– Mond máskor is előfordult ez nálad? – kérdezem kíváncsian mégis komoly hangnembe.
- Az agreszió vagy az erekció? – próbálja viccel elütni, de nem vagyok most vevő rá és ezt a nézésemből le is veheti.
- Néha…de ilyenkor felpofozok pár kretént és rögtön jobb.
- De ugye azt tudod, hogy ez a néhány kretén be is perelhet és akkor bizony a sitten fogsz megrohadni. – közlöm vele nemes egyszerűséggel.
- A kocsmai verekedés nem számít testi fenyítésnek. – túlságosan lazán veszi a dolgokat, mintha mindent meg lehetne úszni. Ilyen felfogással és nemtörődömséggel tényleg komolyabb bajba fog keveredni, amit nem akarok.
- De bazd meg te engem megerőszakoltál nem egy kocsmában és nem részegen. Ilyen előfordult már?
- Nem. – ha nem ért a szép szóból, muszáj másképpen cselekednem.
- A szemembe Will, a szemembe mond.
- A picsába is mindenkinek vannak szadista hajlamai ez teljesen természetes.
- Nem az. – hunyom le a szemem, majd szívok egy utolsó slukkot a cigimből, majd elnyomom.
- Mond csak kipróbáltál valaha szado-mazo dolgokat? – kérdezem tovább és hátra dőlök.
- Ez egy elég intim dolog ahhoz hogy csak úgy rákérdezz. – most komolyan neki áll feljebb? Olyan, mint egy nagy gyerek.
- Kedvesem te engem a mai nap folyamán megerőszakoltál!!! Semmi nem lehet intim vagy titkos információ. – ez előbb is bevált, na meg legyen már tisztába, hogy mit tett. Remélem nem gondolta komolyan, hogy majd szemet hunyok felette. Az a szerencséje, hogy velem tette meg, mert ha egy idegennel teszi, biztosan feljelenti és jogosan. Tovább kérdezem, én tényleg segíteni akarok neki.
- Igen régen tagja voltam egy clubnak ami khm…ilyen jellegű volt.
- Pontosan miket csináltál és milyen segédeszközökkel.
- Na ehhez már tényleg semmi közöd.
- Will csak szeretném megtalálni az agressziód kiváltó okát és ezért faggatlak ilyenekről.
- Tudod csak mostanában lettem ilyen magas és ilyen izmos. – ohh ez egyre érdekesebb és érdekesebb.
- Csak nem! – adok hangot a döbbentségemnek.
- De igen… passzív fél voltam. Most örülsz?! – kezd össze állni a kép.
- Akkor ez nagyon egyszerű. Mivel akkoriban elnyomott voltál most nem tudod elviselni ha nem te irányítasz mindig mindent. De az előző kérdésemre nem válaszoltál…- nem fogom annyiban hagyni, ha valamit meg akarok tudni azt, megtudom. Na meg ez a munkám a szakterületem, ilyen téren én vagyok az erősebb.
- Nem fogom elmondani, hogy miket csináltam akkoriban.
- Pedig ez fontos lenne a gyógyulásod szempontjából.
Szót szót követ, de végül nem mond semmit.
- Oké most ennyiben hagyom, mert ha most erőszakkal szedem ki belőled, annak nincs értelme és azt szeretném, hogy magadtól mond el. – mondom komolyan, majd rágyújtok. Ne gondolja azt, hogy tényleg ennyiben hagyom.
- Mondom, hogy a múlt már nem számít, és nem fogom róla beszélni. – vonja meg a vállát. Makacs az nem kétség, de én még inkább.
- Azt majd meglátjuk. Amúgy megjegyzem, nagyon nem bírom, ha a képembe hazudnak, főleg, ha a pasim teszi ezt. – mondom hirtelen.
- Nem értem miről beszélsz. – nézz rám értetlenül.
- Nem érted, mi? És még hülye is nézel. Mond csak szerinted nem érzem rajtad a pia szagát? Bűzlesz a piától és a cigitől és van egy tippem, hogy nem egy pohárkával ittál meg. Szóval mennyit ittál és talán mást is csináltál? – vonom fel a szemöldököm és itt a vagdosásra gondolok.
- Egy keveset, de most mit kell így felfújni? Nem lett tőle semmi bajom. – morog.
- Nem lett, mert bírod a piát, de ez nem jelent semmit és nem válaszoltál a kérdésemre. – mondom még komolyabban.
- Nem vagyok gyerek, oké? Tudom, mit csinálok, hagyjuk már a témát. – húzza fel magát.
- Nem? Pedig szerintem az vagy, sőt egy gyerek értelmesebb, mint te. Szóval akkor nem válaszolsz, de lemerem fogadni, hogy volt az majd nem egy üveg és van rajtad újabb vágás, mert különben nem húztad fel magad volna ennyire. – jegyzem meg én még továbbra is nyugodtan, de nála elszakad a cérna.
- Fogd már be. Most komolyan úgy csinálsz, mintha te annyira tökéletes lennél. Igen ittam és akkor mi van? Sőt még meg is vágtam magam, mert valahogy le kellett vezetnem a dolgokat azok után, amit tettem veled? Most jobb? – üvölt rám és már éppen megszólalnék, de folytatja. – Vannak hibáim, mint ahogyan minden embernek és elgyengülök, de szerintem ez még mindig jobb, mint amit teszel. Itt nyomod a dumád közben pedig te mindent elnyomsz magadba és csak a munkáddal törődsz és másokkal, csak, hogy ne kelljen a saját életeddel. Oké persze ez mind szép és jó, de ez se normális.
- Elég ezt nem hallgatom tovább. – állok fel. A legrosszabb, hogy tudom jól, hogy igaza van, de akkor se vagyok képes hallani.
- Most is menekülsz. Egész életedben ezt fogod tenni? – áll fel és megragadja a karomat.
- Semmit se tudsz rólam. – húzom el a karom. – Most pedig menj el, elég volt mára belőled. – indulok el a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Töltök is magamnak, de annyira remeg a kezem, hogy elejtem a poharat, ami leesve szilánkokra törik.
- Francba. – morgok, majd lehajolva elkezdem felszedni, de mivel ideg vagyok, így nem figyelek és megvágom elég csúnyán a kezem, és elégé vérezni kezd.
- Asato mit csinálsz? – jelenik meg Will, de nem tudom reagálni. A kezemet nézem, ahogyan folyik belőle a vér.
- Túl sok….. túl sok… - ismétlem, és egyre sápadtabb vagyok, de nem a vérveszteségtől csupán nem bírom a vér látványát, rossz és fájdalmas emlékek kötnek hozzá.
- A frászt hozod rám. Gyere, ellátom a kezed. – guggol le hozzám és egy rongyot tesz rá. – Fel tudsz állni? – pillant rám, de én továbbra is a kezem nézzem.
- Vér…. Mindenütt vér… - remegek egyre jobban és végül elájulom. Ez már tényleg sok volt nekem a mai napra.
Pár óra múlva ébredek fel. Kinyitom a szemeim és őt látom meg, ahogyan ölel magához és az egyik kezével finoman cirógat.
- Szia… mi történt? – kérdezem zavartan.
- Hello szépségem. Nos, én magam se tudom, elvágtad a kezed és teljesen kiborultál. Remélem már jobban vagy. – minden beugrik. Felsóhajtok, majd felülök és lehajtom a fejemet.
- Sajnálom, hogy ezt látnod kellett. – suttogom, majd a kezemre nézek, mely már szépen el van látva.
- Ne legyél már bolond. – mondja lágyabb hangom, majd maga felé fordítja a tekintetem. – Elmeséled mégis mi is volt ez az egész?
Bólintok, de először megkeresem a cigim és rágyújtok.
- Meséltem neked a halott szerelmemről, na meg arról is amikor megtámadtak, nos azóta nem bírom a vért, amint láthattad. Ilyenkor mindig emlékek rohamoznak meg és teljesen kiborulok, de ez most még jobb eset volt, mert sokkal jobban is ki tudok készülni. – mosolyodom el keserűen, majd a cigimbe szívok egy mélyet és lassan kifújom. – Igazad volt mindenben és ezt én is tudom is, de mindig könnyebb másoknak segíteni, mint saját magunkon. Sajnálom, hogy úgy kiakadtam, de hozzá teszem sosem gondoltam, hogy én tökéletes vagyok, messze nem vagyok az, de meg kell értened, hogy én segíteni akarok neked és mindent ezért mondok és teszek. – mondom komolyan majd szabad kezemmel az arcára simítok.
- Tudom ez fordítva is elmondható, azt hiszem, mindkettőnknek még sokat kell tanulnia, de szeretnék boldog lenni és kicsit magammal törődni meg lazítani, de már el is felejtettem, hogy kell. Mond, csak megtanítasz rá? – kérdezem édesen, és ezzel a kérdéssel, vagyis inkább kéréssel mindent elmondtam. Szükségem van rá és ezt is nem tagadom tovább.
Kaja közben dumálok és igen csak vibrál köztünk a levegő. Miután végzünk rögtön felhúzz és hevesen megcsókol.
- Te aztán tényleg nem tudsz. – lehelem az ajkai közé és átkarolom a nyakát.
- Ezt éppen te mondod? – felnyögök halkan. Na igen már most felvagyok izgulva és ilyen rég volt, hogy valaki ekkora hatással legyen rám. Felkap az ölébe ami meglep. Oké könnyű vagyok, de azért mégis meglep, hogy ennyire könnyedén felkap, de ez tetszik. A hálóba visz, ahol elfektetve már gombolni kezdi ki az ingen. Végignyal a felsőtestemen, mire jól esően felnyögök. Csókolgatni kezd amit egyre jobban élvezek. Érti a dolgát nem is kicsit. Néha a vörös tincseimbe markolok, de hagyom hagyj tegye a dolgát majd legközelebb én fogom letámadni. Egyre keményebb vagyok, de szerencsére nem kell sokat várnom és végre a farkam is simogatni kezdi, mire még kéjesebb lesz a hangom majd végig is nyal rajta, mire megremegek, de a kis mocsok nem megy tovább. Felém hajol én pedig megcsókolom. Végignyal a középső ujján tudom mi fog következni. Szétteszem előre a lábaim majd amikor az ujját megérzem felnyögök. Kicsit tágít, de már a farkát akarom, de nem várat sokáig. Egy lökéssel belém hatol, mire megremegek. Imádom, amikor bennem vannak. Átölelem a derekát a lábaimmal és vele együtt mozogni kezdek. Ott csókol és simogatom ahol érem végig szorítva erősen a farkát még több élvezetet adva magunknak. Annyira jól csinálja, hogy nem is kell sok és elélvezek ő pedig követi a példám. Ritkán állok meg egy menetnél, de ez most felért több menettel is így igen csak elfáradok na meg alapból kivagyok merülve. Hozzábújok majd el is alszom nagyon mélyen.
~
Másnap a telefonomra ébredek. Nehezen, de felébredek majd keresni kezdem.
- Tessék. – szólok bele kómásan. – Micsoda? Ohh basszus sajnálom nem sokára ott leszek. – lecsapom. Elaludtam is ilyen ezer éve nem fordult velem elő vagyis amióta dolgozom egyszer se. Most tűnik fel, hogy ő elment. A cetlijén elmosolyodom, de azért igazán szólhatott volna. Gyorsan lefürdök majd elkészülve megyek is be a rendelőmbe. Szerencsére annyit azért nem kések. A páciensemtől bocsánatot kérek szerencsére megértő.
Ma csak itt vagyok bent máshova nem kell bennem. Egész nap rágondolok basszus tényleg nagyon bejön ez a szexi vörös félisten. Elég hamar végzek bent. Haza fele még bevásárlók majd otthon átöltözök kényelmesebb ruhába és főzni kezdek. Rég tettem már ilyet. Alapból nincs időm meg hát másnak sokkal jobb főzni mint egy magamnak így csak akkor teszem, ha találkozok valamelyik barátommal vagy néha magamnak, de így pasinak utoljára a halott szerelmemnek főztem.
Szeretem őt még mindig, de talán tényleg Will lesz gyógyír és ismét boldog tudok lenni ilyen téren is. Végül is mit veszíthetek? Akkora fájdalom nem érhet, mint a múltban vagyis nagyon remélem, de igaza van nem élhetek örökké a múltban és fájdalomban.
Citromos tejszínes csirkét csinálok. Ez az egyik specialitásom és az egyik kedvenc kajám is. Tésztát is főzök hozzá. Mikor végzek lefürdök, majd azért kicsípem magam. Nem lesz ez mindig így, de azért az elején adjuk meg a módját bár visszagondolva a tegnapra nem lesz sokáig rajtam ruha az is biztos.
Megterítek majd kicsit még dolgozok amíg meg nem érkezik. Nem kell sokat várnom és csöngetnek is. Odamegyek és beengedem.
- Szia. – mosolygok rá és megcsókolom amikor bejön.
- Hello szépségem. – lehelje az ajkaim közé. A csókja heves és forró. – Hmm micsoda illatok. – szimatol a levegőbe a csók után.
- Remélem ízleni is fog. Én főztem csak neked. – kacsintok rá.
- Ohh valóban? Na és mivel érdemeltem ki? – vonja fel a szemöldökét.
- Nem is tudom csak úgy. – mosolygok és a konyhába is megyünk. – Ugye éhes vagy?
- Nem is kicsit. – markol a fenekembe.
- Te perverz állat. – nevetek fel ellépve tőle teszek ki kaját közben elcsicsergem mit is eszünk.
- Amúgy meg se érdemled, mert miattad elaludtam. A pályafutásom során ilyen még nem fordult elő. Miért nem keltettél fel? – morgok rá édesen.
- Mert édesen aludtál amúgy meg nem én tehetek róla, hogy kidőltél vagyis de mert túl jó vagyok. – vigyorog büszkén.
- Meg szerény is, de azért egyetértek. – nevetek fel.
- Na ugye. – kacsint rám.
Enni kezdünk és elmondja milyen napja volt na meg én is, hogy nekem.
- Ez isteni volt. Remek szakács vagy ebből csinálhatunk rendszert is. – imádom a dicséreteket.
- Majd meglátjuk, de örülök, hogy ízlett. – bepakolok a mosogatógépbe majd átmegyünk a nappaliba, ahol az ölébe helyezem kényelembe magam.
- Mintha a gondolataimba olvasnál. – vigyorog. Hevesen egymás ajkaira tapadunk. Leveszem a szemüvegét na meg az enyémet is és tovább csókolom miközben az ingjét már gombolom ki. – Most megmutatom miket is tudok még. – harapok az ajkaira.
- Alig várom. – markol a fenekembe.
Nyakát szépen kipingálom majd a felsőtestét kezdem elcsókolgatni közben letérdelek elé. Egyik mellbimbóját kezdem el szopogatni. Halkan nyögdécsel élvezi amit teszek. Hasán is szép foltokat hagyok és egyre lejjebb haladok.
- Kényelmetlen lehet már. – nyalok végig a farkán nacin keresztül. Megtudja milyen kis perverz vagyok.
- Nem is kicsit. – nyög fel. Elvigyorodom majd leveszek róla minden ruhadarabot.
Végignyalok kemény farkán többször. A makkját kezdem el szopogatni direkt elhúzom a dolgokat.
- Élvezed, hogy kínzol ugye? – szenved édesen.
- Nem is kicsit. – vigyorgok ördögien. Heréit veszem kezelésbe és a számba véve finoman szívogatom. Kicsit még így kínzom végül bekapva a farkát szopni kezdem. Először lassan majd egyre jobban fokozva tempót. Van gyakorlatom nem is kevés. Tövig nyelem a farkát és úgy szopom tovább. Egyre hangosabban nyög és fejem simogatja a csípőjét is mozgatni kezdi, de nem zavar. Egészen addig szopom amíg el nem élvezz bele a számba. Minden cseppjét lenyelem.
- Hmm fincsi. – nyalok végig az ajkaimon.
- Perverz egy cica vagy te. – vigyorog felránt maga alá gyúr. Vadul csókol meg sokkal vadabbul mint eddig, de hirtelen megszólal a csipogom.
- Ezt meg kell néznem. – próbálom lenyomni.
- Ne foglalkozz vele. – már a nyakamra tér át.
- Mondom meg kell néznem. – szólok le és nehezen de kimászok alóla. Megnézzem a csipogom. Bassza meg el kell mennem pedig nem akarok, de muszáj.
- Most mennem kell sajnálom. Az egyik páciensemhez muszáj bemennem az intézetbe. Próbálok sietni várj meg itt nyugodtan. – közlöm vele.
- Ugye ez most egy vicc? Basszus vannak ott mások is nem? Most tényleg itt akarsz hagyni álló fasszal? – mutat a farkamra ami már ismét kemény.
- Vannak, de rám van szüksége. Nem akarlak, de muszáj. Amúgy meg te le lettél szopva szóval ne sírjon a szád. Elhiheted én is legszívesebben veled lennék, de most nem lehet. – morgok már majd a fürdőbe indulok, hogy lemossam az arcom kicsit. Utánam jön megfordít, hogy neki háttal legyek majd a merev farkát a fenekemhez nyomja és erősen lefogja a kezeimet. – Csak egy kicsit várj utána mehetsz tudom te is akarod Asato. – leheli a fülembe igen erotikusan. Megremegek és tényleg nagy a kísértés, de akkor is mennem kell.
- Basszus azt mondtam nem. Tanulj már önuralmat és engedj el. – próbálok szabadulni. Komolyan ez a pasi.
Nem mond semmit csak jobban lefogja a kezeim egy kezével a másikkal pedig rángatja le a nadrágom.
- Ne merd bedugni a farkad. – üvöltök. Nem voltam én olyan gyenge, de hozzá képest igen. Nem felelt semmit csak lerántotta a nacim és az alsóm, majd tövig belémhatol mire hangosan és fájdalmasan felsikkantok és ismét két kézzel fog le.
- Ez fáj..... te féreg.... – nyögöm. Próbálok tovább szabadulni, de hiába. Vadul mozog bennem és a nyakam harapja. Szeretem a vad sexet csak, hogy ez most egy erőszakkal ér fel. Próbálom fájdalmas hangon visszafogni és az ajkait harapom, aminek meg is lesz a következménye, mert kicsordul a vérem. Nem csak ott vérzek hála művének a fenekem is picit vérezni kezd. Szemem könnyes, de nem engedem meg magamnak, hogy sírni lásson. Örökké valóságnak tűnik mire végre elélvezz. Kihúzódik belőlem én pedig térdre esik. Egész testem remeg nem a fájdalomtól, hanem a dühtől.
- Asato. – szólal meg halkan. Most fogja fel mit tett.
- Takarodj innét te fasz. – üvöltök rá felé fordulva. – Nem akarlak látni szóval most húzz el innét. – üvöltök ilyenek még nem láthatót. Kicsit még vár végül kimegy és becsukja az ajtót. Nagy nehezen összekaparom magam levéve a ruháim a zuhany alá állok. Hallom, ahogyan csukódik a bejárati ajtó. Nem bírom tartani magam muszáj ülve fürdenem.
Nem értem, hogy történhetett ez. Tudtam jól nincsen önuralma, na de hogy ennyire. Dühös vagyok és haragszom rá, de nem utálom. Látszik rajta, hogy nem erőszakos és senkit nem támadna meg ezzel az utcán, de tény ha áll a farka nincs nála megállás. Nem akarom emiatt megszakítani vele a kapcsolatot bár megérdemelné, de annál jobban tetszik és tudom ezen is tudok segíteni csak idő és kemény munka kell hozzá.
Elkészülök és beveszek egy gyógyszert majd bemegyek az intézetbe még időben érkeztem. Mikor végzek megyek is haza és őt látom meg az ajtó előtt.
- Te meg? Azt hittem haza mentél. – morgok rá.
- Elindultam, de csak a parkig jutottam. Én szeretnék bocsánatot kérni nem akartalak bántani. – látszik igazat mond és igen csak mardossa a bűntudat.
- Remélem tisztában vagy vele ennyivel nem úsztad meg. – jegyzem meg. – Gyere be. – nyitom ki az ajtót majd amikor bent voltunk rögtön magához ölel.
- Tudom és mindent megteszek, hogy jóvá tegyem csak ne zavarj el. – suttogja a fülembe most olyan mint egy kisfiú.
- Nem foglak. Irtó pipa és dühös vagyok, de tudom nem vagy te egy erőszakos állat csak egy sexmániás fasz akinek semmi önuralma nincs. – mosolyodom el picit. – Le kell ülnöm. – bemenve a nappaliba leülök úgy, hogy a legkényelmesebb legyen ha ez lehetséges. – Mond máskor is előfordult ez nálad? – kérdezek rá közben rágyújtok.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 04. 02. 12:14:27
Karakter: Amori Asato Megjegyzés: William páciensemnek
- Sajnálom. Neked nem lehetett könnyű életed. – ezt már sokan mondták. Olyan szomorú a hangja ezen meglepődőm.
- Hát igen…Hogy úgy mondjam nem panaszkodhatok. – nevetek fel, de ez nem őszinte nevetés.
- Miért csinálod ezt? – értetlenül nézzek rá.
- Mit? – kérdezem nem igazán értem mire gondol most.
- A munkád…a munkád vette el a szerelmedet, és majdnem meg is öltek itt…- ettől megremegek. Nem értem minek kell ezt most feszegetni. – Miért hagyod hogy a velem töltött boldog időtől is megfosszon?
Micsoda? Hogy jutottunk el ide? Vele töltött boldog időtől? Hiszen csak megdugni akar vagy nem? Nem tudok hirtelen mit is mondjak. Neki kell segítenem és nem azért van itt, hogy fordítva legyen.
- Mert a munkám az egyetlen ami mindig itt volt – ez tényleg így van, ezért is lettem pszichiáter, hogy talán jobban letudom küzdeni a fájdalmam és félig meddig ment. Igen én a munkába menekülök. – amikor ezek a szörnyűségek történtek…mindig bele tudtam temetkezni a munkámba és így nem fájtak annyira. – hangom megremeg. A szerelmem halála még a mai napig felkavar.
- Annyira?! De hát még most is fáj? Akkor meg mi a frászért nem dobod el ezt a rossz mankót ami csak fájdalmat okoz és miért nem állsz a saját lábadra? – legalább tudom, hogy figyelt rám na de ezzel visszavágni.
- Mert én már nem tudok…- néha magam se tudom. Szeretem a munkám, de olykor úgy érzem ez lesz a vesztem. Nem menekülhetek mindig a munkába sokkal jobb lenne egy társ, de félek. Érzem a testem elgyengül, de ő ekkor hirtelen magához ölel. Olyan jól esik az ölelése.
- Segítek. Leszek a mankód ameddig csak kell. – tényleg nem értem őt. Ez a hirtelen változás számomra felfoghatatlan mégis tetszik még ha ijesztő is egyben. Talán sodródnom kéne az árral.
- Szóval csak az lesz amit te akartál? – mosolyodom el, amikor a már díványon vagyunk.
- Ez nem csak erről szól. Én tényleg szeretnék neked segíteni…és nem csak egy egyéjszakást akarok amiben némileg vigaszt találsz. – szóval nem csak egy egyéjszakát akar? Mert tegnap még az volt és az neki is vigasz lett volna. Nem úgy tűnik mint aki hazudna, de mégis a betegem bár ezen lehet változtatni.
- Legyen így. – mosolyodom el és lehúzva magamhoz megcsókolom. Jelen pillanatban nem akarok hallgatni és nem is tudok a józan eszemre.
- Tudod nagyon édes szád van. – nyalok végig rajtuk.
- Hogy lehet valakinek édes szája? – ezen csak elvigyorodom így még édesebb. Ismét megcsókolom, de most sokkal hevesebben és amennyire tudom magamhoz ölelem.
Pár percig csókolózunk végül elválok az ajkaitól.
- Mond hogy jutottunk el idáig? Azt hittem te csak egyéjszakás kalandot keresel, mire ez a változás? – kérdezem kíváncsian.
- Ezt én is mondhatnám neked. Én se tudom igazán, de úgy érzem te nem bántanál és talán két összetört szív, ha egymásra talál gyógyír lehet mindkettőnek, nem? – simít végig az arcomon. Ezen picit elgondolkodom és van is benne valami.
- Talán igazad van viszont, ha lesz köztünk valami, akkor nem járhatsz ide többet, bár neked nem olyan súlyos a helyzeted szóval lehet úgy jobban segítek, ha találkozgatunk, mert azért semmit nem ígérek kettőnkkel kapcsolatban. Viszont, ha velem vagy akkor nincsen mértéktelen pia na meg vagdosás se. Ebből nem engedek. – mondom komolyan. Talán tényleg jót fog mindkettőnknek ez kapcsolat vagy minek mondjam.
- Én is így gondoltam és igyekezni fogok. – mosolyodik el, majd ismét megcsókol, de itt nem áll és már gombolni kezdi az ingem.
- Héé állj le nagyfiú. – lököm le magamról. – Azért még a munkahelyemen vagyunk szóval estig bírnod kell. Gyere hozzám 8-ra. Rendelek majd valami kaját. Mondjuk kínai? - az asztalomhoz menve leírom a címem. Még bennem van, hogy ezt nem kéne, de már csak nagyon halványan egyre halványabban.
- Gonosz. Ja jöhet. Én meg viszek piát nyugi csak egy üveg bort. – kacsint rám.
- Helyes. – átadom a címem. – Akkor várlak. – mosolyodom el. Micsoda nap.
- Ott leszek. – lesmárol még majd lelép.
Próbálom összeszedni a gondolataim, amíg meg nem érkezik a következő páciensem. Kíváncsi vagyok mi lesz velünk, de tényleg tetszik és rég keltette fel valaki az érdeklődésem ennyire és nem félhetek örökké hiszen tényleg magányos vagyok hiába tagadom.
A nap gyorsan eltelik és megyek is haza. Rég voltam ennyire izgatót. Rendelek az egyik kedvenc helyemről, majd elmegyek készülni. Ismét tapadós nacit és inget veszek fel, de a nyakamra semmit hiszen már úgyis tudja. Megterítek, majd a kaja is megérkezik amit a mikroba lakok.
Rágyújtok egy cigire az erkélyen és mire végzek csönget is. Beengedem a kapun majd az ajtót is kinyitom.
- Hello szépfiú. – vigyorgok rá és beengedem.
- Szia édesem. Rohadt jól nézel ki. - fal fel szinte a szemeivel majd lerakja a bort és falnak nyom és vadul megcsókol. Olyan heves és türelmetlen.
- Ugye tudod, hogy nem én vagyok a vacsi maximum a desszert. – harapók az ajkaira, de viszonzom csókját, hiszen annyira jól esik.
- Ohh akkor nincs probléma, mivel én mindig a desszertem kezdem. - vigyorog már a nyakam csókolgatja és a fenekembe markol erősen. Micsoda szenvedély. Oldalra döntöm a fejem és jobban hozzásimulok, de csak pár pillanatig.
- Én viszont a vacsorával szoktam kezdeni. – vigyorgok eltolom magamtól. – Legyél egy kicsit türelmes. – paskolom meg az arcát.
- Te tényleg mocsok vagy. – csap a fenekemre majd kimegyünk a konyhába.
- Igen tudom, de a kaja frissen jó. – ki is pakolom még pont jó meleg.
- Amúgy itt bor. – nyújtja át és helyet foglal.
- Köszi majd utána megnyitjuk. – leülök vele szembe. – Jó étvágyat. – enni kezdek.
Karakter: Amori Asato Megjegyzés: William páciensemnek
- Tudom hogy mit csinálsz - közel hajol hozzám – Óvod magad… Mert ha nincs olyan akit igazán szeretsz akkor nem is fáj hogyha valaki eltűnik az életedből… - pontosan erről van szó. – Én is ugyan ezt teszem. Téged sem foglak a közelembe engedni, nem hagyom magamnak többször hogy megszeressek valakit. De a szexuális feszültség ott van az ember életében.
- De…- próbálok közbe szólni, de nem engedi.
- Tudom hogy neked is szükséged van rá? Nem igaz? Amikor megláttál nem jutott eszedbe hogy milyen lenne velem a dugás, hogyan tudnálak kényeztetni téged? – túlságosan belém lát ami nem jó rám nézve viszont ő túlságosan előre örül, ami nem tetszik.
- A problémánkra az egyetlen megoldás a szex egy másik emberrel…akit nem veszíthetsz el, mert soha sem volt a tiéd. – nagyon csábító az ajánlata és egyet is értek vele, de még se tehetem meg. Most tényleg észhez térek.
- Nem – közlöm vele komolyan. El sem kellett volna jönnöm.
- Kifejtettem már első alkalommal nem? Nem az a célom mint az alkoholnak…hogy egy pillanatra felejtsen. – bár ezt magamnak is mondhatnám, hiszen sokszor én is ezt csinálom, de most róla van szó – Én azt akarom hogy túl lépjen és újra lábra álljon. Ne azokra a lábakra amiket a tudatmódosító szerek vagy az orgazmus biztosít. Én azt akarom hogy te a saját lábadon tudj állni. – jobb ha nem maradok. Kifizetem bort majd felállok.
- Várom szerdán a szokott időben! Ott legyen. – szándékosan magázom, hogy érezze a dolgok súlyát. Intek neki, majd kimegyek. Remélem azért nem fog hülyeséget csinálni.
Biztos volt benne, hogy megdughat és először én is ezt akartam mélyen legbelül hiszen ezért jöttem le, mert elfogott a kísértés és tudtam jól nem csak beszélgetni akar velem. Szerencsére még időben észhez tértem és ez neki is köszönhető meg annak amit mondott. Teljesen kivagyok akadva saját magamra, amiért majdnem a testi vágyam győzelmeskedett a józan eszem felett. Tényleg muszáj lesz kikapcsolódnom és kiengednem a gőzt.
Elmegyek egy másik bárba és nem kell sokat várnom és egy férfi oda is jön hozzám. Elkezdünk dumálni ő pont megfelelő lesz egy éjszakára. Fel is megyünk hozzá és lefekszünk. Az ágyban is jó volt, de a legnagyobb baj, hogy Will arcra van előttem, ami igen kiakasztó főleg, hogy csak egyszer találkoztam vele és már ekkora hatással van rám és magam se értem, hogy miért.
Sex után haza is megyek. Mondjuk tény jót is tett, de nem a kellő hatást érte el. Haza érve letusolok majd az ágyba fekszem. Próbálok aludni, de nem megy. Végül felöltözök és bemegyek a rendelőbe. Munkán úgyis van legalább elütöm az időt. A nyakamra most nem teszek fel semmit úgyse lát senki. Bent elterülök a díványon és írni kezdek vagyis egy cikkem folytatom, de a gondolataim még mindig körülötte forognak. Vajon miért? Mi fog meg benne ennyire? Talán a külsője mellett az, hogy tiltott gyümölcs? Mindenki tudja az a legédesebb…. nem értem…. Remélem csak egy fellángolás. Pár órával később olvasni kezdek, végül elnyom az álom.
~
Mélyen alszom ami nem meglepő rég aludtam ki magam. Arra se ébredek fel, hogy ő meg megérkezik és mivel az asszisztensnőm szabadágon van így csak ketten vagyunk. Még sose aludtam el munka közben erre most kell történnie. Édesen szuszogom és róla álmodok. Megcsókol ohh milyen finom édes ajkai vannak.
- Will… - suttogom a nevét és még a csókját is viszonzom, de még mindig nem vagyok tudatomnál.
- Igen én vagyok. – leheli az ajkaim közé és elmélyíti a csókot, és erre kipattannak a szemeim egy csapásra és ellököm magamtól.
- Mégis mit művelsz? Elment az eszed? – kelek ki magamból, de kissé zavarban is vagyok. Basszus akkor nem álmodtam.
- Megcsókoltalak nem bírtam elállni és nem is sajnálom. Tény aludtál, de viszonoztad és az én nevem suttogtad szóval velem álmodtál. – vigyorodik el önelégülten. – Mégis meddig jutottunk el ott? – ránt magához, és a fenekembe markol.
Túl messzire ment és ezért kap is egy hatalmas pofont.
- Vedd le rólam a kezed. Semmi közöd hozzá mit álmodtam ahhoz meg főleg nincs jogod, hogy csak úgy csókolgass és fogdossál. Tegnap úgy gondolom elég világos voltam. – emelem fel a hangom. Nagyon felidegesített, de főleg magamra vagyok ki, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
- Felfogtam, de nem akarom elfogadni. Amúgy meg akkor minek jöttél le tegnap? Nem vagy te hülye tudtad jól mit is akarok vagy nem? – vonja fel a szemöldökét. Picsába ezzel megfogott.
- Miért csinálod ezt velem? Az orvosod vagyok. Igen elfogott a kísértés, de még időben észhez tértem. Most jobb? Figyelj igen az esetem vagy és szimpatikus, de akkor is az orvosod vagyok. Talán, ha nem leszek már esetleg megkaphatsz. – gondolkodom el.
- Ez komoly? Hmm elég csábító ajánlat. – vigyorodik el. Talán ez még erőt is ad neki.
- Azt mondtam talán, na de ezt most zárjuk le. Bocs, hogy így fogadtalak, de elnyomott itt az álom. – sóhajtok fel.
- Oké zárjuk le egyelőre. – ejt meg még egy vigyort. Nem gond velem is már megtörtént. – vonja meg a vállát majd leül. Hirtelen a tekintete megakad a nyakamon. – Mi történt a nyakaddal? – kérdezi.
Megremegek. Remek még ez is. Ez nem az én napom.
- Munkahelyi baleset. Egy betegem szerelmes lett belém és megtámadott. Pont időben jöttek különben meghaltam volna. – most már, ha látta minek hazudjak.
Karakter: Amori Asato Megjegyzés: William páciensemnek
- Akkor eljönnél velem valamikor vacsorázni? – vészesen közel van és túl csábító az ajánlata.
- Nem lehet orvos vagyok te pedig a betegem…pedig szeretnék. – de nem szabad akkor se elcsábulnom. Pedig annyira az esetem.
- Doktor úr! – most a megmentőm – itt van a következő betege.
Ez cetlire ír valamit majd átadja nekem.
- Még találkozunk doki! – bólintok . – Mennyivel tartozom?
- Anyagiakat a recepción. – elolvasom amit ír.
„Holnap 22:00 Black Boys Bar 19-es asztal. Ott legyél doki!” még hallom ahogy sóhajt de ő már nem lát engem. Fizetek és el is indulok hazafelé. Jó érzés valakinek beszélni a problémáinkról…
Basszus tényleg kínozz. Mit tegyek? Még sose volt ilyen gondom, hiszen egy betegem se fogott meg, de ő mégis.
Következő páciensem meg az utána lévő kettő legalább tereli a gondolataim, de amikor végezve haza megyek rágondolok. Nem dobtam ki a cetlit, de ha megtettem is volna tudnám mi volt rajta, hiszen rövid üzenet volt na meg mindent megjegyzek.
Most hamar kidőlök, de a gondolataim végig rajta cikáznak.
~
Másnap felébredve a szokásos készület után bemegyek az intézetbe. Ma csak itt kell lennem szóval hamar végzek. Most is gondolok rá. Most tényleg menjek el? Hiszen egy ital még nem a világvége. Ezen jár egész nap miközben végzem a dolgom bent majd otthon és később csak azon veszem észre magam, hogy már a szekrény előtt állok.
Csak egy ital meg hát ő nem klinikai betegem csak egy srác akinek szüksége van egy kis segítségre. Nem nem akkor se lehet semmi. Elvileg egy határozott személyiség vagyok na most még én se hiszem el.
Végül elmegyek. Egy szűk fekete nacit veszek fel és egy bordó inget melynek felső gombjait kigombolom. Bőrnyakláncom mellett döntök most. Hajam most kissé összeborzolom. Elvégzem a végső simításokat, majd elindulok, de taxival mivel inni fogok.
Elég hamar odaérünk már kintről megtetszik a hely bent még jobban. Bemegyek majd egy pincér az asztalunkhoz vezet. Ő már ott van.
- Hello Will. – mosolygók rá. Ma még jobban nézz ki.
- Szia Asato. Reméltem, hogy eljössz. Nagyon dögös vagy. – fal fel szinte a szemeivel. Remek még nagyobb így a kísértés főleg, hogy már jó két hónapja nem feküdtem le senkivel.
- Köszi te sem panaszkodhatsz. – leülök. – Úgy gondoltam egy – két ital belefér.
- Persze persze csak egy – két ital. – röhög. Na igen nem vesz komolyan. – Mit kérsz inni?
- Nos én most vörösbort innék. Előre mondom nem vagyok hajlandó lerészegedni szóval ma fogd vissza magad. – figyelmeztettem.
- Azt hiszem menni fog. – rendel nekem bort magának meg egy sört.
- Tudod nem sűrűn szoktak elhívni a pácienseim. Mond csak te mégis miért tetted? – kérdezzek rá talán nem is akar megdugni csak én hiszem azt.
Karakter: Amori Asato Megjegyzés: William páciensemnek
- Hát azóta naponta másfél doboz cigit simán elszívok és keményen iszom is.
- Értem van még valami? – próbálom felvenni a szemkontaktust, de ő kerüli a tekintetem. Ez tipikus reakció.
- Will jó érzés volt elmondani a barátodat? – nem fogom annyiban hagyni azt ne is remélje. Nem az a fajta orvos vagyok, mint sokam mások akiket igazából egyáltalán nem érdekel mi is a baja páciensnek. Én tényleg segíteni akarok ez nem csak egy munka egyszerűen ez az életem szinte.
- Will kérlek. – szólok hozzá lágyabb hangon, pedig ezt ritkán szoktam tenni. Kezemet a szíve felé helyezem, Hirtelen feláll és lerántja a nadrágját, amit nem értek elsőre, de utána meglátom a vágásokat. Súlyosabb a helyzet, mint hittem.
- Én megmondtam hogy nem akarom megmutatni…- kezdene magyarázkodni, de nem hagyom.
- Egy ilyen görény miatt…- elszörnyülködve nézzem – Egy ilyen görény miatt mi a francért okozol magadnak ekkora fájdalmat?
- Talán ezzel vezetem le a lelki fájdalmakat. – sóhajt fel.
Végighúzom a kezem az egyik vágáson, amibe beleremeg. – Köszönöm, hogy megmutattad. Most öltözz fel. – simítok végig a karján. Még a lábai is szépek a vágások ellenére is, de nem szabad ilyennel foglalkoznom most.
- Most sajnálsz igaz? – nevet fel keserűen és visszaöltözik.
- Tévedsz. Nem sajnállak, vagyis nem úgy ahogyan te hiszed. – leülök a kanapéra. – Gyere ülj le mellém. – mutatok magam mellé. – Itt kényelmesebb. – mosolygok rá.
- Ezen ne múljék. – foglal mellettem helyet.
- Tudod, amikor én elveszítettem a szerelmem nagyon összetörtem. Otthagytam az egyetemet és haza költöztem, mert előtte együtt laktunk. Úgy éreztem vége az életemnek. 3 évig voltunk együtt és pont az évfordulónk napján ölték meg. – itt a hangom picit megremeg. – Fél évig jártam terápiára, úgy mint most te hozzám. Majd rájöttem ez így nem mehet tovább és visszamentem tanulni és ismét élni kezdtem. Tudom jól, hogy más a helyzetünk, de ennyit jegyezz meg nem szégyen segítséget kérni. Néha egy idegen előbb tud segíteni, mint egy barát. Olykor könnyebb megnyílni is. – fejtem ki a gondolataim.
- Tudod tényleg mindig úgy képzeltem a dilidokikat, hogy idősebb fazonok és hülye kérdéseket tesznek fel közben firkálgatnak az más kérdés, hogy figyelnek e ja és mindenféle gyógyszert adnak. Te viszont teljesen más vagy gondolom ezzel a módszerrel sok sikert érsz el. – mosolyodik el.
- Nem panaszkodom, de azért sok nehéz esetem van, de szeretek másokon segíteni. – tényleg erre születtem.
- Egy orvos, aki segíteni akar tényleg ez is ritka. Amúgy tényleg igazad van, de hát tudod egy ilyen kemény csávónak hoznia kell a formáját és tartani magát. – nevet fel. Nem csak jóképű, hanem még humoros is. Ilyen pasival miért nem találkozok, mondjuk egy bárba?
- Tudod minden köztünk marad. Még ha sírsz az is. – pimaszkodok.
- Előbb siratnálak meg én téged. – nevet fel.
- Nehéz dolgod lenne. – kacsintok rá. - Azt mondod keményen iszol az mégis mit jelent? Napi szinten mondjuk este minimum egy üveggel? Egyedül vagy mással? – váltok ismét komolyabbra témára.
- Te aztán értesz a témaváltáshoz. – mosolyodik el. – Nos változó a fő, hogy erős legyen. Egyedül vagy buliba az is változik. – vonja meg a vállát. – Mit jelent? Úgy leiszom magam, hogy ne tudjak a külvilágról.
- Arra még nem gondoltál, ha ezt folytatod nem csak az egészséged teszed tönkre, hanem úgy az egész életed? Most biztos tudod azért kontrolálni még magad, de mi van ha ez kihat később a munkádra is? Szereted csinálni nem? Ne értsd félre nem akarlak kioktatni nem arra vagyok én, de akkor te ennél többet érsz. - erős férfinak tűnik tudom összetudná szedni magát, ha megkapja a kellő segítséget arra meg itt vagyok én.
- Miből gondolod, hogy többet érek? Nem is ismersz. Lehet egy utolsó rohadék vagyok és most oké ért egy csalódás, de amúgy egy görény is lehetek. Erre nem gondoltál még? – vonja fel a szemöldökét.
- A munkámhoz nagyon fontos, hogy jó emberismerő legyek és ritkán tévedek. Kétlem, hogy egy utolsó rohadék vagy sőt biztos, hogy nem. Nem vagy tökéletes és lemerem fogadni te is voltál többször szemét és bántottál másokat, de ki nem? Amúgy meg, ha tényleg egy utolsó rohadék lennél, akkor is most te vagy padlón és azért jöttél, hogy segítsek. Érted már? Mondhatsz bármit akkor is segíteni fogok. Nincs esélyed ellenem. – minden egyes szavamból csak úgy árad a magabiztosság.
Karakter: Amori Asato Megjegyzés: William páciensemnek
- Nem lenne egyszerűbb ha elmondanám miért küldtek ide te adnál valami bogyót és akkor írnék valami ajánlást hogy mennyire szuperül meg gyógyítottál? – ha erre vágyik nagyon rossz embernél jár.
- Látom nem érted – mosolyodom el – ha adnék valami gyógyszert akkor te begyógyszerezve élnél a saját kis világodban. Viszont ha valakivel meg tudod vitatni a problémáidat akkor sokkal ki egyensúlyozottabb leszel. Ezért kérlek arra hogy először csak beszél valami bármit magadról.
- Háát jó – örülök, hogy belemegy – szóval egy átlagos polgár családba születtem és van még négy testvérem. Egy ideig az orvosira jártam de untam ezért inkább újságíró lettem és most van egy kurva jó melóm, egy kibaszott szép házam, és két kurva aranyos kutyám. Tehát részemről szép az élet.
- És élet társa van? – kérdez rá. Viszont meglep, hogy orvosnak készült nem mondanám meg róla, bár rólam se mondják meg sokan.
- Volt… - szóval érzékeny erre a témára.
- Mi történt vele? – kérdezem kíváncsian. Gondolom emiatt van itt, hiszen a többi amiket elmondott az mind szép és jó.
- Hosszú történet…
- Van időnk. – fogom meg kezét és rá is mosolygok bíztatóan, ezért van itt, hogy segítsek neki.
- 15 éves korom óta hivatalosan is melegnek tekintem magam mióta megkeféltem az egyik focis társamat az öltözőben. 2 évi gyönyörű együttlét után a szülei rájöttek, és elküldték átnevelésre valami világ végi helyre. Aztán az évek egyre csak teltek és nem volt egy komolyabb kapcsolatom sem. Majd végül össze ismerkedtem egy nagyon helyes sráccal vele 5 évig voltam együtt…- szóval meleg ez egyre érdekesebb.
- Mi történt? – kérdezem tovább.
- Közölte hogy egy mocskos buzi vagyok és soha többé nem akar látni… - nem csodálom, hogy ki van – ez történt 1 hónapja az 5 évfordulónkon. És azóta tudat alatti önpusztításba kezdtem.
Ez szép megértem, hogy ki van. Az emberek tényleg undorítónak tudnak lenni.
- Tudod, hogy most nehéz, de nem éri meg, hogy saját magadban tegyél kárt főleg egy ilyen miatt. – mondom komolyabban.
- Igen más is ezt mondja, de tanácsot könnyebb adni, mint megfogadni. – sóhajt fel.
- Igen ezzel tisztában vagyok és egyet is értek, de azért vagy itt, hogy segítsek neked. – mosolygók rá. – Zavar, ha rágyújtok? – kérdezem hirtelen elővéve a cigim.
- Igen azért vagyok itt majd kiderül mi lesz. – bizalmatlan még megértem. – Nem zavar, de csak akkor nem, ha én is rágyújthatok el. – vigyorodik el.
- Csak nyugodtan. – mindketten rágyújtunk.
- Kérdezhetek tőled én is? – szív mélyet a cigiéből.
- Persze, hogy kérdhetsz. Te is mesélsz és én is én így szoktam csinálni. – kacsintok rá. Ezt se értik meg sokan, sőt nem is értenek vele egyet, de én magasról leszarom.
- Volt már szerelmi csalódásod? – sejthetem volna, hogy valami ilyesmit kérdezz.
- Szerelmi csalódásom nem volt, de azt tudom jól milyen elveszíteni valakit, akit szeretsz. – felelem komorabban. – Az egyetlen férfi, akit szeretem és jártam vele őt megölték a szemem láttára. – megdöbben, gondolom nem ilyen válaszra számított na meg, hogy ilyen simán bevallom, hogy meleg vagyok én is.
- Sajnálom. Értek hozzá, hogy olyat kérdezzek amit neki. – sóhajt fel.
- Ne sajnáld nem tudhattad na meg én mondtam, hogy kérdezz nyugodtan és amúgy is régen történt. – mosolygók rá nyugtatóan. Igaz régen volt és a mai napig fáj, de ezt nem mutatom ki.
- Ez igaz. Azóta nem is volt senkid?
- Maradok a kalandoknál és ez bőven elég nekem. – tisztában vagyok vele ez gyávaság részemről, és mostanság egyre többször gondolok arra, hogy jó lenne egy állandó társ, de még se engedek igaz jelentkező lenne, de egy se olyan, aki megütné a mércét, ah mégis meg gondolnám magam.
- Megértem. Óvod magad igaz? – egyre jobban kezd feloldódni.
- Pontosan úgy, ahogy mondod. – bólintok és elnyomom a cigim.
- Áruld már el nekem hány éves vagy? Nem mondanám meg rólad, hogy orvos vagy. Olyan fiatalnak nézel ki. – mér végig ismét.
- 32 évesen nem is vagyok öreg. – nevetek fel. – Senki nem szokta elhinni se a korom se a munkám. – én ezt kifejezetten élvezem.
- Persze, hogy nem, de úgy egy 10 évvel fiatalabbnak néztelek. Na jó talán 23 – 24 évesnek esetleg. – kuncog.
- Élvezem is nagyon, hogy fiatalabbnak néznek. – vigyorgok. – Viszont evezzünk most komolyabb témákra. Mióta a párod elhagyott milyen gondolatok járnak a fejedbe? Mire gondolsz az önpusztítás alatt? – kérdezem már komolyabb hangnemben.
Szerkesztve Felicity által @ 2012. 03. 10. 15:40:43
Az órám reggel 5 – kor csörög. Kissé fáradtan kelek talán aludhattam olyan 4 órát, de majd a kávé segít. Ma hosszú napom lesz. Az intézeten kívül még bemegyek egy kórházba, majd a magánrendelőmbe. Unatkozni nem fogok az is biztos. Megiszom a reggeli kávém és rágyújtok, majd elkészülök. Most is egy vörös ing mellett döntök. Nem a nyakláncom veszem fel, hanem inkább egy vékonyabb fekete sálat. Nem sokan tudnak a sérülésemről és jobb is így. Miután mindennel elkészülök, elmegyek először az intézetbe. Meglátogatom a szokásos betegeim. Sokkal jobb állapotban vannak mióta én kezel őket, de tény, hogy nem fognak innét kijutni. Órákkal később átmegyek a kórházba. Semmi érdekes nem fogad csak a szokásos. Jó lenne már valaki akiben van egy kis kihívás.
Miután végzek pár kollégámmal megebédelek, majd elmegyek a rendelőmbe. Ide teljesen más betegek érkeznek. Inkább lelki problémákkal küzdenek, de általában súlyosabbakkal. Volt már rá példa, hogy beutaltam őket az elmegyógyintézetbe.
Beérve köszönök az asszisztensemnek, majd bevonulok az irodámba. Hamarosan megérkezik az új páciensem. Nem tudok róla semmit csak a nevét, de semmi többet. William Kein. Tetszik a neve kíváncsi vagyok milyen is lehet. Amíg meg nem érkezik addig egy cikkemet folytatom, addig írom amíg be nem szól az asszisztensnőm.
- Dr. Asato megérkezett a páciense. – szól be.
- Engedje be, kérem. – válaszolok, majd nyílik az ajtó és egy igen jóképű nem mindennapi pasi lép be az ajtón.
Vörös haja ami csattal van néhol eltűzve még jobban vonzza a tekintetet. Micsoda szemei vannak igen csak babonázó.
- Jó napot. Dr. Amori Asato vagyok. – lépek elé és kezet nyújtok.
- William Kein. Örvendek. – fog velem kezet. Kézfogása erős jellemre utal.
- Nos William szólíts csak Asatonak és tegezzük egymást, ha megfelel. – közvetlen vagyok, mint mindig.
- Rendben benne vagyok. – bólint. Végigmér engem. Lemerem fogadni ő is fiatalabbnak nézz a koromnál, ahogyan másik is ezt szokták tenni.
- Foglalj helyet, ahol jól esik. – mutatok a székre az egyik kezemmel, a másikkal pedig a kanapéra. Az asztalomnál lévő széknél foglal helyet. Megkerülöm az asztalom, majd leülök én is.
- Esetleg kérsz valamit? Kávét? Üdítőt vagy vizet? – ezzel is próbálom oldani a helyzetet. Elvégre még is csak egy orvosnál van hiába vagyok más, mint a többi.
- Most semmit. Kösz. – feleli. Egyre kíváncsibb vagyok vajon miért is van itt.
- Rendben. Nem tudom voltál e már orvosnál, de szeretném, ha elengednéd magad. Gondolj arra, hogy egy haveroddal beszélgetsz és nem egy dokival, oké? – mosolygok rá bíztatóan.
- Aki ajánlott mondta, hogy más vagy és tényleg már így elsőre is és remélem ezzel nem sértelek meg. – küld nekem egy mosolyt. Így még helyesebb.
- Inkább bóknak veszem. – nevetek fel. - Akkor mesélj magadról, amit csak gondolsz. – hátradőlök, és kényelembe helyezem magam. Szeretnék előbb pár dolgot megtudni róla, hiszen ez fontos, na meg nem akarok rögtön a közepébe vágni.
Amikor reggel elindultam a szokásos kis körutamra, még fogalmam sem volt arról, hogy nem egyedül térek majd haza.
A szokásos körút minden reggel ugyanaz. Otthonról indulok, első utam a klubhoz vezet, ott megnézem, hogy minden rendben van-e, megnézem a bent lakó hostokat, ha kell nekik, akkor a szomszédos kis üzletből viszek valami péksüteményt, de általában nem kérik. Megbeszéljük, hogy délután mikorra jövök be, és megyek is tovább.
Na, igen. Bent lakó hostok. Azért, hogy állandóan ott élhetnek, lakbérként a takarítást, a klub teljes tisztán tartását fizetik és a fizetésükből öt százalékot. Jelenleg hárman vannak ilyenek, nagyon kedves fiúk mindannyian.
A körút következő állomása a mosoda. Beadom a tegnap esti öltönyt, tisztítsák csak ki, nekem nem kell füstszagúan. Ezt követően egy gyors masszázs a legédesebb masszőrfiúnál a városban, majd a könyvelőm, egy kisbolt és végül haza.
Ma a bolt és a haza között jártam épp, amikor szimplán csak jót akartam cselekedni, és megmenteni egy fiatal, szőke, messziről kifejezetten szép fiút attól, hogy egy állat megerőszakolja. Azonban olyan dologba keveredtem...
Csak állok, és nézem a véres ruhát. A fiú velem szemben áll, és olyan őrülten csillog a szeme. Vegyük szépen sorba, mit tehetek.
Ha most elkezdem faggatni, hogy melyik intézetből szökött, merthogy szökött az teljesen biztos, ideges lesz.
Vagy megpróbálok vele szót érteni, hátha nem is olyan vészes az elmebetegsége. Merthogy van neki, az a tekintetéből is süt, és egyébként is, ki jár pizsamában ilyenkor az utcán... Oké.
- Hé, jól vagy? - kérdezem kedvesen, mire rám néz. Mélyen a szemembe néz azokkal a majdnemfekete íriszekkel, és tényleg... szép.
- Zuhanyozni szeretnék, és valami étel is jól esne, de tényleg minden rendben - mosolyog rám. Végignézek rajta... nos igen. Ha így fogom és felviszem, akkor aláírom a saját bírósági idézésemet. Véres ruhában, kórházi pizsamában egy fiatal fiút cipelek felfelé, miközben köztudottan host vagyok és meleg. A kamik sem mentenek meg a végtől.
- Itt van a kocsim a sarok - mutatok ujjammal az említett sarok felé. - Felviszlek magamhoz, ha gondolod, van kajám és zuhanyozhatsz is - mosolygok rá. Ő végignéz rajtam, és bólint, de így mégsem járkálhat... leveszem a zakómat... rááldozom. van még kilencvenkilenc, és majd úgyis veszek egyet, hogy száz legyen. Leveszem, és a vállára adom. - Vedd ezt fel - kérem nyugodtan. - Meg is fázol és így véresen már feltűnő is vagy.
- Az baj? - kérdez vissza azonnal.
- Nem, nem baj, csak nem akarom, hogy az emberek kérdezősködjenek - felelem, és rájövök, hogy talán életem legnagyobb hibáját követem el, de nem visszakozhatok. Végülis... nem félek tőle. Kedves aranyos fiú és gondolom rá is valamennyire igaz lehet, hogy ha nem piszkálom, akkor nem robban. Ez így szokott lenni. Akit intézetben kezelnek, márpedig ezt a srácot tuti, hogy ott kezelik, ennyire már vagyok jó emberismerő és megfigyelő, szóval. Akit intézetben kezelnek, azok többségében azért romlanak le annyira, mert állandóan körüllengik őket és éreztetik velük a bajt, na meg a gyógyszerek...
***
Simán hazaérünk. Mármint majdnem olyan sima, ahogy tervezem, de azért a portás még megkérdezi, hogy ki ez, mire csak leintem, és megyünk is tovább. A liftben felsóhajtok, és lopva rá pillantok.
Szép, szőke haj, karcsú test, formás lábak és csinos, kerek fenék. Az ujjai szépek és vékonyak, a kézfején nem düllednek ki az erek és a bőre is csak annyira fehér, amennyire még izgató. Az orra pisze, az ajkai szépek, szabályosak. Alapjában véve nem egy erotikus látvány, inkább szép. Kifejezetten szép, és nem izgató. Ez az érdekes benne, ezért izgatja talán a fantáziámat. Tekintve, hogy a munkámban izgató fiúkkal dolgozom, a szép olyan ritka adomány. És most itt egy szép, szőke fiú, akinek fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és mennyi pénzem van, és nem azért akar feljönni, mert host akar lenni, hanem zuhany kell neki és étel. Ha beteg is... akkor is tetszik.
Felérve nyitom neki az ajtót, ő pedig kíváncsi szemekkel néz szét.
- Az emelet csak az enyém, de ha valami baj van, bentről tudod hívni a portást és a rendőrséget is - mondom neki. - De sosem szokott gond lenni - mosolygok rá, és be is engedem. - Nézz szét nyugodtan, mindjárt keresek neked törülközőt, váltás ruhát és amíg zuhanyozol, készítek valamit - szólok még utána, miközben már a nappalimban nézelődik. Mi tagadás, szép, nagy lakás, egyedi berendezéssel, inkább minimalista stílusban. Nincs sok bútor, nem szeretem a zsúfoltságot. A terasz is szép, talán később azt is megmutatom neki.
Mikor összeszedem a holmikat, már a fürdőben találok rá. Ahogy veszi lle magáról a pizsamát, elém tárul a felsőteste, és nyelnem kell egyet. Még mindig szép... és még mindig nem izgató. Mármint... ez így nem helyes. Pont azért veszettül izgató, mert szép.
- Leteszem a ruhákat és törülközőt a mosógépre - jegyzem még meg. - Ha baj van szólj, bármelyik tusfürdőt használhatod. - Mielőtt szólhatna kilépek. Sok ez nekem. Helyes, fiatal, szőke, és meztelen. nem... de nem szabad.
Mire elkészül, kész vagyok a párolt zöldséggel és a sült hússal, és mosolyogva tálalok neki. Valamennyire sikerült megnyugodnom, így nem lehet baj.
- Nem tudom, hogy meddig szeretnél maradni - kezdem. - Nem zavarsz, egyedül élek, maradhatsz, amíg akarsz, csak az este miatt kérdezem, mert nekem be kell mennem dolgozni majd.
- Mit dolgozol? - kérdezi azonnal. Gyorsan vág az esze is, az tuti.
- Egy hostklub vezetője vagyok - mondom, és nyelek egyet. - De ne félj, attól, hogy meleg vagyok, nem lesz bajod - mondom nyugtatóan. - Nem teszek veled semmit, még csak nem is foglak zavarni.
