Reggel még mindig összeölelkezve ébredtem mellette. Ő már ébren volt, mert csak mosolyogva figyelte álmos nyöszörgésemet. 

 

- Jó reggelt hercegnő! - mondja miközben rásimít az arcomra. Morcosan , de belebújok az érintésébe.

 

- Utállak!- morgom neki.

 

- Én is szeretlek hercegnőm!- feleli továbbra is vidáman. Csak szemforgatást adok neki válaszul. Majd egy hosszú csókra közelebb hajolok hozzá. Lelkesen engedelmeskedik és hagyjuk , hogy magukkal rántsanak minket  a vágyaink. 

 

Sokan mondják a reggeli szex beindítja a napot. Vagy a vérkeringést? Már nem is tudom mindenesetre tényleg jobb így elkezdeni a napot , mint csak simán meginni egy kávét. 

Miközben igyekszünk szalonképessé varázsolni magunkat felteszem a nagy kérdést Dawn nak ami azóta foglakoztat mióta hallottam Julian nevét.

 

- Dawn, kérdezhetek valamit?- csak egy mély hümmögést kapok válaszul miközben az orrát belenyomja a nyakamba vagyis az illat mirigyemhez. Oké tudom , hogy jól esett neki, hogy leszoptam, de azért túlzás ennyire kiscica üzemmódba váltania.

 

- Szereted még Juliant? - megdermed  a kérdés hallatán.

 

- Ray.. tudod jól, hogy....

 

- Csak válaszolj- vágok a szavába.

 

Nagyot sóhajt majd bólint én pedig nem haragszom rá emiatt hisz Julian  a múltja , egy személy, aki aktívan részt vett Dawn személyiségfejlődésében.

 

- Értem, akkor nincs mit tenni fel kell őket engednem a hajómra, amíg biztonságosan tovább nem tudnak állni.

Dawn nagyokat pislog rám és  látszik , hogy nem hisz a hallottaknak.

 

- Ki vagy te és mit tettél az örökké morcos Rayemel? - válaszul csak arcon csapom a párnámmal, ami kisebb önfeledt párnacsatát eredményez közöttünk.

 

***

( Julian)

 

Örülök, hogy Luffy ma kifejezetten sokáig aludt. Kimerítették a tegnap történt sok kaland.  Nagyban takarítjuk a kocsmát Sarah- val, mindig a reggeli órákban tesszük, mert este későn végzünk és ilyenkor már egyikünknek sincs ereje már erre, amikor is  kopogásra figyelünk fel. Kopogás? Inkább dörömbölés. Sarah- ra pillantok, aki aggódó arckifejezéssel néz vissza rám. "Ne nyisd ki"némán artikulálja, de én csak biztatóan rá mosolygok nem lesz semmi baj. Majd kinyitom.  Hát igen számítottam rá!

 

***

 

(Ray)

A kocsma felé menet felfigyeltünk némi kis rendbontásra. Julian épp egy  kövér magas férfival veszekedett , aki többször is megráncigálta. Vörös fejjel kiabált.

 

- Te kúrva , tudod mennyi pénzt pazaroltam el arra, hogy megtaláljak! - kiabálja  és arcon is ütné Julaint, ha ő ezt hagyná. 

 

- Nem , de nem is érdekel, mehetsz is ! - feleli kissé sziszegve. Az az örökké mosolygós Juliant felváltotta egy vad, dühös Julian. 

 

- Az én kölyköm, örökösöm!!!

 

- Ennek  a kölyöknek van neve is és jobb lesz neki a te pénzed nélkül is. 

 

- Haza viszlek és addig foglak dugni míg sírva nem fogsz könyörögni, hogy öljelek meg, te rinyó. - előhúz egy puskát a ruhája rejtekéből, amit már én meg Dawn se hagyunk szó nélkül. Szerencsémre a kocsma pont a parton van. Tökéletesen eltudom így mosni a szemetet a kocsma környékről. Hatalmas hullámot hozok létre , amit a fickó ellen irányítok, aki félelmében a vizet kezdi el lőni.  Dawn pedig arról a pár katonáról gondoskodik ,akiket a nemes hozott magával. Nyílván nem öltük meg őket, pedig ezt a faszt nem ártott volna, de így már biztososan a hajón volt a helyük még ha mélyen legbelül nem is akartam.

 

- Köszönöm a segítséget.- mosolyog ránk Julian kissé megtépázva , de épségben.

 

- Csomagolj! - felelem neki

 

- Tessék? 

 

- Süket vagy? - förmedek rá, Dawn pedig nagyot sóhajt mellettem, pedig csak kussoljon mindezt csak érte teszem.

 

- A hajómra költöztök, amíg ez nem rendeződik.

 

- Nincs rá szükség, de köszönöm  a kedvessé....

 

- Fogd be ! Dawnért teszem !

 

Julian csak elmosolyodik majd elvonul összeszedni azt a kevés cuccukat és  a gyereket. 

 

***

 

Már 3 napja utazunk így együtt, de  Luffy egyszerűen megőrjít. Bejárkál a kabinomba , turkál a cuccaim között, teljesen az ujjai köré csavarta anyát, na meg a legénységet is. Dawn is nagyon gyengéd vele, ami azért tetszik is, hisz ez is mutatja milyen jó apa lesz, de mégis csak Julian gyereke és nem az enyém.

 

- Luffy, takarodj ki a hűtőből!

- Luffy, ne igyál abba bele!

- Mars ki a kabinomból!

- Süket vagy? Gyere ide!

 

Napjában többször is a kiabálásomtól zeng a hajó, ahogy Luffy után futkosok, aki csak nevetve szalad el előlem... mindig. Anya meg sokszor szarkasztikusan megjegyzi egész jól haladok a gyerekneveléssel.

 

Az egyik ilyen kergetőzésünk közepette Luffy megcsúszott nedves fadeszkán  és konkrétan arccal előre felszántotta hosszan a hajó padlóját.  Mikor odaérek mellé ő csak szipog, de egy hangot se add ki. Oh, tehát játssza a nagyfiút!  Egy nagy horzsolás lett az arcán, ami vérzett. Fel emeltem és arra számítottam majd hangosan sírni kezd , de nem tette. Furcsáltam is az ő korában ilyenkor már üvöltenek a gyerekek.

 

- Katona dolog.- mondom neki

 

- Ühm!- szipogja némán.  Dawn jelenik meg mellettünk. Ő is tanácstalan pillantást vett rám aztán mégis csak ő teszi fel a nagy kérdést Luffynak. 

 

- Figylj csak Luffy, sírni nem szégyen, nyugodtan sírj, ha fáj.- mosolyog rá a gyerekre , aki csak kis fejét belenyomja a mellkasomba, ami hatására akkorát dobban a szívem , mint mikor egy pár lettem Dawn- al. Basszus az omega ösztönök.

 

- Nem szabad, csendben kell lenni. - feleli motyogva

 

Összenézünk Dawn- al. Hogy micsoda?Tovább nem tudjuk faggatni, mert mocorogni kezd  a karjaimban és lekéreckedik. Én pedig engedelmesen lerakom majd elszalad a konyha felé, ahol Julian jelenleg is segít a szakácsunknak

 

- Szerinted bántotta az a köcsög a saját gyerekét is? - kérdezem Dawn- ra pillantva

 

- Valószínűleg.- feleli , nekem pedig görcsbe áll a gyomrom. Az se okés, ha párodat bántod, na , de mikor a tulajdon gyerekedet az már megbocsáthatatlan. Az az idióta Julian mit nem mondott még el nekünk!?

 

(Ray) – Fogd be! Takarodj nincs szüksége rád Dawnak!- Valószínűleg tényleg nincs, hiszen csak fél perce teljesen el is feledkeztem Julianről...

 (Julian) – Valóban, de neked igen.

(Ray) – Ezt , hogy érted?- az omegám hangja csak távoli csacsogásnak tűnik, tovább kell szagolgatnom őt. Nem bírok odafigyelni.

(Julian) – Omega vagy! Nem tudod elnyomni az omegádat anélkül, hogy ne sérülnél meg. Azért vannak Alfák és Omegák , hogy világ egyensúlyát fentartsuk. Kell, hogy erős kötödést érez a másik iránt, ami még a szerelem érzésénél is erősebb és ezt csak egy omega tudja meg adni egy alfának és fordítva is. Persze vannak Beták is , de ők érzelmileg sokkal gyengébbek. Ideje, hogy felnőlj végre!

- Julian , hogy kerülsz ide?- ködös aggyal kérdezem

(Julian) – Itt élek. A kabinfiútok kisegítette a fiamat és a barátját. Mesélt a kötelék gondotokról, de úgy látom egy időre helyre jött, most arra kell figyelnetek, hogy a fonalatok ne sérüljön tovább- egyre jobban kezdek felébredni. Az agyamba más információk is eljutnak, mint Ray nagyban visszatért illata, kirázódik a fejem. Felpattanok. Múlt ide vagy oda, de Julian itt van és erről nekem kérdéseim lesznek.

- De... de ...de hogy hogy itt élsz? Láttalak, hogy egy nemest választottál és az ő kölykét hordtad a szíved alatt – kissé nehéz kiejtenem az utolsó szavakat, különösen az a hosszú két év után, amit Rayjel éltünk át. Egy gyermek viselése... A terhes exem, nos ez egyelőre még sok.

(Julian)- Gyertek igyunk meg valamit és mindent elmesélek!- a hangja nyugodt, semmit sem változott ránézésre. Ahogyan az én pici harcos omegám sem. Majdnem letépi a kezemet, amikor Julian maga után invitál minket. Féltékeny fiú. Hiányoztál.

Egy kocsmába térünk be, ahol két kisgyerek fogad minket a pultnál. Először az egyiket nem tudom igazán hová tenni. Kettő lenne neki? Ennyi idő telt el? Hol van az apjuk? Egy másik omega lép elő.

- Újabb vendégek- mondja nemes egyszerűséggel, baráti mosollyal az arcán.

Kissé feszengve de leülünk a gyerekek mellé. Akaratlanul is jobban figyelni kezdem a kisebbik gyereket. Hasonlít Julianra. Emlékszel anno hányszor elképzeltem, hogy fognak kinézni a gyermekeink. Fájdalmas valaki más vonásait látni az enyéim helyett.

- Te is ördöggyümölcs használó vagy, mint a mama? Mutasd meg légysziiiiii!!!!!!!- a kisfiú vékonyka hangja ránt ki a gondolataimból, ahogyan teljesen Rayre csimpaszkodik. A párom lefagyva ül a székén, a fagy pedig nem sokára rám is áthárad. Ördöggyümölcs? Is? Julian felkapja a picit.

( Julian) – Bocsánat nagyon nagy energia vampir a kisfiam- mondja, de én nem így fogalmaznék. Bár biztosan fáradt.

- Nem gond, de várjunk, csak... te is ördög gyümölcs használó vagy?- meglep mennyire közvetlenül fordul Rayhez.

( Julian) – Hallottam, hogy van egy fiatal a kapitány , aki irányítja a vizeket. Ez idáig azt hittem csak egy pletyka. Az ördöggyümölcsök nagyon ritkák. Végtelen szerencse kell, hogy akarva rátalálj. Akaratlanul pedig szinte mindig megjelenik. Olyan mintha az istenek direkt játszanának velünk, nem gondolod?

( Ray) – Nem tudom ez idáig még nem találkoztam másik ördöggyümölcs birtoklóval. Hogy szerezted meg?

(Julian) – Gyerekkoromban elloptam és mivel akkoriban sokat éheztem ezért bele haraptam, undorító íze volt- hát persze, a szokásos szöveg...- de gondolom ezt te is tudod. Én az időjárást irányítom.

( Ray) – De Dawn nem mondta akkor meg... – a szavába vágnak

- Mert nem akartam, hogy tudjon róla fiatal felnőttként már tökéletesen tudtam irányítani.

Csöndben ülök a helyemen. Ez az egész helyzet nagyon furcsa. Egy részem újból egy összetört szívű fiatalnak érzi magát. Elutasított, kizárt, informáltalan

- Elmondhattad volna, mindig melletted voltam támogattalak akár csak egy...- társ.

- Kistestvér- fájdalmasan nyelek egyet, hát persze. Nagyon jó testvér vagyok az összes kurva omegának a környékemen. Önkéntelenül is közelebb hajolok Rayhez. Éreznem kell az illatát, tudnom kell, hogy van ami még engem hívogat, ami nekem szól és nem vérrokoni.

- Hol van az alfád? – kérdezem Juliantől a kérdést, ami a belépésünk óta a fejemben csüng.

- Messze!- feleli, de ez nem válasz, ezt mindketten tudjuk. Nyilvánvalóan közölni akarja, hogy semmi közöm az életéhez. Bár ezt nem mindenki tudja... A levegőbe hirtelen egy sokkoló kérdés kérdés kerül.

- Te vagy a donor apukám?- majdnem kiköpöm a saját nyálamat. Honnan tud ez a gyerek ilyen szavakat?

- Te kis szarkupac!!! – csak egy pillanaton múlik, hogy későn pattannak fel a székről és Rayt ne tudjam lefogni abban, hogy nos megtámadjon egy gyereket. Úgy rángatja a karjait a kezeim között, mint bármely másik hasonló alkalommal, de még mindig erősebb vagyok nála. Egy helyben tartom őt. Sőt! Beszélni kezdek hozzá, ráveszem, hogy figyeljen rám, azonban eléggé lehalkítom a hangomat ahhoz, hogy senki más ne halljon.

- Picim, Ray! Hé! Lélegezz, itt vagyok. Hozzád tartozom. Érezd az illatomban!- halvány fájdalom villan át a kötelékünkön.

- Szerinted meddig marad meg?- basszus...

- Most csak lélegezz, hercegnőm. Bízz bennem! Szeretlek, minden rendben lesz- megcirógatom a derekát- Gyere, üljünk vissza!- közelebb húzom az övéhez a székem mielőtt felsegítem az övére. Ott hagyom a kezemet a derekán. Aztán Julian beszélni kezd.

- Gazdag férfi volt, a donor. Tetszett neki az illatom. Nem érdekelte az a sok pletyka, ami rólam zengett a faluban. A szüleim kedvelték őt. Volt benne valami, amit nem tudtam megfogni, de nem érezte magát helyesnek. De jó ötletnek tűnt. Boldoggá tenni az idős szüleimet, még egyszer megpróbálni, talán tiszteletet szerezni. Csak a gazdag alfákkal, mint kiderültek vannak gondok. Szokásos forgatókönyv, mindenki ismeri. Igazából nem is lepett meg- Julian egy pillanatra megáll és magabiztosan Corához lép- Ne nézz így, cuki fiú! Élek, ez a lényeg, nem?- egy pillanatra elgondolkodott azon a jeleneten amit éppen látok. Valahogy, olyan közelinek tűnnek. Mindenesetre a történetnek még nincs vége- A terhesség után csak rosszabb lett. Birtoklóbb, őrültebb, alig mozdultam ki, minden meg volt nekem mondva és határozottan nem volt szó szerelemről. Inkább birtoklás volt. Agresszió. Úgyhogy elmehet a hét törpe pici pálcájába, ott hagytam. Azóta vagyok itt. És remekül megvagyok- a kocsmatulajdonosa lép elő és veszi fel a másik gyereket. És akkor már biztos leszek benne, hogy az bizony nem Juliané. Különösen ez a történet után.

- Ja, remekül megvagy, persze, csakhogy mostanában zaklató leveleket kapsz drágám- a csörömpölés hirtelen megszűnik az asztalnál.

- Ez nem hangzik játéknak- meglepetésemre Cora szólal meg először. Ritka az, hogy valami annyira érdekli, hogy fel is szólaljon miatta.

- Tényleg nem hangzik annak- egyetértek vele- még pár napig kikötve maradunk, vissza fog még valaki jönni és megoldjuk neked ezt a sza...

- SZAMBA TÁNCOT!- kiállt fel Julian majd a gyerekek felét biccent. Oh, szóval nincs káromkodás! Rayre pillantok és ahogy kimondom az ezt követő szavakat mindannyian nevetni kezdünk.

- Ez kicsit már nem késő? Már voltak itt szép szavak.

*Később a hajón, Ray kabinja előtt*

- Elfáradtál?- kérdezem a kapitányunktól a kabinja ajtajának dőlve.

- Igen, eléggé. Azt hiszem ez a nap után, csak aludni szeretnék- válaszolja miközben beljebb lép a kabinba.

- Jó, én benne vagyok- mondom neki, majd mielőtt még az ágyhoz mehetne, megfogom a lába és a hóna alatti puha részt, majd egyszerűen a karjaimba kapom és kiindulok vele abból az átkozott szobából

- Te meg mégis mit csinálsz?! Mondtam, hogy aludni akarok! Ahhoz ágy kell.

- Biztosan nem fogsz még egyszer ebben az ágyban aludni. Gyűlölöm ezt a kabint- innen zártál ki mindig- az enyémbe megyünk- morgom neki miközben cipelem lefelé a hajó lépcsőin. Csak akkor állok meg mikor végül leteszem az ágyamra. Ijedten pillant vissza rám. Összezárja a lábait. Nagyot sóhajtok.

- Közel három év alatt egyetlenegy tettelek a magamévá. És akkor sem kényszerítettelek semmire. Tudom, hogy elszoktál a közelségemtől, de ne félj tőlem!

- Nem vagyok hercegnő.

- Mi?- összezavarodottan kérdezem.

- A kocsmában hercegnőnek hívtál. Nem vagyok hercegnő. Kérj bocsánatot! Aztán hagy aludjak.

- Nem kérek bocsánatot, mert egy hercegnő vagy. A királynak nincs gyermeke. Apad a király testvére, ha kitagadott is. Te vagy konkrétan a trón egyetlen örököse. Még ha soha nem is kapod meg, nemesi vér folyik benned- mondom neki és közben arra gondolok milyen kurva vonzó valahol az, hogy három év alatt egy szex ide vagy oda de bemocskoltam egy hercegnő testét.

- Nem vagyok lány.

- Tudom, láttam már, ha nem emlékeznél. De akkor is hercegnő vagy és szerintem nem sértés annak lenni. Sőt! Ez még erősebbé és hatalmasabbá tesz téged- Ray beleásít a mondatom végébe.

- Akkor kérj bocsánatot!- motyogja miközben egy alvó pozícióba gubózik már önkéntelenül is.

- Hát persze picim, hát persze!- suttogom neki miközben figyelem ahogyan elalszik. És noha behoztam a szobámba, de egyszerűen nem tudom rávenni magamat, hogy csak úgy bemásszak mellé engedély nélkül, így előveszek egy másik takarót, elveszek mellőle egy párnát és közvetlenül az ágy mellé fekszem a földre. És titokban azt remélem, hogy reggel magam mellett találom.

Az éjszaka folyamán egy apró csókot érzek a hátamon, majd egy apró test tekeredik körém. Nem tudom álmodok e, de a bennem lévő alfa boldogan morog.

 

 

 

 

- Julian, az italok nem sétálnak maguktól az asztalhoz! Ébredj fel az álmodozásból és munkára, mint láthatod telt házunk van!- szid meg egy kicsit én pedig csak elmosolyodok és szót fogadóan magamhoz veszem az italokat , hogy az egyik kopott tálcán kivihessem.

 

- Igenis asszonyom! -felelem amire halk kuncogást kapok válaszul.  Sarah rabszolga volt. A nemesség ágyasa.  Alfája egy volt katona szöktette meg és telepedtek le itt az isten háta mögötti helyen. Sarah terhesen párjával hozta létre ezt a helyet. Évekkel később mikor már gyermekük már 7 éves volt  kedves odaadó párját miattam elveszítette. 

Amikor odaérek az asztalhoz egy erős ütést érzek  a fenekemen.  Oda pillantok. Egy nagy szőrös fickó vigyorog rám, de kezét nem veszi el még inkább rámarkol a szebbik felemre.  Nagyot sóhajtok itt egy újabb idióta, akinek fogalma sincs milyen omegába kötött bele. Egy pamacsfelhő jelenik meg felettünk. Szürreális látvány lenne annak, aki még sose találkozott hasonló jelenséggel. Zavarodottan néz fel, a felhő elsötétül majd egy igen nagy villám csap bele bőhöm nagy testében. Az egész kocsma megfagy egy pillanatra, de utána ott folytatják a beszélgetést nevetgélést ahol abbahagyták. 

 

- Julian! - hallom meg Sarah mérges hangját.

 

- Dolgozom csak eltakarítottam egy kis szemetet. - felelem neki szórakozottan. A fickó nem halt meg, de elkábult, társai sziszegnek nekem pár kurvákkal kapcsolatos kifejezést majd társukat felkapva kivonulnak a kocsmánkból. Egy fiatal fiút pillantok meg az ajtóban mikor távoznak. Döbbenet és csodálkozás jelenik meg az arcán.  Alaposan végigmérem. Ez a fiú egy kalóz, de miért van egyedül? Gondolataimból apró lábak szedésének a hangja hozz vissza. 

 

- Mama! rohan felém kis forgószelem, szorosan átölel, kis arcocskáját pedig a hasamba nyomja. Leguggolok hozzá, hogy szemmagasságban legyek vele. Közeben folyamatosan simogatom a hátát , mert úgy sír mintha valaki éppen kínozná.  A fiatal fiú mellett Sarah fiát pillantom meg , ő korához képest nagyon felnőttesen viselkedik. Zsebre vágott kezekkel áll mellette.

  

- Történt valami baj ? - kérdezem Law- ra pillantva , aki fejet hajt előttem.

 

- Bocsánat az én hibám, nem figyeltem rá elégé és bajba keveredtünk , de ő segített nekünk. - mutat a mellette álló fiúra. 

 

- Köszönjünk , hogy segítettél a fiúknak.- lép mellénk Sarah.

 

- Ugyan szívesen segítettem nekik. - némi pír jelenik meg az arcán ami nagyon bájossá teszi. Összenézünk Sarah- val. És mindketten egyetértünk azon , hogy milyen aranyos "kis" segítőt találtak maguknak  a fiaink.

Luffy  könnyes szemekkel pillant végre fel rám. Megtörlöm taknyos kis nóziját  a zsebemből előhúzott zsebkendővel. 2 éves, kis legény, akinek sose áll be  szája, most mégis olyan ijedt. 

 

- Mama!

 

- Hmmm?

 

- Képzed a bátyusnak a kapitánya is ördöggyümölcs használó. - mondja  és végre újra mosolyog. Meglepődök az információn. Az ifjú fiú is.

 

- Akkor az nem káprázat volt. - néz rám nagyokat pislogva.

 

Bólintok neki és kezet nyújtok a bemutatkozáshoz.

 

- Julian vagyok egy égi ördöggyümölcs használó. Irányítom az időjárást. -Kezet rázunk. Milyen puha keze van. Tehát túl van féltve  a  legénységben. Ilyen korban már nagyon érdes lesz  a  keze egy kalóznak, a hajó körüli munkánk miatt.

 

- Corazon vagyok. Örülök  a találkozásnak . Megbabonázva néz végig rajtam, mintha már olyan régóta várt volna, hogy találkozhasson velem. 

 

*** 

- Fiatal voltam és ijedt, mit vártál? Próbáltam jó megoldást keresni, egy kényelmeset. És amúgy is te ittad meg azt az italt!- próbáltam mentegetőzni, de abban tényleg igaza volt, hogy annyira megrémültem magamtól a vágyaimtól, hogy jobbnak láttam hormon mentes életet élni.

 

- MIATTAD ITTAM MEG!- kiállt rám, egy pillanatra ledermedek.

 

- MIATTAD PRÓBÁLTAM POZITÍV MARADNI! –  kiálltok vissza- MELLETTEM KELLETT VOLNA LENNED!- kiált vissza.

 

- NEKED MEG MOST KÉNE MELLETTEM LENNED!- hirtelen állt be a csend. Kezdünk ráébredni mindketten, hogy most túl messzire mentünk, hogy ez nem folytatódhat tovább. És nem is fog , mert Cora ideges illata csapja meg az orrunkat  meg egy ismeretlen.

 

- Oh, Dawn... Te szegény, ártatlan fiú. Már megint mibe keveredtél?

 

- Julian?- suttogja Dawn.

 

- Az a Julian?-  kezd felgyülemleni a harag bennem. Takarodjon innen Dawn az enyém csak is az enyém.

 

- AZ AZ ÉN-  kiáltom miközben érzem, hogy  a testemből kitör valami földöntúli fájdalom ami eddig körbe ölelte  a lelkemet. Megbilincselte a gondolataimat, irányította az eszemet, szívemet, testemet.

 

- AZ AZ ÉN ALFÁM, TE RIBANC!- kiálltok minden erőmből

 

- Dawn...-  nyüszítem két zokogás között, Dawn letérdel hozzám, mert időközben összeestem  a sok fájdalom miatt ami kitört belőlem. Szorosan magához szorít orrunkat  a másik illatmirigyéhez szorítjuk. A nyugtató illat betölti az érzékszerveinket nem merjük elengedni egymást. Attól félünk, ha ezt megtesszük vissza térnek  azok a negatív energiák és ismét egymás ellen fordítanak minket. 

 

(Julian) - Oh, hát ez nagyon jó srácok. Nagy része kiment belőletek a méregnek. Legközelebb talán a parton kéne meztelenül feküdnetek. Mert kislány, ha meg akarod tartani ezt a köteléket, tényleg hőségbe kell menned. - hallva ezeket ismét morogni kezdek.

 

(Ray) - Fogd be!- sziszegem neki- Takarodj nincs szüksége rád Dawnak!

 

(Julian) - Valóban, de neked igen. - feleli én pedig megszeppenek.

 

(Ray) - Ezt , hogy érted?

 

(Julian) - Omega vagy! Nem tudod elnyomni az omegádat anélkül, hogy ne sérülnél meg. Azért vannak Alfák és Omegák , hogy   világ egyensúlyát fentartsuk. Kell, hogy erős kötödést érez  a másik iránt, ami még a szerelem érzésénél is erősebb és ezt csak egy omega tudja meg adni egy alfának és fordítva is. Persze vannak Beták is , de ők érzelmileg sokkal gyengébbek.  Ideje, hogy felnőlj végre!

 

- Julian , hogy kerülsz ide?- Dawn végre hallatja a hangját, de sokkal gyengédebben.

 

(Julian) - Itt élek. - feleli nemes egyszerűséggel. Majd kezét Cora vállára helyezi, aki ennek hatására elpirul. Nem is értem miért.

 

- A kabinfiútok kisegítette  a fiamat és a barátját. Mesélt a kötelék gondotokról, de úgy látom egy időre helyre jött, most arra kell figyelnetek, hogy  a fonalatok ne sérüljön tovább. 

 

- De... de ...de  hogy hogy itt élsz? Láttalak, hogy egy nemest választottál és az ő kölykét hordtad a szíved alatt. - Dawn megragadja Julian vállát. Kissé rászorít , szemeiben pedig egyszerre tükröződik ki a félelem, értetlenség, megnyugvás érzése.

 

(Julian)- Gyertek igyunk meg valamit és mindent elmesélek!- invitálom meg őket. A Dawn párja megragadja párja kezét. Olyan erősen kapaszkodik belé, mintha attól félne elszakítom őt tőle. Aranyosak együtt. Dawn végül jó társat talált maga mellé. Büszke vagyok rá!

Vissza érve a kocsmában a vendégek nagy része már lelépet Pár alkoholista volt már csak jelen. Luffy és Law a bárpultnál üldögélt egy egy narancslevet szürcsölve. Luffy úgy lóbálta a lábát, hogy előtört bennem az anyai félelem csak le ne essen. Sarah rám pillant.

 

- Újabb vendégek- kérdezte lágy mosollyal. Biccentettem neki és beljebb invitáltam a fiúkat. 

Mind odaültünk  a gyerekekhez. Már épp mesélni akartam nekik, amikor Luffy lepattant a székéről és a Ray nevezetű ifjú omegához rohant lelkes tekintettel. 

 

- Te is ördöggyümölcs használó vagy, mint a mama? Mutasd meg légysziiiiii!!!!!!!- könyörög neki miközben a ruháját húzza, hogy álljon fel. 

Értetlenül pislog le a kicsire én pedig felkapom a kis szélviharomat.

 

( Julian) - Bocsánat nagyon nagy energia vampir a kisfiam.- nevetek fel miközben Luffy igyekszik kiszabadulni a karjaimból. Ray elmosolyodik. Milyen szép a mosolya!

 

- Nem gond, de várjunk csak ...- esik le neki- te is ördög gyümölcs használó vagy?-  kérdezi döbbenten.

 

Bólintok

.

( Julian) - Hallottam, hogy van egy fiatal a kapitány , aki irányítja a vizeket. Ez idáig azt hittem csak egy pletyka. Az ördöggyümölcsök nagyon ritkák. Végtelen szerencse kell, hogy akarva rátalálj. Akaratlanul pedig szinte mindig megjelenik. Olyan mintha az istenek direkt játszanának velünk, nem gondolod? 

 

( Ray) - Nem tudom ez idáig még nem találkoztam másik ördöggyümölcs birtoklóval- feleli elgondolkodva. Hogy szerezted meg? 

 

(Julian) - Gyerekkoromban elloptam és mivel akkoriban sokat éheztem ezért bele haraptam, undorító íze volt- nevetek fel- de gondolom ezt te is tudod. Én az időjárást irányítom.

 

( Ray) - De Dawn nem mondta akkor meg... - a szavába vágok

- Mert nem akartam, hogy tudjon róla fiatal felnőttként már tökéletesen tudtam irányítani.

Dawn csöndben hallgatott eddig minket

 

- Elmondhattad volna, mindig melletted voltam támogattalak akár csak egy....

 

- Kistestvér.- fejeztem be helyette  a mondatot.

 

 Kicsit összeszűkültek a szemei a hallottakra. Letettem Luffyt majd besétáltam a pult mögé, hogy mindenkinek készítsek valami jó kis italt.

 

- Hol van az alfád? - kérdezi Dawn

- Messze!- felelem neki egyszerűen.

Értetlenül néz rám.  Majd Luffy vidám hangja zavarja meg a beszélgetésünket.

 

- Te vagy a donor apukám? - kérdezi Dawn- ra pillantva nagy ártatlan szemekkel. Mindenki úgy megszeppen, hogy aki épp belekortyolt az italába rögvest kis is köpte. Ray lángvörös arccal nézett a fiamra. 

 

- Te kis szarkupac !!! - kiáltotta és még Dawn is elpirult miközben igyekezett lefogni Rayt nehogy már egy 2 évesnek essen neki. Én pedig csak hangosan felnevettem. Úgy érzem fura kis családunk újabb örült tagokkal bővült. Alig várom mit hoz számunkra így ez kiszámíthatalan jövő.

- Direkt csinálod igaz? – Ray dühös hangja ébreszt egy kicsit jobban fel, de ahogy hátradönti nekem nyakát, az egyenesen az ágyékomban ébreszt forróságot. Egy egészséges párzásnak úgy érzem igenis ilyennek kell lennie.

- Fogalmam sincs mire gondolsz – nézek rá ártatlanul, majd birtokba veszem a finom, dús ajkait. Azonban aztán az álmomból hirtelen és könyörtelenül ébresztenek fel.

- Jó reggelt fiatalok! Munkára ezer dolgunk van a tegnapi beszélgetésetek alapján.

*~*
 

Szóval végül abból a gyönyörű Rayyel szőtt álomból egy átkozott szigeten ébredek fel.

- Miért hoztál ide minket? – szinte az anyósomra morgok, aki idáig vezetett minket. Órák óta mindannyian megsülünk, Ray pedig határozottan nem érzi magát biztonságban. A kötelékünk a szokottnál is idegesebb és nem értem miért, mintha rángatózna különösen mióta leléptünk a hajóról a partra.

- Nem akarom, hogy a vörös fonalatok megsérüljön. Szeretitek egymást csak most nehézségek álltak az utatokba. Él itt egy öreg sámán annak idején nekem is sokat segített.

A többiekre pillant, miközben én próbálom megérteni a belső alfám idegességét. Azt hajtogatja, hogy védjem meg... Azonban nem mondja mit és kitől. A bizarr kunyhóba érve ezek a gondolatok, csak hangosabbá válnak.

- Oh már értem az új generáció.. hát igen problémás fonál köt össze benneteket. – Nekünk teljesen jó a kötelékünk! Az ösztöneim hihetetlenül dühösek, hogy ezt mondja ez a gombaképű faszfej. Ám mielőtt mondjuk behúznék neki egyet, teljesen elvadulva valami kurva nagy bajra ébredünk rá egy kérdés segítségével.

- És őt miért hoztad? – A kibebaszott életbe...

- Megmondtam , hogy mindenki a hajón marad rajtunk kívül – kiállt Corára Roger én pedig akaratlanul is egyre több embert érzem, hogy meg kell védjek. Valószínűleg csak az a bajom, hogy Ray egyre közelebb van a hőségéhez.

*~*
 

Órák múlva hagyjuk el a kunyhót. Nem tudom mit kaptunk és miért, de az öreg azt mondta ez Ray minden vágyát valóra fogja váltani az elkövetkezendő években. A mosolya noha furcsa volt mikor ezt mondta, de miközben Ray és az anyja azon veszekednek, hogy mi legyen az ital sorsa én már tudom, hogy mit fogok kezdeni az enyémmel. Megígértem az omegámnak, hogy bárhogy dönthet és a köteléktársam vágyai végül is nem lehetnek... Ártalmasak. És bármilyen önző gondolataim is vannak amik miatt meg akarom változtatni az álláspontját a dolgokról, nem tehetem. Meg kell védenem őt. Támogatnom kell.

- Hát , ha nem ellenség kotyvasztotta akkor nem lehet baj- hadarom el még mielőtt meggondolnám magamat és kikapom Ray kezéből a löttyöt, hogy lehúzzam azt.

-Te jössz! – mondom neki. Az utána következendő fájdalmas dolgok már csak történelem. Kezdve azzal, hogy pár percre rá megtudtam mi akart lenni Ray vágya...

2 évvel később

*Cora*
 

Sohasem felejtem el azt a napot, amikor a hőség szigetére léptem. És nem azért a fájdalomért, amit utána éltem át. Sokkal inkább a sámánnal történt beszélgetésem tehet róla.

„- És te drága, fiatal omega, valójában miért jöttél ide? Talán egy alfára vágysz? Noha már nem vagyok olyan fiatal, de azért van ami itt még működik- az öreg alfa arcán pajzán vigyor jelent meg. Közelebb lépett hozzám, mire az egész testem megborzongott, kirázott a hideg és hányinger kezdett kerülgetni. Csupán csak a gondolattól is, olyan mély undor kapott el, mint amit akkor éreztem... Aznap, amikor omegaként mutatkoztam be. Éreztem, ahogyan ott a késztetés, hogy újból sírni kezdjek, az utóbbi hónapokban már sokadszorra, de a férfi egy délibábja megállított. Egy csillogó omega állt velem szemben, nyilvánvalóan nem én voltam az, de a jelenség valahogy mégis lenyűgözött. Az omega rám kacagott, de nem értettem mit beszélt. Sokkal magasabb volt, mint én vagy Ray, valahol inkább Dawn szintjét lehetett és a fejét magason hordta. A csípői... Sohasem láttam még olyan kerek, termékeny csípőket, mint ami neki volt. Volt benne valami isteni messzeség. Én... akartam őt. Mindennél jobban akartam őt.

- Egynap a tiéd lesz- szólalt meg a hátborzongató alfa és a kép előttem köddé vált.

- A-az enyém? Mi?

- Igen, és akkor erre szükséged lesz- a zsebembe rejtett egy fiolányi italt.

- Mire való ez?

- Kötődésre, gyermekekre, hőséghez... Ha megisszátok mielőtt kötődni próbáltok egymáshoz, sikeres lesz. És képesek lesztek, olyan hőséget tölteni közösen, amire valójában vágytok. Gyerekeket is adhatsz neki, de valahol mégis omega maradsz. Remélem ennek majd megtalálod az egyensúlyát, a szépségét gyermekem. A lényeg, hogy mindig hallgass az ösztöneidre, hogy meglelhesd”

Ennek már két éve és én mégis szinte minden héten találkozom azóta az álmaimban azzal az omegával. Azonban a való életben sohasem. Néha mégis úgy érzem, hogy ha ez csupán csak egy egészen életem végéig kitartó ábránd, én akkor is boldogabb vagyok, mint ezek az álmok nélkül valaha is lehettem volna. És ha egyszer mégis arra kényszerülnék, hogy egy alfával legyek, legalább tudnám hová meneküljek a valóság elől. És igen, azóta sem voltam alfával és nem is érzem még a hőségem alatt sem utánuk a vágyat. Nem mintha az alfa- omega kötelékek boldogsággal járnának. A régi kapitányom, majd belehalt a felesége elvesztésébe. Ray omega anyja valószínűleg bárkinél többet szenvedett a köteléke miatt, kivéve... Ha nem nézem Dawn kötelékét. És az elmúlt két évüket. Míg én a leggyönyörűbb érzelmeket tapasztaltam meg a sziget elhagyása után. Az ő kötelékük valami fájdalmas, távoli és elhagyatott dologgá vált. Soha többé nem láttam őket boldognak egymás mellett az a nap után, vagy ha valamennyire mégis, az egy pokoli kis töredéke volt, csak az azelőtti időknek. Szeretem Dawnt, mindig is szerettem őt, ő volt a legjobb báty, akit valaha is kaphattam, Ray pedig egy meglepetésszerű nővér lett az életemben. Az egész hajónak fáj az, ami velük történt. Mindannyian szenvedünk miatta, de különösen Roger. Vagyis természetesen első helyen ők ketten. Aggódok értük és egy ideje, már nem tudom tovább nézni a rutinná vált fájdalmukat. Így amikor hosszú hónapok után végre ismét partra szállunk és a faluban azt a hírt hallom, hogy egy szinte mágikus köteléktanácsadó lakik arra, azonnal kiderítem hol találkozhatnék vele. Azonban egy dologra nem készültem fel... Hogy a világ legédesebb omega illata fogja megcsapni az orromat, ahogyan a találkozó helyén megremegnek a bokrok.

Dawn
 

Attól a naptól kezdve hivatalosan is kiköltöztem Ray szobájából. A tudat, hogy az omegám arra vágyott, hogy soha többé ne vágyjon rendesen rám, összetörte a szívemet. Az első pár hét egy eltitkolt, mélységes bánat volt. Raynek azt mondtam, csak a külön szobába költözés teszi. Ő maga boldognak tűnt. Én pedig mindig elmondtam neki, hogy nem haragszom rá és azt hiszem akkoriban még nem is haragudtam. Igyekeztem kiélvezni a beszélgetéseinket, a hajót, azt amikor időnként megölelt vagy egy olyan csókot adott, amiben annyi szenvedély volt, mint ami a nagymamámmal lenne közöttünk, de az első hónap után közvetlenül akkor, amikor Ray első általam kiváltott hősége kellett volna, hogy jöjjön... Az illata eltűnt. Nem egyik pillanatról a másikra történt. Először éreztem a hősége előjelét, aznap este bementem a szobájába és úgy csókoltam meg, mint ahogy mindig is meg akartam őt csókolni. Emlékszem még mosolyogtam is, sőt! Nevettem. Nevettem, hogy végre hőségbe megy értem. Elámulva mormoltam a fülébe az ígéreteimet. Hogy minden rendben lesz, hogy mindent megadok neki, hogy imádom az illatát. Kértem őt, hogy hagy töltsem vele, hiszen mindketten tudjuk, hogy az ösztöneink sokkal tompábbak lettek, hogy tudnánk védekezni. Nem mondott semmit, csak magához ölelt és aznap együtt aludtunk. Éjszaka azonban valami keserű illatot kezdtem el érezni. Az orvosi szobába rohantam, majd felébresztettem őt, hogy megvizsgáljam, mert az illata szinte betegnek tűnt. Sose felejtem el mennyire aggódtam érte. Mikor azt mondta, hogy még mindig alig érzi a melegét a hasához bújtam, ahol azelőtt olyan sokszor megszagoltam a termékenységét és alig éreztem valamit. Az a mézédes, hívogató illat eltűnt. Aztán leesett mit is jelent a hormonszabályozás. A feromonjaink nem válaszolnak egymásra. Szinte kiölik inkább egymást. Ha pedig egy alfa és egy omega nem érzik egymást feromonjait, nem is fognak azokra reagálni. Nemhogy a szex teljesen eltűnt az életünkből vagy a vágy, már az érintését sem akartuk később a másiknak, bármennyire is tettettük. És ami a legszörnyűbb volt az egészben hogy ott, akkor az omegám fellélegzett és felnevetett, hogy semmit nem érez. Nem lesz rám a hőség alatt szüksége. Pontosan ezt mondta. Nem lesz rád szükségem. Megvagyok egyedül. Bármit megtettem volna, hogy az omegám hőségbe kerüljön, hogy ott lehessek neki. Nem érdekelt hogyan. De abban a pár napban ő mégis kizárt a szobából és lecserélte az előző esti paplanunkat. Azt mondta fél, hogy esetleg hirtelen visszatérne a vágya. Aznap fellapoztam az összes könyvemet és valami új dolgot tanultam, hogyan rejtsem el a köteléken keresztül a fájdalmamat. Pár meleggel később vagy bármik is voltak ezek, Ray bocsánatot kért. Én pedig megígértem neki, hogy nem zárom ki a köteléken keresztül, de a szívünk összetört és belefáradt, hogy már egy csókunknak sem volt íze és a jelenléte nem nyugtatott meg, sőt nem éreztetett velem semmit. Sem pedig vele. A kötelékünk ott volt, mégis csak fájdalmat okozott. Néha napján tudom, hogy mindketten azt kívánjuk bárcsak nem is lenne. És már a családról egyikünk sem álmodozott.

- Pearl- Ray elkezdett így hívni mióta egyértelművé vált, hogy eltávolodtunk. Őszintén szólva ez egy utolsó döfés volt, hogy végképp tudjam, már nem is vagyunk párkapcsolati státuszban.

- Igen?- távolról nézem csak őt, noha a belső alfám még halványan mindig suttog néha, pontosan úgy mint most is, de többnyire őt is elvesztettem, nem csak Rayt. A bennem lévő farkas azt suttogja „gyönyörű”. De én ezt már nem látom, úgy mint rég. Amit látok azok tények. Nagy szemek, de nem varázsolnak el.

- Aludhatok ma veled?

- Mi értelme Rayleigh? Annyiszor próbáltuk már. Nem érzed magadat jobban tőle. És én sem. Sőt! Rosszabbul érzem tőle magamat minden kibaszott alkalommal! Még csak sírni sem tudok, bassza meg! Fellendülés, ha legalább mérges tudok lenni rád.

- Ez nem az én hibám. Senkinek sem a hibája. Mégis haragszol rám.

- Volt egy párom, Ray. Egy gyönyörű, boldog, elképesztő párom, aki akart engem és olyan illata volt, mint a legtermékenyebb omegának a világon. Tudod jól, hogy bármit megadtam volna neked. Szerelmes voltam beléd és nem az illatodba vagy abba, hogy lehetett volna gyerekünk. Igen, Ray ez múlt idő. Én beléd voltam szerelmes. És még mindig az vagyok, de már nem tudom érezni. Csak emlékszem rá. Már nem tudlak akarni. Csak emlékszem milyen volt a vágy. Hogy a legvonzóbb omegának hittelek. És lehet, hogy tényleg haragszom rád, mert tudtad mennyit jelentesz nekem. Tudtad, hogy mennyire akartam a kibaszott első közös hőséget. Tudtad. Én elmondtam neked. Kurvára minden lehetőséget megadtam neked. Csak ott akartam neked lenni. Felajánlottam, hogy egy ketrecbe zárom a farkamat! És te mit találtál ki? Ne érjek hozzád, nehogy hőségbe kerülj. Mintha az, olyan kibaszott rossz lett volna. És ahelyett, hogy a sámán fogamzásgátlót adott volna, ő hormongátlót adott, mert ezt akartad Ray. Neked tetszett és engem ott hagytál egyedül. Hónapokig észre sem veszed- kiüresedve mondom neki a szavakat. Mikor ennyire nem érzek semmit, van egy szokásom. Megérintem a fonalunkat, amit átsző a szenvedés és ilyenkor legalább érzek valamit.

- Fiatal voltam és ijedt, mit vártál? Próbáltam jó megoldást keresni, egy kényelmeset. És amúgy is te írtad meg azt az italt!

- MIATTAD ITTAM MEG!- a hirtelen kitörő ordításom saját magamat is megijeszti. Már épp bocsánatot akarok kérni amikor...

- MIATTAD PRÓBÁLTAM POZITÍV MARADNI! – dühösen lihegek a szavakat hallva. Ray visszaemelte rám a hangját.

- MELLETTEM KELLETT VOLNA LENNED!- kiáltok vissza.

- NEKED MEG MOST KÉNE MELLETTEM LENNED!- beáll közöttünk a csend, és némán bámuljuk egymást, mígnem Cora illata meg nem csapja mindkettőnk orrát. De ezúttal... Nincs egyedül.

- Oh, Dawn... Te szegény, ártatlan fiú. Már megint mibe keveredtél?

- Julian?- nem merek hátrafordulni, remegve suttogom a nevet.

- Az a Julian?- Ray mellkasából két év után először egy apró morgás szakad fel. Először észre sem veszem, de amikor egyre közelebbről kezdem érezni a fájdalmas, régi illatot, úgy erősödik velem szemből hang. Ray tényleg morog értem. És ahogy hátulról egy még mindig, ennyi év után is forró kéz ragadja meg a kezemet, az egész partszakaszt bezengő kiáltás tör fel.

- AZ AZ ÉN- Ray hangját messzire viszi a szél, kiáltása egyenesen a torka legmélyéről jön, majd hirtelen valami fekete füst kezd kiszállni a torkából és újból érzem a melegekor fellépő keserű illatot, csak ezúttal... Távolodik- AZ AZ ÉN ALFÁM, TE RIBANC!- összeesek, mert hirtelen a kötelékünkről több mázsa fájdalom szakad le. És elviszi a szél. Aztán... Valami édes, már szinte elfelejtett illatot hoz felém, még mindig érzem, hogy más... De mégis visszatért.

- Dawn...- Ray zokogni kezd és a fenébe én is zokogok, főleg amikor a belső alfám megérzi az omegája halk nyüszítését és végre két év után ugyanazzal a régi szükséggel ölelhetem őt a karjaim közé. Percekig szagolgatjuk egymást kétségbeesve, rettegve, hogy újból eltűnik, de nem, nem, itt van.

- Oh, hát ez nagyon jó srácok. Tök kliensemmel kéne volt szeretőknek lennem. Nagy része kiment belőletek a méregnek. Legközelebb talán a parton kéne meztelenül feküdnetek. Mert kislány, ha meg akarod tartani ezt a köteléket, tényleg hőségbe kell menned.

 

 

 

 

 

 

 

Még gyerekkoromban találkozta ezzel a bölcs gondolattal valamelyik rongyosra olvasott könyvben anyám könyv gyűjteményében.  És valóban látom magunkat... ahogy anya és apa újra együtt lehet, ahol Dawn mellett meglelem a boldogságomat két rosszcsont gyerekkel, ahol mindenki boldog, ahol nincs több erőszak már, ahol a családunk nyugalomra lel. Akár csak egy tündér mesében.

De kalózok vagyunk és  a mi életünkben nem férnek bele a tündérmesék!

A hullámok még az álmokban is felcsapnak, az óceán pedig leránt a mélybe egy pillanat alatt.

Zihálva ébredek. Úgy kapkodom a levegőt, mintha most futottam volna körbe a világot legalább kétszer. Oldalra pillantok miután sikerül normalizálnom a légzésemet. Dawn nincs mellettem. Sőt már az ágy is kihűlt mellettem, tehát régóta magamra hagyott. Kicsit ökölbe szorul a kezem.  A csöndet végül a halk ajtónyitás töri meg. A hold fénye bevilágít és Dawn alakja körvonalazódik  ki előttem.

 

- Felébresztettelek? kérdezi

 

- Nem, csak gondoltam milyen vicces lenne ma hajnalban üldögélni az ágyon, tudod tettem a fejembe hozzá egy ébresztőt..

 

- Tényleg dühös vagyok te faszkalap!- kiáltok rá és mérgesen az ágyra verek

 

- Örülnék, ha nem tennéd tönkre a bútorainkat.

 

- Ezek az én bútoraim, ez az én hajóm és nem hagyom, hogy elvedd tőlem, csak azért mert alfa vagy és azt hiszed bármit megtehetsz.- hangsúlyozom ki mindig neki az ÉN szót.

 

- Nem akarok tőled semmit sem elvenni Rayleigh.

 

Neme? Megjelöltél! Birtokolsz! Nem eresztesz!

Baszki nem mintha nem akarnám.. Veled akarom leélni az életem. Tényleg majd egy nap tőled akarok gyerekeket. Hozzád akarok menni! Mégis úgy érzem ez  a nyomás felemészt mindkettőnket. Belső omegám ordítana , ha hagynám.

Ebben az éjszakában minden volt harag, fájdalom, szeretett, szenvedély. Kimerülten is ébredek fel mellette.  Lassan pislogok, hogy az álmosságot elűzzem a szemeimből. Dawn még alszik, átölelve mellkasa egyenletesen mozog szuszogása ritmusát követve. Csöndben figyelem.  Egyik karomat kiszabadítva szorításából gyengéden rásimítok a borostás arcára. Nem reagál rá, még az igazak álmát alussza. Kezem átvándorol sűrű fekete hajába. Gyengéden maszirozom a fejét mikor megszólal.

 

- Neked is jó reggelt hercegnő!- mosolyog csukott szemmel és fejét belenyomja a vállam és a nyakam közé, apró csókokkal elborítva.

 

- Direkt csinálod igaz? - förmedek rá, de azért több teret biztosítok neki , mert nagyon jól esik amit épp csinál.

 

- Fogalmam sincs mire gondolsz. - nyitja ki a szemeit és felnéz rám azokkal az igéző tekintetével. Birtokba veszi az ajkaimat, én pedig nem lököm el. Jó érzés, hogy szeret, de a tegnapi beszélgetésünket észben kell tartanunk. Meg is jön a felmentő egyszemélyes seregem.

Kivágódik az ajtóm és anyám alakja tornyosul előttünk. 

 

- Jó reggelt fiatalok!  Munkára ezer dolgunk van a tegnapi beszélgetésetek alapján.

Eleinte csak pislogunk rá, mint két kiskutya, hogy mégis mire gondolt, aztán leesik..

 

- Te hallgatóztál!? - kiáltom paprika vörösen.

 

- Igen! - feleli, mintha ez lenne világ rendje.

 

-  Van egy ötletem. - mondja rejtélyesen. 

 

***

 

A nap már teljesen felforrósította  a hajó fedélzetét. Sokan valamilyen árnyék forrásban húzták meg magukat a nagy meleg elöl.  Dawn én és Cora szintén így tettünk. Szegény Cora talán még jobban is szenvedett , mint mi hisz tini volt, aki a hormonjai legrosszabb időszakát éli meg. Már túl voltunk az első hőjén, de tini volt , akinek mindig volt valami nehézsége. 

 

- Ez egyre rosszabb - nyögte Cora mellettem, kilógott nyelvvel.

 

- Valószínűleg közelítünk egy nyári szigethez.- feleltem neki  miközben a kezemmel elkezdtem legyezni előtte a fülledt levegőt, de ő nagyon értékelte  a gesztusomat.

 

- Köszi ez nagyon jól esik. - mosolygott rám majd semmiből Dawn egy vödör sós vizel lelocsolta a gyereket.

 

- Hé!!!! Ezt miért kaptam? - förmedt rá Dawn -ra , aki csak kuncogott a  kis tinit látva.

 

- Hűsítő.- felelte Dawn egyszerűséggel , amire nekem is mosoly kúszott az ajkaimra. Őket figyelve rájöttem Dawn milyen jó apuka lesz majd egyszer , na nem azért, mert sós vziel locsolja a gyereket, hanem mert odafigyel arra milyen nyűge van éppen.  Előre sajnálom Cora udvarlóját, Dawn falát nehéz lesz áttörnie. 

 

- Föld! - kiáltják föntről az árboc kosárból.  Mind odakapjuk a fejünket . Egy viszonylag kopár kevésbé zöld sziget tűnik fel a horizont vonalában. Dawn- ra pillantok , de látom rajta , hogy ő se ismeri a helyet.

 

- Végre megérkeztünk.- lép  anyám mellénk. Összeborzolva Cora vizes haját, aki nyafog emiatt egy pár sort.

- Mi ez a hely? - kérdezem tőle tanácstalanul.

 

- Megoldás vagy legalább is bízom benne. - feleli és kiadja  a kikötéshez szükséges parancsokat, ha nem lennék összezavarodva, most nagyon zavarna maiért átvette a hajóm feletti irányítást.

Tanácstalanul fordulok Dawn- hoz, de ő se érti a helyzetet vagy azt , hogy mit is akar ezzel mondani nekünk.

Kikötve semmi sincs, se  falú, se város, se egy ház. Ez egy lakatlan sziget. 

- Miért hoztál ide minket? - kérdez rá Dawn

Roger végre ránk szenteli a figyelmét.

 

- Nem akarom, hogy a vörös fonalatok megsérüljön. Szeretitek egymást csak most nehézségek álltak az utatokba. Él itt egy öreg sámán annak idején nekem is sokat segített. 

A többiekre pillant

- Senki se hagyhatja el  a hajót amíg mi vissza nem térünk különben nem garantált, hogy valaha is visszatér ebbe  a valóságba. Indulás!

Megragadja Dawn és az én kezemet majd lehúzz magával a partra .  Szó nélkül húzz maga után minket be  a sziget belsejébe, ami meglepő módon mocsaras látképet tár elénk. Az előbb még ki volt száradva.  Észre se vettük, hogy Cora ügyesen csöndben jön mögöttünk.

Egy kis mohás kunyhóhoz érünk . Anya megy be elsőként. Én és Dawn habozunk, de anya kidugva  a fejét szigorúan csak ennyit mond.

 

- Befelé! - mi pedig engedelmeskedünk neki.

 

Bent ugyanolyan mohás környezet fogad minket , mint amit a kunyhó falán láttunk. Egy ősz  ősz szakállú öreg ember néz ránk kedves mosollyal.

- Üdv Roger rég láttalak. Amint látom nem fogadtad meg a tanácsomat. - kissé elkomorodik.

- A családom biztonságát helyeztem előtérbe , de nem ezért kerestelek fel.- mondja anya és kissé noszogat minket, hogy menjünk közelebb az öreghez. Nem lelkesedünk az ötletért, de azért közelebb lépünk hozzá. 

Baszki az ott egy gomba????? A vállából kinőtt egy gomba!!!!! Enyhe kifejezés  a bizarr szó erre  a jelenségre.

- Oh már értem az új generáció.. hát igen problémás  fonál köt össze benneteket. - hümmög miközben alaposan végigmér minket.

- És  őt miért hoztad? - mutat a hátunk mögé , mind megfordulunk és egy félénk Corával találjuk szembe magunkat.

- Megmondtam , hogy mindenki a hajón marad rajtunk kívül. - kiállt rá anya Cora pedig rémülten össze húzta magát.

 

- Sajnálom. - dadogta.

 

- Hagyd már csak kíváncsi volt!- pirítok anyára amiért egy fülhúzást kapok.

 

***

 

Órák múlva hagyjuk el a kunyhót. Kezemben egy főzet , amit elvileg meg kéne innom, de legalább nem csak nekem Dawn - nak is . Biztos, hogy nem!!!  Nincs az az isten. kezdjük  ott, hogy büdös, instabil a szerkezete hol folyós hol meg kemény  a lötty, ha ezt megiszunk tuti meghalunk, de ha mégse intenzív fosással zárhatjuk a napot. 

 

- Ne finnyáskodjatok.. Igyátok meg! - anyára pillantok.

 

- Előbb kellett volna gondolnod az abortuszra nem huszonvalahány évvel később.

 

 Csak egy szemforgatást kapok válaszul tőle.

 

- Tudom, hogy nem bizalom gerjesztő..

 

- Enyhe kifejezés rá!

 

- DE ez segíteni fog, az öreg sok mindenben segített nekem ano, a születésednél is.

 

Meglepődök az új információn.

 

- Hát , ha nem ellenség kotyvasztotta akkor nem lehet baj.- Dawn kikapta a kezemből és lehúzta  a felét. Kissé eltorzult az arca , de nem  változott szörnyeteggé.

-Te jössz! - néz rám.

 

Nagyot nyelek és végül én is letolom a maradékot. Baromi keserű akár csak egy gyógynövény.

 

- Fúj... mégis mi ez?- kérdezem anyára pillantva.

 

- Hormon csökkentő, nem olyan veszélyes , mint a gyógyszerek, de hatékony és kordában tartja a hormonjaitokat.

 

- Akkor miért csak egy üveggel kaptunk? - kérdezem

 

- Bőven elég ez beépül a lelketekbe, elmétekbe és a vörös fonalatokba.

- Ühm... és Cora miért baj , hogy ide jött ? - kérdezem , de Dawn agodó arcát látva szinte rögtön megértem. Cora hőségbe került. Erősen zihál, verejtékezik, sír. Földre rogyott és egész testében remeg. Azt tudom, hogy Dawn sose emelne rá kezet hisz ő mindig is túlságosan védelmezte a kis legényt , na de a többi alfa a fedélzeten nem biztos, hogy ellent tudna állni egy ilyen erős hőségnek.

 

- A sziget feromon csapdákat bocsát ki. Az öreg a saját szórakoztatására fejlesztette ki .  Annyira durva , hogy sokszor az áldozat úgy érzi ,mintha másik világban lenne erős hallucinációt okoz. Biztonságos helyre kell vinnünk.

 

- Ray kabinja az. - feleli Dawn és felkapja Corát. Egy pillantra elgondolkodok a mondatán az én kabinomra hivatkozott nem  a miénkre. Tényleg komolyan gondolta  a tegnapi beszélgetésünket.

***

Vissza térve bezárkózom Corával a kabinomba és várom, hogy túl legyünk ezen.  Össze gömbölyödve fekszik mellettem. Szenved , de azon kívül , hogy alfa mentes helyet biztosítunk neki másban nem tudunk segíteni. Dawn a csukott ajtó előtt őriz minket. Átölelem Cora reszkető testét majd az álom magával ragad és ismét ott találom magam, mint korábban. Dawn és  a kölykeink társaságában.

- Hé, fiatal alfa! Nyugalom- gyenge szorítást érzek a karomon. Ray anyja...- Az egész hajót tele tömöd a feromonjaiddal.

- Elegem van a feromonokból!- csattanok fel.

- Jól van fiú, vegyél egy mély lélegzetet- a hangja valamiért mélyen megnyugtató, nem hittem volna, de könnyedén sikerül lélegeznem- Tudod- folytatja- egy alfa sem űzi ezt a játékot tiszta fejjel. Jót akarok nektek, így adok egy tanácsot. Ez újból nyugodt lesz- mutat a fejemre- akkor amikor azt teszed, amit hiányolsz. Össze vagytok kötve, biztosan nem tudsz azzal ártani neki, amire te vágysz. És ez fordítva is működik. Meg adtad neki a biztonságot, most add meg magadnak is. Ne vegyél el egyik oldaladtól sem túl sokat, jó? Jó- szögezi le helyettem is, halványan elmosolyodom a parancsoló kisugárzásán- Na sicc!

***

Amikor visszaérek a szobánkba látom, hogy Ray az ágy közepén ül. Maga köré tekert takaróval és továbbra is a pólómban.

- Felébresztettelek?- kérdem tőle óvatosan, közben pedig az ajtónak dőlök.

- Nem, csak gondoltam milyen vicces lenne ma hajnalban üldögélni az ágyon, tudod tettem a fejembe hozzá egy ébresztőt- nevetni kezdek, mire úgy néz rám, mint aki meg akar ölni- Tényleg dühös vagyok te faszkalap!- kiállt rám és az ágyra vág egy nagyot.

- Örülnék, ha nem tennéd tönkre a bútorainkat- „kérem tőle” nyugodtan

- Ezek az én bútoraim, ez az én hajóm és nem hagyom, hogy elvedd tőlem, csak azért mert alfa vagy és azt hiszed bármit megtehetsz.

- Nem akarok tőled semmit sem elvenni Rayleigh.

- Pedig már megtetted- beáll közöttünk a csönd. Mindketten tudjuk, hogy mire célzott. Érzem, ahogyan egy könnycsepp lassan lefolyik az arcomon, a hülye köteléken keresztül pedig az ő fájdalmát is érzem.

- Nem akarod a kötelékünket?- kérdezem tőle lassan.

- Nem mindegy? Te nem akarod. Ha akarnád nem hagytál volna egyedül az ágyban pont, akkor amikor kitisztult a fejünk- egy apró labdává gömbölyödik az ágyon. A lábaim magától mozdulnak felé és ezúttal nem bánom. Az ösztönöm természetesnek és helyénvalónak tűnik. Leguggolok közvetlenül mellé és a derekához simítom az arcomat. Nem szól semmit, csak mozdulatlanul fekszik ott miközben beszívom az illatát és a hasára vezetem a kezemet. A kötelékünk kellemesen bizsereg attól, hogy egymás illatába merülünk.

- Ijesztő volt erre ébredni- suttogom neki.

- Nekem szerinted egyedül milyen volt?!-az illata újból keserűvé válik, ahogyan felcsattan.

- Sajná.. – belém fagy a szó a fájdalomtól, a torkom összeszorul, hogy hirtelen nem kapok levegőt (Ray konkrétan mellkasomba vágta a lábát). Védekezően szorítom magamhoz a kezemet. Bassza meg, ez fáj! Köhögni kezdek előtte a padlón.

- Kurvára ne mondd, hogy sajnálom, ne mondj kurvára semmit! Nem kell a bocsánatkérésed, nem kell a közelséged, nem kellesz nekem- a köhögésem közben abbamarad és a helyét düh váltja fel

- Oh tényleg? Nem kellek? Nekem úgy rémlik, hogy egy hónapon keresztül könyörögtél, hogy dugjalak végre meg! – törik ki belőlem. Egyszerre egyenesedünk fel mindketten, Ray dühösen sziszegni kezd.

- Te rohadék!

- Rohadék, rohadék, csak ezt hajtogatod, úgy teszel, mintha nem akartad volna, olyan mélyen abban a szűz seggedben!

- Mélyen? Ha? Fogadni mernék, hogy bármelyik alfa mellett kicsi vagy, a következő emberrel sokkal jobban fogom magamat érezni.

- Nem lesz következő!- kiáltom és a falnak lököm egy kibaszott pillanat alatt. A farkamat durván az övéhez préselem miközben felé magasodok és magamhoz zárom őt. Az arca dühös, mindketten lihegünk, a szoba tele lesz mindkettőnk dühös és vággyal telt, tömény szagával. Közelebb nyomom magamat hozzá, mire apró nyöszörgés csapja meg a fülem. Az ajkaira meredek és összeszorítja azokat, hogy ne adjon ki több hangot. Végig simítok a jobb oldali combján és egészen magam köré tekerem. Feljebb csúszik rajtam és a falon, ahogyan lökök rajta így egyet. Az illatához csatlakozik a fenekéből csöpögő simaságának az árnyalata. Az ajkaitól csupán csak pár centire nyögök fel. Aztán rájövök, hogy még soha nem is vettem észre ilyen közelről, hogy milyen gyönyörű szeme van. Olyan mintha most kitisztult aggyal újból először láthatnám őt. A sima bőrét, a csillogó, rózsaszín ajkait, a hosszú szempillákat. A zöld különböző foltjait azokban az élénk szemekben... Minden düh elpárolog a testemből. Csodálni kezdem őt.

- Basszus, annyira gyönyörű vagy! Mondtam ezt neked mostanában? – suttogom neki, némán bámul vissza rám, én pedig még mindig szorosan magamhoz húzva tartom őt- Örülök, hogy te vagy az, hogy te vagy az omegám- őszintén beszélek, megállok egy pillanatra, hogy érezze a szavaim súlyát- örülök annak is, hogy nem veszett el belőled a tűz. Már az első nap oda voltam azért az erős omegáért, akit megláttam. Nem akarom, hogy ez elvesszen. Nem akarok elveszni, hiába szeretem az omegádat. Úgy akarok jelen lenni, mint most. Ez az egész kurva gyors volt, de akartam ezt a párzást, bármilyen őrült is. És ezt tudnod kell.

- Mi a fenét fogunk csinálni?- suttogja óvatosan- Ezt mind a hőségem válthatta ki? Mit fogunk csinálni akkor a következőnél? Nem szedhetek öreg omegáknak való elnyomókat. Nem is hatott rendesen, látod.

- Nem csak a hőséged volt érte felelős, legalább olyan felelős vagyok én is hercegnő.

- Nem vagyok lány- elmosolyodom és rákacsintok.

- Tudom, érzem- Ray erősen elpirul.

- Nem akarsz... letenni?

- Őszintén nem. Végre csak magunk miatt kell aggódnunk, ki akarom élvezni, hogy közel lehetsz. Nem kell rohannunk, máson agyalnunk, eltenni az agyunkat, hogy biztonságban legyél. Sőt, most az agyunk fog kelleni a következő hőségedhez- megnyalom az arcát mire elfintorodik és pár másodperc múlva egyszerre kezdünk el nevetni ezen.

- Ez tiszta fejjel szörnyű! Tiszta nyál lettem!- óvatosan letörölgetem róla míg kiélvezem a mosolyát.

- Jó, hogy nem mondtad, hogy fúj- játszom a sértődöttet aztán tényleg nagy levegőt veszek, hogy rátérjünk a kemény csontra, nem, nem a farkunkra, vagyis csak félig, szóval- Rajtad áll minden a következő tüzeléseddel kapcsolatban. Itt vagyok és támogatni foglak bármit is szeretnél. Meglehetősen sok dologban dönthetsz. Szívesen segítek mérlegelni pár dologban vagy elmondom a saját felemet, de szeretném, hogy amellett dönts, ami neked a legkényelmesebb. Bár pár dolog van ami azért kivitelezhetetlen, de szerencsére a csomózásnak köszönhetően még a farkam is lehet nagyobb, ha arra vágysz- húzom az agyát kicsit, hogy jöjjön bátran zavarba, aztán komolyan folytatom- Szóval az alapján, amit utoljára tapasztaltam azért nem gyenge a meleged. Ezt nyilván te tudod jobban, de vannak aggodalmaim azzal kapcsolatban, hogy a hőséged alatt megbaszhatlak e, ha nem akarod, hogy teherbe ejtselek. És most vulgárisan fogok fogalmazni, mert segít, ha látjuk a reakcióinkat. Ha az első hőhullámod során üveges szemmel akartál legutóbb a farkamra ülni és nem fogadtad el a nemet, akkor nagyon valószínű hogy most rohadt hamar könyörögni kezdenél azért, hogy addig dugjalak míg a méhed teljesen tele nem lesz a spermámmal és a kölykömet nem hordod. Nagy valószínűséggel nem hagynád felvenni az óvszert vagy egyenesen leszednéd, kérdés hogy mikor jutnál el erre a pontra. Talán a hő elejét biztonságosan együtt tölthetnénk, de utána lehet ki kéne kötözni mindkettőnket annyira, hogy az édes segged ne kerülhessen a farkam közelebé, már ha azt akarod, hogy a szobában maradjak. Akkor tovább tudnálak ujjazni, nyalni, csókolni és még mindig megérinteni. Nem muszáj bent sem lennem az elején sem. Ülhetek az ajtód előtt végig és beszélhetek hozzád, míg érzed az illatomat és játékokon lovagolsz és azt képzeled, hogy én feszítelek olyan szélesre. Vagy egyáltalán az ajtó előtt sem kell lennem, de hagyhatok itt neked bármit amin a feromonjaim vannak, ha szeretnéd. Fontos, hogy ha elkezdődik a hőséged akkor már nem leszel megbízható, így előtte mondd el, ha vacilálsz még valamin és akkor azt még időben kitaláljuk. Így vagy úgy de szerintem minden módszer valahogyan kínzás lesz akkor nekünk, de csak azért mert nem gondolkozunk tisztán, ami egyébként a szex során nem feltétlenül baj. Tudom, hogy vannak olyan omegák akik bétákkal vagy más omegákkal töltik a melegüket, de ezt nem hiszem, hogy el tudnám fogadni. A gyógyszerek pedig veszélyesek a termékenységedre. Találékonynak kell lennünk minden részletet illetően. Viszont lehet segítségre lesz szükségünk valakitől, mert nem fogok tudni neked nemet mondani, és ennünk kell plusz nem szabad magunkban kárt okozni sem. Vannak olyan megoldások is, minthogy szószerint elzárjuk a farkamat tőled egy arra tett ketreccel, de őszintén hő téren nincsen éppen tapasztalatom. Ez furcsán hangzik, de van könyvem ilyesmi tippekkel. Talán megkérdezhetünk még másokat is...

- Oh csak azt ne! – Ray riadtan lihegi, a szavaim azt hiszem minden lehetséges módon felkavarták. És van, olyan ami nagyon is tetszik... Csak tudnom kéne mitől pirult el ennyire.

- Nézd, tudom, hogy zavar téged az, hogy az egész hajó azt várja tőled, hogy gyereket szülj lehetőleg napokon belül, teljesen meg vannak őrülve, de le fogom őket állítani. Nem akarom, hogy azt érezd nyomás van rajtad vagy nem kapsz elég tiszteletet miattam. Én minden tiszteletet meg fogok neked adni. És most, csak mi ketten vagyunk. Engedd meg magadnak, hogy megbeszéljük mire vágysz. Csak mondd el, hogy mi tetszik vagy mi az ami semmiképpen sem és lassan kitaláljuk. Most már a társad vagyok, ami azzal jár, hogy a szeretőd is. Ne félj kiélvezni, eddig jól ment- villantom meg neki a fogaimat.

 

 

- Úristen!

 

Apám a nagy ágy mellé rohan, ami a gusztustalanságoknak adott otthont. Kétségbeesetten követtem kirántva magam Dawn ölelő karjaiból.

A poklok poklát élte  át én pedig nem értem ide időben, hogy megvédjem. Eszméletlenül dühös vagyok magamra. Anya mindig vigyázott rám még a legnagyobb kilátástalanságban is, én pedig képtelen voltam viszonozni 

 

- Anya! Anya! Kérlek nézz rám!- apa kabátját anya remegő hátára teríti. Az üveges tekintetével felpillant rá. Néma kommunikáció zajlik le közöttük, amit nem értek. Dawn is odajön , simogatja a hátamat nyugtatás céljából.

 

- Maradj itt, megkeresem a királyt. Mostanra elvadult állapotban lehet.- Vigyázz rájuk!- elsiet én pedig csak szorosan ölelem magamhoz az anyámat.

Percek telnek e néma ölelkezésünkben amikor is anya végre megszólal. Kezével pedig a buksimat simogatja.

 

- Sajnálom , hogy ilyen körülmények között ültünk össze egy családi ölelkezésre. - enyhe mosoly kúszik az ajkaira, szemeiben pedig könnycseppek gyűltek.

 

- Csalódást okoztam neked, megszakítottam a kötelékünket , nélküled neveltem fel Rayt és...- apám megragadja az arcát kicsit könnyes szemekkel rival rá.

 

- Ne beszélj butaságokat! Csodálatos pár és anya vagy. Egyedül tökéletesen álltad a sarat.  Annak ellenére is , hogy én mindig bojkottáltalak ebben. Nem akartam, hogy  kitted magadat ezeknek a fájdalmaknak, de azzal is tisztában voltam, hogy így védhetjük meg Rayt ettől a baromtól. Aki csalódást okozott az én vagyok! Hagytam , hogy elveszítselek. - kezei lecsúsztak anyám arcáról és szabad kezére szorított rá, amit végül az arcához felemelve megcsókolt, ha most nem lenne ez a szituáció nagyon kínos lenne nekem így látni őket, de most mégis boldogság önti el a szívemet ennyi magányos év után is így szeretik egymást. 

 

- Anya  menjünk innen, fel tudsz állni? - kérdezem aggódva. Ő megrázza a fejét szomorúan.

Apa szó nélkül kapja fel és viszi ki a teremből menyasszonyi pózban. Csöndben követem őket, Dawn remélhetőleg hamarosan csatlakozik hozzánk. Kiérve az udvarra apa egy kis kopott padra rakja le anyát . Én lehuppanok mellé. 

 

- Vissza megyek és pontot teszek az ügy végére, amit 20 évvel ezelőtt kellett volna megtennem.- Anyám elkapja a kezét.

 

- Ne süllyedj le  az ő szintjére. Segítségre van szüksége. Amit nem kapott meg soha sem.

 

- Nem érdekel, tönkre tette  a családunkat. - kiáltja 

 

- Élek és csak ez a lényeg.- veszekedésüket egy kellemes hang szakította meg.

 

- Most egy időre lecsillapodott. - Dawn sétál felénk , anyám pedig nagyot sóhajt. 

 

- Örülök, hogy egy értelmes  alfa került a családunkba. - nem csak nekem , de Dawn - nak is sikerült elpirulnia.  Anyaaaa!!!

 

***

Amíg anya rendbe szedte magát én mindvégig vele voltam. Segítettem neki a mosakodásban , mert a sérülései miatt nehezebben tudott mozogni. Felfrissülése után pedig Corcus jött be hozzánk , hogy kezelje a sebeit. Amikor pedig végre újra kettesben voltunk anya megkért , hogy fésüljem ki a haját neki.Hosszú  egyenes barna haja a háta közepéig ér. Külső szemmel mindenki testvérnek néz minket. Nem csoda Roger az én jövőbeli kiadásom vagy éppen én vagyok az ő múltbéli kiadása. Gondoltaimból a hangja hozott vissza.

 

- Köszönöm, hogy eljöttél értem, de azért mérges is vagyok , hogy itt kockáztattad a bőröd.

 

- Nyilván eljön az ember, ha az anyját egy szörnyeteg fenyegeti és 20 éves vagyok nagyfiú vagyok már.- pufogtam halkan neki.

 

- De az én kölyköm vagy, ha bajod esik az én vajúdásom ment volna kárba ano.

 

- Hééé! - kiáltok fel, de ő csak felnevet. Ami egyből eltörli a mérgemet. Végre nevet!

Hátulról átölelem és magamba szívom a kellemes illatát.  Meghitt együttlétünket apám töri meg mikor benyit hozzánk.

 

- Ideje indulnotok. - mondja én pedig lefagyok.

- Miről beszélsz anyának nincs már meg a legénysége, te vagy az alfája most végre újra együtt tudtok lenni. Mért kergeted el magad mellöl.

 

- Már nem vagyok. - feleli halkan lehajtott fejjel.

 

- Te vén szar mit mondtál- távolodok el anyától és indulok meg felé gyűlölettel a szemeimben. Készen állok megütni, de anya hangja megállít.

 

- Rayleigh fejezd be! - ha anya dühös akkor nem szabad neki ellent mondani ezt már kölyökkoromban megtanultam.

 

- Elszakítottam a vörös fonalunkat , ami egy párként tartott minket apáddal. Életem legnehezebb döntése volt. A kezdeti gyűlölet , amit éreztem iránta még tini koromban szerelemmé nőtte ki magát, aztán megjöttél te, de , hogy ezt mind megtudjam védeni meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést, hogy mindkettőtöket biztonságban tudhassam. Ő nem az alfám és én már nem vagyok az ő omegája. Megmaradt rövid életünket egyedül kell már leélnünk, de te a gyermekünk maradsz ezen semmilyen ősi szabály nem változtathat.

Felállt és odajött hozzánk. Ölelésre húzott mindkettőnket.  Apám pedig sírni kezdet, ledöbbentet hisz mindvégig azt hittem róla, hogy ugyanolyan érzéketlen , mint a testvére.

 

***

 

Távolodtunk a király palotától. Csendesen ringatózott a hajóm a vízen. A pokoli hely végül már csak egy kis távoli pont lent a vízen. Kint álltam a hajó orrban és figyeltem nem csak azt , hanem azt is ahogy anyám csendben élvezte a friss meleg szelőt amely körbe járta a testét. Hosszú haja akár egy zászló lebegett benne.  Dawn ért mellém , belecsókolt a nyakamba. Jól esett a kedvessége. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne , ha velünk is megtörténne ez mint ami anyáékkal történt. Gyorsan megráztam a fejem. Nem mi nem adnánk fel és , ha kell csomót kötnénk megtépázott fonalunkra.

 

- Minden rendben? - hallom meg Dawn hangját. Rá pillantok.

 

- Nem tudom. - felelem neki őszintén. Ő csak magához húz és megcsókol. Percekig csókolózunk amikor is egy köhintés megzavar minket.

 

- Legalább 2 unokát akarok. Egy fiút és egy lányt. Ja és minél hamarabb, hogy meg is éljem az érkezésüket.

 

- Anyaaaa! - rívalok rá rákvörösen. Basszus utálom mikor ilyen. Dawn ra pillantok ő egy fokkal jobban kezelte  a helyzetet.

 

- Majd igyekezni fogunk. - én nem bírtam tovább és inkább eliszkoltam, ez túl kínos volt nekem. Még hallom Roger halk kuncogást . Élvezi!?

*

Fiam távozása után rápillantok az ifjú alfára.  

- Szereted őt? - kérdezem őt pedig meglepi a kérdés , de rögvest válaszol.

 

- Igen , nagyon! 

 

- Akkor viseld a gondját mikor én már nem leszek. - komorodom el. A saját hülyeségem miatt kevesebb időt lehetek már vele , mint amennyit az ég szánt nekem.

 

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de hány éves vagy? - pillant rám kissé furcsálodva az alfa.

 

- 40 - felelem neki könnyedséggel. Elégé meglepődik , ezt látva felhúzom a szemöldökömet gyanakodva.- És te?

 

Kissé habozik válaszolni a kérdésemre, de mikor már csípőre tettem a kezemet gyorsan megválaszolta.

 

- 36.- mi a....

 

- Te pedofil Ray csak 20 éves.- játszom meg a felháborodott szülőt.

 

- Tudom, de szeretem és... - magyarázkodna , de én csak nevetve leintem.

 

- Csak vicceltem. - kuncogtam

 

- Pont olyan vagy  mint ő csak idősebb kiadásban meg hosszabb hajjal. - morogja kissé durcásan akár egy gyerek.

 

- Mivel én szültem, de te cseppet se hasonlítasz az anyádra, ezek szerint  a sperma donorodtól is kaptál pár rossz tulajdonságot.

Meglepődik és nem az apró beszólásomtól. Magára hagyom , hogy felkutassam és kiengeszteljem a duzzogó gyerekemet. A kabinjukban meg is lelem. Bebújt a takaró alá, amit gyerekként és elöszeretetel művelt, ha valami nem tetszett neki . Kuncogva leültem mellé.

Be is villan egy régi emlék , amikor a kis makim csak 6 éves volt.  Volt egy kis veszekedésünk ő pedig az én ágyamban keresett menedéket. A vita tárgya az volt, hogy szeretet volna egy macskát a hajóra, de én nem engedtem neki.  Jó sok sírás után az ő részéről tudtam csak megértetni vele, hogy egy négylábú kis barát nem érezné jól magát egy örökké ringatozó hajó fedélzetén így végül letett róla. Aztán sajnos jött a kistestvér mánia, na azt nagyon sokáig hajtogatta. Ami nagy szívfájdalom volt nekem is hisz szerettem az apját egy újabb gyermek nagy ajándék lett volna mindhármunknak, de sajnos az élet közbe szólt. Mai napig bánom, hogy nem adtam neki testvért, remélem a saját családjának az élete jobban alakul majd. 

 

- Nyugodj meg! Itt vagyok a vizek istene mellettem nem bánthat- újból megcsókolom, megszívom a dús ajkát, miközben a feneke ívére tapasztom a kezemet. A lábaimat körbeveszi a víz, Rayleight szinte még nem is éri. Hagyom, hogy ellazuljon, a kezei lassan simulnak a mellkasomra, majd egyre alaposabban, bátrabban, egyre lejjebb. Lassan a lábaira állítom őt a vízben miközben a feszes testét élvezem a kezeim között. Halkan, birtoklóan morgok. Kiülök a medence szélére egy kis pihenő gyanánt, ám azok a szemek huncutul csillagnak vissza rám. Megdermedve figyelem ahogyan lehúzza a farkamról az utolsó anyagot. A önkontrolom végén járok. A párom olyan átkozottul közel van a farkamhoz és annyira vágyakozva néz rá.

- Biztos vagy benne ? – nehezen vagyok képes megformálni ezt az egyetlen mondatot is. A vágya illata, az érintése friss emléke elveszi az eszemet . Megsimogatom az arcát és belebújik az érintésembe.

 - Szinte már megkérted a kezem , a következő lépés ennek bizonyul- ezzel nem értek egyet, nincs olyan, hogy bárminek is ideje lenne, de levágom a farkamat, ha most megállítom. Majdnem ott helyben halok meg a mennyekben érezve magamat, ahogyan a nedves, kis szoros szájába vesz, minden kibaszott figyelmeztetés nélkül. A hajába túrok és küzdök azzal a késztetéssel, hogy behunyjam a szememet a gyönyörtől. Látni akarom őt, gyengéden cirógatom a fejét. Tényleg erre született. Bajnokként veszi a farkam minden egyes centijét. Megremeg a farkam a szájában. Minden érzékem felismeri az omegáját. A fenébe! Kurva közel járok, minden egyes ösztönöm arra akar felkészíteni, hogy megjelöljem őt. Lejjebb nyomom a farkamon, hogy a magom mélyen elérje a száját és bekrémezte a pimasz kis nyelvét. Halk, élvezetteljes nyöszörgést hallok, ahogyan megízleli a nektárt. Minden cseppet mohón és lelkesen nyel, nyögve tartom magamra húzva őt.

Lihegve válunk szét, a minket átjáró felszabadult boldogság egyszerre késztet nevetésre. Visszaugrom mellé a vízbe és úgy szorítom, mint a legnagyobb kincsemet. Dorombolni támad kedvem, ahogyan az ölelésemhez simul. A bennünk lévő késztetés, a vágyakozó illatunk azonban még mindig nem apadt. Lihegő rendetlenségként helyezkedik felém. Oh Egek! A bennem lévő alfa át akarja venni a vezetést, de a racionális énem tudja miért jó ezt engednem neki. Lesz még bőven lehetőség vezetni, nagyfiú. Nyugtatom a belső szörnyemet. Közben Ray nedves, bársonyosan sima lyuka lágyan megcsókolja a makkom széles fejét. Annyira gyönyörű lyuka van és most egészen biztosan tönkre fogom tenni. Élénken él bennem a rózsaszín, szűz bejáratának képe amikor nem olyan régen először belemerítettem a nyelvem. És most itt vagyunk és olyan lassan csúszik le a farkamon, olyan átkozottul szoros nekem. Hihetetlenül nedves, de túl sokat akar venni, az ellazulási képességeinek a határait feszegeti. Védelmező késztetés, aggodalom tör rám. Tudatosan temetem az arcomat a nyakába és kezdem lassan szívni, nyalogatni a puha bőrét, miközben több feromonomat engedem szándékosan ki. Valószínűleg nem veszi ezen a ponton észre az illatom erősödését, de pontosan úgy hat rá, ahogyan arra szükségünk van. Az omegája most biztonságban érzi magát és az illatom azt súgja neki, hogy ki kell hogy nyissa magát nekem. A fenekéből még több simaság folyik, nem görcsöl tovább. Ahogyan ellazul fokozatosan és könnyedén csúszik le a nyelemen, ami az érzékeny pontjához ér. És akkor ott kitör belőle a farkamon az első öröm kiáltása. Leírhatatlan, mélyről jövő elégedtséggel tölt meg ez a kicsi, buja hang. Annyira tökéletesen simul hozzám, többre vágyom, sokkal többre. Feljebb lököm a csípőmet, mélyebben tárom őt szét a saját magam kedvére formálva, mire háromszor hangosabban kiált fel körülöttem. Karcos hangjában szinte felrobban a vágy. A szoros kis lyuka könyörögve szorít a farkamra, és tudom hogy nem bírná elviselni, ha most abbahagynánk. Mindkettőnknek erre van szüksége, hogy mélyen kibasszam az ártatlan lyukát.

- Meg van! – suttogom neki, hiszen végre átjárja a testét a gyönyör, ráharapok a fülcimpájára és megragadom a kerek, széles csípőjét. Bassza meg annyira termékeny! Az illata, a feneke, a méhe, a kibaszott széles csípője, kibaszottul kínoz azzal, hogy így körül vesz és nem ejthetem most azonnal teherbe. Olyan hangosan nyög nekem, a fejemben újra és újra hangzik a gondolat: most követelem a párom. Ez pedig mindent felforgat. Ködös elmével feledkezem bele teljesen a rajtam ülő omega testébe és csak akkor térek egy pillanatra észhez, mikor meghallom a kétségbeesett hangját.

 - Dawn ééé-én nem bírom sokáig- szinte zokog annyira tele van most érzelmekkel. Az egész testét átveszi a gyönyör. De még nem szabad, ha most elélvez körülöttem egyenesen a méhébe fogok élvezni.

- Bírd ki még egy kicsit szépségem- tudom hallgatni fog rám. És így is lesz. Úgy élvez el, mint egy kibaszott istennő és végleg a rabjává ejt pontosan az után, hohy dühösen morgok a hasára folyó magom miatt. Nem tehetek róla, de ennyi év vágyakozás után, a bennem lévő alfa fel tudna gyújtani egy várost, mert ki kellett húzódnia. Lihegek az intenzivitástól, lassan visszaszáll az agyam a helyére és azonnal magamhoz húzom a kincsemet. Cirógatni kezdem, vigasztalni, dicsérni őt és lassan teljesen mwgnyugszom ahogyan az ölelésembe gubózik

 - Köszönöm , ez valami mesés volt hercegnő- annyira kibaszott finom volt... Tudnia kell milyen ügyes és elképesztő kis kincs. Fájdalom nyilal a homlokomba és feljajgatok nem számítva rá.

- Áu! Ezt miért kaptam?- csak egy dolgot tudok ami miatt haragudhatna, de ha az a gond akkor az ellen azonnal tehetünk... Csak terhesen kurvára nem fogom sehova sem engedni akciózni... Aztán rájövök, hogy már megint csak az idős alfa beszél bennem a berögzült család alapítási vágyával. Neki a hercegnővel volt baja, hát persze! Büszke kis fiú.

 - Még egy ilyen és 5 évig hozzám se érhetsz- fenyegetőzik, nem tudom komolyan venni a szavait, elmosolyodom rajta. Dühösen pillant vissza rám.

 - Oké főnök!- egyezem bele, de csak mert ha tovább néz rám így, akkor újból bele akarok majd jutni a feszes kis seggébe. És valójában mielőtt visszajutunk a hajóra valamilyen módon ezt meg is teszem. A nyelvemet kibaszottul a legmélyebbre temetem az édes, elhasznált lyukában és felnyalom a sebeit, az ízével együtt. A hajón próbálja titkolni az illatát, de nem érzi, úgy ahogyan én vagy a többi alfa. Még sohasem volt ilyen erőteljes az illata. Énekel arról, hogy mit műveltünk és a többiek szinte szagolni sem bírják. Én pedig ősi módon, de igazán büszke leszek magamra. Jó ötlet volt a hasába masszírozni a magomat.

- Most , hogy kiélveztétek a nászotokat összpontosítsunk arra amiért ide jöttünk- közel sem éltem még ki a nászomat, Sabo! Dühös vagyok, de Ray mellett én pedig össze kell, hogy szedjem magam. Ekkor jön hozzám oda a kapitány és gratulál, amivel nem is volna baj míg nem mond valamit az omegám hallása alatti hangon. „A többit sem fogod megállni, maximum egy hét.” Emiatt kibaszottul szörnynek érzem magamat. Ez nem igaz. Ki fogjuk bírni és akkor lesz gyerekünk, amikor úgy szeretnénk és van is rá jó időzítésünk.

Két nap alatt értük el a király területét. A meredek szikla falná kötöttünk ki Ami biztos menedéket nyújtott a királyi sereg szeme elől. A rendes kikötőben nyilván nem állhatunk meg még úgyse, ha levettük volna a kalóz jelképünket. Tüzetesen végignézték volna a hajónkat és rögtön lebuktunk volna.

Ray éppen rongyokba öltözteti magát minden rosszallásom ellenére. Ez a ruha nem illik hozzá, nem is takar eleget és nem fogják benne tisztelni sem. Minden zavar benne. Ráadásul az ilyen láncok a páratlan omegákhoz járnak. Ő az én omegám. Corcus kopog be az ajtón, érzem az illatát. Nemsokára pedig már beszélni is szeretne vele, ráadásul az omegámmal közös szobámban állva.

- Magunkra hagynál? – Ray kérdezi meg. Mostanában eléggé feszült vagyok, de Corcus kedves ember, így ezúttal egészen könnyen bólintok. Aztán kisétálok az ajtón és nos megállok ott. Az agyam valamiért azt hiszi Raynek bármikor baja lehet és folyamatosan figyelnem kell rá, bárkinél, bármikor. Lehunyom a szememet és próbálok nem annyira hallgatózni. Hülye nászúti késztetések! Vissza kell fognom magamat. Racionális ember vagyok. És a párom megérdemli. Mégis kiveszem az elhangzó foszlányokból a történetet. Végül bedugom a fejemet az ajtón és elámulva csak annyit mondok:

- Tehát helytálló a hercegnő megnevezés- jár nekünk ez a mondat utáni nevetés.

***

Már mióta itt szenvedünk az átkozott bejárat előtt és kezd egyre inkább frusztrálni ez az egész terv. Készen állok bármikor védeni a páromat, ha baj lenne ebből az egészből. A láncát fogva pillantok a szemeibe mire lágyan néz vissza rám. Minden rendben lesz. Ray hirtelen fordul el tőlem és mered a távolba, valamit hevesen nézve. Ahogyan felé fordítom a fejemet megpillantom az apját. Hát ez megalázó és kínos.

- Hozzám tartoznak

- Uram meghoztunk a foglyot.- mondja Sabo vigyázzba állva. Ez az egész nevetséges.

- Kövessenek! – Mintha lenne más választásunk...

- Mi a fenét műveltek itt?- az indulatos kérdéstől Ray apjára mordulok. Kihívásnak veszem és átveszem a szót. Én egy rátermett férfi vagyok, meg fogom védeni a hercegnőm összes átkozott tervét. Hogy aztán boldog, nyugodt élettel lehessen közös életünk és egynap családunk, ha ennek vége.

***

- Jól van! Jó fiúk vagytok. De ez így tényleg nem működik. Kéne valami más módszer.

- Talán vigyázhatna jobban a párjára és akkor nem kéne más módszer- nyugtatóként ölelem magamhoz Rayt. Feszült vagyok és azt akarom, hogy haladjon ez az egész.

- Te is tudod nagyon jól, hogy nem lehet, ha egyszer ilyen makacsok. Viszont megértem, hogy feszült vagy, én értem meg a legjobban. Mindannyian azok vagyunk. Jó alfa vagy. Tisztellek azért, hogy vigyázol Rayre- a feszültség lassan eloszlik körülöttünk. Beszívom Ray illatát, mire a hangja is felcsendül.

- Akkor mi a terv?- elmosolyodom a határozott irányításátvételen.

- Mindannyian bemegyünk a királyhoz és szépen családostul elbeszélgetünk vele- Többen is bólogatunk.

- A többiek kint maradnak, ha eldurvulna a helyzet- teszem hozzá.

- Te bejössz velünk igaz?

- Nem hagylak el hercegnő.

- És amúgy is nagy családi beszélgetésre lesz szükség, de figyelmeztetlek titeket, hosszú lesz. Ismerem a testvéremet. Egészen kiskora óta furcsa volt- megragad a fejemben egy gondolat.

- Pontosan mennyire is furcsa?

***

- Szóval azt állítod, hogy a királynak valamiféle alfa betegsége lehet egy traumatikus majdnem kötelék miatt? Amit fiatalon élt meg?

- Igen és ha ez tényleg így van, akkor tudok is segíteni. Valószínűleg Ray anyja volt az, akinek az illata a leginkább hasonlított a megszakadt kötelékre, így az ő megszállottja lett. Az elmélet azt is alátámasztaná miért erősen túlsúlyos a király, amikor ez különösen ritka kéne, hogy legyen. Viszont a hormonális megzavarodás okozhatja. Ha egy teljes történetet kéne megtippelnem szerintem fiatalon találkozott egy hőségben lévő érettebb omegával és annak valakije a kötődés folyamata során lerángatta róla. Az agya pedig elfelejtette a helyzetet, de később felszínre tört a félig kiforrottság miatt.

- És mit akarsz vele tenni?- ezúttal Sabo szól közbe.

- Nem szakítok meg köteléket, de tudok neki adni, olyan növényt, amitől rendbe jön az agya. Hormonkezelés, ha úgy tetszik.

- Nincs mit veszítenünk.

- De először anyát kéne kimenekíteni. Én nem...

- Anyád a királynál lesz, higgy nekem, fiam!

***

A díszes lakosztályba belépve félelem és erőszak szaga csapja meg az orrunkat. Ray apja megy előre, közvetlenül mögötte én. Az oldalamba Ray kapaszkodik, türelmetlenül próbál beljebb menni. Érzem az egyre erősödő pánikját. A luxus ágy a szoba közepén üresen fekszik, bevetetlenül. Ray apja hirtelen rohan a túloldalára.

- Úristen!- az alakja elveszik a nagy ágy mellett. Ray kirántja magát a kezeim közül és odarohan mellé...jük. Az omegámból hangos zokogás törik ki. Én magam is lesápadok. A párom anyja remegve kuporog a hideg földön. A ruhája szinte teljesen le van szaggatva. Ahol még rajta van vérfoltok borítják. Üres tekintettel bámul maga elé, remeg az egész teste. Ray kétségbeesetten zuhan a karjaiba.

- Anya! Anya! Kérlek nézz rám!- az apja lassan és kimért mozdulatokkal veti le a kabátját és teríti a párjára. Megsimogatom Ray hátát.

- Maradj itt, megkeresem a királyt. Mostanra elvadult állapotban lehet- ekkor átsiklik a tekintetem az apja felé- Vigyázz rájuk!- bólintva húzza magához közelebb a zokogó, megtört családját. Látom ahogyan a szeméből egy könnycsepp folyik ki. Ha velem jönne megölné a királyt. És még az sem biztos, hogy így nem fogjuk.

- Most végre pározni fogsz velem ribanc. Az enyém vagy. Érzem a szánalmas kis csapatokat, de az összeset megölöm. Kivéve a lányodat. Őt fel fogom csinálni. Pont, úgy mint téged. Mert az enyém vagy! Hűtlen ribanc- a szoba vége felé rohanok és behúzok egyet a rohadéknak. A nyakánál fogva lököm a falnak.

- Ray az enyém! – a hangom inkább egy állat üvöltésének hangzik. A rohadék visszatámad és elvadultan tép ki egy darabot a karmaival a kezemből. Felüvöltök és a falba verem kétszer is a fejét. Megreccsen a koponyája, a feromonok mindenfelé szállnak körülöttünk. Túltelítik a szobát. És akkor megérzek egy ismerős illatot. Bassza meg, nem mehet most hőségbe... Az övem alá nyúlok és a rohadék szájába nyomom a növényt, talán a kelleténél nagyobb adagot is. Mire teli torokból üvölt felt és nagyot koppan a fapadlón. Kérlek legyen minden rendben...

 

 

 

 

 

 

Már jócskán elhagytuk a falut, a parton sétálunk. Kitartóan fogja a kezem és húzz maga után oda amit elvileg annyira meg akar mutatni. 

 

- Sabo keresni fog minket. Sőt! Valószínűleg már egy órája azt teszi.- aggodalmaskodok hisz már régóta töltjük kettesben az itt töltött időt.

 

- Nem, ne aggódj! Beavattam a terveimbe. Ez a nap a miénk, de visszamehetünk, ha szeretnéd. " mintha enyhe csipkelődést éreznék a hangjában"

- Ha már eddig elgyalogoltattál nehogy azt hidd, hogy visszafordulok! Mi a fenét akarsz te a tengerparton mutatni, amit eddig még nem láttam? – szikla felé kezd el terelni.

 

- Ez aztán kurva szép szikla, ig... Te meg mi az óriás rákot csinálsz?!- rivallok rá mérgesen a szikla tetejéről, ahova feldobott akár egy krumplis zsákot. Majd könnyedséggel ugrik fel hozzám és lesegít a túloldalon.

 

- Bassza meg, téged megsütött a nap-  nevet majd lehajol hozzám, hogy megcsókoljon.

 

- Nyugi! Most csukd be a szemedet- morcosan , de eleget teszek a kérésének ő pedig felkap és  a karjaiban visz tovább. Pár perc elteltével engedi  csak , hogy kinyissam újra a szemeimet. Ami a szemeim elé  tárul, az valami hihetetlen. Amikor pár éve megettem ezt az átkozott gyümölcsöt nem gondoltam volna, hogy valaha ismét úgy tudok kapcsolódni a vízhez, mint gyermekkoromban. A barlangban lévő víz lilásan fénylett , meleget árasztott és még az illata is édeskés volt. Mindenben az ellentéte az óceánnal. 

- Abban reménykedtem, hogy itt talán majd újra tudsz úszn-  szinte ráugrok és könnyes szemekkel átölelem. Az én alfám egyszerűen tökéletes. 

- Ha kell itt könnyedén fent is tartalak a vízen...

 

- Nem, nem, ez tökéletes. De nem hoztunk több ruhát, mi a fenében úszunk? - vigyorog miközben kezd megválni a felsőjétől.

 

- Mit gondolsz miben?

 

- Szent tenger- kissé zavarba hozz, főleg mikor megfogja a kezeimet és csupasz mellkasára helyezi. Érzem  a szívverését, bőre melegét, puha tapintását. Mosoly kúszik az ajkaimra miközben kissé felpipiskedek hozzá, hogy közelebb legyen az arcom az arcához.

 

- Az alsónadrágodat gondolom azért nem veszed le, hiszen mindig olyan jól viselkedsz " megragadja a derekamat és jobban magához húzz"

 

- És mi lenne kedvesem, ha leveszem? Hiszen csak úszunk. És amúgy sem akarhatom, hogy vizes alsóval kelljen visszamennem vagy éppen anélkül. Majd elfordulsz míg bemegyek a vízbe.- halkan felnevetek majd odahajolva az ajkaihoz csókot lopok. Nem ellenkezik sőt jobban ölel. Nem tudom, hogy az ösztönök vagy szimplán a vágy az ami mindkettőnket most átjár, de eszünk ágában se volt megválni  a másiktól. Még a ruha levétel közben se. Mohón faljuk a másik ajkát. Mintha nem lenne holnap. Mintha ez lenne az utolsó együtt töltött időnk. És ebben van valami, ha eljutunk anyámhoz kemény harcok elé nézünk. Lehet , hogy sokan meghalnak. Lehet , hogy valamelyikünk nem éli túl. Lehet, hogy a király megszerez végül engem is. Lehet, hogy  a közös történetünk véget ér. Mégis most ennek a csodás pillanatnak akarom szentelni minden figyelmemet. Az ő illatát, melegségét, kedvességét akarom. Azt akarom, hogy örökké így legyünk, egymás karjaiban. 

Dawn felkap és lassan besétál velem az egyik " medencébe" kissé belekapok a körmeimmel a vállába. A félelem kissé átjárja  a testem. Nem az érintése vagy a csókja miatt, hanem azért mert nem tudom mit tartogat számomra ez a misztikus víz. Elsüllyedek-e ebben is mint az óceánban akár egy kalapács vagy könnyedséggel tudok benne lubickolni? Dawn érzi a feszültségemet ezért két csók között nyögi:

 

- Nyugodj meg! Itt vagyok a vizek istene mellettem nem bánthat." cirógatja a hátam kezével pedig egyre mélyebbre vándorol, hogy a fenekemet is felfedezze.  Halk sóhajok hagyják el az ajkaimat majd igyekszek én is csak rá összpontosítani és csak  a teste felfedezésével elvóni a figyelmemet. A víz meleg , kellemesen meleg. Ellazítja a feszült testemet. Egymás simogatásával igyekszünk minél jobban megtapasztalni mi az ami örömet okoz a másiknak. Dawn kiül  a medence szélére én pedig a meleg vízben letérdelek előtte. Lassan lehúzom róla az utolsó ruhadarabot, ami elválaszt a farkától. Felnézek rá, ő is mélyen a szemembe néz. 

 

- Biztos vagy benne ? - kérdezi egyik kezével rásimítva az arcomra.

Belebújok az érintésébe.

 

- Szinte már megkérted a kezem , a következő lépés ennek bizonyul.- mosolyogtam rá kissé pajkosan. Halkan felnevet én pedig ráhajolok a tagjára és munkára látok.  

 

Egyik kezével megtámasztja magát a másikkal pedig továbbra is  a fejemet simogatja. Nem könnyű hisz hatalmas mérettel rendelkezik , de igyekszem az öklendezésmet elnyomni, hogy neki  minél nagyobb élményt tudjak adni. Amikor érzem a többszöri rángatózást a tagján tudom, hogy hamarosan eléri az élvezet gyönyörét. 

Dawn rászorít  a fejemre és mélyen a tagjára nyom. A nektár ami kitör belőle mélyen lefolyik a torkomon. Nagyon forró, sós, de mindezek ellenére jól esik. Hisz a párom örömének gyümölcse. 

Amikor szétválunk kissé mindketten lihegünk. Halk nevetést hagyja el mindkettőnk száját. Dawn behuppan mellém ismét  a vízbe és szorosan átölel. Szinte bele bújok az ölelésébe. Majd helyezkedni kezd, hogy minél kényelemesebb pozíciót tudjon nekem biztosítani. Bár a méretéből elnézve ez minden lesz nekem csak kényelmes nem. Legalább is az első alkalmak míg alkalmazkodni tudok hozzá. 

Feszít, baromira feszít. Érzi , hogy nem tudok ellazulni ezért neki esik a nyakamnak, hogy enyhítse a feszültséget bennem.  Igyekszek ellazulni, de  nem megy egészen addig a pontig, amíg az egyik bökésével el nem éri azt a pontot ami teljesen átbillenti a kellemetlen görcsölő feszítő érzést, egy kellemes bizsergető öröm kiáltásba. Dawn elvigyorodik miközben  a fülembe suttogja.

- Meg van! " ráharap a fülcimpámra én pedig hangosan nyögök minden egyes intenzívebb lökésénél.

 

- Dawn ééé-én nem bírom sokáig. - nyögöm neki kétségbeesve.

 

- Bírd ki még egy kicsit szépségem.- válaszolja és most már ő is a  végkifejletségre összpontosít.

Pár perc múlva mindketten a csúcsra törünk. Dawn kirántva belőlem  a tagját mellkasomra élvez én pedig követve őt az övére. Hangosan lihegünk. Még mindig az ölében ülve egymást átkarolva. Egyik kezével a hátamat cirógatja.

 

- Köszönöm , ez valami mesés volt hercegnő. " suttogja lágyan a fülembe"

 

A hercegnő megjegyzésre összeszedem magam és erősen homlokon pöccintem, amire felszisszen.

 

- Áuv! Ezt miért kaptam?

 

Felhúzom az egyik szemöldökömet morcosan.

 

- Még egy ilyen és 5 évig hozzám se érhetsz.- " fenyegetőzök"

 

- Oké főnök!- feleli játékosan .

 

***

 A hajóra úgy tértünk vissza, mintha semmi se történt volna, de a kötődési illatunkat már nem tudtuk elrejteni. Szinte az egész legénység befogta az orrát mikor megérezte. Sabo is csak a fejét a csóválta.

 

- Most , hogy kiélveztétek a nászotokat összpontosítsunk arra amiért ide jöttünk.

Zavartam vakartam a tarkómat és Dawn is mintha kissé zavarba jött volna, bár neki több oka volt , mert az öreg kapitánya vidáman hátba verte mondván szép volt fiam.

 

Két nap alatt értük el  a király területét. A meredek szikla falná kötöttünk ki  Ami biztos menedéket nyújtott  a királyi sereg szeme elől. A rendes kikötőben nyilván nem állhatunk meg még úgyse, ha levettük volna a kalóz jelképünket. Tüzetesen végignézték volna a hajónkat és rögtön lebuktunk volna. 

Magamra kaptam kis szakadt köpönyegemet, pár láncot is hozzá, hogy csak teljes legyen a rabszolga szettem. Kopogásra figyelek fel. Dawn aki az ágyon ül és nem túl boldog arckifejezéssel figyeli az új ruhámat ő is ajtó felé fordítja  a tekintetét. Corcus áll az ajtóban. Kedves öreg mosolyával.

 

- Beszélhetünk? - kérdezi én pedig meglepődve pillantok rá. Dawnra fordítom a tekintetemet.

 

- Magunkra hagynál? - kérdezem ő pedig bólint és távozás előtt odajön hozzám és megcsókol. Majd gondosan becsukja maga mögött az ajtót.

 

Corsus felé fordulok.

 

- Van valami , amit az anyád megtiltott, hogy elmondjuk neked, de mivel már úgyis találkoztál vele úgy gondolom nincs értelme tovább titkolni.

 

Csak pislogni tudtam rá.

 

- Minden amit tudsz a szüleid történetéről hazugság. Roger parancsára kellett ezzel a mesével hitegetnünk téged. 

 

- A szüleid szerették egymást. Köztük is ugyan úgy megvolt a kötődés , mint közted és Dawn között, de Dailosz király természetesen mindent tönkre tett. Amikor Roger kétszer is kihúzta a kövér seggét  a bajból, akkor döntötte el, hogy megszerzi magának, de addigra Roger már terhes volt veled. Dailosz mindent elkövetett, hogy Rogernek vetélése legyen. Egyszer megmérgezte, egyszer pedig hason lőtte. Apád persze erről nem tudod, mert akkoriban Roger mindent elkövetett, hogy ez ne tudódjon ki. Hisz Dailosz és az apád testvérek.

 

- Mi várj! Lehetetlen. A kövér segg király, apa pedig csak egy katona.

 

- Dailosz megfosztotta a rangjától. Az apjuknak elkotyogta, hogy törvénytelen nászra lépet egy kalózzal, amiből egy  korcs született ezzel bemocskolva a királyi vérüket. 

 

- Roger , hogy megvédjen mindkettőtöket úgy döntött megszakítja a kötelékét. Ez erős fizikai fájdalmakkal jár. Beteggé is tesz. Ezért is olyan rossz az állóképessége már.  Roger jó anya és pár.  Egy erős kalóz, aki nem ismer lehetetlent.

Pár percig emésztem a szavait majd átölelem.

 

- Köszönöm , hogy elmondtad. " viszonozza az ölelésemet, megsimogatja a fejemet és távozik.

Dawn dugja be  a fejét az ajtón.

 

- Tehát helytálló a hercegnő megnevezés.- vigyorog rám én pedig a szemeimet forgatva fejbe dobom az egyik tőle kapott párnával. Játékosan még el is terül a földön, mint egy elesett katona. Idióta! Kuncogok magamban.

 

***

 

Partra szállunk. Én, Dawn, Sabo, Corcus.  A láncom végét  Dawn  fogja. Corcus és Sabo pedig puskával felfegyverkezve masíroztak mellettünk. Irány a palota.

A bejárat előtt nem voltunk teljesen meggyőzőek, mert már vagy egy órája faggattak minket miféle hülye játékot űzünk. Már azt hittem feladjuk, mert ebből már nem jövünk ki jól, amikor az apám alakjára lettem figyelmes, aki szintén észrevett fejét pedig az egyik kezébe temette. 

- Hozzám tartoznak.- lép oda utalva Dawn kis csapatára. Az említettek is meglepődtek a segítségen, de végül hálistennek kapcsoltak.

- Uram meghoztunk a foglyot.- mondja Sabo vigyázzba állva. Én majdnem elnevettem magam apám arckifejezést látva.

- Kövessenek! - int kis csapatunk pedig szó fogadva követi. Egészen az irodájáig ahol becsukva az ajtót jogosan rákérdez.

- Mi a fenét műveltek itt ? " néz végig rajtunk szigorú tekintettel. Már kezdenék magyarázkodni, de Dawn átveszi  a szót és meglepően beavatja mindenbe.

 

 

 

- Ez csak bemelegítés volt, eljön majd az a nap is-mormolom a fülébe. Ő pedig egyre jobban elálmosodik. Hozzá dörgölöm az arcomat az övéhez és a hajába csókolok.

- Aludj jól! - suttogom neki.

***

Noha látom Rayen, hogy úgy érzi millió információt kap most rólam, valójában hibásnak érzem magamat valami miatt mióta kikötöttünk. Nem beszéltem neki eleget magamról, nem beszéltünk eleget rólunk, szinte csak húzom magam után őt, mindig. Szeretném most míg itt vagyunk hagyni, hogy egy kicsit maga fedezhesse fel a dolgokat, de a sors ezt nem akarja hagyni. Sőt a sors valahol egy büdös kurva. Ami mindent egy pillanat alatt megsemmisít. A földbe gyökerezteti a lábaimat és csak távolról hallom Ray hangját. Fel sem fogom mit mond, az érzékeimet egy régi szag emészti fel, ami azt hittem már csak az álmaimban kísért. Julian. Az én Julianem, aki most már egy hintóból száll ki. Nemes ruhákkal és egy gyermeket hordva a méhében. Minden, olyan dologgal, amit én soha nem tudtam volna megadni neki. Most pedig megkapta. Vajon boldog? Jó alfája van? Mi történhetett vele?

- Minek álltál meg? – Ezt én magam is kérdezhettem volna. Nincs itt semmi keresnivalóm. Megragadom Ray kezét és magam után húzom. Ahogy a kínzó álomkép eltűnik a szemeim elől hirtelen szembesülök azzal mit műveltem. Hogyan rángattam egy szó nélkül arrébb őt, amikor szüksége lett volna a szavaimra. És hogyan árultam el azzal, hogy egy másik omega miatt fájdult meg a szívem. A világ legrosszabb alfája vagyok. Ez az egész kötelék közöttünk annyira hirtelen történt. És teljesen máshol vagyunk az életben. Nem álltunk rá készen és mégis, mégis így vagyunk. Minden racionalitás nélkül.

- A tied? – hallom meg az összetört hangot. De nem értem a szavait, nem tudom megvigasztalni. Az omegára céloz? A bukásomra? Mire? Mi az enyém?

- Mármint micsoda?

- Ne szórakozz! A gyerek, akit az az omega hordoz. Azért voltál ideges, mert felcsináltad és leléptél most meg nem akarsz szembenézni apai kötelességeiddel? – Ray kiabál velem. Nekem meg- bassza meg- levegőt kell vennem. Ez az egész egy őrület. A hajamba tépve figyelem őt. Hogy hihette ezt? Ennyire rosszul bánok vele? Ennyire nincs köztünk bizalom? Nem, ez őrültség. Csak a múlt dúlta fel a régi sebeket, az aggodalmat, a bizonytalanságot. Én jó alfa vagyok. Az omegám pedig csak megijedt.

- Teljesen félreérted- próbálom megnyugtatni őt.

- Akkor magyarázd meg! – Ray hangját két ital szagú fickó zavarja meg.

- Láttad a király szukáját, eszméletlen gyönyörű még így is, hogy kalóz. Azt pletykálják a palotában, hogy valami új szert fog kapni, ami beindítja a hőségét. Remélhetőleg a gyerek rá fog hasonlítani nem pedig a csúnyácska királyunkra - nevetnek fel a párom anyjáról beszélve.

- Bár én is szívesen leápolnám, biztos vagyok benne, hogy forró a puncija- hangoztatják és pont ezekért a szavakért fognak szüzen meghalni. Ha Ray nem lenne itt, csak én, akkor lehet, hogy az a nap pont a mai lett volna. A következő sorok után pedig már biztosan:

- Bár azt is beszélik már van egy kölyke, aki nem is egy másik kalóztól van. Gondolom ő is ilyen vonzó, ha igaz a szóbeszéd, hogy omega... uh képzeld csak el egyszerre megdöngetnénk őket, anya és gyereke együtt nyögnének- téli torokból kezdek morogni, ahogy a mocskos szájukra veszik a páromat. Soha nem érhetnek hozzá. Soha. Kurvára kikéne ezért tépnem a nyelvüket, de nem kelthetünk feltűnést, ha ki akarjuk szabadítani az anyját. A végén felismernének, még nagyobb hírünk menne. Érzem Ray feldúltságát és már előtte is elég feszült volt körülöttünk a levegő, úgyhogy ideje átölelnem. Bármennyire is fél vagy új ez az egész, ennyi elég ahhoz, hogy mindketten megnyugodjunk. A kötelék egyszerűen tényleg egy újabb szint. És erre most vigyázni kell.

- Tudod tényleg nem az enyém a gyerek- suttogom neki és érzem ahogy megfeszül a kezeim között, de nem húzódik el.

- Akkor mégis miért nézted úgy? Ha? - Ray hangja elcsuklik, nekem pedig megszakad a szívem.

- Ismerem az omegát.

- Honnan ismernéd, nem vagy nemes! Soha nem is dolgoztál erre, olyan helyen, ahol megismerhetted volna.

- Az árvaházból ismerem. Ott dolgozott és aztán a tengeri munka után ő volt a párom, akiről meséltem- fejezem be a mondatot, rendkívül nehezen. Közben pedig látom, ahogy a karjaim között megfordul az az apró test és egyenesen, szilárd tekintettel a szemembe néz.

- Mi történt köztetek? – látom, hogy feldúlt, de érdekli. Tudnia kell.

- Nem lehetett gyerekünk. Sőt, nem is tudott mellettem hőségbe menni. Egy ritka omega betegsége van, ami miatt csak az alfák nagyon kevés százalékával kompatibilis. Úgy egy közös év után derült ki, de már az árvaházban is barátok voltunk. A kapcsolatunk végül ráment a dologra, hiába akartuk, hogy ne így legyen. Én, csak nem hittem volna, hogy valaha így látom. Furcsa érzés volt, de közben örülök neki, megérdemli- csend áll be közénk. Mindketten a másikat nézzük, mintha megfejthetnénk mi jár egymás fejében.

- Én... sajnálom- azon nyomban szorosan átölelem Rayt.

- Css, semmi baj, régen volt. Régen volt. A múltban van- suttogom neki egészen közelről mielőtt megnyalom arcát. A másik arcának megnyalása különösen intim gesztus, csak a gyermekeinket vagy a párunkat szoktuk így vigasztalni. Pont ezért dobban meg a szívem, amikor Ray is ezt teszi velem.

***

A helyi legjobb árusok felé sétálunk, amikor közlöm Ray-vel hogy szeretnék venni neki valamit. Az arca pedig hirtelen igazán meglepett lesz.

- Ne-nekem? - dadogás bizonytanul, én pedig helyeselve húzom a portékások felé.

- Válassz valamit! – mondom neki hagyom, hogy maga döntsön. Végig figyelem, hogy miket néz, de igazán, csak egyszer áll meg egy párnaárusnál. Látom rajta mennyire vágyakozik utánuk, de mégsem vesz el egy díszes darabot sem. Hanem a következő árusnál választ magának egy apró kis üveggolyót benne a tengerrel. Noha szép darab, de pontosan ismerem az árát és a zsák, amit adtam neki, hogy költse el szinte bántatlanul kerül vissza a markomba.

- Nem- mondom neki- ne nézd az árát! – A párnaválasztás egy hatalmas kulturális dolog az omegák körében, a hőség idején illetve terhesség esetén a fészkelésnél, szülés előtt az omegák különösen szeretik magukat körbevenni párnákkal, hogy biztonságban érezzék magukat. Erre pedig a kereskedők is nagyon hamar rájöttek és a párnákat őrült árakon adják. Rengeteg szegényebb omega hiányolja a hőségei alatt őket. Még egy alfa mellett is. Ha visszaemlékszem Rayleighnek sem volt olyan sok a legutóbb. Odalépek a párnaárushoz és beszélni kezdek.

- Jó napot! Az omegámnak szeretnénk mondjuk három darab párnát, az arany megvan hozzá- mutatom fel neki, a kereskedő pedig izgatottan bólint. Magamhoz húzom az enyhén sokkos Rayt és mosolyogva bíztatom.

- Válassz! Megérdemled. Utána még elviszlek valahová.

- Ez egy kicsit korai, nem gondolod? - biccent a párnák felé én pedig felnevetek.

- Tudom mikor lesz, de hát olyan szépek! Csak nézd meg ezt- fogok rá arra, amit távolról láttam, hogy a leghosszabb ideig nézett.

- Szeretnéd igaz? Na gyerünk, válassz még kettőt!

***

Már majdnem ott vagyunk az utolsó állomásunkon, amikor Ray kissé aggódva szólal meg.

- Sabo keresni fog minket. Sőt! Valószínűleg már egy órája azt teszi.

- Nem, ne aggódj! Beavattam a terveimbe. Ez a nap a miénk, de visszamehetünk, ha szeretnéd.

- Ha már eddig elgyalogoltattál nehogy azt hidd, hogy visszafordulok! Mi a fenét akarsz te a tengerparton mutatni, amit eddig még nem láttam? – csak mosolyogva rázom a fejemet és balra felé irányítom egy sziklához.

- Ez aztán kurva szép szikla, ig... Te meg mi az óriás rákot csinálsz?!- kiállt fel ahogy feldobom a tetejére és egy könnyed lendülettel már ott is vagyok mellette és leszedem a szikláról.

- Bassza meg, téged megsütött a nap- nevetve megcsókolom.

- Nyugi! Most csukd be a szemedet- mondom neki, majd kivárom míg eltűnik az arcáról az a nagy szkeptikusság és menyasszonypózban felkapom, hogy végre megtudja miért is jöttünk egészen eddig. A szülőföldem legeldugottabb kincse egy a tengerpart sziklái között elrejtett barlangban található. Ahol a víz nem a tengerhez tartozik és forrón feltörik a mélyből. Lila és csillog, mint millió csillag. Ilyenkor este pedig mindennél szebb. Igazi varázslat. Illik az omegámhoz. Finom leteszem Rayt a talpaira és a fülébe súgom, hogy kinyithatja a szemét. És aztán látom, ahogy elakad a lélegzete. Én pedig izgatottan állok a helyemen, míg ki nem törik belőle a zokogás.

- Abban reménykedtem, hogy itt talán majd újra tudsz úszn- nem tudom befejezni a mondatot, mert az omega teste teljes erőből csapódik hozzám, ahogy boldogan sírva átölel.

- Ha kell itt könnyedén fent is tartalak a vízen- kezdenék neki, de megállít.

- Nem, nem, ez tökéletes. De nem hoztunk több ruhát, mi a fenében úszunk? - vigyorogva húzom fel a szemöldökömet, ahogy vetkőzni kezdek.

- Mit gondolsz miben?

- Szent tenger- mormolja az omegám, ahogy meglátja a meztelen felsőtestemet. Biztatóan a mellkasomra teszem kezét, hogy fedezzen csak fel. És noha szigorúan egy méterre áll tőlem így is hallom a heves szívverését, de aztán még közelebb lép és a mosolya teljesen mássá változik, huncutul flörtöl, főleg, amikor megszólal.

- Az alsónadrágodat gondolom azért nem veszed le, hiszen mindig olyan jól viselkedsz- megragadom a derekát és teljesen magamhoz húzom. Olyan kis rossz omegám van. Imádni való.

- És mi lenne kedvesem, ha leveszem? Hiszen csak úszunk. És amúgy sem akarhatom, hogy vizes alsóval kelljen visszamennem vagy éppen anélkül. Majd elfordulsz míg bemegyek a vízbe.