|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nauki | 2012. 12. 26. 13:25:52 | #24637 |
 Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: Álomharcosomnak
A várt hatást elértem. Gondolkozni kezdett. Úgy nézett rám, hogy megértettem rájött mit akartam mondani. Miután vissza értünk a kastélyba megkapta a büntetését, utána elvonult a szobájába. Szegény lány de legalább most már tudja nincs egyedül. Hál Istennek nem fog elszökni többet. Remélhetőleg. Én is elvonultam a szobámba egy kiadós hideg esti séta után a várkertbe. Jól esett a friss levegő, de még jobban az, hogy végre aludhatok. Kényelmesen elhelyezkedtem, hanyatt feküdtem és rájöttem most meg melegem van. Kikeltem kinyitottam az erkély ajtót és levettem a felsőmet. Ezek után visszafeküdtem. Rövidesen el is nyomott az álom.
Másnap délbe keltett fel az őrtársam, hogy Sziny egy kis meglepetést küldött nekem. Kibontottam és megtaláltam a levelet. azonnal felpattantam. Nem törődtem senkivel. A királyhoz rohantam, úgy ahogy voltam. Megmutattam a levelet és azonnal a szobájába mentünk. Ő mélyen aludt, ismét a sötétben van. De most nem tudtam átlépni az álmába meg kell fejteni a rejtvényt avgy örökre álmodni fog…
A következő nap maga volt a káosz. Mindenki lehangolt volt, kedvetlen. Rá kellett ébrednünk szükségünk van rá. Az egész napot a könyvtárban töltöttem, feljegyzéseket kerestem, nem ettem, nem ittam talán csak egy kevés bizet amit még délbe hozott be nekem Roderick a szakács. A biz egy igen érdekes izű gyógynövény tea roppant finom és tápláló egy egésznapi étkezést képes pótolni. Régi krónikás könyveket lapoztam át. Rájöttem a nap végére milyen útról beszél. A lelki útról amely azt jelenti eddig bírta a lelke nem tudja ki nem tudja hova tartozik alszik amíg rá nem jön ki is vagy mi kívülről nem segítünk neki. remek a kirakós egy darabja megvan. Most tovább… bíztattam magam de bárhogy is próbálta a a fáradsággal harcolni egy órára elszenderegtem, mikor felkeltem átkoztam amgam, hogy nem tudtam fenn maradni 1 értékes óra oda. Nem lehet igaz. Folytattam tovább kitartóan és töretlenül, tovább olvasva már csak arra kéne rájönnöm még az első részben mi az ami elveszett… Egy egész délelőttöm ráment de rájöttem elveszett a népből a fény, a boldogság, a mosoly, a meglévő kötelékek értékelése, megbecsülni azt ami megadatott… ehelyett mi van kapzsi és becsvágyó lett ez a világ minnél többet és többet akarnak… De mit is várunk hisz könnyűlelkű emberek… de ő ő nem az ő egy erős és tiszta lány nem ezt érdemelné meg…
Egy kis gondolkodás után belevetettem magam a könyvekbe ismét. A jóslatot könnyen megértettem él de úgy érzi mintha nem élne csak tengene azaz él de nem létezik. de mégis él a lelke, de a testi élet nem tetszik neki itt.
A következő napon a király pihenőt parancsolt, azt mondta, ha elveszít, akkor nem fog tudni Sziny felkelni mert csak én tudom megfejteni a versét. Délelőtt rendesen belakmároztam, utána elmentem és kilovagoltam 1 rablót elkaptam. Délután edzettem, mert nem szabad berozsdásodnom. Este lefekvés előtt a holdfényben pedig meditáltam majd nyugovóra tértem.
A nap első sugaraival kelve a könyvtárban voltam azonnal amint szemeim kinyíltak.
A következő részben arról ír, hogy ő az utolsó olyan, akit elmenekítettek innen és tiszta maradt a lelke a menekülés során. Azaz letaszított, de nem olyan, mint a többi. Ő nem ölt azért, hogy megszabaduljon. De újra írhatja mindazt ami történt ha újra éli… az az segíthet abban, hogy elmondja min kéne változtatni de az, hogy ezeket betartjuk csak a mi terhünk.
Ezen utolsó rész megfejtését pont a 7nap nyugovására derítettem ki. Azonnal a királyhoz rohantam onnan vele Sziny szobájába. Megkértem mindenkit, hogy maradjanak kinnt. Ez már innentől szintén egyszemélyes munka, ami csendet és fegyelmet ígér. A legerősebb koncentrációval küzdöttem az elmét védő falak ellen, hogy bejussak hozzá és kiragadjam a sötétből…
|
| Nauki | 2012. 07. 30. 13:05:03 | #22542 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
Egy üzenetet találtunk Szinytől a tartalmán elcsoádlkoztunk felbolytult az egész udvar. Meg kell találnunk a lányt. Mázli, hogy az álom óta össze vagyunk kapcsolva. Rákoncentráltam és meg is volt az ország határa felé tartott. A jég mágusok volt területe felé. Fogtam a teleport gyémántot és teleportáltam. Ott álltam mögötte, ő meg lefagyva tekintett a fényjelenségre maga mögött. Ott álltam közeleb léptem és jégmágiával lebilincseltem a földhöz.
-Miért menekültél el? Mindenki számított rád! -adom meg a fejmosás kezdő hangsúlyát.
-Nem lehetek kalitkába zárt madár! -üvölti a szemembe. Kikelt magából. megviseltnek és megtörtnek látszott.
-NYugodj meg! Nem kell mindent egyszerrre megtenned elég csak szép sorjába -mosoylgok rá kedvesen.
-Nyugodt vagyok -fintorodik el -de hogy lehetne mindent lassan mikor egyszerre akarjátok emgtanítani az összes dolgot amit tudnom kell? -kérdezi kétségbeesetten.
-Nem tudom majd találok rá megoldást. De most gyere vissza kérlek.
-nem tehetek, nem élhetek bezárva!-adja meg a választ.
-Akkor mitszólnál ha elmesélnék neked egy történetet. És akkor eldöntöd, hogy akarod e.
-rendben -sóhajt. feloldom a jeget majd leülünk.
-Mikor kicsi voltam mindenki irigykedett rám emrt más vagyok...-elmeséltem az életem és vártam a hatást...
|
| Nauki | 2012. 07. 22. 05:04:09 | #22333 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
Védencem tekinteték kerestem, mikor találkozott az enyém az övével akkor intett, hogy be szeretne menni. Eleget téve a kérésének szóltam őfelségének aki jóváhagyta azzal mentünk is. Ahogy lépkedtünk a folyosón hirtelen összeesett még időben el tudtam kapni. Azonnal kiabáltam majd testőrtársam és öt cseléd kíséretében berontottunk a szobályába. Lefektettük az ágyra és aggódva vártuk, hogy felkeljen. Borogatást tettünk a fejére ideiglenes megoldásként, majd szóltunk Biancinak a gyógyítónak aki jelentette, hogy úton van. Értesítettem őfelségét aki feleségével együtt aggódva jöttek be. Váltottunk pár szót mikor Sziny ébredezni kezdett.
****
A következő hét borzalmasan telt. Védencemnek magas láza volt amit a spiritiszta tartott szinten nehogy felszökjön. Minket testőröket őfelsége pedig ideiglenesen felfüggesztett a szolgálat alól mondván Bianci vigyáz rá. Ezen az egy héten folyamatosan kisebb küldetésekre jártam melyek főleg bűnszövetkezetek lebuktatásából állt vagy szökött fegyencek elkapásából. A népnek eközbe semmit se szabadott mondani az esetről. Egyik nap Sziny rosszulététől számolva a 8. napon Bianci felkerestetett és magához hívatott. Megkért, hogy próbáljam meg jégmágiával levinni a lázát és esetleg belelátni az álmaiba. Eleget tettem a kérésének és kezem homlokára téve koncentráltam. Kicsit lehült a testhőmérséklete, ezután pedig hüvelyk és mutató ujjam összedörzsölésével jégkristályport szórtam a fejére amit szépen be is lélegzett. Leültem a földre törökülésbe majd erősen koncentráltam, elemelkedtem a padlóból majd én is álma rabja lettem.
~°~
Lelkem csatlakozott az övéhez és azt láttam amit ő. Egy sivatagban voltunk. Sziny a földön ült térdeit felhúzva.
-Sziny -léptem oda majd gyöngéden megszorítottam a vállátt -vissza kell velem jönnöd a valóságba! -jelentettem ki neki. Rámtekintett.
-Félek ! Nem mehetek vissza össze fogok roppani a teher alatt. Nem vgayok alkalmas erre, hagyj engem. Keressetek mást aki erősebb nálam! -ejtette ki a szavakat. AMíg nem határozza el magát se ő se én nem mehetünk vissza,
-Sziny erős lány vagy, emlékek nélkül is felálltál és új életet kezdtél. Most megtudtad a múltad egészséges, hogy kicsit félsz! De nem kell tartanod semmitől és nem kell egyedül cipelned a terhet itt vgayok én is! Segítek neked bármiben ez a feladatom! Most kérlek gyere vissza! -nyújtom ki kezem látom a szemében, hogy tétovázik. MAjd kezet nyújt és felhúzom a homokból. A következő pillanatban szertefozslik a kép és újra a szobában vgayok immár egy mosolygó Szinyvel.Bianci egyből értesítette őfelségét aki örömkönnyeket hullatva lépett be a szobába. Sziny elnézést kért az aggodalomért. ezután mindennap meglátogattam míg teljesen fel nem épült ez 4napot vett igénybe majd utána elkezdődött a tanítása. Őfelsége kiadta a heti 4napos órarendet.
|
| Nauki | 2012. 07. 16. 22:14:59 | #22233 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
reggel mikor felkeltem, Ben rontott be a szobámba és felvázolta, hogy délután őfelsége összehívja a város lakóit és bejelenti Sziny szerepét az itteni életbe. Ezért minnél hamarabb el kell mennünk vásárolni. remek, Ben megtudakolta az öltöztetőktől a lány méreteit mi pedig az őfelségétől kapott pénzzel lementünk. hála istennek Bennek is olyan jó izlése van mint nekem, semmi morbid habos babos ruhát nem vettünk cask egyszerű báliruhákat, pár női nadrágot lovagolni, harcolni, edzeni. buggyos blúzokat, bőrkesztyűket és selyem kesztyűket 3féle színben vásároltuk a nőiesebb dolgokat. Feketébe, fehérbe és aranysárgába. A mai alkalomra őfelsége külön meghagyta hogy hosszú földiig érő szoknyát vegyünk. Még magam is elámultam mikor megláttam a számunkra tökéletes ruhát. Hosszű fehér földig érő, pántnélküli és a dereka egy aranysárga szalaggal van átkötve, hátul masnival. A felsőjén a minták arany fonállal vannak felhímezve. Az alsó része pedig valami csillámos hálószerű anyaggal van lefedve. még férfi szemmel is csodálatos. Vettünk 2pár magassarkú kalózcsizmát feketét és barnát azt a fűzős fajtát. Magassarkú cipőket és pár sarut és szalagos cipellőt. Jó sokat vásároltunk de szerintem megérte, jah és vettünk pár maszkot az álarcosbálokra, a ruhákhoz illőket, ékszereket is beszereztünk. egy külön kocsival vitettük vissza a kastélyba a ruhadarabokat, míg mi lovainkal mentünk vissza. Drága Raven-nel Ben hollófekete paripájával és az én Kristályommal egy gyönyörűszép fehér kancával. Mire visszaértünk Őfelsége értesített, hogy Szinyt felkeltette, együnk valamit és mire lemosdatják és elkészítik a haját és a sminkjét addigra vigyük fel a ruhát amit mára szántunk plusz a cipőt. Remek, hordár lettem. Kikaptam a kocsiból a ruhadarob felvitettem Peterrel a személyi szolgálómmal. Én pedig ettem majd mentem fel mire Sziny már készen várt. nekem kellet elkísérnem a királyi erkélyre. Karonfogtam és kivezettem és megkezdődött a beszéd.
-Kedves állampolgáraim! Ő itt Sziny, az én egyetlen gyermekem! -egyaránt nagy volt a megdöbbenés. Őfelsége gyermeke volna a lány? - Elrejtettük drága megboldogult feleségemmel nevelőszülőkhöz. Az emberek közé. Most viszont mivel az egészségem nem úgy szolgál ahogy kellene, visszahozattam Zedorikkal. Megtanítjuk mindenre amit tunia kell, ő lesz majd az új uralkodótok ha én eltávozom. - a beszéd végén mindenki tapsolt és örült. tetszett nekik a lány.
|
| Nauki | 2012. 07. 13. 12:09:44 | #22160 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
A párbaj után őfelsége hívatott a trónterembe. Odamentem, kiderült is, hogy miért kellettem.
-Zedorik te leszel a testőre Szinynek. Te tanítod majd ki a pusztakezes és a fegyveres harcra. Az ő mágiája sötét és fény mágia keveréke erre külön szakembereket hívtam, ők ezzel a részével foglalkoznak. Namindenhova kövesd és védd meg. Tiéd a 0:00-tól 12:00-ig tartó időszak.
-Értettem őfelsége.
Azzal meghajoltam majd elhagytam a tróntermet. Szerencsére délután 1óra van így ma már nem kell vele találkoznom. Nem tudom miért de nem szívesen vagyok a közelébe. Sétálgattam a kastélyba, majd meguntam és fölmentem a szobámba. LEkaptam a nyakamból a jádecédulát és a ruháimat majd elmentem fürdeni. Hosszú forrózuhanyt vettem mikozbe gondolkodtam honnan oly ismerős ez a lány.
Talán....á biztos nem...akkor oh az meg mégvalószínütlenebb. Megvan, hasonlít a gyerekkori szerelmemre Gladisre. Gyönyörű hollófekete haj és azok a magávalragadó szemek. de ő már meghalt a múlté. Egy lakástűzben porrá égett. Ott volt annyi jégmágus és senki se tudta eloltani a tüzet mivel tűzmágus tűz volt... amit nagy ritkán olt al e mi jegünk maximum a vízmágusok vize. De mi nem vagyunk, voltunk azok. Mára én vagyok az egyetlen jégmágus. Vigyáznom kell magamra, ha már annyi ember feláldozta magát, hogy engem mentsen. A hatalmas önfeláldozásuk... édesanyám...édesapám...a nagymamám...a nagypapám...hiányoznak a támaszuk, a bölcs szavaik. bárcsak itt lennének.
De várjunk hisz itt vannak...anyám azt tanította, hogy akik meghalnak a szívünkben élnek tovább...de nem megyek vele sokra itt vannak de nem segítenek.
-Zedorik Owelrayen! -hallok kintrőle gy női hangot. Kábulatomból felébredve azt se tudom ki az. Magamköré csavarok egy törölközőt, majd kilépek. Sziny állt ott és a délutáni testőre Benjamin a fény mágus.
-Hello Sziny. Szasz Benjamin.
-Százszor elmondtam, hogy csak simán Ben.
-Csak simán Ben szóval mi szél hozott -elröhögtem magam, Sziny is elmosojodott. Bent emg tépte az ideg.
-Elmondom csak előtte öltözz fel, szegény Sziny ennél vörösebb nem is lehetne -nevettem, és tényleg vörös volt. Vajon miről fantáziálhatott. Odasétáltam a leszórt ruháimhoz bementem a fürdőbe majd felkaptam magamra. A jáde cédula megint a nyakamba volt, az emlékek súlya ismét rám nehezedett.
-Itt is vagyok, foglaljatok ehlyet. Na szal mi szél hozott?
-Sziny akart veled beszélni, had mondja először ő. Utána meg én -mosolygott.
-Rendben szóval Sziny?
-Hát öhm. Szeretném megköszönni, hogy tegnap megmentettél. A másik meg, hogy Szükségem lenne pár ruhára. Őfelsége azt mondta, hogy forduljak, hozzád ha valami kell.
-Rendben holnap a testőrködésem alatt elmegyünk vásárolni. Na Ben?
-Jó híreim vannak. A porig égetett városod ugyebár letaroltuk. Virágot bontott pár növény és fák is nőnek már. Jobabn mondva jeges növények amik ott honosak. Az állataitok is kezdenek visszatérni.
-Ez szuper -azzal tettetett mosollyal az arcomon, mosolyogtam. Remélem Sziny nem tud meg rólam semmit.
|
| Nauki | 2012. 07. 09. 22:18:58 | #22087 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
Sziny csak nézte a kastélyt.
-honnan ismertek?
-mire kellek?
-Miért pont én, hisz nemtudtok rólam semmit?
-Mit tudtok ti rólam?
Csak összehúztam a szemöldököm. MIért én adjak választ ezekre a kérdésekre. Majd őfelsége válaszol neki, az én feladatom itt véget ért. A köztünk lévő kapcsolatnak vége. Innentől kezdve másra bízom rá. Besétáltam a palotába nyomomban a kis hölgyeménnyel. A király csarnoka előtt megálltam majd szóltam az őrőknek, hogy jelentsék be, hogy Zedorik megérkezett. Beléptem a terembe amint megnyílt az ajtó.
-Őfelsége a kért személyt elhoztam. MAgára is hagyom önöket ha nem probléma. -meghajoltam majd kiléptem a teremből. Lesétáltam az edzőterembe ledobtam a kabátom és a trikóm. Félmeztelenül kezdtem el püfölni egy box zsákot.
-Fagyosököl! -a zsák megfagyott mégegyett csaptam rá majd szilánkokra hulott. Eljátszottam ezt körülbelül 20zsákkal mikor fáradtan álltam meg térdemre támaszkodva. Egyik haverom lépett be Ray. Villám mágus. Odalépett hozzám kezet fogtunk majd megkérdezte nem harcolni vele edzés céljából. bele is mentem egy kis jótékony bunyó nem árt. Megbeszéltük, hogy 25perc múlva itt találkozunk csak mindketten átöltözünk. Híre is ment a kis harcunknak és mikor beléptem a csarnokba még őfelsége is ott volt aki kitessékelt minket a terep pályára. MIndenki kiült a lelátóra és várták, hogy kezdjünk Sziny is ott ült. Remek ennél jobb nem is lehetne.
-Nézd mennyien gyűltek össze megnézni ahogy laposra verlek...-mosolygok sunyin.
-na majd pont az lesz haver.
Azzal elkezdtük, ő egy villámtőrrel támadott amit én nullpont fagyasztással lefagyasztottam és cseppfolyósítással rátekertem a félig olvadt vizet a karjaira és lefagyasztottam. Használhatatlanná váltak, villám segítségével felmelegítette a jeget majd összetörte. Én egy fagyos ököllel gyomorszájon ütöttem majd ő lekevert egyett az arcomra.
-Hé csak az arcomat ne az a szexepilem -rivallok rá röhögve. Ő csak elkezsi a hasát fogni nevetve mire én ezt kihasználva gyomorszáj,áll,gáncsolás ezt a sorozatot használva földre küldtem. Ráültem a csípőjére és vagy ötöt besoroztam neki amjd egy ucsót fagyos ököllel. Lefagyott egy pillanatra majd megadóan felemelte a kezét. Feltápászkodtam, gratulált nekem és ezzel vége is lett a harcnak.
|
| Nauki | 2012. 07. 08. 21:33:44 | #22044 |
Karakter: Zedorik Owelrayen
Megjegyzés: kittivivien -nek
Sötét éjszaka van. Csillagos ég és telihold, gyönyörűszép párosítás. Épp új küldetésemre igyekezek, igaz tanácsadó vagyok de nagyon engem akartak erre a feladatra. Mint utolsó jégmágus mióta itt vagyok egyszer sem hagytam el a birodalmat. Csodálatos egy hely. Villámsárga minden magasba lengő zászló mely pompázatosan hirdeti az uralkodó bőkezűségét és nagylelkűségét.
Az új küldetés lényege, hogy meg kell találnom egy lányt és elhozni ide a neve azt hiszem Sziny. 20éves azt hiszem, de minek kellhet a királynak mindegy nem az én dolgom nekem csak el kell hoznom. Elég messzire kell mennem a semmi földjére mármint olyan értelemben,h ogy ott átlagos emberek élnek akik nemtudnak a mágiáról ls így még nehezebb lesz megvédenem magam, meg persze őt amit remélhetőleg nem kell csinálnom. Reménykedek benne,h ogy tud vigyázni magára. Berontottam a szobámba felkaptam az összekészített pakkom felkaptam a hátamra majd kihúztam az ágy alól egy kis bőröndöt amibe Milari ikövek vannak. jó szolgálatot tettek már nekekm. Megmutatják, hogy a közelembe jövő mágikus lények milyen tipúsúak fajtájúak. Csak ismerni kell a színkódjait. Ezt fogom alkalmazni a lánynál is. Kb. 1-2 hét az utazási idő....hosszú lesz de őfelségéért mindent.
~2hét múlva...~
Végre elértem a lány otthonát már csak meg kell keresnem. Felugrottam egy háztetőre és tetőről tetőre kezemben a Milarival ugráltam. Őfelsége azt mondta h vöröses feketet a színkódja. remélem nem tévedett. Edig csak színtiszta fehér ami az emberekre jellemző. Várjunk csak mi ez narancssárgás ezekszerünk tűzműgusok is vannak itt. remek akkor mégjobban kell sietnem ha elkapnak végem. Á feketés és vöröses megvan. Megállok a ház teteján naplemente van. Megvárom míg teljesen lemegy majd utána állítok csak be. Leültem és vártam.
végre lement a nap. Leugrottam óvakodva körülnéztem nehogy meglássanak. Az ajtóhoz léptem és bekopogtam. Halk lépteket hallok, matatást a kulcsal majd nyílik az ajtó.
-Jó estét. Kihez van szerencsém? - pillantottam meg a tejfehérbőrű hosszú fekete hajú és aranybarna csillogó szemű lányt. Magával ragadott. Gyönyörűszép nő.
-Zedorik Owelrayen vagyok. Jégmágus -ahogy kiejtettem láttam, hogy nem lepődött meg. Körbe tekintett majd intett, hogy kövessem.
-Mit akar tőlem egy jégmágus? -csukta be lassan kimérten az ajtót.
-Nem én akartam, hogy ide kelljen jönnöm. Hanem villámlás füldjének királya küldött. Velem kell jönnöd. de,hogy miért azt nem tudom.
-Értem mindenesetre köszönöm, hogy eljöttél de nyugodtan mehetsz haza miattam nem kellet volna idáig fölöslegese eljönnöd.. Mágus vagyok de nem akarok belefojni az ügyeitekbe. Hagyjatok ki belőle- hirtelen erős mágiát éreztem vajon a lányból jön. Nem az lehetetlen éreztem volna. Szemem sarkából látom, hoghy ő s érzi amit én. Előkapom a Milari követ élénk narancssárga. Tűzmágus hirtelen erős robbbanás rázta meg a házat. Betörtek az ablakok a lányt ölembe kaptam és mentem is volna de egy fekete macska a fejemre ugrott.
-Szedd le rólam ezt a dögöt!
-Maffia nem dög!
-Jól van jöhet. De nincs időnk vitatkozni mennünk kell. Sajnálom nem így akartam. Azt akartam, hogy el tudj búcsúzni de most nemfogsz tudni.
-Dee...
-Nincs semmi de. Ha élni akarsz jössz.
-Rendben.
Kezemben a lánnyal ugráltam a tetőkön. Gyönyörűlány ha nem lenne a küldetés. Áá...inkább hagyjuk. reggel megállunk Theodori erdeébe.
-Igen csöndb vagy. Mesélj valamit. Nem tudok rólad semmit.
-Az a baj, hogy én se magamról. Ő a macskám MAffia....-hatás szünet- végre barátokra találtam és msot miért kellet eljönnöm. Pedig most jólalakultak a dolgok.
-Nyugalom ott is lesznek barátaid. Az emberek rossz akaratúak de a fényben járó mágusok lelke tiszta mint a hó. Az olyanok mint mi.., hogy is fogalmazzak tisztaszívűek vagyunk ezért üldöznek minket a romlottak. egyformák vagyunk ezért tartunk össze. Szoros lelki kapocs köt össze minket otthon. Egyek vagyunk de mégis külömböző emberek. Igaz párunknak van egy kis rossz híre de az valami tragédia után bekövetkezett lelki zavar miatt okozott tett következménye. Nem kell félned jó helyed lesz. Vigyázni fogunk rád nagyon...-meg eresztettem egy mosolyt amjd bevillant,hogy teleportálnék is ha nálam van a jégkristályom. Miért nem jutott előbb eszembe.
- Szinynek hívnak igaz?ű
-I-igen. Miért?
-van a táskámban egy türkizkék csillag alakú kristály ha minden igaz. Keresd elő kérlek. -bólint majd kis kutakodás után megtalálta. Éljen én és az eszem.
- Kapaszkodj. Sarki csillag irány Haingba a palota elé.
***
LEpillantok védencemre becsukta a szemét vajon miért.
-Kinyithatod megjöttünk.. -szemei kinyílnak majd meglepődik öszinte csodálat villog bennük.
-Meseszép.....
|
|
