 Karakter: Ceres/Celestiel
Megjegyzés: Gábriel-nek ~ narciszomnak
Reggel már jóval korábban ébren vagyok, mint bárki más ebben a házban. Jó talán Mammon úrfinál mégsem, hiszen ő olyan különleges, hogy soha sem alszik. Fehér hálóingemben ülök csak az ágy szélén és várom, hogy majd Lilith kisasszony átjöjjön és kiválassza nekem a mai napi ruhámat, megcsinálja a hajamat és megmondja mit kell ma tennem.
Addig nem kezdek semmibe, csak ülök és várok. Nem tudom mit kellene tennem, most nem tudok mit kezdeni magammal. Üres tekintettel nézem az ajtót és várok. Annyira várom már, hogy itt legyen. Lilith kisasszony nagyon jó társaság és a kis Adam úrfi is. Szeretek velük lenni.
Nem is tudom mennyi idő telik el, mire nyílik az ajtóm és Ő áll ott. Lilith kisasszony most is gyönyörű mint mindig.
- Jó reggelt Ceres. - mosolyog rám és rögtön a szekrényemhez siet. - Nézzük csak... A mai nap egy igazán különleges, így neked is annak kellene lenned. - mondogatja, én meg rezzenéstelen arccal ülök immáron felé fordulva. - Mit szólsz ehhez a vöröshöz? Ez nagyon jól fog neked állni. - teszi le mellém, mire rá pillantok és bólintok. Minden szó nélkül vetkőzök le és öltöm magamra az általa választott ruhát a kiegészítőkkel. Tényleg jól áll nekem? A tükör előtt megállva csak nézem magam.
- Tetszik? - erre mosolyogva bólintok.
- Valóban nagyon jó így Lilith kisasszony. - felelem illedelmesen. Ő ezen jót kuncog, majd leültet az asztalkám elé. Kezébe veszi fésűmet és kifésüli hosszú, kissé kócos hajamat. Nem egyszerű fenékig érő hajjal, reggelre mindig tiszta kóc és nehéz kifésülni. De a kisasszony ügyel arra, ne okozzon nekem fájdalmat. Mosolyogva figyelem, ahogy ő boldogan fésülgeti hajamat.
Közben még dúdolgat is. Napok óta olyan furcsa, de nem kérdezem miért. Ha olyan dologról lenne szó, már elmondta volna nekem. Mindig mindent nekem mondd el először.
Szépen feltűzi a hajamat gyönyörű vörös csattal, így most már csak hátam közepét verdesi. Frufrumat szabadon hagyja mint mindig, kissé jobb szemem elé is lógnak a tincsek, de nem zavar, én látok így.
- Ezek az ékszerek igazán illenének hozzá. - mosolyog. Ahogy elnézem a mai nap ő csak feketében, én csak vörösben leszek. Vajon mire készülhet? Felveszem az ékszereket amiket ad, majd finoman szembe fordít magával és hozzá kezd sminkemnek. Nem sok festék kerül fel, alapozóval nem is bajlódik soha, hisz bőröm elég világos és babás. Ő ezt sokkal jobban szereti. Felkerül egy kis vörös rúzs is.
- Ez a két heg... Nem tudom miért, de nekem nagyon tetszik. - mondja. - Olyan mintha csak így lennél sminkelve. - simít végig arcomon. - Kész is vagy. Hamarosan megyünk.
- Hova? - kérdezem lágyan csengő, ártatlan hangon.
- Az meglepetés, de előtte nekem el kell még intéznem valamit. Addig érezd jól magad itthon és csinálj valamit. - ezzel magamra is hagy. Csináljak valamit? De mit? Mihez is kezdhetnék én? Felveszem a vörös cipellőt, amit már előkészített nekem a kisasszony és kimegyek a szobámból.
Az egész ház most olyan üresnek tűnik. Mintha nem lenne itt senki. Pedig valahol biztos itt van Mammon úrfi és Adam úrfi is. És Satanel nagyúr meg biztosan Luna úrnővel van kint a kertben. Talán mindenki ott van...
- Jó reggelt Ceres. - hallom meg Mammon hangját, mire mosolyogva felé fordulok.
- Jó reggelt az úrfinak is. - mosolygok rá kedvesen. Nem sokat foglalkozik velem, igazából az Úrnőn és a kisasszonyon kívül még a Nagyúr törődik velem. Hiszen Satanel nagyúrtól kaptam életet, hogy a kisasszony mellett legyek. Lemegyek az emeletről, de itt sincs senki. Az ajtó felé indulok.
- Celestiel, Celestiel! Végre itt vagy. Hol van a nővérem? Hol van Lilith? - fut nekem egy aprócska fiú. Megfogom, nehogy elessen. Látom rajta nagyon izgatott. Adam úrfi igazán szeretnivaló.
- Jó reggelt Adam úrfi. - guggolok le hozzá. - A kisasszony elment valahova, de azt mondta hamarosan jön vissza. - felelem gyermeki ártatlansággal.
- Mindig olyan hivatalos vagy. - jegyzi meg nekem nagy komolyan. - Nem kell az úrfi, meg a kisasszony. Te is a családunk része vagy. - ölel meg engem, ami nagyon jó érzéssel tölti meg a szívemet. A család része ... Igen, mindig is szerettem valahova tartozni, hozzájuk.
- Köszönöm Adam, ezt igazán jó hallani. - mondom lágyan és felegyenesedek.
- Akkor addig énekelsz nekem? Szeretem ahogy énekelsz. Nem úgy mint a nővérem, de szépen. - erre bólintok és átmegyünk az ő szobájába. Mindig le szoktam ülni az ágya szélére ha kéri és énekelni.
Nem is tudom mikor, de Lilith siet be izgatottan. Mi van ma itt mindenkivel? Miért ilyen furcsa ma a kisasszony? Érdeklődve nézek rá, ahogy kecsesen az ágyhoz sétál. Finoman belekócol Adam hajába lágy mosollyal az arcán.
Megfigyeltem, hogy mikor Lilith kisasszony a testvéreivel és a nagyúrral van sokkal másabb, sokkal boldogabb. Bezzeg mikor Lucifer a közelben van akkor mindig sokat kiabál és szomorú. Nem mondja de a szívem mélyén érzem a bánatot is. De most nagyon boldog.
- Kisasszony... - erre mind a ketten rám néznek.
- Celestiel nemrég mondtam. - játssza a komolyat Adam, mire elpirulok.
- Oh igen.. Bocsánat Adam. - mondom, mire kuncogni kezd.
- Mit mondtál te neki? - érdeklődik gazdám, mire Adam lelkesen mesélni kezdi mire kért engem ma. Erre Lilith is csak mosolyogva felém fordul. - Igen, már én is kérni szerettem volna.
- Bocsánat. Ígérem ezentúl nem fogom hozzá tenni... - bólintok. A kisasszony homlokon puszilja Adamet és kézen fogva engem indul el ki. Gyors léptekkel követem őt a saját szobájába. Zenét indít, majd eldől az ágyán. Én csak becsukom az ajtót és ott állva figyelem őt. Maga mellé hív, eldőlök mellette az ágyba.
- Tudod Ceres van egy fiú... - kezdi el. Igen, éreztem hogy van valami, de nem tudtam megállapítani pontosan mi is az. - Én nagyon kedvelem őt.
- Igazán? Ez jó dolog. - mondom mosolyogva. - És ki ő? Ugye nem Damien?
- Nem dehogy. - nevet. - Egy angyal... - heh? Erre döbbenten biccentem balra a fejemet. Majd elmosolyodok. Egy angyal... Egy démon és egy angyal ... Érdekes de nincs lehetetlen.
Estére Lilith elhív magával egy bárba, találkozóra. Nem tudom kivel fog találkozni, de ahogy elnézem itt nem a jó fiúk tartózkodnak. Lilith magabiztosan halad, többen megnéznek minket.
Rajtam az a vörös ruha van amit a kisasszony választott nekem ma. Egy sarokban lévő asztalhoz megyünk. Szőke pasas magában iszogat, az itt lévők pedig látszik elkerülik. Miért?
- Gábriel... Már megint? - sóhajt Lilith és leül mellé. Én is helyet foglalok a kisasszonyhoz közelebbi széken. Szóval Gábriel ... Hallottam már róla még a nagyúrtól. De mikor szóba került a neve mindig mérges volt. Csinált valami rosszat? Mit?
Ő nem szól semmit, csak iszik.
- Ha nem tetszik ne gyere ide... - végül csak ennyit mond. Látom Lilith-nek nem tetszik.
- Beszélni szerettem volna veled. Tudod ez így nem mehet tovább. - simít arcára lágyan. - De kérlek ne tedd ezt, szedd össze magad.
- Ha így gondolod, menj nyugodtan én nem foglak visszatartani ... - tolja el kezét arcától. Nem látok semmilyen érzelmet arcán. Ha ez egy szakítás, akkor nem mindennapi. Mintha nem is szeretné a kisasszonyt. Lilith nem szól, csak felkel és indulóra fogja. Most meg hova megy?
Mindenesetre felkelek, hogy induljak vele, de ő maradásra int. Csak állok döbbenten, viszont nem mozdulok. Most ha akarnék, se tudnék mozdulni.
- Azt csinálsz amit akarsz. Akkor jössz haza, amikor akarsz. - mondja. Másnak ez felvetésnek tűnhet, de én érzem benne a parancsot, amit más nem. Nekem Lilith parancsol, ő a mesterem. - Ég veled Gábriel ... - búcsúzik tőle. Én még mindig nem felelek, csak bólintok és nézem, hogy távozik.
Ismét babának érzem magam, érzem, ahogy ő kezdi testem irányítani. Most miért teszi megint ezt? Az ő akaratát követve ülök le Gábriel mellé, oda ahol eddig a kisasszony ült. Nem szólok semmit, nem is tudom mit mondhatnék. Viszont ő furcsa. Nézem és közben gondolkodok. Megpróbálok rájönni miért is más Ő mint a többiek.
- Minden jót Lilith ... - int neki, de nem néz rá. Csak nézem. Nem értem. Gyönyörű kék szemei vannak, szőke haja. Angyali, de a fekete karmok démoniak. Viszont nem érzem azt nála amit Michael-nél. Én ezt egyszerűen nem értem.
- Te meg mit nézel kislány? - intézi felém szavait és rendel még egy italt magának. Cigarettát vesz elő és rágyújt. Csak kicsit néz rám és nem mutat túl nagy érdeklődést irányomba. Lilith kisasszony mit akarsz tőlem?
- Ceres... - jelentem ki mindenféle érzelem nélkül nevemet. Nem kislány, hanem Ceres. - Csak gondolkodok. - biccentem kissé balra a fejem és úgy nézem őt.
- Remek cica, gondolkodj csak. De mégis mihez kell, ehhez bámulnod?
- Ceres... - sóhajtok. - Én meg azt nem értem miért kell engem átnevezned!
- Nézd nyuszika, nem nevezlek át, csak nem érdekel a neved ... - hogy lehet valaki ennyire unott? És mi az hogy azért aggat rám ilyen jelzőket, mert nem érdekli a nevem? Hogy lehet valaki ilyen?
- Ce-res! - szótagolom neki, minimum úgy mintha egy hülyének beszélnék. - Sok minden van, ami engem sem érdekel, de utálom ha hülye neveket aggatnak rám! Én sem nevezlek mocskos alkoholistának!
- Felőlem annak nevezel, aminek akarsz, ha ettől kevésbé bámulsz ... Mellesleg... - néz végig már-már zavaróan. Na végre, észre vett! Szuper, akkor talán elkezdhetnénk normálisan kommunikálni. Lilith most már nem irányít. - Ha szerinted alkoholista vagyok és ez nem tetszik neked, akkor miért ültél mellém?
- Ez jó kérdés. - nézek rá nagyon nagyon cukian. - Fogalmam sincs, ezt éreztem. - vonok vállat. - Bocsánat, ha zavar, hogy nézlek. - hajtom le fejemet.
- Ezt érezted mi? Remek ... Felőlem azt teszel, amit akarsz, de ha már nézel legalább ne ilyen feltűnően ... Akár az arcomba is mászhatnál. - erre teljesen elpirulok. Tényleg... Nagyon feltűnően néztem őt. De persze el is kuncogom magam azon amit mondd. Kicsit vicces lenne, ha az arcába másznék ...
- Tényleg... Bocsánat... Csak tudod rajtad gondolkodtam.
- Rajtam? Mégis mit lehet rajtam gondolkodni? - látom mintha talán meglepődött volna. Hogy mit? Elég sok mindent. Nem ismerem, de már hallottam róla és furcsának tartom őt.
- Furcsa vagy és érdekes. Nem vagy angyal és démon sem. De olyan sem vagy mint a többi bukott... - fejtem ki neki nem túl bőven. A többire még nem jutott eszem, hogy végig gondoljam. Mint például, hogy miért is akarta a kisasszony, hogy maradjak.
- Igazán? Mégis milyennek látsz? Mert csak egy bukott vagyok ...
- Másnak. Nem tudom, hogy milyennek ... Én nem tudok annyi dolog között különbséget tenni. - ismerem be őszintén. Soha sem tudtam hazudni, nem tudom miért. Viszont nem is akarok. Ha hazudnom kellene, inkább meg sem szólalok. - De más vagy mint ezek itt. - simítok félre arcomból egy kósza tincset.
- Szerintem inkább túl sokat látsz. Olyanokat is amik nincsenek ott. Nem vagyok annyira régen bukott, talán ezért nem hasonlítok rájuk ... - biccent a többiek felé unottan. Én nem hiszem, hogy ez a magyarázat.
- Vagy talán más áll az egész hátterében. Talán nem olyan dolgok miatt lettél bukott, mint azok ott. - bökök az egyik asztal felé, persze nem túl feltűnően. Nem akarok én itt balhét. - Unalmas, sznob alakok. Tényleg nagyon szánalmasak. - sóhajtok cukin. Én tényleg ezt gondolom velük szemben, kár lenne szépíteni. Látom feléjük fordul.
- Talán meg kellene kérdezned miért buktak meg... - és már indul is feléjük, én pedig pillanatok alatt sápadok le. Ugye nem akar itt most balhét csinálni? Mert nagyon úgy néz ki arra készül. - Te miért lettél bukott? A kislány szerint azért vagy hitvány, mert nem azért buktál meg mint én. Ez igaz? - erre levegőt is elfelejtek venni és csak a helyemről nézem őket. Ez most honnan jött neki? Érzelemmentes arccal nézem őket, üres vagyok mint egy báb. Látom az ex angyalt eléggé sikerült felidegesítenie, mert eléggé felháborodva kell fel helyéről. Ennek nem lesz jó vége.
- A halált hívod táncra, ha szórakozol. - hát erre ha nem ebben a helyzetben lennék jót nevetnék, de valahogy most nem megy. Gábrielnek viszont annál inkább, mert elkuncogja magát. Jesszus ... Ez a pasi nagyon meg akar halni...
- Rosszabb dolgok is léteznek a halálnál és nem ezt kérdeztem... - lehet jobb lenne oda mennem, de nem teszem, csak figyelem erre mit felel majd a másik bukott. Válaszára nem sokat kell várni, megragadja Gábrielt és közel rántja magához. Nem értem mi van vele, csak vigyorog. Talán pont arra hajt, hogy neki menjen a másik?
- Semmi közöd hozzá! Takarodj, amíg jó kedvemben találsz! - és olyat lök rajta, amitől Gábriel a falnak csapódik és a padlón köt ki. Azt hiszem a bukott még vissza is fogta magát. Halál nyugodtan kelek fel és sétálok oda hozzájuk.
- Jobb lenne ha nem balhéznátok. - jelentem ki, de nem nézek fel egyikre se, csak lehajtott fejjel megállok szinte előttük.
Oldalra fordulok, hogy lássam mennyire van rendben Gábriel, de látom feltápászkodik a földről. Remélem ennyi elég is volt neki mára. Megtámaszkodik a falnál, de ahogy látom még nem fejezte be.
- Csak ennyit tudsz? - nevet, de már előre tudom ennek nem lesz jó vége. A bukott megindul felé és már át is vitték a falat, úgy neki megy. Áucs... Ez tényleg fájhatott...
A bukott társával indulok meg ki azon a lyukon amit ők ütöttek a falon. Látom, hogy szinte laposra verik, de Gábriel nem védekezik. Mit művel ez? Hülye vagy mi van?
- Elég legyen! - kiáltom el magam. - Úgy viselkedsz mint egy szánalmas, őrült vadállat, te seggfej! - mordulok a bukottra, aki továbbra se óhajt észre venni. Viszont társa rám morran. Azt hiszed ettől megijedek szarházi? Tévedsz!
- Ne avatkozz bele kislány. A végén megsérülsz ... - suttogja a pillanatnyi szünetben, míg vissza fogja a támadót, aztán hagyja magát tovább ütni. Én ezt komolyan nem értem.
- Azt ... mondtam ... ELÉG! - nyomatékosítom, mire sikerül tüzet keltenem a bukott ruháján. Szépen ég, de le is gyengített ez, hisz sok energiámat igényli és ritkán sikerül nekem keltenem a tüzet. Irányítani könnyebb ... A fának támaszkodok, kissé szédülök.
- Celestiel ne avatkozz bele! - morran rám a társa és jobban neki nyom a fához. Szinte az arcomba mászik a féreg! - Megérdemli a verést ez a patkány! Csak nézz már rá, milyen nyomorult! Azt se érdemli meg éljen, szánalmas! - közben látom a másik eloltja a ruháját és már nincs kedve tovább a verekedéshez. El lép tőle, mire Gábriel felkel és a fának dőlve igyekszik össze szedni magát. Látom jól szórakozik azon, ami történt. Nekem valahogy nem vicces, de arcom továbbra is érzelemmentes.
- Nem a te feladatod ezt eldönteni. Vagy tévednék? - kérdezem halkan. - Ti még szánalmasabbak vagytok mint ő. - mondom ki amit gondolok, hiszen ez az igazság.
- Ch... Ostoba nyomorult baba! Nem értem mi a szarra volt neked jó ez Celestiel! De tudod lehet, hogy minket szánalmasnak tartasz, de te viszont soha se leszel más csak egy üres báb, Lilith kis kutyája! - morogja és ellép előlem mind a kettő. Hátam a fát éri, lecsúszok térdelésbe a földre és csak nézek némán és üresen magam elé. Fájnak a szavai, melyek jogtalanok. Én nem vagyok üres, van lelkem mint nekik és az enyém legalább tisztább. Tudok érezni, még akkor is ha nem olyan sok mindent és ostoba se vagyok, nem hogy Lilith kutyája. Tisztelem a kisasszonyt, de nem vagyok az amit mondott!
- Sértegetni egy lányt, nagyon bátor dolog... - felnézek és Gábriel áll ott a két pasas előtt. Ő most kiállt mellettem?
- Hagyd Gábriel ... - suttogom halkan, kissé szomorkásan, de kimerülten. - Igaza van, én soha sem leszek normális...
- Legalább beismeri. - vigyorog a rohadék. - Nem is értem mit keres egy olyan tökéletes nő mellett, mint Lilith. A lába nyomába se érhetsz mocskos szuka! - ezekkel a szavakkal távozik. Szomorúan emelem fel a fejem.
- Tudom... Azt hiszitek nem tudom elég jól? Undorító, mocskos férgek.... - de hangom halkan cseng, meg sem hallják szavaimat.
- Ha Lilith méltónak tart arra, hogy mellette legyél, akkor ne tartsd magad annak aminek ez nevez... - előttem guggol és felém nyújtja kezét. Azt hiszem ez igazán kedves tőle. Üres tekintettel nézek rá és a segítsége nélkül kelek fel.
- De ha egyszer igaza van? Egy báb vagyok Lilith kezében. Még szép, hogy mellette a helyem, kislány kora óta mellette kell lennem, mert a nagyúr így kívánta. - sóhajtok. Feláll és megigazgatja ruháját. Akárhogy is nézem őt, valahogy különleges és felkelti az érdeklődésemet. Rágyújt ismét. Nem elég, hogy "enyhén" alkoholista, még dohányzik is.
- Születése óta ismerem Lilith-et és nem tart már rám igényt ... - ez olyan szomorúnak hangzik, komolyan sajnálom őt. - Ha hitvány lennél nem tartana magánál, hisz csak egy baba vagy, ahogy mondtad ... De mindegy ... - indul is el. Csak állok és nézek utána. Most vigasztalni próbált?
- Héj várj! - sietek utána, sőt már futok, hogy mellé érjek. Nem tudom mit is mondhatnák neki, így csak mellé érve, szótlanul sétálok.
- Miért jössz velem? Mit gondolsz hová tartok? - erre cukin felé fordulok elgondolkodva.
- Nem tudom. - vonok vállat. - Vagy haza.. vagy még többet inni és talán balhézni tovább... - jelentem ki érzelemmentesen.
- Haza? Nem valószínű. De inni? Nem is rossz ötlet...
- Nem ötletnek szántam. - sóhajtok. Férfiak... De nehéz is velük. - Mire jó mindig csak inni? Fő célod alkoholistává válnod?
- Tudsz jobbat? Régen volt dolgom, most nincs ... Fölösleges vagyok és nem is látok semmit a jövőben ami idővel értelmet nyerhetne.
- Hm... - gondolkodok el. - Először Lilith kisasszony "parancsára" maradtam melletted, de úgy gondolom miért is ne ... - kezdek bele őszintén. Nem tudom mit fog szólni, hisz az igazmondásnak is megvan az átka. - ... Így megkérdezem ... Van kedved velem sétálni?
- Most is azt csináljuk nem? Amúgy mi az, hogy parancsára? - oh, na ne... Lehet inkább csendben kellett volna maradnom. Igen, biztosan. - Nem kell engem istápolni, mint egy kisgyereket! - megáll előttem és szárnyat bont. Csodálatos fekete. Csak állok előtte és nézek rá.
- Nem is istápolni! Engem passzolt le! - jelentem ki. - Különben is, fél perc után önállóan maradtam. - sóhajtok. - De te tudod. - jelentem ki halál nyugodtan.
|
