Karakter: Castor
Megjegyzés: (Vyvynek)
Dudorászva rugdosom a falat, miközben háton fekve, bámulom a sötét márványból faragott plafont. A szomszéd szobát elfoglaló bátyámat, idáig érezhetően, majd szétveti az ideg, de semmi kedvem abbahagyni a fal támadását.
Unatkozom. Naaagyon unatkozom! A tegnap látott démonon kívül, nincs most senki terítéken, de Asmodétól, vagy hogy is hívjáktól, apám elég szigorúan eltiltott. Nem mintha olyan sűrűn fogadnék szót…
Végül gondolok egyet, és felugorva az ágyról, megcélzom az ajtómat. Kitárom, és elviharzok éppen kopogni készülő testvérem mellett. Utánam kiált, de én csak vigyorogva intek neki, majd eltűnök a szeme elől.
Kóválygok egy darabig, mire megpillantok egy szimpatikusan romlott helyet, és felvéve normális alakomat, leszállok a bejáratnál. Nagyot szippantok, a túlfűtött levegőből mikor belépek, majd céltalanul indulok meg a tömegben. Kell valami elfoglaltság, valami mámorító! Nem semmi a kínálat, és tökéletesen érzem a rám szegeződő, vágytól égő tekinteteket, de valahogy, most senki nem tud érdekelni.
Egyszer csak ismerős energiát érzek meg magam mögül, és valaki a hátamhoz simulva átkarol, a nyakamba csókol, majd belém harap. Érzem, ahogy kicsordul a vérem, ő pedig forró nyelvével letisztogatja. Kéjesen felnyögök, és fenekemet hozzá dörzsölve, ingerlem kissé, utána pedig kirántom magam a karjai közül. Nincs ideje utánam kapni, már vigyorogva nézek vissza rá, egyre jobban elvegyülve a tömegben.
Megindul utánam, naná, hogy meg! Csakhogy én fürgébb és kisebb vagyok, őt könnyebben feltartják. Lesajnálóan felsóhajtok, mikor elveszik mögülem, majd visszafordulva, elkapom utánam kapó kezét. Ujjaimat az övéhez fűzöm, majd elkezdem húzni egy félreesőbb, sötét hely felé.
- Ne bénázz már annyit, így sosem érünk el az ágyig – súgom kihívóan, és vadul kapok az ajka után. Láncai felsértenek, saját vérem ízét érzem, de nem izgat, továbbra is követelőzően csókolom. Asszem így se jutunk el az ágyig...
Keze végigsiklik a hasamon, majd eltűnik a gatyámban. Rámarkol merevedésemre, mire felszisszenve vetem hátra a fejem, hátammal a falnak simulva. Kényeztet, és közben a nyakamat szívja, meg-megkarcolva.
A kurva… baszottul jól csinálja! Nyaka köré fonom a kezeim, ujjaimat a hajába vezetem, és ágyékomat közelebb nyomom, még inkább a markába simulva. Talán nem kéne rögtön kinyírni, habár, ha apám megtudja, nekem lőttek… de neki is.
Pedig milyen kár lenne ezért a tehetségért, most is, már a nadrágom eltávolításánál tart. Megfordít, és a falnak tol. Felnyögök, és bepucsítok, jelezve, hogy rakja már be! Csak pár pillanat, és eleget téve kérésemnek, tövig vágja magát bennem.
Felnyüszítek, de fájdalmamba nem kevés kéj is vegyül. Hatalmas szerszámkészlettel rendelkezik, és lüktetve, teljesen kitölt. Piszkosul feszít, de ugyan ennyire bizsergető érzés is. A mámortól a falat kaparom, mikor vad tempót diktálva, mozgásba lendül.
Közben, szinte marcangolva harapja a nyakam, amiért kapni fog még, ha nyoma marad, de jelenleg, csak bennem mozgó tagjára tudok koncentrálni.
Kéjesen nyögdécselek, és lejjebb hajolok, hogy hátrébb tolva magamat, mélyebb hozzáférést biztosítsak neki. Elégedetten morran a fülem mellett, mikor ismét tövig merülhet bennem, én pedig felkiáltok a gyönyörtől.
Hátrafordulok, és sóvárogva kapok ajkai után, ha magamat sebzem, teszek rá. Nyelve a számba tör, és alsóajkamat harapva, durva csatára kényszerít. Nem hátrálok meg, visszaharapok, majd elfordulva, kihívó vigyorral nyalom le a számat.
Válaszként hatalmasat lök, és kis híján a falra kenődve, nagyot nyögve elélvezek. A következő pillanatban ő is követ, egészen megtöltve engem.
Ahogy levegőhöz jutok, rögtön szabadjára engedem az erőmet, és megpróbálom nyaka köré fonva, megfojtani vele. Csakhogy semmi hatása, vigyorogva kapja el az energia nyalábom puszta kézzel, mire bennem reked a levegő. Az a mentális erőm megtestesülése, nem kellemes, ha valaki fogdossa… egyáltalán, az is megdöbbentő, hogy képes rá bárki, már az apámon, és erősebb bátyáimon kívül.
- Ezt vegyem reklamációnak? – hajol a fülemhez, és jól megharapja. – Vagy repetát követelsz?
- Basszameg! Ereszd el! – nyekkenem, levegő után kapdosva. Veszettül szar, és kimerítő érzés, komolyan kiherélem, ha nem enged el!
- Nos, ezt repeta kérésnek veszem – vigyorodik el, és anélkül, hogy kihúzódna, ismét mozgásba lendül. Mikor már csillagokat látok a kéjtől, és mentális erőm szorításától, végre elenged, én pedig megkönnyebbülten dőlök a falnak, majd hirtelen lehúzódok róla.
- Nyughass! – morranok rá, mikor kapna utánam. Felhúzza a szemöldökét, de nem tesz semmit, mikor látja, hogy csak a gatyám egyik szárát tornászom le magamról. Amint végzek, rögtön előttem terem, és háttal passzírozva a falba, hezitálás nélkül a számra mar. Nem maradok adósa, karmolom és harapom, közben egyik lábamat derekára kulcsolom.
Veszi a lapot, és combjaimat megragadva, ezúttal szemből ránt magára.
Felsikoltok a gyönyörtől, és amennyire csak tudok, rásegítek a mozgásra. Így közénk szorult merevedésem is rendesen ki van téve a dörzsölésnek, sőt, egyszer csak egyik kezével elenged, és az ölembe nyúlva, rámarkol.
Felnyögök, és körmeimet a vállaiba mélyesztem. Egyre szaporábban mozog, és lihegve harapja a nyakam, mellkasom, én pedig hátravetett fejjel, meg se próbálom visszafogni a hangom, zavartalanul zihálom és nyögöm az élvezetem.
Egy mély lökést követően, felmorran, és alaposan belém mélyeszti a fogait, lejjebb pedig, mással is megtölt. Ezzel megadja nekem is a végső döfést, és felkiáltva élvezek a markába.
Ezúttal nem próbálom megölni, de bármennyire is jó volt, nem kap újabb lehetőséget, még a végén túlzottan elbízná magát. Inkább, ahogy kihúzódik belőlem, arrébb slisszanok, és elégedetlen pillantásától övezve, visszarántom magamra a nadrágom.
- Ez király volt, de ennyi járt neked! – vigyorgok rá kajánul, majd belevetem magam a tömegbe. Utánam kap, neki még jó pár körre elmennék, de nekem ennyi elég volt.
Azért majd még kitalálok valami bosszút, mert képes volt életben maradni, mikor meg kellett volna döglenie, de az még ráér.
Mielőtt utolérhetne, kivágódom az ajtón, és köddé válva, megindulok a palota felé. Anélkül, hogy bárki észrevenne, visszaóvakodok a szobámba, majd megpróbálom lemosni magamról Asmodé nyomát. Ha fizikailag sikerül is, dühöngve veszem észre, hogy még mindig bűzlök tőle.
Így nem kerülhetek apám elé, rögtön rájönne, hogy nem engedelmeskedtem. Szitkozódva vetem magam az ágyra, és elhatározom, hogy holnap addig dugatom magam, ha kell több démonnal is, míg el nem nyomják a bukott nyomát rajtam.
Másnap, egész korán lépek ki a szobámból, hogy még apámmal való találkozásom előtt véghezvigyem a tervemet. Már tűnnék el a folyosóról, mikor bátyám lakosztályából, ismerős alak lép ki, jóllakott óvódás fejjel. Még a hülye is rájönne, mit csinált ott.
Észrevesz, és széles vigyorral indul meg felém. Villantok rá, egy bájosan gyilkos mosolyt, majd kapásból a másik irányt célzom be.
Gyors, de én gyorsabb vagyok, és pár pillanat múlva, egy feketére mázolt, méretes ajtó előtt toporgok. Én is kapni fogok, az holt ziher, de Asmodét azt kinyírja, az is biztos.
Felsóhajtok, és halkan, résnyire nyitom az ajtót, és becsúszok a szűk helyen. Meg se állok a szoba másik feléig, így a hatalmas ágy, pont közém, és a hangtalanul belépő bukott közé kerül.
Megtorpan, mikor észreveszi, a két ágyasa között, mélyen alvó démont. Hát jah, a Pokol ura is tud élni.
- Gyerünk, ébreszd csak fel, kíváncsi vagyok, melyikünk jár majd rosszabbul – suttogom, kihívó vigyorral.
- Kijössz te még innen picinyem, és akkor véresre kefélem a formás seggedet! – érkezik a hasonlóan csendes válasz, de a tekintete jóval beszédesebb. – Ráadásul nem hittem volna, hogy ennyire apuci kicsi fia vagy – húzza el a száját gunyorosan.
Megvonom a vállam, engem aztán nem hat meg ezzel, én mindig úgy cselekszem, ahogy éppen célravezetőbb, és jobb nekem.
- Menj, és csesztesd inkább a bátyáimat, van belőlük egypár – morranok fel, mire halkan elneveti magát.
- Csak nem féltékeny vagy? Ne aggódj, eddig egyikük se érte el a te szinted!
Naná, hogy nem! Mielőtt azonban felelhetnék, az ágy felől mocorgás hallatszik. Oda kapom a tekintetem, de csak az egyik ágyas fordult meg, apám továbbra is mélyen alszik. Még…
|
