|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| oosakinana | 2011. 02. 27. 10:50:30 | #11769 |
Karakter: Griffin Llyord
Megjegyzés: (Angyal ördögömnek)
Látom, hogy nyitná a száját mondatára, ezért inkább gyorsan leülök mellé. Leveszem a kalapomat és vörös fejjel ülök szembe vele. Zavartan nézek körbe, hogy kik vannak itt.
- Ne aggódj édességem, mindenki hallotta – kényelmesen hátra dől, én meg nagyot sóhajtok. Jön a pincérnő. Leteszi Diabolus elé, amit rendelt, majd tőlem is felveszi, és már megy is tovább, bár kicsit megbámulom.
- Látom, még mindig nagyon élvezed, hogy zavarba hozol. – mondom neki eléggé durcásan.
- Ha a meztelen hasidról nyalhatnám le a csoki öntetet, azt jobban élvezném –mondja lágy hangon, majd úgy végig nyal a kanalán, hogy kicsit összerezzenek. Túlságosan is vadító. Ez így nem lesz jó. Mi ez a furcsa érzés, ami bennem van? A pincérnő nem sokkal később ki is hozza a kajámat végre. Kipakolja elém, majd rám néz. Elkezdünk kicsit beszélgetni és érzem, hogy ágyba tudnám simán vinni, de ekkor zavarótényezőm morog egyet, mire a csajszi el is megy.
- Féltékeny típus vagyok – válaszolja. Kit érdekel egyáltalán? Nem vagyunk együtt. Még az kéne, hogy vele együtt legyek.
- Van, aki ennek nem örül – mondom neki, mert egyáltalán nem örülök neki. Belesimít hajába, majd egy gombot kigombol felsőjén, mire félénken végig pillantok mellkasán, amennyit látok. Összekulcsolja kezeit, majd ráhajtja állát és úgy figyel engem, ahogy eszegetek.
- Tudom, hogy annak jobban örülnél, ha most felpakolnának az asztalra, és vadul beléd vezetnem a farkamat, igaz kicsi édességem? – szavaira félre nyelek és elkezdek köhögni. Majdnem megfulladok. Ez a hülye, hogy mer ilyeneket bevágni. Italomért nyúlok, ami kicsit csillapítja köhögésemet, majd szúrós szemekkel nézek rá.
- Ne haragudj, én nem vagyok meleg – mondom komolyan. - Szóval nem hiszem, hogy élvezném – teszem hozzá kicsit bizonytalanul, mert mostanában vele kapcsolatosan még én is meglepődök saját magamon, hogy miket érzek és gondolok.
- Ha még ki se próbáltad, akkor honnan tudod, hogy nem élveznéd? – teszi fel a kérdést, amire akaratlanul is, de elkezdek gondolkozni. Nem tudom magam elképzelni egy pasival és valahogy nem is akarom elképzelni magamat velük. Tökéletesek a csajok.
- Hagyjuk kérlek a témát – mondom halkan és próbálom terelni a témát.
- És édes Griffin mi jót csinálsz, ha nem a kis pocidat tömöd? – kérdezi mosolyogva, és megissza a kávéját.
- Lovas oktató vagyok – válaszolom lelkesen, mert nagyon imádok a lovakkal foglalkozni így nincs ellenemre a meló. - És te mit csinálsz, ha nem fiúkat dobsz fel az asztalra? – vágok vissza, amire látom, elvigyorodik. Szóval tetszik neki, hogy én is tudok egy kicsit, ha akarok.
- Teszek, veszek, vállalkozok – válaszolja tömören, de nekem nem tetszik a válasza. Mintha nem ez lenne az igazság. Arcát fürkészem, végül inkább harmadik sütimnek látok neki.
Megcsörren a telefonja. Felveszi és elkezd beszélgetni. Én addig nyugodtan megeszem a sütikémet. Nagyon ínycsiklandozó és ízletes. Egyszer csak abba hagyja a telefonálást és levágja a papírpénzt az asztalra.
- Remélem még találkozni fogunk édességem. – felém nyújtja a kezét, mire megfogom és elkezdem kicsit égetni a kezét erőmmel, de nem reagál rá semmit. Megijedek és kirántom a kezemet..
- Ez lehetetlen... – mondom halkan és nyakláncomat fogom meg.
Tenyerét kezdem el figyelni, ami elkezd gyógyulni. Fel sem szisszent meg semmi. Ezt nem hiszem el. Mi ő? Honnan jött? Az én kezem is vörös, de már hozzá vagyok szokva. Megijedek tőle és remegek is kicsit. Soha senki nem bírta még ki ezt a fajta kézfogásomat.
- Kicsi édességem semmi sem lehetetlen. Ezt szerintem te nagyon jól tudod – elkapja a kezemet és magához ránt, mire az egész testemben beindul a védekező mechanizmus és felforrósodik test hőm a tűztől. Egy puszit ad a kezemre, ahol a piros folt van. Egyből begyógyul és már én sem vagyok olyan meleg. Még is ki ő és mit csinált? Kirántom a kezemet.
- Mi vagy te? – kérdezem kicsit félénken és a mellkasomhoz szorítom a kezemet.
- Aki megvesz érted, és tetszik, hogy ilyen tüzes hatással vagyok rád – vigyorodik el. - Még találkozunk édességem. Ezt garantálom – megnyalja ajkait. Ott hagy. Elvörösödve és döbbenten állok ott, ahol hagyott.
Kifizetem, amit fogyasztottam, majd elindulok a lovas pályára vissza, miközben folyamatosan csak Diabolus jár a fejembe.
~*~
Másnap dél körül nem megyek a cukrászdába. Elegem van abból a kéjsóvárból és állandóan olyan, mintha meg akarna környékezni. Inkább csak lovamon ülve kezdek el kicsit ügetni meg vágtázni, hogy végre megmozgassam lovamat és ne csak léptekbe menjen, hanem normálisan is.
Egyszer csak egy alak sétál be a lovardába én meg nem látom tisztán ki is akar lenni, de amikor közelebb jön Diabolust látom meg.
- Szia, édességem. Máson nem akarsz lovagolni? – mondja vigyorogva, amitpl egyből vörösbe kúszik fel az arcom.
- Igazán befejezhetnéd. – szólok rá a lovon ülve, aki nyugtalan a közelébe. Nem csodálom én is az vagyok.
- Nyaj ne légy már ilyen kis durci murci. – szítja még mindig a tüzet. – Nem jöttél el a találkahelyünkre így kénytelen voltam én eljönni hozzád. – mondja, úgy mintha már együtt lennénk és éppen cserbenhagytam.
- Figyu. Nem járunk. Nincs egymáshoz semmi közünk így nem kell mindig ott lennem, ahol te vagy. – vágom rá komolyan és látom, hogy ez a hangnem mintha neki sem tetszene.
- Honnan veszed? Mondtam, hogy féltékeny típus vagyok és tudni akarok minden lépésedről. – mondja ő is komolyan, amivel megrémiszt, de a lovam is felágaskodik. Mi lehet ez a csávó? Ez nekem nagyon gyanús.
- Én meg mondtam semmi közöd hozzám. – mondom még mindig komolyan, majd megfogom és elvágtatok onnan a lovammal.
Ahogy vágtatok egyszer csak megjelenik előttünk és látom, hogy nem boldog, de olyan hirtelen jelenik meg, hogy a lovam lelök a hátáról én meg elég nagy puffanással érek földet, majd mérgesen nézek rá.
- Mit akarsz tőlem? – kérem számon, mert már nagyon érdekelne, hogy mit szeretne elérni velem. Hagyjon, már inkább békén nem vagyok én buzi, hogy a fiúkat szeressem.
- Kis muffinom. Te az enyém vagy. – mondja vigyorogva. – akár mennyire nem akarod, akkor is az vagy.
- Szóval nem is hagyod, hogy beleszóljak? – kérdezem.
- Eltaláltad. – elvigyorodik egyre jobban. – látom felfogtad, kis cukor mázam. – utálom a becézéseket, mert csak zavarba jövök tőle. Felállok, majd szembe állok vele.
- És ha azt mondom, hogy szó sem lehet róla? Hogy engem nem érdekelsz? – teszem fel a kérdést, mire a fához szorít, majd egyből ajkaimra tapad. Undorodom tőle és azt akarom, hagyjon békén. Megpróbálok ellökni, de nem sikerül csak annyit érek el vele, hogy jobban a fához szorít és megérzem farkát is. Akaratlanul, de felnyögök a csókba. Ez képtelenség. Hogy tud belőlem ilyeneket kiváltani. Pedig ő egy pasi.
Végül nem tudom mi lesz velem,d e megadom magam. viszonzom a csókot és már egyáltalán nem akarok ellenkezni. Olyan jó érzés. Mintha végig is erre vágytam volna, hogy ő engem birtokba vegyen és csókoljon, ahogy csak tud.
Megijedek még a saját gondolataimtól is. Végül ajkaival eltávolodik tőlem kicsit én meg kipirult arccal bámulok szemeibe.
- Na végre cukorkám. Rájöttél hova való vagy. – válaszolja, majd ajkaimra tapad megint, amit most egyből viszonzok, mert egyszerűen vágyok édes ajkaira, amik enyémet falják.
|
| haaaani | 2011. 02. 23. 22:54:37 | #11638 |
 Karakter: Diabolus
Megjegyzés: (Édességemnek)
- Ha leveszed a ruháidat, akkor leülhetsz - válaszolom neki halálosan komolyan. Arca olyan, mintha egy paradicsom és egy rák párosodott volna, és az ő arc színe lenne a kis jövevény. Nagyon piros, és nagyon zavarban van.
- De... de... de... de - kezd el hebegni habogni, mint aki most tanul beszélni. Tuti, hogy mindjárt itt kap nekem szívrohamot, jobb, ha lenyugtatom.
- Nyugi, csak hülyéskedtem. Dobd le magad - mondom neki lazán, persze a vigyort le se tudnám törölni kicsi pofimról. Pirulgat még mindig, de azért csak ledobja magát. Végre. Félő lett volna, hogy a végén összeesik nekem. Apám....ez a kölyök tud valamit. Na már itt a pincérnő, akiről csak csöpögnek a dolgok. Bejön neki a fiú.
- Mit hozhatok uram? - teszi fel a kérdést a kis csaj. Persze mézesmázos kis nyávogós hangján.
- Szerintem egy szobát, ahol letudod teperni - válaszolok a srác helyett mosolyogva, és kezemen támasztom meg buksimat, hogy jobb belátást lássak a kis párocskára. Ezek összeillenek már mind a kettő full piros. Lassan a tűzoltókat kell hívnom.
- Csak a szokásosat kérem. Fánkot, Csokis Muffin-t, meg lekváros sütit egy kis tortával - látom a kis édes is nagyon édesszájú. Egyre jobban felkelti a figyelmemet ez a fiú. Csak jó ember lehet az olyan, aki imádja az édességeket.
- Látom, élvezed, hogy zavarba hozd az embereket - fordul felém. Élvezem, az biztos már félő, hogy lassan maszturbálni is fogok rá.
- Naná, hogy élvezem - vágom rá rögtön. - Ha már idejöttél, legalább had érezzem jól magam - teszem hozzá, és tovább eszikélem a finomságjaimat. Az én kis kincseim.
Egy ideje figyeli, ahogy az én kis szerelmeimet elpusztítom. Mindjárt összenyálazz mindent a kis srác. Élvezettel nyalok végig a sütim tetején, amire zavarba jön. Elfordulva keresi a menekvést. Kis édes.
Meghozzák a finomságjait, és megköszönve áll neki elfogyasztani.
- Látom nagyon élvezed - emelem ki a nagyon szót. - Mindent ennyire nagyon élvezel? - Istenem ez már megint vörös, mint a cékla. De aranyos, már nagyon is.
- Cs...csak az édességeket - válaszolja zavartan. Azt már észrevettem, hogy szereted kölyök. Remélem a sexet is ennyire szereti, és nagyon élvezi is.
- Mi a neved? - kérdezi meg. Tényleg még be sem mutatkoztunk egymásnak. Akkor itt az ideje, hogy a becses nevemet eláruljam. Közelebb hajolok hozzá. Finom illata van. - Neked csak sex isten - na jó majdnem ez a becses nevem. Ez a kölyök tuti, hogy beteg. A rák már elbújhatna előle. Visszadőlök helyemre, és úgy figyelem helyes kis pofiját. És, még jobban elvörösödik, ez már természet ellenes. Hangosan felnevetek. Én ezt nem bírom tovább.
- Látnod kéne magad. Amilyen vörös fejed van - szinte már kiabálom, és mindenki ránk figyel. Már nagyon zavarban van. Hihetetlen ez a kölyök.
- Jól van na, de fogd már be - szól rám, de nem tudom egyszerűen abbahagyni. - Amúgy Diabolus - nagy nehezen kinyögöm, igaz már fuldoklok a röhögéstől. - Téged, hogy hívhatlak édes? - vörös...vörösödik...már megint full vörös.
- Griffin - teljes mértékben illik hozzá ez a név. Bár nekem jobban bejönne, az édes, kis cukorfalatom. Kis csoki töltelékem, marcipán fiúcskám.
- Örülök a szerencsének. Feldobtad a napomat - mondom neki, miközben felállok. Még maradnék vele, kicsit szívhatnám a vérét, de sajnos nem tehetem. - Remélem máskor is találkozunk édességem - és siker, nagyon piros. Magára hagyva, az ajtón kilépve válok köddé.
Fekete pengéjű kardomat merítem meg egy démonom testében. Néha napján meg kell mutatnom milyen kegyetlen is vagyok. Kihúzva fegyveremet megnyalom pengémet. Kegyetlenül csillog íriszem. A félkegyelmű bocsánatért könyörög, bár semmi rosszat nem tett, csak én unatkoztam.
- Tűnj az utamból! - ujjaimat összecsettintve válik hamuvá teste. A hatalmas teremben lévők összerezzennek. Trónomra leülve az egyik démon lány rohan egy tálca édességgel. Tudják mivel lehet lenyugtatni. Már rá is vetem magam az édességekre, és persze a démon lovagok is ilyenkor mernek zaklatni. Pár bukott angyalom tekercseket hoznak, a támadásokról. Négy angyal esett el, miközben bukottaim ellen védték a halandókat. Remek. Ezt a csatát most én nyertem. Csalódottan sóhajtok fel mikor az utolsó falatot is bekapom. Hasam elégedetten felmorog. Úgy tele vagyok, mint a szemét. Nagy nehezen sikerül felállnom, és a hálómba indulok. Mindenki meghajol, ahogy eléjük érek. Ki is jár nekem a tisztelet. A hatalmas ajtót az örök kinyitják nekem, és én a kihalt folyosókon folytatom utamat.
Hatalmas kádamban játszok a habokkal, most körülbelül úgy érzem magam, mint egy öt éves kis gyerek. Sebaj, kell ilyennek is lenni.
Légy te, aki elárulsz.
Ismét hallom hangját. Emlékszem minden egyes másodpercre. Letaszított, és én engedtem, mert ezt kérte tőlem, és én hezitálás nélkül megtettem, mert szerettem őt, és talán még most is szeretem. Igen hiszek benne.
Bár annyi társamat, és halandót megöltem, hogy épp ésszel fel sem lehet fogni. Arcuk álmaimban kisértenek. Vajon mi ezzel a célja?
Mit akar ezzel elérni?
Azt mondta, hogy egyszer megfogom tudni.
Túlságosan félek a választól.
Félő, hogy lelkem egyszer tényleg sötét lesz, és soha nem léphetek a fény felé, és akkor örökre elfogok veszni.
Egy fekete ingben, és egy fekete nadrágban lépek be a kis cukrászdába. Kigombolom a felső két gombot az ingemen, amire hallom, hogy pár leányzónak a szíve gyorsabban ver. Nehogy a végén még szívrohamot kapjanak. Leülök az egyik asztalhoz, és a szöszi cicától kérek egy jó nagy adag jeges kávét. Kék szemeimmel pedig az ajtót kezdem el figyelni. A nyakamban lévő nyakláncot kezdem el birizgálni. Ideges lennék?
A fenébe az vagyok. Az ajtót figyelem továbbra is érdeklődve, és vágyakozva. Akkor vagyok ilyen izgatott, ha a finomságjaimat várom..., bár most is egy édességet várok. Egy nagyon piros édességet.
Az ajtó nyitódik, és meglátom a kis édességemet.
- Szia Édességem. Megint ide ülsz hozzám igaz? - hangom szinte ordibál, szegénykém fejéhez kap, és ahogy látom nagyon piros. Mintha lázas lenne., jahm tévedek csak zavarban van, mint mindig. Nagyon édes, talán desszert helyett őt fogom megenni. Már nyitnám a szám, hogy feltegyem ismét a kérdésemet, de villám gyorsan ül le mellém. Leveszi sapkáját, és az asztalra teszi, kócos haja körül öleli pirosban úszó arcát.
Barna szemei zavartan pislognak, miközben körül nézz.
- Ne aggódj édességem, mindenki hallotta - dőlők hátra elégedetten mosolyogva. A szőke cica már hozza a rendelésemet, és már rá is vetem magam. Édességemtől is felveszi a rendelését, és riszálva lelép végre.
- Látom még mindig nagyon élvezed, hogy zavarba hozol - kezd el durcázni a kis édes.
- Ha a meztelen hasidról nyalhatnám le a csoki öntetet azt jobban élvezném - mondom neki lágy hangon, miközben érzékien végig nyalok a kanalomon, összerezzen teste, és már szinte ég a zavartól. Pedig ő nem is csinál semmit. Imádok játszani ezzel a kölyökkel. A farkamat tenném rá, hogy még nem volt fiúval. Természetesen mindennek elfog jönni az ideje. Én kezeskedek róla. A pláza cica már jön is a tálcával, és lepakolja a sok nasit az asztalra. Látom valaki nagyon megéhezett. Épp flörtölni szeretne a kicsike, de én egy agresszív morgással jelzem, hogy ha lapos seggét nem tolja arrébb a sminkje nem rózsaszín lesz, hanem lillás-zöld. Duzzogva vágja hóna alá a tálcát, és már tipeg is. Nehogy még a démonjaim karmai közé kerüljön ez a kis fruska. Értetlenkedve pislog felém a kicsike.
- Féltékeny típus vagyok - válaszolok vigyorogva a fel nem tett kérdésére.
- Van, aki ennek nem örül - ohhh... látom nem tetszik neked, hogy féltékeny vagyok. Kis édes, hamarosan örülni fogsz neki, már szinte élni se fogsz tudni enélkül. Belesimítok hajamba, és még egy gombot kigombolok ingemen, félénk pillantásokkal nézz fel csak, de akkor is megnézi testemet. Összekulcsolom kezeimet, és ráhajtom az államat, úgy figyelem, ahogy majszol.
- Tudom, hogy annak jobban örülnél, ha most felpakolnának az asztalra, és vadul beléd vezetnem a farkamat, igaz kicsi édességem? - ártatlan arcot vágva figyelem, ahogy félre nyel, és köhögő rohamot kap. Szinte megfullad, és én már kezdem sajnálni, de az asztalon lévő üdítőt húzza meg. Lassan rendbe jön, és egy rideg pillantást küld felém. Talán kezdek túlzásokba esni.
- Ne haragudj, én nem vagyok meleg - arca komollyá válik. - Szóval nem hiszem, hogy élvezném - teszi hozzá kicsit bizonytalanul. Ajjaj...sejtettem, hogy hetero a srác. Bár ez nem nagyon tart vissza. Hiszen bármit megkaphatok, amit csak akarok hiszen, mégis csak én vagyok az ördög.
- Ha még ki se próbáltad akkor honnan tudod, hogy nem élveznéd? - teszem fel érdeklődve kérdésemet, leteszi a villáját a tányérjára, és látom, hogy elgondolkozik a kérdésemen. Hiszen igazam van. A nőket is kipróbáltam, és azt annyira nem élveztem, de persze a fiúkat sokkal jobban. Mindent ki kell próbálni az életben hiszem csak egyszer élünk.
- Hagyjuk kérlek a témát - halk hangjával próbálja a témát kerülni. Kis édes. Jól van befejezem egy olyan öt percre.
- És édes Griffin mi jót csinálsz, ha nem a kis pocidat tömöd? - kérdezek rá mosolyogva, miközben az utolsó korty kávét is kiiszom. Ez isteni volt, nem is ördögien fiincsii volt.
- Lovas oktató vagyok - válaszolja lelkesen. Látom a szemeiben, hogy szereti csinálni. Kevés az olyan ember, aki azt csinálja amit szeret. - És te mit csinálsz, ha nem fiúkat dobsz fel az asztalra? - ügyes volt kölyök, azért te is tudsz, ha akarsz. Vigyorogni kezdek. Okos kis kölyök. Bár a kérdésére nem mondhatóm azt, hogy én vagyok az ördög, szerintem örültnek nézne. Elég, ha csak sex mániás kanos dögnek nézz.
- Teszek, veszek, vállalkozok - válaszolok tömören. Jajam ölök, kínzok szadizom a népet. Arcomat fürkészi, mintha sejtené, hogy hazudok, de inkább leveszi rólam gyanakvó tekintetét, és a harmadik sütinek áll neki.
Megcsörren a telefon a zsebemben, és én felveszem. Idióta halandó készülék, de az emberek között, csak így tudok kommunikálni.
Felveszem a telefont, és kis édességemről le se veszem a tekintetem. Az egyik démonom van a vonal a másik oldalán. Vissza kell térnem a pokolba. Egy két lord fel akar ellenem lázadni. Kifogom őket nyírni. Leteszem a telefont, és visszacsúsztatom a zsebembe. A francba most itt kell hagynom a kicsikét. Az asztalra vágok egy papír pénzt.
- Remélem még találkozni fogunk édességem - nyújtom felé kezemet, amire ő is feláll, és belesimítja selymes mancsát tenyerembe. Ekkor valami történik, aminek nem szabadna. Tenyerem égni kezd, bár fájdalmat nem nagyon érzek. Ijedve húzza el kacsóját. - Ez lehetetlen... - suttogja, és a nyakláncához kap.
Tenyeremre pillantok, ami eléggé piros, olyan mint egy égési seb. Ő is ijedten figyeli tenyeremet, ami automatikusan begyógyul. Fájdalom nuku. Végig pillantok Griffinen, egész teste remeg, írisze ijedten csillog, tenyere, pedig piros. Tenyeremről le se veszi tekintetét, arc izmai megfeszülnek.
- Kicsi édességem semmi sem lehetetlen. Ezt szerintem te nagyon jól tudod - kapom el kezét, és közelebb rántom magamhoz teste reagál rám, és idáig érzem, hogy melegebb lesz. Tenyerét számhoz emelem, és apró puszit ejtek rá, a kis piros folt rögtön begyógyul, és teste se lángol már a hőtől. Normális lesz testhőmérséklete. Kirántja kezét fogásomból.
- Mi vagy te? - teszi fel félénken kérdését, és kezét mellkasához szorítja.
- Aki megvesz érted, és tetszik, hogy ilyen tüzes hatással vagyok rád - vigyorgok el ördögien. - Még találkozunk édességem. Ezt garantálom - megnyalom kéjesen ajkaimat, és kisétálok egyedül hagyva őt.
Nocsak erre még nem is gondoltam volna. Érdekes. Felettébb érdekes. Tetszik ez az újdonság.
Találkozni fogunk még édes.
|
| oosakinana | 2011. 02. 03. 21:07:06 | #11061 |
Karakter: Griffin Llyord
Megjegyzés: (Angyal ördögömnek)
Egy újabb nap. Kikelek az ágyból, majd felveszem a szokásos felszerelésemet, hogy a munkámba induljak. A hét minden napján reggeltől estig. Szeretem csinálni, csak néha már kicsit sok a nagy csomó szerencsétlen embert megtanítani, lovagolni.
Ma is kifogom a legszerencsétlenebb emberkét. Ilyenkor legjobban a lovakat sajnálom. Felül rá és megpróbálja elindítani, de mivel fél így a ló nem indul ez a jobbik eset, a rosszabbik, amikor vágtába kezd és szegény szerencsétlen meg sikítva engedi el a kantárt. Felszállok a biztonság kedvéért egy lóra én is, majd meg fogom a kantárt és már lassan indulunk is léptekbe körbe-körbe a karámban.
- És mondja, magának van felesége? – teszi fel egyből lényegre törően a nő, amire csak elkezdek nevetni, de rendesen zavarba is jövök, amitől megigazítom a kalapomat.
- Nincs, de egyelőre még nem is akarok magamnak. – mondom mosolyogva
- Kár pedig tudtam volna ajánlani a lányomat. Magához illene, mert ő is nagyon gyönyörű. – mondja egyből, amire csak a szememet forgatom, de legszívesebben röhögnék az egészen. Még szerencse, hogy nem magát ajánlotta, mert már olyanra is volt példa.
- Köszönöm az ajánlást asszonyom, de inkább nem szeretnék feleséget, meg majd szerzek magamnak. – mondom neki, mire egy ismerős hangot hallok meg.
- Griffin. – odakapom a fejemet és húgom az.
- Szia, Mary. Egy pillanat és megyek. – mondom, majd odaadom egy másik oktatónak a nőt, majd odavágtatok húgom hoz.
Lepattanok, a lóról odaadom az egyik csutakolós emberkének, majd megölelem húgomat.
- Jó újra látni. – mondom mosolyogva és még mindig ölelve, majd eltávolodok kicsit tőle. – Még is miért vagy itt? Mi szél hozott erre? – kérdezem mosolyogva és várva a válaszát.
- Csak nem baj, hogy az egy szem bátyámat meg akarom látogatni. – mondja csípősen.
- Dehogy baj. Örülök neked. – válaszolom mosolyogva, majd bemegyek az irodámba.
Leültetem és elkezdünk minden féléről beszélgetni. Annyira jól esik, hogy itt van velem és megint látom. 2 éve láttam őt utoljára, mert turnézni volt. Viszont minden nap beszélgettünk telefonom, ami még jobban esett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a kapcsolatunk, mikor mindketten elkezdjük élni az életünket.
Annyira elbeszélgetjük az időt, hogy neki már mennie is kell, mert van pár dolga, a városban, amit el kell intéznie. Nekem meg úgy is kaja szünetem van. Felállok a tárcámmal együtt és elmegyek kedvenc cukrászdába, ahol egy csomó finomságot lehet kapni.
Belépek és minden asztal teli van. Nyaaaa. Ne már nem szeretem, ha nincs egy asztalom és ráadásul mindegyik teli van. Kivéve egyet. Egy asztalnál csak egy férfi ül. Ahogy megnézem iszonyatosan szexin néz ki… de mikre nem gondolok én? Egy pasi nem lehet szexi. Egy nő igen, de egy pasi nem.
Ahogy végig nézem éden fekete haját gyönyörű szemébe is belenézve, valami furcsa érzés kerít hatalmába, amit megpróbálok elnyomni magamban. Nagy levegőt veszek, majd odamegyek a férfihoz.
- Ne haragudj, de mindenhol ülnek, és csak te vagy egyedül.... – szólítom meg, de eléggé zavarban vagyok, amire megigazítom a kalapomat. - És nem lenne gond, ha csatlakoznék? – nyögöm ki nehezen, iszonyatosan zavarban vagyok. Nem értem miért, hiszen ő csak egy férfi. Miért vagyok miatta ennyire zavarba? Ez annyira ciki és nem jó dolog, ha már pasik előtt is ennyire zavarban vagyok.
- Ha leveszed a ruháidat, akkor leülhetsz. – vágja hozzám olyan komolyan, hogy én szinte teljesen rák vörös leszek.
- De… de… de… de… - nem is tudok szóhoz jutni, csak hápogni, miközben alig tudom elrejteni magam a kalapommal.
- Nyugi, csak hülyéskedtem. Dobd le magad. – mondja vigyorogva. Tovább pirulok tőle, majd leülök és végül egy pincér jön oda hozzám.
- Mit hozhatok uram? – kérdezi mosolyogva és lerí róla, hogy bejövök neki és most flörtölni szeretne.
- Szerintem egy szobát, ahol le tudod teperni. – vágja rá mosolyogva a velem szembe ülő és a kezével támasztja ki a fejét, hogy minket figyeljen, mi fog kisülni a dologból. Bár a válaszra nem én vörösödök el, hanem a csaj is.
- Csak a szokásosat kérem. Fánkot, Csokis Muffin-t, meg lekváros sütit egy kis tortával. – mondom a rendelést, amit ír és szinte menekül tőlünk, majd ránézek.
- Látom, élvezed, hogy zavarba hozd az embereket. – mondom neki, majd leveszem a kalapomat és az asztalra teszem.
- Naná, hogy élvezem. – mondja vigyorogva, majd megint elkezd enni. – ha már idejöttél, legalább had érezzem jól magam. – mondja mosolyogva, majd tovább eszik.
Nem mondok, semmit inkább csak hallgatok és várom, hogy meghozzák a kajámat. Ő tovább eszik, amire nekem csak összefut a nyál a számban. Gondolom, ezt észreveszi, mert felveszi, rám néz és elkezdi lenyalni az édességet a süti tetejéről, mire csak elpirulok és a hajamat piszkálva inkább elfordulok, és a pincért nézem, ahogy kihozza nekem a kaját.
- Köszönöm. – köszönöm meg a kaját, majd végül elkezdem enni. Annyira jól esik és kiélvezem minden egyes falatját, amit csak tudok.
- Látom, nagyon élvezed. – nyomja meg a nagyon szót. – Mindent ennyire nagyon élezel? – kérdezi vigyorogva, amire megint csak elvörösödök teljesen.
- Cs… csak szeretem az édességeket. – vallom be neki, majd tovább eszek, végül eszembe jut valami. – Mi a neved? – kérdezem tőle és csak őt figyelem. Ördögi mosollyal az arcán előrébb hajol. Gondolom, titkos vagy nem tudom mi, ezért érdeklődve.
- Neked csak szex isten. – válaszolja, amitől megint teljesen elvörösödök. És egyből visszaülök a saját helyemre. Úr isten, hogy lehet valaki ilyen. Alig bírom takarni a vörösségemet. Nem sokkal később feltörő nevetését hallom, mire rá nézek. – Látnod kéne magad. Amilyen vörös fejed van. – mondja elég hangosan, ahhoz, hogy mindenki ránk figyeljen, amitől még vörösebb vagyok.
- Jól van na, de fogd már be. – szólok rá, mire csak tovább röhög, én meg tovább vörösödök.
- Amúgy Diabolus. – mondja, de még mindig alig bírja abba hagyni a nevetést. – Téged hogy hívhatlak édes? – kérdezi, amire már megint rendesen elvörösödök.
- Griffin. – válaszolom még mindig teljesen elvörösödve.
- Örülök a szerencsének. Feldobtad a napomat. – mondja és feláll, végül rám néz még mindig. – Remélem máskor is találkozunk, Édességem. – mondja, majd még utoljára sikerül teljesen zavarba hoznia, amitől a fejem is tiszta vörös.
Távozik, az ajtón én meg kicsit felengedek, majd a kalapommal kezdem legyezni magamat. Ez meredek volt véleményem szerint. Befejezem az evést, majd kifizetem a sütiket, végül visszamegyek a lovakhoz.
Felnyergelem a kedvenc lovamat, végül felpattanva rá megyek vágtatok egyet a hatalmas legelőn, ami a lovardának van. Szeretek itt lenni és közben azon gondolkozok, hogy vajon az a fickó, miért volt olyan, meg egyáltalán, mi volt, azaz érzés bennem, amit éreztem, meg egyáltalán, minek pirultam én el annyiszor és annyira? Wááááááá. Elegem van. Nem akarok gondolkozni. Valahogy annyira fájdalmas.
~*~
Másnap már megint az oktatásnál vagyok. Egy újabb izgalmas lap, főleg, hogy most végre egy értelmes nőnek segítek, aki tud lovagolni és élezek vele beszélgetni is. Nagyon aranyos nő és esetleg vele el tudnám képzelni az életemet, csak annyi a hiba a dologban, hogy már van férje és nagyon szereti. Ennyi mázlim van.
Délben megint megéhezek és elmegyek a szokásos vendéglőmben, ahol annyi édes és finom enni valót lehet kapni. Megérkezek és bemegyek, mire egy ismerős és ördögi hang csapja meg a fülemet.
- Szia, Édességem. Megint ide ülsz hozzám igaz? – mondja szinte kiabálva a kérdést, amire én csak a fejemet fogom, és olyan vörös vagyok, hogy már tűzoltókat kéne hívni, nehogy felgyulladjak.
|
| haaaani | 2011. 02. 02. 21:38:34 | #11038 |
Karakter: Diabolus
Megjegyzés: (Édességemnek)
Légy, te aki elárulsz, és ellenem szegülsz.
Légy, te, aki fellázadsz ellenem.
Légy, te Diabolus, hiszen te szeretsz a legjobban, és te hiszel bennem a legjobban.
Légy, te a sötét, aki a fény ellen harcol.
Most is a menny határánál vagyok démonjaimmal, és a hős angyalokkal küzdök. Fehér ruhában áll, kék szemeiben fájdalom. De hiszen ő parancsolta ezt... akkor még is miért szomorú?
Hiszen ő akarta ezt.
Éles kardommal leszúrom az egyik angyalt, vért köhög a fehér kőre.
Kezei ökölbe szorulnak, és szempillái lecsukodnak.
Az ő parancsát teljesítem.
Hallom jó öreg Gábriel hangját, érkezik a többi angyallal. Túl erőben vannak. Szemeimet rá emelem, és csak biccent.... lehajtom fejemet...mikor felemelem szememből a kegyetlenség árad.
Fekete szárnyaimat kitárom, és a levegőbe emelkedek.
Közel repülök hozzá....
már szinte karnyújtásra....
Köztünk jelennek meg az arkangyalok kardot rántva. Testükkel védik Őt.
Aki, azt parancsolta, hogy öljem meg őket.
Hogy én legyek a gonosz.
Aki elhozza a sötétséget.
Vajon, mi célod van ezzel?
Hátrább repülök, mielőtt Gábriel szíven szúrna. Démonjaimnak intek, hogy itt az ideje visszavonulni, szó nélkül teljesítik parancsomat.
Hiszen ki merne nekem ellen állni? A pokol urának.
Senki.
Légy te, Diabolus.
Fejemben zakatolnak szavai. Lelkem beleremeg, hogy az elmúlt évszázadok, évezredekben mit tettem.
Még se került a sötét bugyrokba a lelkem. Hiszen az ő parancsát követem.
Mindenhol tűz, az ég sötét, akár démonaim lelke. Kastélyomhoz vezető úton mindenki térdre rogy mikor meglát. A hatalmas kaput, két démon nyitja ki, hogy belépjek otthonomba.
Démonok lesik szavaimat, de én csak rájuk morgok, és már iszkolnak is.
Hálómba indulok, lépteim zaját a szőnyeg elnyeri. A folyósokon lévő örök biccentenek. Belépek hatalmas hálúmba. Levetem magamról fekete köpenyemet, és a földre dobom. Hatalmas tükör előtt csodálom meg magamat.
Karomon még mindig ott van a tetoválás....
az utolsó bizonyíték, hogy egyszer angyal voltam.
Szekrényemhez lépek, és megfelelő ruházatot keresgélek. Egy bőr nadrág, és egy fekete mellém, és egy fekete póló. Feketén kívül mást nem hordok. Vicces lenne, ha fehérben rohangásznék.
Fürdőmbe lépek, ahol hatalmas kádamban gőzölög a meleg víz. Lépcsőn lelépdelve, merülök el a vízben.
A kristálytiszta víz, rögtön pirossá változik, eltüntetve testem minden pontjáról a vért.
Ismét az ő vérük.
Tisztán, és illatosan kimászok, és felveszem ruháimat. A szolgák már eltüntették köpenyemet. Könnyed mozdulattal tépem ki az ajtót, és haladok ismét végig a folyóson.
- Felmegyek - szólok oda az egyik őrnek, aki csak biccent.
Egy halk pukkanás, és csak füst marad utánam.
Erősen égeti a nap türkizkék szemeimet. Ember tömegek haladnak összevissza.
Régen őket védtem...
ma már azt sem tudom hány milliót öltem meg.
Megborzolom korom fekete hajamat, és zsebre teszem kezeimet.
Édesség hiányom van. Megveszek az édességért. Beleszimatolok a levegőbe talán valami finomat kiszagolok.
Hmmmm..... csokis fánk.
Nyaaaam...... túros pite.
A finom illatot követve, egy aranyos cukrászdához jutok. Kis teraszán, szerelmes párok eszegetik a finomságokat. Hasam nagy morgással jelzi, hogy neki ez a hely teljesen megfelel.
Belépve szinte megfagy a levegő minden szem rám szegeződik, és egy pincér nő szinte pirulva esik össze külsőmtől. Szexis mosoly jelenik meg arcomon, és már összerezzenek. Sajnálom őket, mert nem a nőkhöz vonzódok.
A hátsó boxba ülök, és már két pincér csaj szinte széttépik egymást, hogy ki jöjjön hozzám, hogy felvegye a rendelésemet.
A szőke csajszi nyert, aki pirulva, és vággyal teli szemekkel jön hozzám. Idáig hallom, hogy az izgalomtól szíve ezerszer gyorsabban ver a megszokottnál.
Már szólalna meg, de én megelőzöm.
- Egy túros pite, egy barackos fánk, egy szelet gyümölcstorta, egy vanília puding, és egy kakaó. Most azonnal, és csipked magad aranyom, mert nem kapsz borravalót - hangom szinte még a szart is belé fagyasztja. Szemei nagyra nyílnak, és már menekül is, hogy hozza a rendelésemet.
Idáig hallom, hogy kollégájának szid, mekkora egy faszkalap vagyok, de akkor is kurva dögös vagyok.
Tény,és való, hogy jól nézek.....ez nem vitás.
Pillanatok múlva meg is van a sok édességem. Rideg pillantásom helyett vágyakozóan nézek a kis finomságokra, remegő kézzel veszem kezembe a villát.
Első harapás....
…. a gyönyör megy végbe ízlelő bimbóimon. Szemeim megtelnek a boldogság könnyeitől.
Mennyei.
Isteni.
Ez az íz leírhatatlan. A külvilág le van szarva, csak én és a sütemények. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, mert a mennyekben járok. Az édességekkel teli mennyekben.
A szobámban lévő egyik szekrényem is tele van édességgel, démonjaim mindig hoznak nekem, ha az emberek világába járnak.
Iszonyatos haragra vagyok képes, ha nincs édesség a közelben mikor megkívánom.
- Elnézést - egy kellemes hangra leszek figyelmes, nagy nehezen leveszem tekintetem a tortáról, és a hang felé terelem íriszemet. Egy férfi áll előttem. Barna szemeivel találkozik íriszemmel, ami fokozatosan engem figyel, barna haja rakoncátlanul öleli körül markáns arcát. Fehér inge félig van begombolva, ami kis belátást enged izmos mellkasára. Fején egy cowboy kalap, ami aranyosan áll rajta. Tálcájáról finom illatok terjednek. Látom nem, csak én vagyok édességmániás.
- Ne haragudj, de mindenhol ülnek, és csak te vagy egyedül.... - megigazítja sapkáját, és látom, hogy zavarban van, de csak kinyögi mit akar. - És nem lenne gond, ha csatlakoznék? - nyögi ki nehezen. Kis aranyos zavarban van, mint az állat. Szeretem az olyan fiúkat, akiket könnyű zavarba hozni.
|
|
