 Karakter: Jayden Felony
Megjegyzés: (Vyvynek)
Egy újabb rohadt divatbemutató, más se kellett nekem... esküszöm, ha végre vége ennek a szarnak, hazamegyek, és a lakás fele berendezését darabokra töröm.
Ahogy a sminkesek dolgoznak rajtam, és a fodrász cibálja a hajamat, legszívesebben mindenkit lecsapnék magam körül de muszáj visszafognom magam. Kell a lóvé meg a népszerűség, szóval nem csinálhatok botrányt... így hát sóhajtva engedem, hogy mindenféle kencét kenjenek rám, majd fellélegzek, mikor végre meghallom a nevemet. Ledobva a köntöst lazán vonulok ki a kifutóra, szexin mosolygok, mikor kattognak a fényképezőgépek, majd mikor újra eltűnök a kulisszák mögött, valami nagydarab állat jön nekem.
- Nézz már a lábad elé!- szisszenek fel bosszúsan az oldalába könyökölve, de ekkor megmarkolva a csuklómat a falhoz ken.
- Vigyázz, kivel szájalsz, mert még megharapnak!- vigyorog a képembe, majd mire észbe kapok, csókot lop. Megvadultan festeném be a képét valami szép, sötét színre, mondjuk lilára, de a szemétje sietős léptekkel a kifutó felé veszi az irányt. Dühösen pillantok utána...
Unottan várom a cirkusz végét, és mikor végre megjelenik a tervező, elégedetten felszusszantok. Végigvonulunk vele a kifutón, mosolyog egy sort, csókot szór, majd mindenki megy a maga dolgára. Jobban mondva menne, ha ez a vörös állat megint nem kapna el.
- Mit akarsz?- förmedek rá dühösen, miközben megpróbálom lefejteni magamról a kezét, kevés sikerrel.
- Nah vajon mit?- villant rám egy ragadozó vigyort, én pedig cinikus mosollyal tekintek rá.
- Te perverz fasz, kellenék, mi?- vigyorodom el. Mi tagadás, elég szexi, de belőlem nem fog enni.
- Persze, egy lyuknak te is megtennéd, mint az összes többi elődöd, akik felvonultak a színpadra, majd le,egészen a lábaim közé.- duruzsolja veszélyesen közel hajolva, én pedig villanó szemekkel markolok viszont a nyakára.
- Mi a szar folyik itt?- idegesítő, sipítozó hang, valami kövér, kopasz ürge sápadozik mellettünk.
- Mahgánbeszélgetés.- nyögi, majd összenézünk, s egyszerre engedjük el egymást. Nekem ennyi elég is volt, lelépek, hazamegyek és inkább kitombolom magam. Mit képzel magáról ez a szemétláda?
Gyorsan felöltözök, és épp befejezem, mikor újra megjelenik.
- Takarodj!- szisszenek fel, kihívóan nekidőlve a sminkes asztalnak.
- Szeretnéd? Hidd el, nem fogsz megszabadulni tőlem.. úgyis behódolsz, előbb vagy utóbb, meglásd...- vigyorog a képembe. Előbb vagy utóbb, ha így folytatod, átharapom a torkod...
- Majd pont egy ilyen kivarrt képűnek fogok bebakolni, ezt elbasztad kispajtás.- duruzsolom vigyorogva, majd hozzásimulok, de mielőtt elkaphatna, elhátrálok, felkapom a táskámat és már itt sem vagyok.
- Ne feledd, amit mondtam!- szól még utánam, de rá se hederítve lelépek.
*
Közös fotózás, mi? Perverz pöcs...
Széles vigyorral lépek be az épületbe. Mi tagadás, jót tesz az egómnak hogy ennyire meg akar szerezni magának, de majd én megtanítom neki, hogy mindent nem szerezhet meg.
- Nagyon magabiztos lehetsz, de el kell keserítselek, akkor sem fogom széttenni a lábam.- fordulok felé vigyorogva, ahogy beérek a terembe. A sminkes lányok persze rögtön vörösödni kezdenek, miközben a vörös fején dolgoznak, aki széles vigyorral hessegeti el őket, majd elém lép. Kihívóan nézek a szemébe.
- Ne kiabáld el, kiscica. Már hallom is a kéjes nyögéseidet...- duruzsolja, majd államat elkapva csókol meg, én pedig morranva, hevesen viszonzom, ajkaiba marva közben.
Vigyorral hajol el tőlem, lenyalva a vért a szájáról.
- Harcias kis dög vagy, meg kell hagyni.
- Csak fogd be a pofád és kezdjük.- vetem oda, majd ledobom a cuccaimat és vetkőzni kezdek. Felveszem az alsót, amit a kezembe nyomnak, majd hagyom, hogy engem is ellepjenek a sminkesek. Végig engem bámul, én pedig direkt húzom az agyát, kéjes pózba rendezem a tagjaimat a széken.
Mikor végre elkészülünk, a kamera mögé állunk, és a fotós utasításai szerint állunk be, jobbnál jobb pózokat felvéve.
- Gyere fel hozzám a fotózás után.- tesz ajánlatot, miközben egyik keze a derekamra siklik.
- Azt rég elbasztad.- vágom a képébe, ingerlően végigsimítva a mellkasán, miközben megállás nélkül kattog a kamera.
- Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod.
- El vagy tévedve, kispajtás. Ma éjszaka a jobb kezeddel kell beérned.- vigyorgok a képébe pofátlanul, mire dühösen villanó szemekkel kapja el a karom, de kirántom az ujjai közül. Körülöttünk mindenki néma csendben, zavartan figyel, nem mernek megszólalni, és talán jobban is teszik. Küldök a vörös felé egy gúnyos pillantást, majd kényelmesen visszasétálok a cuccaimhoz és öltözni kezdek.
Persze ahogy sejtettem, nincs túl sokáig nyugtom. Megmarkolja a vállam, maga felé penderít, majd durván a falhoz lök. Izgatottan figyelem, ahogy azok a lángoló szemek dühösen, de vágyakozva mérnek végig.
Zsigerből beverném a képét, de elkapja a kezem és összefogja őket a fejem fölött. Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgat a helyzet, sőt, kifejezetten élvezem ezt a kis harcot... viszont kissé kényelmetlen, hogy ennyivel erősebb nálam. Ez nem tetszik, határozottan nem tetszik...
Rúgnék, de hozzám simul, testével fogva le így, én pedig megborzongok, ahogy bőre az enyémhez ér...
- Amit egyszer kiszemeltem, azt megszerzem magamnak, bármi áron.- duruzsolja, forró lehelete ingerli az ajkaimat. A szemébe nézek, büszkén, kihívóan.
- Állok elébe, macsókám.- vigyorgok a képébe gúnyosan, mire nyakamhoz hajol. Ahogy megérzem fogait, felszisszenek. A szemétje... megjelölt?
- Le foglak vadászni.- búcsúzik ragadozó mosollyal, majd elenged, én pedig dühösen simítom a kezem a nyakamra, majd még utoljára beintek neki, felkapom a cuccaimat és lelépek...
|
