 Karakter: Joe Heffelfinger
Megjegyzés: ~ nanának
Joe:
Már egy órája, hogy beértem a stúdióba, és próbálunk az estére. Még egy óra és jönnek majd a nézők/vendégek, ki hogy hívja őket. Kicsit mindig izgulok, mert hát ilyen vagyok, de felkészültem. Ami még megnyugtat egy cseppet, vagyis inkább megbékít, hogy Gevin ma este koncertezik így nincs az, hogy más-más napra esik a fellépésünk és alig látjuk egymást. Pedig ez mostanában elég sokszor esett meg, ki is voltunk miatta, és ha mindketten ingerlékenyek vagyunk az már nem játszótér.
Na de ma este mindkettőnknek munka, holnap pedig a kiérdemelt pihenés, alig várom.
Rángatóznak a lábaim a széken ülve, az öltözőben még elhülyülünk, a többiek segítenek feloldódni mert ismernek, és naná, hogy sikerül is nekik. Még az is edz a dologra, hogy ezt a marhulást is felveszi már a kamera. Nem először lépek del, de a drukk mindig bennem van.
Mikor eljön az idő, a felkonf a színpad tövébe megy, mi pedig szétszóródva a közönség között valahova szélre ülve várjuk a sorunkat. Én vagyok ma az első, így nem is kell sokat várnom egy lány mellett, aki izgatottan sugdolózik a barátjának, mikor mellettük foglalok helyet.
Italt majd csak a műsorom után kérek, előtte nem lenne jó, ha innék, mert az csak hülyébbé tesz.
A felkonf, Bill valami idióta történetet ad még elő, mielőtt szólítana, sőt hozzám is fűz egyéb mondatokat, de nem is nagyon figyelek rá, mindig kifigurázzuk egymást. Amikor elhangzik a nevem után a végszó, felpattanok a székemről, sietős mégis óvatos léptekkel lecaplatok a lépcsőn, amit vesz a kamera, megpaskolom a hosszú objektívet belemosolyogva, majd felpattanok a színpadra.
- Jó estét kívánok! Remélem ma is elejtik a villájukat, mert készültem rá poénnal – halk duruzsoló nevetés hullámzik végig a termen és csak mosolygok. – Nos, nyár van, minden diák erre várt végre, vakáció… Én is így vagyok ezzel, de folyton azt hallgatom, látom az emberektől, hogy nem bírják a meleget. Se kint, se bent, ventillátorral sem. Nekem nincs bajom a meleggel, a szobámban mindent elviselek, tényleg. A meleget, télen a hideget … Kivéve anyámat – megvárom míg elhalkul a nevetés és folytatom. – Lehet, hogy én a rendetlenséget is elviselem a szobámban, de Ő nem. – mivel halk a kuncogás így nem kell várnom. – Általában ilyenkor mindig jön a szokásos mantra, hogy ez miért van itt, ezt miért hagytad ott, ez miért van a földön? – kisebb hatásszünet után, anyám parodizálása után komor arcot vágok, mintha én lennék – Mert oda raktam – mondom komoran és igaz kapok nevetést, de nem annyit mint vártam. Na mindegy, igaz nem vagyok formámban, mostanában otthon is sok a stressz.
- Ki az, aki szokott vadászni? – kérdem a közönséget végig pásztázva, mire egy-két férfi jelentkezik – Én minap lőttem életem első kacsáját… - hatásszünet – Igaz a hipermarketben mindenki szívrohamot kapott, de én nagyon éveztem – harsány nevetés, néhol visítás tölti meg a termet, majd egy leeső pohár csilingelése. Ezaz!
- Na, mondtam, hogy villát ejtsenek le, pohárra nem készültem – visszaszökik a hangos nevetés, de gyorsabban is halkul el, mint az előbb.
Ez után előadok még egy történetet egy baráti találkozásról, majd hamarosan le is jár az időm, megköszönöm a figyelmet és erős tapssal övezve visszasietek a helyemre. Huh… végre megnyugodhatok.
~*~
Este amint a lakásba érek, ledobálom a ruháimat és irány a fürdő. Még van időm, mielőtt Gevin talán hazaérne, így letudom gyorsan a zuhanyt. Víz, dörzsi, víz, nincs idő énekelni, vagy elmélkedni, amúgy is hulla vagyok a több órás mókától, így amint kijövök a fürdőből és végigcsöpögöm a szőnyeget, az ágy előtt átdörgölöm magam, póló, boxer fel, és vetődöm is a párnák, és paplan közé.
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó ezért van még bennem elég energia, hogy felkeljek. Amikor kilépek a szobából látom, hogy a fürdőajtó felé settenkedik, szerintem hallgatózni próbál, de késő.
- Bú!
- Bazki! – ugrik egyet, mire felnevetek. Gyorsan le is nyugszik rózsapiros arccal, majd elvigyorodik. – Azt hittem zuhanyozol még, pedig siettem is haza – sejtettem.
- Fuj, részeg disznó, bocs, de lemaradtál a műsorról, viszont te húzzál fürdeni, bűzlesz! – jól van csak sör szaga van, de nem szeretem.
- Jól van már, jól van! – lép be magától, és rázárom az ajtót, mielőtt visszarántana egy repetára. Hahh… Inkább bevetődök az ágyba.
Már épp szenderednék el, mikor meghallom hogy bejön a szobába, nem igazán törődök vele, főként amikor leoltja a villanyt. Biztos ő is kivan mint én, így fekvés, alvás, holnap pedig együtt tölthetjük a napot.
De már akkor gyanús kezd lenni, amikor nem magam mellett, hanem felettem érzem meg, combját az enyémhez simulni.
- Már megint kanos vagy? – morgom álmosan, de nem nyitom ki a szemem. Tenyere pólóm alá téved, nyakamba csókol és már el is vesztettem a fonalat. – Hé! – tiltakoznék, de letámadja ajkaimat, közben cirógatva a francba.
Még hatásosabb is lenne, ha nem csak szájöblögetővel tisztította volna a száját, így a sör és mentol teljesen egybeolvadt. Fuj… mondtam már hogy az erős öblögető után használjon vizet, mert így túl erős.
Oldalra hajolva elkezdek köpködni, mire komoran néz rám.
- Ez nem valami erotikus – közben a csípőjét löködi nekem.
- Nem is annak szántam – ráncolom a szemöldököm, mire válaszként végignyal nyakamon, majd csókolgatni kezdi. Erre csak egy feltörő nyögés az én válaszom. Franc, hogy ennyire ismer.
- Ugyan, csak egy gyors menetet, egész héten nem volt időnk egymásra.
- Deh… de… holnap szabadnapunk van, csak addig bírd már ki, hulla vagyok. – bár ha így folytatja nehezen tudok majd nemet mondani.
Egy pillanatra leáll és nem mond semmit. Titkol valamit előttem?
- Nem bírom ki – mondja végül, majd feltűri a pólómat és rögtön mellkasomra veti magát. Kész, végem.
- Ah… ah Gev… ne csináld… Mh… ha ezt csinálod, puding lesz az agyam… és tudom, hogy szereted a pudingot – összeszorított szemmel nyögdécselem – de ha megeszed az agyam, akkor hülyébb leszek, mint most, és nem lesz több puding. – Erre abbamarad a kényeztetés és kuncogva, a hónom alatt a paplanba nyomja az arcát.
- Kész vagy… - morogja az ágyba, még mindig nevetve, pedig most nem is volt szándékos, na meg… azt hiszem nem is túl jó poén. Na de kihasználom míg elkalandozik.
- Ígérem holnap három menetet is vállalok egymás után, csak pihenjünk végre. – hajába túrok, de amikor felemelkedik, kezem vállára esik, megcirógatom, majd felkarját.
- Ha így folytatod azt kihívásnak veszem – azonnal le is csapom a kezem az ágyra.
- Bocsánat, őrmester, többet nem fordul elő – vakkantom hivatalos hangon, mire rám nehezedik, és felnyekkenek, fojtott hangon hörögve – hé, meg akarsz ölni?
Erre oldalra gurul, de fél lába és karja még rajtam van, így már jobb. Ha nem teszek gyanús mozdulatot, talán elalszik, mielőtt a fejébe ötlene egy újabb kábító támadás.
|
