-          Bocsánat, hogy megmerem szakítani ezt a bensõséges pillanatot – hallom meg Sensei rekedtes és furcsa hangját, ki épp most gyújtott rá és ment közelebb a földön fekvõ férfihoz – de még él.

Amikor elõször hozzáfúrja illatos tincseit a mellkasomhoz, és nyakamnál matat csak halkan tudom a nevén szólítani…

De…

Persze azért az a gondolat, hogy most részeg, és talán addig akarja inni a vérem, amíg teljesen szárazra nem facsar, megteszi nálam  a hatását, másodszori figyelmeztetésem sokkal erélyesebben cseng:

- Natsuno!

Cehh… Neki aztán beszélhetek…

Letépi a pólóm, és már mohón kortyolja is éltetõ nedvem, hajánál fogva rántom el azoktól a kis sebektõl, amiket kreált bõrömön.

- Hé – nézek mélyen a szemeibe - Nem. – Yuuki-kun rossz kisfiú ittasan… Erre majd sokkal jobban oda kell figyelnem.

Szerencsére bólint, aztán visszatér az általa okozott hegekhez, hogy nyálával gyógyítsa be õket, mielõtt még nyelvével elõzõ mohósága által lecsöppent vérem felszívását kezdené meg, sóhajtva hátrálok az ágy felé, majd dõlök végig rajta.

Forró nyelvének kis érintései iszonyatosan jól esnek, alig várom már azt, hogy a farkam is a szájába vegye.

- Sensei – szemembe nézve susog, megbabonázóak a pillantásai – mit szeretnél? – azt hittem tudja, hogy csakis õt akarom, komoly tekintettel görbítem be, majd egyenesítem ki pár ujjam, invitálom magamhoz közelebb. Remélem, érteni fogja a célzásom.

Igen... Érti, már kúszik is hozzám, hogy véres nyelvével végignyalhasson lassan, idegõrlõn a számon, hatalmas hévvel kapok ajkai felé, kezdem el õket szenvedélyesen a magamévá tenni.

Csak rá van szükségem, levegõt is hébe-hóba engedem, hogy vegyünk. Annyira felhúzott, hogy az elmondhatatlan. Kell, akarom mindenét. Az ismét vörössé vált arcát, sovány alakját, de legjobban most talán kis kezeit, amikkel nadrágon keresztül futtatja végig ujjait nadrágom dudorán, hogy miután kitapogatta, hol van bestiám, lehúzva nadrágom sliccét markolhasson rá.

Itt szakad el bennem a cérna, és fordítok kettõnk pozícióján, már õ van alattam, én téphetem róla a nadrágot.

- Ez így kész tortúra volt – aminek kifejezetten örülök, hogy nagyon gyorsan tanul, de… Úgy érzem, ha nem akarok kéjes kínokba beleõrülni, az irányítást meg kell tartanom magamnak.

Igen… Így már az alsója, és a nadrágja a szoba egyik sarkában, és nem illatos puha bõrét takarják el elõlem, ha ez lehetséges, akkor minden eddiginél nagyobb hévvel mászok ismét felé, hogy csókjaimmal boríthassam, a nyakár, a vállait, a hasát, meg úgy minden bõrnégyzetcentiméterét.

Soha nem akarom elengedi. Soha…

Merevedését lassan veszem a számba, és kezdem el kényeztetni, hogy megtoroljam elõbbi simogatását, de minden igyekezetem ellenére így is élvezi a dolgot, nyöszörög, és sóhajtozik, vagy épp legnagyobb büszkeségemre azt suttogja, hogy sensei.

Ösztönszerûen gyorsítok farka szívogatásának a tempóján, mialatt tûzforró bõrén nem egyszer végighúzogatom ujjaim, külön élvezet számomra, hogy a hajamba kapaszkodik még akkor is, ha két marékkal kitépett tincseim közül, amikor elérte a csúcsot. Ez most nem lényeg.

Mosolyogva nézem ködös szemeit, csókolom megint, feltett szándékom, hogy addig, amíg ennyire kába hatolok a testébe, az, hogy becsukja a szemeit valóságos sokk ként hat. 

- Na ne… Natsuno ilyet nem játszunk hallod?! Nyisd ki a szemeid! Hahó!! – rázogatom a vállait, de semmi nem hat rá, olyan mélyen alszik, mint egy hulla, hogy a fene egye meg, mérgesen megyek el egy hideg zuhanyt venni.

 ***

Használt, és vágyaim csillapodtak, de aztán visszafeküdtem mellé, és újra úgy álltam, mint a zászló, úgyhogy alig aludtam valamennyit az éjjel, most is lüktetõ merevedésem miatt csillagokat látva simogatom tincseit, oldalát. Ezt a bealvását még csúnyán meg fogja bánni.

Végre, mintha csak haragom érzékelné kel fel szemeit dörzsölve az uraság, mielõtt elmehetne mellõlem jelentem is ki neki, hogy maradsz, és húzom közelebb a testemhez.

Több piát nem fog kapni, ezt már most, amikor másik kezemmel is átölelem tudom.

- Lassan dél van – motyogja, egy kicsit még morcosabbá tesz azzal, hogy úgy tûnik, nem emlékszik a történtekre.

- Nem baj – morgom neki válaszul - Remélem irtózatos, és kegyetlen fejfájásod van – hintek csókot az ajkaira - Még ha könyörögsz, akkor sem fogsz kapni fejfájás csillapítót tõlem.

- Ööö… rendben – sóhajtja - De nem is fáj a fejem – ohh hogy a rohadt mákos formáját…

- Nincs igazság ezen a földön – nevetem el magam keserûségem miatt, mielõtt még gyönyörû, és most csodálkozástól tág szemeibe nézzek.

Ettõl persze a felismerés csillan meg bennük, egybõl bûnbánóan, zavart mosollyal kezd bocsánatkérésbe:

- Hoppá… hát izé… ööö bocsánat? – ezt legalábbis annak veszem.

Túl édes, nem lehet rá haragudni…

- Na igen hoppá – túrok hajamba - Egy biztos. Soha de soha többé nem iszol alkoholt szex elõtt. Nem tudom elhinni, hogy te pont a bealvós típus vagy! – ha olyan vadul folytatta volna, mint ahogy elkezdte, most teljesen elégedett lennék…

- Jól van, na… - vág vissza, úgyhogy mielõtt ajkaira tapadva teperném vadul magam alá állok fel az ágyról, és öltözök fel egy nagy nyújtózás után.

Nem bánthatom jelenleg. Jegyeket kell vennem a gépre…

Ahogy késsz vagyok, cigim is elõvenném, viszont drága idomított shikim meztelenül állja el elõlem a kifelé vezetõ utat.

A szemei biztos könnyesek, mert pulcsim nedves lett ott, ahol arcát hozzáfúrta, nevetve emelem feljebb kicsit a fejét, és hintek csókot az ajkaira:

-  Nyugi Nehogy elbõgd magad, csak két jegyet megyek venni. – igen… Két jegy. Utána visszatérek, és leverem rajta az estit, mielõtt még majd a repülõ mosdójában verném le rajta a dolgokat…

- Höh? – kérdez vissza értelmesen a szándékaimra, mosolyogva válaszolok neki:

- Tokióba – hiszen megbeszéltük, hogy ott is shikik fogunk irtani… Nem emlékszik már erre se???

Az arca alapján nem, vigyorogva szedem elõ közben megtalált cigim, és húzok ki belõle egy szálat.

Kifejezetten örülök annak, hogy a számba nem vettem be, attól a hévtõl, amivel Natsuno az ajkaimra tapadt, lehet, ketté is tört volna.

- Igyekszem. – duruzsolom neki, amikor elszakadunk egymástól.

Majd ahogy biccent, kezembe kapott halálrudam a számba áttéve avatom be abba, mihez tartsa magát a távollétemben:

- Addig várj rám itt, az ágyban. Le akarom verni rajtad a tegnapit. – szavaim, vagy talán mosolyom miatt nyel egyet, kuncogva hintek ajkaira még egy csókot, majd indulok el azzal a kölcsönautóval a közeli város felé, amit kaptam.

***

Büszkén lépek be hozzá, és jelentem ki neki, hogy holnap pontban délután egykor indul a gépünk.

Vagyis… Azt hittem, az ágyon fekszik, és neki mondok jó híreket, nem a takarója alá nyomott párnájának, morcosan kezdem el szólítgatni.

- Merre vagy?! – kérdem még mindig idegesen. – Azt hittem, megbeszéltük, hogy itt vársz rám… - hova a fenébe mehetett??!!

És úgy egyáltalán… Pont most dugja ki a lábát valamerre, amikor én akarom bedugni valamijét??!!

- Nem kellene mindenkit felverned az ordítozásoddal. – lép elõ a fürdõszobából, nagy levegõt veszek, majd fújom ki, örülök neki, hogy meglett, mielõtt a keresésére indultam volna, és még baja sem esett.

Az izgalmak miatt egy cigit is elõhalászok zsebembõl, hogy miután meggyújtom, az ablakhoz sétálva szívhassak belõle egy mély lélegzetnyit.

- Most komolyan… - olt tovább, miközben elém lép, a finom bõrén végigcsorduló vízcseppek így teljesen az arcomba, tekintetembe tolva – Nem hallottad, hogy jeleztem, a fürdõben vagyok?!

- Gyengébb a hallásom, mint egyeseknek. – állok fel, és vigyorgok rá teli pofával, miután kifújtam az ablakon még egy adag füstöt, valamint eloltottam cigarettám maradékát.

Gondolom, akkor azt is hallotta, hogy holnap délelõttig van csak idõnk már itt, a faluban szeretkezni.

Aztán… Mielõtt visszaszólhatna valamit szavaimra, forró csókunk közben hátráltatom el az ágyig, döntöm rá, hogy még mohóbban tudjam falni az ajkait, mialatt leszedem róla törölközõjét, és idegõrlõen lassan végigsimítom nedves oldalát, markolok rá félig merev farkára.

Annyira jó õt érezni…

- Mindjárt újra mocskossá teszlek, ha már ilyen szépen lemostad magad a tiszteletemre… - csócsálom meg a drága fülét, harapdálom, valamint csókolgatom nyakát, mellkasát is.

Lila szemei legnagyobb örömömre ismét vágytól ködösek, a bõre is tûz forró, úgyhogy egyre nagyobb mosollyal az arcomon kezdem el kényeztetni férfiasságát. Kényelmes, ráérõs mozdulatokkal, revansot akarok venni rajta tegnap esti bealvása miatt.

Gondoltam magamban, nem tehet mást, minthogy tûri, ha azt akarja, szeretkezzünk, ezért nem kicsit döbbenek meg attól, hogy elég felszólalással fordít öt, vagy talán tíz perc után a helyzetünkön, dönt maga alá, és izzó szemekkel felém mászva csókol meg vadul, szenvedélyesen.

Kezdem azt érezni, nem jó, ha vért kap, mert attól csak erõsebb lesz. Még a végén nem bírok majd vele…

Érzésemben egyre biztosabb vagyok, nadrágom is egy laza mozdulattal tépi le, hogy kiszabadíthassa farkamat.

Meglepettségem azonban eddig tart, kihasználva hevességét kezdem el birtoklón viszonozni a csókját, mialatt formás fenekébe marok.

Amikor megint azt nyögi, hogy sensei, magamra is húzom, hogy vele egyszerre sóhajthassak fel attól az élvezettõl, amit a forróságába süppedés okozott számunkra.

Már annyira hiányzott…

- Sensei… - nyögi újra vörös arccal, - Mi a fenét csinálsz? Ez így annyiraahh… - csípõmmel bíztatón lököm magam mélyebbre a testébe, azért nem tudta végigmondani azt, amit akart, vigyorogva vezetem a kezeim oldalára.

- Milyen? Furcsa? – vörösebbé vált arccal biccent, kihasználva zavarát ragadom meg erõsebben, és húzom feljebb, majd csúsztatom vissza tagomra a testét, hogy egyszerre nyögjünk fel, pihegve szólít ismét senseinek, és kér arra, ezt így ne csináljuk.

- Te tértél rá a következõ leckére. – morgom neki halkan – Most viseld a következményeit, és mozogj… - igen… Ettõl magához tér, és visszavágna valamivel, de mivel ismét segítek neki a megmozdulásban, a fenyegetése, amivel azt akarta közölni, mi lesz akkor, ha nem váltunk pózt nyögésbe fullad, fél kezemmel kuncogásom közben húzom le magamhoz, csókolom meg vadul, birtoklón.

Hamarosan pár noszogató lökésemnek hála a félénkségének teljesen annyi, sóhajtozva, nyögve tornázik rajtam, mialatt ujjaival cirógatja, és karmolássza mellkasom, és hasam, simogatom, csókolgatom ott, ahol csak érem addig, amíg nagy sóhajjal el nem érjük a beteljesedést.

Amikor remegésének hulláma csillapodik, hatalmas vigyorral fektetem magam mellé a fáradt Yuuki-chant, és dicsérem meg:

- Egyre jobb vagy.

Válaszként a szavaimra felém próbál csapni, de a fáradtság miatt a keze félúton megáll a levegõben, és közénk csapódik, kuncogva faggatom arról, akar-e fürödni.

***

- Sensei ez egy vécé… - nyafizza édesen, kuncogva jelentem ki neki, hogy pont tökéletes lesz számunkra.

- Éjjel nem volt elég? – próbálja elõlem elfordítani vörös arcát, mialatt még mindig az ajtó felé igyekszik tolni, nemlegesen rázom meg a fejem, majd ragadom meg állát, és húzom magamhoz, hogy egy édes csókot tudjak tõle lopni.

Belõle sose elég.

És… Vele ellentétben úgy gondolom, ezt a kis repülõutat a fõvárosig, és rokonaiig érdekes módon is el tudnánk tölteni. Sehol nem írják a szabályzatban, hogy sem, hogy kötelezõ egész úton a fenekünkön ülni.

- Különben is… - csúsztatom be az ujjaim a pólója alá, hogy egyik mellbimbójának morzsolgatásával csikarjak ki belõle érdekes hangokat – Úgy vélem, a napokban már aludtál eleget.

Egyszerûen nem hagyok lehetõséget neki a visszavágásra, újra csókolni kezdem, amikor megdobódik a repülõ valami örvény miatt, teljesen oda is szorítom a vécéfülke falának…

-         Õrülök neki – sóhajtja. – És… - bele szippant – Nyugodj, meg amint vége az itteni összes shikinek, folytatjuk a tanításodat is. Úgyhogy csak addig kell kibírnod nélkülem, és a farkam nélkül, amíg a városba nem érünk. Pár nap nem olyan sok – sikerült egy túl félelmetes mosolyt beprodukálnia.

-         Maga tényleg perverz Sensei – tized másodperc alatt vörösödöm el – De…A rokonaim elõtt … Annyira tiszteletlen nem lehet, hogy ott nyúljon hozzám.

-         Azt te csak hiszed – kuncogja. – Mindenhol, minden alkalmat meg fogok ragadni arra, hogy az ágyamba vigyelek egy vagy két elfelejthetetlen menetre. Arról nem is beszélve, hogy szeretkezni más helyeken is lehet, mint egy ágy – megpecsételve elõbbi kijelentését egy önzõ de annál szenvedélyesebb csókot kapok így lenyelve azt a köteg ellenkezést, amit a fejéhez akarok vágni. Hatásos elhallgattatási módszer.

Kellemes perceinket a kinti hívó szavak vetnek véget. Egyre többször hangzik fel az „Ozaki Sensei” kezdetû kiabálások.

-         Az lenne a legjobb, ha haza mennél apádhoz – veti fel. Mi van? Egybõl felkapom a fejem és magasodok fölé, próbálva igencsak fenyegetõnek tûnve. Ezt nem teheti velem…

-         Felejtse el, hogy kimaradok a harcokból. Én is végezni szeretnék velük – mutatok saját magamra. – Sokuknak tartozom. – Reakciója a szokásos. Természetesen egy újabb szálat kotorászott elõ.

-         Megtetted, amit megtehettél – tápászkodik fel. – Most pihenj egy kicsit, szükséged lesz az erõdre késõbb, ha már itt végeztünk.

-         Rendben – morgom neki, majd makacs gyorsasággal öltözök fel és indulok ajtó felé. Nem lehet igaz, hogy pont õ nem bízik bennem és képességeimben. Az ajtó elé érve a Sensei megelõz és elém áll.

-         Nem szeretnél inni a vérembõl – kérdi. Egybõl válaszolnék egy egyértelmû nemmel, ám az igazság az, hogy igenis szeretnék. A Sensei vére… - Kitudja mi lesz a küzdelmek alatt. Csúcsformában kell lenned.

-         Igaza van, elfogadom a segítségét – majd vállaihoz illesztem és vájom is bele penge éles fogaim, hogy újra, és megint csak újra elmerülhessek a Senseibe. Nehezen válok el a testétõl és leginkább vérvörös folyamától, de nem szégyenülök le a többi magam fajta szintjére.

-         Köszönöm lépek el tõle motyogva és nem pazarolva még a számszélérõl letörölt cseppeket is magamba szívom.

Vajon mikor lesz vége ennek az egésznek már végre. Remélem az utolsó szálig, kiirtják mindent mindet. Azt a Sensei…

Kopognak, de direkt bagózok rá. Úgy is tudom, hogy õ az. Egyébként negyedszerre ment az ajtó elõtt mire végre kopogott. Bárhol felismerem az illatát, és most, hogy egy házba vagyunk, valósággal megõrjít…

Ráadásul mostanság mindenki körbe rajongja, az én Senseiemet. Az enyémet? Idegesítõ…

-         Jöttem átkötözni a sebedet – na arra jöhettél. Oda sétál az ablakhoz, és direkt szétrántja a függönyt, fel szisszenve húzódok egybõl egy árnyékosabb helyre az ágyon. Ne már… jó ideje nem ittam vért azért ez még farkas létemre is egy kicsit fájó, tud lenni. Bár tudom, hogy ez a gödörbõl való kihúzásért jár.

-         Már nem kell – világosítom fel, és figyelmen kívül hagyom, hogy már megint rágyújt a mérgezõ rúdjára. – Teljesen begyógyult.

-         Értem. De azért vedd le a pólód, a saját szememmel szeretném megvizsgálni.

Egyszerûen nem hagyhattam ki ezt a poént. Tized másodperc alatt emeltem fel a pólómat, hogy utána ugyanolyan gyorsan vissza is húzzam, majd betakarózva visszahúzódjak. Gúnyos vigyort követõen elnyomja cigi csikkjét. Mért is dohányzik az én szobámba?

-         Én jogosabban lehetnék mérges rád – kimért és öles léptekkel indul meg az ágyam felé. – Azt mondtam, hogy otthon pihenj. Erre majdnem odavesztél, mert úgy gondoltad, fogócskázol egyet – inkább fogacskáztunk de mindegy. Mégis hányszor mondjam még el?

-         Az a szemét keresett fel, és akart kinyírni azért küzdöttem vele – emelem fel a hangom – Különben is… ha nem mozdulok ki, akkor elégek abban, tûzben, ami kitört. – Még ha a Sensei azt is mondta, hogy maradjak, nyugton akkor se tehettem róla… na.

-         Már talán mindegy is – paskolja meg a fejem – Most mutasd a mellkasod.
Még mit nem! Persze egybõl, hogy is ne. Megrázva a fejem inkább mélyebbre süllyedek a takaró alá.

-         Menjen ünnepelni a többi falusihoz, majd utána – morgom akár egy kutya. – Úgyis mindenki magát várja.

-         Tudod, hogy magammal vinnélek, ha lehetne – búgja mélyen a nyakamba, hogy utána kedves puszikkal kísérje mondatát. – Végig unatkozni fogok.

-         Persze, – motyogom dühösen és még el is, fordulok – induljon már.
Egyetlen határozott mozdulattal fordítja maga felé fejem, hogy szenvedélyesen csókoljon meg, szerintem el is pirulok.

-         Légy jó fiú – poénkodik az ajtóból. – este, ha visszaérek látni, akarom, hogy emlékszel-e azokra, amiket tanítottam – barom.
Szavakkal már nem is szidom inkább egy párnát, küldök a képébe. Igen! Eltörött az a rohadt cigi.

Hol a jó fenébe van már! Ez nem az este fogalmát teljesíti, ki hanem az éjjelét. Legalábbis a hajnali fél egy nekem igencsak késõ éjszakának tûnik. Már megint csak velük van… annyira idegtépõ!

-         Ébren vagy - kukkant be hozzám.

-         Alszom –morgom felé, miközben lila szemeim megvillannak a szoba közepén.

-         Látom – kuncogja, és oda lépked hozzám egy csókért. De nekem már réges - régen több kell egy egyszerû csóknál. Annyira, de annyira kívánom, fõleg a senseiem vérét. Kérdés és megengedés nélkül haraptam rá arra az imádott nyak alatti kis részre, melyen még mindig látszódnak harapásom nyomai.

-         Natsuno, azonnal hagyd ezt abba – nyögi, de én elengedem a fülem mellett. Kicsit mintha más lenne a megszokottól, de továbbra is a Senseié. A mennyei furcsa ízû vértõl a Sensei szó szerint elránt. Oh ne már… de ha nem akkor nem.

-         Most nem szabad, már mondtam. Nem sajnálom tõled, de sokat ittam.

-         Aha - vigyorgok, mint a tejbe tök – akkor ezért volt más ízû. De hiányzott már – vihogom továbbra is védekezve. Kicsit szédelgek, de ez messze nem gátol abban, hogy átöleljem szorosan érezve még a kinti hidegséget a bõrén. Na meg így megmutatva mást is.  – Ugyanúgy, ahogy más is hiányzik Sensei.

Felbátorodva csókolom meg a tágra nyílt szemû partnerem, és izgatottan indulok a szokásos felfedezõútra a pont megfelelõen izmos és szálkás háton. Fülébe nyögve üdvözlöm az övem alatti matató kezeket.

-         Natsuno – motyogja. Míg én nevem halk szavára is megremegve bújok a Sensei nyakhajlatába, hogy buja nyelvemmel nyalintsak végig rajta. Ahh, még érezni azt a csodás ízt. Imádom a Senseiét.

-         Natsuno – ez már messze nem motyogás volt sokkal inkább morranás, de nem törõd vele, egyetlen reccsenéssel szabadítottam meg attól az undok pólótól és vájtam ismét fogaim bõrbe. Hatalmas kortyokban iszom, szinte biztos, hogy hallatszik. Talán undorító is…

-          Hé - emeli fel a fejem hajamba kapva, hogy bele nézhessek összehúzott csoki barna szemeibe. – Nem.

Egyetlen egyszerû szó volt, talán még egy kicsit megértõ is de kellõ kép szigorú ahhoz, hogy engedelmeskedve bólintsak. Megnyalva sebét követem nyelvemmel azt a vércsíkot mely lassan – lassan folyik végig mellkasán. Sensei hátrálva az ágy felé feküdt el rajta, tûrve érintéseim néha összehúzva viccesen hasfalát.

-         Sensei – nézek fel rá lila szemeimmel felülve combjára – mit szeretnél?

Szétterült karjait az ágyon csak jobb kezén két ujjával int, hogy menjek közelebb. Ez már fájóan szexi! Feltornázva magam arcához húzom végig véres nyelvem alsó ajkán. Ráharapva számra felszabadult oroszlán módjára kezdi õrülten birtokba venni. Követelõzve csókol szinte idõt sem hagyva, hogy levegõt vegyek újra és újra.

Az elvörösödésem ismételten bámulatos mérési határt ért el erre, de inkább nem ellenkezve simítom végig azt az igencsak nagy dudorját oda lenn. Naiv kezeim lehúzva sliccét megmarkolják a farkát a Sensei erre valósággal felhördülve kapta el a derekam és pördít maga alá.

-         Ez így kész tortúra volt – búgta és nadrágom nem túl lassan került a szoba túl oldalára az alsómmal együtt.

Egyetlen nyekkenésre futja tõlem mielõtt a heves és oly perzselõ csókjai a nyakamat, a vállamat, a hasamat érte volna. Minden egyes kis szegletet magának akart mintha mindenhová csak az õ jelét véste volna.

Alsó ajkamba harapok mikor szájába, veszi hím tagomat. Ez a fantasztikus érzés tényleg régen volt már. Felhevült testem csak nyögésekre és nyöszörgésekre képes, na meg néhány „Sensei”-re. Nyelve és meleg magába fogadó szája, nyers mégis számomra oly természetes mozdulatai hihetetlenek. Hasfalamon játszódó ujjai valósággal kínoznak, míg én csak kapaszkodni tudok, selymes barna tincseibe. Összeszûkül a világ ebbe a kicsiny szobába mikor pihegve és valósággal lebegve érem el csúcsok csúcsát.

Magabiztos és elégedett fejjel néz felém és hint meg néhány csókkal, miközben én még az utolsó utáni levegõ vételeket próbálom magamba erõszakolni. A fáradtság valósággal megrohamozva ér el és lassan csukódnak be szemeim.

-         Na ne – hallok még egy kicsit ideges és túl távoli hangot, de a mondat végét már az álmok mezeje szakítja meg.

Az utcán lévõ zsivajra és a falusiak hangos beszélgetésére és nevetésére ébredek fel. Morcosan ülök fel, miközben csipás szemeimet dörzsölgetem, és már indulnék is napi reggeli rutinjaim felé mikor derekamon lévõ erõs kéz mocorogva közelebb, húz magához.

-         Maradsz – motyogja az illetõ, majd mellkasomra felhúzódó kezei, gyengéd erõszakossággal tol vissza maga mellé, hogy ott bele gyömöszölhessen meleg karjai közé.

-         Lassan dél van – motyogom a nyakába, meg pillantva a nagy órát a falon.

-         Nem baj – mondja morcos hangján – Remélem irtózatos, és kegyetlen fejfájásod van – lehajolva ajkaimhoz még álmosságtól lusta de annál gyengédebb csókot kapok. – Még ha könyörögsz, akkor sem fogsz kapni fejfájás csillapítót tõlem – suttogja.

-         Ööö… rendben - makogom. – De nem is fáj a fejem – szólalok meg naivan. Ez meg, hogy jött ide?

-         Nincs igazság ezen a földön - kuncogja el magát, és lassan kinyitja a szemét, hogy közelrõl is megcsodáljam milyen csillogó korán reggel.
Ebben a szent minutumba ugrik be a tegnap éjszaka. Bealudtam!!!

-         Hoppá… hát izé – kezdem értelmesen – ööö bocsánat? – mosolygok „angyalian”.

-         Na igen hoppá - vakargatja meg bozontját. – Egy biztos. Soha de soha többé nem iszol alkoholt szex elõtt. Nem tudom elhinni, hogy te pont a bealvós típus vagy!

-         Jól van, na… - teljesen vörös lehetek!
Nyújtózkodva áll föl és kezd öltözködni. Basszus, most haragszik? De hát… honnan kellett volna ezt tudnom? Nem mehet így ki.
Nem érdekelve meztelen testemmel állom el az útját és ölelem meg belefúrva a fejem mellkasába. Komolyan a sírás küszöbén állok. Ugye nem hagy el?
Hangosan felröhögve emeli fel arcélemnél a fejem és puszilja meg ajkamat, míg én kikerekedett szemekkel figyelem vidám arcát.

-         Nyugi – kutakodik orvosi köpenyébe feltehetõen cigiért. – Nehogy elbõgd magad, csak két jegyet megyek venni.

-         Höh?

-         Tokióba – kacsint. Kellet egy kis idõ mire leesett majd se szó, se beszéd, rántom meg felsõjét, hogy egy szenvedélyes csókot kaphasson tõlem ezért.

Kedves csókját természetesen szívhez szóló ajándékkal viszonzom.

Azzal a karóval, amit átadtam Megumi miatt apjának egy kalapáccsal együtt, mert úgy gondoltam, hogy az õ joga beledöfni ennek a nõnek, legelsõ áldozatunknak a testébe.

Chizuru halálával pedig immáron sok-egy az állás, az emberek is rádöbbentek arra, a shikik léteznek, és köztünk járnak, elégedetten veszek elõ egy szál cigit, gyújtok rá.

A feladatok hamar kiosztom.

Napfelkelte után támadunk, akkor, amikor õk alszanak, de ekkor is szigorúan csak csapatokban.

A nõk dolga pedig a holttesteik eltüntetése lesz.

Külsõsöknek nem szabad rájönniük arra, hogy mi folyik fenyõkkel körülvett falucskánkban. Ha híre menne akciónknak, a többi rohadékot 2000 év alatt se kapnánk el.

- Frászt hoztad rám – morgom ukicámnak, mielõtt a hirtelen megjelenése miatt elejtett cigim helyett egy újabb szálat vennék elõ.

- Így kicsit morbid – állapítja meg Chizuru hullájára nézve, miközben maradék nyalánkságát csócsizza, ügyet se vet bosszankodásomra.

- Az fõleg, hogy rámorzsázol. - teszem hozzá emiatt.

- Ezt pont maga mondja? Épp ráhamuzott. – cehh... Muszáj neki mindent észrevennie?!

- Pórból lettünk és porrá leszünk – addig meg élvezni kell az életet úgy, ahogy csak lehet. De... Ezt majd még úgyis demonstrálni fogom neki, ha lesz egy kis idõnk kettesben.

Pillanatok alatt, a padló egyetlen reccsenésére ugrik a beszélgetésünk megzavaró mögé, és készteti megállásra, döbbenten figyelem. Mozdulata, és reakcióideje sokkal gyorsabb volt, mint eddig bármikor. A véremtõl kaphatott ekkora erõre??!!  

- A rohadt életbe. Sensei meneküljön - nyögi ellenfele, amire felül kerekedve elõzõ meglepettségemen szívok egy adag füstöt magamba.

Natsuno-kun engedelmes, kérés nélkül engedi el, és lép vissza hozzám, amikor megbizonyosodik arról, hogy fogja nem ártana nekünk, fölösleges rászólnom.

Ahogy... A megjelenõnek is fölösleges idegeskednie, le is intem:

- Nyugalom Ookawa – san - simítok az én édes kicsikém tincseibe – õ már idomított példány - persze erre hogy rácáfolhasson Natsuno-kun gyors mozdulattal csapja le magáról a kezem.

Viszont még ennek ellenére is megmondom Ookawa-sannak, hogy õt nem bánthatjuk, csak bízzák rám.  

- Értem - nyögi higgadtabban a velünk szemben álló, viszont keze remegésébõl azt szûröm le, hogy még nem esett túl döbbenetén - de azért vigyázzon vele. Õ is csak egy közülük - sokkal különlegesebb, mégse kezdek el vele vitatkozni ezen, hagyom, hogy távozzon.

- Még el is ejtettem - vonja magára shikim a figyelmem, amikor észreveszi, hogy elõzõ támadása miatt a mozgó hulla már csöppet sem mozgó tüdejébe esett finomsága, de annyira szomorúan... Nincs kedvem elõvenni neki a farkam azzal, hogy ezt szopogathatja helyette.

- Ne foglalkozz vele - próbálom inkább vigasztalni, viszont válaszával, ami után felpattan a szentély korlátjára meglep:

- Azt teszem. - hehh... Így fogok érte legközelebb aggódni.  

- Akkor most, hogy lefutottuk a kötelezõ köröket randizhatunk - ütöm össze kezeim. Nekem még mindig kell az érintése, csókja a némberé után.

- Sensei, az egész Kaguratáncot sikerült becsõdöltetnie – ezt úgy mondja, és mutatja, mintha nem tudná, hogy vele nem csak sétálgatni fogok.

Bár... Úgy tûnik, komolyan gondolhatta, egy mosollyal kell felvilágosítanom arról, hogy más terveim vannak.

Majd... Mielõtt reagálhatna szavaimra, kapom el kezét, kezdem el vinni célunk felé.

- A klinikát most biztos megfigyelik, - magyarázom közben neki - így oda nehézkesen jutnánk be és innen sem mehetek, el mivel folynak az elõkészületek, úgyhogy csak ez maradt – Seishin úgyse fogja használni a közeljövõben.

A kis szoba úgy fogad, mint legutóbb, csak a fény kevesebb, az érzékeimre hagyatkozva kell a kanapéhoz botladoznom, az ölembe húznom, hogy vállgödréhez préselve fejem szívhassam be illatát.

- Natsuno - szólítom meg halkan - Csak elkezdõdött. - büszke vagyok magunkra, és mégis... Kicsit tartok a visszavágótól.

- Ideje volt - jegyzi meg keményen – De egész jót alakított – azt hiszi, hogy én magamtól megcsókoltam volna azt a rémet??!!

- Õ támadott le – jelentem ki ellentmondást nem tûrõen.

- Én a kivégzésre értettem – áll fel morcosan, vállrándítva ülök feljebb.

Legközelebb majd kimondja azt, amire gondol, és akkor tudni fogom. Nem látok a fejébe, hogy tudjam, mikor mirõl beszél.

- De láthatóan magában mély nyomokat hagyott az a nõ – ohh értem... Szóval mégis rá gondolt, csak mentségként talált ki mást a kis drága.

Féltékenységén kitörõ nevetésem, nameg persze jókedvem nem is tudom elõle álcázni köhögéssel, úgyhogy vigyorogva állok mögé, karolom át ismét, hogy most ne menekülhessen karjaim közül.

 - Nem kell féltékenykedni - teszem hozzá mozdulatomhoz, miközben a tükörben vizslatom tekintetét, arcát.

Nincs oka arra, hogy Chizuru, vagy más miatt aggódjon. Nála helyesebb, és kívánatosabb srácot még nem láttam eddigi életem során. A pír, ami elönti az arcát is csak még ellenállhatatlanabbá teszi.

- Nem vagyok az - próbál zavartan védekezni, szíve gyors ütemû verése azonban mást mond.

- Persze – harapok bele óvatosan az egyik fülébe, amitõl csak még nagyobb zavarba jön:

- Ne nézzen már így - el is fordul, pedig én egy örökkévalóságig tudnék igézõ lila szemeibe nézni.

- De mért – nyalom végig nyakát úgy, hogy tettemmel elgyengítsem egy kicsit, és pillantását ismét vissza tudjam terelni a tükörre, tükörképeinkre. – Pedig annyira jó látni mikor a mindig higgadt és hidegvérû Natsuno zavarában felveszi azt az élénkpiros színt. És annyira izgató is egyben...

Egyik kezem hamar bevezetem mellénye alá, hogy zsenge, félmerev mellbimbóit kezdhessem el izgatni, tettemre fel is nyög:

- Sen… - imádom.

- Igen - duruzsolom halkan a bõrébe - a kis nyögéseid is olyan kívánatosak, mint te magad.

- Erre nincs nagyon idõnk – sóhajtja ismét, akadozva, vigyorogva hajolok a nyakára, harapdálom meg birtoklón úgy, hogy minden egyes alkalommal, amikor fogam találkozik forró bõrével felsóhajtson, és megremegjen.

Hosszú még az éjjel, rá pedig mindig lesz idõm, nem sietek el semmit most se, számomra is kínzóan ráérõsen gombolom ki mellényét, ingét, hogy fehér, néhol miattam lilásan elszínezõdõ bõre kiszabadulhasson, és végigsimíthassam összes jelölésemen.

Mire végzek vele teljesen, a bõrén nem lesz sápatag rész. Bár... Az azért érdekel, hogy nem viselte-e nehezen a tegnapi leckét.

- Mond csak Natsuno - nézek ismét a szemeibe - a tested jól van?  - aztán... Mivel nem bírok magammal, és vagyok arra képes, hogy megvárjam a válaszát, nyögésre késztetem, hogy én beszélhessek ismét:

- Semmi baj. Majd én kivizsgálom.

- De… - miért kell még most is ellenkeznie ellenem, és önmaga ellen?!

- Ssss - intem le halkan - Ma azt tanítom meg mennyire is vágysz rám… - elképzelésem szerint legalább annyira, mint amennyire én rá.

Alsó testének szabaddá válása, és egyben elméletem bebizonyosodása elégedett mosolyra késztet. Álomszép a kicsike, és csak az enyém, már Touru-kunja se veheti el tõlem.

Látványától száraz szájjal húzom végig ujjam hátának érzékeny bõrén, ezzel a tettemmel késztetve borzongásra testét, és arra õt, hogy összecsukló lábai miatt a tükörbe kapaszkodjon.

Így kerül olyan helyzetbe, hogy jobban hozzá tudok simulni, mialatt csókjaival kényeztetem tarkóját, és ujjaimmal belsõ combját.

- Csak nézd magad - súgom tincseibe - mennyire szép is vagy ilyenkor. - mit szép, gyönyörû... Jobban tündököl mindennél, és mindenkinél.

Ezzel kapcsolatban nem is engedem neki, hogy vitatkozzon velem, amikor kinyitja ajkait, óvatosan csúsztatom közéjük ujjaim, hogy az eddigieknél is vörösebb pofival nyalhassa õket körbe.

Grr... Annyira izgatóan...

Muszáj fokoznom édes kínjait azzal, hogy farka egy hangyányi érintésével késztetem sóhajra, és ajkai kinyitására.

Le se tagadhatná, hogy élvezi gaztettem, ködös tekintettel markol hajamba, mielõtt óvatosan magam felé fordítva fejét tapadnék mézédes ajkaira, és kezdeném belülrõl kényeztetni benedvesített ujjaimmal, hogy még közelebb kerülhessen a fellegekhez.

Gátlásai is teljesen feloldódnak, velem együtt kezdi el tagján mozgatni ujjait, hogy nyögései, sóhajai is hangosabbak, valamint többet lehessenek.

Annyira észveszejtõen, hogy le se tudom róla venni a szemeim még akkor sem, amikor hátrafeszülõ testtel éri el a beteljesedést, élvezetét a kezünkre, és a padlóra lökve.

Igézõen szép, a kanapéról is csak azt tudom nézni, ahogy teljesen kimerülve piheg, elõ kell szednem egy cigit azért, hogy ne lépjek hozzá vissza, másszak rá.

Nem tenne jót neki, ha a harc elõtt szívnám le teljesen az erejét.

Mégis... Ismét szeretkeznék vele, és újabb leckékre tanítanám akkor, amikor elém, pontosabban lábaim közé térdelve próbálja meg elõvezetni kõkemény farkamat, nagyon nehezen tudom csak azért felemelni a kezem, hogy leállítsam, mielõtt még egy adag füstöt kifújva arra kérném, hogy most ne.

- Ennyire rossz vagyok – kérdi vörös arccal leengedve a kezeit, reakciója megdöbbentõ.

- Mondtam már téged erre teremtettek. - megsértõdött?

- Na persze – vág vissza epésen, szavaival megválaszolja fel nem tett kérdésem.

- Meg amúgy is, - próbálok éppen ezért talán megmagyarázni azt, amit mondtam, pedig eddig ilyet még sose tettem - ha most mindent jó kártyalapot kijátszok, mi marad késõbbre? Meg nem kell aggódnod, ha vége, lesz ennek az egésznek végre már, és szerencsésen megússzuk, mi az ágyamban partizunk, ahova téged számûzlek természetesen.

- Nagyszerû kilátások – jegyzi meg ismét sötéten. Aztán... Úgy elgondolkodik, és olyan messze, távol járnak a gondolatai, hogy arra kell kérnem, ne aggódjon.

Még mindig nem vagyok gondolatolvasó, de biztosra veszem, hogy agya a jövõ körül, és kettõnk kapcsolatán forog.

A jövõ képlékeny, viszont egy dolog biztos. Õ az enyém, és meg fogom védeni. Ha kell, még önmagától is, nem hagyom elveszni.

- Vannak rokonaim a fõvárosban megnézném, hogy megy a sorsuk… - szuper.

- Meglátogatjuk õket - keverem a levegõt még egy adag füsttel.

- Magával megyek ahogy azt kérte tõlem, Idióta Perverz Sensei. - hajtja lila tincseit combomra, ennél jobbat el se tudnék képzelni.

Vagyis... Mégis, viszont ahhoz most nincs elég idõnk.

- Örülök neki. - sóhajtom, mielõtt gyengéden végigcirógatnám arcának ívét, és rágyújtanék egy újabb szál cigire.

Határtalanul boldoggá tett most döntésével.

Már azt is biztosan tudom, hogyha eljönne az ideje annak, egyedüli példányként képviseli fajuk, egyszerûen nem lennék arra képes, bõrébe vágjam késem, másnak adnám felboncolását.

Yuuki-kun valamiért másabb számomra, mint a többi szörnyeteg, vagy épp ember.

- És... Nyugodj meg, amint vége az itteni összes shikinek, folytatjuk a tanításod is. Úgyhogy csak addig kell kibírnod nélkülem, és a farkam nélkül, amíg a városba nem érünk. Pár nap nem olyan sok. - folytatom hozzá intézett szavaim egy beteg mosollyal, hogy erre õ véletlenül se jöjjön rá, amikor lila szemeit rám emeli elõzõ gyengédségi kitörésem miatt.

A végén még csak azért gondolná meg magát, és halna meg itteni fajtársaival, mert nem akarja, hogy kivételezzek vele.

- Maga tényleg perverz Sensei. De... A rokonaim elõtt... Annyira tiszteletlen nem lehet, hogy ott nyúljon hozzám. - vörösödik el, pirulásával kuncogásra késztet.

- Azt te csak hiszed. Mindenhol, minden alkalmat meg fogok ragadni arra, hogy az ágyamba vigyelek egy vagy két elfelejthetetlen menetre. Arról nem is beszélve, hogy szeretkezni más helyeken is lehet, mint egy ágy. - mivel cigim elszívtam, a csikket is összetaposva hajolok ajkaira, hogy egy vad, szenvedélyes csókot lopjak tõle, mielõtt még leszidna, vagy ellenkezni kezdene.

Aztán... Mivel hallom, hogy már keresnek a falusiak, megkérem arra, menjen haza az apjához. Ott úgy érzem, nagyobb biztonságban lesz, mint itt.

Nemtetszését, úgy adja tudtomra elõször, hogy villogó szemekkel, és ökölbe szorított kezekkel kel fel a földrõl, és áll meg elõttem.

Aztán... Meg is szólal kimért, fenyegetõ hangon:

- Felejtse el, hogy kimaradok a harcokból. Én is végezni szeretnék velük. Sokuknak tartozom. - kuncogva reakciója miatt nyúlok zsebembe egy újabb cigiért, hogy miután rágyújtottam, és leszívtam egy újabb adag füstöt tüdõmbe, én is feltápászkodhassak.

- Megtetted, amit megtehettél. Most pihenj egy kicsit, szükséged lesz az erõdre késõbb, ha már itt végeztünk. - közlöm vele higgadtan.

- Rendben. - sóhajtja mérgesen, majd már öltözik is.

Feltett szándéka gyorsan elindulni, amikor végzett gyönyörû teste elrejtésével.

Ha nem tartanám fel azzal, még mielõtt elérné az ajtót, hogy megkérdem tõle azt, nem-e akar inni a véremrõl magamra is hagyna.

Arra kértem, lazítson, de ha nem tenné azt, amit kérek tõle, akkor szüksége lenne minden erejére a túléléshez. Kemény, és szívós ellenfelekkel állunk szemben.

- Ki tudja, mi lesz a küzdelmek alatt. Csúcsformában kell lenned. - magyarázom kérdésem meg neki.

Az is csoda lesz majd, ha láthatom, azt se tudom, mikor szívta utoljára a vérem.

A falusiak elõtt elég hülyén venné ki magát, ha azt látnák, ahogy elém hajtja a szükség, és megitatom. Nem hinnék el, hogy nem akar rosszat.

- Igaza van, elfogadom a segítségét. - lép vissza hozzám, aztán a következõ pillanatban fogai már mélyednek is a bõröm alatti érbe, hogy õ magába tudja szívni a véremet, félmosollyal húzom magamhoz testét egyik kezemmel, miközben másik kezemmel lila tincseibe simítok.

Mohón iszik, már nagyon vágyhatott nedûmre, de errõl mégse szólt. Legközelebb erre nagyon oda kell figyelnem.

- Köszönöm. - indul el újra kifelé egy nagy sóhaj, és egy szájtörlés után, mosolyogva mondom neki, hogy szívesen, és követem, miután elõvettem egy újabb cigit.

Sajnos az elkövetkezõ idõkben tényleg nem lehet velem. Még akkor sem, ha már most hiányzik.

***

- Jöttem átkötözni a sebedet. - lépek be ukicámhoz, majd miután beteszem magam mögött az ajtót, hogy õrült apja ne követhessen, gondosan elhúzom szobája ablakán a függönyt.

Gaztettem miatt besütõ fénytõl, ami most égeti szemeit morcosan fel is nyög. De...

Ezt a kis kínt megérdemli azok után az izgalmak után, amiket én átéltem az éjjel miatta, nem fog neki megártani a napsütés.

Azt hittem, káprázik a szemem, amikor elõször megpillantottam Yamairi körzetben, örülök neki, hogy ki akartam deríteni, tényleg õ harcol-e azzal a vérfarkassal, és apjához hasonlóan utána mentem.

Ha nem húztam volna ki abból a gödörbõl az apja segítségével, ahova a másikkal együtt esett, akkor már olyan halott lenne a kis idióta, mint Sotoba, és nem az egyik közeli városban élõ rokonuknál vendégeskedne velem együtt.  

- Már nem kell. - feleli kimért, érzelemmentes hangon, sóhajtva veszek elõ egy szál cigit, és nyitom ki az ablakot, hogy rágyújthassak. - Teljesen begyógyult.

- Értem. - sóhajtom egy adag füst kifújása után. - De azért vedd le a pólód, a saját szememmel szeretném megvizsgálni.

Hosszú volt az a pár nap, amit nélküle kellett eltöltenem, ha tényleg begyógyult mellkasán az a hatalmas seb, amit az esés okozott neki, mást is szeretnék vele tenni.

Meglep az a hirtelen, és gyors mozdulat, amivel felhúzza, majd visszaengedi magára a testét fedõ ruhadarabot, mielõtt ismét betakarózna, a kötését se tudtam megnézni ez alatt a másodperc alatt, nemhogy a testét, gunyoros mosolyra húzva ajkaim szívok egy utolsót cigimbõl, és nyomom el az ide helyezett hamutartóban. Haragszik rám...

- Én jogosabban lehetnék mérges rád. - egyenletes, kimért lépésekkel megyek az ágyához, állok elé, lila szemei, amikkel mérgében meg akar ölni egy kicsit sem hat meg. - Azt mondtam, hogy otthon pihenj. Erre majdnem odavesztél, mert úgy gondoltad, fogócskázol egyet. - még mérgesebben néz, mint az elõbb, miközben ugyanazt válaszolja, mint amit az éjjel:

- Az a szemét keresett fel, és akart kinyírni, azért küzdöttem vele. Különben is... Ha nem mozdulok ki, akkor elégek abban a tûzben, ami kitört. - igaza van. De... Ezt soha nem ismerném be neki.

- Már talán mindegy is. - borzolok bele tincseibe, úgy döntve, hogy ezt a beszélgetést inkább más irányba terelem - Most mutasd a mellkasod.

Megrázza a fejét, mielõtt duzzogva bújna mélyebben takarója alá, ismét meglepetten figyelem. Nem is tudom, hogy mi a baja addig, amíg meg nem szólal:

- Menjen ünnepelni a többi falusihoz, majd utána. Úgyis mindenki magát várja. - szóval az a baja, hogy nem viszem...

- Tudod, hogy magammal vinnélek, ha lehetne. - duruzsolom halkan nyaka bõrére, mielõtt csókokkal hinteném. - Végig unatkozni fogok.

Ismét mérgesen jelenti ki, hogy õ azt nem hiszi, és hogy menjek már, úgyhogy miután megcsókolom vadul, birtoklón, egy újabb cigit számba biggyesztve indulok el kifelé.

- Légy jó fiú. - kacsintok még azért vissza rá az ajtóból. - Este, ha visszaérek látni akarom, hogy emlékezel-e azokra, amiket tanítottam.

Szavaimra egy párnát kapok a képembe tõle, el is törik miatta cigim.

***

- Ébren vagy? - lépek be hozzá. Sajnos az estébõl éjjel lett, amikor rájöttek, hogy itt akarom õket hagyni véglegesen, jobban rámtapadtak, mint valaha, kétségbe voltak esve amiatt, hogy nem lesz orvosuk.

- Alszom. - válaszolja halkan, szeme megvillan a sötétben, jelezvén, hogy még csak nem is fekszik, kuncogva lépek hozzá.

- Látom. - hajolok ajkaira egy csókért. Azt is látom rajta, hogy mennyire kívánja a vérem. Mégse merem megkockáztatni azt, hogy az után a rengeteg szesz után, amit az est folyamán magamba döntöttem adok neki belõle.

Én jól bírom az alkoholt, de õ még kiskorú, aki eddig nem is ihatott.

Pihegve szakadunk el egymástól, aztán meglepetten nyögök fel attól, hogy fogait nyakamban érzem meg. Annyira gyorsan hajolt eremhez, hogy észre se vettem mozdulatát, már szívja, kortyolja is vérem.

- Natsuno, azonnal hagyd ezt abba! - nyögöm neki, majd mivel nem figyel, ismét.

Aztán... Mivel erre sem reagál, derekát elkapva húzom arrébb a nyakamtól.

- Most nem szabad, már mondtam. Nem sajnálom tõled, de sokat ittam. - szavaimra elvigyorodik, és kijelenti, hogy akkor már érti, miért is volt másabb ízû, mint eddig.

- De már hiányzott. - kuncogja el ismét magát, mielõtt felkelne, és átölelve törleszkedne hozzám, hogy érezzem merevedését farkamnak simulni. - Ugyanúgy, ahogy más is hiányzik Sensei... - hangja annyira különös...

Csont részeg lett attól a pár korty vértõl... Már az arcán megjelenõ pírból is látom...

Nem akarom kihasználni, de leállítani sem szeretném emberi gyarlóságom miatt, hagyom neki, hogy megcsókoljon, miközben egyik kezét bevezeti pólóm alá, hogy hátam simogathassa, karmolászhassa.

Sõt... Én is benyúlok az övé alá, hogy vágytól forró bõrét simogathassam.

-          Próbálj meg most lazítani – suttogja rekedtesen fülembe.

 Igazából arra sincs erõm, hogy visszavágjak, ahhoz a Sensei túlságosan is magába bolondított. Ez a csávó pontosan tudja mi az, ami kezes-báránnyá tehet engem. Akarva vagy akaratlanul is, de hajlok kérésére.
Mért néz így? Ennyire elégedetten, mint valami jól lakott napközis? Tuti megint elvörösödtem.  Magamat is meglepve egy kicsit, karolom át a nyakát és húzom le egy csókra. Végül is ez az elõbb is hasznosnak bizonyult.

Sensei lassan és lágyan ringatózva kezd mozogni én mégis kicsit, beleremegek a hirtelenségbe. Azok a nagyon meleg és óvó karok szinte bele préseltek a saját ölelésébe és azok a gyengéd tenyerek és ujjak mindent érezni akartak, mindenrõl tudni akartak.

Az ütem gyorsult, de nem bántam a Sensei megbûvölt a maga módján és a szenvedélyére nem tudtam nem válaszolni. Csak érezni akartam õt minél-minél többet csak a Sensei-bõl, azt, amit, most csak én kapok meg és nem más. A gyönyör kapuit ívbe feszülõ testtel érem el miközben a Sensei finom baritonja szinte a fülembe cseng.

Egy-két perc szuszogás és pihegés után a Sensei szó nélkül húzódik ki belõlem, hogy mellém gördülhessen.

-          Nagyon jó vagy a szexben – vigyorogja, a képembe majd kapok egy utócsókot – Egészen olyan mintha erre teremtettek volna.

-          Perverz Idióta Sensei – lihegem még mindig peeeersze a Sensei már rá is gyújt. De jól bírja valaki. – Most, hogy fogom õket figyelni, ha a felállás is nehezen menne? - teszem fel a logikus kérdést.  Mégis csak ezért vagyok itt! De így… õszintén még a felülést sem akarom kipróbálni!

-          Sehogy – kapok a választ egy füstadaggal együtt – Itt maradsz mellettem – ördögi a vigyora.

-          Persze – kapom ki a kezébõl a cigit, ami végül az udvaron landol. – És, akkor mégis mi lesz azzal a tervünkkel, aminek részeként minden shikit megölünk – tök jó, hogy erre emlékeztetnem kell. Aztán kapok egy „ne aggódjál már” csókot.

-          Ezen ne izgulj, meg fogjuk valósítani. Mind pusztulni fog. Bár… - na, kezdõdik, vesz elõ még egy szálat – Azon gondolkodtam, hogy neked még nem kéne most velük együtt meghalnod – ez tiszta hülye. Nem… nem gondolkodhat így. Eskü lekeverek egyet neki… Megfeledkezve arról mennyire nem is kéne, most hirtelen mozdulatokat tenni felülök egy felszisszenéssel együtt. De gáz…
Végül csak úgy neki esek, érem ahol tudom bár inkább nézhetett ki valamilyen kapálózásnak a levegõbe, de legalább egy szál cigit eltörtem.

-          Idióta! Gondoljon már másokra is! Csak azért mert maga… - már megint mért vörösödök el – mert maga az ukéjának tart engem, attól még ugyan olyan szörnyeteg vagyok, mint õk, ugyan úgy végeznie kell velem is! Megegyeztünk abban, hogy végezni fog velem is! – ordítom a végét a képébe és a végére egy kicsit nagyobbat is kap tõlem. Fogja már fel…na…

Ám, õ csak lefogja a kezeim a fejem fölött és szenvedélyesen megcsókol. Ez jobb hallgattatási módszer bizonyult, mint az élet kioltása.

-          Egy - kezdi lassan miközben barna meleg szemeit figyelem – Nem vagy ugyanolyan szörnyetek hisz tudtommal az én véremen kívül másét nem iszod. Nem is hagynék neked ilyet, míg élek.  Kettõ – vesz egy nagy levegõt – Pont azért mondtam, amit, mert másokra is gondoltam. Szerinted, ha itt egy Isten háta mögötti településen ennyire szervezetten tudnak élni az emberek gyilkolászásával, és ennyien vannak, akkor mennyien lehetnek a városokban? 
Hogy mi…oh te jó ég. Végtére is tök logikus nem? Hogy gondolhattam, hogy csak itt lehetnek ilyenek. Hisz annyi, de annyi ilyen rege, mese rémtörténet van a világból. Biztos…

-          Úgy gondolja, hogy – elakadok egy kicsit – Ezek a szörnyek…

-          Minden esély meg van erre – mondja keményen. – Máskülönben honnan lenne költöztetõ vállalatuk, hamvasztójuk és a többi?

-          Ez szörnyû. Eddig senkinek se tûnhettek fel? – fakadok ki.

-          Biztos vannak olyanok, mint mi, akiknek feltûnt a létezésük, csak talán egyedül õk is kevesek a legyûrésükhöz. Hiszen látod, nélküled már engem is elkaptak volna – lassan bólintok még mindig az elõzõek hatása alatt. Õ pedig folytatja – Ezért is kell õket megkeresnünk és gyökerestül kiíratni a gazt, amíg az tovább nem terjed annyira, hogy kiirtva az emberiséget egy új sötét világot hozzon létre. És én még mindig minden shikit meg akarok ölni. Semmi még a szerelem sem tántoríthat el ettõl, de ezt már úgy gondolom ezt azzal, hogy a feleségem megöltem bizonyítottam – húúú most egy kicsit menõ volt.
A felesége igazából nem érdekel, hiszen akkor láttam elõször a Sensei-t annyira nagyon szépnek mikor felesége vérétõl áztatva ki ment a csillagos éjszakába.
A vér utáni vágyam csak fokozódott mostanság… ez nem jó, ezért kéne…

-          Jó lesz úgy, – szól bele a Sensei saját gondolataimba – hogy miután csak kiirtottuk a többi településbõl és városból is õket csak utána öllek meg?  - kerek döbbent szemekkel figyelem talán reménykedõ arcát. Nem tudom mit vár tõlem. Én is, minddel végezni akarok. De…a vér…

-          Talán tényleg így lesz a legmegfelelõbb – motyogom, de hallani, hogy még magam sem hiszem, hogy így lenne. Biztos, hogy jó ötlet ez? Mi van ha, õt is megtámadom egyszer, erre is minden esély meg van.

-          Elkezdem égetni a papírokat mielõtt ránk, esteledik – mond le végül a témáról és nyújtózkodva fel kell. Mért érzem úgy, hogy ez még elõ fog kerülni? – Ha gondolod nyugodtan pihenj addig itt a klinikán. Mostanában úgy is kevesebben járnak ide.

-          Pontosabban nem jár ide senki – vigyorgom most én is ördögien – Viszont nem tehetem, megyek – majd ruháimért nyúlva elkezdek öltözni. Meg kéne nézni apát, hogy van. – Ha akár egy kicsit is megsejti, miben mesterkedünk ellenük, elmenekül innen a többivel együtt még az esti fesztivál elõtt – újabb ész érv csak tõlem.

-          Rendben – és egy újabb lányölõ és egy kamasz fiút ölõ fél mosoly. Na meg rágyújt. – Az esti Kagura tánc mindenféleképpen különleges lesz, ha tudsz, gyere el, és nézd meg. Nem látszhat olyat minden nap, hogy én egy szép nõvel sétálok helyetted.

-          Perverz Idióta Sensei – majd a gyorsan összegombócolt alsónadrágját és gatyáját a fejéhez vágom égõ paprika piros arccal.  – De nem hagynám ki – krákogok egyet – meg amúgy is benézek utána, hogy él-e még – aztán kibaktatok a klinikáról, de természetesen a hülyéje utánam ordít.

-          Akkor ezt randinak vettem! – úgy integet, hogy mindjárt kiesik a szerencsétlene – Állok elébe!
Perverz Idióta Sensei.

Otthon, édes otthon, egy félõrült apával egy levelet maga után hagyó anyával és erre a családi békére törõ vérfarkassal. Ami a legaggasztóbb viszont, hogy ezek mind eltörpülnek az mellett a tudat mellet, hogy a Sensei épp azt a dögös félmosolyát villantja a Kanamasabeli Chizurura amit pár órával ezelõtt rám!
Nyugi… Natsuno ez kell, most ez kell. Csak nyugodtan.

-          Nem volnék ellenség – néz a nõre villámló barna szemekkel kedvenc bagósunk.

-          Eszetlen Sensei – pirítok rá megfeledkezve a vámpírról. Még a végén elakciózza itt a tervet. Néha gondolkodhatna is.

Végül csak elindulnak „randijuk” felé, ami legkevésbé sem köt le, de az, hogy a Sensei szeme vissza-visszakandikál arra a 90 cm-es átmérõjû mellre annál inkább.
A friss mochi illat mégis megállít, hogy az árus rémüldözõ „mintha halottat látnék” arckifejezése mellett vegyek egyet magamnak. Apa gyakran vett ilyet mikor kicsi voltam.

Visszafordulok kedves párunk felé ahol Chizuru már a kezét is fogja szemtõl szembe, ahogy az a rossz shojo mangákba szokott lenni. Hirtelen ráhajol a Sensei ajkaira és teljesen zavartalanul megcsókolja.
Hogy mi?
Öregem… tényleg lesmárolta. A Sensei meg kikerekedett szemekkel tûri, de bárkinek leesett volna, hogy a nõ csimpaszkodott rá. De sajnálom érte…
Nyugalom Natsuno, mindjárt vége… szó szerint.

Nos, a parádé szenzációsan és kivételesen hatott fõleg így a közeli szentély tetejérõl. Szerintem én fogtam ki a legjobb helyet még jó, hogy idejében érkeztem. A mochi különösen finom megspécizve egy kis leszámolással és gyönyörûen véres Sensei-el. A kivégzõ osztag gyors és fejlõdõ képes legalábbis ezt a tendenciát mutatja, hogy a kedves Megumi apukája kiélve undorító és perverz vágyait õrült vigyorral a képén döfte bele azt a karót abba a nõbe. Tehát a bosszúálló szerep adott.

A végül tényleg nem mindennapi esti mûsor után a Sensei feloszlatta a népeket, jobban mondva mindenki kapott bõven feladatott.
Egyetlen ugrással landolok elõtte térdre ereszkedve, õ pedig ijedtében eldobja a halálos rúdját egyenesen a volt shiki véres testére.

-          Frászt hoztad rám – közli teljes nyugalommal és nyúl egy újabb ért a dobozba. Felállva megszemlélem a nap fõhõsét ki kissé sápadt lett az elmúlt egy óra alatt.

-          Így kicsit morbid – suttogom és bele harapok a megmaradt édességbe.

-          Az fõleg, hogy rámorzsázol.

-          Ezt pont maga mondja – nézek rá – épp ráhamuzott – mutatok a kis szürke hamura a nõ bal arcán.

-          Pórból lettünk és porrá leszünk – vonogatja a vállát. Már akartam volna mondani, hogy ez volt aztán az igazán morbid mikor a padló nyekergésére lettem figyelmes. Gondolkodás nélkül célzom be a lopakodót és fogom át hátulról miközben éles fogaim a nyakánál állnak meg figyelmeztetésképpen.
A nálam háromszor nagyobb szakés eladót fegyvereztem le tized pillanatok alatt, tényleg csodákra képes az emberi vér.

-          A rohadt életbe – nyögi – Sensei meneküljön – néz, rá gondolom, de innen érzem, hogy szólított csak beleszív egyet a bagójába. Kérés nélkül engedem el és sétálok a doki mellé.

-          Nyugalom Ookawa – san - kedvesen túr a hajamba – õ már idomított példány – vigyorogja én meg csapom el a kezét. – Õt nem bántjuk, csak bízzák rám.

-          Értem – esik túl a sokkon – de azért vigyázzon vele. Õ is csak egy közülük – veti még felém aztán két torokköszörülés után távozik. A kínos csend pedig beledübörgött a dobhártyánkba. Ezzel végül is nem nagyon lehet mit kezdeni.

-          Még el is ejtettem - biggyesztem le ajkaimat a mochira utalva, ami ép Chizuru véres jobb tüdejére borult.

-          Ne foglalkozz vele – fújja ki a füstöt.

-          Azt teszem – vonok, vállat majd felpattanok a szentély korlátjára.

-          Akkor most, hogy lefutottuk a kötelezõ köröket randizhatunk – csapja össze kezeit.

-          Sensei, az egész Kaguratáncot sikerült becsõdöltetnie – mutatok körbe ahol már sem árusok, sem nevetõ emberek nem voltak. Ellenben tapintani lehetet a félelmet, érzem a zsigereimben.

-          Semmi probléma más terveim is vannak – húzza félmosolyra az ajkait és mielõtt bármit is tehettem volna kézen fogva húzni kezdett maga után – a klinikát most biztos megfigyelik, így oda nehézkesen jutnánk be és innen sem mehetek, el mivel folynak az elõkészületek, úgyhogy csak ez maradt – fejezi be mikor kinyit egy félre esõ ajtót. Belépve tapasztalom, hogy papoknak lehet fenntartva elõkészülési szobának bélyegezve. Legalábbis a sok gyertya és istentiszteleti öltözet erre hagy következtetni. Egyébként ízlésesen van berendezve, egy kanapé, kis asztal, nagy álló tükör, tiszta szõnyeg, szóval egész kényelmes. A Sensei még mindig húzva egyenesen a fekvõ alkalmatosságot célozta meg és egybõl megszemlélhettem a szobát lentebbrõl is a Sensei ölébõl.

-          Natsuno – suttogja gondterhelten és vállgödrömbe hajolva présel még jobban magához. – Csak elkezdõdött.

-          Ideje volt – motyogom epésen. – De egész jót alakított – vonom meg a vállam.

-          Õ támadott le – kezd mentegetõzni a csókra utalva.

-          Én a kivégzésre értettem – felelem élesen majd ki is pattanok az ölébõl. Most a Sensei vonta meg vállát. – De láthatóan magában mély nyomokat hagyott az a nõ – majd durcásan elfordulva nézem a tükörbõl. A Sensei meg köhögésnek álcázta majdhogynem kitörõ nevetését. Végül vidáman mögém áll és hátulról átkarol. Dacból nem viszonozom az óvó karok mély és lágy ölelését, de õt láthatóan ez nem izgatja, meleg lehelete a fülemet csiklandozza.

-          Nem kell féltékenykedni – mondja, miközben hûséges kutya szemeivel néz az enyéimbe hála az elõttünk lévõ tükörnek. Zavartan rezzenek meg és érzem, hogy arcomba tódul a vér.

-           Nem vagyok az – felelem hevesen dobogó szívvel, mert õ még mindig engem fürkész.

-          Persze – majd kicsit ráharapva fülcimpámra folytatja liláimba kínos szemlélését.

-          Ne nézzen már így – csattanok fel és fordítom el a fejem.

-          De mért – nyal, végig a szabadon hagyott nyak felületemen majd szelíd erõszakkal visszanézhetek ismét magunkra. – Pedig annyira jó látni mikor a mindig higgadt és hidegvérû Natsuno zavarában felveszi azt az élénk pirosszint – összerezzenek, ahogy simogató keze a hasfalamnál kezd cirógatni mellényem alatt. Miközben kínosan szemlélhetem meg magam mennyire is igaza van. Ez így nem jó játék…

-          Sen… - kezdeném, de a vége már csak hullóan halkul el. Bimbóimhoz érve morzsolgatni kezdi õket.

-          Igen – suttogja izgatottan – a kis nyögéseid is olyan kívánatosak, mint te magad.

-          Erre nincs nagyon idõnk – nyöszörgöm, ki magamból mikor ismét a nyakam felé fordul.  Mélyen és kínzóan gyönyörûen harapdál, mely csak fokozza testemen végbe menõ enyhe remegés hullámokat. Lassan gombolja ki mellényem és ingem gombjait, hogy így sápadt fehér bõröm szabadon a rendelkezésére álljon. Megdöbbenésemben megrezdülök. Már most tolongtak rajtam a kék lilás foltok itt-ott miket a Sensei elõszeretettel simogat most végig. Mintha csak kedvenc játékán végzett simításokat szemlélné meg.

-          Mond csak Natsuno – tekint szemeimbe ismét – a tested jól van?  - ám válaszom csak egy kisebb nyögés lett, mert igen csak rámarkolt a nadrágomba feszülõ dudoromra. A Sensei vigyorogva folytatta – Semmi baj. Majd én kivizsgálom.

-          De…

-          Ssss – csitított miközben sliccem cipzárja megadta magát neki – Ma azt tanítom meg mennyire is vágysz rám… - a halásznadrágom egyenletesen csusszant le rólam, hogy aztán az alsóm is csatlakozhasson hozzá. A francba … igen megint itt vagyok a Sensei-el egy száll ingben mely inkább dísznek hat, mint pajzsnak.
Talán - talán még szexinek is mondanám a helyzetet, de kedvenc dokim perverz vigyora minden kétségemet elveti.
Hüvelyk ujját nyersen még is oly fájóan érzékien húzza végig tarkómtól gerinc vonalomon át egészen a szegcsontomig, hogy hirtelen rá kell, kapaszkodom arra rohadt álló tükörre elõttem, mert a lábaim kezdik felmondani a szolgálatot.
A helyzet kapóra jött neki egybõl rásimult hátamra és csókokkal bombázhatta a tarkómat, míg azok a magabiztos tenyerek a belsõ combjaimat vették kezelésbe.

-          Csak nézd magad – lihegte tincseim közé – mennyire szép is vagy ilyenkor.
Fel akartam szólalni, hogy csak a lányok lehetnek szépek a srácok semmiképp sem, ám nyíló számba két ujjat kaphattam cserébe. Nyelvem magától indul mozgásba és csak nyöszörgésre futotta mikor a Sensei futólag, hozzáért farkamhoz.
Ez így annyira, de annyira kínos. Így, kívülrõl nézve. Ugyanakkor…huh, nem kicsit tüzel fel.
Szétnyitom ajkaim jelzésként, míg egyik remegõ kezem barna kusza szálakba markolnak. Elhagyva lenti jó tevékenységét a Sensei állam alá kapva maga felé fordít, hogy mélyen és követelõzõn hívjon egy csókra. Már szinte régi ismerõsként érzem azt a kellemetlen feszítõ érzést, nem cicózott egybõl két ujjával kezdett ollózó mozgásba mire én ösztönösen kaptam hímtagomra. Erõs kezek simulnak, az én soványka ujjaimra majd együtt kezdjük kényeztetni a felületet. A meleg barna szemei kereszttüzében égek vágytól és a kéjtõl. Szégyenemre még a nyálam is kifolyik tátott számomon. Ívbe feszülõ testel ér el a saját végzetem egy néma sikoly keretében. Élvezetem a padlón fröccsen, míg a Sensei elengedve oly forró ölelésébõl a kanapéra dõl. Remegve simulok annak az átkozott tükörnek és úgy várom, hogy lecsillapodjon szívem dobogása. Õ csak fél mosollyal az arcán szemlél, miközben már egyik keze a zsebében kotorászik a jól megérdemelt cigijéért. Összeszedve magam térdelek terpeszben lévõ lábai közé, hogy virgonc ujjaim elinduljanak veszélyesebb területekre is. Ám még combja közepéig sem jutottam el mikor megállt parancsolt az egyik meleg keze. Összerezzenek, és értetlen fejjel pillantok fel rá, míg õ a plafont bámulva kifúj egy adag hosszú füstöt.

-          Most ne – szól és érdeklõdve figyeli saját gomoly felhõjét. Egybõl fülig vörösödök és erõtlenül húzom, ki sajátjaimat melyek az ölembe landolnak.

-          Ennyire rossz vagyok – kérdem motyogva, lenyelve egy kisebb hisztit magamban.

-          Mondtam már – sandít le rám – téged erre teremtettek.

-          Na persze – mondom nem túl meg gyõzõen. Kinézve az ablakon rádöbbenek, hogy hamarosan indulnom kell… elkezdõdik ez az egész fejetlenség.

-          Meg amúgy is, ha most mindent jó kártyalapot kijátszok, mi marad késõbbre – mondja nagy komolyan – Meg nem kell aggódnod, ha vége, lesz ennek az egésznek végre már, és szerencsésen megússzuk, mi az ágyamban partizunk, ahova téged számûzlek természetesen.

-          Nagyszerû kilátások – mondom epésen. Ettõl aztán holt ziher, hogy megjön az életkedvem. Bár ha jobban meggondolom…
Nem szeretnék a Sensei-tõl ilyen hamar megválni. Még csak most… most kezdtünk neki mindennek és én úgy örülök, hogy elfogadott, ahogy vagyok. Törõdik velem és nem kérdez, feleslegeset, nem vájkál bele olyanba, amihez nincs köze.  Kedvelek vele lenni, mert õ érdekes és nem olyan szürke, mint az a világ, ami körbe vesz. De a vére…

-          Ne aggódj – suttogja, mintha csak tudná, mire gondolok és belenézve sötétbarna hûséges szemeiben ismét feltöltõdök azzal a tudattal, hogy érte megérné.

-          Vannak rokonaim a fõvárosban – kezdem lassan sóhajtva – megnézném, hogy megy a sorsuk…

-          Meglátogatjuk õket - fúj ki egy újabb adagot.

-          Magával megyek – hajtom combjára a fejemet – ahogy azt kérte tõlem, Idióta Perverz Sensei.

-  Ez a nõ gyakorlatilag a saját csapdájába sétált bele. Milyen ironikus. – igen… Már csak elõ kell készítenünk pár dolgot, és akkor teljes lesz a gyõzelmünk.

-  A nyilvános kivégzésével talán Sotoba lakóiba is verhetünk egy kis észt már végre. – legalábbis nagyon remélem, ha látják ezek a teremtményeknek se halhatatlanok, sokkal könnyebben rá lehet venni õket a gyilkolásra.

-  Azért kíváncsi vagyok ki a kegyetlenebb – pusmogja az orra alatt vissza – mi vagy õk?

- Natsuno – sóhajtok egy nagyot, éltetõ cigarettám újabb adag füstjét keverve a levegõ molekuláival. - Tisztában vagyok azzal, hogy gyakorlatilag egy mészárszéket fogok csinálni ebbõl a faluból és mészárosokat a lakóiból – de legalább végre azok a szerencsétlenek se a csigaházukban fognak ülni, reszketve várva haláluk, hanem úgy fogják legyûrni, mint ahogy én elnyomom a leégõ cigicsikkeim.

- Ja jól van – von vállat. Azt már figyelembe se veszem, ismét megkér arra, ne szólítsam a keresztnevén, pedig nyugodtan felhívhatnám arra a figyelmét, találhatok szebb becenevet is neki.

- Enyém a felelõsség és ez az én falum – veszek elõ egy újabb dózis nikotint inkább, és le is juttatnám tüdõmbe, ha nem tûnne el egy pillanat alatt az ablak túloldalán, Natsuno-kunnak köszönhetõen.

- HÉKA – szólok rá bosszúsan. Nem hiszem el… Az egy teljesen szûz szál volt…

-  Nincs héka – morog vissza indulatosan. - Két shiki is ivott a vérébõl. Sensei az is csoda, hogy beszél. Feküdjön már le és mondja el, hogy mi a francot csináljak, ha már egyszer ide rendelt.

- Jól van, jól van – adom meg magam vigyorogva a kis hevesnek. - orvos vagyok, már azelõtt felkészültem, hogy jöttetek volna.

Büszkén ki is húzom magam, de válaszából tükrözõdik, ez mennyire nem hatotta meg:

-  Aha.

- Látod azt ott – próbálom meg ezt a beszólását is elengedni a fülem mellett, és mutatok a sarokban álló vértartóra. Elvégre mégis csak most mentette meg az életem, nem boncolhatom fel a közönyössége miatt.

Magyaráznám is neki, hogy hogyan hozza ide az értékes kütyüt, mûködésével együtt, de kérés, magyarázat nélkül is hamar megteszi amit szeretnék. Ráadásul teljesen úgy, mintha belelátna a gondolataimba.

- Köszönöm – vigyorgok rá, miközben erembe bököm az utántöltést. - Na most ki leszek ütve pár órára, addig nem hinném, hogy bárki is befáradna vért szívni a klinikára. De te ugye megvédesz? – jobb félni, mint megijedni.

- Sensei ne hülyéskedjen már. Nem fognak jönni, mert úgy tudják, hogy Ön már a Kanamasabeli nõnek a prédája.

-  Hm – vonom fel a szemöldököm. Ez érdekes… Ezek szerint… Egyik shiki a másik áldozatát nem bánthatná? És… Ami még ennél is rendkívülibb… A kicsikét dühíti, hogy társadalmuk köztudatában azé a nõé vagyok???

- Mi az? – kérdi meg bosszúsan, amikor mosolyom jobban kiszélesedik.

- Te féltékeny vagy – állapítom meg. A másik dolgot máshogy, más alkalommal kell majd belõle kiszednem… Azzal együtt, most akkor addig, amíg élnek az áldozataik, a shikik támadnak-e másik emberre is.

- Maga meg idióta és perverz – ezt tudtam, nem mondott újat.

- Köszönöm a bókot – mosolygok rá, mielõtt ugyanennyire komolyan kijelenteném, hogy még egy valami hiányzik, és az alvó macimnak becézve vonnám magamhoz, hogy vele együtt dõlhessek el a szûk kanapén.

Imádom az illatát, mielõbb választ kell kapnom a kérdésemre, mert attól függetlenül, hogy õ egy shiki, beleõrülnék abba, ha ok nélkül veszteném el.

- Engedjen el – lihegi nyakam bõrére, rendesen feltüzelve ezzel vágyaim maga iránt. - ezen a kanapén nem férünk el ketten. – ugyanmár… Sok jó ember kis helyen is. Két egymás után vágyakozó meg még kisebb helyen is elfér, fõleg akkor, ha egymásban vannak…

- Igen – biccentek felé, még mindig hatalmas mosollyal, mielõtt szorosabban húznám magamhoz, formás seggébe is belemarva egyik kezemmel - itt nagy bánatomra szorosan, kell, tartsalak, nehogy leess – erre már feladja a harcot, és finom kis kezeit mellkasomra helyezi:

- De csak most az egyszer, mert beteg. – persze...   

- Hát hogyne – cukkolom levakarhatatlan vigyorral, viszont mielõtt gyógypuszit is kicsikarnék tõle a betegségemre, vagy a perverzségemre hivatkozva, magával húz a sötétség.

Bár… Ha a mai éjszaka eseményeit átgondolom, ezen nem is szabadna meglepõdnöm.

***

Arra ébredek, hogy shikikém szemei az ajkaimon csüngnek. Ami… Ahhoz képest, engem tart perverznek, elég szép…

 - Próbáld ki – szólítom meg, hangommal egy kicsit rá hozva a frászt. Nagyon bele lehetett merülve a gondolataiba.

Ahogy most az is biztos, az járhat a fejében, hogyan is vettem észre a nyilvánvalót, gondolatolvasónak tarthat.

- Nem – csukom vissza szemeim, és fogok ujjaim közé egy párat illatos, puha tincsei közül. - de voltam tini tudom, nagyjából miken jár az eszed – az arcszíned, aminek hõjét még így is érzem pedig azt mutatja, eltaláltam, hogy nem épp tiszta dolgok körül forgott.

- Ha voltak ilyen gondolataim most már el is felejtheti – mormogja halkan, és ismét megpróbálkozik azzal, magamra hagy.

- Ugyan már – viszonzom pillantásait újra. - pontosan tudom, hogy szeretnéd megmutatni mit is, tanultál tegnap – ahogy az újabb leckét is szeretné. Érzem rajta…

- Már mért mutogatnék ilyesmiket egy perverz sensei-nek – fortyan fel, amint elmúlik elsõ döbbenete.

- Csak, hogy jobban elcsábíts. Hisz kimondottan felfrissülés egy perverz sensei-nek, hogy szûz van alatta. Ki a franc tudna ellenállni ennek – én biztos nem.

- Nem is jár ilyeneken az agyam – peersze… Én meg most jöttem le a falvédõrõl, hogy ezt elhiggyem, amikor az arca csak még vörösebb lett, mint amilyen vörös már eddig is volt.

- De ne aggódj – nyúzom tovább fülébe suttogva, és kicsit meg is csócsizva az emlegetett porcdarabot. – mire végzünk az órákkal profi uke leszel.

Eddig tudom folytatni szavaim, muszáj felnevetnem, mielõtt tovább beszélnék. Natsuno-kun annyira aranyos...

- A mai órákat pedig erre fele fogjuk tartani – cirógatom meg feszes kis fenekét. Nem bírnám ki, ha másé lenne…

Összerezzen, és gyorsabban kezdi el kapkodni a levegõt, miközben azt válaszolja, inkább fogjam be. Viszont… Szavaival ellentétben nem próbál szabadulni kezeim közül, hanem inkább szenvedélyesen rátapad ajkaimra.

Grr...

Imádom, ahogy próbálkozik a csókolással, harapással.

Hamar viszonzom tétova kényeztetését, mosolyogva támadom vissza, csókolom, egy vad keringõre hívva nyelvét is.

Csak akkor válok el tõle, amikor már alig kapunk levegõt, bár ezt a kis szünetet is arra használom, hogy megfelelõ pózba támasztva magunk kezdhessem el vetkõztetni. 

Észveszejtõen vágyom arra, az enyém legyen, az, hogy nem ellenkezik, csak vörös arccal, ködös tekintettel figyel, és tûri simogatásom is, további olaj tüzemre. Õ is akar engem…

Pár mozdulattal lekerül róla mellénye, és inge, hogy arcszínéhez hasonlóan gyönyörködhessek meztelen felsõtestében, végigsimíthassak selymes, a közelségem miatt forró bõrén, feszes mellbimbóit is kényeztetve.

Egyre gyorsabban lélegzik, piheg, viszont riadtan emeli kezeit szája elé, amikor hangosabbat sóhaj, folytja el hangját pedig minden egyes rezdülésérõl tudni szeretnék, ahogy minden egyes sóhaját, nyögését is hallani szeretném.

Ezt vele is gyorsan tisztázom, miután kezeit leszerelem szája elõl. Nem ciki az, ha valaki a partnere tudtára adja az érzéseit, nem tudom, miért hiszi ezt minden egyes tini.

Ezután hajolok utolsó zavaró anyagjához, gombolom ki gombját, húzom le sliccét.

- De én meg látni akarom önt – ellenzi, hogy megint ajkaim közt érezhessem vágyát, és kezd el remegõ ujjaival a köpenyembõl kihámozni.

Ez a srác… Elmondhatatlanul imádom, az õszinteségével együtt.

Hatalmas vigyorral hagyom neki, levegye rólam, pulcsimmal együtt. Gyorsan tanul.

Bár… Az, hogy zavarba jön izmaim látványától, azt bizonyítja, akármennyire is igyekszik, sose fog annyit okulni, amennyi az én legyûrésemhez elég lenne neki. Uke marad… Az én kis ukém…

Becsületére legyen mondva, rendesen fel is tüzel.

Már most alig bírom ki, hogy lassan haladjak beavatásával, csak csuklóját húzzam izzó bõrömhöz.

Ettõl a kis érintésétõl is a fellegek közt vagyok, nem csoda, hogy amikor vérszemet kapva mindkét kezével leutánozva mozdulataim kényeztet, hirtelen rántom magamhoz egy forró csókra, mielõtt hang nélkül jelezném neki, szájával folytassa azt, amit kezeivel elkezdett.

Zokszómentesen hint csókokat nyakamra, és felsõtestemre, egyre hangosabb sóhajokkal adom a tudtára, kezdõ létére mennyire jó.

Talán éppen ezért penderít ki olyan gyorsan nadrágomból is, és vetné rá magát egy nagy nyeléssel férfiasságomra, ha nem mondanám neki õ is.

- A nadrágod - egészítem ki szavaim, amikor nem veszi a lapot.

Így is elõször rám, majd nadrágjára néz, mielõtt felfogva a hallottakat végre felállna, és megszabadítaná testét maradék göncétõl.

- Végtére is - folytatom - nem akarod összepiszkolni nem de – szórakoztató kábasága, boldoggá tesz az is, hogy ennyire hagyja magát irányítgatni.

Csupasz popsiját már jó diák módjára, kérésem nélkül helyezi vissza combomra, és folytatja kényeztetését azzal, hogy végignyal merevedésem úgy…

Keresztben álló szemekkel sóhajtok fel, mielõtt kezeim maguktól mozdulnának, nyomnák szájába addig, amíg be tudja fogadni forróságába.

Észveszejtõen jó érzés…

Lassan emelem fejét följebb, majd újra lejjebb, irányítom mozdulatait hol gyorsabban, hol újra lassabban, egyre többet nyögve, viszont nem sokáig, amikor már másodszorra nézek gyönyörû szemeibe, el kell rántanom fejét magamról, mert célom elõtt mondanék csõdöt.

Látom, viszont ezzel összezavartam, mosolyogva mászok fölé, miután megállítom abban, hogy újra forró ajkai közé vegye tagom.

- Benned akarok elélvezni - közlöm vele kiszáradt szájjal, mialatt két ujjam is ajkai közé csúsztatom, hogy most ezek nyalogassa, nedvesítse. Nem akarok neki fájdalmat okozni.

Mondjuk… Egy kérdésre mielõtt tovább megyek, mindenképp tudni szeretném a választ:

- Mond csak Natsuno-kun lánnyal csináltad már – eddig hevesen dobogó szívvel nyalogatott, de most… Kiköpi ujjaim, hogy mérgesen mordulhasson rám:

- Naná, hogy nem. Nem tudom, hogy feltûnt-e magának de csak a Sensei-nek hagyom, hogy perverz dolgokat mûveljen velem - ez… Ha lett volna cigi a számban, az most biztos kiesett volna ettõl a mondattól. Ez… Ez… Döbbenetes, és hízelgõ is, alig tudok magamhoz térni.

Mégis… Amikor sikerül… Egybõl csöndes hangon duruzsolok a fülébe, kár volt ilyen veszélyes helyzetben ilyet mondania.

Alig bírok már magammal, határozott mozdulattal kezdem el kényeztetni egyik ujjammal belülrõl.

- Áhhh – hát igen, ez nem egy kellemes dolog az elején…

Lágyan csókolom meg, mielõtt másik benyálazott ujjam is csatlakoztatnám az elsõhöz. Habár óvatos voltam, pár könnycseppecske folyik végig az arcán, azt is elmondaná, mennyire zavarban van, mennyire fáj neki, ha hagynám szóhoz jutni:

-  Shhh - puszilom le sós könnyeit – elmúlik a fájdalom. Lazíts. - tudom, hogy hamar képes lesz rá.

- Jó... fej ám... maga - nyögi engedetlenül.

- Most tanulj meg lazítani, mert utána még fájdalmasabb lesz – okítom tovább türelmesen, majd olyan szenvedélyes csókkal jutalmazom tûrõképességét, amennyire szenvedélyessel csak bírom.

Nem is kell neki sok idõ ahhoz, hogy elfeledkezzen ténykedésemrõl, teljes lényével rám koncentráljon.

-  Látod, megy ez - mosolygok büszkén, tovább húzva azzal az agyát, mennyire nedves is azon a helyen, amiben ujjaim vannak.

-  Idióta - közli erre tömören, viszont le se tagadhatja, már határozottan élvezte, hogy ott masszírozom, gyors mozdulattal emelem meg lábait, csúsztatom merevedésem forróságához.

-  Kimondottan imádom ezt a félõ és csábítóan szexi fejedet – jegyzem meg neki, viszont amíg erre nem vörösödik el, nem hatolok testébe.

Amint mondtam neki is, így az igazi…

Olyan forró és szûk… Meg kell állnom, mert ha megmozdítanám tagom, biztosan idõ elõtt élvezném tele testét…  

Ráadásul… Abból, ahogy ajkaira harapott, még egy hülye is leszûrné, mennyire nem viselte jól elõzõ mozdulatom.

- Próbálj meg most is lazítani. - kérem gyengéden, ajkaihoz hajolva, majd puha tincsei közé túrok kezeimmel, lágyan cirógatva õket, mialatt szája szélén kicsordult vérét lenyalintva egy újabb csókkal jutalmaznám ügyességét.

Azt hittem, utasításomra ugyanolyan harapósan próbál majd válaszolni, amikor elszakítom ajkaim övéitõl, mint ahogyan az elõbb tette, viszont csak a szemeit húzza morcosan összébb.

Azokat se sokáig, ismét elpirul attól, hogy rám, elégedett mosolyomba néz.

Miután pihegve vesz elég levegõt magához, le is hunyja mindkettõt, hogy így, összezárt szemekkel ránthasson le magához egy újabb heves csókra. Szorítása is enyhült, hála annak, tényleg próbálkozik, óvatosan húzom tagok kijjebb, majd tolom ismét vissza forróságába.

Észveszejtõen jó, szinte egyszerre sóhajtunk egymás szájába, mielõtt még egyszer kijjebb húzódnék.

Egyre gyorsítom szeretkezésünk ütemének tempóját, hiszen egy idõ után már õ is csípõje emelgetésével bíztat erre.

Továbbra is egyszerre szuszoguk, sóhajtozunk a szoba csendjébe, élvezzük ki egymás közelségét, miközben a másik, miénkhez hasonlóan izzadt testét, cirógatjuk, egészen addig amíg mindketten el nem érjük a beteljesedést, én mély hörgéssel, õ egy hatalmas sikollyal, és ívbe feszülõ testtel.

- Nagyon jó vagy a szexben. - gördülök mellé, és jutalmazom meg egy forró csókkal magamhoz húzva. - Egészen olyan… - folytatom ördögi vigyorral - Mintha erre teremtettek volna.

- Perverz Idióta Sensei… - pihegi halkan, még mindig nem nyugodott le légzése, és szívverése annyira, mint az enyém, nem is lenne képes arra, hogy hozzám hasonlóan kapjon egy cigarettához, és rágyújtson az eseményekre. - Most hogy fogom õket figyelni, ha a felállás is nehezen menne?!

- Sehogy… - fújok ki egy adag füstöt, és fordulok felé vissza az elõbbinél is hatalmasabb vigyorral arcomon. - Itt maradsz mellettem.

- Persze… - kapja ki kezembõl cigarettám, és nyomja el, hogy kidobhassa az ablakon. Felmordulok, de nem tudom emiatt leoltani, folytatja, amit elkezdett:

- És akkor mégis mi lesz azzal a tervünkkel, aminek részeként minden shikit megölünk?! Vénségére már el is feledkezett a tervünkrõl?! - kis aggodalmas… Mosolyogva simítom végig arcát, vonom magamhoz egy újabb csókra.

- Ezen ne izgulj, meg fogjuk valósítani. Mind pusztulni fog. Bár… - veszek elõ egy újabb rúd mérget… - Azon gondolkodtam, hogy neked még most nem kéne velük együtt meghalnod. - komolyan nézek csodálkozó szemeibe, viszont mielõtt befejezhetném, amit elkezdtem komolyodik meg õ is, és minden bizonnyal fájós alfelére ülve egy felszisszenés után támad rám dühösen, csap hol az egyik, hol a másik öklével testembe.

Lassan elvonási tüneteim lesznek, ez a szál, ami most volt a kezembe hála egyik jobbhorgának kettétört.

- Idióta! Gondoljon már másokra is. - olt csapásai közben - Csak azért, mert maga… Mert maga az ukéjának tart engem, attól még ugyanolyan szörnyeteg vagyok, mint õk, ugyanúgy végeznie kell velem is. Megegyeztünk abban, hogy végezni fog velem is!!! - áú… Ez az utolsó ütése nagyon fájt, inkább nem hagyom tovább folytassa rajtam az edzését, felé mászva, kezeit feje fölött lefogva csókolom meg, csillapítom egész kicsit csókommal haragját, mielõtt szelíd hangon kezdenék magyarázkodásba:

- Egy… Nem vagy ugyanolyan szörnyeteg, hiszen tudtommal az én véremen kívül másét nem iszod. Nem is hagynék neked ilyet, amíg élek. Kettõ… Pont azért mondtam amit mondtam, mert másokra is gondoltam. Szerinted ha itt, egy ilyen Isten háta mögötti településen ennyire szervezetten tudnak élni az emberek gyilkolászásával, és ennyien vannak, akkor mennyien lehetnek a városokban?

Amikor eljut tudatáig, amit mondtam neki, már nem is próbál kiszabadulni kezeim közül, helyette egyre jobban elkomorodik, gondolkodhat, kalkulálhat, míg végül alig hallhatóan újra megszólalna:

- Úgy gondolja, hogy… Ezek a szörnyek… - igen, úgy.  

- Minden esély megvan erre. Máskülönben honnan lenne már költöztetõ vállalatuk, hamvasztójuk és a többi? - kérdezem komoran.

- Ez szörnyû… - csóválja meg még jobban elborzadva fejét, lila tincsei csak úgy röpködnek. - Eddig senkinek se tûnhettek fel???

- Biztos vannak olyanok mint mi, akiknek feltûnt a létezésük, csak talán egyedül õk is kevesek a legyûrésükhöz. Hiszen látod, nélküled már engem is elkaptak volna.

Bólint, és türelmesen figyel, várja, hogy folytassam:

- Ezért is kell õket megkeresnünk, és velük együtt gyökeresen kiirtani a gazt, amíg az tovább nem terjed annyira, hogy kiirtva az emberiséget egy új, sötét világot hozzon létre. És… - teszem hozzá - Én még mindig minden shikit meg akarok ölni. Semmi, még a szerelem se tántoríthat el ettõl, de ezt már úgy gondolom ezt azzal, hogy a feleségem megöltem bizonyítottam. - elpirul szavaim hatására talán a szégyentõl, és kicsit úgy érzem szomorúbb is lesz tõlük, viszont most erre nem teszek neki megjegyzést, gyengéd mosollyal simítok végig az arcán.

- Jó lesz úgy, hogy miután csak kiirtottuk a többi településbõl, városból is õket, csak utána öllek meg? - már amikor találkoztunk is azt mondta, nem akar élni, most mégis elgondolkozik szavaimon, mielõtt csöndesen azt felelné, talán tényleg így lesz a legmegfelelõbb.  

Boldoggá tesz szomorúsága, lehet hülyeség, de nagyon reménykedek abban, hogy el tudom nála érni, egy egész kicsit még kötõdjön ehhez a világhoz. Vele akarok lenni, mindennél jobban…

- Elkezdem a papírok égetni mielõtt ránkesteledik. - kelek fel, és nyújtózok egyet. Már jócskán délelõtt jár az idõ a nap állása alapján. - Ha gondolod nyugodtan pihenj addig itt a klinikán. Mostanában úgyis kevesebben járnak ide.

- Pontosabban nem jár ide senki. - vigyorog felém. - Viszont így se tehetem, megyek. - áll fel, és kezdi el összeszedni, valamint magára húzni ruháit. - Ha akár csak egy kicsit is megsejti, miben mesterkedünk ellenük, elmenekül innen a többivel együtt még az esti fesztivál elõtt.

- Rendben… - mosolygok rá. Számban már egy újabb cigi, le is szívok belõle egy adag füstöt tüdõmbe. - Az esti Kagura tánc mindenféleképpen különleges lesz, ha tudsz gyere el, és nézd meg. Nem láthatsz olyat minden nap, hogy én egy szép nõvel sétálok helyetted.

Fejbedob egy gombóccal, amit alsómból, és nadrágomból gyúrt össze, és megint perverznek hív, de kijelenti, nem hagyná ki semmi pénzért a kivégzést, ráadásul utána engem is meg fog látogatni.

Tetszik amit mond, de mivel már kisétált a váróból, az ablakból kiabálom utána, állok elébe a randinknak, és azt, hogy már most mennyire várom, majdnem még az ablakból is kiesve integetés közben. Bár… Azt nagyon remélem, ezzel nem vettem el a kedvét találkánktól.

Nem féltem, lehetne egyedül, elég ügyesen védte meg magát a kanamasabeliekkel szemben is eddig, hogy él. Ráadásul… Ha hazamegy, ott van neki az apja is, aki nem akarja még egyszer elveszíteni fiát. Figyelni fogja minden lépését majd akkor is, amikor a falusiak felkerekednek azért, hogy felkutassák, és levadásszák az összes shikit.

De ha nem látnám… Tényleg nagyon, de nagyon hiányozna.

Elgondolkodva nyomom el cigim és gyújtok egy újra, majd öltözök fel. Még sok dolgom van ma, nem tétlenkedhetek.

***

Mint az est eljövetelével megtudom önkényes vérivómtól egy olyan helyet akarnak maguknak a visszajáró démonok, ahol biztonságban élhetnek. Szóval… Tényleg nem csak õk léteznek a világon, igazam volt. Natsuno-kun megnyugodhat, ha elmesélem majd neki a beszélgetésünk. Persze… Ha nem itt bujkál valamerre a környéken és figyel minket.

Nade ami fontosabb…

Elég fárad vagyok, de a tervünknek megfelelõen elkezdem rábeszélni arra ezt a némbert, nézzünk szét a fesztiválon, mintha mi ketten randiznánk.

Azért kevés az erõm, mert habár délután lefeküdtem aludni, egy újabb adag vért is bekötve magamnak, rémálmaim voltak arról, nem sikerült a tervem, és még Yuuki-kunt is elkapták, megkínozták miattam.

Remélem, az álmot nem kell rossz ómennek vennem.

Szerencsére Chizuru-san hamar rááll arra, velem tartson vesztõhelyére, még annak ellenére is, hogy majdnem megcáfolom az én már nem vagyok ellenség kijelentését.

Ezért mondjuk kint a rendelõ elõtti fa tetejérõl Natsuno-kuntól is megkapom az eszetlen sensei suttogást.

Még jó, hogy ideiglenes partnerem nem hallja rendesen, honnan jött a fiú hangja, és néz arra amerre én, valamint hogy el is tudom róla figyelmét terelni azzal, a kezébe karolva kérem meséljen arról, amikor õ élt, szokott-e ilyen, vagy ehhez hasonló fesztiválokra járni.

Beszélgetésünk alatt természetesen Natsuno-kun gyilkos pillantásait is magamon érzem, viszont remélem, van annyi esze, hogy nem ugrik elõ, és folytja meg.

Akkor annyi lenne a szépen kidolgozott hadmûveletnek.

- Tudja mit tettem már régen még a férjemmel is? - áll meg hirtelen, érdeklõdve fordulok felé, és kérdem meg egy hamis mosollyal, arról, hogy mégis mit.

- Ezt… - lép elém, és tapad ajkaimra egy pillanat alatt. Döbbent tekintettel nyögök csókjába. Nem hittem volna, ilyenre is képes lesz. Megölöm. Eskü megölöm, ha Natsuno-kun nem elõz meg. 

De gondolkodni már nem megy, hisz megérezhettem vágyakozó ajkait melyek, valósággal lecsaptak rám.
Ez... ez... most mégis mi? M...mit mond? El...el kell mennem innen, de rohadt gyorsan basszuskulcs! Mért is érzem magam úgy, hogy valósággal lángolok?
Erõs karjai átfogják kapálózó csuklóimat majd a fejem fölé a ház falára, tapasszák. Ez mégis mikor? Egyik keze a legteljesebb nyugalommal indul meg hasfalam irányába, hogy lágy simogatással ingereljen. Ami hát a fenébe is nagyon összejön neki! Ahol végig halad kis bizsergések járnak át. Oh, hogy éppen én is most lettem gyenge... De miért, hisz õ csak egy ember a francba is.

-         Én tényleg nem tudom, mirõl beszél – mondanám, ám csak sóhajtásba torkollik. Na ez rohadt férfias lett. De, mi a jóistenért sóhajtozok én? Én a megtestesült jéghegy. Beszarás...illetve ez nem. Fõleg nem „az” amit a Sensei van szíves, hozzám dörgölni!

-         Áh – adok hangot zavarodottságomnak.

-         Nem baj én is rád – feleli a Sensei ördögi vigyorral. Ez idióta.

-         Sensei – kezdeném újra de, õ ismét elhallgattat azokkal az ajkakkal. Csókolgat fölül és alul is várva a pillanatot, azt az egyetlen rést, amit megadok neki hamarosan, ha így folytatja. Ez egyszerûen nem fair. Mért ilyen magabiztos? Nem egyszerûen nem engedem. Nem vagyok én egy lány az isten szerelmére.

-         Áhh – hagyja el újabb értelmes szó a számat de, kutakodó nyelve rögtön el is nyomja. Sensei ez gonosz volt, a mellbimbó nem ér. Csaló.

Szóval ilyen, ha igazán csókol valaki? Ez... nagyon jó. Teljesen más, mint a sulis lányokkal. Illetve olyan csak a szint a más. Nyelve óvatosan járja be az egész szájüregemet, majd pörgõs táncra hív a sajátjával. Tapasztalatlan körökkel követem a Sensei-t, de beláthatóan õt, ezt a legkevésbé sem zavarja. Lassú simogatásokkal de mégis erõs kezeivel indul egyre lejjebb és lejjebb természetesen az igencsak kemény szervemhez. Ne... ne...már. Az eddig lefoglalt keze rámarkol állóságomra, amit ismét egy jutalomnyögéssel díjazok. Mi van velem már? Mire egyáltalán eljutott az agyamig, addig a másik kezének három mozdulatába telt, hogy megszabadítson a számára fölösleges dolgoktól, vagyis a nadrágtól. Ez kibaszás.

-         Sensei – nyögöm halkan – túl messzire megy – motyogom a végét elhalkultan.

-         Már miért mennék – búgja nyakamba, amit új fenn puszikkal hint és közben lassú gyakorlott kézmozdulatokkal, kezd kényeztetni, aminek megint csak nyögés lett a vége pedig nem is vagyok rest.

-         Azért... – oh a fenébe – azért... – kezdem újra – mert bármikor – újabb sóhaj ajkaim felõl – meg... megláthatnak minket – csak kinyögtem a szar kifogásomat.

-         Sötétedik – magyarázza. Jól van, na tudom, hogy béna volt, de attól még nem fogok halottak elõtt megszégyenülni. Feleletével ellentétben lassan felemelt még sikerült elkapnom a gatyómat, majd mintha valami hercegnõt vinne a klinika falain belül, találom magam egy korházi ágyon az „egészségszagú” huzatok között.
További elemzésekre ismételten nem volt idõ, mert a Sensei megint csak perverz tevékenységekbe kezdett bele. Mély barna szemeiben valósággal elveszett a vágy és az érzékiség. Ez nem ér... nem érnek az ilyen szemek. Ki a Halál tudna ezeknek, mégis ellenállni? Ajkai mohón csókoltak szájon, nyakon, ahol már jóval több birtoklási jel van, mint amit én készítettem, bimbóimon, amiket lassú élvezettel nyaldos. Biztos tetszik neki, hogy sóhajtozom. A francba is ez ... ez a legjobb. Itt...ah.... banyek alapból állok, de erre cövek lettem. Itt...olyan érzékeny... és a Sensei olyan jó. Erõs karjai valósággal magukba szívnak, mintha azt se akarná, hogy a levegõ se érjen hozzám. Lassú puszikkal hintve éri el hasfalamon át a nagyon jó részeket. Ami már veszélyesen túl lent van.

-         Kérem – suttogom halkan kiszáradt torokkal – hagyja abba, és engedjen el – lassan óvatosan emelném el a fejét, de ezzel azt értem el, hogy makkomat megnyalinthassa. Kezeim megfeszülve hagyták abba az ellenkezést.

-         Elmehetsz – suttogja behízelgõ gyönyörûséggel, majd végig nyal az egész felületen ezzel megborzongatva – méghozzá annyiszor, ahányszor csak akarsz – tudom, hogy most ördögien vigyorog. Ez a fickó... hát kész.
Anyám... és egybe bekapta! Ó istenem, mennyire fura de oltári érzés! Szépen lassan adja magának a tempót én, pedig azzal, mozdulattal harapok rá mutató ujjamra. Ezek nagyon hangosak lennének... nem hallhatja meg... ez már tényleg nagyon kínos lenne.
Huuh ez... ah a jó.  Ez jó? Miket gondolok az istenért már!

-         Sensei – nyögöm halkan megint csak, hogy kezemmel eltoljam a fejét. De a támadási erõm körülbelül a bányász béka popsija alatta van jelenleg. Így ujjaim csak a puha barnás tincseket simogatni tudják. Na meg húzogatni le –és fel... így... Sensei így... Ah... jó. Ó francba most biztosan hall is! Mért nem tudok legalább ráharapni a számra? Mért van az, hogy nála ez sem megy!
Sensei...Sensei... el fogok menni... ezt ugye nem hallja? Annyira jól csinálja, valósággal magába szív keményen de... mégis...áh már tényleg nincs túl sok, mért nyögök így,mért vonaglok alatta ilyen érzékiséggel.... ennek undorítania kellene... de ha egyszer ennyire... oltáriérzéééééés...volt.
Lihegek, utoljára nem is tudom, mikor lihegtem így. Õ meg a legteljesebb nyugalommal nyeli le.
Pokolba... mégis mit csináltam? És... és õ mit tett! Idióta perverz Sensei, kiskorú vagyok még! Én meg mit élvezkedtem mint az a bizonyos a sarkon? Teljesen leizzadtan fekszek széttett lábakkal, lehetetlen, hogy nem vagyok fõt rák és pihegek... á inkább nem adok nevet neki. Õ pedig csak az élvezetemet nyalogatja, most mégis ki is a fenevad?

-         Jó volt – néz felém vigyorogva. Ez kérdés volt öreg?

-         Sensei – lihegem még mindig – maga nem normális – mondom el végre már. A Sensei erre bevágta a „tudom” arcformát majd az ablakhoz sétálva természetesen rágyújtott. Ennyi. Akkor elenged? Huh... rendes ez a Sensei, biztos voltam benne, hogy le fog támadni most. Kellemes csalódás? Végtére a vak is látja, hogy nem csak az ablaknál áll. Gyorsan el kell menni akkor.  Megtalálva a nadrágomat még mindig az elõzõek hatása miatt kicsit lassan de belebújok.

-         Hazamész – teszi fel a költõi kérdést. Erre inkább, no comment és kibattyogok a „halálszagú” õszi levegõre ahonnan a csillagok vigyorognak már rám és nem õ.

-         Légy szíves holnap látogass meg – szólal meg nagy komolyan, míg én megállva bevágok felé egy „mostszivatszöreg” fejet. Õ saját megnyugtatása végett kifújja a füstöt és folytatja – a közeljövõben tervezték, hogy megölnek talán a segítséged nélkül nem is, tudom pótolni a vérem, amit kiszívnak – aha így már érthetõ az a rengeteg düh és félelem belõle. Nem válaszolva haza fele vettem az irányt.

-         Ez egy õrült doki – motyogom magamnak – de menõ a stílusa.

Mondtam már, hogy kedvelem az olyan õszi estéket, amikor még nincs az a nagyon hideg, kinn tudsz lenni akár egy egyszerû melegítõben, és valósággal érzed frissességet. Nem károg a fejedre még a varjú, nincsenek még azok a pocsolyák, amikbe az ember rendszerint belelép és az avart, sem hordta el még a csípõs szél. Tök jó, hogy ezt egyáltalán nem tudom átélni.

Ellenben Egy Bizonyos Valaki intenzív vérszagát teljesen.
A Sensei nem vigyázott magára. Ebben már most biztos vagyok, hol ott még csak 2km-re vagyok a klinikájától. Annak a nõnek a szagát is érzem. Mi jó fenét csinált ez, hogy így vérzik az a szerencsétlen? Barbár állat. A perverz Sensei meg a másik fele. Jól van oké, hogy ez egy marha jó kiindulási pont nekünk a shikik ellen, de a francba is, a nagyzási tébolynak is vannak határai. Meg aztán, hogy adhatta oda másnak is a vérét! Legalábbis ennyit. Én haraptam elõször õ az én... Mim is?

Ösztönös sejtéseim valósnak bizonyultak. A Sensei úgy ült azon a korházi kanapén mintha drogos volna. Az egész szoba a vére szagában fürdött, éhezõ testem pedig egybõl követelte a jussát.

-         Sensei, magát hipnotizálták – mondom az egyértelmût majd nem várva a sült galambot a csuklójába, vájom hegyes fogaim. Ahhh, ez még mindig fenséges de annak a nõnek a szaga, és ténykedései... Majd felrobbanok! Meg a parancsosztogatás is megy neki, de nem baj ez teljesen nekünk játszik. Hisz ki gondolná, hogy a shikiket bárki is elárulná.  A Sensei ugyanolyan finom, mint a múltkor, már hiányzott.

-         Hé óvatosabban – szól rám. Na már tökéletesen jól van. Óvatosan nyalom el a sebet, amit ejtettem majd a vállán lévõ állati mély harapást is elvégzem.

-         Köszönöm a segítséged – mondja gyorsan aztán egybõl nyúl a bagóhoz. A dohányosokra jellemzõ élvezettel emeli el ajkaitól azt a szálat miután kifújta a füstöt. – Ha nem jöttél volna, engem is megölnek – na nem mondod.

-         Éreztem, hogy gond lesz – vonom meg vállam, de mi az égért pirultam be már megint elõtte! – viszont arra kérem, holnap tegye, azt mire utasította, pusztítson el minden feljegyzést és módosítsa a betegek kórlapját.

-         Rendben – biccent – és most már azt hiszik az irányításuk alatt, vagyok – elvigyorodom – elkezdhetünk ellenük fellépni.

-         Ez a nõ – kezdem morogva – gyakorlatilag a saját csapdájába sétált bele. Milyen ironikus.

-         A nyilvános kivégzésével talán Sotoba lakóiba is verhetünk egy kis észt már végre.

-         Azért kíváncsi vagyok ki a kegyetlenebb – kezdem halkan – mi vagy õk? – nézek rá.

-         Natsuno – fújja ki a füstöt – Tisztában vagyok azzal, hogy gyakorlatilag egy mészárszéket fogok csinálni ebbõl a faluból és mészárosokat a lakóiból – nyomja el a csikket.

-         Ja jól van – vonom meg a vállaim ismét – de már mondtam önnek, hogy ne hívjon a keresztnevemen – fejezem be a mondatot, amit láthatólag azzal a mozdulattal engedett el a füle mellett. Thoru-chant sem érdekelte sose, hogy ezt kikérem magamnak.

-         Enyém a felelõsség – vesz elõ egy újabb szálat – és ez az én falum – meg is gyújtotta volna azt a szálat, ha én a képességeimnek hála villámgyorsan ki nem veszem a kezébõl és dobom ki az ablakon.

-         HÉKA – kiált rám megrovóan.

-         Nincs héka – vágom a fejéhez. – Két shiki is ivott a vérébõl. Sensei az is csoda, hogy beszél. Feküdjön már le és mondja el, hogy mi a francot csináljak, ha már egyszer ide rendelt.

-         Jól van, jól van – emeli fel játékosan a kezét. Hihetetlen, hogy nem veszi komolyan – orvos vagyok, már azelõtt felkészültem, hogy jöttetek volna – hú de nagy legény valaki.

-         Aha – válaszolom szarkasztikusan.

-         Látod azt ott – mutat egy mûszerre, aminek látható vértasakja van. Nem akarom a tudni a nevét mert nagyon bonyolultnak néz kis és nagyon latinnak. Vérátömlesztést akar, gondolom vagy valami ilyesmit, nem orvosnak készültem, de nem kellet kérnie, hogy oda vigyem elé.

-         Köszönöm – mondta majd beszurkálta magában, amik kellettek neki. Hát fúj. – Na most ki leszek ütve pár órára, addig nem hinném, hogy bárki is befáradna vért szívni a klinikára. De te ugye megvédesz? – néz rám kiskutya szemekkel.

-         Sensei ne hülyéskedjen már – szólok rá. – Nem fognak jönni, mert úgy tudják, hogy Ön már a Kanamasabeli nõnek a prédája – morgom.

-         Hm – néz kérdõen rám egyik szemöldökét felvonva.

-         Mi az?

-         Te féltékeny vagy – jelenti ki póker arccal.

-         Maga meg idióta és perverz – adom a választ.

-         Köszönöm a bókot – leütöm. Esküszöm, hogy megütöm. – De egy valami még hiányzik – mondja nagy komoran, majd már csak az tûnik fel, hogy az ölében vagyok, és rajta hasalva dõlünk vízszintesbe – az alvó macim – suttogja a fülembe.

-         Engedjen el – mondom én is láng vörös arccal a nyakhajlatába – ezen a kanapén nem férünk el ketten.

-         Igen – bólogat- itt nagy bánatomra szorosan, kell, tartsalak, nehogy leess – erre egyik karjával lágyan átkarolt, míg a másik keze valamiért a seggemen pihent. Tök mindegy mit mondok neki az lesz, amit õ akar. Ez a tegnapi akciójából kiderült, így inkább én is csak meg „kapaszkodtam” benne mellkasa körül.

-         De csak most az egyszer, mert beteg – motyogom.

-         Hát hogyne – vigyorog õ. Idióta Perverz Sensei.

Nos a Sensei jól elaludt vagy három órája én az óta „õrködöm” testi épségéért az alvó macijaként. A vér, ami a tasakba volt már eltûnt benne, vagy cserélni kéne, vagy pedig lassan felébrednie és mivel az elsõt nem mondta, ezért arra szavazok, hogy a második fog helyt állni. Remélem csak az érzéstelenítéstõl aludt el így nem, pedig a „nyárinátha” elsõ tünetei jelentkeznek nála is. Vicces lenne, hogy mire ezek eltakarítódnak addigra õ is egy lesz közülünk.

Minden esetre tényleg kellemesebb itt lenni a Sensei-el, mint odahaza. Ott ahol a saját apámra azt gondolom, hogy egy förtelem. Ezt nem bocsátom meg a shikiknek. Semmirõl nem tehetett az öregem erre a feleségét és a fiát, pedig egyszerre veszti el. Ez utóbbi meg úgy gondolta, hogy feltámad, persze, hogy az õrület határán van. Nem jöttünk ki jól azóta, hogy ideköltöztünk de apának a saját fiát temetni keserítõ látvány. Ráadásul semmit nem tudok tenni, elenne a bûntudat, pedig már fojtogat. Lehet szakemberekhez kéne fordulnom de, hogy állítsak be, ha csak a halotti bizonyítványomat tudom max felmutatni. Ördögi kör.

Hajhh. A Sensei ajkai meg cserepesek, tegnap még nem volt az. Tulajdonképpen, ha nem akarom felkelteni, akkor össze vissza a száját meg a nyakát bámulhatom. Ha éhes lennék ez utóbbi veszélyes pont az elõbbi meg hát az is veszélyes pont. Perverz doki lefogadom, nem véletlenül van ez így. Vajon még így is puhák és akaratosak egyszerre azok az ajkak?

-         Próbáld ki – szólal meg mély búgó hangján. Kellet pár másodperc, hogy leessen, FENN VAN! De ciki. A másik meg ugye nem gondolatolvasó?

-         Nem - sóhajt és lassan cirókázni kezdi a hajamat, de szemeit nem nyitja ki – de voltam tini tudom, nagyjából miken jár az eszed – én meg elvörösödtem a szégyentõl, na meg mástól is, már megint így a Sensei-el.

-         Ha voltak ilyen gondolataim most már el is felejtheti – morgom és szakítanám ki magam ölelésébõl.

-         Ugyan már - nyitja ki a szemeit, amikben látható kíváncsiság és vágy ül – pontosan tudom, hogy szeretnéd megmutatni mit is, tanultál tegnap – mosolyog számítóan.

-         Már mért mutogatnék ilyesmiket egy perverz sensei-nek – háborodom fel.

-         Csak, hogy jobban elcsábíts. Hisz kimondottan felfrissülés egy perverz sensei-nek, hogy szûz van alatta. Ki a franc tudna ellenállni ennek – teszi fel a költõi kérdést.

-         Nem is jár ilyeneken az agyam – válaszolom vörös arccal. Baszki beletrafált. 

-         De ne aggódj – suttogja a fülembe, amire rá is harap egy kicsit – mire végzünk az órákkal profi uke leszel – még kuncog is hát ez kész. – A mai órákat pedig erre fele fogjuk tartani – majd simogatni kezdte hátsó felemet kis körkörös mozdulatokkal.

-         Inkább fogja be – válaszolom, és lecsapok ajkaira. Elõször a felsõ ajkait harapdálom majd az alsókat, nem egyszer végig simítva a felületen, hogy bebocsátást kérjek. Valahogy így volt tegnap...azt hiszem. Õ csak elmosolyodott csókjaimra majd valósággal ráharapott ajkaimra. Körülbelül két másodpercébe telt, hogy átvegye a dominanciát és megadva magam neki körbe, táncolhassuk újra a szájüregemet. Levegõért kapva szép kis nyálcsík kötött össze minket, a Sensei pedig az ölébe ültet õ, pedig a legnagyobb kényelembe helyezte magát a kanapén. De persze a tökéletes kartávolságon belül, hogy a kis fekete mellényemet már gombolhassa kifele. Lila fürtjeimet kedvtelve simogatja fülem mögé így remek kilátást adva számára a rák vörös arcomhoz. Nem kellett sok hozzá, hogy a mellényem és az ingem a padlón végezze, majd a szabad utat kapva elkezdhessen simogatni lágyan majdhogynem cirógatva. Amire sokkal de sokkal érzékenyebb vagyok, felér nálam egy kedves kínzással. Bimbóimat morzsolgatva a kellõ hangokat is megteremtem a helyzethez. Oh ezt ne. Védekezésként szám elé tettem a kezem és riadt szemeimet az övéire szegeztem, amik vágyakozással falták mellkasom. A keze, pedig egy mozdulatával seperte arrébb hangtompítómat.

-         Hallani akarom – fogta rövidre és gatyám gombját is, kikapcsolta majd a sliccét is lehúzta.

-         De én meg látni akarom önt – motyogom. Levakarhatatlan vigyorra húzta a száját mikor kezeim felé, vették az irányt. Röhejes remegéssel húztam le róla köpenyét mely csatlakozott az ingemhez és a ronda pulóver is, csatlakozott többiekhez miután végre az is elhagyta a Sensei-t. Megláttam a meztelen felsõtestet, és egybõl tudtam, hogy fülig vörösödtem. Irtó szexi ez nem ér! Csuklóimat megfogva gyengéden kényszerít, hogy megérintsem hasfalát, bár csak ujjperceim érnek hozzá õ neki mégis elakad a lélegzete. Felbátorodva mindkét tenyeremmel végig is simítok rajta hol itt, hol ott, föl-fölfele haladva, hogy megismerhessem így is a Sensei-t. Õ pedig kellemesen tûrte is egészen addig, míg meg nem érzetem, hogy lehúz egy csókra, aztán enyhe jelzésként fejét följebb emelte így a következõ csókom már a nyakát érte. Reményeim szerint kényeztetve indultam szépen lefele a felsõtesten. Mellkasát kis puszikkal hintve jutottam el a kockás hasig ahol minden kockát végig nyalhattam, míg el nem értem a dudort. Hátrébb csúszva a kanapén bukdácsoló kezeim a gatyáitól is megfosztotta a férfit. Ráültem a combjaira és kívánkozó farka felé hajoltam. Ami hát te jó ég! Ezt a méretet akarja belém dugni! Szét fogok szakadni.

-         Te is – állít meg. Mármint mit én? Most mi van? – A nadrágod – forgatja meg szemeit. Ránéztem fekete térdnadrágomat majd leesett. Lekaptam cipõimet és a zoknimat is már akkor, nem igaz, hogy nem ért volna, rá miután végeztem. – Végtére is nem akarod összepiszkolni nem de – néz rám. Ja jó. Mért vagyok ma én ilyen lassú. Visszamásztam az elõzõ helyemre majd inkább nem várva megint végig nyaltam az egészen. Anyám...majd a Sensei megadva a kezdõ lökést rányomott. A felét se tudtam bekapni. Mért van neki ekkora! Az erõs kezek lassan lefelé nyomtak, majd fölfele húztak megadva azt a tempót, ami neki pont jó. Vajon én is ezt tettem tegnap este? De egyáltalán nem baj, hogy a Sensei adja a ritmust, mert másképp kezdtem volna el én. Néha-néha felnéztem rá, de az arcát kócos haja mögé rejtette, nem engedte, hogy gyengének lássam ismételten. Volt, hogy gyorsította mozgásomat, néha lassított, ám nem kis idõ eltelte után elemelte piros arcomat mely csöpögött a nyáltól. Basszus... ezt miért... hisz nem ment el... vagy csak olyan béna vagyok, hogy nem is fog elmenni? Ezt ne... akkor inkább vissza. Értetlen fejemmel hajoltam újból felé de õ megállította majd egy elnézõ mosolyt követõen egy mozdulat alatt fölém került én, meg az ágyon feküdtem. Felhúzott térdeim között nézett rám, majd mutató és középsõ ujját számba erõszakolta. Ösztönösen kezdtem benyálazni azokat miközben égõ szemeit figyeltem.

-         Benned akarok elélvezni – adta meg végre a magyarázatot. Szóval azért értékelhetõ volt a tevékenységem. Ez is valami, de hát a gyakorlat teszi a mestert. – Mond csak Natsuno-kun – nézz rám kedvtelve – lánnyal csináltad már – kérdi, én meg kiköptem az ujjait.

-         Naná, hogy nem – válaszolom feszülten – nem tudom, hogy feltûnt-e magának de csak a Sensei-nek hagyom, hogy perverz dolgokat mûveljen velem – duzzogok.

-         Nem szabad ám – kezdi halkan – ilyeneket mondani egy ukénak ilyen veszélyes helyzetben – majd semmit nem várva belülrõl érezhettem meg mutató ujját.

-         Áhhh – szisszenek fel a Sensei erre megcsókolt, és spécizve a dolgokat középsõ ujja is belém került. Oh te jó ég! Ez nagyon rossz, még a könnyem is kicsordul. Ez de gáz elbõgöm magam itt ilyen helyzetben. Mennyire égõ!

-         Sensei...ez – kezdeném.

-         Shhh – pisszeg le halkan majd könnyeimet egy-egy puszival felszántja – elmúlik a fájdalom. Lazíts.

-         Jó... fej ám... maga – préselem ki.

-         Most tanulj meg lazítani, mert utána még fájdalmasabb lesz – mondja. Aha és azt, hogy mégis! Az ajkai felé indultam de õ ismét megelõzött, csókunk ismét vad és észveszejtõ volt, figyelmen kívül hagyva mindent még azt az ollózó mozgást is bennem.

-         Látod, megy ez – vigyorog ismét – nagyon nedves vagy ám idelent.

-         Idióta – válaszolom ismét, de kétségtelenül megszoktam ujjait, melyet épp most húz kifele. Egyáltalán nem várva térdeim alá nyúlt majd férfiasságát bejáratomhoz helyezte.

-         Kimondottan imádom ezt a félõ és csábítóan szexi fejedet – elkerekedtek a szemeim arcom tovább spékelõdött a vörös színárnyalatba – igen és így az igaz.
Egyetlen lökés volt én meg, hogy ne kiabáljak, ráharaptam az ajkaimra. Szét fogok szakadni.
Perverz Idióta Sensei!

Igen, azt hiszem ezzel az egy, szóval lehet megfogalmazni azt az orrfacsaró bûzt mely lassan mindennapjaim vele járója. Mindent körbe vesz és bekebelez, szinte látni azt a fekete bolyongós aurát, ami cigaretta füstszerûen cirkál körbe és körbe. Ott van a levegõben a föld felett és alatt, a tûzben a fákon, az ételben, amit megeszek, a kávéban, amit reggelente kavargatok, az emberekben, akik mellett elmegyek még ezen a nyomorék széken is, ahol ülök. Nem bírom, egyszerûen, muszáj elszabadulnom innen! Ebbõl a büdös házból!

A kinti világ is megváltozott. Annak ellenére, hogy õsz van és az évszakhoz mérten minden nyirkos, elhalt, sáros, barna és sárga valami nem olyan, mint ahogy kéne lennie. Nem tudnám megmondani mi az, ami ennyire zavar hisz az erdõs részt, melyet szobám ablakából nézek minden éjszaka nem változott. Csendes és titokzatos, ahogy eddig is, bármikor.

De ez az undorító szag…

Lehetetlen nem éreznem, pedig annyira nem akarom, fojtogat és belém mar. Egyszer régen éreztem már ilyet, de messze nem ilyen szinten. Emlékszem mikor gyerek voltam utáltam a temetõket, hisz nincs olyan épp eszû ember ezen a földön, aki szeretne azokba járni. Na ott egészen a zsigereimig hatolt, ha erõsen figyeltem. Azt hiszem ez az, amit lassan 3 napja próbál megfojtani. Ami jelen helyzetemben azért vicces.

Attól a pillanattól fogva, hogy újra belélegezhettem az oxigént, az óta velem van ez a borzalom. Ez az õ szaguk, azoké a hamvaké, akik nyár közepe óta köztünk járnak és gyilkolnak. Vadállatok módján élnek, mert a vér adja nekik az erõt a halálukhoz. Mert a francba is õk már rég megdöglöttek, de van pofájuk az emberek között rohangászni és úgy tenni, mint ha még mindig élnének.

Ám ami igazán ledöbbentett a Szent minutumba, hogy tudtam én is ugyanaz a szörnyeteg, vagyok, mint õk. Shiki.

Rothadó hulláknak kéne lennünk nem valami istent játszó lidérceknek, vagy ahogy itt szokás mondani Visszajáróknak. A gusztustalan szó sokkal jobban illene ránk.

Hmm. Ismerõs illat, az övé. Hihetetlen, már megint itt vagyok, a falu klinikájánál. A lábam úgy látszik magától mozgott, és az ösztöneim idevezettek megint csak. Õ talán segíthetne, ebben egyszerûen biztos vagyok. De hónapokkal ez elõtt már hülyének nézet. Messze állok tõle õ, mint ember engem nem láthat fõleg nem így este. Tegnap és tegnap elõtt is csak így itt tengettem az idõmet és képtelen voltam megmozdulni. Végig néztem, ahogy a felesége vérétõl áztatva kilép azon az ajtón és a halott szívem megdobbant. A kezem remegni kezdett és a szám kiszáradt de ez eltörpült a furcsa izgalomtól, amik átjárt. Valami, valami akkor megmozdult, hogy pontosan mi volt azt nem tudom, talán az új énem egyik velejárója vagy valami rontás, vagy csak egy szeszélyes gondolatom, már nem tudom, de egy biztos akkor azt a férfit én egyszerûen megdöbbentõen érzékinek és gyönyörûnek láttam. Ha még ember lettem volna valószínûleg halálra, rémülök tõle, mert egy pszhiopatanak tûnt. Fehér köpenyén a nõ vére szinte rikítóan szikrázott, jóvágású arcát elborította a torz vörösség, szájából elmaradhatatlan bagója lazán kandikált ki, testtartása enyhén megtörve látszott. Sose láttam annál menõbbet.

Kell.

Ennyit fogtam fel azelõtt, indultam is felé. Minden érzékem rá összpontosult a külvilág megszûnt létezni. Egy burokban voltunk Õ és Én, na meg a vére. Azok a gyönyörû vérvörös erek, mely, lágy kecsességgel keringtek abban az ellenállhatatlan férfi testben. Meg kell kóstolnom.

Höh. Itt torpantam meg szerencsémre. Ám már akkor tudtam, hogy ennek a férfinak a vérét fogom venni és ettõl a gondolattól megijedtem. Azt hiszem, ezért nem tudok most töprengõ ideges alakja felé elindulni. Pedig nincs veszíteni valóm, akárcsak neki, hisz így úgy is csak egy táplálék lesz.

Most ott ül megtörten és fáradtan, mint akinek már minden mindegy. Bozontos haját az õszi szél lágyan körül vonja és azt a jóvágású arcot, simítja. Lazán és lezseren ül a székén és a hosszú ujjaival lángra lobbantja a szívemmel együtt az öngyújtóját is.

Cöh milyen gáz szöveg ez már és belõlem jött ki.

Nem tudok ezen gondolkodni, mert a lábaim önállóan megcélozták Ozaki Sensei-t. Lassan és hangtalanul próbálom taposni a vizes füvet, de az emberi fül is könnyedén észreveheti. Lefékeztem elõtte tisztes két méter távolságra.
Õ meg se rezzent, csak beleszívott a bagójába a kifújást követõen pedig hónapok után megszólalt felém a mély baritonján.

-         Szóval eljött, hogy megöljön? – kérdezi még a zöld pázsitnak, amihez kellet pár másodperc, hogy megértsem nem rám, érti. Akkor kire? Rám nézett és a döbbenet villant letaglózó szemeiben mivel nem engem várt. – Lássuk csak, te… - fel áll ültébõl így tökéletesen mutatva nekem, hogy lehetek vérfarkas de, felé csak kölyök vagyok. A válláig érek fel, talán. Elnyomja a cigijét, ma már valószínûleg sokadjára. – Yuuki Natsuno-kun vagy igaz?

-         Sensei – adom meg felé tiszteletemet, ami láthatóan tetszik neki. Egoista – Kérdezni szeretnék öntõl valamit.

-         Mi volna az ? – nem Rám figyel a cigis doboza érdekesebb.

-         Még mindig hiszi, hogy Shimizu Megumi Halott? – a dohányt épp a szájába tenné, ám a nyomatékos kérdésre újból csak ledöbbenést produkál. Nocsak, úgy látszik tele, vagyok meglepetésekkel.

-         Igen meghalt – feleli – de ettõl még köztünk jár – poénkodik saját magának, míg nekem oktatásul szánta. Amit tudni akartam most már tudom. De a Sensei sem tud mindent. Például azt, hogy:

-         Nincs egyedül.

Az emberek idióták fõleg így magaslati levegõbõl nézve õket. A bíbor vörös lombkorona jótékonyan eltakar, így éppen eléggé tudom szemlélni mennyire gondtalanok és gyarlók. Úgy látszik ez a farkas élet velejárója, hogy folyton a természetben vagyok pedig mindig utáltam, hogy ilyen közel vagyunk hozzá. Mondjuk ehhez apám állapota is nagyban közre játszik. Na meg az is, hogy ez a fa éppenséggel a klinika udvarán van. Kedvelem ezt a fát, mert az Õ közelében van. Tök jól ellehet itt ücsörögni, miközben hallom neszezését és érzem az éltetõ vérét.

Bagó szag.

Õ meg alattam, álldogál. Bal térdemet kissé felhúzom, hogy kényelmesebb legyen, na meg, hogy növeljem egómat egy kis lezser üléssel.

- Úgy hallom, elkezdtek gyakorolni a novemberi Idugura táncra – szólal meg a Sensei. Aha, szóval ezért forognak körbe-körbe, mint a ringlispil.

- Milyen öntelt népek. A falu nemsokára, az emberek kezérõl a shikik kezébe vándorol – fél mosollyal az arcomon vezetem be az én mondandómat. Két nap telt el a bizonyos este óta és tudni kéne már, hogy hogyan is állunk a sakktáblán.  – Valószínûleg egyetlen módja van, hogy fordítsunk ezen a helyzeten.

- Még mielõtt, meg lennének gyõzõdve a gyõzelmük felõl, igaz? – jól van, tudtam, én, hogy egy rugóra jár az agyunk.

- Tûrnünk kell és várni, nem számít hány áldozatot, szednek is közben – de kegyetlen ez a farkas bennem. Nem szabad már túl sokéig a Sensei közelébe maradnom. Nagyon-nagyon finom lehet az éltetõ nedve. Már túlságosan is rákoncentrálódtam. Leugrok direkt neki háttal.

- Hadd, mondjak valamit – szólal meg nyomatékot adva ezzel saját magának – Végezni fogok az összes shikivel. Nem szándékozom tárgyalni velük.

- Természetesen – válaszolom magabiztosan – Végzünk velük mind egy szálig – felé fordulok egyenese belenézve a barna meleg szempárba – és ez vonatkozik rám is. – Elindulok mellõle, nem ez menekülés. A vérét akarom venni, megízlelni, inni, nyelni, érezni a remegését, tudni az elfojtott vágyait, a gondolatait, beleremegni a szíve dobbanásába. Érdekes amióta visszajöttem kevés dolog, köt le (nem mintha elõtte igen) de a Sensei vére nagyon. Lehet, azért mert életemben is érdeklõdést mutattam az irányába. Benne meg van az, ami Touru-chan-ba is meg volt egyszer. Nem, nem szabad vissza fordulnod Natsuno, még akkor, sem ha kapar a torkod érte. Cigije kesernyés illata követ, tehát felém tart. A hülyéje. El kell mennie.

-         Sensei – szólítom meg – talán nem bölcs dolog egy shikit követni – fordulok felé megint csak, de már nem a szemeit nézem. Bele se merek nézni, mert meglátna azt az õrületet, ami megjelent a saját íriszeimben.

-         Szóval olyan, vagy mint az a másik – hallom kaján hangját. Menj már el.

-         Nem érdekel – konokoskodom. Már hogyne érdekelne.

-         Oh nocsak, van egy shiki akit, nem érdekelne az emberi vér? – költõi hangú kérdés.

-         Nincs szükségem rá – vágom rá keményebben – Más vagyok, mint õk, nappal van, mégis magával beszélgetek Sensei.

-         Igen – bólogat megértõ fejet játszva – két ház árnyékában.

-         Cöh – nem mondom jó fej.

-         Ugye nem baj, ha ezek után rákérdezek mért is, fordulsz ellenük – helyes vonásai keményen vizslatnak engem. Míg én megfagytam belülrõl és némasági fogadalmat tettem – mert hát ugye nem hiányzik egy árulás – teszi hozzá. Talán észrevette, hogy túl mélyet kérdezz és egy racionális válasz elég neki. Végül is Õ egy orvos. De még ehhez sincs semmi köze továbbra sem. Nyugodtan elnyomta a cigijét a poros kis folyosó úton.

-         Nem kéne ennyit szívnia – jegyzem, meg mire felhúzta az egyik szemöldökét és szemei majdhogynem villámokat szórtak. Jó a beszélgetés. Lehet nem túl kellemes de, legalább az én gondolataimat eltereli. Dühös szó lenne a legkifejezõbb jóvágású arcára. Végtére is nekem pedig ehhez nincs semmi közöm. Zavartan elfordítom a fejem. Mégis mért akarom, hogy ennyire legyen közünk egymáshoz? Mért is akarom én, hogy kioktassuk egymást?  - Bocsánat Sensei – makogom és fejet hajtok ráadásnak, hisz õ az idõsebb ezt így illik. Nem de? Közelebb jön… nagyon közel jön! Két lépés sincs köztünk. Ez így vészesen rossz… oh a francba.

-         Ne tereld a témát Natsuno-kun.

-         Sensei! Maga meg ne hívjon így – nézek rá dacosan és hátra lépek egy lépést. Senki nem hívhat így. Kicsit meglepetten néz rám. Igen ezt csak egyetlen embernek engedtem meg. Ez a kiváltság csak õt érhette.

-         No fene – húzza fél mosolyra a száját. Huh, hát ez szexi volt. Mikre gondolok! Óvatlanul tévedtem rá nyakszirtjére és döbbenten tapasztaltam meg mennyire is tudok vágyni arra a bizonyos bíbor folyamra. Azt hiszem ez volt az a pillanat, ami tényleg más volt, mint az elõbbiek, már csak mentem amerre kellett. Azonnal feltûnt ez neki is hisz szíve gyorsabban kezdett el vért pumpálni és ez csak feltüzelt. Nagyobbat szívtam a levegõbõl de, már csak a vérszagot éreztem és tudtam, hogy „0”-ás vércsoportú. A Sensei vére valósággal megszólított. Nem akarta, hogy itt legyek igen még az erek is ellenkezett ellenem. Mindene tagadott engem mégse tudott semmit se tenni.  Akarom ezt a férfit azóta, hogy visszatértem és nem fog ebben senki sem megakadályozni.

-         Tudod, Kölyök azért ilyenkor megrémisztesz – mondta legteljesebb nyugalommal a hangjában. De én viszont tudom, hogy fél. Remegtem ám ez messze volt a félelemtõl. Szóval ezt érezte Thoru-chan ezt a fékezhetetlen vonzódást. Biztos, úgy kívánt engem, mint én most ezt a férfit. Ahogy, õ akkor nem tudta elkezdeni úgy nem tudom most én sem, mert érzem, ha egyszer elkezdeném, sose állnám meg újra-újra, kellene. Pedig miket nem vágtam akkor a fejéhez. Gyáva meg nem is igazi vámpír, közben csak engem féltett. Igen õ volt a legjobb barátom. Az imádott Thoru-chan.

-         Sensei – kezdtem halkan, de hangom nem volt fegyelmezett – én most inni fogok a vérébõl – folytattam nyomatékként elé is léptem, testünk összesimult, de ez most nem foglalkoztatott, sokkal inkább a kinézett pont.  Tudtam is, hol akarom megharapni. A nyak tûnt a legínycsiklandóbbnak de nem célozhattam meg azt, valami ezt súgta, de csuklója kritikán alulinak tûnt.

-         Észrevettem Kölyök – sóhajtotta, majd a hajamba simítva elkezdte a fejemet a kiválasztott pont tolni, míg másik kezével fehér köpenyét és azt a ronda felsõ arrébb húzta, így szabadon mutatva felém kreol színû bõrét. – De ne hagyj foltot – vigyorgott le rám.

-         Sensei – nyögtem. Nyelvemmel megízleltem bõrének azt a felületét ahol belé fogom vájni éles fogaim. Akarom… kell… és irgalmatlanul akár az állatok megharaptam. Innentõl már csak ez érdekelt, nyeltem, szívtam minél többet és többet, hangosabb és hangosabb kortyokat. A nedût, ami a halálomhoz kell, a vöröst, ami irtó finom. De ez nem volt elég, az érzéseket is felszívtam a gondolatokat, az emlékeket a rejtett vágyakat és csalódásokat, összevisszaságokat, számomra értelmetlen képkockákat a milliónyi dühvel.
Felpillantottam a Sensei-re ki lehunyta szemét és valósággal tépte a hajkoronámat. Azért nem olyan rossz érzés ám az áldozatnak én már csak tudom.

-         Azért sokáig tartott, míg rászántad magad, hogy megszólíts – kikerekedtek a szemeim, de én csak bõszen kortyolgattam tovább, holott igen jelentõsen látszott már a mosolygós Sensei-en, hogy lassan végeznem kéne. Vajon mért õt választottam? Miben különbözik a többitõl? Senki nem adott utasítást, hogy igyak belõle.
Lassan emeltem ki fogaim a húsából, Touru-chan szintén figyelt rám már amennyire tudott a tõle tanult technikával szépen el is állítottam a vérzést. A nyelvemmel a le-lecsöppenõ cseppeket is elnyeltem az a legkevesebb, hogy nem pazarolok.
Egész hamar helyre állt a lélegzetem, ingujjammal letörölve a vért magamról figyeltem az öreget, míg csak most tûnt fel, hogy „evés” közben erõsen szorítottam a köpenyét így zavartan el is engedtem.
A Sensei zihált és falfehér volt lábai remegtek, de nem adta meg magának azt, hogy gyengének látszódjon. Nem örült ez látszott rajta, mégse tette szóvá, barna szemei se beszéltek.

-         Milyen mohó vagy – mondta szemrehányóan – csak összepiszkoltál – mutatta azt a két csepp vért, ami meglátszott azon a ronda pulóveren. Na azért nem gáz.

-         Köszönöm – motyogtam – Gondolom – tettem hozzá magamban.

-         Csak azt tetted, amit tenned kellett – milyen betanult szöveg ez már.  – De egész jól bírtad – erre felhúztam a szemöldököm ezt, meg hogy érti. – a feleségem végül is fel akart zabálni – magyarázta. Hát az kedves. Úgy éreztem, erre inkább nem válaszolok.  Most mégis mit csináljak? Kezd a helyzet egy kissé kínossá válni, mégis csak „ettem, vagy ittam” belõle. Vissza kéne kísérnem? Belényomni gyógyszert? De hát orvos csak tudja mi a jó neki! Fasza… inkább hagyom a francba és távozom köszönés nélkül. Így meg is tettem a hátra arcot, de az indulást már nem tudtam megkezdeni.
Valósággal belemart a karomba, majd egyetlen mozdulatával sikerült megpördítenie úgy, hogy a karjai derekamnál zárjanak kalitkába a hátam meg az egyik ház betonfalának, csapódjon.
Meglepõdni sem volt idõm így kellett pár másodperc mire leesett, hogy a Sensei már nem áldozat. Most mi van?
azok a mély barna szemek szó szerint lángoltak, ajkai nem a beteg gyerekekhez szánt álmosolyt mutatta, hanem kegyetlenül húzódott, nem is látszott rajta, hogy pár perce még remegtek a lábai. Lehetetlen, hogy ennyi idõ alatt így álljon elõttem de, a dominancia nem ezt mutatta. Menekülõ utat kerestem így jobbra, balra kapkodtam a fejem, így talán nem látja zavarom. Túl furcsa ez így, el kell menni! Mért ég az arcom? Én a vérfarkas menedéket keresek egy ember elõl, hát ez vicces.

-         Nyugi – de továbbra sem lettem nyugodt ettõl. Bakker végül is zaklat gyakorlatilag!

-         Engedjen el – préseltem ki magamból.

-         Nem - válaszolta egyszerûen. Majd az állam alá csípve maga felé fordította az arcomat, így meglátva égõ pofimat.

-         Nos akkor – kezdte lassan közelebb húzódva hozzám, így simán érezve a bagós leheletét. Mégis kiszáradt ettõl a szám – akár rá is térhetnénk az eredeti témára…

-         M… mi – nyögtem a szavába vágva. Várjunk. Ez csak a Sensei, most mit szarok be tõle. Nem fog bántani, nem is tudna.  – mirõl beszél – kérdeztem megtalálva a hangomat.

-         Mond csak Yuuki Natsuno-kun - mosolyodott el hanyagul – felizgulsz rám mi?

      Végem van.