Karakter: Yuno Kosuke
Az iskolában vagyok egy uncsi órán és csak nézek ki a fejemből. Olyan unalmas! Komolyan néha unaloműzőnek is rossz, de ha figyelek, ami ritka talán nem annyira feltűnő! Sóhajtok firkálok a füzetbe. Most valahogy nem megy a koncentráció! Hátra dőlök a székbe és kibámulok az ablakon. Hirtelen az ujj osztályfőnök hangja Yuichi Tate hangja ránt vissza a nézelődésből.
- Yuno-san! Yuno Kosuke –san! Hall Yuno?
- Igen tanát út? – pislogok fel fáradtan.
- Tudod, hogy hol járunk?- néz rám érdeklődve.
- Nem igazán! – rázom meg a fejem mire csak mogorva pillantást kapok.
- Következő kérdésnél jobban figyel ide! – ezzel tovább mondja, a szöveget én pedig elkezdem a fejembe a monologizálást.
Oda kéne, figyelni… Ezt pont te mondod fellegzős tanár úr! Végig nézek, rajta talán 25- 26 körül lehet szinte ő a legfiatalabb tanár a suliba. Egyszerű ing nyakkendővel és egy barna vászonnadrág. A haja össze fogva egy két tincs néhol kilóg. És azok a szemek! Igen a szeme szinte felülmúlhatatlanul zöld! Gyönyörű mit a fű. – újra ki révedek.
Megint csak hülyeségeken gondolkodom semmi gyönyörű ő egy tanár én meg egy diák! Nehezen megy még ez a vonzalomkoordinálás. Néz egy csini csajt! Néz egy csini csajt.
- rázom meg kissé a fejem és nézni kezdem az egyik lányt az osztályból, de nem tud lekötni. Valahogy midig át vándorol a tanára. Ez fárasztó. Oké… rajzolgass vagy valami, mert ha nem isten bizony kiszúrom a saját szemem! – a könyöklésből a padra hatom a fejem és onnan nézem tovább. Ez reménytelen! Ránézek a karórámra mennyi még 15 perc! Addig én meghalok! Öljetek, meg azt hiszem, van nálam egy biztos tű. Emos leszek. Legalább lenne egy patásam vagy ilyenek. Legalább lekötné a figyelmemet. De ah, az luxus…
- A házi feladatott párban kéne megoldani! Mindenki keressen egy párt és ügyesek legyetek! Az órának vége összepakolhatok. – hangzik a nem túlbiztató feladat és a megmentő szavam egy szerre.
Párba már mindenki sutyorog, hogy ki kerül mellém. Én nem is reménykedek, beosztanak egy lézerhez aztán ámen. Már rázom is a fejem és keresem, a szememmel a marattat. De úgy látszik nincs, szerencsém mindenkinek van párja. Most ez komoly? Ne már...
- Yuno valami gond van? –kérdi a tanár.
- Á semmi csak nekem nincs párom. – ő is körül néz és bólint.
- Akkor majd leszek én, aki segít! -… mi tessék ez megőrült Kakuk nincsenek otthon?
Az iskolában vagyok egy uncsi órán és csak nézek ki a fejemből. Olyan unalmas! Komolyan néha unaloműzőnek is rossz, de ha figyelek, ami ritka talán nem annyira feltűnő! Sóhajtok firkálok a füzetbe. Most valahogy nem megy a koncentráció! Hátra dőlök a székbe és kibámulok az ablakon. Hirtelen az ujj osztályfőnök hangja Yuichi Tate hangja ránt vissza a nézelődésből.
- Yuno-san! Yuno Kosuke –san! Hall Yuno?
- Igen tanát út? – pislogok fel fáradtan.
- Tudod, hogy hol járunk?- néz rám érdeklődve.
- Nem igazán! – rázom meg a fejem mire csak mogorva pillantást kapok.
- Következő kérdésnél jobban figyel ide! – ezzel tovább mondja, a szöveget én pedig elkezdem a fejembe a monologizálást.
Oda kéne, figyelni… Ezt pont te mondod fellegzős tanár úr! Végig nézek, rajta talán 25- 26 körül lehet szinte ő a legfiatalabb tanár a suliba. Egyszerű ing nyakkendővel és egy barna vászonnadrág. A haja össze fogva egy két tincs néhol kilóg. És azok a szemek! Igen a szeme szinte felülmúlhatatlanul zöld! Gyönyörű mit a fű. – újra ki révedek.
Megint csak hülyeségeken gondolkodom semmi gyönyörű ő egy tanár én meg egy diák! Nehezen megy még ez a vonzalomkoordinálás. Néz egy csini csajt! Néz egy csini csajt.
- rázom meg kissé a fejem és nézni kezdem az egyik lányt az osztályból, de nem tud lekötni. Valahogy midig át vándorol a tanára. Ez fárasztó. Oké… rajzolgass vagy valami, mert ha nem isten bizony kiszúrom a saját szemem! – a könyöklésből a padra hatom a fejem és onnan nézem tovább. Ez reménytelen! Ránézek a karórámra mennyi még 15 perc! Addig én meghalok! Öljetek, meg azt hiszem, van nálam egy biztos tű. Emos leszek. Legalább lenne egy patásam vagy ilyenek. Legalább lekötné a figyelmemet. De ah, az luxus…
- A házi feladatott párban kéne megoldani! Mindenki keressen egy párt és ügyesek legyetek! Az órának vége összepakolhatok. – hangzik a nem túlbiztató feladat és a megmentő szavam egy szerre.
Párba már mindenki sutyorog, hogy ki kerül mellém. Én nem is reménykedek, beosztanak egy lézerhez aztán ámen. Már rázom is a fejem és keresem, a szememmel a marattat. De úgy látszik nincs, szerencsém mindenkinek van párja. Most ez komoly? Ne már...
- Yuno valami gond van? –kérdi a tanár.
- Á semmi csak nekem nincs párom. – ő is körül néz és bólint.
- Akkor majd leszek én, aki segít! -… mi tessék ez megőrült Kakuk nincsenek otthon?
|
