- Bocsánat.... Csak hát, tudod, annyira vicces, hogy azt hiszed beengedlek a bálba.... Persze. Az kéne még. Hogy megmérgezd az italainkat. Majd szépen megvársz engem egy meleg, és otthonos..... tömlöcben! Õrség. - ordítom el magam. - Vigyék kérem a várbörtönbe, de nagyon vigyázzanak vele. Meg rá is. Fegyverei vannak, és nagyon sunyi. Másrészt meg..... Egyben szeretném visszakapni. - mondom és négy páncélos õr jelenik meg. Én hátat fordítok neki és elindulok vissza a szobámba, hogy felkészüljek a bálra.

- Ezt.. nem teheted! - ordítja el magát.

- Dehogynem! - mondom még mindig nevetve. Felmegyek a szobámba és egy számot kezdek tárcsázni.

- Szia húgocskám. Csak azért hívlak, hogy megmondjam, holnap reggel indulok haza. Van egy szerzeményem. Vagyis egy új szolga..... Majd otthon mindent elmondok. - mondom és vad kopogást hallok. - Most le kell tennem. Szia. - mondom és cselekszem is. - Szabad. - mondom és beront egy õr.

- Uram, megszökött. Az a vörös macska ember, megszökött.

- Maguk félkegyelmüek. Nem megmondtam, hogy mindent vegyenek el tõle? - ordítom a képébe és kirohanok a cellába. Az õr halott. - A francba. El fog jönni az estélyre. Ha nem állítom meg. - mondom és felmegyek a tetõre. Török ülésbe helyezkedem és mormogok valamit. Energia hullámok kezdenek kiáramlani belõlem. Ezt egy jó darabig csinálom, míg végül ráakadok a nyomára. Nem hagyom abba rögtön. Megvárom, míg nem fog mozogni. Így is lett. Nem telik el sok idõ és õ bemegy egy kastélyba. Ekkor abbahagyom, amit csinálok és felállok. Egyenesen a kastélyhoz teleportálok. Egy romos, koszos, mégis elég jó állapotban lévõ kastély elõtt vagyok. Kopogás nélkül megyek be. Picit hallgatozok.

- Na, ki lesz megint gazdagabb? Hát én. Azt a piperkõcöt, pedig megölöm. Egy darabig engedelmes szolga leszek és utána végzek vele. Méghozzá álmában. A pénzéhez hozzá tapad mocskos vére. - hallom és elindulok a hang felé. Épp félmesztelenül beszélget magában.

" Macska. Tehát minden elõtte elsuhanó tárgy megragadja a figyelmét. Ezaz. " - mondom magamban és valami gömbölyû tárgyat kezdek keresni szememmel. Megtalálom egy gombolyag személyében, ami az asztal alatt van. A gondolatommal felemele és a szoba felé vezetem. Mikor szeme elé ér, a várt hatás nem marad el. Utána kap és játszani kezd vele. Majd magára ismerve, leüti a földre. Egy ideig a szemével bûvõli. Megint utána kap, játszani kezd vele. Én óvatosan, gondolatommal, egy hálót kezdek szõni a feje felett. Mikor a hátára fordul, meglátja és furán nézi. Majd hortelen leengedem és a fogságomba esik. Próbál kiszabadulni, de nem tud, hisz energiából készült a háló. Még fújtat is, annyira ki akar szabadulni.

- Tehát meg akarsz ölni? - kérdem és elõlépek a rejtekhelyemrõl. - Tényleg azt hitted, hogy hagyni foglak? Nem ismersz engem. Nem ismered a képességeimet.

- Eressz el! Félig macska vagyok. Utálom a bezártságot.

- Pedig így fogsz maradni holnap reggelig. - mondtam és felemeltem, a hálóval együtt. Teleportálok és a szobámba rakom le. Egy lánccal láncolom a falhoz. Elkezd kapálózni. - Hiába. Elõbb utóbb semmi erõd nem lesz. Ha kapálozól, elõbb fogja kiszívni az erõdet. Ha meg megpróbálod szétnyitní megöl téged. - mondom és átöltözöm.

" Úristen. Hogy lehet valaki ennyire gyenge? Így kidõlni? Még el sem mentem. De mindjárt..... " - gondolom magamban és elélvezek. A szõke, már alig él. Bólintok, hogy menjen vissza a helyére, míg lassan megteszi kérésemet. Beleszagolok a levegõbe és fura illatot érzek. Nem nagyon törödõm vele, de mikor meglátom, hogy a szõke és a fekete kidöltek, Calebhez fordulok.

- Hát ezek meg.... ? - kérdem, mire vállat von.

- Uram, szerintem bevettek valami gyógyfüvet. Reggel, mikor együtt vettük át a ruháinkat, láttam ahogy mindketten bevesznek valamit. Én.... nem tudom mi lehetett az.... De.... most már hadd jöjjek én. - rámnéz, majd le pillant férfiasságára.

Elvigyorodok és bólintok.

- Legyen. - felelek és elersztem, majd az ágyra lököm.

Azonnal rávetem magam. Elõször kezeit combomra simítom, majd nyakát veszem célba. Durva és követelözõ vagyok. Szétteszi lábait, én meg gyorsan szedem le róla a ruháit. Egész testét bejárom a számmal, majd falloszához érve, végig nyalok rajta. Benyálazom két ujjam és betolom. Mozgatom, majd mégegy ujjammal hatolok belé. Addig mozgatom, míg elég tág nem lesz. Utána kegyetlenül hatolok bele férfiasságommal. Átfordítom, így én kerülök alulra. Õ háttal ül nekem. Ráfogok falloszára és húzogatni kezdem rajta a bõrt. Nem sok kell és mind ketten elemgyünk. Lihegve dõl mellém. Szúrósan nézek rá.

- Mi a gond, uram?

- Attól még, hogy egy kidõlt közületek, nem mondok le egy numeráról sem. Helyettesítened kell.

- Igenis. - mondja és ráhajol ölemre. Elkezdi szopni a farkam. Nem sok kell és megint elmegyek. Intek fejemmel és visszamegy a helyére. Nem sok kell neki és elalszik. Mikor látom, hogy egyik sincs magánál, a kis vöröske nadrágjához lépek. Beletúrok és egy kis szütyöt találok benne. Megvizsgálom és különbözö gyógyfüveket rejt.

" Hibiszkusz levél. Szóval a pénzemet akarja? Rendben. Játszunk így. " - mondom magamba és a táskámhoz lépek. kötelet veszek ki belõle. Calebet egy székhez visem és hozzá kötözöm. a másik kettõt meg elvitetem. Miután ez megtörtént, felhívom húgocskámat, hogy hogy vannak. A beszélgetés végén, mocorgást hallok a szék felõl.

- Rendben van húgocskám. De most mennem kell..... Szia és vigyázz magadra. - mondom és leteszem a telefont. Ekkor kinyílik szeme és rángatózni kezd.

- Mit csinálsz te szerncsétlen? - kikerekedik a szeme és lágyabb hangnemre vált. - Akarom mondani..... Mit csinál uram?

- Ne add itt az ártatlant. Szóval, ki vagy és mit akarsz? - kérdem, de semmi válasz. - felmutatom a táskáját és elõveszem a Hibiszkusz levelet. - Szóval.... bevettek valamit? Hibiszkusz levél..... ájulást okoz.... de ha magára keni az ember, akkor a hatás ideje lelassul. - mondom és nadrágomhoz lépek. Felveszem és egy kést veszek a kezembe. - Tudom mit akarsz, de úgysem kapod meg. Vagyis....... egyességet ajánlok.

- Mit is? - kérdezi, mostmár keményebben.

- Ha legyözõl közel harcban, akkor tiéd mindenem. De ha én nyerek, akkor az enyém vagy és velem jössz a birtokomra, mint szolga. - mondom és a kezemet a levegõre fektetem. Fényesség kíséretében, egy kard jenenik meg, amit megfodok. Odamegyek hozzá és elvágom a kötelet. - Egy óra múlva. A fõtéren. - mondom és kilépek a szobából. Én rögtön odamegyek és várok. Mikor megérkezik már teljesen máshogy néz ki. Egy csomó ember gyûlt össze az egy óra alatt. Leugrok az eddigi helyemrõl és elé állok. - Már azt hittem el sem jössz!!? - mondom és a kardot a földbe dobom egy méterre tõlem. A hajamat copfba kötöm és harci állásba állok. A kard ott van az õ kezébe. - Gyere támadj. Ígérem nem használok varázslatot. - mondom és tényleg támad. Õ is és én is elindulunk egymás felé. A végén már rohanunk. A kardomnál találkozunk és felkapva azt, szinte ketté vágom. Pár métert csúszok, majd megállok. Õ térddel esik a földre.

- De.... hogyan? - kérdezi és a véres hasát tapogatja.

- Egyszerû.... Varázslat. - mondom és minden eltûnik elõle. Majd minden úgy lesz, mint mikor odajött a fõtérre.

- Mi...... ezt nem értem. Hogy? Mikor?

- Amikor a szemembe néztél, már akkor rabul ejtett a mágiám. - mondom és kajánul elmosolyodok.

 - Igen. Akkor kora reggelre ott vagyok. - mondom és lerakom a telefont.

- Ki volt az, Elijah? - kérdezi húgom.

- Ne haragudj, de holnaptól nem leszek itthon. Megkértek, hogy segítsek valamiben.

- Te olyan jó vagy, bátyám. Kristen nem tudom......

- Kérlek ne beszélj róla. - mondom szomorúan, mire megölel. Elmosolyodva ölelem vissza.

- Ne haragudj rám. Nem akartam fájdalmat okozni. Bátyám.....?

- Mi az, húgocskám? - kérdem.

- Csak szeretnék bemutatni valakit. - mondja és int a fejével. Egy kicsit megszeppent fiú lép elõ. - Hadd mutassam be. Õ itt Malor.

- Jó napot, uram. - nyújt kezet, amit én elfogadok. Hirtelen csavarom hátra kezét és kést szegezek a torkához.

- Mit akarsz a húgomtól? - kérdem és int a fejével, hogy nézzek le. Lenézek és az ágyékomhoz szegez egy kést. Elengedem. - Ügyes vagy. Hol tanultad? - kérdem tõle kedvesebben.

- Jó mesterem volt. Amúgy az apámtól tanultam mindent. - mondja és odaáll a húgom mellé, átkarolva a derekát.

- Bátyám, én szeretem és nem.....

- Áldásom rátok. De azt most megmondom, hogy ha bántod õt, megöllek.

- Ígérem vigyázok rá. Az életemnél is jobban. - mondja és meghajol.

- Rendben, most kérlek bocsássatok meg, de mennem kell pakolni. Holnap hosszú útra megyek. - hajolok meg és a szobámba megyek. Összepakolom ami kell és megyek lefekszem.

~*~

- Vigyázz rá, helyettem is. - mondom Malornak és kezemet nyújtom. Elfogadja és megöleljük egymást. Majd húgomhoz lépve egy csókot adok homlokára és átölelem õt is, szorosan. Beülök a hintóba és elindulok. Másnap korán reggelre érek oda. Már ott vár a díszes társaság. Ahogy kilépek egy vörös hajú szépség hajol meg és kezd bele nyájam mondanivalójába.

- Üdvözöllek szerény falunkban, uram. Ha bármi kívánságod lenne, hozzám fordulhatsz. Tényleg, bármivel megkereshetsz. Ágybetétként még nem próbáltak, de valószínûleg remekül helytállnék. - arcára mosoly ül. Elhaladok elõtte és a "megbízoimhoz" lépek.

- Mr. Singleton, kérem válasszon magának egy, vagy több hölgyet, vagy urat, akik az esti bálig szórakoztatják. Vagy..... mindet kéri? 

- Hmm. Azt kérem. - rá mutatok.

- És még?

- Egyenlõre elég. Egyébként is pihenésre van szükségem.

- Persze, ahogy kívánja, uram. - feleli a pasas és elindulunk a kastélyba. Hirtelen egy kés repül a fejem felé, amit én elkapok. Több sikolyt lehetett hallani.

- Több kell ahhoz, hogy eltalálj.... Klein. - mondom és elötte termek.

- Üdvözöllek, Elijah. Hidd el, van még onnan, ahonnan ez jött. - mondja és egy kés sorozatot dobál felém. Mindet kivédtem egy fadarabbal, amibe beleálltak.

- Csak ennyit tudsz? - kérdem és egy kést kivéve, ledobom a földre és mögötte termek. Elkapom a nyakát és kést szegezek hozzá. - Soha nem fogsz így legyõzni. - mondom és végig nyalok nyakán. Ellök magától és indulna el, de elkapom a kezét, magamhoz húzom és megcsókolom. kiveszem tokjából a kardját és odadobom annak a vörös hajú srácnak. Próbál eltolni magától nem sok sikerrel. Végül beleharap a számba, amitõl elengedem. Õ a földre esik. Én a számat törölgetem. Kardjához nyúlna, de nincs a helyén. - Ne hagyd, hogy eltereljék a figyelmedet. Ez az elsõ szabája a harcnak.

- Te fattyú. Ezt még megkeserülöd, bátyám. - mondja és elindul a cicusom felé. Eldobom a kést, ami a kezembe van és a nyakát találja el. Odakap és hátra néz, de nem lát sehol.

- Itt vagyok. - szólok neki. Hangom irányába néz és felém kezd futni. - Bocsi, de fájni fog a felyed, öcsi. - mondom neki és leütöm. Mintha mi sem történt volna, indulok fel a szobámba, a cicusom kiséretében.

- Kérném még a szõke és azt a kis fekete kócost is. - mondom hirtelen, mire odavezetik mellém õket. Így négyen megyünk fel. Felérve, csak én és a 3 újdonsult kéjencem van a szobába. Ledobom magam az ágyra. - Mi a nevetek? - kérdem és a megszeppent szõkére nézek.

-Ta....Tanol, gazdám. - mondja és lehajtja a fejét. Majd a feketére nézek.

- Kereni. - mondja és õ is így tesz. majd a kis vörös cicusra nézek.

- Caleb Preston. - mondja büszkén. Felkelek ágyamról és hozzájuk lépek. Calebot és Kerenit egyméshoz, majd a falhoz láncolom, míg a szõke kis szépséget, az ágyamra lököm. Rávetem magam és nyakát veszem célba, míg kezemmel ágyékát veszem célba.