A fõnök szól nekem, hogy várhatólag ma Tom be fog nézni mivel jöttek új cd-k amiket még nekem is át kell néznem. Csak bólintok erre a ténymegállapításra az új szerzemények közül egyet elpakolok a törzsvendégnek. Majd felvéve a dobozt megyek a pulthoz és elkezdem feltölteni a sorokat. Oda pillantok az eladópulthoz és konstatálom. Lezártam a kasszát. Pont amikor végzek a pakolással megjön Tom egy hölgyemény társaságában lép be az üzletbe.
A hölgy elkezd nézelõdni Tom pedig oda jön hozzá mire kezet fogok vele.
- Megjöttek a cd-k? - mosolyog rám várakozó teljesen. - Vagyis jobban mondva szólt a tulaj, hogy jó lenne, ha benéznék.
- Igen mindbõl pakoltam el neked egyet. Nem tudtam pontosan melyik is érdekel. - azzal elõveszem a cd-ket és elé pakolom. - Na és, hogy halad a mai napod? Sok bûnös lélek megkeresett már? - vigyorgok rá.
- Ja persze meg is rontottam õket nem tudtad? - nevet fel és nézegeti a szerzeményeket.
- Nem is te lennél, ha nem így lenne még a végén csalódnék. - mondtam neki mire felpillant rám.
- Remélem eljössz ma... - kiveszi a szerencsés nyertest akit megvesz én pedig elpakolom a fennmaradó pár darabot.
- Nem lehet, késõ este zárok. - mondtam neki ekkor jött oda a lány akivel érkezett.
- Meg vannak a cd-k? – Kérdezte Tomtól. Valaki nagyon ideges és már menne. Remek még egy én vagyok ki vagyok leányzóval hozott össze a sors?
- Ja. – Vigyorog a csajra majd hozzám fordul. – Na de este nehogy már itt kuksolj gyere át a bárba, a banda is fel lép. A vendégem leszel, és azt iszol amit akarsz.
- Hmm végül is bezárhatok elõbb. Jó rendben elmegyek. – egyezek bele nagy nehezen. Ez a félnótás hülye meg egy diadalittas mosoly kíséretében kifizeti a cd-t és távoznak.
Utánuk nézve megrázom a fejemet. Olyan akár egy nagy gyerek, de ki hinné el, hogy nem az? Szerintem senki sem. Na mindegy ideje a munkára koncentrálni, vagy a fõnök igen csak kitér a hitébõl.

Este sikeresen bezárom elõbb a kócerájt így el tudok menni Tomék fellépésére. Akkor látom meg a lányt, akivel jött. Nocsak õ is a banda tagja? Ez nekem nagyon új információ a jó öreg Tom sohasem beszélt róla. Mindegy is. Ami késik nem múlik, ahogy a mondás tartja. Elég jó kis hangulatot rittyentettek ide, nem is olyan rossz. A közönség majd ki bújik a bõrébõl, talán úgy tudnám ezt jellemezni mint amikor egy ötéves gyereknek oda adod az annyira vágyott könyvet, vagy játékot. Szünetet tartanak ekkor szeretnék eljutni a pulthoz esetleges itóka reményében. Megcsapja a fülemet még a hangzavar ellenére is egy beszélgetés foszlány, lássuk be. A pasas hangszíne marhára nem tetszik. Feléjük fordulok, hogy láthassam a jelenetet.

-Szia kislány, nincs kedved beszélgetni. – amint elnézem ezeket a csodálatos eseményeket rájövök a pasas padló részeg. Szuper. Vajon a nagy bátorság addig is kiterjed, hogy egy betört orral távozzék?
- Eresszél el! - mérgesebb hangszínre vált.
- Jaj ne legyél már ilyen.... - mondta a pasas nagy meggyõzõdéssel, de a jelek szerint nem sokat tudott ezáltal kicsikarni a dologból. Így odalépek nagy hetykén.
- Nem hallodat nem akar veled társalkodni. – fogom meg a csaj vállát miközben oda vakkantóm Mr. Taj részegnek a véleményemet. Persze erre fülét meg a farkát is behúzza és elkotródik morgolódva. Helyes. Nagyon helyes. Különben arcplasztikát végeztem volna azon a csinos kis pofiján. A lány ekkor fordul felém majd megszólal.
- Köszönöm. – nézett rám nagy hálásan. Na még ilyen sem volt általában még én is kapok egy adag fejmosást miszerint õ bizony megoldotta volna a helyzetet.
- Igazán nincs mit. Gondoltam besegítek... eléggé izomagynak hitte magát, bár a bátorsága eddig tartott ki. - mormogtam és zsebre dugom a kezeimet.
- Kérsz egy italt? - kérdezte hirtelen tõlem.
- Igen, valójában azért indultam mikor meghallottam eme közjátékot. Jól nyomjátok, eléggé bepörgött a nép. - bökök a sok ember felé és elindulok a lánnyal.
- Valóban így van. Tom miatt jöttél el nem igaz? - pillantott rám én pedig felhúztam egyik szemöldökömet.
- Igen, õ miatta jöttem el mivel a legjobb barátom lett a sok cd vásárlása alatt. Miért ti talán jártok? - kérdeztem meg csak úgy mellékesen. Egyik eshetõség, hogy ki fog akadni. A másik viszont az... talán igazat mond és bevallja.
- Mi? Nem! Egyáltalán nem járunk. Gyerek korom óta ismerem, de ennyi az egész. - mondtam zavarodottan.
Egy nagy csapást érzek egyszerre mind két vállamon. Ekkor ugrik majdnem a nyakamba az-az idióta Tom. Hátranézek rá gyilkos tekintettel persze õ meg elkezd ezen röhögni. Milyen bájos.
- Te hülye fasz. Még egy ilyen és kasztrált hölgyet csinálok belõled. - mondtam halálos komolysággal a hangomban.
- Jól van már Alex! Ne légy ilyen ünneprontó manó. Nézd meg fasza a buli is te meg itt dünnyögsz. - pattogott tovább nekem mint valami nikkelbolha. Remek ilyenkor szívesen lecsapnám mint a taxamétert.
- Nem én mentem a másik embernek úgy mint egy kamion Mr. Tökéletes! - mondtam és nem erõsen, de hasba vágtam.
- Hé! Az én értékes gyomromat te csak ne molesztáld. - morogja és megborzolja a hajamat.
- Kösz a sérót hajszobrászkám. Inkább adj inni porzik a torkom. - mondtam neki vigyorogva.
Sóhajtva vonszolja magát a pulthoz, hoz mind a hármónknak itókát ennél jobb nem is kell. Vigyorogva elveszem majd rá pillantok a csajra. Nem is tudom a nevét most tudatosul bennem.
- Téged hogy hívnak? - érdeklõdöm tõle. Majdnem kiköpi az innivalót. - Hû ilyen hatással sem voltam még nõre. - hümmögõm mire ez a hülye Tom megint hátba vág.
- Te amúgy sem vagy jó hatással a nõkre öreg. - mondja mire megint kap egy könyökölõs randit a gyomrába.
- Cissy Maund. - válaszolja mire újra rá irányítom a tekintetemet.
- Örvendek a találkozásnak. Tudod Tomnak elég rossz a memóriája. Alexander Swallow vagyok. - mutatkoztam be neki. Persze haverom pedig gõz erõvel gondolta arra milyen jó lenne megszívatni engem.
- Alex, nincs kedved itt maradni a buli után? Tudod mint a régi szééép idõkben. - nevetett mire gyanúsan összeszûkítem a szemeimet.
- Tom nem ajánlom neked, hogy valamit csinálj és épp ezért szépen hazafogok menni. Elég baromságot csináltál régen is. - mondtam halálos komolysággal mire látom kezdi bevágni a durcást.
- Fiúk, mirõl van szó? - szól közben Cissy mire felé pillantok.
- Csak annyi, hogy ez a jó madár azt hiszi kicseszhet velem. Pedig nem szóval a Tom fiú le fog ülni a fenekére. - jelentettem ki majd beleittam az italomba. - Én pedig most kimegyek rágyújtani. - azzal már vettem elõ a cigis dobozomat, na meg az öngyújtót. Amikor kiértem a friss levegõre rögtön rá is gyújtottam a koporsószögre.
Azon kezd kattogni a szürkeállományom vajon miért szorgalmazza Tom ezt a „gyere el mindig a bandával mindenhova dumát”. Lehet már én vagyok paranoiás, beleképzelek többet mint kellene, viszont az sem biztos, hogy nincs igazam. Hümmögve szívok bele a cigimbe majd felpillantok az éjszakai égboltra, úgy fújom ki a füstöt. Valamiért a gondolataimba bemászik Cissy képe. Furcsa lány. Mondjuk én beszélek pont? Lehetséges nálam érdekesebb embert nem is kell találni. Lázadozom és cigizem. 19 évesen már dolgozom, bár ez nem valami nagy egyéni rekord. Tinik vagy már jobban fogalmazva fiatal felnõttek ezrei szorgoskodnak mint a hangyák. Megélhetésért, iskola miatt esetleg mert lusták fõiskolára járni. Erre a gondolatra elhúzom a számat fitymálóan. Igazándiból bármit teszel az a felnõtteknek akik azt hiszik õk mindent tudnak... soha sem lesz jó. Ajtó csapódásra rezzenek össze és kapom a hang irányába fejemet. A hirtelen világosság bántja retinámat, ám amikor becsukódik a kijáratot biztosító tárgy ekkor pillantom meg Cissyt. No fene! Idekint a kis dobos asszonyka?

- Na te mit keresel erre amerre még a madár sem jár? Azt hittem tovább õrjöng a közönség miközben zenéltek. - morogtam és újból megszívom a koporsószöget.
- Még mindig kint vagy? - hökköl hátra. Aha. Válaszolni a kérdésre meg luxus. Jellemzõ. - Csak friss levegõt jöttem szívni. - végül csak kinyögte a választ. Bravó!
- Aha. - mondtam nagy meggyõzõdéssel. Megint az égboltot kémlelem nincs nagy kedvem haza menni. Viszont arra sincs nagy hajlandóságom, hogy Tom szívatását végigéljem.
- Látom nagy az életkedved. - szólalt meg nagy beszélgetõpartnerem.
- Igen mint láthatod iszonyatosan. - felhörpintem italomat, elnyomom a cigit és elrugaszkodom a faltól.
- Tommal régóta ismeritek egymást amint látom. - figyelt engem valami nagy ügybuzgósággal.
- Igen mióta felvettek a zeneboltba eladónak, megyek elköszönök tõle. Meg téged bekísérlek mert a végén újra beléd kötnek. - mondtam a leányzónak. Kinyitottam elõtte az ajtót és rá pillantottam várakozás teljesen majd a fejemmel intettem, hogy induljon meg szépen.

Ismételten logók a suliból, már nem is nagyon izgat a dolog. Otthon sem akarok maradni így kizárásos alapon marad az utca. Egy darabig sétálgatok, majd elmegyek abba a bárba ahol fellépni szoktunk. Senki sincs itt, legalábbis úgy tûnik, aztán hátulról egy ismerõs alak sétál ki.

-Cissy mit keresel itt? Nem suliba kéne lenned? – Tom az énekesünk, és egyben a tulaj fia is. A kérdésre csak megvonom a vállamat.

-Nem érdekel az iskola. – Tom komoran néz rám. Két fejel magasabb nálam, félhosszú barna haja mindig össze vissza áll. A barátnõim többször megkérdezték már miért nem jövök vele össze, hisz olyan jóképû. Igaz hogy az, nagyon is, de Tomot kiskorom óta ismerem és soha nem gondoltam rá úgy.

-Jó akkor megint leülünk majd és megint elmagyarázom hogy ne cseszd el az életed. De most elsõnek is eljössz velem a cd-boltba. – Felsóhajtok, de végül bólintok. Tom össze szed ezt, azt, bezárkózik aztán elindulunk a boltba. Van egy kedvenc boltja ahová rendszeresen jár, ismeri a tulajt, így mindig ha érkezik valami új akkor szól neki. Lassan sétálgatunk közben hallgatom a hegyi beszédét arról hogy ne legyek már hülye, és járjak szépen iskolába. Persze õ sem fejezte be, szóval nem tudom mit prédikál nekem.

- De te sem fejezted be a sulit. – Nézek rá.

- Igaz, de most vendéglátóst fejezem be, így apa rám hagyhatja majd a bárt.

- Jó akkor te meg majd felveszel pultosnak. – Vigyorogok rá.

- Szerintem a legtöbb vendéget megvernéd. Na de itt is vagyunk. – Belépünk az üzletbe, õ egybõl elmegy az eladó sráchoz hogy beszéljenek én meg a cd-et nézegetem. Aztán oda sétálok melléjük. Az eladósrácnak rövid kócos fekete haja van és ugyan ilyen sötét szeme. Tommal beszélget, aztán rám pillant.

- Meg vannak a cd-k? – Kérdezem Tomtól.

- Ja. – Vigyorog. – Na de este nehogy már itt kuksolj gyere át a bárba, a banda is fel lép. A vendégem leszel, és azt iszol amit akarsz.

- Hmm végül is bezárhatok elõbb. Jó rendben elmegyek. – Egyezik bele, Tom diadalmasan mosolyog, kifizeti a cd-et aztán távozunk. Vissza megyünk a bárban õ tesz vesz én meg gyakorolok egy kicsit.    

Aztán estére már tömve van a bár, mindig sokan szoktak lenni de valahogy most még az átlagosnál is többen vannak. Mindenesetre a hangulat pazar. Már jó ideje játszunk és most éppen szünetet tartunk. A pultig próbálok eljutni amikor egy nagydarab fickó elém áll. Semmi kedvem hogy most egy ilyen alak elkezdjen kötözködni.

-Szia kis lány, nincs kedved beszélgetni. – A fickó már most kotta részeg. Megpróbálom kikerülni de elkapja a karom.

-Ereszél el!

- Jaj ne legyél már ilyen....

- Nem hallodat nem akar veled társalkodni. – Valami megfogja a vállam, kérdõn fel pillantok. Az eladó srác. Az alak morog valamit de inkább elenged. Megvárom, amíg elmegy, majd a fiú felé fordulok.

- Köszönöm. – Nézek rá hálásan.  

A vacsora kellemesen telik, bár látom, hogy Shie nagyon furcsállja a fényûzést, meg hogy a személyzet mindenben a rendelkezésére áll, de hagyja, hogy a felszolgálók elvigyék a tányérokat, mikor végzünk.

 - Kérhetek tõled még egy nagy szívességet? – kérdi hirtelen.

 - Mi lenne az? – nézek rá udvariasan.

 - Hozd el Yuit…

 Tudom, mennyire aggódik a barátnõjéért. De nem kéne, hiszen Yui már régen biztonságban van. Nem vagyok olyan ostoba, hogy hagyjam, hogy azok a szemetek kifaggassák rólam és Shiérõl. Már jóval elõtte elküldtem érte Akirát, hogy hozza el.

 - Akiránál van már. Ne aggódj miatta.

 Látom, hogy a szemei tágra nyílnak, mint aki nem is tudja, mit gondoljon. Már épp szólni akar, amikor leintem. Vannak dolgok, amiket nem kell tudnia. Jobb így.

 - Van, amit nem kell tudnod, Shie. Ezt ne akard! – mondom kedvesen mosolyogva, és õ meg is érti. Okos kislány, nem fog faggatózni. Van, amit jobb titokban tartani.

 ~*~

Vacsora után fürdõt készíttetek magamnak. Kellemes meleg fürdõ, ahol kényelmesen kinyújtózhatok. Gondolom Shie is megfürdik, hiszen ráfér egy lazító fürdõ ezek után az izgalmak után. Becsukott szemmel fekszem a kádban, hiszen így a legjobb relaxálni. Ám hirtelen puha hangra leszek figyelmes. Mint amikor egy anyag, vagy ruha a földre hullik. Azonnal kinyitom a szemem, és Shie meztelen, fehér testével találom szemben magam, aki a kád mellett áll.

Gonoszul rám vigyorog, majd bemászik mellém a kádba. Épp szólalnék meg, amikor a mutatóujját a számra teszi, és ezzel elhallgattat. Igaza van, nem kellenek szavak.  

Lágyan kezdi mosni a hátam, masszírozza a vállamaimat, ami nagyon jólesik. Aztán megfordítom Shiét, és óvatosan simogatni kezdem, õ pedig a mellkasomhoz dõl és lehunyja a szemeit. Egész jó vele, meg kell hagyni.

- Ugye tudod, hogy ezt most nem úszod meg, Shie? – kérdem komolyan, a fülébe durzsolva, mire felkuncog. Én pedig oldala mentén, ágyéka felé kezdek haladni a kezemmel. Akarom õt.

- Szerinted akarnék én mást? – kérdi kacéran, és felém fordul. Ahogy látom, õ sem lenne ellene egy kis ágytornának

Ajkai után marok, és õ nem is ellenkezik, inkább visszacsókol, és ölembe ülve élvezi minden kényeztetõ mozdulatomat. A csípõmön köröz, farkam pedig már igen kemény. Nagyon akarom már õt érezni belülrõl is. De várni kell még.

- Tudod, hogy ezzel mennyire fel tudsz húzni, Shie? – kérdem rekedt hangon.

- Úgy nézek én ki, mint aki nem tudja, mi a jó egy férfinek? Ugyan kérlek… szerinted mûvészeti egyetemen mit csinálunk? – suttogja kéjesen a fülembe, majd beleharap a nyakam egy bizonyos pontjába, mire megremegek. Átkozott nõszemély, de nagyon jól csinálja.

- Mikor tervezed végre, hogy ráülsz szépen a farkamra és azon demonstrálod a csípõmozgásod? – kérdem vágytól fûtött hangon.

Kínzó lassúsággal ül a farkamra, de annyira lassan, hogy nem igaz. Érzem, hogy felnyög, amikor merev hímtagom egészen kitölti. Nemhiába szeretik a lányok, ha dugom õket. De tudom, hogy jó érzés neki, hogy feszítem õket belülrõl. Neki is jó, azért nyöszörög olyan kéjes hangon. Azonnal mozogni kezdek, hogy még beljebb lehessek benne, de a kezét a mellkasomra teszi. Mi a szar? Õ akar irányítani? Na, azt már nem, kisanyám! Engem senki sem irányíthat.

Azonnal felkapom, és tartva a csepp kis súlyát, a legközelebb alkalmatosság felé cipelem, ahol állva tudunk tovább szórakozni. Na igen, a mosdókagyló, de ez volt legközelebb. Nem mintha nem csináltam volna még mosdókagylóban. Felszisszen a hideg érintésre, de én csak kajánul vigyorgok rá.  

- Elsõ szabály: nekem senki nem dirigál, még a szexben sem. Második szabály: büntetés jár ám, ha rosszalkodunk… - mondom, hogy tisztázzuk a játékszabályokat. Erre kéjesen végignyal ajkain, mire szenvedélyesen megcsókolom, majd a játékot mellei kényeztetésével folytatom.

Formás kis mellei vannak, meg kell hagyni. Rugalmasak, kerekek, kemények, nem is kell sok idõ, hogy mellbimbói megkeményedjenek ujjaim és nyelvem alatt.

Tetszik neki a játék, ahogy látom. Lábait derekamra kulcsolja, hogy teljesen, tövig benne lehessek. Reszketegen nyög fel minden egyes mozdulatomra, ahogy ki-be járok benne. Kényelmes vágtába kezdek, miközben élvezem, hogy finom, puha kezeivel felsõtestemet simogatja, kényezteti. Melleit szívogatom. Még sosem volt dolgom ilyen bigével, mint õ. Azt hiszem, vele nemcsak egy éjszakát fogok eltölteni. Máskülönben minek tepertem volna utána annyit, ha nem érdekelne? Õ a legjobb csaj, akivel eddig dolgom volt életem során.

- Ngh… Shhhh… ezz… kurvajóh. Ahh. Ngh… - nyöszörög alattam élvetegen, engem pedig, mintha hájjal kenegetnének. Jólesik ezt hallani egy nõ szájából.

- Nyögjél csak, édes. Az a dolgod. A többit bízd csak rám…. – suttogom a fülébe halkan.

- Hagyd, hogy én is kiélvezzem a játékot, nem jó, ha csak te játszol, Shinya-sama…- mosolyog rám vágytól ködös tekintettel.

Egy szót sem szólok, csak gyorsabb iramra váltok. Hallom, hogy nyöszörög, könyörög, hogy még, hogy ne hagyjam abba. Nem is áll szándékomban. Melleirõl lassan áttérek formás, már kissé izzadtságtól csillogó vállára, majd nyakát kezdem finoman harapdálni, nyalogatni, csókolgatni.

- Még… gyorsabban… ne hagyd… abba… - suttogja kéjesen, én pedig eleget teszek a kívánságának.

De persze nem váltok túl gyors iramra, azt akarom, hogy sokáig tartson, hogy sokáig élvezzük mindketten a szexet. Akarom ezt a lányt, nagyon is akarom. Azt akarom, hogy jó éjszakánk legyen együtt. Azt hiszem, ma éjjel velem fog aludni, nem fogom elengedni, és talán megengedem neki, hogy megmutassa, mit tudnak a kínai nõk. Hátát simogatom, miközben õ nyakamat, melkasomat kényzteti, megszopja mellbimbóimat, mire én is felnyögök. Istenem, micsoda remek nõt fogtam ki magamnak. Nemcsak okos és szép, de a szexben is jó.

Végül hosszú percekkel késõbb érzem, hogy közel a vég, érzem, hogy el fogok menni. Testem megfeszül, ahogy az övé is, amikor egyszerre élvezünk el, és én beleélvezek. Még végzek pár utómozgást, mielõtt kihúzódnék belõle. Shie lábai remegnek, ahogy a padlóra eresztem õt, így nem is engedem el. Hozzám bújik, a teste remeg az orgazmustól. Szerintem nemigen lehetett még ilyen élményben része. Halkan piheg, testünk ragad az izzadságtól, a spermától, de nem baj. Ez volt életem legjobb élménye egy nõnemû lénnyel. Még én is kifáradtam, kissé nehezen is veszem a levegõt. Kell vagy tíz perc, mire én is összeszedem magam. Az arcát nézem, azt a gyönyörû, kielégült arcát, amely arról tanúskodik, nagyon is élvezte a dolgot.

- Nos? – suttogom a fülébe. – Élvezted, édesem?

- Igen… - sóhajtja kimerülten. – Shinya-sama ez… csodálatos volt…

- Le kéne fürdenünk – mondom halkan. Közben reménykedem, van nála tabletta, vagy ilyesmi, mert nagyon nem szeretném, ha itt teherbe esne nekem. Nem akarok még gyereket. Utálom a kölyköket.

Bénultan bólint, mire felkapom, és visszamegyünk a kádba. A víz még meleg, így lemosakszunk. A fürdõ jót tesz, Shie is visszanyeri az eszét, de bújik hozzám. Basszus, ez belém zúgott?! Hát… végülis, nekem sem közömbös a kicsike, de hogy szerelmes lennék belé? Nem tudom. Talán. Azt se tudom, az milyen.

Rám néz, és mosolyog. Olyan gyönyörû mosolya van. Lágyan megcsókolom. Sosem csináltam még ilyet. Átöleli a nyakam, és viszonozza a csókot, de érzem, most nem akar többet. Most nem, õ is kimerült, és szerintem rajtam is érzi, hogy most nem bírnék ki újabb menetet. Végülis, egymás után kettõnél többet nem szoktam, de õ most eléggé kifárasztott, és amúgyis elég fárasztó napunk volt.

~*~

Egy fél órával késõbb már az én ágyamban fekszünk összebújva. Shie feje a mellkasomon, és ujjaival a mellbimbóim körül köröz. Én az egyik kezemet a hátán nyugtatom, másikat a fejem alatt és csak õt nézem. Olyan gyönyörû. Talán tudnék szerelmes lenni belé, de nem tudom. Sosem voltam szerelmes, és elnézve a szüleimet, azt sem igen tudom, az milyen lehet.

Aztán hirtelen Shie felemelkedik, és megcsókol. Viszonzom a csókját, de érzem, hogy most nem lesz belõle semmi. Jobb is, tényleg fáradtak vagyunk.

- Tudod – kérdi, mikor ajkaink elválnak, és õ visszafekszik a mellkasomra -, hogy ez volt életem legjobb együttléte?

- Komolyan? – kérdem felvonva a szemöldököm. Ezt jólesik hallani. – Pedig azt hittem, hogy a magamfajta fiatal fiúk semmi újat nem tudnak neked nyújtani. De örömmel hallom, amit mondasz.

- Csak el ne bízd magad! – kuncog halkan. Szeretem hallani a hangját. – Mondd csak, kedvelsz engem?

- Kedvellek – bólintok.

- De nem vagy belém szerelmes, igaz? – teszi fel az újabb kérdést.

- Nem tudom – válaszolom õszintén. Témánál vagyunk, és szeretnék továbblépni. – Talán. Tetszel nekem, nem olyan vagy, mint a többi üresfejû kis liba, akik folyton rámakaszkodnak – vallom be õszintén. – Te más vagy, és talán pont ezért vonzódom hozzád. Te kihívás vagy. De hogy szerelmes vagyok-e beléd? Õszintén nem tudom – rázom a fejem. – A szüleimbõl kiindulva, azt sem igen tudom, az mit jelent.

- Semmi baj – hallom, hogy mosolyog. – Még én is kételkedem az érzéseimben. De jó veled, tudod?

Morgok egyet. Jó velem. Minden bige ezt mondta, de késõbb semmi sem lett belõle. Shiével nem akarom, hogy így legyen. Valami miatt nem akarom õt elveszíteni. Vonzódom hozzá, kell nekem, de nem mint trófea, vagy mutogatni való oldalborda. Valami más miatt kell nõ nekem. Magam sem tudom megfogalmazni, miért, de szükségem van rá.

- Valami baj van? – kérdi hirtelen Shie. – Rosszat mondtam?

- Nem – mondom halkan. – Csak fáradt vagyok. Hosszú napunk volt, és te is sok mindenen mentél keresztül. És úgy sejtem, még nincs vége, Shie. A bátyád még komoly gondokat okozhat, de ne félj! Én megvédelek – simogatom meg a hátát. Igen, meg fogom védeni. Shie már hozzám tartozik. 

- Ne merj ilyen hangon beszélni velem úgy, hogy még azt se tudod, mit fogok csinálni! – közli velem, mire nekicsapoma kocsinak. Dühösen nézek rá, de Shie szemei üresek. – Ha képes vagy visszafogni magad és nem szétverni a berendezést, gyere be. Most engedj be. Le kell ráznom a „leendõ” férjemet.

Bemegyünk a lakásba, majd hamarosan a fickó is követ minket. Mint megtudom, Xian a bátyja, Hyun a leendõ férje. Szép kis család. Habár, ha meggondolom, anyámék engem is megpróbáltak eljegyezni fél éve egy lánnyal. Utáltuk egymást. Megdugtam, aztán azt mondtam, kikezdett velem. Anyámék egybõl bontották az eljegyzést. Jó, hogy nem lett terhes a kis ribanc, bár akkor sem fizettem volna az abortuszt. Õ baja, minek egyezett bele a dologba?

- Mégis mit képzelsz magadról Shie!? – rántja közel Hyun magához. Látom Shie arcán az undort, de nem avatkozom bele. Nem tehetem. Ez családi ügy. – Nem engedheted meg magadnak, hogy egy japán fattyú keveredjen a családba!

- Ne merészelj így hozzáérni a legjobb barátnõmhöz, Hyun! – szólal meg Yui is, aki bekapcsolódik a beszélgetésbe.

- Semmi közöd nincs hozzám, most pedig engedj el – Shie szabadulna, de nem tud.

- Még, Kedvesem… még.

- Nem hagyom, hogy a karrierem útjába egy ilyen szabadlelkû kis elkényeztetett liba álljon. Azt ajánlom, gyorsan tanuld meg, hol a helyed, Shie, különben…

Nem bírom tovább. Odarohanok, és kitépem Shiét annak a vadállatnak a kezébõl. Elegem van. Az én nõmet senki más nem bánthatja, csak én!

- Ne merj hozzáérni! – fenyegetem meg kínaiul. Shie és Hyun nagy szemekkel néznek rám. Tudok kínaiul, mi olyan nagy cucc ebben? Hyun veszi az adást, Shie a csuklóját dörzsölgeti. Biztos fáj neki.

- Köszönöm – áll mögém, és fogja meg a vállam. Talán, hogy megakadályozzon abban, hogy nekiessek annak a szemétládának.

- Shie… ne merj nemet mondani a családnak és a hagyományoknak. Te kínai vagy… nem itt a helyed – a báty hangja nyugodt, nem emeli fel a hangját, talán olyan, mint Shie.

- Nem vagyok már gyerek, akik helyett a szülei döntenek.

- Egy családnak árulás, ha a lányuk ellenszegül. Tudod, hogy ezt nem hagyhatom…

- Undorodok tõled! – vág közbe Shie, mire mindkét férfi nagy szemekkel néz rá. – A család mindenek felett… mert az a lényeg, hogy a CSALÁD becsületén nem eshet csorba. Ne taszítsák ki...

- Majd én megtanítalak a jómodorra, te kis…

- SHINYA! – ordítja el magát Shie, mire azonnal reagálok. Mindent értettem. Undorító dögök ezek is, mint a szüleim. - Ígérj meg valamit – néz rám, és lassan beszél. Még nem jött rá, hogy értem, amit mond? – Bármit megteszel…

- Shie… ne merészeld! – szólal meg Xian. De úgyis hiába. Azt hiszem, Shie döntött. -… ha kitagadom a családom!

Halotti csend. A két férfi elhûlve áll, még Yui is nagy szemeket mereszt. Én azonban rámosolygok Shiére, kézen fogom, és kiviharzunk az ajtón, egyenesen a kocsimba. Azonnal szólok Akirának, hogy indítson, vigyen haza minket, mire õ készségesen teljesíti a parancsomat. Azt még látjuk, hogy Xian és Hyun futnak utánunk, de hamarosan lemaradnak. Shie zaklatottan ül mellettem, talán tudja, hogy ide többé nem jöhet vissza. Akkor majd nálam fog lakni, nem nagy ügy. Rakás üres szobánk van, ahol elalhat majd.

- Köszönöm – suttogja hirtelen. – De… most mi lesz?

- Eljössz hozzám – vonok vállat. – Ide nem jöhetsz vissza, és az egyetemet is halasztanod kell. Valószínû, hogy a bátyád, és a võlegényed ott is keresni fognak. Nálam biztonságban leszel. Ha megpróbálnak bejutni, a kutyák megszaggatják kicsit a nadrágjukat. Ha ez sem elég, ismerem a megfelelõ embereket a rendõrségen és a Bevándorlási Hivatalban. Elintézhetem, hogy kitoloncolják õket az országból.

- Mennyit értettél abból, amit beszéltünk? – kérdi hirtelen. – Csak mert… kínaiul kiabáltál rájuk.

- Kiválóan beszélem a mandarin és a kantoni dialektust – mondom egyszerûen, mire Shie szemei elkerekednek. – Valamint még néhány vidéki dialektust is ismerek. Hála égnek, hogy a kantoni kínait használtátok, így minden szót kiválóan értettem.

- Nem mondtad, hogy értesz kínaiul – jegyzi meg Shie.

- Mert sosem kérdezted – válaszolom. – Ami téged illet, nálam fogsz lakni, van sok szobánk, ami üres. A ruháidért majd elküldöm Akirát, bár ha gondolod, semmiség új ruhatárat venni neked. Majd elmegyünk kicsit vásárolgatni, ha lehûltek a kedélyek.

Shie csak bólogat. Most nem szól semmit, hogy neki nem kellenek drága cuccok, meg új ruhák. Azt hiszem, még túlságosan a sokk hatása alatt van. Aztán sokáig nem szólunk semmit, de végül én szólalok meg.

- Szerintem a családod már gyerekkorodban eldöntötte, kihez mész majd hozzá – mondom, mire Shie felkapja a fejét. – Nincs ebben semmi meglepõ. Engem a családom nyolc éves koromban jegyzett el egy elõkelõ lánnyal. Utáltuk egymást. Fél éve hivatalosan is el akartak jegyezni minket.

- Mi történt? – kérdi Shie érdeklõdve.

- Megkettyintettem a lányt. Nem mintha õ nem akarta volna – mondom. – Ugyanolyan kis szajha volt, mint az összes többi elõkelõ kisasszonyka. Aztán azt mondtam, hogy õ kezdett ki velem. Apám azonnal bontotta az egész eljegyzést, hiszen egy ilyen kis rüfke nem méltó a családunkhoz – vonok vállat. – Bár – vigyorodom el -, anyám is folyton csalja apámat. Most a Karib-szigeteken van valami huszonéves úszómesterrel. Apám meg Bankokban a szintén huszonéves kurvájával. Egymás szeme elõtt csalják egymást, szóval kissé képmutatás volt az egész, amit velem és Hiromival csináltak.

- Szörnyû életed lehetett ilyen emberek mellett – hallom Shie halk hangját, majd a vállamra teszi a kezét. – Sosincsenek otthon?

- De – bólintok. – Úgy félévente hazaugranak egy-két hétre, jópofiznak, dolgoznak, meg velem foglalkoznak, aztán húznak el. Apámnak rengeteg külföldi cége van, és gondolom, dolgozik is, különben nem lenne mibõl megélnünk. Hogy anyám mit csinál, arról halvány lila gõzöm nincs, de nem is igen érdekel.

- Ez olyan, mintha nem is lennének szüleid – sóhajt Shie, és kénytelen vagyok egyetérteni vele.

Ezután nem beszélünk többet. Hamarosan megérkezünk haza. Ahogy kiszállunk, utasítom a komornyikot, hogy kettõzzék meg az õrséget, és ha valaki be akarna jutni, hívják a Rendõrséget. Ha valaki Shie után érdeklõdne, nem ismerik. Akirát pedig elküldöm Shie cuccaiért. Hiroyuki, a komornyikunk bólint, én pedig bevezetem Shiét a házba.
Shie elámul a hatalmas pompa és fényûzés láttán, én pedig felvezetem a lépcsõn, egyenesen az egyik vendégszobába. Mikor kinyitom, Shie szája tátva marad. Ez az egyik legjobb vendégszobánk. Hatalmas, saját fürdõszobával. A falak barackszínûek, van egy hatalmas, baldachinos franciaágy, hatalmas ablakok, jó nagy beépített szekrény, külön fésülködõ asztal, egy íróasztal székkel, polcos szekrények, fiókos szekrény. A földön vastag perzsaszõnyeg, amely krémszínû, és ha az ember rálép, elnyomja a lépések zaját. A falon néhány szép tájkép díszlik. Bevezetem a fürdõbe, amely fehér márványcsempével van borítva a padlón, azon vörös szõnyeg, hogy az ember el ne csússzon. Van egy hatalmas kád, zuhanyzó, vécé, mosdókagyló, és minden, ami kell. Tükör is persze. A kád szélén samponok, tusfürdõk, hajbalzsamok várnak a sorukra, a mosdókagyló szélén fogmosó pohár, fogkefe, és vagy öt féle fogkrém, szájvíz. A fogasokon rendben néhány puha, fehér színû köntös, a polcokon több törülközõ többféle méretben. Shie majdnem hátast dob a sok luxustermék láttán.

- Ha gondolod, sminkeszközöket is rendelek neked – mondom, mikor végre visszatérünk a szobába. – Elküldtem Akirát a cuccaidért, szerintem nemsokára itt is lesz. Éhes vagy?

- Egy kicsit – vallja be. – De nekem nincs szükségem ennyi mindenre. És tudok fõzni magamnak.

- Te vendég vagy – mondom. – A vendégek nem fõznek – jelentem ki, majd azonnal felhívom a konyhát, és szólok Mariának, hozzon fel két tányérral a kiváló spagettijébõl. Mikor befejezem, Shiére nézek. – Maria spagettije a legjobb. És érezd magad otthon, rendben? Ha bármi kell, szólj nekem, vagy valamelyik alkalmazottnak.

- Nem szoktam ehhez hozzá – vallja be, mire elmosolyodom, és végigsimítok az arcán.

- Én sem ahhoz, hogy hölgyvendégem legyen, ne aggódj – kuncogok egyet. – De majdcsak belejövünk mindketten.

Õ is nevetni kezd. Ilyenkor olyan aranyos. Hamarosan megérkezik a spagetti, és enni kezdünk. Shie mellett nekem is jobb étvágyam van. Nem tudom, mikor változtam így meg, de Shie szemmel láthatóan jó hatással van rám.