Én marha meg belementem, mert akkora bociszemeket meresztett rám a hülye öcsém, mint egy lány, és amilyen cuki, egyszerûen nem tudtam neki nemet mondani... Pedig húsz éves, lassan kinõhetné a zsarolós babaarcát!

Az órámra nézek, fél kettõ. Arról volt szó, legrosszabb esetben is elindulunk haza egykor. Még akkor is mire hazaérünk, megfürdök és az ágyba kerülök, jó ha aludni fogok tudni vagy öt órát, vagyis most már csak négy és felet, mert ugye sehol sincs!

Hátradõlök a széken, a fejem is egész hátrahajtva, hogy még egyszer - igaz fejjel lefelé - végigpásztázzam a tömeget. De még mindig nem látom sehol azt a csökött fejét. Hogy ezért én mennyire meg fogom verni!

Felegyenesedve visszahajolok az asztalra, könyökömmel támaszkodva meg, tovább játszva a szívószállal, ami a koktélba merül vidáman. Nem is lenne bajom, ha holnap nem kellene odatennem magam.

Hirtelen egy sötét nadrággal fedett ágyék bukkan fel elõttem, teljes mértékben eltakarva a kilátást. Megilletõdve nézek fel. Azt nem is várom, hogy az öcsém legyen, mert õ ma határozottan világoskék nadrágban jött. A fickó nem is ismerõs, a vigyora viszont annál inkább. Kényszeredetten elfintorodom. Basszus!

- Szia cukorfalat, nincs kedved rázni egyet? - hajol intimen közel, arra késztetve, hogy belepréseljem magam a szék támlájába. Miért megint egy hegyomlás az, aki próbálkozik?

- Köszönöm, igazán jó fej vagy, de nagyon jó helyem van itt a székben. Különben is várok valakire - jelzem a kezemmel is, hogy tipli van, de erõteljesen. Öcsi szerint ha határozottan elküldöm õket, akkor lekopnak. Most vagy neki nincs igaza, vagy sosem sikerül elég határozottnak lennem, de ahogy sokszor, most sem akaródzik neki kapisgálni, hogy nem jó ajtón kopogtat.

- Nem kell ennyire szégyellõsnek lenni - vigyorog rám tovább, nekem meg önkénelenül is a bicepszére kúszik a tekintetem, ami akkora, mint a combom... - Tetszik, igaz? - kezdi el azonnal feszegetni is, hogy imponáljon, totál félreértve ezek szerint elkalandozó pillantásom.

- Nem rossz, igazán impozáns, de jobb, ha most megyek - állok fel, szándékosan a szék másik oldalán, hogy aztán még nagyobb slamasztikába kerüljek, ugyanis egy hasonlóan izmos kéz nehezedik a vállamra.

- Kettõnket is elszórakoztathatnál, édes - szorít magához közelebb egy másik hegyomlás. Basszus, ezek mindig csoportban járnak?! Extraszívás! Most már tuti, hogy kitekerem az öcsém nyakát!

Felsóhajtva lépek ki az ölelésbõl, elõvéve a legkomolyabb és legfenyegetõbb arcom: - Azt hiszem, nem értett meg egyikõtök sem világosan. Egyikõtök sem az esetem, úgyhogy le lehet kopni - tudom, hogy nem nézek ki úgy, mint aki képes felvenni a kesztyût két ekkora marhával, de rosszul hiszik, ha úgy gondolják, le mernék jönni ilyen környékre anélkül, hogy meg tudnám védeni magam, akár öt hozzájuk hasonló ellen is.

- Nem szép dolog ilyen durvának lenni, ilyen aranyos pofival - válik fenyegetõvé mindkettõ. Na persze, vágjak jópofát ahhoz, hogy akaratom ellenére turkáljatok a seggemben? Kösz, inkább nem. S ugyanez lenne a véleményem akkor is, ha ne adj' isten, homo lennék, nem pedig csõ hetero.

- Ó, csak mert egy izomagyú fasz vagy, nem leszek tündérbogyó. Felfogjátok végre a csökött agyatokkal, hogy szálljatok le rólam, vagy beleverjem mindkettõtök fejébe a leckét? - ül ki a düh az arcomra. A környéken ácsorgók nagy része már minket figyel érdeklõdve, és megpróbálva kitalálni, mi is folyik épp.

Ahogy felém lép az egyik, lendületesen lépek hátra, hogy védekezõ tartást vegyek fel, de teljes erõvel beleütközöm még egy testbe, s karok ölelnek át puhán, s egy hang suttogja a fülembe: - Nyugalom!

Egész testemben megdermedek, de valamilyen belsõ indíttatásból kifolyólag szót fogadok a hangnak, s egyelõre nem mozdulok. Kezei derekamon nyugodnak meg, amelyekbe belekapaszkodom, álla pedig az vállamon pihen meg, így arca centiméterekre van az enyémtõl, mikor határozott hangja csendül. - A fiatalember tökéletesen megelégszik az én társaságommal, nincs szüksége két gyertyatartóra - ajkaival lágyan végigcirógatja az arcom, mire teljesen zavarba jõve vörösödöm el, és nagyot nyelve bólintok, remélve, hogy õ ezt nem gondolja komolyan, és jól gondolom, hogy csak ki akar húzni a csávából. Ezért is lazulok el kissé, mikor a két debella visszavonulót fúj, s végre eltávolodik tõlem, s megfordulva szemügyre tudom venni.

- I... Igazán köszönöm - nyögöm ki nagy nehezen. A férfi pont úgy néz ki, mint ahogy én szeretnék: dögös, férfias, határozott, és ellentmondást nem tûrõ, ráadásul még szívtipró is. Hah, ha csak negyed ennyire lennék férfias, ragadnának rám a nõk! Persze nem pont a Kék Sárkányban... Az lenne még a megalázó, ha itt még a nõk is ragadnának rám, azt híve, hogy lány vagyok, fiúsan öltözve!  A maradék férfiúi önbecsülésem is a földbe döngölve végezné...

- Gyere, meghívlak egy italra! - tapasztja tenyerét a hátamra, hogy maga elõtt terelgessen, de azonnal szabadkozni kezdek.

- Igazán nincs rá semmi szükség, sõt, azt hiszem, jobbára nekem illene, hiszen én tartozom Önnek eggyel - de nem hagy ellépni. Nehogy már cseberbõl vederbe estem!

- A két férfi még mindig figyelnek miket, ha most elmész, garantálom, hogy elkapnak, így a helyedben meggondolnám - súgja, s követem futó pillantását, és nagyot kell nyelnem. Igaza van.

- Hát... jó - jobb ötletem nekem sincs.

* * *

Az italok megrendelése után -  s hiába akartam a sajátom fizetni, nem engedte - visszaülünk oda, ahol korábban szobroztam az öcsémre várva.

- Sajnálom, hogy gondot okozok, biztos jobb terveid is voltak ma estére - szabadkozom, ismét csak úgy elmerülve a játékban a szívószállal. Közben végigpásztázom a terepet, de az öcsém még mindig sehol, pedig immáron háromnegyed kettõ...

- Tény, hogy nem ez volt betervezve - feleli. -, de a mosolyod kárpótol.

Rápillantok kissé megilletõdve. - Pedig nem is mosolyogtam még rendesen, csak fintorogtam. Eléggé alacsonyak lehetnek az igényeid, ha ennyivel megelégszel. Mellesleg kifejezetten hálás vagyok. Nem értettem sosem ezt az egészet. miért van az, hogy minden pasi csak dugni akar. Heroltom van a sok undorító disznótól! - morgok.

- Mert te mire vágysz? - kérdez vissza kissé közelebb húzódva. Bizonyára nem hallhat teljesen jól a zene miatt, így kissé hangosabban felelem.

- Nem is arról van szó, hogy én mire vágyok. Én sem vagyok szent, volt olyan kapcsolatom, amely úgy alakult, hogy csak egy éjszakáig tartott, de szerintem tiszta gáz, ha valaki folyton csak ilyesmikbe keveredik. Sõt, inkább az a gáz, hogy nem is számít neki igazán, kivel keveredik ilyen egyéjszakás viszonyba, a lényeg csak az, hogy belógassa valakinek és szevasz. Ezért nem is szeretek ilyen helyekre járni - hajolok inkább a szívószálamhoz, hogy kortyolhassak az italomból. Legalább lehûtöm vele magam.

- Akkor ma mi hozott erre? - tök jogos a kérdés.

- Az öcsémmel jöttem, mert lerágta a fülem. Viszont nekem holnap korán kellene kelnem, és megígérte, hogy egykor hazaindulunk, erre még mindig nincs sehol. Van egy tippem, hol lehet, de oda nem szeretnék utánamenni - fintorodom el még a gondolatára is, hogy betegyem a lábam a férfimosdóba. Egyrészt sosem szeretnék hasonló orgiát látni, mint ami ott zajlik, elég volt az az egy alkalom, amikor naivan el akartam menni dolgom végezni, másrészt egyszer tenném be oda a lábam, a hátsóm szüzességének elvesztése nélkül tuti nem kavarodnék ki onnan. Az elsõ és egyetlen tapasztalatom is azért úsztam meg, mert az öcsém épp jelen volt, és kirángatott onnan, mielõtt slamasztikába keveredhettem volna.

Szeme, amely eddig valamiért furán sötét árnyalatot öltött, válaszomra mintha felragyogna észrevétlen. - Hm - jelzi, hogy hallotta a ricsaj ellenére és érti.

- Egyébként most nem haragszom rá annyira - támasztom meg az állam a kezemen, újabbat kortyolva a koktélomból elgondolkodva. - Tudom, ez hülyén hangzik, de ha nem rángat el, biztos nem ismerlek meg. Nem tudom, miért, de ahogy itt ülünk, tökre úgy érzem magam, mintha nagyon régóta ismernénk egymást - õszintén így gondolom. - Épp ezért is, mindenképpen el kell jönnöd velem valahova, hogy megháláljam a segítséget! Ma már ugyan biztos nem fog beleférni még valami, de holnap még csak belekezdünk egy projektbe, így nem hinném, hogy máris túlórára szorulnék, és akkor munkaidõ után beülhetnénk valahova, és most én állom az egészet. Rendben? Ráérnél? - tényleg nem akarok az adósa maradni, nehogy úgy érezze, hogy tökre ráfizetéses más segítségére sietni, vagy hogy egy hálátlan és szemét alak vagyok.

Egyik szemöldökét felemeli, s sármosan elvigyorodik. Ahh, hazamegyek, gyakorolni fogom a tükörben, hogy valami hasonlót én is a pofázmányomra tudjak ölteni, ettõl tuti berosálnának a csajok a Sixt-ben! Aztán Mary orra alá dörgölhetném, hogy nem, nem vagyok machboxokkal játszó óvodás, s sírva könyörögne, hogy fogadjam vissza. Na jó... talán annyira nem... de mégis, biztos sikert aratnék egy ilyen mosollyal. Bár ahhoz lehet, elõbb valami hasonlóan megközelíthetetlen, mégis kedves és törõdõ aurát kellene magam köré varázsolnom... Ejj, bonyolultabb, mint gondoltam. Az is olyan dolog, mint a veleszületett meg a természetes adottság. Esélyem sincs.

- Cseréljünk telefonszámot, és holnap megbeszéljük - felel kérdésemre, visszarángatva a csajozós problémáim fellegeibõl (vagy gödreibõl) a valóságba.

- Rendben - lelkesülök fel. Mennyivel könnyebb új barátokat szerezni, mint csajokat felszedni. Jobban mondva megtartani. Na mindegy, szóval rendelkezni egy épkézláb barátnõvel. Elõkapom a zsebembõl a mobilt, s már épp kérdezném, hogy hogyan is hívják, milyen névvel írjam a telefonkönyvembe, mikor a nyakamba vetõdik a drága öcsém. Már a súlyáról és az akció kivitelezésérõl ráismerek.

- J, zúzzunk haza, de most azonnal! - nyikorogja.

- Szállj már le rólam, te csökött idióta! - ficergek, mire elenged, s konstatálja, hogy nem vagyok egyedül. Ezt abból szûröm le, hogy pimasz szótlansággal és lekezelõen int egyet a velem szemben ülõnek. Majd folytatja a panaszáradatát megragadva.

- Az a szemét nekiállt elõadni a dumát, hogy nem hozott óvszert, de tiszta, ne aggódjak, nem lesz para, ha csupaszon lógatja be a bõröst. Na persze! És még arra is paraszt volt, hogy átsétáljon a szemközti éjjel-nappaliba egy nyomorék gumiért. Bár nem is bánom, nem volt hû de megáldva! Érted, mire gondolok. Szóval ideje lelépnünk, nincs kedvem meghallgatni a sirámait, ha rám bukkan - ragad meg, és mielõtt komolyabban tiltakozhatnák, már cibál is magával. Csak annyira van idõm, hogy még visszaintsek a megmentõmnek, és eltátogjak egy bocsánatot.

* * *

- Basszus, akkora egy bunkó pöcs vagy! - akadok ki, ahogy kiérünk a szórakozóhelyrõl, de megdöbbenésemre akkora barackot kapok a fejemre, hogy szégyen, nem szégyen, kibuggyan a könnyem fájdalmamban. - Ezt most miért kaptam?! - ordítok tovább.

- Mert rondán beszélsz és mert akkora egy gyök vagy, hogy az már nekem fáj. Mi a jó fenéket mûveltél? Megadtad legalább már neki a számod?

- Nem, mert valaki a nyakamba ugrott, mint egy agyatlan csimpánz! - replikázok.

Felsóhajtva nyugszik meg kissé láthatóan, majd beránt az egyik félreesõ sikátorba és a falnak vág. - Na figyelj, bátyus, csak hogy a te csökött agyadig is eljusson a sziutáció. Egy buzibárban voltál, ahol mindenki, az égadta egy világon mindenki minimum biszexuális! Ergo ha valakinek megadod a telefonszámod, azzal azt kívánod mondani, hogy "Figyu, csávesz, tetszik a karrosszériád, benne lennék, hogy közösen dugaszoljunk egyet. Nálad, vagy nálam szeretnéd?" Kapish?

- Félreérted! Két izomagy rám szállt, és segített elhessegetni õket. Megjegyzem, ha nem siet a segítségemre, vagy nullára elvertek volna a tagok, vagy nullára elvertek volna és még meg is erõszakolnak! Szóval mielõtt ítélkeznél, gondolkodj el azon, hogy ha nem rángatnál el ilyen helyekre, vagy ha legalább nem hagynál egyedül ilyen helyeken, ha már mindenképp elrángatsz, akkor nem történnének hasonlók!

J, nem akarlak kiábrándítani - ereszt el. -, de ha verekedésbe torkollott volna az ügy, egy tizedmásodperc alatt termettek volna ott a biztonságiak, mellesleg, ha nem akart tõled semmit, akkor arra válaszolj nekem, mit ücsörgött ott veled tovább, és meregetett rád olyan szemeket, mintha ott helyben fel tudott volna falni?

- Nem is meregetett rám olyan szemeket - tiltakozom kevésbé meggyõzõdésesen. Azt el kell ismernem, az öcsém ösztönei ilyen téren mindig is százszázalékosak voltak.

- Ó, ne legyél már hülye, J, nem a legõsibb csajozós trükk, hogy a lány segítségére sietek, majd gálánsan megvigasztalom, esetleg fizetek neki egy kis piát, aztán addig dumálom a fejét, míg az ágyamban nem kötünk ki? - elsápadok.

- Lehet... - mormogom.

- Nem lehet, biztos! - gyújt rá a zsarnokoskodásra Chasey, hogy megérzi, megfogott.

- Jól van, le lehet szállni rólam! Elráncigáltál, így még csak a nevét sem tudom, sem a telefonszámát, egy jó ideig úgysem jövünk erre, így teljesen mindegy most már az egész ügy! - hangoskodok most már inkább védekezésbõl, miközben ismét nekiindulunk az éjszakának.

- Na még mit nem! Lógsz nekem eggyel J, ezt vésd az eszedbe - nevet fel ugratva C, én pedig meg tudnám fojtani.

- Te meg azt jegyezd meg, hogy a nagy büdös lófasszal tartozom neked, nem eggyel, mert te tehetsz róla, hogy mindig ilyen helyzetekbe keveredek!

- na persze, ha nem léteznék, otthon penészt növesztettél volna már a sarokba! Ennél igazán több hálát érdemelnék, hogy megmentelek ettõl és idõnként leporollak!

Hazáig ugratjuk egymást, de a végére már csak nagyokat nevetünk a másik egy-egy beszólásán.

* * *

Fásultan, alig látva ki a fejembõl, szállok le a metróról. Én marha, nem kellett volna tegnap sehova mennem, inkább a jó puha és meleg ágyikóba kellett volna bújnom, hogy ne haljak bele a hétbe... Ehelyett már hétfõn olyan vagyok, mint a mosott kaki. Köszi öcsi, de tényleg! Bezzeg õ még javában húzza a lóbõrt valami Chrisrõl álmodozva.

- 'reggelt! - mormogom, ahogy beérek a portára, majd ugyanezt mormogom, mikor a mûhelyünkhöz tartozó öltözõbe érek. Phil azonnal mellettem terem, és ahogy meglátja komás ábrázatom, máris gonoszan széles vigyor húzódik az ajkaira.

- Sztahikám, hát mi van veled, hol az energia? - vereget hátba.

- Szakadj le rólam, Phil, kurvára nincs hangulatom a balfasz humorodra kora reggel, ráadásul hétfõn egy vacak vasárnap éjszaka után! - oltom le, remélhetõleg kedvét szegve. Mintha ennyivel el lehetne venni. De legalább nem szekál, inkább csak kérdezget. Bár azt idegesítõen sokat, így mielõtt belelendülhetne, vágom be az öltözõszekrényem ajtaját, és gyorsan ledarálom, amire kíváncsi: - Nincs nõ a dologban, öcsém elrángatott bulizni, szar volt, sokáig fenn voltam, cserébe keveset aludtam és ingerült vagyok. Kinn leszek, ha kellenék - hagyom faképnél és ha eddig nem, ebbõl leszûri, hogy ma nem vagyok tényleg túl kommunikatív, ha nem muszáj, meg legalább míg nem jön a fõnökség, szunnyadok egy keveset a hátsó részben az asztalnál ülve, vagy rajta fekve, ahogy sikerül.

Sok nyugtom persze nincs, hamarosan felkapocslják az összes lámpát, és megindul a mûszak.

Meglepetésemre a mûhelyfõnök azonnal kis gyûlést hív össze az öltözõbe. Amikor belépek, szabályszerûen földbe gyökerezik a lábam, és elképedve szakad fel belõlem a megdöbbenés: - Te?

A hûvös, titokzatos, kék szempár rám vetül, s a gyomrom összeszorul. Tényleg úgy nézett rám? Vajon most is úgy néz? Egyáltalán mit keres itt? Honnan tudta, hogy én itt dolgozom?

- Ismeritek egymást az úrral, J? - lepõdik meg a mûhely vezetõje.

- Nem kifejezetten... mindegy - vonulok el leghátra és el tudnék süllyedni szégyenemben. Ez így tök gáz! C, ilyenkor mi a fenét kell csinálni?

* * *

Az állam leesett, szabályosan, még mindig azt szedegetem a földrõl, ahogy Chasey-vel közlöm a tényállást telefonon, kvázi kétségbeesetten kérve tõle tanácsot.

- Autómérnök? Basszus, hogy miért nem én szedtem fel! - hallatszik a vonal túlfelérõl cseppet sem érdekember öcsém véleménye. De kedves...

- C, ez nem rajtam múlik, de koncentráljunk inkább az én problémámra. Hogyan beszéljek vele? Mondjak-e egyáltalán bármit?

- A legegyszerûbb, ha tisztázod vele a helyzetet, ha együtt kell dolgoznotok még egy ideig - helyesel. Na igen, bár nem lesz folyamatosan itt, õ felügyeli a projektet, mert egy igen magasan kiemelt kliens számára készül majd a teljesen egyedi tervezésû autócsoda. Ráadásul, majdnem le is ájultam a székrõl, a fõnök engem bízott meg a karosszériadesign megtervezésével. J, persze többek között, és majd választanak, de akkor is. Ez egy nagy lehetõség. Persze biztos az õ szava is dönt majd. Jó, nem csak emiatt nem szeretném megbántani, hanem azért sem, mert tényleg kedves volt, és tegnap az életem mentette meg voltaképp. Sóhajtok. Az a legkorrektebb, ha összeszedem magam, és megbeszélem vele a helyzetet. Szerintem biztosan megérti majd, és maradhatunk valami barátfélék, vagy maximum ismerõsök, vagy hogy szokás ezt. Kicsit kezdem megérteni azokat a lányokat, akik olyan felemásan koptattak le. Nem is egyszerû ez a dolog...

- Rendben, beszélek vele még most, az ebédszünet alatt, szurkolj! - deklarálom még, majd leteszem a telefont. Egy ideig még ülök, erõt gyûjtve, majd felállok, és a kis elkülönített iroda felé veszem az irányt. Bekopogok. Szinte azonnal felzeng, hogy szabad. Nyelek egy nagyot, mert kiszáradt a szám, majd belépek. Szerencsémre egyedül van épp, így gyorsan ledarálhatom anélkül, hogy gyanús lenne bárkinek bármi is.

- Zavarhatok egy pillanatra? - kérdezem illedelmesen, mégis csak a feljebbvalóm a mostani szituációban. mivel int, hogy jöjjek beljebb, ezt igennek veszem.

- Csak a tegnapi miatt... - kezdenék bele, de elbizonytalanodom.Mégsem mondhatom neki csak úgy, hogy "hö, nekem nem pálya a dolog, mert én nem vagyok buzi, csak az öcsém kísértem, aki viszont inkább a férfiakat szereti, de ez csak jó, mert így legalább biztos nem veszünk össze, egyébként bejössz neki."

Pillantása kíváncsivá válik, de nem siket túlságosan a segítségemre.

- Szóval, a baráti meghívás még mindig áll, köszönetképp, ha nem tartod tehernek, és ez nem megvesztegetés vagy ilyesmi, tényleg teljesen elkülönül az itteni helyzettõl, meg úgy mindentõl, és akár letudhatjuk annyival is, hogy rendelsz valamit a kontómra, ami neked kényelmesebb. Mindenesetre nem szeretném csak úgy elfelejteni, hogy tegnap kisegítettél. Ennyi az egész. Persze most azt gondolod, hogy ha nem futottunk volna itt össze, akkor szépen megfeledkeztem volna róla, mert még csak számot sem tudtunk cserélni, és a nevedet sem tudtam meg tegnap, de én tényleg vártalak volna, hátha felbukkansz ott legközelebb is, amikor épp ott vagyok - kezdek hadarni idegesen gyûrögetve a nadrágom szárát. Persze arról már rég elfelejtkeztem "lányos" izgalmamban, hogy eredetileg azt is szerettem volna valahogy kíméletesen a mondanivalómba fûzni, hogy én nem vagyok homoszexuális. Csak arra tudok koncentrálni, hogy mit is szól majd, és azon gondolkodom közben, hogy most totál hülyének nézek ki, és talán az is vagyok. Az elsõ szerelmi vallomásom is sokkal magabiztosabb volt, pedig alig voltam tizenkét éves, és a lány, akit kinéztem, hozzám sem szólt, és alapvetõen nem volt semmi esélyem nála.