|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24639 |
 Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24640 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24641 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24642 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24643 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:12:56 | #24644 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 12. 26. 14:11:39 | #24638 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Reggel idegesen keltem fel. Lebattyogtam kávét főzni, anyuval össze is akadtam út közben és le is szólítottam.
- Anyu… -szóltam hozzá félénken. Valamiért mindig féltem bármit is kérni, hisz így is megmentették az életem.
- Mond csak kincsem? –kérdezte csilingelő hangján és bátorítóan rám mosolygott.
- Anya tegnap meséltem a bandáról ugye? –kérdeztem mire bólintott – Megkérdezték nincs e kedvem a bandalakban aludni mert péntek este mindig ott alszanak próba után… - pirultam el. Mosolyogva megfogta a kezem és megszorította.
- Az a fiú is ott lesz igaz?
- Milyen fiú? –kérdeztem rák vörösen szerintem a hajamnál is élénkebben pompázott.
- Aki tegnap hazakísért… tudod, mit nem faggatlak! Elmondod, ha szeretnéd és menj csak. Csak ne tévedj, elkérlek. Amúgy tárgyalásom lesz délután, tudod nem áll meg az élet a marketingben és apád sem lesz itthon a bátyád viszi focimeccsre a kedvenc csapata játszik nem akarja kihagyni.
- Rendben akkor rendelek majd pizzát –mosolyogtam odahajoltam és puszit nyomtam az arcára –Köszönöm szépen! –azzal fel is rohantam a szobámba és nekiálltam a kedvenc Con Verse oldaltáskámba pakolni pár cuccom. Délben rendeltem pizzát és írtam facen Jamesnek, hogy nem e tudna lejönni elém. Mivel sok lett a cuccom.
kimentem a ház elé bezártam még éppen az utolsó szelet pizzát rágcsáltam mikor a kutyám kikapta a kezemből. Remek nem zártam be a kutyás kert részbe. Hátravittem és bezártam a Labrador mellé. Visszamentem a cuccomhoz majd, James meg is érkezett.
- Ugye tudod, hogy csak egy éjszaka lesz? –nézet döbbenten a csomagomra.
- tudom –pirultam el majd beszálltam a kocsimba.
- Csak szólok, a barátnőm Yuuki is jön, mert meg akar ismerni.
- Oh… remek! –mosolyogtam rá. ez kellet nekem, remek…
Az út hátralévő részében egyikünk se szólt. Megérkezve kivette a táskám és mondta, hogy majd ő cipeli. Bementünk a lakba és egyből ott voltak előttem a fiúk és egy lány valószínű Yuuki. Döbbent fejet vágott.
- Öhm elfelejtettem megnézni a banda oldalt nem is mondtátok, hogy csaj a tag! –háborodott fel mire elment a kedvem az egésztől. Ezt látva a szőke azt hiszem Axel a segítségemre sietett és átvette a táskám Jamestől.
- Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni! –mosolygott rám. Én pedig rá vissza, legalább már egy emberrel jóba vagyok.
- Köszönöm –mondtam halkan mikor megállt egy kisebb beugró előtt, ami kékbe pompázott egy nagy függűágy volt az egyik sarokba pár babzsákfotel és egy asztal görgős székkel meg pár üres képkeret.
- Ez a te lakod, rendezkedj be hosszú távra, jah és itt ez a gardróbba pakolj csak be pár cuccot, amit nem sajnálsz itt hagyni. Ha bármi van én Bal oldalt ott abba a sarokba vagyok –mutatott az említett irányra – Toya pedig abba ott ni –mutatott a mellettem lévő beugróra.
- Köszi, de most nem pakolok ki nincs kedvem, nincs kedved egyet játszani? –néztem a lépcső tetejére ahol tegnap felvételiztem.
- De lenne csak mit játszunk? –kérdezi mosolyogva – De amúgy csak akkor, ha énekelsz is! –alkudozott.
- Legyen – nevettem fel – És mondjuk Black Veil Brides- Int he end? Éneklek meg dobolok te meg gitár, amúgy elektronikus, basszus?
- Megegyeztünk és elektronikus –mosolyodott el. Levakaratlan a mosoly az arcáról.
- Felmentünk leültem a dobok mögé megmarkoltam a dobverőket. Beállította nekem kényelmesen a mikrofont és elkezdtük. A szívem a torkomban dobogott, de a hangom mégis határozott és erős volt, Andy arca lebegett a szemem elől, hogy ő hogy énekli és úgy tűnik női verzióhoz képest jól éneklek. A dobokra szegeztem a tekintetem mégis néhány,,lazább,, résznél felálltam és úgy doboltam, olyan táncféle dobolás közbe. Alex meglepően nézett rám, nem ezt várta. A következő pillanatban a lépcsőre tekintettem, lehet nem kellett volna. ott állt a banda maradék töredéke James csajával kiegészülve. Nem érdekelt élveztem a zenét a gombóc eltűnt. Csak énekeltem beleadtam mindent, mindent, amit érzek, minden stresszem és feszültségem. Csak tomboltam, egyszerűen szárnyaltam zenén. A reflénynél mindig megmosolyogtam, mióta is imádom a BVB-t el nem tudom mondani. Régóta egyszóval. Mikor a szám befejeződött Alex felkiáltott, tudomást se vett a többiekről.
- Mos a fallen angel-t! –mondta lelkesen. Csak lelkesen sóhajtottam.
- Legyen –sóhajtottam, de a következő pillanatban a többiek is hangszert ragadtak és beszálltak kiderült a férfi énekes a szintetizátoros Toya néha becsatlakozott az éneklésbe. yuuki pedig végig hol engem, hol James-t nézte. Az a poén, hogy James pedig engem bámult elmélyülten hol pedig a húrokat. Remek még több bonyodalomra számíthatok. Alex rám mosolygott és odakaccsintott, mire vissza én is ugyanezt. Ebben a pillanatban fordult el James és szomorúan a padlót kezdte fixírozni. nagyon gondolkodott valamit 2-szer is rontott hallottam, ahogy elcsúszott egy egy hangot. a többiek talán nem érezték de én mint aki az alap ritmust adja hallottam. de nem szóltam a szám végén.
- eszméletlen voltál James! –lépett oda hozzá Yuuki és megcsókolta. James eltolta magától és gitárját letéve lerobogott a lépcsőn.
- Ennek meg mibaja? –kérdezte Axel toyara pillantva.
- Kiderítem –lépkedett utána Yuuki.
|
| Nauki | 2012. 10. 11. 18:31:56 | #23710 |
Karakter: Nichol Greagreen
Megjegyzés: Jamesnek...
Álmosan sétálgatok munkahelyemre egy aranyos kis maid kávézóba a Kawaii Maid's-be. Nagyon jó hely csak nekem túl cicomás és habos babos, de szükségem van a pénzre. Már éppen léptem volna be a díszes üvegajtón mikor egy türkizkék plakátot pillantottam meg az üvegre ragasztva. Tagfelvétel. állt rajta hatalmas fekete betűkkel. Ergo lehet, tagja leszek egy bandának. Azonnal letéptem és mélyen a zsebembe rejtettem.
A műszakom végén átöltöztem vissza a saját ruhámba, majd hazafele vettem az irányt. A papírt előkotorva olvasgattam mikor az időponthoz értem megrémültem ma este 8ig tart a meghallgatás. Úristen, ránéztem az órámra és örömmel nyugtáztam még fél órám van odaérni. Szerencsére tudtam, hol van a hely egy régi raktárépület szerűség, amibe pár srác alakított egy kis lakot. Legalábbis ez a hír járja. Épp útba esett a mi kis házunk bedobtam a cuccom és felkaptam a nappaliból a fekete dobverőimet. A nevem a nyelükön díszelgett pinkkel. Ez a kabaladobverőm.
és éppen beestem…
Ergo ...
Majdnem elkéstem. De csak majdnem. Mivel nem találtam kint senkit csak egy táblát idézem,,Meghallgatás itt !" Ezért bementem.
Lehet, életem nagy fordulópontja következik be. Gondoltam magamban. A fiúk unottan üldögéltek egy hanyagul felállított asztal mögött. A dobosok sorra jöttek, de mindegyiket elhajtották. Mire én következtem utolsóként az izgatottságom már hatalmassá nőtte ki magát. Beléptem.
Lassan kimérten odasétáltam a dobszerkóhoz…
Leültem…
Éééés…
Egy…
Kééét…
Hááá…
Belekezdtem, a dob hangja csak vízhangzott a teremben. Mikor a számomra igen kedvelt számom-játszottam becsuktam a szemem. Csak néha pillantottam a fiúkra az asztal mögött. teljesen megváltoztak, mindegyikük kiegyenesedett és figyelmesen szemlélték a játékom. El voltak kápráztatva, látszott a szemükben a feszengés és az izgalom. én nyugodt voltam, nagy meglepetésemre. Teljes nyugalomság áradt az arcomról. Úgy, mint az asztal legszélén ülő fekete hajú srácnak. Hihetetlen világoskék szemeivel engem figyelt. Szemeivel követte a kezem mozgását, sunyin vigyorgott majd felpattant és a gitárjához lépett… jobban mondva valószínűleg az övé. A reflénynél belépett és együtt játszottunk. A végén rápillantottam ő pedig egyenesen engem nézett. Kirázott a hideg. A srácok felálltak és tapsoltak, elismerően néztek rám.
- Na, milyen volt? –kérdeztem mosolyogva. Egymásra néztek és enyhén bólintottak majd a gitárosra pillantottak.
- Üdv a csapatba! – mondta kezet nyújtva. A keze felé nyúltam, de ő hirtelen elkapta azt.
- Hívj fel később! –mondta a kezéből telefont formálva és a füléhez tartva.
- Számod nincs meg szóval… nem –nevettem rá. felálltam a dobok mögül és rájuk mosolyogtam.
- Nichol Greagreen vagyok – integettem egyet.
- Az én nevem Mike James a szóló gitáros vagyok. A szöszke gyerek Axel az elektronikus gitáros, a másik srác Ed a másik baszerosunk, a szintetizátorosunk a sötétzöldike Toya. Amúgy énekelni tudsz-e kéne a női hang is? –mondta rám emelve csodálatos szemeit.
- Mondjuk –pirulok el.
- Hadd halljuk! –kiáltott fel azt hiszem Axel.
- Rendben – mondtam majd egy kicsit gondolkoztam és végül Evancencestől a Bring me-t énekeltem el. Tetszett nekik és csak bólogattak én pedig boldogan mosolyogtam. Megbeszéltünk pár részletet mikor érek rá próbálni, van-e saját dobom, ide akarom e hozatni meg hasonlók. Megkérdezték a póló méretem, mert csináltatnak bandás pólót.
Este fele elköszöntem, de az a csávó, aki beállt mellém gitározni ki találta, hogy hazakísér. Belementem ő pedig felkapta a dzsekijét és mentünk is. A táskámat kikapta a kezemből és vállára dobta. A lendülettél az oldalába tűzött dobverőim kiestek a földre. Nagy lendülettel hajoltam le érte, ő is szintúgy és összefejeltünk. A földre huppantam és a fejem fogtam, ő csak nevetve húzott fel a földről.
- Nagyon kemény fejem van? –kérdezte mosolyogva. Szemeit az én szemeimbe fúrta. Valami ismeretlen késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de inkább ne tettem. A házunk elé érve elbúcsúztam tőle. Mentem volna be mikor visszarántott és egy puszit adott az arcomra.
- Vigyázz magadra, holnap gyere ám. Péntek szóval azt terveztük ott is alszunk, a lakban kérdezd meg engednek e! –kötötte a lelkemre. Majd egy utolsó puszit kaptam és utamra engedett. A kezem kicsusszant a szorításából, és mint a félős nyuszi menekültem a házba. Becsaptam magam mögött az ajtót. Leraktam a táskám és a hátam az ajtónak vetve lecsúsztam. A szívem hevesen kalapált. Mi van velem? Kérdeztem magamtól, besétáltam a nappaliba, anyut találtam ott mosolyogva tekintett rám a TV elől.
- Milyen napod volt kincsem? –kérdezte csilingelő hangján.
- Jó, képzeld felvettek egy bandába! –újságoltam neki.
- Na, gratulálok! –lépett oda, megölelgetett. Mikor elengedett leültem mellé és mindent elmeséltem neki. Mondtam azt is, hogy holnapra mi a tervük a banda tagoknak ő kissé vonakodva, de belement. Ha valaki eljön értem hozzánk. Megmondtam, hogy mindenképp. Elköszöntem, felmentem a szobámba fürödtem és kiálltam az erkélyemre és rágyújtok. Laptopomért beléptem még, és ölembe vettem. Leültem és böngészni kezdtem a facebookom. 4 ismerősfelkérés a srácok bejelöltek, sőt még a hivatalos oldalukra is kirakták, hogy új tagúk van. Onnan tudom h James ellinkeltem. Érdekes tanévnek nézek elébe. gondoltam magamba. Végignéztem mindegyik srác, facebookját és kiderült, hogy Jamesnek van barátnője, nem tudom miért, de nagyon szomorú lettem és elfogott a féltékenység. Majd ki kell derítenem mi történik velem a közelébe, miért vagyok olyan félénk. Egy utolsót szívtam a cigimből, elnyomtam és lecsuktam a laptopot. Bementem a szobámba és lefeküdtem. Ellepett a jótékony álom.
|
| ef-chan | 2012. 04. 28. 20:28:56 | #20698 |
Karakter: Azumi
Megjegyzés: (Ihaiának)
Magam elé révedek, kissé fázósan gömbölyödve össze a helyemként kijelölt ágyon. Sokunkat zsúfoltak össze, hogy a gazdánk meghalt. De szerencsére nem sok mindenkit érdeklek, mivel meghúzom magam a sarokban. Nem mindegyikünk ilyen, volt akit külön kellett választani, s ki tudja, mi lett velük. Ma azonban kissé rendhagyóbb a felbolydulás, de ennek sem szentelek nagyobb figyelmet: felbecsülik az értékünk, eldöntve, ki az, akit a szemétre vetnek, ki az, akit viszont az árverésre visznek majd. Valahogy nem tud lekötni, én egyszerűen csak üresnek érzem magam. Egyetlen dolog bizonyítja, hogy még élek és működöm: a félelem köt gúzsba. Nehéz megfogalmazni, mitől félek igazán, talán a legjobb meghatározás az érzésre a bizonytalanság, a lógás a levegőben. Fogalmam sincs, érek-e még annyit, hogy megpróbáljanak túladni rajtam, félek, hogy talán arra ítélnek, hogy örökre kikapcsoljanak és szétszereljenek, de félek attól is, hogy elárvereznek, mert ki tudja, hova kerülök.
Űr van bennem. Ugyanaz az űr, mint ami eredeti gazdám halála hagyott bennem, s azóta nem voltam képes kitépni magamból. Ahogy őt sem vagyok képes elfelejteni. Csendesen hunyom le a szemem, körbeölelve magam.
Érzem az kezének súlyát a vállamon, ahogy gyengéden megszorítja, fülemben csendül lágy, kedves és törődő hangja: - Shiro, bánt valami?
Megrázom a fejem. Hogy itt van velem, minden sokkal kellemesebb. Már nem félek, már nem esznek a kétségek, s minden borús kérdésem, amely megfogalmazódott bennem, válaszok nélkül siklik ki kezeim közül feloldódva abban a boldogságban, amelyet amiatt érzek, hogy átölel.
Mosoly kúszik az ajkaimra.
- Sosem akarlak elfelejteni, Ikuto-sama - súgom. - Veled akarok lenni örökké.
Végigsimít az arcomon, félreigazítva pár tincsem, amelyek rakoncátlanul arcomba hulltak. - Szeretlek, Shiro - puha ajkai gyengéden ostromolják meg a sajátjaim, s én boldogan remegek bele, felnyitva őket, hogy egész birtokukba vehesse őket, miközben kezeim erős vállára siklanak, hogy belékapaszkodhassak.
Riadtan nyitom fel a szemeim, ahogy valami idegen érint.
- Semmi baj, csak megvizsgálunk egy kicsit, rendben? - néz rám a fiú, aki bizonyára épp olyan robot, mint én, legalább is neki is ugyanúgy megvannak a szarvacskái, mint nekem.
- Rendben - felelem halkan, felállva. A másik férfi hús-vér ember, kezében egy mappa, benne papírok, bizonyára az adataink vezeti fel rájuk. A másik robot szenvtelenül veszi le rólam a ruhát, mire elvörösödöm, bár nem mozdulok, csak összébb húzom magam. Gyűlölöm az ehhez hasonló vizsgálatokat, de nem tehetek semmit. Ha teszek, csak magamnak ártok, jobb, ha lenyelem ezt az apró megaláztatást, amely, ahogy tapasztaltam, jobbára csak engem zavar mélységesen.
Mert utálom, ha méregetnek, utálom, ha olyan ember látja minden porcikám, akit még csak nem is ismerek, és bár önmaguk igen szégyellősek tudnak lenni, tőled elvárják, hogy ne izgasd magad önnön meztelenséged miatt. Pedig szerintem igaza volt anno Ikuto-samának, sokkal de sokkal többet ér az olyan valami, amit más nem érinthet szabadon. Mert nagyobb megtiszteltetésnek érzed. Mikor még Shiro volt a nevem, s Ikuto-samánál éltem, értékes voltam. Azóta szemétté váltam, értéktelen kacattá, mert minden porcikámon milliónyi ujjlenyomat...
A szomorúság azonnal kiül az arcomra, amelyre a jegyzetelő férfi felfigyel, s tollát az állam alá illeszti, azzal emelve meg a fejem. Megilletődött pillantással viszonzom fürkészését, majd rettegve nézek oldalra, a fejem nem mozdítva.
- Csapd a többihez! - mormogja az utasítást a másiknak, mire ő egy különálló csoporthoz vezet. Össze vagyok zavarodva, mert fogalmam sincs, ez most mit jelent, főleg, hogy a ruháim sem kaptam vissza...
* * *
Külön szobácskát kaptam, s rám parancsoltak, hogy fürödjek meg. Ezért is ácsorgok most elveszetten a szoba közepén egy szál törölközőben. Tekintetem körbefuttatom a helyiségen. Az biztos, hogy azért nem pazarolnának rám egy fillért se, hogy utána kidobjanak, így ezen a téren megnyugszom, de ezzel párhuzamosan felerősödik bennem a félelem, s mindenféle rémképek villannak be arról, milyen is lehet majd az új gazdám. Arról nem is beszélve, hogy kész horror egy-egy árverés! Bár elszökhetnék!
Mélyet sóhajtok, majd mivel senki nem bukkan fel, a kicsinyke ablakhoz lépek, s elhúzva a függönyt, pillantok ki a kék égre. Arcomra apró pír szalad, ahogy eltelít a boldogság. Mióta Ikuto-sama meghalt, nem volt alkalmam szabadon megcsodálni a kék eget. Pedig gyönyörű, ahogy mindig, s apró bárányfelhők terpeszkednek rajta mosolyogva. Kedvem lenne kitárni az ablakot, hogy magamba szippanthassam a friss levegőt, de az ablak zárva, s kinyitni nem tudom, mert nem ismerem hozzá a kódot. Tekintetemben a gyermeki ragyogás kissé elmélyül, megkeseredik, ahogy lehajtom a fejem. Pillantásom egy ácsorgó alakra terelődik, aki egyenesen rám néz. Keresztül fut rajtam a hideg, és érzem, hogy teljesen elvörösödöm, ahogy berántom a függönyt elrejtőzve félénken. A férfi gyönyörű, haja sötétbarna, mely kiemeli sápadtságát, és az az elegáns fehér ruha... igazán jól áll neki. Régen nekem is voltak ilyen szép ruháim, amelyekben Ikuto-sama szerint csodálatos voltam.
A férfi nem tágít, hiába bújtam el, s alakja olyan megnyerő, arca, amennyire látom, annyira nem ítélkező, hogy óvatosan ismét elhúzom a függönyt, előbújva. Magabiztosan elmosolyodik, mintha nyert volna, mégis, mosolya nem bántó, s halvány, bizonytalan mosolygásra biztat engem is.
Figyelme azonban hirtelen másé lesz teljesen, valószínűleg hívták, mert beszél valamit. Ekkor azonban nyílik az ajtó, s hátrapillantok, a másik robot, a korábbi fiatal fiú bukkan fel, kezében ruha. Így megengedek magamnak egy visszapillantást, de az utcán odalenn ekkor már nincs senki. Lemondón húzom vissza a függönyt, hogy a kötelességemmel foglalkozzak.
* * *
Mint kiderült, az árverés este van, s már arra készítettek fel, s most már a hátsó részben várok arra, hogy rám kerüljön a sor. Mindenki azt tanácsolta, mosolyogjak, és legyek megnyerő, hogy jó gazdát fogjak, de képtelen vagyok mosolyogni, mikor görcsösen szorongat belülről a feszültség.
De nincs időm, szinte az első közt vagyok, mivel nem becsültek túl értékesre a nyilvánvalóan sérült hátam miatt. Ahogy felkonferálnak, a színpadra lépek. Riadt őzikének érzem magam, s az árverést vezető férfi elém lép, megragadva a kezem, kissé meg is emelve, hogy középre vezessen, hogy mindenki jól szemre tudjon venni. Reszketek, ahogy érintése magamra hagy, s csak másodszorra figyelek fel arra, hogy arra kér, lassan forduljak meg. Aprót bólintok, s eleget teszek a kérésnek. Ahogy háttal állok a közönségnek, tenyere ismét megérint, a könnyű hosszú lepelszerű ruhát megemeli, s a hátam lenyomva kényszerít arra, hogy bepucsítsak a potenciális vásárlóknak. Kivörösödöm, s könnyek ülnek ki a szemem sarkába, olyan szinten megalázottnak érzem magam. Keze eltűnik hátamról, megengedve, hogy felegyenesedjek, s ismét előre forduljak. De már nem merek az emberekre nézni, csak lesütött fejjel.
A licit megkezdődik, de minden olyan távoli, mintha valami üvegbúrán keresztül lehetnék csak fültanúja, csak a szívem heves dobogására és a szégyenemre tudok gondolni, meg arra, hogy bár magával vitt volna a másvilágra is Ikuto-sama, és nem kellene átélnem ezt az egészet.
A baj hirtelen csap be, mint a villám. A robot, amely elhalad előttem, egy tálcán hűsítőt visz, s ahogy lép, meg-megkoccan az üveg falán a koktélba kevert jégkocka. Pupilláim rémülten húzódnak gombostűfejnyivé, ahogy elszabadul bennem a rettegés fenevada. Riadt állatként nézek szét, s csak ekkor tűnik fel, hogy a színpadon dekorációnak elhelyeztek pár világító oszlopot. Ezek egyikét ragadom magamhoz, és támadok rá a jéggel teli pohárra, majd a robotra, s végül mindenkire, aki megpróbál lefogni.
* * *
A sokkoló hatásos volt, amely egy pillanatra összezavarta az áramköreim, s most, már ismét hátul, a férfi, aki jegyzetelgetett a lapokra korábban, hatalmas pofont kever le nekem, ettől valóban a fal adja a másikat, mivel az egyensúlyom vesztve esek neki. Nem merek felállni, félek, és sírni kezdek, mire mérgesen morranva egyenesedik ki.
- Csináljatok vele, amit akartok, értéktelen vacak! - üvölti faképnél hagyva, mire még keservesebben kezdek sírni. Tudom, hogy elrontottam, de még mindig reszket minden porcikám, ha csak eszembe jut a hang, ahogy a jég a kristálypohárnak koccan...
Az egyik biztonsági robot megragad a tarkómnál fogva. Szánalmasan nyüszítek fel, ahogy megemel, mikor visszalép a férfi, s vele egy másik alak, egy ismerős alak. De hiszen ő az az utcáról! Lehunyom a szemeim, s azt kívánom, bár meg tudnék szűnni létezni, vagy legalább képes lennék eltűnni a föld felszínéről, mert most kedvem lenne elsüllyedni.
- Biztos benne, uram? - hallatszik az árverést intéző férfi hangja, amely meglepett, s talán inthet, vagy nem tudom, de süllyedni kezdek, s ismét talaj éri a talpam, ahogy a lábamra állít a biztonsági robot.
- Úgy tűnök, mint aki viccel? - felel a másik lágy hangja durván és ellentmondást nem tűrve. - Remélem, nem csinált rajta még több kárt.
Bizalmatlanul és óvatosan nyitom fel a szemem, s azonnal mogyoróbarna szemeivel találom szemközt magam. Olyan gyönyörű, egész kipirulok tőle, épp úgy pirulok ki, mint mikor az égre téveedt a tekintetem. Nem érzem magam kellemetlenül vizslató tekintetétől, nem érzem a maró szégyent, sem a zavar legkisebb szikráját, egyszerűen csak elbűvöl íriszeinek egyszerű szépsége. Mert ez a szín annyira illik hozzá, és olyan hihetetlenül gyönyörű!
- Mostantól az én tulajdonomat képezed, megértetted? - kérdezi, s bólintok, kissé talán hevesebben, mint szükséges és illedelmes lenne, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag olyan boldog vagyok, hogy ő lehet a gazdám.
- Mi a neved? - érdeklődik még nyersen és hivatalosan.
- Azumi - suttogom imsét lesütve a szemem.
* * *
Aláírta a papírokat. Ennyit láttam még. Aztán elvezettek, valami idegen helyre ismét, s két napot töltöttem itt, míg kicserélték a hátam borító lemezt. A sérülés, amelyre sok gondot nem fordított előző gazdám, nyomtalanul tűnt el, s ettől kezdtem érezni, új korszakba ért az életem. Izgatott vagyok, mert még mindig nem tudom, mégis milyen lesz, de valahogy most már nem félek.
Mikor megérkezem, velem lép be a hatalmas lakásba a szállító is, s megvárja, míg az egyik háztartási robot aláírja az átvételi nyilatkozatot. Kissé bambán állok a nappaliban, míg ez megtörténik. Ekkor a robot rám pillant.
- A gazdánk még nincs itthon, foglald el magad! - utasít.
- Segíthetek esetleg? - nézek rá reménykedőn, hátha összebarátkozhatunk, de csak lesújtó pillantást kapok.
- Nincs rá szükség, el tudom látni a feladataim.
- Nem is azért gondoltam, csak... - inkább nem folytatom. - Értem, foglalkozok a saját dolgommal - hunyászkodom meg, mert nem szeretnék rögtön összetűzésbe keveredni itt senkivel.
Persze mondani könnyebb, hogy inkább a saját dolgommal foglalkozom. Hiszen azt sem tudom igazán, mi a dolgom. Ha azt nézem, hogy mire lettem programozva, akkor talán a hálószobába kellene mennem, de mi van, ha oda nem léphetek? A háztartási robot sóhajtva szán meg: - Várakozz rá ebben a szobában! - vezet az egyik ajtóhoz. - Úgyis ez lesz mostantól a szobád, míg a gazdánk másképp nem rendelkezik - teszi még hozzá, majd most már tényleg magamra hagy.
Belépek a szobába. Teljesen egyszerű, hagyományos szoba, hagyományos berendezésekkel. Óvatosan letelepszem az ágyra. Fogalmam sincs, hogyan illene várnom az új gazdám, s úgy döntök, a legjobb, ha így várom meg, ahogy vagyok. Majd tisztázza a szabályokat, és onnantól kezdve lényegesen egyszerűbb lesz majd. Tekintetem végigvezetem a bútorokon és végül ismét az ablakon állapodik meg tekintetem. Vágyakozón nézek a fény felé, de nem állok fel.
Jó tíz perce ülhetek már ebben az álmodozó pozitúrában, mikor kinyílik az ajtó, amit persze nem veszek észre, mert egész elgondolkodom. Semmi értelmesen, csak az ég kékjeit idézem vissza magamban, minden árnyalatát, amit valaha is volt alkalmam látni. Ennek köszönhetően azonban összerándulva pattanok fel, mikor hirtelen elém áll.
- Üdvözlöm itthon! - hajolok meg, kissé hangosan és pánikolva ejtve ki a szavakat. Az ajkamba harapok egy egész aprócskát: most biztos ismét nem tűntem fel valami pozitív színben előtte. így sem értem azóta sem, miért vett meg annak ellenére, amit műveltem... Szétvertem szinte az egész emelvény környékét, mire elpusztítottam a jeget, s feleszmélve le tudtak fogni.
|
|
