi?

- Nem szükséges. - nevetek egy nagyot. Kicsit szórakozzunk akkor vele, mosolyodok el magamban. - Jó ez így is, hidd el nem zavar. – Közben cicázok vele egyet a ruhadarabbal. Mikor megál és komoran rám pillant, elgondolkodok, de mikor az ökle a rekeszizmaimat találják el, már görnyedve az ágyra rogyok. Fúú, van benne erõ rendesen.. de ezt Én basztam el. Miközben megpróbál meglógni elkapom a kis bokácskáját és vissza rántom magam alá. Nah, hogy küzd a kiscica.

- Nenenenene?! Mit akarsz?

- Most miért kell ennyit visítani, a helyett hogy hagynád magad… istenem. – sóhajtok fel. Hát ez nem nagyon szereti a tréfát, plusz még kevés benne a pia, de sebaj. Közben kihúzza magát alólam és figyelem, ahogy leszedi magáról a csuklószorítókat. Felállok az ágyról és oda lépek hozzá. Megvizslatom a csuklóit, fú.. rendesen tele vannak zúzódással. Valaki, vagy valakit rendesen ellátott. Elvigyorodok, miközben apró megjegyzést teszek rá. Nézem, ahogy kiszabadul a kezeim közül, felkapja a tányérját és leül. Akkor most jön a lelkizõs rész..? Leülök vele szembe, az ágy szélére.

- A nevedet még nem is tudom.

- De sikeresen letegeztél.

Pff.. jól felvágták a csaj nyelvét. Sóhajtok egyet, majd megfogom a piás üveget, lecsavarom a kupakot és meghúzom.

- Csak a neved kérdeztem seggfej!

Kérdõn pillantok rá, miközben magába tömi a kaját. És még azt mondják, hogy a pasikat lehet megfogni a jó kajával. Ezt a baromságot. Elégedetten nézem, ahogy kajál, majd széles vigyor ül ki az arcomra. Egy adag tejszínhab csöppen a mellére. Hm, elgondolkodom, vajon a pólót miért nem vette vissza. Meghúzom újra az üveget, miközben észreveszi, hogy leette magát. Nézem, ahogy lenyalja az újjai segítségével. Mikor észreveszi, egy pillanatra elmosolyodik, majd a szégyenlõset játszva, felhúzott lábakkal bekotorja a kaja maradékát.

- Aaron nak hívnak. Egy italt..?

Nyújtom oda az üveget. Egy kicsit habozik, kérdõn pillant rám, majd kiveszi a kezembõl és meghúzza. Kár volt megkínálni, mert úgy kell kivennem a kezei közül, a végén benyakalja. Visszahúzza a lábait a fotelba, közben újra meghúzom az üveget.

- És mivel foglalkozol Alex..? Csak nem pasikat versz?

Még most is érzem az ütés helyét. Volt benne erõ meg technika, de azért eléggé csajos volt az a gyomros. A kérdésemre elmosolyodik majd újra az üvegért nyúl, oda adom, most csak belekortyol. Így jár köztünk miközben kérdezgetem.

- Szóval?

- Profi boxoló vagyok… meg hát, alkalmi munkák.

Hangzik kissé keserûen a mondat a szájából. Felnevetek erre, de amikor látom, hogy húzza meg az üveget és elmeséli mi történt, azért elfog egy pillanatra az együttérzés. Tudom milyen szar kikapni egy fontos meccsen, de sajnos ez az üzlet nem errõl szól. Tovább beszélgetek vele, kérdezgetek, válaszolgatok, együtt érzek, ahogy kell. Közben elfogy a pia és behozok még egy üveggel. A srácok elhúztak, legalább nyugi van, és ezt kihasználva kihívom a konyhába és összecsapok valami tartalmasabbat és könnyebbet, mint a gofri. Amibõl végül rántott, mézes-bundás banán lett. Nehogy már a hûtõbe rohadjon. Oda adom neki miközben a pultnak dõlve nekilát a kajának.

Figyelem, ahogy puszta kézzel nekiáll a ragacsos cuccnak. Hm, a kigombolt nadrágjából közben kiesett a póló, azt pedig már csak a jóisten tartja a helyén… no meg a formás kis csípõje. Belekortyolok az italba, amit elvettem tõle. Majdnem félre nyelek miközben felnyalja a ragacsos mézes bundát a mellkasáról, de szerencsére ezt nem vette észre. Már eléggé pityókás… vajon direkt csinálja? Francba, hogy ma szûk boxert kaptam fel, már így is eléggé szorított, de erre a látványra?!

Nekidõlök a hátammal, a vele szemközti pultnak és sóhajtok egyet.

- Szóval… van bugyi az alatt a naci alatt vagy sem?

Pillantok rá kérdõn, miközben tisztára nyalja az újjait. Hát igen, kurva jól fõzök!

Alig hogy megrugdostam, már is hallatszik hogy valaki az ajtóval babrál. Belép egy még a zaklatómnál is magasabb és testesebb fazon, egy tállal a kezében.

- Majd adok Én neked olyat, hogy a Te füled is csengeni fog kisanyám! - nos nincs sok idõm azon morfondírozni hogy ez ki a ménykû, ugyan is ez meg az övével matat éppen és már húzná is le a sliccét hogy hozzákészüljön a dologhoz. A hatalmas pasi viszont segít a másiknak abban hogy a gatyája a helyén maradjon.

– Inkább tartsd a golyóid a nadrágodban. – jegyzi meg halkan, majd rám pillant. nagyon érdekes lehetek ha ekkora szemekkel bámul, félõ hogy kiesnek a szemgolyói és elgurguláznak a padlón. Összevonom a szemöldököm , és idegesen fújom ki a levegõt, erre pedig az óriás csak mosolyog.  – Látom már megnevelted a hölgyet Tomy, igazi úriember vagy! – jegyzi meg ennek a perverz állatnak, kezdem úgy érezni hogy ez az ember az egyetlen aki itt egy kis józan ésszel is bír. lassacskán dereng is hogy mit mondott a fazon, nem engedtem volna megüttetni magamat, fõleg egy ilyen utolsónak…

- Ez nem tõle van Te paraszt! És most engedjetek El! – ordítom el magam, és próbálom eltakarni magam ezek elõl a vadállatok elõl, ki tudja mit akartak tõlem. Bár ez már sejthetõ szerintem. Na és hogy hol vagyok, jó lenne tudni végre, a szer amit adtak gyengülni látszik, de azért még mindig vannak olyan pillanatok hogy kétszer kell a fejemben értelmezni a szöveget.

- Húz a picsába Tomy!

- De fõnök..!

- Semmi de, és most tipli van. – zavarja ki azt a töketlen senkiházit, aki a Tomy becenévre hallgat. na csak lássam meg még egyszer és kikaparom a szemét, ráadásul úgy néz ki mint egy túlméretezett rossz buzi. Ki is ment a szobából, és egyedül maradtam a colossal, figyelmem a kezében tartott tálra vetem és elmélyülten figyelem a finomságot a kezében aminek roppant jó illata van.

- Kérsz? – nyújtja kicsit felém a tálat, de ilyen helyzetben hogyan lehet most kajára figyelni? Meztelen felsõtesttel itt fekszem egy ágyban, és egy hapi csalogat magához egy kis goffrival. Furcsa.

 - Húzz a francba és engedjetek el már végre!- ahhoz képest hogy milyen kedvesnek tûnt, biztos van hátsó szándéka. És én nagyon nem akarok itt megdögleni, ennyire életemben nem akartam még menekülni sehonnan. Lassan meggyûrve az alattam lévõ szövetet terelem magam hátrébb, minél messzebb tõle. Lassan végigfuttatja a tekintetét rajtam, amitõl kiráz a hideg. Szép csendben eszeget, tömve az arcába a finomabbnál finomabbnak kinézõ hozzávalókat, nekem meg csorog a nyálam. Egyszer csak szájában a kanállal elvigyorodik, nekem pedig lejjebb kalandozik a tekintetem. Ööö… ez most, e-ez most?!

- Hogy hívnak kiscsaj?- vágja a fejemhez a kérdést, mire kissé feleszmélve válaszolok neki. Most mondd azt hogy rám indult be ennyire ez a colos, ha ez elkap akkor mindennek vége.

- Alex… - nyögöm oda, talán már a fülem is vörösödik, nem bírom ha ennyi ideig vagyok kitéve egy ilyen szempárnak.

- Fogadok egy huszasban, hogy az alatt a cuki kis nadrág alatt annyira van egy bugyi, mint most melltartó rajtad. – dumál, amég ki nem megy az ajtón. Még is hova megy ? Itt hagy? Hogy aztán megint az a barom akarjon gyömöszölni velem? Könyörgöm. Hirtelen megint az ajtóra kapom a tekintetem, mert ugyan az az gofris ürge jön be rajta. Hatalmasra tágult szemekkel nézem azt az elõttem táncikáló tányért ami zsúfolásig tele van finomsággal, és tejszínhabbal. Egy üveg pia csattan a szobaszekrényen, odaül mellém az ágyra, én pedig még mindig takargatva magam nyelek egy hatalmasat mikor vigyorog.

- Mesélj magadról valamit picim… - akkorát szisszenek mint egy eresztõ focilabda a megszólításra. Még mindig ott fogdossa a tányért, tudom mire megy ki a játék, nincs villantás.

- Ne nevezz így. – regulázom meg a hangom hogy ne remegjen, mert a közelsége szinte már hátborzongató. – Hadd vegyem fel a ruhámat. – oldalazok el, mire elkap valamit a mellettem heverõ párna alól. Mikor megpillantom dühösen mászom vissza. Ott lóbálja elõttem a melltartómat, a tányért meg e közben a pia mellé rakta.

- Nem szükséges. - neveti, mikor csak az egyik kezemmel csapkodok a ruhanemû után – Jó ez így is, hidd el nem zavar. – ugrál elõlem, én pedig idegesen és reményvesztetten nyújtózom fel azért amit akarok. megunom a dolgot, ha nem megy szépen akkor elõvesszük Summers módszerét. Hirtelen megállok, ami meglepi, mert leengedi a kezét és lenéz rám. Egy erõs jobbal küldöm hasba, mire elnyikkantja magát. Kikapom a ruhadarabot a kezébõl, majd elfordulva felveszem, és a pólómat is felkapom a földrõl, majd felhúzva a gatyámba gyûröm. Átmászom az ágyon, de nem hittem volna hogy ilyen gyors, mire észbe kapok már a bokámnál fogva rángat vissza én meg visítozom akár egy kismalac.

- Neneneneneeee ?! Mit akarsz? – dob a hátamra, én pedig próbálom kiszedni magamat a szorításából. Arcom elé kapom a kezeimet, a protektor pedig valami folyadékban úszkálva tapad a fejemhez.

- Most miért kell ennyit visítani, a helyett hogy hagynád magad… istenem. – megragadom az ágy szélét és kijjebb húzom magam alóla. Felpattanok, és azonnal recsegõ hanggal tépem le magamról a szerelést.

- Fúú, basszameg. – nyitom és csukom a markomat, az öklöm csupa lila véraláfutás, és a még régi összeforrt varratok helyei éktelenkednek. Közelebb ólálkodik lehuppanva az ágyról, és megragadja a csuklómat, majd forgatni kezdi mint valami képeskönyvet.

- Milyen kis tapasztalt, hogy ellenkezik és még is hányadszorra csinálhatod már. – vigyorodik el megint. Felkapom a tálat, és az egyik fotelbe ülök s keresztberakott lábakkal kezdek majszolni. A második falatnál felnézek rá, visszaült velem szembe az ágy szélére, és onnan fixíroz.

- A nevedet még nem is tudom.

- De sikeresen letegeztél. – morran fel sértõdötten, ki tudja hány éves, nem is érdekel igazán. Csak jussak haza, holnap ugyan szombat, de Hétfõre azért nem ártana összekészülni.