Morcosan iszom a reggeli kávémat az erkélyemen és mellette cigizek. Lassan ez az egyetlen hely a lakásomba, ahol nincsen kupi. Most már tényleg kéne találnom egy bejárónõt, a másik helyet, aki felmondott, de máig nem értem, hogy miért. Jól megfizettem, sõt nem is kapni mástól ilyen jó pénzt, mint tõlem. A másik meg nem csak pénzben, hanem testileg is kielégítettem, arról meg nem tehetik, hogy belém szeretett és többet akart. Már az elején megmondtam neki, hogy attól még, hogy megdugom, nem akarok tõle semmit. Eleinte megértette, de aztán csak többet akart, amit oké megértem, hiszen hülye az, akinek nem kellek, de ez fordítva nem így mûködik. A fejem is vágta, ahogyan többen is már, hogy fordulni fog a kocka és egyszer majd én esek valakibe bele, õ pedig majd szépen pofára ejt. Nos, van benne valami, de akkor sincs bûntudatom, mert mindig nyílt lapokkal játszok, és sose árulok zsákbamacskát, arról meg nem tehetek, hogy hamar ráuntam mindenkire, pedig szeretnék én komoly kapcsolatot, de nem akárkivel.

Lassan elkészülök, majd elindulok munkába. A nap szokásosan megy. Köttök pár üzletet, elvégzek némi papírmunkát, majd délután kiugrok a kedvenc kávézómba. Nagyon kellemes kis hely, barátságos, hangulatos és a kiszolgálás is remek. Beérve váltok pár szót a bent lévõkkel, majd leülök a szokásos helyemre egy kávé társaságában. Elõveszem a laptopom, majd elkezdem nézni a hirdetéseket egy új bejárónõnek, de senki olyat nem találok, aki jól jönne.  Le is csukom a gépem, megiszom a kávémat, már éppen indulnék, amikor elmegy mellettem két srác és leülnek a mögöttem lévõ asztalhoz. Igaz ebben még nem lenne semmi, de az egyik egy gyönyörû férfi és ha nem csalnak az érzéseim, ami kizárt, egy igazi olasz szépség, kell nekem. Elmosolyodom és végigpörgettem a fejembe, hogy mit is mondjak neki, amikor olyan dolgot hallok meg, ami igen csak megtetszik. Fortuna ismét kegyes velem.

- Sürgõsen kéne valami meló, hamarosan fizetnem kell a lakbért és az kéne még csak, ha onnét is kiraknának.  – összekötöttem a kellemest a hasznossal. Felállok, majd odamegyek hozzájuk.

- Sziasztok. Ne haragudjatok a zavarásért, csak meghallottam a beszélgetéseket. William Ramsay vagyok és üzletember vagyok. Ahogyan kiléptek a szemben lévõ cég az enyém, de most nem is ez a lényeg. Éppen egy bejárót keresek magamhoz, és meghallottam, hogy te pedig munkát keresel. Gondolom ez most váratlanul ért, de adok egy névjegyet . – mondom el neki anélkül, hogy hagynám, hogy szóhoz jusson. Igen csak döbbenten nézz a haverjával együtt.

- Nem is tudom, mit mondhatnék. – méreget gyanúsan. Magamban elvigyorodom, de kívülrõl csak a tökéletes úriember látszik, aki segíteni akar, ami így is van, de magamon is segíteni akarok és igen hamar megdöngetni ezt az édes fiút, ha meleg, ha nem. Nekem semmi se akadály.

- Gondold át, hidd el nem bánnád meg. Nyugodtan kérdezz itt utánam meg nézd a cégem. Gondold át és hívj bátran. – nyújtom át neki a névjegyem, amit elvesz, de még mindig bizonytalanul.

 - Átgondolom. – mondja mire csak elmosolyodom. Tudom jól, hogy keresni fog. A hangja kétségbeesett volt és ha jól tippelem még csak diák és a pénzre szüksége van, ami nagy úr.

- Rendben. Még egyszer elnézést a zavarásért és további szép napot. – mondom kedvesen, majd elköszönök és távozok. Micsoda alakítás, komolyan annyira jó vagyok.

A napom további része remekül telik és már arról fantáziálok, hogy miként és hányszor fogom megrontani a kicsikét.

***

Másnap reggel nem sokkal, hogy beérek hívást kapok. Nem ismerem a számot, de lemerem fogadni, hogy Õ lesz.

- Tessék. William Ramsay. – szólok bele.

- Jó napot. Ludovico Sfortunato vagyok, tegnap találkoztunk a kávézóba. – mondja, mire csak elmosolyodom. Simán lottózhatnék, bár pénzre nincs szükségem, de akkor is annyira jól tudok tippelni.

- Hello Ludovico. Örülök, hogy hívtál. Nos, akkor érdekel az ajánlatom? – kérdezem tõle reménykedve, mintha nem tudnám a választ, vagy éppen õ tenne nekem szívességet, bár így is nézhetjük.

- Azt hiszem igen. – feleli, a mosolyom pedig egyre ördögibb lesz.

- Remek, akkor be tudnál jönni hozzám? – kérdezem.

- Igen. – le is beszéljük, hogy mikor jön, majd amikor letesszük, a telefont máris hívom az egyik emberem, hogy nézzem utána a kicsikének. Szeretek tudni minél több dolgot, akikkel üzletet kötök és róla meg fõleg mindent tudni akarok.

Igen csak széles vigyorral dolgozok tovább, majd a megbeszélt idõpontban beszól a titkárnõm, hogy megérkezett a cicuskám, akkor mondani Ludovico.

- Engedje be. Köszönöm. – így is tesz és belép az olasz szépségem.

- Jó napot. – mosolyodik el. Ohh baszki de szép mosolya van.

- Hello. Örülök, hogy jöttél. Ismét bemutatkoznék. – így is teszek és õ is és kezet is fogunk. Kézfogása határozott mégis finom.

- Nyugodtan tegezzél. Foglalj helyet. – én magam az asztalomnak támaszkodok vele szembe.

- Köszönöm. Nagyon szép az irodád és a kilátás csodás. – jegyzi meg, mire csak elmosolyodom. A lakásomból még szebb a kilátás, amit majd megcsodálhat többször is miközben hátulról szétbaszom az édes kis seggét.

- Köszönöm. Én is nagyon szeretem. Viszont szerintem térjünk a lényegre. Ohh, de elõtte kérsz valamit? – kérdezem udvariasan, miközben diszkréten végigmérem.

- Nem köszönöm. Akkor mi is lenne pontosan a dolgom? – kérdezi gyönyörû telt ajkaival. Minden porcikája tökéletes, alig várom, hogy lássam meztelenül.

- Elõször is tudnod kell, hogy igen rendetlen vagyok és utálok takarítani, na meg idõm sincsen. Nos a takarításon kívül, ha tudsz fõzni akkor azt is megtehetnéd. Jól meg foglak fizetni. Te mennyire gondoltál? – kérdezem kíváncsian. Elhúzom elõtte a mézesmadzagot, majd szépen lassan felfedem az igazi énem. Biztos vagyok benne, hogy eleinte majd szabadulni akar, de úgyis én fogok gyõzni és elérem, hogy õ maga könyörögjön nekem, hogy dugjam, ameddig el nem ájul. Élvezetes játék lesz.