|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| oosakinana | 2013. 10. 13. 15:17:19 | #27614 |
 Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Asszonykámnak)
- A Hattyúk tava! Ezt el sem hiszem! Köszönöm szépen! – kapok tőle egy édes puszit, ami olyan jól esik. Annyira örülnék, ha esetleg más is lehetne közöttünk, mint csak szimpla barátság.
- A randi is áll? – érdeklődöm, mert most ez lenne az elsődleges szempont. Ha már eddig elhúztuk az első randit, akkor most had legyen meg.
- Öm… izé… - a habozása kicsit megijeszt. Nem akarja? Pedig megbeszéltük. – Rendben… - megkönnyebbülök, amikor beleegyezik. Nyakához hajolva adok egy csókot, de végül felállva indulunk el vacsorázni, ami remélem ízleni fog neki.
A vacsora aránylag jól telik, bár eléggé döcögősen indult, mivel hiába próbáltam hülyéskedni vagy szóval tartani nem sikerült teljes mértékben elterelni a figyelmét, viszont, amikor az előadásról kezdünk társalogni, mintha kicserélték volna. Jó látni, hogy ennyire felszabadult és be nem áll a szája. Szeretem a hangját hallani és egyenesen imádom, ahogy beletudja élni magát a dolgokba. Örülök, hogy ennyire eltaláltam, hogy hova kéne vinnem, bár segítségem volt a fotóalbumai, de akkor is. Meg mázli, hogy most adják a darabot.
A vacsora utáni mosogatást viszont ő vállalja én meg addig befejezem a ház további rendbe rakását, hogy azért még se hagyjunk itt kupit mielőtt elmennénk dolgozni, de mivel elég hamar meg voltam vele így gyorsan az újságot futom végig, hogy megtudjam történt-e valami érdekesség az elmúlt időszakban.
- Amúgy Cris… - amikor meghallom hangját felnézek rá az újságból.
- Hm?
- Honnét tudtad, hogy szeretem a Hattyúk tavát? – ezt a kérdést már vártam.
- Hogy honnan? – vigyorodok el kicsit. – Igazából csak tippeltem, meg láttam a fényképalbumod és az egyik farsangon fekete tollas balett jelmezed volt, és nem ismerek másik történetet, amiben fekete hattyú szerepel. Nagyon édes vagy a képen. – mesélem el neki a találkozásomat a képeivel, mert nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg, ahogy most a mosolyomat sem tudom elrejteni.
- Te…! – hozzám küldi a törlőt, de végül máshogy fejezi be, mint ahogy szerette volna szerintem. – Ezt még visszakapod!
- Most kezdjek félni, vagy még ráérek? – próbálok még kicsit viccelődni vele, majd felállok és a poharat, ami az előbb a kezemben volt beleteszem a mosogatóba. – Már az is baj, hogy a kedvedben szeretnék járni? – érdeklődök tőle egy kisebb mosollyal az arcomon. Csak azt szeretném, ha mindent megkapna, amit szeretne és amire vágyik.
- Nem… - eltávolodik tőlem, aminek annyira nem örülök, de ha nem érzi jól magát a közelembe, akkor így jártam. – Csupán azt akartam mondani, hogy ez így nem fair, mivel veled ellentétben én nem kutakodtam a fényképeid között, és úgy találtam ki az ajándékod! – igen tudom, de ő annyit szenvedett az életben, hogy szerettem volna meglepni. Meg a varró géphez nem kellett kutakodnom sem.
- Rendben, akkor nem voltam sportszerű. – egyezek bele, mert végül is jogos. - Mi lesz a szankcióm? – megint közelebb lépek hozzá és úgy várom a büntetésemet, hogy mit fog kitalálni nekem.
- Csikizés! – elkiáltja magát és már támadásba is lendülne, de sajnos megint rossz lóra tett, mert nem vagyok csikis, így inkább én kezdem el őt csikizni, ami elől igyekszik menekülni. - Ez így nem fair! – tudom, de sajnos nem tudok mit csinálni.
Egy kicsit még csikizem, amikor elkapom a nappaliba, és a kanapéra fekszik le, de végül abba hagyom.
- Megkímélek a további perceidet. – mondom mosolyogva és leszállok róla. Lihegve és elterülve néz rám, de látom, hogy boldog, aminek én is nagyon örülök. – Viszont, menni kell dolgozni. – mondom nagyot sóhajtva. Megtehettem volna, hogy bezárok, de ilyenkor jönnek a legnagyobb fogások, amire szüksége van a bárnak.
- Rendben. Átöltözök és mehetünk. – pattan fel a kanapéról és már el is tűnt a szobába.
Mosolyogva veszem fel a szatyrot, amiben a többiek ajándéka van, ami leginkább csak egy kis pénzjutalom a kemény munkájukért. A tárcámat is meg a kulcsokat is felveszem, miközben a cipőm húzásánál jelenik meg Lilith egy igazán csodaszép ruhában, amit igen ő tervezhetett.
- Nagyon jól nézel ki. – mondom elismerően.
- Köszönöm. – pirul el kicsit bókomra, majd megvárom, amíg elkészül, és úgy megyünk a bárba.
Megadtam a fiúknak, hogy ne nyissanak ki, amíg én azt nem mondom, mert szeretnék beszélni velük.
- Jó kis műsort fognak a lányok előadni. – jegyzi meg gondolom, hogy valami beszéd témát felhozzon. – Láttam őket olykor gyakorolni. Nagyon ügyesek és engem is be akartak venni a csapatba, de erre most nem-et mondtam, mert nem tudtam volna bejárni a próbákra a vizsgák miatt.
- Igen? – kérdezem érdeklődve. – Nem láttam a próbájukat. Annyi van csak megszabva nekik, hogy másabb legyen, mint az elmúlt éveké, mert akkor jönnek az emberek. – mondom mosolyogva. – Viszont amilyen hajtás lesz nagy valószínűséggel, most én fogok beállni neked segíteni a pultba.
- Nem szükséges. Volt már nagy hajtás a bárban akkor is bírtam. – jegyzi meg.
- Rendben akkor majd meglátjuk. – mosolyodok el, majd megérkezünk a bárba.
Kiszállunk, majd úgy sétálunk be, ahol mindenki próbál, meg vár minket.
- sziasztok. Boldog karácsonyt. – köszönök mindenkinek, amikor belépünk Lilith-el. – Járt nálam a Jézuska és hozott mindenkinek egy kis extra fizetést ajándékba, amit névre szólóan mindenki meg fog kapni. – mindenki tapsolásba és ujjongásba kezd, aminek nagyon örülök.
Leteszem a szatyrot, majd úgy kezdem el sorolni a neveket. Mindenkiért mondom szépen sorba, ahogy következik, majd a legvégén megállok és a személyre nézek, aki a pult mögött serénykedik.
- És végezetül Lilith Baron. – mondom a teljes nevét, mire az említett teljesen meglepődve és hatalmas szemekkel néz rám.
- Én nem fogadhatom el főnök. – mondja és nem is veszi el, mire megkerülve a pultot megyek oda hozzá. Meg fogom a kezét és beleteszem a borítékot.
- De elfogadhatod. Nagyon keményen dolgozol és megérdemled, ahogy mindenki más is. – mosolyodok el őszintén.
- De ez….. – próbálna ellenkezni, ám nem hagyom.
- Nincs semmi de. – nézek rá és megsimítom az arcát, majd a többiek felé fordulok. – Gyerünk emberek kezdjünk. David, Hank, Nyissátok ki az ajtókat, had jöjjenek a vendégek. – adom ki a parancsot, amire bólintanak és már nyitják is. – Lányok mindent bele estére és csak ügyesen. – intézek oda is pár biztató szót. – DJ. Tekerd fel a hangszórókat, had tudják meg milyen jó buli megy nálunk. – az említett vigyorogva bólogat, majd végül Lilithre nézek. – Te meg ügyesen, és ha kell segítség itt leszek. – már mennék is onnan, amikor megfogja a karomat és megállít.
- Főnök, ezt akkor sem fogadhatom el. – teszi vissza a kezembe a borítékot. – Így is sok, amit értem tesz.
- De megbeszéltük, hogy majd ha tudod vissza adod. – nézek rá. – Amúgy meg, az hogy magán életben mit adok neked az egy más dolog, mint az, hogy itt a munkádért mit kapsz. – jegyzem meg, és visszaadom neki a pénzt. – Na és most tessék eltenni.
Mosolyogok rá, majd úgy hagyom ott és hagyom, hogy bejöjjenek az emberek és belendüljenek a dolgok az estével kapcsolatosan. A zenék nagyon jók és a lányok is szépen, ahogy fel vannak öltözve, és ez igazán begerjeszti az embereket, akik ide betérnek.
Telik az idő és most sokkal többen vannak, mint általában lenni szoktak az emberek. Ugye ide mindenki betér, akinek nincs kivel ünnepelni vagy egy kis boldogságot esetleg figyelmet igényel másoktól. Ilyenkor senki nem dolgozik, ezért is van tömegnyomor, még a pultnál is. Pont ezért fogom magam és bemegyek a pult mögé és felhajtva az ingem ujját, állok be segíteni Lilithnek, mert látszik, hogy ennyi emberre ő sem számított. Nem beszélünk semmit, max annyit, hogy adjuk le a rendeléseket, ha a másik közelebb van egyes piákhoz. Még szerencse, hogy amíg nem volt Lilith előtte pultoskodtam elég sokat, így hasznára vagyok és leveszem a fél terhet a válláról.
Egyszer csak a zene lejjebb megy és az egyik táncos lány veszi a kezébe a mikrofont.
- Most pedig szeretnék még egy lányt felhívni közénk, aki családtag már itt nálunk és már csak ő hiányzik a műsorból. – mondja mosolyogva Sydney. – Lilith gyere fel a nővéreidhez. – mondják a lányok, amire elmosolyodok, és az említettre nézek.
|
| oosakinana | 2012. 12. 26. 18:15:18 | #24652 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Asszonykámnak)
- Lilith… - próbálok utána nyúlni, de ő csak hátrébb dől, aminek következtében leejtem a kezemet és kicsit elszomorodok, azt hiszem itt az ideje, hogy színt valljak. – Lilith, én többet érzek irántad, mint barátság és… ha te is úgy gondolod, vagy érzed, akkor megpróbálhatnánk…
- Bocsi, de most… mennem kell. – felpattan a székről és kiszalad a házból. Utána szeretnék menni, de most gondolom, egyedül akar lenni. Nagyot sóhajtok és csak tovább zongorázva várom, hogy visszatérjen és megbeszélhessük a dolgokat. Szeretném, ha végre megint boldogok lennénk együtt.
Egyre csak várom, ám aggódok is. Már jó pár órája eltűnt és kezd sötétedni is. Megpróbálom felhívni, de itthon hagyta a telefonját. Lemegyek és átjárom a környéket, hát ha ott megtalálom, de semmit. Kezdek teljesen kétségbe esni és aggódni érte. Merre lehet? Nem ismeri még annyira a környéket, hogy csak úgy simán eltudjon igazodni. Meg kell találnom, ha nem akarom, hogy bármi bántódása essen.
Elveszem a telefonját és az ismerőseit kezdem el hívogatni, hogy nincs-e ott. Még a bárt is felhívom, hogy nem-e látták ott a többiek, de mind hiába. Bele fogok őrülni, ha nem fog előkerülni. Nekem szükségem van rá, még akkor is ha csak szimplán barátok vagyunk, mert az érzésem nem gondolom, hogy meg fog szűnni iránta.
Egy újabb számot másolok a telefonomba és éppen hívom, amikor hangot hallok.
- Cris… - megfordulok és teljesen elkerekednek a szemeim. Itt van előttem és épségben van. Egyből oda sietek hozzá. Meg kell érintenem meg kell ölelnem, ahhoz, hogy elhiggyem nem csak a képzeletem játszik az elmémmel.
- Lilith! – mondom megkönnyebbülten. Látom, hogy összébb húzza magát, de ahonnan jött nem csodálom, hogy fél minden ilyen dolognak a következményétől… ám nálam nem kell félnie. Amint előtte vagyok, csak magamhoz ölelem kihűlt testét és boldog vagyok, hogy itt van. - Annyira aggódtam érted! – ahogy csak bírom, ölelem magamhoz, bár nem igazán viszonozza közeledésemet.
- Sajnálom… - pedig nincs mit. Én voltam igazán marha. Nem kellett volna így letámadnom.
- Az a lényeg, hogy itt vagy és épségben. – mondom őszintén, majd kicsit eltávolodok tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Én is sajnálom, hogy olyan váratlanul letámadtalak, vagy hogy is mondjam… nem gondoltam volna, hogy elszaladsz. Több ilyen nem fog előfordulni. – be is fogom tartania mit mondtam, mert el is engedem, bár úgy tartanám a karjaim között és melegíteném fel csak a saját testemmel.
- Nekem nem kellett volna így viselkednem… de annyira összezavarodtam. Egy parkban voltam, gondolkodtam, rám szállt az éjszaka és aztán nem találtam vissza… annyira sajnálom. – ha tudom, hogy ennyire megbántom a cselekedetemmel, akkor biztos, hogy nem tettem volna inkább semmit. Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyen.
- Nyugodj meg, semmi baj. Senki sem haragszik… - nem szeretném ha miattam sírna, mert akkor azaz önbecsülésemnek is rosszat tesz. – Fürödj le meleg vízben mielőtt megbetegszel. Én addig csinálok teát. – egy kisebb gondolkodás után bólint és el is megy fürdeni, én meg addig a konyhában készítek neki jó forróteát, amivel teljesen felmelegedhet.
Nem telik bele sok idő és meg is jelenik a konyhába, ahol elfoglalja a helyét velem szemben.
- Köszönöm.
- Nincs mit. – támaszkodok meg az asztalon, miközben őt figyelem. – Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy gondolkodtál. Megkérdezhetem, hogy mire jutottál? – kérdezem meg finoman, mert érdekel, hogy vajon lenne-e esélyem nála vagy inkább felejtsem el teljesen.
- Én… nem tudom. – még mindig bizonytalan. – Tetszetsz nekem, de a főnököm vagy, meg én sem tudom, hogy mit érzek, de… annyira nem tudom, hogy mit érzek irántad… Vagyis, szeretlek, de még nem tudom, hogyan. – olyan aranyos, hogy így elvörösödik. Nagyon tetszik, hogy ennyire zavarban van, de egyben aggódok is, hogy mi van, ha úgy dönt, még sem szeretne velem lenni… mondjuk addig van még egy kis lehetőség, hogy be bizonyítsam neki a dolgokat, hogy nem lesz abból semmi rossz, ha még együtt leszünk.
- De megpróbálhatnánk egyszer-kétszer randizni, hogy el tudd dönteni, hogy mit is érzel valójában és az, hogy a főnököd vagyok, az csak egy kis semmi kis probléma, jelentéktelen, tekintve, hogy én vagyok a tulaj. Gyakorlatilag azt csinálok amit akarok. – megfogom a kezét, mert éreznem kell. Tudnom kell, hogy még sem taszít el magától teljesen.
- Re-rendben… randizzunk, talán segít. – ezt akartam hallani. Meg is jutalmazom egy puszival, de csak az arcára.
- Bocsi, de ezt nem bírtam megállni. – mosolygok rá. Akkor van még remény, hogy egyszer egypár leszünk.
Még beszélgetünk, de más témákról, aminek örülök, mert több mindent meg tudok róla. Ám az este eléggé hamar eljön és el is megy aludni, mert fáradt, amit meg is értek. Egy kisebb tevékenység után én is elmegyek aludni, de nem tudok annyira, mert folyamatosan csak Lilith jár a fejembe.
~*~
Eltelik pár hónap és már a hó is lehullott és karácsonyra készülődünk. Eddig még nem volt időnk elmenni randizni, mivel neki állandóan vizsgái voltak meg zh-i, ezért csak itthon próbáltam kedveskedni vele, hogy minél jobb legyen és könnyebb legyen a helyzet, de most szerencsére van egy kis szabad ideje és nekem is, mivel nekem is állandóan dolgoznom kellett. Reményeim szerint most már el fogunk tudni menni valahova vagy legalább egy komolyabb sétát esetleg itthon egy finom gyertyafényes vacsora mellett meg tudjuk ünnepelni a karácsonyt.
Már felállítottuk a fát is és fel is van díszítve, most már csak a vacsora meg az ajándékozás van hátra. Vettem Lilithnek egy vadonat új varró gépet és remélem, hogy tetszeni fog neki és jó hasznát fogja venni. Bár nem igazán tudom rejtegetni, és még majd fel kell hoznom a kocsiból, de megleszek vele… valahogy.
- Cris. – hallom meg Lilith hangját, amire elmosolyodok, mivel most a konyhában vagyok és terítek a vacsorához.
- Jövök. – mondom kedvesen és odamegyek hozzá. – Miben tudok segíteni? – kérdezem tőle, kedvesen és megsimítom a karját.
- Boldog karácsonyt. – és felém nyújt egy kis dobozt, amit meglepődve veszek el.
- Köszönöm szépen. – kibontom az ajándékot, és amikor a dobozt bontom ki legnagyobb meglepetésemre, egy óra van benne. – Nagyon szép. – kiveszem és fel is teszem a csuklómra. – Köszönöm szépen. – adok egy puszit neki.
- Szívesen. – mosolyodik el, de én felmutatom az ujjamat.
- Várj egy kicsit igyekszem vissza. – mondom mosolyogva, majd kimegyek, de az ajtót nyitva hagyom. Lemegyek a kocsihoz és kiveszem a csomagtartóból az ajándékot, majd felcipelem az emeletre a lakásba.
Beletelik vagy negyed órába, mire a művelettel végzek, mert eléggé nehéz és meg kell állnom pihenni, de hát most már végre fent vagyok.
- Minden rendben? – jön egy kicsit aggódva Lilith, de csak elmosolyodok.
- Persze, csak felhoztam az ajándékodat. – mondom kedvesen, majd végre behozom az ajtón, a neki szánt ajándékomat, ami be van csomagolva.
- Úristen Cris ez mi akar lenni? – néz rám elhűlt szemekkel, mert elképzelni se tudja, hogy mi az, ami ennyire nehéz és még nagy is.
- Bontsd ki. – bíztatom és átadom neki a terepet.
Kicsit félve lát neki az ajándéknak, de végül kinyitja és a szemei elkerekednek.
- De hát… - Kicsit mintha könnyek is gyűlnének a szemébe, de lehet rosszul látom. Az viszont biztos, hogy megbabonázva nézi a gépet, amit kapott tőlem.
- Boldog karácsonyt. – a háta mögé sétálok és megölelem hátulról, miközben én is a gépet nézem mosolyogva.
- Meg sem érdemlem ezt az ajándékot. – mondja a kezemet simogatva, ami a hasán pihen.
- A legjobbat érdemled. A másik géped meg már amúgy is öreg és ahogy olykor hallani szoktam elromlik, mert olykor veszekszel vele.
- Bocsánat, ha olykor hangos vagyok. – kér elnézést, de csak puszit adok az arcára.
- Nincs semmi baj. Ezért kaptad ezt az új gépet és remélem ezzel már nem lesz gond. – mondom kedvesen. – és van még egy meglepetésem. – mondom kedvesen és a kabátom belső zsebéből előveszek két belépőt és átnyújtom neki.
- De hisz színházjegyek. – néz rám értetlenül.
- Igen és ráadásul a Hattyúk tavát fogják adni holnap és szeretném, ha eljönnél velem egy randi keretén belül. – mondom kedvesen és remélem, hogy benne lesz az ötletben.
|
| oosakinana | 2012. 08. 27. 10:27:56 | #23147 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (asszonykámnak)
- Bocsi, de nem. – válasza azonban cseppet meglep. – Különben is, milyen badarság ez? Miért akarnád, hogy itt lakjam? Van magánéleted, saját kis életed, nem ismersz én meg jól meg vagyok otthon is! – azért akarom, mert tetszel nekem és nincs jó helyed otthon, amiért én aggódok érted. – Mindemellett jobban tennéd, ha nem tennél ilyen ajánlatokat ismeretlen embereknek, mert valaki majd jól rászed és megbánod. – én meg nem hiszem, hogy ezt az ajánlatot valaha is meg fogom bánni.
- Lilith… - fordítom magam felé csípőjénél, miközben egyik kezemmel a fejét biccentem fel, hogy édes szemeibe tudjak nézni. – Kérlek, engedd, hogy megbánjam, bár szerintem nem fogom és ismerlek is, az alkalmazottam vagy már egy ideje.
- De nem. – látom rajta, hogy zavarba van és próbálna elfordulni tőlem, amit nem hagyok. – Köszönöm, nagyon rendes vagy… de ez akkor is irreális… - leveszi a kezemet és elkezdi piszkálni. – Amúgy nem olyan rossz a helyzet otthon, csak fáradt voltam meg nem voltak jó napjaim és… - persze én meg hülye vagyok és vak is, hogy ne lássam.
- Nem hiszem, hogy az anyád csak tegnap viselkedett így. A szavaiból nem úgy hangzott. Miért nem fogadod el az ajánlatom?
- Mert semmi sem biztos. Honnét gondolod, hogy biztos fel fognak venni egyetemre meg, hogyha el is fogadom a segítséget, akkor honnét vagy benne olyan biztos, hogy vissza tudom majd fizetni?
- Nem kell benne biztosnak lennem. De ott nem maradhatsz, mert tönkretesznek. – próbálok ész érveket mondani miközben az arcát simogatom.
- Sajnálom, de… a büszkeségem nem engedi. – ezzel engem sajnos nem tud meggyőzni, mert tudom, hogy nem ez a legfőbb indok, de csak egy kis győzködés kell neki. Meg akarom menteni, mert ott nem maradhat.
- De a büszkeséged azt engedi, hogy hazudj? Mégis milyen aláírást hoztál nekem a múltkor? – kérdésemre érzem, hogy megszorítja a kezemet.
- Én, én … én nagyon sajnálom. Kellett a munka és anyám sose egyezik bele olyasmibe, amit én szeretnék. – lehajtja a fejét, de már meg van, mivel tudom rávenni, mert egyszerűen nem hagy más megoldást.
- Előre sajnálom, nem akartam ilyen módszert választani, de te kényszerítesz rá. Vagy elfogadod az ajánlatom, vagy megyek a rendőrségre és bevallom, hogy kiskorút foglalkoztattam. Anyád szívesen fog tanúskodni ellenem. – kijelentésemre, mint egy riadt őzike néz rám, és gondolom látja, hogy komolyan gondolom, mert nem fogom annyiban hagyni a dolgokat.
- Ez zsarolás! – tudom életem, de erre most szükség van a te érdekedben.
- Tudom, de csak neked szeretnék jót. – mondom mosolyogva. – Miért nem adod be végre a derekad? Szerintem elég tisztességes ajánlatot tettem, nem is vagyok cukros bácsi, hogy félned kéne tőlem, nem élek kicsapongó életet, szóval még örülnék is egy kis társaságnak itthon, ráadásul így te is tudnál rendesen a tanulmányaidra koncentrálni.
- Igen, ez igaz, de…
- De akkor mi a baj?
- Semmi…
- Ez azt jelent, hogy ma délután elhozhatjuk a dolgaid otthonról? – simogatom meg boldogan az arcát.
- Igen. – bólint is egyet, aminek én annyira örülök, hiszen így még közelebb lesz hozzám.
- Örülök. – simítom meg a fejét.
Végül befejezzük a reggelit és megbeszéljük, hogy mikor fog megtörténni a költöztető akció és miként fogjuk megoldani a házimunkát, bár ebből olyan nehéz engedi, hiszen eddig mindig én csinált mindent, de végül csak sikerül megegyeznünk, aminek örülök, mert ő sem fogja kellemetlenül érezni magát, de én is csinálhatok valamit.
Nem sokkal később már náluk vagyunk, hogy elhozzuk a cuccait, mert nem akarom, hogy továbbra is ezen a helyen kelljen laknia. Normális lakást érdemel meg egy normális élettel, amit tőlem meg fog kapni és reménykedek benne, hogy esetleg egy picivel több is lesz közöttünk, mint simán barátság vagy lakótársi viszony.
- Ezt a disznóólat… hát ez eszméletlen, pedig csak egy napig nem voltam itthon… - mondj puffogva és tényleg igaza van. Nagyon nagy a kupi és a piszok. Nem tudom, hogy képes egy ember így élni itt. Felmegyünk az emeletre, ahol viszont meglepetés vár. Egy olyan szobába kerülök, ami tiszta színé és ez olyan jó érzéssel tölt el. Tudom, hogy ez Lilith szobája. Miközben pakol én csak figyelem, hogy vajon miben tudnék neki segíteni.
- Ilyen ruhákat még egyik boltban sem láttam. Pedig annyit kerestem, mert Ashlee valami hasonlót szeretett volna egyszer. – mutatom neki, hogy milyenre gondolt a testvérem. – Hol vetted?
- Nem vettem. Én csináltam… - válaszolja, de csak tovább pakol.
- Nagyon tehetséges vagy! – mondom meglepetten, de tényleg így is gondolom, hiszen tényleg az.
- Köszönöm. – kezdi el összedobálni a cuccokat a bőröndbe, és látom válogat is, pedig nincs rá szüksége. Minden elfér a lakásomban, ami itt van, úgyhogy nyugodtan jöhet minden, ami csak hozzá tartozik. Nem akarom, hogy nélkülöznie kelljen, és ne érezze otthonosan magát.
- Mindent hozhatsz, válogatás nélkül. – jegyzem meg neki a háta mögé lépve.
- Rendben. – egyezik bele, és megáll egy gép előtt. Odalépek, hogy megnézzem, és látom, hogy egy igen szép egyedi varrógép mellett áll.
- Majd én viszem. Te vigyél valami könnyebbet. – simítom végig a vállát. Olyan selymes a bőre, hogy azt elmondani nem lehet. Kellemes érzés, ahogy az én bőröm az övéhez ér.
Mikor mindennel megvagyunk, én viszem le a varrógépet és már nevetgélünk is, de ekkor jelenik meg maga az ördög, akire egyáltalán nem számítottunk és nem is akarok számítani. Egyből elkezd kiabálni, hogy mit akarunk itt, meg hogy reméli, jól megfizetem a szolgáltatásokat. Nagyon csúnyákat és rossz dolgokat mond, amiket nem tudok szó nélkül hagyni.
- Idefigyeljen, elegem van magából! – csapok az ajtófélfába, amikor kicsit bedühödök. – Maga a világ legborzalmasabb nőszemélye, akivel találkoztam! – mondom olyan vérben forgó szemekkel, hogy így nővel még soha nem is beszéltem, de ez az idióta teljesen kikészít. - Lilith és én most elmegyünk. – kis szünet után folytatom, és remélem, jól az agyába vési a dolgokat. – Jól nézze meg a lányát, mivel soha többé nem fogja látni.
- Miről dumál ez a hibbant? – kérdezi, mintha éppen egy új mesét meséltem volna el neki. Ez tényleg hülye és még a végén még olyat is fogok tenni ami neki nem fog tetszeni.
- Anya, elköltözöm. – jelenti ki Lilith, amire a büszkeség végig söpör a testemen. Büszke vagyok rá, hogy így megmondta, meg örülök is, hogy tényleg hozzám fog költözni… ám az anyja reakciója egyáltalán nem tetszik, ahogy kiabál, meg sipítozik:
– Segítség! Kirabolnak! A lányom is elrabolják! Emberek! Segítség! – kezd el kiabálni, amire megfogom a kezét és kirohanok Lilith-tel. Bepakolunk mindent a kocsi hátuljába meg a hátsó ülésre.
- Gyorsan, még mielőtt valami nagyokos kihívja a rendőröket.
Nem sokkal később már a lakásomon vagyunk és éppen Lilith cuccait visszük fel, hogy be tudjon rendezkedni eleinte a vendégszobába, de kicsit reménykedek, hogy hamarosan már egy szobában fogunk legalább is aludni.
- Ez az utolsó ami a kocsiban volt. – lépek be a szobába a varrógéppel, ami kicsit nehéz volt, de meg vagyok vele.
- Igazán hálás vagyok, mind azért, amit tettél értem. – mondja kedvesen, majd oda lép hozzám és egy puszit kapok az arcomra, amitől egyből gyorsabban kezd el verni a szívem, na meg kicsit le is fagyok tőle, és mire észbe kapok ő már megint a cuccait pakolja.
- Nincs mit. Szívesen tettem. – válaszolom, majd az órámra nézek. – Lassan be kell mennem a clubba. – állapítom meg.
- Megyek én is nem sokára. – fordul felém, majd a sok cuccra néz.
- Ne aggódj pakolj nyugodtan, meg pihenjél, majd beugrik helyetted más. – mondom kedvesen. – Maradj itthon. – mosolyodok el.
- Rendben. – most az egyszer nem ellenkezik, hiszen tényleg rengeteg cucca van és gondolom jobban örülne, hogy eltudná pakolni mindet, meg nem tudom mit szeretne még csinálni, de majd meglátjuk, hogy mennyire lesz ideje, meg energiája.
- Akkor én megyek, majd jövök. – mondom kedvesen, majd megfordulva veszem fel a kulcsomat, amikor eszembe jut valami. – Lilith. – szólok neki, mire ki jön az ajtón.
- Tessék? – néz rám kíváncsian, de kicsit értetlenül hogy miért is szóltam neki.
Felemelem a pótkulcsokat, majd oda nyújtom neki.
- A kulcsok, amikkel tudsz egyedül is közlekedni és el tudsz menni bárhova ahova szeretnél. – kezdek bele a tájékoztatóba. – Ha bármire szükséged van, használd nyugodtan, és ha esetleg pénzre lenne szükséged vásárolni, akkor a nappaliba a pianinon találsz egy dobozt és abba lesz egy kis pénz.
- Rendben, de pénzre nem hiszem, hogy szükségem lesz, hiszen nekem is van egy kevés megtakarított. – mondja, de csak elmosolyodok.
- Ahogy gondolod, de szeretném, ha lenne nálad mindig pénz, hogy ha bármi lenne, tudj mit csinálni. – igen aggódok érte, de hát nem tehetek róla, fülig belé vagyok zúgva.
- Ne aggódj ennyit. Tudok magamra vigyázni, meg úgy is pakolni fogok ma. – mosolyodik el aggodalmaim miatt.
Csak bólintok, majd elköszönök tőle és végül tényleg elmegyek dolgozni. Sok munka vár rám na meg sok befektető. Ám nem tudok kellő képpen oda figyelni, mert folyamatosan azon jár a fejem, hogy vajon Lilith-tel minden rendben van-e. Néha meg is fednek miatta, hogy nem figyelek, de azért igyekszem koncentrálni, hogy minél hamarabb otthon lehessek a kicsikével és megint együtt lehessek vele, még ha nem is, úgy ahogyan én most jelen pillanat szeretném.
Reggel térek haza olyan hat óra körül. Bemegyek a lakásba és halkan dobom csak le a cuccaimat, majd benézek Lilith szobájába, ám ott nem találom meg őt, amire kicsit meg is ijedek, főleg, hogy semmi hangot nem is hallok az egész lakásban. Elkezdem körbe járni a lakást és végül az én szobámba megyek be, ahol látom, hogy ott fekszik az ágyamon. Elmosolyodok rajta, mert olyan szépen néz ki. Közelebb megyek hozzá, majd leguggolok elé és pár tincset lesimítok az arcából, ami nem oda való.
Elkezd mocorogni, de végül csak átfordul a másik oldalára és alszik tovább. Felállok, majd leveszem a cuccaimat és egy szál bokszerben lépek be a fürdőbe, ahol végre lemoshatom magamról az este mocsadékait. Frissen, vagyis inkább csak tisztán mászok ki a fürdőből, hogy a konyhába lépve igyak meg egy kis kávét és utána meg reggelit kezdek el készíteni, ami most csak egy egyszerű melegszendvics lesz.
- Cris? – hallom meg meglepett hangot, aki a szobámból lép ki.
- Jó reggelt. – mondom mosolyogva. – Jól aludtál? – kérdezem tőle, de szerintem már rá jött, hogy láttam az ágyamban aludni.
- Ne haragudj, hogy a szobásban aludtam… - valami kifogást is mondana, de nem szeretném ha elrontaná.
- Semmi baj. – vágok a szavába. – Nem sokára készen van a reggeli utána meg szerintem lefekszek egy kicsit aludni. – mondom neki, amire bólint.
Megreggelizünk, majd én tényleg lefekszek aludni oda ahol ő feküdt és még én is érzem az ő illatát, ami olyan kellemes hat rám, hogy azt elmondani nem lehet. Egyből el is alszok és már várom, hogy megint láthassam meg beszélgethessünk, mert szeretek vele beszélgetni és imádom nézni az arcát.
~*~
Már lassan egy hónapja, hogy hozzám költözött Lilith és nagyon jól meg vagyunk. Sikeresen megosztjuk a feladatokat és olykor még a lakást is együtt takarítjuk ki, ami mindig valamilyen viccelődésbe, vagy éppen kisebb verekedésbe torkollik, de nagyon jól érezzük magunkat. Ahogy észreveszem Lilith is sokkal jobban van, mert a bárban is ezerszer többet mosolyog és jobb hangulatban is van, aminek én csak örülök. Mindenki azt találgatja, hogy vajon milyen pasi lehet az életébe, aminek én annyira nem örülök, mert nem szeretném ha rajtam kívül más is lenne, de nem hiszem, hogy bárki lenne, hiszen csak a suliba jár el, meg dolgozni a többi idejét, meg velem tölti otthon… Ráadásul, ahogy egyre többet vagyok vele és közelebb, egyre jobban szerelmes vagyok belé és nem szeretném ha lenne valakije.
Most is éppen otthon vagyok. Lilith pedig a suliba van, de szerintem nem sokára haza kell, hogy érkezzen, mert vége van az órájának és megbeszéltük, hogy ma ő főz, mert ragaszkodott hozzá, hiszen az elmúlt két vagy három napban én főztem és alig engedtem csinálni valamit, mivel dolgozatokat írnak a suliba és arra kell készülnie, így szeretnék neki mindent meg adni, amit csak tudok.
Éppen a pianinom előtt ülök és az egyik kedvenc darabomat játszom. Lehunyom a szememet és Lilith arcát látom meg magam előtt. Minden érzésemet bele adom a játékba. Egyszer csak érzem, hogy valaki közeledik. Kinyitom a szememet és ránézek Lilith-re aki helyet foglal a hosszú széken mellettem. Elvenném a kezemet, amikor megszólal.
- Folytasd, kérlek. – olyan szépen kéri, hogy nem tudok ellent mondani neki, így folytatom a darabot és mindent bele adok, hogy hát, ha ő is megérzi, hogy mit érzek iránta, ha még eddig nem tudta volna…
Amikor vége van abba hagyom és ránézek egyenesen azokba a csillogó szemeibe, amikkel rám néz.
- Nem is tudtam, hogy tudsz játszani rajta. – mondja kedvesen amin elmosolyodok, majd a hangszerre nézek és végig simítom a billentyűit.
- Imádok rajta játszani, csak nincs annyi időm, hogy mindennap le tudjak ülni és játszani vele. – mondom őszintén. És ez tényleg így van. Az üzlet elveszi szinte a legtöbb időmet. Nagyon ritkán tudok csak leülni a zongora mellé.
- Értem. – egy kis szünet után megint megszólal. – Játszanál még valamit? – mosolyogva fordítom felé a fejemet.
- Ezer örömmel. – elmosolyodok, majd neki kezdek a második számnak is, ami az egyik kedvencem.
Teljes szívvel és lélekkel játszok. Azt hiszem, most látszik meg bennem, hogy mennyire is szeretem et a hangszert, és hogy nem csak klubvezetésben lehetnék jó, hanem másban is.
A végére érek, amikor ráemelem a tekintetemet és mintha ő is ellenne varázsolódva, én meg alig bírok magammal, meg a véremmel. Egyik kezemet az arcára simítom, és csak nézzük egymás tekintetét, majd végül a távolság elkezd szűnni közöttünk, de ahogy észreveszem, mintha nem csak én hajolnék, hanem ő is ugyan úgy szeretné ezt a csókot, mint én.
Ám végül megtörténik a csoda. A távolság teljesen megszűnik közöttünk és lehunyt szemekkel csókolom meg és élvezem, hogy itt van velem. Remélem ezek után sokkal több is lesz közöttünk… Annyira szeretnék a pasija lenni…
|
| oosakinana | 2012. 05. 22. 22:31:44 | #21125 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Lilithemnek ~ Yoshikonak)
- Lilith történt valami? – kérdezem kicsit döbbenten, de csak a fejét rázza.
- Semmi főnök úr.
- Akkor jó…
- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. – áll fel testvérem megfogva a táskáját.
- Elvigyelek? – érdeklődöm, mert nem akarom, hogy baja legyen.
- Nem kell, Tom értem jön, de ha ráérsz Lilithet igazán haza vihetnéd, nehogy valami baja essen. – tényleg nem jobb lenne, ha haza vinném. Kicsit el is gondolkozok rajta, hiszen akkor megtudhatnék pár dolgot róla, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?
- Ugyan már! Nem kell, igazán nem kell. Eddig is mindig egyedül jártam haza és még egyszer sem történt semmi.
- Ami nem jelenti azt, hogy nem is fog. Éjszaka veszélyes egy ilyen szép lánynak egyedül és ami azt illeti, hogy én azután a kis affér után a vendéggel nem nagyon mernék egyedül kimenni a bárból. Lehet, hogy még mindig a közelben van. – erre nem tudok mást tenni csak bólogatni. Ashlee-nek teljesen igaza van. Nem engedhetem, hogy egyedül menjen haza.
- Ebben van valami. Mennyi van még a műszakodból?
- Fél óra… - válaszol, de a pirosság hirtelen eltűnik az arcáról és csak mosolyogni kezd, de nem rám néz, hanem a hátam mögé. Ashlee miben mesterkedsz már megint?
- Te meg mit csinálsz mögöttem? – veszem észre, de a testvérkém olyan történettel áll elő, hogy már a hajam égnek áll. Nem is faggatom tovább, mert már hívja is a barátja, hogy menjen. Megöleli Lilith, majd én is felállok és kikísérem. Beszélünk párszót. Mondjuk, hogy szerinte igen is komolyabban kéne foglalkoznom Lilith-tel, mert nagyon aranyos lány, de végül menniük kell.
Nem megyek vissza a bárba, mert a kidobókkal beszélgetek, hogy mre figyeljenek legjobban, amit szerencsére meg is tesznek. Félóra múlva jön csak ki tényleg Lilith. Mintha kicsit rohant volna, hogy ne várakoztasson meg. Elmosolyodok, ahogy ránézek, de mosolyomat ő is viszonozza.
- Már azt hittem, hogy meglógtál a fuvar elől.
- Ugyan már. – mosolyodik el kicsit jobban.
A kocsihoz vezetem, amibe beülünk és ő meg megpróbálja elmagyarázni, hogy merre is lakik, de nem igazán sikerül neki, mert úgy veszem ki, hogy a város másik végén él.
- Te minden munkanapodon gyalog mész haza? – nézek rá döbbenten, de visszafordítom az útra a szememet, mert nem akarok bajt és nem szeretném, ha bármi baja esne.
- Igen főnök úr, mivel az utolsó busz már rég elmegy, mire én végzek.
- Legalább hordasz magadnál valamilyen önvédelmi eszközt?
- Nem szoktam, de az utóbbi pár évben elkezdtem a karatét meg a keinjutsut. – hát nem igazán mondhatom, hogy megnyugtat válaszaival. Azt hiszem ezentúl személyre szabott taxija lesz.
- De akkor is… elhiszem, hogy tudsz verekedni, de egy férfi még mindig erősebb. Mi van ha lefog?
- Hát akkor majd kitalálok valamit. – próbál poénkodni, de most annyira nem veszem, mert aggódok érte. Nem is szólal meg csak csendben ülök egymás mellett.
- Amúgy a báron kívül nyugodtan szólíts a rendes nevemen. – mondom neki a csend megszakítása miatt is, meg hogy tényleg így legyen.
- Rendben van Cristopher. Ezután majd balra kell kanyarodni. – magyarázza az utat.
- Én a Crisre gondoltam.
- Rendben, akkor…Cris… - motyogja zavartan. – Ez már a mi utcánk.
- Rendben. Melyik ház?
- Ahol ég a kerti lámpa, ott. – mutat a házra én meg lelassítok, majd szépen leparkolok. Kiszállunk a kocsiból.
- Köszönöm a fuvart, igazán rendes vagy.
- Ez igazán semmiség. – lépek közelebb hozzá. – És ne aggódj, kitalálok valamit, hogy ne kelljen mindig egyedül hazasétálnod késő éjjel.
- Köszönöm, de fölösleges. Eddig még sose történt semmi. – próbál győzködni, de sajnos hajthatatlan vagyok, főleg, meg ha róla van szó. Nem akarom, hogy baja essen. Vigyázni szeretnék rá.
- De én aggódom érted. – nézek mélyen a szemébe és még az arcán is végig simítok, amire picit elpirul, de egy igen károgó hang zavarja meg a romantikus hangulatot közöttünk.
- Te fruska! Te mihaszna szemtelen dög! – lépked felénk kicsit instabilan egy nő, aki gondolom az anyukája lenne. – Ki ez a fickó? Mit kerestél a kocsijában? – ahogy üvöltözik már a házakban gyulladnak a fények. Viszont az anyukát sem értem meg, minek ez a fesztivál.
- Asszonyom, kérem ne aggódjon. Én vagyok Lilith fő…
- Főtámaszom. – vág a mondandómba, mire csak gyanúsan nézek rá. – Anya ő itt Cris, az én egyik legjobb barátom és mindig segít nekem, ha megkérem. – nem kicsit értetlenkedve állok előtte, hiszen kellett hoznia egy aláírást is az anyukájától. Akkor most át lettem verve, vagy mi a szösz?
- Engem az nem érdekel! Legközelebb inkább állj ki a hatosra és akkor legalább valami hasznosat is csinálsz! Mégis mit képzeltél magadról, hogy csak úgy leléptél? Nem végezted el a dolgod! Nincs másnapra ebéd, nincs kitakarítva, nincs kimosva a ruha, nincs elmosva az edény! Hát mit képzelsz, hogy mindent én fogok majd megcsinálni istentelen kölke!
- Ennyibe igazán nem haltál volna bele. – sziszegi összeszorított foggal. Ennyire súlyos lenne itthon a helyzete?
- Nekem is megjár a pihenés! De most azonnal mars be a házba főzni, hogy ne vesszek éhen holnap csak azért mert lusta vagy!
- Pihenés?! – akad ki kicsit hisztérikusan, de nem akarom, hogy gond legyen, ezért oda lépek átkarolom. – Egész nap nem csinálsz semmit csak bámulod azt az idióta tévét! Nincs munkád és meg sem erőlteted magad abban, hogy találj valamit! Mindig csak panaszkodsz a segély miatt miközben semmit sem teszel azért, hogy jobb legyen és mást se hallok, csak azt, hogy neked mi kell! Megfordul már a fejedben, hogy én hogyan fogok egyetemre menni? – kezd a hangja is remegni. Ide nem fogom vissza engedni. El kell vinnem innen, mert csak ki fogja készíteni ez a némber. Mert rá nem lehet mást mondani, csak azt, hogy ő egy hárpia.
- Egyetemre? Minek az? – legyint lenéző arccal. - Úgyis túl hülye vagy hozzá. Másra úgysem vagy jó, mint kurvának és majd… - Na jó ezt már nem bírom tovább hallgatni Róla.
- Asszonyom, hagyja abba! Hogy mondhat ilyet a tulajdon lányáról? – lépek védelmére, mire végre feleszmél, hogy itt lennék. – Lilith egy csodálatos lány, nagyon intelligens és nem érdemli meg az ilyen jelzőket. – nagyon mérges vagyok, de nem felejtem el, hogy egy idősebb nővel beszélek, akinek meg kell adnom a tiszteletet, még ha nem is érdemli meg.
- Cöh… - húzza fel a szemöldökét, majd visszasétál a házba. – Lilith engem nem érdekel, hogy ki ez a fickó, de kérj tőle többet, mint amennyit egy rendes menetért szoktak kérni. – kiabálja, de legszívesebben utána mennék és alaposan megtépném, ha tehetném, de majd Ashlee-t ráuszítom, ő úgy is szeret verekedni, én viszont nem tehetem meg…
Ahogy az édesanyja eltűnik, elkezd zokogni. Egyből odamegyek hozzá és átölelem és próbálom csitítani, miközben a hátát és a fejét simogatom, de az agyam folyamatosan kattog, hogy mi legyen vele, mert oda nem fogom beengedni az már biztos.
- Én csak… én… én csak… annyira elegem van… el akarok költözni… de a sulit nem hagyhatom ott… Semmit… nem törődik… velem… és fogalmam sincs, hogy… mit… mit tettem… hogy ennyire… utál… - sírja ki magából a bánatát, de közben görcsösen kapaszkodik belém.
- Nincs semmi baj, itt vagyok. – suttogom neki, majd arra a döntésre jutok, hogy hozzám fog költözni.
- Gyere. – kezdem el a kocsim felé vezetni, majd be is ültetem én meg leguggolok mellé és a lábát kezdem el simogatni. – Minden rendben lesz. Nem kell ezt tovább eltűrnöd. – mondom őszintén, de csak tovább sír.
- De… nincs hova… mennem. – mondja még mindig akadozva.
- Mindig van hova menned, amíg én itt vagyok neked. – mondom őszintén. Kezdenek nagyon felszínre törni az érzéseim, de most nem érdekel. Meg akarom menteni innen és ez a legjobb megoldás erre.
Nem is mondok semmi mást. Becsukom az ajtót, majd beszállok és elindulok haza fele, hogy ott majd kitudja pihenni magát rendesen és normálisabb élete is lehet, mert nem akarom, hogy tönkre tegye az a… már szavakat sem találok rá.
Amikor megérkezünk, addigra nyugszik meg kicsit. Kiszállok, majd kinyitom neki az ajtót, ő meg értetlenül és érdeklődve figyel, hogy merre vagyunk.
- Hol vagyunk és miért vagyunk itt? – kérdezi, majd ahogy kiszáll. – Nekem haza kell mennem, vagy még nagyobb bajba kerülök. – mondja aggódva, de csak megfogom a kezét és megsimítom az arcát.
- Ne aggódj, nem fogsz bajba kerülni soha többet. – mondom kedvesen, miközben a szemeibe.
- Hogy érted?
- Nálam fogsz lakni. – jelentem ki egyszerűen, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga.
- Nem lehet. – kezd el egyből tiltakozni. – Nem is ismersz azt se tudod ki vagyok, arról nem is beszélve, hogy ruháim sincsenek itt… - folytatja a tiltakozást, mire csak finoman a kezemet az ajkaira helyezem és elcsitítom.
- Nem lesz semmi gond. – nézek mélyen a szemébe. – Nem fogom hagyni, hogy visszamenj anyádhoz, így két választási lehetőséged van. – mondom neki az alkut. – Vagy szállodába fogsz menni, amit én fogok fizetni és nincs apelláta, vagy nálam fogsz lakni, amíg talpra nem állsz, és el nem tudsz menni. – mondom neki, amit komolyan is gondolok, de látom, erre már kicsit elgondolkozik.
- Egyik sem jó. haza kell mennem. – próbálkozna még mindig, de nem engedem.
- A két választási lehetőség közül válassz. – mondom neki egyszerűen, mire rám néz.
- Nem aludhatunk rá egyet és majd utána választok. – kér meg, amit persze megértek.
- Rendben, akkor menjünk fel. Van vendégszobám, ahol tudsz nyugodtan és kényelmesen aludni. – bólint, majd végre felmegyünk a lakásomra.
Beengedem, majd megmutatom, mit merre talál és a hálót is, meg adok neki pólót meg rövidnadrágot, amiben tud aludni. Letusol, majd elköszönünk egymástól és elmegy aludni, majd én is elintézem magam és lefekszek egy kicsit.
~*~
Másnap „reggel” mikor felkelek, az első utam a vendégszobába vezet. Óvatosan nyitok be és látom, hogy Lilith még alszik. Elmosolyodok, majd odamegyek hozzá. Leguggolok elé és elkezdem a fejét simogatni, amire megmoccan, de nem ébred fel szerencsére. Olyan jó látni, hogy ennyire nyugodt és nincs semmi baj vele.
Felállok, majd kikészítek neki egy-két ruhát, amik közül, majd válogathat, hogy mit szeretne fel venni. Még szerencse, hogy pár ruhája tesómnak itt is van.
Kimegyek a konyhába, majd neki kezdek már inkább ebédek készíteni, mert ott van az idő. Egy kis makarónit fogok készíteni, mert azt egyszerű elkészíteni és ahhoz van itthon minden, ami kell bele. El is kezdem készíteni a kaját, hogy ha fel kell, akkor már csak annyi dolga legyen, hogy egyen és érezze jól magát.
Nem tudom, mennyi ideje készülődök, de egyszer csak ajtócsukódást hallok, mire odafordulok és meglátom Ashlee ruhájában, ami olyan gyönyörűen áll rajta, hogy a lélegzetem is eláll.
- Szia. – köszön kipirultan a bámulásomtól.
- Nagyon gyönyörű vagy. – állapítom meg még kicsit elámulva.
- Köszönöm. – néz végig magán, majd megkondul a gyomra, amire megint zavarba jön. – Bocsánat. – megrázom a fejemet.
- Ne kérj bocsánatot. Készen van az ebéd. Ülj le és eszünk. – mondom, de látom, hogy nem tud mit kezdeni magával. Hát gondolom, hogy hozzá volt szokva ahhoz, hogy kiszolgáljon mindenkit, nehéz hozzá szoknia, ahhoz, hogy most őt szolgálják ki.
- Ne segítsek valamit? – próbálna segíteni, de most csak azt szeretném, ha pihenne.
- Csak ülj le és pihenjél. – hozom a tányérokat és megterítek, majd összekeverem a spagettit, majd feltálalom azt is. – Jó étvágyat.
Szed magának, majd én is szedek és elkezdünk ebédelni, de közben egy kisebb beszélgetés kezdeményezek semmiségekről, de szerencsére vevő a dologra és így kicsit tudunk ismerkedni, hogy milyen a másik, aminek nagyon örülök.
Amint jól laktunk összeszedem a tányérokat és már egyből jönne segíteni.
- Majd én elmosogatok. – ajánlja fel, de csak meg fogom a kezét és puszit adok rá.
- Itt maradsz nálam? – kérdezem tőle a szemébe nézve komolyan. – Ha itt maradsz, és nagyon szeretnél segíteni, akkor megfelezzük a dolgokat és megbeszéljük, hogy legyen. Nem foglak zavarni sem és még egyetemre is el fogsz menni, mert segíteni fogok neked. – látom, hogy tiltakozna, de ujjamat ajkaira teszem. – Tudom, hogy nem tetszik, de akkor olyanban megegyezhetünk, hogy segítek neked mindenben, amíg el nem végzed az egyetemet, utána meg majd visszafizeted, vagy, ahogy szeretnéd. – fejezem be. – Így benne vagy?
Reménykedek benne, hogy így már meg fog neki felel az hogy itt maradjon, mert annyira szeretném, hogy velem lenne és vigyázhatnék rá. Tudnám, hogy mikor mit csinál és nem kéne attól félnem, hogy éppen az anyja mit művel vele…
|
| oosakinana | 2012. 04. 26. 21:45:10 | #20651 |
Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Lilithemnek ~ Yoshikonak)
A bárba készülök menni, amikor hirtelen csengetnek. Vajon ki lehet az? Nem várok senkit és nem is beszéltem meg találkát sem. Hmm. Érdekes.
Az ajtóhoz lépek… kinyitom.
- Cris. De régen láttalak. – borul nyakamba kis hugocskám, amin meglepődök, de nagyon örülök, hogy itt van és látom.
- Ashlee. – ölelem magamhoz. – Te mit keresel erre? – kérdezem meglepődve teljesen.
- Tom-mal a városban jártunk anyuéknál és gondoltam meglátogatlak egyedül, hogy meg nézzem, mi van az én egy szem bátyuskámmal. – mondja mosolyogva.
- Ennek nagyon örülök és boldog vagyok, hogy látlak, de most mennem kell dolgozni. – mondom szomorúan, amire csak megcsapkodja a mellkasomat.
- Nyugi elmegyek veled. – na erre nézek nagyot.
- Ugye tudod, hogy milyen bárt vezetek? – nézek rá kétkedve. – Biztos, hogy oda szeretnél eljönni? – kezdek kicsit félni a testvéremtől.
- Teljes mértékben. Tudom, hogy Sztriptíz bárt vezetsz arról és igen teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy oda akarok menni. – jelenti ki egyszerűen, amire nem kicsit elcsodálkozok.
- Hát rendben, akkor menjünk. – mondom, majd bezárom az ajtómat és irány a bár ahol már a lányok várnak engem, meg a vendégeket is remélem.
Egész úton beszélgetünk, ő faggat engem én meg mesélek neki, hogy mi van velem az elmúlt időszakban. Megérkezünk, majd belépünk, de nem az a látvány fogad, aminek nagyon örülök. Az egyik részeg csávó molesztálja az egyik lánykámat, ráadásul nem is akármelyiket, hanem Lilith. Hosszú barna haja van, ami olyan gyönyörűen áll neki, meg a teste is tökéletes. Mióta felvettem ide tetszik, de nem akarom letámadni. Azt se tudom, hogy van-e barátja, vagy akar-e egyáltalán kapcsolatot…
- Engedje el Lilith. – mondom a lány mellé állva, majd intek a kidobóknak, hogy vigyék ki a csávókát, majd a kezemet nyújtom az elesett lánynak. – Minden rendben van? – fogja meg a kezemet és felsegítem.
- Igen köszönöm főnök úr. – mondja illedelmesen, majd a hátam mögé néz. – Azt hiszem önt várják. – megfordulok és tesómra pillantok. Ja tényleg hisz velem jött.
- Lilith bemutatom a testvéremet Ashlee-t. – Testvéremre nézek. – Ashlee ő itt Lilith. – mutatom be őket egymásnak, de a lány felé fordulok. – Lilith Ashlee fogyasztása az én számlámra megy, de ezért a mai napért, te is ingyen fogyaszthatsz bármit. – mondom neki, majd végig simítok a karján.
- Nem szükséges tényleg nincs semmi bajom. – próbálna tiltakozni, de hát nem fogom hagyni.
- Ragaszkodom hozzá. – nézek mélyen a szemébe.
- Rendben van. – mélyet sóhajtva elfogadja, ám ekkor megjelenik egyik bizalmasom.
- Főnök pár ügyfél van az irodájában. – bólintok, de mielőtt elmenne, megállítom.
- Mond meg a kidobóknak, hogy az emberekre is figyeljenek itt bent, mert az előbb volt egy támadás, amit nem szeretnék, ha megismétlődne. – mondom komolyan. Bólintva távozik.
A lányok felé fordulok bocsánatkérő tekintettel.
- Ne haragudjatok, de vár a munka. Remélem, ellesztek ketten. – mondom és reménykedem benne, hogy megkedvelik egymást, mert annak örülnék, bár senki nem tud semmit, aminek nem tudom, hogy örüljek-e.
- Ne aggódj bátyus. Minden rendben lesz, menj dolgozni. – veregeti meg tesóm a vállamat, majd kicsit nehéz szívvel, de az irodám felé veszem az irányt, de többször visszanézek Lilith-re, de csak bemegyek az ajtón, hogy lezavarjam a megbeszélést, ami pár összekötővel van, mert szeretnék egybe olvasztani az én klubommal egy kettőt, de nem vagyok hajlandó csak úgy hagyni magam. Ezt én alapítottam és én is fogom véghezvinni. Én döntök, kiket akarok, és nem megyek bele minden féle hülyeségbe.
Vagy 2 órába telik, mire odáig eljutunk, hogy nem megyek bele semmibe. Ez a bár egymagába fog működni és senkivel nem fogok társulni. Nagyon felbosszantottak és nem fogom hagyni magam. ki is rakatom őket a bárból, majd lemegyek a lányokhoz.
- Sziasztok. – köszönök nekik, majd leülök. Ahogy Lilith-re nézek teljesen elpirul és oldalra fordítja a fejét. Ebbe a lányba vajon mi ütött?????
|
| oosakinana | 2011. 03. 23. 13:59:36 | #12479 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
- Neked is jó reggelt...- mondja, majd kinyitja a hűtőt és kivesz egy vizet.- Edzettem... – mondja és a hűtőnek dől. Kinyitja a palackot. Egyszer csak megjelenik az egyik szolga. Odakapom a fejemet és látom, hogy elég vörös. Ahogy Fyodorra néz még vörösebb lesz. Ezek között van valami. Fyodor mit sem törődve a dolgokkal meghúzza a vizet. A csaj elmegy, majd a drága „vőlegényem” rám mosolyog. Ebből elegem van. Ledobom a villát és már megyek is a szobámba. Elegem van ebből. Leülök az ágyra és csak duzzogok, mert veszett féltékeny vagyok, pedig ez a babának nem tesz jót. Egyszer csak megjelenik az ajtóban Fyodor egy szál törölközővel az derekán.
- Megfektetted igaz? – kérdezem féltékenyen, amire csak felnevet.
- Ebben a házban rajtad kívül még senkit sem fektettem meg... – mondja, mire csak gúnyos mosolyt küldök felé. Elém lépked és szorosan előttem áll meg, hogy farka éppen a fejemmel egy magasságban van. Elfordítom a fejemet, de megfogja és visszafordítja maga felé. - Amúgy meg engem te ne vonj kérdőre. – mondja, de csak kikapom fejemet a kezei közül, de erősebben ragadja meg. - Megértetted?! – üvölt rám és megszorítja az arcomat, amire felszisszenek, mert nagyon fáj.
- Fyodor... – szólok neki. Akkor ezért nem akarta, mert képtelen megváltozni és állandóan bántani fog engem is a babát is. Egyszer csak megfogja a kezemet és a mellkasára nyomja tenyeremet.
- Érzed? – kérdezi, de nem értem mit akar. - ez a szív... nem fog meglágyulni. – válaszolja, amire nagyot csalódok, de nem csak benne, hanem magamban is, mert képtelen vagyok annyira magamba bolondítani, hogy egy kicsit megváltozzon. Könnycsepp folyik végig az arcomon. Lehajol, ajkaimhoz megcsókol és végig fektet az ágyon. Letörli könnyeimet és felém magasodik. - Ahkarlak... – búgja ajkaimhoz hajolva, de most nem. Nem így fog működni. Szemeim szikrát szórnak és elegem van belőle. Kezemet mellkasára.
- Ne nyúlj hozzám! – üvöltöm. Undorodom tőle. Nem akarom, hogy egy ujjai is hozzám érjen vagy a babámhoz.
- Cssst... – mondja és végig simít a combomon, de nem fogom hagyni. Hirtelen egy pofont keverek le neki, hogy észhez térjen. A levegő is meg fagy közöttünk és ekkor vált át Fyodor a nagyon régi stílusába. - Lucy... ezt nem kellett volna... – suttogja, majd egy mozdulattal tépi szét a ruhámat. Elkezd kicsit kényeztetni vágyamat. Nem akarom, hogy ezt csinálja, és jól essen, de még is jól esik, de nem tart sokáig. Törölközőjét leveszi, és egyből durván hatol belém. A kis babám. Kezemet fejem fölé szorítja, és úgy kezd el vadul döngetni. Próbálom vissza fogni magam és csak nyöszörgök alatta. Fyodor félóra múlva elélve. Kicsusszan belőlem, s az ágytámlának támaszkodik, miközben sűrűn veszi a levegőt.
- Látod... ha nem ellenkezel... te is élvezhetted volna... – mondja és felkapja a törölközőt.
Kész elegem volt ezzel a tettével végleg elüldözött maga mellől. Mikor kicsit magamhoz térek, felállok, felöltözök, és egyből pakolom a cuccaimat a bőröndömbe. Elegem van, belőle nem akarok vele élni tévedtem, amikor azt hittem sikerülni fog. Esélytelen, csak egy guminő vagyok számára. A babámat nem tehetem ki több feszültségnek nyugalom kell és szeretet. A cuccaimat összepakolom, majd hívok egy taxit, ami tíz perc múlva meg is jön. Előveszek egy papírt és írni kezdek.
Ne merj keresni, mert megjárod. Felejts el örökre és dugd azt, aki élvezi, és aki éppen nem a fiadat hordja a szíve alatt, mert elméletben szeretett, de ezzel a tetteddel örökre elüldöztél magad mellől. Örülhetsz a fiadhoz semmi közöd nem lesz, nem fogom hagyni, hogy vele is úgy bánj, mint velem. Nesz itt a gyűrűd is. Nem kell. Vedd el azt aki tűri a viselkedésedet és hogy éppen meg csalod, mert én nem fogom. A Soha viszont nem látásra.
Lucy
Leteszem a papírra a gyűrűt, majd felveszem a bőröndömet és kisétálok a házból. Beszállok a taxiba és elvitetem magam volt férjemhez. Régen találkoztunk és tudom, hogy nem vagyunk férj és feleség, de szeretnék szívességet kérni tőle.
~*~
Már lassan három év telt el, mióta eljöttem Fyodortól. Nem sikerült teljesen elfelejtenem, főleg hogy a fia ráhasonlít, és ezt nem hagyja, hogy figyelmen kívül hagyjam. Ken-nel azóta rendeztük a dolgainkat és úgy néz ki, megint együtt vagyunk, de megegyeztünk, hogy nem házasodunk össze, és a kicsi baba is az én nevemet viseli, mert így a jó mindenkinek.
Ken, viszont úgy foglalkozik a picivel, mintha a sajátja lenne. Bent volt a szülésnél is és végig mellettem volt és támogatott. Mostanában már együtt is szoktunk aludni, ami megnyugtat, mert sűrűn voltak álmatlan éjszakáim a kicsi miatt is, de a rémálmok miatt is.
A kicsi viszont szépen cseperedik. Nem sokára már két éves lesz. Nagyon szépen fejlődik és már sétálni is tud. Ma is éppen Ken-nel meg a fiammal Fyodorral sétálunk a parkba. Hát igen. Az apja nevét kapta, ha már az első gyerekem. Ken nem igazán örült a dolognak, de az én gyerekem én döntök felette.
A kicsi szépen játszik, amikor egy számomra nagyon ismerős alak jelenik meg egy másik férfi társaságában. Ez nem lehet igaz. Eddig egyszer se futottam vele össze miért pont most? Felállok és odamegyek a gyerekekhez.
- Gyere, kicsim menjünk haza. – mondom és felveszem.
- Nyem. Fyodoj játsz baba. – mondja fiam, mire nagyot sóhajtok.
- Kicsim, majd holnap megint visszajövünk és játszhatsz a babákkal rendben? – kérdezem és puszit adok a fejére.
- Nyeeeeem. – kezd el hisztizni, mert tényleg sokat szoktunk maradni, de nem akarom, hogy találkozzon az igazi apjával.
- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. – hallom a számomra rémisztő hangot. Fiamat a kezembe fogva megfordulok és ránézek.
- Szia, és nem viszlát. – mondom még mindig megkeményítve magam, majd megpróbálok elmenni mellette, de megfogja a kezemet.
- Nem is üdvözölsz? És be sem mutatsz a gyereknek? – kérdezi, mire rászegezem a szememet.
- Felejts el már megmondtam és hagyj békén. Semmi közöd nincs hozzá. – mondom komolyan, mire megjelenik, Ken.
- Szivem minden rendben van? – jön oda és látom Fyodor arca megkeményedik, főleg, amikor elveszi tőlem a kicsit és engem is magához ölel, én meg hozzá bújok.
- Igen. Mehetünk. – mondom neki és fordulunk, de elkapja a kezemet és visszafordít.
- Nem hagyhatsz csak így el. – mondja sziszegve, mire Ken is mellém áll fiammal.
- Mami. – szól, mire kiszedem a kezemet Fyodor szorításából és átveszem.
- Itt van a mami. Ne aggódj, minden rendben van. Megyünk is haza. – mondom kedvesen. – Amint hazamentünk meg apa játszik veled. – mondom és mintha Fyodor kicsit meglepődne vagy nem is tudom mit látok az arcán, de most kell kihasználni. Megfordulok, és szépen haza sétálunk. Nem akarom többet látni eleget kínzott.
|
| oosakinana | 2011. 03. 18. 21:08:15 | #12369 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
- Lucy kérlek, menj ki. – mondja ingerülten.
- De hát nem is örülsz, babánk lesz... – mondom még mindig mosolyogva.
- Azt mondtam... menj ki. – mondja dühösen, mire felhúzom az orromat és kimegyek. Egyenesen fel a szobába. Nem akarom, akkor, hogy köze legyen a babához, de ennyire nem akarja, akkor minek mondta, hogy válasszak?
Egész végig az ágyban fekszek és duzzogok. Egyszer csak bejön Fyodor. Az ágy elé lép, de elfordulok, nem akarom látni.
- Lucy, ne értsd félre, de nagyon rosszkor jelentette be... – mondja, amire kicsit felháborodok.
- Rosszkor jelentettem be... rosszkor? – fordulok felé. - Gyerekünk lesz Fyodor. – mondom neki a tényt.
- Ne hajtogasd már! Az irodában is felfogtam! – üvölt rám, amitől megijedek. Gyűlölöm, amikor ilyen. Hajába túr és nagyot sóhajt. - Lucy, nekem ez még nagyon furcsa... adj egy kis időt. – felkapja a kabátját, majd egy csókot biggyeszt ajkaimra, és már nincs is itthon. Nagyot sóhajtok, majd összekuporodva fekszek az ágyba és a hasamat fogom. Hogy lehet ilyen? Ha nem akarja, akkor mondja azt, hogy nem akarja. Nem bírom tovább ezt csinálni. Rendben legyen, ahogy ő akarja. Soha nem lesz gyerekünk. El kell vetetnem és fogom köttetni magam, akkor kedvére dughat, akkor akar és akkor nem lesz ilyen probléma. Miért gondoltam, hogy ebben bármikor megfog változni?
* * *
Három napig haza sem jön. Nem is látom. Egyre jobban fogalmazódik bennem a kérdés, hogy elvetessem a picit, de nem tudom rávenni magam túlságosan is szeretem ahhoz, hogy meg tudjam tenni. Most éppen kint vagyok az udvaron és kiélvezem a jó időt. Napozok és gondolkozok, mit csináljak. Egyszer csak megjelenik Fyodor, majd leül a lábamhoz, de fapofát vágok hozzá.
- Ne haragudj, kellet egy kis idő... – kezdi el, majd zsebébe nyúlva vesz elő egy kis cipőt. - nem ígérem, hogy jó apa leszek... de megteszem, amit tudok. – mondja, ezzel most nem fog teljesen megpuhítani.
- Aranyos a cipő köszönjük, de azt hiszed, ennyivel el van intézve? Három napig nem jöttél haza. Tudom, hogy egy nagy senki vagyok az életedbe, de legalább szólhattál volna. – mondom neki, csak kicsit szemrehányóan, amire látom, felkapja a vizet.
- Pedig értékelhetnéd. – vágja rá gorombán. – Tudod hány embertől kérek bocsánatot? Csak tőled – mondja, mire felállok.
- Szóval vegyem megtiszteltetésnek, hogy elméletben a mennyasszonyodtól vagy már magam se tudom, mid vagyok, bocsánatot kérsz, mert eltűnsz három napra. Na, kösz. Most aztán tényleg megtisztelve érzem magam. – mondom nagyot sóhajtva.
- Most meg még is mi bajod van? Nem hogy örülnél kaptál gyűrűt. – vágja oda, mire ránézek.
- Fulladj meg. – mondom, majd bemegyek, de az ajtóból visszanézek. – csináltam neked kaját. Ne aggódj nem orosz kaja és nincs semmi gyertya. Egyél egyedül nekem elment az étvágyam. Bár úgy is találsz benne kivetni valót. – mondom, majd fogom magam és felmegyek.
Bevágom az ajtót magam után, de a vendégszobába mentem nincs kedvem most vele egy ágyban aludni. Nyugalmat akarok és végre pihenni.
Egyszer csak nyílik az ajtó és Fyodort látom meg az ajtóban. Nagyot sóhajtok, majd megfordulok és jelzem, hogy pihenni akarok nem pedig vele veszekedni. Meglepetésemre befekszik mellém és magához ölel. Megfogom a kezét, majd elkezdem simogatni, és a végén még is elalszok.
~*~
Másnap mikor felkelek, Fyodor már nincs mellettem. Hogy ez engem miért nem lep meg. Felállok, felveszem a ruháimat. A konyhában már vár a reggeli. Leülök és elkezdek enni, amikor megjelenik Fyodor.
- Te hol voltál? – kérdezem meglepődve, hiszen le van izzadva és a szaga is izzadtság szagú.
|
| oosakinana | 2011. 03. 14. 23:29:39 | #12269 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
Leszállunk, és én ki vagyok rakva a szálloda előtt, mert kincsemnek egyből mennie kell a tárgyalásra, elvégre ő ezért is jött ide.
Felmegyek és csodás látvány tárul elém. Gyönyörű lakosztály. Hát Fyodor tudja, mivel kell levennie a lábáról. Körbe nézek, majd utána csak várom, hogy haza jöjjön felveszem a legszexibb fehér neműmet egy fekete csipkéset, amivel remélem, elfogom csavarni a fejét, bár az övét nem nehéz, de remélem most már csak akkor ha rólam van szó.
Egyszer csak nyílik az ajtó én meg a zongora előtt állok és egy selyem köntös is van rajtam. Amíg rendezkedtem be izzítottam a kandallót is, hiszen úgy romantikus egy kicsit. Kincsemnek a lélegzete is eláll, amikor meglát, de ennek én csak örülök. Ledobja a kabátját és lassú léptekkel kezd közeledni felém.
- Talán engem vártál. – teljesen elém ér és az arcomat simogatja, amibe belesimulok.
- Talán... – nézek ár kicsit kacéran.
- Ne haragudj, hogy késtem... – mondja mély hangján, miközben ajkaimhoz hajol. - majd most kárpótollak érte. – kezdi el egyből nyakamat csókolgatni.
Elfekszek a zongorán, de megragadja derekamat és magához rántva megcsókol. Heves csókcsatába kezdünk. Elkezdem kigombolni felsőjét, amit le is veszi magáról és ledobja. Helyes felesleges az oda. Csókot adok mellkasára, amire felmorran, majd combomnál fogva ránt ágyékához, ami már nagyon áll.
Felkap és egyből a hálóba visz. Az ágyhoz érve ledob, amire nyekkenek egyet. Leveszi a nadrágját és már látom szépen dudorodó vágyát is, amire megharapom ajkaimat, picit, mert nagyon kívánom. Felém mászik és nyakamat kezdi el csókolgatni, majd lejjebb halad testemen. Eléri ágyékomat, majd végig simít rajta és csókot ad rá, amire felnyögök. Leszedi bugyimat, majd ajkaival kezd el kényeztetni és nyelvével, amikre nyöszörögni kezdek.
Pár másodperc múlva már hevesen kezd el ujjazni, mire viszonzás képpen hangos nyögdécselésbe kezdek bele. A cél előtt abba hagyja. Letolja bokszerét, magára húz én meg rögtön magamba fogadva kezdek el lovagolni édesemen heves tempóba. Hátra nyúlva kapcsolja ki melltartómat, majd melleimet veszi kezelésbe, amire hátra vágom a fejemet és úgy élvezkedek. Nyakamon kezd el végig simítani, majd egészen ágyékomig megy, amit elkezd izgatni. Még jobban hátra vetem fejemet és ekkora izgalmat már nem sokáig vagyok képes eltűrni. Nagyon élvezem minden egyes tettét és már alig várom a kiteljesülés boldog érzését. Kezemet mellkasára helyezem, mire megemeli csípőjét és irdatlan tempóba kezd el megint kefélni.
Változtat a helyzeten. Maga alá gyűrve szeretkezünk tovább. Lábaimat derekára helyezem, amire fokozza a tempót én meg élvezem. Egyszer csak elkezd lassítani, mire mellkasán simítok végig. Megfogja kezemet, majd az ujjamra húz egy gyűrűt. Mi van? Honnan került ide az a gyűrű? Szemeim kikerekednek, de ő csak kába, vággyal teli arccal mosolyog rám. Éppen mondani akarnák valamit, de csak hevesebb tempóba kezd.
- F-fyodor... – nyöszörgöm miközben még mindig vadul dönget. - ehz... – lök egyet, amire felnyögök. - mih..? – nyöszörgök tovább.
- Psszzthh. – suttogja és megsimogatja az arcomat. - Ah-zt ah-karom, hogy csakh azh … enyémh légyh... – mondja és már ezzel a mondatával minden felmerülő kétséget feloszlatott. Tovább mozog, majd pár lökéssel később felnyög, és ahogy érzem szétáradni magját magamba egyből magával, ránt, a mélybe. Még egy kicsit mozog, majd kicsúszik belőlem és mellém fekszik. Légzésünket csillapítjuk, miközben a gyűrűn jár az eszem.
Odamászok hozzá, majd hozzábújok, miközben egy takarót terít ránk és úgy hunyja be a szemét. Kezemet mellkasára teszem, amelyikre a gyűrűt rakta, majd puszit adok mellkasára.
- Szép a gyűrű. Köszönöm. – mondom mosolyogva. – De miért kaptam? – kérdezem kíváncsian és érdeklődve.
- Csak fogadd el, soha ne vedd le, meg már mondtam. Azért kapod, hogy csak az enyém légy. – mondja és oldalra fordul nekem háttal.
- Akkor ezt vehetem eljegyzési gyűrűnek? – kérdezem izgatottam.
- Tőlem, ahogy akarod, úgy nézed, csak soha ne vedd le. De most már nem akarok róla több szót ejteni meg aludjunk holnap reggel tárgyalásom lesz. – fejezi be és zárja le a témát.
- Rendben. Jó éjszakát. – mondom, majd hozzábújok, átölelem, majd vele együtt lépek az álmok mezejére.
~*~
Három hét telt el azóta, hogy Fyodor „megkérte a kezemet”. Azóta próbálkozunk a baba összehozásával is, de eddig még semmi eredmény. A tesztek állandóan negatívat mutatnak, én meg kezdem elveszíteni a reményt, hogy valaha lesz másik babám Fyodortól. Kicsit megváltozott Fyodor, már nem érzem rajta, hogy csak tényleg a szex miatt kellenék neki. Kicsit kedvesebb is lett, de azért nem viszi túlzásba. Inkább mondhatnám azt, hogy figyelmesebb, ha éppen az irodába vagy a munkába nem húzzák fel és rajtam vezeti a feszültségét, de ilyenkor nem tágítok és visszaszólok neki, de utólag mindig bocsánatot kér, ami nagyon tetszik benne. Más emberekkel viszont még mindig ugyan olyan, amilyen az elején volt velem. Partikra visz, ahova örömmel tartok vele és lépek be az oldalán, amire mindenki csak nagyot néz és elkezdenek faggatni, hogy bírom ki mellette, de semmi rosszat nem tudok róla mondani olyankor, hiszen szerelmes vagyok belé.
Most is éppen reggel próbál keltegetni kincsem, mert egy egész éjszakás kalandon vagyunk túl. Álmos vagyok, meg most rosszul is érzem magam.
- Lucy. – hallom édes hangját. felé nézek, de ekkor megcsapja az orromat a kölnijének az illata. Felpattanok, majd kezemet szám elé rakva rohanok ki a wc-re és adok ki magamból mindent.
- Lucy minden rendben? – hallom Fyodor hangját.
- Nem tudom. – mondom halkan, majd még vagy két adag jön ki belőlem. A tegnapi vacsora, de legalább meg vagyok könnyebbülve. Lehúzom és kiöblítem a számat. Odajön hozzám és egy köntöst terít rám. El is felejtettem, hogy meztelen vagyok.
- Köszönöm. – nézek rá hálásan. – Ne haragudj. Nem tudom, mi van velem. – mondom halkan és szédülök is kicsit, de Fyodorban megkapaszkodok, mire magához ölel.
- Majd az orvos kideríti. – jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon. Ölébe kap és bevisz a szobába.
- Lehet csak elrontottam a gyomromat. – mondom halvány mosollyal az arcomon.
- Lucy engem az sem érdekel, ha csak egy kicsit lehorzsoltad a lábadat a földön, akkor is kihívom hozzád az orvost, mert ez nem normális. – mondja még mindig komolyan és már veszi is a telefonját az orvost tárcsázva. Mikor leteszi, rám néz.
- Ma itthon fogok dolgozni a dolgozóba ide fognak jönni hozzám az ügyfelek. Pihenjél, ha bármi gond van, a szolgák megcsinálják vagy szólnak nekem, de ha rám csörögsz, akkor már itt is vagyok. – kapom az utasításokat, mire tisztelgésre teszem kezemet a homlokomra.
- Értettem parancsnok. – mondom viccelődve, amire csak nagyot sóhajt, de megfogom az arcát és magam felé fordítom. – Minden rendben lesz, dolgozz nyugodtan. – mondom kedvesen, majd lehúzom magamhoz és megcsókolom, amit egyből viszonoz és ráadásul egyre mohóbban. Már éppen mennénk tovább is mikor kopognak.
- U-uram megjött az orvos. – mondja félve a szolgáló.
- Köszönjük, elmehetsz. – válaszolok kedvesen a csajnak, aki már ott sincs, majd kicsimre nézek. – Menjél úgy is kiküld. Majd szólok, ha megtudok valamit. – mondom kedvesen, amire csak bólint, és már ott sincs.
Feljön, az orvos beszélünk párszót és neki lát a vizsgálatnak. Mindent rendben talál és fucsálja a dolgokat ő is. A biztonság kedvéért ő is elvégez egy biztonságosabb tesztet, ami pozitív lett. Nekem hatalmas vigyor lesz arcomon. Kipattanok az ágyból és leszaladok köntösben kicsimhez.
Mikor meglátnak, mindenki feláll és Fyodor meg rám néz érdeklődve. Odaszaladok hozzá és megölelem.
- Még is sikerült. – mondom nagyon boldogan. – babánk lesz. – fejezem be és várom, hogy ő mennyire fog felvillanyozni a hír, de tudom, hogy nem annyira, mint engem, sőt mintha egy kicsit mérgesnek is látnám. Remélem nem gondolta meg magát, mert nem fogom elvetetni ha törik ha szakad megfogom tartani a picit.
|
| oosakinana | 2011. 03. 11. 19:23:16 | #12178 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
Nem is jön fel, ennyire gyűlölne? Akkor miért akarta, hogy itt maradjak mellette? Lefekszek és tovább sírok. Szörnyű éjszakám volt. Végig sírtam és nagy nehezen sikerül csak elaludnom.
Másnap reggel érzem, hogy valami szorosan magához ölel, amire nyöszörgök. Annyira jól esett volna, ha este itt lett volna és ugyan így ölelt volna magához. Annyira jó lett volna, de akkor nem volt itt. Lassan elkezdek ébredezni.
- Jó reggelt. – búgja nyakába, majd megfordulok, és a szemébe nézek, ami meg van, dagadva érzem, mert kicsit nehezen nyílik. - ha eddig lustálkodsz, mást kell magammal vinnem... – búgja nyakamba, de kicsit még álmos vagyok, hiszen este nem sokat aludtam és nem tudom eltolni magamtól.
- Hova, miért? – érdeklődök, majd egy kis erőt szedek össze és kicsit eltolom magamtól.
- Shanghai-ba... el kell utaznom, s szeretném, ha ott lennél velem... – mondja, majd kezemet megfogva kezdi el nyakamat halmozni csókokkal és mikor a nyakamhoz ér megcsókolgatja.
- Fyodor, megígéred, nem leszel olyan, mint tegnap... – kicsit eltolom magamtól.
- Minden megígérek... csak ne kéresd magad... – mondja és derekamnál fogva magához ölel. - sajnálom, az irodában voltak gondok... de ha velem jössz, már csak jól sülhet el az a fránya tárgyalás.. – egyre hevesebben kezd el csókolgatni. - Már minden elvan, intézve csak bólintanod kell... – felpillant, rám miközben gondolkozok. - Na velem jössz?
- Talán... – mondom mosolyogva végre. Magához ölel és hevesen kezd el csókolni. Érzem, hogy ágyékára kezd növekedni, közben elkezd takaró alatt kezd el simogatni. Kombiném alá csúsztatja kezét és melleimre teszi kezeit, amit elkezd gyömöszölni. Felnyögök csókunkba. Hátára fekszik kincsem és magára húz. Csípőmet kezdem el mozgatni ágyékán, amire fel-felmorran, majd kopogtatás vet véget édes reggelinknek.
- Ighen... – szól ki szerelmem
- Uram a repülő térről hívtak, hogy a magánrepülőgépe indulásra kész. – kiáltja a szolga.
- Ezt majd befejezzük a repülőn, cicám... – felül és ajkaimba búgja, amire én csak elmosolyodok kacéran. Nagy csókkal válunk egy egymás ajkaitól, majd gyorsan felöltözünk, és már megyünk is a reptérre.
Megérkezve már szállunk is fel a repülőre, ahol egy csodaszép belső vár ránk. Minden olyan tökéletes kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Shanghai, mert sosem voltam még ott, de mindig is akartam menni. most legalább meg tudom milyen ott lenni, és hogy az emberek milyenek, na meg a kaják.
Nem sokkal később elindulunk, majd kicsimre nézek, aki már a pezsgőket tölti.
- Mennyi oda az út? – érdeklődök kincsemtől.
- Fél óra oda. – válaszolja, amire ördögi vigyor jelenik meg az arcomon.
- Akkor nincs sok időnk, hogy szórakozzunk. – mondom, mire felém fordul, majd kezembe nyom egy pezsgős poharat.
- Hát akkor siessünk. – mondja mosolyogva, majd koccintunk és megisszuk a pezsgőt. Kincsemet figyelem. Odahajol hozzám, megcsókol, majd döntene hátra, de nem engedem, neki inkább én ültetem hátra és az ölébe ülök.
- Lovagolni szeretnél? – kérdezi mosolyogva, amire csak mosollyal válaszolok.
- Nekem jobb ötletem támadt. – mondom neki, majd lábai között csúszok le, amire elvigyorodik és látom, érti, mit szeretnék. Megfogom, kigombolom meg kicsatolom a nadrágját és már húzom is lefele róla, ő meg persze besegít. Bokszere is lekerül, majd édes farkát látom még nyugalomba, ami igen ritka, de így is jó látni. Bár nem sokáig lesz ilyen állapotban. Kezemmel végig simítok rajta, amire Fyodor, csak felsóhajt.
Elmosolyodok és felnézek arcára. Csukott élvezi, minden egyes tettemet eleinte csak simogatom, és a húzogatom rajta. Egyre jobban kezd megkeményedni farka kezeim között. Elmosolyodok, majd és az arcát figyelem, ahogy élvezi, majd kezeit fejemre teszi és elkezdi nyomni lefele, jelezvén, hogy végre kapjam már be.
Ráhajolok, vágyára eleinte egy puszit lehelek makkjára, amire felsóhajt, de mikor egész teljében belém csosszantja farkát felnyög én meg elkezdem mozgatni a fejemet. Látom, nagyon élvezi, és egyre többet akar, meg gyorsabban. Elkezdem mozgatni fejemet egyre gyorsabban, majd kiveszem, és hangos cuppanás jelzi, mert közben kellő képpen meg is szívtam, amire még kéjesebb sóhaj hagyja el ajkait. Lehajolok heréihez és azokat is ajkaimba veszem, miközben kezemmel még mindig farkát masszírozom és kényeztetem.
Visszatérek farkához, majd most őrületes tempóba kezdek. Annyira, hogy még én magam is elszédülök meg hányingerem kezd lenni, de leküzdök mindent és tovább kényeztetem kincsemet. Érzem, nem sokára el fog élvezni, mert már nagyon löki csípőjét is. Egyszer csak hangosan felnyög, majd megérzem nedűjét számban, amit egytől egyik lenyelek, amit csak tudok.
Felnézek kielégült arcára és elmosolyodok. Felmászok hozzá, mire magához ölel, és édes csókot váltok vele, de annál szenvedélyesebbet és mohóbbat. Már éppen folytatnánk tovább, mikor bejön, egy férfi mire én inkább kincsem vágyára ülök, hogy ne lássa.
- Öhm… uram megérkeztünk 1 perc múlva leszállunk. – tájékoztat minket.
- Köszönjük. – mondja szerelmem és kifújja magát, majd rám néz.
- Te majd a szállodába megkapod a kényeztetést, ha lesz egy kis szabad időm. – mondja mosolyogva és megcsókol.
- Rendben. – felállok, majd leülök a helyemre. Fyodor rendbe szedi magát. Mellettem helyet foglal, majd megfogja a kezemet és úgy szállunk le. Kíváncsi leszek milyen lesz a többi és további utunk meg egyáltalán mennyit lesz időnk együtt tölteni, mert ugye kincsem üzleti út miatt jött. Biztos sokat kell tárgyalniuk.
|
| oosakinana | 2011. 03. 11. 00:32:01 | #12163 |
Karakter: Lucy Hertes
Megjegyzés: (Fyodoromnak)
- Ezt ne most Lucy... – búgja, majd csókolna is meg, de elfordítom a fejemet, de így a nyakamnak esik neki, amire halk sóhajok hagyják el ajkaimat.
- Csakh válaszoljh... – nyögdécselem, miközben vágyam egyre csak nő.
- Nem... tartom... túl jó.. ötletnek. – mondja csókok közepette. - Majd holnap megbeszéljük... – fordítja vissza a fejemet és olyan hévvel csókol meg, hogy tudom ebből már nem lesz gyengéd szeretkezés.
Értettem nem lehet most beszélgetni rendben felfogtam. Átkulcsolom lábamat derekán, mire csípőjét ágyékomnak kezdi dörgölni, annyira jól esik, hogy fel is nyögök tettére. Ejkeimet csókolja, majd végül elindul lefele és melleimet halmozza el csókjaival, amivel még nagyobb lázba és tűzbe hoz. Tovább folytatja útját, majd hasamon keresztül érkezik el ágyékomhoz. Fehér neműn keresztül kezd el csókolgatni. Mihelyst egy kis hevesebb dolgot csinál, elkapja a fejét, amikre csalódottan nyögök fel. Nem lehet ilyen szemét. Direkt csinálja?
- Fy-ohhdorh... – nyögdécselem nevét. Annyira akarom, ne kínozzon már tovább.
- Nyugihh... – sóhajtja, majd félrehúzza bugyimat és úgy kezdi el nyalni édesen puncimat, miközben vonaglásba kezdek kezei alatt. Mikor lenézek látom, hogy egyik kezével farkát kényezteti kicsit. Tovább nyögdécselve élvezem a pillanatokat és várom, hogy mikor fog bennem lenne. Egyszer csak leszedi rólam a bugyit, majd lábaim közé helyezkedve teszi belém farkát. Érzem próbál gyengéd lenni, de nem éppen teljesen az, ezért felszisszenek kicsit, de egyben végre jó érzés, hogy bennem van. Elkezd mozogni bennem és minden lökésnél felmorran én meg felnyögök. Annyira jó érzés most hogy én is akarom. Melleimet kapja el, majd kiszedi őket a melltartóból és ráveti magát, amivel újabb nyögéseket csal ki belőlem. Behunyt szemmel élvezem az együtt töltött pillanatokat.
-Éhl... vezehdd. Lhucy..? – nyögi lökések közepette, de válaszom gyanánt inkább csak nyögdécselek, tovább alatta remélem ez is elég lesz neki válasznak, mert többre nem vagyok képes egyáltalán. Ujjaimat ajkaihoz emelem, majd gyengéden ráharap. Viszont egy nagyobb nyögés után megint elkezdi gyorsítani a tempót, miközben az ágy már így is majd szétesik alattunk. Ahogy nyögdécselek, megfogja az ágyat és még gyorsabb tempóba kezd. Csak sikítozok, alatta annyira kefél, hogy az már lassan tényleg fáj. De ahogy így folytatja, lassacskán a gyönyör kapuja felé hajszol engem, de remélem saját magát is. - Éhlvezdh... – nyögi. - Lhucy...- ahogy nevemet kimondja, felnyög és érzem, ahogy nedve szétárad testembe, majd vele együtt én is elélvezek és felsikítok. Még egy kicsit mozog bennem, végül kicsúszik belőlem és mellém fekszik. Vállamnál fogva húz magához, majd egy csókot kapok homlokomra és elkezd kikászálódni mellőlem.
- H-hova mész? – kérdezem lihegve, mikor kiszáll mellőlem.
- Csak lezuhanyzom... – mosolyog vissza. Nem rossz ötlet. Mikor végez én is bemegyek. Letusolok, majd egy csipkés kombinében térek vissza, miközben Fyodor az ágyban vár. De túlságosan is tetszik neki a ruhám, mert megint kezdjük elölről az egészet, de ez most tényleg gyengédebb volt, mint az előző.
Végig szeretkezzük az éjszakát és a végén fáradtan dőlünk egymás mellé, majd szorosan Fyodorhoz bújok, és úgy alszunk el.
* * *
Reggel mikor felkelek, szerelmem még alszik, elmosolyodok, majd kimászok, mellőle felöltözök, majd lemegyek és egy kis reggelit csináljak neki meglepetésképpen. Éppen felfele viszem, amikor benyitok, és látom, ébren van. Tökéletes időzítés.
- Jó reggelt! – mondja, miközben nagyot nyújtózik.
- Jó reggelt! – mosolygok rá.
- Ohh reggeli, az ágyban... ha ezt tudom, akkor már elejétől fogva hazahoztalak volna. – mondja mosolyogva, majd a tálcát az ölébe véve kezd el falatozni.
- Fyodor, a modellkedést átgondoltad? – nézek rá kicsit félve, mire rám emeli tekintetét, de tovább eszik.
- Nem engedem... – mondja rezzenéstelen arccal és csak tovább eszik.
- Mi az, hogy nem engeded? – pattanok fel az ágyról.
- Nem engedem, ha a babán gondolkodsz, ezt felejtsd is el... – mondja komolyan. - lehet választani... Karrier vagy család, mellettem nem dolgozhatsz... – mondja, majd rám pillant. - Ezt gondold át. – leteszi a tálcát, majd csókot ad ajkaimra. - Megyek dolgozni, majd jövök. – mondja én meg bambán ülök, és csak gondolkozok. Végül is jogos, amit mond, de a modellkedés az életem, viszont a baba a vágyam, amit mindig is akartam, csak nem engedte a munkám. - Ma hamar jövök... – kacsint rám az ajtóból visszafordulva. - lepj meg. – lép ki a szobából, majd elmegy dolgozni én meg gondolataimmal maradok.
A nap hátra levő része nagyon lassan telik nem csináltam semmit és még szerelmem is nagyon hiányzik, viszont átgondoltam a dolgot, amit mondott. Belátom, teljesen igaza van és inkább a család mellett döntök. Nem akarok több veszekedést, csak mellette akarok lenni és gyereket akarok neki szülni.
Mikor ezt eldöntöm, bemegyek a konyhába. Kiküldök onnan minden emberkét, majd elkezdek valami isteni finom orosz vacsorát összehozni szerelmemnek, hogy kicsit ezzel is meghálálhassam a törődését, amit nekem tett. Szakácskönyv meg internet mindenre jó.
Délután van mire befejezem megterítek és az ételt is tálalom. Egyszer csak ajtócsukódást hallok, majd Fyodor hangját.
- Lucy megjöttem. – kiáltja el magát, majd odamegyek és látom valami változott reggel óta. Mintha visszatért volna a gonoszabbik éne.
- Szia. – köszönök kedvesen, majd odamegyek és csókot adnék ajkaira, de elfordítja a fejét így csak egy puszit kap. – milyen volt a napod? – érdeklődök.
- Hagyjuk inkább. – mondja, majd megfogom a kezét.
- Gyere csináltam neked meglepetést. – mondom kedvesen és mosolyogva, majd elkezdem irányítani az étkező felé. Beérve meglátja a kaját meg a terítést én meg mosolyogva várom reakcióját.
- Ez meg mi akar lenni? – kérdezi és dühös látok az arcán.
- Vacsora. Neked csináltam orosz ételek és nem rég lettek kész. – válaszolom neki, bár már előre félek.
- Azt mondtam lepj meg valamivel, nem pedig főzz nekem hülye kajákat, amiket ráadásul nem is szeretek. – mondja kegyetlenül. Elengedem a kezét és mellkasomhoz emelem, miközben könnyeim folynak. – meg minek ott az a hülye gyertya? Honnan szerezted? – kérdezi még mindig hasonló hangnembe. – Takarítsd össze. – mondja, és felém fordul. Egy pofont keverek le neki, majd felszaladok a szobába zokogva. Az ágyra vetem magamat és úgy kezdek el sírni, közben szidom, hogy lehet ennyire bunkó. Azt hittem megváltozik, de kár volt remélnem.
Hallom, hogy nyílik az ajtó. Az ablak felé fordulok, majd érzem, bemászik mellém és hozzám simul, majd elkezd simogatni, de leveszem a kezét magamról.
- Most meg mi a bajod? – kérdezi kicsit ingerülten. Szembe fordulok fele.
- Az hogy bunkó vagy már megint. – mondom komolyan. – nem tudom mi történt az irodába, de nem rajtam kéne levezetned a feszültséget. Egész nap főztem, hogy a kedvedre tegyek és meglepjelek valamivel, erre fel hazajössz, és egyből ócsárolod. Megkóstoltad egyáltalán? – vonom kérdőre. – De tudod mit, ahányszor ilyen bunkó leszel velem és rajtam vezeted le a feszültségedet, akkor nem fogsz kapni szex-et és hozzám sem érhetsz. – mondom, és a hátamra fektet.
- Meg mondtam, hogy te engem ne fenyegess. – mondja komolyan és a szemembe néz. Megpróbál megcsókolni, de ajkaira harapok, amire felszisszen.
- Te akartad, hogy maradjak. Beleegyeztél, hogy gyereket szüljek neked. Választás elé állítottál én meg a babánkat választom, de ahhoz, hogy rendes és erős egészséges fiad legyen, nyugodt környezetre van szükségem nem egy ide beteg apára. – mondom komolyan. – szállj le rólam. – mondom komolyan.
- Hülye liba csinálj azt, amit akarsz. – vágja a fejemhez, majd elenged, és végül kimegy a szobából. Bekönnyezek. Azt hiszem ma nem fog mellettem aludni.
~*~
Éjszaka kellős közepén borzalmas rémálom gyötör. Elkezdek nyöszörögni, majd a végén hangosat és nagyot sikítva riadok fel és ülök fel az ágyra. Arcomat kezembe temetem és elkezdek sírni. Olyan rossz volt és még Fyodor sincs itt mellettem.
|
|
