|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| oosakinana | 2011. 05. 06. 21:54:53 | #13439 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Monámnak)
- Nem tartom jó ötletnek, és ha most szabad kérnem távozz a házamból. – mondja ridegen hosszú hallgatás és gondolkodás után.
Bejön a kutya is. Na, szép ennyit a jó minőségű altatóról. Nagyot sóhajtok. Nem fog pedig megszabadulni tőlem ezt garantálom. Akkor is a barátnőm lesz, ha akarja hanem. Csak még nem tud róla, de tudni fog.
A kutya elkezd rám morogni, na, mikor fog vajon rám támadni? Bár lehet, nem akarom megvárni, mert elkapok valami hülye állatbetegséget, utána meg soha nem fogok kikászálódni belőle.
- Remélem, kitalálsz magadtól is. A továbbiakban kerüljük egymást. – feláll és felmegy kapaszkodva az emeltre. Te azt csak hiszed, hogy kerülni fogjuk egymást. Felejtsd el, hogy le1 fogsz rázni, mert erre esélyed nem lesz soha. Jobb, ha tőlem tudod meg és nem is készülsz másra.
Végül csak elhagyom a házat és haza megyek. Folyamatosan azon agyalok, hogy mit kéne csinálnom, de azt hiszem meg van. Egy kis virág egy kis bonbon és majdnem minden el van rendezve. Legalább is ez be szokott jönni kérdéses, hogy nála mennyire fog bejönni.
~*~
Másnap el is intézem a csokit meg a virágot. Felhívom a küldő szolgálatot, hogy a megadott címre öt óra után vigyék el. Akkor tuti otthon van, mert most a kutyájával akar egyedül lenni.
Elkezdek sétálni, mert a suliba akarok menni, hogy tudjak találkozni vele és beszéljek is vele, de ahogy sétálok, egyszer csak nekem jön valaki. Lenézek és elmosolyodva állapítom meg, hogy a keresett személy az. Bocsánatot is kér tőlem.
- Épp téged kerestelek. – mondom neki és a többiek is megérkeznek, akiket már meghúztam.
- Nem ismerem magát. – mondja ridegen. Szóval ilyet játszunk, hát rendben legyen.
- Valami baj van? – jön a kérdés az egyik csajszitól.
- Nincs semmi, menjünk. – kikerül, és már megy is minél messzebbre. Nem fogsz ilyen könnyen lerázni.
Elindulok utánunk. Addig követem, amíg magára nem hagyják. Nem is kell sokáig várnom. Az utcájába, már egyedül fordul be. Utolérem, majd megfogom a kezét.
- Nem tehetsz úgy, mintha nem is ismernél. – mondom neki, amire elkezd rángatózni.
- Engedjen el. Molesztáló. Valaki segítsen. – kiabál, de nem fogom hagyni. Beviszem az egyik sikátorba és ajkaira tapadok, hogy befogja a száját.
Próbál harapni, hogy minél fájdalmasabb legyen nekem, de ez most nem fog neki összejönni. Nem hagyom, hogy harapjon. Tovább csókolom, de csak küzd. Mikor érzem, hogy abba hagyja az ellenkezést elengedem.
- Csak ennyit szerettem volna, hogy tudjak veled beszélni. – mondom neki.
- Egy frászt. Te csak meg akarsz dugni, mert nincs más, meg nincs jobb. – mondja komolyan.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem tudlak kiverni a fejemből? Légy a barátnőm és meglátod, hogy mi mindent fogsz kapni, amit eddig soha. – mondom neki.
- Felejtsd el. – vágja a képembe és még szembe is köp, amire hátra hőkölök, és amíg én a szemet törölgetem, addig ő gyorsan haza szalad.
~*~
Másnap egésznap csak Mona-ra gondolok. Nem tudom mi ütött belém, de látni akarom. Tudom, hogy ma dolgozni fog és későn este sötétben fog haza sétálni. Azt hiszem, el fogom kísérni egy jó darabig, amíg hazáig nem ér.
Megállok az étteremtől nem messzire és csak várom, hogy mikor fog kilépni az ajtón. Amint meglátom, tisztes távolságból kezdem el követni, majd egyszer csak megszólal a telefonom.
Gyorsan felveszem és elkezdek beszélgetni az emberkével, aki az építkezéssel kapcsolatosan hív. Mindenem ki van már velük. Most nem érek rá. Meg is mondtam nekik. Körbe nézek, de Mona semerre. Ez nem lehet, hogy veszíthettem el?
Ahogy elkezdem keresni hangos sikolyt hallok. Szaladni kezdek és meglátom a sikátorban, ahogy egy férfi éppen a nadrágját veszi lefele. Na, nem. Erről feledkezz el öregem. Mona az enyém.
- Engedd el! – üvöltök rá, mire felém néz. Jóval nagyobb, mint én főleg izomzatilag, de nem érdekel.
- Még is miért? – kérdezi flegmán.
- Mert ő az én barátnőm. – mondom komolyan, majd odamegyek és beverek neki egyet, de egyből vissza is kapom. Mona szegénykém, csak összerogyva fekszik a földön. Kapok nem keveset a fickótól. A vesémet majdnem leveri, a szemöldököm is felszabad a számmal együtt. Az orrom betörik. Elég súlyos károkat szenvedek, de ezt Mona-ért teszem és bármikor ugyan így megtenném. Már éppen fojtogat a csávó, amikor elérek egy fadarabot és fejbe verem vele, amitől elveszíti az eszméletét.
Odamegyek és megnézem még él. Huh. Rendben. Odamegyek Mona-hoz szegénynek a felsője szét van tépve. Leveszem a zakómat, ami elég koszos és véres, de lényegtelen.
- Tessék, itt van a felsőm. – nyújtom oda, mire elveszi és felveszi, de egyből összehúzza magát. – Fel tudsz állni? – kérdezem, de nem válaszol. Felkapom, amire hisztériába tör ki.
Vergődik és zokog, majd a vergődés abba marad, és hozzám bújva zokog. Fogja az ingemet és úgy sétálok vele haza hozzá. Lehet, el fog küldeni vagy a kutyája megölni, de már édes mindegy. Rajtam már nem látszik. Fél szememmel látok így is, mert úgy bepancsolt nekem az az idióta, hogy egyszerűen nem látok.
Megérkezünk és a kutya már is eszeveszett csaholásba kezd.
- Ki nyitod az ajtót? – kérdezem tőle. Nem érdekel, ha szétszed a kutya, akkor is be fogom vinni, csak a kulcsot adja ide vagy nyissa ki az ajtót.
|
| oosakinana | 2011. 05. 04. 20:09:10 | #13409 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Monamnak)
Kiszalad, felkapja a táskáját és magára zárja a fürdő ajtót. Elmosolyodok, majd hallom, hogy zokog. Jaj, szegénykém, pedig csak egy kis folt. Egyszer csak kiszalad ruhában és már menne is el, de bezártam az ajtót. Mögötte is vagyok és érnék éppen hozzá, de ekkor elkezd kiakadni.
- Hagyj békén! – ökölbe szorítja kezét és elkezdi mellkasomat ütni, verni, de nem érdekel, közelebb megyek hozzá. – Engedj haza! Haza akarok menni! – kiabálja, és megint zokogásban tör ki. Ennyire kiakasztotta volna a kis szex vagy a folt miatt ilyen? – Ne érj hozzám! – mondja kimért hangon, majd eltávolodik tőlem teljes mértékben.
Itt telik be nálam a pohár. Megragadom a kezét és a bejárati ajtó felé kezdem el rángatni. Nekem senki ne hisztériázzon, mert azt nagyon nem bírom.
- Akkor takarodj, majd kereslek, ha kellesz. – mondom ridegen és a legbunkóbban és már ki is lököm az ajtón. Úgy rá csapom, hogy még az ablaküvegek is berezegnek.
Annyira feldühített, hogy elkapom a szolgálómat és vagy háromszor megdugom egymás után. Szinte sírva könyörög, hogy hagyjam békén meg abba, mert fáj neki, de nem érdekel. Túlságosan is pipa vagyok és egyszerűen csak tovább dugom.
~*~
Egy hete nem láttam szépségemet és már kezd kicsit hiányozni. A többi kis kurva nem teljesít olyan jól mint ő. Hát rendben, akkor menjünk el hozzá, hogy nézzük nincs-e kedve egy kis gyors numerára, mert nekem nagyon is lenne. Farkam kívánja őt nem is kicsit, de vajon tényleg csak a farkam kívánja ennyire vagy más is?
Mikor megérkezek, elé szinte mindenki ott van, aki számomra ismeretlen. Egyszer csak meglátom az ablakban, hogy kicsit el van húzva a függöny. Őt figyelem egyenesen, de megijedve húzza vissza. Egyszer csak az egyik csajnak csörög a telefonja, de csak sms-t kapott, hogy jól van, és ne aggódjunk miatta. Ja persze, mert én olyan könnyen itt fogom hagyni. Nem azért jöttem. Úgy teszek, mintha elmennénk, de nem teszem. A kutyának adok, egy szeret húst, amibe altatót tettem így kifogom vele ütni egy időre, addig legalább is, amíg be nem jutok.
Az ablakhoz megyek, amire merészebben húzza el a függönyt, de csak velem találja szembe magát. Hallom, ahogy felszalad az emeltre. Rendben, akkor játszunk fogócskát. Én abban is benne vagyok.
Körbe nézek a házon és szerencsémre, a konyha ablaka nyitva van. Bemászok rajta. Igaz kicsit szűkösen, de meg van. Meglátom a konyhát és elmosolyodok. Tényleg csaj lakik itt. Az én lakásom csak a szolgálók kézügyessége miatt olyan szép és berendezett. Hát nézzük, csak azt hiszem egy tea jól fog neki jönni. Keresek egy tálat, amibe vizet forralok, majd teát, cukrot és még citromlevet.
Elkészítem, majd gőzölgő teával a kezemben megyek fel az emeletre, ahol hallom sírását. Bemegyek, majd megállok mellette.
- Tessék egy kis tea. – nyújtom oda, de ő csak sikítva esik le az ágyról és a legmélyebb sarokba vonul. – Nem akarlak bántani, nyugodj meg. – mondom neki, majd odamegyek, hozzá leguggolok elé.
- Hogy jutottál be? Hagy békén. Takarodj a házamból. – mondja és látom rajta fél.
- A konyha ablakod nyitva volt. Nem, nem foglak békén hagyni és nem, nem takarodok el házadból. – mondom komolyan, majd a teát tartom elé. – Idd meg.
- Megmérgezted? – kérdezi meggyanúsítva.
- Bunkó meg köcsög vagyok, de gyilkos nem. – mondom komolyan. – idd már meg. Szükséged van a folyadékra.
- A kutyámmal mit csináltál? – kérdezi meg, de reszkető kezekkel elveszi a poharat.
- Jól van és életben, csak most alszik. – válaszolom kedvesebben, mint eddig. – Igyál nyugodtan. – mondom és segítek tartani neki a poharat és inni segítek neki. Megissza az egészet, aminek örülök. Nem tudom mikor evett és ivott utoljára, de most emberére akadt az egyszer biztos.
- Biztos, hogy jól van? – miért a kutya miatt aggódnak hamarabb az embereket. Nagyot sóhajtok.
- Biztos, hogy jól van. Nem sokára kifele fog kergetni a lakásból. – mondom neki, majd lassan felállítom, de megremegnek lábai, amire megtartom a derekánál. – Szépen megfürdetlek és utána meg eszel egy kicsit, hogy rendbe gyere. – mondom, de egyből jön a tiltakozás.
- Nem egyedül megfürdök. Nem akarom, hogy láss. – mondja, de ebbe még maga is belepirul.
- Már láttalak meztelenül. Nyugi. Meg nem tudnál rendesen megállni a lábadon. – mondom, majd beviszem. Próbál ellenkezni és kiküldeni, de amikor belátja, hogy igazam van, és nem tud, egyedül megfürdeni abba hagyja, de egy bő félóra ellenkezés és majdnem veszekedés után.
Leveszem róla a ruháit, majd magamról és így állunk be együtt a tus alá, de háttal áll nekem, mert nem akar látni meztelenül. Hát legyen. Most az egyszer nem ellenkezek. Segítek megfürdeni és tartom is, hogy essen el, de még néha így is mellkasomnak dől, amikor megszédül.
- Hé. Itt vagy? – kérdezem tőle, amikor behunyja a szemét.
- Csak nagyon megszédültem. – mondja, mire csak tovább ölelem, és a karját simogatom meg a hasát, hogy minden rendben legyen. Most veszem csak észre, hogy mennyire is aggódok érte.
Fürdés után segítek felöltözni és lemegyünk a konyhába. Mivel nem tudok túl sok mindent csinálni, de találok gyümölcsöket, ezért készítek egy kis gyümölcssalátát. Az legalább könnyű, egészséges és tápláló.
Elé teszem, de ő csak engem néz.
- Miért segítesz nekem, hiszen kidobtál a házadból legutoljára. – néz rám, amire nagyot sóhajtok és nem tudom, mit válaszoljak neki erre. Hogy gondolkoztam és kedvellek, csak nem mertem be vallani? Vagy esetleg komolyabb érzéseim vannak, amiket titkolok? Vagy csak szimplán aggódok miattad? Egyik kérdés sem megfelelő.
- Erre most milyen választ vársz? – kérdezem vissza és a szemébe nézek én is.
- Őszintét és az igazságot. Ennyit megérdemlek. – igaza van. Nos, akkor hogy is fogalmazzam meg szépen és kevésbé ijesztően. Sosem voltam ezekben otthon, de végül is valahol el kell kezdeni.
- Öhm… Sajnálom, amit tettem veled, azt a részét, amikor kétszer szinte kidobtalak a házamból. A szeretkezés részét, csak azért nem, mert veled a legjobb a szex és mióta megismertelek, meg lefeküdtem veled csak te jársz a fejemben. – mondom őszintén, de látom, hogy nagyon elpirul, de ő kérte, hogy legyek őszinte.
- Jó inkább hagyjuk. – mondja és terelné a szót, meg eszik pár falatot, hogy ne rám kelljen néznie, de nem fogja ennyivel megúszni a dolgokat.
- Te kérdezted, hogy miért segítek, akkor most már végig mondom. – mondom őszintén és komolyan, majd ránézek. – nem bírok szabadulni tőled egyszerűen. Azt akarom, hogy velem légy és azt akarom, hogy minden percben ölelhesselek. Nem akarom, hogy más érjen hozzád. – mondom komolyan a dolgokat, majd végre kimondom, amit valójában gondolok és akarok. – Légy a barátnőm. – nézek megdöbbent szemébe és kíváncsi leszek mit fog mondani és reagálni.
|
| oosakinana | 2011. 04. 25. 20:58:29 | #13208 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Monamnak)
Haza érek és lepakolom, a cuccaimat töltök magamnak egy kis itókát, majd tovább iszogatok a nappaliba várva, hogy a kicsike végre megérkezzen és kiszórakozzam magam rajta. Minden el van rendezve. Bekapcsolom a tv-t és egy kis pornót kezdek nézni, hogy kellő izgalomban legyek, bár ha már visszagondolok az előző alkalomra, már akkor nagy izgalomba kerülök, hogy majd szétdurranok.
Ahogy tv-zgetek, egyszer csak csengetnek. Felállok, és mikor kinyitom, az ajtót ördögi vigyor jelenik meg a képemen. Csak eljött. Szóval ennyire fél tőlem? Nem baj. Akkor most jön a szórakozás ideje, de valami nincs rendben. Olyan furcsa. Másabb, mint szokott lenni.
- Nem fogsz irányítani és kényed-kedved szerint azt tenni. – mondja hangosabban. Ezek szerint a kis főnöke leitatta. Helyes így legalább az én örömömre tett egy keveset. Behúzom a házba és már be is zárom az ajtót.
A falnak nyomva kezdem el szenvedélyesen csókolni. Próbál ellenkezni, de semmi esélye nincs ellenem. Könnyen hatolok ajkai közé és kényeztetem tovább.
- Nem ezért jöttem ide, csak azért, hogy megmondjam, nem érdekel rúgass ki, de nem leszek a tied! - mondja, mikor egy kis levegőhöz jut, de ehhez nekem is lesz egy két hozzá fűzni valóm.
Megint megcsókolom, majd amikor érzem, hogy kicsit elkábul, felviszem a hálómba, lefektetem, de ekkor váratlan fordulat következik. Nadrágohmhoz nyúl és elkezdi kibontani. Ördögi és perverz mosoly jelenik meg az arcomon.
Kicsit távol tartom magamtól, de csak annyira, hogy le tudjak feküdni, mert úgy valahogy kényelmesebb. Nem sokkal később már felettem van. Kezét farkamra teszi, amit elkezd simogatni, majd végig is nyal rajta, de most nem hagyhatom játszadozni, mert akkor menten elélvezek, főleg, amikor minél lassabb tempóba kezd el játszadozni, imádni való játék szerével. Megfogom, és magam alá fordítom.
Már nagyon vágyok rá és meg akarom kapni. Leszedem róla a ruhákat, tépném, de nem akarom, hogy megint köntösben menjen haza, ezért leveszem, majd egyből bele hatolok, amire felnyög és én is. Elkezdek mozogni és egyre mélyebbre lököm magam minden egyes mozdulatnál.
Fokozom a tempót, majd mindketten egyszerre nyögünk fel és lépjük az élvezet kapuját. Kicsit pihenek és látom, kezd elfáradni, de nem hagyjuk még elaludni. Kicsúszok belőle és lábai közé hajolva kezdem el ajkaimmal kényeztetni és csókolgatni meg nyalogatni kincsét, amire megint nyögések szakadnak fel belőle. Édes hang füleimnek. Tovább kényeztetem, de mielőtt elmenne, abba hagyom, amire csalódottan nyög fel és néz le hozzám.
- Ne aggódj meg fogod kapni. – mondom vigyorogva, majd ajkaira kapok, mielőtt bármit is mondhatna.
Oldalára fordítom, és úgy hatolok megint belé, amire felnyög megint. Elkezdek benne mozogni, majd kezemet ágyékához viszem és még el is kezdem izgatni, miközben másik kezemmel mellét gyömöszölöm. Fejét hátra veti és vállamon nyögdécsel tovább. Ajkaimat nyakára tapasztom és csókjaimmal halmozom el és picit ki is szívom, hogy megtudják ő az enyém és senki más nem érhet hozzá. Sokszor fog még látni, mert egyszerűen vele olyan a szex, mint eddig senki mással nem volt.
Két órán keresztül szeretkezünk még folyamatosan, de most már én is teljesen kóma vagyok, meg ellőttem minden naftámat, arról nem is beszélve, hogy az utolsót szinte az alvó Monat dugtam, de azért nyögdécselt is rendesen.
Betakarom magunkat. Nem tudom miért, de valami arra késztet, hogy magamhoz öleljem. Megteszem és végül magamhoz ölelve alszok el mellette én is végre teljesen kimerülve és most már reménykedek, hogy reggel nem fog állni a farkam, mint ahogy szokott.
~*~
Másnap reggel, mikor megébredek a farkam nem bámul a plafonra, amire elmosolyodok. Ő kell nekem minden féle képpen és meg is fogom szerezni, kerüljön bármibe az enyém lesz. Ha kell, bezárom az egyik szobába, de nekem ő kelleni fog.
Felé fordulok és elkezdem simogatni meg csókolgatni. A tegnapi is jelem nagyon szépen látszik édes kis nyakán, amire csak elmosolyodok. Mostantól mindenki tudja, hogy ő foglalt és senki ne merjen hozzá nyúlni.
Lassan kezd el ébredezni, amire elmosolyodok. Szemeit nyitogatja és engem lát meg, de csak elfintorodik, és a fejéhez kap.
- A fejem. – mondja és oldalra fordul. Elvigyorodok. Felállok, majd hozok neki egy kis vizet fejfájás csillapítóval.
- Tessék, vedd be. – nyújtom neki oda, miközben leülök mellé meztelenül. Szeme kicsit megakad farkamon, majd teljesen elvörösödik. Magához szorítja a takarót és inkább a fejét is elfordítja.
- Köszönöm. – mondja halkan. Elveszi és meg is issza, majd inkább kerüli tekintetemet, amit megértek, hiszen olyan fergeteges éjszakán vagyunk túl, hogy ilyenről csak álmodozik az ember, bár kérdés ő mennyire emlékszik a történtekből.
- Nincs mit. Kérsz valamit enni? – érdeklődök kivételesen kedvesebben, majd felállok és felveszek egy tiszta bokszert.
- Nem kérek. A kutyám vár otthon. – mondja, és már pattan fel, kapkodja a ruháit, mire megállítom.
- Figyelj, fürödj le nyugodtan a kutyád bírni fog még pár percet, amíg lefürdesz és nem az én szagommal még haza. – mondom neki, amire mintha elkezdene gondolkozni.
- Rendben legyen. – mondja és eltűnik a fürdőbe. Elmosolyodok és kíváncsi leszek, mikor fogja észrevenni a nyakán éktelenkedő kis foltra, amire tegnap éjszaka készítettem el neki oly nagy szenvedéllyel, a nagy izgalmak közepette.
Ahogy a szobámban rendezkedek és keresgélek, egyszer csak felsikít, amin elmosolyodok. Ezek szerint most találta meg a kis foltocskát. Kíváncsi leszek, mit fog csinálni ezek után.
|
| oosakinana | 2011. 04. 17. 16:10:22 | #13007 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Monámnak)
Nagyon jól esik a fürdés. Amint készen leszek, derekam köré tekerek egy törölközőt, majd amikor kimegyek látom, hogy az ajtóban ül és egyenletesen szuszog. A kis édes. Karjaimba veszem. Lefektetem az ágyra. Leveszem a törölközőt és meztelenül fekszek mellé. Magamhoz ölelve alszok el én is.
~*~
Másnap reggel, amikor felébredek, kicsike még alszik. Elkezdem figyelni és bűvölni csodálatos látvány, és ahogy a tegnapi szex-re gondolok, elmosolyodok, és megint elkezdek felizgulni rá. Elkezd ébredezni és nyitogatni a szemeit.
- Szia cica felébredtél? – kérdezem, miközben elkezdem simogatni. Kezem ágyéka vonalánál állapodik meg és a köntös alá akarom bújtatni, de kimenekül mellőlem. – Ennyire kifárasztottalak? – kérdezem vigyorogva. Látja, hogy rajtam nincsen semmi, ezért kirohan a szobából.
Felállok és nagyot sóhajtok. Kis buta, hiszen nincs is rajta semmi a köntösön kívül. Felállok, felveszek egy bokszert, majd lemegyek, és amikor meglátom, az ajtó előtt magamhoz ölelem. Még én is meglepődök magamon, hiszen ezt nem vall rám, hogy ennyire érdekelne egy egyéjszakás kis kalandom.
- Cica, ügye nem így akarsz haza menni?
- Engedj el. – mond erőtlenül, amire leteszem a kezem és elengedem. Kimegy és úgy, ahogy van, megy haza.
Vállat vonok, felsétálok a szobámba és felöltözök, miközben a munkámat folytatom telefonom és már megyek is az építkezésre.
~*~
A napot telnek a kis csaj után. Minden este más csaj fekszik az ágyamon és mást döngetek. Élvezem ezt az életet, meg néha titkárnőmet is alaposan megdugom, hogy ne unatkozzon meg én sem munka közben.
Egyik nap kint vagyok az építkezésen kinézek és meglátok egy szőke hajú lányt, akinek össze van kötve a haja. Elmosolyodok és fütyülök neki, amikor elkezdi nézni az épületet, de ekkor megfordul, és már megy is el.
Hát rendben benne vagyok a játékba. Elindulok és elkezdem követni. Egy is szerény házban lakik. Keresi a kulcsot, ami leesik. Hajol hozzá, de akkor érek oda és gyorsabb vagyok, amivel hamarabb felveszem.
Nem sokkal később egy kutya is megjelenik, aki elég mérgesen néz rám és elkezd engem ugatni. Fejbe lövök ezt a hülye dögöt, ha nem fog közel elengedni, hogy egy kicsit szórakozzak.
Folyamatosan csak a csajszikát nézem és nagyon ismerős, de nem tudom honnan. Gyönyörű pofi és alak. Egyszerűen csábít és dugni való. Elveszi, a kulcsát és kinyög egy köszönömöt. Kinyitná az ajtót, de nagyon remeg a keze. Megfogom, hogy segítsek neki, de nem engedi.
- Engedj el. – mondja kimérten, amire elvigyorodok. Tudom már honnan ismerős ennyire. Őt dugtam meg pár napja a házamban. Hát megint a hálómba került? Rendben, akkor játszunk egy kicsit.
- Jó voltál a múltkor cica. – mondom neki vigyorogva és megpróbálok végig simítani a testén, de ellöki a kezemet.
- Hagyj békén. – mondja most már kicsit dühösebben.
- Kis vadmacska. – mondom vigyorogva. – Rendben, de jól jegyezd meg, legközelebb nem menekülsz. – mondom ördögi vigyorral a képemen, majd intek neki és ott hagyom. nincs kedvem a kutyájával összefutni, mert elég vérengzősnek tűnik.
~*~
Eltelik, pár nap miközben megint fektetem a csajokat és már pár csajszit cicám barátnőiből is megfektettem. Az egyik ügynökömet ráállítottam a szépségre, hogy derítsen ki mindent róla. Mikor merre jár és hol van.
Meg tudom, hogy a szülei elhagyták és egyedül él. Dolgozik egy kis vendéglőben felszolgálóként. Ma meg ráadásul dolgozni fog.
Fogom a cuccaimat és elmegyek az étteremben. Ahogy benézek, meglátom Mona-t elvigyorodok. Leülök az asztalhoz és az arcom elé teszem az étlapot, amikor meghallom édes hangját.
- Jó napot miben segíthetek? – kérdezi mosolygós hangon, amire elvigyorodok. Leveszem az étlapot.
- Egy szenvedélyes éjszakában. – mondom vigyorogva. Amint meglát, lefagy a mosoly az arcáról és úgy néz rám, mintha rémeket látna. – Mondtam, hogy fogsz még látni. – mondom neki. Elkezd hátrálni, de megfogom a kezét.
- Engedjen el. – mondja és érzem, elkezd hisztizni, de nem fogom annyiban hagyni.
- Jobb, ha nem kiabálsz. Az étterem tulajdonosa az egyik haverom. És azt hiszem, teljesíthet nekem pár kérést. – mondom neki és rémületet látok a szemében.
- Kérem ne. – mondja, de a szájára harap.
- Mindent tudok rólad. – mondom komolyan és a szemébe nézek. – Tudom, hogy mikor dolgozol itt és azt is tudom, hogy a szüleid elhagytak. Tudom hol laksz és hogy van egy kutyád mindent tudok rólad. – tájékoztatom, amire könnybe lábad a szeme és látom fél tőlem. – El tudom érni, hogy sehova ne vegyen fel dolgozni ha ellenszegülsz. – mondom komolyan és most már tényleg fél tőlem.
- Elnézést valami gond van? – lép oda hozzánk a főnök.
- Nem nincs. – mondja Mona remegő hanggal. – Csak egy régi ismerősöm és nagyon megörültem neki. – mondja hazudva, amire elvigyorodok.
- Rendben, de azért dolgozzál is közben ne csak beszélgess. – mondja kedvesen, amire csak bólint a főnök meg elmegy.
- Helyes. Úgy látom érted, amiket mondtam neked. – mondom vigyorogva. – Jobb ha teljesíted kéréseimet, különben kirúgatlak. – mondom neki és folyó könnyeivel bólint nekem. – Akkor most hozzál nekem egy kis bort, de a legjobb fajtából. – mondom neki és rám sem nézve veszem elő az üzleti dolgaimat.
Nem sokkal később meg is jön és remegő kezekkel teszi le elém a poharat és az inni valót.
- Köszönöm cica. – válaszolom ördögi vigyorral, majd elkezdek iszogatni belőle.
Már vagy félórája iszogatok, de nincs belőle semmi baj. Az én kocsimat messziről elkerüli a rendőrség. Felállok és megkeresem a kis szépségemet, akit meg is találok a pult mögött és nagyon remeg.
- Gyere szépen el hozzám, amikor végeztél. – mondom neki komolyan.
- De… - próbálna tiltakozni.
- Nincs semmi de. Gyere el, különben kirúgatlak. – mondom komolyan, majd minden szó nélkül ott hagyom és elindulok haza. A szolgálónak szólok, hogy a szobát készítse elő, mert vendégem lesz és vacsorát is készítsenek, mert éhes vagyok kicsit és a kis vendégemet is meg kéne kínálnom valami ennivalóval, miközben meg fogom neki szabni, hogy több napig itt fog maradni és nem fogom hagyni, hogy elmenjen.
|
| oosakinana | 2011. 04. 12. 09:33:12 | #12920 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Mona-nak)
Látom, nagyon élvezi és elmosolyodtat. Keze elindul ágyéka felé még jobb. Szóval ő is kívánja? Keze megérinti enyémet, amire kipattan a szeme. Kihúzza ujjaimat belőle és összébb húzza magát, miközben takarni próbálja magát.
- Ez mit jelentsen? – kérdezi felháborodva és a törölközőért nyúl.
- Szerinted? – kérdezem cinikusan. Maga köré tekeri a törölközőt, majd ki is ugrik a kádból kiscicám innen már nincs menekvés.
- Hagyj békén! – ekkor látja, hogy másik kezem éppen farkamon van, ami nagyon kemény.
- Te jöttél be az oroszlán barlangjába. – mondom ördögi vigyorral.
- Haza akarok menni. Engedj el… - kezét szemére teszi. Ennyire rossz látvány nem lehet, de nem baj tetszik a játék. Kimegy a fürdőből és a kijárati ajtót keresi, de nem hagyom kimenni. Nem rohan, csak komótosan megy, amit egy ideig nézek, de végül utána megyek álló szerszámmal.
Megfogom a vállát és a falnak nyomom. Szemeimet az övébe mélyestem. Remélem, érti mi fog itt most történni, mert meg fog történni.
- Mennem kell. Nem szabadna idegenekkel…. – kezdene tiltakozni, de ajkait birtokba veszem és vadul török ajkai közé. Eleinte próbál ellenkezni, de én nyerek.
Teljesen a falhoz nyomom és ágyékomat is hozzá nyomom, mert már nagyon kívánom, és egyre többet akarok belőle. Kezeit mellkasomra teszi, eltol magától, de csak annyira, hogy beszélni tudjon, bár felesleges.
- Hagyj békén. – mondatára, csak egy ördögi vigyort ejtek meg. Nyakát kezdem csókolgatni, majd kezeit nyakam köré fonom, hogy ott kényeztessen. Ahogy tovább kényeztetem és élvezem édes bőrének illatát meg ízét egyszer csak egy pofon csattan az arcomon.
Meglepődök, amit ki is használva kezd el szaladni a kijárat felé. Sok ajtót végig néz, de a megfelelő ajtó zárva van. Nem fog tudni elszabadulni. Most már ő az enyém és ma este meg fogom szerezni ha, tetszik neki, ha nem. A kapcsolataim miatt, meg feljelenteni sem jelenthet. Vagy ha meg is teszi két másodperc múlva megint szabadon lennék.
Kezdem megelégelni a nyitogatásait. Mögé lépek és hátra rántom, mire a földre esik, és nagyon puffan. Szegény ez biztosan fájhatott, de majd megsimogatom, bár nem ott, de élvezni fogja, azt garantálni tudom.
Hangosan felszisszen a fájdalomtól, de azt hiszem pár perc múlva nem csak az a fájdalom fogja kísérteni, hanem más is. Kicsit ráülök, hogy ne tudjon szabadulni, de nem helyezem egész testsúlyomat rá.
- Hagyj békén! – elkezdi mellkasomat ütögetni, de akár mennyire könyörög, nem fogom elengedni.
- Hagyd magad és jobban fogod élvezni, mint gondolnád. – mondom perverz mosollyal az arcomon.
- Engedj el. – üvöltözik tovább, de felesleges. Megcsókolom, hogy megkíméljem a házat a kiabálásaitól és úgy simulok hozzá. Felállok és magammal húzom őt is. Próbál menekülni, de felesleges. Megölelem, és nem engedem, hogy elmenjen.
Beviszem a szobámba, ahol az ágyra lököm és bezárom az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon kiszökni. Az ablakon meg úgy sem tud elmenni, hiszen emeleten vagyunk. Feláll és próbálna szaladni a fürdő felé, de az utolsó pillanatban kapom el és rántom magamhoz.
- Hova hova virágszálam? – kérdezem, majd visszarángatom az ágyhoz és lefektetem a hátára, majd megint ráülök a csípőjére, a kezeit meg a feje fölé fogom.
- Eressz el! – kezd el megint kiabálni. Lehajolva kapok ajkaira és csókolom mohón és szenvedélyesen. Egyik kezemmel összefogom a két kezét és másikkal szétszedem a köntösét, hogy jobban hozzá férjek melleihez. Elkezdem gyömöszölni és ellenkezése is nagyobbodik, de nem érdekel. Letérek nyakára csókjaimmal.
Csak tovább kiáltozik és próbál menekülni, de felesleges. Ajkaimmal elérek melleihez és elkezdem nyalogatni meg szívogatni őket, amire sóhajokat váltok ki belőle, de még ellenkezik, még ha a sóhajok már is mutatnak. Amíg számmal és nyelvemmel halmait kényeztetem, addig szabad kezemet ágyékára viszem le és simítom végig.
- Ne nyúlj hozzám, engedj el! – kiabálja, majd a szemébe nézek.
- Ne tagadd te is vágysz rám, hiszen nagyon nedves vagy. – mondom ördögi vigyorral. Nocsak, nocsak, elpirul nem is kicsit. A kis édes.
Belévezetem az ujjamat és elkezdem mozgatni, amire nyögéseket csalok ki belőle.
- Enghedj… elh. – nyögi, miközben már alig bír ellent mondani a vágynak, na meg persze nekem.
- Nem. – mondom neki egyszerűen és tovább kényeztetem meg izgatom, ahogy csak tudom és érzem, hogy egyre kisebb az ellenállása, ami csak tetszik, de tudom, hogy itt még nem nyertem meg a csatát.
Leveszem róla a köntöst, majd fél kézzel magamról is a ruhákat, amennyire sikerül. Már nagyon készen vagyok, és arra várok, hogy már csak benne lehessek. Éppen helyezkedek lábai közé, amikor megint elkezd ficánkolni és még ágyékon is próbál rúgni, de megfogom a lábát.
- Csak óvatosan, és gondold meg mit akarsz csinálni. – mondom neki, majd szétfeszítem a lábait és egy határozott mozdulattal hatolok belé. Ő felsikít én meg felnyögök. Annyira jó érzés. Érzem, hogy most már nem fog ellenkezni. Felesleges is lenni.
Elkezdek benne mozogni, miközben csókjaimmal halmozom és mindent megpróbálok tenni, hogy azért kicsit ő is élvezze és a feltörő nyögései mutatják, hogy jó úton haladok. Folytatom a mozgást és érzem, hogy egyre közelebb jutok az orgazmusig. Élvezem nagyon és érzem, hogy egyre jobban ő is élvezik. Tovább folytatom, amit elkezdtem és a végén felnyögve élvezek el, de nem sokkal később Mona is követ cselekedetemben, mert érzem, hogy megfeszül teste és hangosan felnyögve élvez el alattam.
Elmosolyodok, majd megcsókolom.
- Na, látod nem is volt vészes és még te is élvezted. – mondom vigyorogva. Kicsúszok belőle, majd mellé fekszek és nagyot sóhajtok. – Elmegyek, lefürdök, ha akarsz, akkor te is jöhetsz cica. – mondom mosolyogva, majd felállok és bemegyek a fürdőbe, hogy lemossam tisztára magam.
|
| oosakinana | 2011. 04. 09. 16:38:02 | #12871 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Mona-nak)
- Akkor mi akadálya? Menjetek el és ismerjétek meg egymást! – kezdenek el örvendezni a többiek, de látom Mona nem akarja.
- Nem is tudom. – mondja vonakodva. Most még hagyom elfutni, de nem sokáig lesz futkosás. Hamarosan az ágyamban fog feküdni és a nevemet nyögdécselni.
Egyáltalán nem néz a szemembe. Kezét szája elé kapja. Ha már gondolkozik nem fog jó kisülni a dologból, bár ha ilyen nem is éri meg foglalkozni vele. Bele való csajszik kellenek, nem ennyire nyámnyilák, de látom, hogy a barátnői viszont elég szépen szemeznek velem, csak kár hogy ők nem érdekelnek.
- Üm. Talán majd máskor. Ügye nem baj? – kérdezi mosolyogva. Hát bocs aranyom legközelebb már nem fogom kérdezni.
- Talán előbb találkozunk, mint azt hiszed. – mondom neki, és látom, elpirul.
Elmosolyodok, hogy had higgye, csak ő van a földön, de nem sokára egy másik bigét fogok úgy is döngetni, csak percek kérdése. Elsétálunk mellettük, majd amint elég távol vagyok, egy kis csajt fel is szedek, és a kocsimhoz viszem, ahol elég szépen meg is kettyintem. Erre van nekem szükségem, hogy így széttegyék a lábukat.
Meg van, mit fogok csinálni. Flörtölgetek a kis csajszinak, miközben mást meg megfektetek elég szépségesen. Ha meg a házamba jön, nem adok neki lehetőséget a tiltakozásra sem, keményen meg fogom dolgozni és csak úgy fog élvezni alattam, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Mikor végzek a kis csajjal és még le is nyalja szerszámomat, kihajintom a kocsiból, bár most kezdett el esni az eső. Nem érdekel. Előre ülők és elindulok szépen haza a kis fekete sportkocsimmal.
Ahogy megyek, egyszer csak meglátok egy ismerős gyönyörű alakot hosszú szőke hajjal. Ez nem más mint Mona. A kis drágaság. Óvatosan megállok mellette, majd lehúzom a felőle lévő ablakot.
- Gyere, szállj be. – mondom neki és kinyitom az ajtót.
- Nem kel, köszi, haza megyek gyalog. – kezd el vitatkozni, de nem fogom hagyni.
- Ugyan már szállj már be. Ne ázasd szét magad. – mondom neki, de csak nem akar.
Nem fogom, annyiban hagyni csak addig győzködöm, amíg én nem nyerek. Beszáll a kocsiba. Igaz vizes lesz a garnitúra, de majd a kocsi szervizben kitisztítják.
Elindulok, de nem beszélgetünk. Látom, kicsit fázik, ezért feljebb tekerem a fűtést. Nem akarom, hogy miattam tüdőgyulladást kapjon. Tovább megyünk, de vágjunk, csak azt se tudom, merre lakik.
- Hol laksz? – kérdezem tőle, de nem válaszol. – Hova vigyelek, ha azt se mondod meg, hogy merre laksz? - kérdezősködök tovább, de csak nem válaszol, szimplán az ablakon bámul kifele. Hát rendben legyen, ha ezt akarja, de onnan nem fog kiszabadulni egy jó kis numera után. – Ha nem válaszolsz, akkor jössz hozzám. – mondom neki és rám néz. Látom mondani, akar valamit, de nem engedem neki.
Nem kellett sokat kocsikáznunk és már meg is érkeztünk a lakásomhoz beállok a kocsival a garázsba.
- Gyere, szállj ki. – mondom neki.
- Haza akarok menni. – mondja és kiszáll, de próbál kimenni, viszont nem engedem.
- Meg fogsz fázni most már, gyere be, ha elhoztalak idáig, mert nem akartad megmondani merre laksz. – mondom neki, majd megfogom a kezét és elkezdem bevinni a lakásba. Leültetem, majd hozok neki egy törölközőt.
- Ha akarsz le is fürödhetsz. A folyosón első ajtó balra. Van kint törölköző meg köntös, majd hozatok az egyik szolgámmal valami ruhát neked. – mondom neki, majd hallom, hogy csörög a telefonom. Bemegyek a dolgozó szobába és felveszem.
Az építkezés miatt keresnek és elég sok mindent meg kell beszélnünk. Fél óra múlva tudom letenni a kagylót, de az eső még mindig szakad. Felkelek a székből és elmegyek megkeresni szépségemet.
Kint a nappaliba nincs, ezért bemegyek halkan a fürdőbe. Ott alszik a kicsike. Elmosolyodok, és csak csodálom gyönyörű testét. Mellkasa fel-le emelkedik állandóan. Szinte csábít. Odamegyek, majd végig nézek édes testén és egyből felforr a vérem szépséges és csodálatos. Ahogy ágyékára nézek, az enyém már nagyon elkezd növekedni a nadrágomban. Nézzük, mennyire mélyen alszik, és esetleg csináljunk édes álmot neki.
Leveszem az ingemet, majd beleteszem a vízbe. Egyből ágyékához eleinte elkezdem simogatni, amire nyögések szakadnak fel kicsit belőle, majd kicsit szétfeszítem lábát és belecsúsztatom két ujjamat, amire kicsit felsikít. Gondolom nem volt még senkivel nem baj. Had élvezze. Elkezdem mozgatni az ujjamat, amire nyögések hagyják el ajkait. Hmmm azok az édes ajkak. Annyira ínycsiklandozóak. Tovább mozgatom és fokozom az ujjam tempóját, miközben előveszem farkamat és elkezdem mozgatni rajta kezemet, hogy azért kicsit nekem is jó legyen, ne csak a szépségnek.
|
| oosakinana | 2011. 01. 28. 21:45:02 | #10883 |
Karakter: Adonis LeRouge
Megjegyzés: (Mona-nak)
Reggel felkelek, és mikor oldalra nézek egy számomra ismeretlen nő fekszik mellettem. Nagyot nézek, és nem tudom, hogy mit csináljak vele, de azt már érzem, hogy jó éjszakánk volt, mert szerencsémre nincs reggeli merevedésem, aminek csak örülök. Kiszállok és elmegyek tusolni. Élvezem, a víz cseppjei felfrissítik a testemet és végre tisztává tesznek, a tegnapi esi szex parti után. Kiszállok a tus alól és egy törölközőt tekerek a derekam köré, majd kimegyek és látom, hogy a csaj felébredt.
- Jó reggelt. – köszön mosolyogva és a maga melletti részt kezdi simogatni. – Nincs kedved visszabújni és még egy menete lenyomni? – kérdezi, mire felhúzom a szemöldökömet.
- eltaláltad. Nincs kedvem. – lehajolva szedem fel a ruháit, majd hozzá várom. – Most pedig tűnjél el, mire hazaérek a munkából. – mondom neki, mire meg van lepődve. Felöltözök a szokásos öltönyömben.
- De Adonis. – mondja nekem, és az ajtó felé távozok, de visszafordulok.
- Estig van időd, hogy eltűnj. – mondom komolyan, majd becsukom az ajtót és még hallok egy olyan kiabálást, hogy dögöljek meg, meg fulladjak meg, de nem érdekel. Csak egy szex és kész.
Beszállok Lamborghinimbe, majd elindulok az építkezésre, ahol már várnak, hiszen ma kezdődik el egy suli építése. Remélem, hogy minél hamarabb befejezik, mert akkor több pénzt kapok én is meg a munkások is. Megérkezek, majd kiszállva egyből keresnek az ügyfelek, hogy írjam alá a papírokat, meg a munkások is, hogy az építési engedélyre kell az aláírásom meg egyéb dolgok. Nagy nehezen mindent sorjában elintézek, majd megnézem a terveket és rábólintok.
Ahogy dolgozgatunk olyan 3 óra fele egy adag lány csapat vonul el az építkezés mellett, és én elég alaposan szemügyre veszem őket. Van köztük szőke, barna, fekete. Várjunk csak szőke? Nézek vissza a hosszú szőke hajú lányra. Gyönyörű vékony alakja van és ezt a lábából meg a karjaiból lelehet szűrni még akkor is ha nem látszik a ruha miatt, mert kicsit bővebb.
Nagyon meg fog benne valami és hallom, ahogy beszélget a barátnőivel, hogy le fognak, majd menni hétvégén a partra, hogy kicsit kikapcsolódjanak, meg lebarnuljanak. Elvigyorodok, és már azt hiszem, tudom, hol fogom tölteni a hétvégémet.
~*~
Az építkezés már el is kezdődött. Csajok is szépen voltak az ágyamban, amiknek csak én örültek ők nem nagyon, de hát kit érdekel, hogy ők mit akarnak vagy mit nem? Az a lényeg, hogy én élvezzem a többit meg leszarom. Viszont az a szőke hajú csaj. Az nagyon megfogott. Nem tudtam kiverni a fejemből. Teljesen magával ragadott.
Ma akkor szépen én is lemegyek a partra. Elkényelmesedek és egyszer hangos lánynevetésekre leszek figyelmes. Odakapok a fejemet és akkor látom meg a lányokat, ahogy éppen röplabdáznak. Ez még így jól is elsülhet. Közelebb sétálok hozzájuk és csak elkezdem nézni őket. Nagyon jól festenek. Azon a lányon meg a fehér fürdő ruci hmmm. Még a nyál is összefolyik a számba, főleg, ahogy a mellei mozognak, ahogy ugrál a labda után. Bár más miatt ugrálna ennyit és mondjuk éppen alattam.
Annyira elbambulok, hogy meztelen mellkasomnak csapódik a labda irtónak csattanással, de nem mutatom, hogy fáj.
- Bocsi, de visszadobnád a labdát? – kérdezi, az egyik barna hajú csaj.
- Beszállhatok? – kérdezem mosolyogva.
- Ugyan már úgy se bírnád. – mondja egy fekete hajú.
- Na mibe fogadjunk? – válaszolom vigyorogva.
- Ha mi nyerünk, elviszed Mona-t randizni. – mondja vigyorogva, mire a szőkeség megszólal.
- Cat ez most mire volt jó? – mondja kicsit felháborodva.
- És ha én nyerek? – kérdezem vigyorogva, mert kezd egyre jobb lenni ez a dolog és a labdát dobálgatom.
- Azt viszel el körülünk, akit te választasz. – mondja nevetve.
- Áll az alku. – mondom mosolyogva, bár magamban már előre nevetek. Beállok hozzájuk és a szőkeség csapatába kerülök, ami csak még jobb, mert így legalább a hátsóját is alaposan megvizsgálhatom és meg kell, hogy hagyjam iszonyatosan dögös az egész csaj. El tudnám képzelni magam mellett örökös partnernek, hogy csak őt dugjam.
Elkezdünk játszani és szerencsétlenségükre nagyon is benne vagyok, hiszen közép suliba szinte én voltam a csapatkapitány a röplabda csapatnak.
Amikor végzünk, én nyerek, jobban szólva a csapatom így nem tudnak mit mondani, mire a barna odajön hozzám.
- Hol tanultál meg így játszani? – kérdezi, mire elmosolyodok.
- A középiskolai röplabda csapatban én voltam a csapatkapitány. – mondom mosolyogva, mire kicsit letaglózom őket. – Nos, akkor a nyereményem. – mondom mosolyogva. – Lemondok róla. – válaszolom, amire még jobban lesokkolódnak.
- De miért? Hiszen tisztességesen nyertél.
- Annyira nem, mert nem tudtátok. – mondom mosolyogva.
- Rendben, de még is kit választál? – kérdezi a szőkeség és mintha kíváncsi lenne.
- Téged. – mondom egyszerűen és mosolyogva. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után eljön-e velem randizni vagy valami hasonló.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 04. 01. 15:37:50
|
| Kita | 2010. 10. 17. 22:11:42 | #8706 |
 Karakter: Netral van Dort
- Mondtam hogy elnézést, most mit akar még ennél többet? - cincogja. De kis édes, és nekem ebből kell vérszívót nevelnem? Egy szúnyogban több a kurázsi! Meg a vér is, ahogy elnézem.
A vacsi beszól hátulról. Nem alszik? Érdekes.
Visszafordulva látom, hogy a csávócska elsápad a szokottnál is világosabb színárnyalatra. Azt hiszi meghalt, ugyan, ne foss, béke van. Ha minden vacsimat kiirtanám, szemet szúrna valakinek. Rávigyorgok, megnyalintom a szemfogaimat. Nem hosszabbak, mint egy picit feltűnő emberéi; nincsenek mammutagyaraink.
Sikít. Biztos hogy pöcse van?
Ajaj, túl sok MTV-t nézek, rám ragad a szleng. Hova tűnik vajh a régi költői irodalom, a gavalléros szerelmi versek?
Hátrál, a kis édes, én pedig zsebre dugott kezekkel megyek utána.
- Mit akar tőlem? Válaszoljon! – áll meg, kezeit összeszorítja. Felvonom a szemöldököm, és én is megállok. – Hagyjon békén… - sziszegi. Közelebb lépnék, de mintha falba ütődnék. A kis szaros, hogy egyem a szívét… oké, tényleg nincs több MTV.
Indulatosan rámordulok és egyetlen mozdulatommal semmivé foszlatom a gyenge kis védelmét. Kiáltva koppan a feje a téglákon, mire egyik öklöm a feje mellett a téglákba vágom, hogy csuklóig eltűnt a tömör falban, és az arcom meg se rezdül.
- Kapd össze magad, kölyök, velem jössz – morgom szinte az ajkaira. Látom, hogy tényleg minden vér kifut az arcából.
- H-hogy mi? – kerekednek kistányér-nagyságúra a szemei. – Nem!
- De hamar megtaláltad a hangod, irgum-burgum – morgom és könnyedén elkapom, hogy megfordítva, a mellkasánál fogva nyomom a falnak. – de még nem nyílt ki a csipád. Szóval jössz szépen, vagy viszlek némán.
- M-mit akar? Megöl, mint azt a szerencsétlent?
Tökön döföm magam, komolyan. Ennyit nem ér nekem Darius szívessége
- Nem halt meg, csak szunyál, ne idegeskedj. – lépek hátrébb, hogy elnyomódhasson a faltól. Leporolja a ruháját, és körbenéz, a szemkontaktust kerülve. Okos gyerek.
Azonnal futni kezd egy irányba, mintha puskából lőtték volna ki. Visszaszívom, hülye mint a tök. Faszom belé…
Könnyedén suhanok elé, hogy lefejeli az évezredek során megkeményedett mellkasom. Kiáltva dőlne hátra, ha nem kapnám el és csapom a hónom alá. Szó szerint.
- Most fogd be – ütöm le, mire kifekszik és lóg, mint egy rongybaba. Legalább csend van.
***
Otthon leteszem az egyik fekete, finom bőr kanapéra, én meg nyitok fel magamnak egy palack bort, és átvonulok a másik szobába egy régi pergamentekercset tanulmányozni. Nyitva hagyom az ajtót, hogy az a fehér foltot lássam a fekete kanapén, és elmélyülten dolgozgatok.
Amikor felébred a fejét tapogatja; nem halt bele, a nyakát se törtem el, egy kis fejfájásba meg senki sem halt még bele. Csak ne kezdjen el kiabálni…
Elkezdett. Megforgatom a szemeim, sóhajtok egy hatalmasat, leteszem a cuccokat és lélekerősítőként felhajtom a bort. Ez de nehéz lesz, Édes Faszom…
|
| Kita | 2010. 09. 28. 19:56:14 | #8224 |
Karakter: Netral van Dort
Megjegyzés: Arinak
Ahogy halkan dübörög a zene, az elmém teljesen fellazultan lebeg a semmiben. Most nem kötöm le a gondolataimat egyetlen filozófiai témában, a teljes nyugalmi állapotba kötöm az agyam.
Mmmm, ez a zene kimondottan tetszik. Egyszerű, majdhogynem primitív dallam, a régi idők gladiátorainak harci ordításaira emlékeztet. Kényelmesen kinyújtóztam, lejjebb csúszok a párnán, tarkóm alatt a kezeimmel. Elképzeltem, hogy nézhetek ki egy külső szemlélő nézőpontjából. Szőke hajam kissé kócosan hullik az arcomba, mellkasomon flegmán nyitva van a fekete ing, fekete nadrág, mindehhez halottsápadt bőr…
Nos igen, zsír. Tetszik ez a kép. Lazán elmosolyodok, és könnyedén megérintem a hatalmas, ezüst-fekete fülhallgatót a fülemen. Nem rossz banda, snassz halandó létükre, bár a komolyzene, főleg a németeknél rendkívül színvonalas lett. Főleg a hat-hétszázas évekre. Felültem és kinyújtóztam. Még egy gomb kinyílik az ingemen, lehúzom a fülhallgatót a nyakamra, aztán visszadőltem a vörös selyem és bársony párnázatra.
Érzem, hogy van itt valaki…
- Üdvözöllek, Darius – mondom, szemhéjam alól fellesve.
- Látom, barátom, ráérsz – biccent a férfi. Kinyújtózok, a gerinccsigolyáim utálatos hanggal roppannak meg.
- Fogjuk rá – hagyom rá teljesen.
- Ez esetben… - hoppá, rosszat sejtek.
- Ne-ne-ne. Nem, Darius! A te szívességeid számomra mindig tengernyi kellemetlenséggel járnak! – csattanok fel és felülök. Durcásan húznám magamra a nehéz koporsófedelet, de egy ujjával könnyedén elkapja a tetőt, és kinyitja.
- Ezt nem én kérem. Emlékszel rájuk? – tart elém egy miniatűrát, amin egy nemesi család volt. Bár tizenkettedik századi, eredeti medalionba festett kép volt, a férfi és a nő a két oldalán fájdalmasan ismerős.
- Mit akarnak tőlem? – hajtom félre az ékszert, de Darius az ölembe dobja. A csuklómra tekerem a láncot.
- Őt – nyom most az orrom alá egy modern fényképet. Egy sápadt srác volt rajta, jeges, gőgös arccal nézett egy mellette álló fiúra; paparazzikép.
- Nincs nálam a kölyök – adom vissza. – Nem kaptam el, nem öltem meg, nem is láttam – morgom.
- Tudjuk, Netral – csitít a vámpír. Az évezredek alatt mozdulatlanná sápadt és keményedett arcvonásai megdermedtek már az időben, szemei mint két fémesen ezüstös tükör ragyog a halogénlámpák könnyed, emberi szemnek kényelmetlenül sápadt fényében. – Sirius a fiuk.
- Szerencsétlen szülők – morgom.
- Vigyáznod kell rá.
- Meg egy nagy francokat! – bődülök fel. Darius szemei megvillannak.
- De. Tedd meg; nem bánod meg – mondja csendesen, de van valami a hangjában. Felvonom a szemöldököm.
- Hallgatlak.
***
- Látjátok?
- Istenem, biztos egy isten…
- Húúú… - hm, imádom a halandók elhaló sóhajait… fekete ingem kissé szétnyílt, földig érő bőrkabátom kissé elterül a betonon, ahogy lecsúszok az ölésen, lábaimat a kormányon pihentetem. Ezt imádom ebben a korban, akármilyen állatbőrbe öltözhetsz, mégsem tartanak érte vadállatnak.
Az élet olyan, mint egy motor. Ha nem megy, be kell rúgni. Elvigyorodok, és felteszek egy sötétlila napszemüveget. Imádom ezt az összeállítást…
Megérzem a diri illatát, és egy pillanaton belül eltűnök. Ha valaki a mocimhoz nyúl, leszaggatom a kezeit…
- Jó napot – állok meg a férfi előtt. Szemeimben kitágulnak a pupillák és a tag arca azonnal ellágyul.
- Segíthetek valamiben?
- Igen. Siriust keresem.
- Ó… ó, ő már elment.
- Kösz. Nem is láttál engem igaz? – vonom vissza a varázslatot. Kábán pislog; addigra engem elfújt a szél.
***
Lassan hajtok, és azon töprengek, hogy igazán… nassolnák valamit.
Valakit.
Leállítom a motort az egyik ingyengarázsban, és gyalog vágok neki az éjszakának. Egyszerű program, a szórakozóhelyek villanó fényei, a füst és a színes csóvák túlvilági fényt adnak a lényemnek. Komolyan, szinte komor arccal nézem végig a hömpölygő, porhüvelybe zárt vértengert… örök és természetfeletti életem nem egyetlen hátránya, hogy életet veszek el, hogy magam éljek.
A kislány szőke, vad külseje mögött pirult és zavarban van. Barna szemeit erősen kifestette, pandaszerű monoklik, szőke, vasalt tincseiben kék és zöld csíkok… de az illata a cigifüstön keresztül is étvágygerjesztő, aranyosan ínycsiklandozó.
Egy órán belül az egyik üres mellékutcában a puha hátat felkarcolják a téglák, szemei kitágulnak, ujjacskáival a kabátom alá bújva a hátamon szorítja az inget, Reszketve, görcsösen…
Vére a szájpadlásomhoz ütődik, édesen égetve a torkom, miközben lezúdul, és jólesően haraptam bele erősebbet a nyakába, aztán az ég felé emelem a tekintetem. A vér forrón lüktet az ereimben és finoman megnyalom a nyakát. Feje hátracsuklott, szétmart nyakából még lassan csordogál, vékony erecskékben a bíbor vércsermely… Apró csókot nyomtam a hideg ajkakra, és a lassan, szinte észrevehetetlenül mély lélegzetvétele után halvány mosollyal fektettem le a kövezetre. A harapás lila folt marad majd csupán, a kecske jóllakott, a káposzta is megmaradt…
Kézfejemmel megtörlöm a számat, és kilépek oldalról. Szinte azonnal nekem rohan egy srác; Ezüstös haja, kék szemei vannak.
Nocccsakkk… kajánul megvillannak a szemeim.
- Elnézést – morogja az orra alatt, és felnéz rám; hallom, ahogy nyel egyet, torkában dobban a szíve; nem kell egy vámpír szemébe nézned, aranyom.
- Nem nézem el – vigyorodok el lassan. Hátra lép, háta nekisimul a tégláknak, szinte felkenődik rá. – Engem ki kell engesztelni…
|
| makeme_real | 2009. 12. 27. 18:08:45 | #3021 |
Karakter: Rehael
Belépek a már zsúfolásig megtelt bárba. Tényleg jól mehet ez a hely, ahogy elnézem. Nem foglalkozom a néhány utánam bámuló disznóval, egyenesen a bárpulthoz lépek. Kíváncsi vagyok, vajon merre lehet Zack. Eddig még nem láttam.
- Jó estét! – szólal meg valaki a hátam mögött. Összerezzenek a hirtelen hangra, és megfordulok. – Ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni.
Á, tehát itt van.
- Á szia. Nem, nem ijedtem meg – tagadom bőszen.
Elmosolyodik, aztán a pultra könyököl.
- És mi járatban errefelé?
- Csak gondoltam kikapcsolódok kicsit – mosolygok rá.
- A tegnapiak után pont itt akarsz kikapcsolódni?
- Miért ne? – kacsintok rá.
- Hát rendben. Ez esetben… Egy whiskyt és egy.. – mondja a csaposnak, rám pillantva.
- Én is whiskyt – felelem pillanatnyi habozás után.
Látom, hogy meglepi a válaszom, de ezen én nem is csodálkozom. Megkapjuk az italunkat, és ő egy asztalhoz vezet. Az egyetlen üres asztalhoz. Furcsa, hogy nem foglalták még el…
Út közben a tömeg szinte szétválik előtte, kíváncsi pillantások kísérnek minket. Leülünk az asztalhoz, és ő elgondolkozva néz végig rajtam. Gondolom, még mindig azon agyal, hogy mi lehetek én. De én még szeretném elkerülni a kényes témát.
- És mióta van meg neked ez a bár? – kérdezem.
Egy pillanatra elgondolkozik.
- Úgy 1-1,5 éve – feleli aztán.
- És miért pont itt? – faggatom.
- Hát, talán mert ebben a városban láttam lehetőségeket. És te mióta élsz itt?
Ezen el kell gondolkoznom. Itt élni… elég régóta, ha úgy nézzük. De közben ezer más helyen is. Ez így bonyolult…
- Pár éve – szólalok meg végül.
Már éppen témát akarnék váltani, de ő gyorsabb. Megelőz a kérdésével.
- És tulajdonképpen, mi vagy te?
Hát mégis megkérdezte… Most erre mit mondhatnék? Muszáj őszintének lennem. Hiszen érzi rajtam, hogy más vagyok.
Néhány pillanatig szótlanul nézem a poharamat.
- Angyal – suttogom halkan.
Fölnézek rá, ő engem figyel.
- Tehát angyal – vigyorodik el. – Nincs kedved táncolni?
Fejével a tömeg felé int.
- De – felelem megkönnyebbülten.
Nincs több kérdés.
Felállva az asztaltól kézen fog, és a tömeg felé indulunk. A rengeteg táncoló ember között alig találunk helyet, de végül csak rábukkanunk egy kisebb részre. Zack rögtön mozgásba kezd, de én egy pillanatra tétovázom. De végül csak-csak rászánom magam, átérzem a zene ritmusát, és átadom magam neki. Szorosan Zack közelében táncolni önmagában is élmény lenne, de csodáló tekintete csak fokozza ezt.
***
Jó ideje táncolunk már. Mellettünk egy már kissé illuminált állapotban lévő fickó kiönti az italát, egyenesen a partnerére. A nő felkiáltva ugrik nekem, sikeresen fellökve. Már fel is készülök a földet érésre, amikor Zack – úgy mozdulva, mint a villám – utánam nyúl és elkap.
A karjában megkapaszkodva tekintek föl rá.
- Jól vagy? – segít föl.
- Igen. Minden rendben – mosolygok rá.
Nem engedem el a karját… nem tudom elengedni. Olyan közel áll hozzám.. Elmerülünk egymás tekintetében, sárga színben ragyogó szemei valósággal megbabonáznak. Milyen jóképű…
Arcunk egyre jobban közelít a másikéhoz. Már alig pár centiméter választja el ajkainkat, amikor…
- Vissza kéne mennünk. Kezd nagy lenni a tömeg – fordul el a fülembe suttogva.
Az előbb történtek hatására arcom lángvörös színben pompázhat, azt hiszem.
Megfogja a kezem, és visszamegyünk az asztalunkhoz. A poharaink már újra teli vannak. Újra leülünk, kortyol egyet az italából, aztán rám néz.
- Mesélj egy kicsit magadról. Miért vagy itt a földön?
Én is kortyolok egyet, mielőtt válaszolnék.
- Hát... – kezdem, de kiabálás szakít félbe.
Egyszerre nézünk abba az irányba. Két kigyúrtabb fickó próbálja felülmúlni a másikat – ökölben. Na nem… nem háborúzgatunk. Már állok is fel a székemről, hogy elinduljak feléjük.
- Hová... – kezdi Zack, aztán meglátja, merre tartok. Azonnal fölpattan. – Rehael, ne!
Sietősebbre fogom a lépteimet, és már ott is vagyok a két veszekedő mellett.
Kezeimet a karjukra helyezem.
- Fiúk... – szólalok meg. Testemből elindítom a megnyugtató energiát, ami érintésemmel beléjük áramlik, és a hangomban is hallatszik. – Nyugalom!
Bambán néznek rám, de aztán lassan bólintanak. Érzem, ahogy izmaik ellazulnak a tenyerem alatt.
Hirtelen hátulról valaki magához ránt.
- Megőrültél? – hallom meg Zack hangját.
Ijedt és döbbent egyszerre. Néhány másodperc erejéig kiélvezem a pillanatnyi ölelését, aztán amikor elenged, felmosolygok rá.
- Ez a dolgom, Zack.
- Kockáztatni az életed? – vonja föl a szemöldökét.
Elnevetem magam, aztán az asztalhoz visszatérve felelek csak.
- Valamilyen szinten igen. – Az asztalt piszkálgatva kezdek a magyarázatba. – A tisztelet angyala vagyok. Azért küldted a földre, hogy biztosítsam a tiszteletet mindenkiben egymás iránt, és így fenntartsam a békét.
- Mindenkiben? Az összes lényben? – döbben meg.
- Hát.. – húzom el a számat. – Eddig úgy volt. De nagyjából egy hónapja testvéreim is születtek, és felosztották közöttünk.
- És te gondolom az embereket kaptad.
- Igen, de a hatalmam továbbra is érvényes mindenki felett. De ha nem muszáj, nem használhatom.
- Értem – bólint.
Kortyolok még egyet, aztán érdeklődve felé fordulok.
- Most te jössz! Mesélj, hogyan változtál át és mikor?
|
|
