Ásítozva nyitogatom szememet, mint aki nem aludt egész este úgy érzem magamat. Megint eszembe jut a tegnapi beszélgetés az iskolával. Mentort kell találnom aki, tanít és magához vesz vagy különben viszont látás van. Felmorranok hát az legény lesz a talpán, aki engem elbír majd viselni. Kajánul elmosolyodom.  Túlságosan is legénynek kell lenni a talpán az fix. Lendületbõl felkelek az ágyból, aminek a csodálatos eredménye, hogy megszédülök és csókolom az igazán szexi padlóval. Felnyöszörgök és dörmögök valamit a gravitációról és annak a hátrányairól. Feltápászkodok alkalmi smárpartneremrõl és elcsoszogok a fürdõszobáig. Megvakarom államat szép borostás. Lehet, szexivé kellene varázsolnom magamat hogy belém, szeressen az én drága leendõ mentorom. Vállat vonok és bemászom a zuhany alá. Jólesik, a jéghideg víz legalább felébreszt. Sokan sikítva rohannának ki még a világból is. De én tökös gyerek vagyok és megizmosodtam. Elvigyorodom és elgondolom, milyen személyiségû mentort kaphatok majd. Lehet valami aggastyánt, aki túlokoskodó.  Vagy esetleg egy lazát, de megköveteli a tananyagot. Erre igazán kíváncsi leszek, bár ha rajtam múlik egy egész jó fej embert választok. Kilépek az éltetõ folyadék alól elzárom a csapot és lassan megtörülközöm. Gyorsan megszárítom tépett fekete hajamat. Most nem kötöm lófarokba igazi kis selyemgyár. Na, jó ez túl egósan hangzott. Vállat vonva megyek a gardróbhoz. Belesek mit lehetne, hasznosíthatóvá tenni bár érzem, hogy fekete szerelésben fogom meghódítani leendõ mesteremet. Már ha nem penderít ki az elsõ két mondatnál. Végül egy fekete együttesnél maradok. Fekete ing, fekete nadrág, fekete cipõvel igaz ehhez nem illenek piercingjeim és tetoválásaim. Úgy nézek ki, mint egy ereje tejében lévõ félredeformált rock sztár. Igazán szívdöglesztõ lennék, ha tetszenék valakinek, mert persze magamnak nem fogok. Na, mindegy szépen letelepedek a laptop elé és felütöm a weboldalt és görgetni kezdem a mentorjelöltek listáját. Eh, ezekkel a nevekkel elmehetnének egy történelem lexikonba vagy kabaréba is. Nézzük csak… Lipot pfuj, nem… öhm Bendegúz, na azért ez fura, hogy szóljak neki? Guzikám hozz már egy csupor mézet… Nézzük csak tovább… Gizidien… jesszusom, ez meg milyen név? Neki meg úgy szóljak, hé, Gizi mossuk már ki a tangáinkat, mert azok olyan szexis. Brrr még a hideg is kirázott. Szilveszter sem… Neoh sem… Jack sem kell… Hopp várjunk csak ki volt az. Visszagörgetek és megakad a szemem egy fickó nevén. Leonald Geraldini te tökéletes leszel nekem. Állítólag az életkora ismeretlen. De ha ugyan olyan jól néz ki, ahogy a leírásban hirdetik akkor már nem lesz vele problémám. Mert ha nem említettem volna, meleg vagyok és igen szeretek jó vágású faszik mellett feszíteni. Felütöm az e-mailt és írok neki egy szép levelecskét…

„ Mélyen tisztelt Leonald Geraldini

Azzal a kéréssel fordulok önhöz miszerint engem arról értesítettek, hogy mentort kell keresnem. Minden tanoncnak ki kell nézni-e egy embert, akihez kötõdhet.  Reménykedem benne még nem talált tanoncot maga mellé. Ha igen akkor ezt sajnálattal, de tudomásul veszem. Válaszát várom, és ha szeretné, találkozhatunk is hogy megbizonyosodjon arról eltudna-e vállalni. Köszönöm türelmét.

Üdvözlettel:

Felix Rocas”

Elküldöm, és valahogy görcsbe rándul a gyomrom. Ki tudja, lehet, hogy tényleg egy vén öreget fogjak ki, mert akkor komolyan kiugrom az ablakon. Na, jó azt azért nem, de ha tényleg elviselhetetlen, akkor nagyon el fogok gondolkodni a helyzeten. Bár ha egy szívdöglesztõt fognék ki, nos, hát lenne egy szép ébredése. Persze nem perverzkategóriában azért annyira elvetemült még nem vagyok. Elvigyorodom milyen megnyúlt képe lesz, majd szegény férfinak mikor megcsinálom a húzásaimat. Na, jó durva nem leszek, még a végén tényleg kipenderít, és akkor megint ott vagyok, ahol a part szakad. Kereshetek másik tanítót, amiért tuti nem fogok majd rajongani. Leteszem a gépet és lesétálok a drágalátos konyhámban. Gyorsan összeütök egy rántottát, ami áll némi zöldségbõl is. Leülök majszolni gyors reggelimet. Elmosogatok és pont pakolom el a tányért, amikor hallom a laptopom pityegését. Üzenetem jött. Felrobogok a lépcsõn és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit válaszolt vissza a pasas. Megnyitom a levelet és szinte iszom a szavakat.

„Kedves Felix Rocas

Elolvastam levelét. Ha komolyan gondolja a fent leírt sorokban, hogy engem akar oktatójának. Javaslom találkozásunkat. Gondolom, tudja, hol van a régi kastély a város szélén. Ott élek, ha nem rettent meg és még így is ragaszkodik, hozzám jöjjön el délben. Megbeszéljük, a részleteket mit várok el.

Üdvözlettel:
Leonald Geraldini”

Arcomon megjelenik az a bizonyos 230 wattos mosoly. Ez az! Elfogadta bár kíváncsi lennék milyen részleteket vár el. A kis huncut biztos valami piszkos dolgokra gondolt. Na, jó nem a mentorok nem ilyenek. Vagy talán még is? Rá pillantok az órára és felfedezem, hogy már 11 óra. Ha most elindulok, pont délre átverekedem magamat a csúcsforgalmon és oda is érek. Kikapcsolom a masinát és szépen felkapom a slusszkulcsokat. Bezárok, mindent lerobogok a kocsiig és a vezetõülésbe csapom magamat. Lassan nekiindulok a csodálatos városkának. Mindenütt felfordulás van a közelgõ fesztivál miatt. Bohócok, gyerekek és egyéb fura szerzetek szambáznak az utcákon. Szétnézek és elkapok pár piros lámpát is hogy vinné el õket az ördög. Mikor oda érek, még van egy két percem. Behajtok a tekintélyt parancsoló kapun fel egészen a kastélyig. Kiszállok és bekopogok az ajtón, ami magától ki is nyílik persze. Mert ez a Harry Potter múzeum nem? Na, jó mindegy belépek, az ajtó bezáródik mögöttem és egy alak jön le lassan a lépcsõn. Fehér hosszú haja van.

- Örömmel látom, hogy nem szállt inába a bátorság Felix. –mondja igazán bársonyos hangon, amibe a belsõm is beleremeg. Csak kár hogy ilyen tartózkodó igazán markáns arca van.

- Én érzem megtisztelve magamat hogy tanoncának fogad mester. –hajolok, meg kissé mire érzem, hogy végig mér. Kiegyenesedem és szinte az orrom elõtt vagy. Hogy az ördögbe csinálta ezt?

- Jöjjön, megbeszéljük, hogy mi lesz a teendõje ameddig nálam tanul és nálam lakik. – azzal, nemesi eleganciával libben az egyik ajtó felé. Azért együttélésrõl nem volt szó a suliban. De mindegy inkább utána tipegek, és beérünk, azt hiszem a dolgozó szobába. – Ameddig az én kezem alatt él segítenie is kell. Fõzés, mosás, takarítás esetlegesen ébresztés és egyéb teendõk. Maga itt nem csak tanonc, de olyan komornyik féle is. Legalább emberesebb lesz az életre. – fordul felém és megint az a fixírozó rideg tekintettel fürkész.

- Értem mester, ahogy kívánja. – mondom tisztelettudón. Azt hiszem jobb lesz, megemberelni magamat bár azért egy stiklit el fogok sütni hátha nem fog elevenen megenni.

- Akkor írja alá a nyilatkozatot. Miszerint mindenbe beleegyezik, amit mondok, és amit csinálnia kell. – mutat az asztalra. Odasétálva aláírom szép gyöngyírásommal és felegyenesedem.

- Akkor én még elmennék a holmimért, ha nem bánja. –nézek rá. Legalább addig lesz egy kis szellõzés a fejemben.

- Nem muszáj már át is hoztuk minden cuccát. A szobája az enyém mellett helyezkedik el. Így messzire sem kell menni, ha problémája, van. –elindul én pedig követem. Felmegyünk az emeletre mintha valami antikváriumba csöppentem volna. Benyit a szobába és elõre enged. Belépve minden cuccom ott van igaz kicsi volt a lakásom szóval még háromszor is beférne ide minden.

- Köszönöm, hogy elhozatta a cuccaimat. –mondom, tisztelettel bár ez nem azt jelenti, hogy pár stiklimtõl meg is menekül.

- Akkor hát járja be a házat vagy esetleg valami egyéb. Majd holnap találkozunk. – azzal távozik is.

Én pedig szépen felfedezem a szobámat. A régies bútorokhoz az enyémek nem nagyon passzolnak, de hát, ha így akarta, akkor ki vagyok én, hogy ezt megcáfoljam? Az egész kastélyt bejárom igazán érdekes a hely mégis komor. Bár a ház uráról sem lehetne azt feltételezni, hogy egy születésnapi kedvteremtõ bohóc lenne. Festmények, szobrok, vázák és minden egyéb érdekesség. Mire végigtrappolok, az egészen már késõre jár, jól elidõztem nem mondom. Majd mosolyra húzódik, a szám egy remek ötletem támad. Felmegyek, a szobámba elõhalászom a törülközõmet és bevonulok a tekintélyesen nagy fürdõbe. Leveszem ruháimat és összehajtogatom, mert még a végén azért is megrovást kapok. Beállok a zuhany alá és alaposan lemosakszom hajamat is megmosom, majd mikor kiszállok, megtörölközöm. Mosolygok és gondolom, én már alszik az én drága mesterem. Átsettenkedem és látom, ahogy az ágyában fekszik. Átváltozom párduccá és felugrom mellé és elheveredem. Lassan elalszom, igazán szépeket álmodom, csak pont nem ilyeneket kellene. Mikor felnyitom, szemeimet már olyan 7 felé járhat, felveszem emberi alakomat csak párduc füleim és farkam maradnak meg. Nézem a férfit és elmosolyodom, majd megszólalok doromboló hangon.

- Mester ideje ébredni.  – búgom fülébe és késsé megrázom. Felemelem fejemet és kissé kómás mogorva fejet vág. – Meow~ ébredjen. –vigyorodom, el mire tányérnagyságúra tágulnak szemei.

- Mit keres itt? – dörmögi talán bosszúsan? Még én sem tudom megmondani túlhiggadt.

- Azt mondta ébreszteni kell én meg megtettem. –mondom felülve és ki akarnék kelni az ágyból de, elkapja csuklómat. Arra kapom a fejemet, na vajon mit akar?