Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


<<1.oldal>> 2.

hiruko962015. 01. 28. 23:37:30#32355
Karakter: Arai Hiruko



 Nagyon zavarban vagyok.. Egymás szemébe nézünk. Közelebb hajolok miközben a szívem már a torkomban dobog. Picit megállok és látom hogy nem ellenkezik úgyhogy nagy nehezen de rá veszem magam és adok a szájára egy gyengéd kis csókot. Látom hogy csak kikerekedett szemekkel néz úgyhogy elkezdek visszább húzódni de aztán megállok egy picit, majd minden bátorságom összegyűjtve ismét megcsókolom. Ezúttal ö is visszacsókol és egyre hevesebben.

Ajkai puhák és édesek..annyira jó érzés hogy kedvem lenne örökké így maradni... az illata is olyan kellemes.  Csókolózás közben egyik kezével ismét megsimítja a fülem ami nagyon jól esik és még a hideg is kiráz, én pedig a kezemet a pólója alá csúsztatom a hátán. A bőre olyan sima és puha.. Úgy látom nem zavarja.. Ennek örülok.

Egyszerűen nem bírok ellenállni neki.. Minden szempontból elbűvölt, teljesen belezúgtam. Nem akarom hogy ez most ennyiben maradjon.. nem akarom hogy elmennyen.. Vele akarok lenni! - Gondolom magamban

-Tudod... Itt maradhatnál estére. Ajánlom fel neki reménykedve hogy beleegyezik.

-Nem is tudom... - Sóhajt egyet halkan. Ez egy picit elkeserít.. de vele akarok maradni úgyhogy nem adom fel. 

-Nem csinálok semmi olyat, amit ne szeretnél... -Ígérem meg neki. És reménykedve nézem.

-Rendben, akkor maradok. -Rám néz és elmosolyodik közben.

Nagyon jó kedvem lett amiért itt marad nálam. Mintha egy álom válna valóra. Rövidesen mindketten lenyugszunk és visszatérünk az egymás miatt keletkezett kábulatból.

-Akkor most.. szóval mi van? Tudod.. veled és velem. -Mondom és mutatok közénk. Csak úgy izzik a levegő közöttünk, nagyon vonzódok hozzá. Mindketten elpirulunk. Lélegzet visszafolytvavárom a válaszát.

-Amit szeretnél. -Böki ki majd kihívóan mosojog rám. Pont ezt a választ reméltem. Ennek örömére a testem szinte magától mozdul és ismét csókolózunk, de ezúttal sokkal hevesebben. Szinte teljesen összeforrunk és csókolózva borolunk az ágyra. Majd felvetem az ötletet hogy nézzünk TV-t de nem is figyelek a filmre mert egész végig csak csókolózunk és ölelkezünk. A mellkasomra hajtja fejét én pedig miközben a tincseivel játszadozom azon hondolkodok hogy vajon miért vonzódok ennyire hozzá? Még sosem éreztem ilyet, minden olyan gyorsan történik..

-Kérhetek egy pólót? -Kérdezi elpirulva.

-Természetesen. -Bólintok. Miközben a pólómat veszem le őt figyelem. Leveszi a nadrágját és a pólóját én meg csak bámulok.. nem bírom abbahagyni. Eszméletlenül jó teste van és csinos rózsaszin fehérneműi. Nem gondoltam volna hogy ennél is jobban bele tudok zúgni se most sikerült. Teljesen felizgultam tőle. Odanyújtom neki a pólómat majd felveszi azt. Visszabújik mellém és ad egy puszit az arcomra.

-Te is érzed amit én? -Kérdezi halkan a mellkasomba szuszogva..

***

-Igen.. -Nyögöm ki. Nagyon jó érzés ahogy hozzám simul. Nem bírok neki tovább ellenállni.. nem bíromirányitani a testem. Majd egymás szemébe nézünk, mindketten teljesen elpirulva. Felhúzódik velem egymagassába majd összecsókolózunk. A nyelvemet átcsúsztatom az ő szájába erre ő egy halk nyögéssel reagál de nem ellenkezik és ő is átcsúsztatja az övét az én számba. Hosszan és hevesen csókolózunk majd mikor abbahagyjuk kihúzzuk a nyelvünket egymás szájából és majd picit lihegve egymásnak döntjük homlokunkat és egymás szemébe nézünk.

Lassan hátára fektetem Elsie-t majd gyengéden benyúlok a combjai közé a kezemimmel és óvatosan széllej kúzom azokat. Eőszór egy nagyon picit megtartja majd utána mégis engedi. Közelebb húzódok hozzá majd lábait a combjaimra támasztom majd a kezeimmel végigsimítom a combjatit. Majd fölé hajolok és a kezeimmel a vállai mellett tarom meg magam és ő két kezévet átkulcsoja a nyakam és a szemembe néz.

-Akarlak.. -Nyögöm ki miközben a szemébe nézek.

-Én is téged. -Feleli halkan.

Ismét csókolózunk közben fölülről hozzásimulok picit a testemmel ő pedig lábaival magáhozhúzza a derekamat. A pólója alácsúsztatom az egyik kezem és kissé bátortalanul de ráteszem az egyik mellére. Erre halk nyögéssel reagál de nem ellenkezik ezért rendesen megfogom és gyenkéden elkezdem masszírozni. Ezután átfordolunk és ő kerül felülre. Rámhajol és ismét megcsókol én pedig mindkét kezemet a pólója alá a hátához csúsztatok. A kezeimet végigsimítom a hátán maj kikapcsolom a melltartóját és kihúzom a pólója alól de egyáltalán nem zavarja. Kiegyenesedik és pont az ölemen ül. Megfogja  és leveszi magáról a pólóját de a kezeivel még takarja a melleit. Én a kezeimet az övéirehelyezem és ő elengedi a melleit én meg megfogom őket és gyengédem masszírozom őket. Már csak a bugyija van rajta. A kezeivel a mellkasomra támaszkodik és elkezdi mozgatni a csípőjét. Tulajdon képpen pont a farkamhoz dörzsöli magát.. Látom a bugyiján hogy már benedvesedett és egy kicsit át is ázott.. Már teljesen kemény vagyok odalent..


Jack Black2015. 01. 28. 21:22:03#32353
Karakter: Elise Young
Megjegyzés: bocsi a késésért


   Zavarban vagyok mellette. Szőrnyen zavarban. Olyan édes srác...
Azok a fülek és minden... nyhaj, a közelében hogy fogjam vissza magam? Imádnivaló...

- Te is nagyon aranyos vagy..-Nyögi ki végül, mire elpirulok és lehajtom a fejem. Vajon mikor lesz az, hogy már nem leszek zavarban mellette?
-Köszi. -Mondom halkan.-Amúgy a szüleid otthon vannak? Olyan csendes a ház. -Kérdem.

- Hát.. Tulajdonképpen egyedül élek.. A szüleim meghaltak egy balesetben pár éve.. - Szorosan átölelem. Nanyon sajnálom emiatt, és hát persze hogy pont ebbe kérdezek bele....

-Sajnálom... Ezt nem is tudtam. -Vissza ölel és gyengéden tart karjaiban. Hosszasan ölelkezünk, majd hátrébb hajolok és a szemeit fürkészem. Látom, hogy eléggé el van pirulva. Milyen csodálatos... Ő is zavarban van? 
Szemeimet nézi, s lassan közelebb hajol. Szívem a torkomba remegve dobban újra és újra egyre gyorsabban. Bátortalan kissé, de szó mi szó, én is az vagyok.  

Ajkai finoman érnek enyémekhez, először csak bizonytalanul. Reakcióm láttán, ami elég nagy meglepődés, hátrébb akar húzódni, de végül meggondolja magát és egy gyengéd csókban forrunk össze.
Puh ajkai édesek akár a méz, érintése gyengéd és még is lázba hoz. Viszonozom a csókját és kezem közben egyik fülére vándorol. Óvatosan végig simítom, mire kirázza a hideg, ami engem jó érzéssel tölt el. Az ő keze már a pólómban jár a hátamon, és most ez egyáltalán nem zavar.

Úgy vonzódom hozzá, mintha mágneses lenne... Ő az én személyes mágnesem... 
Akkor sem tudnék neki ellenállni, ha akarnék.

-Tudod... Itt maradhatnál estére. -Ajánlja fel.

-Nem is tudom... -Sóhajtok halkan.

-Nem csinálok semmi olyat, amit ne szeretnél... -Ígéri.

-Rendben akkor maradok. -Mosolyodom el. 

Kezdünk mind a ketten vissza térni az egymás miatt keletkezett kábulatból. MEgvakarja a tarkóját, én pedig a hajamba túrok.

-Akkor most.... Szóval mi van? Tudod...veled és velem. -Mutat kettőnk közé. A levegő valóban izzink közöttünk, amiről egyikőnk sem tehet. Vonzódom hozzá és kész.

-Amit szeretnél. -Kúszik egy kihívó mosoly az arcomraí, mire újabb de sokkal hevesebb csókban forrunk össze. Egymás szájától szinte el sem szakadva fekszünk be az ágyba. Felveti az ötletet, hogy nézzünk tvt. Bele egyezek, de nem sok értelme van, mert mintha egy ifjú gerlepár lennénk, végig smároljuk az egész filmet. Mellkasára hajtom a fejem, ő pedig tincseimmel játszadozik kicsit. Mi ez a hirtelen érzelem felindulás nálunk? Miért vonzódom ennyire hozzá?

-Kérhetek egy pólót? -Pirulok kicsit el. 

-Természetesen. -Bólint. Elfordulok míg leveszem nadrágom és pólóm, s az övét húzom fel helyette. szinte érzem ahogy tekintete perzsel. Szinte látom ahogy végig mér.
Vissza bújom melé az ágyba és egy apróbb puszit nyomok az arcára.

-Te is azt érzed mint én? -Kérdezem halkan, a mellkasába szuszogva.


hiruko962015. 01. 13. 15:45:08#32300
Karakter: Arai Hiruko



Elsie már éppen haza felé indul.. De még nem akarom hogy menjen mert már rég nem éreztem ilyen jól magam. Eléggé izgulok, de ráveszem magam és utána szaladok. Észrevesz, megfordul és megvárja hogy utolérjem. Rám mosolyog.

- Elsie! Nem nagyon szoktam senkivel sem sokat beszélni, de veled elég jól éreztem magam... És... Arra gondoltam.. hogy.. Lenne kedved átjönni? - Bököm ki nehezen. Majd ránézek és izgatottan várom a válaszát. Elmosolyodik és egy kicsit el is pirul.

- Persze hogy lenne. - Mondja. Ennek hallatán hirtelen jó kedvem lett. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. - Ilyen még nem volt velem. Egy csinos lány látszólag kedvel és átjön hozzám! - Gondolom magamban és elindulok a házam felé és Elsie követ.

Amikor odaérünk bemegyünk és felmegyünk a szobámba. Leülünk az ágyamra szótlanul. Mindketten zavarban vagyunk.

-Megérinthetem? - Kérdezi tőlem miközben a füleimre mutat. Picit meglep a kérés de bólintok, bár eléggé zavarban vagyok. Lassan fégig simitja a kezét a fülemen. Nagyon jó érzés.. még egy picit a hideg is kirázott. Halken nevet egy picit én meg elmosolyodok. - Nagyon édes. - Teszi hozzá. - Kösz.. vakarom meg a tarkómat.

***

Eléggé zavarban vagyok. Csak az jár a fejemben hogy vajon van e barátja,van e eséjem nála, vajon kedvel e engem.. El is pirulok. 

- Te is nagyon aranyos vagy.. - Nyögöm ki egy kis hallgatás után. Elpirul majd lefelé néz.

-Köszi.. - Mondja halkan.

- Amúgy a szüleid itthon vannak? Olyan csendes a ház. - Kérdezi.

- Hát.. Tulajdonképpen egyedül élek.. A szüleim meghaltak egy balesetben pár éve.. - Felelem. Ö meglepődve néz majd átölel. - Sajnálom.. Ezt nem is tudtam. - Mondta. Picit meglepett az ölelés de én én átölelem. - Milyen puha és könnyű.. Olyan törékenynek érzem.. De olyan jó érzés. - Gondoltam magamban. Mikozben ölel a mellei egy kicsit hozzányomódnak a melkasomhoz.. - Francba.. Mi ez az érzés.. Nem bírok ellen állni neki.. Az illata is olyan kellemes és a haja is olyan szép és sejmes.. Olyan gyönyörü! - Gondolom magamban. Közben teljesen elpirulok és a torkomban is egy olyan fura érzés van. Nem bírok megszólalni se.. Elsie visszább hajol egy kicsit de még nem enged el. És a szemembe néz. Teljesen elbűvölt...


Jack Black2015. 01. 11. 12:50:15#32283
Karakter: Elise Young



 - Ha már úgy is mindketten ebédelni megyünk, akár .... mehetnénk együtt is..  -Veti fel, mint lehetőséget, s oldalra fordul közben. Fülei édese az ég felé merednek, vajon miért lehet neki cica füle és farka...?

- Hát.. öö.. oké. -Felelem meglepetten. Hiruko felakánlja, hogy menjek vele enni? Azta... A lányok az osztályban szét fognak tépni. 

Elinduluk az ebédlő felé végig sétálva a folyosón, s  nem nagyon szólunk egymáshoz. Én eléggé zavarban vagyok, és ... lehet, hogy ő is? Egyszerre néztünk egymásra, így hirtelen elkaptam a fejem, és ő is. Sosem voltam még így zavarban...
Az ebédlőben csak egy kicsiny asztal volt, ami még nem volt elfoglalva, ezért letelepedtünk oda, majd sorba álltunk.

-Nincs nagy sor.- Mondj aés elindul az ételek felé, udvariasan előre enged. Milyen kedves...
Picit ideges voltam és azon gondolkoztam, hogyan is kellene előtte viselkednem...Ha magamat adom, tuti hogy sikítvs fut el a közelemből...
-Köszi. -Nézek rá, majd elkezdem édességgel mepakolni a tálcám. Nem kívánom most a rendes kaját.

Leülünk az asztalhoz, ő pedig a tálcámat nézi és elmosolyodik.
-Te is szereted az édeset? -Kérdezem mosolyogva és bele is harapok az egyik muffinba.
Bólint, és az étkezédünk további része szinte csendben tellik.

***

Már éppen indulok haza, mikor lépkedést hallok magam mögött. Megfordulok és látom hogy Hiruko siet utánam.
Megvárom őt és kedvesen mosolygok.

-Elise! Nem nagyon szoktam senkivel sem sokat beszélni, de veled elég jól éreztem magam... És... Arra gondoltam.. hogy.. Lenne kedved átjönni? -Böki ki végül, mosolyra húzom a szám, aranyos. 
Kissé zavarba jövök és bólintok.

-Persze hogy lenne. -Nézek rá, és mikor elindul én követem őt. Boldognak tűnik, hogy igent mondtam. Dehát ez csak természetes. Fel is megyünk hozzá, s látom a szobájában szép rend van. Egy egyszerű kis szoba, mégis olyan kis kellemes hangulata van... 

Leülünk az ágyra, kicsit mindketten zavarban vagyunk. 
-MEgérinthetem? -Mutatok a fülére, mire bólint. Lassan végig simítom a puha kis fülét és elmosolyodok, őt pedig kirázza a hideg. Olyan aranyos. Halkan nevetek mire ő is elmosolyodik. -Nagyon édes. -Teszem hozzá.

-Kösz... -Vakarja meg zavartan a tarkóját.


 


hiruko962015. 01. 10. 16:07:04#32275
Karakter: Arai Hiruko



    Hétfőn a suliban

 Az összes nap közül a hétfőt utálom a legjobban.. Ma vannak a legunalmasabb óráim és a legnehezebbek is.

 Az utolsó előtti órán ülve csak az órát figyeltem hogy mikor csöngetnek már ki. Minden másodpercet óráknak éreztem és a tanár hablatyolása csak úgy elsuhant a füleim mellett. Mikor láttam hogy már csak fél perc van hátra az órából elkeztem pakolni a holmijaimat és amint kicsongettek felálltam és nekiindultam a büfé felé mert még egy teljes óra van ebédig és nem volt uzsonnám úgyhogy majd éhen haltam.

 A folyosón az egyik teremből hangzavar és sikongás hallatszódott és pár lány a füleimet mag a farkamat bámulta az ajtónál tömörülve miközben elhaladtam a terem előtt. Nem ez volt az első alkalom..

 - Milyen furcsa.. Most néhány ember számára pont azért számítok népszerűnek amiért régen piszkáltak... -Gondoltam magamban. Majd úgy tettem mintha észre sem vettem volna őket és tovább mentem a büfé felé. Gyorsan vettem egy sütit és elkezdem visszafelé sétálni és  közben eszegettem a sütit.

A teremben vagyok az ablak melletti padsor leghátsó helyén. Ez csak egy újabb unalmas óra.. A szememet az ablak felé fordítottam és csak bámultam kifelé. - Milyen csodálatosak a felhők.. - Gondoltam magamban. Most csak úgy repül az idő. A szememimet már épp becsukni készültem amikor hirtelen nagy hangzavar lett. Ki is csöngettek. Ez az óra csak úgy elrepült. Megfogtam a táskámat és gyors tempóban megindultam az ebédlő felé. A folyosón megállok egy kicsit hogy megnézzem meg van e az ebédjegyem, de hirtelen egy kissebb lökést érzek hátulról. Megfordulok és látok egy hosszú barna hajú lányt aki éppen hátrafelé esik. Gyorsan a kezéért nyúlok hogy megtartsam és segítek neki lábraállni. Majd megszólítottam.

- Hiruko...? - Mondta meglepődott arccal.

- Jól vagy? Legyél óvatosabb mert a végén még bajod esik. -Majd rámosojogtam és ő is. Közben alaposabban szemügyreveszem picit meglepve látom hogy ő egy nagyon csinos lány szép szemekkel. Már láttam korábban.. Egy évvel fiatalabb mint én. És ekkor hirtelen beugrik a neve is.

-Te is ebédelni mész? - Kérdezte érdeklődő szemekkel.

-Elsienek hívnak, ugye? -Kérdeztem mikozben a szemébe néztem.

- Igen. - Közben bólint egyet. -Téged mindenki ismer. -Mondta és kuncogott kicsit. Én közben az arcát nézem, és minél tovább nézem annál vonzóbbnak találom. Egy picit fura érzés tölt el amit még eddig nem igazán éreztem..

- Ha már úgy is mindketten ebédelni megyünk, akár .... mehetnénk együtt is.. - Közben akaratlanul is elpirultam egy nagyon picit úgyhogy mikozben ezt mondtam oldarra fordultam.

- Hát.. öö.. oké. - Felelte egy kis hallgatás után meglepődve.

- Elindultunk az ebédlő felé a folyosón. Egyikünk se szólal meg. Egy kicsit zavarban vagyok. Mondani akartam valamit de semmi nem jutott eszembe. Oldalra pillantottam felé és ő is pont akkor pillantott felém ugyhogy mindketten hirtelen előre néztünk. 

 Amikor beértünk az ebédlőbe csak egy szabad és kicsi asztalt láttunk. Gyorsan elindultunk az asztal felé és letettük a cuccainkat  mielőtt akárki odaült volna.

- Nincs nagy sor. - Mondtam és elindultunk az ételek felé. Amikor odaértünk előre engedtem. És amikor ránéztem láttam hogy egy picit ideges és mintha nagyon gondolkozna valamin. Csak annyit mond hogy: -Köszi.. - És gyorsan elkezdi pakolászni a ez ennivalót a tálcájára. Én szedtem magamnak pár szelet sülthúst meg krumplit majd amikor a kedvenc hejemre értem a desszertekhez, nem is igazán tudtam választani. Majd egy marlenka süti és két cukormázas muffin mellett döntöttem.

Amikor a helyünkre értünk mindketten leültünk és  láttam hogy az ő tálcáján csak szinte desszertek vannak. És ahogy néztem őt nem értettem hogy hogy lehet ennyi édesség mellett is ilyen vékony. - Ő is édesszájú mint én. -Gondoltam magamban és közben elmosolyodtam.

 


Jack Black2015. 01. 10. 13:25:47#32274
Karakter: Elise Young
Megjegyzés: ~Hirukonak


 Megint hétfő...
Elmondhatatlanul utálom a hétfőket. Kialvatlanul, fáradtan, mint egy hulla üldögélek egész nap a padban. De már csak 2 óra van hátra, és jön az ebéd, utána pedig mehetek haza. Már alig várom... 
Kémia óra van, és a tanár csak magyarázza a sok értelmetlen izébizét, ami engem úgy sem érdekel. 

Kicsöngetnek. Ez az! Már csak egy biosz van hátra, és könnyíthetek éhségemen. Az osztályban lévő lányok között zsivaly kerekedik. Feléjük szegezem a tekintetem és érdeklődve figyelem, mi lehet az izgatottság tárgya. Oh, hát persze...

-Nézzétek! Ott van! -Sikolt fel az egyik izgatottan.
-Atyám, anynira cuki! -Folytatja a mellette álló, s nem is hagyják abba egészen addig, ameddig a srác el nem halad az ajtó előtt. Hiruko... Oda vannak érte, mert helyes, és cica farka van, meg cica fülei. Aláírom, cuki... De...már unalmas hogy mindenki utána nyáladzik az osztályból.
Becsngetnek, s a lányok is lassan elhallgatnak végre. 

Biológia óra van, és a biosz tanár el is kezdi a szánkba rágni a tananyagot. A biosz még szeretem is, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogyfigyeljek. Csak aludni akarok. Fejem lassan a padra ereszkedik, s ahogy lehunyom szemeimet, el is alszom. 

A csengő riaszt fel az alvásból, a szívem majd kiugrik a helyéről annyira megijedek. 
Miután kicsit össze szedem magam, elpakolom a cuccaim és elindulok az ebédlő felé. A folyosón gyors tempóban lépkedek s közben elmélkedem az életemről. Hirtelen neki megyek valakinek, aki elég nagy termetű, így hétra felé borulok. Mielőtt elérném a földet, egy kéz megtart, így nem esek el. Nagy szemekkel nézek fel, hogy lássam, ki volt a megmentőm, mire meglátom őt. 

-Hiruko...? -Pislogok pár nagyot, és ismét két lábamon állok. Ő az. Egyel felettem lévő osztályba jár, és tényleg minden lány oda van érte. Kedves mosoly jelenik meg arcán.

-Jól vagy? Legyél óvatosabb, a végén bajod esik. -Mosolyog, és látom hogy farka kissé megmozdul. Akaratlanul is elmosolyodom rajta. Ő különleges, és ezt nehéz lehet elfogadni, de engem mindig is érdekeltek a különleges dolgok.

-Te is ebédelni mész? -Kérdezem, többet akarok tudni erről az egész macska-fiú dologról. Bólint, ezért együtt indulunk tovább. A cicasrác épp most mentett meg egy fejbetöréstől. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miben különbözik ő az emberektől. Rgyáltalán mi lehet az oka annak, hogy füle és farka van? 

-Elisemek hívnak, ugye? -Kérdezi és lepillant rám.

-Igen. -Bólintok.-Téged meg mindenki ismer. -Kacagok fel halkan, de ő csak az arcomat vizsgálja tekintetével. Nem kellene nekem is vonzónak találnom őt... Nem szabadna...


Catgirl2013. 08. 26. 21:32:37#27073
Karakter: Amara Webier
Megjegyzés: Doktorkámnak~ Risámnak~


Az ebédszünetemet egy telefonhívás szakítja meg. Rögtön felpattanok asztalomtól és lerohanok kocsimhoz. Napjaim nagy részét az teszi ki, hogy besegítek a kórházban a gyerekosztályon. Mesélek, énekelek, esetleg segítek rajzot tanítani. A szülők kedvesek a nővérekkel együtt. Mosolygok, leparkolok a kórház előtt és szétnézek. Felszusszanok és lehunyom, szemeimet majd kiszállok, kiveszem táskámat és becsukom az ajtót. Beszaladok, az épületbe a recepciós mikor meglát, rögtön elmondja hova kell mennem, felmegyek a sürgősségi operációs szobába. Felsóhajtok, mikor meglátom a kislányt könnybe lábadt szemekkel néz felém.

- El akarnak altatni! – siránkozza.

- Kicsikém ez a te érdekedben van. Megoperálnak és meggyógyulsz. – mosolygok, rá mire belém kapaszkodik.

- Én nem akarom, hogy elaltassanak! Ki tudja, mi történik velem. – szipogja, mire felsóhajtok és megölelem. Simogatni kezdem haját.

- Nem fog semmi sem történni a műtét végén felébredsz és meg fogsz gyógyulni. – mosolygok rá bíztatóan és felnéz rám. – Sőt! Melletted leszek álmodban, amíg műtenek, mit szólsz? – nézek, a kicsire mire felcsillannak szemei.

- Rendben! – csicsergi és megölel hálásan.

Lassan dúdolni kezdek, majd elkezdem az altatót énekelni. Egy régi krími dal, amit anya tanított nekem. Lehunyom szemeimet és lágyan ringatom a kislányt mire hallom, hogy ásít és érzékelem, hogy lassan elalszik. Beadják neki az altatót én pedig a tudatába lépek, mint egy álom és ott vagyok vele. Elfektetem, a kicsit majd én leülök az egyik sarokba. Lehunyom, szemeimet újra olyan mintha aludnék, de ébren vagyok. Hajam szétterül körülöttem fehér, ami most nincs befonva így derékig ér. Melleim lágyan hullámzanak minden levegővételnél. A bölcsek köve csak úgy virít a nyakamban egy gyönyörű nyakláncon. Ez az egyetlen eszköz, amivel idáig életbe maradhattam. Na, igen az élet furcsa fintora hogy én nem örököltem az örök élet képességét a családban. Mégis olyan vagyok, mint egy két lábon járó mágia lexikon.  Bölcsek kövének a megtalálása is igen nagy szerencse volt hiába csak egy darabkát tudhatom magamnak. Így a családomnak nem kell lemondania rólam. Főleg a gyerekek miatt nem szeretnék meghalni ha így segíthetek rajtuk máris értelme van az életnek. A kicsi lányt álmában nyugtatgatom, énekelek neki és mesélek a régi időkről. Mondhatni most olyan vagyok, mint valami skizofrén pszicho mókus. Lépteket hallok a folyosón súlyos lépteket innen leszűröm, hogy egy férfi közeleg. Lassan megnyikordul a zárjelezvén, hogy valaki belép. Angyali arcom nyugodt, amikor egy levegőt hallok elakadni lassan emelem fel szemhéjaimat. Különleges színű szemeim vannak liláskékesek. Egy magas körülbelül 210 cm magas férfit pillantok meg fehér haja tarkóig ér és szemei vörösek. Először szemeimet és arcomat tanulmányozza, majd a nyakláncra téved tekintete. Összeszűkölnek szemei és visszanéz egyenesen szemeimbe.

- Ki vagy te? – jön a nemességgel egyszerű kérdés.

- Amara Webier, kisegítek a gyerekosztályokon most is a kislányhoz hívtak, akit vittek műteni. Miért te ki vagy? – állok, fel légiesen minden mozdulatomat figyeli közben agyam másik részével figyelem a kislányt.

- Dr. Chase Corvin itt dolgozom. –teszi karba kezeit. Úgy néz rám, mint aki elkövetett valami halálos bűntettet.

- Elmondanád, miért nézel úgy rám, mint valami gyilkosra? – nézek rá villámló tekintettel.

- Honnan szerezted azt a követ? – figyel továbbra is mire odasétálok az ablakhoz neki hátat fordítva. Megint valami kíváncsiskodó idióta.

- Az, az én dolgom, ha nem bánod. – mormogom és kicsivel is foglalkozom közben.

- Ha rosszra használod, akkor az én dolgom is. – morran, fel mire megpördülök.

- Ha annyira eszi, a májadat a kíváncsiság azért kell, mert életben tart. Egyéb információt nem szeretne a Dr. Úr? – nézek, rá mérgesen mire megrándul a szája széle. Csak nem mosolyogni támadt kedve?

- Majd meglátom. – dől neki a falnak és onnan fixíroz, mint egy darab húst.

- Talán tetszik valami? – vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet.

- És ha igen? – vigyorodik, elpimaszkodva mire összeszorítom számat.

Elfordulok annyiba hagyva a kérdést. Inkább Wellesandrára figyelek. Nyugtatom érzékelem, hogy beadják az ébresztő injekciót felszusszanok és lerogyok egy székre. Persze a lovagias doktor oda rohan.

- Rosszul vagy? –néz rám és megnézi a pulzusomat.

- Semmi bajom csak a hirtelen leválás nem tesz jót. – motyogom pulzusom igen csak alacsony.

- Le kéne pihenned. – néz rám.

- Semmi bajom itt kell lennem mikor, felébred Wellsie… - motyogom, de kezdek szédülni azt is eléggé torzan hallom, amit mond.

- Fal fehér vagy… - nem hallom a mondat végét, mert beájulok.

Nem tudom, hol lehetek, de egy fehér szobába vagyok és ágyban fekszem. Nincs se gyógyszer sem fertőtlenítő illat szóval nem a kórházban vagyok. Viszont valami fűszeres csapja meg orromat. Lassan nyitom fel ólomnehéz szemhéjaimat. Lassan felülök, hasogat a fejem hajamba túrok. Lépteket hallok és lassan fókuszálva kitisztulnak a körvonalak Chase az.

- Hol vagyok? –krákogom rekedten. Remek, mint egy bagzó macska.

- A házamban. Nem tudtam, hogy hol laksz a kórházban meg elvből sem hagytalak. Feküdj vissza mindjárt kész a vacsora. – hajol oda és nézi nincs-e lázam.

- Nincs komoly bajom csak a leválás hirtelen jött. Wellsie hogy van? – nézek fel rá.

- Semmi baja a műtét a lehető legjobban sikerült ne félj. Majd ha akarsz, holnap bemehetsz hozzá de ma már nem mész sehova. – mondja ellentmondást nem tűrően.

- Komolyan olyan, vagy mint egy felvigyázó… Nem vagyok, már ötéves tudok vigyázni magamra…- mormogom, mire rám néz nem éppen kedvesen.

- Itt maradsz nincs vita! – felsóhajtok.

- Igenis kapitány úr… – morgom és hátra túrom hajamat.  – Azért a mosdóba ki enged, vagy oda bilincsel, juthatok ki? – nézek, kérdőn mire megrázza a fejét és elvigyorodik.

- Felvágták a nyelvedet nem mondom… Ott az ajtó mögött megtalálod, a fürdőt én most megnézem az ételt. – feláll és kimegy.

Belenézek a tükörbe. Talán még egy szellem is vonzóbb lehet most nálam. Felsóhajtok, sebaj, lesz ez még jobb is. Mivel csak ezek a ruhák vannak, rajtam egy inget elcsórok, Mr. Tökéletességtől jó alapos zuhanyt veszek. Visszaveszem, bugyimat majd felveszem a doktor bácsi ingét. Még így is combközépig ér. Legalább takar… Lesétálok és az orromra hagyatkozva követem az illatokat és megtalálom a konyhát.

- Lefürödtem, ha nem nagy baj… - motyogom, halkan mire felém fordul. Rám mered és eléggé félreérthetetlenül végig mér. Bár bosszúság helyett valami mást vélek felfedezni. Lehet, hogy bajban leszek…


oosakinana2012. 05. 07. 13:33:37#20825
Karakter: Bowen Taylor
Megjegyzés: (Narciszomnak)


Utólag is boldog születésnapot kívánok neked! 


- Ma este én is egyedül vagyok… nem lenne kedve velem tartani? – kérdezi kedvesen, mire elveszem tőle a csomagot és bólintok mosolyogva. Érzem rajta, hogy kicsit el is szédítem a mosolyommal, de nem baj. Régen volt már valaki aki felkeltette ennyire az érdeklődésemet.

Bemegyünk a házba, ahol egy hatalmas konyhába lépünk be és egy középkorú szakácsnő is jelen van.
- Szia kicsim… megvettem mindent… - köszön a szakácsnőnek, amin kicsit meglepődök, de akkor ezek szerint nem csak én lennék más, hanem ő is. Ad neki egy puszit, majd felém néz a nő.
- Ő kicsoda Narcisz?... – kérdezi érdeklődve.
- A vendégem, a neve Bowen, Akasi mondta, hogy nyugodtan hívjak vendéget nem?... – simogatja meg a nő aggódó arcát.
- Igen, de szerintem egy hölgyre gondolt… - sóhajt, majd kezet nyújt nekem én meg hirtelen nem tudtam, hogy mi van? Miért éppen nőnek kellett volna lennie a vendégnek? Bemutatkozunk, majd lepakoljuk a cuccokat a nappaliba, de ahogy felém fordul értetlenül nézek rá.
- Lánnyal? Miért pont lánnyal? – kérdezem csodálkozva.
Ekkor viszont leveszi a sapkáját és a kabátját. Most látom rajta, hogy férfi, de ez cseppet sem zavar, de amikor meglátom a füleit, kicsit elcsodálkozok. Mik ezek a fülek? Annyira szépen néz ki és maga az egész valója teljesen ámulatba ejtő.
- Mert férfi vagyok… vagyis inkább félig sárkány és félig,  elf… Sajnálom, hogy nem mondtam előbb, mert láttam rajtad, hogy azt hiszed nő vagyok, csak jó volt beszélgetni, és kicsit meg akartalak ismerni. – amint bevallja, hogy micsoda teljesen elámulok. Megszólalni alig tudok, és egyszerűen csak csodálom, hogy milyen tökéletes lány.
- Bowe, kérlek ne nézz úgy rám, mint egy ufóra vagy mire… ha el akarsz menni megértem, de te sem vagy ember, érzem a szagodon, szóval kérlek fejezd ezt be… - szavaira megrázom a fejemet. Tudja, hogy nem vagyok ember? Vajon honnan? 
- Jaj nem, ne haragudj, nem emiatt van, csak még életemben nem láttam ilyen csodaszép férfit, vagy inkább fiút, mint amilyen te vagy… Megkavart ez minden, de nem zavar és nem akarok lelépni… Amúgy honnan tudod, hogy nem vagyok ember ? – hadarom el a dolgokat és teszem fel a kérdést, ami olyan annyira furdalja az oldalamat.
- Az illatod… a szaglásom jobb, mint a kutyáké, viszont nekem nincs szagom, így csak a külsőm árulkodik valódi lényemről… Ezért szoktam elrejteni a hajam mögé. – válaszolja mosolyogva. Úgy néz ki felvidítottam kicsit.
- Kár érte… csodaszép... – mondom őszintén. Erre csak hátat fordít nekem és elkezd pakolni, de tudom, hogy zavarban van. Érzem rajta, de nem baj. Jobb, ha elkezd hozzá szokni a gondolathoz, hogy lesz ki bókolni fog neki, mert én bizony el fogom halmozni minden féle szép bókkal.
- Hozok valamit inni… kicsit megszomjaztam… Bor jó lesz? – kérdezi, majd hallom, ahogy nagyot nyel. Ennyire zavarban lenne?
Nem sokára két pohárral tér vissza meg egy üveg jófajta borral. Tölt mindkettőnknek, majd leülünk a kanapéra. Elég közel ültem le hozzá, mert olyan jó érezni a közelségét, még ha az illatát nem is érezhetem.
- Az egyik fiút tanítod, aki a felügyeletem alatt van, mivel én vagyok a család testőre… A neve Damiano… Miért kínzod folyton? Jó gyerek, csak nem egy sportember… - teszi fel a kérdést tématerelés ként.
- Jaj igen emlékszem rá. – jelentem ki, miközben emlékeim között kutakodok. – Nem azért szívózok én vele, mert nem sportember. Nem is várom el mindenkitől, hogy az legyen. – mondom egyszerűen.
- De akkor még is miért? – értetlenkedik.
- Egyszerű a válasz. – mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. – Azokat szoktam szívatni, akik meg se próbálják. Tudom, hogy nem sportember és ezt ő is tudja magáról. Ezzel nincs is probléma, de még a hajlandóságot sem látom rajta, hogy szeretné csinálni, csak annyit, hogy nem akarja, és visszaszájal.
- Pedig ő egyáltalán nem ilyen. Nem keveri össze valakivel? – néz rám értetlenül, de csak a fejemet rázom.
- Ő az egyedüli, aki visszaszájal. Ha gondolod, gyere be az egyik óránkra és akkor ott meg tapasztalhatod, hogy mennyire máshogy viselkedik velem, mint itthon. – ajánlom fel neki a lehetőséget. – De inkább beszéljünk másról… ne rontsuk el ezt a szép pillanatot. – elmosolyodok, majd megsimítom az arcát, amire megint csak elvörösödik.
A nap hátra lévő részében csak semleges dolgokról beszélgetünk, hogy minél jobban megismerjük egymást és több mindent tudjunk meg a másikról. Egyre jobban kezdem megkedvelni és már nem is nagyon szeretnék haza menni, de ahogy lenni szokott, minden jónak véget kell érnie, így nekem is este már haza kell mennem.
Ahogy az órára nézek látom elég későre jár.
- Bocsánat, de haza kell mennem. Nem akarlak téged sem zavarni, hiszen csak pihennél. – mondom, mire ő is az órára néz.
- Már ennyi az idő? – lepődik meg kicsit, amin elmosolyodok.
- Jó társaságban hamar repül az idő. – jegyzem meg. – És én jobb társaságot elképzelni sem mertem volna. – mondom őszintén, majd felállok és elindulok az ajtó felé.
- Köszönöm a bókokat én is hasonló képpen vélekedek a dolgokról. – ám ahogy kimondja a szavakat, úgy vörösödik el kicsit és fordítja el a tekintetét rólam.
- Majd esetleg valamikor még találkozhatnánk? – érdeklődök kedvesen felé fordulva, miután felvettem a kabátomat meg a téli cuccaimat.
- Nem is tudom…
- Na kérlek. Hidd el, hogy nem fogod megbánni. – próbálom győzködni, de kicsit nehéz dió.
- És ha más vagyok, mint amilyennek gondol? Már azzal megbuktam, hogy lánynak gondolt. – hajtja le a fejét, de az álla alá nyúlva emelem fel, hogy a szemembe nézzen.
- Akkor most elárulom neked egy nagy titkot. – hajolok közelebb hozzá, mintha attól félnék, hogy nem hallaná meg, amit mondani akarok. – Biszex vagyok és mind két nemhez vonzódok.
Teljesen ledöbben, a szavaimon én meg csak elmosolyodok. Egy puszit adok az arcára, majd elköszönve tőle, hagyom ott és megyek haza, hogy pihenhessek nagyon jót, de leginkább hogy Nárciszon járjon az eszem… szeretném, ha tovább alakulnánk és esetleg valami komolyabb is kisülne belőle. Olyan szép karácsonyi ajándék is lenne ez számomra, na meg szilveszteri ajándék. Onnantól kezdve semmi gondom nem lenne csak az, hogy rá vigyázzak, és a tenyeremen hordozzam…


narcisz2012. 02. 10. 12:13:28#19090
Karakter: Narcisz
Megjegyzés: Farkaskámnak


Kora reggel ébredek, mivel rengeteg elintéznivalóm akad a mai napra. Karácsony van és a család elutazott a téli szünetre, így egyedül vagyok, de az ajándékvásárlást rám bízták. Kaptam egy csodaszép listát, amit a gyerekek szeretnének, és nyakamba véve a várost, most járom az üzleteket, hogy bevásároljak. Rendesen hideg van, így egy fekete szövet kabát, meg egy meleg sapka védi, amúgy érzékeny fülecskéimet. Rengeteg üzletet megjárok, mire nagy nehezen, mindent összeszedek, ami a listán fellelhető. Teli cuccokkal a kezemben, próbálok kijutni a zsúfolt, helyiségből, miközben az emberek ide-oda taszigálnak. Mikor végre sikerül és kilépek az ajtón, egy hatalmas férfi mellkasának ütközöm, amitől elveszítem egyensúlyom és a padlón landolok, egyenesen a popómra.
- Elnézést. – szólal meg a fickó, aki felöklelt. Lassan felnézek rá, és azonnal meg is csap az illata. Nem ember, hanem egy farkas, milyen meglepő?  – Figyelmetlen voltam. – nyújtja felém kezét, amit készségesen el is fogadok..
 - Én is figyelhettem volna. – válaszolom és leporolva ruhámat, egy halovány mosolyt is megengedek magamnak.
- Segíthetek valamiben? – kérdezi segítőkészen, de mivel felismerem, nem vagyok biztos benne, hogy Damiano, örülne e neki, ha a tanárával beszélgetnék.
 - Elbírok vele, de azért köszönöm. – válaszolom és már szedem is össze a holmikat. Kicsit elgondolkodom, hogy talán mégis jó lenne közelebbről megismerni, hisz annyira piszkálja szegény srácot, talán ki tudnám deríteni, hogy miért.
 - Gondolja meg jól, egy erős férfi segítségére szükség lehet. – el sem hiszem, most nőnek néz? Remek, mindig ez van. Szívem szerint most elküldeném a búsba, meggondolom, és kicsit szívom a vérét.
 - Látom nagyon szeretne segíteni. – mosolyodom el és elkezdem a kezébe pakolni a cuccokat. Mivel ha nő vagyok, nem cipekedem, egy erős férfira mindig lehet számítani vagy nem? Magamban ezen jót kuncogok, de semmi sem látszik rajtam, csak a szépségem világít. Egész jól elbeszélgetünk, és tényleg élvezni kezdem a társaságát. Kár, hogy ő nőnek hisz és valószínű, csak ezért akar velem ismerkedni.
 
 - Amúgy Bowen Taylor a nevem. – mutatkozik be kedvesen, miközben már hazafelé sétálunk.
 - Örvendek. Az én nevem Narcisz. – mutatkozom be, és persze a nevem sem árul el semmit, mivel ez nem egy férfinév. Megfordul a fejemben, hogy talán illene elmondanom neki az igazat, miszerint férfi vagyok, akár csak ő, de annyira élvezem a társaságát, hogy nem visz rá a lélek.
 - Nagyon gyönyörű neve van. – bókol tovább, és mivel megérkezünk az otthonomhoz, megállok és felé fordulva, egy kedves mosollyal jutalmazom kedvességét.
 - Megérkeztünk. – veszem ki a cuccokat a kezéből.
 – Köszönöm a segítséget. – köszönöm meg és úgy döntök, inkább meghagyom abban a tudatban, hogy nő vagyok.
 - Szívesen. – feleli és még egy szívdöglesztő mosolyt is kapok tőle. Igen, ez tényleg lehengerlő és vonzó, szívesen maradnék még a társaságában.
– Boldog karácsonyt. – teszi még hozzá.
 - Önnek is. – mondom csilingelő hangomon.
 - Nekem annyira nem lesz. Egyedül annyira nem élvezetes a karácsony, mint azt az emberek hiszik. – válasza meglep. Nem állítom, hogy megsajnálom, de azért megérint, hogy egyedül van, pont egy ilyen napon. Régen, mielőtt családom lett, én is egyedül voltam folyton és tudom mennyire rossz a magány. Elgondolkodom és felsóhajtva a nevét ejtem ki számon. Magam sem tudom miért, csak kicsusszan.
 - Bowen. – erre visszafordul és rám néz.
 - Igen? – kérdezi, miközben zsebre rakja kezeit. Közelebb lépek hozzá és három csomagot a keze felé nyújtok.
- Ma este én is egyedül vagyok… nem lenne kedve velem tartani? – kérdezem kedvesen, mire kiveszi a csomagot a kezemből és elmosolyodva bólint. Már megint az a csábító mosoly, amivel nyílván valóan le akar nyűgözni, nem kis sikerrel. Elindulunk befelé, de még mindig nem áll szándékomban beavatni, hogy nem vagyok nő, végül is én nem állítottam, hogy az vagyok. Odabent, egy hatalmas konyhába lépünk és egy középkorú szakácsnő fogad minket.
- Szia kicsim… megvettem mindent… - köszönök neki, mintha ő lenne a fiatalabb, és valójában tényleg ő az, hisz több emberöltőt megéltem már, és őt is fiatal kora óta ismerem. Puszit kap, és a vendégem irányába tekint.
- Ő kicsoda Narcisz?... – kérdezi érdeklődve.
- A vendégem, a neve Bowen, Akasi mondta, hogy nyugodtan hívjak vendéget nem?... – simogatom meg aggódó arcát.
- Igen, de szerintem egy hölgyre gondolt… - sóhajt és kezet nyújt a férfinak. Egy jó kis bemutatkozás után, besétálunk a nappaliba és lepakoljuk a holmikat, majd ahogy felé fordulok érdekesen néz rám.
- Lánnyal? Miért pont lánnyal? – kérdezi csodálkozva, ezért aztán úgy döntök, hogy mégis bevallom a nem is kifejezett titkomat. Leveszem a sapkám és a kabátom, így már látszik, hogy elég lapos vagyok nőnek, és mikor hegyes füleim is kivillannak, teljes valóm is megmutatkozik.
- Mert férfi vagyok… vagyis inkább félig sárkány és félig,  elf… Sajnálom, hogy nem mondtam előbb, mert láttam rajtad, hogy azt hiszed nő vagyok, csak jó volt beszélgetni, és kicsit meg akartalak ismerni. – vallom be őszintén. Bowen meg sem tud szólalni, látszik, hogy nagyon megdöbbentette ez a felismerés, és ettől kezdem magam kicsit kényelmetlenül érezni.
- Bowe, kérlek ne nézz úgy rám, mint egy ufóra vagy mire… ha el akarsz menni megértem, de te sem vagy ember, érzem a szagodon, szóval kérlek fejezd ezt be… - szavaimra megrázza a fejét és visszatér a valóságba. Épp időben, mert a kínos szituációkat nem bírom.
- Jaj nem, ne haragudj, nem emiatt van, csak még életemben nem láttam ilyen csodaszép férfit, vagy inkább fiút, mint amilyen te vagy… Megkavart ez minden, de nem zavar és nem akarok lelépni… Amúgy honnan tudod, hogy nem vagyok ember ? – érdeklődik. Nagyon jól esik, hogy nem tart visszataszítónak, azért ami vagyok és elmosolyodva válaszolok kérdésére.
- Az illatod… a szaglásom jobb mint a kutyáké, viszont nekem nincs szagom, így csak a külsőm árulkodik valódi lényemről… Ezért szoktam elrejteni a hajam mögé.
- Kár érte… csodaszép... – feleli, mire teljesen elpirulok és zavarba jövök, Elfordulok és pakolászni kezdek, hogy ne vegyen észre rajtam semmit, de persze ezt nehéz eltitkolnom, mivel hegyes füleim is teljesen elvörösödnek, most mit titkoljam, ez a férfi nagyon tetszik, legyen farkas, vagy bármi más, a pici szőrök felállnak tőle a karomon és hangjától elalélok.
- Hozok valamit inni… kicsit megszomjaztam… Bor jó lesz? – kérdezem, miközben nagyot nyelek és kivonulok a konyhába. Nem sokra rá, egy üveg borral jelenek meg és két hatalmas pohárral, vagy inkább kehellyel. Töltök mind a kettőnknek és leülünk a kanapéra. Érzem, hogy közel van hozzám, de azért tartom magam, legalábbis igyekszem. Megpróbálom terelni a témát, így a gyerekekre térek ki.
- Az egyik fiút tanítod, aki a felügyeletem alatt van, mivel én vagyok a család testőre… A neve Damiano… Miért kínzod folyton? Jó gyerek, csak nem egy sportember…



oosakinana2011. 12. 24. 10:17:48#18219
Karakter: Bowen Taylor
Megjegyzés: (Narciszomnak)



Boldog karácsonyt!
Reggel kicsit kómásan kelek főleg, hogy tegnap este telihold volt és úgy kiszeretkeztem magam, hogy most alig bírok lábra állni. Reménykedek benne, hogy a mai este más lesz, mivel karácsony van. Mindenki sürög forog, ahogy kinézek az ablakon. Nincs kedvem kimenni. Esik a hó, de ez nem elég, úgy is egyedül kell ünnepelnem, mert senkim nincs. A tegnap esti csaj meg… hanyagolható. Arra volt jó, hogy átvészeljem az éjszakát, amibe egyedül bele bolondultam volna.
 
Végül erőt veszek magamon és felöltözve kimegyek a házból, hogy körbe kémleljen az embereket. Mindenki elég furcsán néz rám, mert nincs rajtam kabát, csak pulcsi. Hát ne melegem lenne a kabátba, még majdnem hogy így is. Elkezdek sétálgatni és még a végén kedvet kapok a karácsonyozáshoz, mert a főtéren karácsonyi dalokat énekelgetnek, amik szépek, meg ahogy érzem az illatokat még ennyi támad kedvem. Arról nem is beszélve, hogy tegnap reggel óta nem ettem semmit.
 
Fogom magam és bemegyek az egyik boltba, ám amikor megyek be, egyszer csak nekem jön valaki és elesik.
 
- Elnézést. – nézek egy igen különös teremtésre, de amilyen különleges olyan gyönyörű. – Figyelmetlen voltam. – nyújtom neki a kezemet.
 
- Én is figyelhettem volna. – válaszolja, majd elfogadja a kezemet és felállítom.
 
- Segíthetek valamiben? – érdeklődök, amikor meglátom a nagy cuccal.
 
- Elbírok vele, de azért köszönöm. – válaszolja, és már szedi is össze a cuccokat, de segítek neki, majd felállok és odaadom a szatyrot.
 
- Gondolja meg jól, egy erős férfi segítségére szükség lehet. – kacsintok rá kedvesen.
 
 
- Látom nagyon szeretne segíteni. – mosolyodik el halványan. Szép mosolya is van. Ilyenkor sajnálom, hogy túl vagyok a teliholdon, bár ha most így belegondolok, azt észem az Ösztön azt súgja, hogy őt meg is jelölném. Állandóan duruzsol a fülembe, hogy vedd el, ami a tiéd és védd meg. Ne hagyd magára.
 
 
Végül csak segítek neki. Elveszem a cuccánnak a felé, ami nem kis súlya van és már megyünk is. Közben folyamatosan beszélgetünk és ismerkedünk. Kedves é aranyos lánynak tűnik, de mi miért van össze fogva a haja? Biztos szép lenne, ha kiengedné.
 
- Amúgy Bowen Taylor a nevem. – mutatkozok be kedvesen, a beszélgetésünk közepén.
 
- Örvendek. Az én nevem Narcisz. – mutatkozik be ő is.
 
- Nagyon gyönyörű neve van. – állapítom meg, majd megáll az egyik háznál. – Megérkeztünk. – néz rám, majd elveszi a cuccaimat. – Köszönöm a segítséget.
 
- Szívesen. – szívdöglesztő mosolyt bevágok. – Boldog karácsonyt.
 
- Önnek is. – mondja csilingelő hangján.
 
- Nekem annyira nem lesz. Egyedül annyira nem élvezetes a karácsony, mint azt az emberek hiszik. – jegyzem meg, majd elköszönve mennék, amikor hangjával megállít.
 
- Bowen. – hallom nevemet, amire megfordulva nézek rá.
 
- Igen? – kíváncsi vagyok, mit szeretne mondani, vagy kérdezni.



Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 12. 24. 10:19:02


<<1.oldal>> 2.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).