 Karakter: Seol (Halál)
Megjegyzés: egyetlen tiramisu hercegnőmnek
- Köszönöm Gazdám, hogy felvilágosított – néz rám megdöbbenten, de gyanítom, hogy nem gondolja teljesen komolyan. Mindenesetre tetszik nekem ez a lány, nagyon is... – Megtisztelő a Nagy Halált szolgálni.
- Seol. – mondom halkan, szinte suttogva. Ez a nevem, szeretném is ha így hívna.
- Parancsol? – látom rajta nem érti mire mondtam, így felvilágosítom.
- A nevem Seol, csak hogy tudd, bár te úgy is Gazdámnak szólítasz, ha jól hallottam az előbb is. - jelentem ki. Mindenesetre a Seol-t szívesebben hallanám ajkiról.. Hát még mikor alattam teljesít majd szolgálatot a kis szépség... Hm... Zene lesz füleimnek hallgatni, ahogy nyög, mert annyira élvezi...
- Örömmel nyugtázom, hogy a hallása kitűnő állapotban van kora ellenére. – pimaszkodik a is leányzó. Na nem baj, nem sokáig lesz kedve ehhez. Bár lehet még jól is jön, hogy ilyen, hisz lesz némi izgalom.
- Majd megtudod, hogy mennyi mindenem van kitűnő állapotban. - mosolygok még inkább. Remélem ő is arra gondol, amire én. És remélem félre érti. De hát, ha jó állapotban vagyok, akkor jó állapotban vagyok.
- Mi legyen az első kívánság, Gazdám? – kezei mellkasomra csúsznak. Hm... Ezt már szeretem, jó kislány. Elégedetten pillantok kezeire, majd gyönyörű arcát fürkészem. Mekkora mázlista vagyok is én.
Lassan mosolyodok ismét el. Valaki mennyire siet.
- Nem kell sietni, ki akarom élvezni ezt a lehetőséget, van időnk bőven, mindenem megvan, lehet hogy nagyon sok idő lesz mire kitalálom mit is szeretnék. - és itt a "nagyon sok idő"- t jól ki is hangsúlyozom.
Igen szépségem, azt hiszem te még sokáig itt leszel velem. Ujjaimmal lágyan megcirógatom arcát, majd nyakát. A kulcscsontja különösen vonzz. Puha bőre van, kellemes illata. Szívem szerint most magamévá tenném, de azt akarom ő akarjon velem lefeküdni.
Lehunyja szemét, mely számomra engedélyt ad a folytatásra. Csak cirógatom, mást nem teszek. Ez nekem is jó érzés. Ritka az olyan alkalom, hogy egy ilyen csodálatos nőt tarthatok karjaimban.
Hirtelen nyitja ki a szemét és érzem szívének heves dobbanását. És a szemében ott látom a dühöt. Nocsak, vajon mi baj lehet?
- Na.. na …na csak nincs valami baj? – vigyorgok rá kéjesen. Talán miattam ilyen kis heves? Annál jobb, bár nem szeretem a könnyen kapható játékokat.
- Ki nem hevülne fel egy ilyen … erős férfi érintésétől. – suttogja közel hajolva ajkaimhoz, ám mielőtt még reagálhatnék, leugrik ölemből. Háttal áll nekem és én végig mérem így is. Formás feszes popsi... Hm... Akaratlanul is perverz gondolataim támadnak. Megigazgatja haját, ami lágyan omlik le testén.
Ő most direkt engem akar hergelni? Még a végén itt helyben magamévá teszem... És persze csábos csípőringása csak fokozza ezt a gondolatot. A francba is! Akkor vége lesz a játéknak és többet nem lesz érdekes a számomra. A teremben kezd nézelődni és ahogy elnézem lenyűgözi őt amit lát.
Nem szeretem a csicsát, giccset. Az egyszerűség, de szépség híve vagyok és ez meg is látszik. Nem az aranyon, a pompán van a hangsúly, mégis látszik nem akárki lakik itt.
megérinti a tárgyakat, mint valami kíváncsi gyerek olyan. Remélem tetszeni fog neki itt, szeretném ha tetszene neki ez a hely. felkelek helyemről és közelebb lépek hozzá. Ő fordul és csapódik is mellkasomnak. Látom, ahogy szemei vidáman csillognak és kár lenne tagadni ez kicsit megdobogtatja szívemet.
Valamiért akarom, hogy fontos legyek neki, még akkor is ha ezt nem mutatom. Apró termete mosolyt csal az arcomra. Így olyan törékenynek tűnik és végtelennek, de gyönyörűnek. Teljesen rabul ejt.
- Látom tetszik a hely. Nem sok élő járt még itt. - jegyzem meg csak úgy, hogy tereljem kicsit a gondolataimat. Eddig kettő járt itt, de egyik sem volt méltó, hogy mint úrnő mellettem maradjon.
- Nem vagyok élő! – hangja kissé agresszívan cseng és el is lép tőlem. Most min akadt ki? Nem értem mi baja van, így csak vállat vonok.
- Mit kell mondani, hogy visszatérj a gyűrűdbe? - kérdezem. Kezd túl pimasz lenni, a legjobb lesz ha vissza küldöm.
- Csiribú csiribá! – teszi csípőre a kezét. Látom valaki ma nagyon harapós kedvében van. Ch... Biztos a piros betűs napok, a nők akkor ilyen totál hibbantak.
- Humoros vagy Drágám és csípős a nyelved. – lépek hozzá közelebb. Azt hiszem nem sokáig meri majd ezt tenni. – De majd én letöröm a szarvad! Velem még te sem viselkedhetsz így! – jelentem ki, mire látom nagyot nyel. Helyes is, tudja csak ki az Úr itt. Velem még ő se beszélhet így, akármennyire is tetszik nekem.
- Ez az első kívánság? – kérdez látszólag határozottan, de a teste mást sugall. Még sem annyira elszánt a drága. Erősen megragadva karját rántom magamhoz. Kicsikém, te velem nem fogsz játszani! Nem tud megszólalni, de addig jó amíg nem mond semmit, mert a végén még olyat teszek amit megbánok.
- Nagyuram! Oh…Elnézést, nem akartam megzavarni! – hallom meg Saga hangját és érzem azon, ahogy mondja, hogy vigyorog. Hm... Még te is járhatsz így cicuska, ne hidd hogy nem!
- Hányszor mondtam, hogy kopogj!! – fordulok felé és el is lépek Shiara-tól. Nem szeretem ha megzavarnak! Ezt pedig Saga is jól tudja, mégis van mersze ezt megtenni.
- Röstellem Nagyuram, nem fordul elő többé. – hajol meg. Hát ajánlom is neki, különben nem lesz szép vége, akármennyire is jó szolgálatot nyújt. – Csak emlékeztetni akartam, hogy ideje a napi etetésnek. - oh, igen, a kis játékom közepette majdnem el is felejtettem kötelességemet.
- Indulok azonnal!- válaszolok elég keményen. Még Saga sem lehet velem szemben más, sőt ő aztán végképp nem. A kis boszorkány ismét meghajol, majd távozik. Néha komolyan idegesít...
- Mi az az etetés?- kérdez rá. Vajon tényleg érdekli vagy tereli a témát?
- Kíváncsi vagy. – jegyzem meg, majd kap egy rövid választ is. – Vannak olyan lények akik lelkeket esznek. - erre bólint. Oké, felfogta. Akkor jöhet a folytatás.
- Van, ami a halottak lelkével táplálkozik. – mondom tovább üres tekintettel. Hiszen nekem ebben semmi olyan sincs, ez normális itt. Látom ettől ő viszont kicsit libabőrős lesz.
- Akkor nem is tartom fel.. Gazdám! – ezzel el is tűnik a gyűrűben, mely szépen megcsillan. Hm... Talán nem bírja ezt a lélekzabálós dolgot. De hát az ő dolga, én mindenesetre megyek az enyémre. Nem szeretem, de ezt is meg kell csinálni.
Fáradt vagyok már mire végzek és rengeteg időmet elvette ez az egész. De látni akarom őt, így elő hívom a gyűrűből. Ruhája kissé lecsúszva vállán, így még többet mutat kívánatos testéből. És ha ez még magában nem lenne elég, akkor ott van a kissé göndör haj, ami még szexibbé teszi.
- Hívtál Gazdám? – látom rajta felkeltettem és most álmosan pislog. – Elég késő van…
- Igaz, de most végeztem csak. Ezen kívül akkor hívlak amikor kedvem tartja. - jelentem ki, mintha ez a lehető legtermészetesebb lenne.
- Miben állhatok szolgálatára? - hajol meg előttem ásítva. Tényleg nagyon fáradt lehet.
- Megmosod a hátam. – jelentem ki, kis gonosz mosoly kíséretében. Igen igen, ezért hívtam elő. Mert miért ne. Látom a döbbenetet szemében.
- Kizárt, nem vagyok cseléd, sem szajha! Arra ott van rengeteg démonliba. - válasza cseppet sem tölt meg örömmel. Ellenkezik?
- Nincs választásod. – közelíttek felé felsőmből kibújva. - Az enyém vagy. – közelíttek hozzá még jobban. Látom zavarát és ez csak örömmel tölt meg. – Engem szolgálsz! – Megértetted Shiara!? – állok meg előtte. Mintha kissé bólintana, de nem hiszem, hogy kellően nyomatékosítottam volna neki, így azt hiszem eljött az idő az első büntihez.
- De mivel nem éppen mutatkoztál együttműködőnek így kénytelen vagyok megbüntetni téged. - húzódik ajkam perverz mosolyra. - Velem fogsz fürdeni.
- Azt már nem! Mondtam, hogy nem vagyok szajha!
- Oh ugyan kicsikém. - mosolyodok el. - Nekem te nem mondhatsz nemet!
- De ezt nem vállalom! - erre nem válaszolok, csak felkapom és átviszem a fürdőbe. Hatalmas medenceszerű kád... sőt... Ez már tényleg medence is. Gyönyörű az egész hely. Halvány fény világítja meg, rózsa illat lengi be a helyet. Hallani a víz csobogását, ahogy mint valami kisebb vízesés csobog a medencébe.
- Pedig velem fogsz fürdeni. - jelentem ki és nem is zavartatva magam vetkőzők le és merülök el a kellemes vízben. Majd csak perverzen rá mosolygok és jelzem neki csipkedje magát, vetkőzzön. Hátra dőlve lehunyom szemem és csak várom, hogy végre mellettem legyen.
Aztán végre hallom, ahogy a víz csobban egyet, jelezve itt van ő is. Elmosolyodva nézek rá és húzom finoman magamhoz közelebb. Igazán izgatja a fantáziámat az, hogy melleit haja takarja. Erre még inkább elmosolyodok és finoman vállaira simítok, hogy vizes legyen, majd miközben lágyan nyakába csókolok megismétlem a mozdulatot, de úgy hogy most a hátán simítok végig le a csípőjéig.
Persze nem csak tapizni akarom, pontosabban miközben testét érintem nem olyan pontokhoz érek ami zaklatás lenne már tőlem. Bár szívesen simítanék mellére, fenekére, húznám magamhoz közel, hogy teste testemet érje, de nem teszem. Ő viszont mégis tiltakozik.
- Nem erről volt szó! - akad rögtön ki. Ejnye... hát megint tiltakozol? Akkor újabb büntit kell kiszabnom rád!
- Akkor mire vársz még? - kérdezem vigyorogva és finoman átfogva derekát átvezetem a vízeséshez. Kellemes érzés hogy a víz éri a bőrömet. Igazán megnyugtató hely, talán még neki is tetszik... Bár ezt nem látom arcán, de azért remélem, mégis értékeli.
Ő rögtön tenni kezdi a dolgát. Átkerül mögém és mellkasom kezdi el mosni. Érzem leheletét bőrömön, hogy ajka közel van nyakamhoz.
Keze lágyan simít végig testemen és érzem feszes, kerek melleit hozzám simulni. Ez valamennyire felhergel. Végig mosdat és közben minden egyes lágy érintése izgat. Van egy olyan érzésem, hogy ez az ő kis bosszúja az én büntetésemért.
Aztán ismét mögöttem van és közel hajol. Két keze mellkasomon nyugszik, mellei megint hátamhoz érnek és fülembe suttog.
- Gazdám... - kezdi lágyan és már ez fokozza vágyamat. - Ott... A farkad... - folytatja. - Mosd meg magadnak. Hiszen anyukám arra tanított ne nyúljak semmi szeméthez, mert nem tudhatom mit kapok el. - szavaira elborul az agyam. Ez a kis ribanc szórakozik velem, de majd én azt hiszem megtanítom neki mi is itt a rend.
Fordulok és finoman a medence szélének nyomom őt, miközben testem testéhez simul.
- Kis virágszálam, azt hiszem nem értettél meg engem. - nézek rá akár egy ragadozó, aki most prédáját fogja. - Mint mondtam nem tűröm meg az ilyen hangnemet senkitől! Még tőled sem! - morgom ajkaira. - Remélem ezúttal sikerült felfognod! - nyilván érezheti mennyire felhergelt még ezelőtt és örülhet, hogy nem erőszakolom meg most itt. - Most pedig takarodj! - eresztem el.
Nem szól semmit csak elindul ki. Végig figyelem. Kecsesen ringatja csípőjét, vizes teste csak még izgatóbb a számomra és ahogy eltűnik igyekszek visszanyerni hideg véremet.
Hosszú idő telik el, mire kijövök a vízből és miután felöltözök magamhoz rendelem Saga-t. Parancsba adom neki vigyen valami finomat Shiara-nak bocsánatom jeleként. Nem tudom, hogyan kell úgy romantikázni, vagy mi az amiért egy nő annyira oda van, de az embereknél eléggé kedvelt a tiramisu így azt küldetek be.
Továbbá egy üzenetet, miszerint megvan az első kívánságom. Saga meghajol és sietve távozik, hogy tudassa mindezt Shiara-val és hogy a sütit bevigye.
- Megint egy új nő? - hallom meg hangját mögülem.
- Nocsak Damien, előbújtál? Már kezdtem azt hinni megléptél. - fordulok felé mosolyogva.
Furcsa őt most nem gyermeki alakban látni, azt viszont elégedetten nyugtázom, hogy nem esett messze az alma a fájától.
- Kicsit kiszórakoztam magam az emberek közt. - feleli kissé vállat vonva. - De látom te se unatkozol. Ki az új lány?
- Egy Ginn, a neve Shiara és igen gyönyörű, de szeszélyes nőszemély. - sóhajtok.
- De téged annál inkább vonzz... - vigyorodik el, mire bólintok.
- Akarom őt, kell nekem. - jelentem ki.
- Ezt most valahogy máshogy mondtad. - jegyzi meg. - Tényleg nagyon jó csajnak kell lennie, ha ennyire érdekel téged. - ismeri el. - Most már én is kíváncsi vagyok, talán majd meglátogatom. Egy cuki kisfiúval mindenki kedves. De nem kezdek ki vele, ő a te nőd. - erre helyeslően bólintok. Okos kölyök, tudja hol a helye.
Kissé meghajol és távozik, én pedig a kertbe megyek. Nem alszok, nem szoktam aludni. Shiara viszont ha akar lepihenhet, majd csak holnap használom el első kívánságomat.
|
