|
|
Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)
| Catgirl | 2015. 07. 24. 18:35:21 | #33222 |
 Karakter: Yis a jégszívű (Kitalált szereplő)
Megjegyzés: Rosemnak~
Keze lesiklik hátamra, és végigcirógatja gerincem vonalát, mire megremegek. Válaszképpen fenekébe markolva préselem jobban össze ágyékunkat, teljesen megborzong. Lassan lépkedek vele az ágy felé. Erre beleharap alsó ajkamba, hogy kissé észbe kapjak talán mire hangosan felmorranok. Elhúzódok ajkaitól, és a szemeibe nézek, de nem eresztem el. Pihegve kapkod levegő után, az előbbi hosszúra nyúlt csókunktól. Nyel párat és próbál kiszabadulni az ölelésemből ami egyáltalán nem tetszik nekem.
- Engedj el! – megremeg a hangja… Nem nagyon értem mi baja, hisz az első csókot pont ő kezdeményezte… Mellkasomnak támaszkodva próbálja magát eltolni tőlem, de csak erősebben fogom körbe a derekát.
- Mi az, csak nem egérkének érzed magad? – Kajánul rá vigyorgok, és egészen közel hajolok arcához. – Pedig még te is élvezted...Élvezed a helyzetet, szivi!
Ajkaihoz hajolok és alsó ajkába harapok meg nem épp lágyan, hosszúra nyúlt szemfogaim még meg is karcolásszák. Felnyög, és el akar lökni magától, de még mindig nem eresztem. Néz a szemeimbe amitől tényleg igazán édes az arcocskája.
- Még egyszer meg mered tenni, biztosra veheted, hogy csak keresztapa lehetsz! – Kiabál rám mérgesen. – Azt ne hidd, hogy én olyan könnyen szerezhető kis nőcske vagyok, mert akkor nagyon tévedésbe vagy esve! Nem adom könnyen magam! – Morogva elvigyorodom, de rögtön le is lombozódik a kedvem hisz... soha sem hittem volna, hogy ilyet fog valaki feltételezni rólam ami eléggé bántó. Legalábbis a számomra nagyon az. Sőt talán inkább megalázó, ha ezt lehet fokozni.
- Ha meg merem tenni mi lesz? Tudod nem vagy olyan súlycsoportban, hogy bármit is tudj ellenem tenni! – Megfogom állát, és lehajolok hozzá. – Meglátjuk még, hogy mennyi ideig húzod, úgy is beadod a derekad, mert addig innen nem szabadulunk! – Vadul ajkaira tapadok, majd elengedem, mire pofon vág.
- Meg mondtam nem? Ne merészelj még egyszer ilyet művelni, ha én nem engedem! – A fürdő felé hátrál. – Arra meg várhatsz, hogy mikor adom be a derekam. Készülj fel sokáig el kell, hogy viselj! – Megfordul, és bemegy a fürdőbe, maga után hangosan bevágva az ajtót. Ez a nő szó szerint megalázott és most már meg is van, hogy miért utálom a nőstényeket. Erre nekem semmi erőm sőt még kedvem sincs hozzá. Így a jó modoromat valamerre elhagyom a hatodik saroknál.
- A kibaszott fürdőszobát, majd én is használnám! – Morgom az ajtónak, úgy hogy még őnagysága is jól hallhassa mivel, ha nem csalnak a füleim éppen zuhanyzik.
- Majd ha kimentem használhatod! – Kiabálja vissza nekem, hangja elcsuklik kissé a haragtól, és valami mástól is. Mégis mitől? Ennyire megviselte, hogy megkellet csókolnia egy férfit? Az azért nevetséges!
- Nőstények! – Ordítom szinte be neki és még jobban kezd kidagadni egy ér a nyakamnál az indulattól. Mindegyik egyforma egyiknek sem jó semmi csak követelőzni és kihasználni tudnak. Kiszívják a véredet utána pedig eldobnak mint egy használt alsóneműt, de lehet még azokkal tisztelet teljesebben bánnak mint velünk. Elhúzom a számat mikor hirtelen kivágja az ajtót.
- Kit neveztél te nősténynek? – bök hirtelen mellkason, nem épp kedvesen.
- Titeket. – Dörmögöm rá. Mind csak NŐSTÉNY semmi más. Rendes nőt már nem találni aki ne rinyálna mindenért. Minden sarkon. Talán még vetekednek az alantasokkal is... az alantasok undorítóak míg ők a vért szívják ki belőlünk.
- Bazd meg! Nem egy kibaszott kurva állat vagyok… vagyunk a nőkkel, hogy csak úgy lenőstényezz minket! Világosan fogalmaztam? – Dühösen arrább lök az útból. Elhúzom a számat tényleg hisztizik. Alig várom, hogy kiengedjenek ebből az istenverte szobából. Azért mégis csak utána megyek ne csináljon ostobaságot.
- Semmi esély, nem engednek ki! – Dörmögöm közvetlen mögötte.
- Ruhákat csak kérhetek, nem? Vagy feláldozol párat a tieid közül, hogy átszabjam? – Felnéz rám, szemei dühösen vörösre változtak. Lehajolok arcához, és kaján mosoly terül szét az arcomon.
- Gyerünk bébi, de előttem szabod át, és előttem is öltözöl át. – Megnyalom alsó ajkát, majd leülök az ágyra…
- Abból nem eszel! Oszd be egy hétre, hogy egyszer láthattál! - Szusszan úgy látszik Urrá lenni az indulatain a kis szentfazék. Kopog az ajtón, halk zár kattanás a válasz rá, majd résnyire nyílik az ajtó.
- Rose… Ö… Nem engedhetlek ki! – Motyogja neki Zsadist.
- Nem mondod! Ruháimat azért átkérhetném? Ha már oda se mehetek át? – Mondja enyhe kis éllel hangjában.
- Öhm… Mindjárt áthozatok párat Bellával. – Becsukja az ajtót mire én csak elmosolyodom most talán kicsit magához tér a kicsike.
- Örülhetsz, nem kell többet látnod az ingeidben. – Motyogja, és az ajtó mellett vár.
- Pedig igazán gerjesztő voltál benne! – Mély morgás hagyja el torkomat… Önkéntelenül is eszembe jut a pillanat magamban mélyet sóhajtok.
- Oszd is be! – Vakkantja oda nekem ami igazán kezd még jobban felingerelni.
Újabb kattanás és meghallok egy női hangot mire felismerem benne Bellat na szóval csak meghozták azokat a vacak ruhákat.
- Rose… Hoztam pár ruhát. – Suttogja enyhe együttérzést, hallok ki a hangjából. Mire még jobban begőzöl az agyam. Ennyire szánalmasnak és vadállatnak néznek, hogy aki velem van egy légtérbe azt sajnálni kell!?
- Köszi Bella… Ugye olyanokat hoztál, amik egyszerűek… Szóval érted? – Suttogja bár igazából oda sem figyelek.
- Persze, gondoltam, hogy azokat szeretnéd… - Hátra néz Rose válla felett rám, és a füléhez hajol. – Jól begerjedett. – Kuncog fel persze én is hallom amit beszélgetni drága jó éles hallásnak köszönhetően.
- Jah… Túlságosan is. – Sóhaj fel mire csikorgatni kezdem a fogaimat, de a jelek szerint egyáltalán nem hallják. Majd lassan megszólalok.
- Hallok ám, minden egyes mondatot. – dörmögöm oda nekik.
- Nem mondták már, hogy nem illik kihallgatni mások beszélgetését? – Fordul szembe velem, és összefonja karjait mellei alatt. Bella beteszi a ruhákat az ajtó melletti kis székre, majd bezárják az ajtót.
- Ez még gyakorlatilag az én szobám, szóval itt azt csinálok, amit akarok! – Felpattanok az ágyról, és felé közeledek. Csak úgy lüktet a nyakamnál az ér, bár ez sem igazán hatja meg a jelek szerint.
- Még egy lépés, és tökön rúglak! – Hátrálni kezd.
- Nem mered! – Elvigyorodok szélesen, erre meg megpróbálja tönkretenni a koronaékszereket én pedig játszi könnyedséggel kitérek a rúgás elől.
- Látod? Tévedtél! Meg mertem tenni… – Felkapja a ruháit, és beszalad a fürdőbe.
- Lassú vagy szivi! – Kiáltom utánam, és kajánul felnevetek.
- Legközelebb gyorsabb leszek… - Szólal meg kissé hangosabban, mire elhúzom a számat…
Leülök az ágyra közben pedig zakatol az agyam és eléggé nehezemre esik lehiggadni. Ezek a nőstények tényleg valami átokverés a férfiak nyakára. Nekik semmi sem jó, ha kedve vagy az sem, ha pedig durva vadember akkor az sem pá szol a szájuk ízének. Kész agyrém az egész semmi más csakis idegtépkedés... valami sebész pontossággal próbálod leműteni az agyadat az idegtől. Ekkor meghallom az ajtó kattanását és meglátom őt az ajtóban. Jé ki mert jönni az odújából és szembe mer nézni velem a kicsike Rose.
- Végre kijöttél. – Közelítek felé, és vigyorogva megállok előtte. Persze nem mer előttem megmaradni.
- Most már tied a fürdőszoba. – Az ágyhoz araszol, és leül rá.
- Kösz, hogy végre használhatom, a SAJÁT fürdőszobám. – Fordulok felé, még mindig nem sikerült teljesen lehiggadni, de szerintem az elkövetkezendő napokban ez nem igen fog bekövetkezni. Főleg úgy nem, hogy ezzel a bestiával egy szobába vagyok zárva.
- Bocs, de egy nőnek sokat kell öltöznie… – Vigyorog rám, de látszik, hogy valami nincs rendben és nem pá szol őnagyságának. Úgy kell neki! Megérdemli!
- Az előző próbálkozásodról még nem feledkeztem meg, szivi! – Kajánul és sokatmondóan elvigyorodok, majd bemegyek a fürdőbe.
Első gondolatom az, hogy egy jéghideg zuhanyt ide nekem vagy úgy felrobbanok mint egy atomerőmű és talán a drága királyunk sem fog tudni lehűteni akárhogy akar is.
Azt hiszem talán... húsz percig voltam a zuhany alatt mikor nyöszörgésre leszek figyelmes. Amikor egy kedves kis hormonlöket pofán csap majdnem közelebbi randevút ejtek meg a padlóval. Csikorgó fogakkal megyek ki és látom, ahogy Rose tekereg és nem sok kell, hogy visításban törjön ki amit nem csodálok. Az ajtót kezdem el verni valami reményben, hogy talán az orvost fel lehet rángatni. Z nyit hajtót fogcsikorgatva, gondolom neki sem könnyű másodkézben a tapasztalat.
- Hívd ide Jane dokit! Hozzon valami gyógyszert Rosenak... - mondom reszelősen és nagyokat nyelek. Az istenit... tüdőmben reked a levegő egy újabb hormonhullám miatt.
- Bocs öregem, de a jó öreg doktornő mással van elfoglalva. Én most bezárom az ajtót... - morogta és be is csapta az orrom előtt az átkozott! Én kiszabadulok innen esküszöm kinyírom ezt a faszkalapot!! Ekkor egy sikítás zengi be a szobát ami nem mástól ered mint Rosetól.
- A francba! A jó büdös kibaszott istenit!! - sziszegtem majd odatámolygok az ágyhoz. - Jane doki nem tud idejönni valami más dolga van. Gyógyszert nem kapsz így marad két opciónk. Vagy végigszenveded a termékenységi időszakot... vagy kiszolgállak... - csikorognak a fogaim amikor még egy hormonhullám csap pofon úgy istenesen. Olyan kellemes... de téééééééééényleg...
- Te... te sem gondolod... - felnyög a mondat közepén. Már jól kezdődik. - komolyan, hogy ez működne. - pihegve markolja a takarót mire a fejét magam felé fordítom, hogy rám nézzen.
- Lehet, hogy működik, lehet, hogy nem... de az mivel jobb ami most van? Sikoltozol és szenvedsz. Gyógyszer nincs én viszont itt vagyok. - mondom reszelős hangon amitől a hangom mélyebbnek hat.
- Akkor mi van, ha teherbe esem? Erre nem gondolsz? - nyöszörgi még elkínzottabban én pedig összehúzom a szemeimet. Akartam én már gyereket... egyszer... régen, de hát soha sem úgy alakulnak az ember dolgai, ahogy ő szeretné. Most viszont talán kapok még egy lehetőséget és a gyermekemtől nem fogok elfordulni. Ebben halál biztos vagyok.
- Gondoskodom majd a piciről is és rólad is. - mondtam nyögve mire én rám is igen csak szép hatásokat tesz a hormonlöket.
- Emlékezz rá, hogy te ajánlottad fel... nem én fogom elvinni a balhét, hogy én legyek a hibás. - nyöszörögte mire lehajolva megcsókoltam, hogy végre befogja a száját és ne hülyeségeket motyogjon.
Elfektetem az ágyon rendesen és gyorsan megszabadítom a ruháktól majd oldalát kezdem simogatni. Milyen selymes a bőre, olyan lágy, hogy már szinte fájdalmas. Nyelvemmel bebocsájtást kérek ajkai közé és nyelvével kezdek el játszadozni. Ledobom magamról a bőrnadrágot majd ajkaim lejjebb vándorolnak a nyakára. Onnan a melleire szinte áhítattal kényeztetem a halmokat. A két kis csúcsnak külön figyelmet biztosítok, megsimogatom őket majd megszívogatom és fogaimmal morzsolgatom.
Minden annyira tökéletesnek... annyira helyénvalónak tűnik mint egy álom amiből az ember soha sem szeretne felébredni, de ezért ki hibáztatná a másikat? Felmorranva villan a tudatomba egyetlen egy szócska.
Enyém.
Milyen egyszerű és mégis mennyire bonyolult is ez a szó. Ez olyan mintha a világ súlyát a lelkedre pakolná valaki mégis... olyan érzés mintha lebegnél és minden teljes lesz. Ajkaimmal közben végigvándorolok a gyönyörű hasi részen. Felnézek rá izzó szemekkel ám mikor leérek gyönyörű barackjához mély morgás tör elő a torkomból. Kivillantom a szemfogaimat amik megnyúlva kilógtak így is a számból. Nyelvemmel mélyen végigsiklok a nagyajkak között megízlelve édes nektárt amit nekem adhat.
Szinte érzem a fűszeres illatot, de fel sem fogom igazán, hogy belőlem jön és ezzel megjelölöm Roset. Pöckölgetem a csiklóját és megszívogatom miközben két ujjammal belé siklok felmérni a terepet, hogy szűz e még vagy sem. Akármilyen termékenységi időszakról beszélünk nem vehetem el vadállatként az ártatlanságát.
- Yi... Yish... - nyögi nevemet mire még egy mély morgást hallatok és mozgatom az ujjaimat persze megtalálom a szűzhártyát. Akkor ezentúl még óvatosabban bánunk vele. Lágyan masszírozom hüvelye falát miközben nyelvem, ajkaim és fogaim a csiklójával vannak nagyon is elfoglalva. Olyan kis édesen dobálja magát, hogy nagy önuralmat kell gyakorolnom ahhoz nehogy rávessem magamat most rögtön. Amikor eléri az első orgazmust szinte rátapadok kincsére és minden cseppjét magamba szívom.
Minden izmom megremeg ez maga a mámor. Mikor végeztem a nektár fogyasztásával felé mászom és ágyékunkat összedörgölöm ingerlően. Csókolgatom a nyakát az ütőerén húzom végig nyelvem hegyét. Érzem a pulzusát. Erre egy nyögés hagyja el az ajkaimat a lábai körbefonják csípőmet és még jobban magához szorít. Morogva emelem meg a csípőjét majd hozzá illesztve magamat kezdek elmerülni a testében felhörrenve. Egy hirtelen mozdulattal vetek véget ártatlansága bizonyítékának és egyáltalán nem bánom.
Felkínálom számára a nyakamat, hogy nyugodtan ihasson a véremből. Mikor édes kis fogai mélyen belém hatolnak nyögve élvezek egyenesen a méhébe. Reszketek minden egyes porcikámmal majd mozogni kezdek, kezeimmel a fenekébe markolok. A fűszeres illat még intenzívebb lesz, de már késő, hisz megjelöltem őt, ha akarta, ha nem. Bár nem mintha én annyira sokat gondolkoztam ezen. Egy null a fekete űrnek seggfej.
Váltakozva isszuk egymás vérét az éjszaka folyamán és még én magam sem tudom eldönteni hány orgazmust éltünk át. Viszont az biztos egyetlen egy percét sem cserélném el ennek a mámornak ami rám telepedett. Igaz megjelöltem őt, elvettem a szüzességét és ezzel egy-két módon magamhoz láncoltam. Viszont csak nem fog megölni álmomban... legalábbis reménykedem benne. Most rajtam fekszik és édesen szuszog minden bizonnyal kifacsarta ez a 12 óra amit az ágyban töltöttünk. Mély lélegzetet veszek és lehunyom a szemeimet élvezem a puha domborulatokat bár ezt neki biztos nem vallnám még be. Az. Teljesen. Ki. Van. Csukva. Pont.
Persze az is benne van a pakliban, hogy megfogja és kivág a fenébe azon a címszón egyensúlyozva, hogy kihasználtam a helyzetet. Ámbár én kértem a véleményét ez ügyben és a beleegyezését amit meg is kaptam. Innentől mosom kezeimet mint egy irgalmas keresztény. Ami viszont vicc... nem vagyok keresztény... és még irgalmas sem. Nem tudom milyen baszottul elcseszett játékot űz az Őrző, de ha megakar szívatni isten a tanúm még V-nek igazat adok, hogy kiakarja tekerni a nyakát. Még Payne is szíves örömest menne velük ami nem meglepő azok után, hogy évszázadokon át börtönben tartotta egyetlen leányát. Bár, ha kibékülnének az anyjukkal talán nem menne ez a folytonos huzavona és talán az öreglány is megöregedne.
Mély sóhajjal nézek rá Rosera aki még mindig mélyen alszik és ezen elmosolyodom. Lassan lehunyom a szemeimet érzem, ahogyan az álomvilág magához hív. Imádkozom, hogy ne legyenek rémálmaim az se nekem nem lenne jó, sem pedig neki. Kinek kellene egy magamfajta jégszívű roncs?
Ezzel a gondolattal lépek át az álmok mezejére.
|
| Catgirl | 2013. 08. 26. 22:48:00 | #27082 |
Karakter: Yis a jégszívű (Kitalált szereplő)
Megjegyzés: Rosemnak~ Risámnak~
- Mit művelsz? – Kérdem remegő hanggal.
- Még magam se tudom… - Átkarolja nyakamat, és szemeimbe néz. Így közelről érzik róla a bor enyhe édeskés illata. Részeg lenne?
- Rose… Te részeg vagy? – Nyögöm ki kissé rosszallóan.
- Ha igen? – Suttogja, erősebben kapaszkodik nyakamba.
- Az isten verjen meg! Ha nem bírod az italt, minek iszol? – Morgom haragosan, mire meg se rezzen, mint az elébb tűri.
- Beth hozott italt, én nem akartam… de muszáj volt vele innom. – Suttogja.
- Megtiltom, hogy igyál! – Csattan fel a parancsom, mire megrezzen félálombeli állapotában.
- Nem tilthatod meg… - Nyöszörgi kábán.
- Igazán? Majd meglátjuk… - Dörmögöm, még mindig nagyon mérgesen, ugyanakkor nagyon is aggódva. Az isten verje meg és még be is vagyok gerjedve. Bethet most szívesen megnyúznám.
- Yis… nem akarok… másik vi… vigyázót… - Lassan elnyomja az alkohol, felkapom és odaviszem az ágyhoz. Letenném, hogy én menjek az ő szobájába, de kapaszkodik belém így megadóan mellé fekszem. Jó ideig nem alszom, de végül elnyom az álom.
Már éppen ébredezik. Figyelem minden mozdulatát kissé mocorog, majd elkezdi simogatni homlokát, gondolom pokoli fejfájása lehet. Úgy kell neki! Minek iszik? Megint felgyullad bennem a harag. Ahogy fordul, sikeresen belém ütközik és kipattannak szemei. Mielőtt szólhatna, már mondom is magamét.
- Na, végre, hogy felkeltél! – Dörmögöm rekedt, ámde kissé dühös hangon.
- Nem dörmögnél halkabban, széthasad a fejem… - Lehunyja szemeit, és dünnyög.
- Így jártál. Kellett neked innod. – Csattan a fejének a szidás. Moziba még ne vigyem? Az isten verje, meg azért vagyok megbízva, hogy vigyázzak rá nem, hogy részegre engedjem itatni! Bár ez elég vérszegény kifogás…
- Kösz, nem kell oktatás… - Suttogja, kissé bűntudatosan. Legyen csak bűntudatos halálra aggódtam magamat! Pont egy nő miatt! Kezdek megbolondulni. Drága Őrző most segíts rajtam!
- Pedig nem ez lesz az első alkalom! – Világosítom fel, mire megrezzen.
- Jól van… - Megfordul, és összegömbölyödik. Feneke hozzáér combomhoz, mire hangosan felmorranok. Bassza, meg rá vagyok gerjedve körülbelül olyan erőfeszítés kell hozzá mintha évekig nem ettél volna a kedvenc ételedből és most előtted van, mégis meg kell állnod. Vagy még rosszabb… Elvörösödve rejti arcát, haja közé.
Hosszú néma csend telepszik közénk. Meg sem szólalok, főleg azért mert nagyon rekedt lenne a hangom és úgy veszem a levegőt, mint aki a maratoni távot futja éppen. Krisztusom! Miért versz ennyire? Már kezd fájni a fejem és ökölbe szorulnak kezeim. Nagyot nyelve és sóhajtva ül, fel látom, hogy szédül. Nem izgatja a jelenlétem, elkezdi lekapkodni magáról a ruhákat, a fürdőszobába menet.
- Fürdök. – Jelenti ki. Elakadt még a lélegzetem is és már fizikai fájdalom a közelében lenni. Szaggatottan kezdem venni a levegőt. Az Istenit! Meg vagyok átkozva a kibaszott nőkkel! Már annyira fáj ágyékom, hogy sírni lenne kedvem. Pedig kisfiú koromban sírtam utoljára… Mikor eltűnik a fürdőben én átmegyek a másikszobába kiadós jéghideg zuhanyt venni. Beleverek a falba, amikor végzek, a fürdővel a manöken hölgyemény még bent szöszmötöl valamit. Felkapok egy bőrnadrágot egy felsővel és mikor kimegyek, a szobából úgy bevágom magam mögött az ajtót, hogy félő kiesik a helyéről. Még most a gyerek sem érdekel. A csattanás az egész kastélyban lehet hallani még bele is remeg. Lecsörtetek mindenki kérdőn néz rám.
- Hol van Wrath? Beszélnem kell vele… - csikorgatom fogaimat mire Zsadits informál.
- Fent van a dolgozó szobájában. Baj van? – néz, kérdőn mire rámeredek jéghideg pillantással.
- Igen baj van… Úgy nevezik, hogy nőstény… - azzal feltrappolok, bekopogok királyunkhoz.
- Szabad. – azzal nyílik is az ajtó. Belépek, majd bezárom magam után. Meghajolok.
- Kérlek, testvér válts le… Én be fogok így kattanni… - nyöszörgöm és hajamba túrok kérdőn néz rám.
- Valami gond van Yis? – fel alá kezdek járkálni.
- Előjött az ENYÉM szindrómám… Én ezt nem bírom ki a csaj játszik velem mintha ő lenne az egér én meg valami kibaszott kandúr… Kötözzétek, az ágyhoz vagy nem érdekel, de válts le! – torpanok meg és ránézek. Megvakarja tarkóját.
- Testvér… Nincs más a helyedre… Még legalábbis… De ha így áll a helyzet, akkor összezárlak titeket… - mosolyog rám mindent tudóan én meg rá meredek.
- Azt kéne még! Engem onnan halottként hoztok ki! Nem ebbe nem megyek bele! – meredek rá még rémültebben. Krisztusom! Becsavarodok, főleg hogy nem érhetek hozzá… Őrző kérlek, segíts!
- Királyi parancs! Most pedig menj, visszaközöld a leánnyal, hogy határoztam. – hesseget ki.
Meghajolok, és kitrappolok, mikor megérkezek, szobám elé körülbelül az idegsokk határán vagyok. Kibasszottul megnyúzom azt a nőt! Nem érdekel, megfojtom! Benyitok és… Az én ingem van rajta! Mi az isten verése?! Bevágom az ajtót mire bájosan pillázva fordul felém. Jaj, a szende ma született bárányka!
- Összezárnak minket. –mondom, nemesi egyszerűséggel mire most tudja a talpra esett hölgyet játszani rám néz kérdőn.
- Mégis miért? – karba teszi, kezeit mire felmorgok.
- Mert nekem kangörcsöm van te meg jót szórakozol velem és húzod az idegeimet! – nézek rá szikrázó tekintettel.
- Oh, valóban? Észre sem vettem. – adja az ártatlant mire veszélyesen kezdek közeledni.
- Ne szórakozz szivi, mert Krisztusomra hogy előbb nyögsz alattam, minthogy felfognád. – morgom, fölé magasodva mire elpirul és… felizgul? Mi a franc? Szóval így állunk.
- Nem szórakozom! Ha megpróbálod megtenni Őrzőre mondom, hogy sikítok! –toporzékol szinte. Elvigyorodom, láb remegtetően mire elakad a lélegzete. Ha te így akkor én úgy szivi… Meglátjuk kiből lesz a kisegér.
- Na és mitől sikítoznál? Attól, mert félnél vagy attól, mert éppen a csinos kis testedben lennék? – préselem lágyan a falhoz és remeg, de nem a félelemtől. Szaporán veszi a levegőt.
- Hagyj békén! – nyeldekeli remegő rekedt hangon. Elvigyorodom és gondom a kicsike is rájött, hogy most bajban van.
- Szeretnéd… Meglátjuk ki lesz a macska és ki lesz az egér… - kattannak a zárak. – Pont most zártak össze velem. –hajolok, lejjebb már ajkaim szinte övét érintik, remeg a szája. Felmorgok kéjesen.
- Nem félek tőled! – suttogja, mire megnyalom alsóajkát.
- Ez igazán dicséretes pedig nem ártana. – morranom kezem csípőjére simítom és cirógatom a bőrt. Megremeg.
- Engedj el te vadállat! – reszketi.
- Gondolkodtál volna akkor mikor kieresztetted a vadállatot… - ajkaira tapadok. Édesek és puhák. Beleremegek.
Hajamba kapaszkodva viszonozza, nyelvem átsiklik szájába és felfedezem minden négyzetcentiméterét. Hozzám simul, engedelmesen ölemet övéhez préselem mire belenyöszörög csókomba. Elégedetten nyugtázva morranok egyet. Lassan kezd kitisztulni a fejem. Mi a faszt művelek? Minden nőből csak a rossz származik. Megbolondultam, hogy pont meg akarok fektetni egyet? Bár nagyon erős az enyém szindróma, de nem szabad. Elszakadok az édes ajkaktól, amik most meg vannak duzzadva csókomtól.
- Jobb, ha most abbahagyjuk… Mert nemigen fogok leállni. –morgok rekedt kéjes hangon. A hajamba markol, mire még jobban morogni kezdek.
- Kuss, most a szádat másra használd… - lehúzza, fejemet hozzám préseli édes testét és megcsókol, ezzel összeforrnak ajkaink. Ha kiderül, hogy most is szórakozik az Őrzőre esküszöm, hogy megemlegeti!
|
| Catgirl | 2013. 08. 22. 21:00:18 | #27014 |
Karakter: Yis a jégszívű (Kitalált szereplő)
Megjegyzés: Rosemnak~
Kilép a fürdőből Beth a királyné engem szuggerál majd Rose és felém pillant. A francba megint kezdek felizgulni. Mi a frász van belem?
- Yis… - pislog.
- Hoztam neked az ennivalót. – Bökök fejemmel a kezemben lévő teli tálcára… Felsóhajtok, magamban nagyon nem tetszik, neki úgy tűnik.
- Kö… Köszönöm… - Dadogja kissé félénken, mire Beth halk kuncogása kizökkenti döbbenetéből.
- Én akkor nem is zavarok… - Áll fel Beth, és mosolyogva felé fordul.
- De még nem is mondtad, miért jöttél… - Kissé rémülten néz Bethre. Krisztusom! Hisz ennyire ijesztő nem lehetek.
- Majd elmondom, mikor egyedül leszel. – Mosolyog, és kilép mellettem, egy másodpercre megáll mellettem, és felvigyorog rám. Magamban átkozódom. Hiába reménykednek nem lesz semmi sem közöttünk.
- O… Oké… - Dadogja ismét, és lassan odalép hozzám, hogy elvegye a tálcát.
- Beviszem én. – Suttogom, és már megyek is a kis dohányzóasztalka felé.
- Köszönöm… - Odamegy lassan, és leül. – Kissé sok ez nekem… - Suttogja.
- Nem baj, amit meghagysz, majd leviszem. – Nézek rá olyan arccal, hogy nem tudhatja, mit gondolok. Tökéletesen felesleges. Így is a többiek képzelnek az egészbe, mint kellene.
- Majd leviszem én, nem vagyok kislány… - Dünnyögi kissé morcosan.
- Nem tartalak annak. – Morogom halkan, mire ok nélkül megrezzen.
Nyel nagyot, és inkább nekilát enni. Figyelem őt és próbálom megfejteni miért, vonz annyira. Ha csak meglátom máris merevedésem van, és magam alá akarom teperni. Sóhajtva iszik a narancsléből, és felnéz rám. Lehunyja szemeit, mire ismét eszegetni kezd. Haja vizes így teljesen átázik, a felsője pirulva falatozik tovább. Leteszi a villát, és feláll. Odamegy a szekrényhez, és elővesz egy új felsőt.
- Nem eszel többet? – Kérdezem, meglepődve. Ránéz a tányérra, és megdöbben, mikor meglátja, hogy csak csipegetett belőle.
- Majd, de átveszem a felsőm. – Szólal meg halkan.
Rám néz, és csak bólintok egyet, azzal az igen furcsa tekintetemmel követem minden mozdulatát, míg magára nem zárja a fürdő ajtaját. Felsóhajtok és nézem, az ablakokat elkomorulok. Ver az Isten, na meg az Őrző. Sohasem lehetek boldog. Összepréselem ajkaimat. Azt sem tudom, hogy a kis védencet miért akarom magam alatt látni. Kinyitja az ajtót. Sóhajtva az étel felé pillant… Érzem, hogy nem kedvel és rühelli, hogy mellette vagyok. Nem baj beszélek Wrathal hogy valaki más vigyázzon rá.
- Valami baj van? – Kérdezem halkan.
- Nem, nincs. – Rázza fejét, s leül az ágyra. – Csak nem vagyok éhes, biztos az új körülmények miatt.
Sóhajtok egyet, mire rám néz, és megint azzal a különleges pillantással nézek vissza rá. Ásít egyet, és nyújtózkodik. Szép kis lekoptatási hadművelet hogy nyíltan nem bírja beugatni azt, hogy, rühelli a jelenlétemet… Már egy hibapont. Legalábbis nálam.
- Szeretnék pihenni, ha nem bánod. – Suttogja, és néz rám.
- Rendben, pihenj csak. – Felveszem a tálcát. – Ezt leviszem, majd ha kérsz, szólj.
- Szólok. – Elmosolyodik kedvesen, és eldől az ágyon. Kiráz belül a hideg ez az áll kedvesség. Ettől áll fel a hátamon a szőr! Krisztusom, de gyűlölöm az ilyet!
- Jó pihenést. – Szólalok meg halkan, és már az ajtón kívül is vagyok. Szinte menekülök.
Olyan ideges vagyok, hogy robbanni tudnék. Úgy utálom, ahogy megjátsszák magukat a nők. Nem hiába utálom a nőket. Leteszem, Fritznek a tálcát majd elindulok ki. Zsadits jön velem szembe.
- Hé, testvér mi van veled? –néz rám kérdőn
- A nők a bajom… Nem tudod Wrathnál van valaki? –nézek Zsadist arcára. Az a kibaszott vágás miatt úgy néz ki, mint egy horror szereplő. Az újoncok folyton becsinálnak tőle. Röhejes…
- Most nincs senki Beth ment az új lányhoz, hogy beszéljenek. –összehúzza szemeit. – Le akarod adni, hogy vigyázz rá igazam van?
- Mit vártál? Rühell. –mosolyodok el szokásos fagyossággal még Zsadits is megborzong.
- Lehet csak nincs megszokva a férfiakkal. –vállat van Rhage lép be.
- Leszarom. Szia, Hollywood. –indulok ki, de még hallgatom szöszi hangját.
- Hát ennek meg mi baja?
Feltrappolok a lépcsőn. Fel tudnék robbanni. Mindenki úgy néz rám, mint aki, juj de tud valamit. Lófaszt sem tudnak! Rühellem a nőket és ez nem nagyon fog változni. Rose sem kedvel és jobb, ha megkönnyítjük egymás dolgát. Ő más vigyázót kap én meg nyugodtan tudok menni, harcolni. Megállok az ajtó előtt és bekopogok. Egy kis idő után a zár kattan, gondolom a király gondolata segítségével nyitotta ki az ajtót. Belépek és felnézek.
- Királyom. –hajolok meg tisztelettel.
- Mi a gond Yis? –néz rám és nagyot nyelek. Kiegyenesedem.
- Királyom kérném, hogy más vigyázót rendelj ki Rose számára. Nem kedvel engem és így nem szeretném feszélyezni. – mondom nyugodt hangon mire Wrath felsóhajt.
- Ő mondta? –kérdezi mogorván. Vele sem találkoznék horrorfilmben…
- Nem királyom, de elég volt az arcára nézni és éreztem az illatán. – nézek rá nyugodtan.
- Ezt még át kell, gondolom. Most menj testvérem. – dől hátra és eltűnik a napszemüveg mögött szemöldöke. Meghajolok és távozom.
Lassan elindulok a szobámba. Összepréselem ajkaimat. Mi a francnak adtam a mellette lévő szobát neki? Belépek és bezárom az ajtót. Korom sötét van, így gondolatom erejével felkapcsolom a villanyt. Másik szobából beszélgetés hangjait hallom. Bemegyek a fürdőbe és veszek jó jéghideg fürdőt. Ha így folytatom füst fog kiszállni a fülemen keresztül. Reménykedem, hogy Wrath felold a kibaszott vigyázás alól. Mikor végzek, megtörlöm hajamat, ami így borzos lesz és a derekam köré tekerek egy törülközőt. Kilépek és kit ad isten ki áll a szobámban? Rose…
- Valami gond van? –nézek rá kérdőn.
- Nem… Csak meg akartam kérdezni… Baj van? – néz rám. Bimgó szivi baj van méghozzá te és az a kibaszott utálatod.
- Mire gondolsz? –dobom le a törülközőt mire toporogni kezd.
- Nem is tudom… Olyan furcsa voltál mikor kimentél. – suttogja csípőmet nekitámasztom a szekrénynek és karba teszem a kezeimet.
- Figyelj… Látom rajtad, hogy rühellsz, nem kell aggódni értem. –mondom, komolyan valahogy a haragomat most nem bírom elrejteni túlságosan, fáj az előítélet.
Felkapja, fejét nagy szemekkel néz rá. – Én, nem utállak! – dadogja és teljesen elvörösödik.
Ellököm magamat a szekrénytől és két szép lépéssel már az orra előtt is vagyok. Lehajolok.
- Érezni az illatodon, na meg szerintem a pirulásod sem dísznek keletkezett. – mosolyodom el fagyosan. – Csak tudnám, miért reagál úgy a testem a közelségedre, mint aki most változott át elsőnek és félpercenként kangörcse van. – a kicsike erre még vörösebb lesz és néz rám nagy őzike szemekkel. Bocs édes ezzel nem kenyerezel le.
- Én… Tényleg ezt idézem elő? – suttogja és nagyot nyel.
- Nem szokásom hazudni. – morgok, fel mire megnedvesíti ajkait. – Megnyugodhatsz… Beszéltem a királlyal azonnal levált más vigyázót is kaphatsz, csak szólnod kell… - egyenesedek ki és indulnék, de elkapja a karomat. A testembe mintha lávát indítottak volna el. Rá kapom, fejemet komolyan néz a szemembe.
- Nem akarok más vigyázót. – lép közelebb.
- Ugye tudod, hogy nagyon a tűzzel játszol? – húzom össze szemeimet. Megint elvörösödik, mire felmorgok újra. Hirtelen egy szó eszi be a tudatomba magát.
Enyém.
Hogy a franc…! Kibaszott nagy bajban vagyok. Csak nem… Elkezdtem kötődni egy… NŐHÖZ?! Meg a jó faszom! Ilyet nem játszunk. Rezignáltságomból egy női kéz riaszt fel. Rá meredek, hogy a frászba került közel?
- Na és akkor mi van, ha szeretek a tűzzel játszani? – suttogja.
Kurva nagyot nyelek. Mélyebb morgó hang tör, fel torkomból mire meg sem rezzen. Mi lett ezzel? Eddig sikítva menekült volna a közelemből most meg… Szabad keze végig simít, mellkasomon megáll a szívverésem. Mi a franc? Azt hiszem, kibaszott nagy bajban vagyok…
Szerkesztve Catgirl által @ 2013. 08. 22. 21:02:56
|
| Catgirl | 2013. 08. 13. 00:44:44 | #26848 |
Karakter: Yis a jégszívű (Kitalált szereplő)
Megjegyzés: Virágszálamnak ~
Felsóhajtok mikor hallom, hogy a redőnyök leereszkednek. Egy újabb elcseszett nap. Felkelek és gyorsan lezuhanyozom. Felhúzom, szokásos bőrszerelésemet majd lesétálok mindenki biccent felém. Nem vagyok éppen közkedvelt személyiség hisz rosszabbak a hangulatváltozásaim, mint egy menstruáló embernőnek bár még ahhoz is nagyon meredek. Lemegyek reggelizni, ami gyümölcsből áll meg egy kis hús. Fritz, mint mindig most is sürög, forog. Mindenkinek van, már fele csak én vagyok a kakukktojás. Most én vagyok a csúnya testvér Zsadist helyett, aki mára már megszelídült Bellának és a kislányuknak hála.
Mikor már végeztem felállok Wrath lép hozzám és veregeti meg a vállamat.
- Yis lenne egy kis feladatom számodra. –mondja, egyszerűen mire már előre tele van a hócipőm a munkával.
- Miről lenne szó királyom? – nézek, rá mire megereszt egy halvány mosolyt.
- Van egy civil nemes vámpírhölgy Rosenak hívják, a Menedékben lakik ahol Marissa dolgozik. Megtennéd, hogy távolról figyeled? A húga már megtalálta a parancsolóját ő kicsit nehezebb eset. – lenyelem előretörő idegemet.
- Rendben van, akkor gondolom, bébi csőszködnöm kell. – mosolygok haloványan.
- Valahogy, úgy de bánj vele kíméletesen. – figyelmeztet.
- Rendben nyugi egyben marad. – mormogom.
- Köszönöm testvérem. – veregeti meg vállamat és távozik.
Egy jó ideig csak nézek, utána majd morgok valamit az orrom alatt saját ostobaságomról és a pfű de jó kedvemről. Felsóhajtva sétálok fel a szobámba és veszem fel fegyvereimet. Úgy érzem ma hosszú esténk lesz.
>*-*<
Ma Rhage van beosztva mellém. Felszusszanok és járjuk az utcákat alantasok után nézve. Amikor már megérzem a babahintő por szagát már zabos vagyok tőle, mint akinek a feléhez nyúlt egy illetéktelen senki. Rhage rám pillant.
- Ma sem vagy valami beszéled Drakula. – vigyorog, rám mire forgatom szemeimet. A Drakula nevet azért aggatták rám, mert olyan kedves is vagyok.
- Te sem vagy éppen szó szátyár Hollywood. Szóval 1-1. –nézek, rá mire felnevet.
- Ne légy már ilyen savanyú, mint akinek meg van a havija… - vigyorog tovább, mint egy 230 wattos villanykörte.
- Kacag a vakbelem a májam kíséretében. Na, üljünk be valamit inni meg enni, mert még a végén elfogyunk. – morranom és belépünk egy kávézóba. Egy üres bokszba foglalunk helyet.
- Wrath még egy megbízatást is a nyakamba vart. – morgom az orrom alatt.
- Ja, a Rose-s ügyet? Sok sikert testvér. –bök állával a bejárati ajtó felé.
Felnézek az adott irányba és a tüdőmben reked a levegő. Egy barnahajú szépség libeg be az ajtón bennem meg bekapcsol a birtokló az ösztön. Mi a picsa? Ilyen sem volt még eddig. Mikor meglátja, hogy éppen őt vizslatom, elfordítja a tekintetét. Oh, milyen édes a lelkem tündeleheletnyi virága. Hollywood felvihog, mint egy nagy bögyű pom-pom lány, aki most látott először férfiasságot. Felé morranok mire megrebegtetni szempilláit.
- Mi van buzi lettél bazmeg? –nézek, rá mire elneveti magát, de csak szolidan.
- Jó téged cseszegetni öreg olyan jó reakcióid vannak. – felmorgok.
- Csezd meg Rhage. – amint látom, hogy Rose feláll én is felállok.
- Mész őrizni? – vált komolyra mire bólintok. Követem a szépséget észrevétlenül hogy ne vegyen észre.
Pár utcával arrébb megérzem a babahintőpor illatát. Bassza meg… Keresem az alantasokat. Két oldal felől jönnek hála égnek a leányzó átmegy a másik oldalra. Egy sikátorba csalogatom a két szemétládát.
- Mit szóltok egy keringőhöz fiúk? – vigyorgom.
Nem is kell, sok torkomnak ugranának. Oh de kedvesek vagytok… Egyiknek egyenesen a hasába landol, a tőr másiknak nyakát kapja el a penge. Össze is rogyik, mint egy rongybaba. Felvágom, a hasát a másiknak elszedem, a cuccokat majd gyorsan szíven döföm őket és visszamegyek a bázisra. Leadom, a cuccokat majd megyek lezuhanyozni azután, bezuhanok az ágyra. Megint nem vacsoráztam… Leszarom…
~*-*~
Másnap elég morcosan ébredek fel. Nem is foglalkozom az evéssel felrántom, a ruhákat felveszem a fegyvereket és robbanok ki az utcára. Különleges képességemnek hála érzékelem merre van az-az eszement nőszemély. Miért kell bébiszittert játszani? Morgom magamban. Mikor bemegy a kávézóba én is beülök. Ugyan azt rendeli, mint tegnap. Úgy tűnik eléggé édes szájú a kicsike. Elvigyorodom ezen önkéntelenül is. Mikor végez, felállok, amíg fizet, kisétálok és elkezdek felé sétálni, amikor kilépett. Akkorát nyel, mint aki a Niagarát akarja éppen kiinni.
- Sajnálom, nem figyeltem. – Suttogja, mire a felelete, csak egy morgás…
Valószínűleg érezheti, hogy figyelem, mert elég zavart. Na, nem baj sétálok észrevétlenül utána. Pár suhanc vámpír civil elsétál, mellette majd lassan visszamennek hozzá és nézegetni kezdik, mint egy darab húst. Rögtön felmorgok, ha nem húznak el sürgősen a közeléből beleivel kötöm fel őket. Az egyik kis taknyos megszólal vicsorogni, kezdek.
- Nagyon szép vagy, drága. – Szól hozzá az egyik, vigyorogva, mire a másik bólogat.
- Nem szeretnél kicsit játszani? – Vicsorogja a másik, elővillantva a szemfogait.
- Nem, és most távozom! – Tér ki mellőlük, de azok követik. Nem jó húzás faszikám. Utánuk megyek.
Az egyik sikátor felé terelik, és tenni se sok mindent tud. Megfogják csuklóját, és körbeforgatják. Úgy látom, kart fogok amputálni, morgom magamban, mint egy dühös vadállat. Az egyik szorosan magához vonja, és beleszagol nyakába. Kurva szádat kitépem a nyakadat!
- Ereszetek el!- sipítozza.
A sötétben húzódom meg ahonnan egy hangos morgás tör elő, és dermeszt meg mindenkit, beleértve Rose-t is.
- Ereszétek el! – Dörrenek a mély hangon, mire az, aki szorítja, elengedi okos kutya… így kiszabadul.
- Mi van menőzni, akarsz? Gyere elő a sötétből, és úgy legyél nagyfiú! – Vakkantja a harmadik, aki eddig mindvégig csendben figyelt.
- A nő elmegy, majd utána elintézzük a dolgokat. – Megrezzen, és neki sem kell több, már fut is ki a sikátorból.
- Most ugass te pöcs. –vicsorgok, fel mire nekem ugrik.
Falnak baszom fél kézzel mire a másik kettő a hátamra vetődik. Lerázom magamról őket és torkuknál fogva nyomom fel a falra mind a kettőt dísznek. Megfogom, összekötve őket viszem a bázisra. Ledobom őket Zsadits elé.
- Vidd ezeket a pöcsöket a zárkába meg akartak erőszakolni egy civil nőt. – morgom, majd feltrappolok a szobába. Úgy látszik nem lesz ma alvás.
Másnap reggel első utam a Menedékbe vezet. Ideges vagyok semmit nem aludtam. Belépek, kopogás után Marissághoz mire felnéz és meglepődik.
- Yis mi szél hozott erre? – kérdezi, tőlem mire felszusszanok.
- Egyik okom Wrath másik okom Rose. Beszélnem kell vele és négyszemközt nem akarom, hogy az egész Menedék zúgja, hogy miről beszélünk. – nézek, rá komolyan mire összevonja szemöldökét, de feláll és bekopog Rosehoz.
- Ki az? –szól ki.
- Én vagyok az Marissa és jött egy vendéged. –mondja, nyugtatás képen mire kinyitódik az ajtó és mikor meglát, nagy szemeket mereszt.
- Köszönöm Marissa innentől átveszem. – bólint és távozik. –Bemehetnék? Nem akarom, hogy mindenki hallja, amit mondani akarok.
- Én… Izé… Persze… - dadogja és félre áll. Belépek, mikor bezárja, utánam az ajtót szembe fordulok vele.
- A nevem Yis. Királyunk engem rendelt ki személyes testőrödnek. Erről senkinek nem beszélhetsz és nem is tudhatja senki. Bajba keveredhetsz. Azért vagyok, hogy megóvjam az életed nem azért, hogy bajba keveredj állandóan. – mondom neki komolyan.
- Miért szükséges ez? – nyel, nagyot mire felsóhajtok.
- Nagyon fáj a foguk az alantasoknak rád. Így nem engedhetjük, meg hogy még több vámpírt elvigyenek. Az lenne a legcélszerűbb, hogyha átköltöznél a bázisra. Persze jön a húgod és a férje is. – biztosítom családtagjairól is. – Matthew lehetséges beáll közénk így tárgyalni kell a többiekkel.
- Hogy mi? – néz, rám elsápadva mire felsóhajtok.
- Nem lesz baja, de díjaznám, ha elkezdenél összepakolni. – mormogom.
- Re… rendben. – besétál a szobába és azzal neki is kezd a pakolásnak.
Bő félóra múlva már mindenki menetre készen áll. Beszállunk a kocsiba és elindulunk a jó öreg bázis felé. Odabent már várnak minket mindenki oda sereglett. Felsóhajtok elveszem Rose-tól a bőröndöt mire mellém húzódik, bizalmatlanul méreget mindenkit. Bambán néznek rám testvéreim, hogy magamhoz közel engedek egy nőt. Jeges pillantást lövellek, feléjük mire elvigyorodnak sokat mondóan. Csesszétek meg…
- Gyere, megmutatom a szobádat. – szólok a lánynak valamivel kedvesebb hangszínen és előre engedem. Felmegyünk a lépcsőn és szinte a kis sarokban állok meg benyitok. Mikor belép utána lépek egy gyönyörű nőies szoba. – Remélem, megfelel. Ha bármi gond vagy baj van a szomszéd szoba az enyém. Nem kell kijönnöd a folyosóra, van egy összekötő ajtó elég, ha átjössz.
- Köszönöm és rendben. – sóhajt leteszem a bőröndöt.
- Szeretnél enni valamit? Szólok Fritznek, hogy hozzon fel valamit enni. – nézek, rá mire felém fordul és bólint.
- Ha nem fáradtság kérlek… - néz rám nagy boci szemekkel. Jesszus krisztus azt hiszem, bajok lesznek, már begerjedek attól, hogy a közelében vagyok.
- Rendben akkor nemsokára visszajövök. –dörmögöm rekedten és kilépek.
Mikor bezáródik, mögöttem az ajtó imát hadarok az Őrzőnek. Lesétálok a konyhába szólni, hogy felvinnék Rose-nak ételt. Ágyékom lüktet, és fáj, azt hiszem, nem árt majd egy hidegzuhany sem. Miért szakadt pont most ez a nyakamba? Sosem szoktam felizgulni csak így… Azt hiszem hosszú bébi csőszködésnek nézek elébe… Főleg hogy a babucit magam alatt akarom látni ahogy nyögve élvez el sikítva a nevemet…
|
|
