Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Élvezem, ahogy a finom cseppek végigszánkáznak rajtam, és lehunyt szemmel állok a vízpermet alatt, hogy elképzelhessem közben, ahogy azt a kis senkiházi fattyút magamévá teszem, vagy legalábbis nagyon fájdalmas módon ölöm meg. Tudom jól, hogy nem bukik a fiúkra, és a tény, hogy én mégis felizgattam õt, valahogy... boldoggá tesz. Hirtelen hideg csap meg, de mielõtt még feleszmélnék, fejem nekicsapódik a csempének, és ezernyi csillagot látok, miközben veszettül fájok. Genji lehet az csak. Ki más?

-Na ki a fasz te fasz?

Hallom is a hangját, és megremegek. Tudom, hogy nem sértegetni jött ide. Ó, persze hogy nem! Motoszkál mögöttem, és sejtem, hogy nem éppen a tusfürdõvel akarja a hajam megmosni... Lábai az enyéim rúgják szét, és bár tudom, hogy nem lesz kegyelemben részem, mégis izgatott borzongás fut rajtam végig. Azonnal, minden elõzetes nélkül megérzem, ahogy belémvágja teljes hosszát és kitölt, feszít, szinte csíp és éget, ugyanakkor annyira felizgat ez a durva bánásmód... Hiszen igazából soha senki nem mert engem bántani. Miért is tette volna, hiszen akármire vágytak, én megadtam. És akivel meg nem akartam, azt lelõttem. De ez itt.. Az újdonság varázsa, heh? Végigvonaglok az ezernyi új érzéstõl és gondolatfoszlánytól, mire a fejem újra találkozik a fallal. Aú... Elfojtok egy újabb kiáltást. Kábán nyögdécselek alatta, és már nem is tudom, ki vagyok. Istenem, kurvára fáj, és mégis annyira élvezem, hogy már beleõrülök. Beletép a hajamba, érzem ajkait a nyakamnál, és nem bánom hogy megjelöl. Majd az orra alá dörgölhetehmm.m.... Forró nyelve kalandozik rajtam, szinte kitör a hideg ettõl a kettõsségtõl... Ebbõl még fogok kérni, de nem fogok finomkodni, mert ahogy látom, nem szereted, husim. Hirtelen ránt hátra, és a számra tapad, és a csókjába nyögök, míg a fájdalom könnyei tétován megszöknek. Mint aki most keserves kínok között újjászületik, úgy érzem magam! Hirtelen teljesen tövig vágja magát bennem, én pedig hangosan nyögök fel. Ilyenkor szeretem, hogy a szobám messze van az épület másik szárnyától, mert ha apám ezt hallaná... Bár, ki tudja mit mondana az én életmódomra. Hogy tapasztalatokat szereznem kell? Lassulnak a mozdulatok, úgy tûnik, eddig tartott a szufla, vagy csak közeleg, ki tudja... Forr a vérem, és úgy érzem, elégek tõle. Hirtelen tûzforró önt el belülrõl, arcát hozzámfúrja, és átölel. Saját orgazmusom torpan meg. Bújós? Már-már azon vagyok, hogy nevetni kezdek, így, fulladozva a kielégületlenségtõl, és véresen... Finoman húz magához, és teljesen kitölt... Csend. Megremegve élvezek el én is, végig remegve. Nem félek, ilyenrõl szó sincs... Ha tudtam volna, hogy ez ilyet tud, éjjelente belógok a szobájába! Vágy, értetlenség, és némi kielégültség villan szemeimben, és a fura melegséget csak a spermájának és a véremnek a számlájára írom fel. Lassan távolodik el tõlem, ideje hogy magamat alakítsam. Nemde?

Hopp, azt hiszem hirtelen fordultam meg. Túl sok vért vesztettem. És mielõtt még elcsúsznék a vizes talajon, olyasmi történik, amire meg végképp nem számítottam. Újra a falhoz préselnek, és a forró ajkai újra megcsókolnak. Mohón, követelõzve, szinte õrülten, és ahogy jött, úgy megy. Lehunyt szemmel, és a falnak dõlve maradok még egy hosszú percig a fülkében, az ömlõ vérben és vízben. Lassan nyitom ki a szemem, és kitántorogva hívok valakit, hogy orvost hívjanak... Aztán elnyúlok az ágyamon. Zsong a fejem. Talán csak a sok vér miatt. Igen. Csak ezért bizsereg mindenem, és ezért vagyok ennyire zsibbadt. Tuti.

Nem kellett varrni, nem olyan vészes egyik sebem sem, kínai gyógykenõcsöt kaptam rá, és két nap múlva már kutya bajom sem lesz. Késõ éjjel van, és forgolódok az ágyban, nem tudok aludni. Már végigtomboltam az ágyból az estét, apám végül maga jött el, és azt mondta, hogy beszél azzal a rohadékkal, mert a tõle kapott legszebb kimonómat is teljesen szétégette, és amit ajándékba kaptam egy régi ellenfelemtõl, a drága yukatámat is szanaszét lyukasztotta. És most mégis hulla fáradtan ugyan, de forgolódok. Csendben kelek fel, és mászok át annak a hülyének a szobájához, az ajtaja elõtt megállva. Vagy tíz percig kell magamat gyõzködnöm, hogy ezért bosszút állni gyerekes dolog, és ha megölöm, akkor abból senkinek sem származik elõnye. Akkor is. Megborzongok a fürdõ emlékétõl is. Kezem tétován téved oda, ahol megjelölt, és elmosolyodom. Már tudom, hogy hogyan állok neki.

Reggel a másik szobámban tárolt ruhákból gazdálkodom, és hívok egy szerelõt is, aki az ajtómra zárat tesz fel, melyet hiába szeretne az ember levágni, lelõni vagy eltörni. Nem tudhatom mire számítsak tõle, jobb hát mindenre gondolni. Gondosan választom ki a yukatát, szép kivágottat, hogy lehessen látni minden harapásnyomot, és csókfoltot a bõrömön. Halántékomon csupán egy aprónak tûnõ foltocska, amivel elfedtem a sebesülést, és így megyek le. Már mindenki ott van, de még el sem kezdtük, még fel sincs tálalva. Genji is elég rossz bõrben van, persze ennek csak belül örülök. Kívülre inkább mutatok egy reggeli, igen morcos Rait. Sorra hörrennek fel a bentlévõk.

-Rai! Mi ez a ruha? -dörren apám, én meg vállat vonok, és a tányéromról ránézek, egykedvûen.

-Mondtam, valami szar alak összelyukasztotta a ruháim. Jöttem volna meztelen, mikor nõ van a háznál? -figyelmen kívül hagyom, hogy az az említett szar alak próbál nem hallani engem.

-És valami sál... Honnan vannak azok a ronda foltok rajtad? Genjinek elnézem, de te... Várományos vagy, nem viselkedhetsz...

-Apám.- nézek fel rá, és elhallgat.- Én nem akartam, hogy így nézzek ki. Mást kéne kérdõre vonnod helyette.

Ezennel mosom kezeim, és csupán szemem sarkából nézem, ahogy Genji lejjebb csúszik a széken, talán mert láthatatlanná akar válni, és apám, aki biztos szimattal fordul az említett felé. Amikor már a forró csokim iszom, akkor engedek meg magamnak egy pillantást rá, gúnyosat, hideget és számítót, és persze egy félmosolyt, mellyel kifejezem, mennyire imádom ezt a helyzetet.

-Nem eszel már, Genji? -nézek rá, merthiszen alig evett valamit, holott az anyja is halkan gyõzködte.

-Elment az étvágyam. -morogja.

-Akkor megeszem a kalácsodat. Neked már úgysem kell.

És olyan örömmel fogyasztom el a kalácsot, mintha valami teljesen mást vettem volna el az orra elõl. És ezzel õ is tisztában van. Reggeli után a szabó jön, és pár ruhámat elviszi, hogy ahogy lehet, megjavíthassa. Van pár szerencsés darab, ami olyan helyen égett meg, ahol odébbvarrva az ujját vagy az övét nem lesz látható a lyuk. És a távozottak helyére pedig újakat varratok. Apám biztosan most beszél vele, arról papolva, milyen drágák, és inkább a szobám falát kenje össze, vagy a bútort törje szét, mert a szalagok, a kenceficék meg a ruhák igen drágák, és ezek teszik ki a vagyon jelentõs részét. Ugyanis apám szeret ilyenbe fektetni. Szegények nem járnak drága ruhába, el lehet adni, nem? És abból is lehet élni egy jó ideig. Bár ottlennék! Aztán leülök, a hajam szépen kicsi tincsekre osztom, párat betekerek szalaggal, néhányat befonok és gyöngyel fogom le, majd kicsit felfogom a hajam, pár tincset hagyva lógva, és lemegyek a kardommal az edzõterembe. Óvatosan melegítek be, és nekiállok a karddal is a szokásos mozdulatoknak.

Nyílik az ajtó, és becsörtet Genji, de ahogy meglát, elsápad, majd elvörösödik. Én épp csak rápillantok, és folytatom a dolgom, elvégre tényleg nagy a helyiség, jöhet ide gyakorolni, ha ezért jött ide.

-Van róla fogalmad, hogy én... -kezdi paprikásan, de közbevágok.

-Van. Az én apám. Te csak egy betolakodó fattyú vagy. Ez akkor sem fog változni, ha ezerszer megtömsz és gyerekesen bosszút állsz. -vonok vállat.

-De ha jobb leszek tõled, én kerülök apád helyére. -sziszegi, mire már végre megállok, de csak hogy lenézõen nézhessek rá.

-Ugyan... Mielõtt ez bekövetkezhetne, ezerszer elérem hogy kidobjon, és a saját anyád is meggyûlöljön. Ne feledd, hazai pályán vagyok. És tegnap kiderült, mennyire.

Tehetetlenül szorulnak ökölbe kezei, hiszen igazam van. Nem buzi, és mégis belém élvezett tegnap. Ha ezt elértem nála, bár még nem tudom, hogyan, ha most nem is ez volt a célom, akkor ha valamit eltervezek, azt is simán megcsinálhatom, nem?

-Ettõl függetlenül nyugodtan átjöhetsz majd hozzám még... -nézek rá kicsit más kifejezéssel, már-már olyannal, amilyennel egy édességfüggõ egy utolsó szelet tortát méregethet.- Jól meglennénk, és megtalálnánk a közös hangot is, apám örömére.

Kiált fel, és kirobog a szobából, én pedig halkan kuncogva nézek utána, bár a nevetés hamar elhal. Tényleg így gondolom. A következményektõl eltekintve... Élveztem. És kellesz még belõle!

Este szépen fogom magam, és beülök a kádba. Istenem, de régen volt már hogy egy ilyen jó nagyot fürödtem! Miután végeztem, szépen mütyürtelenítem a hajam, és elnyúlok. Kell a... hogy is mondják, szépítõ alvás holnapra...

Reggel elég korán ébredek fel, szinte kipattan a szemem. Hiába, felcsigáz hogy megyünk. Igaz hogy ez az új ficsúr nem kell nekem oda, nem tudja hogy mi a szokás, vagy hogy én hogy akarom, mert tuti nem akar majd meghallgatni se. Szóval felkelve szépen elõkészülök, bepakolom a hajamba a sok szalagot és miegymást, és szépen fogom magam, hívok egy kis cukifiút, hogy segítsen nekem mindennemû problémámat megoldani, és ebéd elõtt nem sokkal végzünk is. Azt hiszem az ágytorna tökéletesen megvolt, szóval bemelegítettem... Ebéd, megkajálok, majd megyek ahhoz a baromhoz. Elkezdem költögetni, de az istennek sem akar felkelni. Hát a nyavalya akar veled nyûglõdni, drága, akarsz jönni vagy se? A tököm tele az ilyen ficsúrokkal, svihákkal és naplopókkal! Tökös vagy mi? Na majd meglátjuk!

-Ébredj már fel végre!- bököm meg már ki tudja hanyadszor.

Végre nyitogatja a csipáit, pedig legszívesebben álmában fojtottam volna meg. Hogy a... És ráadásul elküldve a fenébe még neki áll feljebb! Hát nem vagyok a csicskád! Ujjam a bordái közé préselve követelem a figyelmét. Felül végre és rámfigyel. Á, mégiscsak van odafent isten!

-Ha nincs megfelelõ indokod arra, hogy itt legyél te kis faszszopó, akkor húzz el de kurva gyorsan!

-Nem tanított téged az anyád jó modorra?- jesszusom, Rai, ne alacsonyodj az õ szintjére! -Mindegy is, csak azt akartam közölni veled, hogy kapd össze magad sürgõsen, ha jönni akarsz, mert másnaposan nem foglak magammal vinni, akár mit is mondott az apám. Nyolckor indulunk és Ita emberei nem késnek!-mennék el, de a hajamba markolva húz le magához, de felesleges erõlködnie, magasabb a fájdalomküszöböm mint az átlag embereknek. Talán a szadizmussal jár.

-Ne is reménykedj, hogy nélkülem húzod el a csíkot!

Meglök, és úgy néz rám mintha nyert volna, pedig ha tudnád hogy nem ez a célom! Fújok egyet halkan, akár egy macska, és kiviharzok a szobájából. Legközelebb ébressze fel az aki akarja vagy akinél a bolygók állása megfelelõ szögben áll a szél sebességével! Ch! Felmegyek a szobámba, utóigazítás, és még beülök a könyvtárba hogy apám elmondja még a tudnivalókat, aztán irány a szobám, hogy ruhát váltsak, mert talán a drapp nem olyan jó, így a kéket választom hogy a szemem színét kiemelje, és úgy csatlakozok a bandához. Beülünk az autóba és száguldunk a tetvek színterére! Persze úton még ez a nyamvadt ficsúr még egyezkedik, én pedig engedem neki, ha akar, hát vegyüljön. Mi õ, H2O? Végülis nekem mindegy, úgyis tudom hogy Teru sejti a vesztét, mert akkor nem bújt volna elõ. Nem szeret vinnyogva elbújni. Inkább méltósággal hal meg. Már elõre bizsergek ha belegondolok, mi lesz az utolsó kívánsága! Persze úgy nézem, ennek a vakarcsnak is feltûnt, hogy nem éppen halálra vérszemet kapva pattogok a székemen mint egy ovis aki elõször megy a színházba, és most le merném fogadni, ezért morog. Hát vigye el a lepra! Csak azért is! Megérkezve kiszállunk és már ,,vegyülnek” ezek mindenfelé. Nem értem minek, értek ehhez egyedül is. Gai is indulna, de persze nem hagyom. Naná, majd bemegy és mindent elszúr nekem, az kéne! A grabancánál fogom meg és taszítom az autónak.

-Mindent a megbeszéltek szerint kell csinálnod! Ha el mered nekem baszni ezt az ügyet csúnyám megfizetsz! -ha megzavar!! Azt nem éli túl!!!!

-Nem kell aggódnod pici Rai! Nem teszek semmi olyat, ami kockáztathatja az akció sikerességét. Te csak törõdj a magad… farkával.

Nevetni kezd, de komolyan mondom ez már szánalmas lassan. Szemforgatva engedem el és lépek a bárba inkább, csak ne kelljen azt a ronda képét néznem. Meglátom ahogy az asztalnál ül, és látom hogy õ is készült. Naná, nem hülye. Mondtam én. Mégis másodlagossá törpül ez nálunk. Szabály hogy szexet nem szakítunk meg. Mindig. Mindig minden körülmények között. Leülök mellé, és onnantól megszûnik a külvilág.

-Eljöttél... -búgja, és végigremegek. Ó, igen!

-Nem baj. Van egy feltételem. De elõtte igyunk.

Egymásra mosolygunk, és szinte érzem a levegõben a kicsi szikrákat, ahogy pattognak szerteszét, már látom a fülledt szexet... Igen, akarom! Miután elfogyott az ital, felállunk, és szépen elindulunk fel az emeletre, aholis majd a tartozást lerendezzük. Igen hamar tér a lényegre, bár Teru sosem tétovázott. Tudom,hogy nincs túl sok idõnk. Letámadja a számat, én pedig azonnal átölelem, és hozzádörgölõzöm. A fenekébe markolva lépek lábai közé, õ pördül és a falnak csattan hátam. Felnyögök a vágytól, és õ azonnal gurít tovább. Azon kapom magam, hogy már szinte meztelenül gabalyodunk össze az erkélyen, de most hagyom õt felül. Nem tartom vissza a hangom ahogy õ sem, szeretjük tudni hogy mi a jó és mi nem. Csattog az ostor, és tudom hogy ez nem csak egy eszköz, mégsem teszek semmit. Teljesen magára húz, és a prosztatámat böködve csillagokat látok mindenütt. Édes istenem, hogy lehet ez ennél jobb? Hogy kerültem ide azt már nem tudom, azt se hogy hol vagyok tulajdonképpen, csak a hangját hallom, ahogy minden eszébe jutó szót szájára vesz egybõl, és hogy nekem már gondolkozni sincs erõm. Már itt kéne lennie valakinek! Halk köhintést hallok, és hogy beszélgetnek, majd eltûnik mögülem Teru. Ó, ez a fatökû? Hát ez mit keres itt? Jézusom ne! Ezt ne csinálja, nem teheti, nee... Félelem szaga kúszik a gyilkos bûz mellé. Szegény Teru védekezik, de ledurran a farka eme cselekedet nyomán. Felszisszenek. Rátapos, és még mindig nem avatkozok közbe. Beszélnek vagy legalábbis mozog a szájuk, de nem értem mit mondanak. Homályos... De látom ahogy a pisztoly mozdul, a szájába nyomják, húzza a ravaszt, durran... Loccsan... engem pedig a hideg kiráz. Halott. Ennyi. Kész, vége. Õ meg leveszi csak úgy az ingét és beletörli a kezét, meg a fegyverét, én pedig hidegen nézem ahogy ténykedik. Azt is tûröm hogy az agyában turkáljon, ha neki ez esik jól!

-Megmondtam, hogy…- elcsuklik a hangom, istenem, hogy én milyen dühös vagyok!!!! –én is el tudtam volna intézni!
-Igazán nem szívesen, hogy megmentettem a szaros életedet te kis szarzsák! Na öltözz fel és húzzunk innen, mielõtt még ideér a delegáció!

Véres kezét törli belém, mintha ezzel rámkenné a gyilkosságot, és szépen megfordulva lelép. Döbbenten állok fel és automatikus mozdulattal szedem össze a ruháimat és a hajdíszeimet. Lenézve a maradványokra hányingerem van. Lehúzok egy gyûrût a merevedõ ujjáról, és az enyémre húzom, majd átszelve a lakást bebújok a kimonómba, a folyosón a hajam igazítom, és a pánikoló tömegben elvegyülök, sietve. Beugrok a kocsiba, immáron olyan külsõvel mintha nem lettem volna ott a gyilkosságnál, bezzeg ez a fattyú! Nagy levegõt veszek hogy lenyugodjak, de nem nagyon megy. Alig megyünk pár kilométert, kitör belõlem.

-Fasz vagy Genji. Rohadj meg!

Csak így, egyszerûen és tömören, köpöm jéghidegen a szavakat felé, és mielõtt megmozdulna, szépen az ölébe ülök, úgy hogy a kezeire is rápakolom lábaim, illetve a karjára, így nem tud megmozdulni ilyen téren. Felszisszen, de én a hajába tépve húzom magamhoz közel, és úgy vágom pofán. Akkorát szól hogy kicsit lassít a kocsi is, de mivel egyikünk sem szól, megyünk tovább. Látom hogy a sárkányt piszkálom, de rohadtul nem érdekel, megdugni úgyse fog. Max szopatni. Minden értelemben.

-Elrontottál egy jó játékot barom! Tudom hogy 8 embere volt lent, és ha tudni akarod, egyik most a mögöttünk lévõ autóban ül. -elfordulna, gondolom hogy tegyen valamit, de a hajánál fogva újra magam felé rántom. -Teru mindig játszott. Sajnálatos hogy földhözragadt, primitív tacskó vagy, túl konzervatív kis szar. Semmit se értesz. Szóval fogd vissza magad szarcsimbók, mert még egy ilyen, és anyád marad, de te rohadt messze repülsz.

Sziszegem a szájára mert egyre közelítek felé, majd végignyalok az arcán, egészen a füléig. Mocorog, de jól lefogom, így csak a dühödt szuszogást hallom ahogy belelehelek a fülébe:

-Még jó hogy van kárpótlás...
Finoman ajkaim közé kapom a fülcimpáját megcsócsálva. Szabad kezem lesiklik a mellkasán, majd ránehezedve a kezein lévõ lábaimra kicsit megemelkedve hátrébb csúszok, és az ágyékára markolok.
-Csak a miheztartás végett.

Dörmögöm hálószoba hangon, majd mosolyogva az ajkait nyalom végig, elhajolva csattanó fogai elõl. Szerencsére haját markoló kezem nem engedi õt hozzám közelebb. Szemei szikráznak, de nem érdekel. Most nem. Felnyög fájdalmasan, én pedig, mint aki csak erre várt, rávetem magam. Nyelvem kérdezés nélkül csúsztatom a szájába, és mielõtt leharapná, ágyékára markolok, és így folytathatom. Szépen felfedezem, míg ágyékát tovább masszírozom, és meglepetésemre mintha lassan éledezne. Harap, szinte lekapja a számat, de én sem vagyok rest. Dühös vagyok. Akár a vacsoráért küzdõ ellenfelek, ostromoljuk egymást, de én vagyok fölényben, érezhetõen. Megszakítom a csókot, szeretném még a számat megtartani, bár az övé kicsit vérzik, hát lenyalom. Lassan letérek a nyakára, megszívva, szép jelet hagyva, szép kis fogsormintát is hagyva neki emlékül, és megremeg. Tuti dühös, nem hinném hogy élvezi ennyire a szado-mazot. Kezem nadrágjába csusszan, kivételesen nem a farkára vadászva. Igaz azt fogom marékra, de mást keresek. Cuppantok a nyakára és a fogammal karcolom a bõrét, míg a füle mögé nem érek, ahol forró csóknyomot hagyok. Hajától nem fog ugyan látszódni, de mi tudni fogjuk hogy ott van. És nem akarom még most kiereszteni a kezem közül, ki tudja mikor lesz megint ilyen, hát ki kell élvezni míg nem tért magához, és én nem is tétovázok. Szeme ugyan szikrázik, és gyönyörû így, mégsem szólok egy szót se. Villámló szemeibe nézve markolok farkára. A kis éhes. Hajánál fogva döntöm fejét oldalra, hogy odaférjek a nyakához, mert a másik oldalt is szûzteleníteni kell, kiélvezve a pézsma, a cigarettája, és a tömjén szerû illatok keverékének csábítását. Mint a fényre repülõ lepke, úgy érzem magam. Megáll az autó, én pedig búcsúképp lopva egy csókot leszállnék róla, de ahogy elszabadul, visszaránt az ölébe. Na, csak nem ráadás kel drága? Ajj... bizony valaki odalent elég kemény... Á, persze ráfognád hogy csak a fegyvered mi? Alulról felfelé pillantok rá, csintalanul, mosolyogva, mégis csábítóan, de lelök a földre a végén, majd széttárva lábait nyomná fejem a farkára. Ó, megtisztelõ és hízelgõ ajánlat, de most haragszom rád, és így tervezlek hagyni. Mert így nagyon nehéz járni, és tudod te is így hagytál volna az erkélyen ha speciel nem ölöd meg a szemem láttára. Így csak erõsen ráharapok, mire felszisszenve enged el, én pedig kuncogva kúszok ki az autóból, és megyek a szobámba hogy lefürödjek. Még jó hogy nem tudja hol a szobám. Tessék, Gaikám, kaptál egy infót Teru emberérõl... Vajon emlékszel még rá, vagy lényegtelen lett most hogy meghalt?

Apámnak már megint új ágyasa van. Hogy az sem tudja néha hova rakni a farkát! Nem fér a gatyájába! De elhatároztam hogy jó képet fogok vágni a dologhoz, annak ellenére, hogy fia is van annak a némbernek. Nem is tudom miért vagyok ilyen elõítéletekkel teli azzal a nõvel szemben. Talán csak mert olyan helyre jön amirõl semmit se tud. Szóval elfogadom szépen hogy apámnak most nõ kell, mert rájött a 10-15 perc, és majd õt is kidobja mint a sok másikat az elõtt. Igaz azoknak nem volt fia, sõt akkor kerültek csak sürgõsen az utcára ha kiderült hogy útban van. Apám közölte hogy ettõl még én vagyok a cím várományosa, de nekem ez akkor sem tetszik. Szerintem ez olyan fura, annyira... Nem tudom, rossz elõérzetem van.
Csöngetnek.
A jó kurva életbe hogy abba bele!
Csak nézem a lépcsõrõl ahogy belépnek, és a kis ficsúrt lesem, ahogy majd kiesnek a szemei. Szegény tuti nem látott még ekkora házat. Odasétálok a trióhoz, és felhúzom a legszebb mosolyomat.
-Had mutassam be a fiam: Rait. Rai, õ itt Anne és a fia Genji. Mint már korábban mondtam, ezentúl itt fognak lakni velünk.
-Üdvözöllek titeket.
Húzom oda a nõt, és míg puszit adok neki, alaposan megfigyelem. Ollalaaa... Ez egész helyes, nem tûnik cafkának az út szélérõl. Nem vagyok rá különösebben kíváncsi hogy hogy kötöttek ezek itt ki, de a nõ egész szimpatikus. Aztán kezem nyújtom a fiúnak, aki eléggé méricskél engem, bár nem tudom mire fel. Elmosolyodik, és megrázza a kezem, én meg hagyom neki, hadd érezze magát nyeregben. Majd ha rájön hogy itt hiába teker...
-Rai, kérlek mutasd meg Genjinek a villát, és a szobáját. Gyere Anne!
Biccentek, és nézem ahogy apám részlege felé tartanak, talán csak felavatni a szobát. Én meg addig Genjikét vezetem körbe. Megmutatom neki a könyvtárat meg a dolgozószobát, étkezõt, nappalit, kávézót, dohányzót, és minden egyéb szobát ami csak ide tartozik, figyelmen kívül hagyva hogy milyen furán néz rám. Nem is érdekel. Körbevezetem és kész. Nem kell vele beszélgetni. Felmegyünk az elsõre, feljebb úgysem kell neki megmutatni semmit, nem rá tartozik még, majd oda csak apám viszi fel ha úgy találja itt az idõ. Én meg nem leszek az aki megteszi ezt a szívességet. Beviszem a szobájába, és mint valami barbár támad az ágyára, és elõvéve egy cigarettát rágyújt. Édes illat kúszik a levegõbe, és ha valamivel szelídebb lenne, még azt is mondanám, hogy bejön. De így csak fintoroghatnékom támad láttán.
-Gondolom nem vagy hozzászokva ilyesféle kényelemhez.
-Mit makogsz nekem? -pattan fel, és áll elém. Vanília...
-Csak észrevettem mennyire lenyûgöz a szobád látványa.
-Na akkor ide figyelj pillangó Rai! –fújja rám a füstöt. Édesem, én is dohányzom, feleslegesen töröd magad. - Ne próbálj kóstolgatni, különben nem leszünk jóban! Az affektáló, bájgúnár stílusod engem nem hat meg. Ha nem akarod, hogy kikészítselek, kurva gyorsan bõrt húzol a szádra és békén hagysz!
-Semmi kedvem egy ilyen kis prolival bájcsevegni, mint te!

-Beszólogatunk? Rendben, akkor játszunk így!