 Karakter: Cristopher Llyord
Megjegyzés: (Samantha-nak)
- Úristen. – suttogja de én csak a tányéromat lesem. - De mi történt?
Próbálnék rá válaszolni, de semmi. Egyszerűen nem jönnek ki szavak a számon. Nem tudom megformálni a szavakat. Képtelen vagyok.
- Hello! Egy nagy pohár hideg vizet legyen szíves és a számlát. – egyszer csak hallom feláll és legközelebb magam mellett látom meg.
- Hé… - paskolja meg kicsit a combomat. - fel a fejjel drága! – néz rám mosolyogva.
- Életem munkája égett porrá, bocs, hogy nem vigyorgok. – mondom neki, de szomorúan még is elmosolyodok halványan, majd kezemet fejére teszem és haján simítok végig.
- Parancsoljanak. – jön a pincér a kért dolgokkal.
- Köszönöm. – mondja Sam bársonyos hangján.
- Minden rendben kisasszony? Hívjak mentőt? – kérdezi aggódva a pincér.
- Köszönöm, de kézben tartom.
- Értem. Akkor, ha bármire szükségük van…
- Köszönjük. – mikor elmegy a pincér, Sam a poharat a kezembe nyomja. - Ezt most mind megiszod.
- Valami erősebb nincs?
- Az most kiütne. Iszik, nem ellenkezik! – szól rám, amikor már kezdenék ellenkezni. Engedelmeskedek neki és megiszom a pohár tartalmát, bár egy ilyen pohár pálinka jobb lett volna. Leteszem, de nem csinálok többet - Gyere! – felállít a székről, majd szégyenszemre, de még is ő fizet, pedig én akartam. Kisegít az étteremből, ami egy pici életet lehel belém. Beültet az anyós ülésre ő meg mellém pattan be.
- Te ittál. – mondom neki.
- Te viszont így nem vezetsz. – beül és látszik, nem vezetett ilyen kocsit, mert eléggé ügyetlen, de bele fog tanulni. Amikor elindulunk, kifele bámulok az ablakon. Hogy lehet ez? Mi történhetett?
- Merre laksz? – hallom meg partnerem hangját, mire felé irányítom a fejem. - Hazaviszlek. –mondja, de csak a fejemet rázom. Nem akarok még haza menni.
- Ne haza! Meg akarom nézni a klubbot. – látom, rajta nem tetszik neki az ötlet, de nincs mit tenni, beleegyezik a dolgokba.
Ahogy a piros lámpáknál állunk próbálom összeszedni magam és egy kis értelmes beszélgetést kiszedni magamból, de nem hiszem, hogy képes leszek rá.
- Köszönöm. – szólalok meg, de tudom nem érthető. Megköszörülök a torkomat és elismétlem még egyszer, miközben látom, hogy nagyon zakatol az agya valamin, de szerintem nem sokára megtudom min.
- Hogy tetszik a ruhám? – kérdezi meg hirtelen.
- Gyönyörű. – mondom őszintén, de most nem vagyok túl jó beszélgető partner, viszont ez lesz akkor élete legrosszabb randija, amit sajnálok. Nem így terveztem a dolgokat, hanem sokkal jobb befejezéssel.
- Sajnálom, hogy így alakult. – mondom neki, de már fordulunk is be a klub utcájába.
A fél utca legéett. Teljesen le vagyok döbbenve, de engem az utca nem érdekel csak a klubom. Kiszállok a kocsiba, de úgy mozgok, mint egy élőhalott. Egyszerűen csak a klubomat akarom. A rendőrök megpróbálnak letámadni, de Samnek köszönhetően lekopnak. Nem tudom, hogy fogom tudni meghálálni ezt neki, amit ma értem tett. Beljebb sétálok. Egy férfi elém lép, de most őt is képtelen vagyok felismerni. Kikerülve sétálok tovább. Könnyeim kicsordulnak, majd elveszek az elégett épületben. Az életem. Mindenem itt volt ebbe benne és most meg porrá lett. Amit húgom miatt építettem és amit annyira szeretett ő is.
Amint meghallok, ismerős lépteket oda nézek, de egyből elfordítom a fejemet és letörlöm könnyeimet. Szégyen egy nő előtt sírni.
- Menjünk haza! – megfogom a kezét, amikor mellém ér.
Megérkezve kinyitom és beengedem.
- Érezd otthon magad. – mondom neki én meg bemegyek a nappaliba. Ledobom magam a kanapéra. Fejemet megtámasztom, és csak gondolkozok. Töltök egy jó kis erős whisky-t, amit elkezdem lögybölni és iszogatni.
- Kérsz valamit? – hallom meg hangját. - Ha gondolod, főzök is valamit, úgysem tudtunk rendesen vacsorázni. Vagy teát. Kérsz teát? – nem válaszolok semmit. Egyszer viszont, amikor felnézek az ajtófélfának dőlve engem figyel. Bűntudat lesz úrrá rajtam. Tudom nem kéne ezt csinálnom, de most erre van szükségem.
- Sajnálom, én csak… - leteszem a poharat. Ekkor odasétál hozzám, leül mellém. Tölt magának szeszes italt és már bele is kortyol. Bele valónő.
Elkezdünk iszogatni egyszer csak megered a nyelvem.
- A Klubbot még testvérem emlékére építettem. – mondom halkan, mire rám néz én meg töltök mindenkinek egy kis italt.
- Részvétem a húgod miatt. – mondja, de megrázom a fejem és belekortyolok az italba.
- Nem halt meg, csak külföldön él a barátjával és egyszerűen nem jár haza. – mondom halkan és csak tovább nézek magam elé. – így akartam itthon tartani, de még így sem tudtam megtartani. – mondom és lehúzom az egészet.
- De még újra kezdheted, hiszen erős vagy, hiszem, hogy meg tudod csinálni. – próbál bíztatni.
- És még is kijönne el egy olyan buliba, ahol bármikor kiéghet valami és lángba borul minden? – kérdezem tőle, bár tudom költői kérdés.
- Mindenkinek vannak rossz napjai vagy rossz döntései az életben. – mondja, mire ránézek. – apámék kitagadtak, mert megszöktem otthonról egy házasság elől, amire bele akartak kényszeríteni. – kezdi el mondani, amire meglepődök. Akkor nem csak az én életem a szar.
- Sajnálom, ami történt veled, abból a szemszögből, hogy nem lehetsz a szüleiddel, de abból nem sajnálom, hogy itt vagy és megismerhettelek. – mondom őszintén és mélyen a szemébe nézek.
Rám emeli tekintetét én meg mélyen nézek. Nem akarom, hogy elmenjen, hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen, meg tegyük szebbé a dolgokat. Odahajolok hozzá és szenvedélyesen csókolom meg. Ha most józanok lennénk, nem hiszem, hogy ezt csinálnánk, de mivel nem vagyunk azok így elengedjük gátlásainkat.
Viszonozza csókomat, ami csak még nagyobb bátorítás számomra. Magamhoz ölelem és végig fektetem a kanapén. Felé helyezkedek.
- Ezt nem lenne szabad. – mondja és próbál eltolni magától.
- Kívánlak nagyon. – mondom, és a nyakát kezdem el csókolgatni meg a fülére is adok csókokat.
- De ez akkor sem lenne szabad. – próbál még mindig tiltakozni, de érzem, hogy akarja ő is és vágyik végre egy erős férfira.
- Engedj az érzéseidnek. – mondom halkan, majd tovább csókolgatom, miközben kioldom a ruháját és próbálok testéhez hozzá férni.
Látom ő is enged kicsit, mert elkezdi ingemet kigombolni. Azt hiszem itt fog maradni estére. Megcsókolom mohón vággyal telin, amit egyből viszonoz. Tovább gombolja felsőmet, majd szépen lesimítja rólam. Én is megpróbálok a ruhája alá férkőzni, ami nem nagyon sikerül, ezért inkább széttépem.
Kezemmel egyből melleire tapadok és elkezdem gyömöszölni, miközben nyakát halmozom csókokkal és élvezem kezeinek lágy érintését tarkómon, és sóhajok hagyják el ajkait. Isteni nagyon isteni a hangja egyszerűen sokkal jobban begerjeszt. Megfogom az egyik kezét és ágyékomra vezetem, hogy érezze, mit hoz ki belőlem.
Kicsit elkezdi, simogatni én meg tovább kényeztetem, melleit csókolgatom, majd megunva lejjebb haladok és elérem ágyékát. A fenséges fogadtatás vár engem. Leveszem a fehérneműjét, majd rátapadok ajkaira, amire egyből felnyög, és fejét hátra veti. Barackja ínycsiklandozó, miközben rá is tapadok és alaposan megszívom. Már lassan vergődik kezeim között és a nadrágom is a lehető legkisebb, de majd nem sokára kiszabadítjuk.
Már majdnem elélvez, de nem hagyom, amire egy csalódott nyögés hagyja el ajkait. Felé mászok és szenvedélyesen megcsókolom, miközben nadrágomat szedem le magamról bokszerrel együtt. Egyből lába közé helyezkedek és már benne is vagyok, amire mindketten hangosan felnyögve jelezzük, mennyire jól esik mind ez nekünk.
Elkezdek mozogni benne, miközben kezeit a nyakam köré fonja én meg tovább mozgok és fokozom is a tempót. Egy ideig a szemét figyelem, de végül szenvedélyesen megcsókolom, és úgy kezdek egyre nagyobb tempóba. Szinte már az kanapéba passzírozom, de ahogy hallom nyögdécseléséből egy cseppet sem zavarja.
Félórás menet után felnyögve élvezünk el mindketten. Kifáradtam és le is izzadtam, de nem csak én, hanem partnerem is. Kicsúszok belőle és magamhoz ölelve fekszek mellé. Nagyon elfáradtam nem tudom képes leszek-e felmenni a hálóig, mert ott még is csak könnyebb lesz meg egyszerűbb az alvás.
- Menjünk fel a hálóba. – mondom neki, majd felállok, bár kicsit neccesen, de felsegítem. Látom ő is ittas kicsit, mert imbolyog, de majd segítünk egymásnak.
Bemegyünk a hálóba, lefekszünk egymás mellé meztelenül, ahogy vagyunk. Betakarózunk, majd nem sokkal később már az édes álmot alusszuk.
|
